H-PBT-H-527/2014. Eljárás megszüntető határozat A Pénzügyi Békéltető Testület a B.J.I-né kérelmező (xxx; a továbbiakban: Kérelmező) ABC Biztosító (yyy; a továbbiakban: Pénzügyi Szolgáltató) ellen benyújtott kérelmére indult, xxx ügyszám alatt nyilvántartásba vett, pénzügyi fogyasztói jogvita rendezésére irányuló eljárásban, a 2014. február 3. napján megtartott folytatólagos meghallgatáson az alábbi
HATÁROZATOT hozta: A Pénzügyi Békéltető Testület eljáró tanácsa az eljárást megszünteti. A Pénzügyi Békéltető Testület döntését a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) 112.§ (3) bekezdésének c) és d) pontja alapján hozta meg. A határozat nem érinti a Kérelmező azon jogát, hogy igényét bírósági úton érvényesítse. INDOKOLÁS A Kérelmező a 2013. október 10. napján indult eljárásban kérelemmel (a továbbiakban: Kérelem) fordult a Pénzügyi Békéltető Testülethez, amelyben a Pénzügyi Szolgáltatóval szemben fennálló, betöréses lopáskárból fakadó igényével kapcsolatos jogvitája felülvizsgálatát kérte a Testülettől. A Kérelemben ismertetett és a becsatolt okiratokból megállapítható tényállás szerint a Kérelmező és a Pénzügyi Szolgáltató között, 2011. június 5. napi kockázatviselési kezdettel xxx vagyonbiztosítási szerződés (a továbbiakban: Biztosítás) jött létre az xxx szám alatti ingatlanra (a továbbiakban: Ingatlan) mint kockázatviselési helyre vonatkozóan, yyy mellett. A biztosított Ingatlanba 2013. május 17. napján ismeretlen tettes, ajtóbefeszítés módszerével behatolt és onnan különféle ékszereket, numizmatikai gyűjteményt, valamint 751.500 Ft összegű készpénzt tulajdonított el. A bűncselekménnyel kapcsolatban az xxx Rendőrkapitánysága előtt nyomozás indult. A nyomozás során felvett jegyzőkönyv a bűncselekménnyel okozott lopási kár mértékét 2.721.500 Ft összegben, a rongálási kár mértékét pedig 40.000 Ft összegben rögzítette. A jegyzőkönyv rögzítette továbbá, hogy az eltulajdonított készpénz részben a Kérelmező külön háztartásban lakó fia (251.500 Ft), részben az xxx Kft. (500.000 Ft) tulajdonát képezte. A Kérelmező a kárt bejelentette a Pénzügyi Szolgáltató felé, amely a kárigényt elutasította. Az elutasításban tájékoztatta a Kérelmezőt, hogy az xxx vagyoncsoport két részre oszlik. Képzőművészeti és iparművészeti tárgyak, gyűjteményekre és az egyéb kiemelt értékű ingóságokra. Mivel a Kérelmező szerződésében általános háztartási ingóság és egyéb kiemelt értékű ingóság van biztosítva, az eltulajdonított vagyontárgyak pedig egyik vagyoncsoportba sem sorolhatóak, így biztosítottság hiányában nem tudnak részére kártérítést nyújtani. A Kérelmező jogi képviselője útján az elutasítás ellen panaszt terjesztett elő. A panaszban előadta, hogy az ügyféltájékoztató szerint az yyy biztosítás fedezete kiterjed a szobrokra, plakettekre és érmekre is, azaz ennek alapján a Kérelmezőtől eltulajdonított numizmatikai gyűjteményre is. A Kérelmező a gyűjteményre vonatkozó igényét összesen 1.040.000 Ft összegben határozta meg. A Pénzügyi Szolgáltató a Kérelmező panaszát – érdemben azonos indokolás mellett – szintén elutasította. A Pénzügyi Szolgáltató elutasító válaszára figyelemmel a Kérelmező kérte a Pénzügyi Békéltető Testületet, hogy határozatával kötelezze a Pénzügyi Szolgáltatót az általa a Pénzügyi Szolgáltató felé bejelentett kárigény megfizetésére.
