HÍRLAP 2014. OKTÓBER
Rendhagyó köszöntő Jól tudom, hogy egy rendes áhítat bibliai igére alapul. Megmagyaráz, értelmez, körbejár. Pár összefüggő gondolat, amelynek van egy nagyon szép végkifejlettje, feloldozza az olvasót, örömmel tölti el, elgondolkodtatja, vagy éppenséggel felvilágosítja. Azt is tudom, hogy évek óta egy-egy ilyen kis írás állt itt, ennek a helyében. Egy amolyan, önkéntes áhítat. De most ez nem olyan lesz. Nem lesz öszszefüggő, még a legkevésbé sem. Miért? Azért, mert csak impulzusokként érzésekre, történésekre alapul, amelyek minden logika nélkül jutnak eszembe, és töltenek el valami megfoghatatlannal. Azt hiszem, ilyenkor Istent érzem... De ki tudná ezt megmagyarázni?! Visszajártam egy olyan helyre, ahol valamikor határtalanul boldog voltam, és habár más emberek, érzések vettek körül, nekem megállíthatatlanul remegett a gyomrom. Mert még mindig ott éltek bennem ők, azok a kedves, elméretezett zöldpolós emberkék. Most pedig könynyezek, mert megint eszembe jutnak... Hosszú ideje nem tudok imádkozni, és egyszer csak váratlanul, a világ minden természetességével valaki összekulcsolja kezeim köré a kezét és... Édes Istenem, köszönöm.
2
Vissza kellett mondanom a tengerparti üdülést, és azt hittem, idén végképp nem fogok tengert látni, de mégis. Amikor késő este végre levethettem a sportcipőm és ráléphettem a finom homokra, majd a tenger langyos vize érintette lábfejem, nem tudtam megszólalni. Csak hevesen vert a szívem. Amikor visszaérkezett az, akit szeretek, amikor épségben megúsztunk mindent, amikor a külföldi munkaadó sírva búcsúzott, amikor virággal vár a szobatársam, amikor a testvérem bejut az egyetemre, amikor édesapám elsírja magát a büszkeségtől, amikor meghallom nagymamám hangját, hogy vigyázzunk magunkra, amikor felkel a hold, amikor éjjel fürdünk a tengerben, amikor újból láthatom Kesztelyt, amikor megtudom, hogy nem megy Dániába, amikor a szemembe néz, amikor szeretnek. Na, ekkor érzem azt, hogy ott van Isten, és azokban a pillanatokban Ő a némaság, a szívverés, az ölelés, a büszkeség, a hála, az összefüggés az összefüggetlenségben. Ezt kívánom minden kedves olvasónknak, hogy legyen minél több „akkor amikor” pillanata. Nagy Kinga
Tisztújító közgyűlés az Erdélyi IKE-ben Rendkívüli közgyűlésen választották meg az Erdélyi IKE új vezetőségét. A közgyűlésen, amelyet október 4-én tartottak az Erdélyi Református Egyházkerület Püspöki Hivatalának nagytermében, egyben három új tagcsoport felvételéről is szavaztak, így a következő közgyűlésen Geges, Bedeszentháromság és Csomakőrös is képviselteti magát. Gáll Sándor egyházkerületi kancellár, tanügyi tanácsos igei köszöntőjében arról beszélt: fontos, hogy ne csak fizikailag lássunk, hanem úgy kell nézni az eseményekre, hogy azok mögött lássuk Isten akaratát. Isten pedig az elhíváskor ránevel erre a látásra. A közgyűlés során Tussay Szilárd programkoordinátor az IKE múlt évi tevékeny-
ségéről tartott beszámolót, valamint az idén még sorra kerülő rendezvényeket ismertette. Beszámolójában ugyanakkor az IKE struktúrájában bekövetkező változásokról is szólt, amelyeket az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa is tárgyalt és elfogadott. A beszámoló itt látható. Az IKE közgyűlésén 31 tagcsoport és 10 elnökségi tag szavazott az új elnökségről, miután a jelöltek bemutatkoztak. Az elnöki tisztségre a leadott jelölések szerint ketten pályáztak, Moldovan Radu és Batizán Attila lelkipásztorok, utóbbi a bemutatkozása során bejelentette, hogy visszalép Moldovan Radu javára, akit 28 szavazattal választottak meg elnöknek. Az alelnöki tisztség-
Az IKE új Elnöksége (balról: Gál Adél, Tussay Szilárd, Kozma Anita, Moldovan Radu, Kató Kata)
3
re Gál Adél és Sütő Alpár pályáztak, a közgyűlés Gál Adél teológusnak, az IKE önkéntesének szavazott bizalmat. Titkárnak Kató Katát, pénzügyi felelősnek Kozma Anitát, ügyvezető igazgatónak pedig Tussay Szilárdot választották meg, egyiküknek sem volt ellenjelöltje.
Az IKE elnökségének mandátuma a 2015 tavaszán sorra kerülő következő közgyűlésig tart, feladata pedig elsősorban az új alapszabályzat gyakorlatba ültetése, az IKE struktúrájának átszervezése. Kiss Gábor
Együtt és közelebb Az IKE-találkozó elsődleges célja, hogy – mint a neve is mutatja – találkozási lehetőséget nyújtson az Erdélyi IKE tagcsoportjainak. Remek alkalom ez a fiatalok számára, hogy ismerkedjenek, barátságokat kössenek egy családias légkörben, olyan emberek között, akikkel közös az érdeklődésük, akikkel biztonságban érezhetik magukat.
Idén sem volt ez másképpen, amikor találkozónk címe úgy hangzott, hogy Engedj közelebb! Napokra felbontva tárgyaltuk a témát: első napon a közelebb a családomhoz, második napon a közelebb a barátaimhoz, harmadik napon a közelebb a páromhoz, utolsó napon pedig a közelebb Istenhez kérdését jártuk körbe.
