Helyzetkép 2011. február – március
Gazdasági növekedés Az év elejérıl eddig rendelkezésre álló adatok szerint kilábalóban van a válságból a világgazdaság és – ha nem is megtorpanások nélkül – megindult a növekedés az Európai Unióban is. Számunkra különösen fontos, hogy a német gazdaság bıvülése meghaladja az uniós átlagot. Februárban az Európai Unió ipari termelése 7,5%-kal, az eurózónáé 7,7%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. A svéd ipari termelés 17,2%-kal, a német 13,8%kal, az osztrák 10,3%.kal nıtt az elızı évihez képest. Az év második hónapjában az Európai Unióban az ipar új rendeléseinek állománya 21,3%-kal, az eurózónáé 19,8%-kal haladta meg az egy évvel korábbi volument. A dán feldolgozóipar új rendeléseinek állománya februárban 57,9%-kal, a német feldolgozóiparé 27,1%-kal, a hollandé 23%-kal, a finné 20,6%-kal nıtt az egy évvel korábbihoz képest. Februárban az Európai Unió egészében az építıipari termelés 3,5%-kal, az eurózónáé 2,9%-kal nıtt egy éves visszatekintésben. A német építıipari termelés – az alacsony bázishoz képest – 56,3%-kal haladta meg az elızı februári szintet. Az elmúlt évekhez hasonlóan az uniós átlagnál nagyobb dinamikával bıvül a kelet-közép európai országok gazdasága. Az év második hónapjában az észt ipari termelés 31,5%-kal, a bolgár 15,4%-kal, a litván 13,2%-kal, a cseh 13%-kal, a román 12,9%-kal, a szlovák 10,8%kal, a lett 10,1%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. A lengyel építıipari termelés 21,3%-kal nıtt februárban az elızı februárihoz képest. Igaz, ez a nagyobb sebesség még nem jelenti azt, hogy az európai gazdaság elérte volna a válság elıtti szintet. A gazdaság gyorsabb ütemre kapcsolásának elsı jelei voltak a múlt év második félévétıl az ipari termelés, a külkereskedelmi forgalom kétszámjegyő növekedése, és ez évtıl már némileg bıvül a kiskereskedelmi forgalom és a fogyasztás is. Az Európai Unióban a kiskereskedelmi forgalom februárban 1,6%-kal, az eurózónában 1,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. Ugyanakkor a munkanélküliségi ráta viszonylag magas szinten stagnál. A 27 tagországban a márciusi munkanélküliségi ráta 9,5%, az eurózónában 9,9% volt. A magyar gazdaság a kedvezı külpiaci jelek ellenére a kilábalásnak csak nagyon halvány jeleit mutatja. A feldolgozóipari export látványosan bıvül, a külgazdasági egyensúly is
2
kedvezı. A kiskereskedelmi forgalom, a lakossági fogyasztás, a beruházások, az építıipar nem bıvül az év elejérıl eddig megismert adatok alapján, a foglalkoztatásban pedig egyenesen visszalépés tapasztalható. A kormány váratlanul éles fordulatot hajtott végre a gazdaságpolitikában, már amennyire van értelme váltásról beszélni a folytonos rögtönzések közepette; nehezen minısíthetı ugyanis szakmai jelzıkkel a kormány szabadságharcos tevékenysége. Maga a gazdaságpolitikai váltás bekövetkezett a hazai közvéleménynek szánt kommunikációban és a nemzetközi piacoknak és az Európai Bizottságnak bemutatott gazdasági programban is, de – a jelenlegi kormánytól már megszokott módon – a két célcsoportnak szánt mondanivaló gyökeresen eltér egymástól és egyébként nincsenek szinkronban a megtett intézkedésekkel. A hazai közvélemény számára az új gazdaságpolitika azt kommunikálja: eddig a gazdasági növekedés volt a kormány elsı számú prioritása, amelyet most – úgymond kényszerőségbıl – felvált az államadósság erıltetett csökkentésének abszolút elsıbbsége. Azon túlmenıen, hogy közgazdaságilag nehezen értelmezhetıen civil mozgalmat indít a kormány az államadósság népi összefogással történı lefaragására, az államadósság – különösen a megcélzott ütemben történı – csökkentése nem lehet a gazdaságpolitika egyetlen kiemelt célja, legfeljebb értelmes gazdaságpolitikai célok elérésének – kétségtelenül fontos – eszköze. A most kinyilvánított csökkentési ütem részben nem valós, hiszen a magánnyugdíjpénztári rendszer szétverésébıl a kormány rendelkezésére álló vagyon mintegy fele eleve folyó kiadások fedezetéül szolgál az idei költségvetés szerint, illetve részben jogellenesen a hatályos költségvetési törvényen kívül. A magánnyugdíjpénztári vagyon mintegy négytizede a kormány jelenlegi terve szerint az államadósságot ténylegesen is 5 százalékponttal csökkenti. Az államháztartás ezáltal azonban valóságosan nem kerül jobb helyzetbe, hiszen a nyugdíjrendszer hosszú távú finanszírozhatóságát kikezdı politika csak a látszatot teszi kedvezıbbé. A most részben elherdált, részben meggondolatlanul adósságcsökkentésre szánt 3 000 milliárdos nyugdíjpénztári vagyon 15-20 év múlva hiányozni fog és érezteti majd hatását az akkori nyugdíjterheken keresztül. A másik kommunikációs térben a kormány alapvetı strukturális reformokat helyez kilátásba, igaz ezek realitása kidolgozatlanságuk miatt a benyújtott konvergencia programból nem állapítható meg. Ez a program legalább makrogazdasági céljaiban reálisabbnak minısíthetı. Egészen más paramétereket ír le, mint amelyeket a kormány a hazai kommunikációban használ. Így a konvergencia programban szó sincs 6%-os gazdasági növekedésrıl, egymillió új munkahelyrıl, látványosan csökkenı munkanélküliségrıl és kolbászból font kerítésrıl. A hibás kormányzati gazdaságpolitika következményeként nem tudjuk kihasználni a lassan élénkülı európai gazdasági klíma adta lehetıségeket. Problematikus, hogy nem bıvülnek a beruházások, mert ez befolyásolja a következı évek növekedését. Ebben szerepe van a négy ágazatra értelmetlenül kivetett extraadóknak, s különösen a bankszektorral kirobbant konfliktusoknak, amely miatt alig indult be a vállalkozások hitelezése.
3
Erre az évre 2 és 2,5% közötti gazdasági növekedés prognosztizálható a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján. Ez viszonylag szerénynek minısíthetı, mivel ebben a bázishatás eredményeképpen mintegy 0,5%-ot tesz ki a mezıgazdaság hozzáadott értékének növekedése. A mezıgazdaság teljesítménye a múlt évben – fıleg az idıjárási körülmények miatt – 15%-kal csökkent. Ha ebben az évben átlagos feltételekkel kalkulálva ez a teljesítmény visszaáll a két évvel ezelıtti szintre, önmagában 0,5%-kal növeli az idei GDP-t. Ez az elıre jelezhetı növekedési ütem eléri az uniós átlagot, de lényegesen elmarad a környezı országok feltételezett idei növekedésének dinamikájától. A növekedést visszafogja, hogy - a kommunikációval éles ellentétben – valójában restriktív gazdaságpolitika van kibontakozóban, több mint egy éve állnak az Európai Unió forrásaiból táplálkozó fejlesztések és kilátás sincs a közeli újraindulásukra. Nagyon szerény mértékben nı az idén a lakossági fogyasztás és az is torz szerkezetben, hiszen jelentıs létszámú rétegeknek csökken a reáljövedelme. Komoly visszahúzó tényezı a lakáshitellel rendelkezı több százezer család helyzetének megoldatlansága. Ami a kormány szabadságharcának legújabb csatamezejét, az államadósságot illeti, érdemes elemezni az Eurostat most kiadott összefoglalóját. A közlemény ismerteti a 2010. évi államháztartási hiány és az államadósság adatait az Európai Unió egészében, az eurózónában és az egyes tagországokban. A múlt évben az Unió 27 tagországában az államháztartási hiány a bruttó hazai termék arányában 6,4% volt, 0,4 százalékponttal kisebb, mint a megelızı évben. Az eurózóna államháztartási hiánya ennél valamivel kisebb, 6%-os, ez is 0,3% százalékponttal csökkent a 2009. évihez képest. A múlt évben a legnagyobb államháztartási hiány, 32,4% Írországban keletkezett, de kiemelkedı hiányt mutatott a görög államháztartás 10,5%-kal, csaknem ugyanannyit Nagy-Britannia, 10,4%-kal. Ugyanakkor Észtországban 0,1%-os államháztartási többletet regisztráltak, a svéd államháztartás pedig egyensúlyban volt. Luxemburgban mindössze 1,7%, Finnországban 2,5%, Dániában 2,7% volt az államháztartási hiány. A múlt év végén az Európai Unió összesített államadóssága a GDP arányában 80% volt, az eurózónáé pedig 85,1%. Az Európai Unióban az államadósság az elmúlt 3 évben összességében 21 százalékponttal nıtt: a 2007 utolsó napján még 59%-os adósság a világválság hatására 2008-ban 62,3%-ra, 2009-ben 74,4%-ra nıtt. Az eurózónában is csaknem hasonló arányú, 18,9 százalékpontos növekedés ment végbe: a 2007. év végi 66,2%-ról 2008ban 69,9%-ra 2009-ben 79,3%-ra nıtt az államadósság. Összesen 14 tagországban volt a GDP 60%-át meghaladó államadósság a múlt év végén. Két országban az adósság meghaladta a bruttó hazai termék éves értékét: Görögországban elérte a GDP 142,8%-át, Olaszországban 119%-át. Három országban az adósság a GDP 90%-a felett volt: Belgiumban 96,8%, Írországban 96,2%, Portugáliában 93%. Négy tagországban rögzítettek a GDP 80%-át elérı államadósságot: Németországban 83,2%, Franciaországban 81,7%, Magyarországon 80,2%, Nagy-Britanniában 80% volt ez az érték. Észtországban ugyanakkor mindössze 6,6%, Bulgáriában 16,2%, Luxemburgban 18,4% volt a múlt év végén a GDP arányos államadósság szintje.
