Helyi Nevelési Program
PICUR Alapítványi Óvoda Veresegyház Mogyoródi u. 55.
1
Tartalomjegyzék
Az intézmény adatai
Az intézmény megnevezése: PICUR ALAPÍTVÁNYI ÓVODA
Az intézmény székhelye: 2112 Veresegyház, Mogyoródi utca 55.
Az intézmény működési területe: Veresegyház és környéke
Az óvoda befogadóképessége: 24 gyermek
Az óvodai csoportok száma: 1 csoport
Az óvoda fenntartója: PICUR Magánóvoda Alapítvány
Az óvoda felügyeleti szerve: Pest Megyei Kormányhivatal
2
I. Bevezetés A politikai, társadalmi változások következtében új elvárások születtek és fogalmazódtak meg köznevelésünk régióiban, így az óvodapedagógia területén is. A gyerekek joga, hogy biztonságban és egészséges környezetben neveljék őket, óvodai étrendjüket életkoruknak és fejlettségüknek megfelelően alakítsák – mondja ki Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja (137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelet). Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról és annak 1996. évi módosítása a nevelőtestületekre bízza, hogy a fent említett alapdokumentum figyelembevételével az óvodák – sajátos helyzetükhöz, értékrendjükhöz, ellátandó feladataikhoz igazított – helyi nevelési programot készítsenek. Fontosnak tartottam, hogy programunk őrizze meg a jól bevált hagyományos értékeket és mellette emelkedjen ki a TERMÉSZET,- KÖRNYEZET- ÉS EGÉSZSÉGVÉDELEM! Óvodánkban arra törekszünk, hogy: − nevelőmunkánk gyermekközpontú legyen, − gyermekeink óvodás életüket boldogan, kiegyensúlyozottan, biztonságban éljék, − a gyermekek személyiségét sokoldalúan fejlesszük, a helyi adottságokat és lehetőségeket kihasználva, − a szülőkkel jó kapcsolatot alakítsunk ki, bizalmukat és együttműködésüket elnyerjük. Fontos számunkra, hogy: − örömteli, boldog éveket biztosítsunk óvodásaink számára, − igényesen, felkészülten, minden lehetőséget kihasználva dolgozzunk, − a szülőkkel kialakított partnerkapcsolatot tovább mélyítsük. Mindezekre biztosíték a munkánk során: − pozitív viszonyulás egymáshoz, − a jó munkahelyi légkör, − a kultúrált magatartás, − elfogadó, segítő, támogató attitűd.
3
I. 1. Az óvoda bemutatása A Picur Magánóvoda 2000. szeptemberben kezdte meg működését Veresegyházon. Azóta is egy vegyes életkorú csoporttal dolgozunk. Két főiskolát végzett óvodapedagógus látja el a gyermekek nevelésével, fejlesztésével kapcsolatos teendőket. A gondozási feladatok ellátásában egy dajka segíti az óvónők munkáját. Óvodánk sajátos arculatának kialakításában nagy szerepet játszott a természet-, környezet- és egészségvédelem. Szándékunkban áll az egészséges életmód kialakítása, a mozgás szeretetére nevelés és a környezetünk megismerését lehetővé tenni. Ezeket előtérbe helyezve próbáljuk a nevelési, oktatási feladatokat ellátni. Az intézményünkbe jelentkező gyermekek családjának szociális, kulturális és anyagi helyzete átlagos vagy átlag feletti. A fakultatív szolgáltatásainkat csak az arra érett középsős és nagycsoportos korú gyerekeknek ajánljuk. − angoloktatás (heti két alkalommal) − úszásoktatás (heti egy alkalommal) − hittanoktatás (heti egy alkalommal) − jógaoktatás (heti egy alkalommal) − korcsolyaoktatás (január-februárban heti egy alkalommal) − logopédia (heti egy alkalommal) Az alapprogram biztosítja az óvodapedagógusok pedagógiai nézeteinek, értékrendjének és módszertani szabadságának érvényesülését, megkötéseket csak a gyermek érdekének védelmében tartalmaz.
4
I. 2. Általános pedagógiai alapelvek • „A gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvoda kiegészítő
esetenként hátránycsökkentő szerepet játszik.” (ONOAP)
• „Az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatására, a gyermeki jogok
és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia; az egyenlő hozzáférés biztosításával.” (ONOAP)
• „A gyermeki személyiséget tisztelet, elfogadás, szeretet, megbecsülés, bizalom övezi.” (ONOAP) • „A gyermeket – mint fejlődő személyiséget – különleges gondoskodás és védelem illeti
meg.” (ONOAP)
• A nevelőmunkát a tudatosság és tervszerűség jellemzi. A tudatosan tervezett és szervezett
nevelő hatások rendszere teszi lehetővé az egyéni sajátosságokat is figyelembe vevő személyiségfejlesztést, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását.
• A nevelőmunka alapját a gyermek pontos, „naprakész” ismerete képezi. • A differenciálás a nevelőmunkában és a tanulásszervezésben egyaránt alapvető fontosságú.
• Az óvodai nevelés gondoskodik a gyermeki szükségletek kielégítéséről. • A gyermek tevékenységeinek szervezésében és a fejlesztőmunka során a JÁTÉK elsődlegességét érvényesíteni kell. • A fejlesztő hatások mindig a gyermek életkorához, egyéni igényeihez, szükségeleteihez
igazodjanak. A figyelem, kivárás, tolerancia, segítségnyújtás, elfogadás, türelem jelenjen meg a mindennapokban!
• Kiemelt figyelmet igénylő gyermekek segítése, támogatása. • Biztosítani kell az esélyegyenlőséget a különböző szociális és kulturális környezetből érkező gyermekeinknek. • Partnerközpontúság érvényesülése – a partnerek igényeire, elvárásaira figyelő, elégedettségének elnyerésére törekvő intézményi működés kialakítása és biztosítása. • Minden dolgozóra érvényes alapelv: aki az óvodában dolgozik, értéket közvetít, nevel, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e erről diplomával.
5
I. 3. Gyerekkép, óvodakép Az óvodai nevelésünk gyermekközpontú, befogadó. A gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszünk, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést. Mindezek tudatában külső, belső környezetünket úgy alakítjuk, hogy az családias, értékeket, érzelmeket közvetítő legyen, mivel személyiségük kibontakoztatásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezet szerepe meghatározó. Úgy gondoljuk, hogy az óvodás korú gyermek csak a szeretetteljes, kiegyensúlyozott, harmonikus környezetben képes hamar és jól beilleszkedni, és csak ebben a közegben érzi jól magát. Fontos számunkra, hogy derűs légkörben, ingergazdag környezetben, a spontán játékban és a különböző irányított tevékenységekben, képességeiknek megfelelően fejlődjenek a gyerekek. Minden tevékenységünket áthatja az egyéni bánásmód elve. A gyermekeket saját fejlődési ütemüknek megfelelően fejlesztjük. Az óvoda a közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézménye, a családi nevelés kiegészítője. A két színtér, azaz a család és az óvoda, együttesen tudja csak biztosítani a gyermekek számára a legoptimálisabb feltételeket a harmonikus fejlődéshez. Az óvoda funkciói: óvó–védő, szociális, nevelő–személyiségfejlesztő funkció. Óvodánk közvetetten segíti az iskolai közösségben történő beilleszkedéshez szükséges gyermeki személyiségvonások fejlődését. Az érzelmi biztonság megteremtése, a derűs, kiegyensúlyozott és szeretetteljes légkör biztosítja a testi, szociális és értelmi képességek fejlődését az életkori sajátosságoknak megfelelően.
6
II. A program megvalósításának erőforrásai • Óvodánk önálló intézmény (alapítványi óvoda). • A gyermekek gondozása, nevelése egy csoportban folyik. • A gyermekek 3 évig ugyanabban a csoportszobában élik óvodás életüket, vegyes csoportban.
II. 1. Személyi feltételek Az óvoda dolgozóinak létszáma: − 2 óvodapedagógus (felsőfokú iskolai végzettség) − 1 dajka (dajkaképző) − 1 intézményvezető Az óvodában a nevelőmunka kulcsszereplője az óvodapedagógus, akinek személyisége meghatározó a gyermek számára. Elfogadó-, segítő, támogató attitűdje modellt, mintát jelent a gyermek számára. Az óvónői tevékenységnek és az óvoda működését segítő nem pedagógus alkalmazottak összehangolt munkájának hozzá kell járulnia az óvodai nevelés eredményességéhez. Az óvónők munkáját logopédus segíti. Így a beszédhibák korrigálása a logopédus közreműködésével hatékonyan megoldott. Óvodánkban a kezdetektől fogva – heti két alkalommal – játékos angol oktatás folyik, amit egy külsős angoltanárnő tart, nagy sikerrel. Az úszásoktatás a helyi iskola uszodájában zajlik, szakképzett úszóoktatóval. A hittanoktatást évek óta ugyanaz a nővér tartja délutánonként, kifogyhatatlan szeretettel. Január-február hónapban heti egy órában korcsolyaoktatásban is részesülhetnek gyermekeink. A néptáncoktatás szervezése még folyamatban van. Megteremtjük azokat a feltételeket is, amelyek lehetővé teszik a gyermeki képességek fejlesztését, a szülői igények kielégítését, a gyermekek sokféle élményhez juttatását (színházlátogatás, kirándulások, múzeumlátogatás, játszóházlátogatás…). A nevelési problémák megoldásánál segítséget nyújthat a veresegyházi Kistérségi Pedagógiai Szakszolgálat, ahol pedagógiai szakpszichológus, fejlesztőpedagógus, logopédus és gyermekpszichiáter áll a családok és gyermekek rendelkezésére. A gyermekek egészséges fejlődését, tisztasági ellenőrzését évente többször végzi a védőnő.
