HÍRLEVÉL ősz KEDVES CSALÁDOK!

0670367

BABAKUTATÓ

HÍRLEVÉL 2016. ősz Közép-európai Egyetem • Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont I. BEKÖSZÖNTŐ

KEDVES CSALÁDOK!

Ismét eltelt egy év, melyben tovább bővült csapatunk, és sok érdekes vizsgálattal és eredménnyel lettünk gazdagabbak. Köszönjük, hogy továbbra is változatlan lelkesedéssel látogattok bennünket. Tudós babáitok nélkül nem valósulhattak volna meg az idei hírlevélben bemutatott vizsgálatok sem. Szeretnénk megosztani Veletek idei évünk és közös munkánk termését.

BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL • 2016. ősz

2

II. AZ IDEI HÍRLEVÉLBEN I. BEKÖSZÖNTŐ ...................................................................................................................................... 1 II. AZ IDEI HÍRLEVÉLBEN .................................................................................................................. 2 III. AZ ELMÚLT ÉVBEN ........................................................................................................................ 3 Életképek ............................................................................................................................................................ 4 IV. KUTATÁSI EREDMÉNYEINK ...................................................................................................... 5 Kifordítom–Befordítom – „FB_number” • KAMPIS Dorka ................................................................ 5 Mit kedvel a zöld téglatest? II. rész – „Agency” • KAMPIS Dorka ................................................... 5 Maci és Labda – „Identity” • KAMPIS Dorka ........................................................................................... 6 Melyik a szefó? – „Sefo” • KAMPIS Dorka ................................................................................................. 7 Hány tárgyat vársz? – „Sortals” • Rubeena SHAMSUDHEEN .............................................................. 7 Ha keresem, megtalálom – „Kitalálós” • TÉGLÁS Ernő ...................................................................... 8 Varázslat – „KindMagic” • Rubeena SHAMSUDHEEN ............................................................................ 9 Mi a neve? – „Mutex” • MARNO Hanna .................................................................................................. 10 Magyar lámpakapcsolás – „Lámpás” • Nazli ALTINOK .................................................................... 11 Pingvin és barátai – „Interakciók” • TÉGLÁS Ernő ............................................................................ 12 Névmemória – „FF_mem” • TAUZIN Tibor ........................................................................................... 12 Társas kapcsolatok – „Indiv” • Barbara POMIECHOWSKA ............................................................... 13 Hány tárgy van a dobozban? – „Monti” • BRÓDY Gábor ................................................................ 13 A tollat vagy a macskát kéred? – „Unidel” • Frances BUTTELMANN ........................................... 14 Mutass és taníts II. – „Point_Name” • Barbara POMIECHOWSKA .................................................. 15 Kanál, pohár, bitye, tacok II. – „WordCat” • Barbara POMIECHOWSKA ...................................... 15 Teleport – „Conti” • BRÓDY Gábor .......................................................................................................... 16 Hogyan értik meg a babák a neveket? – „Naming” • Johannes MAHR ..................................... 17 Melyik az eleje? – „Front_Back” • Mikołaj HERNIK ........................................................................... 18 Szószeletelés – „Nyelvi” • LADÁNYI Enikő ............................................................................................ 19 Vajon melyikre gondolt: erre itt vagy arra ott? – „Yoon” • Mikołaj HERNIK ......................... 20 Hova néz? – „Senju” • Mikołaj HERNIK .................................................................................................. 21 Amikor valami nincsen – „Sípos vizsgálat” • SZABÓ Eszter .......................................................... 22 Nincs cica, van cica – „Kind absence” • SZABÓ Eszter ..................................................................... 23 Hogyan tanulunk? – „Opteach” • Katarina BEGUS ............................................................................ 24 Kis nyomozók a bölcsőben – „D-goal” • Nicoló Cesana ARLOTTI ............................................... 25 Osztozzunk vagy ne? – „Chase” • Liza VOROBYOVA .......................................................................... 26 V. HÍREK A LABORBAN .................................................................................................................... 27 VI. ELKÖSZÖNŐ ................................................................................................................................... 28

Közép-európai Egyetem • Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont


3

III. AZ ELMÚLT ÉVBEN Az elmúlt év egyik legfontosabb eseménye laborunk életben, hogy Kampis Dóra kolléganőnk leadta doktori disszertációját, ő laborunk első diákja, aki fokozatot szerez. Gratulálunk! A költözés után új lendülettel folytatódtak nálunk a vizsgálatok, a 201516-os tanévben összesen 2237 vizsgálatunk volt. A legkisebbek 4,5 hónaposak, a legidősebbek pedig 36 hónaposak, három évesek voltak nálunk idén. 2016 őszén megnyitjuk kutatólaborunkat a Fővárosi Állatkertben. Ebben az együttműködésben összehasonlító kognitív kutatásokat tudunk majd végezni, melyek az „állatvilág tudósait” hasonlítják a humán kognitív fejlődéshez. A Varázshegy első emeletén várjuk az érdeklődő családokat, kicsiket és kicsit nagyobbakat játékos vizsgálatainkra. Sok cikk és könyfejezet jelent meg a babalabor munkatársaitól az elmúlt tanévben. 16 cikk látott napvilágot nemzetközi folyóiratokban, melyek nagyrésze a laborban végzett vizsgálatokon alapult. Publikációink a kutatók személyes oldalain elérhetők. 2015 év végén ünnepeltük Kampis Dóra kolláganőnk korábbi, 8 hónapos babákkal végzett tudatelméleti EEG vizsgálatának megjelenését, és Katarina Begus kolléganőnk legújabb cikkét mely a „Brain and Cognition” lapban jelent meg a közelmúltban. Kovács Ágnes kutatónak is ebben az évben jelent meg cikke, melyről a „Kategorizáció, tanítás és tanulás 12 hónapos babáknál” című írásban olvashattok a 2010-es, első hírlevelünkben. Mikolaj Hernik kutatónak alkalma volt az idei évben összehasonlító vizsgálatokat végezni Vanuatu egyik szigetén, melyről bővebben a „Hova néz?” című leírásban olvashattok. Laborunk több új munkatárssal gazdagodott, róluk a „Hírek a laborban” fejezetben olvashattok.



Életképek


4


5

IV. KUTATÁSI EREDMÉNYEINK

Kifordítom–Befordítom – „FB_number” • KAMPIS Dorka Ez a vizsgálat egy korábban futott sorozat folytatása. A kutatás előzetes eredményeiről a tavalyi Hírlevélben számoltunk be. Ebben a kutatássorozatban azt vizsgáljuk, hogy követik-e a babák azt, hogy valaki más mit tud arról, hogy mi van elrejtve egy dobozban. Az új változatban olyan különleges tárgyakat használunk, amik két különböző alakot is tudnak ölteni, és az egyikből a másikba át tudnak alakulni. A vizsgálat során megmutatunk egy dobozt a babának, amibe nem lehet belelátni, de kibe lehet tenni tárgyakat egy eltakart nyíláson. Képzeljük el, hogy egy ilyen dobozba látjuk, ahogy betesz valaki egy madarat, majd picivel később kivesz egy sünit. Mire gondolhatunk ekkor? Feltehetően arra, hogy a madár még benne van a dobozban. Ha azonban megmutatja az illető, hogy a madár át tud alakulni sünivé, akkor nem meglepő, ha más alakban jön ki, mint ahogy bement, hiszen tudjuk, hogy ez ugyanaz a tárgy lehet. Ebben a kutatásban azt vizsgáljuk, hogy a babák meghozzák-e ezt a következtetést, és ha igen, más szemszögéből is tudnak-e követni hasonló eseményeket. A vizsgálat folytatása megerősítette a tavalyi beszámolónkat: 14 hónaposan a babák figyelemmel követik ezeket az eseményeket, és még arra is emlékeznek, hogy egy másik személy mit tud (helyesen, vagy tévesen) az éppen elrejtett tárgyakról.

