Hargittai István TELLER. Akadémiai Kiadó, Budapest

Hargittai István

T E L L ER

Akadémiai Kiadó, Budapest

A borítón: Teller Ede az 1950-es évek elején (a Los Alamos Nemzeti Laboratórium szívességéből) Ez a kiadás az I. Hargittai: Judging Edward Teller: A Closer Look at One of the Most Influential Scientists of the Twentieth Century. Prometheus, Amherst, New York, 2010 angol nyelvű eredeti kiadás nyomán készült. Fordította Gács János A kötet megjelenését támogatta: a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Kémiai, Műszaki és Fizikai Tudományok Osztályai Paksi Atomerőmű Zrt. MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. Kovács Gábor BME VBK Varga József Alapítvány

ISBN 978 963 05 8924 6

Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu

Első magyar nyelvű kiadás: 2011 © Hargittai István, 2011 © Akadémiai Kiadó, 2011 Hungarian translation © Gács János, 2011 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.

Printed in Hungary

A totalitárius rendszerek áldozatai emlékének ajánlom

Megköszönöm az Alfred P. Sloan Alapítványnak (New York), hogy anyagilag támogatta amerikai levéltári kutatásaimat és a könyv megírását

Tartalom

A szerző előszava a magyar kiadáshoz ........................................................................ A magyar kiadás elé (Pálinkás József) ......................................................................... Előszó (Peter Lax) ......................................................................................................... A szerző előszava . ......................................................................................................... I. Teller Magyarországon: származás és háttér ............................................................ Történelmi háttér ................................................................................................... A kezdetek . ............................................................................................................. Gyermekkor ............................................................................................................ Gimnáziumi tapasztalatok .................................................................................... A felsőfokú tanulmányok kezdete . ...................................................................... A család sorsa ......................................................................................................... II. Németország: út a tudományhoz ............................................................................. Miért Németország? . ............................................................................................. Karlsruhe és München .......................................................................................... Lipcse és Göttingen . .............................................................................................. Teller és Németország . .......................................................................................... III. Átmenetek ............................................................................................................... Koppenhága és London . ....................................................................................... Az Újvilág . .............................................................................................................. „Molekulafelügyelő” .............................................................................................. Színre lép a magfizika ............................................................................................ IV. Út az atombombához .............................................................................................. Vége az idillnek . ..................................................................................................... Átállás a háborúra .................................................................................................. Teller antikommunizmusának gyökerei ............................................................. Dilemmák a bomba körül .....................................................................................

 7  

11 13 21 25 35 37 48 50 52 60 64 73 73 78 84 94 107 108 119 121 135 143 144 157 169 176

V. Nem volt csend a vihar előtt ..................................................................................... Chicago..................................................................................................................... Tartós barátság . ...................................................................................................... Mici .......................................................................................................................... Bekapcsolódás a politikába . ................................................................................. Reaktorbiztonság . .................................................................................................. A nagy vita .............................................................................................................. VI. A hidrogénbomba atyja .......................................................................................... A hidrogénbomba nyomában . ............................................................................. Megismerhetjük-e a múltat? ................................................................................. VII. Az aggódástól a küzdelemig .................................................................................. Út Livermore-hoz .................................................................................................. Megnyúló árnyékok ............................................................................................... A Teller Műegyetem .............................................................................................. VIII. Kettős tragédia: Teller és Oppenheimer . ............................................................. Párhuzamos életek ................................................................................................. Az ügy és a meghallgatás ...................................................................................... Utóhatás .................................................................................................................. „Veszélyes beépített ügynök” ................................................................................ IX. Radioaktív szennyezés és atomcsend . .................................................................... Az atomcsendegyezmény ellen ............................................................................ Teller Pauling ellen . ............................................................................................... Folytatódó szembenállás ....................................................................................... A Teller–Szilárd nyilvános viták . ......................................................................... „Vonakodó forradalmár” ....................................................................................... Más korlátozó szerződések ellenében . ................................................................ Nukleáris tél . .......................................................................................................... X. „Olyan monomániás, akinek sok mániája van” ...................................................... Kódfejtési próbálkozás .......................................................................................... A licitálás mámora ................................................................................................. TRIGA ..................................................................................................................... Politika korlátok nélkül ......................................................................................... „Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat” .......................................................... Titkosság ................................................................................................................. Three Mile Island ................................................................................................... XI. Hadban a csillagokkal . ........................................................................................... A nagy szövetség .................................................................................................... SDI ........................................................................................................................... Látomás és elkötelezettség .................................................................................... A röntgenlézeres fegyver . ..................................................................................... Világpolitika ........................................................................................................... Ragyogó kavicsok . ................................................................................................. Csúcstalálkozók . ....................................................................................................

 8  

189 192 198 203 205 214 217 235 238 257 277 278 289 310 313 314 332 343 352 359 361 368 373 382 387 390 394 399 400 402 405 407 416 427 435 439 440 442 448 454 465 470 472

XII. Záró gondolatok . ................................................................................................... Hazatérés ................................................................................................................. Teller zsidósága . ..................................................................................................... Orosz kapcsolatok . ................................................................................................ Méltatás ................................................................................................................... Cimkék .................................................................................................................... Tanácsadás .............................................................................................................. A két (és több) Teller ............................................................................................. Hagyaték . ................................................................................................................ Utószó (Richard L. Garwin) ......................................................................................... Kronológia. Válogatott események Teller Ede életéből ................................................. A kötetben szereplő nevek jegyzéke .............................................................................. Mutató ........................................................................................................................... Köszönetnyilvánítás ...................................................................................................... Válogatás a szerző magyarul megjelent műveiből .......................................................

 9  

477 479 484 486 489 496 501 505 508 513 517 519 537 560 563

A szerző előszava a magyar kiadáshoz

Nagy örömömre szolgál, hogy Teller Edéről szóló könyvem magyarul is megjelenik. Ahogy Teller Ede is érezte élete végén saját életútjával kapcsolatban, úgy ez a könyv is ezzel érkezik meg igazi otthonába. Ahogyan Teller Ede életműve is gyökereiből táplálkozik, úgy ez a könyv sem lehet mentes mindattól, amit szerzője élete során megélt. Szeretettel és némi büszkeséggel nyújtom át a könyvet a magyar olvasónak, és azt remélem, hogy legalább olyan érdeklődéssel fogja kézbe venni, mint az amerikai. A magyar változat alig tér el az eredeti angoltól, a szöveg csak néhány olyan helyen egyszerűsít, ahol az elsősorban amerikai olvasónak szánt eredeti változat a magyar olvasó számára túlságosan nyilvánvaló ismereteket tartalmaz. E helyütt köszönöm meg Gács János igényes fordítói munkáját. Az Akadémiai Kiadónak köszönöm a magyar kiadás gondozását. Réffy Balázs szerkesztő már az eredeti angol nyelvű könyv készítése közben biztosított segítőkészségéről, érdeklődéséről és a magyar változat kiadásáról 2009-ben, amiről éppen az akkori gazdasági válság legnehezebb időszakában döntött az Akadémiai Kiadó. Ugyancsak ebben az időszakban kellett a magyar változat kiadásához szükséges támogatást is összegyűjteni, ezért még hangsúlyozottabban jár a köszönet a kötet minden támogatójának: Pálinkás Józsefnek, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, a Paksi Atomerőmű Zrt.-nek, a Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományok Osztályának, a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.-nek, a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar Varga József Alapítványának, Kovács Gábornak és a Magyar Tudományos Akadémia Fizikai Tudományok Osztályának.  11  

Köszönettel tartozom továbbá Sisák Gábor felelős szerkesztőnek (Akadémiai Kiadó) a magyar változat szerkesztésében végzett gondos és értő munkájáért. Budapest, 2011. március Hargittai István

