B u d a i g ö r ö g k at o l i k u s o k
2010.
HÍRLEVELE
húsvét
is vágyunk arra, hogy amikor a magány, a szenvedés, a fájdalom vihara dúl bennünk, akkor legyen valaki, aki könnyít rajtunk, akiben bízhatunk. Hogyne vágynánk a vigasztalásra, amikor szomorúak vagyunk, avagy gyógyulásra, ha betegség gyötör minket? Vágyom arra, hogy jöjjön el Isten, támasszon, emeljen fel, vagy legalább küldjön valakit, aki az ő követségében járva megérinti szívemet és lelkemet. A nagypénteki gyász húsvét fényes vasárnapján végképp eltűnik, megszűnnek a könnyek, és bizonyítva látom, hogy nem hiábavalóság a mi keresztény hitünk. Az élet Istenének követői vagyunk, aki minket is az életre hív és az életre tanít. Halhatatlan életre, az örök üdvösségre kaptunk meghívást, amikor keresztények lettünk. A Teremtő nem csak hív az életre, hanem meg is tanít élni. Megtanít arra, hogy gondolkodásunk istenközpontú legyen, ne akarjunk senkit és semmit a helyébe állítani. Akinek van Istene, van reménye, van embertársa, akire számíthat, vannak erkölcsi alapelvei, melyeket hűségesen követ, s végül van jövője, hisz a jelent is mindig tudatosan és intenzíven éli meg. Krisztus feltámadása könnyeinket távolítja el és az örök élet távlatát nyitja meg előttünk. Manapság, amikor a világ Istent ki akarja iktatni az emberi életből, vagy legalábbis nem akar róla tudomást szerezni, akkor különösen is aktuális az élet és halál fölött egyaránt uralkodó Krisztusról beszélni. Ő az, akit nem lehet „meggyilkolni”, aki azért hal meg, hogy aztán megmutassa az élet diadalát a halál fölött. Aki élni akar, Krisztust kell választania. Vele és általa élünk, ha meghalunk bűneinknek, szenvedélyeinknek és kísértéseinknek. A feltámadt Krisztus segítsen minket, hogy felülemelkedjünk kísértéseinken, mindig a jóra vágyakozzunk, és vágyaink az üdvösség felé tereljenek mindnyájunkat! Kiss László
A feltámadás, és az arra vágyó ember Hosszú volt a nagyböjt, és nehéz is. Persze, csak akkor, ha komolyan vettük. A böjt biztosította számunkra azt az időszakot, melyben átgondolhattuk, hogy mibe helyezzük reménységünket. A böjt vezérgondolata ez lehet: „Ki, mibe helyezi reménységét, attól várja üdvösségét!” Igyekeztünk lemondani a „luxusról”, mindazokról a dolgokról, amelyeket ugyan egyébként megengedhetnénk magunknak, de nagyböjtben mégis mellőzzük, mert szabaddá szeretnénk válni mindattól, ami lekötve tart minket. A lemondással helyet készítünk a hasznosnak és az üdvösnek: az imádságnak, az embertárs iránti nagyobb szeretetnek, az alázatnak. A böjt a meghalás időszaka is. Meghalni mindannak, amitől menekülni, szabadulni szeretnénk. Meg kellett halnunk azoknak a testi vágyaknak, melyek elvonják a figyelmet attól, ami szellemi természetű dolog. Meghaltunk rossz tulajdonságainknak is, melyektől szenvedünk, s melyektől szenved a környezetünk is. Sokszor talán nem is veszem észre, vagy inkább nem akarom észrevenni, hogy bizonyos rossz tulajdonságaim miatt a környezetem szenved tőlem. A folyamatos lemondás, és a haszontalan vagy kevésbé hasznos dolgoknak való meghalás igénybe vette testi, lelki és szellemi erőinket. Nem is csoda, hogy mire eljön a feltámadás nagy napja, már megkönnyebbülve, testileg és lelkileg is „kisimulva” adjuk át magunkat az ünneplésnek. A pokolraszállás ikonján Krisztus kinyújtja kezét az alvilág lakói felé, hogy magával felemelje azokat, akik várnak és vágyakoznak Isten szabadító kegyelmére. Ennek nyomán a feltámadás eseményére a nagyböjt folyamán mi nem csak várakozunk, hanem rendkívül fontos, hogy vágyakozzunk is. Krisztus a feltámadás vasárnapján végképp letörli a nagypénteki könnyeket. A sírás örömre fordul, mert nem tudja a keresztény ember nem tudomásul venni, hogy van Megváltója, akin a halál nem uralkodik. Bizony, mi X. szám
I.
