MIKÉNT MÉHÉSZKEDJ HOGY H A S Z N O D A T L Á S S A D .
IRTA:
FENYERY SÁNDOR. [ iltii
JJ^tJmi
JnL/6r>
J •
KÜLÖN LENYOMAT A „GYAKORLATI MEZŐGAZDÁDBÓL.
KASSA. NYOMATOTT BERN0V1TS GUSZTÁV
1888.
KÜNYVNVOMDÁJÁBAN.
S Z T E Egyetemi Könyvtár
J000938711
ű J ' b r -
20699
Miként méhészkedjél, hogy hasznodat lássad!
ÍWjfdes atyámfia! nagy munkába vágtam, * Akkor midőn versben elmondani vágytam: Miként méhészkedjél, hogy hasznodat lássad! Kérlek hát hallgass meg, s mint hű, igaz társat, F o g a d j kebeledre; meglásd : nem bánod meg.
A legnagyobb méhész: Dzierzon plébános lett. Szerette méheit, sajnálta azokat, Hogy akkor ölje le, a midőn hasznot ad S a jó édes mézet bőségesen ontja.
Arra irányult hát legsürgősebb gondja: Miként lehetne oly méhkaptárt alkotni, Melylyel a kapzsi is megtudna alkudni!? . . . Addig mesterkedett, végre eltalálta S az óta nem öli a méhet rakásra. Furcsa dolog is az: leölni a m é h e t ! . . . Ilisz' az gyűjti, hordja, az illatos mézet! . . . Mit mondanál arra, ki az almafáját Kivágná, hogy könnyen szedje az almáját!? . . Ugy-e kinevetnéd!? . . . s rá szolgálna méltán: — Ha kissé túlzott is — okulhatsz e példán. Dzierzon előbb léczes, majd keretes kaptárt •—• S mint okszerű eszközt, csakis ilyet — használt S o k száz méhtörzsénél; és azt vette észre: Könnyű azt kezelni s hasznos a méhészre! H o g y ne volna hasznos! . . . a méh ügyes állat, Ez új kaptárban is menten neki állnak S a keret középre, hosszára ragasztott Lépkezdetet — m á s k é n t r a mustra viaszkot — Kpiteiti kezdik; s gyönyörűség nézni E remek munkáját, a méh miként végzi. A haszna meg ott van: hogy minden keretet, A méhész egyenként megnézhet, kivehet Es ha baj van, látja, — segíthet is rajta, Bátran hozzá férhet, nagy itt a hatalma. Mondjam e még tovább: a méh minő szolga!? . . . Engedelmességnél, hogy nincs egyéb dolga! ? . . . A mit a gazdája jelez, hogy tegyen meg, Egész csapatostól mindjárt ott teremnek. Nem nyújtom hosszabra a dicsérő szókat, Azt vélhetnéd, hogy tán érdek fűzi szómat
->>•
i
i<~
éééMM
éíMMMÉ^ékÉ^MÉá
S t u d o m : úgy sem hiszed! D e ha megpróbálod, Nagyon megszereted; s arról is jót állok: Ha ügyesen jársz el, hasznod nagyobb leszen, Mint volt méheidből, amúgy régiesen, •í Dzierzon kaptárának, láda a formája; Elvan osztva szépen, három kis osztályra; A felső: mézkamra, a két alsó: fészek S minden osztályában tíz-tíz keret fér meg. A fészek tetején választó deszka van, Melyre rácsot csinált, valami: Hannemann, Még pedig a végből, mert igy utja állva, Hogy az anya soh'se férjen a kamrába. Ennek pedig megint, abban rejlik haszna, H o g y a szűzsejtekbe, a petét nem rakja S igy, majd eladásra, lesz oly fehér mézed, Mintha hó esné meg, a keretes lépet. A méh kijárója — röplyuknak nevezik — Alacsony, de széles; ha magas, bemegy itt: A halálfős pille s a pákosztos egér, Mindkettő nagy inyencz, örül, ha mézhez fér. Toló-ajtója is van a röplyukaknak, Szűkebbre, tágabbra, amint kell, huzhat'd azt *> S miként faluhelyen, utczaajtó elé, Kilépőnek teszik, a malomkő felét ; Ugy fogadja itt is, a sok jövő-menőt, Félkörű röpdeszka, ott a küszöb előtt. A keret — s nem ráma — négy vékony kis léczből, Nyolcz darab sodronyszeg segélyével készül;
