REND: ZYGENTOMA PIKKELYKÉK
HEXAPODA – HATLÁBÚAK • Osztály: ENTOGNATHA – Rend: Collembola – Ugróvillások • Család: Entomobryidae – Tomocerus flavescens
– Rend: Diplura – Lábaspotrohúak – Rend: Protura – Előrovarok
• Osztály: INSECTA – ROVAROK
• • • •
vált. testméret pikkelyek fedik a testfelületet szájszerv: külső, rágó a 3 torszelvény egyformán fejlett • előfordulás: mediterrán és trópusi területek; hazánkban lakásokban • életmód: melegkedvelő, éjjeli állatok, készletkártevők
Ectognatha • a „Hexapoda” többsége ebbe a típusba tartozik • a további osztályozás alapja lehet a szárny elsődleges hiánya, vagy megléte, • Pterygota illetve Apterygota • illetve a mandibula kapcsolódása a fejtokhoz egy – vagy két bütyökkel • Monocondyla illetve Dicondyla
mit jelent „monocondyla”?
Archaeognatha – pattanók, vagy pattanó sertefarkúak • monocondyla, apterygota ectognatha • hazánkban kb. 40 fajjal képviseltek • testméretük 20 mm körüli, testalakjuk orsó szerű, pikkelyekkel sűrűn borított • színük szürke csillogó, vagy tarka mintázatú • a szemek a fejtetőn egymáshoz közel állnak, az állkapcsi tapogatók nagyok
1
Archaeognatha • a potroh végén páros cerkusz és páratlan végfonal (terminal filamentum) található, a terminal filamentum erősebb a cerkusznál • a fajok többsége sziklákon, ezek repedéseiben él (petrofil életmód) és zuzmókkal táplálkozik, de erdei avarban is találkozhatunk velük.
Lepismachilis notata – ugró ősrovar • a Machilidae családba tartozik • teste megnyúlt, orsószerű, a pikkelyek mintázata tarka. • erdőtalajok avarjában, sziklakibúvásos hegyoldalakon, fatörzseken található • közép - európai faj
Dicondyla: Zygentoma • nálunk a Lepismatidea rend kb. 4 fajjal képviselt • cc. 10 mm nagy, a pattanókhoz hasonló csoport, de a mandibula 2 bütyökkel ízesül a fejtokhoz (=Dicondyla) • az orsó alakú testnél a prothorax kb. azonosan fejlett a mezo- matathorax-al, a pattanóknál ez gyengébb
Lepismatidea (folyt.)
Lepisma sacharina - ezüsthalacska
• a cerkusz és a terminál filamentum hasonló, ugrani nem tudnak (a pattanók az erős t.f-al ugranak, bár ebben az ajaktapogatók is segítik) • összetett szemeik igazán nincsenek, de a pontszemek csoportja a fej két szélére húzódott (pattanóknál középre rendeződtek) • myrmecophil és synanthrop, domicol fajok találhatók közöttük
2
Alosztály: PTERYGOTA – FELSŐRENDŰ ROVAROK
Osztály: INSECTA – ROVAROK • Szárnyatlan rovarok (Apterygota) – ugró ősrovarok (Archaeognatha) – pikkelykék (Zygentoma)
• Szárnyas rovarok (Pterygota) – újszárnyúak (Neoptera)
Palaeoptera • Szárnyukon nincs neala • Szárnyukat nyugalmi helyzetben nem tudják összehajtani • Szájszerv rágó (esetleg elcsökevényesedett) • Csáp rövid, serte szerű • Fejlődés: hemimetabolia (lárvák mindig vízben élnek) • Cerkusz (fartoldalék) fejlett • Nem monofiletikus csoport
R. Ephemeroptera Kérészek • Lárvák vízben élnek – Tracheakopoltyú a potrohon !! – Sodráskedvelők – Úszó – Ásó
• Fejlődésük hemimetabólia, prometabólia (!)