7
II. 2. Az óvoda tárgyi, dologi feltételei, eszközrendszere Az óvoda épülete a város központjában, a Csonkás városrészen helyezkedik el. Az épület 1998ban családi háznak épült, melyben kisebb-nagyobb átépítéssel, átalakításokkal lettek kialakítva az óvoda helyiségei. A két csoportszoba (egyikben családi napközi működik) tágas és világos, megfelelő hely áll rendelkezésre mind a bútorok, mind a szabad játék tekintetében. A csoportszobák természetes és mesterséges megvilágítása jó. Berendezései biztonságosak, a gyerekek testméreteinek megfelelőek, színviláguk harmonikus. A hozzájuk csatlakozó öltöző, mosdóhelyiségek (benne 2 WC) megfelelő komfortfokozatot biztosítanak minden gyerek ellátására. A csoportszobához tartozik a gyerekek számára kialakított kis étkező rész is, amit játékidőben asztali játékokhoz használhatnak. Az óvodában tálalókonyha működik, az ebédet rendelésre szállítják tárolóedényekben. A tálalást, mosogatást a dajka végzi. Az altatás a tetőtéren lévő szobában történik, az altató mellett is található egy fürdőszoba. Szintén az emeleti részen van az elkülönítő szoba, ami biztosítja a helyet a logopédiai foglalkozásoknak, illetve szakmai megbeszéléseknek, vagy a szülőkkel való személyes beszélgetéseknek (fogadóóra). Óvodánk tárgyi feltételrendszerét jó színvonalúnak minősítjük. Játékokat, eszközöket évente (főként karácsonyra, húsvétra) vásárolunk. Nagyméretű játszóudvarunkon fa mászóka, csúszda, homokozó, hinták, favonat áll a gyerekek rendelkezésére. Az udvar egy része térkövezett, ahol kerékpározni, rollerezni, kismotorozni lehet, nagyobb része pedig füvesített. Különböző sporteszközök közül is válogathatnak igényük, érdeklődésük szerint (labda, hulahopp karika, ugrálókötél, tollaslabda, ugrálólabda…). Udvarunk tágas és zárt, megfelelő az árnyékos és napos terület aránya. A megüresedett garázst szertárnak használjuk, az oktatást szolgáló eszközöket, kiegészítőket, dekorációs kellékeket, tornaeszközöket, udvari játékokat megfelelően tudjuk tárolni. A takarításhoz szükséges eszközök elkülönítve állnak a rendelkezésünkre.
8
III. Az óvodai nevelésünk rendszere – az óvoda helyi alapelvei, értékei, célkitűzései Az óvodai nevelésünk rendszere: A gyermek egészséges fejlődéséhez a napirend és a hetirend biztosítja a feltételeket, a megfelelő időtartamú, párhuzamosan végezhető, differenciált tevékenységek tervezésével, szervezésével. A napirend igazodik a különböző tevékenységekhez és a gyermek egyéni szükségleteihez, valamint tekintettel van a helyi szokásokra, igényekre. A napirendet folyamatosság és rugalmasság jellemzi, szem előtt tartva a játék kiemelt szerepét. A napi- és hetirendet a csoport óvodapedagógusai alakítják ki a nevelési év elején. A nevelés alapvető keretei: − gondozás − egészséges életmódra nevelés − közösségi nevelés − egyéni bánásmód érvényesülése Az óvodai nevelés eszközei, a gyermek tevékenységei: − JÁTÉK, munka jellegű tevékenység, tanulás. Alapvető fontosságú a JÁTÉK, ezen belül a szabad játék, mely a gyermek minden tevékenységét áthatja. A gyermeki tevékenység tartalma: − kiemelten fontos az anyanyelvi nevelés − a beszéd és a kommunikáció segíti a gyermeket a vers, mese, ének, zene, énekes játék, rajzolás, mintázás, kézimunka, a külső világ tevékeny megismerésében. A nevelőmunka: csak az óvoda, az iskola és a közművelődési intézmények együttműködésével lehet eredményes. Számunkra a családi és az óvodai nevelés összehangolása a legfontosabb. Óvodai nevelésünk célja: az óvodás gyermek sokoldalú, harmonikus fejlődésének, a gyermeki személyiség kibontakozásának elősegítése, az életkori és egyéni sajátosságok, és az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével. A szeretetteljes, sokoldalú, harmonikus nevelés fontos része munkánknak. Mindig szem előtt tartjuk, hogy a gyermeki személyiséget tisztelet, elfogadás, szeretet és megbecsülés övezze. A sokszínű óvodai tevékenységekben a gyermek önmagát kipróbálva, megvalósítva, a társakkal együtt fedezi fel a világot. Hogyan és milyen eredménnyel, ez múlik azon a pedagóguson, aki tudatos, tervszerű ráhatásával és a feltételek megteremtésével segíti a gyermekek képességeinek alakulását, aki felfedezve az adottságokat, lehetővé teszi a tehetség kibontakozását. Célunk: a testben és lélekben egészséges gyerekek nevelése, akik nyitottak a külvilág felé, érdeklődőek minden iránt. Az egészséges életmódra nevelés mellett, kiemelt feladatunknak tartjuk, hogy megismertessük a gyerekekkel a körülöttük lévő világot, megláttassuk velük a természetben és az emberi környzetben a szépet és a jót, szeressék meg környezetüket és óvják azt!
9
III. 1. Az egészséges életmód alakítása Az óvoda védő, óvó szociális funkciója nevelésünk egyik kiemelkedő területe. Célunk: a megfelelő szokáskialakítás során a testi-lelki elégedettség és harmónia biztosítása az óvodai élet során. Alapvető feladatunknak tartjuk a megfelelő óvodai környezet biztosítását. Feladataink: − A gyermekeket gondozzuk, biztosítsuk testi szükségleteiket, mozgásigényüket. Segítsük elő harmonikus, összerendezett mozgásuk kialakulását. − Teremtsük meg a gondozáshoz szükséges bensőséges kapcsolatot, törekedjünk a bizalom kialakítására. − Segítsük a gyermekeket egyéni fejlettségükhöz mérten. − Juttassuk el őket arra a szintre, hogy a gondozottság igénye kialakuljon náluk. − Segítsük elő testi képességeik fejlődését. − A napközben megbetegedett gyermekek szüleit értesítsük. − Érjük el a szülők segítségével, hogy a gyermekek ruházata kényelmes, célszerű és biztonságos legyen. − Tegyünk meg mindent a gyerekek egészségének védelmében, óvásában, megőrzésében. − Alakítsuk ki az egészséges életmód, a testápolás, az egészségmegőrzés szokásait (helyes életritmus, napirend). − Vegyük figyelembe az étkezési időnél az egyéni különbségeket. − Biztosítsuk az életkoruknak megfelelő, nyugodt pihenést. − Biztosítsuk a gyermekek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges, biztonságos környezetet. − Minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a gyerekek ellenálló képessége növekedjék. − Figyelemmel kell kísérni a gyerekek egészségi állapotát, mozgását és probléma esetén szakemberhez kell irányítani, természetesen a családdal együttműködve. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére: − A testápolási szokásoknak megfelelően a gyerekek teljesen önállóan, felszólítás nélkül tisztálkodnak, fogat mosnak, fésülködnek. − A tisztálkodási eszközökre vigyáznak, helyükre teszik. − Zsebkendőjüket önállóan használják (köhögésnél, tüsszentésnél). − Testi szükségleteik kielégítéseit képesek irányítani, késleltetni. − Az önkiszolgálást teljes önállósággal, biztonsággal látják el (pl. egyedül töltik a folyadékot a kancsóból). − Helyesen használják az evőeszközöket. − Ügyelnek az asztal esztétikus rendjére, étkezés közben halkan beszélgetnek. − Teljesen önállóan, megfelelő sorrendben öltöznek, vetkőznek. − Ruhájukat, ágyneműjüket esztétikusan, összehajtva helyezik el. − Környezetükben igyekeznek rendet tartani. Módszertani alapelveink: − A tiszta, egészséges, balesetmentes környezet megteremtése. − Testi, érzékszervi problémák megelőzése, korrekciója. − Az egyéni igények, sajátosságok, képességek figyelembe vétele. 10
− − − −
Önállóság folyamatos fejlesztése. Együttműködés a családdal. Fokozatosság, rendszeresség. Türelem és szeretet!
III. 2. Érzelmi nevelés és szocializáció
A gyermeki személyiség fejlesztése a nevelési folyamatban valósul meg. A gyerekek fejlődése, érése és a tudatos fejlesztés egymást kiegészítve érvényesülnek. Feladataink: − Törekszünk a családias, szeretetteljes légkör megteremtésére. − Bevonjuk a gyerekeket a csoportszoba alakításába, szépítésébe, törekszünk annak otthonossá tételére. − Körültekintéssel, türelemmel közeledünk a gyerekekhez, szülőkhöz. − Célunk, hogy az esztétikusan berendezett csoportszobában olyan – már kialakított közvetett – kultúrált viselkedési formák, magatartási, együttélési szokások, szabályok domináljanak, amelyben minden kisgyerek biztonságban érzi magát, követendő példaként tekintsenek ránk. − Lehetőséget adunk arra, hogy minden kisgyerek a tevékenységét szabadon választhassa meg belső motiváltságuk alapján (kivétel a kötött tevékenység). − Egyértelművé tesszük a gyerekek számára, hogy mit és miért teszünk, mit miért tartunk helyesnek, mit miért utasítunk el. − Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekekkel szemben támasztott követelmények, igények azonos elvek szerint valósuljanak meg. − Éreztetjük, hogy a csoport minden tagja egyenként is fontos. − Segítjük az „én-tudat” alakulását, megerősödését. − Igyekszünk elérni, hogy a csoport tagjai figyeljenek egymásra, legyenek képesek beleélni magukat társaik helyzetébe. − A gyerekek érzelmi és kommunikációs intelligenciájának fejlődését sokféle, életteli, természetes kapcsolatteremtéssel segítjük. − A gyerekek érzelmeit nem elfojtjuk, hanem megmutatjuk a mi példánkon keresztül, hogy hogyan kell kontrollálni az indulatokat: beszédünk, választékos kifejezéseink, artikulációink, hitelességünk, metakommunikációnk segítségével. − Nem erőltetjük a kapcsolatokat, de segítjük, támogatjuk a gyerekek egymáshoz való pozitív kötődését. − Tapintatosan segítjük a visszahúzódó gyerekeket a kapcsolatteremtésben. − Erősítjük a baráti kapcsolatokban a pozitív tulajdonságokat. − Megtapasztaltatjuk, hogy a közösen végzett tevékenység örömtelibb, eredményesebb, erősítjük a „mi-tudat” létrejöttét. − Minden gyereket ösztönzünk arra, hogy merjen vállalni feladatot, fogadja el mások terveit, esetenként tanulgasson lemondani elképzeléséről és kompromisszumos megoldásra is képes legyen. − Figyelemmel kísérjük a gyermeki felelősség megnyilvánulásait, ahol lehet, dícsérünk. − Hozzászoktatjuk őket a másság elfogadásához, főként mi felnőttek tudunk példát mutatni ez ügyben. − Biztonságot nyújtunk a gyerekeknek az állandó jelenlétünkkel, gyerekek felé való nyitottságunkkal, segítőkészségünkkel. − A gyerekek önállóságát, biztonságérzetüket támogatjuk a „képes vagy rá, már tudod” bíztató reagálásokkal. − Figyelemmel kísérjük a hiányzó gyerekeket, nevükön emlegetjük őket, ha beteg valaki, jobbulást kívánunk neki, visszavárjuk.
