HAVI FOLYÓIRAT A Z E N E T U D O M Á N Y É S H A N G V E R S E N Y É L E T K Ö R É B Ő L S Z E R K E S Z T I JÁ R O S Y D E Z S Ő

iZ

en ei

S

zem le

HAVI FOLYÓIRAT A ZEN ET U D O M Á N Y É S H AN G ­ V ER SEN Y ÉLET KÖ RÉBŐ L S Z E R K E S Z T I JÁ R O S Y

Bg#-*® iI

1

HrSSlSűw N e

t or * Wa

p 3 íw m

D EZSŐ

?S

* S S v

l i l

E L SŐ ÉVFO LYAM

*

5. SZÁ M

*

M Á JU S

T A R T A LO M . Vezércikk t/a'rosy Dezső, Zenei Ügyosztály. — Zenei Nevelés: Szabados Béla, Az énektanítás problémája. — Zenetörténelem: S iklós Albert, Elavult hangszerekről. — Zeneesztétika: F lig l József, Milyen befolyása van az emberiségre a zenének? — Arckép: F. Gy., Szendy Árpád. — Háború és Zene: Páris háborús zenei élete. — Zenei Élet. — R o v á s: A fényűző zongora hadiadója. — Névváltozás a Tisza Kálmán-léren. — Hírcsarnok. — Irodalom. — Szerkesztői Üzenetek.

enei (Jjzemle

Iskola-, Zenekari és H angverseny-hegedűtX !rú REM ÉNYI MIHÁLY

a m agyar királyi Zeneakadém iai

házi hangszerkészítőjétől vehet.

R E M É N Y I hegedűkészítési műterme Budapest, Király-u. 58. Telefon 87-84. Legdúsabb választék mesterhegedük-, cellók-, to k o k - és k v in ttis z ta hangverseny húrokban. Elsőrendű javítási műterem. R e m é n y i hang­ fokozó gerendája által bármely hegedű vag y celló sokkal joDb, neme­ sebb és nagyobb hangot kap. Kezesség minden egyes hangszerért. Régi hangszerek vétele, eladása, cserélése. Kérjen árjegyzéket hegedűkről.

CIPÓ::::::::::::::::CIPÓ: H ö lg y e k

U ra k

ií ( 11 m\wf ViS mh il

■

■

V1!

la

iCIPOi es

G y e rm e k e k

érdeke, hogy cipőszükségletüket csakis a

4 3-10

HUNGÁRIA cipőüzletek útján szerezzék be.

Tem esvár-Belváros.

Szabott árak.

Telefon 11—51.

i I1 I

1 G. Frugetta: A modern pianista.

a

Sj & gi @

11485 sz. T í z m in d e n n a p i g y a k o r la t z o n g o r á r a a z u i h a r m o n ik u s s z is z té m a h a s z n á la to s h a n g n e m e ib e n . Á ra két márka. 15430 sz. A m o d e rn p ia n is ta h a n g n e m e i. Á ra kát és fél márka. 13518 sz. Ö t u jj r a v a ló g y a k o r la to k a m o d e rn p ia n is ta s z á m á ra . Á ra két márka.

jS jg fej (§

|

Kiadó:

g

| Carisch u. Co. (Carisch u. Janichen uí.) Leipzig és Zürich. §j < § § § § § § s§ § § § § § § § § § § § § § § § § m m § m B § § § § m o ^M M M m m m & m ím ím m js m xM

CHMEL). ÉS FIA

cs. és k ir . u d v a ri zo n g o ra g yá ro so k

Budapest, GizeHatér,Haaspalota I. em.

A legjobb zongoráknak mint: B ösendorfer, Bechstein, Schiedm ayer, Rönisch, Sfeck, T hiirm er, P roksch, W irth stb., továbbá a P ianola zo n g o rá zó ké szü lé k egyedüli képviseleljj^ M ^ y ^ yr^zágon. 39 2—10

UIi ZnflUÖDUiiin , ttíUET.

MC’OR ERVÍgI M

í ERYF

j Sió fizetési ár egész l évre tizenkét korona, j félévre hat korona. V e r t e i ő z e m l e ' f i a o i f o l y ó i r a t a z e n e tu d o m á n y é s h a n g o e r s e n y é le t k ö ré b ő l

Őzerkeszfőség-kiadó- j ■

hivatal: ‘Temesvár- j He/város, 'ffagykörút. ■ ■

“■"■■■a

( S z e r k e s z t i + f f á r o s y ddezső ....................................................... ^ T e m e s v á r, 1 9 1 1

V e r te i

d M á ju s h ó

ő/ső é v f o ly a m , h a r m a d ik s z á m .

ü g y o s z tá ly .

zellemes német esztétikus a minapában lélektani meg­ figyelés tárgyává tette a közelmúlt három háborús esztendőnek kulturértékeit s a nyereségszámlán két tételt emelt ki. Az első, hogy a háború zökkenése megállj-t parancsolt a szertelen kulturfejlődésnek s a rohanó ár közepette végre magábaszállásra és számadásra tette az emberiséget figyelmessé. Lélektani szemlét tartottunk a háborús pihenő alatt rnindama túlprodukció felett, mely sokszor vég­ letekbe ütköző, föltartózhatatlannak tetsző haladásával szinte elnyeléssel fenyegetett mindent. A túltermelés békés idején haladtunk, most pedig felelősségre vonjuk mindazokat, kik eddig ellenőrzés nélkül, az amerikai tempó jelszavával ajkukon szinte dőzsöltek azon, hogy a munka közben nincsen szünet s büntetlenül űzhetik kisded játékaikat. A második nyereséglétei logikai folyamánya az elsőnek. A múltba való ellenőrző tekintet a jelen mérlegét teszi világossá, a jelen mérlege pedig végelemzésben a jövendő kötelességeire utal. A német esztétikus a háború kulturéveií a jövőre való serény előkészülés idejének minősíti. Föladatok és tettek jelentkeznek, melyeknek szükségét nem láttuk be mindaddig, míg nem maradt fölös időnk arra, hogy múltúnk haladása fölött magunkba szálljunk. A háború a képzelt és hamis értékeket lerombolta s a hiányok most már kiáltóan intenek felénk. Azért a háború ellenőrző és elő­ készítő munkájának szinte gondviselésszerü a hivatása. Egészséges kapcsolat a leendő és új világ között olyformán azonban, hogy az utóbbinak csak erényei maradjanak reánk örökség gyanánt. Amikor a Zenei Ügyosztály eszméje első ízben foglalkoztatta a sajtót s annak terve mint a közeljövő feladata domborodott egyre világosabban, a német .Esztétikus megállapításai jutottak U W U K f e H 'W £0&y'v'T

V ertei Özemle

eszünkbe. Ma, amikor az állami adminisztráció szervei a kulturmegnyilatkozások egész vonalán legfelső fórum gyanánt jelent­ keznek, szinte hihetetlen, hogy a zenének mint eleven művé­ szetnek gyakorlati kormányzása és céltudatos fölvirágozíatása még mindig ötletekre és véletlenekre, múló intézményekre s elporladó egyesekre van utalva. Rég letűnt már az idő, mikor az állami beavatkozást a gyakorló művészet azon a címen utasította vissza, hogy levegője a szabadság és hordozója az egyéniség. Lomtárba került a közhely, hogy a művészi szabadság maga állam az államban s jaj annak a gyámkodó politikának, mely alkotásra szánt szárnyait lenyesi s torkán forrasztja a szót. Az olasz staggionek még oly vérbeli intézménye dacára is bebizonyosodott kulturíapasztalat, hogy ma az udvari és állami dalműszínházak reprezentálják azt az előkelő primarstílust, melyet üzleti alapokon nyugvó önző vállalkozás meg­ közelíteni sem lesz képes. S jóllehet egyes kulíurállamoknak vannak dícséreíreméltó zenepedagógiai intézményeik, az igazi nagystílű zeneakadémiák szíve a kulturcentrumokban dobog, közel az állami adminisztráció forrásához, honnét nemcsak anyagi segítséget nyernek, hanem magasabb publicitást és hivatalos szankciót. A zenei ügyosztály adminisztratív szervének szükséges­ ségét hosszas elvi indokolás nélkül is világossá teszi ama körülmény, hogy pedagógiai és színházi intézmények elseje az állami jelzőhöz tapad. A zeneművészeti intézményeknek az állam hatalmi szférájába való kapcsolódása magasabb szellemi kultura föltaríózhatatlan következménye gyanánt jelentkezik. S mikor e két kulturszerv kiépítése után az egészséges decentrálizáció következménye lép föl, mikor arról van szó, hogy társadalmilag kell a szervezés munkáját egyöntetűvé tenni, akkor föltétlenül szükség van arra a magasabb intéz­ ményre, mely egységesen szervezett, öntudatos munkájával a mostani káoszba rendet teremt s hatalmi irányításával a fékezetleneket büntetlenül a zavarosban nem hagyja tovább halászni. Akik a társadalmi szervezkedésnek föltétien szükségességét nem ismerik el s a magyar zenei élet irányítását továbbra is a hangversenyirodák üzleti és lukrativ invenciójára akarják reábízni, azok a mostani állapot föníartása mellett kardos­ kodnak. Szerintük a kultuszminisztérium már ezidőszerint is föl van szerelve mindama követelményekkel, melyek a művészeípolitikai munka kifejtéséhez szükségesek. Ott van a harmadik ügyosztály, mely konzultatív szükségesség

enei Územle

75

esetén eddig is mindenkor az ország első zenei főiskolájának, az orsz. m. kir. zeneakadémiának véleményét és javaslatát kérte ki oly esetekben, mikor nem merően bürokratikus termé­ szetű ügykezelésről volt szó, hanem amikor szakértői minő­ sítés szükségessége forgott fenn. így hogy csak a művészet­ pedagógiai kérdések adminisztrációjának példáját idézzük, vegyük szemügyre a vidéki zeneiskolák kérdését. Ezek állami beavatkozás nélkül létesültek, vagy a város, vagy egy életerős egyesület talajából. Később, amikor az országos magyar kir. zeneakadémia tanítási szervezete kibővül s az okleveles tanári minősítéssel valamelyes kenyérfüggésbe került a vidék az akadémiával, csakhamar melegebb kapcsolat létesült. Állami segítséget kértek, de a kulíuszkormány a do ut des bölcs elve alapján csakis akkor adott segélyt, ha az intézet tanárai állami minősítéshez voltak kötve s ha az intézet mű­ vészi munkája nívós volt. E szempontok megállapítására a zeneakadémia egy-egy tanárát küldették miniszteri biztos minőségében, ki ítéletet mondott s javaslatot adott be. íme ez egyetlen példa önmagában is igazolja, hogy az állami művészetpoliíika adminisztratív szervébe való beállástól már csak azért sem szabad eltekinteni, mert minden magasabb érték­ megállapítás ezidőszeriní az állami szerv részéről érkezik, nem szólva arról hogy a szubvencionális rendszer is közvet­ lenül erre utal. De viszont az országos pedagógiai szempontoknak ily módon való beállítása első tekintetre világossá teszi, hogy az állami ellenőrzés föltétele is egy külső esélyen, a segély kérdésén fordul meg. S aki ezt nem óhajtja, az továbbra is szabadon űzérkedhetik, annak nincsen sem ellenőrző, sem végrehajtó fóruma. Pedig éppen a művészetpedagógiai kér­ déseknek van erre szükségök. Amint mindenfokú oktatás intézeteit az állam ellenőrzésbe veszi s nem törődik azzal, hogy község, avagy felekezet tartja azt fenn, hanem egyenesen és hivatalból küldi oda tanfelügyelőjét, szakfelügyelőjét vagy főigazgatóját, éppúgy a zenei oktatás nagy zavarai közben is rendet kellene végre teremteni s avatott ellenőrzés intézmény­ szerű beállításával kell a fönforgó mizériákon segíteni. Ez a decentrálizációs szempont sürgeíőleg követi itt a zenei ügy­ osztály szervét, hogy a hiányokon segítsünk s a bajokat eloszlassuk. Maga a vidéki zeneiskolák íananyagkérdése is oly eminens tisztázásra váró szükségesség, mely elől a közel­ jövőben elzárkózni többé nem lehet. Azután a decentralizációs szempont hozza magával előbb utóbb, hogy vidéki gócpontok

76

*2 enei Ózemle

minden tekintetben nagyobb képesítési jogokhoz is jussanak, nehogy a főváros szervei összerozskadjanak a súly alatt. A zenepedagógiai művészetpolitika feladatán kívül azon­ ban sokkal mélyrehatóbbak azon társadalmi feladatok, melyek kifejezetten zeneszociális téren várnak megoldásra. A társa­ dalmi kötelmek pedig határozottan nemzeti föladatokkal állanak vonatkozásban. Ki nem veszi észre, hogy tehetségeink java nemcsak tanulmány céljából megy el a külföldre, hanem íesíétlelkét ott felejti ? Míg az opera kultuszát nem decentralizáljuk, vajjon hogyan lesz módunkban karnagyi és énekesi tehet­ ségeinket itthon marasztalni ? Meddig viseljük el egy jajszó nélkül, hogy egész hangversenyéletünk ma két sebtől vérzik : az egyik a lukrativ piac túlíengése, a másik a dilettantizmus­ nak szinte kétségbeejtő térfoglalása. Ezeken a szakkérdé­ seken kívül itt van a felső- és középiskolák énekoktatásá­ nak jelenlegi lelketlen állapota, országos dalosügyünknek egyesületi tcngődése, zeneszerzőink boldogulásának ezer nehéz­ ségei és sok más megoldásra váró kérdés. A német esztétikusnak igaza van. Csak nézzünk kissé a lelkűnkbe, vizsgáljuk beteg zenei életünk ütőerét s azonnal rájövünk, hogy a zenei ügyosztály lekintélyi szakintézményével gondviselésszerű munka teljesítésére volna hivatva. Anélkül, hogy zenei beállítását, valamint közeli munkakörét most rész­ letezni akarnók, egészen bizonyos, hogy beállítása elől többé elzárkózni nem lehet. Sokszor kiváló egyéniségek személyi kvalitásai állítják előtérbe egy-egy intézmény szükségességét. Nem baj, ha a zenei ügyosztály eredete is ezen úton nyer életet. Nem melléktekintetekről, hanem a magyar zenei kultura folytatólagos kiépítéséről van szó. Mikor a zeneakadémia megalapításának szükségességét mint állami kötelmet tárgyalták a törvényhozás házaiban, akadt törvényhozó, ki cigánymuzsikusra akarta bízni ennek az új intézetnek szellemi vezetését. Az új ügyosztály létesítése esetén is lesznek ilyen kisértő szellemek: úgy fönt, mint lent. Kár volna ezektől megijedni s néhány pártütő okveteílenkedése miatt ad graecas calendas kitolni oly kötelezettséget, melynek már ütött a tizenkettedik órája. cTemesoár. ffárosy ‘D ezső.

Gondolatok. N ag y m esterek m ű ve i az e lkö ve tke ­ zendő k o r cselekvései szám ára szo lg á i­ n a k m értékűi. F ra n z .

H andel a m esterek utóérhetetlenje: ta­ n u lju n k tőié k is e s z k ö z ö k k e l nagyot létesíteni. B e e th o v e n . A jellegzetesei s o k s z o r k e re s ik a szép rovására, de v a jm i ritk á n ta lá ljá k meg. D o m m e r.

C 3 enei

77

'l l !.....■ j I! + *2enei cJ sfeoelés +

síís -H jü

5?2 énektanítás problémája. +

Irta őzabados Qála,

+

az orsz. m. kir. zeneakadémia tanára

A művészi szakoktatás kétségkívül legbonyolultabb s egyszersmint legkevésbbé megállapodott kérdése az énekhang művészi kiképzése, röviden : az énektanítás. A dolog természetében rejlik, hogy a tanítási módszer egységességét illetőleg az eltérések nagyobbak, mint a művészi szakoktatás más ágaza­ taiban ; határozottan az énekpedagógia komolyságának rovására írható azonban a mai állapot, mely nem ritkán homlokegyenest ellenkező ének­ tanítási módszerekről tesz tanúságot. Kimondom bátran és őszintén : az egész vonalon valami kellemetlen, kártékony zavar uralkodik. A tanulni vágyó ifjúság (gyakran igen értékes hanganyaggal) a legőszintébb bizalomtól vezéreltetve kezdi meg tanul­ mányait egyik énekmester vezetése mellett, alig nehány hónap múlva pedig hátat fordít tanárának s boldogan hirdeti, hogy az ú j mestere módszere szerint most már biztos a siker, mert eddig egészen hibás „metódus* alapján tanították. Megesik, hogy ugyané tanítvány még néhányszor változtat mestert, s mindannyiszor szentül meg van győződve arról, hogy végre ráakadt az igazira. Ha az ilyen eset nem volna oly elszomorítóau gyakori, nem volna érdemes tudomást venni róla, de sajnos, az énekmesterek sűrű változtatása, a titokban tartott külön-leckék egy m ásik énekmesternél: oly sokszor előforduló beteges tünetek, melyek komolyan gondolkozóba ejtik azokat, kik a magasabb rendű énekkulíura felvirágoztatását hazánkban szívükön hordják. Végre is a tanítványok fel-felmerülő bizalmatlansága tanáraik iránt, másrészt a sokféle tanítási módszer összevisszasága, lehetetlen, hogy le ne szállítsák az elérhető eredmény értékét. Hol itt a hiba ? Hibásak elsősorban maguk a tanítványok. A gyors érvényesülés hajszolása, túlfűtött ambíció, igen gyakran beteges türelmetlenséget váll ki a kezdő énekesből, akit a hozzátartozók, ismerősök elfogult ömlengése még inkább félrevezet. Alig várja, hogy a nyilvánosság elé kerüljön, tanára intéseivel szemben türelmetlenné válik s végre arra a gondolatra jut, hogy a gyors előmenetel elmaradásában a tanár vagy annak mód­ szere a hibás. Másik mesternél próbál szerencsét, ami rendszerint annyit jelent, hogy tanulmányait más metódus szerint — élőiről kezdheti. Hibásak gyakran a tanárok is — akik — tisztelet a kivételnek,

78

ó etiei

rendesen kapva-kapnak az ily, más tanártól elpártolt növendéken; még pedig vagy üzleti érdekből, vagy hiúságból. Sietünk megjegyezni, hogy komolyan számbavehető énekmestereinkről nem tesszük fel e hibát; sajnos, — mint ahogy az orvostudomány hiába küzd a mindenkori kuruzslók ellen, — néhány igazán feladata és hivatása magaslatán álló énektanárunk sem képes ellensúlyozni a sok ének-kuruzsló romboló munkáját. A legnagyobb hiba azonban mégis a tanítási módszer egységessé­ gének teljes hiánya s igazán ideje volna ebben a zűrzavarban valamelyes rendet teremteni; a következőkben igyekszem — a kérdés némely homályos részletét kissé megvilágítva — körvonalozni a lehefőségekeb melyek mellett a helyzet javulása várható volna. Amint e cikk bevezető soraiban említettem, az énektanítás bonyolult és nehéz feladat. Bonyolult, mert a növendéket nemcsak zenei értelemben kell művésszé képezni, hanem meg kell tanítani arra is, hogy huzamos időn át aprólékos és fáradtságos munkával kicsiszolt, kifinomított hangját miképpen érvényesítheti a legjobban.1 Ezenfelül az énekmester feladata a növendék előadó képességének, zenei ízlésének, stilusérzékének teljes kifejlesztése, szóval: annyi komplikált és sokoldalú teendő, melyeknek sikeres elvégzése az énekmestertől igen magasrendű művészi és peda­ gógiai kvalifikációt követel. A legtöbb énekmester és mesternő az énekművészek sorából kerül ki. Ez természetes és igen helyes; az énektanítás egyik legcélravezetőbb eszköze a tanár előéneklése, a helyes hangvétel, hangindítás ítb. éneklés közben való bemutatása; ezeknek elsajátítása az utánzás alapján sokkal biztosabban sikerül ugyanis, mint bárminő bőszavú magyarázat után. Szerencsés körülmény tehát az énekpedagogiára nézve, hogy ilyen utánzásra méltó énekművészek elég gyakran lépnek a művész-pályáról a tanári működés terére. De sajnos, rendszerint későn és igen gyér peda­ gógiai tapasztalatokkal. Érthető különben, hogy egy dédelgetett művész vagy népszerű primadonna művészi hivatása kifejtése közben nem igen gondol pedagógiai tanulmányokkal; a baj csak az, hogy a bekövet­ kezett művészi megrokkanás idején, hirtelen, az elkerülhetetlenül szükséges tanulmányok mellőzésével csap fel énektanár vagy tanárnőnek. A tapasz­ talat hiánya, gyakran csekély zeneelméleti tudás, egyoldalú zenei látókör és ízlés, bizony nagyon leszállítják a tanítás eredményeit és értékét, nem is szólva arról, hogy énekesművészek nem ritkán már csak akkor kez­ denek tanítani, mikor már az utánoztatásukban rejlő nagy pedagógiai érték is teljesen devalválódik. Ismételten hangsúlyozom, hogy a legnagyobb tisztelettel hajlok meg a kivételek előtt, kiknek megkülönböztetését az általuk elért eredmény 1 Különös dolog, hogy még az intelligens növendékek is milyen gyámoltalanul tájékozatlanok saját hangjuk és annak teljesítőképessége tekintetében. Az énekmester működését szinte valam i titokzatos csodatételnek hajlandók minősíteni. Mondani sem kell, mennyire kapóra jön ez a körülmény a nagyszámú ének-kuruzslónak!