• • • •
Legio/öregrend (?): Palaeoptera Legio: Polyneoptera Legio: Paraneoptera Legio: Oligoneoptera
Palaeoptera • REND: EPHEMEROPTERA KÉRÉSZEK
• REND: ODONATA SZITAKÖTŐK
R. Ephemeroptera Kérészek • Két pár szárny (első jóval fejlettebb) • Imágó nem táplálkozik • Esetenként tömeges („virágzás”) • Indikátor fajok
3
Fajok
Rend: Ephemeroptera – Kérészek • Család: Baetidae – Cloeon dipterum – Kétszárnyú kérész
• Cs.: Baetidae – Cloeon dipterum – kétszárnyú kérész
• Család. Palingeniidae – Palingenia longicauda - Tiszavirág
Palingenia longicauda - Tiszavirág
Palingenia longicauda - Tiszavirág • Megjelenés: – 8-12 centiméter hosszú, színpompás rovar, szárnyfesztávolsága eléri a 6-7 centimétert. – Kis fejük rövid csápokat, terjedelmes összetett szemeket és három pontszemet visel. – Szájszerveik csökevényesek. Az ivarérett állatok rövid felszíni életük során nem is táplálkoznak, bélcsatornájukat levegővel pumpálják fel, hogy könnyebben tudjanak repülni. A kifejlett kérészek nem túl jól, csapongva repülnek.
• Előfordulás: – A lárvák elsősorban folyami sziklák alatt élnek, a dús növényzet közé és az üledékbe fúrják magukat. A kifejlett állat közismerten rövid életű.
– Az egykor Európa szerte elterjedt faj napjainkra a kontinens legnagyobb részéről eltűnt. – Hazánkban nagy tömegben már csak a Tiszában és mellékfolyóiban él.
Palingenia longicauda - Tiszavirág
R. Odonata - Szitakötők
• Életmód: – A tiszavirág rajzása az esti órákban kezdődik és körülbelül három órán, át tart. – Először a hím szubimágók jelennek meg, amelyek a partra repülnek, ahol vedléssel alakulnak párzóképes imágókká. A vedlés folyamata során az állat röpképtelen, így teljesen ki van szolgáltatva a rovarevő madaraknak. – Az imágóvá átalakult, hosszú fartoldalékkal rendelkező hímek közvetlenül a víz felett repülve keresik a nőstényeket. – A nőstények a lárvabőrből kibújva azonnal párzóképesek. A párzás után a nőivarú egyed a folyó felett repülve megkezdi a kompenzációs repülést. – A Tisza felett 5-10 méteres magasságban halad a folyásiránnyal szemben, majd távolabb leereszkedik a vízre, ahol lerakja a petéit. A peték lesüllyednek a mederfenékre, majd a kikelő lárvák befúrják magukat a meder falába, és a víz felé nyitott vájatban élnek a következő három évben, tíz-százezres egyedszámú telepeken. – Fajától függően egy év vagy pár hónap alatt 20-30-szor vedlik egy lárva.
4
R. Odonata - Szitakötők • Fejlődés hemimetabólia • Lárvák vízben fejlődnek (ragadozók) • Gázcsere: – Potrohvégi kopoltyú – Zygoptera – Utóbél fala Anisoptera
R. Odonata - Szitakötők • Két pár szárny (±egyforma) • Speciális szárnymozgató izmok • Táplálkozás: levegőben • Territórium
• Lárvakori szerv: álarc
Szaporodásuk I. • Tandem repülés
Szaporodásuk III. • Lerakott peték
Szaporodásuk II. • Peterakás
Rendszerük • Anisoptera – egyenlőtlenszárnyúak – Nagyobb termet – Szárny nyugalmi helyzetben összecsukva – Cs.: Cordulegastridae – Cordulegaster spp. Hegyi szitakötők
• Zygoptera – egyenlőszárnyúak – Kisebb termet – Szárny nyugalmi helyzetben összecsukva – Cs.: Calopterygidae – Kisasszony szitakötő – Calopteryx virgo
5
Rendszerük • Anisoptera – egyenlőtlenszárnyúak – Nagyobb termet – Szárny nyugalmi helyzetben összecsukva – Cs.: Cordulegastridae – Cordulegaster spp. Hegyi szitakötők
• Zygoptera – egyenlőszárnyúak – Kisebb termet – Szárny nyugalmi helyzetben összecsukva – Cs.: Calopterygidae – Kisasszony szitakötő – Calopteryx virgo
Calopteryx virgo - Kisasszony-szitakötő
Rend: Odonata – Szitakötők • alrend: Zygoptera – Egyenlőszárnyú szitakötők – Család: Calopterygidae – Színesszárnyú szitakötők • Calopteryx virgo – Kisasszony szitakötő
• alrend: Anisoptera – Egyenlőtlenszárnyú szitakötő – Család: Cordulegastridae • Cordulegaster spp. – Hegyi szitakötők (C. bidentatus, C. heros, C. boltonii)
Calopteryx virgo - Kisasszony-szitakötő •
Elterjedése: – Nyugat-szibiriai faunaelem. Európában elterjedt. – Hazánkban elsősorban a hegy- és dombvidék beerdősült területeinek patakjai mentén fordul elő.
