H-PBT-H-3920/2013. Eljárás megszüntető határozat A Pénzügyi Békéltető Testület a K.T. kérelmező (xxx; a továbbiakban: Kérelmező) ABC Biztosító ( yyy; a továbbiakban: Pénzügyi Szolgáltató) ellen benyújtott kérelmére indult, xxx ügyszám alatt nyilvántartásba vett, pénzügyi fogyasztói jogvita rendezésére irányuló eljárásban, a 2013. november 25. napján megtartott meghallgatáson az alábbi HATÁROZATOT hozta: A Pénzügyi Békéltető Testület eljáró tanácsa az eljárást megszünteti. A Pénzügyi Békéltető Testület döntését a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) 112.§ (3) bekezdésének c) pontja alapján hozta meg. A határozat nem érinti a Kérelmező azon jogát, hogy igényét bírósági úton érvényesítse. INDOKOLÁS A Kérelmező a 2013. október 4. napján indult eljárásban kérelemmel (a továbbiakban: Kérelem) fordult a Pénzügyi Békéltető Testülethez, amelyben a Pénzügyi Szolgáltatóval szemben fennálló, casco biztosításból fakadó igényével kapcsolatos jogvitája felülvizsgálatát kérte a Testülettől. A Kérelemben ismertetett és a becsatolt okiratokból megállapítható tényállás szerint a Kérelmező és a Pénzügyi Szolgáltató között, xxx szerződésszám alatt, 2011. április 8. napi kockázatviselési kezdettel xxx (GFB és CASCO) módozatú biztosítási szerződés (a továbbiakban: Biztosítás) jött létre a Kérelmező tulajdonát képező xxx forgalmi rendszámú, xxx típusú, xxx felszereltségű gépjárműre (a továbbiakban: Gépjármű) vonatkozóan. A Gépjárművet a Kérelmező 2011. április 4-én vásárolta 3.990.000 Ft vételárért. 2011. július 13-án, 2 óra 20 perc körüli időben a Kérelmező lakhelye elől ismeretlen tettesek a Gépjárművet, valamint az abban található GPS készüléket, 2 darab gyermekülést, 4 darab rádiókészüléket és egyéb személyes tárgyakat eltulajdonították. A bűncselekménnyel kapcsolatban a Kérelmező feljelentést tett az xxx Rendőrkapitányságán. A nyomozást az xxx Bűnözés Elleni Főosztályának Gépjármű Bűnözés Elleni Osztálya – mivel az elkövető kiléte a nyomozás során nem volt megállapítható – határozatával felfüggesztette. A határozat a lopással okozott kárt 4.200.000 Ft összegben állapította meg, melyből 4.000.000 Ft-ot képviselt a Gépjármű értéke, és 200.000 Ft-ot a Gépjárműben lévő vagyontárgyak. A káreseményt a Kérelmező bejelentette a Pénzügyi Szolgáltató felé, amely a lefolytatott kárrendezést követően a Gépjárműre 3.404.574 Ft, a Gépjárművel együtt eltulajdonított vagyontárgyakra pedig összesen 117.792 Ft biztosítási szolgáltatást teljesített a Kérelmező felé. A Kérelmező a megállapított szolgáltatási összeggel kapcsolatban panaszt terjesztett elő, amelyben kifogásolta a Gépjármű kalkulált káridőponti értékét. A Pénzügyi Szolgáltató a Kérelmező panaszát 2011. október 13. napján kelt levelével elutasította. A Pénzügyi Szolgáltató elutasító válaszára figyelemmel a Kérelmező kérte a Pénzügyi Békéltető Testületet, hogy határozatával kötelezze a Pénzügyi Szolgáltatót, hogy korrigálja a kárszámítást és további 1.446.871 Ft biztosítási szolgáltatást és annak kamatait fizessen meg felé. Kérte továbbá arra kötelezni a Pénzügyi Szolgáltatót, hogy a 2011. július 13-a és a biztosítási évforduló közötti időre beszámított, 13.626 Ft összegű biztosítási díjat fizesse vissza részére.