 12  

A magyar kiadás elé

Tudományos igényességgel megírt életrajz? Szemelvények a 20. század történelméből egy különleges tudós különleges életének bemutatásán keresztül? A tudomány, a tudósok és a hatalom viszonyának példákkal illusztrált bemutatása? Ilyen és hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem Hargittai István Teller című könyvét végigolvasva. Teller Edével magam is beszélgettem néhányszor. Hargittai István művében Teller életútjának bemutatása gazdag részletességgel, a leírt események és történetek pontos dokumentálásával, egy tudományos munka igényességével, számomra mégis lenyűgözően fordulatosan, érdekesen és olvasmányosan történik. Tellerről számos történet – kockáztassuk meg: legenda – kering a memoárirodalomban. A könyv szerzője igyekszik utánajárni ezeknek a történeteknek, felkutatva a még fellelhető forrásokat. Teller Ede munkásságának megítélése az 1940-es évek óta – de az 1954-es, híres Oppenheimer-meghallgatáson tanúsított magatartása, majd a nyolcvanas évek elején a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés melletti kiállása óta biztosan – viták tárgya. Ettől a tudományos igényességgel megírt műtől mégsem várja senki, hogy a vitában a döntő szót kimondja. A könyv egyik nagy erénye éppen az, hogy bebizonyítja: nincs végső szó. Teller kétségtelenül kiemelkedő tudós, a világtörténelem legbefolyásosabb tudósainak egyike, de ember is, erényekkel és hibákkal, jóra törekvéssel és tévedésekkel, állhatatossággal és esendőséggel. Ezek párhuzamos bemutatásával, egy viharos életet megörökítve válik letehetetlenné ez a könyv. A történet középpontjában egy zsidó származású magyar tudós áll, aki a történelem nagy felfedezésekkel és leírhatatlan borzalmakkal teli századában részese volt e felfedezéseknek, és közelről érintették a borzalmak. Ott volt, amikor a tudomány soha nem látott mértékben lett hatalmi, katonai tényező. Egy,  13  

a mindennapoktól oly távoli tudományos felfedezés – az atommaghasadás – néhány év alatt vált az emberiség egyik legszörnyűbb fegyverének alapelvévé, míg egy másik felfedezés – a magfúzió – jelentős részben éppen Teller munkásságának köszönhetően egy még szörnyűbb fegyvert teremtett, miközben az energiaellátás hosszú távú megoldásának egyik lehetőségét kínálta. Sokan vannak, akik Tellert meg- és elítélik. Hargittai István könyve jól érzékelteti Teller egyéniségének bonyolultságát e megítélések tükrében. Elismerve Teller tevékenységének összetettségét, észre kell vennünk egy vezérmotívumot: a diktatúráknak az emberiség egész létére való veszélyességét felismerő belátást és az ennek megítélésében való hajthatatlanságot. Talán a tudomány elefántcsonttornyában élők is megértik, emberek sorsáról döntést soha nem hozók is belátják, hogy néha nem dönteni sokkal rosszabb, mint nem a legjobb döntést meghozni, és vannak pillanatok, amikor megértik Teller, Szilárd, von Neumann, Enrico Fermi, Robert Oppenheimer határozott álláspontját az atomfegyver kifejlesztése kapcsán. Az emberiség egy részének származási alapon történő kiirtását tervező, a világot lángba borító Hitlert meg kellett előzni az atommag hasadásán alapuló (a továbbiakban maghasadási) bomba kifejlesztésében. Tellernek azt a mély meggyőződését, hogy a kommunisták is az emberiség létét veszélyeztetik, aljas terveket szőnek, és – amint a történelem megmutatta – származási alapon is képesek népirtásra, sokkal kevésbé fogadták el. Teller ebben következetes volt: minden diktatúrát rossznak, bármilyen áldozat árán legyőzendőnek tartott. A törésvonal itt húzódik: bármilyen áron. Hargittai István könyve konkrét részletekkel is szolgál erre az alapvető dilemmára. Vállalnia kell-e a szabad világnak az emberiség nagy részének pusztulását kockáztató nukleáris vagy termonukleáris háborút is, vagy elfogadja egy diktatúra uralmát? Teller és legfőbb szövetségesei, a Nobel-díjas E. O. Lawrence és Luis Alvarez álláspontja vitatható ugyan, de kétségtelenül következetes: miután legyőzték a nácizmust, meg kell előzni a termonukleáris fegyver kifejlesztésében a kommunista diktatúrát, mert ha ők kerülnek fölénybe, kiirtják a szabad világot. Teller alighanem tisztában volt vele, hogy álláspontjuk egy termonukleáris háború veszélyét is magában hordozza. Azt, hogy ennek a veszélye mekkora volt, nehéz ma megítélni. A történelem utólag Teller álláspontját látszik igazolni. Itt tehát kirajzolódik egy világos, nyilvánvaló ellentét Teller és a vele szembenállók között. Ez az ellentét azután sokféle további törést okozhatott, amiben nem kis szerepe volt Teller élettapasztalatának, modorának, ambícióinak és természetesen a vele szembehelyezkedők viselkedésének. Teller élete és így a róla szóló könyv óriási tér- és időintervallumot fog át: 1908-tól 2003-ig, Budapesttől Kaliforniáig. Tevékenysége sokszínű, mint a század, amelynek a gyermeke. Az első világháborút még gyermekként éli meg, annak lezárását, a magyarországi kommunista hatalmat és az azt felváltó auto 14  

riter rendszert már felnőttként, tudatosabban. Hargittai István igyekszik pontosan visszaadni – amennyire ez egyáltalán lehetséges – a gyermek és az ifjú Teller érzéseit, gondolatait. Belehelyezve sorsát a 19. és a 20. század fordulójának magyar és budapesti életébe, történészi ambíciókkal aprólékosan ábrázolja a magyar történelemnek ezt a szakaszát. Érdemes felfigyelni arra is, hogyan éli meg Teller a manapság oly sokszor közoktatási aranykornak feltüntetett 1920-as évek iskolarendszerét az akkori egyik „elit” iskolában, a „Mintában”, vagyis a Mintagimnáziumban. Ellentmondásosan, ahogyan a különleges képességű gyermekek bármely kor bármely iskolarendszerét. Pozitív és negatív tanárélményei egyaránt vannak. Összes­ ségében azonban elmondható, hogy mind a család, mind az iskola a munkát (a tanulást) és a műveltséget helyezi előtérbe. De mindezt nem pusztán önmagáért teszi, hanem a biztos megélhetés és a széles körű műveltség harmonikus összekapcsolását szem előtt tartva. Teller ügyvéd édesapja felismeri fia természettudományos érdeklődését – gondoljuk csak el, az energiakvantum, a relativitáselmélet és a Bohr–Rutherford-atommodell még csak néhány éves, még nem jelent meg Dirac híres cikke –, és a megélhetésre is gondolva beleegyezik, hogy fia kémiát tanuljon a budapesti Műegyetemen. Nem fizikát, noha 1925-ben az országos matematikaversenyen megosztva, a fizikaversenyen viszont egyedül nyerte az első díjat. Az ifjú Teller 1926-ban – két héttel tizennyolcadik születésnapja előtt – Német­ országba megy. A németországi tanulmányút akkoriban nem volt szokatlan a zsidó magyar értelmiségiek körében. Teller 1926-ban nem emigrál. Tanulni megy Németországba, és számos alkalommal vissza is tér, a második világháború előtt utoljára 1936-ban, amikor az Egyesült Államokba távozik. Nem kétséges, hogy Teller Európából és így Magyarországról való távozásában a nácizmus játszotta a fő szerepet. A sors különös kegyetlensége, hogy itthon maradt családját a kommunisták deportálták 1951-ben. Így hát érthető éles szembenállása mindkét diktatúrával, és különösen megható és elgondolkodtató haláláig el nem múló hazaszeretete Magyarország iránt. A németországi évek meghatározóak Teller számára. Ebben az időben Németország a világ tudományos centruma. A világ jelentős tudósainak gyűjtőhelye, a legmagasabb szintű tudományos képzés színtere. A fiatal kutató itt ismerkedik meg későbbi élete meghatározó személyiségeivel, s itt tapasztalja meg először az emigrációt, amelyet jó barátja, Wigner Jenő a magyar gimnáziumok kiválósága mellett a magyar „marslakók” sikeressége igen fontos ös�szetevőjének tart. Hargittai István nagyon pontosan és igényesen ír a németországi tudományos életről. Három szempontot emelek ki ezzel kapcsolatban. Az első, hogy Németország ebben az időben nemzeti szinten tesz intézményes erőfeszítést azért, hogy a tudomány élvonalában legyen. (A kémiai és fizikai Nobel-díjak  15  