4
A magyar államadósság tehát gyakorlatilag megegyezett a múlt év végi adatok szerint az Európai Unió átlagos adósságállományával és 4,9 százalékponttal kisebb volt az eurózónáénál. Ha az államadósság növekedését vizsgáljuk, a 2007. év végi 66,1%-os szintrıl 14,1 százalékpontos emelkedés következett be, amely lényegesen kisebb, mint az eurózónában vagy akár az Európai Unió egészében bekövetkezett növekedés. Tehát ennek az adósságnak normál ütemben történı csökkenése értelemszerően megalapozhatja a magyar gazdaság növekedését. A közgazdasági ismeretek szerint az üzleti életben reményteljesebb a gazdasági siker, mint a csatamezın. Sajnálatos módon a kormány az ország kárára szerzi meg a harci tapasztalatokat.
Foglalkoztatottság, keresetek
A múlt év utolsó negyedévében kedvezıtlen fordulat következett be a foglalkoztatásban. A nemzetgazdaság a múlt év elsı negyedévében túljutott a mélyponton, megindult a gazdasági teljesítmény lassú növekedése és ez érzékelhetıvé vált a munkaerıpiacon is. Ez a folyamat tört meg a múlt év végén a szakszerőtlen, a gazdaság teljesítményét kifejezetten visszafogó kormányzati intézkedések következtében. Ez a helyzet az idei elsı negyedévben is változatlanul megfigyelhetı, a munkanélküliség az év elsı negyedében tovább nıtt. Ebben szerepe van annak is, hogy a kormányzat szándékosan visszaszorította a közfoglalkoztatást. Megszőnt az Út a munkához program és érdemi közfoglalkoztatási lépés nem történt ennek kiváltására. Ezzel komoly szociális feszültségek keletkeztek a legnagyobb munkanélküliséggel érintett megyékben. Az év elsı három hónapjában a foglalkoztatottak száma 3 733 ezer fı volt, némileg, 0,4%-kal több, mint egy évvel korábban. A KSH lakossági adatfelvétele szerint a munkanélküliek száma átlagosan 490 ezer fı volt ebben az idıszakban, ugyanannyi, mint a múlt év elsı negyedévében. A munkanélküliek száma az elızı negyedévhez képest 28 ezer fıvel nıtt, és rendkívül magas, 11,6%-os értéket ért el az év elsı három hónapjának átlagában. Ez a munkanélküliségi arány az utóbbi évek egyik legmagasabb értéke, 0,8 százalékponttal haladja meg a múlt év utolsó negyedében mért értéket. A 15-64 éves korosztály 54,6%-a volt foglalkoztatott az elsı negyedévben, ugyanannyi, mint egy évvel korábban. Az elsı negyedévben 72 ezerrel kevesebben dolgoztak az érintett korosztályból, mint egy negyedévvel korábban. A múlt évinél 0,9 százalékponttal kisebb volt, de így is igen magas értéket, 26,8%-ot tett ki a 15-24 éves korosztály munkanélküliségi rátája. Igen magas a tartós munkanélküliek aránya. Az elsı negyedévben a munkát keresık 50,1%a több mint egy éve nem talált állást. A munkanélküliség átlagos idıtartama 18 hónap volt, 1,8 hónappal hosszabb, mint egy évvel azelıtt. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint március végén a nyilvántartott munkanélküliek száma rendkívül magas volt, éppen 650 ezer fıt tett ki. Ez az érték 3,5%-kal, 23 600 fıvel alacsonyabb az elızı havinál, de a romló tendenciát jelzi, hogy 0,9%-kal, 5 800
5
fıvel több a tavaly márciusinál. Kedvezıtlen változás indult meg a munkanélküliek szakképzettség szerinti összetételében. Egy év alatt a nyilvántartott munkanélküliek körében a szakképzetlenek száma 5,9%-kal, a felsıfokú végzettséggel rendelkezıké jelentısen, 9,2%kal nıtt. Márciusban 401 ezer fı, a munkanélküliek 61,7%-a volt jogosult álláskeresési vagy szociális ellátásra, míg 249 ezer fı, a munkanélküliek csaknem négytizede ellátatlan volt. Ezt a már jelenleg is igen kedvezıtlen arányt tovább rontja a kormányzat bejelentett szándéka arról, hogy az álláskereséshez főzıdı járadékfizetés idıtartamát elképesztı módon 3 hónapra korlátozzák, ma még beláthatatlan szociális feszültségeket gerjesztve. A munkanélküliség legnagyobb arányú márciusban is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt, ahol 68 200 fınek, a gazdaságilag aktív népesség 29,1%-ának nem volt állása. E megyében ráadásul az egy évvel korábbihoz képest 10,2%-kal nıtt a munkanélküliek száma. A legtöbb munkanélkülit, 78 300 fıt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében tartottak nyilván, ahol a gazdaságilag aktívak 26,5%-a volt állás nélkül; e megyében is 6,2%-kal volt több állásnélküli, mint egy évvel korábban. Igen magas, 26,1%-os volt a munkanélküliségi arány Nógrád megyében is, ahol 22 700 állástalant regisztráltak az év harmadik hónapjában, 6,3%kal többet, mint a múlt év márciusában. E szinte kezelhetetlenül magas munkanélküliség kialakulásában komoly szerepe van a közfoglalkoztatás szándékos visszaszorításának. Februárban a közfoglalkoztatottak létszáma összesen 33 400 fı volt, alig több mint a fele, 53,1%-a az egy évvel azelıttinek. Ennél is nagyobb gond, hogy amíg múlt év februárban a közfoglalkoztatottak 80,1%-a teljes munkaidıben dolgozott, addig ez év februárjában kevesebb mint egyharmada, 33,2%-a, mindösszesen 11 100 fı. Azaz a teljes munkaidıben foglalkoztatott közmunkások száma februárban a tavaly azonos feltételek mellett dolgozóknak csupán alig több mint egyötöde, 22,1%-a volt. Az év elsı két hónapjában a legalább öt fıt foglalkoztató vállalkozásoknál 1 826 ezren álltak alkalmazásban, 2,8%-kal többen, mint egy évvel korábban. Ugyanebben az idıszakban a költségvetési intézményeknél 683 ezren dolgoztak, gyakorlatilag ugyanannyian, mindössze 0,1%-kal többen, mint a múlt év azonos idıszakában. Ezen belül a közigazgatásban 1,1%-kal nıtt, míg az egészségügyi és a szociális ellátásban 1,3%-kal csökkent, az oktatásban pedig változatlan maradt a létszám. A nemzetgazdaságban teljes munkaidıben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete az elsı két hónap átlagában 206 400 forint volt, 3,1%-kal több, mint egy évvel korábban. A versenyszférában 6,4%-kal nıtt a bruttó kereset és 210 400 forintot tett ki, míg a közszférában ugyanebben az idıszakban drasztikusan, 8,4%-kal csökkent az átlagkereset és 200 300 forint volt a nominális értéke. Ezen belül a közigazgatásban 6,7%-os, az oktatásban 9,1%-os, míg az egészségügyben 11,9%-os volt a bruttó keresetek csökkenése. A nemzetgazdaságban a nettó keresetek átlaga az elsı két hónapban 137 400 forint volt, 4,4%-kal több, mint egy évvel korábban. A fizikai dolgozók nettó keresete 96 20 forint volt, mindössze 1,1%-kal nıtt, a szellemi dolgozóké 178 500 forintot tett ki, ez 6,1%-os éves
6
növekedést jelentett. Ezen belül a versenyszférában a szellemi dolgozók átlagos nettó keresete 208 300 forint volt, amely 14,5%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A jelentıs különbség az új adórendszer torzító hatásának köszönhetı. Az alacsony keresető fizikai dolgozók nominális bére alig nıtt, az elsı két hónapban regisztrált 4%-os inflációt is számításba véve a reálkeresetük érzékelhetıen, 2,9%-kal csökkent. Az átlag alacsony szintjébıl következıen - a feltehetıen jelentıs szóródásra is figyelemmel - a fizikai dolgozók mintegy felének csökkent a nominális keresete. A szellemi dolgozók átlagánál magasabb keresetőek nominális jövedelme ugyanakkor az adott csoport átlagánál jelentısebb mértékben, akár 30%-kal nıtt.
