Harangszó. Jézus bevonul szívünkbe

Harangszó A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA

A pokol diadalt akart aratni Jézus Krisztus virágvasárnap az Olajfák hegyén keresztül érkezett Jeruzsálembe. Keletrõl jött, Jerikó felõl, Betánián át, a várva-várt Messiás, akiben beteljesedett a prófécia: „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas…uralma tengertõl tengerig tart.”(Zak 9,9-10) Mint mindig, most is megállt a hegyen, hogy elõkészüljön a méltó érkezésre. Õ Istennek Fia, aki mindent úgy tett, hogy ez nyilvánvaló legyen. Ezzel szemben a megváltást óhajtók sajnos csak kívánságaikkal voltak elfoglalva, saját magukon túl látásuk meghomályosult. Krisztus érkezésének iránya is üzenet. Az Olajfák hegye különösen nagy szerepet töltött be a kiválasztottak történelmében. A babiloni fogság Ezékiel leírása szerint iszonyatosan félelmes eseménnyel kezdõdött. Isten elhagyta a templomot és a várost. Dicsõsége felemelkedett, majd az Olajfák hegye fölött megállt, mintegy visszapillantott, mielõtt eltávozott a pusztulásra ítélt vidékrõl (Ez 10-11 részek). A fogságban a próféta hírül adhatta a megszabadulás örömét is, amely azzal kezdõdött, hogy Isten dicsõsége visszaérkezik a városba ugyanazon az úton, amelyen távozott. „Azután odavezetett engem a kapuhoz, amely keletre néz. Íme Istennek dicsõsége közeledett kelet felõl, zúgása olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, a föld pedig ragyogott dicsõségétõl. A látvány olyan volt, mint az, amelyet akkor láttam, amikor a város pusztulása bekövetkezett.” (Ez 43,1-3) Zakariás próféta ugyancsak megemlékezik az Olajfák hegyérõl. A veszélyben aggodalmaskodókat bátorítja könyvének 14. fejezetében. „ De az Úr harcba száll majd azokkal a népekkel, ahogyan harcolt egykor, a csata napján. Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtõl keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad, kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy lesz, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el. Akkor meneküljetek a hegyek szakadékaiba…” (14, 3-5) A hegy völgye menedékhellyé lesz, de ennél sokkal lényegesebb, hogy a délre elmozduló hegyrész elzárja a Hinnóm völgyet, azaz a Gyehennát. Ebben a völgyben a kiválasztottak bûnös és kárhozatos tetteket hajtottak végre. „Fölépítették Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnóm völgyében, tûzben égették el fiaikat és leányaikat, pedig ezt nem parancsoltam, sõt eszembe se jutott.” (Jer 7, 31) A Gyehenna azóta is a pokol földi megjelenülése. Az elégetés helye. Mindenki irtózik már az emlegetésétõl is, mert félelmes képzeteket hoz elõ. A lelkünk mélyén való

aggodalmak, a haláltól való rettenet, a beszûkülni látszó élettér mindegyike kóstoló a pokoli sorsból. Megperzselõdünk magunk és a mieink hibáiból, igencsak sok égési sebhelyet viselünk magunkon. Áldozatnak látszó fölösleges cselekedeteink vonnak el hasznos erõket tõlünk. Veszteségeinknek leltára végtelen. Istent mi magunk küldtük el életünkbõl. Így sohasem tudtuk feltartóztatni a reánk özönlõ bajokat. Sõt, inkább még jobban összekuszáltuk lehetõségeink fonalait. Ki-

2007. MÁRCIUS XVIII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM

bogozhatatlanul zûrzavaros állapotba kerültünk. Azonban így sem maradtunk támogatás nélkül. Amikor már-már lemondtunk volna a megújulás esélyérõl, a talpraállás lehetõségérõl, akkor Jézus Krisztus beérkezett a városba. Az Olajfák hegyérõl lejött az Õ népéhez, hogy most azok, akik még sem láttak fényt a sötétségben, nem tapasztalták meg Isten dicsõségét Benne felfedezzék ezeket. A pokol diadalt akart aratni, de a kárpit is kettéhasadt, és Aki meghalt értünk feltámadt, hogy megõrizzen bennünket az örökéletre. CSÛRY ISTVÁN

Jézus bevonul szívünkbe Csak hulljatok virágok, pálmaágak Csapongjon a piros szárnyú öröm S higgyétek, hogy Dávid utódja jön Szabadságszerzõ gyõzelmes királynak. (Bódás János: Virágvasárnap) Húsvét elõtti vasárnap, a római egyház elnevezése szerint Dominica palmarum, azaz pálma-vasárnap, mely nemcsak a tavaszi zsongás egyik legszebb napja, de a húsvétot megelõzõ nagyhét jeles alkalma, amikor a leterített felsõruhák között, a földrehullott virágszirmok színes kavalkádjában és a békességet is hirdetõ pálmaagák alatt megtaláljuk lelki életünk nagy örömét, Jézus szívünkbe való bevonulását. Ezt hitték elõdeink! Tanítottak rá, mi azonban, már csak az emlékekbõl élünk. Miért? Talán túlságosan el vagyunk foglalva világunk sodrásából való menekülésünkkel? Vagy a folytogató könyöklés egyéni öröme meggátol egy nyugodt nap boldogságától? Pedig Õ most is jön, bevonul közénk, kegyelmet és békességet kínál, életet hoz. Hatalmát nem ránk erõlteti, hanem értünk használja, s a javunkra felajánlja. De, mintha nekünk nem kellene! Miért? Mi is olyanok vagyunk, mint az akkori jeruzsálemiek, akik összegyûlve, királyhoz hasonló fogadtatásban részesítették Jézust, majd érthetetlenségükben szétoszolva, késõbb Feszítsd meg!-et kiáltottak? Jézus túllát minden örömön, de megtagadáson is. Mostani virágvasárnapunkat is látja. Látja, hogy van aki boldog, de azt is, hogy van, aki szomorú. Érzi, hogy kinek sugárzik szíve a békétõl, kinek pedig a kicsúfolástól. Az egyik ifjúsági ének pontosan behatárolja az akkori eseményt, de mintha a mai fényben láttatná:

Virágzuhatag ma Reája hull, Holnap egyetlen fûszál sem borul Már lába elé. Megsápad, hervad holnapra minden, Gyûlölet forrong sok ezer szívben, Az öröm-mámor gonoszságba fúl: „Feszítsd meg!” hallatszik a hozsánnán túl! Neked mi hallatszik a szíved mélyébõl? Indulat vagy béke? Befogadás, vagy kiutasítás? Olyan gyönyörû ez az ünnep, hát élj vele, mert Jézus a Király! Ne hagyd, hogy pörgõ világunk némává tegye az öröm ünnepét, mert ami elmúlik, nehezen éleszthetõ újjá. Ha Jézus a szíved Királya lett, Isten Fiának tartod Õt, akkor örülhetsz, ünnepelhetsz, és szívbõl kiálthatsz Hozsannát! De ha csak egy embert, történelmi személyt látsz benne, akkor a sírásra van okod, és Jézus könnyei rólad is szólnak. Zugárusok, zsoldossereg fegyvert s áruját elveti, mögéd tolong, elõdbe leng, mennyei, te Názáreti! Így volt, láttam. S az alkonyat égboltja fölötted dördült, szava elcsuklott, elakadt s a szív könnyekkel könnyült. (Turcsány Péter: Virágvasárnap mámorában) Virágvasárnap hozsannával és pálmaágakkal köszöntötték az érkezõt. Kiderült, hogy õ hozta az ajándékot. 2007 virágvasárnapján nekünk kellene köszönteni az érkezõt - a ma érkezõt – s kiderül, hogy õ köszönt minket gyõzelmes királyként, szabadságosztóként. ORBÁN LEVENTE

2. oldal

HARANGSZÓ

„És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szõlõt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú idõre elutazék. És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szõlõ gyümölcsébõl; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték. Monda azért a szõlõnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik. De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymást közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség! És kivetvén õt a szõlõbõl, megölék. Mit cselekszik azért a szõlõnek ura azokkal? Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az! Õ pedig reájuk tekintvén: Mi az tehát, ami meg van írva: Amely követ az építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé? Valaki erre a kõre esik, szétzúzatik. És igyekeznek vala a fõpapok és az írástudók kezeiket õ reá vetni azon órában; de félének a néptõl; mert megérték, hogy õ ellenük mondta e példázatot.” (Luk 20,9-19)

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA

A LÉLEK CSENDJE

2. A számonkérõ szolgák Jézus ebben a példázatban arról beszél, hogy Isten a zsidóságot mindig számon kérte. A prófétákon keresztül mindenkor megkövetelte Isten a „Neki járó részt”. Ezeket a szolgákat, számonkérõket azonban a nép is, a vezetõk is sokszor „kidobták”. Isten türelmes és újra meg újra szolgákat küld, de a szõlõmûvesek nem akarnak számot adni feladatuk végzésérõl. Isten ma is számon kéri a keresztyének vezetõinek munkáját, újra és újra küld lelkiismeretet ébresztõ és -vizsgáló igehirdetõket. Életünk gazdájaként Istennek joga van számon kérni népe és elöljárói viselkedését. Annak ellenére, hogy a számonkérõket szidják, bántalmazzák, mégis küldetnek Istentõl, hogy ki-ki önvizsgálatot tartson az Ige tükrében.

