GÚTAI
HÍRMONDÓ
független közéleti havilap
2009. december – 2010. január
Tisztelt gútai polgárok! HORVÁTH Árpád polgármester Hihetetlen gyorsasággal száguldott el a 2009-es év, még elevenen élnek bennem a gondolatok, melyeket az egy évvel ezelőtti újévi köszöntőmben fogalmaztam meg. Így az ÚJ ÉV küszöbén kicsit mindenki értékeli az elmúlt esztendőt, visszatekint, és mint mozivásznon a filmkockák úgy futnak át az ember szemei előtt 2009 legfontosabb történései, vagy ha nem is a legfontosabbak, de a lelkünket leginkább megérintő érzelmek biztosan. 365 nap telis teli sikerrel, örömmel, szerencsés fordulattal vagy éppen kudarccal, csalódásokkal. Voltak ebben az évben is – úgy, mint már több millió éve ismétlődve – családok, ahol új, kis jövevényt fo-
gadtak, egy pici emberkével lett gazdagabb a család. De voltak olyan családok, ahol búcsúzni kellett, családtagot kísérni el utolsó útjára. Az élet óriáskereke rendületlen forog és forog velünk. Nem volt könnyű a 2009-es esztendő. 2008 év nyarán még az gondoltuk, helyreáll az országban a rend, munkahelyek várták az embereket, egyfajta biztonságérzet költözött a családokba. De kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt, tehetetlenül és megrendülve hallgattuk a híreket a gazdasági, pénzügyi válságról! Tervek dőltek össze, megkezdődött a küzdelem hónapról hónapra, hogy ki legyenek fizetve a számlák, a hitel törlesztve legyen. Bíztatnak bennünket, és csak óvatosan merünk bízni benne, hogy hamarosan újra beindul a gazdaság, a rend helyreáll. Legyen hát 2010-re ez az első óhajunk! Értékel az önkormányzat is. Jó gazdaként kell viselkednie a polgármesternek,
Tudományok napja a Nagyboldogasszony Egyházi Gimnáziumban Széchenyi István kezdeményezésére 1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlésen határozták el a magyar rendek a Magyar Tudományos Akadémia létrehozását. A Magyar Tudósok Világtalálkozóján (1996) döntés született arról, hogy ez a nap lesz minden évben A MAGYAR TUDOMÁNY NAPJA, amelyet először 1997-ben ünnepeltek meg. Ennek jegyében hagyományteremtő módon immáron negyedik alkalommal gyűltek össze városunk és a környékbeli iskolák tudásra éhes diákjai a gútai Nagyboldogasszony Egyházi Gimnáziumban, hogy egy emlékezetes nap erejéig maguk is hódoljanak a tudományok előtt. (Folytatás a 2. oldalon)
II. évfolyam, 1. szám
a képviselőtestületnek, a hivatalnak. Egész évben biztosítani kellett iskoláink, vállalataink, egészségügyi és szociális intézményeink működtetését, karbantartani úthálózatunkat, parkjainkat és még sorolhatnám hosszan és hosszan. Fejlesztésekre kellett a pénzt megtalálni, és a szűkös anyagi keretek ellenére jutott pénz az úthálózat javítására, sikerült rendbe tenni az egészségügyi központot, jutott a sportra is, hiszen új korszerű lelátót kapott a futballpálya, épületeink belső felszereltségét is javítani tudtuk, a Corvin Mátyás Alapiskola szinte újjászületett, új hővezeték került lefektetésre a Brünni téren. Új hulladékbegyűjtő autót kellett a városnak vennie, hiszen tarthatatlan volt a helyzet. (Folytatás a 2. oldalon)
Beíratás előtt PaedDr. CSÉMI Erika, a II. Rákóczi Ferenc AI igazgatója Nemsokára itt az iskolai beiratkozások ideje, s a kis óvodásokból szeptembertől iskolások lesznek. A gyermek szeptemberben a spontán nevelési közegből, az óvodából és a szabadon eltöltött nyári vakáció után bekerül az iskola kötött közegébe. Az iskolába készülő gyermekben, sőt gyakran szüleikben is ott a szorongás, vajon hogyan tanul meg olvasni, írni, számolni gyermekük? A gyermeknek időt kell adni, hogy alkalmazkodhasson osztálytársaihoz, a tanító nénihez, a tanításhoz, hisz ez számára komoly munkafeladat. Az alkalmazkodási idő kb. 3 hónap. A pedagógus megteremti az osztályban azt a biztonságos, szeretetteljes közeget, ahol feloldódik a gyermek szorongása, ahová szívesen fog járni, ahol barátokra fog találni. Meg kell keresnie minden gyermekben azt, ami jó, ki kell aknáznia veleszületett adottságait, melyek erősítik személyiségének egyediségét, eredetiségét. Meg kell tanítania őket tanulni, beszélni, verbálisan kifejezni magukat, mivel a TV rossz hatása miatt sok esetben csak tőmondatokban beszélnek, mutogatnak. A szülők többsége felismerte annak fontosságát, hogy gyermekét óvodába járassa. A helyi óvodák az alapiskolákkal szorosan együttműködnek. (Folytatás az 5. oldalon)
GÚTAI HÍRMONDÓ
Tisztelt gútai polgárok! (Folytatás az 1. oldalról) Csak néhány nagyberuházást próbáltam kiragadni a sorból. Nem szabad azonban megelégedve hátradőlnünk. 2010-ben folytatnunk kell a parkoló- és járdaépítést, játszótereket kell átadnunk városunk apróságainak, másik két alapiskolánk régóta vár a felújításra. Helyi útjaink várják az új aszfaltozást, a forgalom egyre sűrűsödik. A lakásépítési program keretében mindenképpen szeretnénk újabb bérlakások építését megkezdeni, hiszen hatalmas az igény. A városközpont várja, hogy új ruhát kapjon. Felsorolni is sok, mi mindenre volna igény. Átgondolt és felelősségteljes döntésekkel a lehető legtöbbet kell terveinkből megvalósítani, hiszen mindent szinte lehetetlen, de saját pénzeszközeinkből, állami támogatásokból, uniós pályázatokból a maximumot kell kiaknáznunk. Sok kudarc is ér polgármestert és önkormányzatot, a pályázatok elbírálására közel sem mondhatjuk azt, hogy mindig objektív. Néha percek alatt dőlnek öszsze hosszú hetek, hónapok tervei, de újra és újra – újabb és újabb pályázatokkal kell kopogtatnunk az illetékes minisztériumokban. Érnek vádak is, mint polgármestert, mint önkormányzatot – ha valós az indok, jogos a bírálat, orvosolni próbálom. Sajnos vannak, akik féligazságokat, hazugságokat terjesztenek. Ilyen például a társadalom, a város életébe beilleszkedni nem tudó és nem akaró lakóink kérdése. Sok itt a gond, a probléma, a megválaszolatlan kérdés. Sajnos ez országos, de mondhatnám európai megoldatlan probléma. A most élő törvények pedig inkább hátráltatják, mint segítik az önkormányzatokat. Meg kell találnunk a megoldást erre az össztársadalmi problémára, de ez a megoldás nem a felelősség egy személyre hárításában, az ujjal való mutogatásban rejlik. Eredmények, tervek, gondok a város életében – akárcsak egy nagy családban. Az év vége alkalmat ad az értékelésre a visszatekintésre, tervek készítésére – de megállásra nem. Csak a tenni akarás, összefogás, egymás segítése és tisztelete viheti előre ezt a várost. Én tudom, hogy a gútai ember ilyen. Tisztelt Gútaiak! Kívánom, hogy legyenek Önöknek is bátor és merész terveik, de főleg azt kí-
vánom, hogy ezekből minél több megvalósuljon. Kívánom, hogy érjék el céljaikat a családi életben csakúgy, mint munkahelyükön. Kívánom minden gútainak, hogy tudjunk jobbak lenni egymáshoz, vigyázzunk gyermekeinkre, hogy ebben a zűrzavaros világban a jót tanulják, mutassuk meg nekik, hogy mi az értékes és mi lehet veszélyes rájuk. Segítsük az időseket – megérdemlik a pihenést, rászolgáltak, hogy egy nyugodt,
tiszta városban pihenhessenek. Igen, tudjunk jobbak lenni – 2010-ben mosolyogjunk egymásra kicsit többet mint az elmúlt esztendőben, és higgyék el, sokszor ez is segít – egy mosoly, egy segítő kéz szorítása. Tisztelt Gútaiak! Kívánok Önöknek az Új Esztendőben soksok erőt, egészséget és boldogságot! Köszönöm a figyelmüket!