A l a k j a : négyszögű, mélységénél hosszabb, S aljánál teteje, kétoldalt nyújtottabb. A keret sarkain távkapcsok állanak, Szilárdabbak tehát s széjjel sem válhatnak; De e kapcsok czélja: hogy a keret közölt, Pontosak, egyenlők, legyenek a közök. Az alsó keretsor és a fenék deszka Nem ér össze; van még pár ujjnyi hézagja S ha a hulladékot, mit a szipoly szeret, Fenéktisztitóval gyakorta kiszeded, E hézag hasznát is csakhamar belátod S nem lesz szipoly által, a lépekben károd. Végül felemlítem, hogy a kaptár falán, Kerettartó lécz is — három-három — van ám, A keretet sorba aggatjuk ezekre S két kis ablakkal lesz az egész befedve. Ennyi a kaptárról azt hiszem, hogy elég; Csukjuk be ajtóját s térjen át a beszéd Más üdvös dolgokra; s nem lesz ártalmadra, Ha éberen figyelsz, mondandó szavamra. *
=i:
A méhek családban, együttesen élnek; Egyenkint közülök, bizony egy sem él t n : g ; A társas életre, a hideg utalja S igy is kinos, hosszú, a zord tél uralma. Nem alusznak télen, mint más egyéb rovar, Ébren vannak s tűrnek; csak akkor kél sóhaj, Bánatos, keserves, ott benn a kaptárban, Ha inség vagy hideg pusztít a családban; (1
ÉÉMiÉ^
M M M É É í M é É i M M M
Es haragos zúgás, moraj, keletkezik, A vészes léghiány, hogyha jelentkezik, Vagyha nyugalmokban őket háborgatják; Különben testöket, gyöngeség, bágyadság, Szállja meg, s csendben ül a törzs minden tagja, Mézkészletükből, csak keveset fogyasztva. Mint más házi állat, a méh is sokfajta, Itt kissebb, ott nagyobb, itt sárga, ott barna; De nekapjúnk máson, van jó magyar-mébünk, Az Isten is eztet teremtette nékünk. Az anya —- királyné — áll a méhtörzs élén, Udvarával jár-kél.népe között békén S mikor jónak látja, rakja a petéket, Nincsen egyéb dolga, mindig nem henyélhet. Petéből az anya, teljesen fejlődve, Tizennyolcz vagy husz nap múlva jő elődbe S kibúvása után, három nap multával Déltájban kiröpül; s ha e nászutjával Czélját el nem érte s herével nem párzott, Ugy, e kirándulás nem is tehet számot; S folytatja azt addig - három héten belül Arnig egy herétől meg nem termékenyül. A méhcsaládnak hát, az anya a lelke, Ő a fentartója, nélküle elveszne; Csak ő tud petézni, mig el nem öregszik, Ifjú anyát tartson, ki arra törekszik, Hogy népes családok töltsék meg kaptárit; S két-három éven tul, ne tűrje anyáit. A párosult anya lerakott petéje, Alakra egyenlő; de azért kétféle: •ö>Í 7
ÉÉM)ÉA(ÉÉÉÉiiÉÉÉ)ÉiÉJ Him és nőneműek. A hitnek: a herét, Anyát és dolgozót, a d j á k : a nőpeték. Egy-egy méhcsaládban, öt-hatszáz a here, S csakis rajzás körül van nekie becse; Mert az ifjú anya, egyszer életében, Nászútjában ott fenn, magasan a légben, E g y herével párzik; s minthogy a családnak Csakis egy anyja van, jó hogyha találhat Lépten-nyomon olyan áldozatkész herét, Aki szerelméért: eldobja életét. Mert biz' veszélylyel jár az anya nászutja, Sok az ellensége — a méhész jól tudja — S hogyha künn röptében ilyennel jő össze, Elvész és utána pusztul egész törzse.