11
− Igényük szerint megünnepeljük a születésnapokat, ajándékokkal, kedvenc meséjükkel
kedveskedünk neki, jókívánságainkat fejezzük ki. − Ünnepvárással, ajándékkészítéssel, díszítéssel, ünnepléssel mélyítjük, gazdagítjuk érzelmi életüket jeles napjainkon.
III. 3. Értelmi nevelés, fejlesztés megvalósítása Az óvodába lépő kisgyermek fejlődésének elején tart, személyiségének bontakozása, viselkedésének alakulása, értelmének nyiladozása elválaszthatatlan dolgok. Az óvodában töltött három-négy év kiemelkedő jelentőségű személyiségének fejlődése szempontjából. Az önálló képességek kibontakoztatása az önálló, az alkotó aktív gondolkodás alapjainak lerakása nagyon fontos helyet foglal el az óvodai nevelésben. Célok: A gyermek mindazon készségeinek és képességeinek kibontakoztatása, ami az embert egész életén keresztül segíti a tanulásban és az életben való érvényesülésben: − önállóság, aktivitás; − érdeklődés, figyelem, kitartás, pontosság, emlékezet; − feladattudat; − értékelés, önértékelés; − tervezés; − problémaérzékenység, problémamegoldás, kreativitás; − kommunikáció; − érzékelés, észlelés, képzelet; − gondolkodás; − alkotóképesség. A gyerekek egyéni fejlettségére épülő differenciált személyiségfejlesztést minden esetben szem előtt kell tartanunk. Feladataink: − Az óvodai tanulást cselekvésre, konkrét tapasztalatszerzésre építsük. A tapasztalat és ismeretszerzés folyamatát a gyermek megismerési vágyára, érzelmi beállítottságára, önkéntelen figyelmére alapozva irányítsuk. − Biztosítsuk az ösztönző környezetet valamennyi értelmi képesség, különösen a képzelet, kreativitás fejlődéséhez. − Az eredményes tanulás érdekében törekedjünk arra, hogy a gyermek kíváncsiságát, tevékenységi vágyát kielégítsük. Ösztönözzük szellemi aktivitásra a gyerekeket, teremtsünk számukra problémahelyzetet. Hagyjuk, hogy átéljék a probléma felfedezésének és megoldásának örömét. − Segítsünk abban minden gyermeknek, hogy önmaga lehetőségeihez képest optimálisan fejlődjön. Építsünk a gyermek spontán szerzett tapasztalataira, ismereteinek bővítésére. − Törekedjünk arra, hogy a gyerekek a tárgyakat, jelenségeket természetes környezetükben ismerhessék meg. − A nyári hónapokban is tegyük lehetővé, hogy a gyerekek énekelhessenek, mozoghassanak, mesét, verset hallgathassanak, beszélgethessenek környezeti eseményekről, jelenségekről és az őket érdeklő dolgokról. − Saját élményű tanulás során biztosítsuk a fejlesztési tartalmak komplexitását. A gyerekek tevékenységei: − Az érzékszerveik segítségével cselekvéses tapasztalatokat szereznek tárgyakról, dolgokról. − Elmesélik környezetük eseményeit, jelenségeit, egyéni élményeiket. − Megfigyelik az őket körülvevő világot, kialakul tér- és időészlelésük. 12
− Önkéntelen figyelmük szándékos és tartós figyelem felé halad, megfelelő érzelmi motiváltsággal kellő ideig tart. − Ismereteket, tapasztalatokat szereznek környezetükről. − A sokoldalú tevékenységük során formálódik és tökéletesedik megfigyelőképességük. − Kérdeznek, véleményt nyilvánítanak, feladatokat oldanak meg, problémákat fedeznek fel. − Egyéni munkaformában, saját elképzeléseik alapán, önállóan oldanak meg feladatokat. − Csoportos tevékenység közben összehangolják tevékenységüket, egymást segítve tanulnak. Módszertani alapelvek: − A tanulás játékos jellege domináljon! − A fejlődés egyéni ütemének figyelembe vétele. − A tapasztalatszerzés természetes körülmények között történjen. − Az önállóság támogatása a tanulási folyamatokban. − A feladattudat, feladattartás kialakítása.
13
III. 4. Anyanyelvi nevelés és kommunikáció Az anyanyelvi, kommunikációs nevelés átfogja az óvodai nevelőmunka minden területét, közvetítő elemként jelen van a nevelési feladat megvalósításának minden mozzanatában. Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása – helyes mintaadással – az óvodai nevelő tevékenység egészében kiemelt jelentőségű. Különösen a beszédkedv fenntartására, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések érvényesülésére, s a válaszokra szükséges figyelmet fordítani. Az embert a beszéd kapcsolja a többi emberhez, és a beszédben tudja megérteni a külvilágot. Mozgás, beszéd és gondolkodás egymással szoros kölcsönhatásban fejlődik. A nem megfelelő mozgásfejlődés gátolja a beszédfejlődést, a beszédfejlődés lelassulása visszaveti fejlődésében a gondolkodást. A nyelv elsajátítása során két folyamat, a beszéd megértése és a beszéd létrehozása egymást feltételezve és támogatva fejlődik. A beszédfejlődéshez állandó társas kötődés (anya, gyermek, család) megfelelő kapcsolatok és környezet szükségesek, megfelelő idegrendszer, ép beszéd- és hallásszervek kellenek. A valódi anyanyelvi nevelés alapja: az óvoda szóbeli közlést kiváltó derűs légköre. Feladataink: − Az anyanyelvi neveléssel kapcsolatos feladatainkat kiemelten fontosnak tartjuk, mivel valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladatunk. Különös hangsúlyt fektetünk az anyanyelvi és kommunikációs képességek alakítására vagy fejlesztésére. − Figyelmet fordítunk az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére, nevelés közben a gyermek természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartására, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére. − Megteremtjük azt a légkört, ami alapja a beszédkapcsolat kialakulásának. Bármit teszünk a nap folyamán, ha mesélünk, ha kapcsolatot teremtünk a felnőttel, gyerekkel, ha az élet adta lehetőségekre reagálunk, ha szokásokat, szabályokat alakítunk, ezt példaértékű beszéddel, követésre méltó nyelvhasználattal, kifogástalanul tesszük. Mondanivalónkat érthető, világos formában közöljük. − Gyakori, szeretetteljes beszédkapcsolattal serkentjük a gyermek beszédkedvét, alakítjuk beszédértését, beszédkészségét. − Figyelembe vesszük a család nyelvi kultúráját, az egyes gyerekek eltérő fejlődési ütemét. Gonddal figyelünk arra, hogy egyetlen gyermeket se gátoljon nyelvi lemaradás a megismerő tevékenységben, a társas kapcsolatok alakulásában. Szükség esetén logopédus segítségét kérjük. − Arra ösztönözzük a gyermeket, hogy szükségleteit, kívánságait bátran, természetes módon fejezze ki. − Bekapcsolódva a gyerekek játékába, természetes módon kínálunk mintát arra, hogyan lehet egymáshoz viselkedésben alkalmazkodni. − Munkajellegű tevékenységek közben megfogalmazzuk a szabályokat, elmondjuk az eszközök nevét, megbeszéljük a munkamegosztás módját, ezzel bővítjük a nyelvhasználat területeit. − Lehetővé tesszük a gyermek számára, hogy mindig elmondja a véleményét. − A jól artikulált, megfelelő ritmusban, tempóban előadott versekkel az irodalmi nyelv szépségeivel ismertetjük meg a gyermeket. 14
− Alkalmat teremtünk arra, hogy az általunk kitalált történetek folytatásával fejlődjön kreatív képzeletük. Ritmikus mondókákkal, altatókkal, ringató dalokkal lehetővé tesszük a gyermek számára, hogy egyszerre hallja a nyelv zenéjét és ritmusát. − A külső világ tevékeny megismerése közben biztosítjuk a gyermek számára, hogy ismerkedjen az anyagok, tárgyak nevével, tulajdonságot, minőséget jelző kifejezésekkel, viszonyítást kifejező szavakkal. − Rendszeresen felhívjuk a szülők figyelmét arra, hogy igen nagy szerepe van a gyermek értelmi, érzelmi fejlődésében, a gyermek-szülő kapcsolat erősítésében a közös beszélgetéseknek, a beszélgetést kísérő közös tevékenységnek. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: − Aktívan használja a tapasztalatok során bővült szókincsét, megpróbálja folyamatosan összefüggő mondatokkal kifejezni magát. − Páros és csoportos beszédhelyzetben megfelelő beszédfordulatokkal és viselkedési formákkal teremti meg és tartja fenn a kapcsolatot, udvariassági kifejezéseket használ. − Nyugodtan, figyelmesen tudja végighallgatni az óvónőt és, ha párbeszédben vesz részt, többnyire végigvárja a másik megnyilatkozását. − Beszéde tagoltsága, hangsúlya, hanglejtése megfelel anyanyelvünk követelményeinek. − Beszédértése és szövegvisszaadása kialakult, tud történeteket kitalálni. − Tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat. Módszertani alapelvek: − Az óvónő minden helyzetben, minden megnyilvánulásában legyen a gyermek számára követendő példa. − Beszéde legyen tiszta, érthető, színes, kifejező. − Éljen a nonverbális kommunikáció adta lehetőségekkel. − A gyermek kérdéseire mindenkor kapjon életkorának, érettségének megfelelő, kielégítő választ. − Az óvónő gyakran kezdeményezzen beszélgetést. − Törekedjen a szép beszéd megerősítésére. Kommunikációs helyzeteket építsen be a foglalkozás menetébe.
