Hódi Sándor A NEMBELI EMBER" ÖNMEGVALÓSÍTÁSÁNAK TRAGIKUS ETIKÁJA

Original

scientific

paper

Hódi Sándor A „NEMBELI EMBER" ÖNMEGVALÓSÍTÁSÁNAK TRAGIKUS ETIKÁJA VÁZLATOK EGY

LUKACS-PORTRÉHOZ

Minden újszülöttben ott a Messiás, m o n d h a t n á n k M a d á c h o t p a r a f r a zálva. És az idegrendszer anatómiai s t r u k t ú r á i h o z k ö t ö t t individuális sajátszerűségek alapján nincs is ebben az állításban semmi túlzás. Világ­ ra jőve csaknem mindenki egy k i v á l ó e m b e r adottságait h o r d o z z a m a ­ gában. A z öröklött genetikai lehetőségek a m i n d e n n a p o k szürke taposó­ malmánál mindenképpen szárnyalóbb, g a z d a g a b b életet k í n á l n á n a k . A gyermekévek elmúltával a szülők részéről t á p l á l t nagy remények azonban általában szertefoszlanak, „ s z o k o t t pimasszá" válik a „fénylő csillag", aki ekkor m á r rendszerint híján is v a n a „sorsalkotáshoz" szükséges lelki diszpozícióknak. A n a g y f e l a d a t o k a t célul tűző, tudatosan szervezett élet — a „sorsalkotás" — kevesek kiváltsága marad, a t ö b ­ biek sorjában az élet „banális ú t j á r a " s z o r u l n a k . „ K i v á l t s á g o t " mondottunk holott pszichológiai szemszögből nehéz volna megmondani, hogy melyik életút terhesebb és fájdalmasabb, m e ­ lyik jár együtt több lemondással és megpróbáltatással. Jóllehet az u t a k h a m a r elágaznak, a „ h a l a n d ó k " és „ h a l h a t a t l a n o k " sorsa csak viszonylag későn, és csak k e d v e z ő k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t az életmű tudomásulvételének függvényeként különül el egymástól. A k k o r , amikor a befutott életpálya és a l é t r e h o z o t t életmű a z a d o t t k u l t ú r á b a n m á r megkerülhetetlen viszonyulási p o n t t á v á l i k . A z elismeréssel egyidőben (némiképpen a n n a k feltételeként is) a z életmű különböző v o n a t k o ­ zásaira reflektáló írások nyomán a n n a k é p í t ő k ö v e i átértelmeződnek, az életpálya szubjektív motívumai feledésbe m e r ü l n e k . A m i végül az értel­ mezések, értékelések, hivatkozások, feldolgozások stb. segítségével az életműből az egymást váltó generációk és t á r s a d a l m a k számára érték­ ként rögzül, csak nagyon viszonylagosan egyeztethető össze azzal, a m i t az alkotó eredeti szándéka szerint „ a k a r t " , amit sajátjaként élt meg, s mindvégig magáénak vallott. A z átértékelődések és átértelmeződések folytán nincs az a rideg szigorral végzett m u n k a , s az a kényszerű k o m ­ penzáció, ami utóbb sorsformáló erővé és p á r a t l a n szellemi adottsággá

ne misztifikálódnék. Ami a „ n a g y s á g " szempontjából nem is baj egyéb­ ként, hiszen mítosz nélkül „ h a l h a t a t l a n s á g " sincsen. A X X . század egyik legnagyobb Messiása kétségkívül Lukács G y ö r g y volt. Emberi és gondolkodói attitűdjét áttekinthetetlenül gazdag életmű­ vét persze ritkán szokták ezzel a (pejoratív csengésű) jelzővel illetni. Szemérmes eufémizmussal inkább mint a X X . század emberi lehetősé­ geinek egyik eminens képviselőjéről (1), mint a „baloldali életlehetőség" egy jellegzetes típusának megtestesítőjéről (2), vagy egyszerűen „csak" mint k o r u n k nagy filozófusáról szokás róla beszélni. Lukács életművé­ ben azonban a történeti, irodalmi, ideológiai és filozófiai összefüggések mögött olyan elhivatottsági t u d a t feszül, a „világmegváltó p r o g r a m " és a sorsformálásra irányuló törekvés olyan n y i l v á n v a l ó a n jelen van egész életvitelében, hogy attól eltekinteni vagy arról „megfeledkezni" egysze­ rűen nem lehet. D e tulajdonképpen felesleges is elkendőzni vagy elhall­ gatni, hiszen éppenhogy a jellegzetes messianizmusa (az emberiség meg­ váltásának t á n t o r í t h a t a t l a n szándéka) tette őt a X X . század p á r a t l a n jelenségévé. Á m a k á r így, a k á r úgy tekintsünk rá, azok, akik keresik helyüket a világban, s akik feltették vagy felteszik életüket az emberi lét örök nagy kérdéseinek vizsgálatára, akik számára nem közömbös sem az em­ beri egyed lehetősége, sem az emberiség sorsának alakulása, nem nélkü­ lözhetik a szembesítést, amelyet Lukács G y ö r g y életműve és gondolkodói életútja kínál s z á m u n k r a . Milyen k o n k l ú z i ó k a t v o n h a t u n k le ebből a szellemi pályából? A konklúziók egyik része a leköszönő évszázad általános társadalmi, emberi problémáival és e problémák Lukács által való megragadásával kapcsolatos, vagyis Lukács elméleti munkásságának értékeléséből áll majd össze. E téren, a számtalan fehér folt ellenére, m á r gazdag irodalma van Lukácsnak. Szegényesebb a kép a konklúziók másik részét illetően, amelyek L u ­ kács személyiségét, emberi arculatát v o l n á n a k h i v a t o t t a k megrajzolni. A művekben objektiválódott élet evilági megfelelőjére, a m ű v e t létre­ hozó m u l a n d ó emberre v o n a t k o z ó ismeretünk az, ami nagyon szegényes. Pedig Lukács nemcsak az őt h a l h a t a t l a n n á tett műveinek személytelen­ ségével azonos, hanem h a l a n d ó személyi sorsával is. Mégis Lukácsról mint emberről alig t u d u n k valamit. Ki is volt valójában Lukács? Miért nem t u d o t t úgy élni, mint „mások"? H o l a helye a n a g y Megváltók sorában? Miből származott rossz közérzete, gyökértelensége, o t t h o n t a lansága, az a d o t t világgal szembeni elutasító magatartása? Milyen vélt vagy tényleges személyi hiányosságokból fakadó félelmek, szorongások kényszerítették arra a spártai, katonás életre, arra a hihetetlen m u n k a ­ fegyelemre és állhatatosságra, amellyel létrehozta hatalmas opusát? És sorolhatnánk t o v á b b a kérdéseket, amelyek megválaszolása nélkül a hiteles Lukács-portré nehezen képzelhető el.

Lukács életművének és életútjának a d e k v á t értelmezése csak e két választípustól együttesen, az eltérő megközelítésekből k í n á l k o z ó k o n k l ú ­ ziók összevetésétől remélhető. A külső erők és a k o r történelmének mély analízise nem pótolhatja a személyes élet sok rejtett rugójának, felté­ telének, a jellem és a magatartás bonyolult szerveződésének megfejtését. Ami természetesen fordítva is érvényes. Lukács nehézségektől és tévedé­ sektől nem mentes élete, gondolkodói erőfeszítése, gyötrelme csak így, az élet és a mű egységében kínál hasznosítható felismeréseket, mind filo­ zófiai szinten, az ezredforduló előtt álló embert gyötrő kérdésekre, mind a sorsproblémák gyakorlati megoldását célzó vállalható emberi maga­ tartás tekintetében. A z alábbiakban Lukács életét és munkásságát egyetlen v o n a t k o z á s b a n kívánjuk vizsgálni. Mégpedig abban a vonatkozásban, amelynek L u ­ kács tüntetően sohasem tulajdonított fontosságot. A társas kapcsolatok rendszeréről v a n szó, amelyekben sohasem találta fel és érezte otthon magát. Ezzel kapcsolatos kérdésfeltevésünk így hangzik: Lukács sze­ mélyi közösségi kötöttségeinek, emberi kapcsolatainak hiánya hogyan befolyásolta az életszerveződés i r á n y á t , s a n a g y filozófus szándékát, világlátását? Vagy más megfogalmazásban, s első kérdésünkre némikép­ pen m á r előlegezve is a választ: vajon milyen jövőt ígér az a világlátás, amelyben az emberi kapcsolatoknak — az elégtelen, ám létező személyi közösségi kötöttségeknek — nincs filozófiai relevanciájuk? Még előbbre hozva a választ: mint ismeretes, Lukács figyelme, elmé­ leti és gyakorlati tevékenysége, első ifjúkori írásaitól öregkori O n t o l ó ­ giájáig, beleértve politikai cselekvésvállalásait is, ha eltérő világnézeti előjellel is, de mindvégig a „felszabadított emberi n e m r e " — az „emberi n e m " valamiféle önmegvalósítására — irányul. N y i l v á n v a l ó a n társtalanságának, gyökértelenségének, sehovasem-tartozásának kompenzáció­ jaként egy jövőre irányuló „eszmében" talált vigaszt a maga számára. Ez a „regulativ eszme" képviselte számára az objektív igazságot. M i n ­ den másban, legfőképpen az emberélet egyszeri és megismételhetetlen élményanyagában, csak „szubjektív" veszélyt látott. És itt kezdődne a v i t á n k Lukáccsal. A z o k k a l együtt, akik egy ember­ ségesebb élet óhajától vezérelve, vele, Lukáccsal, s az elmúlt századok illúzióiként ránk m a r a d t , kiselejtezésre v á r ó „regulativ eszméket" v a l ­ lókkal ellentétben, szívesebben v á l a s z t a n á n a k tevékenységüknek i r á n y ­ adó célként egy olyan világot, „amelyben nincs többé abszolút szaka­ dás ,az' igazság, m i n t az emberi viszonyok felett lebegő, számunkra rideg d i k t á t u m o k a t közlő, é r t é k t a r t a l m a k a t egyedül képviselő objektiváoió és az emberi kapcsolatok, mint esetleges, mint é r t é k t a r t a l m a k a t nem vagy alig h o r d o z ó . . . entitások k ö z ö t t " (3). Lukács opusa is egy emberségesebb élet igenlését példázza s z á m u n k r a . A z emberségesebb életet igenlő, végső soron azonosnak t ű n ő két szándék és cél azonban megvalósulásában merőben más, egymást csaknem teljes­ séggel kizáró a l t e r n a t í v á t kínál konfliktusaink megoldása és életlehető­ ségeinek szempontjából.

Vegyük h á t Lukács életinek és műveinek tanulságait közelebbről is szemügyre. A gyermek Lukács G y ö r g y számára is, mint minden más gyermeknek, kezdetben csak a család jelentette a világot. N e m kell megátalkodott analitikusnak lenni ahhoz, hogy az első életéveknek, a családon belüli kapcsolatoknak, s a hozzájuk fűződő t a p a s z t a l a t o k n a k a későbbi élet­ érzés és életszerveződés szempontjából megkülönböztetett fontosságot tulajdonítsunk. Pszichológiai közhely, hogy a jellem alapvonásai, az érzelmi és akarati élet fontos jegyei, a külvilághoz való viszonyulás jellege, a biztonságérzet, a mások iránti bizalom, illetve ezek hiányában a védekezés megannyi formája — mind gyermekkorban alakulnak ki. Általában abban a családi közösségben, amelyben a gyermek világra jön, és amely az alkalmazkodásra szorító sokféle követelményrendsze­ rével a pszichés integráció első keretét jelenti számára. A z öröklött genetikai lehetőségek, az idegrendszer struktúráihoz k ö t ö t t individuális sajátszerűségek Lukács esetében is gyermekkori családi k ö ­ zösségében váltak a z o k k á a sajátos lelki működésekké, amelyek megha­ t á r o z t á k személyiségfejlődésének irányát, az önmegvalósítás módját, s bizonyos mértékben Lukács egész életútját. Milyen volt hát a X X . század leendő nagy gondolkodójának o t t h o n t adó család? S milyen az anya, aki életet a d o t t számára? Lukács G y ö r g y utalásaiból, vallomásaiból, visszaemlékezéseiből egy rideg, szeretetlen a n y a képe bontakozik ki előttünk, aki domináns m a ­ gatartásával uralja a családot, meghatározza a n n a k légkörét, szokásait, ideológiáját. A gyermek Lukács és édesanyja minden jel szerint nem t u d t a k érzelmileg egymásra hangolódni, így abban a „csimpaszkodó szeretetben", amelyben a szerencsésebb csillagzat alatt született gyerme­ keknek általában részük van, Lukácsnak nem volt része. A testi közelség keresése, a simogatásra vágyódás, az anyja szoknyáján való lógás élmé­ nyének láncszemei h i á n y z o t t a k életéből. E m i a t t később sem t u d o t t vagy mert senkiben sem megbízni és megkapaszkodni. Anyjával való rossz viszonyából és családi helyzetéből fakadó érzel­ mi hiányállapota, sértettsége, megbántottsága nyilvánvalóan igen k o r á n befeléfordulttá tették, ábrándvilágba kergették. Anyja elleni lázadása, ellenséges és elutasító magatartása, amelynek még késői öregkori szám­ vetésében is hangot ad, „oppozícióba" kényszeríti őt a családban. H ú g á t és bátyját sem t u d t a érzelmileg elfogadni, s apjával is csak azt követően alakult ki „jó viszony", miután sikerült azt valamelyest anyja ellen hangolni. Az a sajnálatos körülmény, hogy Lukács nem k a p t a meg a saját sze­ mélyének kijáró szeretetet és törődést, nagy á r a t k í v á n t . A X X . század leendő nagy elméje magányosnak, gyökértelennek, o t t h o n t a l a n n a k érzi magát ebben a világban. Tulajdonképpen mindhalálig. Mivel m á r az anyjával való kapcsolatában fájdalmas törés állt be, s a család egészé­ hez is felemás, jobbára elutasító és ellenséges a viszonyulása, érzelmi

