HEGYMEGI KISS ÁRON TISZÁNTÚL MILLENNIUM KORI PÜSPÖKE (1815-1908) Egyházi személyiségek közéleti szerepéről és felelősségéről egy 19. századi példa alapján
Hegymegi Kiss Áront ábrázoló olajfestmény a Tiszántúli Református Egyházkerület Püspöki Hivatalában
Rendkívüli lelkipásztori pályafutás
47 évig folyamatosan egy kis lélekszámú falusi gyülekezet, a Szatmár vármegyei Porcsalma lelkésze volt, de részben ezzel párhuzamosan, részben ez után az egyházigazgatás magasabb irányító szintjeit is megjárta.
Segéd- és rendes lelkipásztori hivatalt összesen 70 évig viselt, esperes volt 32 évig, majd püspök – annak ellenére, hogy 76 éves korában választották meg erre a tisztségre – 16 évig.
Szintén évtizedeken keresztül volt tagja a református egyház újonnan létrehozott országos irányító szervezeteinek: az egyetemes konventnek, a debreceni alkotmányozó zsinatnak, majd az első és második budapesti zsinatoknak.
Mindezeken túl élete utolsó 8 évében még a magyar országgyűlés főrendiházi tagsága is megadatott számára.
20. század elejére kortársai szemében a 19. századi magyar protestantizmus egyik szimbolikus alakjává vált
„Átélte majdnem az XIX. századot, Klio kedves századát. Gyermekségében a harmincas évek reformmozgalmai töltötték el lelkét ábrándokkal és hevületekkel. Ifjúkora vérrózsákkal virágos, hisz ott küzd a 48-as honvédek között. Férfikora az elnyomás ellen folytatott kockázatos küzdelemben telt el öregségében pedig, mint a legnagyobb református egyházkerület feje, új epochába vezérli népét: a XX. század korszakába. Valamint százada, úgy maga is forradalmi kezdetből áthaladt a válságok és küzdelmek korán, míg a gyümölcsözés idejét megérte és bő aratásnak örvendhetett. (…) Vele költözik egy egész korszak: a XIX. század magyar protestantizmusának korszaka.”
Időrendi áttekintés (1815-1848) 1815. november 2-án született a Szatmár vármegyei Kisnaményban 1825 novemberétől, tízedik életévét alig betöltve a szatmárnémeti református gimnáziumban tanult tovább. 1832 januárjától, lelkipásztori pályára készülve felsőfokú tanulmányait a Sárospataki Református Kollégiumban kezdte el.
1839. augusztus 7-én Debrecenben letette I. lelkészképesítő vizsgáját. 1841. május 11-én a németi református templomban házasságot kötött Munkácsi Joó Juliannával. 1843 elején egyházmegyéje a porcsalmai gyülekezet lelkészének rendelte ki. Lelkészszenteléséről hazafelé tartott, amikor Porcsalmán megszületett elsőszülött fia, Kálmán. 1845. június 21-én Porcsalmán jött világra második fia, Áron Lajos. Első felesége hosszas betegeskedés után 1848 áprilisában meghalt.
A református egyház igazgatási egységei a Felső-Tisza-vidéken 1822 után
Időrendi áttekintés (1848/49)
1848. május 24-én nagybátyját, Kiss Györgyöt a szatmári egyházmegye esperesévé, őt magát pedig főjegyzővé választották. 1848. szeptember 1. és 7. között egyházmegyéje képviseletében részt vett az Eötvös József kultuszminiszter által az 1848/20. tc. 3. § értelmében a magyar állam és a protestáns egyházak kapcsolatának újrarendezése érdekében Pestre összehívott értekezletet megelőző egyházi egyeztetéseken. 1848 nyarától aktívan részt vett a magyar nemzetőrsereg toborozásában, s annak önkéntes tábori lelkészeként – minden valószínűség szerint a népfelkelők által századossá választva – jelen volt a román népfelkelőket sikeresen visszaszorító novemberi észak-erdélyi hadjáratban. 1848. november 25-én ott volt a Désnél vívott ütközetnél is, amikor egy kis létszámú császári regurális csapat jól irányzott támadása rövid idő alatt szétzilálta a képzetlen magyar hadfiakat. 1849-ben, a januártól áprilisig terjedő időszakban, egyházmegyei főjegyzői tisztéből adódóan rendszeresen megfordult a szabadság őrvárosává váló Debrecenben, s többször jelen lehetett a Református Kollégium Oratóriumában ülésező országgyűlés alkalmain is. 1849. április 14-én, a Habsburg-ház Nagytemplomban kihirdetett trónfosztása után, egyházmegyéje nevében és megbízásából a nemzeti kormány számára ő szerkesztett hódoló nyilatkozatot.
