Harangszó. a halál közötti kényszerû választás örök ellentmondása. visszatérõ Jézus javíthatatlan idealistaként

Harangszó A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA l 2006. MÁJUS

Válaszd az életet! Van egy Krisztus-szobor a németországi Lübeckben, melynek közismert feliratán – egyebek mellett – ez olvasható:

„Ti Mesternek hívtok – és nem kérdeztek engem… Útnak neveztek – és nem jártok rajtam… Világosságnak hívtok – és nem néztek reám… Életnek neveztek – és nem kerestek engem…” Minõ furcsa ellentmondása életünknek és magatartásunknak, hogy miközben Istent „mindennek mindenben” tartjuk – mégis hajlamosak vagyunk Õt semmibe venni; Mindenhatóként dicsõítjük – ezzel szemben viszont akaratát alig hagyjuk érvényesülni mindennapjainkban. A mindenkori gyarló ember nemhogy õszintén keresné és buzgón követné Õt – de épp ellenkezõleg, naponként még keresztre is feszíti Isten egyszülött Fiát, és magát az életadó Istent ítélné halálra. Jézus idézett „panasza” erre a kibékíthetetlen ellentétre világít rá. Tisztázzuk hát magunkban: milyen is a viszonyunk a Teremtõ Istenhez, a ma feltámadott Krisztushoz, az Élet Urához? Imádóiból hogyan válhattunk gyilkosaivá? Isten népe miként juthatott oda, hogy keresztre küldte „jó Pásztorát”, Szabadítóját és Megváltóját, bûneinek és betegségeinek „áldott Orvosát”? Az élet Istenével fordulván szembe – ilyenképpen váltunk önmagunk ellenségeivé… Márpedig Húsvét örök üzenete: a feltámadás és az élet. „Az életet és a halált adtam elõtökbe, az áldást és az átkot – tanítja népének Mózes –: válaszd azért az életet, hogy élhess, mind te, mind a te utódaid” (5. Móz. 30,19). A választás szabadságának felelõssége tesz próbára bennünket. Komoly kihívás ez a javából – korunkban talán még inkább, mint bármikor annak elõtte. A jogaira és szabadságára oly igen rátarti, mai „felnõttkorú” ember az élet számtalan lehetõsége és kísértése közepette képes-e helyesen választani és dönteni, a különbözõségek és a „másság” bõséges kínálatából a számára leginkább megfelelõt kiválasztani? A Szentírás

nyelvezetére lefordítva a kérdést: képes-e a jó és a rossz, az igaz és a hamis, az áldás és az átok, az élet és a halál útja között választást tenni? Feltámadott Krisztusában felismeri-e megmentõjét, megtartóját, jövendõjének zálogát? Vagy pedig az erkölcsi viszonylagosság, a tagadás és a halál – amúgy igen tetszetõs – ellenkultúrájában véli megtalálni boldogulása útját, azon a „széles úton”, mely „veszedelembe visz”? Karinthy Frigyes apokrif bibliai átdolgozásában Jézus és Barabbás személyes ellentétpárjában fogalmazódik meg az élet és a halál közötti kényszerû választás örök ellentmondása és idõszerû kihívása. A halálból visszatérõ Jézus – javíthatatlan „idealistaként” – a történtek ellenére sem akar belenyugodni a megtévesztett sokaság önpusztító istentagadásába, és a becsapottak segítségére sietve új esélyt ad nekik a helyes választásra. „A kettõ közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívtok?” – teszi fel újból a kérdést Pilátus (Mt. 27,21). Kiáltsd egész szívedbõl és egész tüdõdbõl „a názáretit”, mintha ezt kiáltanád: „az életemet” – mondja Jézus. És meg is fogadják mindannyian,

XVII. ÉVFOLYAM

9. SZÁM

hogy „a názáretit” fogják kiáltani, mintha azt kiáltanák: „a házamat! a gyermekemet! a szemem világát!”; „mintha azt kiáltanák: békesség! békesség! békesség e földön!” – De mégis, amikor végre eljön az igaz választás ideje, a sokaság ismét csak Barabbás nevét kiáltja, mintha csak azt hörögné, hogy: „halál!” Az írástudók és a vének rábeszélése, a halál tömegpszichózisát kiváltó gonosz kampány ez alkalommal is elérte kiszámított hatását – és akik életre vágytak, egyemberként kiáltottak „feszítsd meg”-et és halált életük Urára. A kör másodszor is, végképp bezárult. Testvéreim! Márai Sándor „népek Krisztusának” nevezte Magyarországot. Fél évszázaddal az 1956-os szabadságharc után okkal fogalmazódik bennünk újra a Szózat kérése: „Egy ezredévi szenvedés / Kér életet vagy halált!” Az élére állított kérdésre Húsvét szent ünnepén csak közösen adhatunk méltó és életes választ azáltal, hogy Barabbás helyett Jézust választjuk: az Életet. Mert Jézus feltámadásának ünnepe azt jelenti: „válaszd az életet, hogy élhess, mind te, mind a te utódaid.” Ámen. TÕKÉS LÁSZLÓ Elhangzott 2006. április 17-én, a Magyar Rádió Vasárnapi Újság címû mûsorában.

REMÉNYIK SÁNDOR

Akarom Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcsõ, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az õ érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezõn járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kenõ, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindig enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon. Legyek a vén föld fekete szívébõl Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszerû, durván összerótt ladik, Mit a tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedû, mely végtelenbe sír, Míg le nem teszi a mûvész a vonót.

2. oldal l HARANGSZÓ VASÁRNAP „Légy erõs és legyünk bátrak a mi nemzetségünkért és a mi Istenünknek városaiért; és az Úr cselekedjék úgy, amint néki tetszik.“(2Sám 10,12) Az ammóniak, a zsidók szomszédai azt tapasztalják, hogy Dávid hódító politikát folytat. Ezért, amikor királyuk halálhírére Dávid követeit részvétnyilvánításra küldi el, jószomszédi és tiszteletet adó gesztussal közeledik feléjük, nem fogadják bizalommal és barátsággal, a küldötteket megszégyenítik. Így Dávid akarata és jószándéka ellenére is háborúba keveredik. Joáb, Dávid hadvezére nem látta a háború kimenetelét, de azt teszi, hogy Istenre bízza annak végét. Istenért, az Õ neve dicsõségéért szállnak hadba a pogányok ellen. Joáb nem követelõzik Istentõl, nem akar bosszút állni, nem akar mindenáron gyõzni, hanem alázattal kéri, legyen az, amit Isten jónak lát. Sokszor nem akarunk „hadba“ kerülni embertársainkkal, mégis háborúba kényszerítenek ellenségeink. Jószándékú közeledésünk ellenére sokszor tiszteletlenül és ellenségesen lekezelnek, lenéznek minket. Ilyenkor tudjuk a Lélek által azt imádkozni, amit Joáb is elmondott: „az Úr tegye azt, amit jónak lát“ - hisz mi már nem tudjuk, hogy mi lenne javunkra.

HÉTFÕ „... Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.“ (2Sám 11,1c) Jól ismerjük Dávid paráználkodását Betsabéval. A bûnsorozat elsõ láncszeme ebben a versben van. Dávidnak ott kellett volna lennie a harctéren, hiszen a hadvezetés mindig a király feladata volt. Ám Dávid uralkodásának csúcsán elbízta magát, erõsnek és hatalmasnak képzelte helyzetét, s úgy gondolta most lazíthat egy kicsit. Jó hadvezérére, Joábra bízta a háborút. Dávid ebben az öntelt, gõgös állapotában válik gyengévé, kísérthetõvé és a kísértésben elbukóvá. Istentõl ráruházott feladatát önként visszautasította, ez már könnyelmû engedetlenségének az elsõ jele, mely maga után vonja a többit is. Ha nem vagyunk az Istentõl kijelölt helyünkön, nem vagyunk biztonságban, kísérthetõvé válunk mi is. Testvérem, gondold át bûneid, vétkeid okát, s beláthatod, hogy engedetlenség az részedrõl, amikor megtagadod Istentõl kapott feladatod teljesítését.

KEDD „Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonnyal meghal.“ (2Sám 12,14) Nátán példázat által világít rá Dávid bûneire, és a király igazságos, istenfélõ lévén, rádöbben bûneire, bevallja vétkeit. De ráeszmél arra is, hogy az Úr megkegyelmezett neki, nem fog meghalni, ám ez az isteni bocsánat nem menti fel a büntetés alól, ami bûnei jogos büntetése. Isten nem hagyja magára Dávidot, ám bûnös tetteinek következményeit, a súlyos fájdalmakat el kell hordoznia. Paráznaságával és gyilkosságával okot adott a pogányoknak, hogy Isten nevét gyalázzák, amiért meg kell fizetnie. A paráz-

A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETI LAPJA

A LÉLEK CSENDJE naságból fogant gyermek , aki meg fog születni, meghal. A gyermek halála miatti fájdalom majd eszébe juttatja Uriás és Betsabé szenvedését, fájdalmát, átérezheti mekkora bûnt követett el. Isten elõbb-utóbb rávilágít a mi bûneinkre, amiért halált érdemelnénk, ám Krisztusban bûnbánatunkra megkegyelmez és bocsánattal válaszol, sokszor a büntetés alól is felment minket, Krisztus engesztelõ, minden bûnünket elhordozó haláláért. Amikor Isten büntet bûneink miatt, akkor lelkünk, életünk tisztul, s egyben alázatra és engedelmességre tanít. Fogadjuk el Isten fenyítését és tanuljunk belõle.