1. Az idõ iránti felelõsség Jézus korában nem volt szokatlan az, hogy egy jómódú ember szõlõt ültet magának, s az sem volt ritka, hogy a gazdag megmûveltette szõlõsét bérlõjével, vagy napszámosokkal. Jézus e kor jelenségébõl kiindulva, egyszerû élethelyzetbõl merítve akar nekünk mennyei üzenetet megfogalmazni. E példázat elhangzásakor Izrael földjén ez az életkép Izrael állapotára és rendeltetésére vonatkozott. A szõlõs, amit maga a gazda ültet, Izrael népe, a zsidóság. A napszámosok, a szõlõmûvelõk Izrael felelõs vezetõit jelentik, a bérlõk, a megmunkálók pedig a zsidó vallási és „állami elöljárók”. Isten a vezetõket megajándékozta hatalommal, tekintéllyel, hogy a nép életét gyümölcstermõen munkálják. A szõlõs most is ugyanaz, a keresztyének – a gazda pedig Isten. Jézus tehát arra figyelmeztet minket, hogy a mi Atyánk arra érdemesíti gyülekezeteink, népünk vezetõit, hogy Isten országának szõlõsében, a nép között, az emberi szívekben õrizzék, ápolják, tegyék gyümölcsözõvé a lelki életet. A kapott hit-ajándékokkal felelõsen bánjanak. Milyen megtiszteltetés az, hogy Isten megbízik bennünk, ránk bíz valamit, idõt és lehetõséget kapunk arra, hogy felelõsen cselekedjünk. Amiként az egyházi vezetõknek felelõsen kell az élen állniuk, úgy a családfõk szintén felelõsségel kell gondoskodjanak családjukról, mivel Isten „osztotta ki” ezt a feladatot.

3. Jézus Krisztus, mint az Atya türelmének jele Isten szõlõsgazdaként úgy gondolta, hogy nem lehet ennyire gyümölcstelen az õ szõlõse. Nem lehet annyira elvetemült és gonosz választott népe, hogy ha elküldi Fiát, azok nem lesznek gonoszok vele, értékelni fogják, hogy kit is küldött. Ám a szolgák, akik eddig csak megverték a küldötteket, most a Fiút meg is ölik. Jézus példázata e pontjánál a nagypénteki eseményre utal. Isten úgy szerette a világot, hogy még egyszülött Fiát is feláldozta érte. A nép ahelyett, hogy örült volna ennek a Fiúnak, elutasították, inkább megölték Õt. Valóságos tény, hogy a Golgotán a zsidóság akkori vallási vezetõi, mint a szõlõmunkások, megölték a Messiást. De a mi Atyánk szeretete és embert megváltó kegyelme Krisztusban megtestesült. Jézus Isten Fiaként megöletett, s az Atya engedte, hogy ez így legyen, mert reméli, hogy mégis sokan üdvözülnek azok, akik a Jézus Krisztus vérében megtisztulnak.

4. A kiválasztottság kiváltsága A bûnt, melyet nem bánnak meg, büntetés követ. A szõlõmunkások gonoszságát

a gazda azzal bünteti, hogy más munkásokra bízza szõlõsét. Mások is Isten kiválasztottai lesznek, vagyis nemcsak a zsidók, de a pogányok is Isten népévé fogadtatnak, mert õk követik a Messiást. Isten kiválasztásába nemcsak a zsidók tartoznak, hanem mindazok, akik Krisztus követik Isten népének tagjai lesznek. Lukács evangélista feljegyezte, hogy ez ellen az akkori zsidó vezetõk tiltakoztak, mert megértve a példázatot, rájöttek, hogy Isten megítéli mulasztásukat, Jézus pedig fölöttük mondta ki az ítéletet. Nekünk hogyan érinti lelkünket, amikor rádöbbenünk, hogy az Ige rólunk szól? Isten csak úgy tud mindenkit újjá teremteni, ha bennünk a rosszat összetöri, ha megállít a felelõtlenségben. Rajtunk áll a választás: megöljük-e Jézust, vagy alázatosan leborulunk elébe.

5. Krisztus a sarokkõ Krisztus mint szeretett Isten-Fiú olyan kulcsszerepet kapott, mint az a kõ, amit az épületben úgy helyeznek el, hogy összetartsa a falakat. Ez a sarokkõ. Krisztus tehát az egyházban a szegeletkõ. Isten arra rendelte, hogy kereszthalálával és feltámadásával megbizonyított megváltói személye összetartsa, összeillessze a keresztyéneket. Ugyanakkor Krisztus, mint kõ ítéletre is mutat, olyan kõ, ami ha ráesik valakinek az életére, összetöri azt, a lélek összezúzódik. Jézus tehát a megütközés köve, a botránkozás sziklája, akin sokan összetörnek. Egy zsidó közmondás azt tanítja: „Ha a kõ a fazékra esik, jaj a fazéknak, ha a fazék a kõre esik, jaj a fazéknak.” Jézussal kapcsolatban mi mindig csak fazakak lehetünk, a kõ mindig õ. A gonosz szõlõmunkások, a zsidó vezetõk elvetették Jézust, az õ Messiás voltát, ezért õk összetöretnek, halálosan szétzúzatnak. Isten a gyümölcstermõ életet kedveli, s e példa figyelmeztet, hogy csak az válik gyümölcstermõvé, aki nem utasítja el Krisztust, aki nélkül a mi életünk, a mi gyülekezeteink nem tudnak összetartozni. Isten országába csak Krisztuson keresztül vezet az út, õ maga az út, ha mi felelõsségteljesen akarunk élni, feladatainkat teljesíteni. Még nem késõ Krisztushoz térni, még nem késõ összefogni, az egységet gyakorolni, hogy minden keresztyén, mint élõ téglák, élõ egyházat, közösséget hozzunk létre. BALÁZSNÉ KISS CSILLA


3. oldal

HARANGSZÓb

Elnöki látogatás Nagyváradon Erdélyi-partiumi magánlátogatásának utolsó állomásaként Nagyváradon ünnepelte Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke március 15-ét. A templomi ünnepség a nagyvárad-újvárosi református templomban kezdõdött. Csûry István püspökhelyettes áhítata után, Kovács Zoltán egyházkerületi fõgondnok köszöntõje hangzott el. (Lásd az alábbiakban.) Ezt követõen Tõkés László püspök üdvözlõ beszédet mondott, mely után Sólyom László a nemzet kulturális egyesítésérõl és Nemzeti Ünnepünk összetartó erejérõl beszélt. Tanintézeteinket - óvoda, gimnázium, egyetem - a kultúra bölcsõjének nevezte, melyek, remélhetõleg, egy új elkötelezett nemzedéket nevelnek. A templomi ünnepség után az elnök urat az Egyházkerület és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetõi az egyetem mûködésérõl tájékoztatták. Az ünneplõ gyülekezet elõbb a Szacsvay-szobrot, majd a nagyvárad-rogériuszi templomkertben levõ 1848-as sírköveket koszorúzta meg. A rogériuszi templomkertben Hermán János tartott elõadást.