15
IV. Óvodai életünk tevékenységi formái és az óvodapedagógus feladatai IV. 1. Játék „Mindenek felett játszódjék és nőjön a gyermek: a szüntelen való tanítás elnyomja a növés erejét, s az eszet mint az országút, olyan meddővé teszi…” (Bólyai Farkas) Az óvodás elsődleges, alapvető tevékenysége a játék, melyben tapasztalatait, élményeit játssza el sajátos, gyakran átalakított formában. A gyermeki játék jellemzői: önkéntes és szabad, örömforrás, önmagáért való, feszültségcsökkenés kíséri. A játékban a gyermek egész személyisége fejlődik, alapozódnak a képességek és formálódik a magatartás. Tapasztaljuk, hogy gyermekeink játéktevékenységei és játszási szokásai jelentősen megváltoztak. Ennek okait az alábbiakban látjuk: − A felnőttek munkája távolabb került a gyermekek mindennapi életétől. − Megváltoztak és más tartalmat kaptak a gyermekeknek élményt adó társadalmi események, szokások, ünnepek. − Alkalomszerűvé vált a gyermekek találkozása a természettel. − Átrendeződés ment és megy végbe a családok otthoni szokásaiban, életvitelében. − Háttérbe szorultak a közös családi együttlétek. − A technikai újdonságok új játéklehetőségeket nyitottak meg. − Felerősödtek a médiák hatásai. − Erőteljes differenciálódás figyelhető meg a gyerekek otthoni játékszokásai és játéklehetőségei között. − Csökkent a családokban a játékra fordítható idő és alkalomszerűvé vált. A fent vázolt helyzetkép egy sor olyan problémát vet fel, melyek megoldása határozza meg feladatainkat: − Biztosítjuk azokat a feltételeket, amelyek kedvezően hatnak a játék alakulására, a gyerekek játékkedvére, amelyek ösztönzik őket, és amelyek segítségével játékuk tartalmasabbá válhat. − Megkülönböztetjük a gyerekek spontán játékát és a kedvezményezettet. − A játék során kiemelten kezeljük a gyerekek beszédkészségének fejlesztését. − Megfigyeljük a gyermekek játékát. A játékot azok a körülmények befolyásolják, melyek közt a játék folyik. Biztosítanunk kell a gyermekek számára a legoptimálisabb feltételeket: 16
− Játékidő: a játék az egész nap folyamatát végigkíséri, ezért fontos a rugalmas napirend.
Hagyjunk mindig elegendő időt a játékra.
− Megfelelő hely: fontos, hogy a gyerekek szabadon, otthonosan mozoghassanak játék −
−
−
−
közben. Lehetőséget kell biztosítanunk arra, hogy a gyermekek egyéni elképzelésük szerint saját játszóhelyet hozhassanak létre, ha a játék megkívánja. Játékeszközök: a játék motiválja a gyereket, ezért fontos, hogy az legyen esztétikus, egyszerű, jó minőségű, fejlesztő hatású, méreteiben igazodjon a gyermekhez, ne legyen balesetveszélyes és könnyen tisztítható legyen. A gyerekek szabadon választhatják meg, hogy melyik játékszerrel kívánnak játszani. Fontos, hogy vigyázzanak az eszközökre. Nyugodt légkör: a kiegyensúlyozott játékhoz nyugodt légkörre van szükség, melynek biztosítása elsődleges feladatunk. Óvodába lépéstől olyan barátságos légkört kell biztosítanunk, melyben elmélyülten és bátran mernek játékot kezdeményezni. Fontos, hogyha a gyermek problémával találja magát szemben, érezze jelenlétünket, segítségünket. Közvetlen beavatkozás csak a társai, illetve saját testi épségét, illetve a környezet épségét veszélyeztető esetekben indokolt. A feltűnően visszahúzódó, magányos, tétlen gyermek esetében közös játékot kezdeményezünk. Élménynyújtás és tapasztalatszerzés biztosítása: ahhoz, hogy a tapasztalatból élmény legyen, szükséges, hogy a gyermeket érzelmileg ragadja meg. A játék témáját és tartalmát a környezetből szerzett benyomások, tapasztalatok adják, melyet többféleképpen lehet megvalósítani. (Élményszerzési alkalmak: kirándulások, séták, élmények feldolgozása beszélgetéssel.)
A gyermek tevékenységei: Az egészségesen fejlődő gyermek játéka elmélyült, ötletgazdag, nyugodt, önálló és örömteli tevékenység. Kiegyensúlyozatlanságra, sérelemre utaló játékfajták: gátolt, kényszeres játék; kapkodó, felületes játék; agresszív-romboló játék. Játékfajták: − gyakorlójáték: • Szívesen rakosgatnak különböző tárgyakat saját elgondolásuk szabályainak alapján. − szerepjáték: • A gyakorlójáték közben bontakozik ki a szerepjáték, mely nevelési szempontból a leggazdagabb lehetőségeket nyújtó játékfajta. • A szerepekkel bővült fantáziajáték a megismerés szempontjából számtalan lehetőséget kínál: a vállalt szerepeken keresztül megjelenítik a valóság számukra lényeges elemeit, miközben sokoldalúan megnyilvánulnak és alakulnak a gyerekek közti társas kapcsolatok. − konstrukciós (alkotó) játék: • Különböző asztali játékokkal játszanak, kirakóznak, legóznak, apróbb tárgyakat konstruálnak, gyöngyöt fűznek, babát öltöztetnek… stb. − báb és dramatikus játék: • A bábokkal, fejdíszekkel, ruhadarabokkal, anyagokkal dramatizálják kedvenc töréneteiket. Így kötetlen módon játszhatják el az átélt élményeiket. Módot adunk arra, hogy szándékuk szerint átformálják, vagy tovább alakítsák a történetet. − szabályjáték: • A gyermekek játékuk során valamilyen szabályhoz alkalmazkodnak, mely megjelenik a gyakorlójátékban is, bár ezek többnyire még nem tudatosan vállalt szabályok. Ezt fejlesztjük tovább óvodáskor végére.
17
• Különböző mozgásos szabályjátékokat játszanak teremben, szabadban. Megtanulják a szabályjátékhoz szükséges magatartás alapvető formáit: mértéktartást, eredményekre törekvést, kudarctűrést, kitartást, kivárást, figyelmet, toleranciát.
A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: − Alkalmazkodik a játék szabályaihoz. − Játékhelyzetben újra alkotja a felnőttek tevékenységeit. − Társaival, a játék során, cselekvéseit összehangolja. − A játékhoz készített eszközöket felhasználja a további játékban. − Képes megérteni és elfogadni játszótársai elgondolásait. − Le tud mondani egy-egy kedves játékszerről. − Játékban önálló, kezdeményező, képes a szerepek elosztására. − Játékban igényli a társakat, bekapcsolódik a közös játékba. − Játékban elmélyült, kreatív. Hosszantartóan, tartalmasan játszik. − Egyszerűbb kiegészítő eszközöket önállóan elkészítenek és felhasználják a játékban. Módszertani alapelvek: − A játék kiemelt jelentőségű a napirend tervezése során. − A játékhoz szükséges feltételek: élmény, tér, idő, eszköz biztosítása. − A szabad játék túlsúlyának érvényesülése. − Az óvónő legyen partner minden tevékenységben. − A gyermeki érzelmek, indulatok helyes kezelése. − Az eltérő fejlődési ütem tiszteletben tartása.
18
IV. 2. Mese-vers, irodalmi nevelés Az óvodai nevelés fontos területe az irodalmi nevelés – a mese és a vers. Része az óvodai életet átfogó anyanyelvi nevelésnek. Helye és ideje van mindig, ahányszor a nap folyamán lehetőség nyílik rá. A gyermekek irodalomszeretetéhez a népi gyermekversek, a népmesék és a gyermekirodalom lírai és prózai alkotásai teremtik meg az érzelmi alapot, ezért a mese-vers fontos az érzelmiértelmi és etikai felődés szempontjából. Az irodalmi anyagot mindig úgy választjuk ki, hogy érzelmileg közel álljon a gyermekekhez és értékes legyen. A mese szereplői sajátos személyek. Cselekményük sajátos környezetben játszódik meseszerű fordulatokkal. A gyermek nem tart rá igényt, hogy igaz legyen, kettős tudattal éli meseélményeit. Képzeletbeli meseélménye segíti és megalapozza a műalkotás befogadását. A mese oldja a szorongást, belső képteremtésre tanít. Feladatok: − Alakítsuk ki a gyermekek irodalmi művekhez fűződő pozitív viszonyát. − A gyermekek aktív bevonásával fejlesszük a nyelvi kommunikációt. − A felhasznált irodalmi anyag igényes összeállításával ízlésformálás. − Biztosítsuk számukra a változatos irodalmi élményeket. (diavetítés, bábelőadások látogatása) − Biztosítsuk a gyermekek számára a nap folyamán saját vers- és mesealkotást. A fejlesztés tartalma: − Az óvónő naponta többször is kezdeményezhet verset, mesét a gyerekek kérésének, érdeklődésének megfelelően, az életkori sajátosságok figyelembevételével. − Egy-egy mesét hosszabb időn keresztül meséljen az óvónő a gyerekeknek, így legyen alkalma a gyerekeknek többször meghallgatni. − A mese erkölcsi értékeket közvetít, alakítja a gyermek értékrendjét. − Igényesen válogat a rendelkezésre álló irodalmi alkotásokból. − Elsősorban a környezeti neveléshez és az évszakokhoz kapcsolódva választja ki az alkalomhoz, a gyerekek érdeklődéséhez legjobban illő alkotásokat. − Az irodalmi anyag tartalma legyen szituációhoz és a gyerekek életkorához, érdeklődéséhez kapcsolható. Forrásai a magyar- és világirodalom, nép, klasszikus és kortárs gyermekek számára készült alkotásai. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: − Szereti és igényli a mesét. Részt vesz a mesemondás feltételeinek kialakításában. Figyelmesen végighallgatja. − Folytatásos mesét, verses mesét, meseregények szálait össze tudja kötni. − Mesekönyveket önállóan nézeget, vigyáz rájuk. A játékban verset, mondókát az alkalomhoz illően mondogat. − Tud történetet kitalálni, elmondani. − Néhány mesét, verset, mondókát képes emlékezetből felidézni. Módszertani alapelvek: − A mese és a vers élmény legyen a gyermek számára. − Biztosítottak legyenek a meséhez szükséges feltételek és eszközök. − A mese kiválasztása igényes, a gyermekek korának megfelelő legyen. − Legyen minden nap mesélés, verselés. 19
− Beszéde feleljen meg a helyes magyar nyelv szabályainak. − Ossza meg érzéseit, érzelmeit a gyermekekkel, megfogalmazására.