Tudományok napja (Folytatás az 1. oldalról) A szervezők idén is gondoskodtak róla, hogy a résztvevők nagyrészt olyan kiváló kutatók és tudósok elődadásaiból tanulhassanak, akik szakterületük nemcsak országos, hanem európai viszonylatban is elismert szakértői. Dr. Telbisz Tamás, az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének tanára „Ahol Európa véget ér: Észak-fok, titok, idegenség” című előadásában a Skandináv-félszigetet mutatta be egy Stockholmból Európa legészakibb pontjához vezetett expedíció tapasztalatain keresztül. Saját fényképekkel dokumentálta ennek az olykor hideg és zord, de mégis lenyűgöző világnak a sajátos természet- és társadalomföldrajzi jelenségeit. Dr. Both Előd, a Magyar Űrkutatási Központ igazgatója felvázolta a XXI. századi űrhajózás jelenét és jövőjét, valamint az űrturizmusban rejlő lehetőségeket. A diákok bepillantást nyerhettek az űrhajósok mindennapjaiba, illetve ismereteket szerezhettek arról a sokszor viszontagságos felkészülési folyamatról, mely megelőzi az űrutazást. A csillagász felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az űrturizmus néhány éven belül már valószínűleg nemcsak a leggazdagabbak kiváltsága lesz, sőt egyre inkább a mindennapok részévé válik majd a közeljövőben. RNDr. Teleki Aba, a Konstantin Egyetem tanára „Káosz” című előadásában napjaink világgazdasági válságának hátterét igyekezett megvilágítani nem szokványos módon, fizikai képleteken keresztül. Juhos Sándor, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Robotika Szakosztályának alapítója már világhírnévre tett szert a humanoid (emberszerű) robotfejlesztés terén, táncoló robotjaival első helyezést ért el a 2009-es RoboCup elnevezésű grazi robot-világbajnokságon. Előadása során robotjai bemutatták az előre beprogramozott díjnyertes mozdulatsort, ami a hallgatók körében hatalmas sikert aratott. A robotszakértő beavatott bennünket jövőbeli robotfejlesztési terveibe, illetve felvázolta azokat a lehetőségeket, amelyeket a jövőben megvalósítani igyekszik a robotok mozgáskoordinációjának finomítása terén. Kollégája, Pécskai Balázs, a Robotikai Szakosztály titkára Simon névre hallgató saját készítésű „vasemberén” mutatta be, hol is áll most a tudomány a humanoid robotfejlesztést illetően. A robotok mechanikus mozgatásának elméletén túl a jelenlévők megismerkedhettek a robotok szoftveralapú irányításának rejtelmeivel is. A humán tudományokat idén a történettudomány képviselte. Kovács-Csomor Endre történelemtanár már megjelenésével felcsigázta a fiatal hallgatóság érdeklődését, mivel korhű honfoglalás kori öltözetben varázsolta a diákok elé a Kárpát-medencébe érkező nomád elődeink egykori tárgyi és szellemi kultúráját. A diákok maguk is kezükbe vehették a honfoglaló magyarok félelmetes fegyverét, a reflexíjat és egy honfoglalás kori sírból előkerült díszes szablya másolatát is. A rendezvény sikeréhez a diákok is nagyban hozzájárultak, hiszen aktívan bekapcsolódtak a különböző tudományterületeket érintő előadásokba, véleményt nyilvánítottak, kérdéseket tettek fel a hallottakkal kapcsolatban. Lelkesedésük volt a bizonyíték arra, hogy a fiatalság körében is komoly igény mutatkozik az ilyen tudományos jellegű rendezvények iránt. Galo Vilmos és Galo Lukács Tímea
Gútai Hírmondó – ingyenes helyi havilap. Felelõs kiadó: Gúta Város Önkormányzata. Fõszerkesztõ: MAYER János. Szerkesztõbizottság: SZÁNTÓ Zsuzsanna, Žofia NAGYOVÁ, KÜRTI Endre, Katarína SZABÓOVÁ. Tördelõszerkesztõ: SALÁTH Richárd. Korrektúra: BARCZI László. Nyomja: SILVESTER Kft. Regisztrációs szám: EV 3622/09. A szerkesztõség címe: 946 03 Kolárovo, MsÚ, Kostolné nám. 1. Tel.: 035/77 71 753, 77 75 820. Fax: 035/77 75 832. E-mail:
[email protected] 2
GÚTAI HÍRMONDÓ
Szakmai napok az oktatás hatékonyságáért Mgr. LANTÓDY Andrea A hagyományokhoz híven idén már 6. alkalommal szervezte meg a gútai Corvin Mátyás Alapiskola a regionális pedagógiai napokat. E napok célja, hogy a tanárok megoszszák egymással tapasztalataikat, új ismeretekkel gyarapodjanak, s mindezeket hatékonyan használhassák fel az oktatási-nevelési folyamatban – tudtuk meg az iskola igazgatónőjétől, Csütörtöki Erzsébettől. A kétnapos rendezvényen, melynek szervezése Jezsó Anikónak és Molnár Angélának köszönhető, az érdeklődők Matovitć Misák Judit és Kiss Mária speciális pedagógusok előadását hallgathatták meg. Ennek témája a sajátos nevelést igénylő tanulókkal való foglalkozás volt. A meghirdetett kommunikációs tréninget Matwij Erika tartotta, nagy sikerrel. Az itt résztvevő oktatók olyan gyakorlati ismeretekkel gazdagodhattak, melyek segítségül szolgálhatnak a mindennapi kommunikáció hatékonyabbá tételéhez. A tréning
vezetője nagy hangsúlyt fektetett a valós élethelyzetekre, egy-egy beszélgetés során felmerülő problémákra. A megoldáshoz az adott helyzet eljátszásával, szerepjátékokon keresztül ju-
Bátran beszéltek angolul November első hetében erősen angolra hangolt egy csoport lelkes diák a Corvin Mátyás Alapiskolában. Grant Morrisonnal, egy Skóciából érkezett oktatóval gyakorolta diákcsoportunk az idegen nyelvi készségeit, miközben versenyeztek, csoportos foglalkozásban reklámokat alkottak, angolul újratervezték városunk területi felosztását. Kommunikáltak a tantermen kívül is, a szabadban neveztek meg dolgokat. Egy héten keresztül napi hat órában hallgatták a hiteles angol kiejtést, párbeszédeket alkottak, melyeket Grant kedvéért adtak elő, kifejtették véleményüket úgy, ahogy azt az órákon tanulták, miközben az oktató irányította munkájukat, és hasznos tanácsokkal gazdagította angol nyelvi szókészletüket. Ezen a héten nem volt gyenge értékelés illetve kiábrándulás, hiszen itt csak nyerni lehetett. Hogy mit? Önbizalmat, kulturális áttekintést, nyelvi tanulmányaikban való motiváló megerősí-
tottak el a résztvevők. Ezeken kívül bemutató órákat is tartottak a tanárok. Ebben az évben nyelvi órákra lehetett beülni mind az alsó, mind a felső tagozaton. „Jövőre a természettudományi órák bemutatását tervezzük” – mondta Molnár Angéla szervező. Kiemelte, sikeresen zajlottak a szakmai napok, és a továbbiakban is fontosnak tartják ennek a hagyománynak a folytatását. December 11-én iskolánk Corvin-terme szakmai találkozónak adott helyet . L. Ritók Nóra (Berettyóujfalu) ismertette a képzőművészeti nevelést oktató pedagógusokkal a VIZUÁLIS NEVELÉS alapjait. Szakmai műhelyünkbe szép számban érkeztek a környező iskolai intézményekből is. A közös munkában minden résztvevő nívós és ami a legfontosabb: a gyerekeknél sikeresen alkalmazható technikákkal gazdagodott. Köszönettel tartozunk az SZMPSZ komáromi irodavezetőjének, Jókai Tibornak a szervezésben nyújtott segítségéért!
tést,... ezért bátran beszéltek angolul diákjaink, hiszen látták és tapasztalták, hogy érdemes. Mgr. Szántó Ivett a Corvin Mátyás AI angoltanára
3
GÚTAI HÍRMONDÓ
Miért fontos az anyanyelven való tanulás? A szlovák nyelv tudása csak eszköz lehet, de semmiképpen sem cél! SAMU Beáta Engedje meg a Tiszelt Olvasó, hogy saját példámat írjam le, amellyel azokat a szülőket szeretném megerősíteni, akik még nem határozták el, milyen tanítási nyelvű alapiskolába íratják gyermeküket. Magyarként bizony lehet érvényesülni magyar nyelven végzett iskolákkal, sőt, az anyanyelven való tanulás az igazi siker záloga. Alapiskolámat Gútán végeztem, az akkori még Május 1. utcai magyar tanítási nyelvű alapiskolában (a gútaiak számára jól ismert „új iskolában“). Minden év végén bizonyítványomban csak kitűnő osztályzatok voltak. Több tanulmányi versenyen is részt vettem, főleg olyan reál tantárgyakból, mint a matematika, vagy a fizika. Középiskolai tanulmányaimat Komáromban a környék egyik legszínvonalasabb középiskolájában, az akkori Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban (ma Selye János Magyar Tannyelvű Gimnázium) folytattam, ahol szintén aktívan vettem részt a matematika és fizika versenyeken, olimpiászokon kisebb-nagyobb sikerrel. Nagyobb eredménynek mondhatok egy olyan középiskolai matematika versenyt, amelyet a résztvevő körülbelül 60 diák közül én nyertem meg. A gimnázium sikeres elvégzése után felvételiztem többek között a pozsonyi Komensky Egyetem matematika-fizika szakára, valamint a Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemre. Mindkét egyetemre felvételt nyertem, végül a közgazdaság mellett döntöttem. Nem állítom, hogy az első egyetemi előadásokon nem bizonytalanodtam el egy kicsit, mivelhogy a szlovákul elhangzó szakelőadásból alig értettem valamit. De mivel az erős alapokat az anyanyelvemen kaptam meg, vagyis az alapismereteim biztosak és félreérthetetlenek voltak, maga a nyelv nem teljes ismeretéből fakadó pillanatnyi hátrányok nem akadályoztak meg abban, hogy folytassam tanulmányaimat (a nyelvet bármikor megtanulhatjuk). Ma is bizton állíthatom, hogy nem a magyar diákok „estek ki“ a nehezebb vizsgákon. Nem volt könnyű öt év, de sikerült helyt állnunk, így 1999-ben több magyar társammal együtt én is átvehettem a mérnöki diplomát. Jelenleg az egyik bank helyi fiókját irányítom már negyedik éve. Ha visszagondolok az alapiskolás évekre, bizony vegyes érzéssel tölt el az a tudat, hogy amíg én a matematika példa megoldásán gondolkodtam, addig azon egykorú magyar anyanyelvű társaim, akik 4
a szlovák iskolába jártak, azon gondolkodtak, mit is mondhatott a tanítónéni, miről is szól a matekpélda. Biztos vagyok benne, hogy szlovák anyanyelvű tarsaikkal szemben, akik minden szót tökéletesen értettek, és valóban a feladatokra tudtak figyelni, hátrányban érezték magukat (hátrányban is voltak!), s valószínűleg a gyerekek önbizalmához sem járult hozzá a sok kezdeti kudarc. Eleve lemaradásból indultak. Olyan ez, mintha a futóversenyen ezeket a gyermekeket egy másik, a startvonaltól jóval hátrább meghúzott vonalról indítanák. Kevés olyan magyar anyanyelvű kortársat ismerek, aki a szlovák alapiskola után az egyetemet is elvégezte. Azon kevesek pedig akik helytálltak az egyetemeken, biztos hogy a sikert saját eszüknek, ügyességüknek köszönhetik (és minden elismerésem!), s nem azért sikerült az egyetemre bejutniuk, majd elvégezniük, mert szlovákul szerezték meg az alapokat. Ki tudja, ezek az okos gyerekek még mire lettek volna képesek, ha az anyanyelvükön tanulnak, s nem lemaradásból indulnak! Tehát, ha a legjobbat akarjuk gyermekeinknek, ha azt akarjuk, hogy érvényesüljenek, bátran adjuk őket a magyar tanítási nyelvű alapiskolákba! Legyenek gyermekeinkből kis „matematikusok“, „felfedezők“, „tudósok“ vagy „történészek“ ahelyett, hogy hetedik, nyolcadik osztályos korukra könnyebben-nehezebben felzárkózva, nagy mértékben csökkent önbizalommal induljanak neki a középiskoláknak. A szlovák nyelv ismerete fontos, de nem a legfontosabb tényező. Ahhoz, hogy gyermekeink szlovák nyelvtudása megfelelő legyen, a szlovák nyelv oktatásának módszerén kellene változtatni. Valahányszor leülök az ötödikes kisfiammal szlovákot tanulni, ingerülten döbbenek rá, hogy a szlovák nyelvet nem idegen nyelvként, hanem mint anyanyelvet oktatják. (Vagyis például alapiskola ötödik osztályában nem feltétlenül szlovák irodalmat kellene tanulnia, olykor valóban értelmetlen szlovák olvasmányokkal, hanem azt, hogy hogyan kérjen tejet az üzletben, hogyan mondja el, ha fáj valamilye, és még sorolhatnám..) Egyszerűen beszélni kellene megtanulniuk, úgy, mint azt más idegen nyelvek esetében is teszik. Sajnos tudomásom szerint a tantervek a szlovák oktatási minisztérium hatáskörébe tartoznak, s úgy látom, mintha szándékosan nem akarnának tudomást venni arról,
hogy a magyar anyanyelvű gyerekeknek bizony a szlovák nyelv is idegen nyelv. Jelenleg nem sok beleszólásunk van a tantervek megváltoztatásába. Ha a minisztérium a tanterveket esetleg csak fő irányaiban határozná meg, és magát a módszert rábízná (delegálná) például az adott iskolákra vagy az önkormányzatok (esetleg régiók) által összeálított szakmai bizottságokra, minden bizonnyal hatékonyabban menne a szlovák nyelv oktatása, hiszen a helyi gyerekeket, körülményeket, tudásszintet legjobban a „hazaiak“ ismerik. Ezen segítene az oktatási, kulturális önkormányzatiság, amely biztosítaná azt, hogy saját dolgainkban magunk dönthessünk. Ez a következő évek nagy feladata. Tisztelt Szülők, ha otthonainkban gyermekeinkkel magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk és imádkozunk, ne felejtsük el, hogy gyermekeink is ugyanígy tesznek, hiszen tőlünk tanulták. Ők is magyarul gondolkodnak, magyarul álmodnak, választékosan csak az anyanyelvükön beszélnek. Ne tegyük ki őket annak, hogy a számukra amúgy is idegen, új környezetben az új osztálytársaikkal ne tudjanak beszélgetni, ne tudjanak „önmaguk“ lenni. S azt se kívánjuk gyermekünknek, hogy a tanító néni rögvest elkönyvelje csemeténket gyengébb tanulónak, csak azért, mert „még arra sem tud válaszolni, hogy hogyan hívják és hol lakik!“ Ne vegyük el tőlük a lehetőséget, hogy egyenlő esélyekkel induljanak, önbizalommal telve. Tudatosítanunk kell, hogy gondolkodásmódjuk fejlődésében csak az anyanyelvi oktatás segíthet, hogy igazi szellemi tőkét akkor kapnak, ha anyanyelvükön tanulnak. Ráérünk még azzal foglakozni, mi az, amitől érvényesülni tudnak, vagyis éppen akkor foglalkozunk azzal, ha TUDÁST, igazi gondolatokat adunk a kezükbe. Meggyőződésem, hogy gyermekünk igazi tehetsége, kreativitása csak akkor kerül felszínre, ha kezdettől fogva ért minden egyes szót, amit a tanító néni kimond. A nyelvtudás csak eszköz lehet, de semmiképpen sem cél. Célunk, álmunk legyen az, hogy gyermekeink sokra viszik, hogy boldogulnak az életben, ennek megfelelően pedig elsődleges kötelességünk érvényesülésük feltételeinek megteremtése. Első lépésként a magyar tanítási nyelvű óvodába, majd a magyar tanítási nyelvű alapiskolába való íratás. A felelősségteljes döntéshez és tetteinkhez adjon nekünk bölcsességet és erőt a Jó Isten!