függetlenedése, felnőtté válása folyamán képtelen a másokkal való a z o ­ nosulásra, képtelen önmaga másokkal való megosztására. S minthogy nem vitte magával a z o k n a k az emberi kapcsolatoknak a mintáját, ame­ lyekre a tartós barátságok, szerelmek épülnek, s amelyek örömtelivé tudják tenni a másokkal való együttlétet, későbbi élete során a szemé­ lyes kapcsolatoktól, meghitt együttlétektől, érzelmileg szerveződő k ö t ő ­ désektől és közösségektől mindvégig idegenkedni fog. És ez az idegen­ kedés fokozatosan kiterjed m a g u k r a a hús-vér emberekre is, azok élet­ formájára, viselkedésére. A kapcsolatok és kötődések elutasításával együtt, amelyeket „finomkodásnak", „szentimentális elpuhultságnak" te­ k i n t a maga részéről, a mindennapi élet „banalitásaitól" és gyötrelmei­ től is mind jobban szenved. Lukács visszahúzódott tehát a világtól, a világ valós problémái és konfliktusai helyett, amelyektől szenvedett, a művészet által átlényegített Élet felé fordul. A gyökértelenséget, a kapcsolatok hiányát szur­ rogátumokkal igyekszik pótolni. Ilyen szurrogátum az intellektuális m u n k a , a szellemi elmélyülés, a „magas művészet" értékeivel való fog­ lalatosság számára. A nagyfokú szellemi elmélyülés kettős célt h i v a t o t t szolgálni: részben a művekből szerette v o l n a kiismerni m a g á t a világban, s u g y a n a k k o r kárpótlást is keresett és talált a maga számára a g y a k o r ­ lati életből való kiszorulásáért. Jól tudja persze, hogy a m u n k a menekülés számára. Miközben lázas terveket sző jövőjére v o n a t k o z ó a n , g y a k r a n keríti kétségbeesés h a t a l m á ­ b a : „ N e m arra való az én egész életem — egészében véve — , mindig erősebb tisztázódása, folytonos felfelé emelkedése, hogy egy szép napon egészen meztelenül álljon előttem a n n a k végleges üressége és lényegte­ lensége: a t r a g é d i a ? " — kérdi önmagától ifjúkori naplójában (4). M i n d ­ azonáltal nincs más választása, csak a m u n k a , különösen azt követően, hogy apja t á m o g a t ó pártfogására talált, aki saját el nem ért ambíciói megvalósítását kisebbik fiától várja. Fiának mecénásává v á l v a g y a k o r ­ latilag meghatározója lesz életútjának. A n n á l is inkább, mivel Lukács erős becsvágya, bizonyítani akarása találkozott apja szándékával. Gondos lélektani elemzés esetleg azt is k i m u t a t h a t n á , hogy az utóbbi szolgált az előbbi alapjául, amennyiben ez volt az egyetlen teljesíthető elvárás és külső megerősítés Lukács számára környezete részéről. Ben­ nünket azonban itt elsősorban maga a becsvágy érdekel, amely szárnya­ kat a d v a tehetségének az „üdvözülést", a „megváltást", a „ m a r a d a n d ó ­ ságot" ígérte cserébe a közvetlen élet és az érzéki valóság feladásáért. A z írás, az alkotás kényszere, a megszállottságig fokozódó m u n k a ­ morál és m u n k a m á m o r a gyökértelenségből, a társtalanságból, a sérelmes mellőzöttségből fakad, amelyet t o v á b b fokoz b á t y j á n a k szülei általi favorizálása. Visszaemlékezéseiből tudjuk, m e n n y i r e . fájlalta, hogy szü­ lei sokáig tehetségtelenebbnek t a r t o t t á k őt, mint fivérét, holott ennek a feltevésnek minden ellene szólt. Szemérmesen leplezett szeretetszom­ ján és sérelmes mellőzöttségén kívül m á r az „igazság" tisztázása végett is önigazolásra, tehetségének bizonyítására kényszerült.

A bizonyítani akarás, az elismerés h i á n y á n a k következtében kialakuló becsvágy (ami az intellektuális m u n k á b a , az alkotásba vetett rendíthe­ tetlen hitté válik nála) nem problémamentes sem Lukács életvitele, élet­ szerveződése, sem életfelfogása és életműve szempontjából. T u d a t á b a n v a n ennek olykor maga is: „ N e m az én legmélyebb — és nagyon régen észlelt — emberi alacsonyabbrendűségem-e, hogy tetteim csinálnak v a ­ lamit belőlem, m a g a m előtt is?", kérdi naplójában (5). Á m ezzel össze­ függésben nem életének és helyzetének sajátszerűségeit, hanem személyé­ nek „ ö n m a g á b a n n y u g v ó , magától értetődő n a g y s á g á t " keresi. N e m az foglalkoztatja, hogy miért szorul önmaga és mások előtt bizonyításra, hanem „ n a g y s á g a " az, ami nyugtalanítja, azt szeretné önmagában egy­ értelműnek látni. A „ n a g y s á g " mint vezérlő szempont ö n m a g á b a n véve talán még nem tenné problematikussá Lukács gondolkodásmódját, ha becsvágya nem jelentene korlátot más v o n a t k o z á s b a n is a dolgokhoz és emberekhez való hozzáállásában. ö n é r t é k e l é s ü n k h ö z , emberi teljesség-igényünkhöz általában hozzá t a r ­ tozik az az érzés is, hogy szüléinktől v a g y valaki h o z z á n k közel álló személytől jóság is sugárzott felénk, ami mások iránt megértőbbé tesz bennünket és követendő m i n t a k é n t is szolgál számunkra. N o s , a jelekből ítélve, Lukács ilyen „ m i n t á t " nem talált és n e m t u d o t t gyermekkori családi közösségében elsajátítani, ezért totálissá és kíméletlenné válik szüleivel szembeni elutasító magatartása, ami azzal a veszéllyel jár, hogy ellenérzéseit utóbb kiterjeszti másokra is. E z úgy következik be, hogy előbb csak anyja „manírjait", „kétszínű viselkedését" kifogásolja, azután szembefordul mindazzal az értékkel és normával, amit anyja képviselt és közvetített a nagypolgári életformából és a századvég m a g y a r kultúrájából. Ellenérzését — pontosabban anyja iránti elfojtott gyűlöletét és az őt körülvevő világgal szembeni ellensé­ ges érzéseit — fokozatosan kiterjeszti „süllyedő osztályára", a „gyökér­ telenné v á l t polgárságra", a k o r h a d ó O s z t r á k — M a g y a r Monarchiára, s végül mindenre és mindenkire a világon, aki nem vele azonos m ó d o n viszonyul az emberiség „sorstragédiájához", illetve a n n a k vélt megol­ dásához. H a sok jó érzés nem is szorult mély érzelmi elutasításába, heroikus intellektuális küzdelme mindazonáltal egy új kultúra megteremtésére irányul. A z élet a d o t t formájának, azaz a polgári k u l t ú r á n a k az eluta­ sításával egy olyan új k u l t ú r a megteremtéséhez és megvalósításához sze­ retett volna hozzájárulni, amely az emberek és események összességét értelmes „totalitássá" rendezné (6), s ezzel közös értelmet a d n a minden emberi életnek. H e r o i k u s küzdelme n y o m á n hatalmas szellemi hozo­ m á n n y a l gazdagította a X X . századi folozófiai gondolkodást, m i n d ­ azonáltal nem feledkezhetünk meg az élettel szembeni idegenségének, a „nem a u t e n t i k u s " életet élő emberekkel szembeni ellenségességének, s m a g á n a k az „elidegenedés-mentes" élet keresésének szubjektív okairól. Ezzel kapcsolatos kérdésünk így hangzik: Van-e Lukács pszichológiai

beállítódásának, önigazolást szolgáló intellektuális vállalkozásának az életmű egészére v o n a t k o z t a t h a t ó ismeretelméleti és ontológiai konzek­ venciája? N e siessük el a választ. A z t , amit még ifjúkorában, pályakezdéskor, élete egyik válságos idő­ szakában — Seidler I r m a és P o p p e r Leó halálát követő kétségbeesésé­ ben — naplójában p a p í r r a vet, a k á r élete végén, életműve valaminő összegezéseként is p a p í r r a vethette volna. „ A m i t el lehet érni puszta i n t e l l e k t u s s a l . . . azt elértem; most derül ki, hogy ez semmi. Mihez fog­ j a k ? " (7) Bár mindig felettébb szigorú volt önmagához, ritkán ennyire szívbemarkolóan őszinte is egyúttal. Á m még ez a belső hang sem az igazi alázat — vallja analizálva lelkiállapotát — , hanem „ d a c " , „ v á r a ­ kozás", „ k i h í v á s " , amely mögött az „ a z egészen mélyen rejlő érzés m u n k á l , hogy az ember a műért a k k o r is megkaphatja az istenit, ha egyébként nincs b i r t o k á b a n " . Tulajdonképpen nem is a n n y i r a szerelmé­ nek és barátjának a halála vagy ebből fakadó emberi vesztesége, mélyülő m a g á n y a rendíti meg igazán, hanem a nyomtalan elmúlás közvetlen veszélye. Halálfélelemtől gyötörtén keresi a „túlélés" lehetőségét, amit m i n d i n k á b b a m ű a l k o t á s o k k á objektivált élet formájában lát elérhető­ nek és kivitelezhetőnek. A mindennapi élet feladása, a m ű v e k n e k áldo­ zott élet, a halál gondolata elől való menekvés lehetőségét jelentik szá­ m á r a . Barátja halálát is ennek szellemében értelmezi: „ A z ő tragédiája — vallja — az élet vitalitásában volt, olyan szférában tehát, ahol a halál valóban az élet dialektikus ellentétje, ahol egy abszolút homoge­ nitás fogja egybe az életet és a halált. D e mit jelenthet nekem a h a l á l ? " (8) A műalkotás objektivációikónt tételezett „saját élet" azonban, amely „ m e g v á l t á s t " ígér, s egyszersmind magasan fölötte áll a mindennapi élet gyötrelmeinek — gyötrelmes tehetetlenségének — , csak ideigóráig nyújt megnyugvást. E k k o r ugyanis még csupa ellentmondás. Egyik pillanatban úgy érzi, hogy csak „egy kis belső p r o d u k t i v i t á s — és jól érzem m a g a m a t és n e m kell senki", a r á k ö v e t k e z ő pillanat azonban m á r újra elbátortalanítja, letöri önbizalmát. „Légüres térben dolgozik az ér­ telmem, sehol semmi ellenállás, sehol semmi lét" — panaszolja. A m u n k a révén „csodákra v á r " , de mivel pusztán intellektuális problémákon él, fél, hogy élete szánalmas vegetálás m a r a d . D e h á t h a „ a z ü d v mégis a műben v a n " . D e h á t h a mégsem, h á t h a „ t ú l v a n a m ű v ö n , s a mű, az u t á n a való vágyódás, a mű kívánása és akarása az a fal, amelyik körül­ vesz; azt kellene lerombolni, hogy fényre törhessek" (8) — v í v ó d i k magában. M i n t tudós és filozófus fél egyfelől, hogy nem kárpótolhatja m a g á t majd mindazért, amit a közvetlen élet elmulasztása, az érzéki élet fel­ adása és elvesztése jelent. Másfelől viszont a „rendes élet", a másokkal való szokványos együttlét is nyugtalanítja és taszítja. Méla u n d o r r a l eltelve a cselédlányok sikongatásaitól és énekétől, a nyárspolgárok „ k e -