SZERDA „Amint megüzente vala Nátán próféta által, ki nevezé az õ nevét Jedidjának, az Úrért.“ (2Sám 12,25) Dávid Betsabétõl született elsõ gyermeke, a paráznaság gyümölcse meghalt. Isten büntetését Dávid elfogadta, nem lázadt ellene. Egyúttal azért bízott abban, hogy Isten bocsánatából új életet fog ajándékozni, ezért most már Betsabétól, mint feleségétõl kap fiúgyermeket ajándékba, kinek neve Jedidja, azaz „az Úr szerette, szeretettje“. Nátánt bízza meg nevelésével. Jedidja maga Salamon, akit Isten naggyá tesz. Salamon tehát Isten megbocsátásának jele, Isten szeretetének bizonyítéka, az Úr és a királyi ház között helyreállt a bûn miatt megromlott viszony. Bûnbánatunkra adott isteni válasz a bocsánat, s ez mindig új életlehetõséget kínál. A büntetés és az új élet jól megférnek a mi életünkben, hiszen Isten egyszerre igazságos és kegyelmesen szeretõ Atyánk, aki nem érdem szerint, hanem alázatunk, hitünk, a Vele való belsõ lelki kapcsolatunk alapján emel fel, újít meg minket, büntet és szeret.

CSÜTÖRTÖK „Igen nagy gyötrelemben vala pedig Amnon, úgy hogy beteggé lett az õ hugáért, Támárért; mert szûz vala, és Amnon elõtt lehetetlennek tûnt fel, hogy rajta valamit elkövessen.“ (2Sám 13,2) Absolon és Amnón féltestvérek voltak, mindketten Dávid fiai. Támár Absolon édestestvére volt, õ is királyleány, de féltestvére Amnónnak. Amnón beleszeretett Támárba, habár ez nem volt Isten szerinti dolog, hisz a törvény tiltotta a családon belüli házasságot - a vérfertõzést. Amnón azonban saját bûnös szerelmi kívánságának engedett inkább, mint Isten törvényének. A kísértésnek való engedéssel elindult az Isten által megígért büntetés beteljesedése. Dávid bûnei miatt a családon belüli szexuális és gyilkossági bûnök sorozata indult el. Az atya vétke folytatódik a fiakban. Isten négyszeresen teszi jóvá Uriás halálát, Dávid négy gyermekét fogja elveszíteni. Dávid házából tehát nem szûnik meg a bûn, a bûnös kívánság. Amnón és Támár történetében mindketten áldozatok, hiszen mindkét fiatal élete boldogta-

lanná válik. Ezt látni nagy fájdalom volt Dávid számára, de tudta, hogy mindez miatta, az õ bûneiért történik. Súlyos lelki terhet hordoznak el azok a szülõk, akik vétkeik büntetését fiaik, gyermekeik, unokáik összetört és bûnös életében fedezik fel. Egyetlen dolog, amit tehetnek, Istentõl kegyelmet kérni, s a bûntól való tartózkodásra, engedelmességre és istenfélõ imádságos életre biztatni a családtagokat.

PÉNTEK „És monda néki a bátyja, Absolon: Talán Amnon bátyád volt veled? Azért hallgass most, hugom, mert atyádfia, ne bánkódjál azon felettébb. Lakozék azért Támár nagy árvaságban az õ bátyjának, Absolonnak házában.“ (2Sám 13,20) Amnónnak Isten törvénye szerint el kellett volna vennie Támárt feleségül, ám meggyûlölte õt és elkergette. Támár gyalázatát Absolon vette észre, ám õ sem szolgáltatott igazságot. Még a király, Dávid sem tesz igazságot haragjában, így Támár, hogy ne szégyenítse a királyi családot, inkább hallgat, fájdalmában magába zárkózik. Házasságra való kilátás nélkül, szégyenével igazságtétel nélkül él. Képzeljük magunkat az õ helyébe, egy életen át nem mondták ki hivatalosan számára az igazságot, hogy õ nem szajha, õ nem akart Isten törvénye ellen vétkezni, mégis vétkessé lett. Absolon megöleti Amnónt, de ezzel az õ helyzete semmit sem változott. Dávid hiába volt Istenhez imádkozó király, családja mégsem volt példaértékû, nagy bukása után gyermekei közötti feszültséget, irígykedést, bosszúállást vagy ítéletes magányt kell tapasztalnia. Dávid apaként nem volt felhõtlenül boldog, el kellett hordoznia bûnei büntetését. Testvérem, imádkozz a megtört szívû apákért, legyen hitük elfogadni Isten akaratát életükre és gyermekeik életére nézve.

SZOMBAT „Elméne azért Joáb a királyhoz és megmondá néki. És akkor hivatá a király Absolont, és elméne a királyhoz és fejet hajtván a király elõtt, arccal a földre borula. És megcsókolá a királyt Absolon.“ (2Sám 14,33) Absolon húga, Támár gyalázatáért Amnónt megölette, s mivel tudta, hogy Dávid ezért õt üldözni fogja, Gessúrba menekült. Joáb volt Dávid agyafúrt tanácsadója. Dávid öt év harag után kibékült fiával - igaz két esztendeig nem beszéltek, aki végül is kierõszakolta ezt a békülést. Ez a kierõszakolt békülés és találkozás nem vezetett jóra. A kierõszakolt és nem õszinte bocsánatkérés soha nem célravezetõ. Ez esetben sem az apa, sem a fiú nem tárja fel egymás elõtt gondolatait, nem beszélik ki a múltat, nem terveznek közös jövõt, nincs közös céljuk. Felszínesen megvolt ugyan a békülés, de a szívekben ott maradtak a kérdések és félelmek, nem rendezõdtek a dolgok. Isten óvjon minket a felületes, képmutató békülésektõl, akár családi viszonyban, akár baráti kapcsolatokban. Kérjük az ilyen élethelyzetekben is az isteni bölcsességet, hogy aszerint tudjunk továbblépni és cselekedni. BALÁZSNÉ KISS CSILLA


3. oldal l HARANGSZÓb

,,Lábam elõtt mécses a te igéd, ösvényem világossága” Zsolt 119, 105 Akikre büszkék vagyunk

Április 8-án népes gyermeksereg gyûlt össze a nagyvárad-olaszi református templomban. 176 tanuló mind arra várt, hogy számot tudjon adni a tanév során, a vallásórákon szerzett tudásáról. A hagyománynak megfelelõen áhítattal vette kezdetét a Bihar megyei Református Vallás Tantárgyverseny megyei szakasza. Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi lelkipásztor az igei szolgálat után köszöntötte az egybegyûlt gyerekeket, kísérõ szülõket, nagyszülõket és tanárokat. Utána a résztvevõk együtt vonultak át a versenynek otthont adó Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium épületébe. 11 óra elõtt minden gyermek elfoglalta a termekben a helyét és nagy izgalommal várták a feladatlapokat. A megyeszékhely 14 iskolájából és a megye 21 iskolájából összesereglett kisdiákokat (44 – III., 48 – IV., 46 – V., 38 – VI. osztályos) 28 tanár készítette fel és kísérte el a megmérettetésre. A feladatokat elkészítõ tanárok (Bere Zsuzsa, Borsi Gyöngyi, Márkus Marika, Gergely Natália, Kiss-Mihály Katalin, Tornai Melinda, Halász Rozália és Szûcs Éva) úgy állították össze a kérdéseket, hogy a tanulók tudását és kreativitását is le tudják mérni. A megyei fõtanfelügyelõség elvárásai szerint a versenyzõk 10 pontot kaptak a megjelenésért, 60 pontot a rács-teszt típusú kérdések helyes megválaszolásáért és 30 pontot a kreativitást felmérõ feladatokért. A dolgozatok megírása és leadása után egyetlen gyerek sem ment el üres kézzel a versenyrõl. A jólelkû támogatóknak köszönhetõen könyveket és édességet kaptak a résztvevõk. Isten gazdag áldása kísérje a támogatók életét és szolgálatát: Mikló Ferenc esperes – a Bihari Egyházmegye, Gellért Gyula esperes – az Érmelléki Egyházmegye és a nagyváradi Caritas Catolica Alapítvány. Délutánra csak a dolgozatokat javító tanárok maradtak a tanáriban. Este 7 órára õk is befejezték munkájukat és az eredményeket figyelve azzal a reménységgel hagyták el a gimnázium épületét, hogy jövõre találkoznak ugyanott. Köszönetet mondok a szervezõk nevében a Nagyvárad-Olaszi Egyházközségnek és VeresKovács Attila lekipásztornak, Szabó Zsuzsa igazgatónõnek és a felügyelõ, valamint a dolgozatjavító tanároknak. Isten áldása legyen életükön és szolgálatukon. Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a Dicsõség! SZÛCS ÉVA vallástanár-fõszervezõ