hatvan százalékát 1933-ig német tudósok kapják.) A második szempont, hogy Németország kiegyensúlyozottan támogatta a felfedező kutatásokat, az alkalmazások elősegítését. Harmadikként azt érdemes megjegyezni, hogy miután a tudósok elhagyták Németországot – nem kisebbítve a háborús vereség hatását –, és az Egyesült Államokba távoztak, a tudomány, majd azt követően a fejlődés középpontja az Egyesült Államokba helyeződött át. Ez napjainkban is – más körülmények között ugyan – figyelemre méltó tanulság. Németországban Teller meghatározó tanárokkal és barátokkal találkozott, Karlsruhéban Herman Markkal, majd amikor lehetősége lett fizikával foglalkozni, Münchenben Sommerfeld óráit látogatta. Egy komoly balesetből felépülve – amelyben térd alatt levágja a lábát a villamos – úgy határoz, hogy Lipcsébe utazik, ahol Werner Heisenberg tanítványaként másfél éven belül dok­torál. Lipcsében ismeri meg Mullikent, Felix Blochot és Lev Landaut. És persze Heisenberget, aki a 20. század fizikájának művelői között vitathatatlanul az egyik legkimagaslóbb tudós. A körülötte folyó vita nem ezt, hanem a második világháború alatt játszott szerepét érinti. Nevezetesen, hogy Heisenberg részt vett a náciknak a nukleáris fegyver kifejlesztésére irányuló erőfeszítéseiben. A Heisenberg pártján állók azt állítják, éppen azért nem sikerült a németek erőfeszítése, mert az olyan kitűnő elmék, mint Heisenberg, „szabotálták”, ellenfelei ugyanakkor elítélik Heisenberget azért, mert részt vállalt a munkában. Hargittai István részletesen és sok hivatkozással taglalja a kérdést. Teller biztos volt benne, hogy Heisenberg nem volt fasiszta, sőt megvetette őket. De német volt, és szerette a hazáját, akár Teller a sajátját, és nem volt hová mennie. Már e dráma áttekintéséért is érdemes elolvasni a könyvet. A lipcsei évek és a 20. század tudományának alakítói, akikkel Teller találkozott, alapvetően meghatározták helyét a tudományban. A könyv külön érdekessége és értéke, hogy e tudósok portréját is megrajzolja, és rajtuk keresztül több nézőpontból ábrázolja a 20. századnak ezt a gondolkodásmódunkat átalakító időszakát. Teller 1929. május 19-én, nagyjából négy hónappal huszonkettedik születésnapja után doktorált. Ez akkor és ott a témavezető – jelen esetben a nála hét évvel idősebb Heisenberg professzor – szuverén döntésén alapult, ami szintén érdekes összevetési alapot kínál a mai körülményekkel és kívánalmakkal. Teller németországi évei alatt találkozott Einsteinnel, dolgozott Max Bornnal, és 1932. december 10-én még Heisenberggel együtt részt vett Born 50. születésnapjának megünneplésén. Majd a göttingeni munka következett, ahol James Franckkal és a 20. század még számos óriásával dolgozhatott. Végül elhagyta Németországot, mint oly sok kutató. Hargittai István idézi a nagy német tudós, Max Planck szavait, aki megpróbálta meggyőzni Hitlert, hogy tegyen kivételt a tudósokkal. Hitler azt válaszolta: „A mi nemzeti politikánkat nem vonjuk vissza és nem módosítjuk még a tudósok érdekében sem. Ha  16  

a zsidó tudósok eltávolítása a jelenlegi német tudomány megsemmisülését jelenti, akkor néhány évig megleszünk tudomány nélkül.” E szavak következményeit egy század szenvedte el. Teller fiatal évei a tudományról szólnak. Ezért dolgozott, ebben akart kitűnni. Előbb Magyarországról, majd Németországból, 1936-ban pedig Európából kellett emigrálnia. Mint annyian, az Egyesült Államokban talált új hazára. Hargittai könyve részletesen leírja ezt a sok változatossággal járó hazatalálást. Teller és Szilárd fontos szerepet játszanak abban, hogy sikerült felhívni Roosevelt elnök figyelmét a nukleáris fegyver kifejlesztésének lehetőségére és fontosságára, éppen azért, mert fennállt a veszélye annak, hogy a nácik fejlesztik ki ezt az emberiség elpusztítására is alkalmas eszközt. Számos könyvben megírták, hogy Teller milyen szerepet játszott ebben, és hogyan került Los Alamosba, ahol Robert Oppenheimer vezetésével dolgozott a nukleáris fegyver kifejlesztésén. Ott volt a világ legkiválóbb fizikusainak jelentős része, és Teller közöttük dolgozott a nukleáris fegyveren, vagy Chicagóban a nukleáris reaktoron, vagy mindkettőn egyszerre. Teller és Oppenheimer viszonya mindvégig sajátos. El kell olvasni a könyvet – és talán még Teller önéletrajzi írását is –, hogy az ember megérezze és megértse ennek a viszonynak a különlegességét. Oppenheimer kiemelkedő fizikus, remek szervező, a szebbik nem kedvence, rendkívül befolyásos ember. Teller felnéz rá, de már van egyfajta különleges versengés köztük, és annak a bensőséges viszonynak a hiányáról tanúskodik, ami más tudósokkal összeköti. Teller kötelességtudó és az intellektuális tekintélyt elfogadó, élete második felében már a hatalom működését is ismerő ember volt. Mégis Heisenberg, Neumann, Fermi, Lawrence iránti tisztelete egészen más, mint amit Oppenheimer iránt érez. Sok idő telik még el Teller 1936-os emigrációja és a Los Alamos-i munka között. Az Egyesült Államokba ugyanazon a hajón utazott Hans Bethével, a 20. század kiemelkedő, később Nobel-díjas tudósával. Megérkezése után hamarosan találkozik George Gamow-val, a tudományos élet egyik „fenegyerekével”, akit kinevettek a világegyetem keletkezésére vonatkozó, „Big Bang”-nek csúfolt elképzeléséért (ma ez az elmélet hivatalos neve), és aki aktív részese volt a genetikai kód megfejtésének is. Gamow és Bethe alapvető szerepet játszott Teller tudományos munkásságában. Hargittai a részleteket is pontosan értő kolléga pontosságával írja le Teller két, ma már tankönyvekben szereplő tudományos eredményének, a Jahn–Teller-effektus és a BET- (Brunauer, Emmett, Teller) egyenlet születésének körülményeit. Mindezek világosan mutatják, hogy Teller keze nyoma ott van a 20. század fizikáján a nukleáris és a termonukleáris fegyver kifejlesztésében játszott vezető szerepe nélkül is. De azt is bizonyítják, hogy eredményei semmiképpen nem tartoznak Bohr, Heisenberg, Einstein, Dirac és mások eredményeivel egy kategóriába.  17  

Teller életének másik érdekessége, hogy Nobel-díjasok sokaságával dolgozott együtt, például Herzberggel vagy éppen C. N. Yanggal, akinek doktori munkájában témavezető volt. Hargittai könyvét sok különleges „sztori” fűszerezi. Ahogyan Teller másfél év alatt doktorál Heisenbergnél, úgy C. N. Yang, aki később a paritássértés felfedezéséért kapott Nobel-díjat, szintén viszonylag rövid idő alatt doktorált Tellernél. Teller látván Yang – még nem a paritássértésre vonatkozó – eredményeit, közölte vele, hogy írja meg a disszertációját. Yang néhány nap múlva beállított néhány kézzel írt oldallal. Teller tudtára adta, hogy az kevés. Néhány hét múlva Yang tizenegynéhány oldallal állított be, és zöld utat kapott. Teller szerepe jól ismert abban is, hogy Roosevelt elhatározása nyomán az Egyesült Államok nukleáris fegyvert fejlesztett ki. Az ország legkitűnőbb fizikusai dolgoztak a Manhattan-tervnek nevezett programon, amelynek tudományos vezetője Oppenheimer volt. Hargittai könyve hitelesen dokumentálva, részletesen írja le a Los Alamos-i történéseket. A kezdeti nehézségeket és a lelkesedést, a bomba kifejlesztését és persze a belső vitákat, amelyeknek egyik csúcspontja a „petíciós ügy”, amikor Németország kapitulációja után Szilárd Leó vezetésével kiváló tudósok írtak petíciót Truman elnöknek a bomba bevetésének feltételeiről. Hargittai teljes terjedelmében idézi a petíciót, amely érzékletesen kifejezi a tudósok aggodalmát, és egyfajta naiv tanácsot ad. Ennek lényege az volt, hogy mutassák be a bomba hatását a japán döntéshozóknak, és csak akkor alkalmazzák, ha ennek hatására Japán nem kapitulál. Teller nem írta alá a petíciót. Minden valószínűség szerint ebben közrejátszott Oppenheimer véleménye, amelyet Teller előzetesen kikért. Teller csak később tudta meg, hogy Oppenheimer tagja volt annak a szűk tanácsadói körnek, amelynek véleményére a katonai vezetés támaszkodott, így becsapva érezhette magát. Ezt mutatja az is, hogy a nukleáris fegyver pusztító erejével szembesülő közvélemény hatására inkább a petíciót aláírók mellé állt. Ezen a ponton is érzékelhető a Teller és Oppenheimer közötti bizalmi viszony hiánya. A háború után Teller egyre aktívabban vesz részt a politikában. Az első igen jelentős lépés ebben, amikor 1946. február 1-jén elmondja véleményét a Kongresszusi Bizottságban, amelynek lényege, hogy a támadó fegyverek gyorsabban fejlődnek, mint a védekezők, így az Egyesült Államoknak folytatnia kell a katonai kutatásokat. Teller egyébként már 1947-ben azon a véleményen volt, hogy a politikai problémákat technikai eszközökkel is meg lehet oldani. Ezzel az 1980-as évek elején a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés egyik fő támogatójává válik. 1946 után politikai szerepvállalása kisebb vagy nagyobb intenzitással folytatódik, energiáinak nagy részét a hidrogénbomba kifejlesztése és egy második fegyverfejlesztési laboratórium, a későbbi Lawrence Livermore  18  

