Hiperonimák a moldvai magyarok kétnyelvűségében
Péntek János A Magyar Tudomány Erdélyi Ünnepe 3013. nov. 22.
Hiperonimák? „Nem tudom, hol hullattuk el szavainkat … Elemi iskolai dolgozatíráshoz a madarak és fák nevét – a legismertebbeken kívül – az otthonról kapott batyuban már nem találtam. A természeti és tárgyi világnak gyűjtőfogalmakra zsugorodott leltárához vajmi keveset sulykolt belénk a tanító. Vesszősuhogással hangzott a kérdés: mi virít – ki dalol? Burján és madár. Keltike, poszáta, gyöngyajak, pipitér, csorbota, csicsörke? Felröppenő és elszálló üres fogalmak.” (Sütő A. Anyám … (1976. 159) Hiperonima: fölérendelt fogalmat v. kategóriát jelölő szó, nyelvi kifejezés ↔ hiponima: alárendelt.
Hiperonimák Érintett területek: lexikológia, szociolingvisztika, kétnyelvűség, kontaktológia, nyelvcsere, nyelvföldrajz. Mindennapi beszédben: nyelvi műveltség/műveletlenség és igényesség/igénytelenség:divatszók, szuper (korábban még a fantasztikus), csinál, arról szól … Szaknyelvben: terminológia, hiponimák pontos ismerete. Kétnyelvűségben, a nyelvcsere folyamatában (az erdélyi magyar köznyelvben, a Mezőségen, a moldvaiak körében): a 2. nyelv szerkezeti és szemantikai mintáinak folyamatos hatása: analitikus szerkezetek, jelentéstöbbletek a közmagyarhoz viszonyítva. ■ Korreláció: jelentés(bővülés) ↔ gyakoriság(növekedés)
Hiperonimák
Nyelvcsere folyamatában: nyelvi leépülés → szókészleti hiány pótlása → megnövekedett gyakoriság Nyelvfelejtés: Nem tom, magyarul hogy híják (Ka). Ha magyarul maga megreménti /= megemlíti/, eszembe juttassa /a szót/ (Gy). Na, látad, nem jút eszedbe a magyar szó, ha nem űzöd (Li). Én egy éjjen megebredtem, hogy beszéllek vala az asszonyomval magyarul (Sze). A példák forrása: a tanszék archív anyaga, CsángNyA., CsángSz. (Wichmann) Hiperonimák a moldvaiban: (asszony-, ember-, gyermek)állat, burján, csipke, dudó, kert, madár ~ veréb … és igei hiperonimák!
vagyon (van) ̴ vala ̴volt ̴ (mëg)lësz(ën) Most másval van /= mással él/ (Rj); Nállunk búza nem lesz meg /= nem terem meg/ (Fr). Nállunk a faluba csak a tanyitó van olá /= csak a tanító román/ (M). || Professzorok vannak magik? | /Ő/ kátolik van /= katolikus/ (Szf). ehen van éhes (Bf) || jól van a baj jól megy a munka (L) || nagyon van, terhesën van, terübe van terhes (P) || Napjövettül napnyuguttig az énekbe van /= állandóan énekel/ (L). Összetett igealakokban: Hodzs mundzsa vala? (Szf). || Csak az öregek ha tudnak lesz /magyarul/ (Fr). || Aluszik lësz (P).
ül ̴(áll) Transzszilvanizmusként: Meddig ülsz Budapesten? Moldvaiban: El van mulva ëggy ezëröccáz esztendü, mitöte /= mióta/ itt ülünk (Bf). || Éveg, mibe ül a pálinka (Szc). || Marhák ugy ülnek (Rp). || Kettüdik ujj: mellikbe ül ë dzsürü (Pl). borzosszond ül a haja (Pl); kacagólag ül a szája (M); Ne üllyen láband! (Szf); térgyënd ülnek, lábond ës térdelnek, állnak is (M); Addig ültem seggend, hogy fáj az ületëm (M) A (meg)áll(ik) jelentése szűkült, hiponimává vált.
(mëg)jő jön, megérkezik + életre kel, magához tér, meggyógyul
: Süküdejitül várom, hogy megjüjek (Di). || Szüküdőte várom, hogy a betegszég jön meg (Tr). || Soküdeje várom, hogy mëgjöjön a betegségje (Lk). || Váram régtül, hodzs jöjön meg (Pl). || Jő mëg a fájdalombol (O). árvíz lett: Erőst mëg vót jövel ma a víz (P). magyaroszand jön magyarul mondják: Sépëli, magyaroszand jön, veri, így mi nállunk: csángósszand (Pl); rományul isz úgy jön (Bu), határ jű aláhul /= románul/ (Ku), jő oláosszan (Ju).
csinál ̴csán A moldvai magyarok leggyakoribb szava. szül: csinált gyermëkët (Bf, M). ◊ terem, növel: gyümölcsöt csinál (Kr). Nagy asztalvetést csánnak asztalt terítenek(K) || Szërëdán csinállyák a nuntát (Bf) | Csántok ëgy vigadalmat (G). | Csánik jēg befagy (Tr). ◊ Csány nogy keresztet, ke zördeg vény /ti. rövidlátó/! Menyewel nodzsobb tolvoj, annyaval nodzsobb keresztet vet (Szf). csënyály ënnünk! adj ennünk! (Bf). Kérdésköszönésként: mit csán? (Lk). (Kolozsváron: mit még csinálsz?) Rontás: csán rosszat (Pl). || kicsinál megront ráolvasással: Csinája ki, gyëszkëntál beszédëkvel (M); megcsinál megront, visszacsinál rontástól megszabadít: Ha valaki megcsinállya feteke tyúkkal, feteke tyukval kell visszacsánni s kilenc kutbol vizvel (Bf).