Mit kedvel a zöld téglatest? II. rész – „Agency” • KAMPIS Dorka

Tavaly írtunk már arról a kutatásunkról, amelyben azt vizsgálatuk, hogy ha látnak a babák egy ágenst – amely alatt valamilyen célirányosan mozgó „lényt” értünk –, aki egy bizonyos tárgyat kedvel, majd utána kapnak további információt erről az ágensről, továbbra is célirányosként értelmezik a viselkedését? Illetve, ha ez az új információ arra utal, hogy nem is magától mozog, felülírják korábbi értelmezésüket? A kutatás újabb szakaszában kapott eredmények alapján úgy tűnik, a babák képesek az új információt felhasználni, hogy módosítsák, amit az adott ’lényről’ gondolnak: ha kiderül, nem is magától mozog, akkor nem tulajdonítanak neki célirányos viselkedést, és nincs különösebb elvárásuk azt illetően, hogy merre fog mozogni.



6

Maci és Labda – „Identity” • KAMPIS Dorka Ebben a vizsgálatban arra vagyunk kíváncsiak, hogy a babák hogyan tanulnak mások preferenciáiról, vélekedéseiről, és cselekvéséről. Egy videó sorozatban először megmutatjuk, hogy egy személy többször egymás után a macit választja, és nem a labdát, amely szintén jelen van. A választás előtt mindig felvillan egy kis fény, amit egy hang kísér. Ezután megmutatjuk, hogy a személy látja, ahogy a maci bekerül egy kis tartóba, ami pedig egy nagy dobozba. Utána azt is látja, hogy a kis tartó átkerül egy másik nagy dobozba. Azt viszont nem mindig tudja, hogy mi van a kis tartóban: néha eltakarja őt egy függöny, amikor a tartó kinyílik és megmutatja a tartalmát. Ez nem lenne gond, hiszen gondolhatja, hogy a maci van a tartóban, mert látta, ahogy bekerült oda. Az esetek felében valóban így van. De a másik felében valamilyen trükk folytán a labda van a tartóban! Így feltételezhető, hogy valójában két kis tartó is van, és az, amelyikben a maci van, ott maradt az első dobozban. Tehát ha a személy a macit szeretné (márpedig megtanultuk, hogy mindig azt választja), akkor az első dobozban kell keresse. De mivel ő nem tudja, hogy nem a maci került át, ezért feltehetően tévesen az új dobozban fogja keresni. Ebben kutatásunkban 2 éves gyerekek vesznek részt. A fent leírt jelentek alatt figyeljük, hogy hova esik a babák tekintete, amikor tudják, a személy mindjárt választani fog (amit a fény és hang jelez). Így még mielőtt cselekedne valaki, meg tudjuk figyelni, hogy mit várnak a babák, mit fog tenni. Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy a babák képesek e bonyolult jelenetek megértésére, és legtöbbször azt várják, hogy a személy az ő (olykor téves) vélekedése alapján cselekedjen.



7

Melyik a szefó? – „Sefo” • KAMPIS Dorka Az első néhány évben rengeteg dolgot kell megtanulni a babáknak: többek között az anyanyelvüket. A szótanulás nem könnyű dolog, és az egyik legnagyobb kihívás kitalálni, hogy egy elhangzott szó mire vonatkozik. Honnan tudják a babák, mire gondol a beszélő, amikor mond egy szót? A tárgyra való mutatás segítségükre lehet. De sokszor nem egyértelmű, mire mutat az illető, és olyankor azt is figyelni kell, hogy ő mit gondolhat arról, hogy mi van a mutatása célpontjában. Azt vizsgáljuk 13 és 18 hónaposoknál, hogy ha valaki megnevez egy tárgyat, hogyan értelmezik a babák, hogy melyik tárgyra vonatkozik az adott szó. Rövid videó jeleneteket mutatunk, amelyben egy személy álszavakkal (amik hasonlítanak a magyar szavakhoz, de igazából nem léteznek – pl. „szefó”) nevez meg különböző tárgyakat, és mutatással jelzi, hogy mire vonatkozik a szó. Utána egy hang megkérdezi: „Hol van a szefó?”. Szemmozgás követő kamerával nézzük, hogy a babák melyik tárgyra néznek. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a mutatást jól követik a babák, és azt is értik, ha egy dobozba elrejtett tárgyra vonatkozik a mutatás. Azonban úgy tűnik, ebben a korban még kihívást jelent a másik téves vélekedését figyelembe venni, ha az nem egyezik a babák saját tudásával. Ennek fejlődése feltehetően a második életév során felgyorsul, és szerves része lesz a társas interakcióknak és tanulásnak.

Hány tárgyat vársz? – „Sortals” • Rubeena SHAMSUDHEEN

Ebben a vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, mikor és hogyan tanulják meg a babák, hogyan különböztessenek meg egy tárgyat a másiktól, illetve kövessék, hogy hány tárgy szerepel egy eseményben. Kilenc hónaposoknak megmutattunk egy tárgyat, ami aztán eltűnt egy paraván mögött. Ezután egy másik tárgyat mutattunk nekik, ami szintén eltűnik. Amikor a paraván felemelkedett, a babák egy, illetve két tárgyat találtak ott. Ha a babák meg tudták különböztetni, és követni tudták a tárgyakat, akkor két tárgyat várnak el, tehát meglepetésre (hosszabb nézési időre) számíthatunk, ha csak egy tárgyat mutatunk nekik. Korábbi vizsgálatokból tudjuk, hogy a 9 hónapos babák tudják ilyen módon követni és azonosítani a tárgyakat, de csak akkor, ha két különböző típusú tárgy szerepel (pl. egy cipő és egy labda), és hogyha megnevezik a látott tárgyakat („Nézd csak, egy cipő!”). Egy általunk végzett korábbi vizsgálat arra utal, hogy nem feltétlenül kell megnevezni a tárgyakat, elég, hogyha a babához szólunk, és kommunikatív



8

gesztusokat alkalmazunk. (Tehát nem a megnevezés, hanem maga a kommunikáció segíti a babákat a tárgyak azonosításában.) A jelenlegi vizsgálatban azt mértük fel, hogy a kommunikatív bemutatás képessé teszi-e a babákat arra is, hogy ugyanazon kategóriába tartozó tárgyak között is különbséget tudjanak tenni, és követni őket. (Pl. mindkét tárgy egy-egy cipő.) Eredményeink arra utalnak, hogy 9 hónapos babák még nehézségekbe ütköznek ezen feladat során akkor is, ha az ismeretlen tárgyakat számukra ismerős szavakkal jelöljük meg.

Ha keresem, megtalálom – „Kitalálós” • TÉGLÁS Ernő Tavaly indított projektünk a kisbabák keresési stratégiáit hivatott feltárni. Azt szerettük volna kideríteni, hogy amikor a kicsik keresgélnek (pl. egy elveszettnek hitt tárgyat) véletlenszerűen járnak el vagy használnak valamilyen szisztematikus elírást mellyel keresés sikerét optimalizálják (vagyis megtalálják a hiányzó tárgyat). Vizsgálatunkban újszerű technikához folyamodtunk. A babák - miután olyan animációkat néztek melyekben egy kéz elrejt egy tárgyat 3 pohár egyikébe tekintetük segítségével deríthették ki a tárgy tényleges helyét. Ha elég hosszan fixáltak az éppen kiválasztott pohárra az felfedte tartalmát. Azt találtuk, hogy a keresés előre haladásával, a kizárt alternatívák számának növekedésével a babák egyre lassúbbak lettek, egyre több időre volt szükségük hogy új, eddig még nem vizsgált lehetséges helyet is leellenőrizzenek. Ebben eltértek

óvodás korú társaiknál, akik a lehetséges helyek kizárásával sikeresen növelték keresési sebességüket. Az ovisok teljesítménye arra utal, hogy a keresési folyamatot „kizárásos logika” segítségével koordinálják. Ha a keresett tárgy három lehetséges hely egyikén, A-ban, B-ben vagy C-ben lehet, az A és B kizárása után arra a következtetésre jutnak, hogy csakis a C rejtheti a tárgyat. Ezzel szemben - bár végül a babák is sikerrel jártak, és a keresett tárgyat megtalálták - az esetek nagy hányadában többször is visszatértek arra a helyre, amit korábban már leellenőriztek és üresnek találtak.