A Kérelmező Kérelmében előadta, hogy a Gépjármű káridőponti értékeként meghatározott 3.798.000 Ft értéket vitatja, a figyelembe vett értékvesztés mértékét túlzónak találja. Ennek körében előadta, hogy a Gépjárművet csupán 97 napja vásárolta, míg a biztosító az értékelés során 4 hónapos korral vette azt figyelembe. Előadta továbbá, hogy az xxx felszereltségű Gépjármű szériafelszerelésként tartalmazta az automata klímaberendezést, azonban ezt a biztosítási kötvény kiemelt extraként nevesíti. Ennek ellenére a nevezett, kötvényben is nevesített extra tartozékot a kalkuláció nem veszi figyelembe. Kiemelte, hogy a biztosító kalkulációja szerint a Gépjármű új ára 5.700.000 Ft. Ennek ellenére a biztosító egy „képzett ár” alapján határozta meg az értéket, amely végül 3.832.000 Ft lett, melyből egyéb korrekciók szerint további összegeket vontak le. A levonások után 3.798.000 Ft-ban határozták meg Gépjármű káreseménykori értékét. Ennek alapján a Gépjármű alig 3 hónap alatt – a kalkuláció adatai alapján – 1.902.000 Ft-ot veszített újkori értékéből, amely 33,36%-os értékcsökkenést jelent. Előadta továbbá, hogy – álláspontja szerint – egy új autó átlagos értékcsökkenése 1 év alatt 24%-os, az ezt követő években pedig évi átlagban 5-6%-os. Ennek alapján a 3 hónapos Gépjármű nagyságrendileg 10%-ot veszíthetett értékéből, ami az újkori árral és 10%-os önrésszel kalkulálva 5.130.000 Ft értéket eredményez. Ennek alapján igényt tart a Gépjármű újkori értékeként számított és a részére megfizetett összeg különbözetének önrésszel csökkentett összegére, azaz 1.446.871 Ftra. Kiemelte továbbá, hogy a biztosítási feltételek xxx pontja alapján a teljes lopáskár esetén a biztosító a Gépjármű káridőponti értékét téríti meg (az yyy pontban foglalt önrészesedés levonásával). A feltételek zzz pontja pedig azt mondja ki, hogy a Gépjármű káridőponti értéke az az összeg, melynek megfizetése ellenében a Biztosított (Szerződő) azonos használati értékű gépjárműhöz juthat, a térítés azonban nem lehet magasabb, mint az adott járműnek a káresemény napján érvényes magyar Eurotax járműértékelő rendszer szerint meghatározott használt ára. Ennek alapján álláspontja szerint a biztosítónak nem lett volna lehetősége az általa alkalmazott értékvesztéssel számolni. Nehezményezte továbbá, hogy a Pénzügyi Szolgáltató a biztosítási évfordulóig esedékessé váló biztosítási díjat, azaz 13.626 Ft összeget levont a részére teljesített biztosítási szolgáltatás összegéből. Álláspontja szerint így egy olyan időszakra számol el díjat, mely idő alatt – a szerződés megszűnésére figyelemmel – nem volt vele érvényes biztosítási jogviszonyban. Ennek az összegnek a megtérítését is kérte. A Pénzügyi Szolgáltató válasziratában fenntartotta a Kérelmező panaszát elutasító leveleiben foglaltakat, mely szerint a Kérelmező igényének jogosságát nem ismeri el. Álláspontja szerint a kárigény elbírálása és teljesítése, ennek körében a Gépjármű értékének meghatározása során jogszerűen járt el. Válasziratában első sorban arra hivatkozott, hogy a Kérelmező igénye a vonatkozó általános biztosítási feltételek xyz pontja alapján elévült. A nevezett rendelkezések szerint a biztosítási szerződésből eredő igények a káreseménytől számított egy év alatt elévülnek. Mivel az utolsó elévülési időt megszakító cselekmény a Pénzügyi Szolgáltató panaszra adott, 2011. október 13-án kelt válaszlevele volt, így az igény a Pénzügyi Békéltető Testület felé 2013. október 4-én előterjesztett kérelem benyújtása előtt már elévült. Előadta, hogy az adott Gépjármű egy ún. kifutó típus volt melynek gyártását a Kérelmező általi megvásárlás hónapjában szüntették be. Mivel az ilyen típusok iránt a kereslet csökken, ezért a korábbi listaárhoz képest jelentős kedvezménnyel lehetett megvásárolni új állapotban is, miként azt Kérelmező maga is tette, amikor 3.999.000 Ft-ért megvásárolta azt. A Gépjármű kárkori forgalmi értékére az is jelentős befolyással volt, hogy a 2011. évi forgalomba helyezés ellenére a gyártási éve 2010.