•
Életmód: – A lárva kedveli az oxigénben gazdag, gyors áramlású vizeket, patakokat, ahol gyakorta a vízparti fák gyökerei között, esetleg - ha van hínár növényzet - a növényekre kapaszkodva zsákmányol kisebb gerinctelen fajokat. – Folyamatos fejlődésű, májustól a nyári időszak alatt is egyaránt lehet találni frissen kelt példányokat, idősebb egyedeket és eltérő fejlettségű lárvákat a vízben. – A hímek a patakot kísérő növényzeten foglalnak területet, melyet jellegzetes szárnymozdulatokkal (nyitogatással) jeleznek a rivális hímek felé. Szintén jellegzetes (gyors, apró szárnycsapásos) udvarló repüléssel közelítik meg az arra érkező nőstényeket.
•
Veszélyeztető tényezők: – A faj lárvája nem kedveli, ha a víz áramlása lelassul, valamint ha az oldott oxigén mennyisége más egyéb okból csökken. – A patakok felsőbb szakaszain a vízkivételek, alsóbb szakaszokon a befolyó szennyező anyagok, illetve az árnyaló állományok eltávolítása veszélyezteti az állományokat. Szárazabb periódusokban egyes élőhelyei kiszáradhatnak.
Rend: Odonata – Szitakötők
Cordulegaster bidentatus
- Hegyi szitakötő
• alrend: Zygoptera – Egyenlőszárnyú szitakötők – Család: Calopterygidae – Színesszárnyú szitakötők • Calopteryx virgo – Kisasszony szitakötő
• alrend: Anisoptera – Egyenlőtlenszárnyú szitakötő – Család: Cordulegastridae • Cordulegaster spp. – Hegyi szitakötők (C. bidentatus, C. heros, C. boltonii)
6
Cordulegaster bidentatus
Cordulegaster boltonii - Sárgafoltos hegyiszitakötő
- Hegyi szitakötő
• Elterjedése: – Szűk areájú faj, Közép-Európa és néhány mediterrán ország hegyvidékein él. – Nálunk a Középhegység és a Kőszegi-hegység a faj fő elterjedési területe, de származnak adatok a Mecsekből is.
• Életmód: – Tipikus élőhelyének a hegyvidéki, kisebb forráslápok tekinthetők, ahol a víz apróbb teknőkben áll és lassan áramlik, az aljzat finom üledék, melyben számos gammarida is található. – Itt fejlődnek - akár 4-5 évig is - a lárvák, és az adult állatok is ezeket a helyeket részesítik előnyben, azonban a vízfolyás mentén lejjebb is ellátogathatnak. – Feltehetően a lárvák egy része nagyobb esőzések következtében lemosódhat a vízfolyás alsóbb szakaszaira is és ott is ki tud fejlődni, akár együtt az előző fajjal, tipikusnak azonban a források környékét tekinthetjük.
• Veszélyeztető tényezők: – Főleg a vízgyűjtőt érintő erdészeti beavatkozások, valamint az élőhelyet veszélyeztető erdészeti gépek említendők.
Cordulegaster boltonii - Sárgafoltos hegyiszitakötő
Cordulegaster heros – Ritka hegyiszitakötő
• Megjelenés: – 74-85 mm nagyságú. Szemei aranyosbarnák. A fej közepe a nyakszirt táján sárga. A közép- és az utótor oldalán lévő széles sárga sávok között egy keskeny sárga sáv is kialakult. A potroh első sárga foltjai gyűrűt formáznak. A potrohon a széles és keskeny sárga sávok váltakoznak.
• Elterjedése: – Portugáliától Észak-Afrikán át Kis-Ázsiáig.