III. osztály: I. Dóczi Kinga - Nagyvárad, 11. számú iskola (Bere Zsuzsa) II. Kovács Attila - Nagyvárad, Al. Roman iskola (Vincze Melinda) és Salánki Zita - Nagyvárad, Dacia iskola (Kiss-Mihály Katalin) III. Szabó Zoltán - Hegyközkovácsi iskola (Hegyesi Sarolta), Horváth Beatrix - Nagyvárad, A. Mureºanu iskola (Bere Zsuzsa) és Moldvai Tímea - Margittai iskola (Bordás Mária). Dicséretben részesültek: Egyed Anita, Ferenczi Márk, Márton Mátyás, Simon Szilveszter, Sulea Roberta, Veres Eduárd, Papp Kinga, Renge Irén, Tatai Csilla, Vincze Zsófia, Mérai Ádám, Nagy Lakatos Boglárka

Dicséretben részesültek: Ambrus Tamás, Büte Ádám, Fenesi Ruth, Gergely András, Német Brigitta, Szabó Zsófia

IV. osztály: I. Barbu Remus - Nagyvárad, Nicolae Bãlcescu iskola (Pap Anikó) és Szûcs József Eduárd - Biharszentjánosi iskola (Borsi Gyöngyi) II. Giorgiov Petra - Nagyvárad, Szent László Római Katolikus Gimnázium (Márkus Marika) és Forgács Ákos - Margittai iskola (Bordás Mária), valamint Lunguy Angéla - Nagyvárad, G. Coºbuc iskola (Tyihák Rita) III. Nagy Evelyn - Margittai iskola (Bordás Mária) és Szabó Tímea - Nagyvárad, Nicolae Bãlcescu iskola (Pap Anikó)

VI. osztály I. Bíró Árpád - Nagyvárad, Nicolae Bãlcescu iskola (Pap Anikó) II. Oláh Ferenc Krisztián - Margittai iskola (Bordás Mária) III. Hegyesi Henrietta - Nagyvárad, 16. számú iskola (Visky Magdolna), Schneider LillaBernadeth - Nagyszalontai Elméleti Líceum (Patócs Csilla) és Szabó Zita - Érmihályfalvai iskola (Baliga Andrea) Dicséretben részesültek: Cser Zsolt, Szabó Dorottya, Vagyon Boglárka, Kubola Márta

V. osztály I. Pop Tímea - Margittai iskola (Bordás Mária) II. Lengyel Erzsébet - Nagyvárad, Juhász Gyula iskola (Pénzes Lajos) és Pintér Dávid Nagyvárad, 11. számú iskola (Bere Zsuzsa) III. Budai Dániel - margittai iskola (Bordás Mária), Gombos Gréti - Nagyvárad, Dacia iskola (Kiss-Mihály Katalin) és Tóth Ágota Érmihályfalvai iskola (Baliga Andrea) Dicséretben részesültek: Seres Annamária, Herman Lidia, Kenyeres Aletta

Mózes, a megmentõnk!

Illés, a barátom

Jaj de izgulok! A szûkös szobánkban teljes a csönd. Általában nem ilyen az otthonunk, de a mai egy különleges nap. A levegõ most olyan sûrû, hogy harapni lehet. De én nem harapom, mert a levegõ nem tartozik a kedvenc ételeim közé. Esszük a bárányt és hallgatunk. Azt az egy éves kis fiúbárányt, akit tegnap még én õriztem. Most pedig itt van „ropogósra” sülve, keserû füvekkel és kovásztalan kenyérrel. Már éjszaka van, de mi virrasztunk. Nem tudjátok, hogy miért? Hát ti nem hallottátok? Nem akarok pletykálni, de elmondom, mert még bajotok esik. Szóval jött egy egyiptomi, akirõl kiderült, hogy igazából õ is héber, aki meg akart minket menteni, de csak megnehezítette a sorsunkat. Õ volt Mózes. Vagyis még mindig õ Mózes. Zavaros. A lényeg az, hogy most arra várunk, hogy indulhassunk. Tudniillik csapásokat küldött a fáraóra: víz helyett vér, békák, böglyök, bogarak, dögvész, fekélyek, jégesõ, sáskák, három napos sötétség. És az utolsó még csak most kezdõdik. Jön az Öldöklõ Angyal és megöl minden elsõszülöttet. De az izraelitákat kikerüli, ha a bárány vérével (amit most eszünk) bekenjük az ajtófélfát és a szemöldökfát.

Hurrá! Megmenekültünk! A katonák pedig a vízben lubickolnak halottan! Isten gondoskodott rólunk! Mózes pedig így (vígasztal) bíztat bennünket: – „Az Úr hadakozik ti érettetek, ti pedig veszteg legyetek.” Késõbb majd felhõ és tûzoszlop fog bennünket védeni, de ez már egy másik történet.

– Tudod te, ki a próféta? – kérdeztem a minap egy barátomtól, mert tudtam, hogy nem ismeri a Bibliát, csakúgy, mint sok más fiatal a mai világban. – Nem. – hangzott a válasz. Ekkor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha elmondanám neki egy próféta csodálatos életét... – A próféta Isten szócsöve, aki jóra inti s tanítja a népét. Ilyen volt Illés is. – Ki az az Illés? – Ha van idõd, elmesélem... Neve is azt sugallja, hogy Isten követõje: „az Úr az én Istenem”. Réges-régen, Akháb király idejében élt Illés. Akháb feleségével együtt pogány életet élt, Jézabel, a felesége, pedig megölette a prófétákat. Illés „hadat üzent neki: szárazság lesz, addig míg a nép vissza nem tér Isten útjára“. Jézabel elõl õ is bujdosott. Isten a Kérith-pataknál sem hagyta magára: hollók etették õt. Az Úr Sareptába küldte szolgáját, ahol két csodát is tett: a szegény asszony lisztje és olaja meg nem fogyatkozott, majd Atyánk segítségével feltámasztja az asszony fiát. Ekkor az a pogány asszony Isten jó útjára tért, mert felismerte Illés szavaiban az Urat. Áldott felismerés! A pogány nép felett a Kármel-hegyen hirdetett ítéletet. A 850 Aséra és Baál „tisztelõvel” szemben egyedül Illés követte Isten parancsait. Áldozatot kellett bemutatniuk, úgy, hogy az istenük gyújtsa meg a tulkot felemésztõ tüzet. Baál nem gyújtotta meg a lángot. „Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha Baál az isten kövessétek õt, ha pedig az Úr, kövessétek azt!” – hangzott Illés kérdése, majd bebizonyosodott: „Az Úr az Isten!” A pogányokat meggyilkolva indult tovább. Isten a Hóreb-hegyre vezérelte prófétáját, miután egy rekettyebokor tövében kérte az Urat, hogy vegye el az életét. Isten nem volt sem a szélben, sem a földrengésben, sem a tûzben. Õ volt a szelíd hang. Miután Elizeust felkente prófétának, Isten csodálatos módon ragadta õt a Menybe! A szélviharban az Ég tüzes kocsija jelent meg, majd utasával, Illéssel távozott. – Most már tudod ki volt Illés. Egy csodálatos életútja volt, ami számunkra példa. – Igen. Én is szeretnék egy olyan életet élni!... Drága jó Istenünk! Te, ki számunkra mindent megadsz, s felruházol a szeretet erejével. Te, ki gyermekedet küldted el nekünk. Te segíts minket! Add, hogy ne csak pár fiatal érezze közelséged, s ismerje Igédet! Add, hogy minél több gyermek és felnõtt világosodjon fel, s minél több torok kiáltsa: „Az Úr az Isten!” Szeretõ Atyánk! Igéd hajtson ki szívünkben, s segítsd bûnös szolgáidat minden nap! Ámen.