9

Varázslat – „KindMagic” • Rubeena SHAMSUDHEEN

Jelen kutatásunk célja az volt, hogy feltárjuk, egy kommunikatív helyzet hogyan befolyásolja azt, ahogya a gyermekek megtanulják különböző tárgyak neveit - akár olyan esetben is, amikor egy új tárgy nem látható a név elhangzása alatt. A gyermekek kétféle helyzetben találkoztak 2-2 korábban ismeretlen tárggyal és elnevezéssel. A kommunikatív helyzetben a kísérletvezető a jelenetsor elején a kamerába nézve üdvözölte a résztvevő gyereket, illetve végig mosolyogva és a szemkontaktust fel-felvéve beszélt hozzá. Az üdvözlést követően bemutatott egy tárgyat, amelyet belehelyezett egy üres vödörbe. Ezt követően belenézett a vödörbe, és megnevezte a tárgyat („egy szemó”). Ezután kisétált a jelenetből, majd megérkezett egy második kísérletvezető, aki elővett egy tárgyat a vödörből, amely azonban nem ugyanaz a tárgy, mint, amint az előző felnőtt korábban belehelyzett. Ezt követően megváltozott a kép: a gyermek egymás mellett látta mindkét tárgyat – azt, amelyiket az első kísérletvezető belehelyezett, illetve, amit a második kísérletvezető kivett onnan. Mindeközben elhangzik a kérdés: melyik a szemó? Egy következő képen a résztvevő szintén az előző két tárgyat látta, ám a kérdésben egy teljesen új nevet hallott (pota). A kommunikáció nélküli helyzetben minden ugyanígy zajlott, az első kísérletvezető azonban nem mosolygott, nem vette fel a szemkontaktust a gyermekkel, és nem is beszélt hozzá sem a tárgy bemutatása előtt, sem közben. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy kommunikatív helyzetben a gyerekek az első kérdést követően arra a tárgyra néztek először, amelyet az első kísérletvezető mutatott be nekik a jelenetsor elején. Az új név elhangzását követően viszont az új tárgyra néztek. Ez egybevág más kutatások eredményeivel, amelyek szerint, ha a gyermekek látnak egy tárgyat, amelynek ismerik a nevét (például egy labdát), illetve látnak egy új tárgyat, miközben találkoznak egy korábban ismeretlen elnevezéssel, akkor ezt az új elnevezést az új tárgy nevének vélik.



10

Mi a neve? – „Mutex” • MARNO Hanna

A mindennapi életben a kisbabák folyamatosan körül vannak véve számukra új, ismeretlen tárgyakkal, melyeknek a nevét fokozatosan sajátítják el nyelvfejlődésük során. De vajon milyen stratégiákat használnak, amikor egy ismeretlen tárgyat összekapcsolnak egy új névvel? Erre a kérdésre kerestük a választ kísérletünkben, két éves kisgyermekek viselkedéses vizsgálatával. A kísérletvezetőnk először egy rövid játékos epizódba vonta bele a gyermeket, azzal a céllal, hogy megszokja az új környezetet. Ezután egy, a gyermek számára ismeretlen tárgyat hozott be a szobába, és a gyermek aktív bevonás-ával közös játékot kezdeményezett, melynek során az új tárggyal közelebbről megismerkedhettek. Pár perces játék után a kísérletvezető elhagyta a szobát, és egy másik személy jött be, aki három új tárgyat helyezett a gyermek elé, ezután ő is kiment a szobából. Ekkor pár percig hagytuk, hogy a gyermek maga ismerkedjen ezekkel az új tárgyakkal. Mikor már az összes tárgyat megvizsgálta, a kísérletvezető újra belépett a szobába, és miután az összes játék visszakerült a tálcára, a kísérletvezető egy ismeretlen szót használva megkérte a gyermeket, hogy az egyik tárgyat vegyék le a tálcáról, és tegyék vissza az asztalra. A kérdésünk az, hogy a kisgyerekek vajon melyik tárgyat fogják kiválasztani, mikor ezt az ismeretlen nevet hallják? A feltételezésünk az volt, hogy habár az összes tárgy ismeretlen volt a számukra, de mégis egy tárggyal játszottak közösen a kísérletvezetővel, így valószínűleg azt a következtetést fogják levonni, hogy az ismeretlen szó arra a tárgyra utalhat, amivel kapcsolatban ‘közös élményük’ volt a kísérletvezetővel. Ez a fajta stratégia ugyanis segítheti őket abban, hogy a mindennapi életben helyesen kapcsoljanak össze új neveket új tárgyakkal, azt figyelembe véve, hogy a tárgyat megnevező személy vajon milyen szándékkal nevezheti meg az adott tárgyat. Mivel a vizsgálat a tesztelése még folyamatban van, egyelőre nem tudunk az eredményekre következtetni, de reméljük, hogy a következő hírlevélben már pontos adataink lesznek.



Magyar lámpakapcsolás – „Lámpás” • Nazli ALTINOK

Tavalyi hírlevelünkben írtunk már arról a kutatásról, mely a különböző kulturális csoportok által előidézett tanítási helyzetek sajátosságait vizsgálta. Akkor 14 hónapos babák nézési idejét mértük, és azt találtuk, hogy a számukra ismerős helyzetet hosszabb ideig nézték, mint a meglepő, újszerű eseményt. Elképzelhető, hogy ez azért volt, mert ez a korosztály a komplex helyzetekben az ismerősséget preferálja az újszerűvel szemben. 18 hónaposokkal folytattuk a kutatást. Ugyanazokat a videókat láthatták ők is, amelyben a „tanító” magyarul beszélt. Azt vártuk, hogy hosszabb ideig nézik majd a „rosszul utánzó” jelenetet (a fejmozdulat helyett könyökmozdulatot végző személyt), de azt találtuk, egyenlő ideig nézték mindkét mozdulatsort. A kérdés továbbra is nyitott marad, vajon a 14 hónaposok miért nézték a fejmozdulatot hosszabb ideig? A videóról levágtuk a kezdeti, tanítási részt, és csak a könyök, illetve fejmozdulatot mutattuk, vajon ezek önmagukban mennyire érdekes számukra. A megoldást ez a vizsgálat jelentette: a fejmozdulat önmagában meglepőbbnek bizonyult, mint a könyökmozdulat. Ez arra utal, hogy a kezdeti eredmények mögött olyan alapvető folyamatok vannak, mint a feltűnőség (száliencia): a fejmozdulat során több mozgást lát a baba, sőt a szereplő arcát is megvilágítja a lámpa, miközben a könyökmozdulatnál nem. A kérdés továbbra is foglalkoztat bennünket: vajon értik-e a babák, hogy a különböző kulturális csoportok különböző módon viselkedhetnek, és a cselekedeteink nem minden esetben instrumentálisak (vagyis nem minden esetben azzal a céllal hajtjuk őket végre, hogy változást okozzanak a környezetünkben), hanem lehetnek konvencionálisak is, mellyel arról informáljuk a minket megfigyelőket, hogy mely szociokulturális csoporthoz tartozunk.