• Életmódja: – Hegyi patakokban fejlődik, a VII-VIII. hónapokban repül. – A lárva, amikor kimászik a vizből, hátán felpattan a bőr és kimászik a szitakötő. – Az imágó ezután a patakok beárnyékolt szakaszain, a víz fölött pár deciméternyi magasságban repdes. – Hazánk egyik legnagyobb szitakötője; eddig csak az Örségből és a Mecsekből, Zobákpusztáról és a Melegmányi-völgyből ismerjük.
Cordulegaster heros – Ritka hegyiszitakötő (v. kétcsíkos hegyiszitakötő)
Cordulegaster heros – Ritka hegyiszitakötő •
Megjelenés: – 8 cm hosszú, szárnyfesztávolsága 10 cm. Nevét a potrohszelvényen látható 2-2 sárga gyűrűnek köszönheti. Szemei a fejtetőn egy pontban érintkeznek. A hím felső potrohfüggelékei egymás mellől indulnak, és kifelé széttartóak
•
Előfordulás: – Európában széles körben előfordul. A hegyvidékeken közel 1500 méter magasságig található meg. Szigetszerű foltokban csak helyenként gyakori. – Magyarországon ritka.
•
Életmód: – A lárvák keskeny, gyors sodrú, tiszta vízű hegyipatakokban fejlődnek, az imágók is ezek közelében repkednek. A kifejlett szitakötők alig távolodnak el származási helyüktől. A hímek a víz mentén repülnek fel és alá, de gyakran letelepszenek.
•
Szaporodás: – Júniustól augusztus végéig repül. A nőstény csaknem függőlegesen lefelé tartott potrohhal libeg fel-alá a víz fölött, és hosszú tojócsövének segítségével a sekély vízbe rakja petéit. A lárvák fejlődés több évig tart.
•
Jelentőség: – Fokozottan védett, eszmei értéke 100.000,- Ft
7
Alosztály: PTERYGOTA – FELSŐRENDŰ ROVAROK • • • •
Legio: Palaeoptera Legio: Polyneoptera Legio: Paraneoptera Legio: Oligoneoptera
Legio: Polyneoptera • • • • •
R: Plecoptera – álkérészek R: Dermaptera – fülbemászók R: Isoptera – termeszek R: Dictyoptera – kellene egy jó magyar név R: Orthoptera – egyenesszárnyúak
R. Plecoptera - Álkérészek • Két pár szárny (± egyforma, nyugalmi állapotban a potroh fölött egymáson) • Álca: Kopoltyú a toron • Ragadozók (pl. kérész) • Fejlődés: hemimetabólia • Oxigéndús patakokban fejlődik, erdőben gyakori • Fajok: Perla spp.
Legio: Polyneoptera • A szárny nyugalmi helyzetben a potrohra fektethető • A neala általában nagy, dúsan erezett • Szájszerveik rágó típusúak • Lábfőízeik száma 5-3 • Cerkuszuk van, általában sok ízből áll • Fejlődésük hemimetabólia
R. Plecoptera - Álkérészek • Két pár szárny (± egyforma, nyugalmi állapotban a potroh fölött egymáson) • Kopoltyú a toron • Ragadozók (pl. kérész) • Fejlődés: hemimetabólia • Oxigéndús patakokban fejlődik, erdőben gyakori • Fajok: Perla spp.
R. Plecoptera - Álkérészek • Két pár szárny (± egyforma, nyugalmi állapotban a potroh fölött egymáson) • Kopoltyú a toron • Ragadozók (pl. kérész) • Fejlődés: hemimetabólia • Oxigéndús patakokban fejlődik, erdőben gyakori • Fajok: Perla spp.
8
R. Plecoptera - Álkérészek • Két pár szárny (± egyforma, nyugalmi állapotban a potroh fölött egymáson) • Kopoltyú a toron • Ragadozók (pl. kérész) • Fejlődés: hemimetabólia • Oxigéndús patakokban fejlődik, erdőben gyakori • Fajok: Perla spp.