Előadta továbbá a Kérelmező által kifogásolt 4 hónapos kort a Gépjármű első forgalomba helyezése alapján állapította meg az Eurotax rendszer. Elismerte, hogy a kötvényen a klímaberendezés kiemelt extratartozékként szerepel, mivel azonban e típusnál az szériatartozék, és a teljeskörű értékelés a szériatartozékokkal szerelt gépjárműre vonatkozik; jelen esetben a szériaszereltségbe tartozó klímaberendezésre is kiterjed az értékelés, így – álláspontja szerint – azt indokolatlan még egyszer értékelni. Kiemelte, hogy a Kérelmező gépjárművének új ára nem 5.700.000 Ft volt, hanem 3.999.000 Ft. Bár az Eurotax értékelés valóban 5.700.000 Ft-os utolsó új árat hoz, azonban az ilyen fiatal autókra a rendszer felkínálja az Eurotax piacmegfigyelésen alapuló értékelését, és ekkor adja az ún. képzett árat. A piacmegfigyelési adatokon alapuló „képzett ár” a keresleti-kínálati körülményeket tükrözi. A 3.999.000 Ft-os új árhoz képest a végül 3.866.000 Ft-os kárkori forgalmi érték csak mintegy 3,3%-nyi csökkenés. Álláspontja szerint a Gépjármű értékelése mindenben megfelelt a Biztosítás különös feltételei zzz pontjában foglaltaknak. Előadta, hogy a teljes évre járó díjat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 546.§ (1) bekezdése és a Biztosítás általános feltételeinek aaa pontja alapján vonták le, álláspontjuk szerint jogszerűen. A Pénzügyi Szolgáltató válasziratában nyilatkozott, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület döntését kötelezésként nem fogadja el, a döntésnek alávetni magát nem kívánja. Az ügyben 2013. november 25. napján megtartott meghallgatáson a Kérelmező kérelmét fenntartotta. Előadta, hogy a Ptk. 324. §-a szerint 5 év alatt évülnek el a követelések, az eltérésre külön nem hívták fel a figyelmét, nem foglalták külön írásba ezen eltérést, így az nem vált a szerződés részévé. A klímaberendezéssel kapcsolatban elmondta, hogy ez bizonyítja, hogy a Pénzügyi Szolgáltató egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesz. Nem vitatta, hogy a klíma széria-felszerelés volt, de a kötvényen mégis értékemelő tényezőként kiemelték, a kárrendezés során azonban ezt már nem tették meg. Ez felveti, hogy tisztességes-e a biztosító eljárása. A Gépjármű értékével kapcsolatban elmondta, hogy a válaszirathoz csatolt kalkuláció eltér a kárrendezés során számára közölt adatoktól. A kalkulációval kapcsolatban egyébként csak a kalkuláció kiindulópontjával kapcsolatban van kifogása. Sérelmezte, hogy nem a listaárat vette figyelembe a Pénzügyi Szolgáltató. Pótláskor már nem veheti figyelembe a biztosító, hogy a gépjármű vásárlásakor lehetősége volt alacsonyabb értékén, vagy például ajándékként hozzájutni a gépjárműhöz. A Biztosító csak azt veheti figyelembe, hogy mennyiért pótolhatja a gépjárművet, az pedig a listaár, mint bázis alapján számítható. A figyelembe vett gyártási évvel kapcsolatban előadta, hogy azt a vásárláskor nem feltétlenül tudja érvényesíteni, így nem is releváns ebben a kérdéskörben. Nyilatkozott, hogy vásárlás során kapott kedvezményhez sem volt köze annak, hogy a gyártási és a forgalomba helyezési év eltért. Ő egy teljesen egyedi kedvezményt kapott, melyet ismételten már nem tudna érvényesíteni. Azóta piackutatást is végzett, és valóban nem tudná a kártérítési összegből hasonló gépjárművel pótolni az ellopott Gépjárművet. Kiemelte, hogy nem áll módjában ellenőrizni, hogy korrekt módon alkalmazta-e a Pénzügyi Szolgáltató az Eurotax rendszerét. Alkupozíciója pedig nem volt, hogy más feltételek mellett szerződjön. Álláspontja szerint nem is korrekt eljárás, hogy az adott esetre vonatkozó szakértői vizsgálat nélkül határozzák meg a kárértéket, mert paramétermódosítással jelentősen eltérő összeg határozható meg. Ez nem kellően alapos, és nem ellenőrizhető eljárás. Ráadásul a Pénzügyi Szolgáltató honlapja is kiemelte, hogy totálkár esetén, egy fiatal gépjármű esetén akár új értéket is kaphat, hiszen csak így pótolható az ellopott gépjármű. Az éves díj levonására vonatkozó eljárást, tekintettel a hivatkozott Ptk. szabályokra, a továbbiakban nem vitatta. Elmondta, hogy 800.000 Ft kamataival történő teljesítése esetén kész egyezséget kötni.