Áralakulás
Az árak alakulásában év eleje óta megfigyelhetı tendencia tovább folytatódott. Sıt, márciusban gyorsult az áremelkedés üteme. A növekvı inflációban – bizonyos világpiaci tendenciák mellett - egyre nagyobb szerepe van a regulált, tehát a hatósági árak emelkedésének. A jelentıs februári gázáremelés után márciusban például 4%-kal nıtt az elektromos energia ára. Tovább nyílik az olló az általános és a nyugdíjas fogyasztói árindex között. Az árak elszabadulása, ha ez a tendencia folytatódik – a kormányzati intézkedések egyre inkább érzékelhetı hatásával, tehát a szociális transzferek elérésének szőkítésével és nominális értékének csökkentésével, a családi pótlék befagyasztásával, a közgyógyellátási keret drasztikus csökkentésével együtt – egyre több család megélhetését veszélyezteti. Az ipari termelıi árak februárban 0,2%-kal haladták meg a januári és 6,3%-kal az egy évvel korábbi szintet. A belföldi értékesítési árak lényegesen gyorsabban emelkedtek: egy hónap alatt 0,4%-kal, ezen belül a feldolgozóipari árak 0,5%-kal, míg egy év alatt jelentısen, 9,2%kal. Az export értékesítés forintban kifejezett áraiban szerényebb emelkedés következett be: az elızı hónaphoz képest nem változtak az árak, egy év alatt 4,3%-os volt a növekedés. A mezıgazdasági termékek termelıi ára februárban szokatlanul nagy mértékben, 47,5%-kal haladta meg a múlt év februárjában mért árakat. A növényi termékek ára ennél is nagyobb dinamikával, 67,9%-kal nıtt. A gabonafélék termelıi ára egy év alatt megkétszerezıdött. A búza ára 139%-kal, a kukoricáé 81%-kal nıtt; az ipari növények termelıi ára szintén kiugró mértékben, 35,7%-kal, ezen belül az olajnövényeké 61%-kal emelkedett. A burgonya 68,9%kal drágult egy év alatt. A vágóállatok termelıi ára a növényi árakhoz képest szerényebb ütemben, 12,2%-kal nıtt. Ugyanakkor a vágómarha ára jelentısen, 35,3%-kal, a vágósertésé csupán 4,3%-kal, míg a vágóbaromfié 16,2%-kal emelkedett. Az állati termékek felvásárlási ára februárban 15,7%-kal, ezen belül a tej ára 22,5%-kal haladta meg az egy évvel korábbi árakat. A fogyasztói árak márciusban 1,1%-kal haladták meg az hónappal korábbi és 4,5%-kal az egy évvel azelıtti árakat. Különösen gyorsan nıtt az élelmiszerek ára; egyes termékeké rendkívüli módon emelkedett: a cukoré egyetlen hónap alatt 29,6%-kal, a liszté 10,5%-kal, a kenyéré szintén egy hónap alatt 3,6%-kal.
7
Az élelmiszerek ára az ısz óta tartó folyamat eredményeként tavaly márciushoz képest is jelentısen, 8,6%-kal nıtt. Ebben az összehasonlításban is kiugró mértékben nıtt egyes alapvetı élelmiszerek ára: a cukoré 67,3%-kal, a liszté 59%-kal, az étolajé 24%-kal; az idényáras élelmiszerek 20,2%-kal drágultak egy év alatt. A háztartási energiáért 8,6%-kal kellett többet fizetni, mint egy évvel korábban; ezen belül azonban a vezetékes gáz jelentısen drágult: 16,5%-kal, a távfőtés 10%-kal került többe. Az üzemanyagok ára 16,9%-kal nıtt. A szolgáltatások ára szerényebb mértékben, 2,1%-kal emelkedett, de a csatornadíj 9,7-kal, a szemétszállítás díja 5,6%-kal ment fel. A tartós fogyasztási cikkek árszintje 1,3%-kal csökkent egy év alatt. A nyugdíjas fogyasztói árindex egyre gyorsabban nı; márciusi értéke minden eddiginél nagyobb mértékben, 0,8 százalékponttal haladta meg az általános árindex értékét. Így a nyugdíjas árindex a februári 4,8%-ról márciusban 5,3%-ra emelkedett.
Jövedelem és fogyasztás
A kiskereskedelmi forgalom volumene az év elsı két hónapjában – naptárhatástól megtisztított adatok szerint – stagnált az elızı év azonos idıszakához képest. Az élelmiszerforgalom szerény mértékben, 0,6%-kal bıvült, ugyanakkor az iparcikkek forgalma jelentısen, 13%-kal, a ruházati termékeké 3,2%-kal, a bútoroké 1,6%-kal szőkült. Az elmúlt évi jelentıs csökkenés után ez év elsı két hónapjában is csökkent, ezúttal 1,5%-kal az üzemanyagok eladása. A gyógyszer-támogatási rendszer drasztikus átalakításáról szóló hírek hatására kezdıdı felvásárlásra utal, hogy a gyógyszerforgalom 4,1%-kal nıtt. A háztartások pénzügyi vagyonában jól körülírható tendencia figyelhetı meg. Csökken a családok devizahiteleinek állománya, mivel újabb hiteleket csak forintban vesznek fel, így a forinthitelek állománya nı. A betétállománynál éppen fordított a helyzet: csökken a forint betétek és nı a devizában elhelyezett betétek állománya. A lakosság láthatóan nem bízik a kormányzati gazdaságpolitikában, így igyekeznek nem forintban tartani a megtakarításaikat. A lakosság hitelállománya március végén 8 018 milliárd forintot tett ki, ez 243 milliárdos csökkenés a hónap elejéhez képest. Ezen belül a forint hiteleknél az új hitelfelvételek összege 12,5 milliárddal meghaladta a törlesztésekét; a deviza hiteleknél 40,8 milliárdos csökkenés következett be a törlesztések hatására és – ezúttal - 211 milliárddal csökkent az állomány az árfolyamváltozásból eredıen. A lakosság betétállománya március végén 7 331 milliárd forint volt, 45,8 milliárddal kevesebb, mint a hó elején. A forintbetéteknél 14 milliárdos nettó kivonás történt, míg a deviza betéteknél valamelyest, 2,3 milliárddal nıtt az állomány. Ugyanakkor az árfolyamváltozásból értelemszerően itt is keletkezett - számszerően 34,2 milliárd forintos veszteség.
