XII. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia – Kolozsvár, 2009. május 15–17.
Határépítés a határon - esettanulmány a román-magyar határ mentén található Borsról-
Szerző:
Témavezető:
Dénes Ida
Prof. Dr. Pozsony Ferenc
BBTE, Bölcsészettudományi Kar
BBTE, Bölcsészettudományi Kar
Kultúra és társadalom – Hagyomány és
Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék
modernitás, Mesteri Képzés I. év
Kolozsvár 2009
1. Bevezetés Dolgozatom terepe Bors község központja, az azonos nevű település volt.1 A falu a romániai Bihar megyében, Nagyváradtól 12 km távolságra nyugati irányban, közvetlenül a Romániát a Magyar Köztársaságtól elválasztó államhatár mellett fekszik, a határátkelő állomás további 1 km-re található tőle. Lakossága a 2002-es népszámlálási adatok szerint 1160 fő, melyből 92% magyar, 7,32% román nemzetiségűnek vallotta magát (további 5 személy cigány, 2 pedig szlovák, ugyanezen felmérés szerint. Lásd. 1. táblázat). Nyitott kérdőíves módszerrel gyűjtöttem adatokat a fent bemutatott településen, magukat magyar etnikumúnak tekintett lakosoktól, annak érdekében, hogy kvalitatív jellegű, émikus szempontú vizsgálat készülhessen. A kapott válaszok elemzésével azt a mechanizmust állt szándékomban vizsgálni, mellyel a borsi magyarok határokat vonnak saját csoportjuk köré egyrészt a magyarországi magyarokkal szemben, másrészt az állami szinten többségi román etnikumúakkal szemben. Az etnikailag másik csoportként felfogott romániai románok, és az azonos nemzethez tartozó, de a határ másik oldalán élő magyarokkal szembeni kategorizációk, illetve a saját csoportként perceptált borsi magyarok közt azokra a különbségekre koncentrál a vizsgálat, melyeket az interjúalanyok maguk is akként értelmeztek, tehát amelyek relevánsak a folyamat eredményeként felfogott etnikai önmeghatározásban. A kérdőíves vizsgálatot összefoglaló dolgozat mind a saját, mind a másik csoportként tekintettekkel szembeni kulturális és társadalmi attitűdöt bemutatja, illetve elemzi borsi magyar interjúalanyok oldaláról. 1. táblázat Bors (település) népszámlálási adatai 2002-ből, etnikai megoszlás szerint (forrás: Bors Község Polgármesteri Hivatala) Etnikai megoszlás Összes Román
Magyar
Cigány Ukrán
1160
1068
5
0
Német Orosz/lipován Török
Tatár
Szerb
0
0
0
0
Szlovák Bolgár
Horvát
Görög Zsidó
2
0
0
0
0
Cseh
Lengyel
Olasz
Kínai
Örmény
0
0
0
0
0
85 0
Csángó Más
Nem nyilatkozott
1
Bors község négy településből áll. A község központja Bors, melyhez Szentjános, Kisszántó és Nagyszántó falvai tartoznak. A 2002-es népszámlálási adatokat a község etnikai összetételéről a melléklet 1. táblázata közli.
1
Etnikai megoszlás 0
0
0
A 2. táblázatból Bors település etnikai képéről szerezhetünk tudomást az 1880 és 1992 közti időszakból. Varga E. Árpád statisztikája szerint a fenti intervallumban mindig élt román ajkú lakosság is Borson. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy az I. Világháborút lezáró határmódosítás előtt, az Osztrák-Magyar Monarchia idején 26 és 35 fő körül mozgott a román lakosok száma2, 1920 és 1941 között 63-71 román személyről tudósít a statisztika, ami az előző adatok duplája, `41-ben viszont ez a szám drasztikusan csökken. Az 1966-os felmérés már 95 román nemzetiségű borsi lakost tart számon, a rendszerváltás után pedig megint némi apadás észlelhető. A fenti adatok azért érdekesek, mert szemléletesen példázzák azokat a történelmi eseményeket, melyek következményeként hol Bors mellett húzták meg a határvonalat, Romániához csatolva a települést, hol eltörölték azt, ezzel magyar fennhatóságúnak nyilvánítva a falu területét.3 Az utóbbi esetben a román etnikumú lakosság jóval kisebb aránya tapasztalható, míg máskor érezhető a viszonylagos számbeli növekedés. 2. táblázat Bors (település) népszámlálási adatai etnikai megoszlás szerint 1880-1992 forrás: Varga E. Árpád Erdély etnikai és felekezeti statisztikája (1850-1992) (http://varga.adatbank.transindex.ro/) Év 1880a 1880b 1890a 1900a 1910a 1920n 1930a 1930n 1941a 1941n 1956 1966a 1966n 1977n
Összesen Román Magyar Német Egyéb összesen 981 27 915 1 0+38 981 28 952 1 1119 35 1082 2 1174 26 1148 1014(a 1014 1222 63 1151 1 7 1050 68 978 4 1050 71 972 1 6 975 3 971 1 975 1 973 1 1115 1229 95 1129 5 1229 100 1122 1 6 1318 110 1205 1 2
Zsidó, Cigány Ukrán Szerb Szlovák jiddis
1 3
1 1
2
2
Az 1910-es adat valószínűleg csupán összesített, melyből már ki van vonva a Trianoni békeszerződés előtt még a községhez tartozó Nagyzomlinpuszta lakosainak száma, és ezért nem jelez román etnikumú lakosokat. 3 A történelmi események melyeket a statisztika is tükröz: 192O-tól, a Párizsi Békeszerződés értelmében a határ Bors mellett húzódik, vagyis a település Romániához tartozik egészen az 1940-es II. Bécsi Döntésig, amikor újra Magyarország része. Az utóbbi állapot 1944-ig tartott. 44-től Bors Romániához tartozik.
2
1992n
1118
76
1041
1
1
A Magyarországon maradt Nagyzomlinpuszta lélekszáma (275 fő) nélkül.
2. Határok térben és tudatban A határ fogalmát tisztázza Éger György abban a tanulmányában, melyben a térségi és etnikai elemzésekhez nyújt alapfogalmakat és értelmezési kereteket.4 Területi egységeket választ el egymástól a határ, melyek a „térbeli szerveződés hierarchiájának különböző lépcsőin” állhatnak, emellett „változó, történetileg meghatározott kategória”, „az >>ők<< és a >>mi<< elkülönítésének tudati eszköze”.5 A határmentiséget a szerző a periferiális helyzet minősített eseteként értelmezi.6 Pierre Bourdieu-t idézve Éger is hangsúlyozza: „a határ, a kijelölés jogi aktusának ez a terméke ugyanannyira létrehozója is a kulturális különbségeknek, mint amennyire maga is ilyen kulturális különbségek eredménye.” 7 Ez utóbbi megállapítás a dolgozat hipotéziseit is alátámasztja, hiszen azt feltételeztem, hogy az adott államhatár befolyásolja a saját nemzethez tartozó, de Magyarországon élő magyarokkal szembeni látásmódot a különbségek észlelésében. A Kocsis Károly által bemutatott határértelmezések közül a nemzetközi politikai geográfia által használt két határfogalom megkülönböztetése a fontos: az egyik a már „történelmi tünemény” frontier, mely „a politikai egység (állam) integrált területe mögött fekszik, és elválasztja azt az egyéb, nem integrált, nem civilizált területektől”.8 „A másik a boundary szimbolikus jelentőségű, hiszen a „bound” szó nem csupán az elhatárolásra, korlátozásra, hanem az összekapcsoltságra, összekötöttségre is utalhat. Jóllehet a térképen az állam szuverenitását jelölő vonalként tűnik fel, a gyakorlatban azonban vertikális síkként fogható fel, mely átszeli a légteret, a talajt, kőzetet.”9 A szerző a politikai (állam)határok kijelölése, lehetséges kritériumai, funkciói, a határ morfológiai és jogi megközelítése mellett genetikai értelemben is tárgyalja őket, mely szerint a határ megszületésének ideje szerint az, amely „egy létező kulturális térszerkezetre utólag ráerőltetett” az ún. superimposed vagy
4
Éger Gy. 2001. A tanulmányban a szerző a régió, regionalizmus, határ, periféria, határmentiség fogalmait ismerteti több szempont szerint. Elméleti kiindulópontjait empirikus kutatásokon is bemutatja., ahol az etnikai rokonszenvet és ellenszenvet mérték. A határ értelmezését a szociológia, szociológiatörténet, kulturális antropológia és politikai földrajz értelmezéseinek megfelelően mutatja be. Lásd. Éger Gy. 2001. 28-32. 5 Éger Gy. 2001. 28. 6 Uő. 38. 7 Uő. 29. 8 Kocsis K. 2004. 23. 9 Uő. 24.