etiei Ózemlc

79

egyébként eléggé igazolja. De rá kellett mutatni e visszáságokra éppen a minden elismerést megérdemlők érdekében. A legnagyobb képtelenség mégis a tanítási módszerek sokfélesége. Föltétlenül szükséges, hogy a növendékek nevelése az illető egyéni­ sége, hangbeli képessége és tehetsége szerint esetenként más- és máskép alakuljon, de egységesen megállapított, a legjobbnak elismert módszer elvei alapján.1 Szinte hihetetlen milyen eltérésekkel találkozunk e téren. Van mester, aki a légzést csukott szájjal követeli, egy másik csak nyitott ajkakkal enged lélegzeni. Sokan a hangsugár irányítását a kemény szájpad irányában kívánják, mások éppen az ellenkezőjét tanítják ennek. A legtöbb mester megegyezik abban, hogy az éneklés közben a gége, fej, nyak, tarkó laza állása feltétlenül kívánatos; de tudunk olyan mes­ terekről is, akik hónapokon át gyötrik a növendékeiket azzal, hogy gégéjök, esetleg ajkaik feszes és merev Bbeállítására“ szoktassák szegényeket. Messze vezetne azonban az összes szisztémák s az egyes eltévelye­ dések bírálatába bocsájtkozni. E helyett befejezésül rámutatunk arra az útra, melyen elindulva, talán sikerülne némi rendet teremteni a zavaros kérdésekben. Az első volna az énektanári működés és a tanári cím használatának jogát képesítéshez fűzni.2 E képesítés szigorú, részletes és próbatanítással egybekötött vizs­ gálat alapján volna elnyerhető. És pedig külön képesítés csupán hang­ képzésre, vagy erre és az általános énekművészi kiképzésre is. Bármely okból a nyilvános szereplés teréről leszoruló, egyébként kiváló kvalitású énekeseknek a pedagógiai tevékenységre (külföldi tanul­ mányát, stb.) való ösztönzése. Ösztöndíjak ; nemcsak a színpadra lépő művészjelölteknek, de a hangversenyénektanfolyam növendékeinek és az énektanári pályára lépni szándékozóknak is. Megfelelő tanfolyam létesítése ; esetleg az énektanítói tanfolyammal kapcsolatban, melynek kiterjesztése amúgy is szóba került. * Egyelőre ennyit. Ha a felvetett eszme visszhangra talál, úgyis bekövetkezik a részletkérdések aktualitása. Mindenesetre érdemes, nagyon érdemes volna a dologgal foglalkozni, mert énekes-anyag ebben a mi, sok tekintetben oly termékeny országunkban oly bőven van, hogy. a magasabb énekkultura általános kifejlődésével a külföldről importált énekművészeire nem volnánk többé rászorulva. Ehhez azonban elsősorban az énektanítás problémájának megoldása szükséges. 1 A dolog az orvosi eljárásra emlékeztet. E g y bizonyos betegséget kétségkívül minden jó orvos ugyanazzal a bevált szerrel fog gyógyítani. De az adagolást és a gyógyszernek vegyítését bizonyára páciense természetéhez alkalmazkodva eszközli. ‘ A zongora és hegedű-tanítást illetőleg ez a dolog már rendezve van s a légörvendetesebb eredmények igazolják az intézkedés üdvös voltát.

enci

80

2 enetörténelem Glavult hangszerekről, +•

Irta: őikló s Albert,

+

II.

az orsz. m. kir. zeneakadémia tanára.

Érdekes variációja az üvegharmonikának még a mult század elején sokat emlegetett „Armonica a cembalo". Első példánya 1769-ben készült Baden-Badenben, majd szerkezeti javításokkal Hessel és RöIIig hozták forgalomba Berlinben. Pedálszerkezete ugyanaz, mint az előző cikkben ismer­ tetett üvegharmonikáé, de az újjak szerepét billentyűsorral összekötött, gyapjú és nemezfélével bevont kis rudak veszik át. Előnye, hogy ép úgy játszható rajta többszólamú tétel, mint a harmóniumon, de a gyakorlatban főleg azért nem vált be, mert hangja mögötte maradt az ujjakkal súrolt harmonikák poétikus hangszínének. A mult század közepén találkozunk még a Spirafina nevű hang­ szerrel ; Spira Henrik e találmánya erősebb, vastagabb üvegkorongokat használ, mert azok nemcsak dörgöléssel, hanem ütéssel is megszólaltathatók voltak. Utóbbi játékmódnál gyapottal bevont kis kalapácsokat használt a játszó. A teljesség kedvéért említsük meg még a „Bellarmonic*~o\, Hopkinson fiiadéi fiai művész találmányát, melynél üvegburák helyett igen vékony ércből készült harangok sorakoztak egymás mellé, továbbá az „ Eumafia“ -\, az „Instrum ent de Parnasse“ -\ és a „ Mattauphone“ -\, előbbi Grassa cseh harmonikaművész szabadalma, az utóbbi Mattau brüsszeli művész gyártmánya. Nürnbergben, az ötszögletü torony legfelső emeletén, hátborzongtafó, középkori vallató és büntető kínzószerszámok között láttam meg legelőször a szögesharmonikát, a bajor Johann Wilde „Nagelgeige“-jáí. Ez a furcsa frikciós hangszer első pillanatra úgy fest, mint valami fejszorító, vagy egy hátgerinc-mángorló, de midőn vezetőm végighúzott rajta egy kéznél tartott gyaníázotí hegedűvonót, valósággal elbűvölve állottam meg a nem várt, fuvalószerűen lágy diatonikus hangsor hallatára. E hangszer, melyet először láttam, a legkezdetlegesebb típusok közé tartozott. Félkör alakú két ujjnyi vastag rezonátor szekrénye fölött vagy tizenöt — nagyság szerint rendezett — vasszög helyezkedik el. A berlini, kölni és a kopenhágai múzeumokban látott hangszerek rezonátorszekrénye már nagyobb, a szögek száma 20 és 50 között váltakozott, sőt az a „Nagelgeige", mely XV. Károly svéd királyé volt (a kölni Iieyer-félc muzeum tulajdona 565. sorszámmal) 42 kromatikus hanggal rendelkezik negyedfél nyolcad terjedelemben (g—d a). Brambach marburgi hangszergyára „A/iquotSfreichfíöte“ ~]a a szögesharmonikát billentyűsorral kombinálja. A billentyűk lenyomása az egyes szögeket a sorból kiugrasztva odaszorííja az erősen gyarrtázott, lószőrből font szalaghoz, mely kézzel vagy lábbal hajtott forgó korongokon fut végig. Kétségtelen, hogy Chladnit, a wittenbergi jeles akusztikust, kinek

enei Özemle

81

nevét a Chladni-féle hangábrák tették ismertté, a most említett szöges­ harmonika inspirálta sokfajta frikcióshangszerének kitalálására. Hang­ forrásul fa-, üveg-, vagy érclemezeket használt; ezeket tengelye körül forgó, vízszintes hengerrel szólaltatta meg. A 19. század elején több mint százfajfa nagyobbára hangzatos, görögös névvel jelölt frikciós hangszerrel árasztják el élelmes hangszergyárosok Európát és Északamerikát, az akkor szerény művészi ízléssel rendelkező közönség tomboló tetszésnyilvánítása kíséretében. Csak a mult század ötvenes éveiben merülnek lassan feledésbe. Letűnésük főokát abban kereshetjük, hogy egyik hangszer se tudta meg­ oldani a sokszólamuságnak az egyes hang dinamikai modulációképességével való egyesítését. Chladninak két frikcióshangszeréí emlegetik legtöbbször az Euphon-1 és a Cla vicylinder-X. Előbbi hangszer volt első kísérletezésének eredménye azzal a céllal, hogy a közvetlen dörzsölést közvetettel helyettesítse, miáltal a hangszer hangszíne tömörebb, élesebb, dinamikája mudulációban gazdagabb lett. A vízszintesen fekvő vékony üvegcsövek — melyek longitudinális hullámokat adtak — latitudinális rezgéseket végző acélrudakkal érintkeztek. Az Euphon a c—/ 3 hangok keretében három és fél nyolcadot fogott át. Míg az Euphon-ná\ hangforrásul üvegcsövek szolgáltak, addig a Ch/avicylinder-ben kis görbe vasrudak szólaltak meg; a zongora billentyű­ sorával összefügve egy-egy billentyű lenyomásakor odanyomódtak a lábbal hajtott forgó üveghengerhez. Hangja igen szép, de csak ideig-óráig elégíti ki a hallgatót. Csak lassú, kötött, korálszerű dallamok hangzanak jól rajta. Ezen egyoldalúsága következtében követte a Clavicylinder is a többi frikciós hangszer sorsát és semmiféle reklámmal fokozott propaganda­ utazás se tudta iránta soká felszínen tartani a közönség érdeklődését. Chladni érdekes akusztikai előadásainak és felolvasásainak meg volt az az eredménye, hogy német, angol és amerikai hangszergyárosok és mechanikusok egymásután gyártják a legfurcsább frikciós hangszereket. Dietz Kristóf, „ Chalybssonans“ -ö (1806) ép úgy hasonlít Chladni Euphonjára, mint Quandt Frigyes üveglemezharmonikája. Régi berlini újságokban olvashatunk a „CóVÁso/7“-ról, melyet fel­ találója Maslowski mutatott be 1805 április 10-én jótékonycélú hangverseny keretében a közönségnek. Külsejére nézve a pianinóhoz hasonló, de a billentyűk helyett nagyság szerint rendezett fapálcákon kell az ujjakat végig húzni. Ezek belső széle dróthúrokra utalta át a rezgést. Tökéletesített alakja a Triphon, Weidncr fraustadti hangszergyáros készítménye. A mai celeszta hangjára emlékeztet a Melód ikon és a Melód ion. Előbbinél a billentyűk lenyomása kromatikusán hangolt hangvillákat szorít egy forgó acélhengerhez, de az így keletkező igen lágy hangban alig hozható ki valami csekély crescendo; utóbbinál a hangvillák helyett hosszúkás érchasábok függtek, melyek szélei forgó ónhengerrel érintkeztek. Valamennyi frikciós hangszer közül ez a Melodion élt legtovább. A müncheni Deutsches Museum egyik igen szép példányán magam is játszottam néhány Bach koráit és a cisz-molll (%-es) prelúdiumot. Szerkezetéhez hasonló a Panmelodikon (a bécsi Leppich találmánya, 1812); itt derékszögben megtört acélrudakat súrol egy gyorsan forgó üvegkúp, valamint az Uranion, melynél a forgóhengert selyemszövet takarja. A Trochleon-ná\ (ryn-pg — kerék) az acélrudakat vastag szövettel bevont forgókerék rezegteti meg, míg a Terpodion egyike ama kevés frikciós

32

jDenei

hangszernek, melynél kromatikusán hangolt fahasábok sűrlódnak az erősen gyantázott fahengerhez.1 Hangja élénken hasonlít a xilofón-tremolóhoz. Ez utóbbi tipus legtöbbet magasztalt hangszere a X ylosistron volt, melynek fapálcáit gyantázott keztyűkkel simogatták. A fapálcák vízszintesen feküdtek és színezve voltak, mint a zongora billentyűi. „Magassága üveghangszerű — írja a lipcsei AUgemeine M usikalische Zeitung 1809. évfolya­ mának utolsó száma — mélysége, mely a nagy C hangig nyúlt le, erősebb volt, mint minden más harmonikaszerű hangszeré, de színezete jobban hasonlít a fagót és a basszeíkürt hangszínéhez. Játék közben hallható valami suttogó mellékzörej, mely hasonló a fortepiano mellékhangjához, különösen akkor, midőn a billentyűk belső bőrözeíe meglazul." Körülbelül a mult század ötvenes éveiben tűnnek le végkép a most felsorolt frikciós hangszerek. Most csak olyan frikciós hangszerekkel találkozhatunk, melyeknél a hangok megszólaltatásainak sorrendjét is valami mechanizmus — forgó, tűkkel megtűzdelt henger, vagy átlyukasztott papírszalag — végzi el. Ezeket az automatákat mechanikus hangszerek cím szó alatt elég részletesen ismertetem a Révai Nagylexikona XIII. kötetében. Bár megállapítható, hogy jövője nincs a frikciós hangszereknek, még sem kell teljesen napirendre térni fölöttük. Gondoljuk csak meg, milyen tökéletlenek ma a zenekarban használt határozott hangmagassággal bíró ütőhangszereink. Milyen primitív a legtöbb zenekar harangjátéka, mennyi kellemetlensége származik a komponistának abból, ha néhány mélyebb hangú harangra mer írni. Vagy van-e muzsikus, kinek nem volt még összeszólalkozása a kis dobossal vagy a timpanistával, ha partitúrájába akármilyen könnyű xilofón-szólamot írt? Nem lehetne a mai ügyetlen és bonyolult játékmódot — alig van két xilofón, melyen ugyanolyan sorrendben következzenek egymásután a hangok t — biilentyűsor alkalmazásával egyszerűsíteni? De mennyivel szebb lenne a Trochieon vagy a Xylosistron tökéletesítése oly irányban, hogy a fapálcák súrlódását egy regisztergomb megnyomása ütéssé alakítana át. Talán ugyanígy lehetne a Melodiont is tökéletesíteni akár oly irányban, hogy a két hangébresztő módot — az ütést és a súrlással való vibrációt — alkalmas mechanizmus egyesítené. Ép a kölni múzeumban, Kaufmann drezdai mechanikusnak zseniális Harmonichordját szemlélve gondolkoztam azon, nem lehetne-e oly pianinonagyságú, akár két manuálos hangszert készíteni, mely egyesítené magában a triangulát, nagy dobot és réztányért. Regisztergombok nyomásával, pedálok bekapcsolásával nem lehetetlen ennek gyakorlati kivitele; előnye mindenesetre az, hogy egy ember győzné a partitura valamennyi ütő­ hangszerét (az üst-dob kivételével). Kaufmann, Málzel és Debain bellonionjai, apoIlonikon-\a\ és aulodion-jai viszont azt is bebizonyították, hogy nincs a világon az a kis dobos, aki olyan tremolot produkáljon a legerősebb fortisszimóban is, mint aminőt a most említett mechanikus hangszerekben elhelyezett pergődobok kihoznak. De az akukryptophon xilofón-regiszíere sem ismer technikai nehézséget és könnyű lenne szerkezetének alap­ gondolatát akármilyen klaviatúrára átvinni. 1 W eber 1817-ben igen dicsérő cikket írt róla a Dresdener Abendzeitung-ban.

Gondolatok. „L ie d e r ohne W orte" — j ó cím olyan szerzem ények számára, m e ly e k rő l a z t is

m ondhatnék, h o g y : vie/sagende Me/odien. A m in t v is z o n t ta lá lk o z u n k olyan „ L ie d e r m itW o rte “ -k k a i, m e ly e k rő l helyesebben a zt kellene m o n d a n u n k: „ W orte ohne L ie d e r “ . R u b in s te in .

*2 enei

85

zeneesztétika C ftlilyen befolyása vari az emberiségre a zenének ? Irta T lig l József

Egyetlen művészet sem áll az emberrel oly közvetlen kapcsolatban, mint a zene. A világ egyetlen nyelve sem képes oly tökéletesen közvelíteni a pszihikai lét alatt lüktető (Benedikt tanár által „belső lelki élet“-nek, „second Iife“ -nek nevezett) második élet hullámzását és forrongását, egyetlen költő sem képes úgy kifejezni szavakban ezen sötét szférából eredő teljes érzésvilágot, mint a zene. A belső lelki életben gyülekeznek a mi tapasztalataink, a jók és a rosszak és minden remény­ ségünk; kívánságok, csalódások, örömek és fájdalmak visszahagyják benne a reminiscenciákat, melyek mindig uj rezgésbe hozhatók, ha a kül­ világban egy rokon hang megcsendül. A zenei hatás intenzitása, az irány, amelyben a nyert benyomások tevékenységüket kifejtik, persze főleg a mi befogadóképességünktől függ és ezt különféle tényezők produktumának kell tekintenünk, melyek legfontosabbja: a zenei érzék gyakorlása, iskolá­ zása. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a zene az egyetlen művészet, amelynek benyomásai, még ha más dolgokkal vagyunk is elfog­ lalva, okvetlenül az öntudatunkra hatnak, mert: hallanunk kell. Kant a zenét ez okból tolakodó művészetnek nevezte, Goethe pedig „szomorú szenvedésének, „melyet egy kezdő fuvola- vagy hegedűjátékos szomszéd­ sága reánk kényszerít." Hogy a zenének egyes külföldi művészekre, írókra, tudósokra stb. gyakorolt különféle befolyását megismerhessük, e sorok írója több hírneves személyiségnek levélileg kikérte a véleményét. A beérkezett nyilatkozatok közül hadd álljanak itt a legérdekesebbek: F é lix D a h n : Rendkívüli zenei hallással vagyok megáldva, s így nagyon sajnálom, hogy idő hiánya miatt valamely hangszer elsajátításában aka­ dályozva voltam. Nem tudok élni zene nélkül: feleségem hárfajátéka nagy hatással volt reám és felkeltette hozzá való vonzódásomat, amikor először találkoztam vele. Nemcsak hangulataim vannak, amelyek zenei kifejezés után kívánkoznak, nem, hanem egész feladatok a lélek és művésziek a képzelőtehetség számára, amelyek csak zeneileg oldhatók meg: úgy mint mások a képzőművészetek által. Gyakran sajnálom, hogy nem vagyok zenész, festő vagy szobrász, hogy így is ki tudnám fejezni azt, ami engem művészileg foglalkoztat; akkor aztán nyakra-főre „komponálok" és „rajzolok" anélkül, hogy akár az egyik, akár a másik művészetben jártasságot szereztem volna. A muzsikusok azt mondják, hogy opera­ szövegeim (Ármin, A greína-greeni kovács, Harald és Theano, Az idegen) és sok balladám vagy lirai költeményem igen alkalmas a megzenésítésre: „zeneileg átérzettek". Anélkül, hogy Bach, Hándel, Gluck, Beethoven, Mozart (sőt Boieldieu) nagyságát kétségbe vonnám, mégis azt kell valla­ nom: a legerősebb, legnagyszerűbb zenedrámai impressziót, a Niebelungok első előadásán nyertem, Bayreuthben, 1876-ban . . .