GÚTAI HÍRMONDÓ
Gondolatok alapiskolai beíratások idején PaedDr. CSÜTÖRTÖKI Erzsébet, a Corvin Mátyás AI igazgatója „Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod: Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked!“ Füst Milán (1888-1967) A magyarokhoz (1930 k.) Magyarnak születtünk. Anyanyelvünk önmagunk meghatározására szolgál. Az anyanyelv számunkra a nemzeti összetartozás, megmaradás pillére. Elsajátítása jogunk és kötelességünk. Híres költőink, művészeink, tudósaink nyelvét kaptuk örökségül, hozzá egy gazdag nemzeti kultúrát. Magyar iskolába íratással biztosíthatjuk ennek a mérhetetlen gazdagságnak az átadását. Vannak az életben olyan lényeges és pótolhatatlan ismeretek, amelyeket a magyar gyermeknek csak a magyar iskola adhat meg, bontakoztathat ki. Az anyanyelvi iskola szilárdabb tartást, határozottabb jellemet, kifinomultabb szeretetet tud formálni. Ma a világ – benne Európa – csábítá-
Beíratás előtt (Folytatás az 1. oldalról) Többek között a beiskolázás előtt az óvodások ellátogatnak az iskolába, hogy ismerkedjenek a környezettel, az iskolák foglalkozásokat tartanak az óvodások részére. Az 1. osztályban az oktató-nevelő munka a gyermek életkorának megfelelően az óvodáskor cselekvéseiből, tevékenységéből indul ki. Az óvodában hallott és tanult sok mese, mondóka, vers és dal gazdagítja szókincsüket. Az anyanyelvi képességek, jártasságok, készségek fejlesztése különös hangsúllyal épül a már az óvodában elsajátított beszédre, beszédmegértésre. Az óvodát nem látogató gyermekek ebből a szempontból is súlyos hátránnyal indulnak szeptemberben. Ma már a pedagógusnak lehetősége van olyan módszereket, módszerkombinációkat alkalmazni, amelyek pályája során a gyakorlatban a legjobbnak bizonyultak. Az iskola 1. osztályában a foglalkozások játékos, beszélgetős formában történnek. Például a hangösszevonásokat dalolva, ritmusgyakorlatokkal és mozgásgyakorlatokkal végezzük. Az oktató – nevelő munka minden lépése céltuda-
sainak áradatában még nagyobb szükség van iskoláinkra, ahol az egyén és a közösség a jövőt formálja. Az anyanyelvi iskola az a hely, ahol az alapokra építve távlatok nyílhatnak. A gyermek az anyanyelvén tanulja meg magát kifejezni, érzéseit kimondani, elméjét élesíteni. Ez a nyelv segíti őt abban, hogy a környezetével kapcsolatot teremthessen, megértse a világ dolgait, gondolkodjon jövőjéről és azt meg is valósíthassa. Az anyanyelv érzelmi nyelv, amely biztonságot nyújt az embernek. A biztonság életszükséglet. Fontos, hogy a gyermek iskolai adaptációját a tanító néni bíztató, bátorító szavai kísérjék úgy, ahogy ezt eddig az édesanyjától hallotta. Az anyanyelvi iskola szerepe, hogy a gyermek anyanyelvén a gyermek tudását maximálisan gyarapítsa, személyiségét fejlessze, kultúráját közvetítse, s mindezt a családdal egyetemben tegye a gyermek javára. Az anyanyelv tökéletes elsajátítása után a gyermek felkészült az idegen nyelvek módszeres elsajátítására, hiszen az anyanyelv ezt megalapozta. „Egy gyermeknek kétszer vágják el a köldökzsinórját: egyszer, amikor a világra jön, amikor az édesanya életet ad neki, másodszor pedig akkor, amikor iskolába íratja, mert ez megint egy új élet kezdete. Megnyílik előtte egy másik világ, amely eltos, s a gyerekek mindebből csak annyit vesznek észre, hogy játszanak. Tehát az olvasás és írás jelrendszerének megismertetése magán viseli a játékosságot, az óvodáskori élet közvetlen folytathatóságát. A gyermek személyiségfejlődésének, s ezen belül korai szocializálódásának bázisa a család. Az egynyelvű – kultúrájú családban fejlődő gyermek 3 éves koráig gyakorlatilag elsajátítja a környezete által használt nyelvet. Mikorra a gyermek iskolába kerül, rendelkezik az adott nyelv bizonyos szókészletével, nyelvi szabályrendszerével. Fontos a zökkenőmentes beilleszkedés szempontjából, hogy a gyermek az iskola nyelvét ismerje. Az a tudás, melyet anyanyelvén szerez az ember, biztos alapokat nyújt később akár más tanítási nyelvű középiskolán, illetve főiskolán is. De az anyanyelven való tanulás legfőképpen azért fontos, hogy a gyermek később el tudjon igazodni a világban, tudatosítsa, hogy ki ő valójában. Ahhoz, hogy az ember erre képes legyen, ismernie kell saját történelmét és irodalmát. Így válhat belőle erős öntudatú és erős jellemű ember.
viszi őt akár a csillagokig: a tudás világa, amely csak az anyanyelv ismeretével lesz élhető, érthető, felfogható, teljes és kerek. A más nyelvű iskolába járó gyermek soha nem ismeri meg Tündér Ilonát és Árgyélus királyfit, Lúdas Matyit. Neki nem fog tüzesen sütni a nyári nap sugára, és nem ég majd a napmelegtől a kopár szik sarja... Nem lesz a hazának rendűletlenül híve, és soha sem találja meg azt a bizonyos hetedik krajcárt... Nem lesz Góg és Magóg fia, sem Dózsa György unokája... Neki semmit sem jelent Hargita, és nem ismeri meg Ábelt...“ Tisztelt Szülők! A fenti gondolatokkal hívjuk fel a figyelmet az 1. évfolyamba való beíratásra, melyre városunkban 2010. január 28., 29. és 30-án kerül sor. Az első év sikerei vagy kudarcai alapvető fontossággal bírnak. Évekre meghatározhatják gyermekünk iskolához, tanuláshoz való viszonyát. Nap mint nap segítenünk kell őt a tanulásban, hacsak néhány tanáccsal is. Értékelnünk kell igyekezetét s el kell fogadnunk képességeit olyannak, amilyenek. Szeretetünket akkor is bizonyítanunk kell, ha ő nem olyan teljesítményt nyújt, amilyet mi szeretnénk, ugyanis „... AZ ÉLET HOSSZABB, MINT AZ ISKOLA“ (Goethe)
Tudjunk NEM-et mondani! A drogok egyre súlyosabb problémát jelentenek napjainkban. Sajnos városunk az utóbbi időben a kábítószerrel kapcsolatos hírek középpontjába került. A gyerekekre és fiatalkorúakra leselkedő veszély miatt iskolánkon, a Corvin Mátyás Alapiskolában a karácsonyi szünet előtt a baj megelőzésére helyeztük a fő hangsúlyt. Felső tagozatos tanulóink részére szerveztünk egy szemináriumot, melynek fő témája a kábítószer káros hatása. Reméljük, hogy a megelőzés fontosságát célzó akció mindenkit ráébresztett az ügy fontosságára! December 17-én az elismert szakember, Kállai Jolán tartott felvilágosítást a gyerekeknek. A szeminárium lehetőséget nyújtott a párbeszédre is. Mgr. Takácsné Hájas Melinda, az egészséges életmódra nevelés koordinátora
5
GÚTAI HÍRMONDÓ
VIA NOVA IFJÚSÁGI CSOPORT, GÚTAI ALAPSZERTVEZET „a legdrágább kincs a gyermek“ Tisztelt olvasó! Az országos VIA NOVA ifjúsági csoport idén 3. alkalommal indítja útjára beiratkozási körútját. Ez a rendezvény azzal a céllal valósul meg, hogy minden gyermeket anyanyelvű iskolába írassanak szülei – lehetőséget adva ezzel a megfelelő logikai- szellemi fejlődésre. Tisztelői vagyunk az előző korok bölcseinek- legyenek azok bármilyen nemzetiségűek is. Szeretnénk, ha országunk szülöttjének Ján Amos Komenskynek az elvei megvalósulhatnának: minden gyermek kapja meg azt a lehetőséget, hogy anyanyelvén- a mi esetünkben magyar nyelven- sajátíthassa el a betűvetés, olvasás- szövegértés rejtélyeit. Itt, Gútán is szép számmal vannak olyanok, akik magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolából kikerülve szereztek egyetemi végzettséget- szlovák nyelven- s meg tudják állni helyüket tisztességgel. Ehhez szükségük volt az anyanyelven elsajátított értelemre, logikára, szövegértésre és kellő akaraterőre.