11


12

Pingvin és barátai – „Interakciók” • TÉGLÁS Ernő A babák társas világát bizonyára nagymértékben meghatározza, hogy milyen sikeresen kezdeményeznek interakciókat. A jövőbeli interakciók sikerességét azonban jelentősen növelheti, hogy képesek-e felismerni azokat a szereplőket akik korábban jól reagáltak kezdeményezéseikre és megbízhatóak voltak interaktív helyzetekben. Ehhez azonban arra van szükség, hogy minél több részletet megjegyezzenek az interakcióban résztvevő személyekről. Tizenkét hónap körüli babák azonban egy sor nehézséget mutatnak, amikor tárgyak tulajdonságait kell megjegyezniük. Gyakran megfigyelhető, hogy első életévük előtt a kisbabák nem adják jelét annak, hogy emlékeznének, hogy például egy dobozba bekerülő játék pontosan hogyan nézett ki, milyen volt a színe, textúrája, mérete stb. Sokszor csak arra emlékeznek, hogy milyen fajta játék az éppen szóban forgó tárgy. Vizsgálatunkkal azt szeretnénk kideríteni, hogy javít-e ezen a teljesítményen, ha nem tárgyakat, hanem interakcióra képes karaktereteket kell megjegyezniük. Tizenkét hónapos babáknak egyszerű interaktív helyzeteket tartalmazó animációkat mutattunk, ahol egy pingvin jelzéseire egy addig nem látott, új figura reagált. Feltételeztük, hogy a kommunikatív interakciók jelenléte különlegessé teszi a babák számára ezt a helyzetet, s hogy a különleges helyzetek különleges figyelmet igényelnek. A vizsgálat későbbi fázisában az új karaktert szín és forma szempontjából alig különböző figurákkal kevertük össze. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a babák képesek-e felismerni az interakcióban résztvevő karaktert. A sikeres felismerést szemmozgásukból tervezzük leolvasni. Azt várjuk, hogy a pingvin jelzését követően a babák szemmozgása jelezni fogja melyik karaktertől várnak válaszokat. Az adatfelvétel és az adatfeldolgozás egyaránt folyamatban van.

Névmemória – „FF_mem” • TAUZIN Tibor Korábbi vizsgálataink alapján megtudtuk, hogy a 10-13 hónapos csecsemők képesek kikövetkeztetni a beszéd tartalmát még azokban a helyzetekben is melyekben teljesen ismeretlen animációs figurákat látnak, amik pusztán csipogó hangokat adnak ki. A jelen vizsgálatban ezekre a korábbi eredményekre építve arra vagyunk kíváncsiak, hogy a babák ezt a tudást mire tudják felhasználni. Elsősorban az érdekelt bennünket, hogy a csecsemők hogyan tanulják meg az új tárgyak nevét, ha azokat nem nekik mondják el, pusztán szemtanúi lehetnek a tárgy megnevezésének. Ennek megállapításához a babáknak olyan videókat mutattunk, amelyben két figura beszélget, majd az egyikük megnevez egy tárgyat. A tárgy nevének többszöri bemutatása után a babák tudását is megvizsgáltuk. Ennek során szemmozgáskövetővel elemeztük, hogy a baba a tárgy nevének elhangzása után arra a tárgyra néz-e a képernyőn, aminek a nevét hallhatta. Hipotézisünk szerint a csecsemők valószínűleg képesek megtanulni egy új kifejezés jelentését még ilyen absztrakt és kevésbé természetes helyzetben is. Adatfelvételünk 2015-2016 nyara közt zajlott és az első, bíztató eredmények arra utalnak, hogy a csecsemők képesek megérteni és megjegyezni egy új tárgy szokatlan nevét. Későbbi vizsgálatainkban arra is kíváncsiak leszünk, hogy az új szavak elsajátítását milyen tényezők korlátozzák hasonló helyzetekben.



13

Társas kapcsolatok – „Indiv” • Barbara POMIECHOWSKA Igen sok kutatás foglalkozik napjainkban azzal, hogy azok a csecsemők, akik még nem tudnak beszélni milyen kifinomult módon tudják már értelmezni a körülöttük lévő társas világot. Például két éves korukra értik, ki a domináns egyén bizonyos helyzetekben és igyekeznek elkerülni a rosszalkodók társaságát. Jelen kutatásunk szeretné tovább vizsgálni a babák értelmezését a társas világról, különösképp az egyes egyének közötti kapcsolatokat. Képzeljük el, mennyire meglepődnénk, ha a barátunk, aki meghívott magához vacsorára azt kérné, hogy vacsora végeztével fizessük azt ki. Azért lepődnénk meg, mert ez a viselkedés eltérne attól, amit egy barátságban általában megszokottnak tekintünk. A kérdésünk az, hogy vajon hasonlóan értelmezik-e a társas kapcsolatokat 12 hónapos korú babák, mint a felnőttek, két szereplő közötti kapcsolatban következetességet várva. Eddigi eredményeink azt mutatják, hogy a 12 hónapos babák egyes társas helyzeteket kizárólagosnak értelmeznek és meglepődnek, ha a szereplők viselkedése nem következetes (ha valaki ‘adó’ volt az eddig látott társas helyzetekben, majd elvesz, akkor a babáknak megnő a nézési ideje, azaz meglepődnek).

Hány tárgy van a dobozban? – „Monti” • BRÓDY Gábor Ebben a vizsgalatban arra vagyunk kíváncsiak, hogy meg tudják-e jegyezni 10 hónapos csecsemők, hogy hány tárgyat rejtettünk valahol. Rövid bemelegítés után elrejtünk egy tárgyat egy dobozban, majd amikor a résztvevő megtalálta, hagyjuk, hogy tovább keressen, és mérjük mennyi ideig kutakodik egy dobozban, amelyről azt hiszi, hogy üres. Ezt hasonlítjuk össze azzal a keresési idővel, amikor a következő próbában két tárgyat rejtünk el, de még csak egyet talált meg a baba. Ha emlékszik, hogy itt még volt egy másik is, kitartóbban kellene, hogy keressen, mint amikor a doboz üres volt. Később arra is kíváncsiak leszünk, hogy ebben a memória feladatban segít-e vagy árt, ha a csecsemők tudják, hogyan hívják ezeket a tárgyakat, azaz adunk nekik valamilyen absztraktabb információt róluk.



14

A tollat vagy a macskát kéred? – „Unidel” • Frances BUTTELMANN

Kutatásunk a tavalyi „A tollat vagy a macskát kéred?” című kutatás folytatása. Arra keresi a választ, hogy a babák mikor és hogyan értik meg, hogy egy dolog nem mindig az, aminek látszik – azaz valaki másnak téves elképzelései lehetnek arról, hogy mi is egy tárgy valójában. A 18, majd egy későbbi verzióban 14 hónapos babák többször egymás után azt látták, hogy a főszereplő benyúl egy szerkezet két ajtajának valamelyikén, hogy elvegyen onnan egy tárgyat. Ezután a babák azt látták, amint egy második személy (asszisztens) megmutat egy tárgyat a főszereplőnek. Ezek a tárgyak „megtévesztőek”, például egy játék macska, ami toll alakú. Ezután az asszisztens bemutatja a tárgy valódi használatát (pl. írás), eközben a főszereplő pedig vagy jelen van („helyes vélekedés” helyzet, 3. kép), vagy nincs jelen („hamis vélekedés” helyzet, 4. kép). Ezután a főszereplő a tárgy után nyúl, de nem éri el (5. kép). Az asszisztens ezt követően az egyik nyílás elé egy macskát helyez, a másik elé pedig egy tollat (6. kép). A kérdés a következő: melyik tárgy után nyúl majd az első személy? Feltételezésünk szerint mivel a helyes vélekedéses helyzetben a főszereplő tudja, hogy a tárgy valójában egy toll, a toll után nyúl majd, míg a hamis vélekedéses helyzetben a macskáért, mivel nem ismeri a tárgy rejtett funkcióját. A kérdés az, értik-e ezt a babák. Szemmozgáskövetővel végzett méréseink alapján a babák inkább a tollra néznek az igaz vélekedéses helyzetekben, és inkább a macskára a hamis vélekedéses helyzetekben. Nézési idős méréseink szerint pedig tovább nézik azokat a képsorokat (vagyis jobban meglepődnek), amikor a hamisan vélekedő mégis a tollért nyúl, illetve, amikor a helyesen vélekedő a macskáért nyúl. Ez arra utal, hogy a másfél évesek értik, hogy valaki más mit hisz egy tárgyról, illetve mit gondolnak, mi is az valójában.