Érkeznek a csoportok a XIV. IKE-találkozóra
4
A fiatalok minden nap négy fórum közül választhattak, mindenik a napi témát dolgozta fel, különböző szemszögből. Emellett délutáni programként a fiatalok különböző sporttevékenységek, barkács, falutúra között választhattak, vagy csak hűsölhettek a kávéházban, valamint meglátogathatták a Csomakőrösön felállított Kontrasztkiállítást. Minden napot áhítattal kezdtünk és zártunk, az esti programban emellett még szerepelt koncert, filmklub és tábortűz. Úgy próbáltuk összeállítani a programot, hogy a fiatalok kedvüket leljék benne, hogy épüljenek általa, ugyanakkor a pihenésre és kikapcsolódásra is alkalmat nyújtson. A hangulat felszabadult, családias volt, a 180 résztvevő mellett munkatársakkal és meghívottak-
kal együtt közel 230-an voltunk. A hazautazás előtt kikértük a résztvevők véleményét; sok értékes visszajelzést kaptunk tőlük, melyek által fejlődhetünk, tanulhatunk a jövőt illetően, és törekedhetünk arra, hogy rendezvényünk színvonalasabb legyen. Alább egyik kedves résztvevőnk írását olvashatjuk. Gál Adél, munkatárs
Zárópillanat a XIV. IKE-találkozón – úrvacsora
Közelebb engedtek Nagy élmény volt számomra, hogy az Országos Ifjúsági Találkozón én – mint csomakőrösi IKE-s – részt vehettem, segíthettem. Biztos vagyok abban, hogy az ottlétem nem véletlen volt. Nagyon örülök, hogy olyan sok embert ismerhettem meg, akik nem előítéletekkel fogadtak, hanem szeretettel közeledtek hozzám. Közöttük olyan barátságokra tettem szert, amelyek nemcsak a találkozó idején tartottak, hanem a találkozó után is megmaradnak. Minden napnak megvolt a maga élménye és emléke.
Azáltal, hogy én is részt vehettem a XIV. IKE-találkozón, igen nagy változás állt be az életemben. Könnyebben tudok közeledni embertársaimhoz, megváltozott a gondolkodásom. Az elkövetkezendőkre nézve, a tábor után terveim vannak: részt szeretnék venni a Munkatársképző Tanfolyamon, és az Ifjúsági Keresztyén Egyesület munkájában mind gyülekezeti, mind országos szinten is. Úgy érzem, hogy erőt kaptam, és ezáltal készen állok arra, hogy részt vállaljak gyülekezetem ifjúsági munkájában. Gocz Timea
5
VIII. EmberHalásznapok Megyénk 25 református gyülekezetéből érkeztek fiatalok a VIII. EmberHalásznapokra, amelyet a Maros Megyei Ifjúsági Keresztyén Egyesület (MMIKE) szervezett Vajdaszentiványon. A ValóVilág! Kezdjetek el élni… témát boncolgatva, az emberré válásban akartunk segíteni a közel 200 táborozónak. Első este a nevetés, öröm fontosságát taglaltuk Márton Előd lelkipásztor segítségével. Kádár Annamária pszichológusnő előadását hallgatva, a szeretet és a jól szeretni képességéről tudhattunk meg többet. Az előadás végén mindenki
hamuban sült pogácsával távozhatott. A szombati napon a felelősség témáját boncolgattunk, vasárnap pedig záró istentiszteleten vehettek részt a táborozók és a gyülekezet. Müller Lóránd lelkipásztor összegezte a tábor témáját, és arra buzdította a jelenlevőket, hogy kezdjenek el élni, „hogy legyen mit mesélni”. A 30 fős szervező csapat legjobb tudása szerint azon dolgozott, hogy egy változatos programot állítson össze a fiataloknak, amely során egyaránt kikapcsolódhatnak, barátkozhatnak és tanulhatnak. Már az első nap kihívás elé tettük a kb. 20 fős csa-
Reggeli torna – VIII. EmberHalásznapok
6
patokat, hiszen harácsolni küldtük őket. A falubeliektől kellett összeszedniük különböző tárgyakat, közben pedig ismerkedniük is kellett. Azt, hogy hogyan szereztek a táborozók vesekövet, halványlila dunsztot vagy almástésztát – az olvasó fantáziájára bízom. Ami biztos, az az, hogy visszaérve már többet tudtak egymásról, mint csupán a nevüket. Egy másik megmérettetés volt számukra az, hogy egyegy rövid flash-mobot, villámcsődületet kellett összeállítaniuk, valamint a csapatukat jelképező zászlót elkészíteniük és bemutatniuk. A programban természetesen helyet kapott az elmaradhatatlan horgászás, amelyre lelkesen készültek a fiatalok, a stand-up comedy, a tábortűz, az énektanulás és az áhítatok. Habár az idő nem mindig volt kedvező, a táborlakókat nem tántorította el attól, hogy jól érezzék magukat és barátságokat kössenek. A tábor ideje alatt megtekinthető volt a Kontraszt kiállítás, amelyet a Kisvárdai Református Egyházközség és a Magyar Rendőrség
állított össze képekből, szövegekből és filmekből. Olyan témákat tárgyalt, mint a függőségek, családon belüli erőszak, válás vagy abortusz. A látogatókat megérintette a kiállítás, a feldolgozott témák mentén beszélgetések
alakultak ki a csoportokon belül. A vasárnapi istentisztelet után már csak egyetlen program maradt hátra: a kiköltözés. Amilyen lelkesen húzták fel a fiatalok a vajdaszentiványi református templom körül a sátra-
A jelszó: gitártábor „Van egy szó. Egy szó, amely magába foglalja a szeretetet, a barátságot, a zenét, a bizalmat, a vidámságot, az elfogadást, a segítőkészséget, az összetartást – nehéz megfogalmazni azt a sok mindent, amit ez a bizonyos szó tartalmaz. Ez a szó a gitártábor.” Régiek és újak, kezdők és profik is együtt zenéltek, próbálkoztak új akkordokkal, pengetésekkel, ritmusgyakorlatokkal abban a bizonyos algyógyi Gitártáborban. De a tábor nem csak ebből állt. Ezért is nagyon nehéz szavakba önteni mindazt, ami erről él bennem. A találkozásnak olyan hangulata volt, amely lehetővé tette, hogy senki ne fél-
