B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 1
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 2
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 3
Hedwig Courths-Mahler Otthon, édes otthon!
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 4
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Heimchen, wie lieb’ ich dich © Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach
Fordította: KOHAJDA GIZELLA
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 5
I. Renate Oversberg már órák óta a vasalódeszka fölött görnyedt. Mellette, a konyhaasztalon frissen vasalt ruhaoszlop tornyosult. A házban csend honolt, a lakók az igazak álmát aludták. A lakás tulajdonosa, az infláció miatt elszegényedett Runge doktorné csekély jövedelmét szobakiadással pótolta, ám az ezzel járó megerõltetõ házimunkával nem tudott egyedül megbirkózni. Szerény jövedelmébõl kénytelen volt háztartási alkalmazottat tartani, akinek becsülettel meg kellett dolgoznia a kosztért, kvártélyért. Runge doktorné, a néhai Runge jogtanácsos özvegye nem kegyetlenségbõl dolgoztatta a cselédlányt látástól vakulásig, hanem azért, mert a három bérlõ és a temérdek házimunka mellett nem volt más választása. Renate Oversberget a sors kényszerítette rá, hogy háztartási alkalmazottként keresse kenyerét. Kora hajnaltól késõ estig talpon volt, ám így is alig gyõzte a munkát. A saját és úrnõje ruhái mellett a három bérlõ holmiját is õ tartotta rendben. Amikor gyûrötten el5
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 6
hozták a közeli, olcsó mosodából, nekiállt, hogy kivasalja és szekrénybe rakja õket. Mivel a vasalásért a férfiak külön fizettek a doktornénak, ha úgy vesszük, Renate már ezzel a munkával megkereste a bérét. Tudta, hogy Runge asszony rá van utalva erre a kis mellékkeresetre, s nem zsörtölõdött, amikor minden igyekezete ellenére úgy felszaporodott a munka, hogy a késõ esti órákat sem fordíthatta pihenésre – akárcsak ezen a vasárnapon. Rena annyira kimelegedett, hogy szélesre tárta a konyha ablakát és ajtaját. Nem ütött zajt a vasalással, vigyázott, nehogy megzavarja úrnõje vagy a bérlõk álmát, akik egyszerû, jóravaló emberek lévén, korán nyugovóra tértek. Ketten közülük még egyetemi tanulmányaikat végezték, a nemrég doktorált fiatal építész pedig éppen munkát keresett, ami ezekben a nehéz idõkben cseppet sem volt könnyû feladat. Hans Malvenkamp személye élénken foglalkoztatta Rena fantáziáját. A lánynak senkije sem volt ezen a világon. Édesapja a háború utolsó évében esett el, édesanyja pedig mindössze néhány évvel élte túl. A kilencéves árvát anyja egyik nagy mûveltségû, de meglehetõsen különc hölgy rokona vette magához, aki megosztotta vele kevéske jövedelmét, amelyet egy alapítvány folyósított számára. Klara néninek hála, beiratkozhatott a kereskedelmi fõiskolára. Úgy tervezte, hogy az iskola elvégzése után a saját lábára áll. Tanulmányai felénél tartott, amikor nagynénje váratlanul 6
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 7
meghalt. Rena kilátástalan helyzetbe került, mert az alapítvány a havi járandóság folyósítását a néni halála után beszüntette. Nem volt más választása, félbeszakította a tanulmányait, és kereseti lehetõség után nézett. Azt remélte, hogy idõvel folytathatja a tanulást, s ha végzett, képzettségének megfelelõ munkát talál. Ám kitartása és elszántsága ellenére minden próbálkozása kudarcba fulladt. Nem csoda hát, ha úgy érezte, nagy szerencse érte, amikor megboldogult nagynénje egyik ismerõse felajánlotta, hogy jobb híján átmenetileg álljon be hozzá cselédnek. Rena két kézzel kapott a lehetõségen, hiszen ez volt az egyetlen esélye, hogy legalább tetõ kerüljön a feje fölé. Boldogan beköltözött Runge doktorné egyik szobájába, és zokszó nélkül, ügyesen végezte a házimunkát. Kevés szabad idejét tanulásra fordította. Mindenképpen szerette volna folytatni a tanulmányait, ám olykor, ha késõ este elõszedte a tankönyveit, akárhogy is próbált összpontosítani, pár perc múlva leragadt a szeme a fáradtságtól. A bérlõk persze álmukban sem gondolták volna, hogy az ügyes kis cselédlány nemrégiben még fõiskolára járt, s hogy finom neveltetésénél fogva elõkelõ társaságban volna a helye, nem pedig a konyhában, a tûzhely vagy a vasalódeszka mellett. A nap folyamán alig találkoztak vele, inkább csak reggelente, amikor bevitte nekik a maga készítette reggelit. Az egyik egyetemistának mégis megakadt a szeme a lány szép7
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 8
ségén. Rena a reggelit vitte be a fiatalembernek, aki eközben szakértõ szemmel végigmustrálta a kis cselédlány karcsú termetét, hullámos, szõke haját, csillogó szemét. Ettõl a naptól fogva csak a kedvezõ alkalmat várta, hogy kikezdjen vele. Egy reggel úgy látta, elérkezett a pillanat. Hirtelen elhatározással átkarolta a lány vállát, és magához akarta ölelni. Rena azonban egyetlen mozdulattal kiszabadította magát. – Viselkedjék, kérem, illendõen! – csattant fel felháborodottan. A férfi elvörösödött. Rena viselkedése egyértelmûen arra utalt, hogy nem kapható semmiféle futó kalandra. – Ne legyen már ilyen harapós, hiszen olyan helyes kislány! – jegyezte meg félig tréfásan, félig haragosan a fiú, talán csak hogy a zavarát leplezze. Rena tetõtõl talpig végigmérte, aztán szó nélkül faképnél hagyta. A fiatalember soha többé nem merészelt közeledni hozzá. A másik egyetemista már javában dolgozott, amikor reggelente a lány bevitte neki a tálcát. Annyira belemélyedt a tanulásba, hogy a könyvein kívül senki és semmi nem érdekelte. Munka közben megfeledkezett az evésrõl és ivásról, sõt gyakran az idõ múlásáról is. Megkérte Renát, hogy amikor elérkezik az indulás ideje, kopogjon be hozzá jó hangosan, nehogy elkéssen az elõadásról. Amikor meghallotta a kopogtatást, sebtében elrakta a könyveit, gépiesen megköszönte az 8
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 9
uzsonnát, amit a lány csomagolt be neki, behajította a táskájába, és elviharzott. A harmadik fiatalember néhány évvel idõsebb volt lakótársainál. Rena nem tehetett róla, de valahányszor bevitte neki a reggelit, a szíve majd kiugrott a helyérõl. Róla többet tudott, mint a másik kettõrõl együttvéve, hiszen érdeklõdéssel figyelte minden mozdulatát. Bár a férfi sosem említette, Rena mégis tudta, hogy komoly gondok nyomasztják. Szerény vagyonának nagy részét felemésztette a tandíj, és ami megmaradt belõle, azt próbálta beosztani, mert tudta, hogy amíg nem talál munkát, ebbõl kell megélnie. Egy nap megkérte Renát, hogy adjon fel a nevében egy hirdetést a helyi újság álláskeresõ rovatában. A lány nem tudta megállni, hogy el ne olvassa a szöveget, így megismerte a fiatalember gondjait. Ezután többször is érdeklõdött a lapnál, jött-e válasz a hirdetésre, de sajnos hiába reménykedett. Rena még azzal is megpróbált segíteni a fiúnak, hogy a reggelivel együtt mindig az újságot is bevitte neki, amelyet Runge doktorné járatott. A doktorné nem kelt korán, mert betegsége miatt esténként csak késõn tudott elaludni. Mire felébredt, Hans Malvenkamp Rena jóvoltából már átlapozta az újságot, és közben nem gondolkozott azon, hogy a három albérlõ közül vajon miért õt illeti meg egyedül ez a kiváltság. Egyszerûen véletlen szerencsének tartotta, s még az sem lepte meg, amikor a napilap mellett más 9
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 10