dély és meleg" életétől, ekként meditál: „ H a előrenézek, arra az ötven évre, ami még következni fog, egy nagy szürke sivatagot látok magam előtt. D e ha most gondolkodom a dolgon, csak egytől félek: kibírja-e a p r o d u k t i v i t á s o m melege ezt a jégsivatagot?" (9) Tudniillik amivel a „rendes élet" feladása jár. Elviselheti-e az ember „ a z abszolút gyökértelenséget"? H á t h a a „ m ű v e k csúcsán", a v á g y o t t „tisztán intellektuális á l l a p o t " t a r t a l o m nélküli vágy csupán. E z a m é l y p o n t . Így vall m a g á r ó l : „Viszonyom a léthez nem más, mint ö n m a g a m alázatos megtagadásának és mindennemű csupán létező gőgös lenézésének a v á l t a k o z á s a " (10). Kétségei, önmagával való v í v ó ­ dása m á r - m á r öngyilkosságba taszítják. A z t á n túljut a mélyponton. Meg­ fogalmazódik 'a „ p r o g r a m " , amelyhez hű m a r a d mindhalálig: „sokat tanulni éveken á t ; minden más mellékes — és ezért elkerülendő". A cél tehát a m u n k a , s ennek révén a „ t ö k é l y r e " vitt élet: a „tiszta szellem", a „tisztán intellektuális á l l a p o t " elérése. A h h o z azonban, hogy ezt megvalósíthassa, úgy véli, a k á r egy „valódi szentnek vagy gondol­ k o d ó n a k meg kell ölnie m a g á b a n a lentit, a lényszerűt" (11). A „len­ tinek", a „lényszerűnek" a „megölésével" voltaképpen a konkrét életet, a hús-vér emberek gondjait, konfliktusait, szükségleteit szeretné egy elvont, téren és időn kívüli, lényegét tekintve aszenzuális és aszexuális életre felcserélni. Egy olyan Életre, amely j o b b á r a csak művekben, a szellemi k u l t ú r a termékeként létezik, s amelyben „lényegek érintkeznek lényegekkel", s n e m emberek emberekkel, ahogyan a valós életben. A z elhatároló m o z z a n a t ez utóbbitól nagyon lényeges, hiszen ez a fiatal Lukács legnyomasztóbb gondja: az emberekkel való érintkezésre való képtelenség. E nyomasztó gond elől menekül az élet elvont régióiba. Elhatározásával m i n d a z o n á l t a l megszületett a leendő nagy filozófus. Régi vágya fog ezzel teljesülni. H a o l y k o r még nyomorúságosan is érzi m a g á t — „soha nem éreztem m a g a m a t a n n y i r a semminek, elvetendőnek és értéktelennek, mint m o s t " — írja vívódásával kapcsolatban. Ú g y érzi, megtalálta a módját annak, hogyan t u d n á mások számára is „ á b r á ­ zolni a magasabbrendűt", s szellemével megvilágítani a jövőt. Bennünk azonban, a majdani nagy filozófiai m u n k á k a l a p m o t í v u m a i r a gondolva, megannyi t o l a k o d ó kérdés t á m a d . Vajon milyen valóságismeret jelle­ mezheti Lukács opusát, ha a nagy filozófus életéből hiányzott az átélt realitás? Mennyiben tekinthető ismeretelméletre alapozó filozófiája tár­ sadalmi helyzetelemzésnek? N y ú j t h a t - e többet, mást, mint saját életének — élete intellektuális é l m é n y t a r t a l m á n a k — konzekvenciáit? S mi a lukácsi élet sajátos é l m é n y t a r t a l m á n a k , Lukács „sorsmegvalósulásának" a relevanciája? Mit üzen az mások számára? Mennyire közös sors vagy sorslehetőség ez másokéval? Milyen tanulságokkal szolgálhat Lukács „élményvilága" — gondolkodásmódja, filozófiája — számunkra? Legfőképpen azonban az érdekel és nyugtalanít bennünket, hogy m i ­ lyen közösségi és embereszményt kínál Lukács m ű v e k k é formált, eltár­ gyiasított élete, amely alapvetően az emberi kapcsolatok és kötődések elutasításának eredményeként jött létre. Mielőtt az e kérdésekre k í n á l -

kozó válaszokat Lukács életművéből és nagy világmegváltó eszméiből kielemeznénk, térjünk vissza egy kicsit ismét ifjúkori naplójához, amely­ ben még a maga nyilvánvalóságában merül fel a lukácsi élet kulcsprob­ lémája, s nincs, mint későbbi m u n k á i b a n a felismerhetetlenségig eldol­ gozva. A m i k o r 25 éves korában, Seidler I r m a öngyilkosságával elveszti nagy plátói szerelmét, majd P o p p e r Leó halálával barátját is, akihez még gyengéd érzelmi szálak fűzték, így vall naplójában érzéseiről: „tulaj­ donképpen nem is ők h i á n y o z n a k " . „ N e m is valaki h a t á r o z o t t . Valami. A meleg. — Ü g y látszik: a n n y i r a cinikus vagyok, hogy ez lehetne a k á r ­ ki. D e valami h i á n y z i k belőlem ahhoz, hogy az az a k á r k i realizálódjék; hogy tehát ne csak metafizikailag legyen közönyös, hogy hol élek és kikkel, hanem e m p i r i k u s a n " is.„Mert „úgy, ahogy most v a n : metafizi­ kailag abszolút hűtlen, hazátlan stb. v a g y o k ; a valóságban azonban hű és földhöz t a p a d t " (12). Ez utóbbi megszorítása azonban, m á r m i n t hogy a valóságban „ h ű és földhöz t a p a d t " m á r a k k o r i helyzetének sem volt valami találó megfogalmazása, hosszú élete pedig, amely hosszúra nyúlt külföldi t a r t ó z k o d á s o k sorából állt, m á r egyértelműen feleslegessé teszi elégedetlenségének néhai o k á t : azaz nemcsak metafizikailag vált k ö z ö ­ nyössé számára, hogy hol él és kikkel, hanem empirikusan is. O l y a n y n y i r a végső emberi összefüggésekben gondolkodott, hogy nemcsak embe­ rekkel, családdal, de nemzettel, néppel sem vállalt túlzottan szoros azo­ nosságot. Amitől látszólag szabadulni igyekszik, s amit elvont távlati célokkal próbál maga előtt igazolni, valójában a távlattalanságot jelzi más téren. Amennyire nem jelentett számára családja családot „ a szó kategoriális értelmében" (13), a n n y i r a nincsenek később barátai a szó valódi értel­ mében, s a n n y i r a légies m a r a d a másneműekhez való viszonyulása is. A magányából származó ürességet hiába igyekszik folyamatosan „intellek­ tuális p ó t l é k k a l " feltölteni, a társak hiányát, a „hűtlenséget és h a z á t ­ lanságot" olykor dermesztőnek érzi. Milyen „végtelenül magányos vol­ t a m mindig, s milyen távol az élettől" — írja magából k i f a k a d v a egy helyütt naplójában. „Kell valami. Kellenek emberek — sőt, kell meleg­ ség." „ D e ez az »én' melegségem« valami olyan nehezen felengedő [ . . . ] , hogy ezt megszerezni szinte lehetetlen" — teszi hozzá keseregve (14). Ahhoz, hogy n y o m o t t hangulata, dermesztő „hidegsége" felengedjen, jól tudja, valami „ember"-nek kellene jönnie, aminek lehetőségét azon­ ban mindjárt ki is zárja, hiszen „ a z én mostani életberendezésem mellett nagyon nehézzé, majdnem lehetetlenné v a n téve (empirikusan), hogy jöjjön". Aggódik a m i a t t is, hogy majd nem fogja felismerni a számára „megfelelő" embert. H á t h a nem is az jön majd, „akire v á r t a m ; de mert v á r t a m , az, aki jön, lesz az, aki „megfelelőnek" fog bizonyulni — vívódik magában. Naplófeljegyzéseinek ezek az á r u l k o d ó sorai egyér­ telműen tanúsítják, mennyire híján van még a minimális kapcsolatte­ remtési készségnek is. Hiszen még arra v o n a t k o z ó a n sincs elképzelése, hogyan figyelnek fel egymásra az emberek. Még kevésbé van tisztában

a másik emberrel való kapcsolat személyiségünk szempontjából k a m a ­ t o z t a t h a t ó sokféle lehetőségével. E r r e v a l l a n a k töprengései is, amikor megpróbálja körülhatárolni, hogy kit is, milyen embert is „ v á r " tulajdonképpen. Abból a — s z á m u n k r a mindenképpen szokatlan — alapállásból indul ki, hogy „nekem nem kell, amit a másik m o n d ; csak olyan ember kell, akinek én t u d j a k beszélni". Vagyis a „keresett" ember egyik legfőbb ismérve az lenne, hogy ne akarjon neki, Lukácsnak, nyújtani semmit, hanem érje be a „ t ü k ö r " szerepével. U g y a n a k k o r „ o d a a d ó " és „ h a j l é k o n y " intellektus legyen, aki egyfajta közvetítő szerepet lát el a leendő filozófus és az érzéki valóság között. A z így elképzelt, „keresett" ember fogékony, valóságra érzékeny lelke szolgáltatná a „gondolati a n y a g o t " számára, közvetve rávezetve őt olyan felismerésekre, összefüggésekre „ a m i k r e az én — lényegében — aszenzuális, aszexuális, racionalista élménymenetem­ ben nem j u t o t t a m v o l n a " (16). T a l á n i t t ad hangot legjobban valóság­ érzéke h i á n y á n a k és az emberekhez — k ö z t ü k későbbi „fegyvertársai­ h o z " — való felemás viszonyulásának. A reális, élő emberek elvesztésének lehetőségét, veszélyét egyébként felismeri, s úgy tűnik, tudatosan vállalja. „ A z t hiszem, leszakad majd rólam mindenki és —? És — m i n d e g y " — mondja. „ V a g y kibírom, és jó dolgokat fogok csinálni; a k k o r minden rendben van. Vagy nem bírom ki és — a k k o r is minden rendben v a n ( 1 7 ) . " Egész életével „testetlen és személytelen" emberekkel való foglalko­ zásra és „ e g y ü t t l é t r e " állítódik be. A személyi közvetlenségből fakadó „melegség" h i á n y á t viszont egyre nagyobb elszántsággal próbálja majd intellektuális m u n k á v a l , eszmékkel, hatalmi ambíciókkal kompenzálni. Ebből az alapállásból kiindulva jönnek létre a későbbi nagy művek, amelyek szerzőjük túlzott intellektualizmusa miatt igencsak megtévesz­ tenek bennünket. N e hagyjuk azonban, hogy a monumentális életmű elfedje előlünk Lukács egyetlen igazán nagy gondját: az emberektől való elszakadás bánatát. A k k o r sem, ha az életműben a „saját élet" eme gondja, terhe olyan objektivizációs f o r m á k a t ölt, amelyek látszólag fö­ lötte állnak a mindennapi élet „kisszerűségeinek", gyötrelmeinek: a szeretetlenségnek, a gyökértelenségnek, a kívülrekedtségnek. U t á n a n é z v e ugyanis k ö n n y e n felismerhető, hogy e m ű v e k történelmi-ontológiai meg­ alapozottsága u g y a n a r r a az érzésvilágra és látásmódra vall, amelyről Lukács ifjúkori naplójában számot ad. Mivel alapvetően ez a negatív életélmény szolgáltatott o k o t a művek megírására, a lukácsi életmű belső összefüggéseinek, s rejtett üzenetének értelmezését is ez teszi lehetővé s z á m u n k r a . S ez az, ami Lukács filo­ zófiáját, nagy történelmi vízióját mindjárt problematikussá is teszi. A g g á l y u n k azzal kapcsolatos, hogy vajon — éppen az intellektualizmus veszélye miatt — nem csupa „testetlen" és „személytelen" emberekkel népesíti-e be Lukács a jövő kommunista társadalmát? Mi a garanciája annak, hogy nagy víziójában az eszmék nem pusztán szurrogátumok, amelyek a hús-vér emberek evilági függőségeinek és kötődéseinek, v o n -