BÜTE ÁDÁM, Dicséret, 4. osztály, nagyváradi 11-es számú általános iskola

BÍRÓ ÁRPÁD, – I. helyezett, 6. osztály, nagyváradi N. Bãlcescu I-VIII osztályos iskola

2 órával késõbb, mikor már elfogyott a bárány... Emlékeztek még arra, amit meséltem? Igen? Mert elfelejtettem mondani, hogy a fáraó nem hitt ebben. Így megölte az angyal a gyerekét. Dühében azt mondta: – Táguljatok innen, hagyjatok engem és a népemet békén! És most szaladunk Mózes után. Sietnünk kell, mert egy ideig szomorkodnak az egyiptomiak a fáraó fiáért, de aztán utánunk jönnek. Így is lett. Mikor a Vörös-tengerhez értünk zúgolódni kezdtünk, mert már láttuk a harci szekereket, és nem tudtunk tovább menni. De mi ez? Mózes botjával rácsap a vízre. Ez hihetetlen! A Vörös-tenger kettévált! Ez Isten csodája! sok órával késõbb, miután már átértünk...

4. oldal l HARANGSZÓ


füzetek szerkesztõje és számos traktátus írója maga Kecskeméthy (pl. Az ezüst szív c. kisregénynek).

A Kis Tükör A kegyes Kecskeméthy Kecskeméthy Istvánt így lehetne a legtalálóbban, legtömörebben jellemezni: kegyes ember volt. Ebben benne van az is, hogy megtért, az is, hogy az ébredés misszionáriusa volt, és az is, hogy ennek érdekében megalapította a CE Szövetséget az egyház megújulásáért.

Megtérése Kecskeméthy István az az ember volt, aki életével és munkásságával azt hirdette, hogy bûnben fogantattunk és születtünk, hitetlennek, és szükségünk van a megtérésre. Ez azt jelenti, hogy Kecskeméthy Istvánnak is meg kellett térnie. Augusztinusznak, Assziszi Ferencnek a megtérése közismert (Kálvin maga is beszámol a magáéról), Kecskeméthy István soha nem mondotta el, vagy írásban nem maradt meg. Az a két változat, ami Kecskeméthy István megújulásáról szól Ravasz Lászlótól és Magyari Árpádtól származik, kicsit meglepetésszerûen hatva, mert hivatalos egyházi embertõl azt várnánk, hogy a megtérést folyamatként, egy pietistától pedig hogy pontszerû eseményként határozza meg. Ezzel szemben a Kecskeméthy István emlékkönyvben található írásában Ravasz László a pillanatnyi, pontszerû megtérésre enged következtetni: „Azt csinálta, amit a többi theológus diák, talán méginkább, mint azok. Aztán bekerült az ébredési mozgalmakba. Szabó Aladár hatására lelke titokzatos belsõ forradalmakon és átalakulásokon ment át.” Eszerint Kecskeméthy Szabó Aladár hatására tért meg. Magyari Árpád, aki annak a belmissziói megújulásnak volt munkatársa, amit Kecskeméthy István is képviselt, azt írja azonban, hogy Kecskeméthy kora ifjúságától fokozatosan hitre jutott a nevelésnek és keresztyén környezetnek köszönhetõen: „Ravasz püspök Kecskeméthy megtérését keresi jó uton, az idõs Szabó Aladárral való barátsága felé, de tovább van: Kecskeméthy nagyatyja, Jézust-szeretõ régi református pap nevelõatyja felé [van], sõt korán elhalt édesanyjánál [van] megtérése kezdete. T.i.: Kecskeméthy édesatyja asztalos volt, készített a templomba egy úrasztalát, melyrõl az úrvacsorát osztották. Édesatyja hittel szeretettel, imádattal Jézus iránt készítette az úr-asztalt. Így készült a nagyhéten az úrvacsoravételre. Élete legfõbb célja volt Jézus imádása követése. Ez volt a forrás. Nagyatyját a tübingiai kritika hideg szele nem érintette, régi Jézus szeretõ református pap volt: õ nevelte. Sem a gimnáziumi sem a theológiai tanítás nem tudta elnyomni Jézus iránti hitét imádatát, amit atyjától hallott, látott. Az id. Szabó Aladár hatása jó volt, gyakorlativá tette és nevelte hitét.” De ez már csak elmélyítette – tehetnénk hozzá.

„Krisztus igrice” Találó Molnár Jánosnak ez a címe: Krisztus énekmondója. Kifejezi azt, hogy „nem végeztem, hogy egyébrõl tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettrõl” (I.Kor 2,2), vagy ahogy Magyari Árpád írja: „Jézus volt élete célja. Ez azt jelentette, hogy esze, költészete, iránya, tudománya, minden, nem a Kecskeméthyé volt, hanem Jézusé.” Neki „mindig egyedül csak Jézus volt fontos”. (Másfelõl kifejezi azt a cím, hogy a magyar nyelv tudoraként régi szavakat elevenített fel és azokat felhasználta írásaiban, bibliafordításában.) Kecskeméthy még diákévei alatt, Szabó Aladár református teológiai tanár munkásságának hatására ismerkedik meg a belmisszióval, és annyira elkötelezettje lett az ébredésnek, hogy

Makkai Sándor ezt írja róla: „Az evangéliumi irány legerõteljesebb igehirdetõje Kecskeméthy István.” Mind népies, mind tudományos írásainak célja a belmisszió volt. A Kis Tükörben így fogalmazta ezt meg: „A mi dolgunk nem annak tudása, hogy mikor jön el az Isten országa, hanem az, hogy megtérés és újjászületés által még ma belépjünk abba, és Szent Lélek erejével már e földön mennyei életet éljünk.” A belmisszió az egyházon belül a névleg keresztyéneket, a bûnben élõket és a közömböseket részelteti a evangélium áldásaiban, ám önmagában azt üzeni, már a létével is, hogy változtatni kell, az egyház nem az, aminek lennie kellene. Emiatt Kecskeméthy építõ-belmissziói iránya és munkája sok – néha durva – támadást kapott egyházi körök részérõl. „A belmisszió egész programja idegenül hatott a hazai liberális egyházban, de Kecskeméthy, mint Krisztus fogja és igrice, vállalta ezt a harcot.” „Ebbõl (...) érthetõ, hogy Kecskeméthynek városunkban hamar nézeteltérése támadt Szász Gerõ lelkipásztorral, akivel teológiai ellentétbe került. Jellemzõ, hogy Szász Gerõ (...) azt kifogásolta Kecskeméthynél, hogy biblikus és krisztocentrikus.” Amikor megérkezett Kecskeméthy Kolozsvárra, már 1895 novemberében és decemberében minden szerda este a felolvasó esték redjén elõadást tart. Ezeknek az estéknek az volt a céljuk, hogy felkészüljenek Karácsonyra. Egyben bekapcsolódott az un. „vallásos estélyek” szervezésébe, és az egyes mûsorok összeállításába. A bibliaóráin „olyan közel tudta hozni az ige üzenetét a hallgatósághoz – legyenek azok akár a teológiai ifjúság, akár a gyülekezet egyszerû tagjai – hogy ezeket a magyarázatokat nem lehet elfelejteni. Kolozsvárott a Monostor-külvárosban õ kezdett bibliaórákat tartani az akkori Nagygerebje utcában magánháznál, egyik református egyháztag lakásán. 1896-1903 között hat éven keresztül feleségével együtt pásztorolja a monostori reformátusok alakuló gyülekezetét. Ebbõl a kezdetbõl nõtt ki aztán a monostori gyülekezet majd a Kolozsvár-monostori egyházközség. 1896-ban megszervezi az Evangéliumi Szövetséget. Célja az, hogy „a hit a gyakorlatban valósuljon, hogy az evangéliumi egyházak felvirágozzanak, hogy az evangéliumi igazságok terjedjenek”. Távlati céljai pedig: tagok gyûjtése, a tagok helyi és egy központi egylet alapítása, amely a helyi egyleteket irányítsa, vezesse és erõsítse. 1900-ban megszervezi a „Keresztyén munka” egyletet, majd az „Evangéliumi Munkások Erdélyi Szövetségét”, hogy Jézus megismerésére elvezessék az embereket, beépítsék õket Jézus szolgáló életébe, a diakóniába és a vallásos folyóiratok terjesztésébe (Kis Tükör, Koszorú, Téli Újság, Mustármag, Olajág, késõbb 1903-tól Ébresztõ, Keresztyén Nõk Lapja, mint az Olajfaág folytatása, Napsugár, s 1924-tõl Evangéliumi munkás c. lapokat). Ezekbe a lapokba Kecskeméthy István is írt, mégpedig úgy írt, hogy eleven, ízes, stílusával mélyen járó evangéliumi igazságokat tudott elõtárni. 1903-tól szerkeszti a Napsugár címû folyóiratot, a serdülõ ifjúság Kis Tükrét. Az evangélizáció ügyét szolgálják a Koszorú-füzetek is, melyeket a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság adott ki. A