3
rárakott kategóriájába sorolódik.10 A Bors mellett húzódó határ a fent ismertetett típusba tartozik. Feischmidt Margit „A határ és a román stigma” című tanulmányában áttekinti az antropológiai határkutatásban a fogalmakat és irányzatokat.11 A felsorolt határfogalmak szerint geopolitikai értelemben vett határról és szimbolikus határról beszélhetünk Bors esetében. Az utóbbi fogalom a határ az embereket társadalmi kategóriákra osztja föl, „melyek egyfelől az azonosság, közös csoporttagság érzetét keltik, másfelől a különbség érzetét tartják fönn”.12 A fenti tanulmány következő kijelentése a jelen dolgozat szempontjából releváns: „A határvidékek társadalma kulturális interferenciák helye, ahol sokféle transznacionális identitásforma alakul ki.”13 Az általam végzett vizsgálat eredményei szerint a borsi interjúalanyok el is határolódnak a magyarországi nemzet-társaiktól, meg nem is. Hasonlónak is vélik és meg is különböztetik magukat velük szemben. Transznacionális identitásról beszélhetünk a szónak abban az értelmében, hogy nem tisztán nacionális, hanem annak egy sajátos változata is szerepet játszik az önmeghatározás folyamatában. „Az ember számára az országhatár általában olyan evidencia szerepét tölti be, amelyet elfogad s amelyről nem beszél. Az egyén tudomásul veszi, életét az általa behatárolt térben éli. Az ország határait, s ennek vizuális megjelenítését, a térképet egy szocializációs aktus (családi, közösségi hagyomány, iskolai oktatás) hatására szimbólumként fogadja el.”14 A fenti részlet Keszeg Vilmos tanulmányából idéz, melyben „azt az emlékezési gyakorlatot, populáris diskurzust és narratív hagyományt” tekinti át, amely az 1944-es határmódosítást érinti.15 Szikszai Mária, a moldvai csángóknál végzett gyűjtőútja nyomán megfogalmazott állításával ért egyet a szerző, amikor megjegyzi, hogy a határ egyik funkciója az is, hogy „biztosítja a határon kívül élőktől való különbséget.”16 Utz Jeggle a következőképpen ír a politikai határok funkciójáról: „Egyrészt védik a határon belüliek integritását, megakadályozzák a határon kívüliekkel történő kicserélődést. A határok kétoldali áteresztőképessége olyan modellnek felel meg, amely az elhatárolódás nélküli védelmet, a szabad lakóhelyváltoztatás jogát és egyidejűleg a másként való létezés zavartalan gyakorlásának a jogát tartalmazza. Minden különbség határt jelent; aki az egyiket
10
Uő. 25. Feischmidt M. 2004. A tanulmányban a szerző kolozsvári román és magyar etnikumú lakosokkal készített interjúk alapján azt vizsgálta, hogy mit jelent a “román” identitáskategória a határt átlépők számára. 12 Uő. 43. 13 Uő. 46. 14 Keszeg V. 2004. A kishatárforgalomról lásd Uo. 15 Uő. 16 Uő. 11
4
figyelembe veszi, annak a másikat is tiszteletben kell tartania.” 17 A nemzeti kisebbségeket, a nemzetiesítő államokat és az anyaországokat, mint politikai mezőket hárompólusú viszonyban értelmezi Rogers Brubaker.18 A szerző ambivalens hovatartozásként látja azt az esetet, amikor a csoport lakhely és állampolgárság szerint egyik államhoz tartozik, „vélelmezett etnonacionális affinitásuk által a másikhoz.”19 A nemzeti kisebbségek nem statikus alapállásnak felelnek meg, hanem olyan „dinamikus politikai alapállást” jelent, melyben a különböző alapállások kapcsolódnak egymáshoz, versengenek egymással, ugyanakkor össze is tartoznak – írja Brubaker20 A nemzetiesítő állam képviselői az államot „megvalósulatlan nemzetállamnak tekintik”.21 Az anyaország fogalma pedig arra az axiómára épül, hogy „az állam és az állampolgárság határain túlnyúlóan létezik egy közös nemzeti mivolt”, mely „az államot felelőssé teszi nemcsak saját polgárai, hanem a más államokban élő, más állampolgársággal rendelkező, etnikai értelemben azonos nemzetiségűek iránt.”22 Fredrik Barth az „Etnikai csoportok és határaik” című könyv bevezetőjében sérelmezi a címben is szereplő csoportok és a közöttük lévő határok nem megfelelő kutatását.23 A tanulmánykötet ezt a hiányt pótolja, és amint a szerkesztő írja, a szerzőkkel bizonyítottnak találták, hogy a kategorikus etnikai különbségek nem a mobilitás, kontaktus hiányától függnek, hanem a bekebelezés és kizárás társadalmi folyamatait indítják el, valamint hogy a kulturális különbségek az etnikum-közi kapcsolat és kölcsönös függőség ellenére is fennmaradhatnak.24 A szerzőcsoport empirikus kutatásainak fő elméleti kiindulópontja az, hogy az etnikai csoportok a résztvevő tagok identifikációs kategóriái, ezért nem magukat a csoportokat, hanem azokat a folyamatokat vizsgálták, melyek szerepet játszottak az említett csoportok létrehozásában és fenntartásában, így az etnikai határokra és azok megőrzésére összpontosítottak.25 A bevezetőben Barth hangsúlyozza, hogy az etnikai kategóriák és a kulturális különbségek között nincs tökéletes megfelelés, hanem csak azok a különbségek számítanak, melyeket az aktorok (résztvevők) akként ítélnek meg.26 Az „etnikai dichotómiák” kulturális tartalmait Barth két kategóriába sorolja: nyílt jelek és alapvető érték orientációk.27 A
17
Jeggle U. 1994. 12. Brubaker, R. 2006. 61-81. 19 Uő. 62. 20 Uő. 66. 21 Uő. 68. 22 Uő. 71-72. A szerző emellett hangsúlyozza, hogy az anyaországok nem a népességösszetételből következnek, hanem politikai cselekvések során konstruálódnak. Lásd. Uő. 63. 23 Barth, F. 1969. 9. 24 Uő. 10. 25 Uo. 26 Uő. 14. 27 Uo. 18
5