84

enei Ozcmlc

Georg E bers: A zene nagylelkű hozzám, mert amíg egyrészt nemcsak hangulatokkal és ötletekkel ajándékoz meg, hanem segítségemre is van abban, miként kell a mélységekig hatnom, addig másrészt még annak az akarata is távolmarad tőle, hogy megismerjem, mit céloz és mit jelent a hangok azon egymásutánja, mely az idegeimet izgalomban tartja. Csakis az elénekelt dallal szemben rovom le adósságom egy részét, mert teljes öntudattal élvezem azt, figyelmesen iparkodom megérteni, sőt arra is indít­ tatva érzem magam, hogy azt kritikailag méltassam. Nata/y v. Eschstruth: Amióta gondolkozom, mindig szenvedélyes előszeretettel viseltettem a zene iránt. Midőn énekmesternőm egy ízben azt kérdezte tőlem: „Minek akarja magát szentelni, miben akarja magát kiké­ pezni, a zenében vagy az irodalomban?" ekkor azt válaszoltam neki: „Mind a kettőben!" Mert a kettőt elválaszthatatlannak és összetartozónak tartottam, mint a lelket és a testet. Erőim csak az egyik részére voltak elegendők, azonban a zene iránti benső érzelmem mégis karöltve haladt művészi alkotásommal. Ifjúkori barátom és játszótársam (Hülsen báró) egy zeneileg nagyíehetségü fiú, a játékával gyermekkoromban igen gyakran nagy hatást gyakorolt a fantáziámra és nem egyszer esdve kértem: „Ugyan játsszál, Károly, hogy megint szép történetek jussanak az eszembe." Az az előszeretet, hogy zene mellett dolgozzam, megmaradt nálam a mai napig is. Ha valami kényes irodalmi kérdést nem tudtam megoldani, akkor Károlynak kellett a segítségemre jönnie és az ő dallamaiban mindig meg tudtam találni a kellő szavakat és gondolatokat. Mikor azután abban a nagy szerencsében részesültem, hogy egy zeneileg kiválóan képzett férfihoz mentem nőül, legjobb gondolataimat és műveimet azalatt vetettem papírra, amíg uram gyönyörűszép fantáziái hangzottak el mellettem. A legtökéle­ tesebb műnek az operát tartom, amelyben a szó és a hang oly harmoni­ kusan olvad egybe egy egésszé, mint Wagner örökszép alkotásaiban. Nem egy szövegnélküli dalhoz a szöveget csendes figyelés közben fedez­ tem föl és ezzel ellentétben már gyakran a legbájosabb dallamok mint egészen magától érthető érzelmek vonultak át a lelkemen, amikor olyan szavakat irtam le, amelyek alkalmasak voltak a komponálásra. Nem egy költeményemet a szó szoros értelmében elénekeltem! A nyelv jóhangzása és ritmusa az az aranyhíd, amely a költészetet összeköti a zenével. Azt hiszem, egy igazi költőnek mindenkor sok jó zenét keli a szívébe és a fejébe zárnia! A hang a szó lelke, a dallam a gondolat hordozója, mind­ kettő együttvéve ellenben ikertestvérei a szellemnek, amit Isten az emberek leikébe lehel! M ax Nordau: Ha az ön kérdésére, a zene iránti benső vonatkozázairnaf illetőleg kimerítően akarnék felelni, akkor önnek tulajdonképpen életemnek és önjellemrajzomnak a legapróbb részletekre kiterjeszkedő történetét kellene megadnom, minthogy a zene tényleg a legbensőbben össze van forrva egész szellemi én-emmel. Most csak arra szorítkozom, hogy megmondjam önnek, hogy a „szép" fogalmával életemben először zenei alakban találkoztam. Első költeményemet 12 éves koromban írtam, miután, hallottam a Mondschein-szonátát, amelyet türelmetlen kérelmemre, háromszor egymásután kellett valakinek előttem eljátszania. Mikor 15 éves koromban először hallottam Mozart „Don Juan“ -ját, három éjjelen át nem tudtam aludni és folyton úgy rémlett nekem, hogy a kormányzó lovas­ szobrának fellépéséhez hallom a zenekari kíséretet. Azt hiszem, soha sem mulasztottam el a kilencedik szimfónia előadását, ha azt a lakóhelyemen tartották meg. És tulajdonképpen mégis félek tőle, mert lelkem nyugalmát

oly borzasztóan feldúlja, hogy napokon át nem tudom megtalálni a lelki egyensúlyt. Ilyen hatással van reám még manap is, ámbár minden taktusát kívülről tudom. Küzdelmes életet folytatok és sok keserűségben, sok lelki fájdalomban van részem. De nincs az a felháborodás, az a harag, az a megbántás, amely azonnal el nem tűnnék akkor, ha a nővérem elénekli nekem Schumann egy dalát, például az „Ich grolle nicht“ vagy a2 „Aus meinen Tránen spriessen" címűeket. Ilyenkor elfelejtem az emberek minden aljasságát, egész lényem szereíetben és harmóniában olvad fel, és úgy érzem, mintha valamely idegen csillagzaton lennék, mérhetetlen távolságban minden szenvedélytől és érdektől, amelyek egyébként létem szövetét teszik. A zenéből mérhetetlen vigasztalást és impulzust merítek. Az az ösztön, hogy a hullámzó, bizonytalan emócióknak, melyeket a zene bennem ébreszt, határozott formát adjak, elég gyakran irányadó volt alkotásaimra. Hogy csak egy példát említsek: „A század betegsége" című regényem lényegében abból a hangulatból született meg, amelybe engem egyszer a „Freut euch des Lebens" kezdetű és sajátságos körülmények között végighallgatott dal ringatott. Hogy nézeteimet röviden összefoglaljam: Sokféle más szellemi érde­ keim ellenére életem legrettentőbb leszegényedésének tartanám, ha le kellene mondanom a zenéről. L. Sacher-Masoch: A zene mindig erős befolyást gyakorolt reám és minden szerzeménynél, mely egy hangulatot igazán és szépen juttat kifejezésre, ezt a hangulatot hosszú időre közvetítette számomra. Vannak a zenének fajai és vannak hangok, amiket könnyhullaíás nélkül nem tudok meghallgatni. Különös hatással állandóan Beethoven és Schubert voltak reám. A drámai zenében van három momentum, amely mindannyiszor a szent borzadály egy nemét váltja ki belőlem, de nem képletesen, hanem lelkileg és testileg, még pedig a „Don Juan“-ban ez a rész: „Éljen a szabadság!", a „Varázsfuvolá“ -ban Pamina felkiáltása: „Igazság!" és a „Fidelio“ -ban az a pillanat, amikor a írombitaszó Florestan megszaba­ dulását hirdeti. Wagner Pikárd fizikailag kínosan hat az idegeimre. Meg tudom érteni diadalait, mindenekelőtt abból a szempontból, hogy a nagy mester a zavarosság, a bizonytalanság korszakában lépett fel, még pedig olyan nemzedék előtt, amelyben a tartalmatlan, örökké nyugtalan,’ elége­ detlen természetek túltengenék, akik soha sincsenek tisztában azzal, hogy tulajdonképpen mit keresnek a világon és hogy mi a bajuk. A zene összehasoniíthatlanul nagyobb hatást gyakorol reám egy kisebb, infimebb helyen, ahol nincsenek jelen zavaró tanuk, mint társaságban, vagy pláne hangversenyteremben és a színházban. Irodalmi tevékenységem közben folyton impulzusokat és hangulatokat merítettem a zenéből és amikor végre tisztába jöttem a zene ezen hatásával, egyenesen a zenét használtam fel arra, hogy hangulatokat keltsek fel magamban. Csak az esti órákban halkan el kell dúdolnom ama szép nép­ dalok egyikét, amiket nekem egykoron a dajkám énekelt, mint: „No idy Hricin", „Kazut ludi", „Kosak koni powal" és azonnal lelki szemeim előtt szülőföldem síksága, látom a galiciai tájakat és alakokat . . . Amikor elkészültem a „Holdas éj" tervezetével, közvetlenül akkor, mielőtt belefogtam a kidolgozásába, egy barátomat megkértem, hogy játssza el nekem Beethoven Mondschein-szonátájának az első tételét és annak egyik motívumát aztán át is vettem. Julius Steífenheim (Wippchen): Ha nem lenne minden emeleten zon­ gora, akkor az emberiség sokkal többet tudna szellemileg produkálni és sokkal kevesebb lenne az idegesség ezen a világon.

86

enei

P a u l Lindau: őszinte barátja vagyok a zenének és neki köszönhetem életem néhány legszebb és legélvezetesebb óráját. Azonban, hogy a zene irodalmi működésemet bármily tekintetben is gyümölcsözően befolyásolta volna, azt nem állíthatom. Ellenkezőleg: a zene iránt érzett szeretetem abban a mértékben növekedett, amelyben szükségét éreztem annak, hogy hivatásom teendőitől időről-időre szabaduljak. Munka közben kéretlenül felhangzó zene, tehát a szomszédok zongorajátéka vagy éneke előttem a legellenszenvesebb és legzavaróbb, amit csak el tudok képzelni. Amíg nagy­ városokban éltem, ahol velem együtt több lakó lakott egyugyanazon ház­ ban, mindig legélénkebb igyekezetem volt, hogy lakótársaimmal jó szomszéd­ hoz illően tárgyalásokba bocsátkozzam avégből, hogy őket rábírjam arra, hogy zenei szórakozásaikat olyan helyiségbe helyezzék át, amely lehetőleg távol van a dolgozószobámtól vagy olyan időben végezzék el, amidőn nem dolgozom. A nem szívesen hallott, rossz időben jelentkező zenénél éppenséggel nem teszek különbséget minőség dolgában. Akár alávaló kontár idézi elő azt, akár pedig egy nagy virtuóz, ez a zene egyforma mértékben eltereli figyelmemet és kellemetlen. Azonban még az általam oly szívesen fogadott zene révén sem, amelyet felkeresek, amelyben gyönyör­ ködöm és amitől felfrissülök, közvetlen behatást arra, amit hivatásomban teszek, sohasem éreztem. Charles du P re l (az ismert spiritiszta): Hogy a zenét gyógycélokra lehet felhasználni, magától éríhetőleg egészen egyéni kezelés mellett, az kétséget sem szenved. Legintenzivebb hatását alvajáróknál nyilvánítja. Korunk azonban ezt a dolgot nem vindikálhatja magának ujabb felfedezés­ ként. 1807-ben Bécsben megjelent Lichtenthainak „A muzsikális orvos" című műve és Kiug tanárnak „Az állati delejesség mint gyógymód" című munkájában az e tárgyról szóló forrásmunkák egy egész oldalt foglalnak el. Ezek a XVII. és XVIII. századból származó írások. A zenének reám gyakorolt befolyásáról nem mondhatok semmit, mert én kerülöm a zenét. Igen jó emlékezőtehetségem van a zenére és így azt, amit hallok, nem tudom eltávolítani emlékezetemből, ez pedig zavar a munkámban.

A zongora letéteményese a zenei kultúrának. Az ország zenei kulturáltságára épp úgy jellemző, hogy hányán és hogyan tudnak zon­ gorázni, mint ahogy az általános kulturfokot kifejezi az írni és olvasni tudó lakosság százaléka. A zongora a zenei eszperantó. Aki közepesen tud zongorázni, elolvashatja mindazt, amit muzsi­ kában valaha is leírtak. Otthon, a zongorája mellett, egyedül, operaelőadásokat rendezhet. Az új magyar zenei kultura kezesei és erősségei azok a zongorázók, akik az utolsó tizenöt év alatt és óta a magyar iskolákban nevelődtek és akiknek a nagyobb része közvetlenül vagy közvetve: Szendy Árpád nevelése. Régebben ezt úgy fogalmazták volna: ő az új magyar zongora-

V ertei Özem/e

87

kultura apja. Ma, elmondhatni, hogy pedagógiai munkásságának leszűrödéseképen alakult ki Magyarországon a zongoratanítás szelleme. Milyen ez a szellem ? Szigorú hadat üzen a dilettánsságnak, engedményeket nem ismer, a teljesítmények elképzelhető legmagasabbra fokozását követeli, teljes oda­ adást a tanulmány iránt, nemcsak mekanikus munkát, hanem állandó lelki koncentráltságot, a dologbeli készségnek rekordig való fokozását. Ez a szellem az idők folyamán fejlődött olyanná, amilyen. Szendy ma egészen másként tanít, mint tanított tizenöt év előtt. Tanítási módszere gazdag tapasztalatainak, mondhatni: öntudatos kísérletezéseinek az ered­ ménye. Ez az eredmény főbb vonásaiban megegyez azokkal, amelyeket az élő legjelentékenyebb külföldi zenepedagógusok oeuvreje szemléltet. A pedagógusokat nagy általánosságban két csoportba oszthatjuk. Az első csoportba soroljuk azokat, akiknek a tanítása kimerül a tanítvány munkájánák felügyeletében, akik sorsára bízzák a tanulót, egyéniségének kialakulására befolyást nem gyakorolnak, általában: tartózkodóak. A második csoport a saját világnézését, gondolkodását, felfogását, tudását, egész egyéni­ ségét átadja a növendéknek, akit a saját képére igyekszik átformálni. Szendy Árpád ebbe a második csoportba tartozik. Vizsgáljuk a két módszer előnyeit és hátráltató tulajdonságait. Két­ ségtelen, hogy az első inkább kedvez az egyéniség gyors kialakulásának. Ezzel szemben az átlagos növendékanyag teljesítményeit a közepes szín­ vonalon túl emelni nem tudja. A második módszer viszont a szinte szuggesztiv erejű példa, a már kész eredmények közlésével legalább is, ami a dologbeli tudást illeti, a növendéket olyan készséggel ajándékozza meg, amilyent más úton megszerezni nem tudott volna. Gyakori eset, hogy a tanuló később hozzánő, hozzáfejlődik, megér ehhez a teknikához. De, ha nem fejlődik hozzá, akkor is, jobb, művész modorában zongorázni, mint művészietlenül. Mindez természetesen a növendékeknek csak arra a tömegére vonatkozik, amelyből: közönség lesz. Akiből művész lesz, annak az egyénisége nehezebben bontakozik ki, ha fejlődése közben jelentékeny művész hatása alatt áll, az igazi egyéniség azonban az idegen befolyást idővel asszimilálja a külső hatásnak leikéből idegen elemeit leküzdi, megszabadul azoktól. Ha viszont az egyéniség erre nem elég erős és a küzdelemben alul maradt: nem kár érte. Minden pedagógus, aki művész, egyéniségét is beleviszi a tanításba. Senki sem tudja megtagadni önmagát. Most már csak az a fontos, hogy ez az egyéniség, amely példa és szabály gyanánt áll a tanuló előtt, művésszé legyen. Szendy Árpád a zongora kivételes tehetségű mesterei közül való. Interpretálásai mintáját adják az öntudatos tervezőképességnek, egységes­ ségük mellett is a legapróbb részletekig, logikailag és lélektanilag indo­ koltak és kidolgozottak. Teknikai készségében: plasztikus és modulá­ ciókban gazdag billeníése, tiszta és dús pedálozása, futamainak ragyogó lendülete és biztonsága, kántilénájának szárnyaló ereje és férfias melegsége, énekszerüsége, dinamikai skálájának terjedelmessége: csodálatra késztet. Nagy művészi és nagy emberi tulajdonságai, minden képesség és erő azonban csak egy célt szolgáltak életében: tanítványainak fejlesztését. Nem lehet csodálkoznunk, ha a tanítványai esküsznek a szavára, fanati­ kusan és szinte kritikátlanul lelkesednek érte. A legnagyobbat, a legtöbbet adta nékik, amit csak adhatott. A művészetét. Az életét. Saját magát. V. Sy.

2 enei Özem/e

88

m lg

! háború és cáene !

cPáris háborús zenei élete. Gaston C a rra u d tollából adjuk közre e zenei korképet, mely francia eredete dacára is tárgyilagos rajzra törekszik.

Ama vállalkozások közül, melyeknek normális menetét a háború meg­ bénította, a zenei és színpadi megnyilatkozások első helyen említendők fel. Eltekintve az anyagi, a pénzügyi nehézségektől, éppen a zenei és színpadi vállalkozások azok, melyek nagyszámú és jól képzeli művészi személyzetet tételeznek fel. Ettől a föltételtől zene és színház szinte tel­ jesen meg van fosztva, hiszen a francia törvény nem engedte meg (!), hogy a mozgósítás szava egyeseket megkíméljen, még kevésbbé tűrte, hogy egyes személyeket átmenetileg bocsássanak el a hadi szolgálatból. Pedig a francia zene kiváltképpen nemzeti kulturcélokat szolgál. Vagy negyven éve a francia iskola a tizenhetedik és tizennyolcadik század óta szinte legfontosabb korszakához jutott el. Eredetiség, merészség és sok­ oldalúság jellemzik iskoláját s a még sajnos igen kevéssé méltányolt nem­ zeti szempont adott jövőjének szokatlanul fényes perspektívát. A zenei nyelv békítő jellege csodákra képes: ezért Franciaország sokat és nagy dol­ gokat vár zeneművészetétől, hisz egész lelkét ebbe öntötte. Örvendeles tehát, hogy Párisban háború idején is gazdag zenei tevékenység fej­ lődött ki. A konzervatórium tanidejét, valamint vizsgálatait nem szakította meg. Gábriel Fauré vezetése alatt ez az intézet ma az országos zenei munka élén áll, nemcsak azért, mert hivatalos főiskola, hanem azért, mert a klasszicizmus maradandó elveit mindenkor a haladás okos törvényeivel tudta összegyeztetni. A zenei termékenység bizony meglehetősen szüne­ tel, a zeneszerzők nagy része fegyverben van, egyesek mint Albéric Magnard hősi halált haltak. Gábriel Fauré uj szonátát fejezett be, mely zongorára és hegedűre van írva ; Vincení d'Indy lírikus drámát fejezett be La Légende de Sí. Christopbe címen ; ezen utóbbi munka nemcsak jellegére, hanem formájára is teljesen új s a szerző életének legnagyobb alkotása gyanánt fog szerepelni. Azonkívül d’Indy megírta harmadik szimfóniáját. Debussy kamarazenét írt, R avel egy triót. Operakompo­ nisták mint Bruneau, Leroux és Erianger uj zenedrámai műveket írlak, az első egyet, melynek színhelye az egyik harctér. A Nagy Opera az első évben nem nyithatta meg kapuit. Nagy személyzetet követel és csak 1914 végén sikerült Rouché helyébe Messager személyében utódot találni. Az uj igazgató csak a legutolsó télen kezd­ hette meg munkásságát egyenlőre szemelvényes művek előadásával, majd pedig kísérletet tett arra nézve, hogy a régi zenét történeti munkájában keltse uj életre. Az elmult télen azután a nagy opera már rendszeres tevékenységet fejthetett ki. Műsorán szerepeltek : Faust, Romeo és Júlia Gounod~tó\, Thais és Cid Massanet-\ő\, Sámson és Delila Sainf-Saéns-tó 1, Patrie Paiadiihe-tói, a Coppelia-balleí Deiibes-tői, mely népszerűségét

^/jenei

89

R ossini Tell-jével és Verdi RigoIetto-]áva\ osztotta meg'. A zenei tekin­ tetben kevésbbé nagyigényű közönség számára modernebb műveket tettek műsorra, így a Briseis-t Chabrier-tői, ki korai halála miatt e művet be­ fejezetlenül hagyta hátra, azután d In d y L ’Etranger című darabját, melyben a francia szerző egyedül álló nemzeti erejének és invenciójának ad ki­ fejezést. A sokkal kisebb és üzemében alacsony igényű Opera Comique szinte zavartalanul folytatta munkáját Gheusi avatott igazgatása alatt. Ha nincs is minden nap előadás, mégis úgy játszanak, akár béke idején. Természetesen itt is a repertoároperák teszik ki a műsor javát, melyekhez társul még néhány olasz opera szegődik. Szerepeltek a Carmen, Manón, Werther, Sapho azután Massanet egyik műve. Cherpentier-tői, Massanet legjelentékenyebb tanítványától a Luise volt műsoron, melyet a közönség igen szeret s mely a Lakmé és Mignon fölött áll s ezekkel szemben sokkal gyakrabban van műsoron. A jelenlegi viszonyok még nem engedték meg, hogy nehezebb műveket adjanak elő Fauré, Debussy, Dukas, Roparlz vagy Magnard tollából; nagy érdeme azonban az intézetnek, hogy t'ria n g e r Aphrodité és Rabaud Marout című műveivel részt vett abban, hogy az ifjabb generáció dolgai jussanak szóhoz. Bemutatásra került Bruneau-uak „Les Quatres Journées“ című műve, melynek szcenikai beállítása e kiváló festőnek M ariin-nak tervei szerint készült. Az érdekes mű tárgyát Zola egyik novellájából meríti s nem annyira dráma, mint inkább képek egymásutánja, melyek realisztikus színezetük mellett költői szimbolikával rendelkeznek. Erősen zárt ciklikus egymásutánban az emberi élet különféle vonatkozásai kerülnek párhuzamba az emberi élettel, a nap időszakaival és az órákkal. A hangversenyek iránt való érdeklődés a háború előtti években állandóan növekedett és még a vidék nagyobb városaiban is folyton emelkedett. Párisban minden vasárnap délután négy-öt zenekari hang­ versenyt rendeztek és nem volt a hétnek estéje, melyen kamara, vagy szólista hangversenyeket ne adtak volna. Ezek a koncertek a háború ideje alatt egymásután feléledtek. A kamarahangversenyek, melyek főként az ifjabb generáció műveit mutatták be, már ritkábbak lettek. A Sorbonneban Matineés Nationaies címen rendeznek hangversenyeket, melyeken a legkiválóbb művészek működnek közre. Llgy a matinéknak, mint pedig a konzervatóriumi förzshangversenyeknek megvan a maguk közönségük. A régi két nagy francia zenekar, mely azelőtt mint rivális működött, most békésen megfér egymás mellett és Concerí Coionne-Lamoureux néven egyesültek s vasárnaponkint rendezik szokásos hangversenyeiket, melyeken fölváltva G ábriel Pierné és Chamiiie C heviliard dirigálnak. Műsoraik a klasszikus opusoknak, ezek között első sorban a Beethoven szimfóniáknak adnak elsőséget. A nagy orosz klasszikusok mellett az olasz és angol modern iskola is szóhoz jut. A klasszikusok mellett az a periódus jut első sorban kifejezésre, mely Cesar-Franck-al kezdődött s melynek folytatói Lalo, Saint-Saéns, Fauré, d’Indy, Chabrier, Chausson, Dupare, Debussy, Magnard, Dukas, Ropartz, Roussel és Ravel. Bár a franciák első sorban a színház iránt érdeklődnek, mégis alig találni jelentősebb komponistát, aki az abszolút zene terén eredménnyel ne kísérletezett volna.