Gyermekünk életében az a szerepünk, hogy segítői, támogatói legyünk az úton , és amikor elérünk az útelágazáshoz, tudjuk elengedni a kezét. Már most, amikor óvodáskorú, kisiskolás korú gyermekünket küldjük óvodába, iskolába meg kell gondolnunk, terveznünk a jövőjét: milyen értékeket adunk neki, mennyi önbizalmat „engedünk“ neki, hogy társai körében ne érezze alacsonyabbrendűnek magát, a felnőtt életbe kikerülve pedig magas szintű kétnyelvű fiatal álljon biztonsággal az életfeladatai elé. Ezt a magyar óvodákban és iskolákban kitűnő szinten elsajátíthatja a gyermek. A fent említettek kapcsán van szerencsénk meghívni Önt és kedves családját január 21re, 17.00 órakor a gútai városi művelődési központba, ahol színes programmal várjuk mind a felnőtteket, mind pedig a gyermekeket a VIA NOVA ICS beíratkozási körútján. A gyermekeknek kézműves foglalkozást tartunk, ugrálóvárban játszhatnak, a felnőtteket
Pályaválasztás előtt az alapiskolák 9. évfolyamos tanulói Életünk során számos döntést kell meghoznunk. Az egyik legmeghatározóbbra, jövendő pályánk, foglalkozásunk meghatározására 14 évesen kell elszánnunk magunkat. Az utóbbi hetekben a Corvin Mátyás Alapiskola kilencedikeseit is a továbbtanulás kérdései foglalkoztatják. A tanulók döntései kellően előkészítettek, hiszen elérhető közelségben van számukra a megfelelő szakember (pályaválasztási tanácsadó) és a közvetlen környezet – a család és a pedagógus segítsége is. Októbertől decemberig a környék középiskolái nyitott napokat szerveztek, az intézmények személyes képviselői az alapiskolánkon tett látogatásaikkal is népszerűsítették az iskolákat, bemutatták az egyes szakmákat elméleti szinten és vizuális bemutatót is láthattak a diákok. Annak érdekében, hogy a szülők is minél több információt kapjanak az egyes iskolatípusokról, szakmákról, lehetőségekről, hagyományosan iskolánk minden évben megrendezi a pályaválasztási szülői értekezletet is, melyre idén, 2009. december 7-én került sor. Ezen a délutánon a nyolcadikos és a végzős diákoknak illetve a szülőknek bemutathattuk régiónk (komáromi, érsekújvári, dunaszerdahelyi) középiskoláinak, gimnáziumainak igazgatóit vagy pályaválasztási szakembereit. Rövid beszámolókat hallhattunk a továbbtanulási lehetőségekről, a tanulmányi időről, tanulmányi szakokról, valamint a felvételi követelményekről. Lassan el kell dönteni, mely középfokú intézmény jövendő elsősei közé fognak tartozni idei kilencedikeseink. Iskolánk pedagógusai ebben a döntéshozatalban segíteni kívánnak türelmükkel, odaadásukkal és biztatatásukkal. Mgr. Varga Laura a Corvin M. AI pedagógusa 6
pedig filmvetítés és előadások várják. Adjunk esélyt gyermekeinknek, szánjuk néhány órát szabadidőnkből arra, hogy lehetőségünk legyen több szempont alapján meghozni a nagy döntést. Azt mondja a magyar, hogy a könyv ellen védekezzék: nem engedhetem meg magamnak, mert húst kell venni, meg bort meg csizmát, meg nincs pénzem... Hát hogy: annak a szegény agyvelőnek nincsen szüksége táplálékra?... Csak a hasnak?... meg a tyúkszemes bütykös lábnak? Ennek kell a védelem, de a léleknek nem kell?... Móricz Zsigmond
Január 21-én, csütörtökön szeretettel várjuk 17.00 órakor Gútán, a kultúra otthonában (VMK). Legyen büszkeségünk anyanyelvünk és színes kultúránk! Cseri Ilona és Samu István, a beiratkozási körút gútai állomásának koordinátorai
Testvériskolánkban jártunk A decemberi hónap tele volt számomra izgalommal. Ebben a hónapban látogat meg minket a Mikulás, készülődünk a karácsonyra, izgatottan várjuk az év végét... Én ekkor azonban mégis más miatt voltam izgatott – több iskolatársammal együtt versenyre készültünk. Számomra különleges volt ez a nap, mivel a szomszédos Magyarországra utaztunk. Az autóbusz egy kedves kis városban állt meg, amit Mórnak hívnak. Ezen a napon tartották testvériskolánkban a mesemondó versenyt, ahová minket is nagy szeretettel meghívtak. Mikor odaértünk az iskola kapujához, kíváncsiskodó gyerekekkel, izgalomtól kipirosodott arcú versenyzőkkel találkoztunk. Az igazgató úr szívélyesen fogadott minket, és finom ebéddel kedveskedett nekünk. Kis pihenő után megkezdődött a verseny. Két szálon futott, ugyanis a már említett mesemondás mellett az idősebb diákok földrajzversenyen bizonyíthatták tudásukat. Amikor minden információt elmondtak, elosztódtunk és elfoglaltuk helyünket a teremben. A zsűrinek nehéz feladata volt, mert a sok ügyes előadó közül nagyon nehezen tudta kiválasztani a három nyertest. Külön öröm számunkra, hogy a díjazottak között szerepelt Finta Viktória, a Corvin Mátyás Alapiskola diákja is. A kiértékelés után elköszöntünk az iskolától, egy kicsit fáradtan, de nagyon büszkén tértünk haza. Nagy Csongor, a Corvin Mátyás Alapiskola IV. A osztályos diákja
GÚTAI HÍRMONDÓ
Fontos tudnivalók az iskolaérettségről PaedDr. CSÜTÖRTÖKI Erzsébet, Corvin Mátyás Alapiskola Röpülnek az évek, s egyszerre csak azt vesszük észre, hogy a nemrég sírós, anyuka kezét szorongató kis óvodásból nagycsoportos lett, akit vár az iskola. Amikor gyermekünk hatodik életéve felé közeledik, minden szülőnek újra meg kell barátkoznia az iskola gondolatával. Ebben az időben általában két kérdés foglalkoztatja a szülőket: – alkalmas-e a gyerekem az iskolakezdésre? – melyik iskolát válasszam? Az alábbiakban ezeknek – a nem könynyű – kérdéseknek a megválaszolásához szeretnék segítséget adni. Iskolaérettség, avagy mikor kezdje el a gyerek az iskolát? Az óvónők, tanítók, pszichológusok, orvosok az iskolaérettség fogalmát használják annak megítélésére, hogy alkalmas-e egy gyerek az iskola megkezdésére vagy sem. Ezek a szakemberek javaslatot tesznek, a döntés mindig a szülőt illeti. Miért fontos, hogy a gyermek a számára megfelelő időben kezdje meg tanulmányait? Az iskolába lépéssel alapvetően megváltozik a gyermek státusza a családban és a társadalomban is. Amennyiben a gyermek fizikailag és pszichésen még nem érett meg az iskolai követelmények teljesítésére, sorozatos kudarc éri majd. A döntés tehát nem könnyű. Nem jó a "korai" iskolakezdés, ugyanakkor az iskolára érett gyermek „visszatartása“ sem vezet eredményre. Szempontok az iskolaérettség megítéléséhez A gyermek életében az iskolába kerülés nagy változást jelent. Legfőbb tevékenységévé a tanulás válik, az iskolában tölti napja nagy részét, innen kerülnek ki barátai is. Az iskolai élmények sok esetben egy életre szólnak, pozitív vagy negatív irányban befolyásolhatják a további életpályát. Az isklolaérettség megítéléséhez a következő szempontokat érdemes mérlegelni: – fizikai alkalmasság (testi adottságok) – pszichés alkalmasság Mit „tudjon“ a gyerek? – tartósan (10-15) percig kösse le a rajzolás, a feladatlap kitöltés, a színezés, – ne okozzon problémát a versek, rövid mesék megjegyzése és elmondása, – tudja magát szóban kifejezni,
– legyen „barátságban“ a ceruzával, színezzen, rajzoljon (a rajzolás ténye a fontos, nem a minőség), – igazodjon el az 1–10 számok között, ismerje és helyesen használja a több-kevesebb, nagyobb-kisebb fogalmát Ezeket a képességeket nem kell külön tanítani, mivel a fejlődés során maguktól megjelennek. Egy egészséges gyermek saját érdeklődésétől vezérelve, a neki megfelelő tempóban sajátít el mindent, ami az iskola megkezdéséhez szükséges. Ebben az életkorban azonban még nagyok az egyéni eltérések, jelentősek a gyermekek közötti különbségek. Van olyan gyerek, aki már felismeri a betűket, esetleg olvas, van olyan aki a számolás iránt érdeklődik, és van olyan is, aki egyszerűen csak szeretne iskolába járni, de még nem ismeri a betűket. Amennyiben a fizikaipszichés alkalmasság megfelelő, a többi ismeretet a gyermek gyorsan megtanulja. Iskolaválasztás, avagy hol kezdjen tanulni a gyerek? Az anyanyelven történő tanulás előnyei gondolom már mindenki számára ismertek. A közvetlen környezetünkben is találhatunk, ismerünk anyanyelvi oktatásban részesült kitűnő szakembereket. Most inkább a gyerekek életkori sajátosságaira hívnám fel a figyelmet. Ebben az életkorban a gyerek még erősen kötődik a felnőttekhez, számára nagyon fontos a tanító nénivel kialakuló kapcsolat. Emiatt a szülők próbáljanak meg elmenni több iskola tájékoztatójára, ismerkedjenek meg a pedagógusokkal. Már nyílt napokat is szerveznek az iskolák, ahol munka közben ismerkedhet meg a szülő és a pedagógus (a Corvin Mátyás Alapiskolában január 26., 27-én várjuk az érdeklődőket). Ha tehetik, vigyék el a gyereket is, beszélgessenek a tanító nénikkel. Az egyes látogatások alkalmával bepillantást nyerhetnek a tantermekben folyó munkáról, ahol a kicsik szájtátva hallgatják, hogyan tanultak meg olvasni egykori ovis barátaik, hogyan boldogulnak el a betűk és számok birodalmában. Büszkén feszítenek az iskolapadban, kedvükre próbálgatják a vonalak, betűk kerekítését a falitáblán, vagy játszanak egy jót régi és új iskolás társaikkal. Végül, ha lehetséges, kérdezzék meg más szülők véleményét is az iskoláról. Mindig az adott iskola pedagógusai, tanulóik szülei azok, akik iskolájukról, alkalmazott módszereikről és tanítási programjukról reális tájékoztatással szolgálnak. (Ellenkező esetekben félinformációk, esetleg téves adatok, nézetek tehetik bizonytalanná a döntés előtt álló szülőket.)
Másik szempont annak a módszernek az ismerete, amivel majd az első osztályban tanítani fognak. Nagyon sokféle módszer közül választhat a pedagógus. Még egy iskolán belül is lehetnek eltérések.Az iskolaotthonos oktatás módszertől független, a gyerekek és szülők segítségére szolgál. A szülők próbáljanak meg informálódni a módszerekről és arról, hogy milyen ütemben haladnak majd az anyaggal., mikorra kell a gyereknek megtanulni folyékonyan olvasni, mikorra ismerkednek meg a számokkal, mikor, milyen ütemben haladnak az írás oktatásával. Természetesen más ritmus felel meg annak a gyereknek, aki már ismeri a betűket, esetleg olvas és megint más ritmus a megfelelő annak, aki csak most imerkedik az olvasással. A felsorolt szempontok figyelembe vétele azért lényeges, mert az első osztályban szerzett tapasztalatok, a siker és a kudarc élménye az egész későbbi iskolai pályafutást befolyásolhatja. OVI-SULI programunk sokrétű együttműködés az óvodák és iskolánk között. Reméljük, hozzájárul ahhoz, hogy az óvodások megismerkedjenek a gyakran mumusként emlegetett iskolai élettel, félelem és szorongás nélkül, örömteli és kíváncsi várakozással lépjék át az iskola küszöbét.