8
Államháztartás, külgazdasági egyensúly
Változatlanul dinamikusan bıvül a külkereskedelmi forgalom. Az év elsı két hónapjában a kivitel volumene 21%-kal, a behozatalé 19%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. A külkereskedelmi mérleg aktívuma az elsı két hónapban 1 232 millió euró volt, 376 millió euróval több, mint egy évvel korábban. Az export árszínvonala 5,8%-kal, az importé 6,7%-kal emelkedett; a cserearány így 0,8%-kal kedvezıtlenebbé vált számunkra. Az átlagosnál dinamikusabban bıvült a feldolgozott termékek külkereskedelmi forgalma: az export 23%-kal, az import 24%-kal nıtt; igen gyors ütemben, 40%-kal emelkedett a gyógyszerek és gyógyáruk kivitele a gyógyszerkereskedı cégek jelentısen megnıtt forgalmának eredményeképpen. Az energiahordozók behozatala az elsı két hónapban 5%-kal csökkent, ezen belül a földgáz importja jelentısen, 40%-kal esett vissza. Az Európai Unión kívüli országokba változatlanul dinamikusan nı a kivitelünk. Az elsı két hónapban az export ebben a relációban 33%-kal haladta meg az elızı évit, míg az import 14%-kal nıtt ebben az idıszakban. Az ázsiai országokba irányuló gépexport 67%-kal haladta meg az egy évvel korábbi volument. Az MNB közzétette a folyó fizetési mérleg múlt évre vonatkozó adatait. A tavalyi mérleg 2 milliárd eurós aktívumot mutatott, ez 1,7 milliárddal meghaladja a 2009. évi többletet. Az áruforgalomban jelentıs, 4,7 milliárd eurós aktívum keletkezett, 1,3 milliárd euróval több, mint egy évvel korábban. A szolgáltatások egyenlege 2,4 milliárdos többletet mutatott, ez is meghaladta, 1,1 milliárd euróval a megelızı évi értéket. A jövedelem mérleg ezzel szemben jelentıs, 5,4 milliárd eurós passzívummal zárt, ez 700 millió euróval nagyobb volt az elızı évi hiánynál. Ennek oka a külföldi tıkebefektetésekhez kapcsolódó jövedelmek negatív, 4,3 milliárd eurós egyenlege. Hasonlóképpen negatív, 900 millió eurós hiányt mutatott a portfólió befektetésekhez kapcsolódó jövedelmi mérleg és 1,1 milliárd euró volt az egyéb befektetésekhez kapcsolódó passzívum. Ennek oka, hogy a külföldi tulajdonú cégek a korábbiakhoz képest jelentısen visszafogták a megtermelt jövedelmek újbóli magyarországi befektetését, illetve a – visszamenıleges hatályú, váratlan – extraadók következtében eleve veszteségesek voltak. A tıkemérleg és a fizetési mérleg együttes aktívuma, azaz a külfölddel szembeni fizetési képesség a múlt évben 3,8 milliárd euró volt, az elızı évi 2,4 milliárd eurónál lényegesen nagyobb. Ebben a jelentıs javulásban döntı szerepe volt az Európai uniós transzfereknek, mivel a fizetési és a tıkemérlegben elszámolt egyenlegük 3,4 milliárd eurós aktívumot eredményezett, amely az elızı évinél 700 millió euróval kedvezıbb volt. A múlt évben 1 208 millió euró értékő külföldi közvetlen tıkebefektetés valósult meg, 286 millió euróval kevesebb az elızı évinél. Ez a befektetett tıkeállomány az elmúlt másfél évtizedben a legalacsonyabb érték.
9
Az államháztartás konszolidált, pénzforgalmi hiánya március végén elérte a 742 milliárd forintot, ezzel igen nagy mértékben, 132 milliárd forinttal meghaladta a tavalyi elsı negyedév végére kialakult deficitet. Az államháztartás pénzforgalmi szemlélető hiánya az elsı negyedévben elérte az egész évre tervezett deficit 108%-át, azaz túllépte az éves hiány mértékét. Ez azt jelenti, hogy a kormány nem a költségvetési törvénybe foglalt elıirányzatok alapján irányítja az államháztartást, pontosabban a gazdaságpolitikáját a – nem csak törvényes eszközökkel, de a közgazdasági alapszabályokat mindenképpen felrúgva – megszerzett, de még nem realizált különjövedelmekre, illetve egyszeri bevételi forrásokra alapozza. A legnagyobb, 688 milliárd forintos - az egy évvel korábbit 80 milliárddal meghaladó - hiány ezúttal is a központi költségvetésben keletkezett; ebben az alrendszerben a bevételek az elsı negyedévben 1 900 milliárd forintot értek el, 2,3%-kal meghaladva az elızı év azonos idıszakában befolyt tételek összegét. A kiadások ugyanebben az idıszakban regisztrált 2 600 milliárdos szintje 4,9%-kal nagyobb a bázis idıszakban teljesített kiadásoknál. Azaz a kormány a költségvetési törvényben jelentısen felültervezte a bevételeket és alultervezte a kiadásokat. Így az elsı negyedévben a társasági adó éves elıirányzatának 19,6%-át fizették be az államkincstárba, míg tavaly ugyanebben az idıszakban 22%-át. A múlt év elsı három hónapjában az egész évre várt általános forgalmi adó 20%-át fizették be, ez évben csak 19%át. Ugyanakkor a múlt év elsı negyedében a központi költségvetés kiadásainak 26,5%-a teljesült, az idén ugyanebben a negyedévben 29,1%-a. A társadalombiztosítási alapoknál is jelentıs, 98 milliárdos hiány keletkezett az elsı negyedévben, a tavalyinak csaknem a négyszerese, annak ellenére, hogy a magánnyugdíjpénztári tagdíjat a kormány erıszakkal átirányította a társadalombiztosításba. Az elkülönített állami pénzalapoknál jelentıs, 44 milliárdos szufficit jött létre, a tavalyinak csaknem kétszerese, mivel bizonyos kifizetéseket, így a munkaerıpiaci alapból és a kutatási és technológiai innovációs alapból teljesülıket a kormány jelentısen visszafogta vagy leállította. A költségvetési törvény tehát az év további részében nem lehet az államháztartás mőködtetésének iránytője. A kormány már februárban úgy döntött, hogy 250 milliárd forintos stabilitási alapot képez – a hivatalos indoklás szerint - az esetlegesen felmerülı világpiaci kockázatok kivédésére. Akkor még azt jelentették be, hogy amennyiben nem következik be kedvezıtlen fordulat a világgazdaságban, az ily módon zárolt összeget a költségvetési fejezetek visszakapják. Azóta nem állt be negatívnak minısíthetı fordulat, legalábbis nemzetközi téren nem, ennek ellenére rövid idıvel késıbb bejelentették, hogy a 250 milliárd forintot végleg zárolják. A konvergencia programból az is kiderül, hogy ezt az összeget a jövı évi bázisból is kivették. A nyugdíjreform és adósságcsökkentı alap pénzének idei elszámolásával az államháztartási törvény szerint a kormánynak pótköltségvetést kell benyújtania. Amennyiben ezt nem teszi meg, - ha e kifejezésnek még van értelme – törvénysértı módon kezeli a közpénzeket. Az elsı negyedév végén a központi költségvetés összes adóssága 20 812 milliárd forint volt, 771 milliárddal több, mint egy évvel korábban. Ezen belül a devizaadósság forintértékben
10
kifejezve 9 097 milliárdot tett ki, amely 254 milliárddal haladja meg az elızı márciusi összeget.
Lakásépítés
Az elsı negyedévben 3 140 új lakás épült, 35%-kal kevesebb, mint az elızı év elsı negyedében. A lakásépítések további visszaesését jelzi, hogy az elsı három hónapban mindössze 2 400 lakásépítési engedélyt adtak ki a hatóságok, 51%-kal kevesebbet, mint a bázisidıszakban. Az új lakások kétharmada a fıvárosban épült, s itt csökkent legkevésbé, 15%-kal a felépült lakások száma. A visszaesés ugyanakkor Budapestet is elérte: 76%-kal kevesebb építési engedélyt adtak ki a fıvárosi építési hatóságok, mint egy évvel azelıtt. Az engedélyek számában a községekben volt a legkisebb, 13%-os visszaesés. Az új lakások felét értékesítési céllal, a másik felét saját használatra építették. A lakások 45%a családi házban, a fennmaradó hányad többszintes épületben épült. A lakóparkok részesedése az új lakásokon belül 3%-os volt, szemben a tavalyi 10%-kal. Az új lakások átlagos alapterülete 93 m2 volt, ugyanannyi, mint egy évvel korábban.
Ipar, építıipar
Az ipari termelés az év elsı két hónapjában 13,8%-kal haladta meg az egy évvel korábbi volument. A dinamikus bıvülés az export jelentıs, 18,5%-os emelkedésének köszönhetı, a belföldi értékesítés változatlanul csökken, az elsı két hónapban 6,3%-os volt a visszaesés az elızı év azonos idıszakához képest. A feldolgozóipari kivitel felét adó két alágazat közül a számítógépek exportja 24%-kal, a jármőipari export 15%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. A gépek és gépi berendezések exportja kiugró mértékben, 48%-kal bıvült. A legalább 5 fıt foglalkoztató vállalkozásoknál az egy fıre jutó ipari termelés az elsı két hónapban 8,2%-kal meghaladta az elızı évi szintet, miközben a létszám – a rendkívül alacsony bázishoz képest - 5,3%-kal nıtt. A feldolgozóipar megfigyelt ágazataiban februárban igen jelentısen, 29,6%-kal nıtt az új exportrendelések, és ugyancsak számottevıen, 16,7%kal az új belföldi rendelések volumene. Február végén az összes rendelésállomány 19,7%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az év elsı két hónapjában az ország minden régiójában nıtt az ipari termelés, a dél-alföldi régiót kivéve mindenütt kétszámjegyő dinamikával. A legnagyobb mértékben, 18,6%-kal Észak-Magyarországon, míg az említett térségben, Dél-Alföldön csupán 4,8%-kal nıtt az ipar kibocsátása.