Tisztelt ünneplõ gyülekezet! Engedjék meg, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetõségének, híveinek nevében, a Partiumi Keresztény Egyetem nevében, a partiumi ifjúság nevében nagy-nagy szeretettel üdvözöljem Sólyom László urat, a Magyar Köztársaság elnökét és feleségét, Erzsébet asszonyt, a delegáció tagjait és szeretett vendégeinket, Nagyvárad polgárait, a diákságot, testvéregyházak képviselõit. Isten hozta Önöket közénk! Köszönjük, hogy nemzeti ünnepünkön együtt lehetünk Önökkel, megerõsítve ezzel összetartozásunkat, érezve a nemzet, a haza, a nemzeti ünnep árasztotta melegséget, amelyet az elmúlt években sajnos nem éreztünk. Köszönjük! Jó így együtt lenni, megosztani gondolatainkat, örömeinket, bánatainkat és közben emlékezni az elmúlt szép idõkre, õseinkre, a magyar nemzet fényes napjaira, amelybõl Erdély, Partium becsülettel kivette részét. Az 1848-as forradalom, a szabadságharc megmutatta, hogy különbözõ gondolkodású emberek is össze tudnak fogni a nemes célokért. Mi is érezzük, hogy vannak olyan célok, amiért össze lehet fogni, vannak olyan értékek, amiért össze kell fogni. Hisz a népbõl csak akkor válik nemzet, ha hisz saját erejében, nemzeti tradícióiban, értékeiben. Mi mindig nemzetben gondolkodtunk, hol halkan, hol hangosan, de vall-

Szacsvay szobrát sokan koszorúzták meg

Csûry István tartotta az áhítatot

juk, hogy a szabadság csak akkor szabadság, ha mindenkié. Ezért harcoltak a márciusi ifjak, a forradalom nagyjai, és ezért vállalt tisztséget a 200 éve született miniszterelnökünk. Kérjük ifjainktól, Petõfivel együtt: „Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted.” „Testvéreim a szabadság Nevében Álljuk meg a helyet amúgy Keményen.” Mélyen tisztelt Elnök úr! Tisztelt vendégek! A mai nap megerõsíti a partiumi magyarokat, a magyar reformátusokat, a diákságot, a tanári kart, Nagyvárad lakosságát, mindenkit aki együtt ünnepel velünk akár testben, akár lélekben. Együtt mondjuk a költõvel: „A magyarok istenére esküszünk, / Esküszünk...” – esküszünk, hogy a nyelvet, a hitet, a hagyományainkat, az értékeinket MEGTARTJUK. Vezetõinket, akik kiállnak értünk tiszteljük, segítjük! Fiataljainkat bátorítjuk, helybenmaradásra kérjük és neveljük õket és Wass Alberttel üzenjük nekik: „Véreim, fiatal magyarok, ez az örökség a tietek egyedül. Ti vagytok a nemzet jövendõje.” Önöknek kívánunk egészséget, szeretetet, könnyû hétköznapokat jóakaratú szomszédokat. Békesség Istentõl! KOVÁCS ZOLTÁN

Hermán János Rogériuszon tartott elõadást

Elnök úr a nemzet egységérõl szólt

Váradi Bibliát ajándékoztak a vendéglátók

Megbeszélés a PKE vezetõivel

Fõhajtás az 1848-as síremlékek elõtt

4. oldal

HARANGSZÓ


A megismerés ideje Jézus Krisztus olyan sokszor meglepte nem csak az ellenfeleit, hanem a követõit is. Sokszor nem azt tette, nem úgy beszélt, ahogy azt az ember elvárta volna. Most is, dicsõségesen vonul be Jeruzsálembe, s ahelyett, hogy örülne az ott összegyûlt sokaságnak, sírni kezd. „Vajha megismerted volna te is, csak a te mostani napodon is, amik neked a te békességedre valók...“ (Lk. 19,42) Az idõk fel nem ismerése mindig veszélyt jelent. Hányszor mondjuk egy-egy megtörtént baj után: bárcsak tudtam volna! Bárcsak hallgattam volna szüleimre! Bárcsak hallgattam volna az Úr tanácsára! Az apostolok 40 évet prédikáltak Jeruzsálemben, és semmit sem értek el. Eljött az idõ, az aratás ideje: az Úr a gabonát begyûjtötte, a polyvát megégette olthatatlan tûzzel. Josephus Flaviusz (Kr.u. 37-100) és Hegesipp (II. századi) történetíró is arról tudósítanak, hogy Jeruzsálemben akkor 30X100.000 ember volt. A páska ünnepére a világ minden részébõl összesereglettek a zsidók. S ekkor jöttek a rómaiak és leigázták õket. Mert a zsidók nem ismerték fel az idõket, amirõl Jézus beszél. A városban vérengzés, pestis és éhség volt. Az utcákon temetetlenül feküdtek a halottak. Kitört a pestis. Az éhség olyan nagy volt, hogy az asszonyok gyermekeiket fõzték meg és megették. No, meg az íj hurjait is, melyet galambpiszokkal sóztak, hogy legyen valami íze. Három csapat harcolt a végsõkig a rómaiak ellen. Vezéreik: János Simon és Eleázár voltak. De õk is egymással versengtek, hogy ki legyen a fõvezér. Mintha csak ma történne minden. Népünk elvérzik az utcai harcokban: a megélhetésért, a megmaradásért folytatott harcokban. Mert olyan nagy a kenyérgond, még vasárnap is, ünnepnap is dolgozik népünk. Bárcsak a bûnnel és a Sátánnal venné fel a harcot! Közben megesszük gyermekeinket, ifjainkat, mert így élve felemésztjük õket. Ha nem törõdünk lelki üdvösségükkel és csak az anyagiakat biztosítjuk számukra, akkor elõbb utóbb felemésztjük õket. És hitveseinket, és szomszédainkat, és mindenkit... Közben a „vezérek" egymással viaskodnak, rivalizának, hogy ki legyen a hatalmasabb. Eljött az idõ: a rómaiak szekérpalánkkal körbevették a választott népet. És Titusz császár is azt mondotta, hogy „csoda történt“, mert az éhség és a pestis és a testvérharc megtette hatását. Titusz leigázta õket. Drága Testvérem, nem veszed még észre, hogy a Sátán körülöttünk is megvonta palánkját.

Szorításában már-már összeroppanunk. Éhes lelkünk csak sóhajtozik, eseng a megváltás után, de a bûn pestise megmérgez bennünket és temetetlen holtak, élõhalottak vannak körülöttünk, kiknek se hite se Istene, csak a vágya, hogy egyre gazdagabb, egyre hatalmasabb legyen. A bûn pestise aztán mérgez, megmérgezi a még szent életre vágyakozókat is. „Nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.“ (Lk 19,44) - mondja Jézus. És ez ma is igaz, reánk is érvényes. Inkább vágyaink, akarataink, kedvteléseink szerint élünk, no meg a napi politika formál, alakít bennünket, ahellyet, hogy Jézus intelmét szívlelnénk meg.

A rómaiak nem tudtak bemenni a városba, de a vezérek civakodása, az éhség és a pestis megtette hatását. Romlásba vitte õket. Miképpen minket is a civakodás, a pénz utáni éhség, egyegy jobb pozíció utáni éhség, s a bûn pestise úgy megmérgez bennünket, hogy virágvasárnapi örömünk is gyötrelemmé válik. Így van ez minden népnek az életében, akinek nem kell a békességre való evangélium Jézus ajkáról. De még „a földre tiport“ népnek is van felemelkedése, feltámadása Jézus Krisztus által, de csak a halál után, az ó emberünk halála után, amikor felismerjük az idõket, mely éppen ma, éppen most van. Én még mindig hiszek ebben. Ugye Te is? Ne szalasszuk el hát, ne odázzuk el az alkalmakat! CSOMAY ÁRPÁD