zalmainak és érdekeinek a hiányát (filozófiai felfüggesztését) h i v a t o t t a k kompenzálni? N e m jelent-e filozófiai és történelmi zsákutcát az érde­ kekből, szükségletekből, hajlamokból, személyi kapcsolatokból szövődő közösségek elvetése, világnézeten, meggyőződésen alapuló (fiktív) közös­ ségekre való felcserélése? N e m messianizmus-e az emberek reális szükségleteit, érzékiségét, a k a ­ ratát, érdekeit, rokonszenvi megnyilvánulásait stb. eleve alárendelni valamely utópisztikus eszmének, amely az emberiség állítólag elkerülhe­ tetlen és szükségszerű önmegvalósítási útját h i v a t o t t számunkra jelezni? Mert Lukács életműve, a számára oly fájó pszichológiai szféra, a sze­ mélyiség szubjektív világának megtagadása miatt szükségképpen ide lyukad ki. És sorolhatnánk t o v á b b a kérdéseket, de mivel jobbára költői jelle­ gűek voltak az eddigiek is, amelyek némiképpen m á r a lukácsi életműre vonatkozó v á r h a t ó válaszainkat előlegezik, lássuk inkább Lukács élet­ művében az előzetesen m á r jelzett összefüggéseket. A Lukács-interpretációkban közhely arra hivatkozni, hogy a X X . század nagy elméjét a „polgári világ válsága" indította útjára, hogy ellentmondásokban gazdag, visszaesésekben bővelkedő szellemi fejlődésé­ ben a „polgári világ válságából kereste a k i u t a t " (18). Bizony n a g y ­ vonalú értelmezése ez a z o k n a k a bonyolult előfeltételeknek, belső lelki történéseknek, sorsválasztását megelőző kiútkeresésének, amelyek a M a ­ gyar Általános H i t e l b a n k néhai igazgatójának második gyermekét a X X . század egyik legnagyobb szabású gondolkodójává és egyik legna­ gyobb hatású ideológusává tették. D e éppoly sovány értelmezés a „ m a ­ gyar feudalizmus m a r a d v á n y a i n a k és az ezen az alapon kibontakozó kapitalizmus gyűlöletének" a felemlegetése is. A pályakezdésben, mint talán sikerült érzékeltetnünk, sokkal életsze­ rűbb m o t í v u m o k r a is felfigyelhetünk. A „ l á z a d á s " , a polgári világgal szembeni ellenszegülés gyökerei a polgári világ válságánál k o n k r é t a b b és közvetlenebb kötöttségűek. Sokkal á r n y a l t a b b m á r a k é p , ha úgy fogalmazunk, hogy a gazdag nagypolgári család sarja — aki szerint ugyan a zsidó család ideológiája semmilyen befolyással sem volt szel­ lemi fejlődésére — a maga módján a zsidóság század eleji o t t h o n t a l a n ságát és szokványos kompenzációs kísérletét jeleníti meg. Á m még köze­ lebb kell a fájdalmasan mindennapi problémákhoz kerülnünk, ha tisz­ tázni szeretnénk, hogyan alakult ki a későbbi nagy gondolkodóban a szellem és az eszesség egyoldalú tisztelete, az „ész" korlátlan racionaliz­ musra hajló túlbecsülése. H o g y éppen a túlhajtott racionalizmus a l a p ­ jául szolgáló közösség- és biztonságigény hiányából hogyan nőtt gya­ nakvása minden nem teljesen „tiszta", nem teljesen „racionális" szem­ léletmóddal szemben. S hogy megoldatlan családi és interperszonális helyzete, megoldatlan közösségi identitása, hogyan vitték a szellemi ve­ zéregyéniség, a „főideológusi" státus utáni túlzó vágyódáshoz. A gazdag nagypolgári zsidó család sarja azért á b r á n d u l t ki a „pol-

gári életformából", m e r t családjában o t t h o n t a l a n n a k érezte magát, a szeretetlenség légköre vette körül ( „ o d a h a z a abszolút elidegenedés. F ő ­ ként a n y á m t ó l ; szinte semmi érintkezés" — írja visszaemlékezve), s ezeket a lealacsonyító, á m fájdalmasan m i n d e n n a p i érzéseket a polgári k u l t ú r a hazugságaihoz köti, a polgári k u l t ú r a viselkedési normáiból eredezteti. S a z é r t k e r ü l t szembe a nagypolgárság erkölcsi felfogásával, majd ezt követően a „történelmi o s z t á l y " hivatalos ideológiájával, m e r t családja nem sokra becsülte, s érzelmi kötődései híján sem t u d a b b a n a világban gyökeret ereszteni. N e m valamilyen elvont igazság felismerése és belátása végett gyűlölte tehát a „polgári t u d a t o t " , s nem ismeret­ elméleti meggondolásokból törekedett a n n a k „szellemi megsemmisítésé­ r e " , hanem személyes okokból; szeretetínsége, kiközösítettségi érzése, sértettsége m i a t t . A z é r t szükséges ezt ismételten hangsúlyoznunk, m e r t a későbbiekben (befogva n e m egy majdani k r i t i k u s á n a k szemét) n a g y filozófusként ő fogja majd az „ é s z " szerepét legjobban túlmisztifikálni a szubjektív m o t í v u m o k rovására, ő lesz az, aki az emberi életet n e m hajlandó „ b e l ü l r ő l " és „ a l u l r ó l " nézni, aki semmibe véve az esendő, gyámolatlan, „ p a r t i k u l á r i s " emberek megnyilvánulásainak m o z g a t ó r u ­ góit, mindent „ k í v ü l r ő l " és „felülről", az egyetemes világtörténet szem­ szögéből és a k o m m u n i z m u s távlatából p r ó b á l majd értelmezni. N e m nehéz persze az „ész" misztifikálásában az önigazolás motívu­ maira ismerni. M a g á n y a , sértettsége, szembenállása h a m a r befeléfordult lelkűvé tették és fogékonnyá az elvont gondolkodásra, olvasmányélmé­ nyei filozófiai m o n d a n i v a l ó j á n a k kihámozására. Intellektusa, amely állandóan a mélyrehatolást, a lényeglátást szorgalmazta, modern európai műveltséggel párosulva, legfőbb fegyverévé vált. A kitűnő absztrakciós készség, az elsajátított n a g y t á r g y i tudás, a széles l á t ó k ö r és irodalmi olvasottság a z o n b a n a valóságismeret hiányát nem p ó t o l h a t t á k . Lukács mindent csak a z elvont eszme nézőpontjából tud megközelíteni és értel­ mezni, m i n d e n t a fogalmak prioritásának rendel a l á . A v á g y a k és szükségletek természetének megfejtését is, ami az emberek és a dolgok uniformizálhatóságának túlbecsüléséhez vezeti. Műveltsége, n y u g t a l a n elméje, okossága nem eléggé hajlott. Mélyen­ szántó gondolatai n e m élethelyzetével v a g y mások életszervezési gond­ jaival, nem körülményeivel és a valóságbeli viszonyokkal foglalkoztak, hanem k i z á r ó l a g olvasmányélményeivel álltak kapcsolatban. Mivel az absztrakt fogalmiságon keresztül p r ó b á l megragadni mindent, a közvet­ lenül érzékelhető valóság nem bír számára relevanciával. Ú g y véli, hogy olvasmányélményein — „intellektuális élményein" — keresztül jobban átélhető és megragadható az élet, mint a maga valóságában. Ezért sze­ mében az életforma például felcserélhetővé válik, mondjuk, egy költe­ mény formájával. A k é t forma ugyanis egyaránt absztrakt, s csak abszt­ rakció útján érzékelhető m i n d k é t forma. Ebből adódik, mondja, hogy „ a z élet végső kérdéseiről beszél minden igazi kritikus, és mégis úgy beszél, m i n t h a csak könyvekről, csak képekről, a nagy élet szép, de felesleges díszeiről lenne szó b e n n e " (19). Így egyenlítődik ki a kritika

az élettel Lukácsnál, így válik behelyettesíthetővé s z á m á r a a művekben formát öltött valóság a tényleges valósággal. Sőt a „közönséges élet" pszichológiai tényeit — érzéseinket, v á g y a i n ­ kat, egymáshoz v a l ó viszonyulásunkat — az í r o t t szónál kevesebbre t a r t o t t a , m e r t ezek nem h o r d o z z á k a „lényeget", s nem eléggé „etiku­ sak". A z „ellobbanó élményszerűség", az „elomló h a n g u l a t " helyett, m á r m i n t p á l y a k e z d ő kritikus, szilárd p o n t o t keres a maga számára. A z „ a b s z o l ú t u m " , a m i n d e n t átfogó „ l é n y e g " keresésére i r á n y u l minden fáradozása. A n a g y a r á n y ú intellektuális elrugaszkodás következményeként az élet mint egzisztencia u t ó b b teljesen értelmetlennek m u t a t k o z i k számára. (Csak mellesleg kívánjuk megjegyezni, hogy a szellemi életbe való mene­ külését n a g y b a n serkentette gyakorlati ügyetlensége és a m i n d e n n a p i élet kérdéseiben v a l ó járatlansága.) A z érzékelhető valóságot „szentim e n t a l i z m u s a " és „illuzórikus v o l t a " m i a t t egy nem kevésbé illuzórikus világra cseréli fel — az „intellektuális élményre", a gondolati absztrak­ cióra. D e vajon m i t n y ú j t h a t a valós világot „ t r a n s z c e n d á l ó " , azon kívül helyezkedő, a fogalmak sokszor egyoldalú és túlságosan is a b s z t r a k t alakjaira építkező világkép? A z t , a m i t látni akar, amiben önigazolást t a l á l h a t a m a g a számára. A z etika, a d r á m a , a regény esztétikája k ö t i k le figyelmét. A m a g á ­ nyos i n d i v i d u u m „lelki önmegvalósításának" történelmietlen és m e t a ­ fizikus eszméjén gyötrődik. A z „intellektuális é l m é n y t ő l " (gondolati absztrakcióktól) v a l ó egyre n a g y o b b függőség nemcsak a „közönséges élet" jelenségszférájának feladására, h a n e m a társadalmi összetevők mel­ lőzésére és tagadására is ösztönzi. Jóllehet sokan minderre hajlamosak úgy tekinteni, m i n t a fiatal Lukács útkeresési kísérleteire, az ismeretel­ mélet elvont régióiból igazán sohasem t u d o t t m á r leereszkedni a min­ dennapi élethez és a társadalmi valósággal szorosan összefüggő k é r d é ­ sekhez. A z élet eleven lüktetését hiába keressük Lukács műveiben, hisz filo­ zófiája n e m a közvetlen valósághoz kapcsolódik. Bár kevés híján egy viharos évszázadon keresztül körülötte voltak, mellette éltek azok az emberek, a k i k m a g a t a r t á s u k k a l , m u n k á j u k k a l , n a p i konfliktusaikkal a porosodó m ű v e k t a r t a l m u k a t vesztett absztrakcióinál sokkal i n k á b b k í ­ n á l t á k volna a — kedvenc kifejezésével élve — korszükségletek „ a r t i k u lálását", Lukács nem erre figyel, h a n e m ö n n ö n belső szükségleteire. A z o k pedig éppenhogy a közvetlenül érzékelhető valóság és a m i n d e n ­ napi élet feladására, s a feladás jogosságának igazolására késztetik. Mi lehet, a k á r a legelmélyültebb gondolati m u n k a eredménye a meg­ élt valóság hitele nélkül? Aligha lehet t ö b b üres absztrakciókból emelt élettelen — és lélektelen — katedrálisnál. Lukács mindig is t a r t o t t ennek a veszélyétől, hiszen a valóság értelmezéséhez „ k ö z v e t í t ő k r e " v o l t szük­ sége, akikben azért sohasem bízott meg egészen. H o l o t t „ k ö z v e t í t ő k " nélkül is o t t volt a veszély, hogy egyszer levegővé foszlik minden gondolat, s a nagy elméleti konstrukció tartópillérei szétmállanak. Jól

