Híröss Naptár. A négynyelvű színész

ALAPÍTÁSI ÉV: 2007 • KIADJA: A H­MÉDIA BT. • SZERKESZTI: A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG • FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA GÉZA • SZERKESZTŐSÉG: 6000 KECSKEMÉT, TÓ­ PART U. 8/C • TEL.: 76/476­115 • E­MAIL: [email protected]

N Híröss Naptár www.hirosnaptar.hu

Értékőrző helytörténeti újság – 2014. március 31.

70

éves Törőcsik Jolán intarzia­ művész, Tiszakürt dísz­ polgára. 1944. március 24­én született. A kun­ szentmártoni József Attila Gimnáziumban érettségi­ zett. Volt műszaki rajzoló, cipőtervező, rajzfilmes. Első faintarziáit 1967­ben készítette. 1980­ban a Bács­Kiskun Megyei Ta­ nács ösztöndíjasa lett, 1985­ben a Szakszerveze­ tek Bács­Kiskun Megyei Tanácsa művészeti díjban részesítette. Számos egyé­ ni és csoportos kiállításon mutatkozott be. Murális munkái Kecskeméten, Kiskunhalason, Sopron­ ban, Szegeden és Buda­ pesten is megtalálhatók. A faanyagok természetes mintázatát, erezetét fel­ használva építi fel külön­ leges, eredeti hatású kompozícióit. A Kecske­ méten élő intarziaművész 1984 óta nemcsak készíti műveit, hanem tanítja is. Folytatás az 5. oldalon

Palotás József hegedű­ és szolfézstanár, tagintézmény­vezető

70

éves Palotás József hegedű­ és szolfézstanár, tag­ intézmény­vezető. 1944. március 16­án, Kiskun­ félegyházán született. Zenei tanulmányait a Tiszakécskei Zeneoktatói Munkaközösségben kezdte, első hegedű­, egyben szol­ fézstanára dr. Batka László volt. Gimnáziumi tanulmá­ nyainak megkezdésekor a kecskeméti zeneiskolába is beiratkozott, ahol hegedű­ tanára Domján József lett. Érettségi után felvették a Szegedi Zeneművé­ szeti Szakiskolába, majd annak szaktanárképzőjébe, tanárai Gábor Arnoldné, Homoki György és Homor Annamária voltak. Hegedű és szolfézs szakon 1966­ban végzett Szegeden, de 1965. szeptember 1­jétől kineve­ zett tanárként már Kecske­ méten tanított – és tanít immár közel 50 éve – az Ál­ lami Zeneiskolában. 1974. augusztus 1­jétől a később M. Bodon Pál nevét felvevő intézmény igazgatója lett. A Kecskeméti Szimfonikus

Zenekarnak 1965 óta tagja, 1969­tõl hangversenymes­ tere. Mint ifjú, pályakezdő tanár, kollégáival 1968­ban megalakította a Kecskeméti Vonósnégyest, amely több mint 15 éven át működött. Tanártársaival 1975­ben létrehozták az iskola kama­ razenekarát, mely 1992­ben vette fel az M. Bodon Pál Kamarazenekar nevet. Mű­ vészeti irányítása mellett ez az együttes is a város zenei életének szerves részévé vált. A Katona József Színház zenekarában is több évtizedig játszott, valamint 2004­ben részt vett az iskola volt növen­ dékeiből alakult Lakó Sándor Kamarazenekar el­ indításában is. Az évek folyamán számos zenepedagógia­történeti té­ májú írása jelent meg: A zeneiskola rövid története; M. Bodon Pál, a pedagógus és az iskolavezető; A Gábriel­Vásárhelyi Hege­ dűiskola elemzése. Több éve országos szakértőként is szolgálja a magyar zeneok­ tatás ügyét. 1997. június

A négynyelvű színész

60 Törőcsik Jolán

„A papám nem akarta, hogy szí­ nésznő legyek. Szóval elvé­ geztem a Közgázt, aztán külkeres, majd nemzetközis lettem. Végül is a nyelvek, majd a kultúra irányába mentem, így sikerült, hogy a nemzetközi kapcsolatok

4­én Kecskemét Városért Oktatási Díjban részesült. A képviselőtestület 1997. szeptember 1­i hatállyal főtanácsosi címet adomá­ nyozott részére. 2002­ben Kodály Zoltán­díjat, 2003­ ban Pilinszky János­díjat, 2004­ben Magyar Mű­ vészetoktatásért­plakettet kapott. 2009­ben Az év zenekari művésze címmel jutalmazták, míg 2012­ ben Bács­Kiskun Megyei Prima Díjjal ismerték el nevelői és előadóművészi tevékenységét. Folytatás a 4. oldalon Palotás József