Tanulságok Az elemzett igéknek szemantikai többleteik, eltéréseik révén hiperonima státusuk van a moldvai magyarban. Természetes velejárói a kétnyelvűségnek és a nyelvcserének, jelölői (markerei) is ezeknek a folyamatoknak. A többletek, eltérések mögött a román nyelvi megfelelők állnak: a fi, a sta, a (re)veni, a face, így a szemantikai többlet és az analitikus szerkezetek többsége kontaktusjelenség. A hiperonimák a nyelvközi szemantikai kiegyenlítődés eszközei is, a kétnyelvű beszélő számára pedig megkönnyítik az átjárást egyik nyelvből a másikba.
csángó vagy moldvai magyar? Moldvai magyar = moldvai székely + moldvai nemszékely (magyar). (A 20. sz. végéig a kutatók többsége székely eredetűnek tekintette a moldvai magyarság egészét!) A csángó megnevezés:
XIX. sz.-ban: székelytől eltérő → csángó (magyar) (1841. Petrás Incze János, 1870. Kováts Ferenc) XX. sz.-ban: moldvai csángó = moldvai székely + székelytől eltérő (1936. Lükő Gábor, 1959. Szabó T. A., CsángNyA., néprajzi szakirodalom); + csángó = moldvai katolikus. 1990-től a magyar dialektológiában (nyelvföldrajzi alapon): csángó = moldvai nemszékely (eredetében sem székely, hanem mezőségi: 1990. Benkő Loránd, 2001. Juhász D.). Közhasználatban: moldvai magyar + gyimesi + barcasági + dévai + bukovinai … Következtetés: szemantikailag bizonytalan, következetlen.
nem székelyes
(mezőségi)
székelyes
Csángó? A székelytől eltérő csoport nyelvének folyamatosan negatív volt a megítélése: a korai kutatók (Zöld Péter, Gegő Elek, Jerney János, Kováts Ferenc stb.) gyermeki jellegét hangsúlyozzák (selypességét, kicsinyítő származékok használatát stb.), a későbbiek a „romános” jellege miatt marasztalják el. A csángó a székelytől eltérően beszélő csoport külső, sértő, gúnyoló megnevezése volt; helyi, köznapi megnevezésük: magyar/ungur.
A csángó név stigmatizáló, pejoratív, külső szemléletből ered. Szabó T.: „… a moldvai magyarság a csángó népnevet lebecsülő jelentésűnek tekinti.” (1959/1981: 520); Kósa László: „A ’csángó’ név általában gúnynévnek számít.” (NéprLex.); Pávai István a 90-es évek első felében; az 1990 után indult Csángó Újság → Moldvai Magyarság
Csángó? Mindezek miatt: a csángó név szaknyelvi használata nem szerencsés: stigmatizáló, külső, érzelmileg túlterhelt, szemantikailag bizonytalan. A név eredete („ötletelések” a szakirodalomban): A TESz. (nyelvtörténeti alapon): „Származékszó: folyamatos melléknévi igeneve …a R. csáng ‘ide s tova kereng’… igének …” Etimológiailag a ’kóborló’-t tekinti a szótár eredetinek, és azt írja, hogy a többi jelentés (’szószátyár, rosszul hangzó’ stb.) „egy eredetibb vagy általánosabb ’a helyestől, az egyenestől eltérő’ jelentésből érthető.”; pejoratív etim. jelentés. Hangfestő szócsaládra utal: cammog, cankózik stb.
A csángó név eredete Saját vélemény (nyelvföldrajzi, szociolingvisztikai alapon): (1) Hiperonimák: a moldvaiban leggyakoribb szó a csinál ~ csán. Láttuk, mi mindent csánnak a csángók. (2) Szóföldrajz: a CsángNyA. 185. térképlapján; A RMNyA. 3263. térképén: a csinál ige a székelyben és a moldvai székely(es) részében, Pusztinán, Diószegen: csinál, a moldvai nemszékelyes pontjain: Szabófalván, Bogdánfalván: csán. És csak itt! ■ Korreláció: jelentés(bővülés) ↔ gyakoriság(növekedés) ↔ hangalak(rövidülés) (3) A moken analógia: az észak-olaszországi mokenek nevük eredetének legvalószínűbb magyarázata: a ’csinál’ jelentésű machen ige nyelvjárási alakjából, mert a beszélők igen gyakran használják ezt az igét (Piatti, Salvatori: Palù – Palae. Frammenti di storia Comune di Palù del Fersina. Instituto Culturale Mochèno–Cimbro. 1996. 56).
A csángó név eredete Premisszák: (1) Azokat, akik a csinál szót csán változatában használták, csángónak nevezték, csúfolták. (2) Csak azokat nevezték (csúfolták) csángóknak, akik a csinál szót csán változatában használták (használják). Következtetés: A csángókat azért nevezték (csúfolták) csángónak, mert leggyakoribb szavukat, más magyar csoportoktól eltérően, nem csinál, hanem csán alakban használták. Tehát a csángó szavajárási név, ragadványnév, gúnynév. A csán hangalakot a magyarul nem tudók hangutánzónak, hangfestőnek is vélhették + g (gyakorító képző) + ó (igenévképző). Valóban származékszó, szerkezete megszokott a magyarban.
Köszönöm a figyelmet.