Hírlevél, 2010. április 4..
NK
ÚJ
TU VA O R
„Én kérdezek, Püspök atya válaszol!” „Van ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek.” Így meglehet, soknak is tűnik. Gabriel García Márquez Száz év magány című regényében a férj megrökönyödve veszi tudomásul, hogy roppant vallásos ifjú felesége megjelölte neki az esztendőnek azt az 52 napját, amikor a böjt nem tiltja a házaséletet. Ez a másik véglet. Jézus is figyelmezteti a farizeusokat, Szent Pál is inti a galáciai keresztényeket: „Napokat és hónapokat, … időket és esztendőket tartotok meg gondosan. Aggódom…”
“Főtisztelendő Püspök úr! A nagyböjtre való tekintettel, milyen érzés egész évben böjtölni? Egy hétköznapi hívő, mit tehet, hogy a böjtje ne csak hétköznapi legyen?” Van ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek. Van ideje a bánkódásnak és ideje a táncnak – mondja a Prédikátor (3,4). Meglátásom szerint még a legnagyobb aszkétáknak is meg kell élniök az ünnepet, az örvendezést, még ha talán táncra nem perdülnek is.
Tehát önmagában kevés a naptár akkurátus követése. A napok és idők arra valók, hogy az életünk ritmusát szabályozzák. Ebbe kapcsolódik bele az imádság és böjt. Akkor jó a böjt, ha odaadó és nem számítgató. Ha hűséges és nem kibúvókat keres.
Az egész évi böjtölés azt jelenti, hogy megtartom a böjti időt. Kevésnek tűnik? Számoljuk össze! Nagyböjt negyven napja, utána pedig a nagyhét, az apostolok böjtje: Mindenszentek vasárnapjától Szent Péter és Pál ünnepéig, mely lehet tíz nap, de lehet akár hat hét is (a Húsvét dátumától függ), Boldogasszony böjtje, mely mindig két hét, Karácsony böjtje, mely szintén negyven nap. Ehhez most már csak a szerdai és pénteki napok adódnak hozzá, természetesen leszámítva a négy szabad hét napjait. (Fölsoroljam? Fényes hét, Pünkösd és Karácsony utáni, valamint Tékozló fiú vasárnapja előtti hetek.) Össze lehet adni, hogy mindez men�nyit tesz ki. Rejtvény feladatként adom föl, én még sosem számoltam meg.
No most, hogy ez milyen, azt nem tudom. Mert én is éppúgy kibúvókat keresek, mint sok más küzdőtársam. Isten bocsássa meg nekem! Minden önmegtagadás arra jó, hogy kifejezzem vele a szeretetemet Isten iránt, s következésképp testvéreim iránt is. Ez közben erősíti is a szeretetemet irántuk. A böjt egyfajta imádság. Ez pedig egész évben tart. Akkor is, ha kenyeret és vizet fogyasztok, akkor is, ha ünnepi napokon húst hússal eszem. Az idő, a napok megszentelését segíti az egész évben hűségesen megtartott böjt. De már az is, ha törekszem rá. + Fülöp
„Az ételtől való megtartóztatás, amit látszatra teszünk, gyűlöli az Úr lelke, de a megtartóztatást, ami a testi bölcsesség leigázására szolgál, szereti az Úr, mert az a test elnyomása által megszentelést eredményez.” (Nagy Szent Bazil) Hírlevél, 2010. április 4..
II.