látta ugyanis, hogy a t u d o m á n y o s eredményeket hozó új elemzések az eredmények meghaladtával értelmüket vesztik, „ m e g h a l n a k " . D e mint­ egy halhatatlansági vágya miatt evilági életét m á r amúgy is feláldozta a maradandóság nagyobb esélyét kínáló költői valóságért, megszállottan kezdett hinni abban, hogy létezik a végső kérdéseknek egy olyan légiesen elvont gondolati felvetése is, ami nem ad a l k a l m a t a „meghalásra". Ehhez csak olyan ember kell, vélte, aki képes arra, hogy leválasszon magáról, szelleméről minden „ballasztot", ami a közvetlen élethez k a p ­ csolódik. Életművét az a misztikus vágyódás tartja össze, hogy miként t u d n a teljesen feloldódni valami monumentálisban. Ez m a g y a r á z z a egész életén végigvonuló kérlelhetetlen etikai rigorozitását. A m i t szavak­ ban így fogalmaz meg m á r 1910-ben: „ . . . csak a törekvésről kell számot adni, arról, hogy út az, ahol halad az ember, de erről kötelessége számot adni m a g á n a k is, másoknak is. És azzal, hogy mennyire jutott ezen az úton, mem szabad törődni egy percig sem, csak menni előre, menni, m e n n i . . . " (20) Életvíziójának megfelelően így járja később kérlelhetet­ lenül a maga útját, anélkül csakugyan, hogy túl sokat t ö r ő d ö t t volna elért eredményeivel vagy azzal, hogy ez az út h o v á vezet. Esztétának indult, majd — a szabályszerű Lukács-értelmezések sze­ rint — a 19-es események kapcsán, a forradalmi mozgalom hatására kezd foglalkozni történelemfilozófiai és etikai kérdésekkel. Ami tulaj­ donképpen igaz, de megint túl általános szinten mozgó m a g y a r á z a t . H o g y miért érdekelte Lukácsot az etika? Feltehetően azért, mert az etika a konfliktusok t u d o m á n y a . Lukács pedig nem t u d o t t a minden­ napi élet konfliktusain eligazodni, még kevésbé t u d t a gyakorlati-cselek­ vési szinten feldolgozni őket. Így elméleti szinten kereste a megoldást, előbb csak a magányos lélek önmegvalósítási lehetőségei szemszögéből, később, még személytelenebb szintre téve át az alapproblémát, egy min­ dent megoldó világmegváltás vált gondolatainak vezérelvévé. Ennek a „világmegváltásnak" az eszközét látta a forradalomban és a szocializ­ musban, vagyis ezek a történelmi események mintegy „ k a p ó r a j ö t t e k " számára. Lukácsnál a „világmegváltás" igénye ugyanis nem az elnyomott nép­ tömegekkel való szolidaritásból, hanem a polgári világgal szembeni sze­ mélyes ellenérzéseiből fakadt. H o g y mennyire elvont forradalmiságot képviselt, s attitűdjében mennyire személyi prediszpozícióira támaszko­ dott, mi sem bizonyítja jobban, mint az a sajnálatos körülmény, hogy a Lukács-féle „világmegváltásnak" furcsa m ó d o n nincs is szubjektuma. N á l a ugyanis kizárólag csak mint közösség, mint totalitás, mint nembeliség kerül szóba a „megváltás", míg az egyes ember, a „ m e g v á l t á s " egyetlen értelemszerű szubjektuma, érdektelen számára. A marxizmus és a szocializmus mint probléma és mint alternatíva, természetesen, m á r jóval legendássá vált pálfordulása előtt is foglalkoz­ tatta, ám azt sokáig nem tartja jó megoldásnak sem elméleti, sem gya­ korlati szempontból. Ellenkezőleg. A marxizmushoz való viszonyulásá­ ban, főként gyakorlati vonatkozásai miatt, mind rezignáltabbá válik.

A z t á n „ . . . egyik vasárnapról a másikra Saulusból Paulus l e t t " (21;. Ismerősei számára is v á r a t l a n u l , minden átmenet nélkül, megdöbbentő hirtelenséggel már ott van a társadalmi-politikai események sűrűjében. Egyike volt az első p á r t t a g o k n a k és kezdettől fogva vezető szerepet játszott a pártban. A z ekkor 34 éves filozófus és kritikus azonban még nem marxista. Sőt az októberi forradalom jelentőségét fel sem ismeri az első napokban (22). A marxizmushoz való viszonya sokak szemében ezt követően is sokáig problematikus és nehezen m e g m a g y a r á z h a t ó marad. De vajon csakugyan v á r a t l a n szellemi fordulatról van-e szó? Csak a k k o r tűnik annak, ha megfeledkezünk a kontinuitásra utaló mozza­ natokról. Lukács ugyanis csak addig b i z o n y t a l a n k o d i k , addig nincs kibékülve a szocialista mozgalommal, amíg nem leli meg azt a formáját, ami vallásos misztikus eszményéhez közel áll. A m í g arra a felismerésre nem jut, hogy a szocialista forradalom kiváló eszköz lehet az „új k u l t ú r a " megvalósítására. E z t követően m á r „otthonosan m o z o g " a mozgalom­ ban, sőt a mozgalom legfőbb ideológusává kíván lenni, erős vallási jelle­ get kölcsönözve a szocializmus koncepciójának. A szocializmus messianisztikus, dogmatikus változatában lehetőséget lát a régóta vágyott „misztikus teljesség" gyakorlatú megvalósítására. A z eszme viszont csaknem egy új vallás jegyeit ölti magára; mert miként a vallás, úgy Lukács szocializmus-eszménye is teljes önátadást, teljes személytelenséget, teljes önmegtagadást k í v á n az emberektől. Ékesen bizonyítja ezt az Utam Marxhoz c. m u n k á j á b a n szereplő példázata K: „Krisztus m o n d o t t a : » H a valaki énhozzám j ő : és meg nem gyűlöli az ő atyját, anyját, feleségét, magzatait, atyafiait, húgait, nénjeit, sőt a maga lelkét is, nem lehet az én t a n í t v á n y o m « " (23). Számára ez a konstelláció tény, amit tudomásul kell venni. Igaz, embertelen tény, ha valaki a n n a k tartja, de ő másként vélekedik, mert szerinte az igazi etika „emberelle­ nes", „gondoljunk csak K a n t r a " , — mondja (24). E z t az eszmében való teljes feloldódást, ezt a mindenről és minden­ kiről való lemondást — amit ő m á r oly rég elfogadott —, ezt találja meg a maga szocializmus-utópiájában. Mit sem törődve azzal, hogy az emberek számára mit jelent az atyjukról, anyjukról, feleségükről, m a g ­ zatjukról stb. való lemondás. H o g y amiről ő — az ismert okoknál fogva — oly könnyen „ l e m o n d o t t " , emberi kötődéseiről és kapcsolatairól, az az élet nélkülözhetetlen alapját és egyik legfőbb értelmét jelenti mások számára. N e higgyük, hogy a krisztusi idézet pusztán stiláris fordulat kedvéért került munkájába. Ez a jezsuita m a g a t a r t á s személyisége leg­ bensőbb sajátjából fakadt. Mert mit talál m á s u t t is a szocializmus esz­ méjében leginkább kedvére v a l ó n a k : „ . . . a marxista történelem- és életfelfogásnak talán a legerősebb tendenciája a pusztán egyéni akara­ tok, meggondolások, érzések jelentőségét, amennyire lehet, leszállítani, és mélyebb, objektívebb, az egyes emberrel és emberben közvetlenül tör­ ténőkön messze túlmenő o k o k r a visszavezetni". Figyelmét a szocializmus

rendszerének és világnézetének (tulajdonított?) „a középkori katoliciz­ mus ó t a " megfigyelhető „legszigorúbb és legkegyetlenebb" szintézisre való törekvése ragadja meg (25). A z eszme távoli horizontra emlékezteti, mely a tekintet előtt m á r „egybemossa a részleteket", azaz nincs tekin­ tettel az individuális á l d o z a t o k r a . Lukács jezsuita magatartása, a szocializmusnak mint vallásnak a fel­ idézése és v á g y a jut kifejezésre abban is, hogy elvitatja az emberek életviteli konfliktusainak megoldási jogát. Ú g y véli, hogy azokat, vala­ mennyit egyszerre, a világforradalom fogja majd megoldani. A „helyes" és „ n e m helyes" cselekvés kérdésében később is mindig aszerint ítélke­ zett, hogy az távlatilag mennyiben segíti a nembeli ember önmegvaló­ sítását. H o g y az egyén, a „partikuláris ember", akit lekicsinylő jelzővel „pusztán létezőként" említ, h o g y a n boldogul egyszeri életének gondjai­ val, megoldásra v á r ó konfliktusaival, n e m érdekelte. T a l á n azért, m e r t az ilyen irányú kíváncsiság m á r önmagában véve is a nembeli ember céljainak szem elől tévesztését jelenti, s így a „nem helyes" m a g a t a r t á s kategóriájába tartozik. A m i viszont a nembeli ember önmegvalósítási folyamatát illeti, szerinte mindig, még „ h a két bűn k ö z ö t t kell is v á ­ lasztanunk, a k k o r is v a n mértéke a helyes és nemhelyes cselekvésnek. E z a mérték — szerinte — az á l d o z a t " . Mégpediglen „az egyén két bűn k ö z ö t t választva a k k o r választ helyesen, h a alacsonyabbrendű énjét áldozza fel a magasabbrendű, az eszme o l t á r á n " (26, kiemelés tőlem, H . S.). D e u g y a n ú g y fennáll ennek az á l d o z a t n a k mérlegelő ereje a kollektív cselekedetek számára is; csakhogy itt az eszme mint a világ­ történeti helyzet parancsa, mint a történetfilozófiai hivatottság ölt tes­ t e t " (27). A b b a n , hogy Lukács „nembelivé" n ö v e l t minden problémát, az em­ beri egyed lebecsülése l a p p a n g o t t . N y i l v á n abból a meggondolásból k i ­ folyólag, hogy az emberi egyedek partikuláris céljaik m i a t t általában nem képesek megérteni a „nembeli e m b e r t " éltető p e r s p e k t í v á k a t és a „történelemfilozófiai helyzet p a r a n c s á t " . Pedig, ha jól meggondoljuk, a k k o r sincs semmi, h a a „történelemfilozófiai helyzet p a r a n c s a " a p a r ­ tikuláris egyedeknél történetesen süket fülekre lel. Hiszen értelmezésé­ ben a történelmi folyamat teleologikus jellegű, azaz úgy véli, hogy az emberiség fejlődésének mozgatórugója bennerejlik a történelemben, illet­ ve a n n a k objektív alapjában, a gazdaságban. Lukács azon hegeliánus marxisták közé t a r t o z i k ugyanis, a k i k számára az emberiség fejlődése és „önmegvalósítása" minden látszólagos megtorpanás, zsákutca és el­ akadás ellenére lényegében véve feltartóztathatatlan folyamat. A „ l é n y e g " megvalósulására, a szükségszerűnek tételezett történelmi összfolyamatra, Lukács szerint az egyedi emberi döntések legfeljebb csak gyorsítólag v a g y lassítólag h a t n a k . E z a nagyfokú determináltság teljességgel kizár­ ja az emberi aktivitás értelmét, s ebből a szemszögből feleslegesnek te­ kinthető az egyedi emberek részéről m e g k í v á n t mindennemű „ á l d o z a t " is. Mivel Lukács szinte sohasem az elszigetelt individuumból indul ki, hanem a társadalmi totalitásból, a nembeliségből, fel sem merül nála