Barátkozás az iskolával Minden iskola életében fontos szerepet tölt be az óvodával való együttműködés. Iskolánkon, a Corvin Mátyás Alapiskolában sincs másképp. Kiemelkedő fontosságot tulajdonítunk a jól működő kapcsolat kialakításának városunk óvodái és iskolánk között. Célunk az óvodából az iskolába való átmenet megkönnyítése az óvodás gyermekek számára. Már nyolcadik éven havi rendszerességgel szervezzük szombati foglalkoztató délelőttjeinket az iskolába készülő gyermekeknek. Ezeken a játékos foglalkozásokon érdekes, szórakoztató formában fejlesztő játékokkal, feladatokkal kötjük le figyelmüket. Minden alkalommal fejlesztjük kézügyességüket is, mindig visznek haza valami szép, saját készítésű kézimunkát az adott témakörhöz, eljátszott játékokhoz kapcsolódót. A foglalkozásokon a gyermekek és a szülők megismerik a tanító -és nevelő néniket, iskolánkat. (Folytatás a 8. oldalon) 7
GÚTAI HÍRMONDÓ
Az iskola és a család viszonya LENGYEL Katalin, a II. Rákóczi Ferenc AI mellett működő Szülői Szövetség elnöke Minden szülő életében az egyik legfontosabb és legfelelősségteljesebb döntés, amikor iskolát választ gyermekének. Ezt sok tényező befolyásolhatja: hagyomány, jó hírnév, az iskola profilja. Szülőként úgy gondolom, hogy ezek mellett a tényezők mellett ugyanolyan fontos az is, hogy az adott intézményben egyenrangú félnek, partnernek érezhessük magunkat. Fontos a jó viszony kialakítása, mert a közös kilenc év alatt számos problémát kell majd a gyermek érdekében közösen megoldanunk. Csak néhány példát említenék, melyek az elsős gyermeke miatt izguló szülő mindennapjait kitöltik: beszoktatás az iskolába, tankönyvek választása, tanszerek beszerzése, idegen nyelvek, szakkörök kiválasztása. Jó tudni,
Sporttal a testi, lelki egészségért Térségünkben az elmúlt öt évben megkétszereződött a túlsúlyos gyerekek aránya: minden negyedik fiatal súlyfelesleget hordoz, egyre többnél diagnosztizálnak magas vérnyomást és az anyagcsere zavarai miatt jelentkező panaszokat. A sport szeretetét egészen kicsi gyermekkorban kell kialakítani, hogy az természetes részévé váljon a majdani felnőtt életének, ezáltal számos kellemetlenségtől megkímélje és ugyanennyi kellemes élménnyel gazdagítsa gyermekünk életét. Kétségtelen tény, hogy a kicsik imádnak mozogni, hiszen ez számukra egyet jelent a játékkal. Örömmel, odaadással szaladnak, ugrálnak, csúsznak, másznak, bukfenceznek, labdáznak. A II. Rákóczi Ferenc Alapiskolában már az alsó tagozaton a 4. osztálytól szaktanárként vezetem a tornaórákat. A szülőkkel együttműködve próbáljuk meg kialakítani gyerekeinknél a sport szeretetét. Mert ha gyerekkorban rátalálnak a sport ízére, akkor a sport és a mozgás az életük része lesz felnőtt korban is. A tervezett testnevelés óra viszont jó a következőkre: erőnlét, állóképesség fejlesztése, önkontroll gyakorlása – hiszen a sportban nem akkor állunk le és lazítunk, amikor akarunk, hanem meg kell tanulni beosztani az energiáinkat, erősíteni az izmokat – különösen a vázizmokat, a páros gyakorlatok 8
hogy a pedagógus és az iskolavezetés ilyenkor mellettünk áll, nyitott minden kapcsolatteremtési lehetőségre. Akkor is, ha számukra ez nehézséget, fizetetlen pluszmunkát jelent. Biztonság, jóindulat s egyúttal a barátságos hangnem is ugyanolyan fontos. Ez az, ami megnyugtat minden szülőt, amikor egy oktatási intézményre bízzák gyermekük sorsát. A II. Rákóczi Ferenc Alapiskolában mindez megtalálható. Mint a Szülői Szövetség elnöke elmondhatom, hogy virágzó, partneri az iskola és a család viszonya. A pedagógiai munka kiváló, ezt bizonyítják a diákok tanulmányi versenyeken elért eredményei, melyek a tavalyi tanévben is a legjobb gútai iskolává tették az intézményt. A nevelés terén is sok terhet levesznek az egyre elfoglaltabb szülők válláról. Napközis csoportok, szakkörök segítik a felkészülést a tanulásban, és teszik változatossá és hasznossá a szabadidőt. A legnagyobb ünnepek előtt hagyományőrző kézműves foglalkozások színesítik gyermekeink életét. Mindezt lehetőségeinkhez mérten a szocializáló hatásáról nem is beszélve. Serdülőkorban a fiatalok egy része nehezen, vagy egyáltalán nem vehető rá a fizikai aktivitásra. A szülők keze meg van kötve, hiszen ilyenkor indulnak el a gyerekek az önállósodás útján és a legtöbben lázadással reagálnak minden szülői javaslatra. Viszont ha már jóval korábbi életkorban sikerült kialakítani a gyereknél a sporthoz való pozitív hozzáállást, akkor nincs mitől tartani. Minden szülő, aki kellően ismeri saját gyermekének személyiségét, jobban és hatékonyabban tud segíteni gyermekének a fizikailag aktív életmód kialakítása terén is. A szülők pozitív hozzáállása, támogatása, bátorítása és nem utolsó sorban példamutatása elegendő erőt képvisel még akkor is, ha nem túl „sportos” a gyermek alkata. Lényeg, hogy életének részévé váljon a fizikai aktivitás és mindez tartósan, az élet végéig elkísérje őt. Abban a pillanatban, hogy a gyerekek rátalálnak a sport ízére, és élvezni kezdik az edzés minden pillanatát, úgy akarják majd maguk növelni a mozgás időtartamát. Az egyik sportág ismerete a többi sporthoz való affinitást is fokozza. A II. Rákóczi Ferenc Alapiskolában a hagyományokat követve továbbra is bekapcsolódunk minden sporteseménybe és versenybe. Nagy örömünkre szolgál, hogy diákjaink helyi-, regionális- és országos szinten méltón képviselik iskolánkat, illetve városunkat. Mgr. Hajdók István A II. Rákóczi Ferenc Alapiskola testnevelés szakos tanára
Szülői Szövetség is megpróbálja segíteni. Az éves tagsági díjból, a papírgyűjtésekből és a szülői bál bevételeiből támogatjuk az iskolát. Mindezt tesszük gyermekeink érdekében. Anyagilag hozzájárulunk a természetiskola, a sítúra és az úszótanfolyam költségeihez. A Pázmány Péter Alapítvány és a Szülőföld Alap által kiírt pályázatokon rendszeresen támogatásért folyamodunk. Az elnyert támogatást gyermekeink érdekeit szem előtt tartva használjuk fel. Nagy örömünkre szolgált, hogy az őszi szünet alatt sikerült megvalósítani az iskola alsó szintjének esztétikai felújítását, hisz minden kisdiák nagyobb kedvvel jár egy otthonosságot sugárzó, vidám helyre. Reméljük, hogy a nyári szünet alatt a felső szinteket is sikerül renoválni. Ahogy azt is, hogy sikeres lesz a városvezetés által benyújtott pályázat az iskola külső rekonstrukciójára és a nyílászárók cseréjére. Szeptembertől állok a II. Rákóczi Ferenc Alapiskola mellett működő Szülői Szövetség élén. Ezért ezúton is szeretném megköszönni az eddigi elnöknő, Gőgh Edit áldozatkész munkáját, szülőtársaim és az iskola nevelőtestületének tevékenységét és támogató segítségét.
Barátkozás az iskolával (Folytatás a 7. oldalról) Ebben az iskolaévben október 17-én tartottuk az első, „Iskolanyitogató“ foglalkozást az óvodás gyermekek számára, akik szüleikkel, testvéreikkel együtt látogattak el hozzánk. A sokféle tevékenység közt mindenki megtalálta a neki megfelelőt. November 14-én „Iskolacsipegető“ címmel tartottuk játékos ismerkedő sorozatunk őszutói foglalkozását. A sokszínű szombaton kalandtúrára vittük a kicsiket, így bepillanthattak az iskola osztályaiba, szaktantermeibe, ahol érdekes előadásoknak, foglalkozásoknak lehettek részesei. Pedagógusaink mindent megtettek annak érdekében, hogy a gyerekek otthonosan érezzék magukat. Sajnos a december 12-re tervezett karácsonyváró foglalkozásunk a fokozott járványveszély miatt elmaradt, de következő alkalommal 2010. január 23án az „Iskolába hívogató“ farsangi játszóházunkba várjuk szeretettel a kedves érdeklődőket.
Mgr. Dombi Katalin
GÚTAI HÍRMONDÓ
Ismét Bécsben Középkori utcácskák, ábrándos udvarok, barokk paloták, óriáskerék, Stephansdom, mindezekhez kávéházak, az Operabál, fiákerek és kézcsók, egy csipetnyi központi temető és a hátborzongatóan szép kapucinuskripta – ha Bécsről van szó nincs hiány sablonokban. A város ugyanakkor évek óta a „Bécs más“ jelszóval csalogatja a turistákat, és valóban, ez több mint egy frappáns szlogen. A város minden területen bebizonyította, hogy többet nyújt az idelátogatóknak, mint üres közhelyeket. Iskolánk tanulóinak egy csoportja immár hetedik alkalommal látogatott el a hagyományos bécsi Christkindlmarktra, az adventi vásárra. Természetesen idén sem maradhatott el a rengeteg látnivalóval tűzdelt séta Bécs belvárosában, és egy általunk választott, a tananyaghoz kapcsolódó múzeum megtekintése.
Tavaly Bécs leghíresebb turistalátványosságát, a Schönbrunni kastélyt tekintettük meg, ebben az évben pedig a Természetrajzi Múzeum kínált számunkra érdekességeket. A Mária-Terézia téren álló múzeumot 1872 és 1881 között építették, külső formáját Gottfried Semper alkotta. A múzeum előcsarnokában Hans Canon menynyezetképe hatásosan ábrázolja az élet körforgását. Az épület nyolc része az állatés növényvilág fejlődéstörténetét egyedülállóan közvetíti. Választásunk nem volt véletlen, hiszen a múzeumban éppen a főként a tanulóifjúságnak szóló időszakos kiállítás volt látható, „DARWINs rEVOLUTION“ címmel.
Diákjaink lenyűgözve, teremről teremre haladva aprólékosan nézték végig az ember fejlődésének történetét, amelyet nem hagyományos módon mutattak be. A múzeumban eltöltött röpke 3 óra nemcsak rengeteg hasznos információval szolgált, hanem különleges élményt is nyújtott tanulóinknak. A múzeumlátogatás előtt sétát tettünk a történelmi városmag festői utcalabirintusán át a római romokhoz és a város legrégebbi templomaihoz, ahol történelem szakos-kollégánk rövid tájékoztatást nyújtott a látottakról. Természetesen megtekintettük a bécsi gótika remekművét, a város legkedveltebb jelképét, a Stephansdomot, délutáni sétánk pedig a világvárosi Béccsel ismertetett meg bennünket. Kirándulásunk várva várt fénypontja a Városháza előtti téren található adventi vásár, az ún. Christkindlmarkt volt. Itt a gyerekek gyönyörködhettek a mesébeillően feldíszített parkban, megcsodálhatták a Városháza fényárban úszó épületét, a pompás fenyőfát, melyet idén Karinthia
tartomány ajándékozott a bécsieknek, és Kinderpunschot kortyolgatva nézelődhettek a helyi árusok jellegzetes karácsonyi portékái között. Búcsúzóul még az autóbuszból egy utolsó pillantást vethettünk Bécs karácsonyi díszbe öltöztetett utcáira, épületeire. Ez a tanulmányi kirándulás olyan élményekkel gazdagította tanulóinkat, amilyenekben egy kisvárosi diáknak nincs minden nap része, s amelyek sokáig megmaradnak emlékezetében.