ösztönözzön
az
érzelmek
IV. 3. Zenei nevelés A zene hatása olyan emberformáló erő, amely kihat az egész személyiségre. Fogékonnyá teszi az embert a szép befogadására, formálja ízlését és emberi magatartását. Az óvodai zenei nevelés a gyermekeket élményhez juttatja, felkelti zenei érdeklődésüket, formálja zenei ízlésüket, esztétikai fogékonyságukat. Megszeretteti a gyerekekkel az éneklést, az énekes játékokat és a szép, tiszta éneklésre szoktatja őket. Fejleszti a gyermekek zenei hallását, ritmusérzékét, zenei emlékezetét, zenei alkotókedvét, mozgáskultúráját: elsősorban az érzelmekre hat, de hat az értelemre is. Az ének-zenei tevékenység nem elszigetelt, hanem komplex tevékenység, amely kapcsolódik a természeti, társadalmi környezethez, irodalomhoz, mozgásos és vizuális tevékenységekhez is. Célja: Szerezzen az éneklés örömet a gyerekeknek, a közös ének és zene alapozza meg a zenei anyanyelv kialakulását, zenei ízlés formálását. Feladatok: − Figyeljék meg az óvodai környezet hangjait. − Keltsük fel a gyerekek zenei érdeklődését, formáljuk zenei ízlésüket, esztétikai fogékonyságukat. − Fedezzék fel a közös ének-zenei tevékenységek során a gyerekek a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés és zenei kreativitás örömét. − Ismerjék meg a népdalokat, népi játékokat. − Biztosítsuk az énekléshez, a mozgásos játékhoz a megfelelő teret és feltételeket. − A kiválasztott népi gyerekdalok, ölbeli játékok, dalos játékok, énekek, mondókák a gyermek életkori sajátosságainak megfelelőek legyenek, igényesen válogatott kortárs művészeti alkotásokkal kiegészülve. − A zenei képességek fejlesztését tudatosan tervezzük játéktevékenységen belül és kötelező foglalkozások keretén belül is. − Éneklési készség fejlesztése. − A zenei hallás fejlesztése (magas és mély hang különbsége, halk-hangos közötti különbség, belső hallás fejlesztése). − A ritmusérzék fejlesztése (egyenletes lüktetés, egyenletes lüktetés és ritmus összekapcsolása, tempóérzékelés, mozgáskultúra, tánc, gyerekhangszerek). − A zenei formaérzék fejlesztése (motívumhangsúly kiemelése mozgással, dallammotívumok, ritmusmotívumok). − Zenei alkotókészség fejlesztése. − Zenei hallgatásra nevelés. Fejlesztés tartalma: − A zenei nevelés lehetőségeit az egész nap folyamán kihasználjuk. − A zenei légkör átszövi a napot. Énekelünk, dúdolgatunk a gyerekek között hangulatkeltés, a gyerekek érzelmi állapotának megtartása vagy élménynyújtás céljából. − Az óvónő hangja a „zenei légkörhöz” tartozik, hangszíne, hangereje, egész viselkedésmódja minta az óvodások számára. − Az énekelgetés, a személyes kapcsolat, az énekes játék a legjobb módszer a gyermekek zenei érdeklődésének felkeltésére. Az ének során az óvónő érzelmileg hat a gyermekekre, örülnek a közös játéknak, kedvet kapnak az éneklésre.
20
− Az évszakokhoz kapcsolódó dalok, játékok, táncok hatnak a gyermekek kreativitására, fokozott együttműködésre késztetik őket. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: − A gyermek önként, szívesen énekel. − Egyszerű dallammotívumokat visszaénekel. − A mondókákat a magyar beszéd ritmusa szerint mondja el. − Dallamfelismerést, ritmusvisszaadást változatos formában alkalmazza. − Halk-hangos éneklést, gyors-lassú tempó érzékeltetését, felelgetős játékot, magas-mély éneklése közötti különbséget képes érzékeltetni. − Körjátékot szép testtartással játssza. Egyszerű táncos mozgások elemeit ismeri, alkalmazza. − Dalokhoz egyszerű mozgást kitalál. − Figyelmesen hallgatja az élőzenét, népdalokat, műdalokat. − Örömet jelent számára a zene. − Az egyenletes lüktetést érzi és érzékelteti, megkülönbözteti a dal ritmusától. Módszertani alapelvek: − Zenei élmény biztosítása változatos módszerekkel. − A felhasznált zenei anyag igényes kiválasztása, életkornak és adottságnak megfelelően. − A gyermeki képességek, adottságok tiszteletben tartása.
21
IV. 4. Vizuális nevelés A vizuális nevelés az esztétikai nevelés egyik ágaként önmaga is összetett, sokszínű nevelési terület. Magába foglalja a rajzolást, festést, mintázást, kézimunkát. Vizuális nevelésünk célja: a gyerekek élmény- és fantáziavilágának, szabad képi önkifejezésének, szín-, forma-, térképzeletének gazdagítása, esztétikai érzékenységük formálása. Feladataink: − A vizuális tevékenységekhez biztosítjuk a megfelelő feltételeket. − Biztosítjuk a tevékenység szervezeti formáit. − Különböző anyagokkal, technikai alapelemekkel, munkafogásokkal ismertetjük meg a gyerekeket. − Fejlesztjük vizuális tevékenységük tartalmát, minőségét. A vizuális tevékenységhez szükséges feltételek biztosítása: A vizuális tevékenység eszközszükséges terület. Az eszközök kiválogatásánál, megvásárlásánál ügyelünk a megfelelő minőségre, mennyiségre, célszerűségre, a technika sokszínűségére. Kialakítjuk az eszközök tárolásának, tisztántartásának a rendjét, megtanítjuk óvodásainkat a biztonságos és helyes eszközhasználatra (olló, tű, ecset…). Az alkotó munkához megfelelő helyre, térre van szükség. A játszó, mozgó gyerekektől kissé elkülönítve alakítottuk ki a munkaasztalt („rajzolós asztal”) úgy, hogy egyszerre négy-öt gyermek kényelmesen elférjen. Felkeltjük, tápláljuk a gyerekek ábrázolási vágyát. Segítjük őket a saját fejlődési ütemük, egyéni önkifejezésük útján. A vizuális tevékenység tartalmának, minőségének fejlesztése, a gyermekek tevékenységformái: Az óvodába kerülő 3-4 éveseket játékos formában ismertetjük meg az anyagokkal, eszközökkel és a technikai kivitelezés lehetőségeivel. Megkezdjük az esztétikai érzékenység és értékelőképesség kialakítását. Együtt örülünk a létrehozott produktumnak, beszélünk az alkotásról, megmutatjuk a szülőknek. Tudomásukra hozzuk, hogy maga a tevékenység és ennek öröme lényeges, nem pedig az alkotás, nem az eredmény. A szabad firkálgatás mellett megkezdjük a képkialakítást: festéssel, zsírkrétával, papírragasztással, homokba rajzolással, tépéssel, aszfaltkréta rajzolással. Megismertetjük őket az anyag, a gyurma plasztikai alakításával, alakíthatóságával: gyurkálás, nyomogatás, ütögetés, gömbölyítés, sodrás… stb. A gyerekek részvétele önkéntes. 4-5 éves korban tovább bővítjük az alkotó, alakító tevékenységeket. A gyerekek kezébe ceruzát, krétát, filctollat, rostiront, különböző vastagságú ecsetet adunk, valamint sokféle papírt, dobozokat, textilt, fonalat, terméseket, leveleket… stb. is felhasználunk a munkáikhoz. A gyermekek vizuális tevékenységét már a szándékosság jellemzi. Ebben az időszakban kezdünk témákat, hozzá illő technikákat javasolni. A gyermekek ábrázolásában környezetük (tárgyak, természeti jelenségek, események, cselekvések, emberalakok) megjelenítését ösztönözzük. Foglalkozunk a színekkel, színkeveréssel. A gyerekek segítenek az eszközök előkészítésében, tisztításában, elrakásában. Az 5-6-7 éves gyermekek egyre többször alkotnak közös kompozíciót, gazdagodnak technikai megoldásaik.
22
Rajzaikban megjelennek élményeik, cselekményes témák, térábrázolás, eseményábrázolás, a mesék-versek képzeletükre épülő motívumai. Megoldásaik egyre több egyedi jellegzetességet hordoznak. Részt vesznek a szükséges anyagok gyűjtésében (kavics, falevél, termések… stb.), az óvoda díszítésében. Szívesen készítenek ajándékot alkalomhoz kötődően szüleiknek vagy a kisebbeknek. Munkáikat mindig kitesszük a faliújságra, hogy a szülők is láthassák. A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére: − Képalkotásukban egyéni módon jelenítik meg élményeiket, elképzeléseiket. − A gyermekek alkotására jellemző a részletező formagazdagság, a színek egyéni alkalmazása. − Az alkotás, a közös munka örömmel tölti el a gyermekeket. − Téralakításban, építésben ötletesek, együttműködőek. − Plasztikai munkáik egyéniek, részletezőek. − Rácsodálkoznak a szép látványra, tudnak gyönyörködni benne. − Megfogalmazzák értékítéletüket, beszélgetni tudnak alkotásaikról. Módszertani alapelveink: − Vegyük figyelembe a gyerekek eltérő manuális képességeit! − Tartsuk tiszteletben a gyerekek egyéni önkifejezési módjait! − Keltsük életre esztétikai fogékonyságukat! − Teremtsünk nyugalmas körülményeket az alkotómunkához!