ikat, olyan szomorúan bontották le őket és búcsúztak el egymástól, illetve tőlünk, szervezőktől. Reméljük, hogy jövőre is számos új arccal találkozhatunk a régi arcok mellett. Kopán Antónia
jen kimondani a véleményét, kimutatni az érzéseit. Évek óta vannak olyanok, akik visszajárnak, de az újak is mindig otthonra találhatnak ebben a közösségben. De mi is történik itt valójában? Habár a neve azt sugallja, ez mégsem csak a gitározásról szólt. Persze, ez a meghatározó esemény: mindenki a maga szintjének megfelelő csoportban gitározni tanult, miközben valami más is történt vele. Például az, hogy a napi programjában az oktatás mellett szerepelt még reggeli áhítat és esti bibliaóra, sport, játékok, kirándulás. Csapatokba osztva pedig egy musicalt kellett előkészítsenek a megadott téma és stílus alapján. Így kerültek megrendezésre, musical formájában, az
A zene mindenkié
7
Ádám és Éva, Bábel tornya, Noé bárkája, A tékozló fiú és a Dávid és Góliát bibliai történetek. Fejlődhettünk zenei téren, de szellemiekben és lelkiekben is. Minden évben új témát dolgozunk fel a bibliaórákon, amelyek közelebb vihetik a fiatalokat önmaguk megismeréséhez. Idén a jövő, a célok, tervek voltak terítéken, és a beszélgetések során újabb és újabb kérdések vetődtek fel, amelyekre közösen próbáltuk megtalálni a válaszokat, és amelyek elgondolkodtatnak: hová tartok, mit szeretnék elérni, kik vannak ebben segítségemre, mik az akadályok, a célom elérése érdekében használom-e eléggé a tehetségemet?
Az utolsó nap volt a legnehezebb. Könnyek között mondtunk búcsút egymásnak. Résztvevők és szervezők egyaránt fájó szívvel integettünk egy-egy útnak induló autó után. Sokan csak egy év múlva találkozunk, de biztosak lehetünk benne, hogy az egy hét élményei, emlékei örökre velünk maradnak, erőt adnak. A tudat, hogy egy ilyen közösség tagjai lehetünk, sokunkat biztonsággal, örömmel tölt el. A rengeteg szeretet, odafigyelés, amit egymásnak nyújtottunk, hatalmas lelki töltetet ad, ami segít abban, hogy kibírjuk a következő évig. Gál Adél
Angoltanulás vidáman és játékosan Nyolc angol anyanyelvű önkéntes, két fordító, Veres Csaba és Ilona táborvezetők, ötletgazdák és szervezők együttesen éreztük Isten gazdag áldását, ame-
Az Angoltábor résztvevői
8
lyet a 2014. július 6–12. között szervezett 5. Angol gyerektáborra adott. A korábbi évek szokásához igazodva, idén is észak-írországi, angol anyanyel-
vű önkéntesek, az Írországi Presbiteriánus Egyház által válogatott angol anyanyelvű fiatalok vezették az áhítatokat és az angol nyelvórákat. Csoda volt látni és megtapasztalni, ahogyan a jól szervezett munkának köszönhetően a gyerekek angol nyelvtudása egyre magabiztosabb lett, s ahogy teltek a napok egyre inkább érdeklődést mutattak Isten iránt is. Szervezőkként igyekeztünk olyan programot összeállítani, amely során a gyerekek nemcsak a tanórák alkalmával találkozhattak az angol nyelvvel, hanem az önkéntesek által vezetett áhítatok, kézműves-foglalkozások, sporttevékenységek, étkezések, úszás során is. Célunk az volt, hogy így még inkább rámutassunk: az angol nyelvet nemcsak tanórákon fontos használni, hanem a mindennapi életben is.
Játékosan angolul Bízunk abban, hogy a gyerekek angol nyelvtudásban gyarapodva, istenismeretben, hitben gazdagodva tértek vissza családjaikhoz, s szeptemberben az iskolapadokba. Szabó Pál Péter IKE-önkéntes III. éves teológiai hallgató
Jó az angoltáborban kabala lenni Egy népes csapat gyűlt össze a 2014-es angol IKE-táborba, Algyógyon. Mint minden táborban, mindenki izgatottan várta, hogy új barátokat szerezzen, viszont én elbújva maradtam a szobámban. A többieknek jó lehetőség adódott ismerkedni a megérkezés után történő Loopy karkötő tanulása során, ahol mindenki bátran megmutathatta kreativitását és tehetségét, kivéve nekem. A tábor egész ideje alatt az áhítatok témája a Biblia helyes olvasása volt, kü-
lönbözőképpen „Érted is, amit olvasol?” címmel, amit én nagyon szerettem hallgatni és közben répát rágcsálni. Angol oktatónk Malcolm Braham volt Angliából, Veres Ilona, Veres Csaba, Kávási Enikő, Kovács Attila, Kávási Sarolta, Józsa Vilmos a szervező és felügyelő csapat. A tábor angolórája csoportokban zajlott, az angoltudásnak megfelelően. Volt ott játék, jó beszélgetések, érdekességek Angliáról és kultúrájáról. Pihenésképpen volt kreatív foglalkozás (mágneskészítés, könyvtartó-bar-
9
Ifjúsági angoltáborosok kácsolás, stb.), tánctanulás és sportolás. Ezekben sajnos nem vettem részt, mert mancsaim eléggé ügyetlenek. Minden este jókat játszottunk, nevettünk, majd a tábortűznél folytattuk. Sokan megkedveltek és csak velem akartak játszani, amit nem bántam. Voltunk az algyógyi strandon is, ahonnan mindenki vidáman és nedvesen jött haza. Végre eljött az én időm is, amikor az angol csoportok reklámot kellett bemutassanak. Ott a csapatom nedves zsebkendőt reklámozott, és én épp úgy kel-
10
lett csináljak, mintha a popsim törölném, ami mindenkinek tetszett. Habár búcsúzáskor mindenki nagyon szomorú volt, ez a pillanat nekem nagyon kellemes volt: mindenki előbb megsimogatott és csak azután ment el. Akkor már tudtam, hogy hiányozni fog a sok nevetés és a dugiba becsempészett magok, amiket adtak nekem. Nagyon remélem, jövőre is találkozom majd velük, és persze újabb emberkék simogatását is élvezem majd. Üdvözlettel Maci, a tábor tengerimalaca!