az emberek szubjektív szándékának — a m o t i v á c i ó n a k — a problémája. Á m , h a a történelmi fejlődés szükségszerűségének gondolatára a l a p o z v a megfosztjuk az egyedi embereket a gyakorlati cselekvés szubjektív indí­ tékaitól, nem beszélhetünk az emberi szükségletek fejlődéséről, új szük­ ségletek létrejöttéről, nem beszélhetünk az ember fejlődéséről, a szemé­ lyiség gazdagodásáról és kiteljesedéséről, sőt a történelem tényleges m o z ­ gatóerejéről sem. Mivel Lukács figyelmét elkerüli az emberi tevékenységnek — a m u n ­ k á n a k — az az oldala, amelyik objektivációk formájában létrehozza az újabb generációk életének tárgyi alapját, s egyben meghatározza le­ hetséges céljaikat, az emberi cselekvés révén objektiválódott szándék, a k a r a t , tudás, képesség, vagyis a m u n k a révén objektiválódott élet nála szükségképpen azt a látszatot kelti, m i n t h a az emberi tevékenység, az emberi élet célja valami történelmileg eleve a d o t t lenne, és az egyedi ember választása pusztán a r r a k o r l á t o z ó d n a , hogy vállalja-e v a g y sem ezt az elvont, feje fölött lebegő történelmi céltételezést. A z egyén döntési lehetőségeinek ezzel a leszűkítésével együtt kizárja a társadalmi a l t e r n a t í v á k lehetőségét is. És ezzel a társadalmi lét t ö r t é ­ netisége a természeti szükségszerűségként zajló fejlődés látszatát kelti. Lukács t a n í t v á n y a i jogosan vitatják mesterüknél az emberi tevékeny­ ségtől független társadalmi-történelmi t ö r v é n y e k létének tételezését, h a n g ­ súlyozva, hogy a történelmi determinizmus g o n d o l a t á t csak abban az értelemben lehet elfogadni, hogy az emberek m e g h a t á r o z o t t feltételekbe születnek bele, s ezek a „készen t a l á l t " feltételek, illetve az általuk k ö r ü l h a t á r o l t objektív mozgástér kínálja fel a fejlődés ilyen v a g y olyan lehetőségét, az a l t e r n a t í v á k szűkebb v a g y t á g a b b körét, „amelyek meg­ valósulása felől csak a tudatosan v a g y nem t u d a t o s a n integrálódó e m ­ beri tevékenységek összessége d ö n t " (28). Sőt ezzel kapcsolatosan he­ lyénvaló M á r k u s további megszorítása is a k o n k r é t i n d i v i d u u m o k sze­ repének megítéléséről, amennyiben leszögezi, hogy a „társadalom a m a r x i felfogásban nem más, mint a reális k o n k r é t individuumok reális kapcsolatainak totalitása, nem létezik t e h á t ezen i n d i v i d u u m o k o n kívül v a g y ezek felett sem m i n t cél, sem m i n t lényegiség". (29) A t á r s a d a l o m ­ n a k az őt alkotó — létrehozó és f e n n t a r t ó — individuumoktól való elszakítása és ezekkel való gondolati szembehelyezése valójában csak az elidegenedett társadalmi lét t o r z ideológiai visszatükröződése. Lukácsnál viszont az egyed és a nembeliség szembehelyezése, az előbbinek az utóbbi alá való rendelése, gondolkodásának általános és alapvető irányelve. N e m véletlenül szolgálja ideológiája a személyi kultusz ideológiai meg­ alapozását sokáig (30). Ami pedig az elidegenedést illeti, Lukács a z t átmeneti „ r o s s z n a k " t a r t v a kizárólag az egyénekre v o n a t k o z t a t j a és a személyiség v a l a m i ­ lyen diszkrepanciájaként m a g y a r á z z a . Ellentétben Marxszal, aki a nem és az egyed ellentmondásos viszonyának következményeit értette rajta, s a Német ideológiában így definiál: „Saját t e r m é k ü n k dologi h a t a l o m ­ m á szilárdul felettünk, kinŐ ellenőrzésünk alól, keresztülhúzza v á r a k o z á -

sainkat, semmivé teszi számításainkat." Lukács, átértelmezve a dolgot, az elidegenedést hajlamos egy kicsit a magát az „ ü g y n e k " nem szentelő egyénre v o n a t k o z t a t n i , akinél az „alacsonyabbrendű é n " és a szemé­ lyiség diszkrepanciája nyilvánvalóan összefügg valahogy egymással. Az elidegenedés személyiségtorzító hatása elleni harcot ezért nem az elide­ genedést kiváltó társadalmi szituáció felszámolásában látja, hanem a „magasabb rendű é n " kimunkálásában és az „ ü g y é r t " folyó harcban. M o n d a n u n k sem kell talán, hogy a valós helyzet pontosam ennek a for­ dítottja. Az elidegenedés személyiségtorzító hatása elleni harc az emberi egyén autonómiájáért és az új közösségi viszonyokért folyó harc, s mint ilyen a Lukács által képviselt „történelmi szükségszerűség" koncepciója elleni harc is egyúttal. Igaza van viszont Lukácsnak abban, hogy „ a M a r x h o z való viszony tisztázása központi problémájává kell hogy legyen minden gondolko­ dónak, aki egyáltalán komolyan veszi m a g á t " (31). Csakhogy sokféleképpen vélekedhetünk M a r x r ó l és a marxizmusról. Lukács például az eszmétől megittasulva messze túldimenzionálja a marxista gondolkodás lehetőségi körét a n n a k tényleges érvényénél. A b ­ ból a tézisből kiindulva például, hogy „a marxizmus látja és törvény­ szerűségeiben felismeri az emberiség fejlődésének fő ú t v o n a l á t " , olyan megengedhetetlen következtetésre jut, hogy az nemcsak „a történelmi fejlődés i r á n y á n a k m u t a t ó j a " számunkra, hanem „ ú t m u t a t á s t ad az öszszes részletek, az összes napi kérdések dolgában i s " (32 kiemelés tőlem, H . S.). Aki tehát a marxizmus eszméjétől megvilágosodik egyszer, véli Lukács, „az minden pillanatnyi sötétség ellenére tudja, hogy honnan jöttünk, és hogy hová m e g y ü n k " (33). Aki viszont nincs tisztában a történelem végcéljával, az a mindennapi élet labirintusában iránytű nélkül tévelyeg. Az eszme mindent megvilágító erejének titka abban rejlik, hogy Lukács marxizmusa a végcélra redukálódik. A végcélt is­ merve viszont m á r csak egy dologra kell ügyelni: nem szabad a „fő­ irányból kiszakadni az érintő irányában minden görbületnél". Ma, a h a r m a d i k évezred küszöbén az „ i r á n y t ű t " , a „ f ő i r á n y t " , és az „ é r i n t ő k e t " illetően korántsem ilyen egyszerű a helyzet. A történelmi fejlődés számos korábban szükségszerűnek vélt mozzanatáról ugyanis időközben kiderült, hogy nem szükségszerűek; az „értelmesnek látszó" fejlődés számos helyzetben és esetben „értelmetlen z ű r z a v a r h o z " veze­ tett; a „szülési fájdalmak", amelyek százezrek, sőt milliók életébe kerül­ tek, utóbb „tévedésnek" és felesleges á l d o z a t n a k bizonyultak; a valami­ kor „ k a r n y ú j t á s n y i r a " látszó „ v i l á g k o m m u n i z m u s " beköszöntése helyett pedig mára m á r sokkal i n k á b b a világégés veszélye fenyegeti az embe­ riséget. G y a n í t h a t ó ugyan, hogy a szellem önelragadtatása miatt a nagy jövőre-irányultság m á r a k k o r is elfedte a jelent, amikor Lukács p a p í r r a vetette bizakodó gondolatait. Ami annál inkább valószínű, mivel a szel­ lem és a valóság ellentéte végigkíséri Lukács életútját. Nyersebben fogal­ m a z v a : Lukács láthatáron t ú l m u t a t ó ködvilága mindig is összeegyez-

tethetetlen volt a valóság sivárságával, fiatal és idősebb korában eg>aránt groteszk ellentmondásban van egymással. H o g y a történelmi módon felfogott szellemfenomenológiai út ellené­ ben egy olyan világ áll, amely ennek a szellemnek nem felel meg, bizo­ nyos vonatkozásban persze Lukács számára is n y i l v á n v a l ó v á vált. M á r az első világháború kapcsán rájön — rá kell jönnie — , hogy az emberi tudás, a művekben, szellemi alkotásokban reprezentálódó valóság álta­ lában nem felel meg a valóságnak. E felismerését azonban csak a polgári filozófiában, a polgári irodalomban és t u d o m á n y b a n manifesztálódó „valóságra" v o n a t k o z t a t t a . Azt, hogy az emberi tudás — szellem, ideo­ lógia, kultúra — és a keserű valóság ellentéte nemcsak a polgári társa­ d a l m a k sajátja, hanem sajátja a m u n k á s m o z g a l o m n a k és az új típusú t á r s a d a l m a k n a k is, elképzelhetetlennek t a r t o t t a . A z „ige" hitelvesztésé­ nek gondolata pedig végképp idegen m a r a d t számára. Persze mi is bír­ hatta volna kritikusabb belátásra, mikor meg sem érinti például az ártatlanul meggyanúsítottak és meghurcoltak problémája. Fantaszta haj­ landóságát bizonyítja, hogy nemcsak az embert mint egyént semmibe vevő utópiával volt teljes az azonosulása, de a sztálinizmus emberfaló, emberirtó gépezetével — intézményrendszerével — is sokáig. Bár Lukács legfeljebb szubjektív indítékaiban baloldali, szigorú és kemény m u n k á b a n töltött életének eredményeként kétségkívül reprezen­ tatív helyet foglal el a marxista filozófia fejlődésének utolsó félévszá­ zadában. Munkássága, sikerekben és sikertelenségekben gazdag közélet; és politikai pályája nemcsak legendás „ p á l f o r d u l á s á v a l " kelti fel a ku­ tatók kíváncsiságát, élete nemcsak a filozófus metamorfózisra való haj­ landósága vagy nehezen megközelíthető emberi világa miatt tárgya az évtizedek óta folyó vitáknak, hanem mert fényt vet a marxista filozófia és a „reális szocializmus" problematikusságának egyes vonatkozásaira is. Lukács-portrénk befejezéseként ezekre szeretnénk még egy-két gondo­ lattal reflektálni. A történelem során megálmodott n a g y eszmék, miután intézményes formát nyertek, még mind rendre szembefordultak azokkal, akik n a g y nyomorúságukban megálmodták és létrehozták őket. A nagy vallási, nemzeti és politikai törekvések elvileg azért jöttek létre, hogy a tömeg­ szervezetek erejével és h a t a l m á v a l küzdjenek az elképzelt társadalmi igazságokért vagy a megálmodott történelmi fejlődés megvalósításáért, de miután intézményesültek, önállósultak, s elváltak az őket létrehozó, megálmodó ember elképzeléseitől, szükségleteitől, céljaitól és öncélú, az embertől elforduló, sőt vele szembehelyezkedő társadalmi konzerváló erővé lettek. Ez a sors v á r t a munkásmozgalomra is, amely az osztály­ harc intézményesülésével az új típusú társadalmak létrejöttét k ö v e t ő évtizedekben m á r félreérthetetlenül felszínre vetette a válság sokféle jelét és a „korrekciók" szükségességét. A hatalmasra duzzasztott államés p á r t a p p a r á t u s o k a p r o l e t á r d i k t a t ú r a helyett a proletariátus felett gya­ korolt d i k t a t ú r á v á váltak. Megfoghatatlan, hogy olyan kiváló elme,

mint Lukács is, hogy t u d o t t sokáig olyan elfogult m a r a d n i . H o g y t u d o t t — forradalmi tevékenységének korábbi színtereiről, Magyarországról, illetve Németországból — a Szovjetunióba kerülve az ottani sztálinista hierarchia megtűrt tagjaként egy teljhatalmú, minden erejét a k i t a l á l t fantomok leverésére összpontosító, á r t a t l a n emberek százezreit száműző, halálba küldő állam irracionális elvrendszerével azonosulni? H o g y a n volt képes a N a g y E t i k a megírására készülő filozófus u g y a n o t t „ t ö r ­ leszkedő ö n k r i t i k á t " gyakorolni? Sokan a L u k á c s k é r d é s gyújtópontját látják ezekben a megmagyarázásra v á r ó dolgokban n y i l v á n v a l ó a n a t a ­ núsított magatartás mélyen rejlő m o t í v u m a i r a g o n d o l v a " (34). Vajon a nembeliséggel való túl szoros azonosulása miatt nem ismerte volna fel a helyzetet az adott történelmi időszakban? S később is emiatt nem veszi észre, hogy a szigorúan centralizált és b ü r o k r a t i z á l t társadalmi rendszerek nem élvezik m á r a munkásosztály, s egyáltalán a dolgozó nép bizalmát? Vagy azért bizonyult csüggesztően rövidlátónak, mert a dolgozók közvetlen társadalmi u r a l m a és ellenőrzése helyett mindig is az erős k ö z p o n t o s í t o t t állam és p á r t volt az eszménye? V a g y talán a később ö n k r i t i k á t g y a k o r l ó Lukács képviseli a „nembeli e m b e r t " számunkra? K i t u d n á megmondani. T é n y azonban, hogy Lukács mindig „idejében á t l á t a s z i t á n " és életének, n a meg munkája z a v a r t a l a n ­ ságának biztosítása érdekében, h a kellett megalkuváshoz, kényszerből gya­ korolt ö n k r i t i k á h o z folyamodott. E m i a t t „önkritikája", „nézeteinek reví­ ziója" sohasem bizonyult m é l y r e h a t ó n a k és tartósnak. A k á r h o g y a n is volt, a felvállalt eszme eléggé hajlékonynak bizonyult ahhoz, hogy mindig önigazolást találjon benne a m a g a számára. A m i n e k különösebb a k a d á l y a m á r csak azért sem volt, mivel Lukács szerint a „ n a g y egyéniségek" személyes fejlődése tele lehet egymásnak ellentmondó állásfoglalások sorával, szembefordulhat többször is ö n m a g á v a l , radiká­ lisan elvetheti azt, a m i t k o r á b b a n gondolt v a g y alkotott. M i n d a z o n á l t a l , mint mondja, az u t ó k o r „ é l e t m ű v e t " láthat az egymásnak ellentmondó művek sorozatában (és ez a fontos). M e r t az „igazi nagy egyéniség min­ dig összefoglalása azoknak az irányzatoknak, amelyek az 5 korában a társadalmat, az emberiséget mozgatják"(35). j