Törőcsik Jolán intarziaművész

VALLOMÁSOK

Varga Kata

A HÓNAP MŰVÉSZE

6. évfolyam 8. szám

szakágazaton az orosz­ma­ gyar filmkapcsolatokról ír­ tam a diplomamunkámat, és francia felsőfokú nyelvvizs­ gát tettem. Utána a Színmű­ vészeti Főiskolára mentem, azt elvégeztem, majd tíz évig színésznő voltam itthon.” Folytatás a 6. oldalon

Források: *http://vargakatalina.uw.hu *Katona József Könyvtár *Kecskeméti Lapok, 1939 *Kecskeméti Szimfonikus Zenekar *Kecskeméti Televízió *Ki Kicsoda Kecskeméten *KMOI M. Bodon Pál Zeneiskola *Magyar Életrajzi Lexikon *Magyar Színházművészeti Lexikon *MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis *Találjuk ki Közép­Európát? *Törőcsik Jolán: „az intarziás”

IN MEMORIAM

Virók Csilla festőművész A Békés megyei Medgyes­ bodzáson született 1955. augusztus 14­én. Tanul­ mányait szülőfalujában, majd Békéscsabán végezte. 1977 óta Kecskeméten élt. Festészettel 1996 óta fog­ lalkozott, olaj­, akril­ és pasztelltechnikával dolgo­ zott. A kecskeméti mű­ vésztelepen Báron László, majd a helybeli tanító­ képző főiskolán Szappanos István festőművészeknél tanult. Több önálló kiál­ lítása volt (Kecskemét, Bu­ dapest, Szentendre, Kis­ kunhalas, Szegvár stb.). Kezdetben bátor kolorista volt, később az elvontabb témák felé terelődött fi­ gyelme. Tájképei és portréi lenyűgözők. Több száz mű­ ve létezik, ezek közül a bibliai témájúak részben az Oltalom Alapítvány tu­ lajdonában vannak: Rebe­ ka és Eliézer találkozása, Mózes, Mózes a kőtáblák­ kal, Érted is meghalt. Portréfilm is készült róla Érted is meghalt címmel. „Mélységesen mély fájda­ lommal vettük tudomásul, hogy Csilla 2014. március 18. napján, életének 58. évében eltávozott közülünk. Persze tudtuk, hogy nagy a baj, de reménykedtünk. Még egy évvel ezelőtt úgy tűnt hitével, akarásával le tudja győzni a gyilkos kórt, hisz Ő maga is annyira bízott, annyira akart még szeretteivel lenni, segíteni, támogatni őket. Mert Csilla ilyen volt, minden­

2

Virók Csilla

kin segített, biztatott és bí­ zott, mindig sugárzott, hittel teli szívvel élt. És hogy tudott kacagni!? Élvezet volt vele beszélgetni széles látóköre miatt, és csak úgy egyszerűen hall­ gatni a festészetről, művé­ szetről. Mert a művészet a vérében volt, vele született éppúgy, mint az intelligencia, a harmónia. Ettől volt Ő különleges, más, mint a többi ember, a többi művész. Felnőttként adatott meg neki, hogy festhessen. Há­ latelt szívvel sokszor emle­ gette férje támogatását, mert Ő sosem felejtette el gyökereit, azokat, akik iránta jó szívvel voltak. Talán érezte belül, hogy kevés az idő, ezért ontotta magából a képeket, még be­ tegsége idején is. Alázata a festészet, a munka iránt, a szerénység mindvégig kí­ sérte. Nem törődött a festé­ szeti irányzatokkal, Őt jobban érdekelte, izgatta a saját kitaposandó útja, a saját sors megélése. [...] Drága Csilla! Nagy űrt hagytál magad után, de örülünk, ha csak erre a kis időre is része lehettél életünknek.” (Részletek Dékány Zoltánné, a lakiteleki könyvtár vezetője Nagy Gyuláné Virók Csilla festőművésznő már az égi mezőkön festi képeit címmel megjelent nekrológjából.)

Virók Csilla: Érted is meghalt

NAPRÓL NAPRA március 19.

