HÍRADÁSTECHNIKA Rurál hálózatok*
DR. BERCELI TIBOR (TKI), DR. L A J T H A GYÖRGY (PKI), DR. TÓFALVI GYULA (TKI)
Bevezetés Az információcsere az egyik legalapvetőbb emberi tevékenység; nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy az ember társas lény legyen és hogy m u n k á t tudjon végezni. A hírközléstechnika ezt a tevékenységet segíti és teszi h a t é k o n y a b b á ; egyben az ember egyik fő eszköze a távolság és az idő leküzdésében. A hírközlő hálózatok a k é t i r á n y ú kapcsolatterem tés fő technikai megoldását adják. A kapcsolat t e r e m t é s nemcsak emberek k ö z ö t t , hanem emberek és gépek k ö z ö t t vagy csak gépek k ö z ö t t is szükséges. A r u r á l hírközlés az egyetemes hírközlés szerves részét képezi, ugyanakkor különleges szerepe van az egyetemes hírközlésen belül, mert elszórtan el helyezkedő előfizetőket k ö t össze egymással és a terület k ö z p o n t j á n keresztül a világgal. A r u r á l hálózatok jelentősége világszerte fokozatosan n ö v e k szik, jellege azonban az ország hírközlési h á l ó z a t á n a k fejlettségétől függően eltérő [1—4]. A hálózat általános jellemzői A hírközlő h á l ó z a t alapja a helyi h á l ó z a t . Ennek egyik jellegzetes esete a városi hálózat. A városi hálózat jellemzője az előfizetők sűrű földrajzi el helyezkedése. A nagy előfizetői sűrűség m i a t t az előfizetői összeköttetések rövidek. Ugyanakkor az előfizetők nagy száma és szoros kapcsolata m i a t t az egyes előfizetők forgalma nagy. Ezek a tényezők indokolják és lehetővé is teszik, hogy a szolgálat használhatósága ( A ) ne legyen lényegesen kisebb az előfizetői tényezőkből (foglalt, nem jelentkezik) adódó 0,2-4-0,25 sikertelen hívási valószínűség és a tervezett veszteség (CCITT) 0,05-4-0,1 e g y ü t t e s sikertelenségi a r á n y á n á l , vagyis az A = 0,6 0,7 ér téknél. A városi hálózatot a d o t t s á g a i n a k megfelelően nagy k a p a c i t á s ú kapcsolóközpontokkal alakítják k i , me lyekhez az előfizetőket vagy közvetlenül vagy kon* A cikk a Magyar Tudományos Akadémia Távközlési Rendszerek Bizottsága részére készített helyzet elemzés kibővített változata. Beérkezett: 1982. V I . 22. Hiiadástechnika
XXXIV.
évfolyam
1983. 3.
szám
c e n t r á t o r o k o n keresztül k ö t i k be. A k ö z p o n t o k a t és az átviteli utakat úgy méretezik, hogy a várakozási és a kapcsolatfelépítési idő kicsi legyen. A városi h á l ó z a t b a n az előfizetői vonalak összefogását vagy egyszerű nyalábolással, vagy vonal- illetve forgalom koncentrálással (veszteséggel) m ű k ö d ő berendezések kel ( k o n c e n t r á t o r o k k a l ) végzik. A veszteséggel m ű k ö d ő k o n c e n t r á t o r o k a t max. 1 —5%-os torlódásra tervezik. A k o n c e n t r á t o r o k korszerűen a főközpont részei (kihelyezett előfizetői fokozatok), t e h á t nem jelentenek sem lényeges többletköltséget, sem t ö b b letveszteséget. A rurál hálózat szintén helyi hálózat, a k á r c s a k a városi hálózat. Azzal ellentétben azonban fő jel lemzője az előfizetők r i t k a , gyér földrajzi elhelyez kedése. E m i a t t az előfizetői összeköttetések hosszúak. Ugyanakkor az előfizetők kis száma és laza kapcso lata m i a t t az egyes előfizetők forgalma kicsi. Amíg a városi hálózat egy nagy települési egység hálózata, a r u r á l hálózat sok kis települési egység hálózata. A rurál h á l ó z a t b a n kis létszámú helységek és egyedi települések nagy területen elszórtan talál h a t ó k , ezért a hálózat egyik fontos jellemzője a t e r ü leti jelleg. Ez azt jelenti, hogy sok i r á n y b a n kell összeköttetéseket kiépíteni, de az egyes i r á n y o k b a n az előfizetők száma és forgalma csekély. í g y az elő fizetői összeköttetés kihasználtsága alacsony szintű. A városi és a r u r á l hálózat jellegében különböző. Ez b e l á t h a t ó , ha bevezetjük a területegységre eső N előfizetői s ű r ű s é g e t : D=— (N az előfizetők száma, T a t e r ü l e t n a g y s á g a ) . Ez például Magyarországra D = 10 á l l o m á s / k m . T e k i n t s ü k városi h á l ó z a t n a k , ahol az előfizetői sűrűség az országos átlag 10-szere2