Laboratórium létrehozása köti le. A könyv részletesen és dokumentáltan írja le mindezeket, ábrázolva Teller konfliktusait tudósokkal, politikusokkal. Érdemes persze különválasztani Teller megítélését a közvélemény, illetve tudóstársai körében. A közvéleményt már 1954-ben és főként az 1980-as években nagymértékben befolyásolta a média. Tudóstársaival való viszonyát azonban minden bizonnyal a könyvben részletesen tárgyalt ügy, Oppenheimer megbízhatóságának kérdésében tanúsított magatartása változtatta meg. A könyv „Kettős tragédia: Teller és Oppenheimer” című fejezete önmagában is igen érdekes olvasmány. A két tudós hasonlóságai és különbözőségei, életpályájuk összecsengései és hatalmas eltérései, vitáik, Oppenheimer liberális baloldalisága, Teller konzervativizmusa és még sok-sok egyéb tényező erős vagy árnyalt tónussal alakít a két tudós portréján. Tellert több eset is elbizonytalanította Oppenheimert illetően. Az egyik ilyen egy, a katonai parancsnokokra vonatkozó megjegyzés volt, amely tipikusan egy biztonságos társadalomban felnőtt, kissé arrogáns tudósnak az államhatalommal szembeni, „liberális” állásfoglalása volt, a másik pedig az, amikor Oppenheimer nyolc hónap után jelentett egy célzást, ami atomtitkok szovjeteknek való átadására vonatkozott. A konfliktus azonban 1954-ben éri el csúcspontját, amikor másokkal együtt Tellert is megkérdezik Oppenheimer megbízhatósága (clearance) ügyében. Teller habozása drámai és jól érzékelhető. Nem kívánja Oppenheimer nemzetbiztonsági megbízhatóságának (korlátlan hozzáférés az atomtitkokhoz) visszavonását, de bizonytalan. Kijelenti, hogy nem önszántából nyilatkozik, hanem mert a kötelesség így kívánja. Megerősíti, hogy Oppenheimer lojális az Egyesült Államokhoz, de azt is, hogy számos esetben nem értett egyet Oppenheimerrel, és a végén jön a „végzetes” mondat: „Ebben a korlátozott értelemben szeretném kifejezni azt az érzésemet, hogy személyesen sokkal nagyobb biztonságot éreznék, ha a köz ügyei más kezében nyugodnának.” Oppenheimer nem kapta meg a megbízhatósági engedélyt. Tellerrel Bethe, Isidor Rabi és sokan mások még kezet fogni sem voltak hajlandóak többé. Kiközösítették a tudományos közélet jelentős részéből. Teller nagyon nehezen élte meg ezeket az éveket. Munkájában a hidrogénbombára és a nukleáris reaktorok biztonságára koncentrált egészen az 1980-as évek elejéig, amikor Ronald Reagan elnöksége alatt megszületett a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés ötlete. Ezt sokan Tellernek tulajdonítják. Amint Hargittai világosan kimutatja, ez csak részben igaz. Teller erős támogatója volt az ötletnek, de Reagan nem konzultált vele a bejelentés előtt. Tellerrel mások sem fogtak kezet. Például Gorbacsov egy fehér házi fogadáson. Jól tudták, hogy egyformán ellensége a nácizmusnak és a kommunizmusnak, ismeri a hatalom természetét, és erősen hisz az erő- és a technikai fölényben.  19  

A könyv egy nagyszerű, zseniális, egyben esendő ember- és tudóstársunkat mutatja be, és a kort, amelyben élt. A korrajzért, valamint egy kimagasló életmű és egy küzdelmes élet történetéért egyaránt érdemes elolvasni. Pálinkás József

 20  

Előszó

Hatvan évvel ezelőtt Teller Ede egy, a valaha volt legnagyobb nyilvános tudományos viták egyikének középpontjában állt – a vita arról szólt, hogy az Egyesült Államokban kifejlesszék-e a hidrogénbombát. A következő négy évtizedben azután más nyilvános tudományos vitákban is aktív szerepet játszott. A jelen életrajz, amely Teller egész életét átfogja, lelkiismeretesen elfogulatlan, és minden szempontból kiegyensúlyozott. Szerencsésen időszerűnek tartom, hogy áttekinti és értékeli ennek a lenyűgöző tudósnak az életét és hatását. Teller azok közé a magyar tudósok közé tartozott, akiket általában csak „marslakóként” emlegetnek, és akik világszínvonalú eredményekkel járultak hozzá tudományterületükhöz, lett légyen az fizika, matematika, számítógépek tervezése és számítási módszerek kidolgozása, kémia vagy aerodinamika. Ezen túlmenően azonban hasonló jelentőségű volt mindaz, amit az Egyesült Államok és a szabad világ védelmében tettek. Magyarázatra szorul, hogy ez a viszonylag kis nép hogyan volt képes annyi vezető tudóst nyújtani a világnak. Az egyik okot a nyelvi elszigetelődésben kereshetjük, ami hozzájárult egy olyan benyomás kialakulásához, hogy az önazonosság fenntartásához valami különleges teljesítményre van szükség. Ugyancsak idetartozik, hogy Teller és a többi „marslakó” zsidó volt, és ahhoz, hogy leküzdhessék a magyarországi antiszemitizmus támasztotta nehézségeket, még a magyarok között is valami különlegeset kellett nyújtaniuk. Hargittai szerint Teller élete során háromszor is száműzetésbe kényszerült. Tizennyolc éves volt, amikor 1926-ban elhagyta Magyarországot, mivel zsidóként nem számíthatott sikeres egyetemi pályafutásra. Németországba ment, ahol Karlsruhéban a nagy polimerkémikus, Herman Mark volt a mentora, majd Lipcsében Werner Heisenberg. Ezután posztdoktorként Göttingenben folytatta kutatásait.  21  