fenti megállapítások jelentősek a dolgozat szempontjából, hiszen elméletileg megalapozzák az etnikai csoportok mentális határainak kutathatóságát. Az etnicitást a szociálantropológus Thomas Hylland Eriksen nyomán csoportok közötti viszonyfogalomnak tartom, mely csoportok tagjai egymástól különbözőnek tartják magukat.28 „Az etnicitás újragondolása: identitás, kategorizáció és hatalom” című tanulmányában Richard Jenkins is megjegyzi Barth etnicitás-koncepciójával kapcsolatban, hogy
„a
résztvevők
percepciójának
és
önmeghatározásának
tulajdonított
kiemelt
jelentőséget.”29 Ugyanakkor az etnicitás tranzakcionális természetét is hangsúlyozza, mely analitikus módon belső meghatározásra és külső meghatározásra irányuló folyamatokra osztható. Az első „által az alanyok jelzik a csoporthoz tartozóknak és a csoporton kívülieknek saját identitásuk önmeghatározását”, a második pedig „mások fele orientált folyamatok, melyek során egy személy vagy egy csoport másokat X-ként, vagy Y-ként határoz meg.”30 Az etnicitás ennek értelmében a két meghatározási folyamat találkozási pontján keletkezik. A kategória és a csoport társadalomtudományi értelmezését hozza fel Jenkins analógiaként az identitásképzésben szerepet játszó tranzakcionális társadalmi folyamatokra.31 Richard Jenkins kiemeli, hogy a kategorizációs sémák nem „tényszerű tudást” tesznek láthatóvá, hanem (a kategorizáltakon kívül, természetesen) a kategorizálókról is árulkodnak, ugyanakkor az internalizáció jelensége is felléphet, ha egy kategorizált csoport beépíti saját identitásába a külső meghatározásokat.32 A csoport önazonosítása és mások kategorizálása, melyek egymást meghatározó eljárások a jelen dolgozat szempontjából is releváns szempontok, hiszen a kérdőív kitért a saját csoport belső meghatározására és más csoportok (románok és magyarországi magyarok) szempontjaik szerinti kategorizálására is, más szóval az autosztereotípiák és a heterosztereotípiák is teret kaptak, ezáltal lehetővé téve azoknak a különbségeknek a vizsgálatát, melyet az interjúalanyok határképző erejűnek láttak. 33 A „találkozások vizsgálata” révén kutatta az etnicitás témakörét a KAM intézetének köre, vagyis olyan mentális vagy fizikai helyzeteket és eseményeket elemeztek, melyekben a 28
Eriksen, Th. H. 2008. 22. A szerző idézi Michael Moerman tömör meghatározását, miszerint az etnicitás „émikus askriptív kategória”. Uő. 28. Az etnicitás további megközelítéseit adja például Brubaker, R. 2001. 29 Jenkins, R. 2002. 30 Uő. 31 A csoport, melyet a tagjai között fennálló viszony határoz meg, mint belső meghatározási folyamat, a kategória, melynek jellegét a meghatározó személy adja meg, mint külső meghatározási folyamat tételeződik. Lásd. Jenkins, R. 2002. 32 Jenkins, R. 2002. 33 Lásd még Csepeli- Örkény-Székelyi 2002. A kötet szerzői a Kárpát-Medence interetnikus viszonyait vizsgálva szintén használják a szociológiai elemzés során az auto-, és heterosztereotípiák elemzését. A kutatás többek között kitér mind a romániai románok, mind a romániai magyarok és a magyarországi magyarok fenti szempontok szerinti összehasonlítására.
6
résztvevők különböző etnikumokhoz tartoztak (magyar-román-cigány), és melyekben a szereplők számára etnikai hovatartozásuk „oly mértékben fontos, hogy ez a kifejeződés befolyásolja, alakítja a találkozási helyzet viselkedésmintáit.”34 A határok képződésének a vizsgálata tehát a fenti kutatási modell is, csupán más úton közelíti meg a kérdést, mint ahogyan azt a dolgozatban érvényesíteni szándékozom. Mindazonáltal a jelen vizsgálat szempontjából is tökéletesen megfelelőnek tartom Bíró A. Zoltán alábbi állítását: „az etnicitás kutatása semmiképpen nem egy etnikum attribútumainak leírása, nem is egy nemzet, egy nép, egy népcsoport gondjait megoldó eszköz, hanem annak a társadalomkutatási gyakorlatnak a része, amely a szociális határok termelődésének elemzésére irányul.”35 „Az etnikai hovatartozás első ténye szisztematikus megkülönböztetés alkalmazása a kívülállók és a beavatottak között; a Mi és az Ők között” – írja az „Etnikai hovatartozás: mi és ők” című tanulmányában Thomas Hylland Eriksen.36 A megkülönböztetés hiányában nem létezne etnikai hovatartozás sem, mivel az utóbbi intézményes kapcsolatot feltételez körülhatárolt kategóriák közt, melyek tagjai egymást kulturálisan különbözőnek tekintik.37 A sztereotipizálás jelensége, mely a legtöbb soketnikumú társadalomban etnikai alapon létezik, egy bizonyos csoport kulturális „megkülönböztetettségének sztenderdizált elképzelésének” létrehozását és következetes alkalmazását jelenti.38 A közlésben megfogalmazott sztereotípiák természetesen eltérhetnek a valóságos tettektől, erre a szerző is felhívja a figyelmet. A sztereotípiák „közrejátszanak a saját csoport meghatározásánál a többiekhez való viszonyában”, így „egy takaros >>térképet<< szolgáltatva a társadalmi világról, és igazolva a rendszerszerű különbségeket a forrásokhoz való hozzáférésben.”39 A nemzetiségi hovatartozás tehát egy kapcsolat aspektusát jelenti, a másik csoport kizárásának vagy befogadásának pedig számos fokozata lehetséges. A kulturális különbségek kölcsönös elismerését (az etnikumok közötti interakció folyamán) nevezi Eriksen „komplementarizáció”-nak.40 A Mi-Ők dichotomikus megkülönböztetéssel szemben a komplementarizációnak a Mi-Ti jellegű folyamat felel meg, mely az „interetnikai diskurzus és interakció közös mezeje”.
34
Bíró A. Z. 1996. 249. A találkozási esemény két fontos aspektusának: a találkozási helyzet megélésének és az utólagos el-, átbeszélésnek van szerepe az etnikai határ termelődésében a „találkozások vizsgálata” által. 35 Uő. 251. 36 Eriksen, T.H. 2005. 148. 37 Uo. 38 Uő. 152. 39 Uő. 154. 40 Lásd. Uő. 156-157.