A Jókai Színházban voltunk Óvodásaink, a gútai Brünni Téri Magyar Tannyelvű Tündérkerti ovisok 2009. november 12-én ünneplőbe öltözve, izgatottan várták az autóbusz érkezését, hogy mihamarabb indulhassunk a Komáromi Jókai Színházba. A híres egyfejű sárkány, Süsü történetét nézhettük meg. Már a előadás címe is izgalommal töltött el mindenkit, hiszen Süsü minden gyermek kedves ismerőse. A majd kétórás előadás gyermeknek, felnőttnek röpke pillanatnak tűnt. A nézőtéren a gyermekek élvezettel nézték, hallgatták az előadást, együtt izgultak, drukkoltak Süsünek, királyfinak egyaránt. A nézőtér apraja-nagyja egy hangon kántálta a Süsünek betanított illemszabályokat, együtt énekeltük a Süsüdalt, Bergendy szerzeményét. Elérzékenyülve néztük, hogy a nagy melák Süsü hogyan kergeti a pillangót, milyen szeretet és barátság lakozik a sárkányos külső mögött. Fergeteges előadás volt, színészekkel, bábokkal, énekkel, zenével és tánccal. Élményekben gazdag délelőttöt töltöttünk el ismét a színházban, és ezekért az élményekért, a kultúráért, a felhőtlen szórakozásért megyünk minden alkalommal. Az autóbuszon hazafelé a gyermekek a hosszú előadás után elpilledtek ugyan, de az óvodai finom ebéd elfogyasztása után a délutáni pihenő helyett sokuk inkább az előadásról beszélgetett. Az egész nap „Süsüs“ hangulatban telt. A gyermekek a színházat felhőtlenül élvezték, mindamellett a nap folyamán spontán sok mindent tanultak a színházi viselkedésről, az oda illő öltözködésről, az autóbuszon való helyes viselkedésről, biztonságról, toleranciáról, önmegtartóztatásról. Óvodánk gyermekei részére már a sokadik iskolai évben váltunk bérletet a Komáromi Jókai Színházba. A szülők segítségével és támogatásával tudjuk megvalósítani évről évre ezt a kultúrakciót. Igyekszünk megszerettetni, megismertetni a gyermekekkel a kultúrának e műfaját, kialakítani bennük az igényt a kultúrára, a kulturáltságra. Köszönjük a színház társulatának a csodás élményt. Magyarics Szépe Ildikó óvónő
Mgr. Kiss Katalin és Horváth Zsuzsanna, a II. Rákóczi Ferenc Alapiskola pedagógusai 9
GÚTAI HÍRMONDÓ
Gyermekekről felnőttszemmel
Az indigó-emberek Néhányan még nem is hallottak róluk. Akik már találkoztak e kifejezéssel, azoknak egy része csak a modern pszichológia divatszavának tartja, más része viszont valóban komolyan veszi és foglalkozik vele, legfőképpen, ha saját gyermekéről van szó. Mert igen! A mi életünkben is előfordulhat, sőt, nem is ritka! SZÁNTÓ Zsuzsanna Az ilyen emberekenek az aurájuk indigószínű és olyan plusz sajátosságaik vannak vele születetten, ami a megelőző generációknak még nincsenek. Érdemes komolyan venni e különlegességet, hiszen tényleg történik valami: szerencsés pillanatban élünk, valaminek a tanúi vagyunk, ami történik anélkül, hogy erre felkészültünk volna. Az ún. indigó-ügy most hirtelen és nagyon gyorsan divattá vált. A múlt század 70-es évei óta egyre gyakrabban születtek olyan emberek, akik a mi szellemi képességeinket jóval túlhaladó képességekkel rendelkeznek. Ami akkortájt esetleg csak egy kiválasztottnak adatott meg, az most lassan közös jellemzővé válik, és ezt a közös jellemzővel rendelkező fiatal nemzedéket nevezik indigónak. Ez az elmélet tulajdonképpen beilleszkedik egy evolóciós elméletbe. Ez az egész indigó-probléma egy fejődési eset, vagyis feltehetjük a kérdést: véletlenül nem annak vagyunk-e most tanúi, hogy az emberi intellektus, az emberi pszichikum valami új fejlődési fázisba érkezik, olyan képességei tűnnek elő, amelyek újak – tömeges méretekben, eddig nem voltaik tapasztalhatók –, de most már igen. Hogy miről ismerhetőek fel ezek a gyermekek? Elsősorban pluszenergiájuk van, és ez a pluszenergia intuitív, érzelmi szinten nyilvánul meg. Ezek az indigó-gyerekek sokkal jobban megérzik a valóságot, mint mi. Úgy is fogalmazhatunk, hogy sokkal kevésbé becsaphatók, vagyis azt tapasztaljuk, hogy az indigó-ember megérzi, ha hazudnak neki. Sokkal nehezebb becsapni, mint a megelőző generációt. Továbbá egy indigó-ember halálbiztosan megérzi, hogy jó vagy rossz ember lépett-e a szobába. Tehát az első ez az intuitív érzékenység, ez a nehéz átverhetőség, ami nagyon sokszor konfliktusokat szül, mert azt hiszik, a gyerek hazugsággal vádolja a szülőt, hogy az nem is úgy van, nem hisz neki, és a gyereknek igaza van. Nehezen becsapható, mert látja a dolgok lényegét. És én hiába mondom azt a gyereknek, hogy hazudni nem szabad, ma már nem hiszi el az indigó-gyerek, hogy a felnőttek világában ez így van. A régi generáció ezt elhitte. Mindig ez volt a gyerekkor összeomlásának a kezdete, amikor a gyerek rájött arra, hogy azok az erkölcsi normák, 10
amikről a felnőttek prédikálnak, nem igazak a felnőttek világában. Anyuka is hazudik, letagadtatja magát a telefonon, apuka is hazudik, azt mondja, hogy értekezleten volt, holott a szeretőjénél. Érdekes még ezen gyermekeknél, hogy pillanatok alatt kirakják a Rubik-kockát. Ezekben az új generációs gyerekekben van valami, ami az előző generációban alig-alig. Nevezetesen: struktúralátás. Ezek a gyerekek látják a Rubik-kocka belső szerkezetét, míg mi csak a külsőt látjuk. Valamint döbbenetesen könnyen tanul nyelveket, hiszen ő látja a nyelvtani struktúrát, míg mi csak bemagoljuk. Mi megtanuljuk, hogy a számítógépen ezt a gombot kell megnyomni ahhoz, hogy ez és ez történjen, de ő látja a gépnek a belső szerkezetét, és ez számára evidencia (nyilvánvalóság, bizonyosság). Érzelmileg sokkal nehezebben átverhetők. Úgy néz ki, mintha érzelmileg hideg volna, kevésbé szentimentális. Nem lehet meghatni, könnyen könnyeket csalni a szemébe. Úgy néz ki, mintha hidegebb volna a gyerek, holott nem hidegebb, csak reálisabb. Egy indigó-gyereknek nem lehet azt mondani, hogy egy anya mindig szereti a gyerekét, nem lehet azt mondani, hogy egy anya mindig jót akar a gyerekének, miközben a gyermekpszichológiai rendelés tele van olyan családokkal, ahol a legtöbb esetben kiderül, hogy a szülő nem szereti a gyemekét, ám ezt nem vallja be. Úgy tesz, mintha szeretné, megjátssza, és közben tönkreteszi. Ilynekor következik a pszichológus, hogy valahogy helyre tegye a gyerek lelkét, amit a szülő tesz tönkre a szeretet nevében. Egy indigóval ezt nem lehet megcsinálni, ő átlát a hamis érzelmeken. Ezenfelül az indigó-gyerekeknek van egy spirituális tudásuk. Evidens számukra egyfajta spirituális tudás, ami a mi generációnk számára nem evidens, mi ezeket beavatottaktől tudjuk. Pontosan tudják, hogy a létezésnek van egy spirituális szintje is, nemcsak egy materiális, és ezen nem lepődnek meg, hanem magától értetődőnek veszik. Már úgy jönnek a világra, hogy hozzák maggukkal ezt a tudást, azt a tudást, hogy például egy embernek több élete van, nem egy. Elfogadhatóak azok a megfigyelések, hogy az indigó-gyerekek két nagy csoportban jelentkeznek. Az egyik csoportot az jellemzi, hogy alig van szükségük alvásra és pihenésre. A magas energiaszintjük fan-
tasztikus nagy aktivitást hoz bennük létre. Ha kell, fél éjszaka fent vannak, játszanak, hülyéskednek, problémákon gondolkoznak. Szóval van egy ilyen túlhabzó energiájuk, amit nagyon sokszor hibásan pszichiáterek, pszichológusok, hiperaktivitásnak, túlmozgásnak gondolnak és nyugtatókkal akarnak beavatkozni. A másik csoport rettenetesen fáradékony, aki azzal tűnik ki, hogy fáradékonyabb, mint a többi, mert olyan intenzitással éli meg a nap eseményeit, hogy halálosan elfárad. És mind a kettő létezik, a soha-el-nem-fáradó és a rettenetes-könnyen-fáradó. Mind a kettő eltér az átlagtól, éppen a teherbírás, a terhelhetőség vonatkoztatásában. Az az igazság, hogy nagyon sokáig lehetne még ezeket az indigó-problémákat elemezni, mert ezzel általában gondok vannak az iskolában. Példának okáért az indigó-gyerekeknek jelentős része úgy éli meg azt, hogy tanítják valamire, hogy ezt ő mindig is tudta, csak kvázi fölébredt benne egy tudás, tehát nagyon könnyen nyilvánítja unalmasnak a tanítást, az iskolát. Nehezen fogadja el, hogy ez valami új ismeret és információközlés az ő életében. Egy biztos, az indigó-gyerek egy olyan furcsa teremtmény lehet, aki meghall, meglát olyan dolgokat, amit más nem – tehát füle van a hallásra és szeme a látásra, amire a megelőző generációknak nincsen. Ezért furcsa, egzotikus, néha bolondnak tartják, holott valószínűleg, vagy mondjuk úgy, nem zárható ki, hogy az emberi intellektuális fejlődésnek egy újabb állomása kezd körvonalazódni. Erre az indigóságra oda kell figyelni, és odafigyelnék arra is, hogy ne legyünk konzervatív szőlők, ne legyünk konzervatív pedagógusok. Ne mondjuk azt, hogy milyen pimasz, milyen nyugtalan, ne vigyük idegorvoshoz, hogy nyugatót adjon neki, mert ez, meg az, meg amaz nem tetszik nekem a viselkedésében, hanem próbáljuk meg úgy nézni, hogy mi történik egy lénnyel, aki megszületik a Földre, de olyan információs lehetőségei vannak, amelyek a megelőző generációnak nincsenek. Lehet, hogy ez fogja megváltoztatni a világot. Nem a politika, nem a reformok, hanem az, hogy egyre több olyan ember születik, aki másképp éli meg és másképp látja ugyanazokat a dolgokat, és ezért másképp reagál. És ebből a másképp reagálásból egy másfajta történet, történelem kerekedik ki. Meglehet, hogy ez az indigóprobléma egy furcsa fejlődési változás az emberiség életében, amely megoldást és megváltást is hozhat esetleg egy csomó problémára, mert nem a kommersz (kereskedelmi, anyagi sikert tekintő) reagálást produkálja. Forrás: Szimpozion sorozat, Popper Péter: Indigó-gyerekek
GÚTAI HÍRMONDÓ
Corvinosok Mikulásvárója Mgr. NAGY Andrea Mint minden évben, így most is lázasan készülődtünk a decemberi ünnepekre. December elején a világon minden gyerek izgatottan várta a Mikulást. Így voltak ezzel a gútai óvodások és iskolások is. Iskolánkon már hagyomány, hogy december 6-a előtt ellátogatunk a helyi óvodákba ahol már ott volt a levegőben az ünnepi hangulat. Karácsonyi dalokat éne-
keltünk, és igyekeztünk még hangulatosabbá tenni a legkisebbek kedvenc ünnepét. Az ovisok örömmel fogadták bábjátékunkat a Mikulásról, és csillogó szemekkel nézték kis műsorunkat. Befejezésül a „Corvin Mikulás” ajándékokkal kedveske-
dett minden kis gyermeknek. December 6-a talán az egyik legjobban várt ünnep a gyerekek számára. A hagyomány szerint ekkor látogat el hozzánk a Mikulás. December 4-én a Corvin iskolások izgatottan várták a Nagyszakállú megérkezését. Mikor a piros ruhás nagyhasú Télapó megjelent az iskola folyosóján az alsó tagozatos tanulók áhitattal énekelték a „Hull a pelyhes fehér hó” című dalocskát, míg a nagyobbak kissé kételkedve figyelték vajon ki bújik elő a nagy zsák mögül.