Kecskeméthy belmissziós programjának, igehirdetésének, evangélizációjának és pásztorációs munkájának példája a Kis Tükör, mint képes családi hetilap, mely hetente egyszer, szombaton jelent meg. A lap 1893-1907 és 1926-1936 között jelenik meg. Kecskeméthy kezdetben felelõs szerkesztõ, késõbb laptulajdonos, és volt idõ, amikor minden rovatot õ szerkesztett. „A Kis Tükör olvasásakor szembetûnõ az a mély vallásos hang, amelyet megszólaltat, s amelyen nem az elméleti hitéletet határozza meg, hanem a hit és a hit megélésének jellemalakító és társadalomformáló erejét”, vagyis a pietizmust képviseli. És a Kis Tükör nem csak tartalmilag általában, hanem szerkesztésileg is figyelemre méltó. Kecskeméthy rátermettséggel tudja egybeválogatni az írásokat. Az elsõ rovatban a vezércikk jelenik meg, amelyet többnyire õ szerkeszt, ami egy evangéliumi, hitvalló és tudósító írás, és adott kérdésekre és eseményekre válaszoló bizonyságtétel. A válaszban Kecskeméthy evangéliumi tisztánlátása szólal meg társadalmi problémák összefüggésében is. A Mi hír a nagyvilágban címû rovatban külföldi híreket közöl, fõleg a külföldi misszió eredményeirõl. Külön rovatba foglalja a hazai eseményeket a Mi hír az országban címmel, amely felöleli az országgyûlési tudósításokat, az egyházi eseményeket, idõjárást, mezõgazdasági tudnivalókat. Helyet kapnak versek is A költemények és tárca címû rovatban, folytatásos elbeszélések a Kis Tükör regénytárában. Az egészet pedig a lap könyvismertetése egészíti ki, melynek célja az újonnan megjelent vallásos irodalom ismertetése. Külön rovat az Útmutató a Bibliának naponkénti olvasásához, vagy az Életnek kenyere, amely rovatban rövid prédikációk jelennek meg. A lap szándékát szerepét és hivatását, belmissziói irányvonalát így foglalja össze Kecskeméthy: „A továbbhaladás útja most már, amit mindenki szükségesnek tart újabban két irányba indult. Az egyik iránynak, melyhez a különbözõ belmissziós munkák, bibliakörök és szövetségek tartoznak, az a nyilvánvaló célja, hogy a keresztyéneket jó kálomistákká tegye. Ezt az irányt képviseli az egész mai kegyes keresztyén irányzat. A másik irány ezzel szemben úgy látja, hogy nem a külsõ keresztyénség a fõ, hanem Jézus. Ennél fogva azért küzd, hogy az emberek egyenként is társadalmilag is Jézusnak tiszta, szent, örvendezõ és boldog életet éljenek. Ezt az irányt a Kit Tükör képviseli tisztán.”

A CE Bethánia A CE Szövetség egy pietista ébredési mozgalom, angol nyelvterületrõl érkezett hozzánk, nagyon áldott hatással volt egyházunkra az elmúlt száz év során, a célkitûzése találkozott a már korábban Szabó Aladár által képviselt Bethánia Szövetségéével. Az elvilágiasodott egyházat szeretnék Krisztus egyházává tenni Isten erejével a megújulás által. Kecskeméthy István pedig ezért élt, ezért hozta be a belmissziót Erdélybe, és a CE Szövetséget nálunk is ezért alapította meg. A CE Szövetségnek Kecskeméthy volt az elnöke haláláig, közben helyi egyesületek alakultak, a tagok száma megszaporodott és munkás emberek meg református lelkészek egyaránt tagjai lettek, akiknek drága volt az anyaszentegyházuk, és azért munkálkodtak és imádkoztak, hogy megújuljon. ,,Az a lelki átalakulás, amelyen azóta keresztülment anyaszentegyházunk, és amely átalakulásban Kecskeméthy István idejöttekor éppen úgy, mint élete utolsó munkás esztendeiben az erjedõ kovász, a lendítõ erõ szerepét töltötte be – az a lelki átformálódás szinte felbecsülhetetlen.

PÁZMÁNY ATTILA (Folytatjuk)



PRESBITERI

SZÖVETSÉG

„A presbitérium a gyülekezet idegrendszere kell legyen!“

A II. Helvét Hitvallás a presbiterekrõl „Mivel az egyházban, ahol egyébként a keresztyén tanítás virágzik, a hamis beszéd is felnövekszik, és sok megátalkodott és lázadó üti fel a fejét, akik miközben kitûnõen tettetik magukban a hitet, de a hithez méltóan semmit sem cselekszenek ... ezért az egyháznak nemcsak igehirdetõkre és tanítókra van szüksége, hanem presbiterekre, vagy öregekre is ..., akik a törvény erejével mérséklik és megfékezik a keményszívûeket és orcátlanul vétkezõket... Fontos, hogy milyen szellemi fölkészültséggel, tiszta élettel és állhatatossággal ékeskednek a presbiterek... Az ilyenek legyenek jó emberek, szentek, hívõk, igazak, mértékletesek, szilárdak és vallásosak, akik nem csupán akarják, hanem képesek is véghez vinni a szükséges feladatokat.“

Agapekommandó El kellene már indulni, ki kellene rajzani nógatott bennünket, presbitereket gyülekezeti lelkészünk még évekkel ezelõtt, s a reá jellemzõ precizitással össze is párosította a „vének“ testületét ketten-kettenként, lakókörzeti szempontok figyelembevételével, hogy olajozottan és lehetõleg minél kevesebb idõveszteséggel járjon a családlátogatás. Mindegyik párosnak át is adta a meglátogatandók, fõként idõsek névsorát. Nem rajta múlt, hogy a kezdeményezés végül is nem hozott igazi áttörést. Csupán maroknyi presbiter esetében hullott jó talajba az elvetett mag. Õk csendben feltûnés nélkül tették a dolgukat, segítettek, ahol tudtak. Illesse õket elismerés. Idõ múltán barátom, egyben gyülekezeti presbitertársam összetalálkozott egy másik református gyülekezetbeli atyafival, aki - jóllehet nem volt presbiter -, hogy úgy mondjam, egyszemélyes közhasznú társaságot mûködtetett az idõsek és elhagyatottak javára, idejét és pénztárcáját nem kímélve, hatalmas ügybuzgalommal hajtotta nyakát az elesettek gyámolításának korántsem mindig kellemes jármába. Kölcsönvéve a kifejezést egy irodalmi alkotásból, nevezzük e tiszteletreméltó atyafit a továbbiakban „prédikás testvérnek“. Nos, prédikás testvérünk példáján felbuzdulva, elõbb barátom szállt be, bõvítendõ a „társaságot“, majd esendõ hitemmel utóbb jómagam is. Hárman voltunk immár, akár a napkeleti bölcsek, vagy a háromkirályok. Persze, mondanom sem kell, nem voltunk mi királyok, még kevésbé bölcsek, nemhogy napkeletiek, de még csak napnyugatiak sem. Alapélelmiszerekbõl álló kis ajándékcsomagunk is jóval szerényebb volt amazokénál. Egy azonban bizonyos: hetente egy alkalommal, mindig ugyanazon a napon, délután hat órakor - ha esett, ha fújt - barátomnál voltunk. Ott volt a bázis ahonnan indultunk. Volt ebben valami izzadtságos, kampányszerû erõltetettség, de hát ami elhatároztatott, az elhatároztatott! Punktum! No, persze késõbb adtuk lejjebb is valamicskét. Prédikás testvérünk merev fundamentalizmusának vadhajtásait is csak komoly erõfeszítések árán sikerült kissé visszafaragni, hogy végre hagyjon fel a közel háromnegyed órás prédikálással, miáltal nagyobb teret engedhetnénk a célszemély kommunikatív igényeinek, nem a látogatás tárgya, hanem sokkal inkább alanyaként kezelve õt. Mert bizony bõven volt ilyen igény, hogyne lett volna magányos, idõs emberek esetében. Olykor meg mintha rosszkor érkeztünk volna. Máig sem tudom hova kívánhatott minket az