15

Mutass és taníts II. – „Point_Name” • Barbara POMIECHOWSKA A babák már sokkal előbb elkezdik elsajátítani az anyanyelvüket, mint azt a szüleik észrevehetnék. Az 1 évesek már észreveszik és megjegyzik az új szavakat, és elraktározzák a passzív szókincsükbe. Ez a kutatásunk a tavalyi hírlevélben olvasható Mutass és taníts kutatásra épít, azzal foglalkozik, hogy milyen módon lehet elősegíteni ezt a folyamatot. A rámutatás például elősegíti a tárgy fontos jegyeinek az észrevételét és megjegyzését („Nézd csak, erről beszélek, ez az, ami fontos”). Más gesztusok azonban nem hordoznak jelentést, például egy tárgy megragadása. Ezek a gesztusok nem kommunikatívak, hanem inkább csak egy cél elérését szolgálják (pl. hogy megfogjunk egy almát és megegyük). Azt vizsgáltuk, hogy a babák jobban odafigyelneke, és jobban megjegyzik-e az új szavakat, hogyha azt mutatás előzi meg, szemben az egyszerű megragadással. A videóban a babák egyik fele azt látja, amint egy kéz rámutat egy ismeretlen tárgyra, majd elhangzik a név („kabó”). A babák másik fele pedig egy benyúló kezet lát, amely megragadja a tárgyat, majd ugyanúgy elhangzik a név. Ezután szemmozgáskövetővel mérjük, hogy a babák mennyi ideig fixálnak a tárgyra. A hosszabb fixáció arra utal, hogy a babák megtanulták az új szót. Eredményeink szerint a babák csak akkor ismerik fel és tanulják meg az újonnan elhangzó neveket, ha azokat mutatás előzi meg, ha megragadás, akkor nem. Az eredményekből látható, hogy a babák igen korán megértik környezetük kommunikatív helyzeteit. Sőt, tudják, hogy a mutatás egy olyan kommunikációs jel, mellyel új információt szerezhetnek környezetükről. A megragadás ezzel szemben nem alkalmas ilyen jellegű értelmezésre, mert azt más helyzetekben is használjuk, melyek nem kommunikatívak.

Kanál, pohár, bitye, tacok II. – „WordCat” • Barbara POMIECHOWSKA Kutatásunk egy korábbi vizsgálat replikációja (2012-es hírlevél Kanál, pohár, bitye, tacok vizsgálat). Ebben a vizsgálatban arra kerestük a választ, hogy a 9 hónapos babák vajon 1) tudják-e már, hogy a tárgyak különböző kategóriákba tartoznak, és 2) mikor ismeretlen tárgyak látnak, formálnak- e új kategóriákat. Az első vizsgálatban a képernyőn ismerős tárgyakat láttak: kanalakat és poharakat. A kétféle tárgy közül az egyik fajtát gyakrabban látták, mint a másikat (pl. 3x annyi kanalat, mint poharat).



16

A második vizsgálatsorozatban a babák először élő̋ bemutatót láttak. A vizsgálatvezető egymás után 6 ismeretlen tárgyat mutatott be nekik, amiből háromra azt mondta „bitye”, háromra pedig azt, „tacok”. Ez két ún. álszó volt, amelyek a magyar nyelvben nem léteznek. Ezt követően a babák a képernyőn a hatból négy tárgyat láttak, három egy kategóriába esett, egy pedig különbözőbe (pl. egy tacok, három bitye). Mindkét vizsgálat alatt egy baba EEG*-vel mertük az agy reakcióit. Ha az agy észlel egy kevésbé́ gyakori dolgot, sajátos módon reagál: az idegsejtek működésében megjelenik az ún. alfa-hullámok deszinkronizációja. Ez annak a jele, hogy a figyelem a ritkán látott dologra irányul. Mindkét vizsgálat eredményeként erősebb reakciót talált a babáknál a ritka kategóriára. Tehát a babák mindkét esetben észlelték, hogy bizonyos fajta tárgyak ritkábban fordulnak elő, mint mások. Ez csak akkor fordulhatott elő, ha a gyerekek fejében már tiszta kategóriák léteznek az ismert tárgyakról (1. vizsgálat), sőt ha ők maguk is képesek az új kategóriák kialakítására, tetszőleges új szavak alapján. Ezeket az eredményeket megerősítette a vizsgálat felnőttekkel végzett változata is, ahol hasonló eredményeket kaptunk, sőt az idei év kísérletsorozata is, melyben ugyanezen vizsgálatokat sikeresen meg tudtuk ismételni.

Teleport – „Conti” • BRÓDY Gábor

Ebben a vizsgálatban arra vagyunk kíváncsiak, hogy 10 hónapos csecsemők megértik-e, hogy az őket körülvevő tárgyak térben és időben folytonosak, azaz nem képesek a tér egyik pontjából hirtelen átkerülni a tér egy másik pontjába anélkül, hogy a két pont közötti útvonalat megtennék. Ezt úgy vizsgáljuk, hogy videókat mutatunk, amelyben két egymástól távol lévő paraván mögül egymás után egy-egy tárgy emelkedik elő, majd megy vissza ugyanazon paraván takarásába. Hiába, egyszerre mindig csak az egyik tárgy látható, a gyermekek ki tudják találni, hogy kettő van, de csak akkor, ha feltételezik, hogy a tárgyak nem tudnak láthatatlanul átugrani egy másik paraván mögé. A videók végén leesnek a paravánok és előbukkan a kétféle befejezés egyike: vagy csak egy vagy mindkét tárgy látható. Melyiket találják a gyermekek meglepőbbnek? Amennyiben azt a befejezést nézik tovább ahol csak egy tárgy van, feltehetően az meglepőbb is volt, azaz meg kell, hogy értsék a tárgyak téri folytonosságát. A vizsgálat még korai fázisban van, és nincsenek egyértelmű eredményeink, bár korábbi kutatások alapján azt feltételezzük, ideális körülmények között megértik a téri folytonosságot.



17

Hogyan értik meg a babák a neveket? – „Naming” • Johannes MAHR Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy a babák hogyan értik meg a környezetükben lévő különböző tárgyak és lények neveit. A hétköznapok során a babák leggyakrabban tárgyak neveit hallják, ezenbelül főként nem egyes tárgyakra, hanem nagyobb csoportokra, típusokra utaló szavakkal találkoznak. Például a szék szavunkat nem csak az előttünk lévő székre, hanem az összes székre használjuk. Vannak azonban olyan kifejezéseink, amelyeket csak egyes tárgyakra alkalmazunk: ezek a tárgyak egyedi nevei. Vajon a babák hogyan értik meg azt a különbséget, hogy bizonyos szavakat csak egyes tárgyakra, míg más szavakat tárgyak egész csoportjára alkalmazunk?

A megnevezett tárgy mibenléte segíthet a babáknak megérteni, hogy egy-egy szó egy kategóriára vagy egy egyedre vonatkozik. Az egyedi neveket általában személyek esetén használjuk, míg egyéb, a környezetükben lévő dolgokra gyakrabban utalunk kategórianevekkel. Azt feltételeztük, hogyha a babák értik a különbséget az egyedi nevek és a kategórianevek között, akkor arra számítanak, hogy a személyek esetében inkább egyedi nevek, míg a tárgyak esetében inkább kategórianevek jelennek meg. Ez a várakozás megjelenhet olyan formában, hogy a babák meglepődnek, ha két személyre ugyanaz a név utal. Mivel az egyedi nevek egyénekre vonatkoznak, két különböző személyhez két különböző név illik. Tárgyaknál ez pont fordítva van: nem meglepő a babáknak, ha két tárgyra ugyanaz a név vonatkozik, mivel a tárgyak esetén gyakori a kategórianevek használata. Vizsgálatunkban a babák rövid videókat néztek, amelyek során két személy, vagy két tárgy egymással megegyező, vagy különböző elnevezést kapott. A videókat követően mértük, hogy a babák mennyi ideig figyelték a képernyőt, amely jelzi, hogy a babák számára mennyire meglepő a korábban látott jelenet. Érdekes eredményeket kaptunk: a babák azokban a helyzetekben lepődtek meg, amikor akár két tárgy, akár két személy eltérő elnevezést kapott. Előkészítés alatt áll egy újabb kutatás, amelyben megpróbáljuk feltárni a babák meglepődésének okait.