A Pénzügyi Szolgáltató a Pénzügyi Békéltető Testület értesítését 2013. november 5. napján kézhez vette, azonban – a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés ellenére – válasziratot a megszabott határidőre nem terjesztett elő. A Pénzügyi Szolgáltató késedelmesen, 2013. december 6. napján benyújtott válasziratában fenntartotta a kárigényt elutasító leveleiben foglaltakat, mely szerint a Kérelmező igényének jogosságát nem ismeri el. Álláspontja szerint a kárigény elbírálása és elutasítása során jogszerűen járt el. Válasziratában kiemelte, hogy tekintettel arra, hogy a Biztosítás fedezete kizárólag általános háztartási ingóságokra és az egyéb kiemelt ingóságokra terjed ki, a Kérelmezőtől eltulajdonított készpénzt, ékszereket és numizmatikai gyűjteményt nem áll módjában megtéríteni. A Pénzügyi Szolgáltató válasziratában nyilatkozott, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület döntését kötelezésként nem fogadja el, a döntésnek alávetni magát nem kívánja. Az ügyben 2013. december 9. napján megtartott meghallgatáson a Kérelmező kérelmét fenntartotta. Előadta, hogy a szomszéd tájékoztatta, hogy betörés történt. A megerősített ajtó egy kis részét tudták befeszíteni, ott hatoltak be. Előadta, hogy sérelmesnek tartja, hogy jelentős díjú biztosítása ellenére egyik bejelentett kárára sem fizet számára semmilyen térítést a biztosító. A biztosítást telefonon kötötte meg, de kötvényt a mai napig nem kapott. A kötéskor, a telefonbeszélgetés során elmondta, hogy ékszereket és érmegyűjteményeket kívánt biztosítani, így álláspontja szerint a biztosítás nem is rendelkezésének megfelelően jött létre, amiről kötvény hiányában nem is tudhatott. A rongálást kb. 73.000 Ft összegből tudta helyreállítani, melyet megfizetett a szolgáltató. Kérdésre elmondta, hogy a biztosításkötés érdekében a biztosító ügynöke kereste meg, 2011 májusa környékén. A meghallgatáson a Pénzügyi Szolgáltató képviselője fenntartotta a válasziratban foglaltakat. Előadta, hogy telefonos direkt értékesítés során rögzítik a felvételeket, de nem tud nyilatkozni, hogy az a biztosítónál rendelkezésre áll-e. Elmondta, hogy idegen vagyontárgyak esetén a készpénzre nem terjed ki a fedezet. Az eljáró tanács a 2013. december 9. napján megtartott meghallgatást, a felek nyilatkozatára tekintettel, egyezség reményében elhalasztotta. A meghallgatás elhalasztásával egyidejűleg felhívta a Pénzügyi Szolgáltatót, hogy csatolja a szerződéskötést dokumentáló hangfelvételt, valamint bizonyítsa, hogy a biztosítási kötvény kézbesítésre került a szerződő részére. A Pénzügyi Szolgáltató 2014. január 27-én benyújtott nyilatkozatával csatolta a felek között a szerződéskötéssel kapcsolatban lefolytatott telefonbeszélgetés hangfelvételét, az arról készült jegyzőkönyvet, az xxx Zrt. nyilatkozatát levélküldemények postázásáról, az ahhoz kapcsolódó átvételi elismervényt és e-mail üzenetet, valamint a Kérelmező által aláírt, csoportos beszedési megbízás teljesítésére vonatkozó felhatalmazást. A Pénzügyi Szolgáltató beadványában előadta, hogy – álláspontja szerint – a csatolt hangfelvétel alapján megállapítható, hogy a felek között kizárólag általános háztartási ingóság és egyéb kiemelt ingóság vonatkozásában jött létre a biztosítás. Kiemelte továbbá, hogy ettől függetlenül vitatja a Kérelmező által eltulajdonítottként bejelentett érmék és egyéb műtárgyak tulajdonjogát, a betörés helyén lévő birtoklását, valamint azok értékét. Előadta továbbá, hogy – álláspontja szerint – a biztosítási kötvény postázását az általa csatolt okiratok igazolják, azonban annak átvételét megerősítette a Kérelmező jogi képviselője által írt, 2013. szeptember 13-án kelt levél és az a körülmény, hogy kötvény hiányában a Kérelmező nem tudta volna a csoportos beszedési megbízáson feltüntetni a kötvény számát és a biztosítás módozatát. Erre figyelemmel a Kérelmező igényének jogosságát továbbra is vitatta. Az ügyben 2014. február 3. napján megtartott folytatólagos meghallgatáson a Kérelmező előadta, hogy a telefonbeszélgetések során szó volt képekről, festményekről, miközben arany ékszerekről nem. A Pénzügyi Szolgáltatónak fel kellett volna hívnia a figyelmét, ha szerinte nem került teljes