A meghallgatáson a Pénzügyi Szolgáltató képviselője fenntartotta a válasziratban foglaltakat. Előadta, hogy a biztosítási szerződés írásban jött létre, mely tartalmazza az elévülési időt, és a biztosítási szerződések általában is tartalmazzák az 5 évnél rövidebb elévülési időt, így – álláspontja szerint – jogszerűen járt el, és az igény elévült. A klíma berendezés ajánlaton történő feltüntetésével kapcsolatban elmondta, hogy a rendelkezésére álló adatok szerint – csak lopáskár esetén – a díjra ez feltehetően nem volt hatással. Az Eurotax kapcsán nem vitatta, hogy a számítás sok paramétertől függ, de a Pénzügyi Szolgáltató szakértője kellő alapossággal és a viták leszűkítése érdekben alkalmazza. A konkrét esetben is az Eurotax azért ezt az árat mutatta, mert az egyébként kifutó típus kedvezményekkel volt megvásárolható. A Kérelmező egyezségi ajánlatát nem fogadta el. A Kérelmező az eljárás gyors és költséghatékony lezárása érdekében újabb 600.000 Ft összegű egyezségi ajánlatot terjesztett elő, amelyet a Pénzügyi Szolgáltató nem fogadott el, így a Pénzügyi Békéltető Testület eljáró tanácsának egyezség létrehozására irányuló kísérlete nem vezetett eredményre. A Kérelmező Kérelmének érdemi elbírálása az alábbi indokoknál fogva lehetetlen. Az eljárás során tényként volt megállapítható, hogy a felek között, 2011. április 8. napi kockázatviselési kezdettel xxx (GFB és CASCO) módozatú biztosítási szerződés jött létre a Kérelmező tulajdonát képező Gépjárműre vonatkozóan. A Kérelmező a biztosítás általános szerződési feltételeinek átvételét az ajánlati nyomtatvány aláírásával elismerte, ezért a Ptk. 200. § (1) bekezdésében foglalt szerződési szabadság elve, és a Ptk. 205/B. § (1) bekezdése alapján az xxx szerződés általános feltételeit (a továbbiakban: Általános Feltételek) és különös feltételeit (a továbbiakban: Különös Feltételek) a felek közös megállapodásukkal a biztosítási szerződés részévé tették. A felek között nem volt vita abban a tekintetben, hogy a Gépjárművet, valamint az abban találhat ingóságokat 2011. július 13-án ismeretlen tettesek eltulajdonították. A nevezett bűncselekményt a Pénzügyi Szolgáltató biztosítási eseményként elismerte és arra biztosítási szolgáltatást teljesített a Biztosítás alapján. A felek között a jogvita alapját egyrészt a Kérelmező kárigényének elévülésének megítélése képezte, másrészt a Gépjármű érték megállapítása. 1. Elévülés. Az elévüléssel kapcsolatban a Pénzügyi Szolgáltató arra hivatkozott, hogy a Kérelmező igénye a vonatkozó Általános Feltételek xyz pontja – mely szerint a biztosítási szerződésből eredő igények a káreseménytől számított egy év alatt elévülnek – alapján elévült. Ennek körében kiemelte, hogy az utolsó elévülési időt megszakító cselekmény a Pénzügyi Szolgáltató panaszra adott, 2011. október 13-án kelt válaszlevele volt, így az igény 2012. október 14-én elévült. A Kérelmező az elévüléssel kapcsolatban előadta, hogy a Ptk. 324. §-a szerint 5 év alatt évülnek el a követelések, így mivel az eltérésre külön nem hívták fel a figyelmét, nem foglalták külön írásba ezen eltérést, így az nem vált a szerződés részévé. A Ptk. 324. § (1) bekezdése szerint a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A Ptk. 325. § (2) bekezdése alapján azonban a felek rövidebb elévülési határidőben is megállapodhatnak; a megállapodás csak írásban érvényes. A Ptk. szabályainak diszpozitív jellegéből következik, hogy a felek nincsenek elzárva attól, hogy a jogszabályban előírt elévülési időtől közös akarattal eltérjenek. Az ilyen megállapodás érvényességét a törvény egyrészt alaki feltételhez köti, amikor kimondja, hogy az ilyen megállapodás érvényességi kelléke annak írásba foglalása, másrészt szabályozza az eltérés tartalmi feltételeit is. Ezen tartalmi