IKE-karaván Bitán A bitai július elseje emlékezetes nap marad számunkra. Habár az IKE három éve van jelen a Kézdi-Orbai Egyházmegyében szervezett Kálvinnapok ifjúsági rendezvényén, és mindig is kihívás volt foglalkoztatni több tucat fiatalt, idén mégis másképp alakultak a dolgok. A mikrobusznyi csapatunk akkor kezdett el igazán izgulni, amikor kiderült, hogy 28 gyülekezet 160 fiataljának kell lekössük a figyelmét. Tarsolyunkban négy tevékenységet vittünk: Kontrasztkiállítás, méta, harácsolás és csoportos játékok, amelyeket a kézdivásárhelyi MKT-s lányokra bíztunk, akik állták a sarat.
Harácsolás Bitán
Csapatépítő játékok Bitát egy napra adrenalinparkká tettük. A harácsolás izgalma, a kontraszt sokkja, a méta dinamikája és a játékok öröme felélesztette a fiatalokat. Teltház volt a templomban, az Úr háza tele volt fiatalokkal, szép emlék marad. Nemcsak fizikailag voltak jelen, hanem lelkileg is, zengett a hely, szállt a dal a menny felé. Az IKE-karaván zenecsapata lelkesedés-
sel vezette az éneklést. Balogh Zoltán esperes úr emlékeztette a fiatalokat a Jelenések könyve alapján, hogy Jézus az ajtónk előtt áll és zörget, várja, hogy megnyissuk az ajtót, hogy betérjen hozzánk. (Jel 3,20) Szeretetvendégség után visszatértünk a dicsőítéshez. A napot áhítattal zártuk. Mt 12 alapján a tisztátalan lélekről volt szó, amely, amikor rájött, hogy az a lakás, ahol korábban lakott gazdátlan, vett maga mellé hét, nála gonoszabb lelket, és visszaköltözött abba a lakásba, és annak az embernek az állapota rosszabb lett az előbbinél. Elhangzott a figyelmeztetés, ne hagyjuk gazdátlanul lelkünk házát, hívjuk be Jézust, aki az ajtó előtt áll és zörget. Márton Előd, Karavánfelelős
11
Erdélyi Kontrasztkiállítás turné
Bita, Kézdi-Orbai Egyházmegye, Kálvin napok, Ifjúsági nap – júl. 1. Csittszentivány, Maros-Mezőségi Egyházmegye, Ifjúsági nap – júl 5. A Kontrasztkiállítás szerzői kisvárdai református fiatalok voltak, akik 2008- Vajdaszentivány, VIII. MMIKE Emberhalásznapok – júl. 11–13. ban mutatták be ezt először a nagyközönségnek. Azóta igen hosszú utat járt Hídalmás, Zilahi Egyházmegye ifjúsági tábora – júl. 21. be. Nagy látogatottságnak örvendett, ugyanis a multimédiás kiállítás elkapta Tusnádfürdő, XXII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor – júl. 25–26. a fiatalok hullámhosszát. Az üzenet nem direkt – ezt a fiatalok csuklóból leseper- Cserefalva, Lánytábor – júl. 29. nék –, hanem a kisfilmekkel alátámasz- Csomakőrös , X IV. IKE-találkozó – aug. 1–2. tott tények, képek, plakátok és molinók Kolozsvár, V. Kolozsvári Magyar Napok – aug. 20–23. égetik belénk a fájdalmas felismeréseket, Marosvásárhely, II. Vásárhelyi Forgatag – valahogyan indirekten. aug. 28–30. 2011-ben Magyarország 10 leglátogatottabb kiállítása közé tartozott. Jelen- Kovászna, 17. Kovásznai Városnapok – szept. 6. leg több mint 70 ezer látogatót tartunk Gyulakuta, Küküllői Egyházmegye, Ifjúsászámon. gi nap – szept. 13. Az Erdélyi Kontrasztkiállításnak 12 stáMagyarózd, Magyarózdi Drogterápiás ciója volt, és közel 1500 látogatója. Otthon – szept. 17. Ha Isten is megsegít és úgy akarja, akkor a kiállítás jövőben is visszajön Erdélybe, úgyhogy készüljetek fel, újra sokkolni fog. Amúgy a Kontraszt nem keresztyén horror, ez sajnos a valóság. Márton Előd, a Kontrasztkiállítás régiós felelőse Videó mint szemléltetés – Kontrasztkiállítás
12
Spanyol dallamok alatt ukrán szalonna és magyar pálinka A franciaországi YMCA (Young Men’s Christian Association) Demokrácia Európában címmel szervezett ifjúsági konferenciát a Strasbourgtól nem messze található Salmban. Augusztus utolsó hetében 50 fiatal vett részt az egyhetes programban. Franciaországból, Spanyolországból, az Egyesült Királyságból, Németországból, Romániából és Ukrajnából érkeztek a csoportok. A változatos programok lehetőséget nyújtottak a hat ország részletesebb megismertetésére és megismerésére. Sor került történelem, politika, vallás, kultúra, turisztika, gasztronómia, oktatási rendszerek és egyéb problémák megvitatására is.