A megbocsátás lélektana Az Érmelléki Református Egyházmegye és a Romániai Magyar Pedagógusszövetség közös szervezésében 2007. február 24-én Székelyhídon tartott elõadást Hegyi Johanna kolozsvári pszichológus A megbocsátás lélektana címmel. Az érdekes program nemcsak vallástanárokat, de más érdeklõdõt is vonzott. Nemes Irma ötletgazda, székelyhídi vallástanár köszöntõbeszéde után Gavrucza Tibor helybeli lelkipásztor áhítata következett (Mt 16,11-12). A lelkipásztor Széchenyit idézte, mondva, hogy „az apagyilkosnak is meg kell bocsátani”, hisz oly kevesen vagyunk magyarok. Nem feltétel nélküli a megbocsátás és nem alanyi jogon jár. Ahogyan mi megbocsájtunk másoknak, úgy bocsájtja meg az Úr a mi vétkeinket. Nemhiába áll az Úr imájának közepén épp a megbocsátás. Áhítat után következett az elõadás, amelynek során a kolozsvári pszichológus kapcsolódási pontokat keresett és talált a vallás, a pszichológia és a biológiai kutatások között. A tudományos kutatások a régi üzenetet igazolják, mégpedig azt, hogy a megbocsátás készsége nemcsak lelki szinten, de a test, a sejtek szintjén is jelen van. A pszichológiában a trauma tan rámutat arra, hogy a trauma olyan korban – gyermekkor – éri az embert, amikor tudatilag nincs felkészülve rá, majd a régi bánat „feltör”. Vannak megbetegítõ formák, mikor a gyermek nem részesül anyai gondoskodásban, vagy pedig elfojtott érzelmeket raktároz, pl: ne sírj, mert milyen katona lesz belõled! Statisztikai kimutatás, hogy a jó és a rossz egyformán terjed. A megbocsátás is úgy terjed,

mint bármely más információ. Viszonylag új terület az egészségpszichológia, mely azzal foglalkozik, milyen építõ, gyógyító, jóvátevõ erõk vannak az emberben. A testünk szolgál minket, az életerõ visz tovább, amikor veszteségek esetén is folytatni tudjuk a megszokott életvitelt. Hihetetlen erõk vannak bennünk, köztük a helyreállító erõk. De sejtjeinkben jelen van a düh pusztító ereje is, mely harag esetén nyilvánul meg. Az elõadó végül a Csinszka János magyarországi pszichológus által kidolgozott személyiségelméletet ismertette, mely szerint a személyiség háromrétegû: a külsõ látható, a tulajdonság szféra, illetve a legbelsõ személyiségmag. Ez a rétegzõdés négy területen nyilvánul meg: az intellektus, az autonómia, az emóciók és az energiák terén. Kávészünet után gyakorlati „érzés-utazáson” vettek részt a jelenlevõk, mely mindenkibõl más-más érzést váltott ki. Ennek lépései a következõk voltak: I. Érzelmi szinten való áthaladás, II. Forrás, III. A forrás üzenete, IV. Tábortûz, V. Jövõbeli integráció-levél. A munkaebédet követõen Szûcs Éva, a Pedagógiai Intézet osztályvezetõje adott választ a vallástanárok kérdéseire, megbeszélték felmerülõ gondjaikat. Ezúton mondunk köszönetet a szervezõknek, jelenlevõknek, Hegyi Johanna tanárnõnek, az Érmelléki Esperesi Hivatalnak és a Romániai Pedagógus Szövetségnek. SZÛCS ILONA

Ahol minden Lélek számít Valamikor öt évvel ezelõtt, ahogyan már a híradások a Harangszó hasábjain keresztül is szóltak errõl, megindult a misszió a délbihari szórványvidéken. Német László esperes-plébános, a köröstarjáni katolikus gyülekezet lelkipásztora a katolikus gyülekezet imaházában megengedte a református istentiszteletek tartását. Ekkor Fazakas Sándor nagyvárad-rogériuszi lelkipásztor végezte ezen szolgálatokat. Késõbb Farkas Zsolt, a rogériuszi gyülekezetbe érkezett segédlelkésszel közösen járták fel a falvakat. Isten áldása végigkísérte ezt a szolgálatot úgyannyira, hogy tavaly májusban egy református imatermet sikerült kialakítani Tarjánban. A szolgálati kör közben kiterjedt a várostól 30 km-re fekvõ Oláhszentmiklósra is, ahol mintegy negyven magyar él, majd késõbb Rojtra, ahol mindössze három magyar családdal találkozhatunk. Ma mind a három faluban rendszeres istentiszteletek, családlátogatások és diakóniai szolgálatok tartatnak.

Az idén elérkezettnek láttuk az idõt arra, hogy ez a szórványkörzet önálló missziói gyülekezetté válljon, amely magába foglalja Szentandrás, Palota, Köröstarján, Körösgyéres, Rojt, Toldinagyfalu (Oláhszentmiklós), Cséffa, Inánd, Madarász, Gyapjú, Kisürögd, Nagyürögd falvakat. Február 18-án közgyûlésre került sor a tarjáni imateremben, ahova a környezõ falvakból is eljöttek a missziói gyülekezethez tartozók, így összesen 98-an voltunk. A közgyûlés Csomay Árpád generális direktor igehiredtésével kezdõdött, amelynek alapigéje az ApCsel 3,1-10 volt. Jézus ereje elegendõ arra, hogy a sántán is segítsen. Sokszor a szórvány sántikál, képtelen egyenesen járni, de Jézus a szórványt is lábra állítja. Sokszor helyzetünk reménytelennek tûnik, azonban Jézus ereje az, amiben bízni lehet. Miután felolvasásra került az Egyházi törvénykönyv ide vonatkozó része, Farkas Zsolt lel-

kipásztor köszönetet mondott mindenekelõtt Tõkés László püspöknek a gyülekezet megalakulásában nyújtott segítségéért, valamint az egész Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek az eddigi támogatásáért, Isten gazdag áldását kérve a nemes ügyet felkarolók életére, szolgálatára és kérve, hogy a Kerület a megalakulás után is szeretetével vegye körbe a Missziós Gyülekezetet. A közgyûlés ellenszavazat és tartózkodás nélkül kimondta a gyülekezet önállósulását és megválasztotta Farkas Zsolt segédlelkipásztort beszolgáló lelkipásztorának. Nagy lépés ez, mert önálló gyülekezet a Bihari Egyházmegyében utoljára ötven évvel ezelõtt alakult. Ezért az új gyülekezetért mindenekelõtt Istennek tartozunk hálaadással, mert Õ az, Aki növeli a Krisztus Anyaszentegyházát. Ezért csak azt mond-hatjuk: Soli Deo Gloria. FARKAS ZSOLT

5. oldal


HARANGSZÓb

PRESBITERI SZÖVETSÉG „A presbitérium a gyülekezet idegrendszere kell legyen!“

Járó József (1720?-1775?) Még nem fordult elõ, hogy az emlékezetes presbiter születésének és halálának évszámát kérdõjellel lássuk el. Ennek az az oka, hogy az anyakönyvek elpusztultával Járó József életének határállomásai csak következtethetõk. Bár az 1576-os nevezetes hercegszöllösi zsinat – a törökmegszállta területen élõ – református eklézsiák számára kötelezõen írta elõ az anyakönyvezést, ámde hová lettek az anyakönyvek? „Pusztult minden e földön és csak a szellemi kincs élte túl a halált” – mondhatjuk mi már múlt idõben azt, amit a mohácsi vész utáni évben Sylvester János jelen idõben vallott. Hová lettek az eklézsiák? Hová lett a magyarság kétharmada? A törökvilág után pedig jött a még keményebb ellenreformációs korszak. Ez tervszerûen és ördögi módon tiporta a sarjadni akaró életet. E korszakban élt Járó József. Kurátori és bírói mûködésére e vészterhes idõk nyomják rá bélyegüket. Baranya szülötte. Harkány kurátora és bírája. Jézus Krisztus elkötelezett híve. Egyházának felelõs õrállója. Református hitünk mártírja. Az 1687-es Siklós és Nagyharsány között lezajlott csata után végleg kiûzték a törököt hazánkból. Túl Verõce-, Pozsega- és Szerém megyéken. Baranya katonai közigazgatás alá került. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy még a pécsi püspöki székbe is zsoldos vezérbõl hirtelenében kreált püspök került. A nép vesztére még a fõispáni tisztet is õ töltötte be. Így egész Baranya felett egy kézbe került a katonai, politikai, gazdasági és egyházi hatalom. Félelmetes diktatúra! Radonay Mátyás püspök indulatát mutatja az a levél is, melyet Baranya református prédikátoraihoz intézett kiûzetésüket ígérve: „részegeket, k...kat és kálvinistákat nem tûr meg”... Utóda: Nesselrode Frigyes gróf is hasonló pályát járt meg. Az õ kemény, kegyetlen példájukat követte Klimó György is. (Kit könyv- s mûgyûjtõ tevékenységéért szelídlelkû embernek tartanánk.) Négyszeres hatalom birtokában, s ráadásul azt nem szolgálatnak, hanem hatalmaskodás eszközének tartva, kegyetlen szorításában vergõdött a baranyai református nép. Az adókat, a jobbágyszolgáltatásokat oly magasra emelte és kíméletlenül behajtatta, hogy ezt még Mária Terézia császárnõ és királynõ is megsokalta! (Magyarország más területén a világi földesurak ennek csak töredékére tartottak igényt. A nyilvánvaló cél: a protestáns lakosság megsemmisítése volt.) Járó József ez idõben volt a harkányi eklézsia kurátora és a falu bírája. Kétszeresen felelõs véreiért. 1761-ben már olyan elesett állapotban volt Harkány büszkesége és erõforrása az oratórium (imaház), hogy bármely pillanatban összedõlhetett. Renoválási engedélykérelmüket a püspök-fõispán elutasította. Ennek ellenére Járó József kurátor és Járdánházy Sámuel prédikátor, s a presbitérium újjáépítette Isten házát. Klimó György elrendelte az azonnali lebontást. Ezt azonban a harkányiak megtagadták. A „válasz” nem késett. Járó Józsefet és a presbitériumot elhurcolták és a pécsi katolikus püspöki vár börtönébe zárták. Kilenc héten át próbálták õket megtörni. Sikertelenül. Ezután elengedték õket. A harkányi eset kísérlet volt. Egész DélBaranya – mintegy száz – református falu rekatolizációjáról, vagy megsemmisítésérõl volt szó! A püspök, mint földesúr olyan adókat vetett ki és