23
IV. 5. Testi nevelés Az óvodába kerülő egészséges gyerekek szívesen mozognak. A mozgás és tevékenység útján szerzett tapasztalatok érthető és jól feldolgozható információt jelentenek számukra, ezért a mozgásnak az óvodáskor egész időszakában jelentős szerepe van. A mozgás a gyermek napi tevékenységében állandóan jelen van. A testnevelés foglalkozások keretén belül tervszerűen, ugyanakkor egyénre szabottan jelenik meg a mozgásfejlesztés. Az óvodai életet úgy szervezzük meg, hogy minden gyermek számára biztosítva legyen a mozgáslehetőség, amit szervezete és idegrendszere igényel. Mozgásukat az óvónő csak akkor korlátozza, ha az veszélyt jelent saját magára vagy társára. Az óvónő mintaadó magatartással járul hozzá, hogy a mozgás hozzátartozzon az életformához és örömforrás legyen. A mozgás: − Az egészséges életmódra nevelés részeként hozzájárul ahhoz, hogy számtalan tevékenység – főként a szabadban – a gyermekek természetes igényévé váljon. Hozzájárul az egészség megőrzéséhez, megóvásához, az egészséges életmód kialakításához. − A spontán, a szabad játék kereteiben végzett mozgásos tevékenységeket kiegészítik az irányított mozgásos tevékenységek. − Hozzájárul az értelmi nevelés megvalósításához a különböző mozgások ismétlésével, felidézésével, fejlődik a gyermek vizuális memóriája. − A testrészek, a téri irányok és a különböző formák megismerésével gyarapodnak ismereteik. A hallott, látott és elvégzett cselekvések elősegítik a fogalomalakítást és a keresztcsatornák fejlődését. − Mozgás közben lehetőség nyílik a környezet tapasztalati megismerésére. A gyermek saját testének, mozgásos képességeinek megismerésével fejlődik „én” tudata, szociális énje. − A közös mozgás öröme elősegíti a társas kapcsolatok alakulását, a társakhoz való alkalmazkodást, mozgás közben fejlődik önuralma, együttműködő képessége, akarata. − Kialakul egészséges versenyszelleme. − Fejlődik természetes mozgása és testi mozgásos képességei. − Hozzájárul a harmonikus, összerendezett, fegyelmezett nagy- és kismozgások kialakulásához. Célja: A személyiség sokoldalú fejlesztése, változatos tevékenységek során, fizikai aktivitáson keresztül. A szellemi aktivitás serkentése, a gyermek alkotó gondolkodásának kibontakoztatása. Feladatok: − Alakítsuk ki bennük az egészséges versenyszellemet! − Erősítsük a problémamegoldó képességet mozgásos tevékenységekkel, elvégzett feladatmegoldásokkal. Fejlesszük: − a fizikai állóképességet; − alakítsuk ki az önértékelést és növeljük az önbizalmat; 24
− a nagy- és finommozgásokat, és a fizikális erőnlétet, szem-kéz, szem-láb koordinációt, ritmusérzéket; − a testsémát, ezáltal fejlődik a testrészek ismerete, a test koordinációja, aktiválása, testfogalom, dominancia, térben való tájékozódás; − a vizuális és auditív percepciót, ill. kiegészítő mozgásokat; − a mozgással kapcsolatos szókészletet; − természetes mozgását (járás, futás, ugrás, egyensúlyozás… stb.) − testi mozgásos képességeit (erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség, társra figyelés). A mozgásfejlesztés tartalma: − A mozgásfejlesztés a gyermekek kötetlen, motivált mozgástevékenységének biztosításával, a konkrét fejlesztést szolgáló testneveléssel, testedzéssel és ügyességfejlesztő sportprogramokkal biztosítható. − A szabad mozgástevékenyeségnél cél a természetes mozgáskedv és a mozgásigény kielégítése, a tudatos környezetalakítás. − A testnevelés foglalkozások (kötelezően szervezett tevékenységek, amelyek nem jelenthetnek kényszert a gyermekek számára) helyszíne a csoportszoba, jó idő esetén az udvar. − A csoportban hetente egy alkalommal van foglalkozás, ez mellett ügyességi játékok, túrák, séták fejlesztik a gyerekek mozgását. − A gyermekek a különböző nehézségű feladatokat fokozatosan, egyéni képességeinek megfelelően sajátítják el. − A legfontosabb, hogy folyamatosan mozogjanak és a mozgás öröm legyen számukra. A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére: − Szereti és igényli a mozgást. − Megfelelő szintű teljesítőképesség jellemzi, mozgása összerendezett, ügyes, megfelelő ritmusú. − Képes babzsákkal a fején egyensúlyozó járásra, vízszintes padon. − Tud a térben tájékozódni, ismeri az irányokat. − Sor- és váltóversenyt, futó- és fogójátékokat játszik a szabályok pontos betartásával. − Ismeri az eszközök nevét és a gyakorlatokhoz kapcsolódó kifejezéseket, versenyszavakat. − Tud ütemtartással járni, rövid távon, egyenletes iramban futni. − Tud gurulóátfordulást végrehajtani előre. − Talicskázik bokafogással. − Kislabdát hajít távolba, labdát vezet, tud egykezes felső dobással célba dobni. − Játékos- és versenyhelyzetekben magatartása a feladatnak megfelelő (kitartás, akarat, tevékenységének önálló szervezése, kreativitás) − Figyelme, gondolkodása, emlékezőképessége, ötletessége megfelelő szintű. Módszertani alapelvek: − A szaknyelv használata. − Egyszerű, érthető utasítások alkalmazása. − Mintaértékű gyakorlatbemutatás, vagy magyarázattal kísért bemutattatás. − Tapintatos hibajavítás. − Egyéni képességek figyelembe vétele.
25
IV. 6. Munka jellegű tevékenységek A munka az óvodáskorban játékos jellegű marad. A gyermekek a munkát éppúgy, mint a játékot örömmel, önként végzik. Ebből adódóan a gyermekek szívesen végzik, azonosulnak céljaival. A gyermekek mindennapi munkálkodásuk közben megismerkednek környezetükkel. Az őket körülvevő tárgyi világról egyre pontosabb információkhoz jutnak. Megtanulják a munkaeszközök célszerű használatát. El tudnak igazodni környezetük térbeli viszonyai között. Mozgásos, tapintásos, vizuális információkat szereznek a világról. Ahogy a munkavégzés egyre önállóbbá válik, formájában, tartalmában fokozatosan változik. Az irányító és szervező funkciót egyre inkább átveszi a tevékenységre épülő szóbeli közlés. A tárgyak, térbeli viszonyok, cselekvések megnevezése szükségszerűvé válik, ezzel gyarapodik a gyermekek ilyen irányú szókincse. Eközben természetes módon alakul a gyermekek szociális magatartása, közösségi kapcsolata. Munkavégzés közben egyre gyakorlottabb és pontosabb lesz a gyerekek munkája. A játék és a munka összefonódása mindkét tevékenységet színesíti, gazdagítja. Az egyes munkafajtákat fokozatosan kell bevezetni, a munkafogásokat egyenként be kell mutatni, gyakoroltatni, mennyiségét fokozatosan növelni. Fontos, hogy a munka rendszeres, folyamatos tevékenység legyen, és ez beépüljön a gyerekek mindennapjaiba. A gyermekek munka jellegű tevékenységei: − önkiszolgálás − naposság /a közösségért végzett munka − alkalomszerű / önként vállalt munka − a csoportszobában és a kertben az évszakoknak megfelelő, végezhető munka A legjellemzőbb munkafajta az önkiszolgálás, amely az egész óvodáskort végigkíséri. Igen korán el kell kezdeni a gyermekek önállóságra nevelését, saját szükségleteik maguk által való kielégítését – testápolás, öltözködés, étkezés, környezetük rendben tartása. A naposság már a közösségért végzett munka, amely a gyermek részéről feladattudatot feltételez, és a figyelem összpontosítását igényeli. A naposi munka feladatai fokozatosan bővülnek az étkezéssel kapcsolatos tennivalókkal, teremrendezéssel, foglalkozási eszközök kiosztásával, összeszedésével. A munka elosztásával a naposok képesek lesznek együttműködni társukkal, ezzel megtanulják a segítségnyújtást is. Alkalomszerű, önként vállalt munkák pl. a környezet rendjének biztosítása, segítség az óvodapedagógusnak, segítség egymásnak és a kisebbeknek, ajándékkészítés, üzenetközvetítés. Nagyon fontos a gyermekek közötti együttműködés megszervezése és a munkamegosztás. Az óvodapedagógus alkalmilag olyan megbízásokat is ad, amelyek gyűjtőmunkát, otthoni előkészülést igényel. A növény- és kisállatgondozás feltételeinek megteremtésével átélik és megfigyelik a létrejövő változásokat, amelyek közreműködésükkel történik. A csoportszobákban és a kertben az évszakoknak megfelelő, végezhető munkák a csíráztatás, ültetés, rügyezés, veteményezés, virágoskert gondozása. Falevél gereblyézése, gyűjtése, hó eltakarítása. Az élősarok gondozása a halak etetése.
26
IV. 7. Programunk kiemelkedő területe: külső világ tevékeny megismerése, egészségnevelési és környezeti nevelési elvek „A környező világ iránti érdeklődés velünk születik. Születésünk pillanatától egy bonyolult és elkápráztató világ felfedezői vagyunk. Vannak emberek, akikben ez a szenvedély az idő múlásával, vagy az élet megpróbáltatásai közepette kihűl, de vannak olyan szerencsések, akiket életük végéig hevít.” Környezetünk megismerése, a benne való eligazodás, a hozzá való alkalmazkodás az emberi lét alapja s egyben a személyiség domináns alakítója. Környezeti nevelésünk célja, hogy a gyermekek az őket közvetlenül körülvevő és tágabb természeti, társadalmi, tárgyi környezetről olyan tapasztalatokat szerezzenek, melyek az életkoruknak megfelelő, biztonságos eligazodásukhoz, tájékozódásukhoz, a környezettel való aktív kapcsolatuk kialakításához nagymértékben hozzájárulnak. A környezet ismerete, megbecsülése, rendben tartása eredményeként olyan érzelmi viszony alakul ki, amely erős kötődés révén tiszteli, védi, óvja a természeti és társadalmi környezetet. Célunk: hogy a személyiségformáláson, érzelmi kötődésen keresztül életmódbeli, tudati alapozást végzünk. Olyan hozzáállást szeretnénk elindítani, amely az ésszerű szükségletek irányába hat, védi a környezetet, tiszteli az életet, az ökológiai egyensúly megtartására törekszik. Ha mindezt kiegészítjük a rendszeres testmozgás, korszerű táplálkozás igényeivel, a megfelelő konfliktuskezelés technikájával, újfajta életszemléletet alapozhatnak meg. Feladataink: − Észrevetetjük környezetünk szépségét, képessé tesszük a gyerekeket az ilyesfajta esztétikai élmény befogadására. Pozitív élmények, érzelmek kiváltásával, megismertetéssel szerettetjük meg az élő és élettelen világot. − A gondozást, gondoskodást, felelősségvállalást a tevékenységeken keresztül erősítjük. Gyermekeinket takarékosságra, környezetünk rendjének, tisztaságának megőrzésére, kíméletességre neveljük. Ráéreztetjük őket a munka örömére, a mások által végzett munka megbecsülésére. A gyerekek tevékenységei: − A szemetet a szeméttartókba teszik. − Óvják, gondozzák a virágokat, növényeket. − Védik a bogarakat, állatokat. − Séták, kirándulások alkalmával mefigyelik a levegőszennyezést (pl. kémények, autók kipufogó csöve). − Papírt, szárazelemet gyűjtenek. − A VÍZ (március 22.), a FÖLD (április 22.), és a MADARAK, FÁK napján (május 11.) beszélgetnek, ismerkednek a természetvédelem tartalmával, és ők maguk is e célból tevékenykednek (pl. szemétgyűjtés, ültetés, kirándulás…). − Figyelnek arra, hogy elzárják a vízcsapokat. − Kirándulások alkalmával különös gonddal ügyelnek a szemét összegyűjtésére, a növények, állatok védelmére, csendesen viselkednek. − Tevékenyen részt vesznek az óvoda környékének rendben tartásában (ágak, avar összegyűjtése, locsolás, télen hó elseprése). A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére: 27
− A gyermekek tudják lakcímüket, szüleik pontos nevét, foglalkozását, munkahelyét, óvodájuk nevét. − Tudják saját születési helyüket, idejüket. − Különbséget tudnak tenni az évszakok között, gyönyörködni tudnak szépségükben. − Megnevezik a környezetükben fellelhető háziállatokat, madarakat, rovarokat. − Ismerik környezetük növényeit, azok gondozását. − Gyakorlottak az elemi közlekedési szabályok betartásában. Ismerik a közlekedési eszközöket. − A külső világ megismerésével a gyermekek érzelmileg kötődnek környezetük tárgyaihoz, lakóhelyükhöz. − Elemi ismeretekkel rendelkeznek a környezet- és természetvédelemről, tevékenyen hozzájárulnak. Módszertani alapelveink: − Engedjük, hogy a gyerekek természetes egységükben ismerkedjenek a világ dolgaival! − Természetszeretetre, természetes életmódra neveljük! − Építsünk óvodásaink eltérő tapasztalataira, ismereteire! − A valóságos, eredeti környezet élvezzen prioritást a tapasztalatszerzésben és az élménygyűjtésben! − Részesítsük előnyben a természetes eszközöket! − Engedjük, hogy a gyerekek kísérletezgessenek, szöszmötöljenek, erősítsük megismerési vágyukat, fogadjuk nyitottan ötleteiket!