18

Melyik az eleje? – „Front_Back” • Mikołaj HERNIK Ebben a vizsgálatban 6 és 12 hónapos babák új állatokkal kapcsolatos megismerésének egy szűk szeletét terveztük feltárni: amikor a babák egy számukra új fajta mozgó állat viselkedését látják – például, ahogyan egy labdát üldöz – vajon el tudják-e azonnal dönteni, hogy melyik az eleje és melyik a vége? Ezt vajon olyan esetekben is meg tudják állapítani, amikor az új figurának nincsenek arc szerű vonásai, sőt, egyáltalán nem emlékeztet sem állatra, sem emberre? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ két rövid animáció segítségével, amelyek főszereplője egy labdát kergető kis sárga doboz, amelynek elejét mindössze egy piros pötty jelezte.

Az eredmények azt mutatják, hogy a babák valóban villámgyorsan megtanulják, hogy egy új figurának melyik az eleje. Sőt, még ennél többet is tudnak! Úgy tűnik, hogy azt is megértik, hogy a figura elejét jelző piros pötty segítségével a haladásának irányát is előre lehet jelezni. Ezt úgy próbáltuk feltárni, hogy a vizsgálatok során rögzítettük, a babák mennyi ideig várnak rá, hogy egy figura megmozduljon, mielőtt a szemükkel izgalmasabb dolgokat kezdenek keresni. Az animáció során először bemutattuk a figuránkat miközben egy kis labdát kergetett, ezt követően pedig egy állóképet mutattunk, amelyen az előbbi labda vagy „szemből” érkezett, vagy a figuránk „háta mögül”. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy, amikor a labda a figura háta mögül érkezett, a babák hamarabb elvesztették az érdeklődésüket, ahhoz képest, mint, amikor a labda szemből érkezett. Ez utóbbi esetben, tehát, amikor a doboz nem mozdult, pedig pont szemből érkezik a labda, hosszabban néztek a babák, mintha azon tűnődnének, mikor fog már megmozdulni. Érdekes módon a 12 hónapos babák már a fent leírt módon viselkedtek egy elöl piros pöttyel ellátott dobozzal kapcsolatban. Abban az esetben, ha a pötty a doboz hátulját jelölte – például egy farkincához hasonlóan – úgy tűnik, hogy a babák nem tudták egyértelműen eldönteni, hogy a doboz mikor néz a labda felé, és mikor néz el felőle. 6 hónapos babákkal még továbbra is folynak a vizsgálatok, és nincsenek még eredményeink. Ezek az eredmények szépen igazolják, hogy az apró gyerekek könnyedén megtanulják, hogy egy lénynek melyik az eleje, és ez milyen hatással van a mozgására. Ez is segíti őket abban, hogy már nagyon korán megértsék a körülöttük lévő emberek és állatok mozgását és cselekményeit.



19

Szószeletelés – „Nyelvi” • LADÁNYI Enikő

Az anyanyelv elsajátítás egy fontos lépéseként a csecsemőknek a folyamatos beszédből ki kell vonniuk a lehetséges szóalakokat. Ez a feladat egyszerűbbnek tűnik olyan nyelvekben, amelyekben a szavak többnyire változatlan formában jelennek meg, mint például az angolban. A magyarban azonban gyakran járulnak különféle toldalékok a szavakhoz, amelyek megváltoztatják azok alakját. Például a kutya szó kutyák, kutyában, kutyának, kutyáké, kutyáinknak stb… alakokban is előfordulhat. Kutatásunkban arra keressük a választ, hogy mikor és milyen információk felhasználásával kezdik el a babák szótőre és toldalékra bontani ezeket a komplex alakokat.

Ehhez egy a csecsemőkutatásokban gyakran használt módszert alkalmaztunk, amely során a baba előtt egy képernyőn rövid videók jelentek meg különféle mondatokkal vagy szavakkal párosítva. A feladat első részében egy kétperces, egyszerű magyar mondatokból álló szöveget hallottak a babák, miközben a képernyőn színes körök jelentek meg, hogy a babák figyelmét fenntartsák. Minden mondatban elhangzott egy kitalált szó toldalékolt formában (pl.: birhez). Ezután a feladat második részében vagy a szövegben megjelent szótő, azaz a bir, vagy egy új, ismeretlen szótő volt hallható a korábban látott színes körök kíséretében. Eredményeink szerint a 15 hónapos babák hosszabb ideig nézték a színes köröket miközben a szövegben korábban megjelent szótő volt hallható, mint amikor az új, ismeretlen szótő jelent meg. Ez arra utal, hogy 15 hónapos korban már sikeresen le tudják választani a babák a toldalékot a szótőről, és emiatt képesek felismerni a szótőt akkor is, ha az önállóan jelenik meg. A kutatás következő lépésében azt vizsgáljuk majd, hogy vajon már fiatalabb, 11 hónapos babák is képesek-e ugyanígy részeikre bontani az összetett szóalakokat.



20

Vajon melyikre gondolt: erre itt vagy arra ott? – „Yoon” • Mikołaj HERNIK

9 hónapos és idősebb babáknak is nehézséget okoz emlékezni új, ismeretlen tárgyak apró részleteire. Korábbi vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a babák jobban emlékeznek egy tárgy külsejére, hogyha egy kommunikatív helyzetben találkoznak vele. Ilyen helyzet lehet például, ha egy személy mutatással jelzi, hogy egy tárgyról valamit szeretne a babának közvetíteni. Ám ennek a gesztusnak lehetnek „hátrányai” is: úgy tűnik, hogy a mutatást követően a 9 hónapos babák nem emlékeznek a tárgy pontos helyére. Ezzel ellentétben viszont, ha egy személy egy tárgy után nyúl, emlékeznek a tárgy pontos helyére, ám nehezen idézik fel a tárgy külsejének részleteit. Jelen vizsgálatunkban azt szeretnénk feltárni, hogy a tanulási helyzet segíthet-e a babáknak felfigyelni és emlékezni egy tárgy pontos helyére, amelyre egy felnőtt rámutat. Ez az információ fontos lehet abban az esetben, ha a felnőtt több, ugyanolyan külsejű tárgy közül mutat az egyikre -, amelyek bár hasonlóan néznek ki, ám mégis máshol lehet őket megtalálni. A babák rövid filmeket látnak, amelyben egy személy 3 megegyező külsejű tárgy közül az egyikre vagy rámutat, vagy nyúl érte. Ezt követően mindegyik tárgy takarásba kerül. Amikor a baba újra látja a tárgyakat, egyes esetekben meglepő változások történnek a képernyőn: a kiemelt tárgy külseje, vagy elhelyezése „varázslatos módon” megváltozik. A filmek alatt rögzítjük, hogy a babák mennyire figyelnek a különböző helyzetekben – így szeretnénk feltárni, hogy valóban meglepőnek találják-e a varázslatos átalakulásokat.



21

Hova néz? – „Senju” • Mikołaj HERNIK Felnőttként nagyon egyszerű feladat mások tekintetének követése, ám e fontos társas készség kialakulása a babák esetén több hónapos folyamatot igényel. Azon keresztül, hogy a babák mely helyzetekben követik mások tekintetét, illetve mely helyzetekben nem teszik ezt, feltárható e készség kialakulásának folyamata. Korábbi kutatások alapján úgy tűnik, hogy a babák egy másik személy tekintetére kommunikatív gesztusként tekintenek. Szemmozgáskövető technikáknak köszönhetően elég pontosan tudjuk rögzíteni a babák tekintetének mozgását (a képeken a piros pont ábrázolja). Ilyen technikát alkalmazó vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy már 6 hónapos babák is tudják követni mások tekintetét - ez pontosabban azt jelenti, hogy ők is arra a tárgyra néznek, amelyre egy másik személy. Az ilyen fiatal babák akkor követik egy személy tekintetét, hogyha a másik egyértelműen kifejezi feléjük kommunikatív szándékát: például, ha azt hallják, hogy „Szia baba!” a babákkal gyakran használt, jellegzetes hanghordozással, ugyanarra a tárgyra néznek, mint az általuk látott felnőtt. Érdekes módon ugyanez a hatás nem jelenik meg abban az esetben, ha halott szövegben nincs jelen ez a jellegzetes intonáció. Saját laborunk vizsgálati eredményei alapján –, amely kutatás 2016 nyarán a kanadai dr. Tanya Broesch által vezetett labor közreműködésével jöhetett létre – úgy tűnik, hogy ez a hatás univerzális, és nagyon különböző kultúrákban is megjelenik. A csendes-óceáni Vanuatu államban élő 5-7 hónapos babák hasonló helyzetben ugyanúgy viselkednek, mint 6 hónapos európai társaik. Ezeken felül az látszik kirajzolódni 9 és 12 hónapos magyar babák viselkedése alapján, hogy az első életév második felében a babák már a kommunikatív szándék jeleinek megjelenése nélkül, spontán tudják követni a felnőttek tekintetét.