hajtott be, hogy azok mai összehasonlításban – a jövedelmek 80-90%-át tették ki. Az elviselhetetlen sors megoldásáról tárgyaltak a harkányi oratóriumban. Járó József – kit a nagytudású Járdánházy Sámuel prédikátor méltó szellemi társának tekintett – volt a szóvivõ. 1766. augusztus 31-én, mintegy 600 emberrel vonult a siklósi várhoz, hogy kérelmet nyújtson át a földesúr képviselõjének. Nem fogadták õket. Másnapra mintegy 30 környéki faluból 9000 ember gyûlt össze. Ekkor a fõispán-püspök tûzparancsot adott ki. Száz és kétszáz közé teszik a halottak számát. Járó Józsefet öt társával együtt a pécsi püspökvárba hurcolják, ahol halálra ítélik. Ámde Mária Terézia erélyes beavatkozására 1 év múltán szabadon engedik õket. Ekkor viszont Járdánházy Sámuel prédikátort hurcolják el – „hit-

tani tévelygések” ürügyén. Õ 5 éven át sínylõdött a börtönben bírói tárgyalás nélkül. Jaró József, Járdánházy Sámuel prédikátor és a dél-baranyai reformátusok halált megvetõ határozottsága nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Mária Terézia kiadja a jobbágyterheket mérsékelõ úrbéli rendeletét 1767-ben. Egy 19. századi protestánsellenes szerzõ „futóbetyár”-nak nevezi Járót. (Keresztnevét helytelenül Péternek írja.) Egy neves helytörténész – Kecskeméti József dr. viszont Budai Nagy Antallal párhuzamosítja. Mi azt mondjuk: olyan presbiter volt, aki tudta, hogy tenni kell! DR. PAPP VILMOS (Megjelent a PRESBITER címû lap 1994. január-februári számában.)

A PRESBITÉRIUM 59.§. A presbiterek személyes felelõsséggel tartoznak az egyházat ért minden olyan kárért, amelyet a presbitérium ténykedése vagy mulasztása okozott. Ez a kártérítési kötelezettség nem érinti sem azokat, akik a káros vagy hátrányos intézkedésben nem vettek részt, sem azokat, akik az illetõ határozatot vagy intézkedést ellenezték, ha a jegyzõkönyvbõl megállapítható, hogy a határozat ellen szavaztak, vagy ha a határozatot hozó ülésrõl igazoltan távol voltak, vagy szót emeltek a kárt okozó hanyagság ellen. 60.§. Ha a presbitérium törvényellenesen vezeti az egyházközség ügyeit, ha a felsõbb egyházi hatóságok rendelkezéseit nem hajtja végre, vagy azok végrehajtását megtagadja, ha az egyházközség jólétét vagy fejlõdését, lelki életét akár hitvallási-erkölcsi, akár gazdasági tekintet-

ben veszélyeztetõ határozatot hoz, az Egyházmegyei Közgyûlés az esperes megokolt elõterjesztésére kimondhatja az illetõ határozat megsemmisítését és a presbitérium feloszlatását. Felosztása esetén a presbitérium új tagjainak megválasztásáról az esperes azonnal intézkedik. Az egyházközség ügyvitelére a választás megtörténtéig az Egyházmegyei Elnökség a helyi viszonyok figyelembevételével ideiglenes vezetõséget alakít, vagy valamelyik szomszéd egyházközség presbitériumának ad megbízást. Ha a gyülekezet a feloszlatott presbitérium helyére nem akar újat választani, vagy ha a megválasztottak az ügyek rendes vitelét megtagadják, az ügyvitel az Egyházmegyei Elnökség fenti rendelkezése szerint marad a legközelebbi Egyházmegyei Közgyûlésig.

A PRESBITER (A Kánon Harmadik fejezetébõl) 28.§. A presbiter az egyházközség lelki, szellemi és anyagi ügyeinek intézésében, az egyházi önkormányzat gyakorlásában és az egyházi fegyelem fenntartásában közremûködõ egyházközségi tisztségviselõ. A presbitereket az egyházközség választójogosult tagjai a választhatóság jogával bíró, köztiszteletben álló, 25. életévüket betöltött egyháztagok közül választják, akik az istentiszteleten rendszeresen részt vesznek, úrvacsorával rendszeresen élnek, az egyház munkáiban közremûködnek, az egyház rendtartásait és jogszabályait tiszteletben tartják és tisztes családi életet élnek. Kötelességei: a/ õrködik az igehirdetés, a vallástanítás és a gyülekezetépítés jó rendje fölött; b/ támogatja a lelkipásztort minden irányban egyházvédõ és egyházépítõ munkájában, c/ részt vesz a presbitérium gyûlésein, tanácskozásain és mindenfajta presbiteri továbbképzõn; d/ közremûködik a presbitérium által alkotott bizottságokban, s külön megbízatások esetén azok teljesítésében eljár; e/ buzdítja az egyházközség tagjait az egyház iránti kötelességeik teljesítésére, a híveket szeretettel figyelmezteti Isten törvényeinek megtartására, meginti azokat, akik rendetlenül élnek (1Thessz 5,14); f/ rendszeresen látogatja az egyházközségnek felügyeletére bízott tagjait, különösen az el-

hagyottakat, betegeket, a lelkigondozói és missziói munkában a lelkipásztornak segít, látogatásairól a lelkipásztornak jelentést tesz. g/ mind magán-, mind családi életében az egyház iránti törhetetlen ragaszkodásával, tisztes magaviseletével, az istentiszteleten való buzgó részvétellel, a sákramentumokkal való éléssel az egyháztagok elõtt példát mutat. 29.§. Elveszíti tisztségét az a presbiter, aki: a/ három egymás után következõ presbiteri gyûlésen nem jelenik meg, és elmaradását a presbitérium felhívásának kézbesítésétõl számított 15 nap alatt nem igazolja; b/ aki vonakodik a számára kiosztott munkát teljesíteni; c/ aki nem él rendszeresen úrvacsorával, e/ aki akár házasságkötésénél, akár – vegyes házassága esetén – nemén lévõ gyermekeinek református nevelésében és taníttatásában egyházunk kárára jár el. Ezek a mulasztások és cselekedetek a presbiteri tisztség – presbitériumi vagy fegyelmi határozattal történõ – elvesztését vonják maguk után. 30.§. A presbiter az egyházközségtõl fizetést nem kaphat. Az egyházközség fõállású tisztviselõje – kivéve a Kánonban meghatározott eseteket – presbiter nem lehet.