sénél nagyobb: D > 1 0 D. (Budapesten D = = 1000 á l l o m á s / k m . ) R u r á l t e r ü l e t e n a sűrűség az országos átlag harmada alatt v a n : D
2
r u r á l 2
97
csók legyenek, külön épületet és kezelést ne igényel jenek. A használhatóság terén pedig ésszerű komp romisszumokkal kell a rendszert méretezni a költsé gek csökkentése érdekében. A r u r á l hálózatok b á r sok olyan berendezést és hálózati elemet tartalmaznak, m i n t a városi hálóza tok, rendszerükben, felépítésükben és méretezésük ben jelentősen eltérnek azoktól. E z é r t a rurál háló zatnak nemcsak a települési jellege, hanem a tech nikája is sajátságos. A k ö v e t k e z ő k b e n ezeket a jel lemzőket részleteiben is kifejtjük. Valamennyi helyi hálózat, így a rurál hálózat is az országos hálózat része. A helyi hálózatok a t á v o l sági összeköttetések (kábelek vagy rádiórelék) révén egymáshoz kapcsolódnak. Az országos hálózat pedig a nemzetközi összeköttetések ú t j á n m á s országok hálózatával van kapcsolatban és beleilleszkedik a v i lág hírközlési h á l ó z a t á b a . Ez viszont nem engedi meg a r u r á l hálózatok minőségének tetszőleges csök kentését. Területi jellemzők A t e r ü l e t viszonyai a rurál hálózatok kialakításánál döntő fontosságúak, ezért ezekkel részletesebben kell foglalkozni. A területi jellemzőkbe a település szerkezeten kívül a földrajzi, éghajlati, i n f r a s t r u k t u r á lis, gazdasági, műveltségi stb. t é n y e z ő k e t is beleértjük. A településszerkezetre általánosan m á r említet t ü k , hogy jellemző a sok kis létszámú (vagy kis s z á m ú előfizetővel rendelkező) helység és ezek mellett az egyedi települések. A z előfizetői állomásokat k é t csoportba soroljuk: lakás és munkahelyi állomások. A rurál h á l ó z a t o k b a n a fejlesztés kezdeti időszaká ban sok esetben magasabb a munkahelyi állomások a r á n y a , mint a városi h á l ó z a t o k b a n . A lakossági igé nyek kielégítésére ideiglenesen, szükségmegoldás k é n t nyilvános állomások és többszörös egyszerű iker megoldások is számításba j ö h e t n e k . A földrajzi elhelyezkedés szempontjából vannak olyan területek, ahol a települések egymástól való távolsága igen nagy és a népsűrűség nagyon ala csony. Ilyenek a sarkvidéki területek (Kanada, Szibéria), sivatagi területek (Szahara, Ausztrália belső része, Közép-Ázsia sivatagai), őserdők (Brazí lia belső része, Közép-Afrika, Indonézia). A földrajzi viszonyok igen sokrétűek. A legtöbb esetben a t e r ü l e t domborzata változó. Különleges földrajzi t é n y e z ő k : a magas hegységek, nagy tavak, széles folyók, tengerek (szigetvilág), öblök, sivata gok, mocsarak, jégmezők. A hálózatok k i a l a k í t á s á t az éghajlati viszonyok is erősen befolyásolják. Rádióösszeköttetéseknél a h u l lámok terjedése bizonyos m é r t é k b e n függ mind a földrajzi, mind az éghajlati, időjárási tényezőktől. Az éghajlati viszonyok nagy szerepet j á t s z a n a k a berendezések energiaellátásában is. Az infrastruktúra kiépítettségének m é r t é k e fontos szempont. Elsősorban az ú t h á l ó z a t és az energia hálózat színvonalát kell számításba venni. A gazdasági tevékenység ugyancsak lényeges t é nyező. A rurál k ö r z e t e k b e n nemcsak mezőgazdasági m u n k á k folynak és sok esetben nem is ezek a domi nálok.