Gondolatok. A zene a m űvészetek a ris z to k ra tá ja . R u b in s te in .

A m űvészetek v ilá g o k a t egyenlítenek k i, m e n n yive l in ká b b egyesítik tehát az igaz művészeket. B e e th o v e n .

enei

90

‘D a c h :

S i l ó i é - P a s s z ió . — Beipzigi leoél. —

A passzió, mely Krisztus kínszenvedését adja elő, az őskeresztény oratóriumokban gyökerezik. Jézus életének szcenikai beállítása a templom­ ban mindig kedvelt művészete volt az egyháznak. Ma ez már csak a nagyheti szertartások keretében szerepel, mikoris Jézus, az evangélista, az apostolok, tanítványok és a tömeg külön szereplőkkel illetve karokkal és szólistákkal vannak képviselve. A katolikus egyházban a gregorián és cecilián dallamok kizárólag vokális előadása van gyakorlatban. A luteránusok, különösen Németországban, a passzió szövegét és zenéjét is szabad feldolgozás tárgyává tették, sőt ennek instrumentális alátámasztását is természetesnek tartják. Bach a passzióformát már meglehetős készen kialakulva találta, ő nem vihetett benne lényeges változtatásokat véghez, legfeljebb a meg­ zenésítendő szöveg költészetében válogathatott. Akkoriban még kétféle passziózene foglalkoztatta az embereket: a passziómotetta és a passzió­ dráma. A kettő között a különbség az volt, hogy mig az elsőt egy kar egyszerűen elénekelte, addig utóbbiban az egyes szerepek a szereplő személyek szerint külön-külön énekeseknek, illetve zenészeknek, zene- és énekkaroknak voltak szánva és lettek kiosztva. Bach mind a négy evangélista szerint való passziót mint passziódrámát zenésítte meg, de valamennyi között a Mátépasszió a legnagyobbszerű. Tisztán zenei szempontból a Jánospasszió is egyenrangú ugyan vele, de ennek szövege nem olyan szerencsésen egyesül a zenével, mint előbbié. Straube Károly, kir. tanár, a leipzigi Bachverein dirigense és a Thomaskirche és a Gewandthauskoncertek orgonistája szíves meghívására jutott nekem az a kiváló szerencse, hogy az idei Nagypénteken a Thomaskircheben előadott B ach : Mátépassziót végigélvezhessem. Bach először 1729 Nagypéntekjén, — mely akkor április 15-re esett, — adta ezt elő, anélkül azonban, hogy annakidején jelentősebb sikereket aratott volna vele. Azóta ő maga többször adta azt a Thomaskircheben elő, másított és „javított" kiadásban és a reánk maradt kézirati példánya egy a XVIII. század negyvenes éveinek elején rartott előadásra volt szánva. Bach halála után a zenevilág szégyenére az ő zenéjét is majdnem egészen elfelejtették, mig végre Mendelssohn és Devriant megnyerték Zelter engedélyét, hogy a Singakademie karával a Mátépassziót Berlinben 1829 március 11-én, vagyis kerek 100 évvel a mű keletkezése után előadják. Az óriási siker, melyet az előadás aratott, Bach egész zenéjét is feltámasztotta halottaiból. A mű szépségének és az előadás tökéletességének leírására gyen­ gének érzem magam. Beethoven 9-ik szimfóniája és Reger 100-ik Zsoltára állanak csak az egyetemes eddigi zeneirodalomban hasonló magaslaton. A Thomaner Knabenchor-ral kiegészített óriási ének- és zenekar (közel

enei

91

250 tag) már magában imponálóan hat, hát még Straube igazán eszmé­ nyien tökéletes vezetése alatt és a világ minden tájából összetalálkozott legkiválóbb Bach-énekesek szóló-szereplése mellett. Vegyük ehhez azt a tényt, hogy ezen élvezetben a Bach személyes működésének színhelyén részesültem, hol számos Bach-ereklyén kívül, a Thomaskirche egyik ablakán szép üvegfestésén látható Bach képe, végül, hogy ezt a kolosszust kora és embertársai alig akarták észrevenni és inkább csak mint előadó virtuózt, nem pedig mint művészt és a legnagyobb zeneköltőt tisztelték, ma pedig az egész világ komoly zenészei a legmélyebb hódo­ lattal adóznak neki, akkor némi sejtelmünk lehet mindazokról az impreszsziókról, melyek lelkemet majdnem a szétpattanásig telítették. Előadás után Straubeval, Schreckkel és másokkal együtt töltöttünk néhány órát. Beszédközben felmerült a Bachgesellschaft működése és tagjainak szép száma, de nekem szégyenkezve kellett bevallanom, hogy nemcsak a legujabb idő óta vagyok a tagja, de egyúttal az egyetlen magyar tagja is ! A Bachgesellschaft tulajdonképpen azért alakult, hogy Bach összes műveit felkutassa és kiadja; miután ez 1900-ban feladatát beteljesítette, feloszlott és helyébe megalakult a Neue Bachgesellschaft^ melynek célja Bach műveit és általában a Bachkulfuszt terjeszteni. Német­ országban ezenkívül majdnem minden jelentősebb városban egy Bachvéréin is van. A Bachgesellschaftnak (Bachlársaság) az egész világból, még Amerikából és Ausztráliából is vannak tagjai, csak tőlünk magya­ roktól nem volt még senki, és minden kulturáltam metropolisában van egy Bachverein (Bachegylet), csak nálunk Budapesten nincs még. Ha komoly zenei kulturánk sajnosán nincs is még azon a fokon, hogy egy önálló Bachegylet nálunk is életképes legyen, legalább a Bachtársaságba minden komolyabb muzsikusunknak lelkiismereíbeli és zenészi becsületbeli kötelessége beiratkozni. Tagdíj évi húsz márka, ennek ellenében a Bachévkönyvön kívül számos értékes és érdekes Bachművet kapunk. Május 12-én, Reger halálának évfordulóján megalakul a Regertársaság, melynek székhelye szintén Leipzigben lesz. Ezen alkalomból előadásra kerül az ő 100-ik Zsoltára. Vajjon a Regertársaságnak hány magyar tagja lesz ? Geyer gótsef

c}íándel: Messiás. S? budapesti ^Xarőnekegyesiilet oratórium­

ra

előadása.

1. Magyar zenei művelődésünk szegénységének kiáltó bizonysága: a vokális művészet terén való nagy elmaradottságunk. A zenei élet egészét a zenekari- és szólista hangversenyek beteges túltengése lepi el s magyar földön nemcsak régi nagy vokális mesterek alkotásai porladoznak irott malaszt gyanánt, hanem cselekvő zeneszerzőink vénájából is mintha ki­ szorult volna a kórusművészet iránt való előszeretet. A stílushiány e bántó szempontján kívül ki tudná a valóságban elevenen megérzékeltetni azokat a nagy zeneszociológiai mulasztásokat, melyek eme eredeti bűnünk­ höz kapcsolódnak. A kari énekes fegyelmezettsége és zenei nevelése a gyakorlati zenei életre is kihat s kellő megművelés mellett bőven ontja ott kamatait.

92

enei 2.

A legnagyobb és legteljesebb rokonszenvünkre érdemes azért az a derék vállalkozás, mely fiatal életképességével évek hiányait igyekezik pótolni s a vasmunka érdemének kitüntető megtiszteltetését akkor vívta ki a maga számára, mikor háború idején annak sok teknikai nehézségei közepette sem némult el, hanem olyan teljesítményt nyújtott, mely elődeit mindenben felülmúlta. A derék vezérnek Lichtenberg Emilnek érdeme, hogy szívós kitartással föntartotta a munka tradicióját s mint szervező, szövegíró, betanító és vezető karmester immár olyan érdemeket szerzett, melyekért hála jár. Ha az ő mentő gondolata nem ölt testet, akkor régi tiszteletreméltó vokális szerveink és azok vezetőinek kihalása után igen kérdéses lett volna a magyar oratóriumkultusz föltámasztásának remény­ sége. Lichtenberg azonban a szervező első minősítését is évek óta szerzi meg: állandó tanulmánnyal kiséri a műfajt, annak külföldi jelentkezéseit s úgy tudjuk, hogy a jelentősebb oratórium-premiéreken mindenütt ott van. Helyes szempont tehát, hogy ez a szak specializálódik ugyanakkor, mikor Bécsben a kulíuszkormány legéberebb támogatása mellett nemrégen — háború idején — alakult meg tömegprogrammal: a népszerű orató­ rium-egyesület. 3.

A fiatal magyar együttes művészi munkáját egyértelmű helyesléssel kell fogadnunk annak dacára, hogy egyesek a régi klasszikus művek egyoldalú művelését rójják fel bűnül. Felejtik, hogy az oratóriumkultusz terén nemcsak a történeti, hanem a pedagógiai egymásután is erre utal. Amikor az egyesület e klasszikus elődöknek sorozatán mint előiskolán már túlment, természetes következmény gyanánt az uj termékeket is mű­ sorába iktatja. Hogy ehhez a programmhoz híven most Handel Messiás-át választotta, eme eljárásával szinte érettségi bizonyítványát szolgáltatta annak, hogy a modernebb oratóriumi műfajok komplikáltabb nehézségei­ től sem riad majd vissza. 4.

Az előadás zenei összbenyomása kielégítő volt. Ami az első észre­ vételre jogosít, az kórus és zenekar homogéniíásának hiánya. A zenekar művészi munkája nem egyenrangú a kóruséval, pedig az oratóriumok ökonómiájában éppen a fordított állapot a helyes. Annak dacára, hogy Handel nagy művében aránylag kevés a „közzene," mégis a szólórész­ letek kíséreténél a zenekar munkája abszolút biztonságának hiánya észrevehető volt. Az előadásnak kórusrésze általánosságban kifo­ gástalan volt. A női szólamok megbízhatósága elsőrangú, csupán a férfihangok szolidabb hangvétele adna a kórus jóhangzásának még mű­ vészibb benyomást. A magánénekek közül elsőrendű feladatot teljesített dr. Székelyhidy Ferenc, ki fölényesen vált ki az együttes többi tagjaiból. Oly stílusos fölfogással énekelt, hogy az avatatlan idegen előtt rutinos oratóriuménekesnek keltette a benyomását. K itte l Hermina alt szólamát őszintén fájlaljuk. Az alt-áriákra vannak fölépítve az oratórium legtündöklőbb szépségei s ezek a vendégművésznőnek már elfakult orgánumán nem érvényesültek. Stílusos volt a basszista, az amszterdami Denys Tamás és jó produkció számba ment Förstel Gertrud vállalkozása. Az „idegen" szólisíák nem egészen szerencsés beállításáért nem akarunk vádolni. Lichtenberg talán szerencsésebb millió és diszpozíció hatása vagy ajánlata folytán lelkesedett érettök. Hogy várakozása nem teljesült,

V ertei Özemle

95

nem az ő hibája. Legvégül még a ritmikus zökkenéseket kell fölemlíte­ nünk, melyek a zenei biztonságnak igen sokszor a rovására voltak. Módot kellene rá találni, hogy ezek a zavaró hibák a jövőben kikiiszöböltessenek. 5.

A Messiás mindenképpen esemény volt. Ha a fiatal együttes tagjai még erősebben konszolidálódnak, maguktól tűnnek el azok a kisebb hibák, melyek az egész siker értékéből mitsem vonnak le. Több előadással — népszerűvel és ifjúságival — kellene sokszorosítani ama nagy nyereségeket, melyek Hándel remekéből a kórusművészet után sóvárgó magyar közönségre áradnak. d árosu cí> ^ 6cJ ( é l

o jp e r d f.

Izsépfalvi Lavotta János, volt Ferdinánd-ezredbéli gyalogos regruta, szerzetesjelölt, hegedüvirtuóz, arszlán, musica-director, műárus és zenetanító szerfelett gazdag és változatos, szeszélyes és rendkívüli pályafutása az írók képzelmét mindenkor foglalkoztatta. Ez a magyar bohém, aki elsőnek játszott nyilvános hangversenyen magyar zenét és hegedűjével meghódította a bécsieket, kivételes és tüneményszerű jelenség volt, bor­ gőzbe fulladt lángelme, aki hasonlíthatlan szépségű hallgatókban erős magyar érzést, mély és gazdag lirai tehetséget reveiéit. Magyar operáról álmodott, magyar programmuzsikáí írt, barátjának: Csokonaynak verseit zenésítette meg. Látnivaló, hogy személye, élettörténete, művei: a leggaz­ dagabb anyagot adják a zenetörténetíró, az esztétikus, az elbeszélő, a költő, a drámaíró számára. Lehetetlen nem értékes és hatásos munkát írni róla, a tárgy önmagában érdekes, sajátos és különös mondanivalókban dús, az elmondástól, a siker szempontjából egyebet nem kívánunk, csak azt, hogy tegyen eleget ama feltételeknek, amelyeket a beszéd- és értelem­ gyakorlat ró az elemi iskola növendékeire. Most, amikor a biedermeier mindennél divatosabb városunkban, Beöthy László Lavotta-operetteí rendelt meg a Népopera számára. Az operettet, fájdalommal jelentjük, a közönség kedvezőtlenül fogadta. Meg kell állapítani, hogy a pestiekben nincs gyökere a magyar múltnak, nékik Lavotta, Csokonai, idegenek. A pesti publikumban nincsenek meg azok a nemzedékeken átöröklött és az idegrendszerbe beiktatott diszpozíciók, amelyek öntudatlanul is megindítják, például, a bécsi ember szívét, ha Strauss-keringőt hall. Ezért nem lehetett sikere a Lavotta szerelmének a közönség szélesebb köreiben. A mívelt ízlésüek viszont azért utasították vissza a darabot, mert rossz. A szövege arkaizálással próbálkozik meg, Kotzebue-Kisfaiudy dolgozási módja szerint épít, a régiség-utánzat azonban csak két esetben bocsátható meg: ha tökéletes vagy, ha nyíltan és bevallottan: karrikatura. A Lavottaszereimé-nek a szövegkönyve — Vágó Géza írta — olyan karrikatura, amely a komoly mű igényével lép fel. A muzsikát részben Lavotta műveiből, részben korszerű darabokból válogatták össze. Ez a zenei anthológia nagyon szép, csak ápropos nélkül kapcsolódik a történésbe. Végül: a színházlátogató csakhamar észreveszi, hogy Lavotta a Schubert néven közkedvelt operetthős névmagyarosítása és hogy a két kisasszony nem rózsafán, hanem a Három a kislány összevonásából született meg. Mán merkt die Absicht und wird verstimmt. Az előadás gondos és szolid színházi-munka, mint a Beöthy-féle előadások általában.

94

í j enei 2.

Az első operett az énekesjáték igényével lép fel és nem az. A második: Strauss Oszkár és Blum enthal: Márványmenyasszony-a, viszont operettként jelentkezik, a szövegkönyv és a partitura nem egy részlete alapján azonban el kell ismernünk, hogy a dalmű címének is legitim pretendense lehetne. A szövegkönyv — kivételesen — színdarab, vígjáték, bohózat és pedig a maga genrejában sokpróbás, kitűnő munka. Két nemzedék arcizmaií mozgatta mosolyra, — mosolyra ? kacagásra! — az Óceánon innen és túl s e sorok írója húsz esztendővel ezelőtt találkozott véle a régi Népszínházban, de színpadi múltja már akkor is jelentékeny volt. A cím ne ejtsen tévedésbe. A német cím : D er sfeinerne Oast után, azt hihetnők, hogy ama bizonyos Don Giovanniról szól — il dissoluto punito — akit kőszobor vitt a pokolba, a magyar cím viszont budai nyári vendégből idézi emlékünkbe, de mind a kettő félrevezet és csak arra szolgál, hogy a hősnő kora miatt ne viseltessék előítélettel a közönség. A hősnő tudniillik Niobe, akiről nemcsak harmadfél ezredév tekint le ránk, hanem ami sokkal több, harminc éves színházi mult is. Ennyi ideje írták körülbelül, az angol ügynök házában megelevenedett Niobe-szoborról való komédiájukat az angol Paulton Testvérek és a Niobét P ásztor Árpád és S to ll Károly előterjesztésében a magyar operettszínpad is nosztrifikálta. Az idő nyomtalanul ment el felette. A márványkeblű és hétgyermekes hölgy ma is olyan daliás, mint volt háromezer vagy harminc év előtt. A jó operett-librettónak megbocsátunk, ha harmincezer éves is. A zenének nincs mit megbocsátani. Strauss Oszkár muzsikája kissé keresett, de mindig elegáns. Ez a zeneszerző, ha orgonás lenne nagyon ritkán használná a vox humáná-t, mint hegedűs pedig csak parancsra játszanék a gé-huron. A közönséges kábító szerektől irtózik, ereje nem az érzelmességben van, hanem az elmésségben. Szélesre szőtt melódiái nem hatnak meggyőzően, a szellemessége viszont elragadó. Tehetségének ez a legfőbb jellemvonása megóvja attól, hogy banális legyen és lehetővé teszi, hogy azt adja, amit a műfaj természete előír: édes érzelgősség nélkül való vidámságot, mókát. Ez a fürge, eleven, mozgalmas muzsika a mozgókép gyorsasággal pergő cselekményt is nyomon követi és együtt bukfencezik a legszilajabb tréfákkal. A zenekarból váratlan és különös összetételű hatásrakéták repülnek föl, hogy azonnal tapssá váljanak. Minden hangszínnek van megkülönböztető árnyalata : zeneszerző bélyege a partitura minden taktusán. Nagy vonalaiban és messziről ez a zene alkalmas arra, hogy a nagyközönségnek tessék. Az értő meghódítására viszont ezer titkolt ötletet rejt. A népszerűvé lett klasszikusok : Rossini, Bizet, Gounod titkát tudja ez a berlini komponista: összeegyeztetni a művészi arisztokratizmust az operetti demokráciával. Mi számon kérjük tőle, hogy Blumenthal szövegét miért nem komponálta teljesen át, víg­ operává, miért nem vitte át az ellentétet, amely Niobe és az angol família között a szövegben a komikum ki nem apadó forrása, a zenébe is, akként hogy Niobet például Gluck modorában jellemezze, szemben az operettangolokkal, miért tett koncessziót az operettszínpad konvencióinak. Elég erős és gazdag tehetség ahhoz, hogy kevesebb engedékenységgel és magasabbrendű művészettel is megnyerje a maga számára a százezrek tapsát. A pesti közönségét: megnyerte. Az előadás érdekes, a szereplő nagy és kevésbé nagy művészek viszont a taktussal és az énekteknika fortélyaival szemben gyakran kissé idegenkedéssel viseltetnek, a zenekar viszont annál szuggerálóbban vési eszünkbe Strauss dallamait. < 7. gy.