60

éves Váczi Tamás újságíró, lapszerkesztő, a kecs­ keméti önkormányzat korábbi képviselője. Ál­ talános és középiskolába Kecskeméten járt, majd a Műszaki Egyetemen vég­ zett mint építőmérnök. Ezt követően újságíró diplo­ mát, később a Szegedi József Attila Tudomány­ egyetemen jogi doktori cí­ met szerzett. 1978­ban ke­ rült a Petőfi Népéhez, ahol újságíró, majd szerkesztő lett. 1993­tól a Kecskeméti Lapok menedzsere, lap­ és könyvszerkesztője volt, majd a Megyei Önkor­ mányzati Hivatalban he­ lyezkedett el. Eddig két könyve jelent meg. Aktív résztvevője Kecske­ mét közéletének. 1998 októberétől Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlésének képviselője volt. Tagként, támogató­ ként segíti a város civil szervezeteinek munkáját.

szakán végzett. Kalocsán 2 évig káplán, 1 évig érseki titkár volt, majd Mélykúton 8 évig és Tisza­ kécskén 5 évig plébános. 2008 óta a Kecskeméti Szentcsalád Plébánia plé­ bánosa.

25

éves Menyhárt Sándor plébá­ nos, bírósági helynök. Soltvadkerten született. Általános iskoláit 1970 és 1978 között szülővárosá­ ban végezte, majd négy évig a Kecskeméti Piarista Gimnázium diákja volt. Tanulmányait 1983­tól a fővárosban, a Római Kato­ likus Hittudományi Aka­ démián folytatta, azután 1987 és 1992 között Rómá­ ban a Pápai Gergely Egye­ tem teológia és egyházjog

éve hunyt el Gelley Kornél színész, Jászai­díjas, érdemes művész. A Szín­ ház­ és Filmművészeti Fő­ iskolát 1954­ben végezte el, majd egy évet a kecskeméti Katona József Színházban töltött. 1955 és 1961 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt, ezután a budapesti Nemzeti Színházban ját­ szott 1982­ig. 1983­tól az önálló budapesti Katona József Színház tagja lett. Fanyar egyéniségű jellem­ színészként ismerték. Többnyire csak mellék­ vagy epizódszerepeket ját­ szott. Egyetlen címszerepe a Don Quijote volt Vészi Endre: Don Quijote utolsó kalandja című darabjában. 1963­tól filmezett. Jelentős feladatokhoz a nyolcvanas években jutott. Tragikomi­ kus érzékét a Hány az óra Vekker úr? (Boronky Vince ezredes), egyéniségteremtő erejét a Tanítványok (Ma­ gyary Zoltán professzor), intrikusi hajlamát a Mik­ száth Kálmán regényéből készült Akli Miklós (Stadion grófja) igazolta. 1962­től gyakran szerepelt televíziós filmekben. Sajá­ tos hangkaraktere révén számos szinkronfeladathoz is jutott.

Váczi Tamás

Menyhárt Sándor

50

2014. március 1­15. március 23.

60

éve, 1954. március 23­án született Szilvási Ildikó, a Kecske­ méti Televízió korábbi munkatársa. Középiskolai tanulmányai elvégzése után az Újságíró Stúdió képzésére jelentkezett, majd sikeres vizsgát követően gazdaság­ politikai szakirányon vég­ zett. Pályáját szabadúszó újságíróként kezdte: a Ma­ gyar Hírlap, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió is szerkesztőként jegyezte a nevét. 1988­től Baján dolgo­ zott: először napilapok tudó­ sítójaként, majd 1990­ben a helyi városi televízióban lett szerkesztő­riporter. Közel tíz éven át az MTV pécsi és sze­ gedi körzeti stúdióinak is dolgozott. Anyagaival mind az MTV1, mind pedig az MTV2 csatornáin rendszere­ sen találkozhattak a nézők. 2003­tól a Kecskeméti Televízióban dolgozott. A Hírös Hírek felelős szerkesz­ tője, és riportere volt, majd az 2008 májusában elindult Városon Kívül magazin­ műsor felelős szerkesztője és műsorvezetője lett. 2012­ben – hosszú betegség után – a fővárosi Szent László Kór­ házban hunyt el. március 25.