22

Amikor valami nincsen – „Sípos vizsgálat” • SZABÓ Eszter

A „nincsen” egy gyakori szó és a gyerekek is hamar elkezdik használni. Látszólagos hétköznapisága ellenére a kutatók számára ez egy talányos terület. Egyrészt, míg arról egészen sokat tudunk, hogyan gondolkodunk arról, hogy mi van (mind a fejlődéslélektani, mind a neurológiai hátterét), az nem világos, hogyan dolgozunk fel olyan információkat, mint hogy „nincsen”, „semmi” vagy „nulla”. Másrészt, például a „maci” szó esetén könnyebben elképzelhető, hogy a babák azt a látott specifikus tárgyakkal de a „nincsen” esetében valami másról lehet szó. Kutatásaim során arra vagyok kíváncsi, mikor jelenik meg a nincsen fogalma a babáknál, mikortól értik az erre vonatkozó szavakat és pontosan mit is értenek alatta. Ebben a játékos feladatban sípokat rejtettem el a baba szeme láttára egy átlátszatlan dobozba és az volt a játék, hogy megkeressük a sípokat. Ezután az egyik helyzetben azt mondtam a babának, hogy „Nincsen”. A másik helyzetben nem mondtam semmit a doboz tartalmáról. Majd azt mértem meg, mennyi ideig keresgélnek még a babák a dobozban. Azt vártam, hogy ha a 2 évesek értik a nincsen szó jelentését, akkor kevésbé fognak a dobozban keresgélni, ha azt hallották, hogy nincsen benne semmi, ahhoz képest, amikor nem kapnak specifikus információt róla.

A vizsgálatom eredményei nem ezt mutatják. A résztvevő babák mindkét feltételben ugyanannyit keresgélnek. Bár nem kaptam különbséget a két helyzet között, ez valószínűleg nem abból ered, hogy ne értenék a „nincsen” szó jelentését. Hogy ezt miből gondolom? Hát abból, hogy nagyon sok résztvevő már egészen szofisztikáltan kifejezte, hogy azt gondolja, nincs semmi a dobozban. Itt idéznék néhány babát „Nincsen. Nincsen benne semmi.” vagy „Nem van. Nem van a dobozban.” A gyerekek többsége valójában nem azért nyúlt a dobozba, mert kerestek, hanem azért, mert azt játszották, hogy keresnek. Az, hogy a 2 éves babák egy mintha játékként értelmezték a feladatot, arra utalhat, hogy követték a dobozban elrejtett sípok számát és azt is, hogy mennyi került már elő es pontosan tudták, hogy nincsen semmi a dobozban. A vizsgálat következő verziójában úgy módosítjuk a feladatot, hogy ne tudják követni a babák a sípok számát, így bizonytalanok legyenek abban, mi is van a dobozban.



23

Nincs cica, van cica – „Kind absence” • SZABÓ Eszter

Több korábbi kutatás eredménye utal arra, hogy már 6 hónaposak is képesek fenntartani egy tárgy emlékét, ha azt elrejtjük. Bár eldugott tárgyakra emlékeznek, és ki is tudják „számolni”, hogy mennyi tárgynak kell lennie (maximum 3-ig), úgy tűnik, ha a „számítás” eredménye nulla, akkor azzal kapcsolatban nincsenek elvárásaik. Tehát, ha van két süti a dobozban és abból megeszünk kettőt, akkor nem tartják meglepőnek, ha előkerül még egy süti.

Ebben a vizsgálatban arra voltam kíváncsi, hogyan emlékeznek arra a 9 hónaposak, hogy mi van, vagy hogy mi nincs egy paraván mögött. A vizsgálatomban rövid jeleneteket mutattam arról, ahogyan egy cicát betesznek egy paraván mögé, majd mágikus módon eltűnik. A másik vizsgálatban ugyanazt a cicát kiveszik a paraván mögül, és a cica mágikusan mégis megjelenik. A korábbiakhoz képest ebben a vizsgalatban az volt az újdonság, hogy a résztvevőket megszólította a szereplő és megnevezte a cicát. Az volt a hipotézisem, hogy ha pontosan emlékeznek, mi van vagy mi nincs a paraván mögött, akkor mindkét mágikus esemény meglepő lesz számukra. Vizsgálatom eredményei arra utalnak, hogy egyik mágikus végkifejleten (mágikus eltűnés vagy mágikus megjelenés) sem lepődtek meg a vizsgálatban résztvevő babák. Mivel más külföldi babakutatók többféle feladatban is azt találták, hogy a 9 hónaposak emlékeznek arra, mi van a paraván mögött, valószínű az a következtetés, hogy egy újabb kísérletsorozattal ezt a jelenséget mi is ki fogjuk tudni mutatni.



24

Hogyan tanulunk? – „Opteach” • Katarina BEGUS

Sok kutatás kimutatta, hogy a babák inkább olyan személyekre figyelnek, olyanoktól fogadnak el inkább játékot és olyan személyeket utánoznak inkább, akik ugyanolyan nyelven beszélnek, mint ők (szemben az idegen nyelvet beszélőkkel). Ezt az anyanyelvet beszélők iránti preferenciát általában úgy magyarázták, mint annak a tendenciának a korai megnyilvánulását, hogy a társas világot csoportokba soroljuk, melyben a személy a saját csoportját preferálja a többivel szemben.

Mi egy másik alternatívát tesztelünk, mely szerint a csecsemők preferenciája azon vágyukon alapszik, hogy tanuljanak másoktól, ez pedig ahhoz vezet, hogy jobban kedvelik azon személyeket, akik jobb tanulási lehetőségeket biztosítanak számukra. Ebből a hipotézisből és abból az információból kiindulva, hogy a baba adott nyelvi közege jobb tanulást tesz lehetővé, az következik, hogy a babák tanulásra való motivációja a saját csoportjuk tagjai iránti preferenciát eredményez. Ezzel együtt, ha a babák fő motivációja a tanulás, akkor az anyanyelvüket beszélők iránti preferenciának el kell tűnnie, amennyiben minden személy egyenlően elsajátítható információt közöl velük. Hogy ezt leteszteljük, a babáknak videón egy magyarul és egy németül beszélő személyt mutattunk, akik egy néhány mondatos szöveg után újszerű tárgyak funkcióit mutatták be - ezt azonban már beszéd nélkül tették. Eközben az EEG-sapka segítségével rögzítettük a babák agyi aktivitását, melynek egy adott mutatója (theta-aktivitás) az érdeklődésüket és az új információ elsajátítását is tükrözi.

Anyanyelvi beszélő

Idegen nyelvi beszélő

A babák EEG-aktivációja nem mutatott különbséget, amikor a saját és az idegen nyelvet beszélő személyektől tanultak, ami arra utal, hogy amikor az információ nonverbális, a csecsemők ugyanannyira hajlandóak tanulni a saját és az idegen csoport tagjaitól. Mindez további bizonyítékot szolgáltat arra nézve, ahelyett, hogy a környező társas világ tagjait csoportba osztanák, a babák társas preferenciáját a tanulásra való motivációjuk irányítja.