98
Szolgáltatások A lakásállomások esetében elsősorban beszédátvitelre van igény, a munkahelyi állomásoknál azonban a be széd mellett az a d a t - c s a t o r n á k biztosítása is szüksé ges. Mivel az összeköttetések kihasználtságának n ö velése fontos gazdasági szempont, célszerű integrált szolgáltatásra törekedni. A rurál hálózatokban az á t viteli követelmények t e h á t nem enyhébbek, mint m á s hálózatokban. A h á l ó z a t n a k folyamatos üzemet kell biztosítania, vagyis csak automatikus működés engedhető meg. Viszont sok esetben nem áll rendelkezésre energia elosztóhálózat, ilyenkor az állomást saját áramfor rásból kell táplálni. Előnyös ezért a nap- és szél energia esetleges felhasználása is. A hálózat kialakítása A hálózatot igen nagyfokú rugalmassággal kell k i alakítani. A funkciók — elsősorban a kapcsolás terén — nem lehetnek jelentősen koncentrálva, mert az az a m ú g y is hosszú és költséges előfizetői Össze k ö t t e t é s e k e t m é g t o v á b b drágítaná. A kapcsolási funkciókat t e h á t n a g y m é r t é k b e n decentralizálni kell. Ez m a g á v a l hozza a vezérlés decentralizálását is [5, 6]. A szétszórt elhelyezés m i a t t csak távfelügyelettel lehet az ü z e m e t gazdaságosan ellenőrizni. Lényeges ezért a távfelügyeleti rendszer kialakítása és elegendő en nagy megbízhatóságú berendezések alkalmazása. Az összekötő vonalak és az előfizetői vonalak le hetnek vezetékesek vagy vezeték nélküliek. A vezeté kes vonalak általában lég- vagy földkábelek. A kábe lek pedig elektromos vagy optikai kábelek. A veze t é k nélküli vonalak U R H - vagy mikrohullámú rádió összeköttetések. Egyes esetekben a műholdas össze köttetések is szóba jönnek [7, 8]. Az összeköttetés fajtájának a megválasztása első sorban gazdasági megfontolások alapján történik. Előfizetői összeköttetés céljára, kisebb helységek belső területein ma rendszerint sokerű kábeleket használnak, mivel ilyen helyen az előfizetők egymás tól való távolsága nem nagy és a kábelből egy-egy érpár kicsatlakoztatása k ö n n y ű . Az egyedi települé seknek a hálózatba való bekötésére viszont az U R H sávú vonalhosszabbítók a legalkalmasabbak. Az összekötő (trunk) vonalaknál a vezetékes és a vezeték nélküli megoldás közötti választást nagy részt a terület adottságai szabják meg. H a az ú t hálózat megfelelő és a terep kábelfektetésre alkal mas, akkor az elektromos vagy optikai kábel a cél szerű megoldás a főbb összeköttetések létesítésére. Egyes esetekben légkábel használata is szóba jöhet. Ezeket gazdaságosan lehet építeni a meglevő erős á r a m ú oszlopsoron. A rádióösszeköttetések akkor előnyösek, ha az á t h i d a l a n d ó távolság 5 — 10 km-nél nagyobb, vagy a terep nem kedvező a kábelfekte tésre (magas hegy, sűrű erdő, széles folyó, t ó , mo csár). A vezeték nélküli összekötő vonalak általában m i k r o h u l l á m ú láncok. A hálózatban mozgó össze köttetésekre is szükség van. Ezeket az ultrarövid hullámú s á v b a n szokás megvalósítani. A mozgó összeköttetéseket a rurál központhoz kapcsolva azok a hálózat szerves részét képezik. Híradástechnika
XXXIV.