X. szám
hogy a boldogság - egészség - közösség hármas egység mennyire összefügg, egymástól elválaszthatatlan. És hogy sokoldalúságuknak újabb tanújelét adják, nemrégiben jelent meg „Szép magyar ének” című énekeskönyvük, mely a magyar népdalkincs megőrzését és újrafelfedezését kívánja szolgálni. Mennyiben érint ez bennünket, a Fő utcába járó híveket? A Görög Esték legutóbbi előadásán megtudhattuk – ugyanis dr. Béres József mutatta be családi vállalatát, tevékenységüket és hitvallásukat. Lélekemelő volt látni, hogy egy elkötelezett hívő testvérünk, akinek megadatott, hogy társadalmi helyzeténél fogva sokat tehessen hazájáért és népéért, alázatos szeretettel igyekszik is megfelelni ennek a szerepnek. Mögötte, mellette állnak családtagjai, édesapjának szellemilelki öröksége, és mindazok, akik munkájukkal hozzájárulnak a Béres cég sikeréhez. A legfontosabb azonban, hogy mi valamennyien odaállhatunk mögéjük, segíthetjük tevékenységüket tudatos vásárlói magatartásunkkal, támogató érdeklődésünkkel. Mert termékeik, programjaik, pályázataik, kiadványaik nekünk, magyar embereknek készülnek, a mi életünket kívánják szebbé, jobbá, gazdagabbá tenni. De nem olyan csalóka módon, mint a csodaszerek és az anyagi javak, hanem mint egy hívő család Istentől megáldott áldozatos és lelkes munkájának gyümölcsei. Az előadás végén közös éneklésre hívtak mindnyájunkat, hogy ismét megtapasztalhassuk a közösség boldogító erejét, a közösen énekelt magyar népdal szívet-lelket melengető hatását. Isten adja, hogy mindnyájan felismerjük, mit tehetünk közösségünkért, hazánkért, és azt szívvel-lélekkel meg is cselekedjük – hogy mindnyájan „derék emberek” lehessünk!
Egy „derék ember” – és akik mögötte állnak „Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének – nem derék ember.” /gróf Széchenyi István/ Manapság mindenfelé hallani, hogy mennyire egészségtelenül élünk, nem teszünk eleget egészségünk megőrzéséért. A másik gyakran emlegetett probléma, hogy milyen elfásultak, életuntak, boldogtalanok is vagyunk. A megoldást sokan sokfelől várják: „csodaszerektől”, olyan készítményektől, melyek egy csapásra megoldják minden problémánkat; illetve az anyagi javaktól: „Ha több pénzem lenne, egészségesebben élhetnék, boldogabb lehetnék!” – mondják sokan. Ritkán esik szó azonban arról, hogy egészségünknek különböző összetevői vannak: testi, lelki és szociális egészségről egyaránt beszélhetünk, és ezek összessége határozza meg, hogy valójában egészségesnek és boldognak érezzük-e magunkat. Létezik egy magyar vállalat, mely sokoldalú, tudatosan felépített tevékenységével nemzetünk egészségének mindhárom aspektusán igyekszik javítani. Nemzeti elkötelezettségük, szakmai igényességük és családi tradícióik alapján cégük mára kinőtt a gyógyszergyártó és forgalmazó vállalatok közül. Társadalmi szerepvállalásukkal nemcsak hazánk gazdasági stabilitásáért, hanem a magyarság életminőségének javításáért is küzdenek. Bár a Béres név ma még főként gyógyszereket és egészségvédő termékeket gyártó cégként él sokak fejében, egyre többen ismerik egyéb tevékenységeiket is. A Béres Alapítvány jótékony segítségnyújtását, a Béres Szőlőbirtokon termett tokaji borok zamatát – hogy valódi magyar borral emelhessük ünnepeink fényét -, és a Béres Hungarikum Programot. Ez utóbbi segítségével több település készíthette el egészségtervét, és a sikeresen pályázók meg is valósíthatták a saját közösségük testi-lelki-szociális egészségének védelmére szolgáló beruházásokat. Egészségrecesszió kutatásával pedig azt bizonyította a cég, X. szám
Garai Szilvia
III.
Hírlevél, 2010. április 4..
hogy a szülő azzal tudja leginkább segíteni gyermeke fejlődését, ha nem avatkozik bele: ha nem akarja siettetni, ám olyan körülményeket próbál teremteni számára, amelyek egyrészt biztonságot nyújtanak, másrészt ösztönzőek. Például nem adja a kezébe a játékokat, hanem lehetőséget teremt arra, hogy gyermeke maga fedezze fel őket egy játszószőnyegen, és iparkodniuk kell, ha nem akarnak lemaradni a versenyben.