6. oldal

HARANGSZÓ


GYERMEKEK

ROVATA Tudod-e, hogy

Kedves gyerekek! Kedves gyerekek! Remélem ismeritek a virágvasárnapi történetet a Bibliából, ezért azt ismertetem ma meg veletek, hogy milyen népszokások kapcsolódnak Erdélyben a virágvasárnaphoz, hogy lássuk meg, nemcsak húsvéti hagyományaink vannak, hanem virágvasárnapiak is.

KURTA-TÕTÖS BEÁTA

Egy kis hagyomány VIRÁGVASÁRNAP Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe a húsvét elõtti vasárnap. Már a 7. század óta pálmát szenteltek ezen a napon. Nálunk ezt a barka helyettesíti. Néhol a barka gyûjtésének is kialakultak hagyományai, például a századfordulón a göcseji iskolás fiúk fejükön süveggel, oldalukon fakarddal, a lányok fehér koszorúval a fejükön gyülekeztek az iskolában. A tanítójuk vezetésével párosan, nótázva mentek ágakat vágni. Visszafelé már egyházi énekeket énekeltek, a templomot háromszor megkerülve vitték be az ágakat. A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetû népszokás ugyan, de a szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására. „Amikor meg lett szentelve akkor egyetegyet lenyeltünk, hogy ne fájjon a torkunk. Azt a szentelt pimpót megtartottuk a következõ év húsvétjáig, s avval hevítettek bé az ünnepi kalácsnak. A pimpóból a kép mellé szúrtak több szálat, ami a következõ esztendõ húsvétjáig ott volt, hogy távoltartsa a villámokat, betegségeket és újabban a sírokra is szoktunk egy-egy szálat szúrni, s evvel a templomban nyert érdemeket a holtakért ajánlják fel.” (Isten segíts, Bukovina; Bosnyák S. 1977: 171) Sokfelé élt az a hiedelem, hogy a szentelt barkát nem szabad bevinni a házba, s ennek különféle magyarázatát adták. A szegedi tájon azért nem vitték a barkát a szobába, mert úgy hitték, hogy akkor sok lesz a légy a nyáron. A jászdózsaiak szerint elszaporodnának a legyek és a bolhák. A bukovinai magyarok szerint a tojásba fulladna a csirke, és a tyúkok sem kotlanának. A Tápió mentén pedig így figyelmeztettek: „Be ne vigyétek a házba, mert nem lesz fias a tyúk alatt a tojás” (Barna 1985b: 779). A zempléni falvakban azonban beviszik a szentelt barkát a szobába, és a szentkép vagy a gerenda alatt tartják. Az ágakat a következõ évig õrzik, majd tûzbe vetik, vagy a templomba viszik, hogy azután hamvazószerdán ennek a hamujával hamvazkodjanak. A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak. Medvesalján, Egyházas-

báston a gazdasszony megszámolja, mert úgy hiszi, ahány szem van rajta, annyi kislibája lesz a tavaszon. Péterfalván (Gömör m.) rontás ellen szentelt barkával füstölték meg az ólak belsejét. Sándorfalván, Szeged környékén sertésvész ellen szentelt barkát tettek az ólküszöb alá. A földmûveléssel kapcsolatosan is hatékonynak tartották. Tajtiban (Gömör m.) a kert földjébe tûzik le, hogy elûzze onnan a férgeket. Turán a virágvasárnapot megelõzõ héten virágot ültetnek, hogy szép virágjuk legyen. A virágvasárnapot megelõzõ hetet virághétnek nevezték sokfelé, és a névmágia miatt alkalmas idõnek tartották a virágmagok vetésére. A legismertebb és általánosan elterjedt hiedelem szerint a villámcsapás, tûzvész ellen védi meg a házat, sõt jégesõ ellen is hatásosnak tartották a kapufélfára tûzött barkát A húsvéti ünnepkörben, így virágvasárnap is szokás volt, hogy a lányok – esetleg a legényekkel együtt – a tavasz behozatalának jelképeként zöld ágakkal, énekszóval vonultak végig a falu utcáin. Kalotaszegen virágvasárnap kimennek a fiatalok virágot szedni. Ez a szokás ma is él. Este egyikük házánál magnetofonzenére táncolnak. Hazánkban virágvasárnapi szokás volt még a kiszehajtás. Néhány palóc faluban még az 1950-es években élt a szokás. Lényege: egy nõi ruhába öltöztetett szalmabábut körülhordtak, majd elpusztították, vízbe dobták, vagy elégették. Szomszédaink ezt a bábut egyaránt tekinthették a halál vagy a tél megszemélyesítésének. Hazánkban szintén mágikus rítusnak tartották a kiszehajtást, a hozzá fûzõdõ ének azonban inkább tréfás jellegû, s arra utal, hogy vége a böjtnek, kiviszik a böjti ételeket, és behozzák újra a zsíros ételeket, a sonkát: „Haj, ki kisze, haj! Jöjj be, sódar, jöjj!“

Virágvasárnapon az ünneplõ tömeg Jézus lába elé pálmaágakat s fákról levágott lombos ágakat szór, nem pedig virágokat. Az izraeliták páskaünnepre készültek, azért volt olyan tömeg azon a héten Jeruzsálemben. Virágvasárnap a tavasz elsõ nagy ünnepe, csak sajnos ma már eltörpül a húsvét mellett. Ezt a napot Zakariás próféta sok száz évvel az esemény elõtt megjövendölte: Ujjonj Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és gyõzedelmes alázatos, szamáron jõ, szamárnak hátán, szamárnak csikaján. Jézus szamárháton vonul be, ami az alázatosság jelképe, mert az uralkodók lóháton vonultak abban az idõben. Noha örömünnepként kezeljük, figyelnünk kell rá, hogy ez a nap Jézus szenvedéstörténetének a kezdete.

Kisrejtvény Írd be a következõ szavak kezdõbetûit, és virágneveket kapsz. ELEK TAS ILA RINGÓ ERES KOS ÓTA

KOS ÁG ÁT ROM EVET LAK

Virágvasárnapra hajtogass barkát, mert sajnos már elnyíltak, de így is szép lehet.


7. oldal

HARANGSZÓb

EGYHÁZI HÍREK A NAGYVILÁGBÓL NÉGY ÉVSZÁZADDAL EZELÕTT a Biblia volt a legfõbb inspirálója a korabeli íróknak és gondolkodóknak, Shakespearenak, John Bunyannak, John Miltonnak. Ez a genfi Biblia újra megjelent. Ezt vitték magukkal az amerikai zarándokok, akik 1620-ban hitük miatt települtek át az Új Világba a Mayfloweren. A Genfi Bibliát 1560 és 1644 között már kétszázszor adták ki, ez volt a legbefolyásosabb könyv angol nyelvterületen a 16-17. században. Cromwell ennek alapján szólt csapataihoz. Ez volt az elsõ olyan Biblia, amelyik fejezetszámozást és versjelölést alkalmazott, s már lapszéli magyarázatok, jegyzetek is voltak benne. A jegyzeteket Kálvin, Knox, Coverdale, Whittingham, Gilby írta. A Genfi Biblia volt Angliában, Skóciában és Írországban a népesség többségének napi olvasmánya. A King James fordítással ellentétben ezt a Bibliát nem védte semmiféle emberi hatalom, felsõbbség, ez a szó szoros értelmében a nép Bibliája volt - mondotta a megjelentetés alkalmából Dr. D. James Kennedy, ny. református lelkipásztor, a reprint kiadás egyik gondozója. DISZKRIMINÁLJÁK AZ ATEISTÁKAT Amerikában. A nem istenhívõ amerikaiak gyakran részesülnek hátrányos megkülönböztetésben. Az Egyesült Államokban általában nem választják meg közhivatalokba, és nagyon nehéz az elõrejutás azoknak a politikusoknak, akik bevallottan nem hisznek Istenben. Egy nemrég közzétett felmérés szerint az amerikaiak 95%-a szavazna egy felkészült katolikus elnökjelöltre, 92% adná voksát egy zsidó jelöltre, 72% egy mormonra. A megkérdezettek közel 60%-a nyilatkozott úgy, hogy nem támogatna egy bevallottan ateistát. EVANGÉLIUM a palesztin menekülttáborokban. A menekülttáborokban élõ gyermekek és nõk részére a Palesztin Bibliatársulat biztosítja az evangélium eljuttatását. A gyermek-szekció minden héten háromszor foglalkozik 40 gyermekkel, és bevezetik õket a Biblia gyermekszintû ismeretébe. Ebben a munkában a keresztyén palesztin nõk szolgálata nélkülözhetetlen. GHÁNA AFRIKAI PÉLDAORSZÁG. Ghána legutóbbi 50 évének története példamutató sikertörténet Afrikában. Az 1957-ben az angol kolónia státuszából függetlenségre jutott országban ma az állam és az egyházak kapcsolata valóban a kölcsönös bizalom jegyében mûködik. Német missziói szervezetek az afrikai országban 183 óvodát, 288 általános iskolát, kilenc kórházat és klinikát tartanak fenn. A német egyházak együttmûködnek a ghánai kormánnyal a képzés, az egészségügy és a mezõgazdaság területén. A 22 millió ghánainak 60%-a keresztyén. A ghánai evangélikus egyháznak 162 000 tagja van. A ghánai egyház támogatásában részt vesz még a németországi református egyház is. A KATOLIKUS CARITAS növeli jelenlétét Kínában, ahol ma 1,3 milliárd ember él, s az elmúlt évek során olyan fejlõdés következett be az országban, ami sokfelé segíti felszámolni a szegénységet. De a lakosságnak a fele még mindig a létminimum alatt él. 160 millió azok száma, akik napi egy dollárnál kevesebbõl élnek, 480 millióan vannak azok, akik alig két dollárt keresnek naponta. A kínai keresztyének számára a legnagyobb gondot a sokszor ellenséges állami magatartás és a korrupció. TANULJUNK A MÉDIÁTÓL röviden szólni!