Sok ezeren vannak a dolgozó méhek; H o r d a n a k : virágport s legfőképen mézet; Vizet, mézgát és más szükséges anyagot S erős dolog között, töltik el a napot. Mézbőségben pedig: izzadnak a méhek, Hasgyűrűik alatt viasz lemezkéket S ezek az ötszögü, csillámló lemezek, Amiket hímporral, gyúrnak vegyítenek, A d j á k az anyagot a lépépitéshez. Ha kevés virágpor jő a lemezkékhez: Hófehér 1 esz a lép; mig ellenben s á r g a : Ha kevesebb lemezt vettek a gyurmába. Méz, virágpor s vizből, készítenek pépet, S ezzel táplálják az ifjú nemzedéket.
tMÉAíMMMMMMM
MM
Védik a kincsüket, ott vannak az őiö'c, Éberek, harczkészek, mérgezett a tőrük És a kaptár falán, ha repedés támad, Gyorsan gyártanak ők oly ragadós mázat,. Amivel bekenve, nem hat át a szél sem S jó melegen marad, kaptáruk a télben. A méh természetét, ennyiben elmondva, Megkísérlem azt, mi 'váltaimat nyomja, Leinti; és azzal végezni m u n k á m a t : Miként méhészkedjél, hogy hasznodat lássad!
Megszűnt már a hordás, beállt a hideg tél S kcrdi: kit szolgál'ál!? H a d d lám: mit szereztél. Jó volt-e a g a z d á d ? Van-e meleg kaptár? Jutott-e törzsenként legalább is hatpár, Olyan keretes méz, a mi jól befedve? S nem várja mit felelsz! Kaczagva, nevetve, Mint a pajkos gyermek, ront be a lakokba, Süvitö szelével meleget rabolva. Tudja ezt a méhész s azért jó előre, Ellátja méheit, biztos telelőre. Az erős méhtörzsek, meleg kaptárukban, Eresz alatt állnak, ott künn a szabadban; Mig a gyönge törzsek, vagy levermeltettek, Avagy pincze kamra, ad nekik enyhelyet. Téli nyugalmában, ne háborítsd méhed! Ha bajt sejtesz náluk, csakis akkor nézd meg. ->•
í)
i
tMMMMMÉáMMéáMÉMÉ A zörgés, kopogás: kaptáron, méhesben Veszélyes, mert a méh felzúdul, szétrebben, S ellenséget sejtve, mézet szí magába, Soká csendesedik s ül megint rakásra. S ez eset, ha gyakran ismétlődik náluk, Csakhamar kiürül, téli éléstáruk. Ha erős méhtörzsnél a röplyuk bedugul, Léghiány miatt az: lefúlad, elpusztul; így hát arra ügyelj, hogy a röplyuk szája, Holt méhtől, morzsától, nelegyen elzárva. A téli napsugár a kaptárba hatva, Méheidre káros: röpülésre csalja; S künn a hideg légtől átfázva megdermed, Nem tud vissza térni, nagy részét elveszted; Óvd e csalfa fénytől hát a röplyukakat. Szép enyhe napokon a telelés alatt, Midőn a szél sem fúj s hat-nyolcz fok a meleg, Tisztulásra őket, ki-ki eresztheted; D e a méhes elé hints szalmát, hogy ezen A fáradt méh bizton s baj nélkül pihenjen; Mert ha hideg földön tartja a pihenőt Átfázik s merevség vésze lepi meg őt. Ha a méhek téli nyugalma zavarva S telelőre sok van födetlen méz hagyva, Ami a kaptárban erjedésnek indul . . . Ha a méh télen át, röptében nem tisztul . AH 10
éMMMMkMáMMMMMM IJgy ez egészség- cs mértéktelen élet: Szüli náluk a rossz, vérhas betegséget. Vizsgáld meg méhedet a kirakás előtt. Segítsd bajában: a szükségben szenvedőt. A gyönge törzseket s az anyátlanokat: Egyesítsd, anyázd m e g ; igy hordanak sokat Hálás munkásaid, a méz szüret alatt, Midőn erdőn, mezőit, mézes virág fakad. Tavaszon, mikor még here nincsen kelve, Anyázni: termékeny anyával van helye ; Később, anyaházzal, vagy petézett léppel, Anyát neveltetvén, magával a néppel. Kora tavaszszal, ha meleg idők járnak S kaptárid már nyári helyeiken állnak S megbánja az idő, hogy reánk mosolygott S derült arcza ismét zordra k o m o l y o d o t t : Jó lesz a röplyukat elzárni spongyával, Vágyba az nem volna, vizes famohával; Igy a rossz időben méhed ki nem mehet S a nedves spongyából ha kell, vizet vehet. Áprilisban, ha már a meggyfa virágzik S korai jó rajra szíved, lelked vágyik : Kisértsd meg etetni az erős t ö r z s e k e t ; S ha fias lépőkkel, időnként növeled A gyöngéket, meglásd: azok is kinőnek S egyenlő erőben lesz minden méhtörzsed. Csakhogy az etetést, mindig este végezd; -sh 11 i