Életének ezt az idillikus szakaszát törte ketté a náci banda hatalomra jutása 1933-ban. Teller számára ekkor következett a második száműzetés, és ennek során végül az Egyesült Államokban, a George Washington Egyetemen kötött ki. Hargittai részletesen foglalkozik Tellernek a nukleáris energiával kapcsolatos kutatásaival és azzal, hogyan kapcsolódott be Los Alamosban a háborús erőfeszítésekbe, hogyan kötelezte el magát egyre inkább a termonukleáris fegyverek kifejlesztése mellett – és hogyan került sor a J. Robert Oppenheimerrel való összecsapására. Teller helyesen ismerte fel, hogy ha a Szovjetunió kifejleszti a termonukleáris fegyvereket, és az Egyesült Államok ezt elmulasztja, akkor a Szovjetunió uralma alá hajthatja az egész világot. Ez késztette Tellert arra, hogy minden erejével megpróbálja meggyőzni az amerikai kormányzatot arról, hogy a termonukleáris fegyverek kifejlesztése elkerülhetetlen. Ezután pedig a program megvalósításának szentelte minden energiáját. A számítások azonban azt mutatták, hogy Tellernek a hidrogénbomba meg­valósítására vonatkozó eredeti elképzelése nem vezethet sikerre. Los Alamosban magam is jelen voltam George Gamow előadásán, amelyen ezt szimbolikus kísérlettel illusztrálta. Összegyűrt egy darab papírt, ráhelyezett egy darab faszenet, meggyújtotta a papírt, és kijelentette, nincs reakció, ugyanis a faszéndarabot az égő papír nem gyújtotta meg. Idővel azonban Teller új megoldást gondolt ki a hidrogénbombára, amelyet azután sikerrel alkalmaztak. Mások is elősegítették a sikert, de Tellert teljesen megérdemelten nevezik a hidrogénbomba atyjának. Egy gonosz összeesküvés keretében 1954-ben Oppenheimert hűtlenség­gel vádolták meg, hogy azután biztonsági kockázatnak kiálthassák ki. A meghallgatáson Teller Oppenheimerre terhelő tanúvallomást tett, és Oppenheimertől valóban megvonták a biztonsági engedélyt. Ekkor a fizikustársadalom (néhány kivételtől eltekintve) Teller ellen fordult, és voltak, akik még a kézfogását sem fogadták. Ezt a kiközösítést Hargittai helyesen nevezi Teller harmadik száműzetésének. A hidrogénbombával kapcsolatos siker után Tellert cserbenhagyta a józan ítélőképessége, és egy egész sor fontos kérdésben – voltak köztük politikai és műszaki kérdések is – hibás nézeteket képviselt. Erőteljesen ellenezte a légköri nukleáris robbantások betiltását. Lekicsinyelte a robbantásokat kísérő radioaktív szennyezések veszélyét, amelyre a kísérleti robbantások betiltását követelők hivatkoztak. Az utóbbiak vezéralakja Linus Pauling volt, aki többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a sugárhatás genetikai károsodást okozhat. A viták egyik könnyedebb pillanatában Teller kijelentette, hogy a nadrágviselés növeli a herék hőmérsékletét, és a légköri robbantások betiltását követelők akkor járnának el következetesen, ha azt is követelnék, hogy a férfiak járjanak szoknyában.  22  

Tellernek nem volt igaza akkor, amikor korlátlan számú kísérleti robbantás mellett érvelt, ami egyébként azzal a törekvéssel sem lehetett összhangban, hogy megakadályozzák a nukleáris fegyverek elterjedését, és elvárják a többi országtól, hogy tartózkodjon ilyen fegyverek kifejlesztésétől. Tellernek ugyancsak nem volt igaza abban, hogy ellenezte a Stratégiai Fegyverkorlátozási Egyezményeket. Képtelen volt felfogni, hogy a Sztálin utáni Szovjetunió politikája megváltozhatott. Ronald Reagan 1983-ban meghirdette a Stratégiai Védelmi Kezdeménye­ zés programját, amellyel megfelelő ellenintézkedések megvalósításával egy­szer s mindenkorra ki akarta küszöbölni a nukleáris fegyvereket. A honvédelemmel foglalkozó tudósok többsége ezt az elképzelést kivihetetlennek tartotta, de Teller lelkesen támogatta Reagan elképzeléseit. Javaslatai között szerepelt a röntgen­lézer, majd pedig egy másik megoldás, amelyet „ragyogó kavicsoknak” neveztek, ám egyik sem bizonyult megvalósíthatónak. Ugyanakkor vannak olyan meggondolások, hogy a Stratégiai Védelmi Kezdeményezés puszta felvetése olyan hatalmas kihívást jelentett a szovjet védelmi rendszer szempontjából, hogy hozzájárult a Szovjetunió összeomlásához. Ez sem kizárt. A fentieket kiegészítendő azonban hangsúlyozni kell, hogy Teller nem volt megrögzötten konzervatív. Szilárd Leóval és más fizikusokkal együtt 1946ban tevékenyen segítette annak a törvénynek az elfogadását, amely a nukleáris energia ügyeit polgári és nem katonai hatóság alá rendelte. Szenvedélyesen ellenezte a Kaliforniai Egyetemnek azt a követelését, amely az oktatók számára kötelező hűségeskü letételét írta elő. Amikor Joseph McCarthy szenátor azzal vádolta meg barátját, Stephen Brunauert (Brunauer Istvánt), hogy biztonsági kockázatot jelent, Teller azonnal és fenntartás nélkül a védelmébe vette. Ellenezte az értelmetlen titkosításokat, és azzal érvelt, hogy a nukleáris fegyverzet területén, ahol a titkosítás a legmagasabb fokon volt, a szovjetek egyenrangúak voltak az amerikaiakkal. Ezzel szemben, a számítógépesítés területén, ahol a titkosítás nem volt annyira átfogó, a szovjetek messze lemaradtak az ame­rikaiak mögött. Nem volt még egy tudós, aki olyan erős érzelmi hatásokat váltott volna ki a tudományos közösség körében, mint Teller Ede. Nagyszámú csodálója volt, és ugyanannyian tartották az ördög megtestesítőjének. Hargittai István azt a célt tűzte ki könyvében, hogy elfogulatlanul tárja elénk Teller életét, és ezt a célt a legnagyobb elismerésre méltóan teljesítette. Teller nagyon bonyolult egyéniség volt, és Hargittai szerint legalább háromféle Teller létezett. Hozzá hasonlóval nem fogunk találkozni még egyszer. Peter Lax

 23  

A szerző előszava

Egy könyv egyetlen része sem olyan meghitt, mint az előszó. Charles W. Eliot1

Meglepően nagy tömeg gyűlt össze 2008. január 15-én, Teller Ede születésének századik évfordulóján Budapest belvárosában, a Honvéd és a Szalay utca sarkán. Az eseményen emléktáblát lepleztek le annak az impozáns bérháznak a falán, amelyben Teller gyermekkorában a család otthona volt. Fizikusok, tanárok, teljes iskolai osztályok jelentek meg és sok más érdeklődő, akik esetleg csak véletlenül értesültek az alig propagált eseményről. A rendezvényt a házban működő antikvárium fiatal antikváriusa kezdeményezte, aki nem sokkal korábban hallott a ház különlegességéről, és elhivatottságot érzett, hogy megörökítse.2 A Tellert ábrázoló dombormű nagy hatással van a szemlélőre. A magyar és angol nyelvű emléktáblán az alábbi szöveg olvasható: EBBEN A HÁZBAN ÉLT 1913−1926 KÖZÖTT TELLER EDE 1908. I. 15. BUDAPEST – 2003. IX. 9. STANFORD, KALIFORNIA, VILÁGHÍRŰ TUDÓS, A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TISZTELETI TAGJA, A CORVIN-LÁNC (2001) ÉS AZ ELNÖKI SZABADSÁG-ÉRDEMREND (2003, USA) KITÜNTETETTJE. EDWARD TELLER (JANUARY 15, 1908, BUDAPEST – SEPTEMBER 9, 2003, STANFORD, CALIFORNIA) LIVED IN THIS HOUSE BETWEEN 1913 AND 1926. HE WAS A WORLD-FAMOUS SCIENTIST AND MEMBER OF THE HUNGARIAN ACADEMY OF SCIENCES, AND WAS RECOGNIZED, AMONG OTHERS, BY THE CORVIN CHAIN (HUNGARY 2001) AND THE PRESIDENTIAL MEDAL OF FREEDOM (USA 2003). 1 Introductory Note. In: Charles W. Elliot ed.: Prefaces and Prologues to Famous Books. New York, P. F. Collier & Co., 1938. 2 A történeti igazság kedvéért: Tellerék hivatalos címe Szalay utca 3. volt, és lakásuk az épület harmadik emeletén volt. Az épület a Honvéd utca és a Vajkay utca között terül el, a Szalay utca mentén. Az emléktábla a Honvéd utcai oldalra került, mivel ott van az említett antikvárium, de Tellerék otthona az épület másik oldalán volt.