újságokból ollózott álláshirdetéseket is talált az asztalán. Ezeket Rena a szomszéd kereskedõtõl kapta, aki így akart kedvében járni Runge doktorné csinos cselédjének. Rena nem tudhatta, hogy dr. Malvenkamp aznap este még nem volt ágyban, sõt egyáltalán nem is volt odahaza. Egy régi barátját látogatta meg, aki vele együtt fejezte be a tanulmányait, és akárcsak õ, állásra várt. Annyival azért jobb helyzetben volt nála, hogy legalább lakásra nem volt gondja, mivel a szüleivel élt egy fedél alatt. Rena szorgalmasan vasalt, és közben különös gondot fordított dr. Malvenkamp holmijára. Munka közben is rá gondolt, hiszen a doktor volt az egyetlen ember, aki iránt rokonszenvet érzett. Magányos, árva lelke kétségbeesetten kapaszkodott belé, lelki szemei elõtt gyakran megjelent a fiú komoly, értelmes arca, szerény mosolya. Egészen belefeledkezett az ábrándozásba, mígnem egyszer csak valami nesz ütötte meg a fülét. Odakint valaki megfordította a bejárati ajtó zárjában a kulcsot. Összerezzent, letette a vasalót, és kicsit ijedten kikukkantott a sötét folyosóra. Az ajtóban doktor Malvenkampot pillantotta meg, aki csendesen, nehogy megzavarja lakótársai nyugalmát, éppen a szobája felé indult. A lány láttán azonban megtorpant. Nem gondolta, hogy ezen a kései órán még ébren talál valakit a háziak közül. Szinte rácso10
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 11
dálkozott Renára, most elõször tûnt fel neki, milyen szép. Keskeny arcát, amely egészen kipirult a vasalásban, arany zuhatagként keretezte a lámpafényben megcsillanó hullámos, szõke haj. – Jó estét, Rena kisasszony! Még most is dolgozik? – kérdezte nagyot nyelve. – A doktor úr az? – lepõdött meg a lány, s közben úgy érezte, mintha a fiatalember meleg mosolya egészen a lelkéig hatolna. – Azt hittem, mindenki itthon van. Kicsit meg is ijedtem, amikor meghallottam, hogy fordul a kulcs a zárban. – Sajnálom, ha megijesztettem. A barátomnál töltöttem az estét, és kicsit elfeledkeztem az idõ múlásáról. De hogy magát még ilyen késõn is a vasalódeszka mellett találom! Mondja, sohasem fárad el? A lány mélyet sóhajtva hátrasimította a haját, és elmosolyodott. Félénk mosolya megindította a férfi szívét, aki hirtelen mély részvétet érzett iránta. Mindkettõjük lelkében egyszeriben valami névtelen vágyakozás ébredt. Hans Malvenkamp gyorsan összeszedte magát. Más sem hiányzik, mint hogy beleszeressen ebbe a helyes kis cselédlányba, gondolta, ráadásul éppen most, amikor a legnehezebb helyzetben van. De alig tudta levenni a szemét a lány bájos arcáról. – Mindjárt elkészülök. Ezt a keveset már nem akartam itt hagyni – válaszolta kissé megkésve az iménti kérdésre Rena, miközben ismét a vasaló után nyúlt. – Eddig akárhányszor láttam magát, mindig tele volt 11
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 12
munkával. Látja, ez eddig eszembe sem jutott. Ha az embernek sok a gondja, nem figyel másokra. – Örülök, hogy egyáltalán van munkám, doktor úr. – Az ügyes háztartási alkalmazottaknak soha nem volt gondjuk az elhelyezkedéssel. – Ma már itt is nagy a túljelentkezés, munkahely meg egyre kevesebb. Ezért is örültem annyira, amikor Runge doktorné felvett. Pedig eleinte nagyon féltem, hogy nem tudok majd úgy dolgozni, mint más, gyakorlott cselédek. Malvenkamp felvonta a szemöldökét. – De hiszen bárki másnál többet elvégez. A lány ajka körül mosoly játszott. – Azért, mert jobban rá vagyok utalva, mint bárki más... Meg aztán, nekünk nõknek a vérünkben van a házimunka. Csak bele kell rázódni. Malvenkamp ebbõl megértette, hogy a lány nem abból a társadalmi osztályból való, mint hitte. Ilyen hosszan még soha nem beszélgetett vele. – Ezek szerint elõbb hozzá kellett szoknia a munkához? – kíváncsiskodott önkéntelenül. – Igen – felelte halkan Rena, s közben fülig pirult. – A nagynénémnél csak ritkán kóstoltam bele a házimunkába, egész más dolgok foglalták le az idõmet. A férfi közelebb lépett. – Ezek szerint én vakon jártam-keltem itt a házban. Rena kisasszony nem az, aminek látszik? – Ha úgy érti, hogy nem voltam mindig cseléd, ak12
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 13
kor igazat kell adnom önnek. A kereskedelmi fõiskolán tanultam, de egyik napról a másikra olyan helyzetbe kerültem, hogy meg kellett szakítanom a tanulmányaimat. Jelenleg mint háztartási alkalmazott keresem a kenyerem. Szeretnék félretenni némi pénzt, hátha késõbb alkalmam lesz folytatni a tanulást. A férfi õszinte ámulattal hallgatta. – Minden elismerésem a bátorságáé, Rena kisaszszony! – Szükség törvényt bont, doktor úr. Lesznek még jobb idõk, amikor mindenki a képességeinek megfelelõ munkát végezhet. – Irigylem a derûlátását. – Az ember ne veszítse el a hitét, bízzon a jövõben. Magának is ezt ajánlom. Látom, milyen kétségbeesetten próbál munkát találni. Egyszer sikerrel jár, meglátja. A férfi fájdalmas arccal a homlokát ráncolta. – A dolgok mai állása szerint nem valami fényesek a kilátásaim. De nem szeretném tovább feltartani, tudom, még ma be kell fejeznie a vasalást. Jó éjt, Méhecske... igen, igen, éppen olyan, mint egy szorgalmas méhecske. Kedves, meleg szavait hallgatva, Rena úgy érezte, mintha valaki lágyan az arcát simogatná. – Jó éjszakát, doktor úr! – felelte csendesen, és visszafordult a munkájához. A férfi gondolataiba mélyedve lépett be a szobájá13
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 14
ba. Felkattintotta a villanyt, és halkan becsukta maga mögött az ajtót. Egy pillanatig habozott, aztán sóhajtva vetkõzni kezdett. Rena fülében még ott csengtek az iménti barátságos szavak. „Jó éjt, Méhecske!” Istenem, milyen kedvesen, milyen barátságosan mondta! A lányt egyszeriben elfogta az öröm. Máris nem érezte magát olyan magányosnak és elhagyatottnak ezen a földön. A néhány jó szó és a férfi részvéttel teli pillantása fényt és melegséget varázsolt a szívébe. – Jó éjt, Méhecske! – suttogta maga elé szívdobogva. Menten kibújik a bõrébõl, olyan szemtelenül fiatalnak, boldognak és gondtalannak érezte magát. Lázas fohásszal arra kérte a Jóistent, segítse mihamarabb munkához a szeretett férfit. Amikor befejezte a munkát, még szétválogatta a vasalt ruhát, hogy másnap reggel már csak be kelljen vinnie a lakóknak. Miután ezzel is elkészült, felment szûk kis hálókamrájába, amelynek mindössze egyetlen, udvarra nyíló ablaka volt. Alighogy ágyba bújt, máris mély, egészséges álomba merült, és csak kora reggel az óracsörgés hangjára ébredt. Aznap reggel új, különös érzéssel vitte be a reggelit és a vasalt ruhát doktor Malvenkamp szobájába. A fiatalember az ablaknál állt, és az utcát nézte. Ma nem ment munkát keresni, és az újságot sem lapozhatta át, mert 14
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 15
Runge doktorné korábban ébredt, és már bevitte a szobájába. – Behozom az újságot, mihelyt Runge doktorné átnézte – szólította meg Rena. A férfi megfordult, és halványan rámosolygott. – Köszönöm, Méhecske... nagyon kedves, hogy gondol rám. Csak most értette meg, hogy reggelente neki köszönheti az újságot. Rena árulkodóan elpirult. A férfit megijesztette a látvány. Amikor egyedül maradt, igyekezett összeszedni magát. – Az Isten szerelmére... észnél légy, Hans! Más sem hiányzik, mint hogy egymásba habarodjatok Méhecskével – korholta önmagát, s egyszerre érezte magát megmagyarázhatatlanul boldognak és boldogtalannak. Hans tisztességes ember volt, és ezentúl tudatosan kerülte a Renával való találkozást. Ha nem tudott kitérni elõle, a lehetõ leghivatalosabb formában érintkezett vele, igaz, magában továbbra is Méhecskének becézte. Egy idõ múlva hangosan is így szólította, mert nem volt szíve a személytelen Rena kisasszonyt használni, más megszólítást meg nem tudott kitalálni. A vezetéknevét nem tudta, a nagyságos kisasszony megszólítást pedig a lány jelenlegi helyzetében és munkakörében akár csúfolódásnak is vélhették volna. Maradt hát a Méhecske megszólítás. A férfi kimondhatatlanul vonzónak és kedvesnek találta a lányt, úgy érezte, óv15