7
Dolgozatomban a dichotomikus, tehát a Mi-Ők típusú megkülönböztetésre helyezem a hangsúlyt, melyet az interjúalanyok szóbeli közlés útján nyilvánítottak ki.41 Rogers Brubaker a csoportizmus kritikájában, melyet a „Csoportok nélküli etnicitás” című írásában fejt ki, a következőket állítja: „Az etnicitás, a faji és a nemzeti csak percepcióinkban,
interpretációinkban,
reprezentációinkban,
kategorizálásainkban
és
identifikációinkban és ezeken keresztül létezik. Nem dolgok a világban, hanem látásmódjai a világnak. Ezeket a látásmódokat az észlelés (és az ignorálás), az elemzés (és a félreelemzés), a következtetés (és a félrekövetkeztetés), az emlékezés (és a felejtés) etnicizált módozatai alkotják.”42 Az etnicitás tehát bizonyos látásmódként tételeződik, és nem a csoportként való létezés következménye. Másik tanulmányában Brubaker leszögezi, hogy nem szabad azt a kategorikus kódolást, amely a mindennapok nyelvén egymást kizáró etnonemzeti kategóriákra osztja a lakosságot a társadalmi viszonyok pontos leírásaként tekinteni, mivel csak konstituáló elemként lényegesek a fenti viszonyokban.43 Feltehetjük tehát a kérdést: milyen látásmód, milyen értelmező és kategorizációs folyamatok határozzák meg az adatközlők etnikai identitását, milyen határvonalakat építenek ezekkel ki, és egyáltalán csoportként tételeződik-e a borsi magyarság (az interjúalanyok szerint)? Röviden összefoglalva az előzőekben bemutatott elméleti alapvetést megállapítható, hogy a szerzők hangsúlyozzák a határok dinamikus jellegét, elválasztó és egyben összekapcsoló funkcióját. Az etnikai kategóriák és a kulturális különbségek szintjén azok a különbségek számítanak, melyeket a csoport tagjai akként ítélnek meg
3. Határépítés Borson A román-magyar határ mentén élő borsi magyarok etnikai identitása két, egymással ütköző identifikációs kategóriából tevődik össze: a közös kulturális háttérre épülő nemzeti önazonosságból (magyar), és az államhatárok által megszabott állampolgárságból (román). Ennek a két komponensnek az együttes hatása érezhető ki a határ mellett lakó magyarok mentális határépítési mechanizmusaiból is.44 A fent már említett interakcionista megközelítések tükrében fontos lehet a borsi lakosság mentális határépítési mechanizmusai szempontjából az, hogy milyen szintű a kapcsolat a borsi 41
“A másik idegenként való dichotomizálása egy másik etnikai csoport tagjaként magába foglalja a korlátozások és közös megegyezések, az érték és teljesítmény megítélése különbségeinek, az interakciók korlátozása bizonyos közösen elfogadott területeken és a kölcsönös érdek elismerését”- állítja az etnikai alapú dichotomizálással kapcsolatban Fredrik Barth. Lásd. Barth, F. 1969. 15. 42 Brubaker, R. 2001. 43 Uő. 1996. 44 Az etnikai identitás két komponensének arányait mérték például egy 1997-es felmérésben. Lásd CsepeliÖrkény-Székelyi 2002. 104.
8
magyarok, a magyarországi magyarok, illetve a romániai románok között, hisz ez segíthet megérteni az egyes csoportokkal szemben „épített határok” jellegét. A magyarországi magyarokkal egykor szorosabb volt a viszony, mely bár térben ma korlátozottabb, mégsem múlt, múlhatott el nyomtalanul, hiszen az azonos nemzethez tartozás tudata bizonyos szinten meghatározó tudott maradni. A romániai románokkal szemben nem látszik olyan szorosnak a kapcsolat, ezért ezt a viszonyt inkább érintkezésnek nevezném. Természetesen különféle célokkal és okokból (munkahelyi, családi, baráti kapcsolatok, egyéb) interakciók valósultak/nak meg, mégis (kicsit előrefutva a kérdőív elemzésében) az tapasztalható, hogy az adatközlők közül többen is előre jelezték, hogy nem ismerik eléggé a románokat, nincs velük különösebb kapcsolata. Sőt a kategorizációk jellegéből is az a következtetés vonható le, hogy kevésbé van kialakult konkrét kép a román etnikumúakkal, mint a magyarországi magyarokkal szemben.45 Az első kérdés, melyet az adatközlőkhöz intéztem, az volt, hogy „Ki a borsi? Kit tartanak borsinak? Ki az igazi borsi?”.46 A megkérdezettek egy része Borson született, a másik feléhez tartozók pedig az utóbbi évtizedek folyamán költöztek Borsra. Érdekes az a mechanizmus, amit a tősgyökeresek azonos etnikumú, de máshonnan érkezett „idegen”-ekkel szemben érvényesítenek, mindezt azzal ellentétben, amit a beköltözöttek érzékelnek és vallanak. Aki úgy érzi magát, hogy borsi; aki ezt a közösséget képviseli és próbálja összetartani - aki itt született és aki évek óta itt él; szeresse a faluját; nem csak az aki itt született, hanem aki otthon érzi magát Borson és tesz valamit a közösségért akinek Borsra szól a személyi igazolványa - ilyen és ehhez hasonló válaszok hangzottak el a Borson születettek szájából, míg a beköltözöttek főleg azokat tartják borsinak, akik ott is születtek, mindenki más legfeljebb, ottani lakos, de nem igazi borsi. A fentiekkel kapcsolatban levonható az a következtetés, hogy míg a tősgyökeresek egy integratív álláspontot képviselnek (szóban legalábbis), addig a településre költözöttek nem, mondván, hogy minden próbálkozás ellenére
45
Mint már a bevezetőben bemutattam, nem él különösen jelentős román lakosság Borson. A kutatás eredményei szerint a nem Borson élő román etnikumúakkal sem nevezhető intenzívnek a kapcsolat. A Magyarországon élő magyarokkal szemben több forrása is lehet a heterosztereotipizációnak: a kishatárforgalom, majd a stabilizálódott s végül szinte akadálytalan határfogalom, az azonos nemzethez tartozás tudata, és az ebből adódó általánosítások lehetőségei. Emellett nem lehet kizárni, hogy a határ romániai oldalán élők interiorizálták a magyarországi magyarok által közvetített heterosztereotípiákat és ezt a pozitív, nosztalgikus képet vetítik vissza tükrözve. Ezeken kívül nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a történelmi sérelmeket adott esetben súlyosabbnak ítélik a borsi magyarok a magyarországiakkal szemben, hiszen az egy nemzethez tartozásból, anyaállami pozícióból csak védelmező jellegű megnyilvánulást tartanának elfogadhatónak. 46 A pontos válaszokat a kérdőív kérdéseire lásd a 4. mellékletben. Az interjúalanyok válaszai közül normál karakterrel vannak jelölve a nem Borson születettekéi, míg a tősgyökeres borsiak válaszai vastagabb betűtípussal vannak közölve.