28
V. Kiemelt figyelmet igénylő gyermekek integrált nevelése Jelenleg óvodánkba nem jár Sajátos Nevelési Igényű (SNI) és Beilleszkedési, Tanulási és Magatartás (BTM) zavarral küzdő gyermek sem. Ilyen gyermek felvétele esetén utazó gyógypedagógus segítségét kell kérnünk a fejlesztéshez. Az óvodában a funkcionális integráció megvalósítására van lehetőségünk (a fejlesztésre szoruló gyermeket rövid időre vonnánk ki a csoportból, amikor a gyógypedagógus vagy a logopédus végzi a fejlesztést). A csoporton belüli foglalkoztatás során a részképességek fejlesztésére helyeznénk a hangsúlyt. A sajátos nevelési igényű gyermekeknél a megfigyelések alapján egyénre szabott korrekciós tervet kell kidolgozni, egyeztetve a gyógypedagógussal és a logopédussal. Ezeknél a gyerekeknél még hangsúlyosabb szerepe van az egyéni bánásmódnak. A Beilleszkedési, Tanulási és Magatartás (BTM) zavarral küzdő gyermekek esetében a fejlesztőpedagógus diagnosztizálja a problémát, fejlesztési programot készít és nyomon követi. Helye a nevelés folyamatában: A felnőtt társadalom csak akkor válik elfogadóvá, ha a szociális tanulás már gyermekkorban elkezdődik. Ezen a ponton kapcsolódik a fogyatékkal élők társadalmi integrációja az oktatáshoz. Az esélyegyenlőség felé megtett első, legfontosabb lépés az együttnevelés. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek társadalmi megbecsülésének kérdése gyermekkorban kell, hogy kezdődjék, hiszen az egészséges kisgyermekek az óvodába bekerülve szerzik az első benyomásaikat fogyatékos társaikról. Ha velük együtt, egymást megbecsülve, egymást nem zavarva nevelkedhetnek, akkor a felnőttkori társadalomban élés számos problémája már eleve megoldható, megelőzhető. A Közoktatási törvény 30. § (1) bekezdése értelmében a sajátos nevelési igényű gyermeknek joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. Sajátos nevelési igényű gyermek az, akiről a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye ezt megállapította. A Ktv. 121. § 29. alapján sajátos nevelési igényű gyermek, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján: − Testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulás esetén halmozottan fogyatékos. − Pszichés fejlődési zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott. Ide tartoznak a következők: • Dyslexia, dysgraphia, dyscalculia • Mutizmus • Kóros hyperkinetikus, vagy kóros aktivitászavaros gyerekek. A Ktv. 30. § (7) Ha a gyermek, a tanuló beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzd (a továbbiakban: beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló), illetve a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra vissza nem vezethető tartós és súlyos rendellenességgel küzd, fejlesztő foglalkoztatásra jogosult. A fejlesztő 29
foglalkoztatás a nevelési tanácsadás, az óvodai nevelés (az iskolai nevelés és oktatás, a kollégiumi nevelés és oktatás) keretében valósítható meg.
Célunk: − A gyermekek fejlődéséhez alapvetően szükséges érzelmi biztonság megteremtése és megtartása. − Optimális körülmények biztosítása a folyamatos fejlődéshez. − Egyéni fejlődési ütem, képesség, tehetség, szociokultúrális háttér figyelembevételével a hátrányos helyzetből való felzárkóztatás segítése, a tehetség kibontakoztatása. − Ezen gyermekek hátrányainak enyhítése, az előítéletek csökkentése. Feladatunk: − A gyermek környezetének minél teljesebb, pontosabb megismerése. − Kapcsolattartás a szakemberekkel. − Fejlődésük nyomon követése. − Fejlődési ütemük rögzítése. − Anamnézis lap felvétele. − Fejlődést nyomon követő mérőlapok. − Korai képalkotás, felismerés a lassabb ütemben fejlődő gyerekeknél. − Egyénre szabott prevenciós, korrekciós program kidolgozása a csoporton belüli fejlesztés érdekében pszichológus és logopédus segítségével. − A gyermek hallás- és beszédállapotának folyamatos fejlesztése, alakítása, korrigálása. − A nagyothalló gyermekek interperszonális kapcsolatainak tartalmi–érzelmi–nyelvi fejlesztése. − Szükség esetén a megfelelő szakemberhez való irányítás (Nevelési Tanácsadó, Gyermekideggondozó, neurológiai szakrendelés). − Megfelelő kapcsolat kialakítása a családdal, a szülők megnyerése a megfelelő prevenciós munka érdekében. Kapcsolattartás és együttműködés: 1) Szakértői Bizottság Az óvodapedagógus, a gyógypedagógus és a logopédus megfigyelései, fejlettségmérései alapján sajátos nevelési igényű gyermekek integrált fejlesztése érdekében a legelső és legfontosabb a szakértői vélemény beszerzése. A szakvélemények beszerzéséhez Szakértői Bizottsághoz kell fordulni. Feladata: − A fogyatékosság szűrése. − A vizsgálat alapján javaslattétel a gyermek különleges gondozás keretében történő ellátására. − Javaslattétel az ellátáshoz kapcsolódó pedagógiai szakszolgálatra. − Megvizsgálni a különleges gondozás ellátásához szükséges feltételek meglétét. − Beiskolázásnál iskolaérettségi vizsgálat végzése, ill. szakvélemény adása. 2) Nevelési Tanácsadó A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyermekek problémájának feltárása érdekében a Nevelési Tanácsadóhoz kell fordulni. Feladata: − A vizsgálati eredmény alapján szakvélemény készítése. − A gyermek rehabilitációs célú foglalkoztatása a pedagógus és a szülő bevonásával. − Az óvoda megkeresésére szakvélemény készítése az iskolakezdéshez, ha a gyermek egyéni adottsága, és fejlettsége azt szükségessé teszi. 30
3) Logopédus A logopédus évek óta rendszeresen végzi fejlesztő munkáját óvodánkban. Nagy segítséget nyújt számunkra a dyslexia megelőzésében, gyógyításában. A súlyosabb beszédhibás gyermekek számára már középső csoporttól tart fejlesztő foglalkozásokat. Feladata: − Beszédhibák javítása. − Nyelvi kommunikációs zavarok javítása. − Folyamatos konzultáció az óvodapedagógusokkal. − Szülőkkel való kapcsolattartás. − Szülői értekezleteken való részvétel. − Dyslexia szűrővizsgálat elvégzése. 4) Gyógypedagógus A fejlesztésre szoruló gyermekek számára az óvodának gyógypedagógust kell alkalmaznia. Feladata: − A gyermek fogyatékosságának megfelelő fejlesztés. − Folyamatos konzultáció az óvodapedagógusokkal. − Szülőkkel való konzultáció az együttműködés érdekében. 5) Szülők A fogyatékos gyermekekkel foglalkozó valamennyi pedagógus számára fontos, hogy a szülőkkel olyan kapcsolatot tudjon kialakítani, mely előremozdítja a gyermek fejlődését. A szülőket folyamatosan, havonta legalább egy alkalommal szükséges tájékoztatni gyermekük fejlődési üteméről, a további fejlesztési stratégiáról. A kiemelt figyelmet igénylő gyermek fejlettségének mutatói az óvodai élet végére: − Gyermekenként változó, a sérülés mértékétől befolyásolt és függ a fejlesztés sikerétől. − Sikerként könyvelhető el, ha a gyermek jól érzi magát a közösségben, amely befogadta őt. − A pedagógusok, a társak és a szülők elfogadó, segítő magatartása biztonságot jelent számára, így alakul önbizalma és környezetéhez való viszonya.