feltételekkel ellentétes megállapodás semmis. Ilyen kikötés esetén tehát a jogszabályban megállapított elévülési időt kell figyelembe venni. A Biztosítás Általános Feltételei és Különös Feltételei mint általános szerződési feltételek vonatkozásában természetesen érvényesülnek a Ptk. 205/B. § (2) bekezdésében foglaltak, mely szerint külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta. Számos piacon a szerződések ugyanolyan vagy nagyon hasonló általános szerződési feltételekkel jönnek létre. Ilyen esetekben önmagában az elterjedt általános szerződési feltétel alkalmazása nem rejt veszélyt. Külön tájékoztatást akkor szükséges ezért előírni, ha az egyik piaci szereplő jelentősen eltér az elterjedt gyakorlattól. Ugyancsak gyakori, hogy az általános szerződési feltétel valójában csak a jogszabályokból egyébként is következő rendelkezéseket tartalmazza. Az ilyen szerződési feltételek sem okoznak tipikusan problémát, mivel a különböző jogszabályok célja épp a felek érdekei közötti egyensúly kialakítása. Beavatkozásra akkor van szükség, ha az általános szerződési feltételt kialakító fél jelentősen eltér az adott szerződésre vonatkozó diszpozitív rendelkezésektől, hiszen ilyen esetekben felborul a felek közötti érdekegyensúly. A Ptk. 205/B § (2) bekezdésében meghatározott esetekben tehát nem elegendő pusztán a megismerhetőség biztosítása. Az általános szerződési feltétel kidolgozójának külön fel kell hívnia a vele szerződő fél figyelmét az általános szerződési feltétel speciális tartalmára, és azt a másik félnek külön el kell fogadnia. A Legfelsőbb Bíróság által kibocsátott GK 37. számú állásfoglalás szerint az ilyen rendelkezések csak akkor válnak a szerződés részévé, ha a figyelemfelhívás megfelelő módon (pl. aláhúzással, eltérő nyomtatással, külön kifejezett közléssel) megtörtént. A Pénzügyi Békéltető Testület eljáró tanácsa megvizsgálta a Pénzügyi Szolgáltató által az elévülés körében hivatkozott, az Általános Feltételek xyz pontjában foglaltakat abból a szempontból, hogy az megfelel-e a Ptk. 205/B § (2) bekezdésében meghatározottaknak. E körben a Pénzügyi Békéltető Testület eljáró tanácsa megállapította, hogy az elévülési idő Általános Feltételek xyz pontjában foglalt szabályozása jelentősen eltér a Ptk. 324. § (1) bekezdésében meghatározott, a vagyonbiztosítási szerződésekre is irányadó rendelkezésektől. Ezért ez a kikötés csak abban az esetben válik a szerződés részévé, amennyiben a biztosító sikerrel bizonyítja, hogy erre külön felhívta a szerződő fél figyelmét, és az utóbbi e figyelemfelhívást követően a kikötést kifejezetten elfogadja (BDT2013.2875, BDT2010.2232). Mivel sem magában az Általános Feltételek xyz pontjában, sem egyéb helyen nem történt meg a külön figyelemfelhívás arra, hogy az adott rendelkezés a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen eltér, így a Pénzügyi Békéltető Testület eljáró tanácsa megállapította, hogy az Általános Feltétel hivatkozott rendelkezése nem vált a felek között létrejött Biztosítás részévé. Ennek alapján a felek között fennálló jogviszonyban, az elévülés tekintetében a Ptk. 324. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadók, melynek alapján a Kérelmező Pénzügyi Szolgáltatóval szemben fennálló igénye a Pénzügyi Békéltető Testület eljárásának megindulásakor még nem évült el. 2. Biztosítási szolgáltatás összegszerűsége. A felek közötti jogvita alapvető lényegét képezte a Gépjármű értékmegállapítása. E körben a Kérelmező vitatta a Pénzügyi Szolgáltató eljárásának jogszerűségét. Álláspontja szerint az Eurotax kalkuláció során a helytelen paraméterezés a Gépjármű