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 16
nia kell tõle magát, nehogy eleve kilátástalannak ítélt érzelmek ébredjenek benne. Közben a szíve csordultig telt szerelemmel, és azt, hogy késõ már az óvatosság, még önmagának sem akarta bevallani. És Méhecske? Õ vajon mit érzett a fiatal építész iránt? Boldog volt, mint még soha, amiért Hans Malvenkamp Méhecskének szólította. Egyszer elkapta a férfi pillantását, amelynek mélyén titkos érdeklõdés, baráti együttérzés, melegség rejtõzött. Még az sem zavarta, hogy Hans a megszokottnál zárkózottabb, visszahúzódóbb vele szemben, hiszen már szerette, teljes szívébõl szerette, és tudta is, hogy amit iránta érez, csak szerelem lehet. Szegénysége, nyomorúságos sorsa ellenére úgy érezte, az élet szép, és élni mégiscsak érdemes. Boldogságában legszívesebben egész álló napon át énekelt volna. Hajnaltól napestig égett a keze alatt a munka, amióta szerelmes volt, még ezzel is jobban haladt. A hónap elsõ napján, amikor kézhez kapta csekélyke bérét, elvitte a bankba, és betette a többi mellé a betétkönyvébe. Csak nagyon ritkán költött belõle. Minden kiadást többször is megfontolt, és csak azt vette meg, amire valóban égetõ szüksége volt. Idõvel a bankban elhelyezett összeg kétszáz márkára duzzadt, ami már igazi kis vagyonnak számított. Rena egyre csak azt számolgatta, mennyi pénzt kell még összekuporgatnia tanulmányai befejezésére. 16
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 17
II. Teltek-múltak a hetek. Egy napon minden megváltozott. Méhecske élete olyan fordulatot vett, amilyenrõl még csak nem is álmodott. Eddig azt hitte, ilyen csak a mesében fordulhat elõ. Egy reggel levelet hozott a postás. Rena meglepetten forgatta a borítékot, el sem tudta képzelni, ugyan ki írhatott neki, amikor nincs egyetlen élõ rokona sem. Nem olvashatta el mindjárt, mert éppen reggelit kellett készítenie a lakóknak. A levelet betette a konyhaszekrénybe, s munka közben egyre azon töprengett, vajon mi állhat benne. Késõbb azonban, mihelyt tudott rá egy kis idõt szakítani, fogta a borítékot, és felment vele a szobájába. Leült az ágy szélére, úgy nyitotta ki. Egy angol nyelven fogalmazott, hivatalos irat került elõ belõle. Rena francia nyelvtudása mellett angolul is tökéletesen beszélt, így nem okozott neki gondot a szöveg. A levélpapíron egy kanadai közjegyzõ, bizonyos Mr. John Shell neve és montreali címe volt olvasható. A levél így szólt: „Miss Renate Oversberg, Berlin, Németország Tudatom Önnel, hogy folyó év március 10-én Montrealban elhunyt Matthias Oversberg. Hatalmas vagyona volt, Montrealban nagy házat, a Hudson-öbölnél pedig óriási prémfarmot hagyott hátra. Halálos ágyán 17
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 18
úgy végrendelkezett, hogy minden vagyonát egyetlen élõ hozzátartozójára, Miss Renate Oversbergre hagyja, aki a fivérének, Heinrich Oversbergnek az egyetlen lánya. E levelet a fent említett Matthias Oversberg úr megbízásából írom, és kérem, hogy haladéktalanul utazzék Montrealba. Ügyfelem utolsó éveiben érdeklõdött a sorsa felõl, hiszen Ön az egyetlen élõ rokona. Nagyon elégedett volt azzal, amit megtudott, ezért úgy döntött, hogy halála után Önt teszi meg kizárólagos örökösévé. Büszkeséggel töltötte el az az emberfeletti küzdelem, amelyet Önnek a megélhetéséért kellett vívnia, amikor a pártfogója meghalt, és magára maradt. Bátor helytállását látva, úgy érezte, nagy a hasonlóság kettejük között, és hogy Ön tagadhatatlanul vér a vérébõl. Nagybátyja igen különc ember volt, amíg élt, nem akarta Önt magához venni, sõt még támogatni sem. Magányos volt egész életében, az év nagy részét Kanada sûrû erdeiben, a prémvadászokkal töltötte, s rajtuk kívül nemigen érintkezett senkivel. Mint a nagybátyja ügyvédje, kötelességem volt mindezt tudtára adni. Mivel jelenlegi anyagi helyzete nem engedné meg, hogy Matthias Oversberg örökösét megilletõ kényelmes körülmények között tegye meg az utat Kanadába, a költségek fedezésére átutaltam ötezer dollárt a Deutsche Bank berlini kirendeltségére. Az örökhagyó kívánsága szerint haladéktalanul keljen útra, hogy átvegye az örökséget. Kérem, táviratozzék, mikor érkezik Montrealba, hogy mindent elõkészíthes18
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 19
sek a fogadására. Kísérõt természetesen hozhat magával. Levelem végén megtalálja, milyen okmányokra lesz szüksége az örökség átvételéhez, mivel tudomásom szerint csak jövõ õsszel lesz nagykorú. Bíróság által kijelölt gyámja valószínûleg ellátja a szükséges tanácsokkal, a többit pedig megtudja itt, Montrealban. Az átutalásról szóló mellékelt bizonylat feljogosítja az ötezer dollár értékû összeg átvételére. Várom az érkezését jelzõ táviratot, és maradok odaadó híve: John Shell” Rena kõvé dermedten bámulta a papírlapot. Ébren van, vagy csak álmodik? Hihetetlen, hogy mindez éppen õvele történik! Egyáltalán ki ez a Matthias Oversberg? Valóban létezett édesapjának ilyen nevû fivére? Ha igen, akkor eddig miért nem hallott róla? Eszébe villant, hogy a nagynénje egyszer megjegyezte: „Olyan vakmerõ vagy, mint apád fivére. Nehogy azt hidd, hogy sokra vitte! Gondolt egyet, és itt hagyott csapot-papot, nyoma veszett a nagyvilágban. Lehet, hogy már nem is él.” Rena szeretett volna többet megtudni idegenbe szakadt bácsikájáról, de a nagynénje leintette: – Ne is beszéljünk többé róla, nagy léhûtõ volt, aki kalandvágyó természetével csak gondot okozott a családjának. Az imént is csak azért emlegettem, mert né19
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 20
ha te is olyan merész ötletekkel állsz elõ, mint õ annak idején. Hiába, a vér nem válik vízzé. Megjegyzem, apád családjában kivétel nélkül mindenki hóbortos volt egy kicsit. Klara néni megcsontosodott vénkisasszony volt, mindenkit hóbortosnak tartott, akinek a viselkedése egy kicsit is eltért a megszokottól. A beszélgetés után már nem említette többé Rena apjának idegenbe szakadt fivérét. A lányt néhány napig még foglalkoztatta a kalandvágyó nagybácsi alakja, de azután õ is megfeledkezett róla. Most pedig, ennyi idõ után váratlanul újra felbukkant az életében: ezúttal örökhagyóként, aki végrendeletével egyik napról a másikra gyökeresen megváltoztatja az életét. Rena még most sem tudta eldönteni, álom ez, vagy színtiszta valóság. Még egyszer átolvasta a levelet, majd hitetlenkedve megrázta a fejét. Ez nem lehet igaz, valaki gonosz tréfát ûz vele. De akkor meg honnan az ügyvéd nevével ellátott levélpapír meg a montreali postai bélyegzõ? Nagyot sóhajtott, úgy érezte, menten szétveti a bizonytalanság. Elhatározta, hogy utánajár a dolognak. Amíg nem kapja kézhez a Deutsche Bankban az ötezer dollárt, senkinek sem szól a levélrõl. Ha nem vigyáz, a végén még mindenki rajta fog nevetni. Gondosan összehajtotta a levélpapírt, és elhatározta, hogy elõbb befejezi a házimunkát, és csak azután kér kimenõt. Ha a bankban kifizetik az ötezer dollárt, 20
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 21