évfolyam
1983. 3. szám
A r u r á l hálózat egészében a jelátvitel lehet analóg vagy digitális. Az elosztott kapcsolás és vezérlés, valamint a vonalak egyszerűbb elágaztatása digitális időosztásos technika a l k a l m a z á s á t helyezi előtérbe. Ezt az i r á n y z a t o t erősíti az is, hogy a digitális h á l ó z a t létesítése és fenntartása igen sok esetben ma m á r olcsóbb, mint az analóg hálózaté, és m i n d e n k é p p e n perspektivikusnak t e k i n t h e t ő . Berendezések A rurál hálózat korszerű megoldásban az előzőek szerint időosztásos digitális á t v i t e l t használ. Ennek megfelelően a berendezések is digitális kialakításúak és sok esetben beszéd- és a d a t á t v i t e l r e e g y a r á n t al kalmasak. A kapcsoló k ö z p o n t o k a városi hálózatok központ jaival funkcióikban és egységkészletükben lényegileg megegyeznek. De míg a városi k ö z p o n t o k b a n a kap csoló egységek zöme egy helyen van és a kihelyezett fokozatok a r á n y a nem t ú l nagy, addig a rurál köz p o n t n á l a kapcsoló egységek zöme nem a k ö z p o n t ban van, hanem a területen elosztva. Még lényege sebb különbség, hogy a városi központok kihelyezett fokozatai tulajdonképpen csak vonalkoncentrálást végeznek és így a kihelyezett fokozatokra b e k ö t ö t t előfizetők közötti forgalmat csak a központon ke resztül bonyolítják le; ezzel szemben a rurál k ö z p o n t kihelyezett fokozatainak a saját belső forgalmat is el kell látniok, vagyis kapcsoló típusú k o n c e n t r á t o r o nak kell lenniök. Ugyanis a rurál területen a kihelye zett fokozatok a k ö z p o n t t ó l viszonylag távol vannak és így a belső forgalomnak a távoli központon keresz t ü l való lebonyolítása feleslegesen növelné az átviteli feladatokat. Azonkívül a rurál területen a kihelye zett fokozatra b e k ö t ö t t előfizetők k ö z ö t t van t é n y leges és érdemleges belső forgalom, míg a városi k ö z p o n t o k n á l az ilyen forgalom elhanyagolható mér t é k ű [9, 10]. Az átviteli eszközök elsősorban a PCM hierarchiát alapul vevő digitális berendezések. Ezek lehetővé teszik a csatornák egyszerű elágaztatását. Ugyan akkor az összeköttetések kellő kihasználtságát biz tosítják. Az időosztásos digitális technika lehetővé teszi a különféle többszörös hozzáférést a d ó rendszerek alkalmazását. A többszörös hozzáférés rendszerint veszteséggel jár, a rurál h á l ó z a t b a n azonban a költ ségek csökkentése nagyon fontos feladat, amire területileg elszórt felhasználóknál a többszörös hozzá férésű rendszerek kötetlenségükkel jó lehetőséget ad nak [11, 12]. A többszörös hozzáférés mind a vezetékes, mind a vezeték nélküli rendszerekben megvalósítható. A r u rál h á l ó z a t b a n igazi előnyei azonban a többszörös hozzáférésű rádiórendszereknek vannak. Ezek ugyan is a teljes terület besugárzását el t u d j á k látni és így a besugárzott területen a hozzáférés lehetősége m i n den állomás részére biztosítva van. Ezzel szemben a vezetékes rendszerekhez a hozzáférés csak a vezeték m e n t é n van meg, ami nem területi, hanem csak egy vonal menti ellátást jelent. Ha a területen az előfizetők távolsága nagy ( t ö b b , mint 100 k m ) , a műholdas hírközlést is igénybe ve Húadástechnika
XXXIV.