11
Az építıipari termelés az – éves kibocsátásban kis súlyt képviselı - elsı két hónapban 3,9%kal maradt el a bázis idıszakitól. Az épületek építésében csak csekély mértékő, 0,9%-os volt a visszaesés, míg az egyéb építmények ágazatnál jelentıs, 9,9%-os csökkenés következett be. Februárban az új szerzıdések volumene 49%-kal alacsonyabb volt az egy évvel korábbinál, az épületek építésére megkötött új szerzıdéseké 43,9%-kal, az egyéb építmények építését célzóké 52,8%-kal esett vissza. Februárban az építıipar teljes szerzıdésállománya 28,8%-kal kisebb volumenő volt, mint egy évvel korábban.
Mezıgazdaság
A mezıgazdasági termékek felvásárlása az év elsı két hónapjában 4,2%-kal visszaesett az elızı évihez képest. A növénytermesztési termékeknél csekély mértékő, 0,7%-os volt a csökkenés; a gabonaféléké 9,4%-kal nıtt, a zöldségféléké 13,4%-kal, a gyümölcsöké 51,1%kal esett vissza. Az élı állatok felvásárlása 4,5%-kal, az állati termékeké 7%-kal esett vissza egy év alatt.
Idegenforgalom
Az év elsı két hónapjában a vendégek és a vendégéjszakák száma egyaránt 6%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. A kereskedelmi szálláshelyeken 316 ezer külföldi vendég 824 ezer vendégéjszakát töltött; a múlt év eleji adatokhoz képest a vendégek száma érzékelhetıen, 9,5%-kal nıtt és 7%-kal több éjszakára vették igénybe a hazai szállásokat. A belföldi vendégek 415 ezres száma 3,8%-kal növekedést jelentett a különbözı típusú kereskedelmi szálláshelyeken, s az általuk eltöltött 933 ezer éjszaka is 4,4%-kal felülmúlja az egy évvel korábbit. A budapesti szálláshelyeken az elsı két hónapban 5,1%-kal nıtt a vendégéjszakák száma; a korábbi tendenciáktól eltérıen a növekedés a hazai vendégeknek köszönhetı. A szálláshelyek árbevétele folyó áron 4,9%-kal haladta meg a bázisidıszaki bevételt.
Népmozgalom
Az év elsı két hónapjában 14 000 gyermek született, 9%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A születési arányszám a múlt évi 9,5 ezrelékrıl 8,7 ezrelékre csökkent.
12
Ugyanebben az idıszakban 22 800 haláleset történt, 3,1%-kal több, mint a bázisidıszakban. A halálozási arányszám a múlt év azonos idıszakában regisztrált 13,6 ezrelékrıl 14,1 ezrelékre nıtt. A természetes fogyás 8 800 fıt tett ki, 2 100 fıvel többet a tavalyinál. A népesség száma február végén 9 9979 ezer fı volt. A néhány hónap óta érzékelhetı tendencia - lassuló dinamikával – folytatódott: ez évben február végéig 2 300 házasságot kötöttek, 3,2%-kal többet az egy évvel korábbinál. A csecsemıhalandóság 5,4 ezrelék volt a megfigyelt idıszakban, 1,3 ezrelékponttal magasabb a múlt évinél.
Budapest, 2011. május 8.
Dr. Katona Tamás
Az adatok forrása: KSH, MNB, NGM, BM, NFSZ, Eurostat. Megjegyzés: A statisztikai adtagyőjtési rendszerben az évközi adatok kisebb része a tárgyhót követı hónapban rendelkezésre áll, ilyen a fogyasztói ár, az államháztartási adatok; a statisztikai információk többsége a tárgyhót követı második hónapban kerül nyilvánosságra. Bizonyos adatok negyedéves gyakorisággal készülnek és általában a tárgyidıszakot követı második hónapban állnak rendelkezésre, ilyen a bruttó hazai termék és a beruházások, de a folyó fizetési mérleg adatait csak a 90. napon lehet megismerni. Ezért az elemzés a készítést megelızı két hónap, illetve az elızı negyedév rendelkezésre álló adatait vizsgálja.
13
Melléklet
A konvergencia program fontosabb elemei
A kormány benyújtotta az Európai Bizottságnak a konvergencia programot. A program elkészítése és hivatalosnak minısítése egészen új helyzetet teremt a gazdaságpolitikában. Ezzel a kormány gyakorlatilag elismerte, hogy az eddig követett gazdaságpolitika lényegi pontokon nem folytatható és alkalmazkodni kell – ha nem is minden elvárás tekintetében – az Európai Unió elıírásaihoz. A kormány ezzel elfogadja az államháztartási hiány uniós szinten tartásának kötelezettségét és – legalábbis a látszat szerint – alkalmazkodik a maastrichti kritériumokhoz. A kormány már a március végén az Eurostat számára benyújtott EDP jelentésben, tehát az államháztartási hiányról és az államadósságról késztett tájékoztatóban is elfogadta az uniós szabályokat és ebben ismerte el, hogy a magánnyugdíjpénztári vagyon erıszakos államosításával megszerzett mintegy 2 600 milliárdos bevétel nem számolható el a költségvetésben fokozatosan 3 éven keresztül, tehát azt ebben az évben teljes egészében el kell számolnia. Ezzel bizonyos értelemben egyértelmővé válhatott a kormány számára a magánnyugdíjpénztári rendszer brutális szétverésének értelmetlensége, legalábbis abból a szempontból, hogy ezzel nem tudta megteremteni az egész ciklusra, - sıt még erre az évre is csak részlegesen - a felelıtlen költekezésének a fedezetét. A konvergencia programot az Európai Bizottság nagyon alaposan átvizsgálja és értékeli, a családi ezüst eladásából származó bevételt nem fogadja el tartós kiadások fedezeteként. Ezért nem elegendı az éves államháztartási hiányt a megfelelı keretek között tartani, a strukturális hiányt tekintik a vizsgálat tárgyának, azaz a fenntartható államháztartási egyensúly követelményét. Az mindenképpen örvendetes, hogy ezt a kormány – az utolsó utáni pillanatban – belátta és ennek megfelelıen állította fel a makrogazdasági paramétereket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kormány érdemben is belátta volna az eddig folytatott gazdaságpolitika tarthatatlanságát. Láthatóan folytatni kívánja a konfrontatív, szabadságharcos, a közgazdasági realitásokat látványosan és nyilvánvalóan mellızı politikáját. Azaz ez az alkalmazkodás az uniós elıírásokhoz csak formai és látszólagos, az eredeti – tarthatatlan - gazdaságpolitikai, illetve társadalompolitikai célkitőzéseikhez továbbra is ragaszkodnak. E tényezık következtében a konvergencia program fogadtatása felemás lesz. A piacok, az elemzık minden bizonnyal most kedvezıen fogadják. Ezzel idıt nyer a kormány. Az Európai Bizottság nyilvánvalóan nem fogadja el észrevételek és komoly kifogások nélkül a programot, ezzel újabb konfrontáció bontakozhat ki a Bizottság és a kormány között. Ez a nemzetközi
14
megítélést gyökeresen megváltoztatja. A valóságos probléma akkor keletkezik, amikor az elemzık érzékelik a program kulcselemeinek megvalósíthatatlanságát. A program kidolgozottsága csak formai elemeiben haladja meg a Széll Kálmán terv konkrétságát, tehát ez már nem csupán óhajok és ütemtervek győjteménye, de a gazdaságpolitikai programtól elvárható megvalósíthatósági realitás mércéjét nem állja ki. Ezért már az idei évben is gond lesz a teljesítés elmaradásával. A programban leírt módon az idei strukturális hiánycél – újabb zárolás nélkül – nyilvánvalóan nem teljesíthetı. A konvergencia program az irreális célkitőzések feladásának hiányában lényegét tekintve hatalmas mérető és romboló erejő megszorítást jelent, amely elıre be nem mérhetı társadalmi konfliktusokhoz vezet, következményeiben nagyon nehezen orvosolható, az eddigiekhez nem mérhetı kettészakadást idézhet elı a magyar társadalomban. A program makrogazdasági kiindulópontjai még a realitások látszólagos elfogadását tükrözik. Két változattal számolnak. Az alappályának tekintett változat mellett egy ún. optimista feltételezéssel is élnek, de az láthatóan fıként hazai PR szempontokat szolgál. Az alappálya gyökeresen eltér az eddig hirdetett gazdaságpolitikától. Erre az évre a GDP 3,1%-os, jövıre 3%-os növekedésével, tehát