Határtalanul – II. rész Erdélyben jártunk A Határtalanul pályázat keretében 2016 áprilisában a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum két osztálya járt nálunk a dél-dunántúli régióban, 2016 májusában pedig mi viszonoztuk a látogatást, megnézve Erdély nevezetességeinek egy részét. A program résztvevője a 10. A és a 10. C osztály 40 tanulója, négy kísérőtanárral. A szokványos 2 napos osztálykirándulás helyett 6 napos útra indultunk, legfőbb úticélunk Kolozsvár volt, ahol testvériskolánk, a Báthory István Elméleti Líceum diákjai fogadtak minket – ahogy azt mi is tettük korábban, amikor április közepe táján ők látogattak el hozzánk.
1. nap, kedd: Nagyszalonta, Nagyvárad, Királyhágó, Csucsa Utunk május 17-én, egy napsütéses kedd reggelen indult. Amint átléptük az országhatárt, első állomásunk Nagyszalonta volt, ahol a Csonka-toronyban található Arany János Emlékmúzeumot tekintettük meg.
Ezután Nagyváradra mentünk, ahol a Szent László Székesegyházat, valamint a környezetében található püspöki palotát és a kanonoksort néztük meg.
Ezt követően Királyhágón a csodálatos kilátásban gyönyörködhettünk, majd némi utazást követően a csucsai Ady-emlékházat látogattuk meg.
A határon történt események miatti időcsúszás következtében Kalotaszegen már nem tudtunk megállni, csak a buszból csodálhattuk meg a vidék jellegzetességeit. A nap zárásaként Kolozsvárra érkeztünk, ahol a szállásunkat foglaltuk el.
2. nap, szerda: Kolozsvár A szerdai nap Kolozsvár nevezetességeinek megtekintésével telt el. Továbbá szerda reggel találkoztunk rég nem látott barátainkkal, a Báthory Líceum diákjaival. Az ő idegenvezetésükkel tekintettük meg a Szent Mihály-templomot az előtte található Mátyás király-szoborcsoporttal, Mátyás király szülőházát, a piarista templomot, a Bánffy-palotát, a Farkas utcai református templomot, illetve magát a Líceumot is.
Ezt követően egy rövid szabadidőben láthattuk az Állami Magyar Operát és Színházat, és a nemrégiben felújított Sétateret. A szabadidő lejártával a Házsongárdi temetőbe látogattunk, ahol megkoszorúztuk többek között Dzsida Jenő, Apáczai Csere János és Kós Károly sírját.
A késő délutánt és kora estét ismét a Líceumban töltöttük. Itt sor került egy kis közös vacsorakészítésre, ami mellett egy barátságos focimeccsre, kosárlabdázásra, röplabdázásra, de még rövid népdaléneklésre is jutott idő. A sok szép látnivaló mellett a legfontosabbak a közösen eltöltött vidám pillanatok, és a viszontlátás örömei voltak.
3. nap, csütörtök: Torda Csütörtökön Tordára látogattunk, ahol először a sóbánya látogatható tárnáit jártuk körbe, miközben a só jótékony hatását is élveztük.
Később Torda belvárosának nevezetességeit néztük meg, a református templomot és azt a római katolikus templomot, ahol 1568-ban - Európában először kikiáltották a vallásszabadságot.
Megkoszorúztuk katonatemetőben.
a
Tordai
csata
elesett
magyarjainak
sírjait
a
Természetesen a Tordai-hasadék sem maradhatott ki a látnivalók közül, ahogy Kolozsvárra visszatérve a Fellegvár sem.
4. nap, péntek: Válaszút, Marosvásárhely, Szováta, Korond Pénteken elköszöntük kolozsvári barátainktól, és tovább indultunk Válaszútra, ahol Kallós Zoltán néprajzkutató gyűjteményét látogattuk meg.
Miután megtekintettük a múzeumot, magát Zoli bácsit is köszöntöttük nemrég ünnepelt születésnapja alkalmából néhány válaszúti népdallal. Cserében ő is meglepett minket egy dallal, amelyet egy általa taníttatott, szórvány magyarsághoz tartozó kislány adott elő. Azt is megtudhattuk, hogy júniustól, gimnáziumunk volt diákja (Tar Virág, néprajz szakos hallgató) fog ösztöndíjjal az alapítványnál dolgozni.
A program következő pontja Marosvásárhely volt, ahol megtekintettük a Kultúrpalotát, a Bolyai Farkas Líceumot, illetve az előtte található Bolyai Farkas és Bolyai János szoborkettőst, és a Teleki Tékát.
Ezt követően Szovátára érkeztünk, ahol a monarhiás hangulatot idéző patinás üdülőhelyet és a Medve-tavat csodálhattuk meg.
A nap végeztével Korondra értünk, ahol a szállásunk volt és ahol másnap reggel a korondi fazekasság remekműveiből vásárolhattunk ajándéktárgyakat.
5. nap, szombat: Békás-szoros, Gyilkos-tó, Nagyenyed, Torockó A szombati napot többségében a lélegzetelállítóan gyönyörű természetben töltöttük. Hosszú túrát tettünk a Békás-szorosban illetve a Gyilkos-tónál, amelynek a legendáját nagy érdeklődéssel hallgattuk végig.
Később Nagyenyedre utaztunk, ahol a Bethlen Gábor Kollégiumban jártunk és megnéztük a nagymúltú iskolát, majd megkoszorúztuk Kőrösi Csoma Sándor emléktábláját. A várfalon elhelyezett emlékfalnál megemlékeztünk az 1849 januárjában ártatlanul lemészárolt magyarokról, utána a vártemplomba mentünk.
Végül Torockóra érkeztünk, ahol gyönyörködhettünk a jellegzetes falusi utcaképben, illetve az előttünk magasodó Székelykőben és itt töltöttük az utolsó éjszakánkat is.
6. nap, vasárnap: Gyulafehérvár, Vajdahunyad, Déva, Arad Utolsó napunk Gyulafehérváron, a várnegyedben indult, ahol megnéztük a Szent Mihály Érseki Székesegyházat, a püspöki palotát, a fejedelmek lakóházát, a Batthyáneumot a hajdani csillagvizsgálóval.
Programunk a dél körüli órákban Vajdahunyad várának megtekintésével folytatódott. Továbbhaladva megcsodálhattuk a hegytetőn magasodó Déva várát, ami még a távolság ellenére is lenyűgözően gyönyörű volt.
Utolsó állomásunk Arad volt, ahol az obeliszknél megemlékeztünk a 13 vértanúról és együtt elénekeltük a Himnuszt. Lehet, hogy nem tűnik különlegesnek, de ez akkor és ott nagyon megható volt.
A hosszú buszutak ellenére én úgy érzem, ez egy remek kirándulás volt, és valóban nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a pályázat segítségével megnézhettük Erdély nevezetességeinek egy részét. A két osztály nevében szeretnék köszönetet mondani osztályfőnökeinknek, Döményné Ságodi Ibolya tanárnőnek és Gálos György tanár úrnak, hogy időt nem sajnálva megírták a pályázatot, majd megszervezték a kirándulást. Nélkülük nem szereztünk volna új barátokat kolozsvári diákok személyében, illetve nem szereztünk volna effajta élményeket, és természetesen tudást sem; ugyanis bátran kijelenthetem, hogy mindannyian sok új dolgot tanulhattunk az út során. Pongrácz Edina 10. A osztály