évfolyam
1983. 3.
szám
szik. A többszörös hozzáférésű m ű h o l d a s rendszerek t ö b b földi állomással tartanak kapcsolatot, amelyek nagy területen helyezkednek el. A forgalom sokfelé i r á n y u l h a t . E z t a feladatot gazdaságosan csak ú g y lehet megoldani, ha a műholdon kapcsolási funkció k a t is végeznek. Ezt beszédcsatorna esetén főleg vonalkapcsolással, adatcsatorna esetén csomagkap csolással oldják meg. Az első kísérletek alapján meg oldható, és n é m e l y esetben előnyös lehet azonban a csomagkapcsolás beszédátvitelre való alkalmazása is. A többszörös hozzáférést időosztással biztosítják. Hazai kutatási célkitűzések A rurál hálózatok fejlődési i r á n y z a t á t a hazai kuta tási tervek is k ö v e t i k . Az O K K F T A/5-nek és az O T T K T K8-nak a jelen ötéves tervidőszakban jelen tős feladatai vannak a rurál berendezések fejlesztése terén: — R u r á l berendezéscsalád fejlesztése (PRS). A munka a B H G EP közppiit-családjával, a T R T PCM multiplex berendezéscsaládjával és a P K I hálózattervezési koncepcióival összhangban folyik és a T K I k o r á b b i PCM multiplex fejlesztési e r e d m é nyeit felhasználja. A PRS berendezéscsaláddal rurál helyi hálózat építhető k i max. 2000 előfizető s z á m á r a , mely gócközpontokon keresztül az országos hálózat hoz c s a t l a k o z t a t h a t ó . A PRS-rendszer időosztásos t e c h n i k á t és primer P C M - n y a l á b o k a t használ mind az átviteli, mind a kapcsolási funkciók ellátásánál. — Előfizetői m i k r o h u l l á m ú rendszer kifejlesztése. Ez egy főállomás és legfeljebb 10 alállomás k ö z ö t t teremt rádióösszeköttetést 0,7 Mbit/s sebességű PCM-nyalábolással. Az alállomások a főállomástól 10 — 15 k m t á v o l s á g b a n lehetnek a területen elszór tan. A rendszer a teljes hálózathoz csak k é t frekven ciát használ. — Az ultrarövid hullámú s á v b a n m ű k ö d ő B R G g y á r t m á n y ú frekvenciaosztású rádiótelefonrendszer továbbfejlesztése. A rendszer szabad csatorna keresést alkalmaz. R u r á l h á l ó z a t b a n mind rögzített, mind mozgó alállomásokkal üzemeltethető. — K i s k a p a c i t á s ú digitális m i k r o h u l l á m ú össze k ö t t e t é s kidolgozása. E n n é l az egyszerű felépítés és kis beruházási illetve üzemeltetési költség a meghatározó. — A meglevő analóg átviteli és kapcsoló berende zések felhasználása rurál hálózatok céljára. Ezen a területen főleg illesztési, jelzésátalakítási feladatok vannak. A k u t a t á s i tervek célul tűzik k i , hogy a hazai ipar olyan berendezéskészlet g y á r t á s á r a legyen felkészülve, mellyel komplett rurál hálózatok szállítására t u d vállalkozni az ötéves tervidőszak végén. A hazai rurál hálózat kiépítési lehetőségei A hazai rurál hálózatok megvalósítása elsősorban az ország telefonhálózatának súlyos e l m a r a d o t t s á g a , ezentúl a települések elszórtsága és a műszaki-gazda-
99