50

éves Berec Zoltán ezredes, a MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis korábbi törzsfőnöke Mezőtúron született 1964. március 25­én. Általános iskolai

tanulmányait szülővárosá­ ban, a középiskolát Nyíregy­ házán, katonai kollégista­ ként végezte. 1982­ben felvé­ telt nyert a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára. 1986 vadászirányító­megfi­ gyelő szakon végzett, és a végzettségének megfelelő el­ ső beosztásba Kecskemétre került. Itt három év alatt elérte az I. osztályú vadász­ irányító fokozatot, és a harcálláspont állományában különböző beosztásokat lá­ tott el. 1991­ben 5 hónapos légifor­ galmi­irányító képzésen vett részt Budapest Ferihegy nemzetközi repülőtéren, az LRI Repülési Oktatási Köz­ pontjában. 1992­93­ban in­ tenzív angol nyelvtanfolyam­ ra járt, majd ezt követően 1993­94­ben az Amerikai Egyesült Államokban kapott nyelvi felkészítést és szak­ mai kiképzést, mint katonai légiforgalmi irányító. 1994­ 95­ben elvégezte a ZMKA törzstiszti tanfolyamát, míg 1997­ben kiváló ered­ ménnyel diplomázott a ZMNE Repülő és légvédelmi szakán. Az egyetem befejezése után az 59. Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülő Ezred harcálláspont főmegfigyelő­ jévé nevezték ki, majd 2000­ ben a Hadműveleti Központ parancsnokává. 1998­99­ben mint kulcsoktató részt vett a NATO csatlakozás légierőt érintő szakmai felkészítésé­ ben. 2001­től mint minősített NATO TACEVAL ellenőr részt vett a NATO északi és déli régiójában szervezett különböző harcászati ellen­

őrzéseken, valamint a Magyar Légierő alakulatai­ nak nemzeti ellenőrzéseiben. 2004­től a törzsfőnök hadműveleti helyetteseként tervezte és irányította a kecskeméti repülőbázis in­ tegrációs feladatait. 2007. március 1­től 2012 őszéig a kecskeméti MH 59. Szent­ györgyi Dezső Repülőbázis törzsfőnöke volt. Jelenleg külszolgálatot teljesít. Hat különböző elismeréssel ren­ delkezik, ezek közül kiemel­ kedik: Szolgálati emlékjel (a NATO­csatlakozás során végzett munkájáért, 1999) és Szolgálati Érdemjel ezüst fokozat (árvízvédelemért, 2006). március 26.

75

éve hunyt el Virág László, a Kecskeméti Leszámitoló és Pénzváltóbank pénz­ tárosa, a Gyümölcsterme­ lők Egyesületének vá­ lasztmányi tagja. 34 évig dolgozott a pénzintézetnél, emellett a gyümölcstermesz­ tés fejlesztése területén vég­ zett értékes munkájával is kivívta környezete elismeré­ sét, megbecsülését. A Hírös Héten az ő remek barackjai vitték el az állami aranyér­ met, a minőségi árut kedvelő svájci kereskedők mindig „Firág úr” barackjait keres­ ték a hajnali piacokon. A város gazdatársadalmának őszinte részvéte kísérte utolsó útjára, mindenki bensőséges részvéttel oszto­ zott özvegyei és gyermekei gyászában.

március 27.

70

éves Garai Róbert színész. Az Állami Déryné Színházban kezdte pályáját 1966­ban. Két év múlva, 1968­ban Kecske­ métre, a Katona József Szín­ házhoz szerződött és két évadot a hírös városban töl­ tött. Ezt követően a Békés Megyei Jókai, a Pécsi Nem­ zeti, a kaposvári Csiky Ger­ gely, a győri Kisfaludy Színház, illetve 1982­től a Népszínház társulatának színésze volt. Klasszikus és modern darabok karakterfi­ guráinak megformálójaként aratott sikereket. Jelenleg szabadúszó. Az utóbbi években antifasiszta megmozdulások szereplője­ ként is jól ismert. Néhány héttel ezelőtt nagy port vert föl azzal, hogy a Civil Alap pályázatán elnyert kétmillió­ ötszázezer forintot – melyet a Holokauszt Emlékév „Zsidó mezőkön – zsidó mezőkről” című kamara­ színházi produkciójának ter­ vezésére és megvalósításá­ ra nyert el – visszautasítot­ ta. „E támogatást arra kér­ tem, hogy a kibeszéletlen múltat felmutatva, azt a folyamatot, amely a numerus clausustól a zsidótörvénye­ ken át elvezetett a népirtásig, a színház sajátos művészi eszközeivel idézzem meg, katarzisával – elsősorban az ifjúság számára – átélhetővé tegyem. A kormány törté­ nelemhamisítása azonban mélyen sérti az áldozatokat, hittestvéreimet, családomat és személyemet, mint túlélőt.”