A kedves vendég köszöntésére iskolánk kisebb tanulói kedves kis műsorokat adtak elő. Szavalatok hangzottak el, dalok csendültek fel. A Mikulás kis ajándékokkal kedveskedett a gyerekeknek. Mindenki jól érezte magát.
Vámos Miklós Gútán A gútai Nagyboldogasszony Egyházi Gimnáziumban 2009. november 25-én író-olvasó találkozóra került sor. E jeles esemény vendége a kortárs magyar irodalom egyik legkiválóbb képviselője, Vámos Miklós volt. A riporter szerepét Tóth Gábor tanár úr vállalta magára, aki nem először állt szemtől szembe Vámos Miklóssal.
A beszélgetés baráti hangulatban zajlott, a találkozó vendégei megismerkedhettek az író legújabb könyvével, amely a Tiszta tűz címet viseli. Vámos Miklós már eddig is számos kötettel örvendeztette meg rajongóit, legújabb könyvéről tartott beszámolója után bizonyosan olyanok is kedvet kaptak a Tiszta tűz elolvasásához, akik eddig még nem ismerkedtek meg az író munkásságával. Ez a kötet három páros kisregényt és négy páros novellát tartalmaz. A jelenlévőket Vámos Miklós beavatta a címválasztás nehéz folyamatába is, amelynél az író már a legmodernebb technikát sem nélkülözhette. Miután novellái címéből összepárosította a Tiszta tűz elnevezést, a világhálón győződött meg arról, hogy valóban ez az egyetlen ilyen című kiadvány. Az író nem csupán legújabb kötetéről mesélt, hanem régebbi műveiről, életéről, valamint meghatározó élményeiről és benyomásairól is, amelyek csupán az idő múlásával törnek fel benne, és köszönnek vissza egy-egy újabb könyv hasábjain. Anekdota anekdotát követett és hihetetlen gyorsasággal közeledtünk a beszélgetés végéhez. Mint minden író-olvasó találkozóra, erre is a dedikálás tette fel a koronát, az olvasók dedikáltathatták régebbi és a helyszínen megvásárolt Vámos Miklós köteteiket. Reméljük, Vámos Miklós számára is kellemes emlék marad az egyházi gimnáziumban tett látogatás, hiszen mi, akik ott ültünk és hallgattuk őt, maradandó élménnyel lettünk gazdagabbak. Balkó Adrianna, a gimnázium tanára 11
KOLÁROVSKÉ
ZVESTI
Zo života SPSK Helena SVOREŇOVÁ, spravodajkyňa SPSK
Spolok priateľov slovenskej kultúry v Kolárove prišiel s myšlienkou založiť v meste novú tradíciu: Na slávnostnom zhromaždení občanov, po krátkom kultúrnom programe a príhovoroch mestských duchovných, zapáliť prvú sviečku na živom adventnom venci, umiestnenom pred mestským úradom. Predložený návrh padol na úrodnú pôdu. SPSK, mestský úrad a farské úrady v Kolárove dňa 29. novembra 2009, o 16,00 hodine prvýkrát usporiadali slávnostné zapálenie prvej adventnej sviečky pred budovou mestského úradu pod názvom „Modlitba za mesto“. Poúvodných slovách pani Alžbety Mrškovej – predsedníčky SPSK a pána
Horváth Árpáda – primátora mesta, dostali priestor recitátorky – pani Katarína Szabóová a pani Szépe Hilda. V podaní seniorského spevokolu Harmónia, (pôsobiacom pri mestskom klube dôchodcov, pod vedením pani Žofie Nagyovej), odzneli nasledovné skladby: „Česť buď na výsostiach“, „Daj Boh šťastia“ (v oboch jazykoch) a „Elmúlott a szép nyár, megjött már a tél“. Po kultúrnom programe nasledoval ekumenický cirkevný obrad, ktorého sa zúčastnili všetci traja duchovní nášho mesta: pani Simonné Szekeres Ilona – farárka reformovanej cirkvi, pán Štefan Bálint – evanjelický farár a pán dekan Kiss Róbert – katolícky farár. Vo svojich príhovoroch sa venovali téme adventu a blížiacim sa vianočným sviatkom. Modlitba za mesto obsahovala všetky priania – dobré zdravie, prosperitu, lásku, pokoj a porozumenie medzi ľuďmi. Na záver podujatia všetci traja duchovní spoločne zapálili prvú sviečku na
krásnom živom adventnom venci, s priemerom viac ako 7 m, ktorý dali zhotoviť predstavitelia mesta v spolupráci s DP Globálom. Ľudia si zhotovovali adventné vence už v 19. storočí. „Živé adventné vence symbolizovali večný život, ktorý veriacim zasľúbil Ježiš Kristus. Kruhový tvar venca vyjadroval jednotu spoločenstva ľudí aj Boha, plameň sviečky pripomínal Krista ako svetlo ožarujúce plameňom lásky každého človeka. Počet sviec na adventnom venci sa ustálil na štyri. Každú adventnú nedeľu sa jedna z nich zapáli.“ (Vrbicko-svätomikulášske zvesti ,Roč.9, nov-dec.2004, str.6). Adventom sa v kresťanskej liturgii nazýva prípravná doba, ktorá predchádza vianočným sviatkom. Bohatá účasť občanov na tohoročnom podujatí nasvedčuje tomu, že úvod adventu bol v našom meste naozaj veľmi dôstojný. Srdečná vďaka patrí všetkým – organizátorom aj účastníkom. Veríme, že spoločné adventné stretnutia sa v Kolárove stanú peknou tradíciou.
Zaslúžili si ocenenie
Vážení spoluobčania
(Pokračovanie zo strany 1.) Vyznamenaným zagratuloval aj prednosta obecného úradu v Nesvadoch Ing. Ján Luca a riaditeľ MKS František Holop. Medzi ocenenými boli Mgr. Žofia Nagyová z Kolárova, Ladislav Eliáš z Komárna a Jozef Kisjakab z Nesvád. Mgr. Žofia Nagyová, povolaním pedagogička, je dlhoročnou dirigentkou detského speváckeho zboru Úsmev v Kolárove, neskôr aj ženského komorného zboru Úsmev. Je aktívnou členkou Spolku priateľov slovenskej kultúry v Kolárove. Vedie seniorský spevokol Harmónia. Ladislav Eliáš je v súčasnosti predsedom fotoklubu Helios Komárno a je členom tohto fotoklubu v Komárne už 50 rokov od jeho vzniku. Jeho fotografie sú uznávané a vystavované po celom Slovensku i v zahraničí (Francúzsko, Rumunsko, Bulharsko, Maďarsko, Česká republika, Nemecko, Poľsko, Pakistan, Kanada, Malta, Japonsko). Je držiteľom čestných fotografických titulov FIAP a AZSF. Jozef Kisjakab je jedným zo zakladajúcich členov kresťanského dychového súboru, ktorý vznikol v roku 1949 v Nesvadoch. Od roku 1962 je jeho dirigentom. Úspešne nás reprezentuje doma i v zahraničí (Česko, Poľsko, Maďarsko, Ukrajina, Macedónsko a i.). Ročne absolvuje súbor v priemere 25 vystúpení. Oceneným želáme veľa tvorivých úspechov a do ďalších rokov úspešnú reprezentáciu nášho okresu doma i v zahraničí.
(Pokračovanie zo strany 1.) Je našou snahou nájsť východisko z tejto zlej situácie, avšak nepodarí sa to cestou zvalenia zodpovednosti na jednu osobu. Úspechy, plány, starosti v živote mesta – prežívame ich ako v hociktorej veľkej rodine. Koniec roka je dôvodom na hodnotenie, obzretie sa späť, plánovanie do budúcnosti, ale nie na zastavenie sa. Mesto bude napredovať len s podporou jeho obyvateľov, ich ochotou preň niečo vykonať. Ak sa občania spoja, budú si navzájom pomáhať a vážiť si jeden druhého, dosiahnu svoje ciele. A ja som presvedčený, že kolárovčania takými sú.
Mgr. Jana Valkučáková
Vážení Kolárovčania! Prajem Vám, aby ste aj vy mali odvážne plány, ale najmä to, aby sa vám všetky do jedného splnili. Želám vám, aby ste dosiahli svoje túžby v rodinnom živote, ako aj na pracovisku. Prajem nám všetkým, aby sme k sebe dokázali byť lepší, venovali sa viac svojim deťom, aby v tomto divokom svete neprišli o správne hodnoty, ukážme im správnu cestu a ochráňme ich pred nebezpečenstvom. Postarajme sa i o skôr narodených, zaslúžia si oddych a pokojnú starobu v čistom meste. Áno, my dokážme byť lepšími – v roku 2010 sa na seba usmievajme trošku viac ako v minulom roku, verte mi, niekedy aj to stačí - milý úsmev a podanie pomocnej ruky. Vážení spoluobčania ! Prajem Vám veľa šťastia, zdravia a spokojnosti v novom roku. Ďakujem Vám za pozornosť.
Kolárovské zvesti – bezplatný miestny mesaèník. Zodpovedný vydavate¾: Mestské zastupite¾stvo Kolárovo. Šéfredaktor: MAYER János. Redakèná rada: SZÁNTÓ Zsuzsanna, Žofia NAGYOVÁ, KÜRTI Endre, Katarína SZABÓOVÁ. Grafická úprava: SALÁTH Richárd. Korektúra: BARCZI Ladislav. Tlaè: SILVESTER s.r.o. Registraèné èíslo: EV 3622/09. Adresa redakcie: 946 03 Kolárovo, MsÚ, Kostolné nám. 1., Tel. è.: 035/77 71 753, 77 75 820, fax.: 035/77 75 832. E-mail:
[email protected] 2
KOLÁROVSKÉ
ZVESTI
Celoslovenský týždeň aktivít za menej odpadov Valéria KISSOVÁ
Koncom minulého roka žiaci našej Zelenej školy vykonávali množstvo aktivít zameraných na zvyšovanie informovanosti verejnosti o tom, ako svojím konaním produkovať čo najmenej odpadu, ako čo najviac separovať a kompostovať. Táto šnúra aktivít vyhlásená Priateľmi Zeme – SPZ prebehla v čase medzi 30.novembrom a 6.decembrom 2009. A prečo práve odpad? Každý rok na Slovensku vyprodukujeme také množstvo odpadu, ktoré by zaplnilo 880 futbalových ihrísk do výšky 1 metra. V priemere je to vyše 300 kg odpadu na osobu a pritom každým rokom toto množstvo narastá. A čo sa deje s týmto odpadom? Končí nenávratne na skládke alebo v spaľovni. Len 5% z tohto množstva sa recykluje a 5% sa kompostuje. Pritom by sme vedeli využiť až 80% z toho, čo vyhadzujeme. Druhotné suroviny na výrobu nových materiálov a výrobkov sa však uložením na skládku alebo spálením definitívne strácajú a my musíme ťažiť z našej planéty nové suroviny. Dokedy nám to ešte naša Zem umožní? V zmysle týchto veľmi dôležitých environmentálnych faktov na zamyslenie sme zostavili program, ktorý bol bohatý, pestrý, ale aj náučný.