csökkenı dinamikával számol. Még 2013-ra is csupán 3,2%-os, míg 2014-re 3,3%-os gazdasági növekedéssel kalkulál. Azaz szó nincs a gazdaság 5-6%-os szárnyalásáról, még a részleteiben ki nem bontott optimista változat is ez évre 3,2%-os, jövıre 3,6-os GDP növekedést prognosztizál és 2014-re feltételezi az 5,2%-os növekedés elérését. Ugyanígy visszafogott a munkanélküliségi ráta prognózisa: ez évre 10,9%-os, jövıre 10,5%-os, 2012-re 9,9%-os, míg 2014-re 9,7%-os munkanélküliségi arányt vetítenek elıre. Ez ellentmond a 300 ezer új munkahely – a konvergencia program szöveges részében ezúttal is hangsúlyosan megjelenı – ígéretének. Az inflációs rátát is – a realitásokat elismerve magasabbra teszi a prognózis a költségvetési törvényben szereplı értéknél; ott 3,5%, ebben az anyagban 4%, jövıre 3,4%, majd a következı két évre egyaránt 3% szerepel. A program nyelvezete eltér a szakanyagoknál megszokottól; negatív politikai értékelést ad az elızı kormány gazdaságpolitikai szándékairól és áttételesen még az Európai Bizottságot is elmarasztalja. Szakmailag elképesztı módon a gazdaságpolitika fı céljának minısíti az államadósság csökkentését, gyakorlatilag minden lépést ennek rendel alá. Érdemben nehezen minısíthetı közgazdasági fejtegetéseket tartalmaz az adócsökkentés és versenyképesség közvetlen kapcsolatáról, a sajátos gazdaságpolitikai mixtúrákról. Az állami kiadások jelentıs csökkentését célozza meg a munkaerıpiac, a nyugdíjrendszer, a közösségi közlekedés, a felsıoktatás, a gyógyszerár-támogatás, az önkormányzati rendszer átfogó reformjával. A tervezett reformlépéseket a kormány – szokása szerint - senkivel sem egyeztette, az elképzeléseket az érintettek a program benyújtását követıen – akkor még csak – angol nyelven közzétett változatból ismerték meg. A reformlépések közös jellemzıje – amennyire a kidolgozottságuk, pontosabban kidolgozatlanságuk mai szintjén megítélhetı – az igen erıteljes centralizációs törekvés, az az elszántság, hogy a terhektıl a stabil helyzető középrétegeket mentesíteni kell, a pénzkivonást a kitüntetett helyzetbe hozott társadalmi csoportnál rosszabb pozícióban lévı rétegek rovására kell végrehajtani, bármi áron. Ehhez
15
társul az a nyíltan leírt hipotézis, hogy ez utóbbi társadalmi csoportok nyilvánvalóan visszaélnek az állami elosztórendszerekbıl kapható források megszerzése során és gyakorlatilag – ha csak tehetik - élısködnek az adófizetık kárára. Ezt a helyzetet kívánja a kormány – úgymond - gyökeresen megváltoztatni.
Adó
A legjelentısebb változás a személyi jövedelemadózásban következik be. A konvergencia programból kiderül, hogy az eddigi következetes kormányzati kommunikációval szemben jövıre nem csökkeni, hanem valamelyest nıni fog az adóterhelés a bruttó hazai termék arányában. Két év alatt kivezetik az adózásból az ún. szuperbruttó elvét, amely szerint az adó alapjául a járulékkal növelt jövedelem szolgál. Egyidejőleg megszőnik az adójóváírás lehetısége az átlagbér alatt keresık számára. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a legalább havi bruttó 260 ezer forintot keresıknek mintegy 2 százalékponttal csökken az adóterhelése, mivel a szuperbruttó adózási technika következtében a valóságos adókulcs 20,3%. Ugyanakkor az adójóváírás csökkentése azzal jár, hogy a havi 260 ezer forint alatt keresıknek – egymást követı második évben - csökken a nominális keresetük, havonta 7-8 ezer forinttal, tehát az ideinél valamivel nagyobb mértékben. A csökkenı kereset a munkavállalók 70%-át érinti, s az ebbıl származó adóbevételi többlet – elképesztı módon 100 milliárd forinttal meghaladja a magasabb keresetőek adócsökkenését, mintegy fordított Robin Hood adó módjára. Az adójóváírás csökkentésével 2012-ben 180 milliárd forinttal, míg 2013-ban az adójóváírás teljes megszőntetésével 230 milliárd forinttal nı az adóbevétel, amelyet tehát a 260 ezer forint alatt keresı munkavállalókat rövidíti meg.
Foglalkoztatás
Ezen a területen tervezi a konvergencia program a legnagyobb megtakarítást: a jövı évben 195 milliárd forinttal kevesebbet költ a kormány a munkaerıpiaci ellátásokra. A legkritikusabb elképzelés az álláskeresési járadék folyósításának drasztikus szigorítása. A kormány tervei szerint csak 3 hónapig kap járadékot a munkanélküli és ezt követıen semmilyen munkanélküli ellátásban nem részesülne. Ezzel a szabályozással – ha megvalósul – feladjuk az e területen érvényes európai normák alkalmazást; ilyen csekély idıtartamú ellátást egyetlen európai országban sem alkalmaznak. Ez a szigorítás ellehetetleníti a munkanélkülivé váló emberek visszatérésének esélyét a munkaerıpiacra. A konvergencia program leírja a következı hónapokban elfogadásra kerülı munkaügyi szabályok lényegi elemeit. Ezek megvalósítása olyan mértékő rugalmasságot teremt a jogi szabályozásban, amely a Latin-Amerikában szokásos eszközöket helyezi elıtérbe. Európában
16
példátlan módon korlátozza a munkavállalók jogait, gyakorlatilag felszámolja a foglalkoztatás biztonságát. Szinte teljes szabadságot kap a munkáltató a munkaidı átcsoportosításában, a szabadság kiadásában, a rendkívüli munkavégzés ellentételezésében. A közfoglalkoztatásban a fı szabály az erısen korlátozott ideig tartó, 4 órás idıtartamú foglalkoztatás lesz. A kormány törekvése, hogy a munkanélküli ellátás szigorításával, a szociális ellátások maximalizálásával és a rokkantsági-nyugdíj jogosultság szigorú felülvizsgálatával minél többen kerüljenek be a közfoglalkoztatásba. A megvalósíthatóságról a konvergencia program csak annyi konkrétumot tartalmaz, hogy folyamatban van a közfoglalkoztatási koncepció kidolgozása.
Szociális ellátások
A program abból indul ki, hogy nemzetközileg sokat költünk szociális ellátásokra, s ezek gyakran nem a rászorultakhoz jutnak el. Ezért átalakítják a támogatásokat, miközben azokat nominális értékükön befagyasztják. Ehhez hasonlóan – miként az elsı Orbán kormány idıszakában - nominálértéken befagyasztják a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt, a gyermeknevelési támogatást, a pénzbeli gyermekvédelmi támogatásokat is. A bevezetett bérpótló juttatás, amely megegyezik a mindenkori nyugdíjminimum összegével, csak annak adható, aki legalább 30 napos munkaviszonnyal rendelkezik, illetve ennyit dolgozott közmunkában. Alapelvnek tekintik, hogy a különbözı jogcímeken járó szociális ellátások együttesen nem érhetik el a minimálbér összegét. Ennek a célnak a megvalósítása szinte az összes ellátás nominálértékének befagyasztásával együtt azzal jár, hogy a rászoruló személyek, illetve családok ellátása reálértéken már 1-2 éven belül is olyan jelentısen csökken, hogy az érintettek életvitele ellehetetlenülhet, gyermekek sokaságát kell majd anyagi okokból kiemelni a családból és egyre több család kerül közvetlen krízis helyzetbe. A kormány teljesen átalakítja az egészségkárosodáson alapuló ellátásokat. A minden ellátottra kiterjedı tervezett felülvizsgálat kimondottan is azt a célt szolgálja, hogy az érintettek minél nagyobb számban visszakerüljenek a munkaerıpiacra. A program arra nem tér ki, hogy a foglalkoztatási arány - a fentebb leírtak szerint - gyakorlatilag alig bıvül, így nem világos mi történik a munkához nem jutók jelentıs tömegével, miközben a munkanélküli ellátások is töredékükre csökkennek. A programon az a kormányzati felfogás tükrözıdik, hogy aki akar, az talál magának munkahelyet.