9
kizáró törekvésekkel szembesültek, ezért nem is feltétlen érzik magukat borsinak. Megfigyelhető az is, hogy nagyon általános képet festenek a tősgyökeresek a borsiakról, csupán egy későbbi kérdés folyamán derült fény arra, hogy ez jelentősen szűkíthető.47 Az első kérdésre adott válaszok közül egyikben sem szerepel, hogy a borsinak magyarnak kell lennie, de amikor arra kérdeztem rá, hogy hogyan viszonyul ahhoz, ha román költözik a faluba, akkor zömmel (a közösség érdekeit szem előtt tartva) kifejezték, hogy nem örülnek neki, de elfogadják. A válaszok milyensége tehát szituációfüggő. A szituációfüggőséget még inkább aláhúzza a vizsgálat azon eredménye, miszerint bármilyen negatív hozzáállás jellemezze a magyarországi magyarokkal szembeni véleményt (a jóval pozitívabb románnal szemben), amennyiben az a tét, hogy ki költözzön a faluba, inkább a magyarországit preferálják, feltehetően a borsiakéval megegyeződnek tekintett nemzetiség okán. A társadalmi távolság a román etnikumúakkal szemben bizonyult nagyobbnak, hiszen azok a kérdések, melyek a szomszédsági viszonyokat firtatják ezt tükrözik. Világos tehát, hogy ha csak „úgy általában” érdeklődünk, akkor nagyon széles skálájú a követelményrendszer, de amennyiben egy konkrét szituáció, egy román falutárs, vagy akár egy szomszéd beköltözése vetődik fel, jóval érzékelhetőbbé válnak azok a határok, melyet a faluban élők barthi értelemben vett szereplőkként építenek ki tulajdonítás révén. Ilyen módon kirajzolódik, hogy az identifikációs kategória, melyet az interjúalanyok kiépíttettek s ez által etnikai csoportként funkcionálnak a borsi-beköltözött és a még élesebb borsi-román dichotómiájával leírható. Külön kérdésében fogalmaztam meg a borsi lakosok milyenségére vonatkozó jellemzőket, a borsi magyarok, a borsi románok, a románok általában és a magyarok általában jellegű eseteket. Az ingroup belső meghatározásában sok egyéni jellemző általánosított formájával találkozunk, melyek magyarázata nyilvánvalóan a személyes tapasztalat hatása. A kialakult kép egyébként egyáltalán nem olyan pozitív töltetű, mint amilyen lehetne, bár a tősgyökeres borsiak valamivel nagyvonalúbbak ilyen szempontból, mint a beköltözöttek. A következő jegyek voltak túlsúlyban a válaszokban: beképzeltek, önteltek, önzőek, törekvőek, szorgalmasak, céltudatosak, nem összetartóak, képmutatóak, segítőkészek, irigyek. Érdemes és érdekes ezek mellé a magyarországi magyarokról kialakított leggyakoribb kategóriákat is beidézni: büszkék elégedetlenek, széthúzóak. A különbség mindössze annyi, hogy még kisebb a pozitív jellemzők aránya, és jelentős megkülönböztető jegyek a „lenéznek minket”, „nem vendégszeretőek”, „leoláhoznak minket” típusú meghatározások.48 Tehát a magyarországiak
47 48
A követelmények szigorodása egyébként a Borsra költözötteknél is jellemző ebben az esetben. A „lerománoznak minket” típusú stigmatizációval foglalkozik Feiscmidt Margit, lásd. Feischmidt 2004.
10
által állított külső meghatározások belsővé tétele figyelhető meg, ami az önmeghatározás szintjét illeti. Szarka László a magyar nemzetközösség három legfőbb létformájában (a magyar államon belül maradtak, határon túli kisebbségi pozícióban élők és kivándoroltak) élő csoportjairól megállapítja, hogy „egymás közötti viszonyának, kapcsolatrendszerének alakulásában a történeti magyar állam 1918-ban bekövetkezett összeomlása óta olyan mélyreható változások zajlottak le, amelyek immár a teljes nemzeti közösség kohézióját, működésének módját, az összmagyarsághoz, Magyarországhoz, a szülőföldhöz való tartozás funkcióját is meghatározzák”.49 A fenti változások vizsgálatát szorgalmazza a szerző a 21. század körülményei között. Korszakonként hol megerősödő, hol gyengülő tendenciának tartja Szarka László a szétfejlődés és az együvé tartozás jelenségeit, a történelmi hatásoktól függően.50 A nemzeti szolidaritás mértéke a kutatás elvégzésekor ellentmondásosnak tűnik: az elhatárolódás egyértelműnek látszik (már csak a magyarországiak által állított mentális határok miatt is), ugyanakkor valamilyen szinten érzékelhető a közösségvállalás jelensége is, egyrészt azért mert bevallottan hasonló jellemzőkkel illették magukat az önmeghatározás folyamán, mint amilyenekkel az „ők” kategóriájaként a magyarországiakat leírták, ugyanakkor a román etnikumúakkal szemben inkább a saját etnikumhoz tartozóakat preferálják szomszédnak, vagy falutársnak. Mikor a különbségekre kérdeztem rá (tehát azokra a jegyekre, amelyeket az interjúalanyok is határképzőként jelöltek meg a már felsorolt jellemzőkön belül, vagy azon kívül), többen nem is találtak semmi említésre méltót, inkább csak szintbeli eltérésekre figyelhetünk fel, az olyan állításokban, mint: nagyobb a tűrőképességünk, nem panaszkodunk annyit, annyira nem vagyunk büszkék mint a magyarországiak, jobb a közösségi élet nálunk, kevésbé önzőek, vendégszeretőbbek vagyunk. A románokkal szembeni határok általánosabb és személytelenebb kategóriák mentén épülnek mint a magyarországi magyarok esetében. A románok: összetartóak, segítőkészek, megbízhatóak, általában jó emberek, hírből veszik, hogy nem megbízhatóak, nem ismerik őket, nincs velük különösebb kapcsolata. A borsi magyarok velük ellentétben: szorgalmasabbak, önteltebbek mint a románok, nem olyan barátságosak, és büszkébbek. A románok a borsiakkal ellentétben: igénytelenebbek, de boldogabbak, elégedettebbek, összetartóbbak, mint a magyarok, vallásosabbak, jobban odafigyelnek egymásra, nem annyira egoisták.
49 50
Szarka L. 2004. 214. Uő. 215.
11
A fentiek tükrében több következtetést is levonhatunk a borsi adatközlők románokkal szembeni mentális határépítésével kapcsolatban. A válaszok azt tükrözik, hogy mivel nem fűzi a román etnikumúakhoz szorosabb viszony őket, aránylag kevés kapcsolatot tartanak fenn velük (a borson régebb óta élő románok szinte mind beszélnek magyarul és törekednek a jó viszony fenntartására, az újabban beköltözöttekkel nem mélyült el a reláció) ezért pozitívabban viszonyulnak hozzájuk, mint a magyarországi magyarokhoz, akiktől másfajta viselkedést várnának el, ezért élesebb, kritikaszerű kategóriákkal illették őket. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül annak a lehetősége sem, hogy az interjúkban megfogalmazottak
nem
feltétlenül
tükrözik
a
találkozásokban
megnyilvánuló
valóságot.51Ennek a valószínűségét az is alátámasztja, amit a románok értékelése folyamán észlelhettem,
hogy nem feltétlen látják szívesen a román beköltözötteket borsi
interjúalanyaim valamint, hogy segítségért is csak ha már (nem magyarországi) magyartól nem kaphatnak, szükségesetben és hivatalos ügyekben kérnének. Ez utóbbi ugyanakkor azt a helyzetet is tükrözi, mely az államhatárok által meghatározott, vagyis, hogy a román és magyar etnikumúak Romániában egy adminisztratív rendszerbe tartoznak, vagyis az ilyen jellegű ügyek intézésében a magyarországi magyarokkal nem látszik indokoltnak a segítségkérés. Emellett a már fennebb említett: a magyarországiak önzőbben, a románok segítőkészebbek kategorizáció is újra megtalálhatónak tűnik ebben a kérdésben. 4. Következtetések Dolgozatomban borsi interjúalanyaimtól kapott válaszokat elemeztem annak érdekében, hogy kimutassam a magyarországi magyarokkal és a románokkal szembeni mentális
határépítés
mechanizmusát.