Hasztalan hajsza Manapság egy kisgyermeknek a születése pillanatától teljesítenie kell. Csak az számíthat elismerésre, aki teljesíti mind azt, ami az életkora alapján elvárható tőle sőt: az az igazi dicsőség, ha mindenkit megelőzve ér célba az élet valamely területén. Pedig a fejlődésben igen nagy egyéni különbségek lehetnek, hiszen hála Istennek nem vagyunk egyformák. Milyen unalmas is lenne az élet, ha minden azonos korú gyerek egyszerre állna fel, vagy egyszerre tanulna meg biciklizni! Minden gyerek külön kis világ a maga erősségeivel és gyengeségeivel együtt. Az egyik nagyon ügyesen mozog, de kevéssé kötik le a játékok, a másik kicsit lassúbb, megfontoltabb, ám hosszan eljátszik valamivel. Nincs olyan gyerek, akire valami miatt ne lehetnének büszkék a szülei, nagyszülei. Mégis inkább azzal találkozunk, hogy aggódnak, sőt panaszkodnak, hogy ebben vagy abban le van maradva a társaihoz képest. Valójában ezek csak ritmusbeli eltérések, és - attól a kevés kivételtől eltekintve, amely a normális határokon kívül esik - a gyerekek “utolérik” egymást: például három-négy éves koruk körül mind megtanulnak beszélni, függetlenül attól, hogy mikor mondták ki az első szót, és milyen ütemben fejlődött a beszédük.
Bizalom és biztonság
A mai ember értékrendjében a türelem és az elfogadás általában nem a legfontosabb értékek között szerepel. Ezzel szemben a teljesítmény, a versengés és a mások fölé kerekedés annál inkább. Amikor a szülő a gyermeke fejlődése miatt aggódik, valójában már arra gondol (még ha ez nem is tudatosul benne), hogy vajon mire fogja vinni felnőttként. Ha már csecsemőként lemarad a többiektől, mi lesz vele később? A fejlődéspszichológusok azonban az évtizedeken át tartó kutatások alapján arra a megállapításra jutottak, hogy az egyéni eltérések nem befolyásolják sem a későbbi tanulmányi eredményeket, sem az életben való sikerességet. Egyáltalán nem biztos, hogy az a gyerek, amelyik hamarabb kezd beszélni, felnőttkorában jobban kommunikál majd. A legfontosabb, hogy a szülő bízni tudjon a saját gyerekében, hiszen ő látja, miként fejlődik nap mint nap. Mindamellett persze elengedhetetlen, hogy a gyerek érezze: a szülei értékelik teljesítményeit, mivel a fejlődés egyik fő húzóereje az az öröm, büszkeség, amelyet a szülő felé sugároz. Egy kisgyerek egészséges fejlődéséhez leginkább az szükséges, hogy biztonságban érezze magát. Ehhez pedig az kell, hogy az anya bízzon önmagában és a gyermekében, képes legyen alkalmazkodni a tempójához, igényeihez, és kiegyensúlyozott, nyugodt légkört tudjon teremteni a számára teljesítmény, a versengés és a mások fölé kerekedés annál inkább. Amikor a szülő a gyermeke fejlődése miatt aggódik, valójában már arra gondol (még ha ez nem is tudatosul benne), hogy vajon mire fogja vinni felnőttként. Ha már csecsemőként lemarad a többiektől, mi lesz vele később?
Csak le ne maradjon!
De vajon honnan ered a felnőttekben a türelmetlenség, a siettetés igénye? Úgy gondolom, ez a jelenség részben a felgyorsult élettempóval hozható összefüggésbe: folyton rohanunk, folyton késésben vagyunk mi magunk is, és úgy érezzük, a gyerekeinknek is iparkodniuk kell, ha nem akarnak lemaradni a versenyben. Azt is érdemes megfigyelni, hogy az a nő, aki korábban nagyon aktív életet élt, igen nehezen éli meg az anyává válást és az otthon maradás időszakát. Sokan közülük ezután is folytatni szeretnék sűrű, programokkal teletűzdelt napirendjüket, nem figyelve arra, hogy ezzel jelentősen túlterhelik mind önmagukat, mind a kisbabájukat. Mások - tévesen - azt gondolják, akkor tesznek jót a gyerekükkel, ha rendszeresen fejlesztő foglalkozásokra cipelik őket. Mindeközben ugyanis a gyereknek elvész az a lehetősége, hogy a saját tempója és igénye szerint fedezze fel a világot. Pikler Emmi Mit tud már a baba? című (ma már csak antikváriumban fellelhető) könyvében arról ír, Hírlevél, 2010. április 4..