habozás nélkül felkeresi a gyámját, aki ugyan eddig nem sokat törõdött vele, de most talán tud tanácsot adni, hogyan szerezze be a szükséges iratokat és az útlevelet. Rena gyámjául édesapjának egyik idõs háborús bajtársát jelölték ki, aki nyugdíjazása elõtt titkos tanácsosi rangban állt. Az idejébõl bõven futotta volna, hogy törõdjék Renával, hiszen gyermektelen özvegyember lévén másra sem volt gondja, mégsem tette. A lány most tõle akart tanácsot kérni a történtekkel kapcsolatban. Bárcsak igaz lenne, ami a levélben áll! Rena megkérte Runge doktornét, hogy miután végzett a házimunkával, engedje el a városba bevásárolni. A doktorné habozás nélkül beleegyezett, mire õ újra munkához látott. Míg dolgozott, Hans Malvenkamp járt a fejében. Elhatározta, ha tényleg örökölt, elsõ dolga lesz, hogy álláshoz segítse a fiút. Hans Malvenkamp dolgozni akar, ennek pedig az lenne a legegyszerûbb módja, ha az õ részére építene valamit. Természetesen anélkül, hogy tudná, ki a megbízója. Ami a munkát illeti, a férfiak nagyon érzékenyek, hiába fújnak új szelek, nem tudnák elviselni, hogy egy nõ legyen a segítségükre. Az lesz a legjobb, ha eltitkolja elõle az örökséget, s inkább kiagyal valami ravasz tervet a megsegítésére. Micsoda butaság, máris ezen törni a fejét, amikor még maga az öröksége is bizonytalan, mint a kutya vacsorája! Igaza volt 21
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 22
Klara néninek, õ is éppen olyan hóbortos, mint a többi Oversberg. Elnevette magát, de a szíve a torkában dobogott izgalmában. Bárcsak indulhatna már! Tizenegy órára végre elkészült a házimunkával. Sietve magára öltötte egyetlen ünneplõruháját, amelyre úgy vigyázott, mint a szeme fényére. Tudta, ha tönkreteszi, egyhamar aligha telik másikra. Gyorsan a fejébe nyomta csinos kis kalapját, eligazította alatta szõke fürtjeit, majd fogta a kesztyût meg a kézitáskát, és leszaladt a lépcsõn. A bejárati ajtónál majdnem belerohant a hazafelé tartó Hans Malvenkampba. A férfi alig ismerte meg, egyrészt a félhomály, másrészt pedig a kalap miatt, amit eddig még sohasem látott a fején. – Méhecske! – kiáltott fel meglepetten. Nem gyõzött csodálkozni a lány elõkelõ megjelenésén. – Tényleg maga az? A lány arcát elfutotta a pír. – Igen, én vagyok, doktor úr, éppen bevásárolni indultam. A viszontlátásra! Ellépett a férfi mellett, és sietõs léptekkel kifordult a kapun. Hans megemelte a kalapját, és sóhajtva utánanézett. „Ha nem akarunk mindketten a vesztünkbe rohanni, jobb, ha kerüljük egymást. Sajnos olyan idõket élünk, amikor az ember nem gondolhat a szerelemre. Pedig olyan ennivalóan édes ez a lány! Elég, ha ránézek, máris fülig pirul. Félek, elõbb-utóbb õ is belém 22
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 23
szeret… Talán nem is baj, hogy elköltözöm Runge doktornétól. Valami olcsóbb szálláshely után kell néznem! Így tovább kitart a pénzem, ha még egy ideig nem kapok munkát.” A férfi elgondolkodva lépdelt fel a lépcsõn. Az iménti gondolatokon felbuzdulva, tüstént bement a doktornéhoz, és közölte vele, hogy kénytelen felmondani a lakást. Az asszony sajnálkozott, amiért meg kell válnia legkedvesebb lakójától, de nem volt mit tenni, a tények magukért beszéltek. Megkérte a doktort, hogy ha már így alakult a helyzet, minél hamarabb keressen új lakást, mert éppen a minap értesítette az egyik unokaöccse, hogy Berlinben folytatja a tanulmányait, és szeretne nála lakni. Ha dr. Malvenkamp elköltözik, a fiú beköltözhet a megüresedett szobába. Abban állapodtak meg, hogy a doktor a jövõ vasárnap elszállítja a holmiját. Ajánlottak neki egy nagyon olcsó szobát, igaz, sokkal kisebb és kényelmetlenebb is a mostaninál, de nincs más választása, kibéreli. Szomorúan beszélt a költözésrõl, de megkeményítette a szívét, nem akart mindjárt az elején gyengének mutatkozni. Telefonon lefoglalta az új szobát, majd elszántan csomagolni kezdett. Közben egyre csak kifelé fülelt, hátha meghallja Méhecske hangját. A lánynak sok bevásárolnivalója lehetett, mert telt-múlt az idõ, s még mindig nem érkezett vissza. Hans Malvenkampot fájdalmasan érintette az elvá23
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 24
lás. Rémülten tapasztalta, hogy Méhecske máris befészkelte magát a szívébe. „Csakugyan legfõbb ideje, hogy eltûnjek az életébõl. Azt hiszem, mindkettõnk szíve vérzik, amiért el kell válnunk egymástól, de most talán még van rá esély, hogy begyógyuljanak a sebek” – gondolta.
24
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 25
III. Rena legnagyobb csodálkozására a bankban minden nehézség nélkül kifizették neki az ötezer dollárt. Ekkora összeg birtokában dúsgazdagnak érezte magát, azt hitte, az egész világot megveheti belõle. Villamosra szállt, hogy felkeresse a gyámját. Útközben azon morfondírozott, vajon a titkos tanácsos tudott-e édesapja Matthias nevezetû fivérének létezésérõl. Elhatározta, hogy ennek azonnal utánajár. A titkos tanácsost éppen otthon találta. Üdvözölték egymást, majd Rena azonnal a lényegre tért: – Tanácsos úr, említette önnek valaha is az édesapám, hogy van egy Matthias nevû fivére? Az idõs úr beleszippantott a pipájába, amelyet gyámleánya látogatásának a tiszteletére sem tett le. Rena kedvéért nem fárasztotta magát efféle formaságokkal. Elgondolkodva válaszolta: – Tulajdonképpen nem is tudom, hogy hívják. Édesapád csupán egyetlenegyszer hozta szóba. Mindössze annyit tudok róla, hogy egy-két emlékezetes csínytevés után kereket oldott, és mint sokan mások, akiknek zátonyra futott az élete, kivándorolt Amerikába, ahol azután nyoma veszett. Nem mondhatnám, hogy nagyon büszke lehetsz rá. Rena titokzatos mosollyal válaszolt. – Pedig az vagyok, habár eddig én sem hallottam
25
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 26
róla túl sokat. Hát igen, azt mondják, hogy mi, Oversbergek egy kicsit mindannyian hóbortosak vagyunk. Matthias bácsikám viszont nem az volt, akinek sokan hitték. Szó sincs róla, hogy elzüllött és már rég meghalt valahol idegenben, ahogy Klara néni hitte. Azaz csak nemrég halt meg, és engem jelölt kizárólagos örökösének. A titkos tanácsos kelletlenül hallgatta. – Butaságokat hordasz össze – korholta szigorúan. A lány a szemébe nevetett, majd elõhalászta a táskájából a bankjegyekkel tömött borítékot, és meglobogtatta elõtte. – Ezek szerint, titkos tanácsos úr, ez itt mind butaság, és nem egy köteg valódi százmárkás? Ha hiszi, ha nem, ebbõl a pénzbõl nekivágok az óceánnak, és Montrealban átveszem az örökségem. Az öregúrnak, aki egyébként kiváló egészségnek örvendett, erre bizony már reszketni kezdett a térde, és erõtlenül lejjebb csúszott a karosszékben. Végre az is eszébe jutott, hogy esetleg hellyel kínálhatná Renát. – Ülj le, gyermekem, és mesélj el tövirõl hegyire mindent. Rena eltette a borítékot, s a táskájából most John Shell levelét vette elõ. Széthajtogatta a levélpapírt, és letette a titkos tanácsos elé. – Olvassa el, tanácsos úr, és utána mondja el, mi a véleménye. Az öreg izgatottan, remegõ kézzel feltette a szem26
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 27
üvegét, és elolvasta a levelet. Amikor a végére ért, tüzetesen megvizsgálta a borítékot, majd még egyszer átfutotta az ügyvéd sorait. – Azt mondod, az átutalást igazoló okmány felmutatásával a bankban szó nélkül kifizették azt a rengeteg pénzt? – Igen, tanácsos úr, hiszen látta. – Jól van. Ezek után csakugyan komolyan kell vennünk ezt a levelet. Semmi kétség, váratlanul hatalmas vagyon hullik az öledbe. Mindezek tudatában természetesen nem utazhatsz egyedül Kanadába. A titkos tanács eltökélte, hogy nem hagyja kihasználatlanul a soha vissza nem térõ alkalmat, amikor gyámleánya költségén átkelhet az óceánon, és ellátogathat egy másik földrészre. – Ugyan miért nem, tanácsos úr? – Azért, mert még nem vagy nagykorú, ezenkívül odaát Amerikában számtalan elõre nem látható akadállyal találhatod szembe magad. Kötelességemnek tekintem, hogy személyesen kísérjelek el, és magam intézzem az ügyeidet. Elvégre a gyámod vagyok, s magad is tudhatod, hogy mindig igyekeztem eleget tenni törvény szabta kötelezettségeimnek. Renának ezzel kapcsolatban egészen más volt a véleménye. Õ bizony sokkal inkább úgy látta, hogy a tanácsos eddig igen kevéssé adta bizonyítékát kötelességtudatának. Ennek ellenére nem bánta, ha útitársul szegõdik mellé. A hosszú utazás alatt jól jön a férfi27