Gelley Kornél, Móricz Lili, Papp Ibolya és Herendi Mária (Scribe: Egy pohár víz ­ Kecskemét, 1954)

Berec Zoltán

Garai Róbert

3

VALLOMÁSOK

Palotás József hegedű­ és szolfézstanár, tagintézmény­vezető Folytatás az 1. oldalról

„Tősgyökeres kiskunfélegy­ házi családba születtem, őseim a Sarlós Boldog­ asszony templom adattárá­ ban fellelhető iratok szerint a 18. század második fele óta félegyházi római katolikus kisbirtokosok vol­ tak. Édesapám évekig a Strasser­testvéreknél dolgo­ zott kereskedő segédként, majd a világháború után önállósította magát és saját textilüzletet nyitott Tisza­ kécskén. Édesanyám egy vi­ rágboltban helyezkedett el. Néhány év elteltével édes­ apám a földműves szövetke­ zet textil áruházának üzletvezetője lett. Gyerekkoromat Tiszakécs­ kén töltöttem, 1950 és 1958 között általános iskolába is ott jártam. Egyik osztály­ társamat, Kállai Józsefet, a helyi prímás fiát, valamint a központi étteremben mu­ zsikáló apját gyakran hal­ lottam hegedülni, és nagyon megtetszett a hangszer. Ér­ deklődésemet látva édes­ anyám vett nekem egy hegedűt, és hetedikes ko­ romban a Kecskemétről ki­ járó dr. Batka László tanítványa lettem. A nyolcadik osztály elvég­ zése után Kecskeméten, a Katona József Gimnázium énekes­humán tagozatán tanultam tovább. Kiváló tanáraim voltak. Osztály­

4

Tanári hangverseny a zeneiskolában ­ Palotás Józsefet zongorán felesége, Palotás Józsefné tanárnő kíséri

főnökünk, Mester Barnabás történelemtanár törődött ve­ lünk, szeretett bennünket. Hordós Károly békés, rendes ember volt, magyart és olaszt tanított nekünk. Sokat szoktam emleget­ ni matematikatanáromat, Szemerey Andort, mert sze­ rintem mindenkinek úgy kellene tanítania, ahogy ő tette: jó kedvvel, vidám han­ gulattal, nagyszerű érzékkel végezte munkáját, szeretet­ tel foglalkozott a közepes tu­ dású diákokkal is. De szívesen és tisztelettel emlé­ kezem dr. Berecz Vendelre, Nemesszeghy Lajosra, Sár­ kány Irénre, dr. Szabó Adorjánra, Tóth Józsefre, Zsiga Lászlóra is. Az érettségit követően orosz­olasz szakon szeret­ tem volna tanulmányaimat folytatni, de egy admi­ nisztrációs hiba miatt ez nem sikerült. Szegedre, a Konzervatóriumba azonban mehettem. Évfolyamtársa­ imhoz, a zeneművészeti szakiskolákból érkezettek­ hez képest jelentős hátrány­ ban voltam, hiszen későn, 13 évesen kezdtem zenélni. Kitartással, szorgalommal be lehetett pótolni a lemara­ dást, s mivel szerettem a hangszert és szívesen tanul­ tam a szolfézst is, mindez nem esett nehezemre. Később, 1997 és 1999 között a Budapesti Műszaki

Egyetem Társadalomtudo­ mányi Karának kecskeméti kihelyezett tagozatán a közoktatás vezetői szakot is elvégeztem. A tanulást egyébként azóta sem hagytam abba. Életem során mindig nagyon fontos volt a zenekari munka, a kisebb vagy nagyobb zenei együttesekben való közreműködés. Az együtt muzsikálásban újabb hatá­ sok, benyomások érik az embert, ott lehet igazán csiszolódni. A mai napig azt várom a legjobban, hogy valami új, komoly feladat­ tal találkozzak. Ha egy kiemelkedő szerző nagy mű­ vét tanulom, vagy egy jelentős embert ismerek meg, még mindig úgy érzem, gazdagodom tudás­ ban, tapasztalatban. A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar tagjaként az első években sokat tanultam az Operaházból érkező művé­ szek játékát figyelve. Már akkor is nagyra tartottam, s ma sem értékelem másként Kemény Endre karnagy úr erőfeszítéseit, aki a főváros­ ból érkezve rendkívül tuda­ tos módon egy széles zenekari repertoárt alakított ki. Az együttes vezetői lát­ ták, hogy a zenekari munkát komolyan veszem, hogy mindig lehet rám számíta­ ni, és 25 évesen megbíztak a koncertmesteri feladattal.