R. Dermaptera - Fülbemászók • Első pár szárny megrövidült • Második nagy méretű, hártyás, az első alatt összehajtott (gyenge repülők) • Lábtő 3 ízű • Fejlett cerkusz (ivari dimorfizmus) • Szaporodásuk speciális – Ivadékgondozás – Vivipara fajok
Dermaptera II. • Fejlődésük hemimetabólia • Ragadozók (biológiai védekezés), növényevők, korhadékfogyasztók • Hazánkban: Forficulidae
Szaporodásuk • Párosodás
• Ivadékgondozás
– Forficula auricularia – közönséges fülbemászó
R. Isoptera - termeszek
Isoptera - termeszek
• • • •
Rágó szájszerv Csáp fonalas Előtor igen fejlett Szárny csak a nőstényeken, hímeken a párosodási időben • Járólábak, lábtő: 5-5 ízű • Fejlődés hemimetabólia • Kasztok
9
R. Dictyoptera alr. Blattodea - Csótányok • Fogólábúak közeli rokonai • Erősen lapított test • Két pár szárny (gyenge repülők) – Első szklerotizált (de erezett) – Hátsó hártyás
• Fejlett előtor (előhát) • Rágó szájszerv (visszafelé hajló) • Csáp hosszú, serte szerű • Összetett és (pont) szemek • Lábtőízek: 5
Fajok • Blatta orientalis – konyhai csótány • Blatta germanica – német csótány • Ectobius lapponicus – Lapp erdei csótány • …
Szaporodás • • • • •
Feromonok Udvarlás Spermatophora Oothek – petetok Fejlődésük: hemimetabólia, paurometabólia
R. Dictyoptera Alr. Mantodea - Fogólábúak • Első pár láb ragadozó lábbá alakult • Előtoruk igen fejlett • Fej jól mozgatható • Két pár szárny – Első keményebb, hátsó puhább
• Lábtövek száma: 5 • Összetett és pontszemek • Ragadozók
Szaporodásuk • Spermatophora • Nőstény a hímet elfogyaszthatja • Peterakás gumóban • Hazánkban egyetlen faj: – Imádkozó sáska – Mantis religiosa
10
Mantis religiosa - Imádkozó sáska
Mantis religiosa - Imádkozó sáska • A Mantis szó jóst jelent. Az arab kultúrában azt tartják róla, hogy kezeivel Mekka felé mutat. • Megjelenés: – A 6–7 cm hosszú nőstény zömökebb, nagyobb; potroha felduzzad a benne rejlő petéktől, a hím mindig karcsú, 4–5 cm hosszú. Jól felismerhető hosszú nyakáról és jellegzetesen meghajlított első lábairól, amelyek tüskések és igazi fogókészüléket alkotnak. – Leggyakrabban zöldes vagy barnás színű: valójában az élőhelyén található növényzet uralkodó színétől függően a zöld és barna szín között sokféle árnyalatban előfordul (mákföldön élő példányok például halványsárgák vagy sárgásbarnák, míg a bokros területeken élők élénkzöldek lehetnek). Alakjának és testtartásának köszönhetően jól beleolvad a környezetébe.
Mantis religiosa - Imádkozó sáska •
Táplálkozása: – Táplálékuk elsősorban röpképes rovarokból áll – nagy étvágyú, kíméletlen ragadozó, megfigyelték, hogy a rovarok mellett kisebb gyíkokat, kígyókat, madarakat és apró emlősöket is elfogyaszt. – Gyakran mozdulatlanná meredve, lesből támad, de előfordul az is, hogy óvatosan megközelíti áldozatát, majd ráveti magát. Mindkét esetben fogólábaival ragadja meg a zsákmányt.
•
Szaporodása: – Számottevő ivari dimorfizmus nincsen, eltekintve attól, hogy a hímek átlagmérete kisebb, mint a nőstényeké. – A párosodás nyár végén történik, a frissen kikelt állatok nagyon hasonlítanak a kifejlett imádkozó sáskára (de kisebbek és szárnyatlanok): kifejléssel növekednek. – A nőstény felfalhatja hímet párzás után (kannibalizmus), de akár a nemi aktus közben is (a hím gyakran akkor is folytatja a párzást, ha feje vagy más testrészei már hiányoznak).
•
Élőhelye: – Az imádkozó sáska gyakran megtalálható a meleg száraz, bokros-füves területeken, nagyon kedveli a dombvidékek déli fekvésű, napsütötte, de nem kopár oldalait. Megtalálható Közép-Európában, így hazánkban is, számos alfaja azonban szinte valamennyi kontinensen előfordul.