 25  

A TUDÓS GÉNIUSZ SZÜLETÉSÉNEK ÉVFORDULÓJÁN ÁLLÍTTATTA: BELVÁROS-LIPÓTVÁROS ÖNKORMÁNYZAT, PAKSI ATOMERŐMŰ ZRT, MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

Természetesen hivatalos megemlékezések is voltak a Teller-centenárium kapcsán. A Magyar Tudományos Akadémián tudományos ülésszakot tartottak, amelyen egymást váltva természettudósok és történészek tartottak előadásokat Teller életéről és munkásságáról, valamint a 20. század történetéről. A Magyar Nemzeti Bank korlátozott példányszámú ezüst 5000 forintos érmét bocsátott ki, a Magyar Posta pedig 250 Ft névértékű emlékbélyeget adott ki. Az érme és a bélyeg is időskorában ábrázolja Tellert, és a hidrogénbomba alapjául szolgáló magreakció rajza is szerepel rajtuk. A centenáriumi megemlékezéseken a „marslakóknak” is nevezett tudósokat bemutató könyvemnek köszönhetően vehettem részt.3 Az öt marslakó: Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Neumann János és Teller Ede. Fontos felfedezéseket tettek tudományterületükön: az aerodinamikában, a kvan­ tummechanikában, a modern számítógépek kifejlesztésében, a molekuláris biológiában, a nukleáris láncreakciók megsejtésében, a játékelméletben és egyéb tudományágakban. Különlegessé tette őket elkötelezettségük és aktív közreműködésük a szabad világ védelmében, még azon az áron is, hogy ezzel kockára tették tudományos pályafutásukat. A marslakó megnevezés a Manhattan-terv idején keletkezett, amikor Enrico Fermi csodálkozott, honnan jön ez a sok tehetséges magyar. Francis Crick úgy beszéli el,4 hogy Fermi latolgatta a földön kívüli civilizációk létezésének valószínűségét. Úgy vélte, amikor eredeti bolygójuk túlnépesedett, más galaxisokban lévő bolygók gyarmatosításába kezdtek, s végül Földünkre érkeztek, hiszen: „Ezek az igazán különleges és tehetséges emberek nem hagyhattak figyelmen kívül egy olyan gyönyörű helyet, mint a mi Földünk.” „De akkor hol vannak most?” – tette föl Fermi a kérdést. A történetnek ebben a változatában Szilárd így válaszolt: „Itt vannak közöttünk, de magyaroknak nevezik magukat.”5 Teller emlékiratait a marslakóknak ajánlotta, és hozzátette: „Nincs számomra örömtelibb bók, mint hogy engem is a marslakók közé számítottak.”6

3 Hargittai István: Az öt világformáló marslakó. Budapest, Vince, 2006. 4 Francis Crick: Life Itself. Its Origin and Nature. New York, Simon and Schuster, 1981, 13–14. p. 5 Van, aki tágan értelmezi ezt a jelzőt, és a marslakók közé számít mindenkit, aki különböző időpontokban Nyugatra emigrált Magyarországról, és híressé vált, tekintet nélkül arra, hogy tudós, közgazdász, feltaláló, befektető vagy éppen sakkozó volt. Marx György: A Marslakók legendája. Budapest, Akadémiai, 1997. 6 Teller Ede: Huszadik századi utazás tudományban és politikában. Budapest, Huszadik Század Intézet, 2002, 7. p.

 26  

Nem terveztem, hogy előző könyvem után újra írjak a marslakókról, de a Teller-centenárium előkészítése során rájöttem, hogy többet kellene tudnunk Teller Edéről. Hosszú utat tettem meg, mire rászántam magam egy kizárólag Tellerről szóló könyv megírására, de amikor belekezdtem, már tudtam, hogy ez elkerülhetetlen. Mindig is érdeklődtem a kiváló tudósok élete és munkássága iránt.7 Kamaszkoromban mohón olvastam, s mindig jobban szerettem a regényeknél a tényirodalmat. Később az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerveskémia-professzorom, Bruckner Győző tanulságos emberi történetekkel színesítette előadásait, és elsősorban ezek miatt jártam be az óráira. Az egyetem befejezése után a Rádió népszerű tudományos adásainak szerkesztője kezdeményezte, hogy interjúkat készítsek hazánkba látogató híres tudósokkal, amit azonban hamar abbahagytam, hogy kutatómunkámra koncentráljak, és még olvasmányaimat is ehhez kapcsolódva válogattam meg. Huszonöt éven keresztül egy szűk területre összpontosítottam a figyelmemet, és sikerült saját kutatási területet kialakítanom a szerkezeti kémiában, valahol a kémia és a fizika határán. De anélkül, hogy észrevettem volna, idővel érdeklődési köröm fokozatosan újra szélesedni kezdett. Többek között interjúsorozatot kezdeményeztem, és feleségemmel, Magdival együtt több száz interjút vettünk fel kiváló tudósokkal,8 köztük több mint száz Nobel-díjassal.9 Teller Ede is interjúalanyaink között volt. A marslakókról mindent elolvastam, amihez csak hozzájutottam, és a legkevésbé kielégítő s egyben a legellentmondásosabb anyagokat éppen Teller Edéről találtam. Ugyanakkor úgy láttam, hogy Teller az összes marslakó között a legközelebb áll hozzám. Ugyanabban az évben született, mint az édesanyám. Családja kevéssé különbözött az enyémtől: nemcsak zsidók voltak, hanem felmenőimhez hasonlóan éppen annyira anyanyelvük volt a német (nem a jiddis), mint a magyar. Teller apja jól bevezetett budapesti ügyvéd volt, akárcsak édesapám; egy másik ügyvédet a családból, Teller sógorát éppúgy munkaszolgálatosként ölték meg, mint édesapámat.10 Családjának egy része Magyarországon maradt, s megpróbáltatásaik a második világháború végével sem értek véget, miképp a mieink sem. Úgy éreztem, hogy családi hátterem előnyt jelenthet Teller jellemének, viselkedésének és azoknak a körülményeknek a megértésében, amelyek között felnőtt. Teller gyermekkorát aligha befolyásolta a kommunizmusról szerzett közvetlen tapasztalata. A rövid életű magyarországi kommunista diktatúra idején,   7 Hargittai István: Életeink. Egy tudományos kutató találkozása a 20. századdal. Budapest, Typotex, 2003. Ez a könyv részben önéletrajz-jellegű.   8 István Hargittai – Magdolna Hargittai – Balazs Hargittai: Candid Science I–VI. London, Imperial College Press, 2000–2006.   9 Hargittai István: Út Stockholmba. Tudósok és Nobel-díjak. Budapest, Galenus, 2004. 10 Hargittai: Életeink… 17–19. p.

 27  

1919-ben tizenegy éves volt, s ezt a rövid időszakot is nagyrészt Budapesttől távol töltötte.11 Felnőtt életét viszont nagymértékben meghatározta a kommunizmus elleni küzdelem. Azonban a kommunizmus is sokkal bonyolultabb, mint azt gyakorta gondolják. Számomra a felszabadulást jelentette a náci koncentrációs táborból, de ezután diszkriminációt is: állítólagos kapitalista származásom miatt ki akartak zárni nemcsak a felső-, de még a középfokú oktatásból is.12 Amikor 1945-ben hazatértünk a koncentrációs táborból, édesanyám, kinek példamutatóan önzetlen viselkedése a tábor poklában legendássá vált,13 belépett a Kommunista Pártba. Kötelességének érezte a nácizmus elleni harcot, és sajnálta, hogy nem tudott a kommunistákról a holokauszt előtt. Amikor a Kommunista Párt 1948-ban, a bimbózó demokráciát egypárti diktatúrává alakította, őt is kizárták a pártból, mint a tőkésosztály korábbi tagját. ••• Teller életének ellentmondásos jellege és az amerikai társadalomban róla elterjedt, egymástól elképesztően eltérő vélemények különösen felkeltették az érdeklődésemet személye iránt. 1988-ban, egy nemzetközi folyóirat szerkesztőjeként, ízelítőt kaptam ezekből az ellentmondásokból, amikor a nukleáris szerkezeti kémia témájában különszámot szerveztünk, és a szám vendégszerkesztője Tellert kérte fel a bevezető megírására. Nagyon meglepődtem, amikor amerikai társszerkesztőm és a lap amerikai kiadója erre idegesen reagáltak, mert nem tetszett nekik, hogy bármi módon közük legyen Tellerhez. Az 1980-as és az 1990-es években vendégprofesszorként éveket töltöttem a Connecticuti, a Texasi, a Hawaii és az Észak-Karolinai Egyetemen. Egész családomban komoly érdeklődés alakult ki minden iránt, ami amerikai. Ez is segített bennünket abban, hogy sok mindenről árnyaltabban és összetettebben gondolkodjunk, mint korábban. Mély benyomást tett rám az amerikaiak toleranciája, ezért azután még talányosabbnak éreztem a Tellerhez való kontrasztos hozzáállást. Ez a fehér-fekete megközelítés azonnal jelentkezett, amint Teller neve felmerült a beszélgetésekben, függetlenül attól, hogy csodálóival vagy ép11 Ezért hiba Teller antikommunizmusát gyermekkori tapasztalataiból származtatni. Még feltűnőbben pontatlan minapi állítás erről az, hogy Teller „destruktív hozzáállást alakított ki a kommunizmussal szemben az oroszok által megszállt Magyarországon eltöltött eseménydús gyermekkora után [kiemelés a szerzőtől]”. James Mahaffey: Atomic Awakening. A New Look at the History and Future of Nuclear Power. New York, Pegasus Books, 2009, 116. p. Természetesen Teller gyermekkorában nem volt orosz megszállás Magyarországon. Ausztria–Magyar­ország Németországgal együtt Oroszország és a nyugati hatalmak koalíciója ellen harcolt az első világháborúban; ha akkor az oroszok megszállták volna Magyarországot, az nem kommunista uralmat jelentett volna. 12 Hargittai: Életeink… 75–82. p. 13 Ibid., 28–33. p.