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 28
kíséret, és a tanácsosnak talán van némi tapasztalata örökösödési ügyekben. – Azt hiszem, helyénvaló lenne, ha a törvényes gyámom kíséretében érkeznék Kanadába – felelte hát némi töprengés után mosolyogva. –Természetesen nem szeretném fárasztani, de ha van kedve az utazáshoz, semmi kifogásom ellene. – Okvetlenül veled megyek, gyermekem. Már régebben meg akartalak kérni, hogy hagyd a csodába a tanácsos úr megszólítást! Nincs helye köztünk a merev magázódásnak, hívj egyszerûen Gustav bácsinak! A közvetlenebb megszólítás az utazás alatt is sokkal kedvezõbb fényt vet majd kettõnk kapcsolatára. Rena ámulva hallgatta. „Úgy látszik, a pénz még a legridegebb szíveket is meglágyítja. Milyen jólelkûen bánik velem egyszerre a tanácsos úr is” – gondolta, de hangosan csak ennyit mondott: – Rendben van, Gustav bácsi, legyen, ahogy kívánod. Te beszerzed a szükséges úti okmányokat, mert nekem a mostani munkám mellett aligha jutna rá idõm, én meg ezalatt felkészülök az útra. – De gyermekem, csak nem akarod ezentúl is ellátni azt a hozzád méltatlan cselédmunkát? Rena felcsattant. – Amikor magamra maradtam, azt sem tudtam, mit csináljak örömömben, amikor Runge doktorné felajánlotta azt a „méltatlan” cselédmunkát, kedves Gustav bácsi. Nem tudom, mi lett volna velem a segítsége nélkül. 28
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 29
– Hát igen, nekem sajnos nem állt módomban, hogy segítsek rajtad. Özvegyember létemre, csak nem vehettelek magamhoz! Még megszóltak volna... – magyarázkodott kényszeredett mosollyal a tanácsos, ám Rena leintette. – Hagyjuk ezt, Gustav bácsi, kérlek! Annak idején világosan a tudtomra adtad, hogy nem számíthatok a segítségedre. Egyébként el sem fogadtam volna. Az a lényeg, hogy ezek után nem hagyhatom cserben Runge doktornét. Mihelyt talál helyettem másik cselédet, már indulok is Kanadába. Természetesen még ma beszélek vele, bár nem hinném, hogy egy pillanatig is akadályozna az elhatározásomban. Nos, azt hiszem, mindent megbeszéltünk: a te feladatod, hogy helyettem elintézd a formaságokat, illletve magad is felkészülj az utazásra. Értesítlek, mihelyt készen állok az indulásra. Ha elérkezik az idõ, foglalsz két kabint az elsõ Kanadába induló gõzhajón, és megtáviratozod az érkezésünk idõpontját Mr. Shellnek. A titkos tanácsos elégedett arcot vágott. Élete alkonyán végre teljesülni látszik titkon dédelgetett vágya, hogy egyszer átkeljen az óceánon. Kivételesen szerencsésnek érezte magát, s úgy gondolta, ha kellõ ravaszsággal lát hozzá, talán még további hasznot is húzhat gyámleánya váratlan szerencséjébõl. Bár semmi jelét nem adta, Rena tökéletesen belelátott gyámja legtitkosabb gondolataiba. Miután megbeszélték a részleteket, elköszönt a tanácsostól, és a számá29
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 30
ra kiapadhatatlan vagyonnak tûnõ, temérdek pénzzel a táskájában könnyelmû költekezésbe kezdett. Néhány pár selyemharisnyán és a gyönyörû gyíkbõr cipõn kívül vett magának egy divatos kalapot és egy csinos kabátot is. Úgy gondolta, ezekre biztos szüksége lesz az úton. Amikor hazaért, látta, hogy a távollétében máris felszaporodott a munka. Semmi kétség, valóban szükség van kisegítõre a háznál. A lehetõ legrövidebb idõn belül találnia kell egy lányt, aki a helyébe lép. Eszébe jutott, mennyire örül majd valaki a megüresedett állásnak, amikor annyi a városban a munkanélküli. Sietve elvégezte a legégetõbb teendõket, majd benyitott a doktorné szobájába. Az asszony mosolyogva fogadta. – Csak akkor vesszük észre, milyen nagy szükség van a munkájára, amikor távol van. – Pedig a jövõben sajnos nélkülem kell boldogulnia – hozakodott elõ a maga ügyével máris Rena. Az idõs hölgy rémülten kapta fel a fejét. – No, de kedvesem, csak nem azt akarja mondani, hogy itt hagy bennünket? – De igen, doktorné, méghozzá hamarosan. Arra kérem, minél elõbb gondoskodjék helyettem valakirõl, mert én nemsokára elutazom. Az asszony összecsapta a kezét. – Istenem, Rena, ugye nem gondolja komolyan? A lány az asszonynak is elmesélte, milyen változás történt az életében, majd vigasztalóan hozzátette: 30
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 31
– Meglátja, gyorsan talál új cselédet, hiszen rengetegen várnak munkára. Az idõs hölgy felsóhajtott. – Csakhogy maga pótolhatatlan, kedvesem, ezt éppen olyan jól tudja, mint én. Cselédet természetesen bármikor találok, de hogy egyik sem érhet a nyomába, abban biztos vagyok. Nincs még egy lány, aki ilyen jókedvvel végzi a munkáját, és még arra is jut ideje, hogy velem, idõs asszonnyal törõdjék. Mindezt persze nem azért mondom, hogy megnehezítsem az elhatározását, inkább együtt örülök magával, amiért ilyen szerencsésen alakult az élete. Megérdemli. A szükségesnél egy nappal sem szeretném tovább tartóztatni. Szaladjon át, kérem, Büngertnéhez, úgy hallottam, meneszteni akarja a cselédet, mert nem tudja tovább fizetni a bérét. Talán átjönne hozzám az a lány. – Ez bizony nem volna rossz, asszonyom. Átmegyek és megkérdezem. – Jól van, gyermekem. Istenem, de elcsodálkoznak majd a lakóim, ha meghallják, hogy a mi Renánk egyik napról a másikra milliomos lett! – Kérem, kedves doktorné, egyelõre ne szóljon róla senkinek. Megvan rá az okom, amiért nem szeretném, ha az urak fülébe jutna a dolog. Késõbb majd elmondom, miért olyan fontos, hogy itt senki se szerezzen tudomást az életemben beállt változásról, sem pedig arról, hogy hová utazom. Ígérje meg, hogy nem árulja el senkinek, mielõtt én fel nem hatalmazom rá. 31
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 32
– Hát ami azt illeti, szívesen eldicsekedtem volna a szerencséjével, hiszen nem mindennap esik meg ilyesmi. Leesne az álla az ismerõseimnek, ha megtudnák, hogy a háztartási alkalmazottam milliomos lett! Persze, ha úgy kívánja, hallgatok, akár a sír. No de, ha megkérdik, miért ment el tõlem, mégis mit mondjak? – Majd kieszelünk valamit. Esetleg mondhatná azt, hogy egy kis változatosságra vágytam. – Szép, nem mondom! Ráadásul egyszerre megy el tõlem két számomra igen kedves ember. – Valóban? És ki a másik? – kérdezte nyugtalanul a lány. – Dr. Malvenkamp is éppen ma jelentette be költözködési szándékát. Rena egyszeriben elsápadt. – De hát miért akar elköltözni? – kérdezte értetlenül. – Talán sikerült munkát találnia? – Épp ellenkezõleg. Nyíltan megmondta, hogy nem tudja tovább fizetni a lakbért, és talált egy olcsóbb szálláshelyet. Amíg nincs munkája, össze kell húznia magát. Rena a szívére szorította a kezét. – Sajnálom szegény embert! Olyan nehéz élete van. – Ugyan, gyermekem, kinek könnyû manapság! Fiatal még, reménykedhet a szebb jövõben. – És hová költözik? – kérdezte mélyet sóhajtva a lány, s elhatározta, hogy amint egyedül marad, azonnal felírja a doktorné által megadott új lakcímet. Nem akarta a gazdasszonya elõtt kimutatni, hogy érdeklõ32
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 33