iMéMáMMMMMMMMM S a mezből, méhtörzsed erejéhez képest Annyit adj, a mennyit be is hordnak éjjel, Hogy ne hanyagolják a külső gyűjtést el. A gyöngéket egy-két barna fiasléppel, Mit befedni tudnak s ne többel segéld fel; Hogyha sokat adsz, ugy könnyen bajnak adod S bőkezűségednek kárát is vallhatod; Mert kihűl a fias, a mit benem fednek S tenmagad plántálod be a költés senyvet. Ha pedig beülik a beadott költést S nem marad nép, ami folytassa a gyűjtést, Vizet, hímport, mézet, magad adhatsz nekik, Amig a csecsemőt, méhekké nevelik. Jó lesz azt is t u d n o d : két keretnél többet, — Bárminő erőben legyen a méhtörzsed — Költéses lépéből, egyszerre, ne végy el; S pótold azt, dolgozó, sejtes, üres léppel. S ha* látod a család gyors növekedését. Lassanként nagyobbítsd meg a kaptár fészkét; T é g y egy-egy keretet az ablakon belül, Hol a méh sűrűn a hátulsó lépen ül. Majd meg a költéses keret közé rakunk Üres lépet; s szélrül olyan költést hagyunk, Hogy a többi gyönge fias megne hűljön, A mi már ma-holnap kibújni készüljön. Ne hagyj herelépet a fészekben soha; A lépek aljára s oldalt ide-oda, 12 kV
ÉáÉÉÉÉÉÉM)^á)ÉÉÉÉÉáÉÉÉM Ugy is készit a méh elég heresejtet, Amiből felesleg hereúrfi kelhet. S midőn a természet teritett asztala: A tavasz, — mit annyi költő magasztala — Illatos virágok sok-sok százezrével Beköszönt, s azoknak mézfolyó kelyhében, A terme s bibéje sóvárogva várja, Hogy a himpor árját kebelére zárja . . . S ott a lombok alatt, rezgő torok s nyelvvel, Lakodalmi zene : cseveg, csápol, nyelvel . . . Sárgarigó füttye, fülemile dalia, — Ki a miként tudja — a szerelmet vallja . . . E temérdek nászból, ernyedetlen hévvel, A méh rakodottan : hímporral meg mézzel, Zümmögve tér haza, kedves otthonába. Színes pillék röpte, pajkos czivódása, Amint egymást űzik virágról-vírágra . . . S rovaroknak ezre, kelve hő sugárra — Kisebb-nagyobb dongók, legyek, földi méhek —• Torkos vágyódással keresve a mézet . . . Mind-mind csak ösztönzik, nagyobb tettre, vágyra, Gyorsabb röpűlésre, serényebb munkára. Megtelt a kas mézzel, no meg uj hassal S meleg napsugáron, ott előtte rajjal Röpkéd az itju nép, szárnyait próbálva. Bent ez alatt épit, bölcsőit formálja A vén mester sereg, s az anyák részére Tiz-husz sejt is készül a lépek szélére. 13
hMMMM MMM MMM MM Üres kaptáridat lásd el keretekkel S ezeket tiszta lép avagy lépkezdettel, Hogy rendben légy velük; mert ki akkor kapkod Mikor a kaptárból már vernek a rajok, Sok munkát csak nagyol, sokat meg el is hagy, Biztatva magát, h o g y : hiszen holnap is nap. A méh pedig nagyon szereti a rendet, A tiszta .kaptárt, meg a tiszta k e r e t e t ; Ha te nem tisztítod, magának kell tenni S restségednek itt sem fogod hasznát venni. Készíts hát el mindent, mi a rajzáshoz kell; Telelő helyéről, eszközidet hozd el; Itt legyen az kéznél, itt a méhes körül, Hol a gyors munkának a lelked is örül. *
Üt
*
Megindul a rajzás, megszáll az előraj, Terhe alatt görnyed, a kis zöldelő gally; Fürt alakban csüngnek, szépen csendben s várják, Hogy a méhész s társa, raj fogóba rázzák. Befogod, . . . s- ott a fa árnyában leteszed S megvárod mig a raj teljesen berepked. Este, a méhkasból a rajt összes néppel A kaptárba ütöd erős zökkentéssel; Gyorsan járjon kezed s a vizes lúdtollal, Söpörd be a méhet s zárd el az ajtóval. A künn rekedteket a többi besírja, Mire elenyészik az esthajnal pirja. Másnap korán rendezd a kaptár keretit, S ha van, pár keret méz, meg lép jó lesz nekik; AH 14 Hg-