Következtetésképpen
megállapítható,
hogy
a
magyarországi magyarokkal szemben meghatározva saját identitásukat, sok közös jellemzőt választottak, ugyanakkor a magyarországiak felől érkező kategorizáció hatására el is határolják magukat tőlük, és fokozatbeli különbségeket állítanak. Ez utóbbi természetes folyamatként is tekinthető, a Magyarországon élő magyar etnikumúak által (borsi magyarok szerint állítólag) közvetített heterosztereotípiák hatását figyelmen kívül hagyva is. A borsiak önmeghatározása, és a magyarországi magyarok kategorizálása szempontjából két további hasonlóság fedezhető fel: a jellemzők főleg individuálisak általánossá kiterjesztve (tehát személyes tapasztalatokon alapulnak), és zömmel önkritikus illetve kritikus hangvételűek. A Bíró A. Zoltán és Gagyi József az ehhez hasonló jelenséget strukturális őszintétlenségnek” nevezik egyik tanulmányukban. Lásd: Bíró A. Z., Gagyi J. 1996. 98-100. Az általuk ekként jelölt magatartásforma szerint a magyar-román találkozáshelyzetekben a magyar viselkedése „megkettőződik”, vagyis más a találkozáskor és más az utólagos átbeszélésekben. A modell a saját határ védelmét és a mentális határok építését és karbantartását szolgálja.
51
12
román etnikummal szembeni kategorizáció pozitívabb képet fest az outgrupról, mint saját ingroupjukról. Ugyanakkor a határok itt is megragadhatóak, hiszen például vallásosabbnak, összetartóbbnak vagy igénytelenebbnek titulálták interjúalanyaim a román etnikumúakat. Ugyanakkor sokan nem tartanak fenn különösebb kapcsolatot a többségi nemzethez tartozókkal, vagy nem volt alkalma „eléggé megismerni” őket, ez pedig látszik a megkülönböztető jegyeken is, hiszen azok általánosabb, átfogóbb jellegűek. Magukhoz közelebb a borsi adatközlők a fentiek ellenére és azokkal együtt is a magyarországiakat tekintik, hiszen bár diszkriminatívnak tekintik a romániaiakra vonatkoztatott kategóriákat és bár több történelmi tényt sem tudnak feltétlen „megbocsátani”, mégiscsak ugyanannak a tágabb értelemben vett kulturális nemzetnek a tagjainak érzik magukat.
13
Felhasznált szakirodalom:
Barth, Fredrik (ed.) 1969 Ethnic Groups and Boundaries. The social organization of Culture Difference. BergenOslo-London. 9-38
Bíró A. Zoltán 1996 A megmutatkozás kényszere és módszertana. Az etnicitás vizsgálatának szempontjai és esélyei egy kelet-európai mikrorégióban. In: Gagyi József (szerk.):Egy más mellett élés. A magyar-román, magyar-cigány kapcsolatokról. Csíkszereda. 247-283.
Bíró A. Zoltán- Gagyi József: 1996 Román-magyar interetnikus kapcsolatok Csíkszeredában: az előzmények és a mai helyzet. In. Gagyi József (szerk.): Egy más mellett élés. A magyar-román, magyar-cigány kapcsolatokról. Csíkszereda. 45-111.
Brubaker, Rogers 1996 Ártalmas állítások. Mítoszok és tévképzetek a nacionalimuskutatásban. In. Beszélő. 1996.7. 26-41. (www.adatbank.transindex.ro)
2001 Csoportok nélküli etnicitás. In: Beszélő. 2001. 7-8. 60-66. (www.adatbank.transindex.ro)
2006 Nemzeti kisebbségek, nemzetiesítő államok és anyaországok az Új Európában. In. Uő. Nacionalizmus új keretek között. Budapest. 61-81.
Csepeli György – Örkény Antal – Székelyi Mária 2002 Nemzetek egymás tükrében. Interetnikus viszonyok a Kárpát-medencében. Budapest. 742, 81-108.
Eriksen, Thomas Hylland 2005 Etnikai osztályozás: mi és ők. In: Kántor Zoltán- Majtényi Balázs (szerk.) Szöveggyűjtemény a nemzeti kisebbségekről. Budapest. 148-157
14
2008 Etnicitás és nacionalizmus. Antropológiai megközelítések. Budapest
Éger György 2001 Térségi és etnikai elemzések: alapfogalmak, értelmezési keretek. In. Uő – Josef Langer: Határ, régió, etnikumok Közép-Európában. Budapest. 19-51
Feischmidt Margit 2004 A határ és a román stigma In. Kovács Nóra- Osvát Anna- Szarka László (szerk.) Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből III. Budapest 43-58. http://www.mtaki.hu/docs/ter_es_terep_03/t_e_t_feischmidt_margit_a_hatar_es_a_roma n_stigma.pdf )
Keszeg Vilmos 2004 Határ, határmódosítás, határátlépés. Történetek a kisebbségi sorsról. Néprajzi Látóhatár, XIII. 3–4. 41–86. (www.adatbank.transindex.ro)
Kocsis Károly 2004 A politikai és az etnikai földrajz határértelmezései. In. Kovács Nóra- Osvát AnnaSzarka László (szerk.) Tér és terep. Tanulmányok az etnicitás és az identitás kérdésköréből III. Budapest. 23-28.
Jeggle, Utz 1994 Határ és identitás. Regio- Kisebbség, politika, társadalom. 5. évf. 2. szám, 3-18.
Jenkins, Richard 2002
Az etnicitás újragondolása: identitás, kategorizáció és hatalom. In. Magyar
kisebbség.2002.4. 243-268 (www.adatbank.transindex.ro)
Szarka László 2004 Elemzési szempontok a 20. Század végi magyar nemzetfogalomhoz. In. Uő (szerk.): Kisebbségi léthelyzetek - közösségi alternatívák, Budapest. 213-227.
15
Ujvári Zoltán 1996 Az interetnikus kapcsolatok kérdései a Kárpát-medencében. In. Katona Judit- Viga Gyula (szerk.): Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei. Miskolc. 2529.
16
Adatközlők: Név és sorszám
Életkor
1. Kovács Gizella 2. Fürtös Izabella 3. Nagy Zita 4. Bakó Károly
51
Állandó lakcím (Bors, házszám) 310
Származási település
Foglalkozás
Nyugdíjas könyvelő
122 112
Asszonyvására (Bihar megye) Bors Bors Érszalacs (Bihar megye) Bors Kolozsvár
40 29 72
220/B 53 16
5. Pápa Gyula 6. Nagy Máté Enikő 7. özv. Fazakas Piroska 8. Futaki Elvira 9. Futaki László 10. Futaki Norbert 11. Könyves Éva 12. Könyves Kálmán 13. Forgács Irénke 14. Forgács Imre
66 45 75
108
Bors
45 49 25
160 160 160
Biharpüspöki Bors Bors
41 42
168 168
Nagyvárad Bors
48
291
52
291
Érszalacs (Bihar megye) Érszalacs (Bihar megye) Varsolc (Szilágy megye)
15. Dénes Károly 53
96
tanítónő kántor Nyugdíjas szabó Nyugdíjas tanár Tanárnő, iskolaigazgató nyugdíjas háztartásbeli Lakatos Jelenleg munkanélküli háztartásbeli szabadószó Titkárnő Víz-, gázszerelő Református lelkész
17
1. Melléklet Bors község népszámlálási adatai 2002-ből, etnikai megoszlás szerint (http://nepszamlalas.adatbank.transindex.ro/) Etnikai megoszlás Összes Román
Magyar
Cigány Ukrán
3409
3163
32
0
Német Orosz/lipován Török
Tatár
Szerb
1
0
0
0
Szlovák Bolgár
Horvát
Görög Zsidó
5
0
0
0
0
Cseh
Lengyel
Olasz
Kínai
Örmény
0
0
0
0
0
207 1
Csángó Más
Nem nyilatkozott
0
0
0
2. Melléklet
18
Műholdfelvétel Earth)
a
román-magyar
határ
mentéről.