17
Nyugdíjak
A nyugdíjrendszer átalakításánál is abból indul ki a program, hogy a jogszabályokat ez évben dolgozzák ki, így a konkrétumok nem ismertek, feltehetıen még nem is átgondoltak. Úgy teremtik meg a Nyugdíj alap egyensúlyát, hogy a korhatár alatti ellátásokat kiemelik a nyugdíjrendszerbıl és azokat szociális ellátássá nyilvánítják. A rokkantsági nyugdíjak teljes körő felülvizsgálatával egy év alatt 100 milliárd forintos megtakarítást remélnek. Ez mintegy 100 ezer nyugdíjasnak a rendszerbıl való kikerülését tételezi. Azzal láthatóan nem számol a kormány, hogy a rokkantsági nyugdíjban részesülök összetétele az elmúlt néhány évben jelentısen átalakult. A nyugdíjszabályok változásával szigorodtak a rokkantnyugdíj igénybevételének feltételei; ennek következtében a múlt év végén 11%-kal kevesebb nyugdíjkorhatár alatti személy részesült ilyen ellátásban, mint egy évvel korábban. Jelenleg 720 ezren részesülnek rokkantsági ellátásban, de a rokkantnyugdíjasok több mint fele, 53%-a már betöltötte a nyugdíjkorhatárt. A korhatár alatti nyugdíjak ez évi költségvetési elıirányzata 279 milliárd forint. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok ellátásának havi átlaga decemberben 72%-a volt az öregségi nyugdíjak átlagának. Ebben a csoportban 83 ezren vannak, akiknek a nyugdíja eléri a 85 ezer forintot és közülük mindössze 47 ezren kapnak legalább 100 ezer forintot. Azaz 257 ezren az átlagnyugdíj összegét el nem érı ellátást kapnak. Ezen az elıirányzaton 100 milliárd forintot még hatalmas társadalmi konfliktusok árán sem lehet megtakarítani. Az azonnal jelentkezı feszültség mellett van ennek a változtatásnak egy hosszabb távon ható, de rendkívül veszélyes hatása. A rokkantnyugdíj az általános nyugdíjrendszer speciális eleme. Ha valaki rokkantnyugdíjassá válik, akkor a jelenleg hatályos törvény szerint élete végéig ezt az ellátást kapja. Amennyiben 100 ezer embert kizárnak ebbıl az ellátásból, jelentıs részük nyilvánvalóan nem talál munkát. İk valószínőleg – amíg lehet - munkanélküli ellátást, illetve szociális segélyt kapnak, ha egyáltalán kapnak. Ezért amikor betöltik a nyugdíjkorhatárt nem lesznek jogosultak az öregségi nyugdíjra, hiszen a rokkantnyugdíjas idıszak, illetve a szociális segélyen vagy éppen teljesen ellátatlanul töltött idıszak nem minısül nyugdíjszerzı idınek. Így a ma még rokkantnyugdíjban részesülı akár százezer ellátott anyagi helyzete véglegesen ellehetetlenül. A kormány a jövıre nézve a nyugdíjak jelentıs csökkentésére készül. Jelenleg a nyugdíjkiadások – mint más európai országokban is – meghaladják a GDP 10%-át. A konvergencia program szerint a nyugdíjkiadások részaránya a bruttó hazai termékbıl 2020-ra 8,7%-ra, 2060-ra pedig 7,8%-ra csökken, miközben a 65 éven felüliek aránya a népességben a jelenlegi 15,2%-ról 2020-ra 19,8%-ra, 2060-ra 31,9%-ra nı. Azaz a nyugdíjkiadások a demográfiai folyamatokat figyelmen kívül hagyva drasztikusan csökkennek, nyilvánvalóan a helyettesítési ráta - a kezdı nyugdíjnak az utolsó keresethez mért arányának – jelentıs csökkenésével és az idısorúak részbeni kizárásával a nyugdíjrendszerbıl.
18
A kormány a nyugdíjkiadások visszafogását, illetve a második pillér szétzilálását egyértelmően az államháztartási kiadások csökkentésének szükségességével indokolja. Abból indul ki, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszer nem vált be, ezért a – program cinikus megfogalmazása szerint - a kormány megnyitotta a visszalépés lehetıségét a tisztán állami rendszerbe, amellyel az érintettek 97%-a élt is.
Egészségügy
Az egészségügyrıl általában – meglepı módon – egyetlen elnagyolt megállapítást tesz a program; az Európai Unió Gazdasági Bizottságának két évvel ezelıtt készült jelentésére hivatkozva megfogalmazza: az egészségügyi kiadások a GDP arányában az 1997. évi 5,8%ról 2060-ig 7,1%-ra nınek. A továbbiakban kizárólag a gyógyszer támogatási rendszer átalakításával foglalkozik a program, mégpedig egyértelmően kimondva, hogy – a kormány reményei szerint - az így keletkezı megtakarítást kivonják az egészségügybıl, tehát nem az ágazat korábban kilátásba helyezett konszolidációjára, hanem a dilettáns kormányzati intézkedésekkel elıidézett államháztartási hiány csökkentésére fordítják. A programban megfogalmazottak szerint a gyógyszerkassza rövidtávon 100 milliárdos megtakarítást hoz a konkrétan meg nem határozott intézkedések eredményeképpen. A körvonalazott irány a gyártói befizetések jelentıs emelése és a gyógyszerfelírási rend – akár erıszakos – megváltoztatása. Az elképzelések a kiszivárogtatott formában csak részben lehetnek anyagilag eredményesek és társadalom- és egészségpolitikai szempontból is romboló hatásúak. A gyártói befizetések jelenleg 12%-ot tesznek ki; ennek 20%-ra történı emelése a bankadó hatásával jár. Brutális mérete miatt a gyártók ezt a többlet elvonást a piacgazdaság körülményei között nem nyelhetik le. Abban a körben, amelyben az árakat emelni tudják, egyértelmően áthárítják a fogyasztókra, azaz a betegek terhei radikálisan nınek. Azok a gyártók, amelyek a szabályozás miatt nem tudnak árat emelni, - különösen az innovatív készítményeknél - csökkentik a gyógyszer kínálatot, s egyes gyártók akár kivonulhatnak a magyar piacról. A következmény tehát a gyógyszerárak radikális emelkedése, a korszerő készítmények kínálatának vészes szőkülése, sıt akár gyógyszerhiány. E társadalmilag rendkívül veszélyes intézkedések ugyanakkor a kívánt költségvetési hatást nem érhetik el, a jelenleg 344 milliárdos gyógyszerkasszából e lépések megtétele esetén sem lehet 100 milliárd forintot kivonni.
19
Oktatás
A konvergencia program a már idézett gazdasági bizottsági jelentésre hivatkozva azzal számol, hogy hosszabb távon az oktatási kiadások a GDP 4,4%-áról 3,8%-ára csökkennek. Ennek tartalmi kérdéseit egyáltalán nem érinti az anyag, semmilyen elképzelést nem vázol ennek megvalósíthatóságáról, illetve következményeirıl. A program kizárólag a felsıoktatással foglalkozik, pontosabban az ágazatból történı rövidtávú forráskivonás elemeit írja le. Eligazodni nem egyszerő, mivel a közoktatási és felsıoktatási koncepció, illetve a megvalósításhoz szükséges törvények elıkészítésére – legjobb indulattal is – a kaotikus jelzı illik. Ami eddig világosan látszik: a kormányzat hihetetlen erejő centralizációs törekvése az oktatás tartalmi kérdéseinek – ha kell, erıszakos – meghatározására az önkormányzatok szerepének visszaszorítására, a felsıoktatási intézmények autonómiájának érdemi szőkítésére. A felsıoktatás jelenlegi szervezete és mőködése ellehetetlenülhet, ha megvalósul a programban megfogalmazott cél, mely szerint két éven belül elvonják a felsıoktatás költségvetési támogatásának egyötödét. Jelentısen csökkentik a finanszírozott hallgatók számát, a jelenlegi 53 500 fırıl 3 év alatt 30 ezerre. Ez a valóságban nagyobb szőkítést is jelenthet, mert a támogatott hallgatóknál elhatározták a természettudományos és a mőszaki képzésben résztvevı hallgatók számának növelését, így esetleg bizonyos helyek nem leszek betölthetık. A fejlett világban stratégiai ágazatnak tekintik a felsıoktatást. Szinte minden ország gyors ütemben növeli a hallgatók számát és nı a felsıoktatási ráfordítások volumene. Igaz, a közkiadásokat az országoknak csak kisebb része növeli és jellemzı, hogy a hallgatóktól elvárt hozzájárulás, azaz - a nálunk kimondhatatlan – tandíj összege és a felsıoktatás finanszírozásában a súlya növekszik. Azaz a kormány a saját csapdájában vergıdik, értelmetlenül csökkenti a hallgatói létszámot. Azzal ugyanis láthatóan nem képesek szembenézni, hogy a térítési díjak – zavarosan kommunikált – radikális emelése a fizetıképes kereslet korlátjába ütközik, így az elmúlt években elért eredmények hatását rombolják. A kormányzat bármennyire határozottnak tőnı elszántsága ellenére megállapítható, hogy a felsıoktatásban kialakult képzési szerkezet teljesen megfelel az európai tendenciáknak. A mőszaki és a természettudományos képzés nem bıvíthetı a humántudományok, a társadalomtudományok rovására, mivel az elıbbiek nem szorultak háttérbe, nem csökkent a hallgatói létszámuk, csupán annyi történt, hogy az utóbbi tudományágakban a képzési kapacitás, illetve a képzések iránti igény megnıtt. E két terület között a kapacitások semmiképpen sem rendezhetık át, de – feltehetıen - a hallgatói igények sem változnak meg rövidtávon. Ezért a tervezett erıszakos kormányzati beavatkozás szétzilálhatja a kialakult felsıoktatási struktúrát, komolyan veszélyeztetve ezzel a képzés minıségét, sıt a mőködıképességet.