körűen biztosításra a vagyona. Különösen azt sérelmezte, hogy a Pénzügyi Szolgáltató az ékszerek biztosítottságát nem ismeri el, miközben betörésnél elsősorban ezen értékeket lopják el. Számára, korábbi biztosításai alapján is, egyértelmű volt, hogy ékszerei is biztosítva vannak. Elmondta, hogy az érméket örökölte, de nincs semmilyen bizonyítéka azok meglétével kapcsolatban; azokhoz nem ért, férje és fia gondozta a gyűjteményt. Igénye az érmékre és az ékszerekre terjed ki, 700.000 Ft 800.000 Ft értékben. Arról nem tud nyilatkozni, hogy a csoportos beszedési megbízáson milyen forrásból adta meg a kötvényszámot. A folytatólagos meghallgatáson a Pénzügyi Szolgáltató képviselője előadta, hogy amennyiben a kiemelt ingóságok biztosítottságát állapítaná meg az eljáró tanács, akkor az adott vagyoncsoport esetén az alulbiztosítottságot is vizsgálni kell, beleértve a festményeket és bélyeggyűjteményeket. Ezek értéke körülbelül 5.000.000 Ft volt, és ehhez kell számítani az érmegyűjteményt, ha arról lenne bármi beazonosító adat, így igen magas fokú alulbiztosítottságot kellene figyelembe venni. A szerződéskötés során rögzített telefonbeszélgetés során nem merült fel, hogy 5.000.000 Ft összegű kiemelt értékű ingóságot kívánna biztosítani a Kérelmező, sőt éppen akként nyilatkozott, hogy az korábban sem volt biztosítva. A Pénzügyi Szolgáltató erre figyelemmel egyezségi ajánlatot nem terjesztett elő. A Kérelmező Kérelme az alábbi indokoknál fogva részben megalapozatlan, részben annak érdemi elbírálása lehetetlen. Az eljárás során tényként volt megállapítható, hogy a felek között, 2011. június 5. napi kockázatviselési kezdettel xxx vagyonbiztosítási szerződés jött létre az xxx szám alatti ingatlanra mint kockázatviselési helyre vonatkozóan, yyy mellett. 1. A felek az eljárás során egyezően nyilatkoztak, hogy a biztosítás telefonos direkt értékesítés útján került megkötésre. A jogvita a felek között elsősorban abban a kérdésben alakult ki, hogy a telefonos értékesítés figyelembevételével a biztosítás milyen tartalommal jött létre, annak fedezete mely vagyoncsoportokra terjed ki. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 537. § (1) bekezdése szerint a biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre. A Ptk. 538. § (1) bekezdése szerint az írásbeli megállapodást, illetőleg a biztosító elfogadó nyilatkozatát biztosítási kötvény (igazolójegy, biztosítási bélyeg) kiállítása pótolja. A fentiek szerint a biztosítási szerződésre vonatkozó megállapodást írásba kell foglalni, amely forma a megállapodás érvényességi kelléke, azonban a biztosítási jogviszony nem csupán a felek írásbeli megállapodásával jöhet létre, ugyanis az írásbeli megállapodást, illetőleg a biztosító elfogadó nyilatkozatát biztosítási kötvény, igazoló jegy, biztosítási bélyeg kiállítása is pótolja. A biztosítási kötvény olyan okirat, amely alkalmas a szerződés fennállásának bizonyítására, de a kötvénykibocsátás egyúttal nem érvényességi kelléke a biztosítási szerződésnek, tehát ennek hiánya önmagában nem jelenti a biztosítási szerződés létrejöttének hiányát. A Kérelmező a biztosítás kötvényét nem vitásan átvette, és arra sem 15 napon belül, sem azt követően kifogást nem terjesztett elő, így a Pénzügyi Békéltető Testület eljáró tanácsa megállapította, hogy a felek között a biztosítási szerződés a Ptk. 538. § (1) bekezdése alapján a kötvényben foglaltak szerint jött létre. Az eljáró tanács megjegyzi, hogy a távértékesítésről szóló 2005. évi XXV. törvény értelmében a telefonon keresztül kötött szerződés vonatkozásában a Kérelmezőt 14 napon belül elállási jog is megillette volna. A kötvény tanúsága szerint a biztosítás az általános háztartási ingóságok és egyéb kiemelt értékű ingóságok vagyoncsoportokra nyújtott fedezetet.