A „ p a r t i k u l á r i s " és a „nembeli" cselekvés elvétése és az érte való b ű n ­ hődés (például úgy, hogy a komisszár Lukács lelöveti őket g y á v a megfutamodásukért) a kis emberek problémája. A nagy szellemeké meg a vívódás. V a l a m i k o r ugyanis a p á r t és az intézmények szerepét illetően Lukács­ n a k is k o m o l y aggályai voltak. N e m t u d t a sokáig eldönteni, hogy „ v a ­ jon a munkásosztály önmagától ki tudja-e fejleszteni azt a k u l t ú r á t , amelyre szüksége v a n , illetve a p á r t közvetlenül reprezentálja-e azt, v a g y pedig megfordítva: a p á r t segít a munkásosztálynak a társadalom, a történelem, a k u l t ú r a egészének m e g h ó d í t á s á b a n " (36). Lenin ez u t ó b ­ bit, Lukács az előbbit állította. Lukácsnál ezért a proletariátus mitizálódik, messianisztikus szerepet k a p , Lenin alapállása viszont a p á r t h a t a l ­ mi erejénél fogva, s a p á r t o t fetisizáló dogmatikus erők nyomására, a

sztálinizmus platformjává alakul. Lukács később bírálatot gyakorol a Történelem és osztálytudat-b&n kifejtett álláspontja miatt, és immár Sztálinnak a d v a igazat, a p r o l e t á r t u d a t közvetlen érvényét feladva, m a ­ ga is felesküszik a p á r t r a , s vele a h a t a l o m r a és d i k t a t ú r á r a . A z az elképzelés, hogy a tudatot, illetve a „társadalomfilozófiai hely­ zet p a r a n c s á t " „ k í v ü l r ő l " kell bevinni a munkásmozgalomba, nem más mint a forradalomba bekerült értelmiségiek önigazolási próbálkozása. Így szerették volna biztosítani kiváltságos helyzetüket a mozgalomban, s egyúttal kiélni hatalmi ambícióikat. A z utópisztikus jövő, az idealizált társadalom, amely a „nembeliségr e " , a közjóra, az összesség érdekére hivatkozik, anélkül, hogy a t ö b b ­ ség igénye mint a társadalom fejlődésének i r á n y t adó, az állam h a t a l ­ m á t ellensúlyozó „ k ö z a k a r a t " ténylegesen kifejezésre jutna, mindig is értelmiségi eszme volt. A z „igazságos", a „ r e n d e z e t t " , „egyesített" és „egységesített" társadalom „ k a r b a n t a r t á s a " , az egyenlőség eszméjé­ nek megvalósítása, illetve az „eszme" és a társadalmi valóság erő­ szakolt, s rendszerint ismételten k u d a r c b a fulladó „összhangba h o ­ zása" ugyanis elképzelhetetlen az értelmiség segédlete nélkül. E n ­ nélfogva minden n a g y „társadalomcsinálási" tervben — aminek az államosított társadalom a gyakorlati megfelelője — az értelmi­ ségre, pontosabban a n n a k egy részére, az állami hivatalos a p p a r á t u s ré­ szeként, fontos szerep hárul. A bürokrácia, s ezen belül az értelmiség egy része m i n t u r a l k o d ó elit, s egyúttal mint „politikai o s z t á l y " magára vállalja a z „eszme" képviseletét, ami p r a k t i k u s a n azt jelenti, hogy a maga hatalmi monopóliuma alá von minden társadalmi szervezetet, in­ tézményt, területi, szakmai és kulturális integrációs törekvést. Vagyis az állam védi a maga egyeduralmát az egyének önigazgatási törekvéseivel szemben. A valóságban a t á r s a d a l o m n a k megszámlálhatatlanul sokféle szerve­ ződési szintje v a n , amelyeket az állami bürokrácia ugyan megpróbál kíméletlenül egysíkúvá tenni, de sohasem képes rá teljesen. Ennélfogva konfliktusok és feszültségek lépnek fel az emberek igénye, szükségletei, érdekérvényesítési törekvései és az állami bürokrácia „elképzelései" k ö ­ zött. H a ez utóbbi érvényesíti sikeresebben az idealizált társadalom esz­ méjét az emberek valós igényei és szükségletei fölött, abban az esetben a társadalom összességében, mind gazdaságilag, m i n d szellemiekben, egyre i m p r o d u k t í v a b b lesz, míg végül a passzív ellenállás krízishelyze­ teket nem teremt. A z ún. reális szocialista országok egynémelyikétől nem idegen ez a helyzet. Lukács idejében érzékeli például a lengyel események előjeleit, de a „szocializmus gyenge láncszemének" tézisével sajátos értelmezést ad a történéseknek. Miközben Lengyelországon és m á s u t t is nemzedékek sora tanúja a marxista elmélet nagyfokú eltorzításának, s ezzel összefüggően a szocializmus megtorpanásának, Lukács gyakorlatilag töretlen optimiz­ mussal képviseli a „tradicionális m a r x i z m u s " ideológiáját. A z utópiszti­ kus j ö v ő k é p olyan mélyen beágyazódott gondolkodásmódjába, hogy k é p -

telén felismerni: a sztálinista praxis során a szocializmus elvesztette for­ radalmi jellegét, s a nagy álmok, amelyek vele együtt annyi embert fű­ töttek a n n a k idején, sokak számára elvesztették m á r objektív és szub­ jektív valódiságukat, amennyiben: 1. a dolgozó osztályokat, s elsősorban a munkásosztályt, bérmumkási pozícióba kényszerítve az á l l a m a p p a r á t u s és a pártbürokráoia „a szabad termelők társulása", az emberek „szabad közössége" helyett politikai társadalmat hozott létre, 2. az államelhalás kezdetének — ami pedig Lenin értelmezése szerint együtt jár a szocializmus építésével — n y o m á t sem lelni. Ellenkezőleg. A p á r t - és állambürokrácia h a t a l m á n a k erősödése figyelhető meg, 3. a centralizált és bürokratikus társadalmi rendszerek a személyiség marxi értelmében vett felszabadításának feltételeit nem teremtették meg. Az egyéni kezdeményezésnek nincs helye, a termelékenység csökken, a társadalmi-gazdasági ellentmondások elmélyülnek, a válság így elkerül­ hetetlenné válik, s szükségképpen sorozatosan megismétlődik. H a viszont a területi, nemzeti, lakóhelyi és munkahelyi vagy ágazati törekvések erősödnek fel, mivel ezeknek a k ü l ö n b ö z ő önigazgatási „ a u t o ­ n ó m i á k n a k " a megerősödése együttjár az állambürokrácia h a t a l m á n a k gyengülésével, ez utóbbiak az „eszmei-ideológiai elbizonytalanodás" vész­ harangjait kezdik kongatni. Ennek bizonyos jelei viszont nálunk vol­ tak megfigyelhetőek egy időben. A társadalmi fejlődés lehetőségét M a r x az emberben rejlő képességek felszabadításában látta, illetve az olyan társadalmi feltételek kialakítá­ sában, amelyek lehetővé teszik a szabadon tevékenykedő ember önmeg­ valósítását. Az egyének cselekvési mozgásterének ezzel a kiszélesítésé­ vel a konfliktusok megoldása is összehasonlíthatatlanul békésebb formát öltene, mint a konfliktusok társadalmasítása révén a jelenlegi tömb-álla­ mi vetélkedés. A jövőt illető d ö n t ő kérdés ez: fölülkerekedhet-e az ember a külső viszonyok hatalmán? H o g y a n és mikor válik szabaddá emberi viszo­ nyai átalakításában? Lukács életének utolsó nagyszabású munkájában, az Ontológiában (37) többször is n y o m a t é k k a l visszatér arra a gondolatra, hogy a m u n ­ ka révén megteremtődő társadalmiság a külső természet visszaszorításá­ val együtt az ember „belső természetét" is megzabolázza. H o g y az em­ ber „belső természetének" ez a „megzabolázása" mennyiben valóban a m u n k a révén megteremtődő társadalmiság sajátja, s mennyiben viseli magán a társadalmiság elidegenedett formájának sajátosságait, azzal nem foglalkozott. Talán abból a meggondolásból, hogy az ember „belső ter­ mészetét", s minden vele összefüggő problémát, amennyiben az proble­ matikus volna, úgy is csak a felépítmény módosításával, egy újabb (kikényszerített) „társadalmi szerződéssel" lehet megváltoztatni. A kérdés azonban n y i t v a m a r a d : vajon ki vezeti ki az embert (az emberiséget) a mai ellentmondásoktól gyötört létállapotából? Vagy ki és

hogyan fogja kikényszeríteni ezt az új „társadalmi szerződést"? H i h e t ő , hogy egy centralizált hatalom a maga állam- és pártbürokráciájával, komisszárjaival és tábornokaival? Elképzelhető, hogy a meglévő és gyülemlő konfliktusok „nembeliség" szintjén történő „végső" megoldása számunkra még alternatíva, ahogyan azt Lukács életvíziója és filozófiája sugallja? Aligha, hiszen van-e ember, aki ne t u d n á : ha a meglevő emberi és „nembeli" konfliktusok a „nembeliség" szintjén nyernek megoldást, az a mai technikai feltételek mellett egyenlő lenne az emberiség pusztulá­ sával. A létfeltételek szűkössége, a kielégületlenül m a r a d ó szükségletek, a konstruktív kifejletükben a k a d á l y o z o t t társadalmi ellentmondások stb. talaján keletkezett feszültségek az individuális élet szintjén is d r á m á k és tragédiák formáját ölthetik és öltik is, d e destruktív formát igazán csak a k k o r öltenek, ha nem mint az emberi „természetből" a d ó d ó „ z a ­ v a r o k " j u t n a k kifejezésre, hanem ideologikus értelmezést nyerve intéz­ ményes formát öltenek. A megideologizált és intézményes formát nyert „ellenségesség" és „szembenállás" ugyanis nemcsak, hogy megakadályoz­ za a konfliktusok megoldásának egyszerűbb és emberségesebb formáit, hanem p a r a d o x módon a rossz prognózisú destruktív társadalmi folya­ m a t o k felerősödését váltja ki, amennyiben az „ellenség" teljes és kímé­ letlen megsemmisítésére uszít. M i n t h a a „teljes győzelem", a k á r egyének valamely csoportja, a k á r társadalmi rétegek, társadalmi osztályok v a g y más népek felett, egyáltalán k i i k t a t h a t n á a konfliktusokat a „győzte­ sek", a túlélők vagy a következő nemzedékek életéből. Semmiféle győ­ zelem sem iktathatja ki. És általában ez a nagy Megváltók tévedése. Amíg ember él a földön, szerencsére, mindig talál a maga számára rossz, megszüntetendő állapotot, de mivel az nem mindig vág egybe mások elképzeléseivel és érdekeivel, konfliktusok mindig lesznek, újra­ termelődnek, s a d e k v á t megoldásuk híján még feszítőbb erővel mint a n ­ n a k előtte. Ezért értelmetlen és destruktív az ideológiai és szervezeti formát n y e r t „konfliktusmegoldási modell", ami a nagy próféták vízió­ jának megfelelően állandó „konfliktusmegoldási készültségben" tartja az emberiséget és népirtásban, pusztító h á b o r ú k b a n szokott végkifejletet nyerni. A z „ellenséget" állandó jelleggel tételező, s a n n a k „megsemmisítését", „elrettentését" célul tűző rendszerek az önellentmondások bűvös körébe kerülnek. A m í g ugyanis a sokféle belső konfliktusból származó cselek­ vési feszültséget a felelős, irányító réteg — saját érdekeit és privilegizált helyzetét védve — igyekszik egyetlen cél irányába mozgósítani, s ál­ landó „készültségben" tartani, a feldolgozatlanul m a r a d t konfliktusok összegeződéseként törvényszerűen megjelenik a válság, amit a vezető, i r á n y í t ó réteg, bejáródott ideológiai sémái és gépezete révén, természe­ tesen ismét az „ellenségnek" fog tulajdonítani. A mélyülő belső válság az emberekben utóbb csakugyan fenyegetettség-érzést vált ki, ami újabb ok a harci készültség fokozására a rendszer részéről. Így v á l n a k a külső