az egyébként jókedélyû nénike, aki épp látogatásunk okán esett el rendre az aznapi televíziós szappanopera adagjától, mert hogy újfent megjelent a három „idegen“ és lerohanta akár egy kommandó. (Még jó, hogy símaszkot nem húztunk a fejünkre.) Udvarias mosollyal zárta el a tévékészüléket ilyenkor, mire prédikás testvér már kapta is elõ a cafattá nyûtt, ódon Bibliáját. Nos, hát valahogy így lettünk mi - némi iróniával szólva - „agapekommandó közhasznú társaság“, legalábbis úgy véltük, valamicskét hasznára lehetünk a „köznek“, vagy legalább egyikmásik tagjának. Bár, ahogyan egyre jobban ütköztünk bele tulajdon emberi korlátainkba (különösen jómagam!), vált mindinkább nyilvánvalóvá: közhasznúról át kell minõsítenünk a „cégért“ korlátolt felelõsségû társasággá... De nem is részletezem tovább. A közel két éves együttmûködés során sok tapasztalatot gyûjtöttünk. Ezek közül a legmaradandóbbat s egyben legmélyebbet Zsuzsa néni révén szereztük, aki valamikor hosszú idõn át harangozó volt, meg afféle mindenes egy vidéki gyülekezetben, figyelemreméltó bibliaismerettel. Mikor látogatni kezdtük még járogatott kis lakásában. Esténként, illetve hétvégeken két unokája gondozta. Aztán egyre fogyatkozott életereje, ágynak esett. De Bibliája mindig ott volt az ágyon, kezeügyében. Késõbb már szemüveggel sem látta a betûket, de minden nyûge mellett békés volt és derûs, sohasem lázadozott, pedig embertpróbáló napjai voltak: reggeltõl estig egyedül az ágyban, gyengén, remegõn, halálravárón. Egyetlen kis rés, melyen át - külsõleges értelemben legalábbis - a világra láthatott, az ablak volt. Az ablak, mely utolsó kis idejében semmi mást, csupán a vigasztalan, álomszürke, kora-télies eget láttatta vele, no meg a havas esõt. Édes Istenem, hogy várt bennünket, milyen szeretettel ... S mi balga mód, milyen nagy mellénnyel indultunk el „tanítani". Aztán a tanításból tanulás lett: ez a kis törékeny, viaszarcú, madárcsontú öregasszony az emberi tartás és a hit aranyporát hintette ránk mindvégig. Tudom, Thanatoszt, az elmúlás sötét angyalát is így fogadta, mosolyogva, amikor az feléje intett: gyere be kaszás testvér, tudod, vártalak, már régen vártalak; megbékéltem és útra készen állok, indulhatunk. Csak azt nem tudom, hogy mi képesek lennénk-e ilyen béketûrõ nyugalomra, ha majd közeleg az óra... MUHARI ISTVÁN

Szilánkok Senki sem külön sziget; minden ember egy rész a kontinensbõl, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tengr, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól! John Donne * * * Az ember nagy vétke nem a bûnök, amelyeket elkövet. A kísértés erõs és gyenge az erõ. Az ember igazán nagy vétke az, hogy minden pillanatban megtérhetne, de nem teszi. Martin Buber * * * Minél magasabb igényeket támaszt számunkra a jelen s a jövõ, annál nagyobb szüksége van az embernek a maga múltjára. Han Fousastié * * * Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul megkeresni a szomjazókat. Sören Kierkegard * * * A szemnek is megvan a maga naponkénti kenyere: az ég. Ralph Waldo Emerson

KÉRELEM Szeretettel kérjük gondnok- és presbiter testvéreinket arra, hogy a presbiteri ülés keretében kérjenek fel egy testvérüket a presbitériumi sajtótudósító szolgálatra. Feladata lenne, hogy rovatunkat a gyülekezet fontos eseményeirõl, a presbiteri szolgálat helyi formáiról, a presbiterek véleményérõl és életük közérdeket is szolgáló eseményeirõl tudósítsák. A beérkezõ híreknek a Presbiteri Szövetség rovatában helyt adunk. Várjuk a presbitériumok döntéseit és a sajtótudósítók jelentkezését az alábbi címekre: a/ Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetsége. László Kálmán elnök, str. Kossuth Lajos 16, 450010 Zalãu b/ Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsi Hivatala str. Jean Calvin 1, 410210 Oradea c/ Librãria - Illyés Gyula Református Könyvesbolt str. Jean Calvin 2, 410210 Oradea A borítékra és a fax-küldeményre kérjük írják rá: PRESBITERI SZÖVETSÉG. Köszönettel és áldáskívánással AZ ELNÖKSÉG



Kedves gyerekek! Kedves gyerekek! Május elsõ vasárnapja az édesanyák napja, remélem mindannyian tudjátok. Ne felejtsétek el egy verssel, egy csokor virággal felköszönteni édesanyátokat. Ha nem találtok verset, tanuljátok meg ezt, amelyiket ebbe a számba betettünk. Ezenkívül sok hasznos olvasmánnyal és rejtvénnyel kedveskedünk nektek ezen az alkalommal is.

KURTA-TÕTÖS BEÁTA HOGY IS VOLT EZ?

Hogyan épültek a piramisok? A gizai piramisok a mai napig a világ legnagyobb építményei közé tartoznak: olyan magasak, mint egy 47 emeletes felhõkarcoló, pedig évszázadokkal a kerék feltalálása elõtt épültek. Az egyiptomiaknak csupán igen egyszerû eszközök álltak rendelkezésére, hogy a hatalmas sziklatömböket kihasítsák, és méretre vágják. Mint elõzõ lapszámunkban említettük, a fáraók temetkezési helynek építették és azért, hogy a haláluk utáni „testüknek” hajléka legyen. Mivel ez fontos dolog volt, minden fáraó azzal kezdte uralkodását, hogy síremlékét megtervezte. Ha nagyszabású emlékmûvet akart, a munkálatok akár haláláig eltarthattak. A fáraónak korlátlan mennyiségû munkaerõ állt rendelkezésére. A Nílus minden évben három hónapra elárasztotta a földeket és ezidõ alatt lehetetlen volt dolgozni a földeken. A fáraó kihasználhatta az alkalmat a munkaerõ felhasználására. Egyidejûleg kb. 100.000 ember dolgozott a piramisok körül, akik mind kellettek azoknak a hatalmas kõtömböknek a mozgatására. A Kheopsz piramis építése 10 évig tartott. Ebbõl 10 évig tartott a terep elõkészítése, a két halotti templom megépítése és az út lekövezése, mely akadálymentesítette a kövek szállítását. Ezután elkezdõdött a kõtömbök kibányászása és méretre faragása. Elsõsorban mészkövet használtak. Volt olyan, amelyet a közelben fejtettek, de a jó minõségû fehér mészkövet, melyeket a külsõ borításra használtak, 13 km-rõl hozták, a gránitot, a belsõ burkolásra pedig 1000 km-rõl. A mészkõ üledékes kõzet, amely könnyen hasad a vízszintes vonulatok mentén, ezért rézvésõt használtak. E szerszámokkal választották le a kõtömböket a mészkõfalról. De a gránit vulkanikus kõzet, ezért másképp hasad. Nagy tüzeket raktak a gránit felületén, és amikor a kõzet átforrósodott, hideg vizet zúdítottak rá. A hirtelen lehûléstõl a repedezett felület hasadt és hozzáférhetõvé vált a gránit.

Bunkó – fabunkóval verték a vésõket a gránitba, hogy hasadjon

NADÁNYI ZOLTÁN

Anyu Tudok egy varázsszót Ha én azt kimondom Egyszerre elmúlik Minden bajom, gondom.

Mindjárt porcukor hull Kávéba, mártásba, Csak egy szóba került, Csak egy kiáltásba.

Ha kávé keserû Ha mártás savanyú, Csak egy szót kiáltok, Csak annyit, hogy: anyu.

Keserûbõl édes, Rosszból csuda jó lesz, Sírásból mosolygás, Olyan csuda-szó ez.

„Anyu! Anyu! Anyu!” hangzik este-reggel, jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel.

Májusi népszokások Tavasz megjöttével sokasodott a mezei munka, ritkultak az ünnepek. Az emberek nem értek rá vigadni. Azért a legények gondoltak kedvesükre. Május elsején éjszaka fiatal fát vágtak az erdõn, azt szegezték választottuk kapufélfájára. Az alföldön szalagokkal, kendõkkel, pereccel, kulacs borral díszítették, a csíki legények kifaragták a májusfát. Sok helyen egész pünkösdig maradt a lány kapuzábéján ez a zöldágas vallomás, ekkor „kitáncolták”, muzsikával, tánccal vették le. Május közepén a három fagyosszent, Szervác, Pongrác, Bonifác szokta elrontani nyárváró kedvünket. S ha mégsem, akkor népi kalendáriumunk szerint meleg nyár lesz: „Sok bort hoz a három ác, ha felhõt egyiken sem látsz.”

Szintezõk és saruk – két falécdarab, amelyeket zsineg köt össze: ezekkel ellenõrizték, egyenes-e a kõtömbök felülete. Beépítés elõtt fából készült billenõ sarukra helyezték a kõtömböket, mert úgy könnyebben a helyükre emelhették õket.

Ez a négy rajz négy nevet rejt. Keresd meg õket!

A két kép között 5 apró különbség van. Keresd meg õket! A csiga a 13. napon feljut, mert amikor kiér, onnan már nem csúszik vissza.

Megfejtések Nevek: Károly, Zsuzsanna, Eleonóra, Borbála.

Egy csiga beleesik egy 15 méter mély kútba. Megpróbál kijutni, de nagyon nehezen sikerül. Minden nap mászik 3 m-t felfelé, de estére 2 m-t naponta visszacsúszik. Ilyen körülmények között hány nap alatt jut ki a kútból?