dik a fiatalember után. – Ha dr. Malvenkamp úgyis elköltözik, felesleges közölnie vele, hogy felmondtam az állásomat. Inkább ne mondjon neki semmit, mert akkor kérdezõsködni kezd, én meg nem szívesen füllentek neki – tette még hozzá mintegy mellékesen. – Rendben van, tõlem ugyan nem tud meg semmit. – És ön, asszonyom, mihez kezd a doktor megüresedett szobájával? – kérdezte aztán aggodalmasan. Tudta, hogy gazdasszonyának nagy szüksége van minden garasra, amit a szobákért kap. Runge doktorné azonban megnyugtatta: – Emiatt ne fájjon a feje, Rena! Képzelje csak el, milyen szerencsém van: ha hiszi, ha nem, már találtam lakót a régi helyett. Az unokaöcsém Berlinben folytatja egyetemi tanulmányait, s szeretné kibérelni a szobát. Ha megérkezik, már nem leszek annyira egyedül. – Ennek szívbõl örülök. Most pedig, ha megengedi, átszaladok Büngertnéhez. Büngertné örömmel kapott az ajánlaton, mindössze néhány nap haladékot kért, amíg a cselédlány betanítja az új bejárónõt. A lány is boldog volt, amiért gyorsan új álláshoz jut. Jól tudta, hogy elmúlt már az az idõ, amikor a munkaközvetítõben tízen kapkodtak egyetlen cselédlány után. Manapság bizony sok hölgy kénytelen cseléd nélkül boldogulni. Így aztán, ezen a sorsdöntõ napon, Renán kívül is akadt még néhány ember, akinek az élete új fordulatot vett. 33
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 34
IV. Hans Malvenkamp alig várta, hogy végre találkozzon Renával. Szerette volna tudni, hogyan fogadta az õ elköltözésének a hírét. De aztán csak másnap látták egymást, amikor a lány bevitte neki a reggelit. A férfi szívdobogva fürkészte bájos arcát, amely most sokkal sápadtabbnak tûnt, mint máskor. – Méhecske, hallotta már, hogy elköltözöm? – Igen, doktor úr, hallottam – felelte szomorúan a lány. – Sajnálom, hogy Runge doktorné elveszíti egyik legkedvesebb bérlõjét. A férfi gondterhelt arccal végigsimított a homlokán. – Sajnos, nincs más megoldás. Ahol csak lehet, takarékoskodnom kell, mert nem tudom, mikor kapok végre munkát. Ha összehúzom magam, talán tovább kitart a pénzem. Rena szemébõl csak úgy sugárzott a derûs bizakodás. – Meglátja, doktor úr, hamarosan lesz munkája, rendes fizetése. Lehetetlen, hogy egy ilyen jóravaló, becsületes ember állás nélkül maradjon. A doktor égõ szemmel hallgatta. – Bárcsak igaza lenne, Méhecske! Ha tudná, milyen nehéz szívvel megyek el innen! Az új lakásban nem lesz velem az én kedves kis Méhecském, aki olyan odaadóan gondoskodik rólam. Higgye el, a kisasszonytól lesz a legnehezebb megválnom. 34
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 35
Elfordította a fejét, mert nem tudta tovább nézni a lány sápadt arcát, és mert el akarta titkolni elõle, hogy õ maga is elérzékenyült. – Minden jót kívánok, doktor úr. Ne keseredjen el, meglátja, vannak még csodák – mondta a könnyeivel küszködve Rena. A férfi keserûen elnevette magát. – Csodák? Nem, Méhecske, sajnos ki kell ábrándítanom. Manapság bizony nincsenek csodák. Ha jól meggondolom, talán jobb is, hogy ezentúl nem találkozunk. Higgye el, Méhecske, mindkettõnk érdeke ezt kívánja. De azért legalább annyit mondjon, magának is fáj egy kicsit a búcsúzás? Hans látta, hogy a lány elpirul, és mint aki erõt akar meríteni a rá váró megpróbáltatásokhoz, szorosan öszszekulcsolta a kezét. Az ajtóból még egyszer visszafordult, és már újból az iménti sugárzó arccal, bizakodva mondta: – Igen, nekem is fáj, de a Jóisten akaratából hamarosan újra találkozunk. A férfi szerelmes pillantást küldött utána. „Jaj, Méhecském, édes, egyetlen Méhecském, megszakad a szívem, amiért nem vihetlek magammal!” – sóhajtott fel magában. Rena felsietett a szobájába, az ágyra vetette magát, és a tenyerébe temette arcát. „Hans Malvenkamp... nagyon, nagyon fáj a búcsú... de ha Isten segít, újra megtaláljuk egymást. Hiszek a 35
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 36
Teremtõben, és remélem, még egyszer csodát tesz velem. Mit ér a vagyon, ha nem oszthatom meg azzal, akit szeretek? Segíts, édes jó Istenem, segíts, hogy ne csak neki tudjak munkát biztosítani, hanem más rászorulóknak is, ha már ilyen gazdag örökség hullott az ölembe.” Ettõl a gondolattól megnyugodott, szívét csordultig töltötte a remény. Felállt, és gondosan elsimította az ágyon az imént öszegyûrt takarót. Rena és Hans Malvenkamp nem beszéltek többet sem érzelmekrõl, sem pedig elválásról. Amikor elérkezett a költözés napja, dr. Malvenkamp ideges sietséggel kezet szorított vele, majd remegõ hangon csak ennyit mondott: – Isten áldja, Méhecske! Sok szerencsét kívánok! – Én is magának – felelte halkan a leány. A férfinak indulnia kellett. Rena nem tartóztatta. Közeli viszontlátásban reménykedett, és ez megkönynyítette számára a búcsút. Hans viszont, aki azzal a tudattal köszönt el tõle, hogy talán soha többé nem találkoznak, fájó szívvel hagyta el a házat. Miután mindent elrendezett, Rena is készülõdni kezdett a nagy utazásra. Gyámja, a titkos tanácsos táviratozott John Shellnek, és foglalt két kabint az egyik Kanadába induló gõzhajóra. Három nappal Hans Malvenkamp elköltözése után Rena is útra kelt. Szerencsére sikerült neki az utazáshoz szükséges összes holmit megvásárolnia, ráadásul viszonylag olcsón. 36
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 37
Gyámja önös érdekbõl ragaszkodott hozzá, hogy elsõ osztályon utazzanak, persze döntését a kanadai ügyvéd véleményével indokolta. Mr. Shell levelére hivatkozott, amelyben az állt, hogy Renának kényelmesen, Matthias Oversberg örökösét megilletõ körülmények között kell megtennie a hosszú hajóutat. Egy napsütötte reggelen aztán Renate Oversberg és Gustav Berner titkos tanácsos úr vonata kigördült a berlini pályaudvarról. A vonat Hamburgba vitte õket, ahol a kikötõben már ott horgonyzott a hatalmas óceánjáró. A tengeri út feledhetetlen élményt jelentett Rena számára. Eleinte kissé hiányolta a megszokott, mindennapos fizikai igénybevételt, de aztán rájött, hogy a fedélzeten számtalan sportnak hódolhat. Boldogan vetette bele magát a legkülönfélébb játékokba, teniszezett, úszott, tornázott. A hajó utasai nem gyõztek álmélkodni hajlékonyságán, erején és bátorságán. Ha ruganyos léptekkel végigfutott a fedélzeti sétányon, az emberek jólesõen rajta felejtették a szemüket a karcsú, arányos lányalakon. A titkos tanácsos meg büszkén zsebelte be a sok dicséretet. Pontosan úgy viselkedett, mintha mindez az õ érdeme lenne. Renát nagyon meglepte Berner úr nevetséges pöffeszkedése, ám egyelõre nem tett rá megjegyzést. Egyik este szokásához híven a hajókorlátnál ült, hallgatta a zenekar muzsikálását, és közben figyelte a hullámok véget nem érõ játékát. Egyszerre csak a tenyerébe temette az arcát. 37
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 38
– Istenem, mennyire szeretlek, Hans Malvenkamp! – suttogta maga elé lázasan. Váratlanul egy fiatalember bukkant fel mellette. Kanadai születésû volt, s most éppen Németországból tartott hazafelé. Európai körútján édesapja cégét képviselte. Meleg hangon megszólította a lányt: – Csak így, magányosan, Miss Oversberg? Rena nem örült, amiért megzavarták merengésében, de azért rámosolygott a fiatalemberre, aki az utazás kezdetétõl fogva kitüntette kedvességével és figyelmességével. Észrevette, hogy már az elsõ napokban megtetszett a férfinak, vagyis nem csak az után, hogy a titkos tanácsos elkottyintotta, mekkora vagyont örökölt. Kisvártatva felemelte a fejét. – Szó sincs magányról, Mr. Hall – szólalt meg végül, mert nem akart udvariatlannak mutatkozni. – Sõt, éppen ellenkezõleg: az elképzelhetõ legkellemesebb társaságban vagyok. A fiatalember féltékenyen körülnézett, mire a lány mosolyogva megrázta a fejét. – Ne keresse, a férfi, akire gondoltam, nincs itt. Sajnos otthon maradt Németországban. A fiatalember arca elkomorult. – Úgy értsem, a kisasszony nem szabad? – Így van, Mr. Hall, már elköteleztem magam. – Irigylem a férfit, akit szeret, Miss Oversberg! Vigasztalhatatlan vagyok, amiért nem remélhetek. 38
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 39