o k o b a n lokalizált belső problémák a rossz prognózisú konfliktusmegol­ dási törekvések alapjává, m i n d e n k i t sújtó társadalmi kényszerítő konf­ liktussá. E „rosszindulatú" társadalmi folyamatok „ a n a t ó m i á j á v a l " részleteseb­ ben is foglalkozó Csepeli helyénvalóan m u t a t rá a napjainkban m á r tömb-vetélkedésben k u l m i n á l ó intézményesített konfliktusmegoldás ab­ szurditásaira (38). A reális ítélőképességük b i r t o k á b a n levő emberek számára m a m á r n y i l v á n v a l ó , hogy a n a g y elmék víziójáról, a „ a nembeli e m b e r " sors­ p r o b l é m á i n a k egyszeri „grandiózus megoldásáról", m i n d ö r ö k r e le kell m o n d a n u n k . A z emberiség előtt álló jövő csak úgy nyújt alternatívát, ha együttjár a reális konfliktusok k o n s t r u k t í v i r á n y b a való terelésével, ami egyet jelent a z államhatalmi törekvések gyengülésével és a belső demok­ ratikus társadalmi folyamatok erősödésével. A n a g y eszmék d o m i n a n ­ ciája helyett arra v a n szükség, hogy az emberek megismerhessék konflik­ tusaik valódi okait, ami feltételezi, sőt megköveteli a gondolkodási ru­ galmasságot, a p r o b l é m á k többoldalú megközelítését, a rutin-megoldások és rutin-igazságok kinövését. A j ö v ő t e h á t attól függ, hogy mennyire tudjuk majd a konfliktusok megoldását k o n s t r u k t í v i r á n y b a terelni, il­ letve m e n n y i r e tudjuk a politikai h a t a l m a k által szított destruktív meg­ oldási m ó d n a k elejét venni. O l y a n társadalmi viszonyok kimunkálásán kell ezért f á r a d o z n u n k , elsősorban ott, ahol élünk, amelyek lehetővé te­ szik a körülmények változásainak, az új emberi igényeknek és szükségle­ teknek a megjelenését, a konfliktusokkal való együttélést, s az együtt­ élés minőségi o l d a l á n a k előtérbe kerülését. E z a j ö v ő nem jelöltetett ki a sors erejével. D e az sem, amely vízió­ k é n t sokáig minden marxista és forradalmi magatartás alapjául szol­ gált. Tulajdonképpen nem is a víziókkal v a n baj, hiszen a szándék jogosult, m e r t a cél u g y a n a z . A k k o r csap á t ez a szándék el­ lentétébe, h a a történelemről n e m m i n t alternatív lehetőségekről, hanem valamiféle m a k r o k o z m i k u s t ö r v é n y e k n e k engedelmeskedő folya­ m a t r ó l beszélünk. A z alternatív lehetőségek erőszakolt egyirányúsítása, a vélt m a k r o k o z m i k u s törvények kierőszakolása ugyanis i m m á r nemcsak nemzedékek sorát foszthatja meg t o v á b b r a is a szabadság és a cselekvés lehetőségétől, hanem m i n d a n n y i a n a levegőbe repülhetünk. És a t ö r t é ­ nelem, ha m a r a d még ember a Földön, kezdődhet előröl, a kőkorszaktól vagy a trópusi törzsektől. A z ésszerű m a g a t a r t á s , ami a katasztrófa veszélyét a lehető legkisebb­ re csökkenti, n e m más, m i n t h a minél több ember kapcsolódik be a tár­ sadalmi élet i r á n y í t á s á b a és szervezésébe. Lehetséges ugyan, hogy ha saját sorsának alakulásába nagyobb beleszólása lesz minden embernek, a jövőre v o n a t k o z ó víziók gyors ütemű megvalósulásáról le kell m o n d a ­ n u n k , ám ennek ellenében b i z t a t ó b b a k lennének kilátásaink. „ A siker egyetlen biztosítéka — mint mondja P r e d r a g Vranicki — a szabad és demokratikus, nyílt és tartalmas párbeszéd az ember valamennyi sors­ d ö n t ő kérdéséről."(39)

Irodalom 1. Vö. Hermann István: Lukács György gondolatvilága. Magvető Kiadó, Budapest, 1974. 2. Vö. Karácsonyi András: A perspektíva varázsában. In. Valóság 1983/6. 3. Lásd Fehér Ferenc—Heller Ágnes—Márkus György—Vajda Mihály: Fel­ jegyzések Lukács elvtársnak az Ontológiáról 1968—1969. Magyar Filozófiai Szemle, 1978/1. 4. Lukács György: Curriculum vitae. Magvető Kiadó, Budapest, 1982., 427. old. 5. I. m. 421. o. 6. Lásd A regény elmélete. In. Lukács György: Utam Marxhoz I. kötet, Bu­ dapest, 1971., 169. o. 7. Lukács György: Curriculum vitae. Id. kiadás 444. o. 8. I. m. 441. o. 9. I. m. 437. o. 10. I. m. 443. o. 11. I. m. 448. o. 12. I. m. 420. o. 13. I. m. 444. o. 14. I. m. 419. o. 15. I. m. 424. o. 16. I. m. 425. o. 17. I. m. 430. o. 18. Vö. Hermann István: Lukács György gondolatvilága. Idézett kiadás 19. Lukács György: Curriculum vitae. Id. kiadás 50. old. 20. Uo. 57. old. 21. Vö. Márkus György: A lélek és az élet. A fiatal Lukács és a „kultúra" problémája. Magyar Filozófiai Szemle, 1973/5—6. 22. Lásd Hermann István: Lukács György gondolatvilága. Id. kiadás 116. o. 23. Lukács György: Utam Marxhoz I. köt. 74., o., id. kiadás 24. I. m. 74—78. o. 25. Uo. 26. Vö. Utam Marxhoz I. köt. 196—197. o., id. kiadás 27. Uo. 28. Fehér Ferenc—Heller Ágnes—Márkus György—Vajda Mihály: Feljegyzé­ sek Lukács elvtársnak az Ontológiáról 1968—1969, Magyar Filo­ zófiai Szemle, 1978/1. 29. Márkus György: Marxizmus és „antropológia". Akadémiai Kiadó, Buda­ pest, 1971., 74. o. 30. Vö. A magyar irodalom története 6. kötet Akadémiai Kiadó Budapest, 1966., 139. o. 31. Lukács György: Curriculum vitae. Id. kiadás 103. o. 32. I. m. 122—124. o. 33. Uo., 122. o. 34. Vö. Vajda Gábor: Legendás pálfordulások. Magyar Szó, 1982. aug. 14. 35. Curriculum vitae. Id. kiadás, 138. o. 36. Vö. Hermann István: Lukács György gondolatvilága. Id. kiadás, 151. o. 37. Vö. Lukács György: A társadalmi lét ontológiájáról. Budapest, Magvető Kiadó, 1976.

38. Csepeli György: Rosszindulatú társadalmi folyamatok. 1984/8—9. 39. Predrag Vranicki, In. Kommunista, 1985. március 15.

In.

Világosság,

Rezime Tragična etika samoostvarenja „rodnog čoveka" — Skice jednog mogućeg Lukača — Bez sumnje, jedan od mislilaca najvećeg formata dvadesetog veka bio je Lukač Đerd. Oni, kojima nije ravnodušan razvoj marksističke misli slobode Čovečanstva, ne mogu da zaobidu suočavanje koje im pruža životno delo Lu­ kača. Nije čudo da je njegovo nesagledivo bogato delo zagonetni čovečanski svet, izvor diskusija za desetine godina. Diskusije o Lukaču i interpretacije Lukača, svedoče međutim o bolnom pri­ mitivizmu. Dok se naime sa vrednovanja teoretske radinosti zabavljaju mno­ gi, nedostaju oni radovi, koji su pozvati da prikazuju njegovu ličnost, razume se zajedno sa aktivnošću. O Lukaču, kao čoveku jedva nešto znamo. Ko je bio, kakav je bio čovek? Zašto nije mogao živeti kao drugi? Iz čega proizilazi njegovo loše opšte osećanje, njegovi odbijajući stavovi u odnosu na svet oko njega? Kakve su zamišljene ili stvarne bojazni izazvale strogo spartansko vladanje, besprimernu disciplinu i radnu sposobnost za ostvarenje njegovog ogromnog dela. Naš članak se može posmatrati u izvesnom smislu kao psihološka studija i odgovor na ta pitanja. Ličnost Lukača — je kao i život svakog čoveka-razumljivo veoma široki spektar i veoma rasprostranjen kompleks problema. Raščišća­ vanje svih odnosa, daće posla još mnogim naraštajima. Ova studija želi osvetliti jedan aspekt Lukačevog života, i rada, i to izuzetno onaj, kojem Lukač nikad nije pridao važnost. U odnosu na društvene povezanosti, u kojima on nikad nije našao sebe, niti se osećao kod kuće. Postavljanje pitanja, sa tim u vezi glasi: da li je nedostatak povezanosti uticalo — i ako da, onda kako — na organizaciju života, način mišljenja i viđenje sveta velikog filozofa? Želimo da dobijemo odgovor na pitanje, kakvu budućnost pruža ono viđenje sveta, u kojem ljudske povezanosti, koje baziraju na ličnim interesima, željama i potrebama, nemaju mesta i filozofsku relevanciju.

Resummee Tragische Ethik der Selbsterzeugung des wirkenden

Menschen

— Skizze eines Lukdcs Bildes — Einer der Denker des grössten Formats des zwanzigsten Jahrhunderts, ist unbedingt Lukacs György. Die, die der Entwicklung der marxistischen Auf­ fassung nicht aus dem Wege gehen können, können nicht der Erkenntnis ent-

gehen, die das Lebenswerk von Lukdcs György bedeutet. Es ist kein Wunder dass das unübersichtbares Lebenswerk, die rätselhafte Menschenwelt, Grund zur Diskussion für mehrere Jahrzehnten geworden ist. Die Diskussionen über Lukdcs und die Interpretationen führen zum schmerz­ haften Primitivismus. So lange sich mit der Bewertung des theoretischen Ge­ dankens befassen, gibt es keine Arbeiten die seine Persönlichkeit, sein mensch­ liches Gesicht, in Verbindung mit seiner Aktivität, zeigen. Uber Lukdcs, als Menschen, wissen wir fast nichts. Wer er war, was für ein Mensch war er eigentlich? Warum hat er nicht als andere Menschen le­ ben können? Woraus kommt seine schlechte Fühlung, Wurzlosigkeit, abwehrende Auffassung gegenüber ihm, der umfassenden Welt. Welche gemeinte oder reelle Auffassungen haben sein mächtiges Werk erzeugt? Unser Artikel kann man in bestimmter Hinsicht als eine psychologische Stu­ die über Lukdcs, und das Antwort auf diese Fragen betrachten. Die Persön­ lichkeit von Lukdcs ist — wie das Leben anderer Menschen — selbstverständ­ lich ein grosses Spektrum ein verbreitetes Problemkomplex. Diese Studie will nur einen Aspekt des Lebens und des Werkes von Lukdcs erklären uzw. in der Hinsicht die Lukdcs nie wichtig erkannt hat. Seine gesellschaftliche Ver­ bindungen wo er sich nie selbst befunden hat, und nie zu Hause fühlte. Die Aufstellung der Frage ist: ob die ungenügende Bindung der Person und Gemeinschaft, gewirkt hat — und wenn ja, dann wie — auf die Lebens­ führung, Gedankenmethoden und Weltauffassung des grossen Philosophen? Wir möchten Antwort auf die Frage bekommen, welche Zukunft die Welt­ anschauung reicht, in der Verbindungen die auf persönlichen Interessen beru­ hen, keinen Platz und philosophische Relevanz haben.