(Forrás:
Google
19
3. Melléklet Bihar megye Romániában (balra fenn) és Bihar megye térképe Forrás: http://harta.infoturism.ro/Romania/Bihor/harta/harta_Bihor.jpg
1 2 3
4
5 6
4. Melléklet 1. kérdés: Ki a borsi? Mi az igazi borsi? Mi kell ahhoz, hogy valakit Borsinak nevezhessünk? - az itt születettek - nem vallja magát borsinak, csak borsi lakos - nem csak az aki itt született, hanem aki otthon érzi magát Borson és tesz valamit a közösségért - aki itt született és aki évek óta itt él - szeresse a faluját - a közösségben vállaljon feladatokat - aki rendes ember - őszinte, templomba járó, istenfélő legyen - -felebaráti szeretet legyen köztünk - akinek Borsra szól a személyi igazolványa - aki hajlandó tenni a településért - aki itt él - akit érdekelnek a közösség problémái 20
7 8 9 10
11 12 13 14 15
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11
12 13 14 15
- akik itt születtek - akik ide költöztek, csak borsi lakosok - aki tősgyökeres borsi - aki ideköltözött és borsinak vallja magát - aki, ha nem is itt született, de legalább 10 éve itt él a közösségben - a munkákban részt vállal és borsinak vallja magát - aki tősgyökeres -akik régebben betelepültek -akik be tudnak illeszkedni és jól érzik magukat Borson -a aki itt született és a felmenői is borsiak -aki részt vesz a Borson zajló eseményekben, szívvel-lélekkel - aki úgy érzi magát, hogy borsi -aki ezt a közösséget képviseli és próbálja összetartani - aki magáénak érzi a falut és tesz is a településért, közösségért - aki itt született - nem érzi magát borsinak - akinek borsiak az ősei is
2. Milyen falu Bors? - magával a faluval nincs baja, a lakosokkal viszont igen. - semmi különösebben említésre méltó - kezd zajossá válni, de kellemes, szeret itt élni - kimondottan első osztályú falu - szépen épül, kulturált - élhető - ideálisnak tartja (vidék és város nyújtotta előnyök miatt) - magának való - pletykás - kirekesztő - nagyon jó (mert ugye itt született) - csendes nyugodt falu - átlagos - viszonylag nyugalmas, biztonságot nyújtó - gazdag - nem összetartó - fejlődő - jó helyen van - kicsi - nem összetartóak az emberek -- fejlettebb is lehetne, a mostani igényeknek megfelelően - elfogadható - konformista
21
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12
13
14 15
1 2
3 4
5
3.Milyen emberek lakják Borsot? - beképzeltek, önteltek és önzőek - tisztelet a kivételnek, de nincs túl jó véleménye a borsiakról - anyagiasak, önzőek, büszkék - vegyes - hitetlenek, beképzeltek, segítőkészek - van, akit lehet tisztelni, és van aki őt nem tiszteli, mert máshonnan jött, de ő erre nem sokat ad, mert aki ember, azt tiszteli és becsüli - törekvőek, szorgalmasak, céltudatosak (a többség) - vagy nagyon gazdagok, vagy nagyon szegények - sokrétűek - a tősgyökeres borsi tiszta, tiszteletreméltó, nagyon segítőkész, de az általa ismert harmadik generációval kapcsolatban már jobban megoszlik a véleménye - akikkel kapcsolatban van, azok segítőkészek, rendesek - jó emberek, segítőkészek - egyszerű, dolgos, segítőkész - zömmel irigyek, de sok az önzetlen is - dolgosak - mindenféle - szorgalmasak - irigyek - önzőek - nem összetartóak - anyagiasak - képmutatóak - nem egymásra figyelők - igényesek - beképzeltek - csak magukat szeretik - konformisták
4. Jellemezze a borsi magyarokat. - akik rég itt élnek, de máshonnan jöttek, azok befogadóak, de a tősgyökeresek a betelepülőket mindig idegennek tartják - van sok értelmes - kezdeményező, tág látókörű - elégedetlenek, mindig többet akarnak - büszkék és irigyek - tartják magyarságukat - segítőkészek, beszédesek, beképzeltek - embertisztelőek és irigyek (az utóbbiból több van) - nagy részük istentelen - magába zárkózva él sok család - a nagypolitika iránt közömbösek, mert a sors nem éreztette velük saját bőrükön a hatását - törekvőek, szorgalmasak, céltudatosak 22
6 7 8
9 10 11 12 13
14 15
1
2
3 4 5 6 7
8 9
10
11 12 13
- ha bajt éreznek, összefognak - befogadóak (a román családok jól érzik itt magukat) - vagy nagyon gazdagok, vagy nagyon szegények - a tősgyökeresek jók, jómódúak - kevés a szegény ember - segítőkészek, rendesek - szeretnek más problémáival foglalkozni - dolgosak - jók, segítőkészek - nem teljes mértékben összetartóak (vannak akik széthúznak) - segítőkészek, szorgalmasak, szerethetőek - zömmel irigyek, sok az önzetlen is, dolgosak - mindenféle, szorgalmasak - önzőek, nem összetartóak - anyagiasak, képmutatóak - nem egymásra figyelők - igényesek - beképzeltek, csak magukat szeretik - kozmopoliták
5. Jellemezze a románokat. - náluk is vannak emberségesek és nem emberségesek, becsületesek és széltolók is - a magyar nemzet sem különb, mint a román, sőt, a magyar a magyarral sokszor szemetebb - összetartóak - hívők - igénytelenebbek, de boldogabbak, elégedettebbek - vallásosabbak - általában jó emberek, de pökhendi köztük is van - vannak köztük korrektebbek mint a magyar ember - tiszteli, becsüli őket - kevés tapasztalata van - hírből veszi, hogy nem megbízhatóak - ellentétes tapasztalatai voltak, tehát nem tud általánosítani - nem ismeri őket - melegebbek, jobban tisztelik egymást, barátságosabbak, jobban tartják ünnepeiket - illedelmesek, rendesek, segítőkészek - nincs velük különösebb kapcsolata - akikkel kapcsolata van, azokkal rendkívül jó a viszonya - a kisemberek szintjén nincs velük probléma - összetartóak - segítőkészek - megbízhatóak - összetartóbb nemzet, mint a magyaroké - van köztük is tisztességes és becsületes és nem, de jellemzőbb az első - összetartóbbak, mint a magyarok 23
14 15
1
2
3
4
5
6 7
8
9
10 11 12 13 14 15
- jobban odafigyelnek egymásra - képmutatóak - múltjukat, jelenüket, jövőjüket igazoló embertömeg
6. Jellemezze a magyarországi magyarokat. - vannak köztük is jóindulatóak és nem - vannak akik beképzeltek - vannak, akik nem tesznek különbséget magyar és romániai magyar között - bután büszkék - maguknak valók - nincs tűrőképességük - elégedetlenek - nem nagyon szereti őket - beképzeltek - flegmatikusak - nem kedvesek - büszkék - olyanok, hogy fogadják az embert, de “akármilyen kedves vendég, három napig untig elég” - sok rosszat hallott róluk - nem szívesen csatlakozna -beképzeltek -leoláhoznak minket -összeférhetetlenek -a rokonok segítőkészek (főleg hallásból veszi információit) - túl sokat gondolnak magukról - kevés az erkölcsi tartással rendelkező ember - önzőek - büszkék (“Büszke magyar, fényes csizma, letaposott Románia”) -nem vendégszeretőek - lenéznek minket - nem segítőkészek - lesajnálnak minket, lekezelő modorúak - nem szimpatizálnak velünk -nincsenek velünk testvériesebb viszonyban - lenézőek, maguknak valóak, nem segítőkészek - önzőek, individualisták, december 5. mindent elmond - az alföldi rész nem annyira önző - nem hiányzunk nekik - büszkék, széthúzóak, nemzettagadó árulók - nem fogadnak el bennünket - elfelejtették, hogy kiknek születtek - hitüket és nemzettudatukat elveszített tömeg