Rácz Timea
pszichológus, kétgyermekes édesanya, a Lelki EgészségvédőAlapítvány munkatársa (www.lelkiegeszsegert.hu)
IV.
X. szám
17.
Szent Flórián BÁL
Szeretettel meghívjuk a Budai Görög Katolikus Egyházközség hagyományos
SZENT FLÓRIÁN BÁLJÁRA
melyet idén az egyházközség alapításának 75. évfordulójára rendezünk 2010. május 15-én (szombaton), 19 órától hajnalig Helyszín: Budavári Városháza Nagyterme, (Bp. I. ker. Kapisztrán tér. 1.)
A bál fővédnöke:
JÓKAI ANNA, Kossuth-díjas író, költő A bál védnökei:
dr. Nagy Gábor Tamás Bp. I. kerület polgármestere
Dr. Láng Zsolt
Bp. II. kerület polgármestere
A báli tombolabevételt a Budai Görög Katolikus Kollégium javára ajánljuk fel. Nyitótánc, tombola, büfé, hajnalig tartó mulatság! Jegyek kaphatók: április 10. után a parókián, vagy elővételben: Lugosi Szabó Katánál: 30/477-69-25, és Bebrevszky Dánielnél: 30/848-08-91 Jegyárak: támogatói 3000 Ft, felnőtt 1500 Ft, diák 900 Ft Szendvicsről a szervezők gondoskodnak, ital a büfében vásárolható, családonként egy tálca süteményt és jókedvet mindenki hozzon magával! (Megjelenés alkalomhoz illő ruhában)
2010. PROGRAMAJÁNLÓ:
Programok: tavaszi kirándulást tervezünk, időpont később a hirdetőtáblán. Damaszkuszi Szent János kórus fellépés: április 23-án a Móricz Zsigmond Gimnáziumban a Musica Sacra Civitatis kórustalálkozón.
- Dr. Kruppa Tamás április 15. - Bolberitz Pál professzor májusban
- Kísérlet (+ dok. film) árpilis 22. - Madárszabadító, felhő, szél május
időpont még egyeztetés alatt
időpont még egyeztetés alatt
június 10.
- A nagy csend
- Nyirán János
június 17.
[email protected]: egyházközségünk programjainak tájékoztatására hoztunk létre egy levelező listát, melyen keresztül heti rendszerességgel kaphatnak friss információt egyházközségünk lelki és közösségi életének programjairól. Kiss László segédlelkésznél lehet jelentkezni, hogy a listára saját e-mail címmel felkerülhessenek. Elérhetőségek: PARÓKUS: DR. VERDES MIKLÓS Hétfőn és szerdán de. 10.00-12.00-ig és hétfőtől Cím: 1027 Budapest, Fő u. 75. III. em. 5. péntekig du. 16.30-17.30-ig Tel./Fax: 06-1-212-69-62 minden hétköznap – egyházi ünnepek kivételével SEGÉDLELKÉSZ: KISS LÁSZLÓ Cím: 1027 Budapest, Fő u.88. e-mail:
[email protected] Tel.: 06-1-202-00-11 Tel.: 06-1-201-92-94
A nagyhét és a húsvét ünnepi szertartásainak rendje Ápr. 04., Húsvét vasárnap 8.00, 9.00, 11.00: Szt. Liturgia, pászkaszentelés 17.10: Nagy alkonyati zsolozsma (vecsernye) 18.00-kor: Szent Liturgia Ápr. 05., Húsvét hétfő 8.00-kor: Reggeli zsolozsma (utrenye)
9.00, 11.00-kor: Szent Liturgia, olajkenet 17.15-kor: Nagy alkonyati zsolozsma (vecsernye) 18.00-kor: Szent Liturgia Ápr. 06., Húsvét kedd 8.00-kor: Reggeli zsolozsma (utrenye) 9.00-kor: Szent Liturgia 17.15-kor: Nagy alkonyati zsolozsma 18.00-kor: Szent Liturgia
Honlapunk elérhetősége: www.gorkatbuda.hu Kiadva az Úr 2010. éve negyedik havának 3. napján, a Fő utcai fiatalok szervezésében. a lapot szívén viselte, gondozta és szerkesztette: Bebrevszky Dániel, lektorálta: Kiss László, írásában segédkezett: Garai Szilvia, Kiss László.
Hírlevél, 2010. április 4..
VI.
X. szám