sági k ö v e t e l m é n y e k értékrendje m i a t t komoly nehéz ségekbe ü t k ö z i k . A legnagyobb p r o b l é m á t az ország és így a Magyar Vosta beruházási korlátai okozzák. A jelenlegi beruházási lehetőségeket összevetve a fo gyasztásra előirányzott nemzeti jövedelem h á n y a d dal a számítások azt m u t a t j á k , hogy a hírközlési igények gyorsabban nőnek, mint a lehetőségek. A t á v beszélő állomás üzembe helyezésére várakozók száma és az átlagos várakozási idő növekszik. A nehézségeket á t t e k i n t v e egyetlen lehetőség adó dik a fejlesztés meggyorsítására: az é r i n t e t t terüle ten élő lakosság és a termelő egységekből létrehozott Társulások bekapcsolása. Ezen a m ó d o n a fogyasz t á s r a előirányzott összegek egy része felhasználható a lakossági igényeket kielégítő beruházásra. — A kiépítési m u n k á k megosztásának lehetősége. A r u r á l hálózatok megvalósítása n e v ü k b ő l k ö v e t kezően is a távközlési igazgatás székhelyétől távol szükséges. Ez azt jelenti, hogy az építés költségeit jelentős felvonulási, kiszállási többletköltségek is terhelik. Ez a település nagyságától és a központtól való távolságától függően a k á r 200%-os t ö b b l e t k ö l t séget is kitehet. A telepítéshez illetve kiépítéshez szükséges technológiai eszközállomány egy része is eltér a nagyvárosi kiépítésekhez szükséges eszköz állománytól. E z é r t világszerte előtérben van az a lehetőség, hogy a rurál hálózatok kiépítését ne ugyanaz a távközlési társaság végezze, amelynek fő feladata a gerinchálózatok és a nagyvárosi hálózatok megvalósítása. A rurál hálózat építésének decentrali zált szervezése a költség csökkentés mellett a munka erő k a p a c i t á s problémáit is á t h i d a l h a t j a . — Jövedelmezőség és a tanácsok szerepe. B á r a távközlésnél alapelv, hogy a szolgáltatást mindenki részére biztosítani kell, mégis sok esetben a telefontársaságok előnyben részesítik azokat a te rületeket, ahol kisebb beruházási költséggel nagyobb tarifabevételt lehet elérni, azaz a kiépítés program j á t ilyen sorolás alapján végzik. Magyarországon nagy gondot fordítanak arra, hogy a beruházási eszközöket célszerűen odahelyezzék, ahol azok egy beruházási forintra eső forgalma a leg nagyobb. Ezek a megfontolások összhangban az első ponttal azt eredményezik, hogy a rurál hálózatok be ruházásai ne egy országos szervhez, hanem a terület fejlesztésben és közműellátásban elsődlegesen érde kelt helyi vagy járási tanácsokhoz tartozzanak és azok kiépítése az illetékes tanácsok feladata legyen. — Fenntartás. Az előző pontokkal összhangban a rurál hálózatok ban az egy-egy hibára eső javítási költség a r á n y t a l a nul magas. Vagy vállalni kell a távriasztó távfelügye leti eszközök és az u t a z á s o k költségeit, vagy helyi felügyeletet kell megvalósítani. Elektronikus központ nál, digitális átviteli ú t n á l előfizetőnként és é v e n k é n t 0,2 óra hibaértékkel számolva kis településeken 100 előfizető esetén é v e n k é n t 20 óra k a r b a n t a r t á s r a lenne szükség, ami helyi felügyelet létrehozását sem miképpen sem indokolja. Még 500 előfizetőnél is csak töredék m u n k a i d ő r e van szükség ahhoz képest, amelyet gazdaságosan lehet szervezni. E z é r t kedve zőnek látszana az a megoldás, hogy a h i b á t a hely színen b e t a n í t o t t személyek egységcserével elhárít
100