Igy rendben dolgoznak s petézhet az anya S kaptárát hűtlenül, meglásd : el nem hagyja. Vigyázz a rajokra s ha rossz idők járnak Etesd őket mézzel; segélyt tőled várnak. Kaptárid, ha sűrűn állnak a méhesben, Nászutjával anyja, hogy el ne tévedjen — Mert az idegen nép, leöli az anyát S árvaságát sínyli sokáig a család — Jó lesz az előraj után papirossal Jelölni a kaptárt; kékkel vagy pirossal. Az utó rajokkal ugyanezt kell tenned, Hogy az anyátlanság elejét vehessed. Erős méhtörzsedtől, két rajt végy legfeljebb ; A gyöngéktől egygyel, bátran beérheted. S ha ezek kijöttek, szűkítsd meg a fészket, Hagyj két anyaházat, a többit l e t é p h e t d . Nyisd fel a mézkamrát, rakd meg üres léppel S a mint telve látod azt csillogó mézzel, Ne várd, hogy befedjék, pergesd ki azonnal, Ez jár kevés bajjal, s annál több haszonnal. A méz elszedésnél, gyorsan és ügyesen Bánj a kis méhekkel; kímélet, türelem, Legyen a méhészben, nehogy bosszankodva Méheit ok nélkül, tiporja, tapossa. Kora hajnalban szedd s csurgasd ki a mézet, Tedd azonnal vissza, a kiürült l é p e t ; S ha a mézbőségben, csöndes napok vannak, Hogy a méhek kedvük szerint dolgozhatnak, Csak azt veszed észre, már négy-öt ,nap múlva, A kiürített lép, színig telve újra. A pergető gépet szerezd meg, nem drága ; Első évben bizton megtérül az ára, 15
*
MMMMMMMMMMMM
Mással nem is tudod csurgatni a mézet, Ugy, hogy gyorsan menjen s épen hagyd a lépet. Ila pedig hófehér szűzsejtes lépeket Óhajtasz : lépnyomotf üres kereteket Áliits a kamrába, majd ezekbe épül, Bár lassacskán — de h á t : mi remekbe készül Hamar az nem mehet — olyan lépes mézed, A m i t : egy király is, vágyódással nézhet. A méz elcsepegve, lép szabadon hagyva, Melleidet könnyen a rablásra csalja; Ez pedig veszélyes, mert a gyönge törzsek, Annak köszönhetik gyakran a vésztőkét. Ha a főhordás már megszűnt és a méhek Ügygyel-bajjal gyűjtik azt a kevés mézet, A mivel fedezik napi szükségeket, Akkor a röplyukat jól megszűkitheted. A p r ó b b családokat, salétromos vászon Segélyével szédíts, igy majd kettő, három Egyesítve mégis ad egy jó méhtörzset, Ha népükhöz mérve, pótlód a mézöket. Jó erős törzseket, hagyj meg magméheknek, Zord télben is bizton: az ilyen élhet m e g ; A gyöngékkel sok baj, sok vesződség jár csak, S ha kitelelnek is, minő hasznot várhat A méhész ezektől ? . ' . . Bizony csak k e v e s e t : A legtöbb esetben rontja a kedvedet.
AH 16 i
Szeptember közepén, méheidet nézd fel S ha kell, lásd el őket elegendő mézzel; Rendezd lakásukat, mert már elszedheted A mézes vagy üres felesleg keretet. A mézkamrát zárd el; s a fészek ajtaját Told a keret mellé, hogy azt betapasszák A többi hézaggal együtt, a kis méhek, Mielőtt beállna hidege a télnek. Aztán várd az időt, s csak ha fagyok járnak : Tömd be üres terét -fészeknek, kamrának, Szalmával, sarjúval; igy veszed elejét, Hogy el ne veszítse, méhtörzsed melegét. *
*
És most Isten veled, türelmes olvasóm! Búcsú fejében még csak annyi volna szóm. Ha egyben vagy másban, nem siketül dolgod, Fotdúlj azokhoz, kik már az ilyen dolgot Régen uzsoválják s gyakorlott méhészekMert olyan mesterség biz ez a méhészet, Hogy azt csupán könyvből bajos megtanulni; Gyakorlat kell hozzá: igy fogsz boldogulni.