20
A közoktatásból történı, konkrétan nem meghatározott, de folyamatosan lebegtetett jelentıs forráskivonás rontja az esélyegyenlıséget, és törvényszerően jelentıs – több tízezres pedagógus elbocsátással jár.
Közigazgatás, önkormányzatok
A program összegszerően két tételt említ: jövıre 300 milliárd forinttal kevesebbet fordít kormány a közszféra mőködési kiadásaira, tehát bérre és dologi költségekre, valamint a következı két évben 120 milliárdot vonnak el az önkormányzatoktól. Ha elemezzük a – még nagy vonalakban is csak részben kibontott – elképzeléseket, akkor az önkormányzati szektorból ennek legalább a másfélszeresét veszik el. A program egyértelmően megfogalmazott iránya a totális centralizáció, az önkormányzatiság érvényesülésének szinte teljes ellehetetlenítése. Az önkormányzatok méretgazdaságosságának növelését tekintik a fı feladatnak. Ezen túlmenıen a jegyzıi hatásköröket a megyei kormányhivatalokhoz, illetve a járási hivatalokhoz telepítik és a méretgazdaságosság követelményére történı utalások bizonyos önkormányzatok tömeges megszőntetését is elıre vetítik. A közigazgatási apparátus erıszakos, jelentıs részben politikailag motivált cseréjét nem kis cinizmussal személyzeti megújulásnak minısítik. A következı idıszakra a bérköltségek szinten tartását célozzák meg, amely az illetmények befagyasztását jelenti. A kormányzati kommunikáció ezt ugyan cáfolja, de a konvergencia program egyértelmően fogalmaz: nem emelkednek az illetmények. Ha ennek ellenére a bérek mégis emelkednének, akkor ez a létszám jelentıs, akár 40 ezres csökkentését is jelentheti, amely csak tömeges elbocsátásokkal oldható meg, különös tekintettel a szigorodó nyugdíjba vonulási szabályokra. A program ugyanis meghatározza, hogy a következı 4 évben a közszféra bérköltsége nagyon jelentıs mértékben, 550 milliárd forinttal csökken. Ennek ellenére a program új közigazgatási életpálya rendszert és tervezhetı, biztonságos tisztviselıi jövıképet kínál már jövı évtıl.
Közösségi közlekedés, PPP szerzıdések
A kormány ellentmondásos lépéseket tervez a közösségi közlekedés finanszírozásában. Ebben az évben átvállalja a MÁV és a BKV jelenleg 370 milliárdos adósságának – a konvergencia program megfogalmazása szerint – bizonyos hányadát. Konkrétumokról itt sincs szó, annyi tudható meg, hogy a PPP szerzıdések – az állam és a magántıke együttmőködésével elkészült és vállalkozó által mőködtetett beruházások – szintén tervbe vett
21
kiváltásával együtt erre a célra a magánnyugdíjpénztári vagyonból 600 milliárd forintot szánnak. Ez az adósságrendezés újabb kormányzati rögtönzés. A kormány ugyanis azzal számolt, hogy a mozgásterét korlátlanul kiterjeszteni törekvı – szükségszerően egyre inkább nemzetközi méretekben is folytatott – szabadságharca keretében a magánnyugdíjpénztári vagyon erıszakos elvételébıl nyert extrabevétel ténylegesen elkölthetı hányadából finanszírozza irreális gazdaságpolitikai elképzeléseit a következı 3 évben. Ezért létrehozta a nyugdíjreform és adósságcsökkentı alapot, amelybe várhatóan ez év közepén befolyik 2600 milliárd forint. Ennek 45%-a állampapír, amely az államadósság tervezett csökkentését alapozza meg, a fennmaradó összegbıl erre az évre 530 milliárdos befizetést terveztek a költségvetésbe, amellyel számol is az ez évi költségvetési törvény. Az alapban maradó összeget a következı években tervezték átirányítani az aktuális költségvetésbe. Az Eurostat szigorú elıírása, hogy vagyoneladásból nem lehet folyó költségeket fedezni. Így még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán elszámolható-e az idei költségvetésben a 2600 milliárd forintos vagyonfelélés, mivel arra még nem volt precedens, hogy valamely tagország szétverte volna a nyugdíjpénztári rendszerét. Most úgy tőnik, ehhez az elszámoláshoz az Eurostat elızetesen hozzájárult. Az azonban teljesen nyilvánvaló volt, hogy az említett beszédes nevő alapban, tehát az államháztartáson kívül nem lehet pénzt tartani, hiszen ez a transzparencia elv durva megsértése lenne, amelynek betartásához pedig az Európai Bizottság a leghatározottabban ragaszkodik. Úgy tőnik a kormány most belátta, hogy nem számolhat el bármit, bármikor. Az erıszakosan államosított nyugdíjvagyont gyakorlatilag ebben az évben el kell számolnia, azt nem tartalékolhatja a következı évek költekezésének fedezetéül. Ezért határozott meg 2%-os szufficitet az EDP jelentésben erre az évre. A kormány tehát úgy döntött, hogy 370 milliárdos összegben átvállalja a MÁV és a BKV adósságát és 190 milliárd forintos ráfordítással kivált PPP projekteket, azaz a korábbi években magántıke közremőködésével készült beruházásokat mintegy államosít, azaz a projektekhez kapcsolódó polgári jogi szerzıdéseket a kormány – nem feltétlenül európai módon - egyoldalúan módosítja. Újabb, gazdaságilag irracionális lépések következményeivel kell számolni. A kormány ez évben a bruttó hazai termék 2%-át úgy költi el, hogy annak nem lesz érdemi eredménye az államháztartásban. A MÁV és a BKV adósságának – teljes vagy részleges - szanálása érdemi szerkezeti változtatások nélkül teljesen értelmetlen, a cégek így néhány éven belül újratermelhetik a hiányt. A PPP konstrukciók átgondolatlan, indulati elemekbıl táplálkozó kiváltása nem eredményezhet korszerőbb gazdálkodást. A PPP keretében beruházott összegek döntı része 3 nagy projekthez, az M 5-ös, az M 6-os és az M 60-as autópályák építéséhez kapcsolódik. Ezekhez – a bejelentés szerint – nem kíván hozzányúlni a kormány. A fennmaradó összegek pedig több mint száz közepes vagy kisebb beruházáshoz kapcsolódnak, amelyeket nem könnyő még áttekinteni sem. A kormány a szokásos módon elıbb döntött, ezt követıen vizsgálja meg a végrehajtás realitását. A konvergencia program csupán azt mondja ki, hogy holdingot hoz a MÁV és a Volánok integrációjával, ami nem érdemi reform és ez évi határidıt szab meg magának a MÁV
22
átalakítási tervének kidolgozására. Az utazási kedvezmények érdemi szőkítését tervezik a 65 éven felüliek kedvezményének kivételével. A megvalósíthatóság vizsgálatának mellızésével 60 milliárddal csökkenteni tervezik a közösségi közlekedés támogatását és 2013-tól 100 milliárdos bevételt terveznek az elektronikus útdíj-rendszer bevezetésével.
A konvergencia program formailag összeállt, ugyanakkor annyira eklektikus, amely megnehezíti a végrehajtás realitásának értékelését. A program természetesen tükrözi az új gazdaságpolitikai törekvések lehetséges következményeit, a társadalmi konfliktusok eszkalálódását és a gazdaságpolitika valószínő kudarcát. Abban reménykedhetünk csupán, hogy Matolcsy környezetében legalább 3 potenciális Nobel-díjas közgazdász dolgozik, így talán átvészelhetjük az elıttünk álló idıszakot.