Isten gyermekei

Erõt kaptok, és tanúim lesztek Ezzel a címmel jelent meg Erdélyi Gézának, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökének kötete, melynek bemutatására Nagyváradon 2006. április 26-án került sor a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében. Csûry István fõjegyzõ köszöntése után Antal János, az Egyházkerület külügyi tanácsosa beszélt a két egyházkerület kapcsolatáról. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Szlovákiai Református Egyház a magyar millennium évében lépett testvéregyházi kapcsolatba, és együttmûködésük példaértékû. Ezt követõen Kriszta Réka Piroska, a Partiumi Keresztény Egyetem diákja énekelt. Tõkés László püspök beszédében kiemelte, hogy az Egyetemes Zsinat a Magyar Reformátusok Világszövetségével együtt harcol a határok feletti nemzetegyesítésért. Szólt arról, hogy Szlo-

vákiában állami magyar nyelvû egyetem alakult, illetve törvénybe foglalták, hogy az ügynökmúlttal rendelkezõ egyházi személyek tíz évig nem vállalhatnak vezetõi tisztséget. Ezután ismertette Erdélyi Géza életútjának fontosabb állomásait, majd bemutatta a kötetet. A kötet hármas tagoltságában - igehirdetések, elõadások, tanulmányok, illetve a püspökkel készült interjúk - az igehirdetõi lelkület teremti meg az eszmei egységet, amelyet a címként választott ige fejez ki a legtalálóbban. A szerzõ szerint nem az a kérdés, hogy az egyháznak szabad-e politizálni, hanem az, hogy miként politizáljon. Erdélyi Géza püspök a könyv születésérõl vallva, elmondta, hogy tapasztalata szerint, az ige megtalálja az embert. Kifejtette, hogy sem elõadni, sem igét hirdetni nem lehet elmélyült felkészülés nélkül, amelyhez feltétlenül társul az alázat.

ÚJDONSÁG!

Nyári leánytábor Tenkén

A Tenkei Református Egyházközség leánytábort szervez a 2005. augusztus 21-28. közötti idõszakban. Ez a tábor annyiban hasonlít a hagyományos keresztyén ifjúsági táborokhoz, hogy alkalmakat szán a rendszeres, közösségi és egyéni Biblia-tanulmányozásra. De van egy különös jellegzetessége: képzést is nyújt, azaz a résztvevõk sok hasznos ismerettel, készséggel meggazdagodva térhetnek haza a táborból. Beavatjuk õket a mosás, a fõzés, a takarítás titkaiba, és megtanulhatják az illem, a munkaszervezés, a pénzkezelés, a vásárlás, a lakberendezés, a dekoráció, az öltözködés és a divat, az ápoltság, az elsõsegélynyújtás stb. fortélyait. A tábor napi programbeosztása szerint délelõtt elméleti oktatás, délután pedig - kisebb csoportokban - gyakorlati tevékenység, illetve rövid szabadidõ lesz. Szakemberek fognak oktatni. Többek között Beth van Bebber is megígérte, hogy eljön. Róla azt kell tudni, hogy már kilenc éve él Magyarországon családjával, és õ a Nõk a nõkért mozgalom elindítója. (Ez a mozgalom a nõk lelki fejlõdésének elõsegítését, a szolgáltaikban való bátorítást és megerõsítést tûzte ki célul; bibliaköröket, barkácsolással egybekötött teadélutánokat és más alkalmakat szerveznek.) Beth remek háziasszony, roppant színes egyéniség, figyelmes, szeretetteljes, olyan mint egy jó barátnõ. Nemcsak az amerikai, de a közép-keleteurópai háziasszonyok életét, gondjait is jól ismeri. 16-35 éves jelentkezõket várunk. Olyan lányokat is szívesen fogadunk, akiknek már

meglehetõsen nagy gyakorlatuk van ezen a területen, és vállalnák, hogy a jövõben munkatársként lesznek jelen hasonló képzéseken. A részvételi díj kb. 100-150 RON (attól függõen, hogy milyen mértékû támogatást sikerül szereznünk: a fõzés, a dekorálás, egyebek eléggé pénzigényesek). Ha valaki nem rendelkezik a teljes pénzösszeggel, megpróbálunk segíteni. A tenkei ifjúsági napon kiosztott közvélemény-kutatás szerint nagy érdeklõdésre számíthatunk. Sajnos csak negyven jelentkezõt tudunk fogadni, mert a gyakorlati oktatás nagyobb csoportban nem kivitelezhetõ. Úgy döntöttünk, hogy nem a jelentkezés sorrendjében töltjük be a helyeket, hanem megkérünk mindenkit, aki szeretne részt venni a táborban, hogy írjon egy rövid bemutatkozó levelet mely azt is tartalmazza, hogy az illetõ mit vár el ettõl a tábortól, illetve hol kamatoztatná a tanultakat -, és annak alapján választjuk ki, hogy ki az a 40 személy, akit fogadunk. Legkésõbb 2006. június 15-ig kell, hogy megérkezzenek a bemutatkozó-bejelentkezõ levelek a következõ postai, illetve email-címre: Parohia Reformatã Tinca str. Avram Iancu 53. 417595 Tinca, email: [email protected] A levélborítékra (illetve az email subjectjébe) kérjük ráírni: „Hanna leánytábor“. A jelentkezõktõl saját posta- vagy emailcímüket is kérjük, hogy azokat, akik bekerültek az elsõ negyven közé, értesíteni tudjuk. BERKE KATALIN

Ez év április 1-jén Nagykárolyban gyûltek össze a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nõszövetségének elnökségi tagjai és képviselõi. Nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az elnökségi ülés istentisztelettel kezdõdött, amikor is Mózes Árpád nyug. evangélikus püspök hirdetett Igét Róm 8,14-17a alapján. Emberi mivoltunkat az határozza meg, hogy Isten gyermekei vagyunk és ezáltal örökösök is. Jézus Krisztus a mélységbe jutott embert akarja kiemelni, hogy a mennybe vigye, ahol aztán igazi méltóságát elnyeri. Igehirdetés után Bogya Kiss Mária kerületi elnöknõ köszöntötte a jelenlevõket. Ezt követõen Tukacs József helybéli lelkipásztor mondta el az egyházközség történetét. Egyházkerületünk missziói elõadó-tanácsosa, Kerekes József beszélt arról, hogy Károli Gáspár alázattal és méltósággal munkálkodott, s ez az alázat és méltóság van jelen a nõszövetség életében is. Ugyanakkor megköszönte az egyházkerület nevében a nõszövetség hathatós segítségét. Ezután Mózes Árpád az 1956-os forradalom kapcsán személyes élményeirõl beszélt. Abban az idõben Kolozsváron élt és dolgozott püspöki titkárként. A magyarországi forradalom világtörténelmi esemény volt, ezt letagadni nem lehet. Az ablakok tárva-nyitva voltak, a rádióból szólt a Magyar himnusz és a Szózat. Az utcák tele voltak emberekkel. Nem lehetett állást nem foglalni, hiszen akkor még nagyon sok volt a magyar Kolozsváron. Aztán a szovjet tankok végigdübörögtek a magyar földön és ártatlan fiatalok életét oltották ki. Éppen ekkor kellett neki a kolozsvári szószéken prédikálnia. De mit? - tette fel magának a kérdést. Ekkor megszólaltak a fõtéren a harangok, s arra gondolt, hogy míg magyar templomok harangjai szólnak, nincs mindennek vége! 1958-ban letartóztatták, börtönbe került. A vád az volt, hogy veszélyeztette a Román Népköztársaság biztonságát. Szamosújvár után öt évet ült a Duna-deltában. 76-an voltak egy szobában ... „pentru exterminare“ - amíg kimúltok. Hát nem õk múltak ki, hanem az istentelen és embertelen diktatúra és annak képviselõi múltak ki és fognak majd ezután is megsemmisülni. Ugyanis az ember megcsúfoltathatik a securitate által, de Isten nem! Minden vasárnap tartottak istentiszteletet. Orosz Márta, a Nagykárolyi Egyházmegye Nõszövetségi elnöknõje köszönte meg az elõadást, majd megkoszorúztuk Károli Gáspár szobrát a templom elõtt. A gyülekezeti házban terített asztal mellett hallgattuk meg Szilágyi Éva magyartanár szemléletes elõadását Dsida Jenõ vallásos költészetérõl. Ebéd után Bogya Kiss Mária elnöknõ a jövõtervezésrõl beszélt, no meg a nyári konferenciáról, amely július 29-én Zilahon lesz. Szó volt még gondokról, anyagi problémákról, mulasztásokról is. Végül énekléssel zárult összejövetelünk. CSOMAY PIROSKA