2009­ben Az év zenekari művésze címmel jutalmazták

Életem legnagyobb részét a zeneiskolában töltöttem. Négy évig itt tanultam, s immár 49. éve itt tanítok, a nyáron lesz negyven éve, hogy az intézmény munká­ ját irányítom. Mindig buz­ gólkodó, szorgalmas ember voltam. Talán túlzásba is vittem a munkát, túl sok időt töltöttem itt, és a kelle­ ténél kevesebb jutott a csa­ ládomra! De a munkám egyben a hobbim is. Hálás vagyok feleségemnek, aki el­ viselte a sok elfoglaltságo­ mat, társként és kollégaként is végig mellettem állt! Kö­ szönettel tartozom munka­ társaimnak is, akikkel évtizedeken át jó hangulat­ ban, békességben dolgoz­ hattam. Rendkívül jól esett, hogy 2007­ben az intézmény átszervezésénél vezetői pá­ lyázatomat egyhangúan tá­ mogatták. Büszke vagyok arra is, hogy iskolánk diák­ jai közül sokan zenei pályá­ ra mentek. Sorolhatnám a neveket, de talán beszéde­ sebb adat, hogy tanáraink mintegy 30 százaléka ko­ rábban a tanulónk volt. Gyermekkoromban jártam hittanra, sokat ministrál­ tam, a Gémes Mihály atyá­ val töltött programok kedves emlékeim, de a hit – bár életem során állandóan jelen volt – nem mélyült el eléggé bennem. Az emberi kapcsolatokat mindig fon­ tosnak tartottam, és az évek előre haladtával ez egyre erősebb bennem. Ha a veze­ tői feladatot néhány hónap múlva át is adom, a kollé­ gákkal a jövőben is szeret­ nék még találkozni, szak­ mai tanácsadással munká­ jukban segíteni őket. Hege­ dülni is szeretnék még, szándékomban áll házi mu­ zsikálásokat is szervezni! De a következő években leginkább arra törekszem majd, hogy egyre többet legyek együtt családommal, feleségemmel, gyermekeim­ mel és unokáimmal.” (Lejegyezte: Varga Géza)

A HÓNAP MŰVÉSZE

Törőcsik Jolán intarziaművész Folytatás az 1. oldalról

„A Szolnok megyei Tisza­ zugban – ahol a Tisza több kis falvat ölel át – egy kis településen, Tiszakürtön születtem 1944­ben. Anyám őseitől örökölt nádfödeles vályogházban láttam meg a napvilágot. Akkor még utcasorok voltak az ilyen házakból, ma már legfel­ jebb skanzenekben látni ilyet. A búbos kemence melege, a gyermekévek tisz­ ta lélegzetű falusi léte hatá­ rozta meg akkori életemet. Az emberek, az állatok, a növények illatokkal megha­ tározható közelsége volt a természetes közegem. Még emlékszem a petróleum­ lámpa fényére és arra a hatalmas eseményre, ami­ kor bevezették a faluba a villanyáramot. Akkor voltam hatéves. 1950­ben lettem iskolás. Nagyon szerettem a tanára­ imat, és nagyon szerettem Tiszakürtön iskolába járni. Kisgyermeki odaadással próbáltam megfelelni min­ den otthoni és iskolai elvá­ rásnak. Az iskolában fenn­ hangon énekeltük, hogy «Rákosi Mátyás én is a tied vagyok.... », a kis néprádi­ ónkkal pedig együtt fújtam, hogy: «... és a szééél, és a szééél, vidám bővérű nótára kééé, a néép te vaaagy, a fi­ atal büszke erőőő, üdvözlé­ égy, üdvözléégy, Moszkva csillogó drága kőőő». Apám otthon nagy Magyarorszá­ got siratta, és titokban a baráti összejöveteleken az erdélyi himnuszt énekelték. Nekünk, gyerekeknek sem­ miről sem volt szabad be­ szélnünk amit otthon hallottunk, mert azzal rio­ gattak bennünket, hogy ak­ kor elviszi apát az ÁVÓ. Elsőáldozó lettem és kis­ dobos. Április 4­én a felsza­ badulásunkat ünnepeltük, húsvétkor pedig Jézus fel­ támadását. Megtanultam kezem összekulcsolva imád­ kozni és őrsvezetőként tisz­ telegni.