káreseménykori értékénél jóval alacsonyabb mértéket eredményezett, így ezen eljárás nem felel meg a Biztosítás feltételeiben meghatározottaknak. A Különös Feltételek xxx pontja alapján teljes lopáskár esetén a Biztosító a gépjármű káridőponti értékét téríti meg (az xxx pontban foglalt önrészesedés levonásával). A zzz pontja szerint a gépjármű káridőponti értéke az az összeg, amelynek megfizetése ellenében a Biztosított (Szerződő) azonos használati értékű gépjárműhöz juthat, a térítés azonban nem lehet magasabb, mint az adott járműnek a káresemény napján érvényes magyar Eurotax, járműértékelő rendszer szerint meghatározott használt ára. Ennek alapján megállapítható tehát, hogy a biztosító szolgáltatási kötelezettsége nem az adott Gépjármű vételárához igazodik, hanem azt a káridőpontban azonos használati értékű gépjárművek beszerezhetősége határozza meg. Az Eurotax járműértékelő rendszerben megállapítható használt ár a biztosító térítésének felső határát képezi. Annak megítélése, hogy a Gépjárműnek mennyi volt a káridőponti értéke, tehát, hogy milyen összegért tudott volna a Kérelmező a káridőpontban azonos használati értékű gépjárműhöz jutni, gépjárműszakértői (értékbecslői) szakkérdés. A Pénzügyi Békéltető Testület eljáró tanácsa ennek kapcsán rámutat, hogy a pénzügyi fogyasztói jogvita rendezésére irányuló eljárásban a jogintézmény jellegére figyelemmel – az eljárás célja a jogviták gyors, hatékony, lehetőleg megegyezésen alapuló rendezése – szakértő kirendelésére nincs lehetőség. Erre figyelemmel a nevezett kérdéskör, tehát a károsodások bekövetkeztének oka tekintetében a Pénzügyi Békéltető Testület eljáró tanácsa a rendelkezésre álló adatok alapján nem tudott döntést hozni. 3. Díjigény a szerződés megszűnése esetén. A Kérelmező kérelmében kifogásolta, hogy a Pénzügyi Szolgáltató a biztosítási évfordulóig esedékessé váló biztosítási díjat, azaz 13.626 Ft összeget levont a részére teljesített biztosítási szolgáltatás összegéből. Álláspontja szerint így egy olyan időszakra számol el díjat, mely idő alatt – a szerződés megszűnésére figyelemmel – nem volt vele érvényes biztosítási jogviszonyban. Bár a Kérelmező a meghallgatás során az erre a díjrészletre vonatkozó kérelmét visszavonta, az eljáró tanács az alábbiakra kíván rámutatni: A Ptk. 546. § (1) bekezdése szerint ha a biztosítási esemény bekövetkezik, a biztosító az egész évre járó díj megfizetését követelheti, kivéve ha a felek rövidebb időszakban állapodtak meg. Az Általános Feltételek aaa pontja alapján a biztosítási díjat – totálkár esetén is – mindig a teljes biztosítási időszakra meg kell fizetni. A Ptk. nevezett rendelkezésének és az Általános Feltételek ezzel összhangban álló pontjának jogpolitikai indoka, hogy a biztosítók általában az egész évi átlagos kockázat alapján számítják ki a havi esedékes díjakat, ezért a törvény lehetővé teszi, hogy ha a biztosítási esemény bekövetkezik, a biztosító az egész biztosítási évre járó biztosítási díjat egyösszegben követelje, illetőleg a kifizetendő biztosítási összegből levonásba helyezze. Ez a helyzet akkor is, ha a biztosítási esemény rövid idővel a biztosítási szerződés megkötését és hatálybalépését követően következik be. A fentiek szerint tehát a Pénzügyi Szolgáltató a Ptk. 546. § (1) bekezdése, valamint Az Általános Feltételek aaa pontja alapján jogosult volt a biztosítási évfordulóig esedékessé váló biztosítási díjat a kifizetett biztosítási szolgáltatás összegéből levonja. Az MNB tv. 112. § (3) bekezdésének c) pontja alapján az eljáró tanács az eljárást megszünteti, ha az eljárás folytatása lehetetlen.
Mivel a fentiek értelmében a jogvita elbírálásához műszaki szakkérdések elbírálása lenne szükséges, a Pénzügyi Békéltető Testület az eljárás megszüntetéséről döntött, tekintettel arra, hogy szakértő kirendelésének hiányában az eljárás eredményes lefolytatása lehetetlen. A fentiek alapján a Pénzügyi Békéltető Testület a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. Budapest, 2013. december 10.
Fábián Attila s.k., eljáró tanács tagja
Dr. Matovics Ruben Ferenc s.k., eljáró tanács elnöke
Dr. Sebestyén Ádám s.k., eljáró tanács tagja