2 enei

95

cJiangpersQny-őzemle. cT ő o á ro s . Három heti némaság után végre ismét fölcsendült a zeneművészet a Múzsák tem­ plomaiban, hogy a kétszer is megszakított zenei szezon utolsó fázisában valamiképpen kárpótolja zenét szomjúhozó közönségünket az elm aradt koncertestek ú jb ó l életrekelő

sorozata. A hosszú szünet után elsőnek Vecsey Ferencet hallottuk, s így elkép­ zelhető, hogy idegzetileg kipihent szellemi élvezetek után sóvárgó közönség milyen mohósággal gyönyörködött ennek a fiatal hegedűsnek vérbeli művészetében. Handel D-dúr szonátájában M irle Alfréd látta el a zongoraszólamot stílusos alkalmazkodással míg Gluck : „M elodie" c. dala, ez a ritkán hallott, forró érzéssel megírt és eljátszott kompozíció, továbbá Paganini, Chopin, Schumann és W ieniavszky apróságai ezúttal is úgy hatottak reánk, mint azt Vecsey játékától már régen megszoktuk, mélységesen és káprázatosán. A másik nagy m agyar művész D o h n án yi Ernő, ötödik zongoraestélyével folytatta idei koncertciklusát s ez alkalommal gazdag lelkének azt az oldalát mutatta be, am ely­ ből a legtisztább művészet fakad, tudniillik csupa klasszikus művet adott elő bensősé­ ges, ihletett tolmácshoz méltóan. Bach : Kromatikus fantáziája, a Beethoven-variációk, Haydn és Mozart rokokószépségekben ragyogó muzsikája, a szivárványszínekben pompázó Weber-féle Momento capriccioso Dohnányi fantázián átszürődve hatottak ezen az esetén. H irt-Juhos M argit dalénekesnő nyilvános bemutatkozását kissé korainak kell minősítenünk. Ö nálló dalest rendezéséhez nem elég az ügyesen összetoborzott publikum, erőteljes, vag y legalább is kellemes orgánum, ennek művészi iskolázottsága, némi zenei biztonság, átérzett előadásra képesítő érettség stb. mind olyan föltételek, amelyek összesége fölött már a pódiumra lépés előtt szokás rendelkezni. Erzsébet belépője a Tannhauserből, Pam inia áriája a Varázsfuvolából, a Grieg-, S ch u ­ mann- és Mendelssohndalok mind olyan számok, amelyekből a felsorolt előföltételeket még a rokonszenves megjelenésű Hirt-Juhos Margit kisasszonynak sem enged­ hetjük el. N agyon kisszámú hallgatóság volt jelen Kas Sándor első önálló zongoraestélyéri, pedig ez a fiatal pianista százszorta jelentékenyebb annál a sok műkedvelőnél, akik virág- és toaleltkiállítás közepette szokták bemutatni tehetséglelenségiiket a hozzáértők nagy bosszúságára. Komoly tudás, stílustisztelet, bensőséges előadás, ezek a V a s Sándor értékes tulajdonságai s ezért volt élvezetes a műsoron lévő Mendelssohn, Beethoven, Schumann, Skrjabin és Liszt-számok mindegyike. Másodszor is telt ház tapsolt K u rz Zelmának, a nagyhírű bécsi primadonnának március 17-ikén tartott ária- és dalestéjén, mert az ú j közönség még nem ismeri őt, nem veszi észre, hogy a Mozart és Bellini áriákban és a Grieg, Chopin, Dávid és Straussdalokban kiszámított, halásvadászó teknikán kívül nincs semmi művészet, orgánumának csengése pedig már annyira fakó, hogy sok fiatal operaénekesnőnk sem cserél vele. De hát a divat még soká aktuálissá fogja tenni a mindszomorúbb Kurz-estéket. H uberm ann Broniszlávról lassankint pozitív megállapítás, hogy a,világ legnagyobb hegedűse. M ásik koncertjén ismét olyan csodálatosan játszott, hogy a közönségből ellenállhatatlan erővel tört ki a lelkesedés minden tétel után. A Mendelssohn koncertet — bár az idén ki tudja, hányszor hallottuk már — úgy, mint ő, talán soha senki nem játszotta még. Szinte megfoghatatlan az a mélységesen átérzett hév, amely játékát minden más hegedűsétől oly élesen megkülönbözteti és káprázatos teknikájával párosultan mindenki fölé emeli. Beethoven és W agner egy-egy hegedűaprósága és Sarasate : Carmen-fantáziája mind igazi művészi szenzáció volt Hubermann poétaleikének szárnyalásában. A k ile n c e d ik filh a rm ó n ia i hangversenyt, amelyen Kerner István kétszázadszor vezényelte az ország egyetlen koncertzenekarát, Kerner harminc esztendős művészi jubileumával kapcsolták össze s így külsőségeiben mozgalmasabb, érdekfeszítőbb, ünnepélyesebb volt ez a jubiláris koncert a többinél. Az est műsorát a III. Leonóranyilány vezette be. Gondosabban, kenetteljesebben játszották ez alkalommal Beethoven örökéletű, grandiózus alkotását, mint csak legutóbb is, a Fidelio-előadásán S ándor Erzsi a Don Juan Anna-áriájával Hubay és Bá ré Em il pedig Bach kettős hegedűver­ senyével fejezték ki hódolatukat a jubiláns iránt, aki legkedvesebb és legtökéletesebben vezényelt műsorszámával, C sa jk o vs z k i: Patétikus szimfóniájával viszonozta a forró ünneplést.

96

Szenei Ózcmie

Március 21-én egyházzenei hangversenyben volt részünk a Bazilikában. A jóté­ k on ycél nemes ürügye alatt bőséges alkalom nyílott igazán művészi élmények gyűjté­ sére egyrészt a műsor, másrészt a közreműködők ügyes összeállítása folytán. A n ta lffy Z siross Dezső, zeneakadémiánk kiváló müvészprofesszora X V I. és X V ill. századbeli szerzőktől mutatott be érdekes orgonaszámokat s utána egy Liszt-kompoziciót, majd M a m b rin y G yu lával Bachnak hegedű és orgonára írt císz-moll adagioját játszották. A bazilika ének- és zenekara D u rig ó Ilona és Dubez Margit közreműködése mellett C aldara, Banchieri és Monteverdi eggházzenei művei közül mutatott be néhányat, sőt alkalmunk volt a kereszténység legősibb korából reánk maradt solesmesi korálokban is gyönyörködni, amelyeknek magánszólamait dr. P a iiá d y Leontinné, F. Wenser M ar­ git, Németh G yula és Ja k o b y Antal énekellek. F rá n e k G ábor győri székesegyházi karnagy 101 -ik zsoltárában a szerző külföldön is nagyrabecsült hírnevét látjuk örvendetesen igazolva és B uchner Antal esztergomi főszékesegyházi karnagynak ének- hegedű és orgonára írt áhítatra hangoló Ave Máriájában. Az ének-és zenekart D em ény Dezső karnagy tanította be és vezényelte sokszor méltányolt művészetének és ambíciójának teljes érvényrejuttatásával. A tiz e d ik filh a rm ó n ia i hangversenyt kivételesen a Zeneakadémiában tartották a műsorba illesztett H á n d e l: A-dúr orgonakoncert miatt, amely Antalffy professzor elő­ adásában csendült föl először Budapesten. Annyira egyveretű formában, melódikában, har­ móniában, orkesztrációban a többi Hándel-opussal, hogy különösebb méltatását e helyen nem tartjuk szükségesnek. Lhévinne József Csaikovszki b-moll versenyművét dübö­ rögte végig a zongorán, befejezésül az Eroica-szinfóniát hallottuk helyenkint igazán élvezetes előadásban. A Rosé-vonósnégyes kamaraestélyén Mozart és Beethoven egy-egy kvartettjét hallottuk a régi híres művésztestületnek hagyományosan előkelő, precíz és színgazdag interpretációjában. Műsoruk egyik számában, S c h u m a n n : Zongoraötösében Szendy Árpád, akadémiánk kitűnő professzora és művésze játszotta a zongoraszólamot töké­ letesen, szárnyaién, magávalragadón. Kisszámú közönség hallgatta végig a koncertet, de sok megértéssel és őszinte rajongással. P á szth o ry Palm a és Gizella új nevek még a m agyar koncerlvilágban, annál ösmertebbek a német zenei empóriumokban, ahol Palm a kisasszony, a berhni Hochschule Mendelssohndíj nyertese diadalmas koncerteket rendezett a nagy Max Regerrel. Bemutatkozó estélyén Bach : Chaconne-ját, P u g n a n i: Preludium és fúgáját, Csajkovszki Kreisler és Sarasate apróságait adta elő félelmetesen biztos teknikával, hatalmas zengő tónussal, klasszikus felfogással, Gizella nővére kitűnő pianistának bizo­ nyult az együttesen előadott Brahms-szonálában, valamint a szólóban játszott Beethoven szonátában és Liszt meg Chopin apróságaiban. A tizenegyedik filh a rm ó n ia i hangversenyt Vecsey Ferenc hegedüszámai töltötték ki és pedig a Beethoven koncert. Sibelius egyetlen versenyműve, Hubay 111. koncert­ jének szkercója és C sajkovszky Serenade melancoliqueja. Legjobban Sibelius érdekelte a közönséget, a legújabb hegedüirodalomnak ezzel a káprázatosán megcsinált, tartal­ mas, érdekes és mindvégig hálás koncertdarabjával Vecsey osztatlan sikert aratott. A zenekart Kerner István vezényelte. R o zg o nyi Ágnes a Fiatal hegedűsök közé tartozik, szeretjük hangjának meleg­ ségét, megnyugtatóan biztos teknikáját, fiatalos temperamenturnái, mely tulajdonságok birtokábán pompásan érvényesült Handel D-dúr szonátája, d'Ambrosio h-moll koncertje, W ieniaw szky Faust-fantázia és néhány tetszetősen előadott apróság. őtfinkaz.

(~Uidék.

Kaposvár.

Április 14-én Szemere Magda hegedűmüvésznő, Hubay mester egyik igen tehet­ séges tanítványa frenetikus sikert aratott, melynek súlypontja a Carmen-fanfázia stílusos előadása volt. Utóbbin kívül mesterének három apróságával aratott osztatlan tetszést. Kívüle M árkusné S z o y c r Ilonka férje kísérete mellett a Pillangókisasszonyból énekelt s megérdemelt elismerésben volt része. (r. c.)

>-»<

Kassa.

A Faragó kitűnő igazgatása alatt álló Kassai Nemzeti Színház március legvégén és április elején több estére terjedő o p e ra -ciklu st rendezett s S v a rd strö m Valborg, Z á d o r Dezső (szász kir. kamaraénekes) és A rá n y i vendégszereplésével színre kerültek többek közt : Faust, M ignon és B u tte rfiy . A zsúfolt házak előtt lefolyt nivós előadások sikerében döntő szerepet játszott a kassai színtársulat és kitűnő karmestere: Ti/ger. A közelben uj operaciklus következik, (w. k.)

*2 enei Ózemlc

97 S ze g e d .

A nagy alföldi metropolis tengődő zenei életében március folyamán jelentékeny események játszódtak le. Március első hetében Lhevinnelózseí, a zongorateknika szuverén virtuóza tartott hangversenyt, műsorán Rubinstein, Beelhoven, Chopin, Schumann, Weber és Rachmaninoff művei szerepeltek. Legnagyobb hatást keltett Schumann Szimfonikus etűdjével, míg Chopin és Beethoven játéka hűvösen hagyta a közönséget; RachmaninofT művei mérsékelten tetszettek. — A városi színházban március 6-án volt a háborús szezón első operaelőadása. A Toscát újították fel. Az első két előadáson a címszerep­ ben O cskainé Hilbert Janka, C avarad ossi szerepében Ó cskái brillíroztak, Scarpiáf pedig Tóth Béla, egy fiatal baritonista játszotta, kinek ez volt az első operadebüje. A harmadik előadáson Toscát S zé ke ly Ilona, a negyediken Scarpiát P a jo r Ödön játszottak mint vendégek, mindketten a temesvári színház tagjai. A Tosca eddigi négy előadása telt házakat vonzott. — Március 27-én a honvédzenekar tartotta ezidei harmadik zenekari hangversenyét a kitűnő F ic h tn e r Sándor karnagy vezetésével. A műsor S chubert Rosamunde nyitányából, Beelhoven negyedik szimfóniájából, S ibelius Finnlandia című szimfonikus költeményéből állott, azonkívül bemutatták K ö n ig Péter V ariációk a m agyar himnusz felett című legujabb kompozícióját. A vonós zenekarra írt hét variáció a szerző nagy kontrapunktikus tudásáról tesz tanúságot (az utolsó variáció négyszólamú fuga). A szépen sikerült hangverseny F ic h tn e r Sándor karnagy érdeme, aki a háborús szezónban is évente négy-hat szimfonikus hangversenyt rendez s valódi sziszifuszi munkát végez, hogy a klasszikus zenének Szegeden is állandó, nagy publikumot teremtsen.

Szolnok. A vöröskereszt fiókja április 14-én a városi színházban jótékony zeneestélyt rendezett, melyen Prostean Jeán hegedűművész működött közre ki G oldm ark: a-moll hegedűversenyét, W ieniavszky : Scherco-Tarantelle és Paganini-Nikola-Rondo Campanelláját nagy teknikai fölénnyel és sok melegséggel interpretálta. A im ássy M ária grófnő Chaminade és G rieg darabok előadásával keltett feltűnést. S ugár Frigyes operaénekes meleg baritonjával a Bajazzők prológusát és Hamletból a „bordalt" énekelte sok temperamentummal. Végül S za ru ká n Zoltán gordonkán G alliard Sonata a XVU. századból és több Rubinstein és Popper aprósággal gyönyörködtette a közönséget, (i. a.)

‘Zeneiskolák. Szemere József zeneiskolája április hó 22-én zeneszerzői hangversenyt rendezett, melynek magas színvonala az iskola kom oly munkásságának szolgáltatta bizonyságát. Bevezetésül a karének fiatal tehetséges tanárának K ra u sz M ihálynak Őszesti fény cimű művét adták elő. melynek szólóját P fe iffe r Józsa énekelte. — Az intézet zeneszerzési tanszakának tehetséges növendékei közül M o ln á r Imre, P e rin t Jenő és Fuchs Ármin mutatkoztak be. Az elsőnek egy vonós szerenádját, a másodiknak egy vonós szeptettjél, míg a harmadik szerzőnek K a rn e v á l című ciklkus apróságait hallottuk. Mindhárom fiatal szerző a tehetség kétségtelen jeleit mutatja, ami dologbeli készségük van. az K ra u sz M ihály tanáruk érdeme. E zeneszerzői műveken kívül szólóelőadások tették az érdekes műsor anyagát változatossá.

Gondolatok. Fantázia n é lk ü l nincsen művészet, n in ­ csen tudom ány és nincsen — k ritik a . Nem hibáttanság te s z i a m ű ve t érté­ kessé, hanem szépséghiány a n n a k megolője. L is z t F e re n c . ségte/ennek bűn a kiabálás.

^

>*-< A z utánzás hálátlan foglalkozás, m ert az utánzat m ind ig gyengébb az eredetinél.

>~< A m űvészet az em beriség ütőere.

>♦<

E lő re látás nem messze látás. E g y mestermű értékét a ra n y mérlegen m érjük. A tetszés nem d ö n ti el egy m ü értékét. A Illy é s szeteknek.

n e m T a g y erénye a müvé-

M in t a drágakövet, ú g y a tehetséget is csiszo ln i k e li A gyorsaság m unkában.

nem

m in d ig

előny

a

k. m .

98 mm-

ócnei — --- ——wiip" 1

----—

9 ?O D á s

i»—-------- ■ —«■—

—■

A fé n yű z ő z o n g o ra h a d ia d ó ja . A háború pénzügyi ökonómiája szigorú cenzúra alá vonta az élet értékeit. Lelkiismeretes megkülönböztetés hivatalos ered­ ménye gyanánt hatósági megállapítást nyert, melyek az élet exiszfenciális jogai s hol veszi kezdetét az a határvonal, melyen túl a v iv ő r ember több kamatot szed, mint amennyire a föld férgének joga van. Az első kategóriát e szükségletek rovatába utalták, a másodikról azt állapították meg, hogy merő fényűzés az egész. Békében mindkettőben zavartalan jussunk volt s ami kis adózás az első rovat alanyaiért járt, szinte koldusajándék volt az állam javára, melytől cserébe minden földi jót kaptunk, síma aszfaltot, árnyas parkot, szilárd közbiztonságot s hasonló kulturapróságokat. Az élet pluszával — lett légyen ez akár fényűzés, akár divat, akár fontoskodó amatőrösködés, akár fanatikus művészet­ rajongás — senkisem törődött. De most háborúban kiváltságos ajándék az élet, melyért bért kell fizetni. Minden kis örömé­ ért, minden belső sejtelméért s mintha egyre halványodnék a pogány szállóige: de internis non iudicat praetor. Az adó­ alanyokat firtató hatóság tölkutatja házi tűzhelyünket s mindazt, ami kényelem, öröm és gyönyörűség, azt „ luxusadó" rovata alá jegyzi be. A találékony német adó­ szellem most újabban nemcsak műtárgyakra vetette reá magát, hanem luxuscikknek minősítette a zongorát is. Zongoraadót vetnek ki minden megkülönböztetés nélkül arra, dísztárgy-e az, vag y kenyérforrás. Hangszerérték-e az-, vag y egy merő kép­ zeleti érték, tisztán pretium affectionis. A német zenekultúra az adófináncok könyör­ telen eljárására fölszisszent. Hangsúlyozza, hogy ezidőszerint tízezer olyan zongora lesz található német földön, melyek kenyér­ szerzésre valók, tehát nem pluszai, hanem elemi föltételei az életnek. De az adóztatás szenvedélye hajthatatlan. Szerinte a pusz­ tán zenei keresetforrás is fényűzés, tehát éppúgy adóköteles, mint minden más ártat­

lan öröm. Szegény zongoranapszámosok, reálok jár a rúd. A kaptafát és a gyalút, a beretvát és az utcaseprőt még „egyenlőre“ nem adóztatták meg, ellenben a zon­ gorát igen. Most már arra vagyunk kiván­ csiak, mi következik ezek után ? Mi lesz a hegedűvel s a többi hangszerrel, a paraszt­ szoba harm on ik áival? Elvég re a hang­ szerek világában is kell köztársaságnak lennie s a fényűzés mint döntő szempont mindegyik esetben ugyanaz. — Minthogy minden háborús német gondolat pont három hónap múlva Berlinből elindul s a nyu­ gatinál vag y keletinél kiszáll, biztosra ve­ hető, hogy a zongora adócenzusa mielőbb m agyar otthonainkat is veszéllyel fenye­ geti. Addig zongorázzunk mohósággal s várjuk hazafias kézszorítással a pianino végrehajtóját.

>*<

N é v v á lto z á s a T is z a K á lm á n - té re n. Közelmúlt évek lázas álmait és Vérmes aspirációit temetik. E g y k o r hatalmas nézőterű színházat építettek s jövendő működése alapjául a tömeg nevelését tűzték ki célul. Az opera kultuszát a „nép“ epitheton ornansával ékesítették s alig készült el a panem et circenses uj vára, erősen fogadkoztak, hogy azon a téren a kultura programmja még nincsen készen. M ásik épület kerül a tőszomszédságába, mely édes testvére lesz a szomszédjának: itt a tudomány értékeit váltják majd apróra ugyanúgy, a nép javára. Alig volt készen az első épület, a kísérletek végtelen sora indult meg, mely eleinte a művészi játékrend minőségén törte fejét s végül is az anyagi fiaskó dekadenciájáig jutott el, míg a főváros teljesen át nem vette s nem — finanszírozta. A művészi kísérletezések során mielőbb a p rim u m vivere elve kerekedett fölül s a Népopera neve egyham ar csak puszta emlék maradt. Emlék, amelynek senki sem örült. A régi gazdáját kudarcára figyel méztette cégtá­ blája, uj bérlője pedig állandó szemre­ hányást látott abban, hogy egész játék­ rendje mitsem nyújt abból a programúiból, melyet a színház fölépítése előtt színes memorandum csalétke gyanánt a főváros elé tálalt. Most semmi változás sem történt. Uj bérlő vette ki az épületet, aki színpadi s más helyi érdekű átalakításokon kívül a

enei régi Ígérethez nem fűzött uj kommentárt. S minthogy a régi név — nomen cl omen — egyre kellemetlenebb lett, az emlékét is eltörülték annak, hogy Buda­ pesten valaha bárki is népopera kultuszán törte a fejét. A Népopera elnevezése pro­ gramm volt. H og y uj művészi teljesítmény hívta életre a köveket. Mostani neve azon­ ban ennél jóval kevesebbet fejez ki. A programmot a gazdájával zavarták össze. S hogy a gazdát, vag y a bérlőt mire se kö­ telezze, a művészi Ígéret helyett csak a tulajdonos neve került a cégtáblára. Fog­ lalkozása, az elmaradt. Mintha azt szégyénlené, vag y titkolni akarná. Bárm int legyen is, e névváltozás temetést jelent, temetést egy egykor nagytervü zenekultúra bőrére.