A keresztyének a jó médiumoktól sokat tanulhatnak. A teológusoknak és a lelkészeknek sokszor nehezükre esik tömören, és röviden beszélniük - jelentette ki a szász tartományi püspök, Jochen Bohl Lipcsében, ahol ünnepi megemlékezést tartottak a Közép-Német Rádió fennállásának 15. évfordulója alkalmából. Kiemelte ugyanakkor, hogy a legtöbb német tévé és rádió azért nem szólaltat meg egyházi embereket és teológusokat, mert nem tudnak tömören fogalmazni. ABORTUSZ klinikát rendeztek be egy bécsi bevásárlóközpontban, s ezzel az élet nyilvános leértékelését valósítják meg – háborodott fel a bécsi érsekség római katolikus szóvivõje, Erich Leitenberger. „Igyál egy kávét, nézz meg egy filmet a bevásárlóközpontban, vásárolj magadnak egy ruhát, s aztán fáradj be egy abortuszra és öld meg a gyermekedet, mert mindent egy helyen lehet elintézni. Sok ember számára ez azt üzeni, hogy közönségesen le lehet becsülni az életet és a halált - kommentálta a döbbenetes „árukapcsolást“ a szóvivõ. HAZATÉRT a Vatikán küldöttsége Vietnamból. Ez volt a tizennegyedik alkalom, hogy vatikáni delegáció járt az ázsiai országban, s a látogatásnak vietnámi részrõl nagy figyelmet szenteltek. A küldöttség elsõként találkozott Paul Nguyen Van Hoa püspökkel, a vietnámi püspöki konferencia elnökével. A vietnámi kormány vallásügyi bizottságával folytatott megbeszélések õszinte és tiszteletteljes légkörben zajlottak, ezek során lehetõség nyílt számba venni annak a rendeletnek az alkalmazását, amelyet a vietnámi kormány 2004. június 18-án hozott a vallásokra vonatkozóan. Mindkét fél aláhúzta, hogy a még nyitott problémákat csak kölcsönös egyetértésben lehet megközelíteni és megoldani türelmes és építõ párbeszéden keresztül. E találkozók során fölmerült a Szentszékkel való kapcsolatok normalizálásának kérdése. LENGYEL ÁLLAMFÕI VÉLEMÉNY a vallás fontosságáról. Lech Kaczynski lengyel államfõ Brüsszelben hangsúlyozta, hogy az európai integráció megindulásának 50. évfordulójára vegyék be az EU Alkotmányába a keresztyén értékekre utaló passzust. A vezetõ lengyel politikus kijelentette: „Nem minden európai ismeri fel a keresztyénség értékeit. Ám ennek ellenére az európai kultúra keresztyén gyökereinek elismerése nem ideológiai, hanem történeti kérdés és tény“. DÉL-AFRIKAI KERESZTYÉNEK a morálért. Dél-afrikai keresztyének elhatározták, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb gondot fordítanak hazájuk morális állapotának javítására. Az országban ugyanis aggasztóan megnõtt a bûnözés, aminek egyik oka az, hogy sokakban elveszett a keresztyénség jelentõségének a tudata. Az Interpol jelentése szerint Dél-Afrikában évente mintegy 54 000 ember veszti életét erõszakos cselekmény miatt. AZ ANTIKRISZTUS pacifista, közgazdász és ökumenikusan elkötelezett. Giacomo Biffi kardinális óvta XVI. Benedek pápát az ökumené túlzott támogatásától, mivel abban is meghúzódhat az Antikrisztus szelleme. „Az Antikrisztus úgy tünteti fel magát, mint pacifista, közgazdász és az ökumené híve“. A filozófus nyomán utalt arra, hogy az Antikrisztus manapság felhígítja a hitigazságokat, és népszerûségre törekszik, aminek eléréséért mindenre képes. A tömegek vakon követik õt, kivéve azt a kis csapatot, amit a

katolikusok, az ortodoxok és a protestánsok alkotnak. „Az Antikrisztus sok mindent megadhat nekünk, csak egyet nem: Jézus Krisztust!“ hangsúlyozta böjti elmélkedésében Biffi kúriai bíboros. SZAÚD-ARÁBIÁBAN KORLÁTOZZÁK a vallási rendõrség hatalmát. Az 5 000 fõs szaúdarábiai vallási rendõrség félelmetes hírre tett szert, messze az ország határain túl is. Nem csak azt ellenõrizte szigorúan, hogy a muszlimok naponta öt alkalommal meglátogatják-e a mecsetet. Azt is ellenõrzi, hogy az imaidõk alatt az üzletek zárva vannak-e, bünteti a nem házas párokat, akik együtt ülnek egy autóban, vagy kéz a kézben sétálnak. Abdullah király nemrég keményen megnyirbálta a vallási rendõrség hatáskörét. A vallási felügyelõknek nem lehet többé a kormányépületekben, a minisztériumokban, magánüzletekben és vállalkozásokban ellenõrzést tartani. Korábban a vallási rendõrség túlkapásaival szemben nem voltak büntetõ szankciók. SPANYOL KATOLIKUS PÜSPÖKÖK protestálása. A spanyol katolikus püspökök hevesen protestálnak az új iskolai törvény ellen. Ez a törvény a vallásoktatást olyan órába utalja, ami már kívül esik a kötelezõ iskolai foglalkozásokon, és nem veszi tekintetbe a gyermekek alapvetõ érdekeit és jogait - olvasható a Spanyol Püspök Konferencia Tanácsának állásfoglalásában. Diszkriminációnak nevezik azt, hogy lecsökkentették a vallásórák számát és helyettük alternatív oktatást vezettek be. A vallástanárokkal kapcsolatos új szabályozás pedig egyszerûen ellent mond az állam-egyház megállapodásának - hangsúlyozzák a spanyol katolikus püspökök. HIÁNY VAN keresztyén férfiakból. Sok keresztyén nõ mindhiába imádkozik azért, hogy adassék neki keresztyén férj, egyszerûen azért, mert a gyülekezetekbõl egyre jobban hiányoznak a férfiak. A lelkigondozók azt ajánlják, hogy ne éljék bele magukat az egyedül álló nõk abba, hogy lesz majd keresztyén férjük, hanem ismerjék fel, hogy a teljes élethez más utak is vezetnek. Jézus, Keresztelõ János, Pál apostol ugyan férfiak voltak, de õk is egyedül, házasság nélkül élték meg teljes életüket, ami tényleg nem volt unalmas. A német evangélikus egyház viszont nem javasolja a keresztyén nõk feltétel nélküli kapcsolatteremtését „vallásidegen” férfiakkal. IRÁNI IMÁM MEGTÉRÉSE. Az egyik vezetõ iráni muszlim pap elfogadta Krisztust, és ezért elhagyta az országot, nehogy ott börtönbüntetést kapjon. Elnathan Baghestani iráni lelkész, közeli ismerõse a megtért imámnak, elmondta: „Az elmúlt két évben az imám folyamatosan nézte a keresztyén tv programját, amit szatelliten keresztül fogott, a Mohabat hálón keresztül, ahol minden nap 24 órán át van keresztyén adás.“ A Korán szövegét kívülrõl tudó imám elgondolkodott hitérõl, és szívében kétely támadt az iszlám hitrõl. Kilenc hónapot töltött börtönben, miután kérdésessé tette nyilvánosan a radikális iszlám erõszakos természetét. Nagy fizetése volt, tiszteletben álló, tekintélyes pap volt, de „amikor az evangélium megérintette szívemet, ott hagytam azért mindent. Most szegény menekültként élek egy idegen országban“ - nyilatkozta.