 28  

pen kritikusaival beszélgettem. Legtöbb amerikai barátom szélsőséges jelzőkkel illette. Szovjet-orosz viszonylatban Teller megítélése mindig is szélsőséges volt. Amikor az 1960-as években négy tanévet a Moszkvai Állami Egyetemen töltöttem, ott Tellert egyértelműen ellenségnek tartották. Amikor legutóbb, a 2000-es években ott jártam, azt tapasztaltam, hogy hősként emlegetik. Az amerikai viszonyok iránti érdeklődésem miatt különösen zavart a Teller megítélésében tapasztalt végletes megközelítés, amelytől még a legkiválóbb elmék sem voltak mentesek. Könyvem megírásában meghatározó volt az a törekvés, hogy ellentételezzem ezt az egydimenziós megközelítést, és olyan portrét rajzoljak meg, amelyet semmilyen korábban megformált Teller-kép sem befolyásol. A róla szóló olvasmányok és az, hogy sokat írtam róla, egyre közelebb hoztak Tellerhez, ennek ellenére úgy gondolom, elfogultság nélkül tudom értékelni erényeit, ugyanakkor észreveszem a gyengeségeit is. Nyilván kis túlzással, de olyan érzet alakult ki bennem, hogy élete nyitott könyvvé vált előttem, ami különösen meglepő, ha figyelembe veszem, hogy személyesen csak egyszer találkoztunk, amikor Teller már nyolcvannyolc éves volt, és csupán életének utolsó hónapjaiban volt közöttünk érdemi levelezés. Személyes találkozásunkra Tellerék otthonában került sor, Stanfordban, 1996. február 24-én. Feleségemmel azért látogattuk meg, hogy interjút készít­ sünk vele. Az egész délutánt Tellerrel és feleségével, Micikével töltöttük. Teller éppen csak felépült betegségéből, s beszélgetésünk kezdetén láthatóan rossz hangulatban volt. Igyekeztünk ezen változtatni, de a beszélgetés nehezen indult. Arra kértük, beszéljen családi hátteréről, amit ő négy mondattal intézett el, beágyazva az alábbi két mondat közé: „Nem vágyom arra, hogy erről beszéljek” és „Másfelől nem tudok önöknek semmi különösebben érdekeset mondani”. Nem ez volt azonban a mélypont. Következő kérdésünk a zsidó értelmiségi családok budapesti helyzetére vonatkozott ifjúságának idején, s a körülményekre, amelyek őt és számtalan honfitársát Magyarország elhagyására kényszerítették. Azt mondta, hogy ifjúkora idején az ország mérsékelten antiszemita volt. Láthatóan meglepődtünk a „mérsékelten” minősítésen, mire gyorsan hozzátette: „Hitler az, akit én nem nevezek mérsékeltnek.” Egy ponton az egyébként angolul folytatott beszélgetés már annyira kényszeredettnek tűnt, hogy Micike magyarul odasúgta férjének: „Ne legyél olyan barátságtalan.” A hangulat akkor kezdett oldódni, amikor arról a széles körben elterjedt vélekedésről kérdeztük, hogy antikommunizmusa a magyarországi kommunista rendszertől közvetlenül elszenvedett tapasztalatokon alapszik-e. Tudtuk, hogy ez nem játszhatott fontos szerepet, mivel még gyerek volt a rövid életű 1919-es Tanácsköztársaság idején, és Tellert és családját különösebb bántódás nem érte. Azt mondta: „nem voltam közvetlenül kitéve a kommunizmus által okozott problémáknak”, s hozzátette, hogy inkább a kommün után jött „antiszemitizmus érintett az iskolában”. Részletekbe menően elemezte a kom 29  

munizmushoz való viszonyát, s a beszélgetés kezdett tartalmas eszmecserévé alakulni. A helyzet tovább javult, amikor előrukkoltam azzal az információval, hogy úgy tudom, Arthur Koestler Sötétség délben című könyve fontos szerepet játszott világképének alakulásában (angolul folyó beszélgetésünkben a német Weltanschauung kifejezést használtuk). Válaszai hosszabbak lettek, és láthatóan élvezni kezdte a beszélgetést, mely egyre hosszabbra nyúlt, és terjedelmes tudományos eszmefuttatások épültek bele, például közreműködéséről Linus Pauling rezonanciaelméletének értelmezésében; a Jahn–Teller-effektus felfedezésének történetéről, valamint Heisenberg határozatlansági elvének filozófiai következményeiről. Közeledett a vacsoraidő, és befejeztük a felvételt. Ezen a ponton Teller magyarul akart még egy kicsit beszélgetni, s néhány dicsérő megjegyzést tett Magyarország akkori szocialista (korábban kommunista) miniszterelnökére. Magdi beszélt neki saját felfedezéséről – ilyen még nem szerepelt a vonatkozó irodalomban –, a Jahn–Teller-effektus kísérleti bizonyítékáról gázmolekulák geometriájában. Teller néhány hasznos tanácsot adott, amit Magdi a következő évben megjelent cikkében meg is köszönt. A nehezen induló látogatás végül sikerrel zárult. Közben Teller időnként olyan lelkesedéssel mesélt néhány jól ismert tudományos elméletről, mintha ezek a legújabb felfedezések volnának. Időnként úgy éreztem magamat, mintha elvarázsoltak volna: már akkor tudtam, hogy különleges élményben van részünk. Amikor a szimmetriáról beszélgettünk, amiben különösen hasonlított az érdeklődésünk, elmondtuk, hogy éppen megjelent Szimmetria egy kémikus szemével14 című könyvünk második kiadása, és megígértük, hogy hozunk neki belőle. Még aznap este vissza is tértünk Tellerékhez könyvünk egy példányával. Szerencsés körülmény volt, hogy a Stanford Egyetem könyvesboltjában akkor állítottak ki egy kisebb piramisnyit belőle. Utoljára 2003 nyarán leveleztem Tellerrel, ami e-mailen keresztül és magyarul folyt Margit Grigory nevű munkatársának köszönhetően, aki magyarul és angolul egyaránt tökéletesen beszél. Elküldtem Tellernek Életeink című könyvemet, hogy Margit felolvassa neki; ekkorra Teller már teljesen megvakult. Az volt a terv, hogy egy vagy két fejezetet hallgat meg egyszerre, s utána elküldi nekem megjegyzéseit. Halála előtt már csak egyetlen ilyen üzenetet tudott küldeni, 2003. augusztus 13-án és egy kiegészítést augusztus 17-én. Levelében többek között megmagyarázza, miért nem válaszolt a tudományos sikerrel kapcsolatos kérdésemre. Mivel ez a levél számos fontos témában összegzi meglátásait, érdemes idézni: 14 A könyv legújabb kiadása: Magdolna Hargittai – István Hargittai: Symmetry through the Eyes of a Chemist. 3rd ed. Springer, 2009. Első magyar kiadás: Hargittai István: Szimmetria egy kémikus szemével. Budapest, Akadémiai, 1983.