Néhány pillanatig nem szólt egyikük sem. – Remélem, Kanadában azért találkozunk – törte meg végül a csendet Mr. Hall, s határozott mozdulattal kihúzta magát. – Nem is tudom… – Ugye, Montrealba utazik, Miss Oversberg? – Igen, de egyelõre nem tudom, meddig maradok. – Én is Montrealban lakom, vagyis semmi akadálya a találkozásnak. Szeretném bemutatni a szüleimnek. Tudja, egy ideje mindenáron meg akarnak nõsíteni. Ha azóta sem hagytak fel a szándékukkal, hogy eljöttem hazulról, kerek perec megmondom nekik: Jól nézzétek meg Miss Oversberget! Mihelyt hozzá fogható lányra bukkantok, habozás nélkül feleségül veszem. Rena igyekezett más témára terelni a beszélgetést. – Már többször meg akartam kérdezni, Mr. Hall, ismerte a nagybátyámat, Matthias Oversberget? A fiatalember vállat vont. – Mindössze egyetlenegyszer találkoztam vele a kanadai erdõkben, a Hudson-öbölben, ahová kirándulni mentem a barátaimmal. Nagyon magas termetû volt, és a prémvadászok öltözékét viselte. Egyik barátom ráismert, õ mesélte, hogy Matthias Oversberg dúsgazdag különc, akit fiatal korában nagy csalódás ért. Egy francia származású asszony rabul ejtette a szívét, és igent mondott, amikor az akkor még vagyontalan Oversberg megkérte a kezét. Késõbb azonban hûtlen lett hozzá, mire az ön nagybátyja örökre hátat fordított 39
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 40
neki, és bánatában elbujdosott a vadonba. Ettõl a naptól fogva a vagyona gyarapodásnak indult, amihez hozzányúlt, arannyá változott. Soha többé nem tért vissza a városba, csak rövid idõre, ha halaszthatatlan elintéznivalója akadt. Nem sokkal a halála elõtt, nagybetegen járt utoljára Montrealban, akkor is csak a háza személyzetével, az orvosaival és az ügyvédjével érintkezett. Ez minden, amit tudok róla, Miss Oversberg. – Istenem, milyen boldogtalan lehetett szegény! – sóhajtott fel megindultan Rena. – Én sajnos nem ismertem õt. Jószerivel csak akkor hallottam róla, amikor értesítettek, hogy engem tett meg örökösének. – Hatalmas vagyont örököl, Miss Oversberg. Ezentúl minden, pénzzel megfizethetõ kívánsága teljesül. – Olyan ez, mint a mesében. Csak azt sajnálom, hogy nem tudok érte köszönetet mondani a bácsikámnak. A fiatalember elnevette magát. – Remélem, az öreg Matthias Oversberg nem kötötte az örökség átvételét holmi teljesíthetetlen, nem mindennapi feltételekhez… A lány visszanevetett rá. – Egy biztos: semmi kedvem bevenni magam a kanadai õserdõbe, ahogy õ tette. – Márpedig lehet, hogy az egyik prémvadászhoz kell feleségül mennie, aki aztán ki sem engedi többé a kunyhójából. – Most, hogy így mondja, azt hiszem, egyáltalán 40
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 41
nem lepne meg, ha különc természetû nagybátyám valami eleve teljesíthetetlen feltételhez kötötte volna az örökség átvételét. – És ha tényleg így lesz? Komolyan érdekel, mitévõ lenne? – Ha a megszabott feltételeknek nem tudok eleget tenni, nincs más választásom, búcsút intek Kanadának. Ha, teszem azt, nem mehetek feleségül ahhoz a férfihoz, akit szeretek, habozás nélkül lemondok a mesés vagyonról. – Talán késõbb még meggondolja magát… A lány a fejét rázta. – Akkor nem ismer eléggé – mondta egyszerûen. – Ha hiszi, ha nem, szépen hazautaznék Németországba, és örülnék, hogy részt vehettem egy ilyen álomszép utazáson. Ha tudnék, visszamennék a régi helyemre, ahol háztartási alkalmazottként dolgoztam. A fiatalember elkerekedett szemmel bámult rá. – Csak nem azt akarja mondani, hogy eddig ezzel kereste a kenyerét? – Amikor a sors akaratából magamra maradtam, kénytelen voltam abbahagyni a tanulmányaimat. Szorult helyzetemben annak is örültem, hogy egyáltalán ilyen munkát kaptam. De most, az útiköltségembõl talán marad annyi pénzem, ami kifutja a fõiskolai tandíjat. – Csodálom a kitartását és a bátorságát. Õszintén kívánom, hogy minden gond nélkül átvehesse az örök41
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 42
ségét. Azt az egyet ígérje meg, hogy mindenképpen ellátogat hozzám és a szüleimhez. – Megígérem. Egy ideig még beszélgettek, aztán amikor a zenekar befejezte az esti muzsikálást, õk is nyugovóra tértek.
42
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 43
V. Mr. John Shell a kikötõben várta Renát és a gyámját. Miután kölcsönösen bemutatkoztak egymásnak, az ügyvéd Matthias Oversberg házába kísérte a két vendéget, ahol már türelmetlenül várták az érkezésüket. Renának kapóra jött folyékony angol nyelvtudása, mert így gond nélkül érintkezhetett Mr. Shell-lel. Matthias Oversberg fényûzõ otthona egy hatalmas kert közepén állt. A ház napos oldalra nézõ ablakait szélesre tárták, körös-körül pedig széles terasz húzódott. A kapunál autók álltak. Mr. Shell elmondta, hogy érkezésük után azonnal ünnepélyesen felnyitják a végrendeletet. Az eseményen néhány meghívott is részt vesz. Renát és a tanácsost külön lakosztályba vezették. A lány félszegen nézett körül a pazar berendezésû helyiségekben. Ezekben a fényûzõ termekben egyszeriben kicsinek és jelentéktelennek érezte magát, és most már biztos volt benne, hogy a mesés örökség átvételéért nagy áldozatot kell hoznia. Lehetetlen, hogy simán menjen minden. A házban mindenütt szolgák serege sürgölõdött. Az egyik inas egy gyönyörû szobába vezette Renát, amelybõl még további két helyiség nyílt. Az egyikben fiatal komorna várta, aki az átöltözésnél segédkezett. Rena természetesen vitt magával alkalomhoz illõ gyászruhát, amelyet most magára öltött. A sima fekete selyembõl készült, egyszerû szabású ruhában na43
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 44
gyon csinosan, elõkelõen festett. Szõke haja lágy hullámokban keretezte az arcát, színe a fekete selyem mellett még jobban érvényesült – csillogott, akár a folyékony arany. A lány gyors pillantást vetett a hatalmas állótükörbe. Elégedett volt a látvánnyal, úgy érezte, jöjjön, aminek jönnie kell, bátran szembenéz vele. Eszébe jutott, mennyire másként festett azon az estén, amikor vasalás közben meglepte a késõn hazatérõ Hans Malvenkamp. Vajon mit szólna, ha így látná? „Méhecske!” – hallotta a férfi gyengéden hívó hangját, mire bátran kihúzta magát. Tudta, ez a pillanat nem alkalmas az elérzékenyülésre. Bármi történjék, higgadtan kell viselkednie. Egy inas jött érte, aki lekísérte az elõcsarnokba, ahonnan egy magas, szárnyas ajtón keresztül hatalmas terembe léptek. Néhány úr és két idõsebb hölgy várta. Mr. Shell sorra bemutatta a vendégeknek. Jelen volt nagybátyja két orvosa feleségestül, valamint a cégvezetõ és az igazgató, akik a prémnagykereskedést és a prémfarmot vezették. Mr. Shell a formaságok mellõzésével felolvasta a végrendeletet. Hangja merev volt és személytelen, de a tények magukért beszéltek. Renának zúgott a feje, amikor meghallotta, mekkora vagyont örökölt. A végrendelet egyik kitételében nagybátyja készpénzt hagyott a tisztviselõkre, a személyzetre és a két orvosra, de mindez jelentéktelen összegnek számított Rena 44
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 45
örökrésze mellett. A lány azt várta, mikor rukkol elõ a jogász a kikötésekkel. A végén valóban sor került a feltételek ismertetésére. Rena félelme indokolatlannak bizonyult, hiszen nagybátyja kívánságai egyáltalán nem voltak teljesíthetetlenek, sõt, mondhatni jelentéktelennek tûntek. Azt kérte kizárólagos örökösétõl, hogy maradjon egy évig a montreali házban, és ez idõ alatt látogassa meg a prémfeldolgozó üzemet a Hudson-öbölben, hogy ezáltal megismerje az országot, ahol a vagyona keletkezett. Az év lejárta után szabadon dönthet, hogy Kanadában vagy másutt óhajt letelepedni. Ha úgy kívánja, Németországba is visszamehet. Döntését azzal indokolta, hogy unokahúgának mindenképpen meg kell ismerkednie a prémfeldolgozó üzem munkájával és az ezzel kapcsolatos üzleti tevékenységgel, amely minden bizonnyal sok hasznot hajt még neki. Ezenkívül kikötötte, hogy az eddigi igazgató és a cégvezetõ maradjon meg tisztségében, hiszen bevált, megbízható munkatárs mindkettõ. A végrendelet felolvasása után Mr. Shell lezárt borítékot nyújtott át Renának, amelyen ez állt: „A végrendelet ismertetése után, kérem, adják át unokahúgomnak, Renate Oversbergnek, aki egyedül, nyugodt körülmények között ismerkedjék meg a tartalmával.” Rena mélyen megrendülve vette át a levelet, s remegõ kézzel a kézitáskájába csúsztatta. 45