24
11 12
7. Jellemezze a borsi románokat. - megfé velük, nincs baja velük - köszön neki, ennyi a társalgási szint - akikkel kapcsolatban van, azokról pozitív a véleménye - be akarnak illeszkedni, segítőkészek - nem nagyon ismeri őket - korrektek - igyekszenek beilleszkedni - az az érzése, hogy összetartóak, de nincs személyes tapasztalata - nem ismeri őket, de akiket ismer, nagyon rendesek - akiket ismer, azok jók - ugyanúgy dolgosak, rendesek - ki lehet velük jönni - nincs velük kapcsolata - akiket ismer, nincs probléma velük - nincs velük sok kapcsolata - egymás között összetartóak - nem itt születtek, de amikor döntéshelyzet van, akként viselkednek - nem ismeri őket eléggé
13 14 15
- beilleszkedőek, nincs velük különösebb kapcsolata - alkalmazkodnak, hogy beilleszkedjenek - beköltözöttek
1. 2 3 4 5 6 7 8
9 10
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12 13
14 15
8. Miben különböznek a borsiak a románoktól? - a borsiak önteltebbek mint a románok - szorgalmasabbak mint a románok - a bosiak nem olyan barátságosak, és büszkébbek - a románok vallásosabbak - a románok nem olyan büszkék mint a magyarok - a vezetők a románok köréből kerül ki, és egymást segítik ilyen téren - a románok segítőkészek egymás között - a bors iaknak nincs bátorságuk vállalkozni - nem tudja -nem tudja - nincs különösebb különbség - más nyelvet beszélnek, más templomba járnak - a románok illedelmesebbek - elég szorgalmasak és segítőkészek - összetartóbbak mint a magyarok - nem tudja - összetartóbbak mint a magyarok - segítőkészebbek - tudnak egy célért harcolni - nem annyira egoisták a románok - románul beszélnek - a borsi öntudatosabb - a román önteltebb 25
11 12 13 14 15
9. Miben különböznek a borsiak a magyarországiaktól? - nem talál különösebb különbséget - a romániai magyaroknak nagyobb a tűrúképességük, nem panaszkodnak annyit, annyira nem büszkék mint a magyarországiak (azoknál jobbak), jobb a közösségi élet nálunk (ott még annyi összetartás sincs mint itt) - a magyarországiak beképzeltebbek -a bosriak vallásosabbak - a magyarországiak rendszeretőbbek, jobbak óvják környezetüket és kevésbé vendégszeretőek - a magyarországiak büszkébbek - jobban haragszanak a magyarországiaik a románokra mint mi - nem tudja - a magyarországiak büszkébbek, lenézik az itteni magyarokat, önzőek - a borsiak segítőkészebbek - mi sokat dolgozunk, ők meg csak sírnak - mi reálisabban látjuk a világot, ők meg sötét képet festenek - nincs bennük tartás - a borsiak segítőkészek, vendégszeretőek, egyszerűbbek és szerényebbek - a magyarországiak azt hiszik, hogy ők az igazi magyarok - a partiumi és az alföldi magyarság közt nincs nagy különbség - mi több mindent megéltünk a történbelem folyamán - semmiben - semmiben - kisebbségi lét, élni akarás, nemzeti öntudat, több ragaszkodás a hithez (borsiak)
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
10. Hogyan viszonyul ahhoz, ha egy román a faluba költözik? - nincs problémája vele -nem zavarja, nincs baja velük - sajnos ez van, elfogadja - lassan elrománosodik a közösség, de megtér tőlük. Tiszteli, becsüli őket - örül, hogy nagyobb részük nyugdíjas, és fél hogy elrománosodik a falu - nem örvend, de elkerülhetetlen folyamatnak tartja - nem lesz alábbvaló, mert törekvő - semmi probléma - nincs mit tenni ez ellen. Ha eladó egy ház, bárkinek joga van megvenni. - nem tudja - semmi - elfogadja - amikor a románok a magyarok közzé beköltöznek, nem jó a közösség szempontjából - hosszú távon megosztja a közösséget - ha már ide költözött, érezze jól magát
1 2
3
4 5 6 7 8 9
10
1 2
11. Hogyan viszonyul ahhoz, ha egy magyarországi magyar a faluba költözik? - elfogadná, és jobban örülne mint egy románnak - neki nem örülne annyira. Közömbösen. 26
3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13
- pozitívan. Szívesebben fogadná, mint egy románt. - jöhet nyugodtan - örül, ha egy magyar borsi telket vesz - nincs ellenvetése, inkább egy magyar (mert az etnikai arányok nem jó ha felborulnak egy közösségben, nem elutasítás miatt) - nem tudja - furcsánlaná - semmi gond. Csodálkozna - nem zavarná. meglepődne - semmi gond - elfogadná - inkább egy magyarországi magyar, mint egy román - nem zavarná - ha ide költözött, érezze jól magát (mindegy hogy magyarországi magyar, vagy román)
12. Milyen helyzetben fordulna egy román nemzetiségűhöz? - bármilyen problémával - előbb magyarhoz fordulna. Legvégső esetben - probléma nélkül, bármikor ha segítségre lenne szüksége - ha bajban van - bajban, probléma nélkül - ha a helyzet úgy kívánja - bajban - ha csak ő tudna segítni, akkor bizalommal, bármikor - olyan helyzetben, amikor csak ő tudna segíteni, bármikor - ha amire szüksége van, tudna segíteni benne és megbízna benne - hivatalos ügyekben - nem szégyell hozzá fordulni, ha befolyásosabb, de ez nem jellemző - ha olyan a felkészültsége - hivatalos ügyekben - szükségben
13. Milyen helyzetben fordulna egy magyarországi magyarhoz? - kevésbé tartja segítőkészeknek a románoknál - ha nincs más lehetősége - inkább egy magyarországi magyarhoz, mint románhoz - bajban - ha bajba kerül, probléma nélkül - ha a helyzet úgy kívánja - ritkán, mert nem lenne őszinte - nem - nem szívesen, mert lenéznek - ha tudja, hogy számíthat rá és segíteni tud - nincs miért - csak érdekből - semmilyen helyzetben 27
14 15
- csak szorult helyzetben - szükségben
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15
14.Hogy viszonyulna ahhoz, ha a szomszédba egy román költözne? - megtérne tőle -nem zavarná, csak normális legyen -megpróbálna összebarátkozni vele -köszönne neki - nem örülne neki - segítené - nem tenne kivételt - itt lakik, rendben van -itt lakik, semmi probléma - nem zavarná - elfogadja - megférne tőle - nem örülne neki - elfogadná - igyekezne megértetni magát vele
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11
15. Hogy viszonyulna ahhoz, ha a szomszédba egy magyarországi magyar költözne? - megtérne tőle - nem zavarná - szívesen fogadná, megpróbálna összebarátkozni vele -“szervusz, magyar testvér” - szívesen fogadná - segítené - nem tudja megmondani - furcsa lenne - furcsa lenne - meglepődne, mert nem jellemző - nem zavarná
12 13 14 15
- megférne tőle - nem örülne neki, de szívesebben köszön úgy, hogy “Jó reggelt!” - meglepődne - igyekezne megértetni magát vele
28