■»i

—

»i

v—t ^írcsarnok % D o h n á n y i le g u ja b b m ű v e in ek k ü lfö ld i s ik e r e . Dohnányinak a közelmúltban B u d a ­ pesten bemutatott hangverseny-etiidei tud­ valevőleg a Rózsavölgyi-cég kiadásában jelentek meg és immár a külföldet is bejár­ ták. Az egyik igen előkelő külföldi lap az elragadtatás hangján nyilatkozik a müvek­ ről és kritikai eszmefuttatását főként két pont köré csoportosítja: az első az. hogy Doh­ nányi a kamarazenére vonatkozó szerze­ ményeiben a legnagyobb. A második, hogy az uj művek nemcsak pedagógiai szem­ pontból képviselnek értéket, hanem mint brilliáns mesteralkotások a hangversenyteremben is kitünően fognak beválni.

>♦<

K ienzl s z ü lő v á ro s á n a k ü n n e p s é g e . Megemlékeztünk róla, hogy nemrégiben Kienzl Vilm os zeneszerző hatvanadik szü­ letésnapját ülte meg. Most arról értesülünk, hogy az ünnepi évfordulót főként szülő­ városa Graz ülte meg műveinek soro­ zatos előadásával. A bemutatott ciklus müvei ezek voltak : Heilman, Evangelim ann, Kuhreigen, Das Testament. A bemutatott művek közül főleg az első, a stájeri tárgyú opera tetszett leginkább.

99 H ayd n - cild u s a b e csi u d v a ri k á p o ln á b an. Bécs egyházzenei élete mindenkor jelleg­ zetesség gyanánt őrizte Mozart és Haydn egyházzenei múzsáját. Legutóbb ciklus alakjában Haydn-nak tizenkét miséjét mu­ tatták be közvetlcu egymásutánban. Közte szerepel Haydn ifjú éveiből a kis_ F-dur mise, a későbbi időből a nagy és kis orgonaszóló-mise, a Szent Miklós- és a Szent Cecilia-mise, végül mint ama korszak utolsó terméke az 1782-ben komponált Mária-Celli mise. Em e utóbbi dátum után tizennégy évi szünet következett, amelyet követőleg a hat legnagyobb misekompozició következett és pedig a Heilig-mise, a Háborús mise, a Nelson-, a Terézia-, a Harmonie- és a Schöpfungs-mise. A misék betanítása körül Kari Luze-nak az udvari karmesternek vannak jelentékeny érdemei. Haydn tudvalevőleg tizennégy misét kom­ ponált, de ezekből kettő elveszett. K ien zl V ilm o s sz o b ro t kapott. Kienzl Vilmost szülővárosa, a szerfölött hálás Graz rendkívüli megtiszteltetésben részesítette azáltal, hogy az operában nem­ régiben leplezte le a jubiláns szobrát. A szoborbizottság megbízásából Schuch író tartotta az ünnepi beszédet, melynek végez­ tével a város képviselőinek adták át a műalkotást. A szobor Ambrosi szobrász műve. A szép ünnepséget a grázi dalárda éneke fejezte be, mely utóbbinak tisztelet­ beli tagja Kienzl. O sz trá k z e n eszerzők e g y s é g e s h a n g v e rs e n y e . Az osztrák zeneakadémia nemrégiben két hangversenytrendezett, melyek műsora kizárólag osztrák zeneszerzők műveiből tellett ki. A nemcsak szerzőkre, de műsorszámokra is változatos két hangverseny programmja a következő volt: I-sö hang­ verseny: Labor, Phantasie über die österreichische Volkshym ne; Bittner, Violoncellsonate; Marx, Triofantasie; Schrecker, Kammersinfonie; Sauer, Eigene Klavierstücke. — 11-ik hangverseny; Schmidt, Variationen und Füge für O rgel; Prohaska, Klaviertrio F-dur; W illner. Klavierfugen; Scherber, Flötensonatc A-dur; Nowak, Sonala eroica; Fuchs, Fanlasiestücke; Korn­ gold, Marchenbilder; Mraczek, Klavierquintett Es-dur. — Természetes, hogy e kél

J á r o s y D e z ső

Háborús Tém ák és Változatok a Zeneművészet köréből c. műve lapunk kiadóhivatala útján rendelhető. Á r a két k o ro n a .

*2 enei Özemlc

100

egységes hangverseny műsorának a meg­ változott háborús állapotokhoz semmi köze. Az áttekinthető nemzeti műsor nemcsak a zeneszerzők stílusára enged következtetést vonni, hanem fejlődéstani szempontból is felette érdekes.

>*-<

Jo a c h im R a ff le v é lh a g y a té k a. A müncheni írónő Helene Raff, Joachim Raff leánya, atyja Ievélhagyalékát a mün­ cheni Hof- und Staatsbibliotheknek hagyta. A hagyaték vag y ezer levelet tesz ki, melyek között Bülow levelei is helyet foglalnak. Az A ria d n e színp ad i á td o lg o z á s a . Hugo v. Hofmansthal és Richard Strauss beleegyezésével Leopolde Sachse, a hallei városi színház igazgatója uj átdolgozásban mutatta be az Ariadne auf Naxos második kiadását. A szcenikai változtatást szeretet­ tel fogadták s a repriznek változatlanul szép sikere volt. K o rn g o ld uj d a lm űve. A berlini zenei félhivatalos jelenti, hogy a bécsi Opera elfogadta a fiatal kompo­ nistának, Korngoldnak legujabb művét, melynek címe: Der Triumph des Lebens. Az uj opera a következő, évadban kerül bemutatásra. Ezzel szemben a berlini félhivatalos megjegyzi, hogy a német főváros­ ban „Unter den Linden“ nem sietnek túl­ ságosan a Korngold-kultusszal. Két művét Ígérték ez évadra a Ring des Polykrates és a Violanta cfműeket, de mindkeltő el­ marad az idei évad játékrendjéből. V e c s e y F e re n c b e rlin i sz e re p lése. Vecsey Ferenc harmadik koncertjén a Filharm ónia kísérete mellett Bach E-dur. Beethoven és Brahm s koncertjeit adta elő. A kritika az elragadtatás hangján nyilat­ kozik a teljesítményről s főként a lassú tételek stílszerü előadását emeli ki. A kri­ tika csak a három B (Bach-BeethovenBrah m s) szándékos erőltetését kifogásolja.

>*<

Z e n e tu d o in á n y o s u jd o n ság o k . Ismeretes, hogy a háboru előtt Strauss Rikárd szerkesztésében D ie M u s ik címen gyűjteményes vállalat indult meg, mely kedves alakú, illusztrált köteteivel s első­ rendű jó Íróival nagy feltűnést keltett. A vállalat kiadása újabban a leipzigi Siegel-

cég tulajdonába ment át s már ennek égisze alatt jelent meg most a 55-ik és 54-ik kötet „Die moderné Kunst und Richard Strauss" címen. Utóbbi szerzője az ismert író Dr. Oszkár Bie. A vállalat uj kiadója gyanánt most Dr. Artur Seidt, az ismert író szerepel, aki a leipzigi konzervatóriumnak is tanára. A gyűjtemény legközelebbi vállalatai gya­ nánt Dr. Volbach Bach-ről ír, Dr. Steinifzer a melodráma történetéről, Dr. Schmutz a M a­ donna Ideál szerepéről a zeneművészetben, Dr. Grunsky a lengyel zenéről és Dr. Scherlitt a svájci zenéről. Háború után Max Reger-ről szándékoznak monográfiát közre­ bocsátani, melynek szerzőjéül Straube tanárt kérik fel. H á b o rú s zenei h ird etés. A világháború zűrzavarának egy sajátos­ ságát olvassuk a berlini Signale egyik közelmúlt számának hirdetési rovatában. A derék német zenevilág ugyanis nemcsak azáltal tüntet egységes zenei élete mellett, hogy a kereskedelmi üzem pangása dacára hangszergyárosok és kiadók fáradhatatlanul hirdetnek s akként teszik lehetségessé a szaksajtó fönmaradásáí,hanem a háborúnak már kellemetlen gyanúsító szava is ennek a rovatnak a szolgálatába szegődik. Az említett folyóirat egyik számának feltűnő helyén, a hirdetés minden nyomdateknikai trükkének fölhasználása mellett keretes, éles szedésben a következőket olvassuk: Ura verschiedenen Gerüchten über meine Nationalitat entgegenzutreten, teile ich hierdurch mit, dass ich tiirk is c h e r Staatsangehöriger bin. Prof. Télémaque Cambrino, Leipzig. — Irigységünk száll a Signale felé, melynek elevensége a vitás nemzeti hovátartozás kérdésében is perdöntő. >*-<

L is z t

F c r e n c - k ia d v á n y o k

p u b lik á lá s a .

Liszt Ferenc halálozásának harmincadik évfordulója nemcsak kegyeletes megemlé­ kezés számba ment, hanem a Liszt-kultusz terjedése szempontjából is dátumot jelent majd. Az eddig kötelező monopólium meg­ szűnt s a német nagy cégek mindegyike versenyez abban, hogy előkelő vignettával fölszerelve bocsássa világútjára a legfénye­ sebb Liszt-kiadványokat. Mint már eddig is, most ugyancsak a zongoramüvek kere­ kednek felül. Pedig nem ártana, ha főként a vokális szerzemények népszerűsítésére való tekintettel követnének el minden lehetőt.

Első Temesvári Gépazsúrozó Vállalat ■

Temesvár-Józsefváros, Missits- és Hunyadi-utca sarok. Mindennemű szakmába vágó azsur- és tamburir-munkákat a legszolidabb és leg­ gondosabb kivitelben eszközöl. 49 2— 10

—

■

—

—■

101

enei Özemíe E téren Lisztet sok mellőzés érte. Az egyedüli engesztelés az volna, ha kézi kiadványok tennék e művek előadatását könnyebbé.

>♦-<

L e n d v a i E r v i n — M a x R e g e r utóda. A Zeneakadémia régi Kössler-tanílványai élénken emlékeznek L e n d va i Ervinre, aki a zeneszerzési végbizonyítvány meg­ szerzése után előbb Olaszországban tanult, később pedig Berlinben telepedett le vég­ érvényesen. Annak dacára, hogy kizárólag mint hivatásos zeneszerző kívánkozott a német fővárosban érvényesülni, vágyai be­ teljesedtek és egy előkelő kiadócéggel való összeköttetései nevét csakham ar ismertté tették úgyannyira, hogy amint emlékezünk még a háború előtt az egyik zeneünnep­ ségen művei feltűnést keltettek. Nemrégiben a Singakadem ie hangversenytermében ren­ dezett önálló hangversenyt kizárólag a saját műveiből. A szakkritika elismeréssel szól zeneszerzői tehetségeiről és modern irány­ zata mellett is minden tekintetben rokon­ szenves szerző gyanánt mutatja be.— M ind­ ezeket azért említjük meg, mert a közel­ múltban a zenevilág sajtóját bejárta a hír, hogy Lendvai E rvin lép az oly korán el­ költözött Max Reger nyomába és a közel­ jövőben foglalja el annak nagytekintélyű pozícióját. Amennyiben ez a hír a valóság­ nak megfelel, mindenesetre örömmel regisz­ trálandó. Ez esetben Lendvai külföldi tar­ tózkodását a legelőnyösebben kamatoztatta. Nemcsak inuló benyomásokat hozott ma­ gával a német fővárosból, hanem ott szépen szárnyaló zenei pályája csúcspontjához jutott el aránylag fiatal korában. Ezzel a haladással szemben csodálatos, hogy Lend­ vai művei nálunk alig jutottak szóhoz. Mostani előkelő meghívása talán alkalmul fog szolgálni e hiány pótlására.

>*-<

M a x R e g e r- T á rs a s á g . Megemlítettük, hogy Max Reger-Gesellschaff cím alatt társaság alakult, melynek székhelye Leipzig lesz. Az uj intézmény most bocsátotta közzé tervezetét. Személyi tagság egyszeri megváltása 500 márka, vagy évenkint 10 márka. Egyesületek egyszersmindenkorra vag y ezer márkát fizetnek, vag y évente 25 márkát. A társa­ ság célja az, hogy Reger szellemének és jelentőségének megismerése minél széle­ sebb utat törjön. A cél elérése okáért Max Reger-ünnepélyeket rendeznek és pedig két, vag y három évente. Azonkívül segélyezni

c5 i n g e r 9 ? o z s i

fognak úgy egyes művészeket, mint pedig testületeket, vag y intézményeket, melyek Reger műveinek megismerését elősegítik. A társaság felszólító jelentésében ama meg­ győződésének ad kifejezést, hogy Reger műveinek terjedése ugyan a társaság nél­ kül is lehetséges lesz, mindazonáltal mégis kívánatosnak tartja a megalakulást. A

z e n e fa n ifó n ő k

és

a n ém et h a d ik ö lcsö n . Szóvá tettük, hogy a német zenei revük mily lelkesen veszik ki részüket a hadi­ kölcsön toborzásából. Lapjaik telve vannak az idevonatkozó fölhívásokkal s buzdítá­ sok nyom aival lépten-nyomon találkozunk. — Érdekes hír kel most szá rn yra : a német zenetanííónők szövetsége azt a lelkes el­ határozást tette, hogy április 16-iki óra­ honoráriumaikat ajánlják föl a hadikölcsön céljaira s azokat küldjék be a kerületi szövetség fejének. — A nemes példa mulatja, hogy a hatodik kölcsön is életképes még s nem lohasztotta az abszolút lelkesedést. S z e n z á c ió s S tra u s s - h a n g v e r s e n y B e r lin b e n . Aki a német hangversenyélet megnyilat­ kozásait elmélkedő lélekkel figyeli, csak­ hamar bizonyságot szerez afelől, m ily szen­ vedélyes buzgósággal virágoztatják föl a Strauss-kultuszt. Mindenki örvend annak, ha Strauss Rikárd opera- és szimfonikus újdonságai első sorban Németországban kerülnek entuziasztikus keresztvíz alá, sőt az ellen sem lehet senkinek sem kifogása, ha a nagy dirigens pálcája árnyékában sokszor olyan szólisták is meghúzódnak, kik egyébként a középszerűség mértékét sem ütnék meg. Mindezeket a jelenségeket most egy bizarr vállalkozás főzte le: Bér-, linben hangversenyt rendeztek, melyen Johann Strauss és Richard Strauss művei egyszerre kerültek műsorra egyazon műsor keretében. A szenzáció tényét csak fokozta az a körülmény, hogy Richard Strauss volt a dirigens. Valóban nem túlságosan fontos ezúttal, miből állott a műsor. Strauss Rikárdé volt az elsőség. C sa k utána követ­ kezett — a János. A Rosenkavalier keringőjét a Blaue Donau jubiláris számával vonták egy kalap alá s hogy a hatás teljes legyen Grete Wieseníhal táncolt hozzá, akinek remek zöld kosztümjét mint az est fénypontját emelte ki a maliciózus kritika. Ugyanő kosztümöket is váltogatott s már-

. fényképészeti műterme + cTemesoár-cbelüéros, Biget~ut4 .

enei Özemle

102

már úgy láiszott, hogy a ritmus ruhája mindent abszorbeál, nemcsak a Johannokat, hanem a Rikárdoka! is. Jól esik erről a kis epizódról megemlékeznünk. Eddig ugyanis úgy hittük, hogy csak magyar háborús zenei földön teremnek torzszülöttek. De ez a vérzivatar még a németeket is elszédíti. A

b re s la u i v á r o s i

s zínház

b u d a pesti ve n d é g sz e re p lé s e hírét a közelmúltban cáfolták. Az okok, melyek a júniusra tervezett előadásokat meghiúsították, ismeretlenek. Mindazonáltal nem lesz érdektelen, ha a pesti közönség utólag szerez híradást arról, hogy mivel akarták a breslauiak a Tisza Kálmánteret megörvendeztetni. A műsor elsőrangú s a mi fogalmaink szerint valóban felülhaladja egy „v á ro si" köszínházró! alkotott képze­ teinket. Eszerint tervbe volt véve E o s és Psyche bemutatása Rozycki-lől, azután az Ariadne auf Naxos, Die toten Augen, Der Schneider von Schönau, Mona Lisa, A mesterdalnokok, Tristan és lsolde és A rózsagavallér. — Az elmaradt breslaui szereplést csak sajnálni lehet. Akkor, mikor a m agyar Opera állandó túlzsúfolt­ ságáról esik panasz s mikor előadás előtt egy héttel nem lehet már jegyet kapni, semmiképpen sem ártott volna, ha a júniusi holt évadban az opera komoly emlőin nevelődött volna a közönség.

K re s z G é z a b e rlin i sik e re i.

K re s z Géza, a kiváló és országosan ismert hegedűművész szereplésével évek óta a külföldön is tiszteletreméltó nevet vívott ki a maga részére. A közelmúlt hangverseny­ évad legnagyobb részét Berlinben töltötte s utóbbi szereplése kapcsán két hang­ versenye ott méltó föltünést keltett. Az elsőt március 6-ikán a Blüthnersaalban rendezte a Blüthner-Orchester közremű­ ködésével. Ezen zenekari- és orgona­ kísérettel Bach E-dur koncertjét adta elő, Brahm s D-dur versenyét, míg befejező szám gyanánt Tschaikovszky D-dur koncertjét. — A második hangverseny kamaraszerű műsorán Oltó Levy mint orgonista és Paul Frenkel mint zongorista működtek közre. Érdekes műsorán C esar Franck A-dur szonátája, Vitali (1706) Ciaconna és Bach Ciaconna-je, W ieniawski D-moll konzertje s befejezésül kisebb apróságok szerepeltek. — A berlini kritika az elismerés legszebb hangján nyilatkozik Kresz művészi mun­ kájáról. Nemcsak mindenekfölölt álló teknikai készségét emeli ki, hanem muzsikális intelligenciája előtt is megemeli kalapját. Az egyértelmű dicséretben szinte versenyeznek a Berliner Morgenpost, a Berliner Börsen Courrier, a Berliner Zeitung, a Berliner Börsenzeitung és a Norddeutsche Allgemeine Zeitung.

>»<

Ú j B a c h - k a n tá te fö lta lá ló ja . Eg yik berlini lap új Bach-kantáte föl­ találásáról szolgál híradással. Dr. W erner Wolffheim, egy neves berlini műkrilikus és gyűjtő fedezte volna föl az új eddig is­ meretlen művet, melyet a legközelebbi Bach-évkönvvben szándékozik közzétenni.

S tr a u s s R ik á r d új o p e rá já n a k „ a k a d é m ik u s1* b e m u ta tá s a .

Április havában a berlini Opern-Verein különös előadást rendezett, mely matiné­ szerű jellegével és szokatlan tárgyánál fogva nagy érdeklődést váltott ki. Az A b e rlin i B e c h s fe in - g y á r előadás Richard Strauss-Vortrag címén szerepelt s egész tárgya Strauss Feuersnot lo n d o n i p a lo tá ja című új dalművének bemutatására szorít­ mint az idevonatkozó tudósítás jelenti, az kozott, melynek színpadi premiérje ezidőellenséges érzelmű angolok részéről árúba szerint küszöbön áll. A matinén a mű bocsáttatott. A gyári raktár vag y száz első­ analízisét Dr. Leopold Schmidt vállalta, rendű Bechstein-darabbal rendelkezett s a míg a zongorán maga Richard Strauss házzal együtt ötvenhatezerötszáz font ster­ játszotta a bemutatandó műveket. A matinén lingért adatott el. A vevőnek nyilatkozatot az új mű kórusrészleteit a német Operaház kellett közzétenni, hogy angol honfi, függet­ énekkara szolgáltatta. A matinébői vilá­ len a külföldtől s hogy az üzletet nem fogja gosan lehet leszűrni az önmagától kínál­ a német szellem receptje szerint vezetni. kozó tanulságot: ez az, hogy ma a leg­ jobb bornak is jó cégérre van szüsége. ílotolototolototototoiototolotototototoJotototoiotototoiotíotototototoiotototoloJotcíolototototototolotcMg _10 tem esvári gyártelepe, állandóan 5 0 0 ^

jn « O ./ g O z ik m

2 2 P llá m k g

T T l Q P l lQ T

,1r P lJ U J tO ^ '

ré s z ü é n u tá rs a s á p

m u n ká st fo g la lk o z ta t s m indenféle 3 fa jta gyú jtó t, b ő rz s írt, fé n y mázt, S cip ő kré m e t és kocsikenőcsöt gyárt-Q a legjobb minőségekben. o S peciális g y á rtm á n y a : E m ke -g yu jtó § ás E m ke-cipőkrém . S

105

enei Özemle A d re z d a i F ilh a r m ó n ia s e g é ly e . A háború pénzügyi nehézségei közepette eseményszámba megy a Drezdából érkező hír, amely szerint az ottani városi tanács a Filharm óniát húszezer márka segítségben részesítette. A segély ellenértéke fejében a társulat köteles húsz népszerű szimfonikus hangversenyt rendezni. A következő évekre a segélyezés nem fog szünetelni, ellen­ kezőleg huszonötezer márkás évi segítséget helyezett a városi hatóság kilátásba. — Nálunk, hol a háború első perce óta szinte varázsütésre szűnt meg a Szimfonikus Zenekar, érdemes a drezdai példát emlé­ kezetben tartani. Új m üncheni k a ré n e k e g y e s ü le f. A müncheni zeneéletre jellemző, hogy a közelmúltban új á kapella kórus ala­ kult, amelynek főfeladata kisebb vokális alkotások művelése. Az új egyesület igaz­ gatója Hirsch K ároly királyi zeneigazgató.