j á k és a hibás egységek j a v í t á s á t a Posta s z a k m ű helyeiben idővel meg lehet oldani. T e h á t a fenntartási szolgálat is azt mutatja, hogy a rurál hálózatok de centralizált kezelése egy központi ellenőrzéssel és javítással gazdaságos üzemet biztosít. — Társulások szerepe. A decentralizált beruházás, építés és felügyelet kérdéseit a Magyarországon m á r sok helyen elterjedt közmű-társulásokhoz hasonlóan lehetne megoldani. A helyi tanácsok szervezésében létrejöhet azoknak a társulása, akik vagy saját erőből vagy részben saját erőből bankkölcsönnel létrehozzák a község vagy lakótelep k ö z p o n t j á t és a központtól az előfizetőkig terjedő hálózatot. Ezt az előfizetői hálózatnak nevez h e t ő rendszert a Posta által j ó v á h a g y o t t tervek alap j á n postai engedélyű berendezésekkel építik meg. Az így elkészült előfizetői hálózatot a Posta ellen őrzi és ezt követően a rurál hálózat ezen részét beköti az országos hálózatba. A rurál hálózat használata u t á n az előfizetők u g y a n ú g y megfizetik a tarifát, de mert az előfizetői hálózat nem postai, hanem t á r sasági tulajdonban van, alapdíjat nem fizetnek. A hálózat társasági tulajdona nem jelenti azt, hogy a kiépített előfizetői hálózatrész m e g b o n t h a t ó , felszámolható vagy eladható a társulás egyes tagjai nak elhatározása szerint. Bármilyen változtatás csak a társulás egybehangzó javaslata alapján a Posta egyetértésével valósítható meg. — Gazdasági követelmények*. A rurál hálózatokban egy előfizetőre jutó berende zésköltség 16 000,— F t központköltségből, ezentúl 4500,— F t kábelköltségből, 1 5 0 0 , - F t készülék költségből és 3000,— F t áramellátási költségből áll. Ezen 25 000,— Ft-on túllevő épület- és munkaköltsé gek a helyi viszonyoktól függenek. A helyi hálózatok fejlesztéséből adódó nagyobb forgalom miatt a t r ö n k és a helyközi hálózat is bővítendő. Ennek költségeit lehetne központi beruházási összegekből fedezni. A társulás és Posta közötti megállapodás t á r g y á t kell képezze a helyi k ö z p o n t és a gócközpont k ö z ö t t levő t r ö n k megvalósításának költsége is. Valamennyi költséget összevetve is úgy látszik, hogy az társasági forrásokból hamarabb megvalósítható, mint postai k ö z p o n t i beruházásból. Ennek alátámasztására meg jegyezzük, hogy az ország lakossága — beleértve a r u r á l területek lakosságát is — évenként k b . 10-szer annyit halmoz fel takarékbetét-állományban, mint amennyit a Posta távközlési (célokra beruházni t u d . — Postai fejlesztés gyorsítása. A hálózat fejlesztésében pénz, munkaerő és szerve zés szempontjából a rurál hálózat k b . / rész súllyal szerepel. H a ez a / rész az előfizetőre á t h á r í t h a t ó lenne, akkor a gerinchálózati fejlesztések, gyűjtő és gócközpontok létesítése megháromszorozódhatna. Ez biztosítaná annak lehetőségét, hogy rendelkezésre álljanak a hálózat magasabb síkjában azok az esz közök, amelyek a társaságok által megépített rurál h á l ó z a t o k a t fogadni t u d j á k . H a a fejlesztés üteme általánosan megháromszorozható lenne, az a t á v 2
3
2
3
* A költségelemzés a jelenlegi átlagos helyzet és a jövőre vonatkozó, infláció nélküli változásokat figyelembe vevő becslések alapján történt. Híradástechnika
XXXIV.