A nemzetközi est tökéletes nyitóprogram volt. A feladat így szólt: Terítsd meg az országod asztalát és keltsd fel az érdeklődést! Az ebédlő néhány órán belül már egy bemutató teremhez hasonlított: zászlók, térképek, fotók, tradicionális ennivalók és innivalók mindenhol. Angol nyalánkságok, francia vörösbor, ukrán szalonna, német sőr, erdélyi vinetta és házi pálinka kóstolgatása közben spanyol Macarena, moldvai körtánc, ukrán énekek és hangos nevetés fűszerezte a hangulatot. A következő feladatban a gasztronómiát és a szórakozást a történelem, a politika és a gazdasági, valamint a társadalmi problémák kérdése váltotta fel. A csapatok igyekeztek minél látványosab-
Strasbourg
13
A cserekapcsolat résztvevői ban bemutatni országuk jelenlegi helyzetét. Míg az angol fiatalok eljátszották a három különböző nemzeti közigazgatási központ parlamenti együttműködését és mosolyogva bólogattak II. Erzsébet királynő szerepében, az ukrán csoport saját készítésű, megható fotókkal demonstrálta a kijevi forradalmat. Spanyolországban még nagyobb a munkanélküliség problémája, mint azt gondoltuk volna. A 2007 óta tartó pénzügyi-gazdasági válság minden korosztályra nagy hatással bír. Velük ellentétben Németország meglepően jó gazdasági helyzetben van – a fiatalok elmondása szerint. A kecsegtető minimálbér a legalja kategóriát is megilleti. A francia fiatalok munkapiacon való elhelyezkedését akadályozza az ország túlzottan főváros-központúsága. Az elit egyetemek zöme Párizsban van, és
14
sokat kell fizetni értük. Azt is elmondták, hogy az egyházi vagy keresztyén szervezeteket a kormány nem részesíti támogatásban. A kisebbségek helyzete Romániában, valamint a magyarság által kívánt autonómia fogalma is érdekes témának bizonyult a külföldiek számára. A csütörtök Strasbourgról szólt: egész napos városnézés és az Európai Parlament meglátogatása. A változatos napi témák megvitatása, a közös sütés-főzések, a csapatjátékok, no meg a jó bulik baráti társasággá formálták a vegyes közösséget. A tapasztalatcserék és az egy hét alatt összegyűjtött élmények a nemzetek közötti jelentős különbségeket és hasonlóságokat egyaránt feltárták előttünk. Fall Orsolya
Ha szeretnéd, változtass! Az IKE világszövetsége 2014. június 29. és július 6. között tartotta a 18. Tanácskozását az Egyesült Államok Colorado állambeli Denverben. Veres Csaba, IKEtitkár képviseletében az Erdélyi IKE is jelen volt ezen a különleges alkalmon. Az IKE Világszövetség Tanácsának 18. találkozója több ok miatt is jelentőséggel bír. Számunkra a 18. Világtanács a tagságfelvételünket is jelentette, így ezentúl aktívan is részt veszünk a nemzetközi IKE életében. A négy évente ülésező tanács idei mottója “Empowering young people” volt, azaz lehetőséget biztosítani a fiataloknak, hogy felelősségteljesen és aktívan vegyenek részt a helyi, illetve határokat és akár kontinenseket átívelő IKE életében és szolgálatában. Ennek a mottónak eleget téve volt jelen a több mint 200 fiatal is, akik a világszövetség ál-
Veres Csaba
tal kezdeményezett Change Agent/Változás ügynökei programban vettek részt az elmúlt évben. Veres Csaba a reggeli áhítatokat szervező és vezető csapat munkájában is részt vett. A sportcsarnokból átrendezett gyűlésterem reggelente igazi templommá alakult át, amint 800-900 résztvevő különböző nyelven halhatta a Szentírásból a napi igét, és együtt dicsérte a népek és nemzetek Urát. A 18. Világtanács másik jelentősege az, hogy a tisztújító gyűlésen 83 ország képviseletében Roland Werner, Betsy Williams, Veres Csaba 1300 képviselő vett részt.