S charw enka új o p e rá ja.

>*<

A zürichi v e g y e s k a r id ei m ű s o ra ismét bizonyságtételül szolgál arra vonat­ kozólag, hogy Svájcban minő haladott a kórusteknika. Idén Beethoven Missa Solemnis-én kívül, melyet nagypénteken adtak elő s melyen az alt-szólót Durigó Ilona énekelte, Richard Strauss több kari műve és Liszt Ferenc Krisztusa vannak műsoron. N o rv é g a la p ítv á n y z e n e k a r c é lja ira.

Scharw enka FUlöp a jól ismert zene­ szerző, aki a közelmúltban ülte meg hetvenedik születés napját, „R oland “ címmel új dalművet szerzett. A külföldi tudósítók úgy vannak értesülve, hogy az új operát Berlinben fogják bemutatni. A z a n g o l- n ém e t g y ű lö le t e n g e d e tt. Ismeretes, hogy a háború első két évében az angolok mitsem akartak tudni a német zeneszerzők munkáiról. Idővel azonban a gyűlölet abbamaradt és amint az ide­ vonatkozó híradások jelentik, a közelmúltban a „Q ueen’s H a ll“ -ban Saint-Sáens és Debussy mellett Schumann és Brahm s is szóhoz jutottak. Az utóbbinak kettős konzertjét adták elő a béke idejéből nálunk is ismert Harrison-nővérek hegedűre és gordonkára. A p ró H írc s a rn o k .

sikerrel lett bemutatva. — Weingartner Dr. Eg e r vígjátékához, melynek Adam, É v a und die Schlange a címe, újabban színpadi zenét írt. — Max S ch illin g új operája a Mona Lisa Münchenben az udvari Operában került bemutatóra nagy sikerrel. — A brüsseli nagy színházban Strauss Rikárd Rózsagavallér-jának volt a premiérje a szerző személyes vezénylete mellett. — A párisi Schola Cantorum Vincent d’Indy vezetésével Bach János-passzióját adta elő. — A porosz katonai indulók közül az eddigi megállapítások szerint harmincöt orosz eredetű.

>♦<

A berlini Filharm ónia svájci körút előtt á ll: Zürichben és több más svájci városban rendeznek hangversenyeket. — A német Brahm s Gesellschaft május 5, 6 és 7-ikén három jBrahm s estélyt rendezett a Filhar­ mónia előadásában. — A würzburgi színház városi hatósága méltányolta a széninség által előállott szünetet s a játékidényt egy hónappal kitolta. — A bécsi udvari opera Slezák Leót újabban hat évre szerződtette. — Siegmund Hauseggernek, a kiváló német komponistának Natur-szimfóniája Kölnben

Két művészi érzékű norvég hölgy Ágnes Meyer és Mimi Wedel-jarusberg a közel­ múltban a norvég főváros zenei életének föllendítése céljából jelentős alapítványt tettek. Christiania első polgármesterének kezeihez négyszázezerkoronás alapítványt juttattak, mely egy Christianiában létesí­ tendő zenekar céljait fogja szolgálni. N or­ végia jelentős zenei élete dacára a zene­ kari kultura terén nagy mulasztások voltak nyilvánvalók, melyek a nagyjelentőségű alapítvánnyal most megszűnnek. F r a n c ia zenei hírek. A világháború kitörése óta francia és angol részről bizony igen kevés hír jutott el hozzánk. Aminek neszét vettük, az is néma komoly munkáról szólott, hanem a foly­ tonos ellenségeskedésekről, melyekkel az ántánt a germán zenekultúrát tűzzel-vassal irtani akarta. A szándékok most már bé­ késebbek s így jutottunk néhány érdeke­ sebb adat birtokába. Gábriel Fauré elnöklete alatt az 1871-ben megalakult „Société nationale de musique“ új erőhöz jutott és egész szervezetét rekonstruálni kívánja. A társaság keletkezése óta négy­ száztizenegy hangversenyt rendezett és jelentékenyen járult hozzá, hogy a francia zeneszerzők művei úgy otthon, mint pedig a külföldön elterjedtek. Az „Académ ie nationale de musique“ -be újabban két művet vettek f e l: Gábriel Fauré-nak P ro ­

^ élmagyarországi Beszámilolóbank 9 ?.~C7T Q —

cTemesoár~cBeloáros

—o

s3 -1 0

enei Ozemle

104

metheus című lírikus drámáját és Maurice Ravel balleíjét „A delaide" címmel. A Colonne és Lamoureux egyesített zene­ karok legutolsó hangversenyein több újdonság szerepelt: egy b-moll szimfónia Vincent d’ Indy-től, Gábriel Pierné-nek „Festin de 1’ Araignée" című műve, Basreliefs antiques Paul Hillemacher-tól és egy poéma hegedűre és zenekarra Fernand le Born-tól. Une heure de musique nouvelle címen rendezett hangversenyen a Béaru teremben Debussy egy szonátája került bemutatóra, mely fuvolára, brácsára és hárfára van írva, azonkívül Maurice Ravel dalai. Cam ille Erlanger, jól ismert komponista jelenleg három felvonásos drámán dolgozik, melynek címe Tania. E tárgyát G o rki egyik novellájából merítette. D e b u s sy b e te g s é g e . Közvetlenül Max Reger halálozása után járta be a világsajtót Debussy halálve­ szélye. A kiváló francia zeneszerzőről akkor azt hiresztelték, hogy súlyos termé­ szetű operációnak vetette magát alá s hogy íönmaradásához kevés a remény. Az álla­ potáról szóló hírek azonban egyszerre elmaradtak, de viszont Debussy haláláról sem érkezett híradás. Most azt halljuk, hogy a francia zene modern korifeusa felépüli, de súlyos betegsége nemcsak .egészségére, hanem munkakedvére is bénítőlag hatott.

irodalom L e e la ir h e g e d ü h a n g v e rs e n y e i. Leelair lí'87 (vagy 1697)-ber> született Lyonban és 1764-ben gyilkolták meg Páris­ ban, hol a legnagyobb hegedüvirtuózként ünnepelték Nagy vagyona és népszerűsége miatt sok volt az irigye ; leh,et, hogy ezek mesterkedése okozta halálát. Állítólag ő volt az első francia hegedűs, ki a kettősfogások teknikáját alkalmazta. Minden újítás túl­ zottan szokott föllépni, így Leelair is igen kirívóan állítja be a dupla-fogások hatását: (Peters-kiadásban megjelent) 6 koncertjének mindegyikében egy-egy egész tétel solo partieja elejétől végig kettős fogású. Úgy látszik, ezen „A ir“ -jei annyira divatosak voltak, hogy művei hatásának érdekében szinte elmaradhatlanná vált az újszerű ha­

tással beállított lassú tétel. Hogy ilyen módon hódolt a közönség pikantériavadászatának, abból is megállapíthatjuk Leelair erős haj­ landóságát a népszerűségre. Abból pedig, hogy nem törekedett uj formabeállításra, hogy ugyanazt a sablont tartotta meg állan­ dóan, bátran következtethetünk meglehetős fokú művészi tervszerűtlenségre, egy oly művész-életre, melynek első es főcélja nem a belső érték, hanem a külső és gyors siker. Leelair tételei gyakran meglehetősen üresek, unalmas fordulatokat csépelnek és legföljebb a hegedüvirtuóz kezelésével hat­ nak. Rengeteg szequencia, ugyanazon modu­ lációk végnélküli ismétlődései, formaépítés tervszerűtlensége annál is inkább kell hogy elkedvetlenítően hasson, mert hiszen Corelli és Handel müvei a kor művészetét egészen más fényben mutatják. Evvel szemben egy másik Leelair is van, a poéta, az invenciózus szerző, a finom, ihletett zenész. Ilyennek ismertük őt meg a „Hohe Schule“ -ben Dávid által kiadott müveiből és ilyennek tünteti föl a koncertek némelyike is. Szinte azt mondhatnók, hogy jó óráiban nagy mester volt, hogy elfogták néha született kvalitásainak követelődző szépséghangulatai. Ilyenkor a jövőnek, illetve a művészetnek dolgozott, különben pedig megelégedett a napi szükséglet akármilyen fedezésével. Nem a közepes zene-termelőnek képe ez : a köze­ pes szerző mindig korrekt és unalmas. Leelair azonban nem rendelkezett kellő „SatzTechnik“ -kel s ezért aztán ihlet nélküli müvei mindenképp rosszak, jó műveiben viszont az intuíció pótolja a kellő megalap’ s hiányait. (Az osztályozók „nagy dilettáns nak nevezhetik az ilyen típust). E rokonszenves, csaknem romantikusnak nevezhető művész-egyéniség melodikája nagyrészt a nápolyi iskolára, az akkortájban még divatozóra utal. Gyakran emlékeztet Handelre is, kinek műveit okvetlenül ismernie kellett. Friss, egészséges, sok szépséggel telített munka a 1 1 . koncert (op. 10 . í^r M Különösen a lassúja nagyon bájos, ’ i koncert (op. 10. Nr 6) is igazi poé műve. Szerkesztése is igen szép; az!.;q kesen épített kezdő tételben csak 1 — észlelhető néhány modulációbeli ke. Iegesség. Ú gy gondoljuk, hogy e két b'llű versenydarab megérdemli a renaissancec 1

(Budapest.

> ri

cKönyoek. D r. K ovács S á n d o r: H ogyan g ya ko ­ ro lju n k ? Néhány tanács zenét tanulók szá­ mára.

Budapest. 1916. Rózsavölgyi és Társa

É s D O IiN H E E M T T B iM E S V A flí- IB E t .V Á R Ö S jk lL tO V E D P 'S E IL E .ÍE T T r.

(Molnár S?r *

PS&3 353VKT É S IFÖ UÉKMEKKD K Ü 3 iÖ P lJiE < a E S S É 43EFK, SX SFiJaM Z S IR U K / ÍK 1ESE.U2ZQ1K Pl?5tQ'S7

26 3 -5

enei (yzem le Kiadása. Tízeniiatodrét. 72 lap. Ára 1 kor 50 fillér. A zene pedagógiája a rokon értelmi tudo­ mányok meg oly magas fejlettsége mellett is . bántó szívóssággal csüng a teknikán. Nemicsak a „régebbi , hanem az ujabb tanításnak is eredeti bűne, hogy mkább érdekli a taní­ tás tárgya, mint annak módszere. Aki eme egyoidalú jelenség okait fürkészi, nem a külső viszonyokban fogja megtalálni a hely­ zet egyedüli kulcsát. Hiszen a pedagógia is művészet s az igazi nagy pedagógus felüihetyezkedik a tételes objektív törvényeken s halad a maga írtján, melyet önképzettsége, tapasztalatai és megfigyelései jelölnek ki a számára. A legfőbb baj azonban föltétien ama körülményben keresendő, hogy a régi pedagógusok csak mesterek voltak s a teknikázast még a muzsikális béltartalom ki­ emelésénél is fontosabbnak tartották. Csak mikor humanisztikus műveltség fegyverzeté­ ben lép íöl egy-egy pedagógus, mikor az értelmi elmélyedés fáradtságos művén halad végig a későbbi mester, akkor lesz mind­ inkább nyilvánvalóvá az egyszeregy, hogy az empirisztikus gyümölcsöztetésen kívül pszihikai együtthatóknak is van itt jelentő­ ségük Magyar földön a zongorapedagógiának szellemi transzformálása akkor veszi kez­ detét, mikor a zeneakadémia a tanárképző életbeléptetésével kapcsolatlan Chován mód szertana lát napvilágot. Ekkor halljuk az első , fjgyelmeztető szót, melynek vétele után a ■ 'Jtnikázók” félmüveit csapata ijedten vonult -Spa a maradiság odújába. Azóta az „értelmi" nevelés egyre mélyebb medreket ás, míg újabban D r. K ovács Sándor idej.vonatkozó kutató megállapításai a meglepe­ té s s e l egyidejűleg büszkeséggel és várako‘ ££tssal töltik el mindazokat, kik bíznak benne, hpgy e tömegteknikázás fölött kongatják immár a lélekharangot. Dr. Kovács egyéni­ ségében megtaláljuk az arravaió hivatottság ^föltételeit A Kössler-Szendv iskola eszitjiftyie n tökéletes iskolájában nevelődött 1 "gyá Az elsőtől a mintapedagógus alaposjiát és rendszerességét sajátította el, a ylodiktól pedig a szakpedagógiának ama "a tökéletességét, mely egymagában is jmi elmélyedésre ösztönözte. Amikor szermég a Sturm és Drangperiode Andrássyotthonából ismertük, alig gondoltuk, hogy pedagógia ama útjára lépne, mely rend­ szerint az utoiso állomás a magasabb zenei ^képzettségű pályán s nem több a kenyéralkalomnai. Dr. Kovács azonban általános humanisztikus tájékozottságával, sajat tapasz-

f

Zenem űvek

hatók

Galam bos és Fenyő cégnél

57 5—5

Tenresvár-Beiváros, Hunyadi-utca.

I

105

taiataiva! és élményeivel a pedagógiának annyira új útjait világitotia be. hogy mun­ kája eddig is állomást jelent s irodalmi szem­ pontból is emlékezetes marad. A gvakorlás uj kézikönyve káté : a zon­ gorapedagógia kis kátéja, ü g y van kompri­ málva, hogy tanár is, tanítvány is megtalálja benne a magáét. Apróra váltott, népszerű hangnemben tartott Útmutatások ezek, melyek címeikkel is uj folyamatot tükrüztetnek vissza. Ami bennük uj. az a lélektani megfigyelések­ nek ama színes foglalata, melyet régebben a zongoratanítás nem ismert Ez tárgyat ellen­ őrzött, tananyagot adott, de figyelmen kívül hagyta, hogy mi a cél elérésének legkönnyebb útja. Most gazdag csokorba kötve kapjuk készen mindazt, ami ma a zenei tanítás lélek­ tani fejleményeihez társul szegődik. S bár a mű a zongora hangszerét tartja szem előtt, elvi tételei oly általános érvényűek, hogy át­ vitt értelemben minden hangszer értelmi mun­ kájára állanak A szellemi túisúly hangsúlyá­ nak foglalata ez a könyv, melyet nemcsak el­ olvasni, hanem mindenkor készen kell tartani a zongorán : akkor is ha tanítunk, akkor is ha tanulunk. A szerző eme népszerű ajándéka mellett tudvaievőleg állandóan búvárkodik a tudo­ mányos pedagógia terén. Értelmi megállapí­ tásai mindig uj csapásokon haladnak s akik külföldi s más természetű munkálkodását ismerik, érthethően sokat várnak jövő kuta­ tásaitól

Temesvár.

ffárosy Dezső.

Beethoven. Irta M o ln á r Antal. Az Olcsó K ö n y v tá r 1854 —I855-ik száma Kis tizenhatodrét 38 lap. Ára óü fillér. Elöljáróban szóvá kell tennünk az „O /csóM a y y a r“ és hasonló címen ismeretes irodalmi vállalkozások programmját. Eredeti céljuk, hogy a tudomány, irodalom és művészet nagy ku lturértékeit váltsák kicsire s hogy olcsóságuk mellett a tömeges terjesztés révén a népszerűsítés nagy küldetését szolgálják. Anélkül, hogy az Olcsó K ö n yvtá rn a k eddigi ezerkilencszázat megközelítő katalógusát apró­ lékosan ismernök, merjük megállapítani azt, hogy a művészeti kultura irodalmi szolgá­ latát illetőleg a zenének nem jutott nagy hely. Irodalmi vezetőink sincsenek még át­ hatva a gondolattól, hogy a zeneművészet­ nek is vannak értelmi kincsei s hogy napjai a kulturkorszakok integráló elemei, sőt tényezői. Kiváló zeneiróink rest ütnek ezen a szegényes konzervatív fölfogáson s közülök most a legkiválóbbak egyikének M o ln á r

,Korona“ ~ és „R o y a I“ Ö Z, Cl 1U J Cl C l í v

1

T e m e s v á r - Jó z s e fv á ro s I (P á ly a u d v a r közelében). 1

Kényelm es szobák, központi fűtés, elsőrendű , I konyha. 56 1 —6 j

•enei

106

Antalnak Beethoven-portréja fekszik előttünk. Ha a mű kerete nem volna harmincnyolc lap terjedelméhez kötve, monográfiának kel­ lene minősíteni Mert távol áll a biográfia élettelen aprólékosságától, nem boncolja a szakszerűség szemüvegén az elmondandókat. hanem kultúrtörténeti távlatból rajzolja meg Beethoven egyéniségét Ennek az eszményi cél­ nak a megvalósítása természetesen föltételezi azt, hogy szerzője nemcsak a zenész, hanem az általános műveltségű intellektuell látó­ szögéből vesz észre mindent. S ez a pont az, mely e könyv olvasásánál elismerő hódo­ latra késztet. Egyszerü elolvasása is örömre gyullaszt : ime zenei íróink az általános kulturmeglátás oly imponáló fokán állanak már, ho£V lehetetlen, hogy az efajta irodalom ne találjon utat a müveitek fölfogásához Dióhéjban elmondott kulturkép ez. ki­ indulva a millió - elmélet alapgondolatából. Megrajzolja a Beethoven-előtti kulturidöt, a zene kifejezési- és formanyelvét s igy tér át annak a nagy fejlődésnek a jellemzésére, mely Beethoven nevével azonos. Hogy csak egyet idézzünk, az ..eszmei súlyosság" kieme­ lésével adja hű képét annak a változásnak, melyet Beethoven elődeivel szemben pro­ gramúiként vallott Úgy művelődési, mint pedig esztétikai mondanivalóit előkelő és kifogástalan, rendkívül kifejező és jellegzetes dialektika könöíösébe öltözteti s így könyve mindvégig lebilincselő marad. A további jellemzés helyett ideiktatjuk a mű zárószavait. ezek önmaguk adják írójuk dicséretét „Zárkózottsága, a mindinkább fokozódó elszigetelődés példátlan megtisztulásba kormá­ nyozza Beethoven energiáit Ha az utcára lép, megilletődve szemlélik féleimes. dúlt alakját. Idősebb korában írt munkái a végső lénye­ gek világából szólnak le hozzánk. Humora szinte a másvilág megbékiilésévé magasz­ tosul. Fausthoz tervezett, de meg nem írt zenéjéért kárpótol a IX. szimfóniában, mely abban egyezik Fausttal, hogy életünk leg­ nagyobb mélységeinek lényegébe visz a szinte megdicsőiiltcn leszűrt művészet szárnyán. Beethoven egész életén át keresi az örök emberit, nem tudákosságból, hanem megismerésvágyból olvassa Aischylost. tiszfában van a prometheusi tűz múlhatatlan tragődiájával. A görögök útján igyekezett eljutni a keresztény világ lényegének meg­ értéséhez. Olvassuk, hogy élete végén még egy „Bacchus“-szimfóniát tervezett, melyben bizonyára a régiek tiszta, primar életörömét kívánta a keresztény kor szellemi elmélyedé­ sével kiegyeztetni. Uj. végtelen horizontok nyílnak meg előtte és mikor a halált érzi közeledni, úgy látja, hogy még semmit sem

♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

|„Palace“-kávéház. ♦

X ▼ ss t —6

% ♦

Elsőrendű cigányzene. « Színházi vacsora ♦

alkotott, hogy a világmegváltó tett még hátra van. Idecsúcsosodik a nagy ember ideáiizmusában a germán világ igazi keresz­ ténysége. Beethoven a legigazabb, a legvégletesebb ember, annak minden sötétségével és fényé­ vel. bánatával és örömével : az ember valódi lényege : a világosság keresése, az öntudat küzdelme, a titánság. benne sűrített erővel lép elénk. Egész élete kiáltás Isten után, a harmóniája csak abból az érzésből fakad, hogy testvérek vagyunk és a csillagok test­ véreiként lebegünk az örök végtelenségben, Isten kezén nyugodva. Beethoven zeneművészete a X IX . század zenéjének alapja Benne kapjuk a kor kul­ túrájának, lelki képének legtalálóbb vetítését. Ahogy korának társadalma az arisztokrata és népies vonások egyeztetését, az u n. polgári alakulást mutatja, úgy az ő zenéje is egyrészt arisztokratikus, legmagasabban szár­ nyaló, de másrészt a népzenéből stilizált melodika varázsa által lesz népszerűvé. Amig a jelen rend marad uralkodó, amig kultúránk fövonása a fájdalom és a szépség utáni vágy marad, addig Beethoven művészete lesz annak bizonyára legtalálóbb tükre".