Időrendi áttekintés (1849-1860)
1849. november 22-én a debreceni Nagytemplomban házasságot kötött Csécsi Nagy Teréziával. A váradi katonai törvényszéken 1850-ben ellene indított eljárás miatt többször az ecsedi lápon bujdosva volt kénytelen menedéket keresni. Az eljárást vele szemben „négy év bizonytalanságban tartás” után szüntették meg. Második feleségétől négy leánya és egy fia született, de közülük csak az 1861-es születésű Ilona élte meg a felnőttkort. Első házasságából született fiait az anyagi biztonság és a szatmári iskoláztatás miatt anyai nagyszüleik gondozták. 1855 áprilisától tarthatott újra a szatmári református egyházmegye egyházmegyei közgyűlést; a június 1–2-án tartott gyűlésen Kiss Áront, mint egykor törvényesen megválasztott főjegyzőt, visszahelyezték hivatalába. 1860. április 7-én a Porcsalmára kiszálló Friedrich Tutzingen járási szolgabíró elkobozta Kiss Áron főjegyzőtől az egyházmegye pátens elleni tiltakozás jegyében keletkezett iratait. 1860. november 22-én tartottak első alkalommal népképviseleti alapon általános tisztújítást a szatmári egyházmegyében, ekkor szótöbbséggel Kiss Áront esperessé, Vállyi Jánost ismételten gondnokká választották. 1863. június 12-én anthrax-fertőzésben meghalt második felesége, Kiss Áron 48 évesen másodjára lett özvegy.
Időrendi áttekintés (1860-1880)
1866. január 4-én Hegyközszentmiklóson harmadjára is megnősült, felesége Bertha Amalie Kaisar osztrák-sziléziai származású nevelőnő lett. A kiegyezés után aktív közéleti szerepet vállalt. Politikailag a 48-as függetlenségi pátot támogatta, de a pártpolitikai kérdések helyett főleg az iskola és művelődésügy területén aktivizálta magát. Szerepe volt a vidék népiskoláinak és a szatmárnémeti református gimnázium fejlesztésében, illetve az ottani leánynevelő intézet létrehozásában. Debrecenben Révész Imre és Balogh Ferenc vezetésével neokonfesszionalista irányzat szerveződött és vette fel a küzdelmet a károsnak minősített liberális teológiai irányzattal. A belmisszió debreceni ágának irányítása mellett a Tiszántúlon is sorra létesültek református tanítói és tanáregyesületek, nőegyletek, és különböző karitatív tevékenységet kifejtő társulások. 1875-ben a tiszántúli egyházkerület tíz esperese és öt gondnoka közül Kiss Áron írta alá elsőként azt a nyilatkozatot, mely a liberális teológiával szemben fellépő debreceni teológiai tanárok neokonfesszionalista törekvései mellett tette le voksát. 1877-ben megkezdődtek a korábban egymástól független szervezeti egységként működő református szuperintendenciákat országos egységgé szervező alkotmányozó zsinat előkészületei. Kiss Áron a tiszántúli szuperintendencia képviseletében „az alkotmányi törvényterv készítésével megbízott konventi albizottság” tagjaként kezdettől fogva aktívan rész vett a zsinat előkészítésében.
Hegymegi Kiss Áron portréja az 1881-es zsinati arcképcsarnokban
Kiss Áron alakja a Zsinati ponyvában „Nincs természetében szólni minden áron, De ha szól: megnyomja a β–át Kiss Áron, Bár pap: negyvennyolcban harctéren is jára, Tisztelettel nézünk galambősz hajára.” „Galamb ősz haj alatt most is ifjú szellem, Küzdött hol s ha kellett a vaskalap ellen, Egy két kötekedő még szóba is hozta, Hogy itt Áron bácsi Pestnek a forposztja,– Lám, ha hallgat is mint illik – nászra, vőre, Mit gyanít már ebből egyik-másik dőre!”
Időrendi áttekintés (1877-1885) 1881-ben Budapesten megjelent legnagyobb szabású egyháztörténeti vállalkozása „A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései” címmel. 1883-ban, az új egyházalkotmánynak megfelelően a szatmári református egyházmegye is általános tisztújítást hajt végre, Kiss Áront ismét egyhangúlag választják esperessé. A tiszántúli egyházkerületi közgyűlés népiskolai tanügyi bizottságának elnökévé és az egyetemes tanügyi bizottság tagjává választja. 1883-ban a magyar országgyűlés által megszavazott 30. törvénycikk a középiskolák helyzetét szabályozta újra. Ebben az egyházi középiskolák felett gyakorolt állami felügyeleti jog gyakorlásának rendszerét is kialakították. 1884-ben a tiszántúli egyházkerületi közgyűlés Kiss Áront az egyházkerületben működő gimnáziumok felügyelőtanácsának első elnökévé választotta. Elkötelezetten küzdött a református egyházi középiskolák fejlesztéséért és az egyházi jellegük megtartásáért.