15
A Sri Lanka-i képviselettel A jelenlevők egy új, 27 tagból álló vezető bizottságot választottak. Az IKE Világszövetség, mely 119 országban 58 millió személyt ér el, Peter Posner személyében új elnökét is köszöntötte, aki az Angol IKE-mozgalom jelöltjeként kapott
megbízatást erre a megtisztelő feladatra. A Világtanács házigazdája a YMCA of the Rockies az eseményhez illő vendégszeretettel fogadta az 1300 képviselőt, akik nem csupán a jól felszerelt és modern Estes Park táborozó és konferenciaközpontnak a kényelmét élvezhették, hanem a környező Rocky Mountain hegyvonulat lélegzetelállító festői környezetét, és a távolban szikrázó, hó borította hegycsúcsait is, amelyek minden reggel a teremtő és mindenható Isten naponta megújuló kegyelmére emlékeztettek. Kívánjuk Isten áldását az újonnan megválasztott világszövetségi vezetőségre. Veres Csaba
Amerikából jöttem, mesterségem címere: TSZ Az Amerikai Egyesült Államokban élő magyarok, Magyar Baráti Közösségének (MBK) meghívására, részt vettem a 39. ITT–OTT konferencián, Lake Hope tavánál, Ohio államban. Továbbá 6 államot látogattam meg, amelynek célállomásai olyan városok vagy települések voltak, ahol magyarok élnek, illetve magyar rendezvényt szerveztek ebben az időszakban. Augusztus 13-án indultam, Budapest– Varsó–Chicago útvonalon. Egy hosz-
16
szú, 13 órás utazás után megérkeztem Chicagóba. Itt az MBK tanácsosa, illetve már évek óta az IKE angoltáborok egyik szervező önkéntese, Panni néni volt a házigazdám. Első utam Chicagóba, majd Ada kisvárosba vezettek. Ezt követően az MBK, 39. ITT–OTT konferenciáján vettem részt festői környezetben a Reménység tavánál (Lake Hope, Ohio). A hét témája Együtt a szétszórtságban, Erdéllyel a főszerepben. Jómagam azon túl, hogy az amerikai magyar fiatalokkal és Kőrösi Cso-
ma Sándor-ösztöndíjasokkal töltöttem a hét nagy részét, Média és kommunikáció a szétszórtságban címmel, kerekasztalbeszélgetésen vettem részt, azt követően pedig lehetőségem volt bemutatni az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) felépítését, tevékenységét és programjait. Nagy öröm volt számomra ezen a nagyszerű és már olyan sok éve folyamatosan, megszakítás nélkül működő konferencián részt venni. A program ezenkívül lehetőséget nyújtott több erdélyi elszármazottal beszélgetni, előadásokra, könyvbemutatókra és különböző esti programokra elmenni. Jó volt látni, hogy olyan messze a szülőföldjüktől, az Amerikai Egyesült Államokban élő magyar nemzedék megőrzi hagyományait, nyelvét és kultúráját. Számomra a legérdekesebbek talán azok a
felismerések voltak, amikor hasonlóságokat véltem felfedezni az ITThoni és OTTani kisebbség között. Mindenkinek csak ajánlom, hogy ha tehetik, menjenek és nézzék meg hogyan élik meg az amerikai magyarok a mindennapjaikat. Ezenfelül igyekeztem felhívni az amerikai magyarok figyelmét arra, hogy, habár nemes gesztus meghívni néhány erdélyi magyart egy konferenciára, az igazi megismerés mégis az lenne számukra is, ha eljönnének és a saját szemükkel látnák, illetve megtapasztalnák azt, hogy hogyan éljük meg mi itthon Erdélyben a magyarságunkat. Az ITT–OTT találkozó után a főszerepet az utazás kapta. Következő állomásom Washington DC volt, amelyről, ha egy mondatot kellene mondanom, az úgy hangzana: az a főváros, amely elő-
Média és kommunikáció a szétszórtságban – kerekasztal-beszélgetés
17
re ki volt találva és megtervezve. A fővárosból a következő állomásom a századforduló (1900) második legnagyobb magyar városa, Cleveland volt. Hatalmas szociális-kulturális különbség érződött, amint a fővárosból egy kisebb városba érkeztem. Négy napig a Catholic Workerház vendége voltam. Vendéglátóim hajléktanalok. Foglalkozásuk: hajléktalan misszionáriusok. Házukban a saját szabályaik érvényesültek. Ez egy életre szóló élmény volt: belelátni ebbe a munkába és missziós környezetbe. Clevelandben részt vettem egy több ezer fős rendezvényen, az 56. Cserkésznapon, majd egy közeli IKE-központba is ellátogattam. A geaugai YMCA vezetősége nagy kerek szemekkel hallgatta végig, amikor az Erdélyi IKE programjairól meséltem, és minden mondat végén hozzátették a „WOW” szót. Nos, körülbelül én is ezt a szót tettem hozzá a kikerekedett szemeimhez, amikor megmutatták az IKE új jégkorongpályáját, sportközpontját, uszodáját, testépítő termét, és így tovább.
Ezt követően három nap alatt, több ezer mérföldet tettem meg, két magyar rendezvényt látogattam egy bérelt autóval, és két kedves hölgy kíséretében. Detroitban „Pig Roast”-fesztiválon vehettem részt, ahol a lángos és a töltött káposzta mellett a disznót egészben megsütötték. Innen a tizenkét órás út a Keleti partra vitt minket. Az ottani, újabb magyar napon, a gyerekfoglalkozás mellett a pattogtatottkukorica-gépet is megtanultam kezelni. S ha már Keleti part, akkor egy New York-i látogatás semmiképp nem maradhatott ki. Gyors városnézés a metropolisban, majd tizenöt órás út Chicagóba, hiszen másnap már utaztam is vissza Európába. A fent felsoroltak mellett természetesen igyekeztem minél több sajátos és nem nemzetközi étteremben étkezni, kipróbálni az amerikai nagyvárosi, kisvárosi és vidéki életet, megkóstolni Amerikát. Az amerikai Álomutazás hatalmas élmény volt, de ami talán fontosabb, hogy nagyobb elkötelezettséggel jöttem haza, ami a jövőbeli, itthoni munkámat és életemet illeti. Tussay Szilárd
Ami összeköt, az a mindenen átívelő szeretet Kárpát-medencei megmozdulás, a Magyar Református Szeretetszolgálat kezdeményezésével, mely a segítésről, együttmunkálkodásról, generációk közötti összefogásról, kapcsolatépítésről szól. Legfőképpen azonban az önkéntességet akarja népszerűsíteni a Református
18
Egyházon belül, ugyanakkor nyit a nem egyháztagok felé is. Gyakorlatilag gyülekezetek, ifjúsági csoportok, szervezetek egy-két napos önkéntes munkáját jelenti, amely a közösség építésére, szépítésére, jobbá tételére szolgál.