 30  

…Életem munkájában a tudományt ezerszer inkább szerettem, mint annak az alkalmazását. Az utóbbiba belementem, mert a háborús veszélyek nagyon a szívemen feküdtek. Remélem, azt tudja, hogy mindég elleneztem azt, hogy a hidrogénbombát először használjuk. Kizárólag azt akartam, hogy a H-bomba lehetőségét használjuk ki nagy háborúk elhárítása céljából; és ez eddig jól is ment. Meg vagyok győződve arról, hogy a tudós kizárólagos dolga a tudomány. A tudomány alkalmazása viszont a politikusok dolga, és ezért a választóké is. Én bajba kerültem tudós kollégáimmal, elsősorban azokkal, akik azt mondták, hogy olyasmin, mint a H-bombán, még dolgozni sem szabad. Megjegyzem, hogy ezen utóbbi kérdés miatt Oppenheimer és én keserűen különböztünk. Enrico Fermivel a véleményünk ugyanolyan módon eltért, de a barátságunk semmiképpen sem szenvedett. Ugyanezt állíthatom Szilárd Leóról, aki minden ember közül a legtehetségesebb volt másoknak a tyúkszemére hágni, de arra nem volt példa, hogy bárkit is untasson. De végeredményben beszéljünk a tudományról. Az igazi tudományt kevesen művelték; és én kettőt ismertem ezek közül: Einstein és Bohr. Engem az érdekel, hogy vajon Einstein mit vélekedett, amikor a Nobel-díjat határozottan nem a relativitásért kapta meg. […] Az olyasmi, mint relativitás vagy kvantummechanika messze külön áll más szellemi tevékenységtől. A számomra az a fontos, hogy a DNA az összes élőlényben ugyanazon négy betűvel van leírva. Ez talán egy lépés abba az irányba, hogy megértsük ezt: mi az élet?…

Néhány nappal később egy rövidebb, kiegészítő megjegyzés is érkezett Tellertől, még mindig a tudományos sikerre vonatkozó kérdésemmel kapcsolatban, mintha csak meg akarná erősíteni, amit előző levelében kifejtett. Idézem: A kérdése nehéz, a feleletem könnyű. Nem voltam sikertelen tudós, de a fegyvereken végzett munkám a tudományos munkámnak nagyon megártott. Az egyrészt azért volt, mert mindez akkor történt, mikor legtöbb volt az energiám. Ezen felül, mint az eredményes munkámból kitűnik, nagyon szerettem másokkal dolgozni, és ebben nagy kárt okozott az Oppenheimerrel vonatkozó véleményeltérés.

Ez volt utolsó üzenete. Szeptember 9-én meghalt. Ha meggondoljuk, hogy Teller kilencvenhatodik életévében járt, levelei különlegesen érdekesek. Megjegyzései azt a benyomást keltik, hogy nem volt teljesen békében önmagával és a világgal, s igyekezett felkészülni arra, hogyan ítélik majd meg munkásságát a következő generációk. Könyvem ennek a folyamatnak lehet egy állomása. •••  31  

Célom az, hogy bemutassam Teller Ede életének és munkásságának a lényegét, de nem követem életének alakulását napról napra. Tellerről számos félrevezető információ található az irodalomban; legtöbbjük felületességből származó, kisebb horderejű hiba, más részük súlyosabb ténybeli tévedés. Az is figyelemre méltó, hogyan terjednek forrásról forrásra a hibás adatok. Ezeket csak ritkán említem meg, de olyankor a vonatkozó hivatkozások kíséretében. Inkább arra törekedtem, hogy minden tényközlésnél mértékadó és független forrásokra támaszkodjam. Teller életének és munkásságának bemutatását néhány jelentős csomópont körül építem fel. Nem igényel különösebb bizonyítást, hogy gyermekkora és ifjúsága nagy hatással volt későbbi életére. Korai éveit teljesen más világban töltötte, mint amilyenben később tevékenykedett. Számos jellemvonása a magyar társadalomban alakult ki, amelyben életének első tizennyolc éve telt. Mozgalmas idők voltak ezek, és környezete lényegében ellenséges volt vele. Az első fejezet ezt az időszakot tárgyalja, és bemutatja a történelmi hátteret is. A második fejezet elkíséri Németországba, foglalkozik tanulmányaival és azzal a folyamattal, amelyben tudományos kutatóvá vált, és azt is érzékelteti, milyen hatással volt rá mentora, Werner Heisenberg. A harmadik fejezet tárgyalja a földrajzi értelemben vett legkiterjedtebb területet, Teller útját Németországból Koppenhágába, majd Londonba s végül az Egyesült Államokba. Itt bepillanthatunk tudományos kutatásaiba is, amelyek egyaránt érintették a kémiát és a fizikát. A negyedik fejezet Teller életének a világeseményekkel való összefonódását mutatja be, és az atombomba létrehozására irányuló Manhattan-tervben való részvételét. A háborút közvetlenül követő bizonytalan időszak és Teller bekapcsolódása a hidrogénbomba kifejlesztése körüli vitákba képezik az ötödik fejezet tárgyát. A hidrogénbomba kifejlesztésének történetével foglalkozik a hatodik fejezet, valamint azzal, hogy mindez hogyan tükröződik Teller későbbi írásaiban. A hetedik fejezet betekintést ad a második fegyverfejlesztési laboratórium létrehozásába és Teller ebben játszott szerepébe, ami egyben az utolsó előtti lépés volt a tudóstársaival való végleges szakításában. Az Oppenheimer-meghallgatáson tett tanúvallomása s ennek nyomán létrejött harmadik „száműzetése” a nyolcadik fejezet témája. A kilencedik fejezet Tellert mint félelmetes vitapartnert mutatja be az atomcsendegyezménnyel szembeni heves ellenállása során. A tizedik fejezet néhány olyan területtel ismerteti meg az olvasót, amelyen Teller tevékenykedett, és ami miatt Fermi „olyan monomániásnak” nevezte őt, „akinek számos mániája van”. Teller szerepét a Stratégiai Védelmi Kezdeményezésben a tizenegyedik fejezetben mutatom be. Az utolsó fejezet visszaviszi hősünket szülőföldjére és Oroszországba, valamint felméri teljesítményét és hagyatékát.  32  

A Tellerrel kapcsolatos tényeket és a cselekedeteit mindig az adott korszak történelmi körülményeivel összefüggésben vizsgáltam, figyelembe véve, hogyan viselkedtek társai ugyanazokban a helyzetekben. A 20. század tragikus korszak volt az emberiség történetében, ha a borzalmas háborúkra és a két totalitárius rendszer hosszú uralmára gondolunk. Azonban ugyanebben a korszakban kapott hatalmas lendületet és ért el nagyszerű eredményeket a demokrácia és a tudomány is. Teller hívei és ellenfelei valószínűleg egyetértenek abban, hogy közelmúltunk rendkívüli személyisége volt. Az idő haladtával egyre inkább képesek leszünk arra, hogy kevesebb előítélettel tekintsünk rá, és kiegyensúlyozottabban alkossunk róla véleményt. Mivel tudatában vagyok annak, hogy Teller milyen erős érzelmeket vált ki, helyénvalónak tartom az alábbi figyelmeztetést. Azok számára, akik nagyon érzékenyek a Teller irányában kifejtett bármifajta kritikára: Teller életműve elég jelentős ahhoz, hogy megengedhető legyen az a luxus, hogy minden vele kapcsolatos dolgot kritikus szemmel nézzünk. Még ha az összes kritikát elfogadjuk is, akkor is bőven marad, amit értékelni és csodálni lehet. Azok számára, akik szemében Teller maga a megtestesült gonoszság: magunknak is tartozunk annyi objektivitással, hogy életét és művét az érzelmek kizárásával vizsgáljuk meg, mert nem származik semmi jó az elvakult elutasításból. Az elmúlt több mint fél évszázad során a világnak sikerült elkerülnie a sokak által valószínűsített megsemmisülést. Vizsgáljuk meg közelebbről, volt-e ebben szerepe Tellernek, és ha igen, akkor milyen. ••• A könyvben Tellert Tellerként, feleségét pedig főleg Miciként emlegetem. Mindkettőjüket egyformán tisztelem.

 33  

Teller_melleklet_elso_2_impe_Layout 1 5/12/11 5:02 PM Page 7

Teller Ede és Mici pihenés közben (Marx György szívességébôl)

A Manhattan-terv Los Alamos-i részlegének néhány munkatársa (a Los Alamos Nemzeti Laboratórium szívességébôl)

Teller_melleklet_masodik_2impe_jave_Layout 1 5/16/11 1:02 PM Page 4

Teller Ede reflektorfényben (a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium Levéltára és Kutatóközpontja szívességébôl)

Teller Ede a Fermi-díjjal történt kitüntetése alkalmából 1962-ben a Fehér Házban rendezett ünnepségen. Balról jobbra: Glenn T. Seaborg, Teller Ede, John F. Kennedy és Teller Mici (a bostoni John F. Kennedy Könyvtár szívességéből)