Időrendi áttekintés (1885-1892)
1885. szeptember 17-én Szatmárnémetiben széles körű érdeklődés mellett megünnepelték Kiss Áron esperessé választásának 25. évfordulóját. Ettől az évtől Révész Bálint elhúzódó betegeskedése miatt, rangidős esperesként ő moderálja az egyházkerületi közgyűléseket. 1886-ban Kiss Áron a tiszántúli egyházkerületben jelentkező centralizációs törekvések elleni tiltakozásul lemondott konventi tagságáról. 1890. szeptember 14-én a Vizsolyi Biblia kiadásának 300. évfordulója alkalmából a tiszántúli egyházkerület küldöttségének vezetőjeként igehirdetőként fontos szerepet játszott a Göncön rendezett emlékünnepségen és Károlyi Gáspár szobrának avatásán. 1891/92-ben Révész Bálint halála után Kiss Áron előbb helyettes püspök, majd megválasztása és beiktatása után teljes jogú tiszántúli református püspök lett. 1892-ben a kultuszminisztérium elismerte a Szatmári Református Kollégium Gimnáziumának „főgimnáziumi”, és a szatmári református „nőneveldének” felsőbb leányiskolai nyilvánossági jogát.
A Tiszántúli Református Egyházkerület Zoltai Lajos által 1912-ben készített térképe, melyen a trianoni határokat is feltüntették
Időrendi áttekintés (1892-1895) 1891–1892 között ülésezett a református egyház első budapesti zsinata. A zsinat 1892. március 5. és április 5. között tartott második ülésszakán, Kiss Áron és gróf Dégenfeld József javaslatára határozatban mondta ki, hogy szükségesnek tartja Debrecenben egy országos beiskolázású protestáns középiskolai tanárképző intézet létrehozását, és ennek előkészítése érdekében bizottságot küldött ki. 1892 augusztusában kiadott körlevelével a Debreceni Református Kollégium rossz szociális helyzetben lévő diákjainak helyzetén kívánt javítani. 1894 áprilisában Budapesten részt vett Kossuth Lajos temetésén, az egyházkerület lelkészeit körlevélben gyászistentiszteletek tartására szólította fel, az egyházkerület jegyzőkönyvileg emlékezett meg a „legnagyobb magyar”, Kossuth haláláról. 1895-ben az egyházpolitikai törvények miatt kiélesedett, feszült felekezeti viszonyok között, a Debreceni Református Kollégium, a Nagytemplom és a Püspöki Hivatal határolta emlékkertben, özv. Hegyi Mihályné anyagi támogatásával emlékművet állítottak a gályaraboknak. Az emlékművet Kiss Áron püspök imádságával avatták fel.
Időrendi áttekintés (1896-1900)
1896-ban Kiss Áron aktívan részt vett a millenniumi állami ünnepségeken. A korabeli hírlapok tudósításai szerint jelen volt június 26án Szegeden, 27-én Ópusztaszeren, július 19-én pedig egyedüli magyar egyházkormányzóként mondott hálaadó imát a munkácsi várfokon; szeptember 26–27-én I. Ferenc József hajóján utazva részt vett a Vaskapu csatorna megnyitásán, október 18-án pedig a dévényi emlékmű átadásakor rendezett ünnepélyen. Az uralkodó ugyanebben az évben ünnepélyesen megerősítette Kiss Áron és leszármazottai nemességét. 1896-ban, Vállyi János halála után Degenfeld Józsefet, a hajdúkerület korábbi főispánját választották meg az egyházkerület főgondnokának. 1898. március elején, a forradalom 50. évfordulója kapcsán Kiss Áron körlevélben utasította a tiszántúli református iskolákat március 15-e megünneplésére. 1898. szeptember 10-én Genfben merénylet áldozata lett Erzsébet királyné. A következő egyházkerületi közgyűlésen Kiss Áron külön imádságban emlékezett meg róla. 1898-ban püspöki körlevelében fellépett a „Szabolcs-megyei egyszerű nép között terjedő szocializmus ellen”. 1899-ben, Szász Domokos erdélyi püspök halála után az uralkodó Kiss Áront a főrendi ház tagjává nevezte ki. 1900. október 13-án mint korelnök, Kiss Áron nyitotta meg a magyar országgyűlés főrendiházának ülését.
Időrendi áttekintés (1900-1908)
1901-ben lemondott a debreceni egyháztanács elnöki tisztéről. 1901-ben és 1902-ben Kálmán fia szerkesztésében két kötetben jelentek meg válogatott igehirdetései. 1903-ban körlevélben szólítja fel az espereseket, lelkészeket és tanítókat, hogy óvják a népet az amerikai kivándorlástól. 1905-ben Kiss Áront szélütés érte. Az egyházkerületi jegyzőkönyvek tanúsága szerint ettől az évtől – az 1907. évi tavaszi közgyűlést kivéve – haláláig a közgyűlés elnöki székében Dávidházy János helyettesítette. 1907-ben az uralkodó a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki. 1908. május 30-án délután halt meg, június 3-án „fejedelmi pompával” temették el. 1908. június 10-én megemlékezett róla a magyar országgyűlés főrendiháza. Az 1910. évi őszi közgyűlés úgy határozott, hogy sírhelyén díszes emlékművet állít az elhunyt püspök számára.
A Tiszántúli Református Egyházkerület által Hegymegi Kiss Áronnak állított síremlék