Érettségi után a jászberé­ nyi Tanítóképzőbe jelent­ keztem, ahol ének­zene, rajz és irodalom volt a felvételi anyag. Nem vettek fel. Én is megírtam a szokásos felleb­ bezést. A válaszban annyi állt, hogy mindenből jeles lettem, de az «egyéb» szár­ mazásom miatt a következő évben próbáljam meg újra. Ekkor szakadt le a szemem­ ről örökre a mindent szép­ nek látó gyermeki hályog, szűnt meg a körülvevő világ iránti bizalom, és egy pilla­ nat alatt felnőtté váltam. Kecskemétre kerültem egy gyárba kultúrosnak. Műso­ rokat szerveztem és muzsi­ káltam. Albérletem berendezése egy vaságy és egy fogas, de kályha nincs, pedig kemény tél volt. 1963. A bátyám beíratott Pesten a Bánki Donát Gép­ ipari Technikum műszaki rajz szakára. Közben a Marha­vágóhíd irodáján dolgoztam, mert ott mindig kaptunk jutalékhúst meg szalonnát, és a bátyám örökké éhes volt. […] Mire megkaptam az oklevelemet a bátyám tíz kilót hízott, én pedig ugyanennyit fogytam. Szüleim nagyanyámmal együtt közben Martfűre köl­ töztek, egy kétszobás, máso­ dik emeleti lakásba. Anyám hazahívott, hogy összeszed­ jem magam. Nagyanyám kapta az egyik szobát, a másikban én voltam a szüleimmel. 1964. Felvettek a Tisza Ci­ pőgyárba műszaki rajzoló­ nak, majd évek múlva, egy jeligés pályázat megnyerése után cipőtervező lettem. Kecskeméten terveztek egy társasházat, barátaim ki­ nyomozták a feltételeket. Anyámmal elmentünk le­ foglalózni. Csak a belépő összegre három évig rakos­ gattam a pénzem, pedig anyám is segített. Apám nem. Egy fillérrel sem. 1970. Kecskemét. Édes Istenem! Megérkeztem a sa­ ját lakásomba! Van saját

szobám, saját asztalom és persze harminc évre felvett hitelem. Martfűtől való bú­ csúzásomkor sokat látott, öreg, tapasztalt kollégáim és barátaim azt mondták, hogy ha az elmúlt hat évet kibírtam, higgyem el, hogy mindenhol könnyebb lesz, és mindenhol megállóm a helyemet. A Kecskeméten megalaku­ ló első vidéki Rajzfilm Stúdió felvételit hirdetett. Én is jelentkeztem. Voltunk vagy kétszázan jelentkezők. Végül a 15 alapító tag között én is ott lehet­ tem. Elvégeztük a Rajzfilm Akadémiát és számomra kinyílt a világ. Mindent tanultunk, mi szívemnek kedves volt. Modell utáni rajzot, pantomimot, kroki­ kat, plasztikákat, zenét, ritmust, esztétikát, és az egész rajzfilmgyártás folya­ matát. 1975. Megnyílik az első önálló intarziakiállításom Kecskeméten. Nagyon kicsi­ ke, de az enyém. Ettől kezdve folyamatosan kap­ tam a meghívásokat kiállí­ tásokra. Elindult a szekérkém, és ennek a gör­ dülését hernyók már nem tudták megakadályozni. 1978. Kiváltam a rajz­ filmstúdióból, és végleg az intarzia mellett köteleztem el magam. Lehetőség nyílt arra, hogy egy­egy nagy múltú gyár művészekkel kössön szerződést, és a havonta juttatott ösztöndíj értékét művészeti alkotá­ sokkal egyenlítsék ki. Engem is foglalkoztatott a Szerszámipari Művek, majd a Konzervgyár. Ma is hálás vagyok ezért a lehetőségért. Otthon dol­ gozhattam, vállalhattam kiállításokat, készíthettem pályázatokat. Összegezve, rövidnek tűnő életemre visszatekintve, meggyőződésem, hogy min­ den mellékutat be kellett járnom. Mintha valaki fog­ ta volna a kezemet, mintha minden azért történt volna, hogy intarziás lehessek." (Részletek Törőcsik Jolán "az intarziás" című könyvéből.)