25

Kis nyomozók a bölcsőben – „D-goal” • Nicoló Cesana ARLOTTI

Vajon képesek-e a babák arra, hogy kizárásos alapon kitalálják mások rejtett céljait? A hétköznapokban sokszor találkozunk olyan bizonytalan helyzetekkel, mint például: a telefonom nincs a kabátom zsebében, vajon valahol otthon lehet, vagy bent hagytam a munkahelyemen? Ezekben a helyzetekben sokszor nincs elég információnk, vagy a lehetséges alternatívák mind valószínűnek tűnnek. A valós helyzetet sokszor csak úgy tudjuk felderíteni, ha elegendő alternatívát zárunk ki a lehetőségek közül (pl.: a telefont otthon sehol nem találom, csak a munkahelyemen hagyhattam), mint ahogy teszik azt a nyomozók is, mikor felderítenek egy ügyet. Korábbi kutatásukból tudjuk, hogy a babák már igen összetetten képesek gondolkodni más személyek célokra irányuló viselkedésével kapcsolatban. Jelen kutatásunkban ennek egy aspektusát szeretnénk feltárni: pontosabban arra vagyunk kíváncsiak, hogy a babák képesek-e kizárásos logikát alkalmazva következtetni mások céljaira. Az általunk készített videókban két tárgyat mutatunk be a babáknak (egy játékesernyőt és egy babafigurát), melyeket aztán eltérő helyekre rejtünk olyan módon, hogy nem lehet tudni, melyik tárgy melyik rejtekhely mögé került. Ezután felfedjük az egyik tárgy hollétét (pl.: megmutatjuk, hogy melyik takarás mögött van a játékesernyő), és bemutatjuk, amint egy kéz nyúl a másik, még takarásban levő tárgy felé (ez esetben ez a babafigura). Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a babák kizárásos logikát alkalmazva rájönnek-e, hogy a kéz a bábu után nyúlt, annak ellenére, hogy ezt közvetlenül nem látták, illetve, hogy erre az információra alapozva tudnak-e arra következtetni, hogy a kéz a bábut részesíti előnyben az esernyővel szemben. A kutatás eredményeként többet megtudhatunk az absztrakt gondolkodás csecsemőkorban és kisgyermekkorban zajló fejlődéséről, illetve összetettebb tudásunk lehet arról, hogy a babák hogyan értik meg mások viselkedését. Kutatásunk során gazdagodhat a tudásunk arról, hogy a babák milyen módon értelmezik a másoktól látott cselekedeteket, illetve első lépések ahhoz, hogy feltárjuk az absztrakt gondolkodás fejlődését gyermek- és csecsemőkorban.



26

Osztozzunk vagy ne? – „Chase” • Liza VOROBYOVA

Az emberek rendkívül társas lények. Már egész fiatal korunkban alaposan megfigyeljük az embereket, a tekintetüket, a beszédjüket és a köztük levő interakciókat. Ebben az egyszerű vizsgálatban arra voltunk kíváncsiak, mennyire jól tudnak elkülöníteni a gyerekek két alapvető interakciót – az együttműködést és a versengést. Az együttműködés során az emberek segítik egymást a célok elérésében és megosztják a közösen szerzett javakat. Versengés során azonban annak ellenére, hogy a két (vagy több) szereplőnek ugyanaz a célja, versengenek érte, megakadályozzák a másikat abban, hogy ő érje el először a célt, és ha egyik nyer, a másikkal nem osztozik a nyereményen. Kíváncsiak voltunk, vajon a babák megértik-e ezeket az összetett interakciókat, ezért 13 hónapos babáknak rövid animációkat mutattunk, melyben két labda egy harmadik, kisebb labdát kerget. Minden gyermek egy típusú interakciót látott: a kergetők együttműködve kergettek (vártak egymásra, segítettek egymásnak elkapni a harmadik labdát), vagy versengve (akadályozva, ellökve egymást, nem várva egymásra). A jelenet végén elkapták a harmadik labdát, és döntöttek: vagy megosztoznak a szerzeményen, és együtt eszik meg, vagy csupán egyik labda élvezi annak előnyeit. Az eredmények azt mutatják, hogy a babák valóban megértik a két féle interakciót, és tudják, hogy annak milyen következményei vannak. Az együttműködés után a babák azt várták, hogy a labdák osztozzanak a „zsákmányban”, miközben a versengő labdáknál a várakozásuk inkább az volt, hogy az egyik labdáé a jutalom egyedül. Az eredmények mutatják, milyen érzékenyek a babák ezekre a társas helyzetekre, sőt, következtetéseket vonnak le arra vonatkozóan is, hogy azok hogyan fognak egymással a jövőben viselkedni. Láthatjuk, hogy a babák már fejlődésük igen korai szakaszában képesek a körülöttük levő társas világ és szereplőinek viselkedésének értelmezésére.



V. HÍREK A LABORBAN Ebben az évben két új doktori diákkal gazdagodott a laborunk: Fischer Paula (balról) Skóciában végzett magyar diákunk, aki a tudatelméletben felhasznált logikai képességeket vizsgálja. Otávio Mattos (jobbról) brazil származású diákunk, aki a babák kommunikációs képességével és nyelvi fejlődésével foglalkozik. Egy gyakornokunk volt az idén: Ladányi Enikő (jobbról), aki jelenleg Párizsban folytatja tanulmányait, és a kisbabák nyelvelsajátításával foglalkozik. 2015-ben három új kutató érkezett hozzánk külföldről, akik frissen végeztek doktori tanulmányaikkal. Katarina Begus (balról) szlovén kutató, 2016 elején érkezett hozzánk és a kisbabák információ-keresésével és aktív társas tanulással foglalkozik. Nicoló Arlotti (jobbról) olasz származású kutatónk, aki a csecsemők logikai gondolkodásával és racionalitásával foglalkozik. Hanna Marno (balról) régi-új kollegánk, aki néhány éves olaszországi tartózkodása után tért most vissza hozzánk. Hanna a babák nyelv-elsajátításával, társas tanulásával foglalkozik. Két új asszisztens csatlakozott hozzánk: Andrási Krisztina (jobbról) 2016 nyarán érkezett csapatunkba. Az ELTE pszichológia tanszékén végezte tanulmányait, szakdolgozatát óvodás korú gyermekek kognitív fejlődéséről írja. Iulia Savos (balról) az ELTE babalaborból érkezett hozzánk, főképp az állatkerti laborunkban találkozhattok majd vele. Távozó kolleganőnk, Andrea feladatait Illés Katalin (jobbról) vette át, és segíti azóta is csapatunk koordinációját. Sokatok által ismert, szeretett kolléganőnk Takács Szilvia (balról) ezév őszétől tanácsadó szakpszichológusként folytatja munkáját. Köszönjük ötletgazdag és odaadó munkáját, kívánunk sikerekben és élményekben gazdag folytatást! Olivier Mascaro (jobbról), aki laborunk kutatója volt 8 éven keresztül Franciaországban nyitotta meg saját babakutató laborját. Sok sikert és örömet kívánunk munkájához! Kedves kolleganőnk Schrök Andrea (balról) 8 év közös munka után, 2016 nyarán új kihívások elé nézett, ezúton is kívánunk neki sikerekben gazdag folytatást!


27


28

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL

VI. ELKÖSZÖNŐ Kedves Szülők! Reméljük, örömmel olvastátok beszámolónkat az elmúlt év eseményeiről. Nagyon köszönjük, hogy részvételetekkel segítettétek kutatásainkat! Babakutatásaink továbbra is folytatódnak a már megszokott helyszínen. Nagy szeretettel várunk minden érdeklődő anyukát, apukát, nagyszülőt és természetesen kúszó-mászó-járó babáitokat vizsgálatainkra. Ha bármi kérdésetek van a vizsgálatainkkal vagy a kutatóközponttal kapcsolatban, továbbra is megtaláltok minket a megújult babakutato.hu webcímen, emailben a [email protected] címen vagy telefonon a +36 30 462 5942 telefonszámon.

KÖSZÖNJÜK RÉSZVÉTELETEKET KUTATÁSAINKBAN!


HÍRLEVÉL ősz KEDVES CSALÁDOK!

Recommend Documents