Összeállította: VISKY ISTVÁN

8. oldal

HARANGSZÓ


Isten képmására teremtett ember „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette férfiúvá és nõvé teremtette (1Móz 1,27) õket.” Ennek a bibliai igének az alapján kezdõdött Nagyvárad-Csillagvároson az a keresztyén nõi konferencia, melyet márciusban tartottunk. A konferencia címe figyelemfelkeltõ és hisszük, hogy jó célt szolgál: ebben az állandóan rohanó, egyre szekularizálódó világunkban. Az ember, a férfi és a nõ, egyre inkább csak azt veszi észre, hogy lassan nem tudja mit miért tesz. Miért, merre rohanunk stb.? Arra keressük a választ személyes élettapasztalataink segítségével, hogy ki vagyok, mi vagyok? Ki vagyok én, mint személy, ki vagyok, mint családtag, mint közösségi ember? Továbbá mi vagyok, milyen feladatot töltök be ott, azon a helyen, ahová az Isten engem teremtett, ahol engem küldetéssel bízott meg. Az alapige azt tudatosítja bennünk, hogy Isten a maga képmására teremtette az embert. Akkor ez a következõt jelenti: Isten = Isten képmására teremtett ember = én, te… Csakhogy az ember ezt az Istennel azonos képmását elveszítette, valahol elhagytuk, úgy általában véve mindenki. De még fontosabb az, hogy elhagytam én is, én személyesen. Az a tapasztalat, hogy a keresztyén felnõttnek egyik legfontosabb életcélja ez kell legyen, ahhoz, hogy egy relatív nyugodt, kiegyensúlyozott emberi életet élhessen: ezt az elveszített istenképûséget újra meg kell találni. Mert e nélkül az életünk egyre üresebb lesz, rohanni ugyan fogunk a mindennapok zûrzavarában, ám ott marad az örök kérdés: Miért? Annak érdekében, hogy ne csak azt kelljen hallanunk, hogy sok a széthulló család, a

felbomló közösség, egyre több a magábaforduló, depressziós egyén, a lelkibeteg ember, nekünk, nekem is tennem kell valamit. Az élet a következõt mutatja: fontos az, hogy a problémák megoldását ne a másiknál, hanem magamnál kezdjem el, ismerjem meg önmagamat minél jobban, tudatosuljon bennem az, hogy Isten oldalára állva minden akadály legyõzhetõ. Majd ezt követi a másik lépés az ilyen és ehhez hasonló önismereti csoportokban a közös beszélgetések, tapasztalatok által olyan „tudáshoz” juthatunk, amelyet tudományosan meg lehet ugyan alapozni, de átadni, megtanulni nem. Mindennapi életünkben nagyon sok a szenvedés, a szenvedély, amelyekkel akár szakemberekként, akár bármelyikben, szenvedõkként meg kell tanulnunk szembenézni. Az önismeret ehhez is erõt ad. Megerõsödöm arra, hogy szembenézzek a saját problémáimmal, és másokat rásegítsek arra, hogy saját gondjaikkal merjenek találkozni, és azzal a harcot felvenni. Dr. Balogh Klára debreceni családterapeuta szakszerûen kalauzolt minket ezen a mindannyiunknak lelki forrást jelentõ találkozón. Adódott alkalom például arra, hogy eljátszadozzunk egy-egy gondolattal, „eladjunk” egy-egy érzelmet, kibeszéljük magunkból annak a reánk való hatását. Mert, valljuk be õszintén, a mindennapok, a komoly családi-, partnerbeszélgetések erre ritkán teremtenek alkalmat, mert mindig minden más fontosabb, sietni kell, és ennyi. A végén mindenki észrevette, hogy megkönnyebbült, felszabadult, érdemes volt résztvenni. Isten áldása legyen minden olyan találkozón, amelyen azt érezzük, hogy Õ is közelebb jött hozzánk, mi is még kitartóbban hitet tehetünk Róla. VINCZÉNÉ PÁLFI JUDIT

Keresztyén Nõk Világimanapja 2007. március 2-án a biharszentjánosi református templom adott helyett a Keresztyén Nõk Világimanapjának. A község négy falujából – Bors, Kisszántó, Nagyszántó és Biharszentjános – összegyûlt nõtestvéreinket elõször Csomay Piroska a Református Nõszövetség megyei elnöke, majd a biharszentjánosi Nõszövetség részérõl Lõrincz Magdolna és Cser Tünde köszöntötte. Az idei év témáját – „Együtt Isten sátora alatt” – a paraguayi nõk állították össze és jutatták el a világ minden tájára. A rendhagyó istentiszteleten Finta Lilla, kisszántói lelkésznõ hirdette az Igét, Mózes elsõ könyvébõl és Pál Apostol Effézusbeliekhez írott levelébõl tanítva az egybegyûlteket, a nõknek a gyülekezetben elfoglalt helyére helyezve a hangsúlyt. A közös imádságot és énekeket vetítés követte, számos színes képben és hozzájuk

HAZATÉRT TESTVÉREINK Isten akaratában megnyugodva búcsúzott a gyászoló család, szolgatársunk és a gyülekezet

SÁMI MIHÁLY nyugalmazott lelkipásztortól, akinek egész szolgálata Síterhez kötõdött. Hûséges szolgájának adjon az Úr csendes pihenést a feltámadás napjáig!

FELHÍVÁS A Zilah-Fenyvesi Református Egyházközség Presbitériuma

pályázatot hirdet egésznormás kántori állás betöltésére. Jelentkezési határidõ: 2006. április 30. Cím: Zilah, M. D. Constantin u. 5 sz., tel. 0727304478, e-mail: [email protected]

Hibaigazítás Ezúton kérünk elnézést VERES KOVÁCS ATTILÁTÓL, a Harangszó idei 5. lapszámában megjelent Református rádióadások címû írás szerzõjétõl, hogy sajnálatos módon neve lemaradt a cikk végérõl.

Harangszó A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Gyülekezeti Lapja Kiadói- és Sajtóosztály vezetõje: Sándor Lajos Fõszerkesztõ: Csûry István Grafikai szerkesztõ: Radványi Károly Olvasószerkesztõ: Babes Ardai Erika Tördelõszerkesztõ: Kraftsikné Petrikó Ildikó Fotó: Gergely Károly Címünk: HARANGSZÓ szerkesztõsége 410001 - ORADEA - NAGYVÁRAD str. Moscovei nr. 14 Tel: 0259/43-46-64; Tel/fax: 41-60-67; Mobil: 0742/61-18-56 E-mail: [email protected] www.kiralyhagomellek.ro

kötõdõ magyarázó szövegben ismerhettük meg Paraguay természeti szépségeit és az ott lakó embereket és életkörülményeiket. E meghitt alkalom a biharszentjánosi református Nõszövetség szeretet vendégségével zárult. MÁTÉ KRISZTINA

Megjelenik kéthetente. Lapterjesztés a lelkipásztori hivatalokon keresztül történik. Meg nem rendelt kéziratot nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. A szerkesztõség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött kéziratokat szükség szerint átdolgozza. Lapszámunk szerkesztését és nyomtatását a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám nyomdája végezte Ára: 1 lej

Harangszó. Jézus bevonul szívünkbe

Recommend Documents