Rend: Orthoptera – Egyenes szárnyúak • alrend: Caelifera – Sáskák – Család: Acrididae • Dociostaurus maroccanus – Marokkói sáska • Locusta migratoria – Keleti vándorsáska • Oedipoda caerulescens – Kékszárnyú sáska
• alrend: Ensifera – Tojócsöves egyenesszárnyúak – Család: Gryllidae – Tücsökfélék • Gryllotalpa vulgaris – Lótücsök • Gryllus campestris – Mezei tücsök
– Család: Phaneropteridae • Barbitistes serricauda – Málnaszöcske • Isophya spp. (kraussii, brevipennis) – Tarszák
– Család: Tettigoniidae – Fürgeszöcskék
R. Orthoptera – egyenesszárnyúak • Két pár szárny (esetenként megrövidült) – Első „egyenes” keményebb (elytra) – Hátsó hártyás
• Rágó szájszerv • Módosult 3. pár láb • Rendszerük – Alr. Ensifera – tojócsöves egyenesszárnyúak – Alr. Caelifera – tojókampósok (sáskák)
Alr. Caelifera – tojókampósok • Csáp rövid (
• Tettigonia viridissima – Zöld lombszöcske • Saga pedo – Fűrészlábú szöcske
11
Család: Acrididae
Dociostaurus maroccanus – marokkói sáska
• Dociostaurus maroccanus – Marokkói sáska • Locusta migratoria – Keleti vándorsáska • Oedipoda caerulescens – Kékszárnyú sáska
Locusta migratoria
- Keleti vándorsáska
Locusta migratoria
- Keleti vándorsáska
• Megjelenés: – Nagy termetű sáska, 35-55 mm. – Társas (gregaria) és magános (solitaria) életmódú egyedei megjelenésre különbözőek. A magányos egyedek zöld alapszínezetűek, a társasok sötétbarnán foltozottak. A társas alakok kifejlődéséhez kevesebb vedlésre és időre van szükség, mert egy egyedfejlődést és ivari érést serkentő hormon termelődik bennük, ami a magányos alakokban nem.
• Előfordulás: – Óriási rajai a 19. századig nálunk is hatalmas károkat okoztak pusztításukkal. Napjainkra Magyarországon feltehetőleg mocsaras élőhelyeinek lecsapolása miatt szinte kipusztult, de különböző alfajai az óvilági trópusokon még mindig rettegett kártevők.
• Jelentőség: – Védett, eszmei értéke 10.000,- Ft.
Oedipoda caerulescens – kékszárnyú sáska
Alr. Ensifera – tojócsöves egyenesszárnyúak • Csáp hosszú (>test félhossza) • Nőstény tojócsöve hosszú • Hangadás: elytra összedörzsölésével • Hallószerv: első lábszáron • Lábfej: 4 ízű
12
Rend: Orthoptera – Egyenes szárnyúak • alrend: Ensifera – Tojócsöves egyenesszárnyúak – Család: Gryllidae – Tücsökfélék • Gryllotalpa vulgaris – Lótücsök • Gryllus campestris – Mezei tücsök
– Család: Phaneropteridae • Barbitistes serricauda – Málnaszöcske • Isophya spp. (kraussii, brevipennis) – Tarszák
Ensifera • Táplálkozás változatos • Lapított test • Lapos tojócső – növénybe, talajba petéznek • Peték több éven át átfekszenek
– Család: Tettigoniidae – Fürgeszöcskék • Tettigonia viridissima – Zöld lombszöcske • Saga pedo – Fűrészlábú szöcske
Gryllidae – tücsökfélék – Táplálkozásuk változatos – Testük hengeres – Tojócsövük hengeres – Álca telel (általában)
• Fajok – Gryllotalpa gryllotalpa – lótücsök (lótetű)
Gryllotalpa gryllotalpa – lótücsök (lótetű) • Életmód: – Főként éjszaka aktív, apró rovarokkal, gilisztákkal és növényi részekkel táplálkozik. – Petéit a saját maga által épített üregekbe rakja le. Mind a petéket, mind a fiatal lárvákat hosszú ideig őrzi. A petékből kikelő fiatal lárváknak még nincsenek ásólábaik, és táplálékot sem vesznek magukhoz. A második lárvaállapotot megelőző vedlésre azonban már néhány óra múlva sor kerül, és a lárvák elhagyják a fészket. A lárva áttelel, a következő tavasszal lesz belőle imágó, kora nyáron már ivarérett. A lótücskök fejlődési ideje vidékenként különböző, Hazánkban többnyire két év. A kifejlett lótücsök általában két évet él.