2. A bűncselekmény során a Kérelmezőtől ékszereket, numizmatikai gyűjteményt, valamint 751.500 Ft összegű készpénzt tulajdonítottak el. Az eljárás során a kötvény szerint megállapítható volt, hogy a biztosítás egyértelműen nem nyújt fedezetet az ékszerekre és készpénzre, így ezek eltulajdonítása esetén a biztosítót szolgáltatási kötelezettség nem terheli. Az egyes vagyoncsoportokat az xxx biztosítási feltételek (a továbbiakban: Feltételek) xxx fejezete részletezi. A Feltételek az xxx vagyoncsoportot két kategóriára osztja: képzőművészeti és iparművészeti tárgyak, gyűjtemények, valamint egyéb kiemelt értékű ingóságok. A numizmatikai gyűjtemény a Feltételek rendelkezése szerint az első vagyon kategóriába tartozik. Ezzel szemben a kötvény kizárólag az egyéb kiemelt értékű ingóság kategóriát tünteti fel a biztosított vagyontárgyak rovatban. Ennek alapján megállapítható volt, hogy a biztosítás a numizmatikai gyűjteményre sem nyújtott fedezetet. A betöréssel okozott rongálási kárt a Kérelmező nyilatkozata szerint a Pénzügyi Szolgáltató 73.000 Ft összegben megtérítette. A fentiek szerint a Pénzügyi Békéltető Testület eljáró tanácsa megállapította, hogy a Pénzügyi Szolgáltató a felek között fennálló Biztosítás rendelkezéseinek megfelelően, alappal utasította el a Kérelmező által előterjesztett kárigényt. 3. A Pénzügyi Békéltető Testület eljáró tanácsa ugyanakkor megvizsgálta a Kérelmező és a Pénzügyi Szolgáltató szóbeli ajánlattétel során eljárt munkatársa között elhangzott telefonbeszélgetést. A nevezett telefonbeszélgetés alapján megállapítható, hogy a felek a háztartási ingóságok körébe tartozó vagyontárgyakra 4.500.000 Ft, az „xxx” vagyoncsoportba tartozó vagyontárgyakra pedig 1.800.000 Ft biztosítási összeget határoztak meg. Kétségtelen tény, hogy a Pénzügyi Szolgáltató által kiállított kötvény tanúsága szerint a biztosítási szerződés az „yyy” vagyoncsoportra vonatkozóan jött létre 1.800.000 Ft biztosítási összeggel, továbbá az sem vitás, hogy a Kérelmező utólag nem jelezte, hogy a biztosítást nem ezen vagyoncsoportba tartozó vagyontárgyakra kívánta megkötni. Ennek ellenére az eljáró tanács megítélése szerint a Pénzügyi Szolgáltatótól elvárható lett volna, hogy a kiemelt értékű ingóságok kapcsán – tekintettel arra, hogy a Feltételek két alcsoportot is nevesítenek ezen vagyoncsoporton belül – egyértelműen tisztázza a Kérelmezővel, hogy melyik alcsoportba tartozó vagyontárgyakra kíván biztosítást kötni. Ehhez képest a Pénzügyi Szolgáltató a kötvényen a választott biztosítási összeget – önkényesen – kizárólag az „Egyéb kiemelt értékű ingóságok” alcsoportra vonatkozóan tüntette fel. Az eljáró tanács megítélése szerint ez megalapozhatja a Pénzügyi Szolgáltató kártérítési felelősségét a szerződéskötéskori tájékoztatás hiányosságára tekintettel. Természetesen a Kérelmezőtől is elvárható lett volna, hogy a kötvény kézhezvételét követően megvizsgálja, hogy az abban foglaltak megfelelnek-e szerződési akaratának, szóbeli ajánlatának (culpa in contrahendo). Erre figyelemmel a kárigény elbírálása során a Kérelmező közrehatását is vizsgálni szükséges. 4. Az eljáró tanács ezzel kapcsolatban megállapította, hogy jelen eljárásban a szerződéskötéskori tájékoztatás hiányosságaival kapcsolatos kártérítési igényt elbírálni nem lehet, tekintettel arra, hogy egyrészt a Kérelmező a szerződéskötéskori tájékoztatással kapcsolatban panaszt nem terjesztett elő a Pénzügyi Szolgáltatónál, másrészt az eltulajdonított vagyontárgyak megléte, azok pontos körülírása és értéke a Pénzügyi Szolgáltató vitatásával szemben további széleskörű bizonyítást tenne szükségessé. A Pénzügyi Békéltető Testület eljáró tanácsa ennek kapcsán rámutat, hogy a pénzügyi fogyasztói jogvita rendezésére irányuló eljárásban a jogintézmény jellegére figyelemmel – az eljárás célja a jogviták gyors, hatékony, lehetőleg megegyezésen alapuló rendezése – erre nincsen mód.
A Kérelmező a Kérelmében foglalt igényének megalapozottságát a lefolytatott eljárás során részben nem tudta alátámasztani, másrészt a kérelem egyes elemeinek eldöntésére jelen eljárásban nem volt lehetőség, erre figyelemmel a Pénzügyi Békéltető Testület megállapította, hogy az eljárás megszüntetésének van helye. A fentiek alapján a Pénzügyi Békéltető Testület a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. Budapest, 2014. február 17.
Fábián Attila s.k., eljáró tanács tagja
Dr. Matovics Ruben Ferenc s.k., eljáró tanács elnöke
Dr. Sebestyén Ádám s.k., eljáró tanács tagja