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 46
A meghívottak asztalhoz ültek. Ebéd közben sok érdekes újdonság hangzott el, de Rena képtelen volt odafigyelni. Egyre csak az járt a fejében, hogy gazdag, nagyon gazdag, és ha egy évig Kanadában marad, nem csupán Hans Malvenkampnak, hanem még sok rászorulónak tud munkát adni. Igaz, egy évig nem láthatja viszont szíve választottját, de ilyen nagy horderejû ügy érdekében nem lesz nehéz meghozni ezt az áldozatot. A vendégek távozásakor elmondta az igazgatónak és a cégvezetõnek, akik egyébként igen kellemes benyomást tettek rá, mennyire örül, amiért személyükben odaadó, hûséges munkatársakra talált. Aztán Rena egyedül maradt a titkos tanácsossal és Mr. Shell-lel. A tanácsos elérkezettnek látta a pillanatot, amikor kis ügyességgel a saját malmára hajthatja a vizet. Fontoskodva közölte Mr. Shell-lel, hogy ami az üzlettel kapcsolatos döntéseket illeti, természetesen kész levenni a gondot gyámleánya válláról. Rena az ügyvéd arcát figyelte, kíváncsi volt, átlát-e a szitán. Mr. Shell higgadtan közölte, hogy az örökhagyó kívánsága szerint Miss Oversberg korlátlan hatalommal rendelkezik, és egyedül hozza meg döntéseit. Mindabból ugyanis, amit megtudott róla, azt a következtetést vonta le, hogy unokahúga kivételesen értelmes, céltudatos hölgy. Ám a titkos tanácsos még mindig nem látta elveszettnek az ügyet, és még mielõtt Rena nyilatkozhatott volna, megjegyezte, hogy gyámleánya örülne, ha át46
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 47
vállalná tõle az üzlet irányítását, hiszen az mégiscsak férfimunka. Rena szemében harag villódzott, amikor végre szóhoz jutott: – Köszönöm, hogy felajánlottad a segítségedet, Gustav bácsi, de nem akarlak az üzleti ügyeimmel terhelni. Szeretnék minél hamarabb belejönni a munkába, ahogy azt megboldogult nagybátyám is kívánta. Végül is hallgattam néhány szemesztert a kereskedelmi fõiskolán, és szereztem némi jártasságot a kereskedelem terén. Ezenkívül a végrendelet egyértelmûen utal rá, hogy üzleti ügyekben az igazgatóhoz, a cégvezetõhöz és Mr. Shellhez forduljak. Már megbocsáss, de attól tartok, õk sokkal tájékozottabbak nálad ezen a téren, kedves Gustav bácsi. Egyébként az a véleményem, hogy ezentúl sem kell komolyabban venned gyámi kötelezettségeidet, mint ahogy azt eddig is tetted. És ha hamarosan vissza szeretnél térni Németországba, nyugodtan megteheted, én egyedül is elboldogulok itt. Ha viszont még egy ideig élvezni kívánod a vendégszeretetemet, szívesen látlak. Mr. Shell csillogó szemmel, elégedetten hallgatta a lányt. Ettõl a pillanattól fogva biztosra vette, hogy a talpraesett ifjú hölgy valóban képes nagybátyja örökébe lépni. Hangot adott egyetértésének, miközben magában jót derült a kotnyeles, kapzsi gyámon, akit Rena olyan ügyesen lehûtött. A tanácsost természetesen nagyon bosszantotta a dolog, és szívesen vitatkozott volna, de Rena határozott véleményét és Mr. Shell egyet47
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 48
értését hallva, inkább lakatot tett a szájára. Persze esze ágában sem volt hazautazni, és ha mást nem, legalább a nagy vagyon nyújtotta kényelmet akarta élvezni egy ideig. – Természetesen veled maradok, amíg nem boldogulsz egyedül – jegyezte meg méltóságteljesen. – A gyámod vagyok, kötelességem gondot viselni rád. Legjobb lesz, ha magam kísérlek el a Hudson-öbölbe, az úton szükséged lesz férfi kísérõre. Rena belátta, hogy egyhamar nem tud megszabadulni tõle. Meg aztán az is eszébe jutott, hogy talán valóban nem árt, ha az elsõ idõszakban maga mellett tartja gardedám helyett. Az üzleti ügyekbe viszont nem hagyja beleszólni, ezt már szilárdan eltökélte magában. – Jól van, Gustav bácsi – felelte megenyhülten. – Ha már elkísértél Kanadába, megérdemled, hogy megismerkedj ezzel a hatalmas országgal. A Hudson-öbölbõl való visszatérésünkig a vendégem leszel. Addig is élj a kedvteléseidnek, érezd jól magad! Nem halogatom sokáig a prémfeldolgozó üzem meglátogatását, úgyhogy pünkösdkor nyugodtan hazautazhatsz Németországba – szabott határt végül ügyesen a titkos tanácsos esetleg végtelenbe nyúló vendégeskedésének. John Shellnek nagyon megtetszett a céltudatos, talpraesett Miss Oversberg. Kívánságára még egyszer felolvasta, mennyit tesz ki pontosan az öröksége. Renának az adó kifizetése után egymillió kétszázezer 48
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 49
dollár készpénze marad, ezenkívül övé a montreali ház, a prémfeldolgozó üzem és a prémnagykereskedés. A végrendelet felolvasásakor Rena figyelme átsiklott a számbeli adatokon, és most, amikor újra hallotta az összeget, majdnem elsötétült elõtte a világ. Egyszeriben megijesztette a nagy szerencse, ami érte. Aztán eszébe jutott, hogy már az örökség egy töredékébõl is munkát biztosíthat Hans Malvenkampnak és sok más munkanélkülinek. Még nem tudta pontosan, mihez kezd a rengeteg pénzzel, de ebben az egyben biztos volt. Magában hálát adott ismeretlen nagybátyjának, akinek mindezt köszönhette, és ebben a pillanatban nem érezte hosszú idõnek az egy évet, amelyet Németországtól és Hans Malvenkamptól távol kell töltenie. A sok izgalom után most már egyedüllétre vágyott. Még egyszer át akart gondolni mindent, és szerette volna elolvasni nagybátyja levelét. Mr. Shell tapintatosan elbúcsúzott, megérezte, hogy Renának nyugalomra van szüksége. Ezen a napon anynyi élményben volt része, ami bárkinek sok lett volna. Mielõtt távozott, még bemutatta Renát a személyzetnek, akik ezentúl a ház korlátlan úrnõjét tisztelték benne. Amikor ezen is túl voltak, Rena megkönnyebbülten elindult a lakosztálya felé. A tanácsos azonban a nyomába eredt. Mindenáron szeretett volna további elõnyöket is kicsikarni magának. A lány azonban leintette. 49
B033_inside.qxd
2/28/2008
4:37 PM
Page 50
– Kérlek, Gustav bácsi, hagyj most egy kicsit magamra! Pihenni szeretnék. Vacsoránál találkozunk. Felment a szobájába, és fáradtan omlott a karosszékbe. Kíváncsian körbejártatta a tekintetét a helyiségben, egyetlen apró részlet sem kerülte el a figyelmét. Úgy érezte, álmodik, és ha felébred, újra Runge doktorné házában, a kis cselédszobában találja magát. Mi történt vele, hogy egyik napról a másikra egy fényûzõ montreali villa tulajdonosa lett? Megpróbálta felfogni, hogy õ a ház úrnõje, és utasításokat adhat a személyzetnek, akik minden további nélkül engedelmeskednek neki. Ha például most csengetne, és megparancsolná az inasnak, hogy hozzon teát és jó sokat abból a finom aprósüteménybõl, amelyet az ebédnél a fagylalt mellé szolgáltak fel, szó nélkül teljesítené, amit kíván. De akár pezsgõt, kaviárt vagy osztrigát is rendelhetne, semmi kétség, azt is idevarázsolnák neki. Mostantól fogva minden kívánsága teljesülhet... Csak egyetlenegy nem: akármennyi is a pénze, nem hívhatja ide Hans Malvenkampot. Pedig de jó lenne õt itt tudni maga mellett, mindent elmesélni neki, együtt megnézni ezeket a gyönyörû szobákat, és megcsodálni a temérdek látnivalót. Istenem, ha most látnál, Hans Malvenkamp! Itt ül Méhecskéd ebben a fényûzõ villában, és egyszerre négy-öt, vagy talán még ennél is több szolga lesi a parancsait. Ráadásul nem is akármilyen szolgák! Amilyen elõkelõnek látszanak, talán be sem piszkítanák a kezüket 50