Ťažiskom aktivít bol infostánok vo vstupnom priestore mestského úradu. Počas celého týždňa tu žiaci okoloidúcim ponúkali ústredne objednané, ako aj vlastné informačné letáky o odpade, ako aj návody, ako vyprodukovať čo najmenšie množstvo odpadu. Zároveň ich oslovovali aj anketovými otázkami o čítanosti reklamných letákov z našich poštových schránok. Pre potreby organizácie Priatelia Zeme – SPZ sme vyhodnotili odpovede 221 našich spoluobčanov. Z položených otázok vyplynulo, že vyše 40% opýtaných zástupcov rodín reklamné letáky číta, prečítajú si väčšinu vhodených letákov, ale využijú len asi polovicu informácií z nich. Názory opýtaných na reklamné letáky sa veľmi líšili: od názoru, že sú potrebné, užitočné a dá-
vajú prehľad o cenách výrobkov až po názor, že ich je veľa, sú zbytočné, nepotrebné a často sú človeku na záťaž. Vo vzťahu k ochrane prírody sa vyše 46% zhodlo na názore, že reklamné letáky sú zbytočným plytvaním papiera. Súčasťou infostánku bol aj propagačný zber prenosných batérií, tenkostenného hliníka a vrchnáčikov z plastových fliaš, ktoré už dlhší čas zbierame na podporu nášho – zdravotne ťažko postihnutého žiaka – Tomáška Czézingera. Iba prednedávnom sme na tento účel odovzdali 80 kg nazbieraných vrchnáčikov. Zároveň pripomíname, že charitatívny zber vrchnáčikov potrvá aj naďalej, okrem iného aj v priestoroch našej školy. V prvý deň týždňa sme v poobedňajších hodinách osobne odovzdali mestskému zastupiteľstvu prezentáciu výsledkov ankety o triedení odpadu, ktorú sme z vlastnej iniciatívy robili v uliciach nášho mesta pri príležitosti Dňa Zeme. Aj v tejto ankete sme dospeli k pozitívnemu výsledku, podľa ktorého 88,5% opýtaných spoluobčanov temer z každého kúta nášho mesta vyprodukovaný odpad triedi. Najčastejšími triedenými komoditami sú papier (74, 01%), plasty (55,36%), sklo (46,89%), kovy (27,12%) a PET fľaše (25,98%). Rezervy sa ukázali v nakladaní s nebezpečným odpadom, ako sú prenosné batérie, lieky, či drobný elektronický odpad. Autorom Power Pointovej prezentácie bol žiak Patrik Hajko. Niekoľko dvojíc žiakov robili vo vybraných obchodoch mesta anonymný prieskum ponuky nápojov vo vratných obaloch, hľadali najzabalenejší či najzbytočnejšie zabalený výrobok a ďalšie. Čo sa týka vratných obalov: pri ponuke nápojov v plastových fľašiach je povinnosťou predajne mať v ponuke tento nápoj aj vo vratnom – sklenenom obale. V súlade so zákonom o obaloch z navštívených dobre obstáli predajne Florián, CBA, COOP Jednota, TESCO a Zlatý klas. Dve skupiny žiakov sa zúčastnili exkurzie v závode na recykláciu plastových fliaš – v Sledge Slovakia s.r.o. (teraz už General Plastic s.r.o.), v rámci ktorej sa oboznámili s ďalším spracovaním vytriedených PET fliaš. Možnosť exkurzie sme ponúkli aj žiakom zo susedných základných škôl. Ďalšie skupinky žiakov navštívili pracovné zasadnutie výboru Miestnej organizácie sluchovo postihnutých, ako aj Klubu dôchodcov za účelom nadviazania spolupráce v zbere prenosných batérií. Na obidvoch miestach po kratučkom príhovore odovzdali zberné recykloboxy a informačné plagáty. Takéto zberné nádoby máme pripravené ešte aj pre ďal-
šie organizácie a predajne s elektrickými spotrebičmi. Celý čas v škole prebiehal zber netradičných komodít odpadu, akými boli žiarovky, lieky či drobné elektronické predmety. Všetky sme odovzdali na miesta na to určené. Naši najmenší si v poobedňajších hodinách pozerali náučné rozprávkové filmy o odpade a vedení staršími spolužiačkami robili vzdelávacie aktivity s názvom Deti učia deti. Zamerané boli na triedenie odpadu, jeho opätovné využívanie, na tvorbu ekoplagátov či komiksov.
Všetky aktivity mali zaujímavý a náučný charakter. Žiaci sa ich zúčastňovali radi a so zanietením a verím, že aj pre verejnosť nášho mesta boli užitočné a poučné. A na záver ešte niekoľko rád, ako aj malými vecami pomôžete znižovať množstvo odpadu. Napr.: – kancelársky papier používajte obojstranne – uprednostňujte elektronickú poštu – používajte ekologické čistiace prostriedky a recyklovaný papier – používajte vlastné plátenné tašky namiesto plastových – kupujte väčšie balenia a koncentráty – vyhýbajte sa jednorázovým obalom a zbytočne baleným tovarom – používajte nabíjateľné batérie – biologický odpad z domácností kompostujte – uprednostňujte lokálne potraviny a miestne výrobky.
PRIDAJTE SA AJ VY ! 3
KOLÁROVSKÉ
obèiansky mesaèník
ZVESTI December 2009 – Január 2010
Vážení spoluobčania ! Árpád HORVÁTH primátor mesta Je neuveriteľné, ako rýchlo ubehol rok 2009, veď ešte dnes mám v mysli slová, ktorými som sa vám prihováral na sklonku roka 2008. Na prelome rokov, ako je už zvykom, každý bilancuje a hodnotí starý rok, hlavou mu prebehnú všetky dôležité udalosti, ktoré mali vplyv nie len na všedný život, ale aj na pocity našej duše. 365 dní, plných úspechov, radosti ale aj nešťastia či smútku. Nechýbali ani v roku 2009, opakujú sa už niekoľko miliónov rokov – rodiny, ktoré sa tešia z nového uplakaného balíčka, ktorý obohatil život svojich rodičov. A samozrejme rodiny, ktoré sa museli lúčiť, odprevadiť svojich blízkych na poslednej ceste. Koleso života sa neúprosne krúti,
a v tom víre sa s ním krútime aj mi. Rok 2009 nebol ľahký. V lete roku 2008 sme boli presvedčení, že v našom štáte nastane poriadok, ľudia budú mať prácu, do rodín sa vráti pocit bezpečia. Ale ani nie pred rokom sme s hrôzou počúvali správy o hospodárskej a finančnej kríze. Plány sa zrútili, z mesiaca na mesiac sa začal boj o to, aby boli vyplatené účty, úvery či dlhy. Dnes počúvame povzbudzujúce slová, ktorým sa však obávame uveriť, že hospodárstvo sa vráti do starých koľají. Bude to teda našim prvým želaním do roku 2010. Bilancuje aj samospráva mesta. Nie len primátor musí byť dobrým hospodárom, platí to aj pre poslancov, aj pre úradníkov. Po celý rok sme museli zabezpečiť prevádzku a údržbu našich škôl, organizácií, sociálnych aj zdravotníckych inštitúcií, starať sa o miestne komunikácie, parky, a mohol by som pokračovať vo vymenovaní ďalších aktivít. Hľadali sme finan-
Zaslúžili si ocenenie Regionálne osvetové stredisko v Komárne, ktorého úlohou je sprostredkúvať informácie a poznatky z kultúry, vedy a techniky, vychovávať umením k umeniu najmä rozvíjaním záujmovej umeleckej činnosti, sprístupňovať ľudové tradície s dôrazom na tradičnú ľudovú kultúru, tvorivo ich rozvíjať a využívať, ocenilo za rok 2009 troch dobrovoľných pracovníkov z okresu. Riaditeľka Regionálneho osvetového strediska, Mgr. Vlasta Amanová, dňa 18. 12. 2009 na slávnostnom zasadnutí v Nesvadoch odovzdala ocenenia pracovníkom za dlhoročnú aktívnu účasť pri rozvoji a úspešnej reprezentácii okresu Komárno v oblasti amatérskej kultúry doma i v zahraničí. (Pokračovanie na strane 2.)
II. roèník, 1. èíslo
cie na rozvoj, a aj napriek úsporným opatreniam sa nám podarilo opraviť niektoré cesty, vymeniť fasádu zdravotného strediska, nezabudli sme ani na šport, na futbalovom ihrisku sa vyníma nové hľadisko. Základná škola Mateja Korvína sa doslova znovu zrodila, na Brnenskom námestí sme umiestnili nové teplovodné potrubie. Nevyhnutnosťou pre mestské zastupiteľstvo bolo zakúpenie nového auta na odvoz komunálneho odpadu. A to som vymenoval len niekoľko z väčších investícií. S týmito úspechmi sa však nemôžeme len tak uspokojiť. V roku 2010 musíme pokračovať vo výstavbe parkovísk a chodníkov, našim ratolestiam musíme vybudovať bezpečné ihriská, a ďalšie dve základné školy čakajú na svoju obnovu. Mieste komunikácie si tiež zaslúžia novú asfaltovú vrstvu, veď premávka je čoraz hustejšia. V rámci bytového rozvoja máme v pláne výstavbu nových bytových jednotiek, o byty je obrovský záujem. Taktiež centrum mesta si zaslúži nový šat. Keby som mal vymenovať všetko, čo by bolo nevyhnutné urobiť, trvalo by mi to veľmi dlho. Ak prijmeme zodpovedné a správne rozhodnutia, môžeme splniť väčšinu našich predsavzatí, aj keď sa to zdá nemožné. Musíme na to použiť všetky maximálne dostupné prostriedky – mestské financie, dotácie od štátu, či podávanie projektov v rámci únie. Primátorovi či zastupiteľstvu sa nevyhýba ani smola či neúspech. Veď napríklad o posudzovaní nami podaných projektov by sme asi ťažko mohli povedať, že je či bolo vždy objektívne. Niekedy sa za sekundu zrútia plány, ktoré sa rodili dlhé týždne, mesiace, ale nesmieme sa vzdávať. Musíme byť vždy o krok vpred, a s hotovými projektami ďalej klopať na dvere príslušných ministerstiev. Neobchádzajú nás ani obvinenia, dotýkajúce sa či už primátora, alebo poslancov mestského zastupiteľstva. Ak sú oprávnené, snažíme sa o nápravu, riešenie nedostatkov. No nájdu sa aj takí, ktorí sa oháňajú polopravdami, či vykonštruovanými klamstvami. Jedným z takých je napríklad problematika neprispôsobivých občanov. Je tu veľa problémov a nezodpovedaných otázok. Žiaľ, tento problém sa netýka len nášho mesta, je celoštátnym tŕňom, dokonca môžem vyhlásiť že sa dotýka celej Európy. A v súčasnosti platné zákony samosprávam tento problém riešiť nepomáhajú, skôr naopak. (Pokračovanie na strane 2.)