EGYHÁZZENEI VISSZATEKINTÕ „Elõtte minden jól énekeljen.“ 2005. augusztusában került sor arra a kántortovábbképzõre, amelyrõl egy korábbi lapszámban olvashattunk bõvebb beszámolót. Az esemény jelentõségét növeli az a tény, hogy a rendszerváltás óta ez volt az elsõ olyan alkalom, amely a magyarországi kántorképzõk mintájára és programja alapján mûködött és megpróbálta átfogni az egész egyházkerületet. Az elmúlt tizenöt évben több olyan egyházzenei esemény volt kerületünkben, amely a gyülekezeti éneklés jobbítására irányult, valamint a kántorképzés szükségességét célozta meg. 1994-ben a téli vakáció idején egyhetes kántortovábbképzõ zajlott a Lorántffy Gimnázium alagsorában, valamint a Nagyvárad-Olaszi református templomban. A továbbképzõn Leopold László és Kozma Gyula tanár urak tanítottak gyülekezeti éneket, szolfézst, karvezetést. A képzõ munkájába bekapcsolódtak a Sulyok István Fõiskola hallgatói is. 1996-ban, a Világtalálkozó évében egynapos egyházzenei tanácskozás volt Zilahon, ahol neves egyházzenészek, valamint kántorok találkozhattak egymással, és értékes elõadásokat hallgathattak meg a gyülekezeti éneklés kérdésérõl. Másnap Egyházkerületi Kórustalálkozó volt ugyancsak Zilahon, ahol Fekete Csaba debreceni könyvtároslelkész bemutatta az újonnan megjelent 1996-os Magyar Református Énekeskönyvet. 1998 tavaszán az Érmelléki Egyházmegye szervezésében kétnapos kántortovábbképzõ volt Érszõllõsön, a fent említett tanárok vezetésével. Mivel a rendszeres kántorképzést nem sikerült beindítani a kerületben, a Sulyok István Református Fõiskola keretén belül indult két kántortanító-, valamint két vallástanár-kántor évfolyam. Ez viszont a már szolgálatban lévõ kántorok számára nem jelentett megoldást. Ezek a szakok idõközben megszûntek. A budapesti Erdélyi Gyülekezet három esztendõben indított kántortovábbképzõ tanfolyamot a Reménység Szigetén, Erdélyben és a Partiumban szolgáló kántorok számára. Ennek a képzõnek az anyaga az 1996-os Magyar Református Énekeskönyv, valamint a hozzá tartozó Korálkönyv volt. Az 1997-ben, 1999-ben és 2000ben tartott tanfolyamokon évente közel harminc kántor vett részt az egész országból. 1996-ban beindult a Partiumi Keresztény Egyetemen az egyházzene szak, mely reformá-

JAVÍTUNK

ÉS

Zsolt 47

tus és katolikus kántorképzést is kívánt nyújtani. Az itt végzett hallgatók közül többen is vállaltak gyülekezeti kántori szolgálatot. 2005-ig öt évfolyam végzett ezen a szakon. A szak közben zenepedagógia szakká módosult, ahol kántori gyakorlat is van. 1999 õszén Nagyvárad-Réten kétnapos rendezvényt tartottak a Sztárai Mihály énekkar 70. születésnapján, melynek során elõadásokra, kóruskoncertre is sor került. Az eseményen magyarországi vendégek és elõadók is részt vettek. Mivel a jelen érvényben lévõ kánon kimondja, hogy egésznormás kántort csak egyházkerületi kántorvizsgával lehet alkalmazni, sürgõssé vált egy kerületi kántorvizsga megszervezése. Egyházkerületi kántorvizsga a Királyhágómelléken emberemlékezet óta nem volt. Néhány kántor a '80-as években Kolozsváron tett kerületi vizsgát, a kolozsvári énekeskönyv és a hozzá tartozó Borsay-féle Korálkönyv anyagából. Az idõközben néhány egyházmegyében megszervezett egyházmegyei kántorvizsgák elõképzés nélkül adtak megyei kántori képesítést, amely a jelen érvényben lévõ kánon értelmében ideiglenes alkalmazáshoz elégséges. Egyházkerületünkbõl néhányan az elmúlt 15 év során magyarországi kántorképzõkön vettek részt Debrecenben, Miskolcon, Budapesten és Pápán. Többen közülük kántorvizsgáztak is. András Enikõ volt egyházkerületi zenei elõadó 2000 táján összeállította a kerületi kántorvizsga anyagát, amelyet kiküldtek minden egyházmegyének. A vizsga koncepciója, anyaga közfelháborodást váltott ki a kántorok körében. Mivel semmi elképzelés nem született arra nézve, hogy ezt az anyagot ki és hogyan fogja megtanítani, hiszen vizsgáztatni csak akkor lehet, ha a vizsgaanyagot elõzõleg megtanították, a kiküldött anyagot és vele a kötelezõnek szánt kerületi vizsgát elnapolták. 2001-tõl Mãrunþelu Ágnes tanárnõ volt az Egyházkerületi Zenei Bizottság elnöke, aki nagyon jó kapcsolatokat épített ki a magyarországi egyházzenészekkel, így minden esztendõben többen részt vehettek a zenei bizottság tagjai, valamint az egyetem zeneszakos hallgatói közül a Magyarországon megrendezett egyházzenei konferenciákon, illetve a Magyar Egyházzenei Társaság Kongresszusán.

ÚJAT KÉSZÍTÜNK

- ajtók, ablakok, zsalugáter, redõny, beltéri ajtók készítése - orgonaház felújítása - bármilyen templombelsõvel kapcsolatos restaurálás GÁSPÁR BÉLA Tel/fax.: 0259-419655 0741-132112

Ugyanebben az évben a REZEM (Református Egyházzenészek Munkaközössége) szervezésében egy erdélyi körútra indultak az egyházzenészek, Nagyvárad-Marosvásárhely-Csávás-Kolozsvár útvonalon. 2003 júniusában megalakult Nagyváradon a Szenci Molnár Albert Egyházzenei Társaság, mely alapvetõ céljául tûzte ki a kántorképzés beindítását. Sajnos két évig húzódott a Társaság Alapítványként való bejegyzése, és ez idõ alatt semmi nem mozdult el a kántorképzés irányába. A 2004-ben zajlott választások során új egyházkerületi zenei elõadót választottak Oláh Mihály zilah-ligeti lelkipásztor személyében. Az õ közbenjárására sikerült 2005 augusztusában egyhetes kántortovábbképzõt szervezni. A továbbképzõ elsõdleges célja az volt, hogy felmérje a kántorok tudásának szintjét és az érdeklõdést az ügy iránt, ugyanakkor ízelítõt kívánt nyújtani a magyarországi kántorképzõk tanmenetébõl, módszereibõl, elvárásaiból. A kántorképzés anyagát az 1996-os énekeskönyv és a hozzá tartozó Korálkönyv képezi. Az énekeskönyv bevezetésével és használatával, a régi énekeskönyv leváltásával a Zsinat is foglalkozott. Hosszú, évekig tartó vita után az Egyházkerületi Közgyûlés 2007-ig kötelezõvé tette a régi énekeskönyv leváltását. A 2005-ös továbbképzõn 19 kántor vett részt, 16 évestõl 51 éves korig. Az öt nap alatt kialakult baráti légkör, az anyag elsajátítása, a gyakorlások és éjfélig tartó szolmizálások, valamint az emlékezetes záróistentisztelet után mindenki azzal búcsúzott: találkozzunk jövõre, ugyanitt. 2006-ban immár tízéves a Magyar Református Énekeskönyv. Úgy hiszem, a nyári Kántorképzõ Tanfolyam indulása méltó ünneplés lehet, közel hatvan éves lemaradásunkat is figyelembe véve az 1948-as magyarországi énekeskönyvhöz és énekreformhoz viszonyítva. Imádkozzunk és tegyünk azért, hogy ennek a sikeres indulásnak legyen folytatása. ZIH OTÍLIA VALÉRIA

Lapszámunk az Illyés Közalapítvány támogatásával jelenik meg.

Harangszó

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Gyülekezeti Lapja Kiadói- és Sajtóosztály vezetõje: Sándor Lajos Fõszerkesztõ: Csûry István Grafikai szerkesztõ: Radványi Károly Olvasószerkesztõ: Babes Ardai Erika Tördelõszerkesztõ: Kraftsikné Petrikó Ildikó Címünk: HARANGSZÓ szerkesztõsége 410001 - ORADEA - NAGYVÁRAD str. Moscovei nr. 14 Tel: 0259/43-46-64; Tel/fax: 41-60-67; Mobil: 0742/61-18-56 E-mail: [email protected] www.kiralyhagomellek.ro Megjelenik kéthetente. Lapterjesztés a lelkipásztori hivatalokon keresztül történik. Meg nem rendelt kéziratot nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. A szerkesztõség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött kéziratokat szükség szerint átdolgozza. Lapszámunk szerkesztését és nyomtatását a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám nyomdája végezte Ára: 0,8 új lej (8 000 lej)

Harangszó. a halál közötti kényszerû választás örök ellentmondása. visszatérõ Jézus javíthatatlan idealistaként

Recommend Documents