• Jelentőség: – Csemetekertekben a növények fogyasztása és különösen föld alatti részek elvágása miatt rendkívül súlyos károkat okozhat.
Gryllotalpa gryllotalpa – lótücsök (lótetű) • Megjelenés: – 3-5 cm hosszú. Barna teste zömök, hengeres alakú és finom szőrökkel borított, elülső lábpárja széles ásólábakká alakult. Háromszögletű fején rövid, fonálszerű csápok. Az előhát nagy, tojásdad. A megkeményedett elülső szárnyai rövidek, a hátulsók megnyúltak, hegyesek. Az utóbbiakkal a rovar kitűnően tud repülni, erre azonban csak ritkán vállalkozik. Hosszú faroktoldaléka van.
• Előfordulás: – A lótücsök Európában és Magyarországon is általánosan előfordul. Néha tömeges. Talajlakó, ahol szerteágazó járatokat készít.
Gryllus campestris – mezei tücsök • Megjelenés: – 2-2,5cm nagyságú. Szájszerve rágó; ásásra és táplálkozásra is alkalmas. Szárnyai repülésre alkalmatlanok; a hátsó szárnyak kicsik. A rovart zömök, fényes fekete testéről és jókora, sisakszerű fejéről lehet könnyen felismerni. Csápjai hosszúak és vékonyak. Jellemző még a hátulsó comb alsó felének piros színe. – A hallószerv az elülső lábszáron található.
• Előfordulás: – Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, valamint ÉszakAfrikában és Nyugat-Ázsiában él. Magyarországon is gyakori. Napsütötte legelők, rétek, füves domboldalak, vasúti töltések és más száraz élőhelyek gyakori lakója.
13
Gryllus campestris – mezei tücsök • Életmód: – A hím V-VI. hónapban hallható, többnyire a maga vájta földi lyuk előtt. Elülső szárnyainak összedörzsölésével ciripel. – Főként éjszaka aktív, növényi anyagokkal táplálkozik, de kisebb rovarokat is fogyaszt. – Lárva alakban telel, kora nyári időszakra lesz ivarérett. Párzási időszak V-VII. hó. A nőstények petéiket (-200) egyenként a talajba rakják. A petéből való kifejlődés 3-4 hét. A lárva nyár elején kel ki, növényekkel táplálkozik, és a tél beállta előtt 7-8-szor vedlik. Mielőtt tavasszal eléri a felnőtt stádiumot, még kétszer vedlik.
Család: Phaneropteridae • Isophya brevipennis (I. camptoxypha) – Kárpáti tarsza
Család: Tettigoniidae – Fürgeszöcskék • Tettigonia viridissima – zöld lombszöcske – Megjelenése:
Cs. Phaneropteridae – Barbitistes serricauda – málnaszöcske – Isophyla krausii – erdei tarsza
Cs. Tettigonidae – Tettigonia viridissima – zöld lombszöcske
Család: Tettigoniidae – Fürgeszöcskék • Saga pedo – Fűrészlábú szöcske
• Nagy termetű (<6cm), zöld színű, jellegzetesen hosszú és vékony csápokkal, a nőstény hosszú tojócsővel.
– Előfordulás: • Európa egész szárazföldi vidékén elterjedt. Kedvelt élőhelyei a bokrok és a fák, de a magaskórós gyomvegetáció is.
– Életmód: • A rejtő színű rovarokat gyakran csak hangjuk árulja el. Ezt a hímek elülső szárnyaik egymáshoz dörzsölésével idézik elő. • Párzási időben a nőstények keresik fel a hímeket a hang alapján. A petéket erős tojócsöve segítségével a talajba vagy a kéregrepedésekbe rakja. A petékből a következő évben kelnek ki a kis szöcskék. Eleinte a réteken, ott főleg a bokrok közelében élnek, csak július végén alakulnak át kifejlett rovarrá. A lárva és az imágó egyaránt ragadozó életmódú, rovarokkal táplálkozik.