Íróasztal volt a műhelye (1976)

Pihenőben (1985)

Az utolsó gyümölcs

Tiszakürti iskolai fal

Munka közben (2013)

5

A négynyelvű színésznő Folytatás az 1. oldalról

60 éves Varga Kata szí­ nész. 1954. március 17­ én született. Budapesten, az I. István Gimnázium Zeneiskolájában tanult, majd apja késztetésére a Marx Károly Közgazdaság­ tudományi Egyetem Nem­ zetközi Kapcsolatok Szak­ ágazatán szerzett köz­ gazdász­diplomata diplo­ mát felsőfokú francia és orosz nyelvvizsgákkal ki­ egészítve. Pályáját Kecskeméten kezdte, 1980 és 1983 között a Katona József Színház tagja volt. Számos főszere­ pet, illetve epizódszerepet játszott magyar és külföldi klasszikusok és modern írók darabjaiban. Mark Twain Koldus és királyfi című művében a koldus­ fiút alakította. Ebben a szerepben az egész ország megismerte őt, hiszen az előadásról TV­felvétel készült. Rozewicz Fehér házasságának Paulinája­ ként 1982­ben a legjobb női alakítás díját nyerte el. A Hírös Naptár kérdésére

6

így emlékezett vissza ezek­ re az évekre: „Három kecs­ keméti színházi évadom volt, színészi pályám első három boldog éve, ezalatt Beke Sándor, Sándor Já­ nos, Szőke István, Szőnyi G. Sándor, Illés István és Anatolij Grigorjevics Novikov rendezéseiben, a Katona József Színházon kívül pedig Beregszászi János amatőr színházi csoportjában játszhattam a Művelődési Központban. Három évig szinte le se jöttem a színpadról, rende­ zőimtől, kollégáimtól állan­ dóan tanultam. Voltak vasárnapok, amikor 10 órakor, 15 órakor és 19 órakor is színpadra lép­ hettem, szebbnél szebb, jobbnál jobb előadásokban, csodálatos szerepekben. A rendezők bizalmát, a kö­ zönség szeretetét élvezhet­ tem. Rendkívüli szerencse volt számomra mindez. Na­ gyon szerettem Kecskemét városát, de még a környékét is, nem is tudom, hogyan köszönjem meg, hogy mind­ ez megtörténhetett velem.

Mark Twain: Koldus és királyfi (Kecskemét, 1980)

Sok­sok jót kívánok minden volt kollégámnak, kecske­ méti barátnőmnek, bará­ tomnak, jó ismerőseimnek, és sikeres előadásokat kívánok a mostani kecs­ keméti társulatnak. Akik már nem élnek a régiek közül, nyugodjanak béké­ ben.” Kecskemét után előbb Bu­ dapesten, a Józsefvárosi Színházban és az Asbóth utcai Kisszínpadon, majd Debrecenben és Békéscsa­ bán játszott. Ezekben az években külföldön is dolgo­ zott. Így például vendég­ szerepelt a Szovjetunióban, Szonját játszotta orosz nyelven Csehov Ványa bácsijában a szimferopoli Nemzeti Színházban, illet­ ve Németországban, a ZDF Televízió egy sorozatában németül játszott női fősze­ repet. 1991 és 2005 között Fran­ ciaországban élt. Folytatta színházi és zenei tanul­ mányait, de a színészi munkát sem hagyta abba: jelentős szerepekre szer­ ződtették francia színházi

Varga Kata

társulatokban. 1993­ban létrehozta a Compagnie Double Miroir­t, azaz a Kettős Tükör Színházi Tár­ sulatot, amelynek mind a mai napig művészeti veze­ tője és producere, egyik dramaturgja és rendezője, fő előadóművésze. A társu­ lat francia és magyar szín­ házi produkciókat hoz létre, magyar illetve fran­ cia irodalmi forrásból, me­ lyeket mindkét nyelv­ területen forgalmaznak. 2005­ben hazaköltözött Magyarországra. Többek között a Merlin Nemzetkö­ zi Színházban és a Thália Színház Új Stúdiójában magyar, illetve francia nyelvű előadásokban vesz részt. Egy néhány évvel ez­ előtti interjúban így vallott: „Ha ott van a színen két ember, és mindkettő csak kéri, követeli a szerelmet, akkor valójában egyikük sem kaphatja azt meg. De ha végül mégis sikerül adnunk, akkor az egyszer vissza is jön számunkra. Biztos, hogy visszajön. Nem igaz, hogy nem.”