évfolyam
1983. 3.
szám
közlési szolgálatban alapvető változást eredményez ne. A várakozók száma és a várakozási idő nem növe kedne t o v á b b . A tendencia megfordulna és n é h á n y ötéves terv alatt az egyensúly igény és lehetőség k ö z ö t t helyreállna. Az i t t leírt elképzelések nem kizárólag a magyar viszonyokra igazak. Sok országban eddig is a helyi h á l ó z a t o k a t kis társaságok h o z t á k létre és ezek k i fogástalanul e g y ü t t tudtak m ű k ö d n i a P o s t á v a l és azon keresztül annak gerinchálózatával. Erre legjellegzetesebb a finn példa, de ismeretes hasonló szervezés Olaszország és Görögország egyes területein is. 1982-ben lehetett olvasni arról is, hogy az Egyesült Államokban a rurál hálózatok létesítését kiveszik az A T T kezéből. Ezek a példák m u t a t j á k , hogy a társulások révén létrejövő előfizetői h á l ó z a t nemcsak szükségmegoldás, hanem egy átfogó rend szerkoncepció alkotó része lehet. Következtetések A rurál hálózatokra hosszú ideje nagy figyelmet for dítanak világszerte. A rurál hálózat fontossága évrőlévre gyorsan n ő és napjainkban különleges helyzetbe j u t o t t . Ugyanis elsősorban az időosztásos digitális technika olyan új rendszerek és berendezések kifej lesztését tette lehetővé, amelyek a rurál hálózatok követelményeihez alkalmazkodnak és azokat opti málisan elégítik ki. í g y a rurál hálózatok nemcsak t e r ü l e t i adottságaiknál fogva, hanem az alkalmazott műszaki megoldásokat tekintve is önálló szerephez jutottak.
Híradástechnika
XXXIV.
évfolyam
1983. 3.
szám
I R O D A L O M J E G Y Z É K [1] C C I T T : R u r a l Telecommunications, Geneva, 1979. [2] C C I T T : E c o n o m i c and Technical Aspects of the Choice of Transmission Systems, Geneva, 1976. [3] C C I T T : E c o n o m i c Studies at the National L e v é l in the F i e l d of Telecommunications, Geneva, 1976. [4] C C I T T : E c o n o m i c and Technical Aspects of the Choice of Switching Systems, Geneva, 1981. [5] Langenbach-Beltz, M.: Kleine Ortsvermittlungsstelle in Digitaltechnik. Elektrisches Nachrichtenw., B a n d 54., N ° 3, pp. 2 0 8 - 2 1 4 , 1979. [6] Eckhardt, K. E.-Langenbach-Beltz, M.—Maunsaker, J.: Systemstruktur für kleine bis Mittelgrosse Digital-Vermittlungsstellen. Elektrisches Nachrichtenw., B a n d 54, N ° 3., pp. 2 1 5 - 2 2 0 , 1979. [7] Berg, K. G. : New Generation H i g h Frequency Communications Equipments, E l e c t r . Comm., Vol. 50, N ° 3, pp. 2 0 3 - 2 0 8 , 1975. [8] Herriman, J. H. H.: T h e place of V H F , U H F and S H F radio links in developing area, P O E E J , V o l . 56, P a r t 3, 1963. [9] C C I T T : L o c a l Network Planning, Geneva, 1979. [10] Dr. Sallai Gyula (szerk.): T á v k ö z l ő H á l ó z a t o k Forgalmi T e r v e z é s e . K ö z d o k . B p . 1980. K i a d t a : Posta K í s é r l e t i I n t é z e t . [11] D r . Molnár Pál (szerk.): D i g i t á l i s T á v k ö z l ő H á l ó z a t o k , K ö z d o k . B p . 1981. K i a d t a : Posta Kísérleti I n t é z e t . [12] Davidzivk, B. M. — Preston, H. F.: Network Developments and Economics, Electrical C o m m . , V o l . 55, N ° 2, pp. 1 2 7 - 1 3 8 , 1980.
101