14
Család: Tettigoniidae – Fürgeszöcskék
Alosztály: PTERYGOTA – FELSŐRENDŰ ROVAROK
• Saga pedo – Fűrészlábú szöcske – Megjelenése: • A legnagyobb Magyarországon előforduló szöcskefaj, a 10 cm-es méretet is elérheti. • Színe fűzöld, jellegzetessége, hogy első két lábpárja feltűnően fogazott, harmadik lábpárja viszont nem olyan jól fejlett, mint a többi szöcskének. Csápja igen hosszú, majdnem eléri a teste hosszúságát. • Ritkán kerül szem elé, egyrészt, mert alkonyatkor mozog, másrészt egész Európában igen ritka faj. Ragadozó, főleg kisebb sáskákkal táplálkozik. Zsákmányát lassú, imbolygó mozgással cserkészi be, és tüskés elülső lábaival, majd éles rágóival ragadja meg.
– Előfordulása:
• • • •
Legio: Palaeoptera Legio: Polyneoptera Legio: Paraneoptera Legio: Oligoneoptera
• Európában is ritka, védett posztglaciális reliktum faj! • Elterjedési területének északi határa a Kárpát-medence. A száraz, meleg, dús növényzetű sztyepprétek ritka lakója. Hatalmas termete ellenére nehéz észrevenni, hiszen színe és mozgása olyan, mint egy szélben mozgó ágé.
– Életmód: • Szűznemzéssel szaporodik. Csak nőstényei ismeretesek, petéit megtermékenyítés nélkül rakja le.
– Jelentőség: • Védett, eszmei értéke 50.000,- Ft.
Legio: Paraneoptera • A neala redukálódott, csak 1-2 eret tartalmaz • Szájszervük módosult, rágó vagy szúró-szívó • A tarsus 1-3 ízű • A cerkusz hiányzik • Fejlődésük hemimetabol
R. Psocoptera - portetvek • Apró termet • Domború fejpajzs • Speciális rágó szájszerv • Fonalas csáp • Szárny hiányozhat • Járóláb, lábtő 2-3 íz
Legio: Paraneoptera • • • •
R: Psocoptera – portetvek /fatetvek/ R: Phthiraptera – állati tetvek R: Thysanoptera – tripszek R: Hemiptera –
Psocoptera – szaporodás, rendszer • Szaporodás – Udvarlás (potrohcsapkodás) – Spermatophora – Áttelelés pete alakban – Parthenogenetikus szaporodás is – Fejlődés: hemimetabólia
15
R. Phthiraptera – állati tetvek • Alr. Anoplura – vérszívó tetvek • Alr. Ischnocera – rágótetvek
Alr. Anoplura – vérszívó tetvek II. • Szaporodás: folyamatos • Fejlődés: hemeimetabólia • Fajok: – Pediculus humanus humanus – ruhatetű – P. h. capitis – fejtetű – Phthirus pubis – lapostetű
Mallophaga – fajok • Trichodectes canis – kutya szőrtetű
Alr. Anoplura – vérszívó tetvek • Rágótetvek közeli rokonai • Parazita fajok (madarak, emlősök) • Táplálkozás: vérszívás • Szájszerv: spec. szúrószívó • Szárnyatlanok (másodlagosan) • Csáp rövid • Lábak: fogólábak
Alr. Ischnocera - rágótetvek • Paraziták (madarakon, emlősállatokon) • Szájszervük rágó • Csáp rövid (fogószerv) • Szárnyatlanok (másodlagosan) • Lábak kapaszkodók, lábtő 1-2 ízű • Fejlődés hemimetabólia
Mallophaga – fajok • Columbicola columbae – galamb tolltetű
16
R. Thysanoptera – tripszek (hólyagoslábúak) • Testük hengeres • Szájszerv: szúrószívó • Előtor elkülönül • Lábfejen tapadólapocskák • Hártyás szárny • Szaporodásuk ivaros és ivartalan (parthenogenetikus)
• Thrips pini vörösfenyőtripsz
Rend Hemiptera - … • Következő file…
17