31
VI. Gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenységek Óvodánkba járó gyerekek családjának szociális, kulturális és anyagi helyzete átlagos vagy átlag feletti. Ennek ellenére fontos feladatunk az egyéni sorsokkal való törődés és segítségnyújtás. Minden óvodapedagógus kiemelt feladatai közé tartozik a gyermekvédelmi munka. Gyakorlatunkban a gyermek családi körülményeinek figyelemmel kísérése, fejlődésének követésével együttesen történik. Különös figyelmet és gondot kell fordítanunk az esetleg kedvezőtlenebb szociális és kulturális környezetből érkező gyermekekre. Fontos tennivalónk a közösségbe való beilleszkedésük segítése, az egészséges életmód szokásainak (étkezés, tisztálkodás, mosdóhasználat) és a viselkedéskultúrájuk alakítása. Mindezt eredményesen csak szerető-elfogadó, tapintatos nevelői attitűddel érhetjük el, mely egyaránt meghatározó kell, hogy legyen a gyermekekkel való bánásmódon túl, a családdal való kapcsolattartásban is. Munkánk során egyik fő elv: a család tiszteletben tartása, a családi nevelés erősítése, a gyermek iránt érzett felelősség. A gyermekvédelmi munka fő feladata a prevenció, azaz a veszélyeztetettség kialakulásának a megakadályozása. Ha az óvoda a gyermekeket, veszélyeztető okokat pedagógiai eszközökkel nem tudja megszüntetni, segítséget kell kérni a Gyermekjóléti Szolgálattól. A legsúlyosabb esetekben történik meg a veszélyeztetett nyilvántartásba vétel, melynek során az önkormányzat jegyzőjével és a Gyermekjóléti Szolgálattal szorosan együttműködünk. Nyilvántartásba vétel szempontjai: − súlyos anyagi nehézséghez kapcsolódó elhanyagoló nevelés, − elhanyagoló neveléshez kapcsolódó testi-lelki bántalmazás, − súlyos érzékszervi károsodás, ill. tartós betegség, − a gyermek testi, mentális fejlődésének veszélyeztetése. Célunk: A 3-7 éves korú gyerekek érdekeinek képviselete emberi és gyermeki jogok érvényesülésének, valamint a gyermek egészséges testi-lelki fejlődésének biztosítása. Feladat: − Szülők tájékoztatása a gyermekvédelmi felelős, a gyermekjóléti szolgálat munkatársának személyéről, elérhetőségük idejéről, helyéről. − Évenként feltárjuk azokat a körülményeket, amelyek óvodásaink családi helyzetét hátrányosan érintik, ill. veszélyeztetik. − Az óvónő a saját csoportjába lévő gyerekek problémáit elsősorban a családdal történő megbeszélés során, velük együttműködve próbálja megoldani. Amennyiben ez a kapcsolattartás nem hoz változást, szakember (fejlesztőpedagógus, védőnő, pszichológus) segítségét kérheti. Elhanyagolt családi viszályok, bántalmazás esetén a gyermeket érő káros hatások elhárítására az óvodavezető, óvodapedagógus, és a gyermekvédelmi felelős együttesen dönt a gyermekjóléti szolgálat és a jegyző bevonásának szükségességéről. Súlyos esetekben a gyermekjóléti szolgálat munkatársa és a jegyző védelembe vételt, családba helyezést, állami gondozásba vételre tesz javaslatot. − A családnak a nevelésben elsődleges a szerepe, ebben az esetben az óvónő és a gyermekvédelmi felelős feladata a szülők segítése. Ha erőfeszítéseik nem járnak 32
eredménnyel, külső segítséget kell igénybe venni (önkormányzati, gyermekjóléti szolgálat, gyermekorvos). A folyamatos információáramlás érdekében rendszeres kapcsolatot tartanak. − Az évente készülő gyermekvédelmi kimutatás tartalmazza: az óvodában lévő hátrányos helyzetű, a halmozottan hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerekek számát, a veszélyeztetettség fokát. Az óvodavezető évi két alkalommal, a jegyzővel egyezteti azon gyermekek névsorát, akik esetében a család jogosult az óvodáztatási támogatásra. − A gyermekekkel kapcsolatos adatokat csak az arra illetékes személyek kezelhetik, a titoktartási kötelezettség betartásával.
33
VII. A szülő, a gyermek, a pedagógus együttműködésének formái Az óvodai nevelés a családi neveléssel együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermek fejlődését. Ennek alapvető feltétele, a családdal való szoros együttműködés. Az együttműködés formái változatosak, a személyes kapcsolattól a különböző rendezvényekig magukban foglalják azokat a lehetőségeket, amelyek az óvoda, ill. a család teremt meg. A családdal: − Fontos feladatunknak tartjuk a családok megismerését, a velük való szoros nevelői együttműködést, figyelembe vesszük a családok sajátosságait, szokásait, ha szükséges, segítséget nyújtunk. − Amennyiben a szülő igényli, meglátogatjuk a családokat. Gyermekvédelmi esetekben a családlátogatás kötelező. − A szülők nevelési célkitűzéseinek ismereteiben segítünk abban, hogy az elvárásaik reálisak legyenek. − Tájékoztatjuk a szülőket nevelési elképzeléseinkről, tervezett eseményekről, programokról. − Különös figyelemmel, tapintattal és realitással adunk tájékoztatást a szülőnek saját gyermekéről. Éreztetjük, hogy a segítő szándék vezérel bennünket. − Családdal kapcsolatos minden információnkat diszkréten kezeljük, eleget teszünk a titoktartási kötelezettségünknek. − Lehetővé tesszük a naponkénti rövid, lényeges közlésekre szorítkozó párbeszédet, ez azonban nem zavarhatja meg a csoport életét. − Biztosítjuk a négyszemközti beszélgetések lehetőségét szülő és a nevelő igénye szerint. − Különös gonddal készülünk fel az új gyermekek fogadására, beszoktatására, fokozott figyelmet fordítunk az otthonról jövő gyermekekre. − Ha szükséges, lehetővé tesszük a szülőnek, hogy segítse gyermeke beilleszkedését (pár napos „anyás beszoktatás”). − Amennyiben ez tőlünk függ, segítjük a szülő és a gyermek közötti harmónia erősödését. Alapelvek: − Bizalomra épülő kapcsolat kialakítása minden családdal. Egyenrangú nevelőtársi viszony kialakítása. − A gyerek fejlesztésében az óvónő támasza legyen a szülőnek. − A családi és az óvodai élet közötti folyamatosság biztosítása. − Egyéni igények, szokások figyelembevétele. − Az előítéletek kiküszöbölése. − Hátrányos, veszélyeztetett helyzetű gyermekekkel szembeni különös gondoskodás.
34
VIII. Az óvoda kapcsolatai Az óvoda kapcsolatot tart azokkal az intézményekkel, melyek az óvodába lépés előtt (családi napközi, bölcsőde), az óvodai élet alatt (pedagógiai szakszolgálat intézményei, közművelődési intézmények) és az óvodai élet után (iskola) meghatározó szerepet töltenek be a gyermek életében, fejlődésében, fejlesztésében. 1) Családi napközivel:
Intézményünk szervezetileg egy egységet alkot a családi napközivel, egy épületben van az óvodával. − Az év folyamán bevonjuk őket a programok szervezésébe, lebonyolításába. − A leendő óvodásainknak lehetőséget adunk, hogy „vendégségbe” jöhessenek az óvodába. − A családi napköziben dolgozók szóbeli tájékoztatást adnak a gyermekekkel kapcsolatos eddigi tapasztalataikról, viselkedésükről. Az átmenet zökkenőmentessége érdekében olyan kapcsolatot építünk ki a családi napközivel, melynek során megismerhetjük, segíthetjük egymás nevelő munkáját. Alapelvek: − A családi napköziből az óvodába történő átmenet zavartalanságának biztosítása. − Kölcsönös nyitottság érvényesülése. − Egymás munkájának megismerése. − Kölcsönös bizalom, megbecsülés egymás nevelőmunkája iránt. − Minden gyermek örömmel induljon az óvodába. 2) Iskolával:
− A kapcsolattartás formái, módszerei alkalmazkodnak a feladatokhoz és szükségletekhez. − A kapcsolatok kialakításában és fenntartásában az óvoda legyen nyitott és kezdeményező. − A nagycsoportosokkal, ha lehetőség van rá, látogatást teszünk az iskolába, ahol megismerkedünk az iskolai élettel. − Figyelemmel kísérjük a tőlünk iskolába kerülő gyermekek beilleszkedésének folyamatát. Alapelvek: − Az óvodából az iskolába történő átmenet zavartalan biztosítása. − Kölcsönös nyitottság érvényesülése. − Kölcsönös bizalom, megbecsülés egymás nevelőmunkája iránt. − Minden gyermek örömmel induljon az iskolába.
3) Közművelődési intézményekkel:
− a helyi Váci Mihály Művelődési Házzal − múzeumokkal
35
Felhasznált irodalom
1. Az óvodai nevelés országos programja 1996. – 2009 nov. 20-tól érvényes módosítása 2. Az óvodai nevelés programja 1989. 3. Helyi nevelési program 4. Nagy Jenőné: Segédletek az óvodai nevelési program elkészítéséhez 5. Porkolábné dr. Balogh Katalin: Kudarc nélkül az iskolában 1992. 6. Forrai Katalin: Ének az óvodában 1993. 7. Jávorszky Edit: Fejlődéspszichológia 8. Óvodai Jogfutár (2013. február)
36
Függelék Érvényességi rendelkezések a) A helyi pedagógiai program 2013. szeptember 1. napjától lép életbe. b) Helyi nevelési programunk érvényességi ideje öt nevelési évre – azaz 2018. augusztus 31. napjáig szól. c) A helyi nevelési program módosítására jogosult: − az óvoda vezetője, − a nevelőtestület bármely tagja A módosítás kérelmét a felülvizsgálat során felmerült indokok alapján az óvodavezetőnek írásban kell jelezni. A helyi pedagógiai program módosítását a nevelőtestület fogadja el és az intzményvezető jóváhagyásával válik érvényessé. Amennyiben a fenntartóra többletkötelezettség hárul, akkor egyetértése szükséges. A módosított pedagógiai programot, a jóváhagyást követő nevelési év szeptember 1-től kell bevezetni. Az óvoda helyi nevelési programja minden érdeklődő számára megtekinthető, az intézményből ki nem vihető. d) A helyi nevelési programot a nevelőtestület 2013. június 28-án megtartott nevelőtestületi ülésén elfogadta. Tájékoztatásul megkapták: Fenntartó Óvoda e) A Picur Alapítványi óvoda Helyi pedagógiai programját megismertük és elfogadtuk.
Elfogadta: Nevelőtestület 2013. június 28. _________________________ Óvodavezető Nyilatkozatok: 1. A szülők képviseletében nyilatkozom arról, hogy a Helyi Pedagógiai Program elfogadása előtt – gyakoroltuk véleményezési jogunkat – amelyet az erről készített jegyzőkönyv tanúsít.
__________________________________________ Szülő
Veresegyház, 2013. június 25. 37