*

A ragyogó belső értékek, melyek a kis fiizet minden sorából revelálódnak, csak akkor válnak gyümölcsözőkké, ha a magyar ! értelmiség ezt a szerény, de tökéletes müvet j. d. ; figyelemére méltatja. J

A g o rd o n k a já té k technikája és tan ítá ­ sának módszere. Irta Dr Sebestyén Sándor,

a Nemzeti Zenede és a székesfővárosi középés felsőfokú zenetanfolyam tanára Kis i negyedrét 82 lap Rózsavölgyi és Társa cs. és kir. udv. zenemükereskedés kiadása, Budaj pet IV , Szervita-tér 5. Ara 4 korona. Ismét egy könyv, mely a magyar zenej pedagógia előnyét hirdeti s találó bizony­ ; ságát szolgáltatja annak a tételnek, hogy ma nemcsak a zongora és hegedű tanítása finomul, hanem a többi hangszerek metodi­ kája is kialakulóban. Kétségtelen, hogy mindaz, amit a szerző terjedelmes művében elmond, valóban nem tartozhatik egy hiva­ tásos celló-iskola keretébe. A zenei példa­ tár közé ékelt elméleti utasításoknak ugyanis j mindenkor meglesz az a nagy hátrányuk, i hogy a tanuló előszeretettel kerüli ki ezeket s a hangjegy mellett a szövegnek csak má­ sodlagos értéket tulajdonít Viszont azonban elhibázott módszertani eljárás volna, ha e

TMschneider István cs. é s k ir . u d v . s z á llító

35 5-5

Temesvár.

A já n lja le g fin o m a b b k i v it e l i b ő r d is z m ű á r ú it: n ő i r e tik ü lje it, p é n z s z i v a r - és c ig a r e tta tá r c á it. T e le fo n : 5 4 3 .

enei

107

metodika csak az iskola legfelsőbb fokán válnék értékké. A tanárnak tanítványa értelmi fokához kell alkalmaznia, mikor és mennyit közölhet belőle. Összefoglalható ismertetése pedig nemcsak az iskolának, hanem az élet művészének is előnyére válik majd. A szerző könyvét három részre tagolja: az elsőben a gordonka történetét ismerteti, a másodikban a játék teknikáját Ez utóbbi részt négy fejezetben taglalja: az első a hangszer ismertetését foglalja magában, a második a jobb-, a harmadik a balkéz teknikáját, végül a negyedik a hangszer tartását tárgyalja. A második rész mindazon adatokkal szolgál, melyek a gordonkajáték metodikájára vonatkoznak. A könyv nyelve egyszeiü és közvetlen, példatára jellegzetes s a nyújtott anyag mindig a középszerűség helyes anvagfölosztásával szolgál. Minden gordonkajátékos hézagpótló müvet ismer föl benne, melynek külsejét a a Rózsavölgyi cég előkelő ízlése teszi tetsze­ tőssé. j. d.

azon. ha főleg a „kis“ modernek egyenlőre igen kevés öntudatról számolnak be Pedig kétségtelen, hogy mindaddig, míg ez a közös kiindulópont hiányzik, kevés reménységünk van arra, hogy az uj irány a pedagógia iskolás útjára is reátér A vajúdó probléma okából kifolyólag valóban a szen­ záció erejével hat majd az instruktiv kísér­ let, melynek első szerzője az olasz F rugatta. Keresi az uj nyelv bázisát s helyes érvekkel a hangrendszerhez tér vissza, melynek egész iépcsöjii skálájában ismeri föl az uj ki­ nyilatkoztatás ábécéjét. Ezen az alapon el­ indulva három füzetben adja közre a zon­ gorapedagógia approbált ábécéjét: etűdöket, hanglétragyakoriatokat, végül a harmadik füzetben ujjgyakorlatokat. Módszertani alkalmazással értékesíti mind­ azt, mit a zongorapedagógia e hármas feje­ zet alatt hasznavehetőt termelt Rendkívül minuciózus gonddal iigvel az ujjazás helyes­ ségére s amennyire uj hangrendszere engedi, azon van, hogy kétszólamú tételén belül az uj hangrendszer harmóniai lehetőségei is iga­ zolva legyenek. Amellett gazdagon aknázza ki az összes modulatorikus lehetőségeket s itt sokat enged meg önmagának azon elv alapján, hogy a régi Quintenzirkel hangnem­ beli rokonsága már csak iskolás emlék. Az uj gyakorlatok a jö v ő zongorazenéjét szolgáltatják. Csak bevilágítanak az igeret földjébe, de még nem eléggé érettek arra, hogy azt el is foglalják. Vázlatokat és lehe­ tőségeket nyújtanak, távol attól, hogv esküt követeljenek, attól, ki irántuk érdeklődést mutat. Annyi azonban bizonyos, hogy mint kezde­ ményezés föltétlenül első helyen állanak. Hatásuk alól senkisem vonhatja ki magát. Aki már hitvallásának tartja az új irányt, az segítőt lát benne, aki exotikum gyanánt fogja föl, az a tanulmánynak is örvendeni fog. Rendkívül érdekes volna, ha a hüpermodern apostolok nyilatkoznának őszinteséggel afelett, vajjon valóban fogadott pedagógu­ suk-e F rugatta ? A szenzációt ajánljuk minden haladni vágyó zongorista figyelmébe. j. d.

2 e n e tn ű o e k .

D e r moderné P ianist. 10 tagliche Líebungen für Klavier auf Basis der im neueren harmonischem System gebráuchlichen Tonieiter. Kompomért von Oiuseppe Frugatta. Nr. 11483. Ára két márka C a r i s c h u. J á n i c h e n. Leipzig und Zürich. Die Tonleitern des M odernen Pianisten. Von Giuseppe Frugatta. Nr. 13430. Ara 2 50 márka C a r i s c h n. J a n i c h e n, Leipzig und Zürich

Die ő F in g e r Übungen des Modernen Pianisten. Von Giuseppe Frugatta. Nr. 13516. Ára 2 márka. C arisch u. Janichen, Leipzig und Zürich. A hüperntodern zenei törekvéseknek eddig az volt a velejárójuk, hogy problémákat ad­ tak s egyéniségek szerint váltakoztak. Korai volna szólani arról, hogy a hiipermodern zenei törekvések bázisa ma tisztázva. Nem­ csak nemzetközileg, de faji szempontból sincsen sok reménység arra, hogy egy-egy zenei nép hiipermodern törekvései közös alapból induljanak. Ma még igen sokszor a szertelenség az, mely e modern törekvések hordozója s igy nem kell csodálkoznunk

C a ris c h c é g k ia d v á n y a i k ia d ó h iv a ­ ta lu n k ú t já n is m e g re n d e lh e tő k . Jótállás a biztos V ) - * t l r á n i n tökéletes bizeredm ényért! r ^ C l I l V C l l i I i I tos patkányirtószer (nem méreg), emberre és háziállatokra nem veszélyes. R c it t c r O s z k á r nagybecskereki nyug. főkapitány és fajbaromfitenyésztőnek ta­ lálm ánya, egy doboz 3 korona. Ismertető leírást kérésre ingyen küld a P a ík á n in - g y á r egyedüli elárusítója, a T o ro n tá li A g rá rb a n k R é sz vé n y tá rs a s á g , N a g y b c c s k e re k e n . 1— 10

>»<

Sechs leichte Stiicke für Klavier zweihándig von Paul ZUcher op. 116. Egy mű ára — .75 márka J Schu­ bert u. Co., Leipzig. A gyermekszerzeményeiről előnyösen ismert szerző a jelenlegi ciklussal a zongorapedagógia legalacsonyabb fokú igényeinek kivan szolgálatot tenni. Hat müvet ölel föl a sorozat, mindegyik a természetből merített 1—10

W andern im M ai.

L O H R M Á R IA - K R O N F U S Z A főváros első és legrégibb csipketiszíító-, vegytisztító- és kelmefestő g yári intézete B u d a p e s t, V III. ke r., B a ro s s - u íc a 35. sz ám . Fió ko k : 11, Fő-utca 27, IV , E s k ü - ú tó é s K e c s­ keméti-utca t4, V I., Andrássy-út 16 és Terézkörút39, V.,H arm incad-u 4,Vili.,Iózsef-körút2 .

j j

enet (3 zernle

108

májusi képet rögzít meg. Cimök egyúttal programmjuk megvilágítására vonatkozólag is felvilágosítással szolgál: 1. Auf, in's Freie. 2. Unterm Maibaum 3 Der Blumen Erwachen. 4. Echo im VValde. 5. Platscherndes Bachlein. 6. Beim fröhlichen Spiel. Bar az egyes számok nehézségi fok sze­ rint talán árnyalatban különböznek egymás­ tól. mindmegánnyi könnyű, csupán stilszerű kidolgozásuk kívánja a tanár segítő mun­ káját. Amellett haladott kifejezési és formaérzéket tüntetnek fel.

S ágody O tm ár: Z ongoradarabok kez­ dőknek. 1 sorozat. Kiadja a Magyar Gyer­ mektanulmányi Társaság. K o d e r Alfréd op. 11 : E in Traum. Für Violine mit Klavierbegleitung. Rózsavölgyi és Társa, Budapest. Emil S ö ch tin g op. 153: E iirs K inderherz. J Schuberth u. C o , Leipzig. H u b e r: 2 5 m a g y a r dal. V , VII. és Vlll-ik füzet. Nádor Kálmán kiadása, Buda­ pest.

>~< Sechs leiclite in s tru k tiv e K/avierstücke. Von Martin Frey. Heft 1 und 2. Egy-egy fiizet ára 1 márka. J. Schuberth u. Co.,Leipzig. A hat gyermekópus két főcím közé soroz­ ható : az első a TanzbUder im altén S tii fölirást viseli s egy gavottet, egy menüettet és egy lándlert ölel fel. A második a han­ gulatképek rovatába sorolandó s három aicimet tüntet f ö l: Sehnsucht, Heimweh. Abschied. Egész faktúrájuk úgy ritmikailag, mint harmóniailag kis igényű, telve a legfrissebb invencióval Főképp a táncapróságoknak jósiunk nagyobb elterjedést

>•<

N y o m a té k o s a n

la p u n k

h o z m e llé k e lt g y ü j t ő iv fö lh a s z n á lá ­ s á v a l f o ly ó i r a t u n k a t is m e r ő s e i k ö r é ­ ben

a já n la n i

s z ív e s k e d je n e k .

Ha

m in d e n e lő fiz e tő n k csa k e g y u j m e g ­ r e n d e lő t s z e re z ,

ú g y a la p jö v ő je

b iz to s ítv a .

Juvenilia. 10 píccoli pezzi per pianoforte di M. Enrico Bossi. Carisch u. Jánichen, Leipzig. Nr. 12301-től 12310-ig. Tíz darab egyenkint 1 márka 30 Pfenning, a negyedik egy márka. A gyermekszobának szánt eme apróságok­ ból új, modern hang szólal, mely nem­ csak teknikában, hanem a művek egész kon­ strukciójában is újszerűt nyújt. Bossi itt a refor­ mátor vértezetével lép föl s nemcsak modu­ lációban és riimikában, hanem formában is szakít minden konvencióval. A darabok belső tartalmát cimök teszi világossá: 1. Das verzauberle Schloss. 2. Des Narren Lied 3. Der kleme Savoyard. 4. Das Gebet des Einsiedlers 5 Der Fíolzhauer. 6. Die schlafende Prinzessin. 7. Das vveisse Máuschen. 8. Ein Mondessírahl. 9. Marionettenspiel. 10. Blindekuhspiel Aki bízik benne, hogy a musica nova kísérletei a gyermekszobáig is eljutnak, nagy gyönyörűséggel merül el a sok esprit-re valló apróságokban.

>►<

‘-Beküldött ‘dblűoek.

A z e n e is k o lá k k a i v a ló b e n s ő k ö ­ z ö s s é g e t ig e n n a g y r a b e c s ü ijü k s a la p e x is z te n c iá íis a la p ja g y a n á n t te k in t jü k . H a m in d e n m a g y a r z e n e ­ is k o la t a n á r a iv a l év n ö v e n d é k e iv e l e g y ü t t c s a k 8— 10 p é ld á n y r a fiz e tn e e lő , n y u g o d t lé le k k e l te k in te n é n k m u n k á n k s o rs a elé. Kiadótulajdonos: Já r o s y D ezső. Nyomatott a C sanádegyházm egyei könyvnyom dában.

Gyom orbajosoknak

Arad. 1916 Bárd

S c h u b e rth c é g k ia d v á n y a i k ia d ó h iv a t a lu n k ú tjá n is n ie g re n d e lh e fő V .~

nélkülözhetetlen gyógyszerük az

Eg ri víz: melyet az e g ri írg a lm a s o k 150 év óta készítenek. Kapható a 'gyógyszertárakban, de legcélszerűbb megrendelni "az Irg a lm a s re n d g y ó g y s z e rtá rá b ó l E g e r . Kis üveg 80 f. Közép üveg 2 kor 20 f. Nagy üveg 4 kor. 40 fill. Kevesebbet mint 5 kor. értéküt postán nem küldünk. U tá n z a to k tó l ó v a k o d ju n k . 30 3— 10

|

Tokaji gyógybor

J

J ♦ I ♦ ♦

betegeknek, ajándéknak alkalmas, postacsomagokban. S z o m o r ó d n i ........................... K 18.50 A s s z u ......................................... K 25.— V e g y e s e n ................................K 22.— Édes szomorodni . . . . K 24.— Ü r m ö s .................................... K 18.— frankó. Hordóvélelnél olcsó árak.

|

S z t a r e c z k y G éza, szőlőbirtokos

X D r. W agner József: A z a ra d i „P h i/h a rm önia“ -E gyesület huszonötéves m űködé­ sének ismertetése. Az egyesület kiadása. P é v fy G é z a : U j k u ru czn ó tá k. Ferenc és Testvére, Budapest.

k é r jü k

m in d e n b a r á t já t , h o g y a j e l e n s z á m ­

J

T o lc s v a T o k a j m ellett.

50 2—10

^ je n e i O zemle

M. E. B O S S 1:

\A 7eg en sícin

JU V EN ILIA .

* * Lipót és Fia Tem esvároít

Tíz könnyű zongoradarab:

E ls ő d é lm a g y a ro r s z á g i o rg o n a é p ítő m üinfézet v illa m o s üze m re b e re n ­ dezve.

1. Das verzauberte Schloss. — 2. Des Narren Lied. — 3. Der kleine Savoyard . — 4. Das Gebet des Einsiedlers. 5. Der Holzbauer. — 6. Die schlafende Prinzessin. — 7. Das weisse Mauschen. — 8. Ein Mondesstrahl. — 9. Mariottenspiel. — 10. Blindekuhspiel.

Szállítanak kitűnő legujabb rend­ szer szerint készített

pneumatikus orgonát bárm ily nagyságban a legolcsóbb árak mellett. M in d e n n e m ű ja v ítá s o k a t, á t­ ép ítéseket, kitisztítást, h a n ­ g o lá s o k a t, v a la m in t o rg o n á k é vi g o n d o z á sá t, jó k a rb a n ta rtá s á t o lc s ó n v á lla lu n k .

i

Egy-egy fűzet ára 150 Márka, negyedik számúé 1 márka.

Az 1901. évi makói ipar- és gazdasági kiál­ lításon nagy díszoklevéllel kitüntetve. Az 1896. évi kiállításon a nagy miileniumi éremmel kitüntetve. S ü rg ö n ye im : W egenstein. Költségvetéssel és rajzokkal kívánatra in­ gyen és bérmentve szolgálunk.

Kiadó:Carisch u.Co.(Carisch u. Janichen ut.) Leipzig és Zürich.

=8==£@3=

r )r . Csasznek ^ Nándor

TELEFO N

SZÁ M

129.

ELSŐ KÜ LÖ N LEG ES­ S É G E K - , RÖVID-, SZA LA G -, FEH ÉR-, T A P 1 S S E R IE É S NŐ1D IV A T Á R U R A K T Á R .

TEM ESVÁR.

UJD O N SÁGO K M INDENKO R RAKTÁRON!

i)

Központi iroda: Temesvár, Józsefváros, Scudier-íér 1.1. Telefon 41.

=8 =

^ KODAI BjgNŐ

+ kereskedelmi vállalatai + E lv á lla l: Központi fűtő­ berendezéseket és fűtőtes­ tek, gáz- és vízvezetéki csövek és alkatrészek szállítását és berendezé­ sét. Szállít: Mindennemű hazai és külföldi szenet, kokszot, brikettet, fűtés és ipari üzemek részére, kovácsszenet, borsokokszot, antracitot stb. E rd ő ­ irtás: mindenfajta tüzelő­ fát, épületfát és épületanyagot, cement, mész, eternit stb. Ipari és mezőgazdasági gépek és kellé­ kek, olajok.

a

Telefon 41. 20 5—5

13 3-10

"

S Ü R G O N Y C IM : S K O D A Y BENŐ , TEM ESV Á R. A L A P IT T A T O T T 1876. É V B E N .

l£f=====8====«=====8®3=^^

Jjungária-füröo

Gőzfürdő 185-5 Vízgyógyintézet Kádfürdő Népfürdő

Scmssvár-Qyárváros, Cget-át.

K e d v e z m é n y e s je g y e k tra fik o k b a n , e g yle te k b e n és v illa m o s k a la u z o k ­ n á l k a p h a tó k .

Gyárvárosi Drogéria Schunk M. és T ársa

! Angster József és Fia 27 3-10

T e m e s v á r - G y á r v á r o s , Fő - u tca 2 4 .

Orgonaépítők, orgona- és harmóniumgyár Pécseit.

A jánl: Gyógyászati és háztartási cikkeket, leg5S í —to finomabb illatszerés és piperecikkeket jutányos árak mellett. Vidéki ren­ delések pontosan eszközöltetnek.

Ajánlják kitűnő hangú és erős szer­ kezetű légnyomatu és elektromos be­ rendezésű orgonáikat a legjutányosabb árak mellet! művészi kivitelben. R ak­ táron kitűnő hangú harmóniumok minden nagyságban. Elektromos fujtató-készülékek.

Komáromi és Tóth ■MBaMiBaaiiuiaaBoaiaflaiauMBua■■■■■■■■■■aBa h e g e d ű k é sz ítő k m ű term e

Budapest, IV., KossuthLajos-utca 10. Két arany, e gy ezüst és egy nagy nulleniumi éremmel kitüntetve. A pécsi ofszá» os kiállításon állami arany rcntmel kitüntetve. Alapít* tatott lé>67. rlapot kívánatra ingyen küldünk. A budapesti bazilika orgonáiénak építői.

Hegedűkedvelők saját érdekük­ ben kérjenek árjegyzéket bér­ mentve. Elsőrangú uj hegedű­ készítő és javító műterem. Ki­ váló húrok stb. Esetleg részletfizetésre is szállítunk. 25 5-10

f

■■■■■■■■■■■ II ■■■■■■■ B

OLZER

cs. és kir. udvári és kam arai szállító

I

Temesvár-Belv., LÖffller-palota.

■■ ■

Legujabb modellek, modern kreációk, utcai és estélyi ruhák, prémgarniturák, divafos blúzok és kabátok, is 3-0

Kecskeméty

Fényképezőkészülékek. — Kellékek. Műszerész. — Javítóműhely.

Tem esvár, Agrár-palota. Á rje g y z é k in g y e n .

T á v b e s z é lő 220