Három tevékenységi területről lehetett választani: fejlesztési (kerítésfestés, játszótérépítés stb.), környezetvédelmi (szemétszedés, faültetés stb.) és szociális (beteglátogatás, program idősek otthonában, árvaházban stb.). 2014-ben a Szeretethíd május 16–17én zajlott, és Erdélyben 12 csoport, mintegy 100 önkéntes regisztrált Kalotaszeg vidékéről, Kolozsvárról, Maros megyéből, illetve Székelyföldről is. A regisztráltak legfőképpen gyülekezeti ificsoportok, és a kedvezőtlen időjárás ellenére kinti munkálatokra, többnyire a templom és környékének szépítésére vállalkoztak. Több csoport is festett kerítést, kaput, gyűjtött szemetet. Így varázsolta újjá a Kolozsvári Egyházmegye a páncélcsehi református templom kertjét; a kalotaszentkirályi gyülekezet és a kálnoki IKE a falu templomát. Volt csoport, amely temetőt takarított, többek között erdélyi hírességek sírja is megszépült. Így került gondozásra a marosvécsi várkert is. Gyomtalanították, virágot ültettek Kemény János és családja sírjára, Varró János sírjára, illetve lekaszálták a füvet Wass Albert síremléke és a Helikon-asztal körül is. Több csoport is versek, igék és idézetek felolvasásával tette színessé a munkafolyamatot. Egyetlen egyéni regisztrálónk, a Szovátai Szent József Gyermekotthont látogatta meg másodmagával. Akárcsak a csoportok, ő is küldött utólag beszámolót. Megosztotta velünk, miszerint: „Ennek az egésznek van egy olyan han-
gulata, ami magával ragadó és igazából nincsenek szavak, amelyek hitelesen ki tudnák fejezni. Ezt meg kell tapasztalni, és igazán megéri feláldozni egy-két napot, vagy akár többet is, mert sokkal többet gazdagodunk, mint hinnénk. Lelkileg. És ez nagyon fontos!” Bár több hegyen is az eső miatt halasztani kellett egy héttel a tevékenységeket, vagy napközben szünetelni, a visszajelzések mind pozitív élményekről árulkodnak. A beérkezett beszámolók szerint nagyon jól sikerült az ackió, „felülmúlta minden elvárásunkat”. Egy másik csoport ezzel zárta beszámolóját: „Isten áldását kérjük a helybeli szervezők, résztvevők fáradozásáért, a munkálatukért; a szervezőknek, akik kaput nyitottak egy új szokásnak, lehetőségnek, és nem utolsósorban az önkénteseknek, szerte a világon, akikben felidéződött William Arthus Ward gondolata: »Többet akarok, mint csupán tartozni valahová – részese akarok lenni. Nem csupán törődni valakivel – valóban segíteni akarok. Nem csupán hinni fogok, de gyakorlatba ültetem hitemet. Nem csupán rendes akarok lenni, hanem jó. Többet fogok tenni, mint csupán megbocsátani – felejteni fogok. Nem csupán álmodozni, cselekedni fogok. Nem csupán tanítani, ösztönözni fogok. Nem csupán tanulni, gyarapodni akarok. Nem csupán adni, szolgálni fogok. Nem csupán élni, növekedni fogok. Nem csupán szenvedni, de győzni fogok.«” Gyéresi Blanka erdélyi megbízott koordinátor
19
Érzelmileg MKT Noha az idő egyre csak múlik, vannak az ember életében olyan pillanatok, alkalmak, amelyek más és más érzéseket váltanak ki belőlünk, ezáltal ivódnak bele az emlékezetünkbe, lelkünkbe, részünkké válnak. Számomra az MKT ilyen esemény volt: rengeteg új érzéssel, emlékkel, tudással, baráttal ajándékozott meg. Őszintén bevallom, hogy 2014 márciusáig nem hallottam az MKT-ról, ezért nem is tudtam, hogy mit jelent, de szerencsére mára ez már nem így van. A három szemináriumi hétvége és a nyári gyakorlat ideje alatt megtanultam, hogy a Munkatársképző Tanfolyam rövidítése mellett még azt is jelenti, hogy Maradj Krisztus Tanítványa. Ez utóbbi három szó nemcsak az én, de a társaim figyelmét is felhívta, mindenkinek nagyon tetszett
MKT-sok Segesváron
20
ez a biztatás, mint ahogy azt a himnuszunkban is megfogalmaztuk: „Maradj te is Krisztusnak a, Krisztusnak a tanítványa Jöjj te is ide miközénk, légy te is a Krisztus”. Az MKT-ra a lelkészem hívta fel a figyelmem, de először nagyon bizonytalan voltam a döntést illetően. Leginkább azért tartózkodtam, mert egyedül jelentkeztem a mi egyházközségünkből, féltem attól, hogy mi lesz, ha meszsze kell utazni, mivel fogok eljutni oda, mi lesz, ha nem fog tetszeni ez az ismeretlen dolog, ha nem azt kapom amire számítok. Kérdések sora halmozódott előttem, és sikerült eléggé elbizonytalanodnom. Aztán néhány napi gondolkodás és a lelkészemmel való többszöri beszélgetés után sikerült meggyőznöm magam, hogy ez az elhívás nem lehet véletlen. Most, az MKT elvégzése után rájöttem, hogy bizony oka volt ennek a
képzésnek az életemben, Istennek célja van velem és a csapat többi tagjával is, mégpedig az, hogy ifjú társainkat, akik eddig nem voltak elég közel Istenhez, rávezessük a könnyen járható ösvényre az „erdő között”. Bizonyára nemcsak én éltem már át olyan helyzetet, amikor legalább 10-en voltak körülöttem, mégis azt éreztem, hogy egyedül vagyok. Pedig ez nem így van – tanultam meg itt –, sosem vagyunk egyedül, Isten egy pillanatra sem hagy magunkra, csak bíznunk kell benne, és segít minket, legyen szó csak egy döntés meghozataláról is. Bármilyen munka jellemzője az, hogy nehéz, s ez alól az ifjúsági munka sem kivétel, viszont ha kitartunk és nem adjuk fel, akkor a termés gyümölcsöző lesz. A szemináriumok ideje alatt megtapasztalhattuk, hogy milyen érzés szembesülni olyan emberek bensőséges mondanivalójával, akiket
nemrég ismerünk. Megtisztelő és fenséges volt nyitott szívvel beszélni egymás előtt, olyan dolgokról, amelyeket talán még barátainknak sem mondtunk el. Sok közös élmény köt most össze bennünket, munkatársakat és résztvevőket egyaránt, ezek közül néhányat muszáj megemlítenem: az első közös éneklés Marosvásárhelyen, bibliodráma, istentisztelet utáni szolgálatok, láthatatlan színház, hogy az MKT az Maradj Krisztus Tanítványa, fordított este, és még sok más. Felbecsülhetetlen értékkel bírnak a fent említettek, szavakban nem lehet megfogalmazni, hogy mennyi mindent ad nekünk egy-egy szeminárium. Hálás vagyok Istennek és az engem bátorítóknak, hogy részese lehettem egy ilyen nyitott, aktív, energikus, őszinte csapatnak, akik ráléptünk egy útra, amely az igazság felé vezet. György Márta, MKT-résztvevő
Tusványoson MITugrásztak az IKE-sek A 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, azaz Tusványoson a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) egy újszerű ötlet megvalósításán dolozott. Ennek érdekében létrehozta a többnyire ODFIE-s és IKE-s fiatalokból álló MITugrász csapatot, amelynek az volt a célja, hogy a MIT-et reklámozza, magára vonja a figyelmet. De mit is jelent valójban a MITugrász? Utánanéztünk, és a magyar értelmező szótár szerint a MITugrász az a „Feltűnősködő (személy), aki bár jelentéktelen
ember, de sürgés-forgásával, kotnyeleskedésével igyekszik mások figyelmét magára vonni”. A sok programon általában ugyanaz a célközönség vesz részt, így a MITugrászok, akiket az egységes pólókban könnyen fel lehetett ismeri, nem programokat kínáltak a Tusványos résztvevőinek, hanem gerilla jellegű akciókkal szórakoztatták, talán bosszantották a résztvevőket.
21
Az „akciók” szerdán, a fesztivál második napján indultak mindenhol felbukkanó matricákkal, MIT akarsz? MIT vársz? MIT kívánsz? MIT álmodtál? stb. felirattal. Ezt követték a történetekből történelem elv alapján elindított emlékfüzetek, amelyeket, miután beleírták a saját tusványosos történeteiket, kézről kézre folyamatosan tovább kellett adni másoknak. A következő napon megjelentek a „Before I die...” jelzésű táblák, ahova bárki felírhatta gondolatait. A legnagyobb népszerűségnek örvendő akció az a MITagram volt. Több ezer poénos és kreatív fotó készült a Tusványosnak dedikált MITagramnak nevezett képkerettel. A Facebookra feltöltött képekkel rengeteg új emberhez jutott el a MIT. A következő két akciót sem hagyta alább a csapat, a Rúzsa Magdi koncert elején több mint 500 kiosztott szap-
MITugrászok akció előtt
22
panbuborék fújókkal köszöntötték a művésznőt. Majd az Intim Torna Illegál dobosával is sikerült megegyezni, hogy a Tusványosnak dedikált himnusz alatt, egy MIT-es labdát dobjon be az első sorba. A labda nem bírta a tömeget, vagy inkább fordítva, és az első 5 másodperc alatt szétszakadt. Mint minden rendes fesztivál vége felé, a résztvevők a sok programtól és hajnalig tartó bulitól kifáradnak, így a MITugrászos csapat ERŐT (édesség formájában), ÖLELÉST (kedves ölelés formájában) és EMLÉKET (Tusványos képeslap) osztogatott. Az eredmények nagyon pozitívak, így a főszervező csapat és a MIT-elnökség kérésére a MITugrász 2015-ben is ott lesz Tusványoson, keressétek a nagyon boldog és túlszórakozott csapatot, vagy ha nem, ők úgy is megtalálnak.
OBV Final Countdown a kincses városban OBV – gyanúsan hangzik. Mit fed a kód: orvos belgyógyászati vizsga vagy olimpiai bajnokvédő? Nem talált! – Országos Bibliaismereti Vetélkedő. Az idén 5 egyházmegyében szervezték meg az OBV-t: a Görgényi, a Dési, a Küküllői, a Maros-Mezőségi és a Brassói Egyházmegyében. Mindenhonnan az első két helyezett jutott tovább az országos szakaszra, amelyet Kolozsváron tartanak majd meg november 15-én. A „Final Countdown”-on a következő IKE-csoportok fiataljai mérik össze tudásukat: Maroshévíz, Körtvélyfája, Melegföldvár, Szentmáté,
Küküllői Egyházmegyei Napok, Gyulakuta Székelyabod, Héjjasfalva, Marosvásárhely-Alsóváros és Nagymoha. Az egyházmegyei szakaszon az 1Sámuel könyve és a Márk evangéliuma, az országos szakaszon pedig
az 1-2 Királyok és a János evangéliuma lesz fókuszban. Drukkolunk a döntősöknek! Márton Előd, IKE utazótitkár
Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) 400370 Kolozsvár (Cluj-Napoca) Mócok (Moţilor) út 84. szám Tel/fax.: +40 264 598 050 Mobil: +40 744 670 769
[email protected] – www.ike.ro – www.facebook.com/erdelyiike
23
ERDÉLYI IKE | 2014 ERDÉLY
TÁMOGATÓK:
