Hangya szövetkezeti tevékenység kialakítása és a tevékenység kistérségi és határon átnyúló koordinálása

MAGYAR TERMELŐI ÉRTÉKESÍTŐ ÉS SZOLGÁLTATÓ SZERVEZETEK/SZÖVETKEZETEK HANGYA EGYÜTTMŰKÖDÉSE Association of Hungarian Producer’s Sales and Service Organisations and Co-operatives H-1075 Budapest, Károly körút 5/a.,

Tel/fax: 00-36-1/413-1911 és 00-36-1/342-5723

E-mail: [email protected] Honlap: www.hangyaszov.hu

Hangya szövetkezeti tevékenység kialakítása és a tevékenység kistérségi és határon átnyúló koordinálása

Előzetes megvalósíthatósági tanulmány a HUSK/1101/1.1.1./0361 jelű „Vállalkozói inkubátorházak létrehozása a határmenti régiók kis- és középvállalkozói részére” c. projekthez

2013. január

Készült: Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzatával 2012.december 15.-én kötött szerződés szerint Összeállította: dr. Szabó Zoltán

1

Tartalomjegyzék Cím

oldalszám

1. Nagykovácsi Nagyközség általános bemutatása, földterületeinek mezőgazdasági szempontú felmérése, állagvizsgálatának, földtulajdoni helyzetének bemutatása, elemzése 2. Az ökológiai adottságoknak megfelelő mezőgazdasági termékek termesztési lehetőségeinek elemzése 3. Kutatási terv elkészítése a kedvezményezetti kör programba való bekapcsolódásának felmérésére 4. Vertikális és horizontális szakmai, gazdasági és technológiai együttműködési lehetőségek feltérképezése, elemzése 5. Koncepcionális megalapozottságú üzleti modell kidolgozása HANGYA szövetkezet számára 6. A HANGYA szövetkezet létrehozásának jogi háttere, szervezeti és működési szabályai, létrehozásának eljárási folyamata 7. Kommunikációs terv a HANGYA szövetkezet számára 8. HANGYA szövetkezet hálózati kapcsolódási lehetőségeinek vizsgálata Mellékletek 1. melléklet Alapszabály minta 2. melléklet Alakuló ülés jegyzőkönyv vázlat

2

3 16 40 42 56 70 80 85 95 105

Nagykovácsi Nagyközség általános bemutatása, földterületeinek mezőgazdasági szempontú felmérése, állagvizsgálatának, földtulajdoni helyzetének bemutatása, elemzése Természeti környezet A több, mint 5000 lakosú Nagykovácsi Pest megye 3057 hektáros területen elterülő, legmagasabban fekvő községe. Határos Budapesttel és a környező 8 településsel: Solymár, Pilisszentiván, Piliscsaba, Perbál, Budajenő, Telki, Páty és Budakeszi. Ez a táj a jégkorszaktól kezdve lakott volt. A környező hegyek barlangjaiban és a falut átszelő Ördögárok patak mentén talált régészeti leletek tanúsítják az ember jelenlétét. A sajátos mikroklímájú, átlagosan 330 méteres tengerszint feletti Nagykovácsivölgykatlant, amely az Ördögárok két ágának völgyeit foglalja magába, a Budai hegység 400-500 méter magas triász mészkő- és dolomithegyei veszik körül, a medencét viszont agyagos kőzet tölti ki (Wein 1977). A medencék külső határa északon a Kutya-hegy, Nagyszénás és Zsíros-hegy. Ezek különítik el a Pilis-Solymári medencétől. Északkeleten és Keleten a Kerek-hegy, Kopártető, Remetehegy, Hosszúerdő-hegy és Feketefej határolja el a Solymári- és Pesthidegkúti-medencék felé. A déli oldalon a Budakeszi-medence felől a Hársbokor-hegy, Sziklafal és Fekete-hegyek fogják körül. Nyugatról a Nagykopasz, Telkihegy, Fajzási erdő és Kutya-hegy rögsorozat fejezi be a határt. A majdnem szabályos rombuszalakú természetes határral a közigazgatási határ is nagyjából egybe esik. Csak a Feketefej és a Petneházi rét marad ki a természetes egységből. A rombusz négy csúcsa: −

Kutyahegy

−

Zsíroshegy

−

Feketefej

−

Feketehegyek.

A területet mintegy 38%-ban mészkövön kialakult rendzinák, 47%-ban löszös üledéken képződött barnaföldek jellemzi. A rendzinák sekély termőrétegű, igen gyenge természetes termőképességű talajok, 80%-ban erdővel borítottak. Viszonylag magas fekvésű a település, az újabban beépült utcák néhol a 400-450 méteres tengerszint feletti magasságig is felszaladnak a lejtőkön, a völgy legmélyebb pontján álló házak is mintegy 300 m-es magasságban vannak, így a község nem csak a megye, de a főváros környékének is a legmagasabban fekvő települése. 3

Éghajlata mérsékelten száraz, a medence körüli hegytetőkön mérsékelten hűvös. Az évi középhőmérséklet 7,5-9 Cº között van, s a napfényes órák száma sem éri el az évi 1800 órát. A csapadék évi átlaga 650 mm körüli, havi megoszlásának 30 éves átlagát az 1. ábra mutatja.

1. ábra: Budapest és Nagykovácsi harmincéves (1971-2000) havi csapadékátlagai Magyarázat: A halványzöld oszlop a fővárosi állomásra vonatkozó adat, a sötétkék oszlop Nagykovácsi területére az OMSZ által számolt adat

(Csapák A./2009/, adatforrás: OMSZ adatközlése) Az ariditási index 1,14. Az uralkodó szélirány az ÉNy, ehhez tartoznak a legnagyobb szélsebességek 4 m/s körüli értékkel. Az átlagos szélsebesség 3,5 m/s körüli. A nagyközség területe vízrajzilag teljes egészében az Ördög-árok vízgyűjtő
területéhez tartozik, a karsztos hegyvidékről leszivárgó vizekből táplálkozó vízér azonban nem tekinthető állandó vízfolyásnak, a nyári időszakban gyakorta kiszárad. Vízellátási szerepét jellemzi, hogy közepes árvízhozama: 15 m3/sec; közepes kisvízhozama: 0,01 m3/sec, míg a közép-vízhozam sokévi átlaga: 0,25 m3/sec. Összefüggő talajvízelőfordulás csak a völgyben van, ahol a talpakon 2-4 m, a lejtőkön 4-6 m között található. Mennyisége azonban nem számottevő. Kémiailag főleg kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos típusú. A rétegvíz készlet 1-1,5 l/s.km2 közötti. A térség vízbázisa kiemelt védelmet igényel. A völgy alján élők számára a lefolyó, és az agyagos rétegek felett megrekedő
talajvíz évszázadok óta biztosítja a kerti kutak vízellátását; a hegyoldalakra épült újabb falurészek és mezőgazdasági területek esetében azonban ez a vízforrás csak időszakos szereppel bírhat. Nagykovácsi egyik korábbi településrésze, Remeteszőlős 2002-ben vált önálló 4

községgé. A két település közötti közigazgatási határ megállapítására azóta sem született megállapodás. Az immár két település területe geomorfológiailag egységes. Nagykovácsi területének közel 70 százaléka védett terület (2. ábra). A településsel közvetlen határos a Duna-Ipoly Nemzeti Park.

2.

ábra Nagykovácsi térségének természetvédelemi viszonyai

A település erdeinek jelentős hányada, valamint a mezőgazdasági területek egy része a 9/1978. OKTH határozat szerint a Budai Tájvédelmi Körzethez tartozóan országosan védett. Védendő tájhasználat a Tájvédelmi Körzethez tartozó erdők, az erdőkhöz kapcsolódó gyepek, tisztások, vadföldek fenntartása. A Tájvédelmi körzet Nagy-Szénás és Remete-hegyi területe fokozottan védett. A Remete-hegy fehér, nagy tisztaságú dachseini mészkő tömegébe vágódott Remeteszurdok oldalában megfigyelhető kőzet vastagpados jellege. A szurdokban található barlangokban a kutatók páratlan régészeti és őslénytani leletanyagot találtak. A Remetebarlangból többek között hófajd, barlangi oroszlán, barlangi medve és barlangi hiéna csontmaradványai kerületek elő. A Remete-hegy védett növényei az apró nőszirom, a fürtös homokliliom, magyar lednek és az ősszel virágzó vetővirág. 5

1995-ben a Szénások fokozottan védett területét a természetvédelem magas színvonala miatt Európa Diplomás területté nyilvánították. A vidék alapkőzete, a triászkori dolomit igen változatos, gerincekkel, völgyekkel tagolt felszínt képez, amelyen üdébb és szárazabb tölgyerdők, karszt-bokorerdők, sztyepplejtők és sziklagyepek mozaikja jött létre. Az itt fennmaradt növényegyedek fajtársaiktól elszigetelve önálló bennszülött fajjá válhatnak.

A település története, lakossága A középkorban Felsőkovácsi és Kováchy néven fordul elő a település. Régészeti leletek levéltári iratok igazolják, hogy az emberiség történetének minden korszakában élt itt ember. A Remete-szurdok üregeiben és az Ördög-árok mentén talált leletek a jégkorszak, a kő-, réz-, bronz- és vaskorszak emberének ittlétét bizonyítják. A Római Birodalom utolsó századaiból is beszédes emlékek (eszközök, pénzérmék) kerültek elő. A legértékesebb lelet ma is látható a plébánia falába építve. A Honfoglalás után, a XIII. századból latin nyelvű írásos emlékek bizonyítják a falu létét. Az első 1254-ben kelt, IV. Béla ezzel adományozta Kovácsit, a királyi kovácsok faluját Kókai Lőrinc fiának, Egyednek. A XIV-XV. században Kovácsi birtokosai voltak többek között Laczfi nándor, Zsigmond király, a Garaiak, Corvin János, Hunyadi Mátyás fia, II. Ulászló király majd Ráksai Balázs is. A XVI. század közepe, a török hódoltság tragikus korszak volt a falu történetében. Felső-és Alsókovácsi 1528-ban lakatlan, 1554-ben és később, a török adólajstromokban pusztaként szerepelt. A lakatlan települést adták-vették, így kapott birtokot 1542-ben Alsókovácsiban Bornemissza Gergely is. Ebből az időből Kovácsi templomára vonatkozó adatok nem kerültek elő, de a később idetelepített svábok körében sokáig élt a legenda, hogy az öreg templom romjait még nem látták az első telepesek a Budára vezető út jobb oldalán, ahol ma a kőkereszt áll. A török kiűzése után a XVII-XVIII. században a Habsburgok Buda környékét, így Kovácsit is számukra megbízható, Hessenből és Württembergből származó német telepesekkel népesítették be. 1715-ben 20, 1720-ban 39 adóköteles háztartást írnak össze. 1737-ben a pestisjárvány 600 áldozatot követelt, a község úgyszólván egészen elnéptelenedett, de rövidesen újabb telepes csoportok érkeztek Németországból. 1746-ban a Pilisvörösvártól különvált, az önálló egyházközösség új barokk római katolikus templomot avathatott. A svábok nem voltak a földesúr örökös jobbágyai, mégis az úrbérrendezés után 6

sorsuk a magyar jobbágyokéval lett azonos, miután minden kedvezményt megvontak tőlük. Wéber Ferenc plébános 1847-től az egyházi krónikát magyarul vezette. 1848 őszén a falu 83 önkéntes nemzetőrt küldött Kossuth seregébe. A Nagykovácsiban álló házak száma 1869-re 203-ra, a lakosok száma 1386-ra nőtt. Ez a szám a századfordulóra majdnem megduplázódott, elérte a 2012 főt. Az első Világháborúban 70 fő, a másodikban 105 fő esett el. Az 1941-esösszeírás szerint 2883 lélek élt a településen. A földműveléssel foglalkozó családok öt holdon aluli törpebirtokokon gazdálkodtak, a föld nélküli családok egy része pedig állattartásból élt. A második Világháború alatt a “Volksbund”-nak itt is akadtak hívei, ezért 1946-ban a potsdami megállapodás értelmében a német nemzetiségűeket “kitelepítették”, szétszórták őket a világban. A “három fekete vonat” 1946. május 2-án, 3-án és 4-én a solymári vasútállomásról indult Nyugat-Németország 152 települése felé. A 800 kitelepített család, mintegy 2200személy egy része így tért vissza 246 év múlva ősei földjére, Baden, Würtenberg, Hessen tartományokba, Bajorországba, Hannoverbe, Westfáliába, Pfalzba, néhányan Amerikába. A Nagykovácsiban maradt 10-12 rokon családot csak hosszú évekkel később tudták meglátogatni szeretteik. A kölcsönös látogatások azóta gyakoribbak lettek. A kitelepítés emlékét ma egy emlékmű is őrzi a faluban. A honfoglalás óta eltelt magyar évezredben immár negyedszer kellett a nagykovácsi völgyet újra benépesíteni. 1945 elején megjelent az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945. számú rendelete a földek birtokbavételéről, és a 3820/1945. számú a nemzeti hűség felülvizsgálatáról. A bizottságok kitelepítési döntése legsúlyosabban Nagykovácsi lakosságát érintette, felmentést csak a bányászok, hídépítők és néhány kiemelt üzemág munkatársai kaphattak. A kitelepítendő svábokat összeírták, összeköltöztették, majd ezután 1945 őszén megérkeztek az első magyar telepesek. Szeptember 8-án a Heves megyei Besenyőtelekről mintegy 80 család. Pár nap múlva a Szolnok megyei Jászfelsőszentgyörgy községből 15 család. 1946 tavaszán újabb 25 család Besenyőtelekről. Végül 1947 tavaszán a volt Felvidékről, Érsekújvár, Andód, Bajta, Szodó, Tardoskedd, Szimó és más községekből irányítottak ide 20-25 magyar családot. Ezzel valamennyi elhagyott porta gazdára talált, 186 új birtokos nevét jegyezték be. Néhány csalódott család visszaköltözött eredeti lakóhelyére, de helyettük jöttek Budapestről ipari munkások és Mór környékéről bányászok. A 2400 holdas grófi erdő az Állami Erdőgazdaság kezelésébe került, és a volt Tisza István kertváros (ma Adyliget) melletti földrészből pedig állami gazdasági terület lett. 1949 őszén megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átszervezése Nagykovácsiban is. Először Béke, majd Új Élet, Vörös Hajnal, Kossuth és Kisbéke néven alakultak termelőszövetkezetek, végül 1959-ben Nagykovácsi termelőszövetkezeti község lett. A határ a Vörös Hajnal Mezőgazdasági Termelőszövetkezet birtokába került, melynek 1975-re már 12 üzemága és 7

jelentős vagyona volt. 1977-ben egyesült a Rozmaring Mezőgazdasági és Kertészeti Szövetkezettel, ebben a keretben folyt a gazdálkodás az 1992. évi szövetkezeti törvények életbe lépéséig. Nagykovácsi külterületén az 1970-es években zártkerti ingatlanokat parcelláztak ki, ezeket a telkeket zömében budapestiek vásárolták meg, így a „szuburbanizáció” előszele – a fővárosiak szezonális kiköltözése – már ekkor megérintette a községet. Az 1980-as években – már a szuburbanizáció jegyében – felgyorsult a falu népességének a gyarapodása (1990ben már 3521-en laktak Nagykovácsiban). Az 1980-as évek végén jelentős, a belterület növelő parcellázásokat hajtottak végre a községben, és ezzel párhuzamosan megindult a zártkertek lassú benépesülése is. (1. ábra) A beköltözés ütemét jelzi, hogy 1990 után már alig volt olyan év, amikor nem mutatott legalább 100 fős pozitívumot a község vándorlási egyenlege. Az egykori mezőgazdasági jellegű faluból mára “alvó” falu lett, hiszen a budapesti munkahely néhány perces autóúttal elérhető.

3. ábra Nagykovácsi beépített területeinek növekedése az elmúlt fél évszázadban (Csapák A. 2006.) Váradi (1999) tanulmány szerint Nagykovácsiban az ún. üdülők száma (2000 fölött) meghaladja a lakóházakét, és mivel a tulajdonosok, az aktuális szakapparátusok szemhunyó gyakorlatától megtámogatva, eleve nagyvonalúan kezelték az építési előírásokat, az övezet 8

átminősítésére irányuló törekvés ereje az átlagosnál is nagyobb volt. Mint korábban utaltunk rá, Nagykovácsi lakosainak 78 százalékát veszítette el a negyvenes évek második felében, és noha a német nemzetiségű kitelepítettek helyére érkezettek csoportjai, a felvidékiek vagy a besenyőtelkiek, ma már egyöntetűen őslakosnak számítanak, számon tartják az őket elválasztó különbségeket. A döntő határvonal mégis a régi és új "telepesek" között látszik húzódni. A "jöttmentek", vagyis helyi szóhasználat szerint az elmúlt másfél-két évtizedben a fővárosból kihúzódó középgenerációs családok a község fejlesztésében is meghatározó szerepet visznek, illetve szeretnének vinni, elképzeléseiket azonban az "őslakosok" többnyire idegenkedve fogadják. Ezen túlmenően mivel a Rozmaring Mgtsz központját a menedzsment 1991-ben Solymárról Pesthidegkútra helyezte át, s mivel a földnek is nagy spekulációs értéke van, a földtulajdon rendezése során a szűk határú, természetvédelmi területtel övezett faluban a helybéli lakosok mellett zömmel idegenek jutottak földhöz.

A mezőgazdasági földterület jellemzése A jelen tanulmány feladata a település mezőgazdasági besorolású földterületeinek, illetve a településen folytatott mezőgazdasági tevékenységnek a HANGYA szövetkezeti rendszerbe történő részvételéhez szükséges feltételek feltárása. A településnek az önkormányzati koncepcióról szóló tájékoztatás szerinti érintett fölterületei a következők: Helyrajzi szám Földterület (ha) 3. Hrsz 042 54,3 4. Hrsz. 040, 028/4-9, 027 11,1 5. Hrsz.023, 028/12-33 6,9 6. Hrsz.022 5-62 12,6 7. Hrsz.084/1-44,46-67,87-208 68,4 8. Hrsz 084/45,68-86,119 10,4 Összesen

Megnevezés Körtés Kossuth L. mellett Lovarda Telki u. mellett Meggyes, szilvás Káposztaföld

163,7

1. táblázat Nagykovácsi mezőgazdasági területei (Önkormányzati közlés 2012) Az érintett földterületeket az 1991. évi XXV. törvény (kárpótlási törvény) hatályba lépéséig, illetőleg a kárpótlási folyamatban meghatározott intézkedések végrehajtásáig teljes mértékben a Rozmaring Szövetkezet művelte. A fenti táblázatban szereplő megnevezések a művelési ágakra utalnak. A földterületeket a 4. ábra mutatja be.

9

4. ábra Nagykovácsi külterület

A földtulajdon privatizációját megelőző időszakban az 1. táblázatban szereplő tagok mezőgazdasági hasznosítása a következők szerint történt.

1. Körtés Az átlagosan 21 AK/ha földterület gyümölcsösként történő hasznosítása során 19651968 között körtefajták telepítése történt. A telepített fajták kiválasztása során tekintettel voltak arra, hogy a piaci kapcsolatokat elsősorban a konzervipar (Dunakeszi Konzervgyár, Nagykőrösi Konzervgyár) jelentette. A kiválasztott fajták -tekintettel a porzásra és az egyes fajták érési időszakára - a következők voltak: 10

- Clapp kedveltje - Diel - Alexander - Vilmos - Bosc kobakja - Papkörte A terület nagyobb részét 7x3m-es termőkaros orsó művelésnek megfelelően telepítették, a maradékot karcsú orsóként 7x5 m-es térállással. A tápanyag- utánpótlás (szerves trágya, műtrágya) a talaj- és levélanalízisen alapulóan a fajra vonatkozó MÉM NAK előírása szerinti nitrogén, foszfor és kálium ellátást szolgálta. A termőre fordulás után az 1990-es évek kezdetéig a termésátlag – elsősorban a kötődéstől függően- 8- 15 t/ha között változott. (Megjegyzendő, hogy az önköltség fedezetét ebben az időszakban a 8 tonna körüli termés megteremtette.) 2. Kossuth L. mellett A terület földminősége jónak mondható, átlagosan 25-27 AK/ha. Az 1990 előtti időszakban szántóföldi művelési ágban háztájiként használták. Az itt folytatott szántóföldi zöldségtermelés felvevője egyfelől a saját fogyasztás volt, másfelől biztos és állandó felvételt jelentett a szövetkezet településen működő savanyító üzeme. A háztájiként történt hasznosítás keretében esetenként a saját állattartáshoz szükséges gabona, illetve zöldtakarmány előállítás is megtörtént. A nem egységes táblaként történő művelési mód, és a viszonylag kedvező AK érték következtében a talajműveléshez kapcsolódó tápanyag- utánpótlás általában a MÉM-NAK közepes ellátottsági szintre vonatkozó előírásai szerint történt. 3. Lovarda A legkisebb területi egységet jelentő földterület gyenge termőhelyi adottságokkal rendelkezik, átlagos 15 AK/ha értékét a szántó művelési ág mellett jelen lévő gyep és nádas is meghatározza. A szántó művelési ágban termesztett gabona (búza, kukorica) a szövetkezet állatállományának takarmányaként hasznosult, a gyep legeltetési célokat szolgált. A szántó művelési ág vetésforgójában a szántóföldi zöldségtermesztés is szerepet játszott különös tekintettel a szövetkezet savanyító üzemének ellátása érdekében. 4. Telki út mellett (Nyerges)

11

A földterület közepes minőségű (átlagos érték: 18 AK/ha). Hasznosítása – az állatenyésztési legeltetést leszámítva- a Lovarda esetében összegzettekkel megegyezik. 5. Meggyes, Szilvás A földterület közepes földminőségű (korábbi nyilvántartások szerint 22 Ak/ha, jelenleg 19 AK/ha). A terület jelen megnevezése az 1979- 1980 közötti csonthéjas ültetvény telepítésére vezethető vissza. A 7x5 térállásba telepített 23,3 ha szilvás fő fajtája a Stanley volt. A további mintegy 45 ha-ból 11 ha-nyi területen újfehértói és érdi fajták, a maradékon Pándy meggy klónok kerültek telepítésre úgy, hogy a megporzás érdekében minden harmadik sor cigánymeggy volt. A csonthéjas ültetvények termésének fő piaca a konzerv- és hűtőipar volt. így az intenzív művelésnek megfelelő 6-8 t/ha-os átlag volt a jellemző. A piaci célnak megfelelően a betakarítás gépi módszerrel történt. Tápanyag utánpótlása – hasonlóan a körte ültetvényéhez - a talaj- és levélanalízisen alapulóan a fajra vonatkozó MÉM NAK előírása szerinti nitrogén, foszfor és kálium ellátást szolgálta.

6. Káposztaföld A terület földminősége jónak mondható, átlagosan 25-27 AK/ha. Az 1990 előtti időszakban szántóföldi művelési ágban zöldségtermesztésre (káposztafélék, uborka, paprika, zöld dinnye stb.) használták, elsősorban a szövetkezet településen működő savanyító üzem és más konzervüzemek ellátására alapozott termékszerkezettel. A jó tápanyagellátás és talajművelés eredményeképpen a termesztett zöldségek termésátlaga az országos érték fölöttiek voltak jó minőségi paraméterek mellett. A terület egy kisebb hányadán (kb. 1,5 ha) takarmánynövény termesztés (főleg pillangósok) is folyt. Hasonlóan a 2. területhez a nem egységes táblaként történő művelési mód, és a viszonylag kedvező AK érték következtében a talajműveléshez kapcsolódó tápanyag- utánpótlás általában a MÉM-NAK közepes ellátottsági szintre vonatkozó előírásai szerint történt. A rendszerváltást követően sorra kerülő földprivatizáció az állami és szövetkezeti földtulajdonból kialakított kárpótlási és részarány-tulajdoni földalapokra terjedt ki. A szövetkezeti részarány-tulajdon megállapítása a termelőszövetkezettel fennálló munkaviszony tartama, a halmozott személyi jövedelem és a bevitt vagyon együttes figyelembevételével történt. A földkárpótlásra vonatkozó törvényi szabályozás – céljaként 12

megfogalmazva - az 1949-es állapot visszaállítására törekedett, s a földtulajdonosok, illetve örököseik kárpótlását célozta meg. A szövetkezeti földalapból a tagok és alkalmazottak úgynevezett nevesítéssel – 30, illetve 20 aranykorona-értékben maximálva – további földtulajdont szerezhettek. A helyi viszonyok következtében a Rozmaring Szövetkezet esetében a tagok a maximált 30 AK helyett 5,8; az alkalmazottak 20 AK helyett 3,5 AK-t kaphattak. Ez alapvetően meghatározta a kialakuló tulajdoni szerkezet elaprózottságát. A különböző jogcímeken történő tulajdonjuttatás előkészítésére vonatkozó, 1994 októberéből származó dokumentum szerint Nagykovácsi1 számára a földalap képzésére a Rozmaring Szövetkezet a 2. táblázat szerinti javaslatot tette:

Összesítő a földalap képzésére Ssz.

Jogcím

Földterület (ha)

AK érték

1 Részarány tulajdonosok részére -

már kiadott

26,6918

849,82

-

kiadandó

157,2976

2653,63

2. Kárpótlás részére

71,2263

1353,45

3. Tagok és alkalmazottak részére

43,0048

866,15

4. Védett területek

34,2421

419,84

5. Kivett területek

11,3641

-

Mindösszesen

344,3269

6142,89

(Átlag: 17,84 AK/ha) 2. táblázat Javaslat a földalap képzésére (1994)

A korábban vázoltak tükrében a Nagykovácsi területét érintő földprivatizáció során – mivel a Rozmaring Szövetkezet központja Budapesten volt – nagyszámú nem állandó lakos is jogosult volt részt venni a licitben, ami az egy tulajdonosra jutó földterületet jelentős mértékben kisebbítette, és arányaiban alacsony tulajdoni hányadhoz jutást eredményezett. Ez a tendencia nem tekinthető települési sajátosságnak, a budapesti agglomerációs övezet szinte valamennyi településén hasonló folyamatok zajlottak le, 1

az akkori közigazgatásnak megfelelően a jelenlegi Remeteszőlőssel együtt

13

vélelmezhetően ingatlan- spekulációs szándékok miatt. A folyamat eredményeképpen a mezőgazdasági terület tulajdon- és használati viszonyait illetően jelentős a bizonytalanság, amit a 3. táblázatban foglalt adatok jellemeznek.

Megnevezés 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Kárpótlás (terület-fő) Körtés 14,0 ha-66 fő Kossuth L. mellett N.A. Lovarda N.A. Telki u. mellett (Nyerges?) Meggyes, szilvás Káposztaföld

Tagi részarány (terület-fő) 33,9849ha- 9fő N.A. N.A. 11,2ha-52 fő* 58.65ha-175fő** 5,34ha- 16 fő**

Tisztázatlan (terület) 17,45 ha

3. táblázat A Földkiadó Bizottság adatszolgáltató tájékoztatója a földprivatizáció eredményéről (2013) Megjegyzések: a.) Az adatszolgáltatásban szereplő földterületek összes területe összevetve az önkormányzati pályázati felhívásban szereplő adatokkal, nem egyezik. b.) * nem részletezve a jogcím, továbbá 22 fő tulajdonjoga rendezetlen, 30 fő nem a kiosztási határozat szerinti bejegyzésű ** nem részletezve a jogcím

Az így kialakult elaprózott tulajdoni viszonyok következtében - különösen, mivel a tulajdonosok nem elsősorban mezőgazdasági hasznosításban gondolkodtak – a korábbi termelési alapok (ültetvény, infrastruktura) állaga leromlott, esetenként teljes mértékben amortizálódott. A mezőgazdasági művelés hiányában a talajerő utánpótlás nem történt meg, a terület egészére vonatkozó növényvédelmi munkák hiányában a még művelt területeken e munkák költségei aránytalanul megnőttek. Mindezekkel összhangban napjainkra a mezőgazdasági statisztikai nyilvántartás méreteit elérő gazdaságok száma elenyésző a településen. A 2010. évi általános mezőgazdasági összeírás (ÁMÖ) adatai szerint a településen 9 gazdaság van (ebből 7 családi gazdaság). A nyilvántartás szerint 20,3 ha szántó és 68,6 ha gyümölcsös művelése tartozik e gazdálkodókhoz.. Ezen túlmenően 1,3 ha a gazdaságok egyéb területeit képviselte míg 5,23 ha az a földterület, amely a nagyszámú tulajdonos következtében a mezőgazdasági statisztikában előírt minimális méretet nem érte el. A további vizsgálatok során lehet és kell tisztázni azt, hogy míg a vizsgálatba vont mezőgazdasági földterület 163,7 ha, addig az ÁMÖ adatbázis csak 95,42 ha-t ölel fel. A 14

tényleges felmérést és a további tervezést jelentős mértékben elősegítheti, hogy a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény és a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló 356/2007 (XII. 23.) Korm. rendelet módosítása következtében megváltoztak a földhasználati nyilvántartásra vonatkozó előírások. Ennek értelmében 2013. április 30.-ig az 1 ha alatti földhasználatot is be kell jelenteni az illetékes járási földhivatalhoz.

-

A fentiek tükrében megállapítható, hogy a további tervezéshez nélkülözhetetlen a tulajdoni szerkezet fent vázolt ellentmondásainak feltárása és feloldása, a tulajdonosok szándékainak és előzetes kötelezettségvállalásra vonatkozó készségének kutatása.

Mindezeknek ismeretének hiányában jelenleg csak általános szintű gazdasági tervezés végezhető.

15

Az ökológiai adottságoknak megfelelő mezőgazdasági termékek termesztési lehetőségeinek elemzése Szempontok a termesztésbe vonható termékek kiválasztásához Az ökológiai adottságoknak megfelelő termesztési lehetőségek számba vétele során alapvetően a természeti adottságokra és a korábbi termelési hagyományokra kell építenünk. A XVIII-XIX. századig visszanyúló termelési hagyományokban az irtásföldeken történő szántóföldi gabona- és zöldségtermesztés, a házkörnyéki gyümölcstermelés emlékeiről találhatunk említést2 (Kocsis Gy. ). Ehhez szervesen kapcsolódott a saját ellátást szolgáló állattartás. Érdekes módon az előző fejezetben részletezett, a XX. század végi termelési kultúra is épített a terület ökológiai adottságaira. Ennek megfelelően a termesztésre kiválasztott fajok és az alkalmazott termelés-technológia a nagyüzemi gazdálkodás során sem okoztak környezeti terhelést. Ezt a tényt az igazolja, hogy a 2007-ben készült, a települést is magába foglaló Pilis-Buda-Zsámbék többcélú kistérségi társulás közös környezetvédelmi programjaként készült anyag helyzetképet elemző része sem tár fel utólagosan ilyen problémát. A település jellegének az elmúlt húsz esztendőben bekövetkezett alapvető változása következtében azonban nem pusztán arról van szó, hogy a termelés maximalizálását a környezeti szempontok lehető legteljesebb mértékben történő figyelembe vétele mellett kell megtervezni. Az egykori - bányászatra és mezőgazdaságra épülő - helyi gazdaság helyett inkább a település jóléti funkciói kerültek előtérbe, ami az érték- megőrző és -fenntartó gazdálkodás szempontjainak érvényesítését is szükségessé teszik. Ezt a tendenciát erősíti az is, hogy Nagykovácsi külterülete a Budai Tájvédelmi Körzet szerves része. Az értékfenntartó gazdálkodásnak meghatározó szemléleti alapeleme a tájhoz, a környezetéhez illeszkedő funkció-, tevékenység-, ágazati rendszer és belterjességi fok megtalálása, vagyis olyan termékszerkezeti, és földhasználati rendszer kialakítása, amely magából a környezetből, annak adottságaiból és korlátaiból fakad, ahhoz a lehető legjobban illeszkedik. Egyetlen más gazdasági ágazat sem képes ugyanis a természetet és a tájat olyan mélyrehatóan befolyásolni, mint a mezőgazdaság, amely a kultúrtáj fő használója. Ebből fakad, hogy a természetvédelem alapvetően rá van utalva a mezőgazdasággal való 2

2009. november 9-én az MTA I. osztály által a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából rendezett tudományos ülésen elhangzott előadás

16

együttműködésre. Másrészt a mezőgazdálkodás teljesítménye, eredménye nagyrészt a környezet, a természeti erőforrások állapotától, minőségétől függ. A fenntarthatóság a mai európai és hazai agrárpolitika egyre erősödő követelménye, amely három pilléren nyugszik: gazdaság, társadalom, környezet. E modell alapján a mezőgazdaság túllép a pusztán árutermelő ágazati szerepen, olyan javakat is teremt (funkciókat lát el), amelyek közvetlenül nem piacosíthatók, nem árazhatók be. A fenntarthatóság éppen abban rejlik, hogy a környezeti adottságoknak megfelelő módon és intenzitással folytatott gazdálkodás a társadalmi és/vagy gazdasági helyezve is hosszútávon életképes egységet jelent. A gazdasági, társadalmi és környezeti tőke elemei, ebben a sorrendben, rendre egyre hosszabb idő alatt alakultak ki, egyre hosszabb életciklussal rendelkeznek. Az „erős” fenntarthatóság elve szerint a három pillér egymásba ágyazottan működik, az alábbiak szerint (5. ábra): − A főrendszer a környezet (a bioszféra), amely létfenntartó rendszerként a benne élő emberi alrendszerek létét és létezésének valamennyi feltételét biztosítja. − A természetbe ágyazottan, alrendszerként él a társadalom, amely egészséges kontrollt, egyensúlyt tart fenn a bioszféra és a gazdaság között. − A társadalomba ágyazottan, alrendszerként működik a gazdaság, amely a teljes társadalom valódi szükségleteit és kiteljesedésének feltételeit biztosítja.

5. ábra. A fenntarthatóság három pillérének kapcsolata az „erős” fenntarthatósági koncepcióban (Forrás: Fleischer3) Mindezekkel összefüggésben a fenntartható mezőgazdálkodás olyan gazdálkodási gyakorlatot takar, melyet a védelmi, termelési és fogyasztási funkciók harmóniáját 3

Fleischer Tamás: Fenntartható fejlődés: környezeti, társadalmi és gazdasági tényezők. In: Háttértanulmányok a magyar külstratégiához I.: Magyarország globális környezete 2020-ig. MTA Világgazdasági Kutatóintézet, 2007.

17

megvalósító földhasználat, és az ágazati arányok ökológiai harmonizációja jellemez. A multifunkciós gazdálkodás fontos tulajdonsága az emberléptékűség. Ez mind az üzem- és táblaméret, mind a védelmi szempontok, a környezet és tájvédelem, az ehhez igazodó termékszerkezetet is magában foglaló termelési-, technológiai szempontok kialakítása, valamint a művelési ágak ésszerűsítési területein alapkövetelmény. A többfunkciós mezőgazdálkodásban, nem szabad megfeledkezni a társadalmi fenntarthatóság követelményeiről sem, azaz, hogy a mezőgazdasági szektor valamilyen típusú (különösen rész-) foglalkozást biztosít a helyben lakóknak. Mindez racionalizált élőmunka-igény mellett, a rendelkezésre álló technikai lehetőségek figyelembe vételével kell, hogy történjen. A helyi közösségekre, munkaerőre és értékekre épülő gazdálkodási rendszerek szolgálják ugyanis kizárólag a vidék, a település népesség megtartó képességének erősödését. A növénytermesztési ágazat gazdálkodás természeti adottságait illetően különösen figyelembe kell venni − a talajadottságokat, − a hőmérsékleti és napfény viszonyokat, továbbá − a vízellátás lehetőségeit. E tekintetben a település mezőgazdasági művelési ágba tartozó területe közepes földminőségűként jellemezhető, ami megfelelő tápanyag- utánpótlás és művelésmód mellett az átlagos, vagy annál magasabb termésátlag elérését teszi lehetővé. Jelentősebb korlátozó tényező ugyanakkor a környező térségbeli településekhez képest a művelés szempontjából számításba jövő növényfajok tekintetében a viszonylag alacsonyabb hőmérséklet. Az alkalmazható termeléstechnológia tekintetében ugyancsak korlátozó tényező a közepesen száraz vegetációs ciklus, és az alacsony szintű öntözési infrastruktúra. A fenntartható mezőgazdálkodásnak az ágazatok ökológiai harmóniájára vonatkozó követelményei (ezalatt az arányos állattartás értendő) ugyanakkor a települési gazdálkodás szintjén – a korábban említett üdülő funkció kialakulása és megerősödése miatt- nem alkalmazható. Mindezekre építve a termelési szerkezetben olyan fajok és fajták beillesztése indokolt, amelyeknek - átlagos minőségű mészkő alapon lévő talajon is megfelelő termőképességgel rendelkeznek és okszerű tápanyag- utánpótlásra jól reagálnak; - a medence klimatikus (hőmérsékleti és napfény) viszonyait jól tűrik, vegetációs ciklusukat a kora tavaszi fagyok nem érintik; - vízigényük közepes, vagy alacsony.

18

A gyümölcsfajok tekintetében a hőigény szempontjából − az almatermésűek (alma, körte, birs), − a csonthéjasok (szilva, meggy, cseresznye,bodza) − a bogyósok (ribizke, málna, köszméte)4 jöhetnek elsősorban számításba. A gyümölcstermő növények – a szélsőséges víz, levegő és tápanyag-gazdálkodású talajokat leszámítva – viszonylag jól termeszthetők majdnem minden talajféleségen, bár az egyes fajok eredményes termesztésének természetesen vannak sajátságos talajtani feltételei, sőt a fajták között is találunk eltéréseket egyes talajadottságokra való érzékenység tekintetében. Ezért a termelési szerkezet meghatározása során vizsgálni szükséges a gyümölcstermesztés szempontjából fontos következő talajtani tulajdonságokat: – a talaj kémhatása, – a tápanyagtartalma, – a talajvíz mélysége. – a talaj szerkezete, – a kötöttsége, – a levegőzöttsége. A csonthéjas gyümölcsűek általában a meszesebb talajokat kedvelik, míg a bogyósok inkább savanyú talajokon érzik jól magukat. A körte, birs, cseresznye, szilva, szamóca és a fekete ribiszke a középkötött, vagy jó szerkezetű vályog talajokon tenyésznek jól, amelyek termőrétege mély. Igényes a talaj levegőzöttségére a cseresznye és a málna. A talajvíz mélységére legérzékenyebb fajoknál, – mint a magonc alanyon nevelt körte, cseresznye és meggy – előnytelen, ha a talajvíz szintje 200 cm fölé emelkedik. Az alma, a birs alanyon nevelt körte és szilva esetén 150 cm, míg a málna, ribiszke és a köszméte ültetvénynél 100 cm lehet a talajvíz legnagyobb magassága. A termesztés tekintetében számításba vehető zöldségfajok tekintetében - ugyancsak a hőigény alapján történő kiválasztás, mint elsődleges szempont alapján - a káposztafélék, a hagymafélék, a levélzöldségek, burgonya, borsó és a gumósok, valamint egyes gyógy-, és fűszernövények kaphatnak prioritást. Tekintettel arra, hogy a felsoroltak különleges talajigényt nem támasztanak, így ez faktor a kiválasztásban nem játszik különös szerepet. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a terméshozamok tekintetében csakis megfelelő vízellátás (öntözés) és tápanyag- ellátás esetén remélhetünk eredményességet.

4

A bogyósok termesztési lehetőségeihez az ökológiai feltételek nem tekinthetők optimálisnak, de házikerti körülmények között megfelelően termeszthetők a vizsgált térségben.

19

Mindezek tükrében szövetkezeti alapcélként meghatározható, hogy a kialakuló szervezet a piaci igények megfelelő felmérését követően a termékek piacra viteléhez szükséges poszt-harveszt tevékenységgel, valamint az e fejezetben a továbbiakban bemutatásra kerülő zöldség- gyümölcs termékek termesztéséhez szükséges technológiai fejlesztés kapcsolódó háttérszolgáltatásával (input anyagok beszerzése, technológiai szaktanácsadás) segítse tagságát.

Javasolt gyümölcs és zöldségfélék alapvető termesztéstechnológiája5 Gyümölcstermesztés Általános szempontok Tekintettel arra, hogy a rendszerszerű gyümölcstermesztés a korábban e célra hasznosított területnek csak töredékén valósul meg, így az ismételt művelésbe vonást a telepítéssel6, annak előkészítésével indokolt kezdeni. Fő cél olyan terület, művelési rendszer, fajta stb. megválasztás, amellyel biztosított a gyors termőre fordulás és az évenkénti nagy mennyiségű és kiváló minőségű, zavartalanul értékesíthető gyümölcs előállítása. A fajta megválasztásánál több tényezőt kell figyelembe venni: − fajták értékesítési lehetősége (minőség, szállíthatóság, pulton tarthatóság stb.) − termőre fordulás, termőképesség, termésbiztonság − ökológiai igények (pl. fagyérzékenység), − a társított fajták termesztéstechnológiai igényei, − termékenyülési viszonyok, − kórokozókkal kártevőkkel szembeni fogékonyság. Telepítés előtt azokat a fajtákat kell számba venni, amelyek rendszeresen és bőven teremnek, termésükre versenyképes áron biztos felvevőpiac van. Különböző érésidejű fajták telepítésével, folyamatosabban lehet ellátni a piacot, és a szüret szervezése is egyszerűbb. Az érésidő figyelembe vételével célszerű olyan fajtákat telepíteni, amelyek szüretideje korábbi, vagy későbbi, mint az Európai és hazai főfajtáké. 5

A technológiai leírások rendszerszerű termelést feltételeznek, szórványkerti termesztés esetén további adaptáció szükséges. 6 Rendszerszerű telepítés esetén – a jelenleg hatályos támogatási rendszerben- telepítési támogatás nyerhető el, amely NATURA 2000 területen 50 %-os támogatás- intenzitást érhet el. Ehhez telepítési alapokmányt kell készíteni, talajvizsgálat alapján készített talajtani, trágyázási, talajjavítási szakvéleményt, termőhelyi alkalmassági szakvéleményt és a szaporítóanyag származását igazoló okiratot is mellékelni szükséges.

20

Termesztéstechnológia alatt az ültetvény fenntartása során elvégzett munkák összességét (azaz a talajművelést, a metszést, a gyümölcsritkítást, az öntözést, a tápanyagellátást és a növényvédelmet) értjük. Az ültetvény létesítésekor tervezett potenciális termés (terület-, alany-, fajta-kombináció, és a művelési rendszer megválasztásával) megvalósulása a termesztéstechnológiai elemek kivitelezésétől függ. A modern termesztéstechnológia a klasszikus műveletek mellett, több olyan elemmel bővült, amelyekkel kiküszöbölhetők a váratlan időjárási események terméscsökkentő hatását (ültetvény takarása jéghálóval, vagy fóliával, talajtakarás fényvisszaverő fóliával, különböző fagyvédelmi eljárások, stb.) Talajművelés A gyümölcsösök talajművelése során a talajt olyan –fizikai, kémiai, biológiai állapotba kell hozni, amelyből az ültetvény növényei zavartalanul tudják felvenni a vizet és tápanyagot. A talajszerkezet megóvásával, javításával, a szerves- és tápanyagtartalom növelésével kell biztosítani a talaj megfelelő víz és tápanyag szolgáltató képességét. A talajművelés további célja a gyomirtás, az erózió és defláció elleni védelem, emellett fontos a folyamatosan járható talajfelszín biztosítása. A gyümölcsös létesítése előtt el kell dönteni, milyen legyen annak talajművelési rendszere (gyepesített sorközű, ugarművelésű, a kettő kombinációja) Sorközök művelésére hazánkban az ugarművelés a leginkább jellemző. Tárcsázással, vagy talajmaró ismételt használatával munkálják meg a talajt, ezzel elvégzik a gyomirtást és a talajlazítást. Az eljárás hátránya, és a tervezett fejlesztésnél is komoly szakértői tervezést igényel, hogy a talaj élővilága elszegényedik, ami az un. talajuntsághoz vezet, ennek következtében az évtizedeken át üzemeltetett, majd felszámolt gyümölcsültetvény után sikertelen lehet a gyümölcstermesztés. Az év csapadékosabb szakaszaiban ennek elkerülésére meg kell engedni a talaj időszakos elgyomosodását. A változatos gyomflóra gyökérzetének köszönhetően nő a mikroorganizmusok fajgazdagsága a talajban. Gyepesített sorköz alkalmazása esetén a talajuntság megelőzhető, a mikroorganizmusok fajgazdasága nagyobb. A környezetkímélő technológiákban elvárás a sorközök gyepesítése. A kedvező talajélet mellett a felszín folyamatos járhatósága biztosított, így nagyobb esők után is elvégezhető a növényvédelem. A gyepesítés hátrányaként kell említeni, hogy a sorköz növényzete évi 150 mm többlet vízfogyasztást eredményez, amit az öntözés tervezésénél számításba kell venni. Metszés A metszés biztosítja a korona külső és belső részeinek megfelelő megvilágítottságát,

21

harmonizáljuk a fák növekedését és terméshozását, megteremtjük a jó permetezhetőség feltételeit. A jó fényellátás fontos feltétele a megfelelő minőségű gyümölcs- és rügyképződésnek. Az alakító metszés a fa növekedési fázisában a korona vázának és végleges formájának a kialakítását szolgálja. A karbantartó metszéssel célunk a korona alakjának fenntartása, az elsűrűsödött koronarészek ritkítása. Korlátozzuk a fák magasságát és oldalirányú növekedését úgy, hogy fa a rendelkezésére álló teret maradéktalanul töltse ki, de ne nőjön túl azon. A metszés során a vízszinteshez közeli szögállású vesszőket és gallyakat kell meghagyni. Az ilyen elágazásoknak növekedési erélye gyengébb és rajtuk több termőrész alakul ki, mint a függőleges helyzetű képleteken. A metszés klasszikus időszaka a nyugalmi állapotban (télen, kora tavasszal) van, ez erősebb vegetatív növekedést eredményez, mint a nyári hónapokban végzett zöldmetszés. Gyümölcsritkítás A modern, új, nagy termőképességű fajtáinak az évek többségében a kívántnál nagyobb a kötődése. Gyümölcsritkítással kell biztosítani a folyó évi termés megfelelő méretét, színét, beltartalmát, és a következő évi termés alapját jelentő termőrügyképződést. A ritkítás elhagyása esetén nagy termésű évet kihagyó év követ, nagyon alacsony terméshozammal (alternancia, vagy szakaszos terméshozás). A különböző fajták alternanciára és elaprózódásra való hajlamában jelentős eltérések vannak, ezért a ritkítást fajtára specializáltan kell kivitelezni. A ritkítás során az ültetvény korának, az asszimiláló lombfelület és a fák kondíciójának figyelembe vételével, a legkedvezőbb lomb/gyümölcs arányt kell kialakítani. A ritkítás kivitelezése során először az apró, deformált, sérült gyümölcsöket kell eltávolítani. Fontos feladat a különböző alma és őszibarack fajtáknál a csokrosan kötődött gyümölcsök ritkítása. Az összeérő termések növényvédelmi problémát eredményeznek, illetve gyakran még érés előtt lehullanak, mert lefeszítik egymást. A gyengébb hajtásnövekedésű fákon kevesebb gyümölcsöt kell hagyni, mint az erős növekedésűeken. A gallyak terhelésénél pedig azok teherbírását és stabilitását kell figyelembe venni. Öntözés A hosszútávon jövedelmező gyümölcstermesztés kizárólag az állomány öntözésével valósítható meg. A különböző gyümölcsfajok megfelelő évi vízellátásához min. 600-700 mm vízre van szükség, ez átlagos évjáratban min. 200 mm vízpótlást igényel. Az öntözés időpontjának meghatározásához a talaj nedvességtartalmát, a növény vízfelhasználását és a fokozott vízigényű fenofázisokat kell ismerni. A modern ültetvényekben a legkisebb beruházási és fenntartási költségek miatt a csepegtető öntözés a jellemző. További előnye, hogy tápoldatozást is lehetővé tesz, míg hátránya, hogy rombolja a talaj szerkezetét. 22

Az öntözésnek a vízpótláson kívül egyéb kedvező hatása is lehet a növényállományra. A koronatér fölötti esőszerű öntözés, amely nagy beruházási költsége miatt hazánkban nem terjedt el, kevésbé rombolja a talajszerkezetet, növeli a levegő páratartalmát, ezzel a növények túlzott felmelegedésében és az aszálykár megelőzésében is komoly szerepe lehet. A virágzás körüli kisugárzási fagy károsító hatása ellen is véd, ezzel az öntözési móddal –6, –7 Co-os lehűlés is kivédhető. Tápanyagellátás Az ültetvény megfelelő tápanyagellátásával kell biztosítani a talaj termékenységét, az ültetvény maximális termőképességét. A gyümölcsfajok tápanyagfelvételének két kiemelkedő időszaka van: egyik a rügyfakadástól az intenzív hajtásnövekedés, illetve gyümölcssejt osztódás befejeződéséig tart. A második nyár végén kezdődik és tél elejéig tart, ami egybeesik az intenzív hajszálgyökér fejlődéssel. Az őszi tápanyagfelvétel során, a növény tárolja a következő év kezdeti növekedéséhez, virágzásához és kötődéséhez szükséges tartalékokat. A termő ültetvényekben kijuttatandó tápanyagdózis kiszámolásához kalkulálni kell a termésmennyiséggel kivont tápanyagmennyiséggel, valamint a levélanalízis eredményével. Figyelembe kell venni, továbbá, hogy a lehullott lombot és a metszési nyesedéket a talajba dolgozzák, vagy kivonják a területről, mert az tápanyagveszteséget jelent. Levélanalízist minden évben célszerű végezni. 60-100 db levelet kell begyűjteni 5 hektáronként július-augusztus időszakban, a csúcsrügyzáródást követően a vegetatív hajtások középső szakaszáról. A tápanyagellátás során, mindig a minimumban lévő elemek pótlása a legfontosabb. A tartalékoló trágyázás helyett nagyobb szerepet kaphat a folyamatos növénytáplálás. A vegetáció kritikus időszakaiban sikeresen pótolhatók a tápanyagok a csepegtető öntözőrendszerrel öntözővízében feloldva. Növényvédelem A termesztéstechnológia az alkalmazott növényvédelem alapján lehet hagyományos-, integrált és ökológiai technológia. Magyarországon legnagyobb felületen a hagyományos növényvédelmet alkalmazzák, amely során a védekezés receptszerű, nem a fertőzésveszély, vagy a károsítók jelenléte alapján időzítik a permetezést. Hazánkban is terjed, a NyugatEurópában egyre inkább meghatározó integrált termesztéstechnológia és a kisebb felületű, ökológiai gyümölcstermesztés. A település jellegéből (NATURA terület, a lakosságon belül a rehabilitációs igények növekedése) adódóan a létesítendő gyümölcsültetvényekben e technológia előtérbe helyezése indokolt. A környezetkímélő gyümölcstermesztési technológiák (integrált és ökológiai) alkalmazásának előnye a termesztő, a fogyasztó és a környezet együttes védelme. Az ilyen technológiában felhasznált anyagok nem, vagy csak csekély mértékben terhelik káros 23

anyagokkal a termesztőt, míg az előállított termékben nincs az egészségre ártalmas mennyiségű vegyszermaradvány. A környezet védelme abban rejlik, hogy speciális anyagokkal, célzottan a kórokozó és kártevő fajok ellen védekeznek. A biodiverzitás kisebb mértékben károsodik, mint a hagyományos technológiákban alkalmazott erős mérgekkel. A környezetkímélő technológiák a kórokozók, kártevők egyedszámát a kritikus küszöbérték alatt tartja, miközben kíméli a hasznos ragadozó szervezeteket. Kiemelt szerepet a kap a mechanikai védelem, és felértékelődnek a rezisztens fajták. Előrejelző rendszereket és csapdákat helyeznek ki az ültetvényekben, amelyekkel nyomon követik a kórokozók kártevők szaporodását, ezek segítségével célzottan a leghatásosabb időpontban lehet azok ellen védekezni. Az integrált termesztésben az előírások betartásával a mesterséges kemikáliák is alkalmazhatóak. A különböző növényvédő szereket piros, sárga és zöld kategóriákba sorolják szelektív hatásaik szerint. Az integrált technológia előírásai szerint a piros szereket nem, a sárgákat feltételesen, a zöldet pedig bármikor lehet alkalmazni. Minden kemikáliára vonatkozik hogy a növényvédelem érdekében szükséges legkisebb dózisokat szabad csak alkalmazni. Az ökológiai termesztésben nem lehet használni szintetikus anyagokat az ültetvények ápolása során. Ennek alapján tiltott a kémiai növényvédő szerek és a műtrágyák alkalmazása. Csupán a természetben fellelhető természetes anyagok használata engedélyezett, ami hatással van a fák növekedésére és terméshozására. A fák kondíciójának romlását tápanyag utánpótlással kell ellensúlyozni. A szüret idejének meghatározása annál nehezebb feladat, minél hosszabb tárolásra szánják a gyümölcsöt. Az előrejelző módszerek (például a fővirágzástól eltelt napok száma) csupán tájékoztató jellegűek, ezek nem alkalmasak a szüret napjának pontos meghatározására. A gyakorlatban alkalmazott, gyors módszerek megbízhatóak az optimális szüretidő meghatározására (színeződés, keményítőtartalom, méret, hússzilárdság, magszín, stb.) Az érés legpontosabb meghatározása laboratóriumi mérésekkel lehetséges. Az összes fajnál alkalmazzák az oldható szárazanyagtartalom (refrakció) mérését, amely a fogyasztásra alkalmas gyümölcsben a legmagasabb. A becsült termésmennyiség ismeretében úgy kell a szüretet szervezni, hogy a szüretelőknek ne kelljen kényszerszünetet tartani, és a leszedett gyümölcs ne legyen az indokoltnál hosszabb ideig az ültetvény területén. A szüret teljes folyamatában a leszedett gyümölcs sérülésmentessége alapkövetelmény. A szürethez felhasználandó göngyöleg fajtáját (tartályláda, rekesz), és mennyiségét a további manipuláció, illetve a piaci igényei határozzák meg.

24

A tárolás során cél a gyümölcsök életfolyamatainak lassítása, a gyümölcs megóvása a romlást kiváltó kórokozóktól. A különböző gyümölcsfajok tárolási lehetőségét alapvetően a faj eezn belül a fajták adottságai határozzák meg. A romlás megelőzéséhez tárolás előtt a rekeszeket és a tárolóteret is fertőtleníteni kell. A növényvédelmet úgy kell kivitelezni, hogy a tárolóba a gyümölcs felületén ne jusson be a tárolást veszélyeztető kórokozó. A tárolás alatti apadást a relatív páratartalom emelésével lehet mérsékelni. Az életfolyamatok lassítása a változatlan légterű tárolókban a hőmérséklet csökkentésével lehetséges. A szabályozott légterű tárolókban a levegő gázösszetételét is megváltoztatják (pl. almánál ideális az alacsony oxigénszint mellett (2-3%), magas CO2 szint (1-3%) megteremtése). A légtér gázösszetételének meghatározása rendkívül bonyolult feladat, amit a fajtáknak megfelelően kell beállítani. Az áruvá készítés, értékesítés folyamatában a minőségi kategóriáknak és a vevői igényeknek megfelelő kiszerelés, illetőleg feldolgozás történik meg. A gyümölcs külleme mellett egyre hangsúlyosabb a csomagolása is. Ízlésesen csomagolt, minőségellenőrző védjeggyel és eredetjelöléssel ellátott gyümölccsel lehet hosszan a piacon maradni. A feldolgozás során ugyanakkor olyan hozzáadott érték keletkezik, amely révén jelentős mértékben túlszárnyalható a friss gyümölcsök értékesítésével elérhető nyereség. A forgalmazás meghatározó helyeivé az élelmiszerforgalmazó nagyáruházak váltak. Ezek kizárólag kiváló minőségű és nagy mennyiséget folyamatosan szállító eladókkal kötnek üzletet. Ez minél több termelő árualapjának egyesítésével képzelhető el, ehhez és a magas technológiai igényű feldolgozáshoz is a termelői szerveződés kialakítása nélkülözhetetlen.

Egyes gyümölcsfajok Almatermésűek Alma telepítése esetén különösen vizsgálandó a táj adottságainak és a piaci igényeknek egyaránt megfelelő fajta kiválasztása. Ebben különösen a fagyérzékenység, a megporzási viszonyok, a növényvédelmi igények mellett az is figyelembe veendő, hogy friss fogyasztásra értékesítés esetén lehetőleg indokolt a termesztésben domináns fajták (Jonatán, Golden, Starking, Idared) piaci megjelenését elkerülni. A túltermelés okozta problémák leküzdésére például több európai termesztő telepít védett-, azaz klub fajtákat, amelyeknek a keresletét és az árát – a termeszthető mennyiség korlátozásával és a fajta reklámozásával - magasan tartják. Ilyen törekvés már hazánkban is megjelent (Naturalma

25

Klub). Amennyiben ugyanakkor a termesztési cél hozzáadott értékű termék előállítása (pl. aszalvány), akkor a végtermék által meghatározott fajtát indokolt preferálni. A termesztéstechnológiai szempontok között külön kiemelendő, hogy az alma vízigénye a kötődött gyümölcs sejtosztódásától augusztus végéig magas. Májusban a napi vízigény 3-3,5 mm, júniusban 3,5-4 mm. Aszályos évjáratban a július- augusztusi időszak vízpótlása a legkritikusabb. A növények tápanyagellátottságáról a levélanalízis eredménye alapján kell tájékozódni. A makroelemek (N,P,K) pótlása mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a Zn és a B utánpótlásra. A tárolásra szánt gyümölcsnél pedig a Ca ellátás kulcsfontosságú, különösen a Ca-igényes fajtáknál. A folyamatos tápanyagellátás megvalósítható csepegtető öntözőrendszerrel és permettrágyázással. Az új nagy biológiai értékű fajták fáin az évek többségében a kívántnál nagyobb a kötődés. A megfelelő minőségű és rendszeres termés biztosításához gyümölcsritkítást kell végezni a természetes gyümölcshullás befejeződése után. Az alma növényvédelmében kiemelkedő fontosságú a varasodás (Venturia inaequalis) és lisztharmat (Podosphaera leucotricha) elleni védelem, gyakran jelent problémát továbbá az erwiniás tüzelhalás (Erwinia amylovora), az almamoly (Cydia pomonella), almailonca (Adoxophyes reticulana) , a levéltetvek, és a lombkárosító molyok. A szüretelésnél a fajták szedését akkor kezdik, amikor azok elérték a kívánt méretet és színintenzitást. A több hónapos tárolásra szánt alma szüretidejének meghatározásához általában a keményítőtartalmat, húskeménységet és refrakciós értéket veszik alapul. A megfelelő időpontban szüretelt alma módosított légterű tárolóban 10 hónapnál hosszabb ideig is tárolható. A levegő gázösszetételét fajtától függően 2-3% oxigén- és 1-3% CO2 szintre állítják be. Körte termesztésénél is hasonló gondossággal kell eljárni a fajtaválasztás táji adottságnak és piaci igénynek való megfelelőségére. A termesztéstechnológián belül a körte alakító-, és fenntartó metszése során gyakori probléma, hogy a fán szinte kizárólag függőleges helyzetű, vízhajtás jellegű vesszők képződnek. Ezek ritkítása mellett metszést kiegészítő eljárásokkal (lekötözés, kitámasztás) kell kedvező szögállásba hozni ezeket a képleteket. Zöldmetszéssel és a hajtáscsúcs visszametszésével biztosítható a jobb gyümölcsszíneződés és termőrügyképződés. Magas mésztartalmú talajokon gyakori a vashiány következtében kialakuló klorózis. Ezt a talajszerkezet javításával és permettrágyázással lehet enyhíteni. A megfelelő termékenyülés és gyümölcsfejlődés biztosításához különös figyelemmel kell a bórpótlást végezni.

26

Az augusztusi gyümölcsnövekedési intenzív vízigényes időszaka gyakran aszályos időjárással esik egybe. Ilyenkor elengedhetetlen az öntözés, lehetőleg párásítást lehetővé tevő öntözőrendszer alkalmazásával. A körte növényvédelemét a legfontosabb kórokozók: az erwiniás tűzelhalás (Erwinia amylovora) és a körte varasodása (Venturia pyrina) figyelembe vételével kell tervezni. Rovarkárosítói közül a füstösszárnyú körtelevélbolha (Psylla pyri), a körtemoly (Laspeyresia pyrivora), a poloskaszagú körtedarázs (Hoplocampa brevis) és a levéltetvek a legjelentősebbek. A szüreti idő meghatározásához figyelembe veszik a húskeménységet, a keményítőtartalmat és a refrakciós értéket. Mivel utóérő gyümölcs, így a légzésintenzitás és az etilén tartalom vizsgálata mutatja meg legpontosabban az érés szintjét. Módosított légterű tárolóban a körte 8-10 hónapig is tárolható. A tárolt körte csak megfelelő utóérleléssel (8-12 napig 5-15°C-on) lesz fogyasztásra alkalmas. A birs friss fogyasztása nem jellemző, elsősorban feldolgozási célra termesztik. Vízigényes (700-800mm), melegigényes, tápanyagban gazdag talajt kedveli. Meszes talajon gyakori a klorózis kialakulása. Későn virágzik ezért tavaszi fagyok ritkán-, a téli erős lehűlések viszont gyakrabban károsítják. A birset általában bokor- vagy alacsony törzsű (40-50cm) természetes bokorfa formára alakítják. A javasolt térállás 5×3– 6×4 m. A metszés során a korona többéves gallyainak ritkításával kell biztosítani a belső részek jó megvilágítottságát és megújulását. A birs a vesszők csúcsrügyén terem, ezért azokat nem szabad visszavágni. A megfelelő gyümölcsminőség elérésének elengedhetetlen feltétele a július-augusztusi öntözés. A legjelentősebb növényvédelmi problémát a birs moniliája (Monilia linhartiana) és a tűzelhalás (Erwinia amylovora) jelenti. Csonthéjasok A szilvatermesztésből a korábban domináns, és öntermékenyülése következtében porzófajtát nem igénylő Besztercei fajta vírusfertőzésre való érzékenysége miatt kiszorult. Ma széleskörűen elterjedtek a különböző virágzási idejű önmeddő szilvafajtáknak a jó pollenadói, a középkorai virágzású Cacanska fajták, a középidejű Bluefre és a középkései Stanley. A porzópartnereknek 15-20 méteren belül kell lenniük. Ezeknek azonban közeli az érésideje, ami piaci zavarokat okoz, ezért a korábbi és későbbi fajták termesztése sikeresebb lehet. Hagyományosan a szilva metszése nem volt jellemző, ám a metszetlen fákon a gyümölcstermés egyre kevesebb, a gyümölcsök egyre apróbbak. A korona 2-3 évenkénti metszésével, ifjításával kell megteremteni a belső koronarészek jó megvilágítottságát a jobb 27

gyümölcsminőség kialakulását. Az utóbbi évek alacsony értékesítési ára mellett a gyümölcsritkítás szinte elképzelhetetlen, ezért a várható virágzásnak megfelelő erősségű ritkítással kell biztosítani a megfelelő gyümölcsméretet és a túlterhelés elkerülését. A szilva kevésbé igényes a metszés időpontjára. Átlagos csapadékú évjáratban min. 200 mm vízutánpótlást szoktak javasolni a megfelelő termésminőség eléréséhez. A szilva növényvédelmében a Plum pox vírus, moniliás (Monilinia laxa) fertőzés, a szilvamoly (Anarsia lineatella), a keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta) és a poloskaszagú szilvadarazsak okozzák a legnagyobb problémákat. Az öntermékeny meggyfajták elterjedése előtt hazánkban az önmeddő Pándy meggy termesztése volt meghatározó, amelyet késői virágzású cseresznyefajtákkal és cigánymeggyel társítva ültettek. A 1970-es években kezdték telepíteni első öntermékeny hazai nemesítésű fajtákat, napjainkban szinte kizárólag ezeket telepítik. A rövid szüretidőszak és az értékesítés szervezetlensége miatt az utóbbi években alacsony árak alakultak ki a meggypiacon, ezért célszerű a korábbi, vagy később érő fajtákat telepíteni. A fákat számos ültetvényben nem, vagy csak mérsékelten metszik, így ezeken, általában már a két éves részek is felkopaszodnak. Ennek eredményeként képződnek olyan lecsüngő képletek, amelyeknek csak a végső néhány cm-es szakasza aktív. A fák évenkénti metszésével érhetjük el, hogy azok megfelelő számú termővesszőt képezzenek. A fák 3-4 éves koráig tanácsos a vesszők végét (5-10 cm) visszavágni. A növekedés mérséklését és a virágrügy differenciálódást segíti a szüret utáni júliusi nyári metszés. A gyümölcsfejlődés időszakában végzett öntözés jelentős terméstöbbletet eredményez. Növényvédelemi szempontból a legjelentősebb problémát a virágzáskor fertőző Monilinia laxa okozza, továbbá szükséges védekezni a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella jaapii) és a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) kártétele ellen. A friss fogyasztásra szánt meggy szárral történő szürete kézi munkaigényes, ami az árban is érvényesül. Az ipari hasznosításra a betakarítás általában rázógéppel történik. Gépi rázáshoz a fajtát és a szüreti időt úgy kell hogy a gyümölcs a kocsánytól szárazon váljon el. A cseresznye fajtaválasztékában még ma is meghatározó a Germersdorfi óriás- és Bigarreau Burlat fajták magas aránya. Az újabb fajták nemesítésekor elsősorban a minél nagyobb méretű gyümölcsöt termő öntermékeny fajták létrehozása a cél. A szüretet könnyíti és a hosszabb piacon maradást segíti a különböző érésidejű fajták termesztése. A hazai nemesítésű fajtákkal május közepétől július közepéig széthúzható az érés. A napjainkban telepített magyar fajták nagyobb része önmeddő, de egyre több öntermékeny fajta termesztése engedélyezett. Önmeddő fajták esetén a sikeres

28

megporzáshoz minimum 3 fajtát kell telepíteni és 6-8 méteren belül kell lenniük a porzópartnereknek. A cseresznye jellegzetessége, hogy erősen felfelé törekvő és csúcsi elágazási hajlamú. A sudaras fák metszése során a kúposításra kell törekedni, A sűrűsítő, vastag, felfelé növő elágazásokat le kell vágni, ezzel megteremtve a belső részek jobb megvilágítottságát. A metszést célszerű szüret után nyáron végezni, mert ez mérsékli a fák növekedését és segíti a virágrügyképződést a korona belső részeiben is. A gyümölcsfejlődés időszakában elegendő természetes csapadék hiányában az öntözés elengedhetetlen a kívánt méret eléréséhez. A monília fertőzése (Monilinia laxa), a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella jaapii), a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) és a levéltetvek jelentik a legnagyobb növényvédelmi problémákat. Egyre nagyobb jelentőségű a gyümölcsrepedés problémája, ami ellen az ültetvény fóliás takarását lehetővé tevő támrendszer kialakítása a megoldás. A jó minőségű cseresznye iránt Európában keresleti piac van, a friss fogyasztásra alkalmas cseresznyét kézzel szüretelik, ugyanakkor a géppel rázott cseresznye csak ipari felhasználásra alkalmas. A szüretet teljes érettségben kell végezni, amit a fedőszín, a húskeménység és a refrakció alapján állapítanak meg. A szüretet a reggeli órákban kell végezni, mert a felmelegedő leszedett gyümölcs minősége és tárolhatósága csökken. A bodza újabban került termesztésbe, korábban a vadon termő bodza begyűjtéséből származó termést hasznosították. A termesztés szempontjából egyedül a fekete bodza a Sambucus nigra L. érdekes, amely megtalálható sok üde talajon és a folyópartokon. Sokáig él, és megnőhet 5-6 m magasra. Szelekciójával Ausztriában és Dániában foglalkoznak. Az 5 x 3 vagy 5 x 4 m-re ültetett növényeket egy kehelyre emlékeztető alakra nevelik. Magasságuk eléri a 4-5 m-t, de minden munkát a földön állva végeznek el. Az évi metszés magába foglalja a kb. 10 db 2 m hosszú vessző lehajlítását is, melyeket aztán eltávolítanak a leívelődésnél a következő évben. Ez a hosszú felújító metszés, mint a kivinél. A tápanyag utánpótlásra még nem alakultak ki általánosan elfogadott és kísérletekkel alátámasztott módszerek. A termelői tapasztalatok alapján nitrogénigényes és az alapelemeken kívül a bórtartalmú lombtrágya használata ajánlott. A bodza vízigényes növény. Főleg a gyümölcsfejlődés középső szakaszában, július közepén–végén igényel sok vizet. Jó vízgazdálkodású területen öntözés nélkül is termeszthető. A növényvédelem a levéltetű (Aphis sambuci) és a Botrytis cinerea elleni néhány kezelésre korlátozódik. A betakarítás – annak ellenére, hogy a termés ipari feldolgozású - kézimunkát igényel, amit 95%-os érettség állapotában ollóval végeznek. Először levágják a gyümölcsök 29

csokrát, és másodszorra szétválasztják kisebb részekre. Ezt azért követelik meg, mert külön kell választani a zöld kocsányrészeket, amelyek egy mérgező anyagot (sambunigrosid) tartalmaznak. A gyümölcsöket gyorsan le kell hűteni, és haladéktalanul elszállítani a feldolgozóba. Bogyósok Dombvidéki termőhelyen a túlzottan felmelegedő déli lejtőkön nem megfelelő a ribiszkék fejlődése. Nem lehet sikeresen termeszteni túl magas talajvízszintű és nagy mésztartalmú talajokon. A feketeribiszke korábban virágzik, mint a piros ribiszke, ezért a tavaszi fagyok azt gyakrabban veszélyeztetik. A telepítésnél nagyon fontos, hogy a vesszők alsó rügyei a talajba kerüljenek, hogy a felszín alatt alakuljon ki és ágazzon el a cserjetörzs, mert a ribiszke gyökérsarjakat nem fejleszt. A feketeribiszke termése nagyobb arányban az éves vesszők oldalrügyeiből képződik, míg a piros ribiszkénél a többéves gallyakon alakulnak ki a rövid szártagú termőrészek. A feketeribiszkénél az öt éves és idősebb részeket el kell távolítani. A sűrű koronarészek további ritkításával lehet a termés alapját jelentő vesszőképzést biztosítani. Piros ribiszkénél a korona mérsékeltebb ritkításával kell elkerülni az öregedést és elsűrűsödést. A ribiszkék metszését nyugalmi időszakban kell elvégezni. A ribiszkéknek két kiemelkedő vízigényes periódusa van, júniusban a termésfejlődéskor és július- augusztusban a rügydifferenciálódáskor. Aszályos periódusban a fekete ribiszke fokozottabban károsodik, mint a piros ribiszke. A fekete ribiszke nitrogénigénye, a piros ribiszke káliumigénye kiemelkedő. Növényvédelem a lisztharmat (Sphaerotheca mors uvae), a levélbetegségek és az üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis) elleni védekezés jelenti a legfontosabb feladatot, a védelmet a szüret utáni időszakban is folytatni kell. A ribiszke kézi szüretelése rendkívül munkaigényes folyamat. Ezért ipari célú termesztésben betakarítógépekkel végzik a szüretet. Az a fajta alkalmas gépi betakarításra, amelyen a gyümölcsök egyszerre érnek és a könnyen leválnak a kocsányról. A málna felhasználásában meghatározó az ipari feldolgozás aránya, mivel csak fagyasztva lehet hosszabb ideig tárolni. Mélynyugalmi állapota korán, akár tél elején megszűnhet, ezért a rügyeket a télvégi-, tavaszi lehűlések gyakran károsítják. Fényigényes faj, vízigénye 800-1000 mm. Kézi betakarítású ültetvényben javasolt térállás 1,8-2×0,5 m. Gépi betakarítást alkalmazva minimum 3 méteres sortáv szükséges. Töves művelést karós támrendszerrel, 0,7-1méteres tőtávval alkalmazzák. A többéves ültetvényben 40-50 cm átmérőjű körben hagyják meg a sarjakat, az ezen kívül növőket eltávolítják. 30

Sövényművelést huzalos támrendszer alkalmazásával lehet megvalósítani. A 0,5 méter tőtávolságra ültetett egyedek sarjainak szelektív ritkításával 1-2 év alatt összefüggő sövényszerű állomány alakítható ki. A sarjak a sorban max. 40 cm széles sávban nőhetnek. Termő ültetvényben szüret után a letermett sarjakat el kell távolítani, majd az éves sarjakat ritkítani kell. Sövényművelésnél 10-15 sarj/folyóméter, töves művelésnél 5-6 sarj meghagyása optimális. A sarjak ritkítását akkor kell kezdeni, amikor azok elérték a 15-30 cm-es magasságot. Nyugalmi állapotban a termővesszők csúcsát vissza kell csípni, ami jobb gyümölcsminőséget eredményez. Június-júliusban egy időben történik az intenzív sarj és termésnövekedés, ezért a vízpótlás ebben az időszakban a legkritikusabb. A málna nitrogén és káliumigényes faj, továbbá kiemelkedő jelentőségű a magnézium-, vas-és bórigénye melyek permettrágya formájában sikeresen pótolhatók. A megfelelő vesszőritkítás hatékony mechanikai védelem a sarjakat károsító kórokozók és kártevők ellen, de természetesen elengedhetetlen a vegyszeres védelem. A termést leginkább veszélyezteti a Botrytis cinerea. A szüretet akkor kell végezni, amikor a gyümölcs egyöntetűen pirosra színesedett a vacokkúpról könnyen lehúzható, de nem esik résztermésekre. A különböző felhasználás alapján 1-5 naponta kell a szüretelést folytatni. A köszméte félérett és érett gyümölcsöt is széles körben felhasználják (kocsonya, lekvár, szörp, friss fogyasztás stb.) Korszerű telepítést törzses fácskával végzünk. A telepítés után a fácskák metszésekor 2-3 vesszőt kell meghagyni a koronában. A fácskák fenntartó metszésekor a korona ritkításával kell az optimális rügyterhelést beállítani. A megfelelően metszett köszméte korona belső részeinek megvilágítottsága jó, ezzel együtt a szüret is könnyebben kivitelezhető. A nitrogéntrágyázás rendkívül fontos a rendszeres terméshozáshoz. Rügypattanás után adagolva a generatív teljesítményt fokozza, aktív hajtásnövekedéskor kijuttatva viszont túlzott vegetatív növekedést eredményezhet. A köszméteültetvényeket évente 2-3 alkalommal öntözni szükséges. A szüret utáni öntözés is indokolt átlagos csapadékú évjáratban, mert a megfelelő vízellátás feltétele a jó termőrügyképződésnek. A legjelentősebb növényvédelmi problémát a köszméte amerikai lisztharmata (Sphaerotheca mors uvae) jelenti. Ipari célra a félérett gyümölcs a megfelelő, ezért a magvak színeződése előtt le kell szedni a teljes termést. A friss fogyasztásra szánt gyümölcs szüretét több menetben kell megvalósítani, mert a gyümölcsök különböző időpontokban érnek a korona különböző részein.

31

Zöldségtermesztés Általános szempontok7 Bár rövid élettartamuk következtében a zöldségfélék esetében a területválasztás kisebb jelentőséggel bír, mint a gyümölcs- és a szőlőtermesztésben, azért a zöldségtermesztésben is számos szempontot érdemes mérlegelni a termesztés előtt. A gyakorlatban ritkán fordul elő, hogy egy adott növény termesztéséhez tetszés szerint válogathatunk a termőterületek közül, inkább az a valós helyzet, hogy egy adott terület adottságaihoz próbálom kiválasztani azokat a növényeket, amelyek ott a leggazdaságosabban termeszthetők. A legfontosabb mérlegelési szempont a terület időjárási, domborzati és talajtani adottságainak figyelembe vétele. Ezt követi a piaci igények felmérése, a piacok (frisspiac, feldolgozóipari üzemek) távolságának figyelembe vétele, a kézimunkaerő ellátottság és az üzem gépesítettségi fokának mérlegelése. Annak ellenére, hogy igen sok fajról van szó, a zöldségfélék talajigénye meglehetősen egyöntetű. A jó vízmegtartó képességű, nem cserepesedő, középkötött, magas szerves-anyag tartalmú és tápanyagban gazdag talajok a legmegfelelőbbek a zöldségtermesztésre. A talaj pH tartalma 5,8 és 7,5 között, míg a mésztartalom 1 és 2% között megfelelő. Egyes zöldségfélék kifejezetten szerves trágya igényesek (burgonyafélék, kabakosok, káposztafélék, csemegekukorica), míg mások (levélzöldségfélék, hagymafélék, gyökérzöldségfélék) közvetlenül nem igényelnek szerves trágyát. A nitrogén elsősorban a vegetatív növekedésért felelős tápelem, de a termésméret és a termésátlag kialakításában is kulcsszerepe van. A túl kevés nitrogén elégtelen növekedést, és így kisebb méretű terméseket, alacsonyabb termésátlagot eredményez, míg a túlzott nitrogénellátás következtében rosszabb a beltartalom és a tárolhatóság, a növény fokozottan érzékeny a betegségre és kártevőkre. A foszfor a gyökérképződésben és a generatív folyamatokban játszik döntő szerepet. Hiánya termésképzési zavarokat okoz. A kálium nagy szerepet játszik a jó beltartalom és szín, valamint a tárolhatóság, a hidegtűrés és a betegség ellenállóság kialakításában. Hiánya minőségromlást okoz. A zöldségnövények más növényekhez képest viszonylag sok magnéziumot vesznek fel, ezért egyes zöldségnövényeknél (pl. uborka, paprika, paradicsom) gyakori hiánytünetének kialakulása. A kalcium hiánya tenyészőcsúcs elhalást és általában alapvető minőségromlást okoz. A tápanyag-utánpótlási, trágyázási rendszer négy eleme a következő: − az alkalmazott trágya típusa, − az alkalmazott trágyaadag nagysága, − a kijuttatás ideje és 7

A zöldségfélék esetében – terjedelmi okok - miatt nincs lehetőség az egyes növényfajták részletes ismertetésére.

32

− a kijuttatás módja. A trágya típusa szerint sokféleképpen csoportosíthatjuk a trágyaszereket. Eredetük szerint megkülönböztetünk szerves és szervetlen (zömében műtrágyák) trágyákat. A zöldségtermesztésben kiemelt jelentősége van a szerves trágyának, szabadföldön 3-4 évente, hajtatásban évente alkalmazzák. A trágya mennyisége szerint elkülöníthetünk feltöltő, tartalékoló, visszapótló és talajzsaroló trágyaadagot. A feltöltő adag alkalmazása gyakorlatilag luxus ellátás megvalósítását eredményezi, ezért elsősorban intenzív technológiákban alkalmazzuk a minél nagyobb termésátlag elérése érdekében. Tartalékoló adagot a foszfor és a kálium esetében alkalmazhatunk, amikor egy alkalommal több egymást követő kultúra számára elegendő mennyiséget juttatunk ki. A kevésbé intenzív szabadföldi zöldségtermesztésben a mérlegmódszer alkalmazásával kiszámolt visszapótló adagokat használnak, annyi tápanyagot juttatva a talajba, amennyit a termesztés során feltételezhetően majd kivonunk belőle. A talajzsaroló adag alkalmazása a kivontnál kisebb mennyiségek kiadását jelenti. A kijuttatás módja is sokféle lehet. A leggyakoribb eljárás, hogy a trágyát kiszórjuk a talaj felszínére és azt talajművelő eszközökkel, vagy esetleg öntözés alkalmazásával a kívánt mélységben a talajba juttatjuk. Az öntöző műtrágyákat az öntözővízzel tudjuk kijuttatni. Egyes műtrágyákat vízben feloldva és szigorúan meghatározott töménységben alkalmazva a növények lombjára is kijuttathatjuk. Ez a lombtrágyázásnak nevezett eljárás inkább csak átmeneti tápanyaghiányok megszüntetésére alkalmas, hosszabb távú táplálásra nem. A kijuttatás ideje alapján alap-, indító- és fejtrágyázást különítünk el. Az alaptrágyázást a tenyészidőszakon kívül, általában ősszel végezzük. Célja egy tápanyagtartalék képzése a hosszabb ideig ható trágyaféleségek beforgatásával a művelt talajréteg teljes mélységébe. Az indító trágyázást közvetlenül a vetés, illetve a kiültetés előtt végezzük, a tápanyagokat gyorsan felvehető formában tartalmazó trágyák felhasználásával. Célja a kezdeti fejlődés segítése. A fejtrágyázást a vegetációs időben végezzük gyorsan ható trágyaszerekkel. Célja a tápanyagigény folyamatos és egyenletes kielégítése az egész tenyészidő folyamán. A zöldségtermesztés gyakorlatában klasszikus vetésforgót leginkább csak a nagy felületen, elsősorban feldolgozóipari célra termesztett zöldségkultúrák esetében alkalmaznak. E növényeket (pl. csemegekukorica, zöldbab, zöldborsó, vöröshagyma, sárgarépa) szántóföldi növényekkel kombinált vetésforgókban termesztik. E vetésforgókban a zöldségnövény a főnövény, az kerül a legjobb értékű elővetemény után és annak az öntözése élvez prioritást. A gyakorlati zöldségtermesztésben számos tényező munkál a klasszikus vetésforgó megvalósíthatósága ellen. Mindenekelőtt kicsi az átlagos üzemméret, sokszor még egy-két növény gazdaságos termesztésére is alig elegendő a rendelkezésre álló terület. A zöldséghajtatásban és a szabadföldi támrendszeres termesztésben monokultúrás 33

termesztés folyik. A vetésforgó fő lényegének, az elővetemény elméletnek (ami szerint minden növény hatással van az adott területen utána következő növényre) a részleteit a zöldségtermesztőknek is ismerniük és alkalmazniuk kell. A talajművelés célja a talaj víz-, levegő- és tápanyagforgalmának befolyásolása, valamint a gyomok irtása. A talajművelési eljárásokat három nagy csoportba oszthatjuk. - Az alap talajművelés célja termékeny, gyomban szegény talajréteg kialakítása és fenntartása. Ide a tarlóhántás (eszköze a tárcsa), a tarlóhántás ápolása (tárcsa, kultivátor), a tarlóhántás lezárása (henger, fogas) és a szántás (eke) tartozik. A zöldségtermesztésben az alap talajművelést általában ősszel végzik, de egyes esetekben kora tavasszal, illetve kettős termesztés vagy áttelelő termesztés esetén akár a nyár folyamán is történhet. - A vetés előtti talajelőkészítés célja a jó vetőágy kialakítása. Ez aprómorzsás, ülepedett, sima és gyommentes terület létrehozását jelenti. Eszközei a tárcsa és a borona vagy a kultivátor, valamint apró magvú növények esetében a henger. E művelet elvégzése a szabadföldi zöldségtermesztésben fajtól és termesztéstechnológiától függően február végétől a nyár végéig bármikor előfordulhat. Ehhez a műveletcsoporthoz sorolható a bakhátak és ágyások kialakítása is. - A növényápoló talajművelés célja a megfelelő talajállapot fenntartása a vegetáció során, a növényállomány mechanikai gyomírtásával, a talajfelszín porhanyításával, esetenként tömörítésével. Eszközei jellemzően a kultivátor és a fogasborona. A zöldségnövények döntő többségét a termesztési gyakorlatban ivaros módon, tehát vetőmaggal szaporítjuk. Ivartalan szaporítást elsősorban akkor alkalmazunk, ha az adott zöldségnövény nem hoz csíraképes magvakat (pl. fokhagymát sarjhagymával, tormát gyökérdugvánnyal), vagy ha magról szaporítva a fajtatulajdonságok nem őrződnek meg biztonsággal (pl. rebarbarát tőosztással). A gyakorlat szempontjából az ivaros szaporítási eljárások két nagy csoportra különíthetők el, állandó helyre vetésre és palántázásra. Zöldséghajtatásban a gyökérzöldségek kivételével minden esetben palántázást alkalmazunk, míg szabadföldön mindkét módszer széleskörűen alkalmazott. Az állandó helyre vetés előnye, hogy olcsóbb és egyszerűbb eljárás, valamint alkalmazásával a gyökérzet mélyebbre hatoló lesz javítva ezzel az állomány szárazságtűrését. Hátránya, hogy kevésbé kiszámítható, bizonytalanabb eredményű eljárás, így nagyobb a területegységre eső vetőmagigénye. Ezen kívül kiegyenlítetlenebb állományokat és hosszabb tenyészidőt eredményez. A helyrevetés fő paraméterei a vetési idő, a vetési mélység, a vetés módja és a felhasznált vetőmag mennyisége. A vetési időt az adott növény hőigénye, a rendelkezésre álló terület időjárási és talajviszonyai, a piaci igények és az adott fajta tenyészideje határozzák meg. A vetési mélység leginkább a vetőmag méretétől függ, de megállapításánál 34

figyelembe kell venni a csírázás időtartamát, valamint a talaj szerkezetét és nedvességtartalmát is. A vetés módját illetően üzemi szintű termesztésben szinte kivétel nélkül géppel, soros elrendezésben vetjük a magokat. A vetőmag mennyiségét az elvetendő csíraszám, valamint az adott vetőmag ezermagtömegének és használati értékének az ismeretében számolják ki. A palántázás fő előnye, hogy biztonságosabb termesztést és kiegyenlítettebb növényállományt eredményez. Ezen túl rövidebb tenyészidőt, korábbi szedéskezdetet és nagyobb termésátlagot biztosíthat. Hátránya a helyrevetésénél jóval nagyobb költsége, valamint hogy a növényvédelmi problémák fokozottabban jelentkezhetnek. A palántanevelési technológia legfontosabb részelemei a magvetés időpontja, módja, helye és sűrűsége, valamint a palántanevelés módja és a kiültetés időpontja. A magvetés idejét a kiültetési idő és a palántanevelés várható időtartama alapján határozzák meg. A magvetés végezhető kézzel és géppel is, történhet a termesztő létesítmény talajába (szálas palánták előállításakor), szaporító tálcába (tűzdeléses palántanevelésnél), palántanevelő tálcákba (tálcás palántanevelés), illetve tápkockába vagy cserépbe. A palántanevelés legegyszerűbb és legolcsóbb módja a szabadföldi tömegtermesztésben alkalmazott szálas, a hajtatásban vagy korai termesztés céljára tálcás, valamint tápkockás illetve cserepes palántanevelést. A tápkockás és a cserepes palántanevelés történhet tűzdeléssel, illetve tűzdelés nélkül is. Tűzdelést alkalmazva palántanevelő hely és fűtőanyag takarítható meg, ugyanakkor megnöveli a palántanevelés időtartamát és kézimunka igényét. A növények megfelelő vízellátása alapvető feltétele az optimális fejlődésnek. A termesztő berendezésekben természetszerűleg csak öntözéssel biztosítható a növények vízellátása, de hazánk klimatikus adottságai miatt a korszerű, tervezhető szabadföldi zöldségtermesztésnek is alapfeltétele az öntözés. Szinte minden zöldségnövényünkre igaz, hogy öntözve biztonságosabban és gazdaságosabban termeszthető, de egyes zöldségnövények (pl. étkezési paprika, uborka, csemegekukorica) üzemszerű termesztését öntözési lehetőség biztosítása nélkül elkezdeni sem szabad. Az öntözési rendszer legfontosabb elemei az öntözési cél, az öntözési mód, az öntözési norma és az öntözési forduló. Az öntözési célok közül nyilvánvalóan a vízpótlás a legnagyobb jelentőségű. De ezen kívül öntözhetünk a termesztés előtt nedvességtároló, talajművelést elősegítő és talajátmosó; közvetlenül a vetés, illetve az ültetés után kelesztő és beiszapoló, illetve a termesztés során trágyázó, párásító és frissítő céllal. Az öntözési módok közül az esőztető öntözés a legelterjedtebb. Nagy előnye, hogy a fent említett öntözési célok mindegyikének megvalósítására alkalmas. Hátránya, hogy viszonylag vízpazarló, és hogy alkalmazása talaj- és növényromboló hatású lehet. Különösen az intenzív termesztési módokban terjed a csepegtető öntözési mód alkalmazása, amely jelentős beruházási igényű, de igen víztakarékos módszer. Tulajdonképpen csak 35

vízpótlási és tápanyag kijuttatás cél megvalósítására alkalmas. A felületi öntözési módok (árasztásos, barázdás) és az altalaj öntözés alkalmazása csökkenő jelentőségű. Öntözési norma alatt az egy alkalommal kijuttatott vízmennyiséget értjük. Konkrét értéke természetesen nagymértékben függ az öntözési céltól, valamint vízpótló öntözés esetén az adott kultúrára jellemző gyökerezési mélységtől. Akkora vízadagot célszerű kiadni, hogy a fő gyökérzónánál pár centiméterrel mélyebben nedvesedjen át a talaj, átlagos talajviszonyok mellett 1 mm öntözővíz 1 cm mélyen nedvesíti át a talajt. Az adott kultúra termesztése során összesen felhasznált öntözővíz mennyiséget idénynormának nevezzük. Öntözési forduló alatt a két egymást követő öntözés között eltelt időtartamot értjük, tehát az öntözés gyakoriságát fejezi ki. Mértéke elsősorban az öntözőberendezés kapacitásától és típusától függ, de gazdaságossági és növényélettani tényezőket is figyelembe kell venni megállapításakor. A fitotechnikai ápolási munka nagy kézimunka igényű tevékenység, tehát komoly költségtényező. Ezért fitotechnikai műveleteket üzemi szintű termesztésben általában csak a nagy termelési értéket eredményező kultúrák esetében alkalmaznak. A zöldségtermesztésben a fitotechnika körébe soroljuk az egyes növényi részek eltávolítását a növényi részek rögzítését, az oltást, a halványítást, valamint a termékenyülés és az érés szabályozását. A növényi részek eltávolítása számos zöldségnövény esetében alkalmazott technológiai elem. Ilyen művelet például a paprika, a paradicsom, az uborka és a sárgadinnye metszése, kacsozása; a hajtatott paradicsom lelevelezése; az elsősorban egyes kabakosok és burgonyafélék esetében végzett termésritkítás; a torma hajtásválogatása és oldalgyökerezése, valamint a csemegekukorica fattyazása. E műveletek fő célja, hogy a meghagyott növényi részek intenzívebben fejlődjenek és jobb minőségű terméket eredményezzenek. E műveleteket akkor érdemes alkalmazni, ha a piac megfelelő ártöbblettel honorálja az így elért nagyobb méretet és jobb minőséget. A hajtások rögzítése a támrendszert alkalmazó termesztési módok elengedhetetlen fitotechnikai művelete. Az oltást eredetileg a talajlakó korokozók és kártevők elleni védekezésül vezették be. A termesztendő fajtákat az egyes károsítókkal szemben ellenálló gyökerű növényekre oltják, így még fertőzött talajban is sikeresen lehet termeszteni. Az oltott növények gyökérzete erőteljesebb, mélyebbre hatoló, hidegtűrőbb, jobban hasznosítja a vizet és a tápanyagokat. Emiatt nagyobb lesz a növekedési erély, javul a stressztűrés, a termések nagyobbak, kiegyenlítettebbek és jobb minőségűek lesznek. A halványítás, illetve etiolálás során egyes növényi részeket részben, vagy teljes egészében elzárunk a fénytől. Ezt a műveletet a póréhagyma, a spárga, a halványító zeller és egyes salátafélék termesztése során alkalmazzák legelterjedtebben. A termékenyülés elősegítése leginkább a téli hajtatási időszakban alkalmazott művelet. Történhet a virágok rázogatásával, hormonkészítmények permetezésével, illetve 36

újabban leginkább poszméhek alkalmazásával. A vegyszeres érésszabályozás az ipari paradicsomtermesztésben alkalmazott eljárás, melynek során etilén tartalmú szerek permetezésével érik el a termések minél nagyobb fokú együttérését. A hazánkban termeszthető zöldségfélék közé nagyon sok faj tartozik és mindegyik fajnak, fajtának megvan a saját növényvédelmi specialitása. A zöldségfélék növényvédelmét még színezi az is, hogy nagyon sok zöldségfajt termesztünk szabadföldön kívül zárt termesztő berendezésekben is. Ezekben a berendezésekben viszont nem csak a hazai, hanem a nálunk egyébként szabadban nem áttelelő károsítókkal is meg kell küzdenünk. A különböző zöldségféléket tényező károsító tényezők lehetnek élettani elváltozások, különböző kórokozók, kártevők és gyomok okozta károsítások. Az élettani elváltozásoknál (levélszél barnulás, csúcsfoltosság, repedés, növekedési rendellenesség) mindig meg kell keresnünk, illetve előre ki kell küszöbölnünk a kiváltó okokat. Ezek az okok lehetnek a faj (fajta) számára nem megfelelő környezeti tényezők, de a tápanyagzavar által kialakultak is gyakoriak. Az élettani elváltozások sajátossága, hogy ha a tünetük már megjelent, akkor az orvoslásukkal rendszerint elkéstünk A tünet súlyosbodását vagy nagyobb arányú terjedését azonban a kiváltó ok megszüntetésével meg tudjuk akadályozni. A kórokozók közé soroljuk a vírusos, a fitoplazmák okozta, a baktériumos és a gombás megbetegedéseket. Mindegyikük közös jellemzője, hogy ellenük hatékonyan védekezni csak a megelőzéssel lehet. A védekezés alapja a szigorú növényvédelmi higiénia betartása, a fertőzési források megszüntetése, a fertőzésmentes szaporítóanyag használata, a betegség terjedésének megakadályozása, a kórokozó számára kedvezőtlen életfeltételek biztosítása, stb.. A vírusok ellen az előbb megnevezett megelőzési módok kiegészítéseként leghatékonyabban csak rezisztenciával rendelkező fajták használatával tudunk. A baktériumos és gombás megbetegedések ellen számos hatóanyag áll a termelő rendelkezésére. A kártevők közé rengeteg szervezet tartozik. A teljesség igénye nélkül a zöldségféléket károsíthatják a kártevők következő nagy osztályai: fonálférgek, csigák, rovarok, atkák, madarak, emlősök. Ezek a rendszertani osztályok több száz kártevőt foglalnak magukba. A kártevők elleni védekezés alapja biológiájuk (áttelelésük, fejlődésmenetük, rajzásmenetük, nemzedékszámuk, stb.) és környezeti igényeik ismerete. A korszerű növényvédelem, ezt kiegészítve különböző módszerekkel figyeli a kártevők megjelenését, és ehhez igazítja a védekezés módszerét és idejét. Gyomok okozta károsításról akkor beszélünk, ha egyes növényfajok egy csoportja zavarja a termelő tevékenységet. A védekezés mechanikai módszer, vagy herbicidek alkalmazása. A ma terjedő integrált növényvédelem egy olyan növénykezelési rendszer, amely 37

egészség- és környezetkímélő módon a károsító fajok ellen a lehető legeredményesebb módon használ fel minden alkalmas technikát és módszert, hogy azok egyedszámát a gazdaságilag elfogadható szint alatt tartsa. A zöldségnövények esetében a betakarítás nagy kézimunka-, illetve gépigényű művelet, meghatározó költségtényező. A betakarítási technológia legfontosabb jellemzői a betakarítás módja, ideje és gyakorisága. A kézi betakarítás a zöldségtermesztésben mind a mai napig nagy szerepet játszik. Ennek egyik oka, hogy egyes zöldségfélék gépi betakarítása technikailag még nem kellően megoldott. Egy másik ok, hogy a kézi betakarítás jobb minőségű árut eredményez, mint a gépi betakarítás, ezért frisspiaci célra még azon fajokat is kézzel szedik, amelyeket a feldolgozóipar számára géppel takarítanak be. A gépi betakarítás a feldolgozóipari illetve a tárolási célú zöldségtermesztésben általánosan alkalmazott gyakorlat. A szakszerű betakarítás talán legfontosabb eleme a megfelelő időpontban történő szedés, a túl korai vagy túl késői betakarítás komoly gazdasági károkat eredményezhet. Így tehát a betakarítás legmegfelelőbb idejének pontos megállapítása a sikeres termesztés egyik kulcsmomentuma. A szedési idő megállapítására általában tapasztalaton alapuló, úgynevezett szubjektív módszereket alkalmaznak. Feldolgozóipari célú termesztésben egyes fajoknál konkrét mérési eredményeken alapuló, úgynevezett objektív módszereket is használnak. A megfelelő érettségi állapot fajonként, sőt felhasználási célonként változhat. A gazdasági (vagy más szavakkal felhasználási, szedési, technológiai) érettség azt jelenti, hogy az adott termény elérte azt az állapotot, amelyet a fogyasztó vagy a feldolgozó igényel. Biológiai érettségről akkor beszélünk, amikor a növény magja már beérett, továbbszaporításra alkalmas. Egyes zöldségfajoknál a gazdasági érettség egybeesik a biológiai érettséggel (pl. paradicsom, fűszerpaprika, görögdinnye), de többségük esetében megelőzi azt. A betakarítás végezhető egyszerre, egyetlen szedéssel vagy ismételve, többszöri szedéssel. A gyakoriság meghatározásához a piaci igényeket és a termény minőségét kell figyelembe venni. A tárolás eredményességét meghatározó tényezők közül talán a legalapvetőbb a faj és a fajta. A hosszú ideig tárolható zöldségfajoknál (pl. vöröshagyma, gyökérzöldségek, fejes káposzta) a hosszú tenyészidejű fajták tárolhatósága általában jobb, mint a rövid tenyészidejűeké. A betárolt termény állapota alatt leginkább annak egészségi állapotát, sérülésmentességét és nem utolsó sorban szárazanyagtartalmát értjük. E tulajdonságokra alapvető befolyással vannak a környezeti tényezők (csapadék, talajtípus), az alkalmazott termesztéstechnológia (tápanyagutánpótlás, öntözés, növényvédelem, betakarítás) és a fajta is. A tárolási körülmények is alapvetően meghatározzák a tárolás sikerességét. A melegkedvelő zöldségek ideális tárolási hőmérséklete 10°C körüli, a hidegtűrőké 0-4°C. 38

Mindkét csoport tárolása számára a 90-95%-os páratartalom a legkedvezőbb. A zöldségfélékre is vonatkozik az az általános megállapítás, hogy az áruvá készítés során válik igazi áruvá. A jól előkészített áru kelendőbb, értékesebb, hosszabb ideig szállítható és használható fel, valamint könnyebb a szállítása. Az áruvá készítés egy összetett munkafolyamat, amely magába foglalja a tisztítást, a válogatást és osztályozást, illetve a csomagolást. A tisztítás során az adott termény esetében az áruhoz nem hozzátartozó felesleges növényi részeket, illetve a külső szennyeződéseket távolítjuk el. A tisztítást a válogatás és az osztályozás követi, melyeket általában egy műveletben végzünk el. A válogatás (vagy selejtezés) célja, hogy az adott tételből kivegyük a még a minimumkövetelményeknek sem eleget tévő (pl. beteg, sérült) terményeket. Az osztályozás során pedig az így átválogatott tétel terményeiből a szabvány előírásainak megfelelően egyöntetű csoportokat képezünk. Az osztályozás alapja a minőség, és a méret. Az áruvá készítés záró művelete a csomagolás, amely védi az áru minőségét, épségét, akadályozza a párologtatást és egyes esetekben fagyvédelmet is nyújthat, valamint könnyíti az áru szállítását és elosztását. Ezen túlmenően a csomagolás figyelemfelkeltő és vásárlásra késztető is lehet és nem utolsósorban a kötelezően feltüntetendő információkat is a csomagoláson helyezik el.

39

Kutatási terv elkészítése a kedvezményezetti kör programba való bekapcsolódásának felmérésére

A gazdálkodókban saját tevékenységüket elősegítendően folyamatosan megfogalmazódik az a kérdés, hogyan tudnak eredményesebbé válni. Saját gazdasági méretüktől, a folytatott gazdálkodási tevékenység jellegétől, technikai felszereltségüktől és nem utolsó sorban szakmai felkészültségüktől függ, hogy milyen együttműködésben érdekeltek. A jelen piaci viszonyai között, amikor nemcsak az árutermelés és kereskedelem, hanem a pénzpiac is rendkívül erősen globalizálódott, az országhatárok egyre inkább eltűnnek, egyszerűen fel sem lehet tenni azt a kérdést kellő szakmai és piaci tájékozottság ismeretében, hogy kell-e egyáltalán szövetkezni. A szövetkezet alapítása az egyének önállóságát megőrző, számukra a gazdálkodásukhoz szükséges kiegészítő tevékenységet folytató gazdasági szervezet létesítése. A tagok és a szervezet jogait és kötelezettségeit, cselekvési szabadságát és korlátait minden kultúrállamban törvények állapítják meg. Magyarországon a törvények értelmezőinek és alkalmazóinak igen nagy a „mozgástere”. Ezért is lett nálunk a szövetkezet-alapítás bonyolult és eléggé hosszadalmas tevékenység. De nemcsak ezért időigényes az alapítás előkészítése, hanem a társadalomban, főként vidéken elmélyült bizalmi válság miatt is. Ez minden közösségi kezdeményezést beárnyékolt. A bizalmatlansági gátak ledöntése - vagy legalább oldása - nélkül eredményes gazdasági együttműködés el sem kezdődhet, szövetkező közösségnek pedig még a gondolata sem merül föl. A bizalomhiány okai: a rossz tapasztalatok, a tájékozatlanság, a félrevezetés és a kiszolgáltatottság. Ezek az okok társadalmunkban annyira általánosan és olyan magas hatásfokon vannak jelen, hogy leküzdésük csak fokozatosan, a közösség szándékainak és motivációinak feltárásával, az együttműködést gátló tényezőket feloldó módszeres ismertető, oktató, szervező munkával lehetséges. Ehhez nem elég a már élő szövetkezetekről szerzett teljes mélységű tájékozottság, hanem ismerni kell a létesítendő szövetkezet befogadó társadalmi-gazdasági közegét is. Ez a folytonosan változó és szinte minden településen egyedi sajátosságokat hordozó környezet a saját szemszögéből ítéli meg bármilyen együttműködés szükségességét. A szövetkezet létrehozását előkészítő kutatás és interjúk során fel kell tárni és a partnerekkel történő előkészítő megbeszélésen világossá kell tenni, hogy: 40

I.

a kezdeményezők elszigetelt szűk körű törekvéseivel vagy szélesebb társadalmi csoportigényeivel állunk szemben?; II. milyen helyi tapasztalatok ösztönzik vagy gátolják a szövetkezést?; III. volt-e sikertelen együttműködési kísérlet?; IV. milyen méretű az együttműködéssel rokonszenvező csoport?; V. milyen a rokonszenvezők csoportjának: A. szakmai, B. foglalkozási (teljes- vagy részfoglalkozás fűzi a mezőgazdasághoz?) C. tulajdonosi és D. kor szerinti összetétele? VI. milyen szövetkezetet, illetve szövetkezeteket akarnak létrehozni ? VII. milyen eredményesek piaci (beszerzési-értékesítési) kapcsolataik? VIII. mennyire tájékozottak a szövetkezeti alapelvek, célkitűzések témáiban? Ezzel összhangban a szövetkezet megalakulásának előkészítéséhez szükséges vizsgálatok és teendők magukba foglalják a következőket:

a) Első lépés: Tájékozódás a helyi gazdaság állapotáról, statisztikák, dokumentumok, írott anyagok alapján. Második lépés: Tájékozódás a helyi gazdaság állapotáról és a helyi lakosság anyagi helyzetéről, valamint korábbi szövetkezeti tapasztalatairól az önkormányzati vezetők szóbeli közlései alapján; b) Harmadik lépés: Reprezentatív minta bevonásával kérdőíves interjú, majd ennek alapértékelését követően megbeszélés a szövetkezésre igényt tartó néhány - legfeljebb 10 - személlyel saját szövetkezeti tapasztalataikról és elképzeléseikről; c) Negyedik lépés: SWOT-analízis készítése az a-b-c. lépések alapján a településről; d) Ötödik lépés: Nyilvános előadás (előadások) a helyi érdeklődők számára. Utána vita az alapításra vállalkozókkal; e) Hatodik lépés: A megalakulás adminisztratív anyagainak előkészítése és eljuttatása az érdekeltekhez; f) Hetedik lépés: A megalakulás törvényes aktusa (részvétel, segítség a levezetésben);

41

Vertikális és horizontális szakmai, gazdasági és technológiai együttműködési lehetőségek feltérképezése, elemzése Az együttműködési szükségszerűség gazdasági okai Az előző fejezetben vázoltak alapján lehetséges, az ökológiai adottságokon alapuló termelési szerkezet kiválasztásán túl a gazdasági szereplőknek nem lehet figyelmen kívül hagynia a termelés és a piacra juttatás méretgazdaságosságának e. Ebből következően a település termőterületének revitalizációja keretében megvalósítandó fejlesztések során e szempontrendszer mérlegelése egyéni és közösségi szinten is elkerülhetetlen. Tekintettel a tulajdon- és használati- szerkezet elaprózottságára, magától értetődő, és közgazdasági összefüggéseken keresztül is igazolható, hogy életképes gazdálkodás csak együttműködések keretében realizálható. A gazdálkodás életképességének fogalma hétköznapi értelemben azt jelenti, hogy a gazdálkodási tevékenység, vagy egy vállalkozás egész tevékenysége a jövőben is folytatható lesz. Ennek megállapítása alapulhat szubjektív értékelésen és objektív kritériumok alapján, ám ez utóbbiakkal kapcsolatban a tanulmány elején le kell szögezni, hogy nincs általános érvényű kritériumrendszer. A neoklasszikus közgazdaságtan kimondatlanul, de mégis feltételezi, hogy azok a vállalkozások működhetnek hosszú távon, amelyek szabad versenyes piacon képesek az ún. normál profit kitermelésére állami támogatás nélkül. A „normál profit kitermelése” annyit jelent, hogy a felhasznált termelési tényezők (tőke, munka, természeti erőforrások stb.) azonos kockázati szint mellett - más kombinációban sem volnának hatékonyabban felhasználhatók, ezért a normál profit megléte az életképesség egyik alapfeltétele. Ugyanakkor ez egyrészt csak szükséges, de nem elégséges feltétel, másrészt a gyakorlati vizsgálata is nehézségekbe ütközik, elsősorban az igen részletes adatszükséglet miatt. Amennyiben az életképesség feltétele, a normál profit megléte nem teljesül, akkor a tevékenység még nem lehetetlenül el azonnal, de mivel az erőforrások az alternatív felhasználási lehetőségekhez képest rosszul hasznosulnak, a piacgazdaság szabályai szerint hosszú távon a tevékenység nem tartható fenn. Az életképességi kritériumok konkrét agrárágazati alkalmazásának megértése a standard fedezeti hozzájárulás (SFH) és az európai méret egység (EME) fogalmán alapul. E fogalmak a mezőgazdasági üzemek méretének jellemzéséhez, és a hatékonyság vizsgálatához egyaránt felhasználásra kerülnek. 42

A standard fedezeti hozzájárulás (SFH) fogalmát az Európai Unió a 85/377/EEC Bizottsági Határozatban definiálja, és egyes termelési ágazatok tartós jövedelemtermelőképességét8 jellemzi. A standard fedezeti hozzájárulás a kibocsátás értékének (termelési érték) és meghatározott közvetlen költségeknek az egyenlege. A figyelembe vett költségek köre egyezményes, és kiválasztásukban a legfontosabb szempont volt, hogy a termeléshez könnyen hozzárendelhetők legyenek. Egy üzemág SFH-ja a standardizált termelési érték és az üzemágra közvetlenül elosztható változó költség különbsége. A termelési érték magában foglalja az értékesítés, a természetbeni járadék és a készletváltozás értékét mind az elsődleges és másodlagos termékekre vonatkozólag. Az SFH számításokban felhasznált áraknak un. „üzemkapu-árak”. A költségek esetében a közvetlen változó költségek vehetők figyelembe a felhasználáshoz kapcsolódó támogatások nélkül. A támogatások közül azokat kell csak figyelembe venni, amelyek az üzemági termeléshez közvetlenül kapcsolódnak, például a termékhez vagy a megművelt területhez köthetők, és értelemszerűen nem vehetők figyelembe a gazdálkodó szervezetek működési és egyéb támogatásai. A „standard” jelző azt jelenti, hogy az SFH értékek 3 vagy 5 éves időszakok átlagértékeit jelentik (évente számított 3 vagy 5 éves mozgóátlag), ezzel egyenlítve ki a rövid távú gazdasági ingadozásokat. Az SFH tehát egy pénzértékben kifejezett gazdasági jellemző, amit üzemágakra határoznak meg, és az üzemág termelési alapegységére fejeznek ki: ha-ra vagy db-ra. A fentiek alapján az SFH-t tehát értelmezhetjük úgy, hogy az a termelés alapegységére jutó átlagos fedezettermelési potenciál, vagy átlagos fedezettermelési képesség. Használatával egyrészt meghatározhatjuk egy konkrét gazdálkodási tevékenység illetve ágazat teljes fedezettermelő képességét, ha a termelés naturális mennyiségét (ha vagy db) megszorozzuk a vonatkozó SFH értékkel, illetve egy gazdálkodási egység minden ágazatára kiszámított fedezet-termelő képességek összege megadja a gazdálkodási egység egészének fedezet-termelő képességét. Az egyes ágazatok fedezet-termelő képessége természetesen nem csak a növényfajonként, de esetenként technológiai feltételektől, termelési intenzitástól függően is eltérő lehet. Jól példázzák ezt a célterületen a termesztés szempontjából figyelembe vett 8

A számítási alaphoz jelentős mértékben hozzájárult, hogy az Európai Unió 1965-ben létrehozta a mezőgazdasági üzemek jövedelmére és üzleti tevékenységére vonatkozó számviteli adatok gyűjtésére szolgáló hálózatot, amit angolul Farm Accountancy Data Network-nek (FADN) hívnak. Az SFH és EME definíciókhoz és számításokhoz ez az adatbázis szolgált alapul.

43

néhány növényeknek a 4. táblázatban bemutatott, a termesztéstechnológiától függően eltérő SFH értékei. Megnevezés Mértékegység Közönséges búza ha Szemeskukorica ha Burgonya ha Friss zöldségfélék, dinnye, szamóca - szabadföldi és ha alacsony takarás alatt, szántóföldi vetésforgóban Friss zöldségfélék, dinnye, szamóca - szabadföldi és ha alacsony takarás alatt , kertészeti vetésforgóban Friss zöldségfélék, dinnye, szamóca - járható ha takarás (üvegház, fóliasátor) alatt Virágok - szabadföldi és alacsony takarás (síkfólia, ha fóliaalagút, hollandiágy) Virágok - járható takarás (üvegház, fóliasátor) alatt ha Szántóföldi szaporítóanyag (magvak és palánták) ha Illóolaj-, gyógy- és fűszernövények ha Konyhakert ha Belterjes (intenzív) gyep (rét és legelő) ha Külterjes (extenzív) gyep (rét és legelő) ha Gyümölcsültetvények, mérsékelt égövi friss ha Gyümölcsültetvények, héjasok ha Nem minőségi borszőlő ültetvények ha Csemegeszőlő ültetvények ha Faiskolák ha Egyéb ültetvények ha

SFH érték 174 010 164 505 989288 667 935 785 722 8 690 789 5 733 665 18 725 188 125 472 410 704 639 220 59 876 57 436 532 543 507 446 378 997 793 754 1 885 775 1 420 969

4. táblázat Néhány termesztett növény SFH értéke Az SFH mindig pénzértékben kifejezett mennyiség, aminek van egy váltószáma: az „európai méret egység” (EME). A standard fedezeti hozzájárulás (SFH) fogalmát 1999-ben vezették be, 1 EME = 1200€ (illetve annak megfelelő érték nemzeti valutákban kifejezve), amit az EU-ra egységesen határoztak meg, és az infláció követésének érdekében időnként megemelhetik. A gazdálkodó egységek ökonómiai méretét EME-ban fejezik ki, és ezt felhasználva méretkategóriák kerültek kialakításra (5. táblázat /ld. a következő oldalon/). Az életképes üzem meghatározása során a méret szerinti besorolásra alkalmazott EME határérték meghúzásánál nincs egységes európai gyakorlat, Magyarországra ezt az értéket – a legtöbb európai országéhoz hasonlóan - 2 EME szintben határozták meg. (A 2 EME érték az EU 27-ben 12 országra vonatkozik, ennél kisebb (1 EME) Ciprus, de az életképes üzem minimális mérete Csehországban és Olaszországban 4 EME, Szlovákiában 6 EME, Németországban, Franciaországban, Máltán, Ausztriában, Luxemburgban, a 44

skandináv országokban, és Észak-Irországban 8 EME, Belgiumban, Hollandiában és az Egyesült Királyság többi területén 16 EME.)

Méretkategóriák I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X.

Mérethatárok 1 (EME) <2 2-4 4-6 6-8 8-12 12-16 16-40 40-100 100-250 > 250

Mérethatárok 2 (EME) <4

Elnevezés nagyon kicsi

4-8

kicsi

8-16

kis-közepes

16-40 40-100 > 100

nagy- közepes nagy igen nagy

7. 5. táblázat Az Európai Méret Egység (EME) szerint kialakított, mezőgazdasági üzemekre vonatkozó méretkategóriák Összevetve az első fejezetben jelzett – a kárpótlás, a részarány-kimérés és egyéb úton szerzett – tulajdonszerzésből fakadó gazdálkodási egységek méretét az SFH adatok alapján számítható minimális birtoknagyságokkal, bizonyítottnak tekinthető, hogy fenntartható gazdálkodás a kialakult tulajdonviszonyok sérelme nélkül csakis összefogással folytatható. Ugyanakkor az is igazolható, hogy a teljes terület megfelelő koordinációval 100 millió Ft-os fedezet termelésére képes.

Az együttműködés tartalmi elemei A méretgazdaságosság üzemi szintű hiányának feloldása az együttműködés kereteiben azáltal történhet meg, hogy az önállóan gazdálkodók egyéni szintjén jelentkező fajlagosan magas költségeket közös szolgáltatásokkal csökkentjük. Nyilvánvaló, hogy ezek a költségek a tevékenység különböző szakaszaiban eltérő jellegűek és eltérő módszerek lehetségesek ezek feloldására mind a horizontális, mind a vertikális kapcsolatban. Szűken értelmezett közgazdasági értelemben az 1990 előtti termelőszövetkezetek is ezt a méretgazdaságossági hátrányt kísérelték meg feloldani, igaz, hogy az eredeti tulajdon, és ezáltal az érdekeltség súlyos sérelmét idézve elő. Nem hagyható tehát figyelmen kívül, hogy az együttműködés milyen tartalommal, milyen mélységgel, és egyidejűleg milyen érdekviszonyok mellett kerül kialakításra.

45

Horizontális kapcsolatok A horizontális együttműködés azonos, vagy hasonló tevékenységet ellátó gazdálkodók között jön létre. A horizontális együttműködés célja és lehetséges okai általában: − költségek és kockázat megosztása, − szükséges beruházások helyettesítése, − gazdaságos méret elérése, versenyerő növelése, − belépés új piacokra, − részesedés új értékesítési lehetőségekből, − kereskedelmi korlátok leküzdése, − kínálat diverzifikálása, − inputok hatékonyságának javítása, − vevőktől, szállítóktól való függés csökkentése, − új vállalatirányítási módszerek, technológiai eljárások megismerése, − kormányzati döntéshozatal befolyásolása. A horizontális együttműködés létrehozható jogi keretek nélkül, polgári jogi szerződés formájában is. Az élelmiszergazdaság területén ilyen formájú kapcsolatra vannak példák a termelők társulására a termeléshez kapcsolódó műszaki fejlesztési tevékenységre. A horizontális együttműködés legjellemzőbb jogi formája ugyanakkor a szövetkezet, amelynek tevékenységi szintjei eltérőek lehetnek, így − értékesítési ügynökség (a mezőgazdasági termelők termékeit elhelyezik a piacon, azaz piacot keresnek a megtermelt termékeknek) − alkuszövetkezet (elkülönült mezőgazdasági termelők a kereskedőkkel és feldolgozókkal szembeni alkupozíciójuk erősítése érdekében a termékeiket kollektívan értékesítik; tagjai számára piacinformáció szolgáltatást, illetve közvetítést végeznek) − tulajdonképpeni marketingszövetkezet (termelést is integráló forma; nemcsak piaci információt ad, hanem termelési tanácsadást is végez) − feldolgozó, kereskedelmi szövetkezetek (az élelmiszertermelés második – feldolgozási, esetleg harmadik – elosztó kereskedelmi – fázisát is magában foglalja). Amennyiben a kisebb piaci szereplők valamilyen szinten ellensúlyozni szeretnék más vállalatok erőfölényét, horizontális hálózatokat hozhatnak létre, melyek alapvető jellemzője, hogy a kapcsolatban nincs egy meghatározó szereplő. A megfelelő koordináció mégis feltételezi, hogy ezt a funkciót valakinek el kell látnia, aki lehet a hálózat egyik tagja, vagy esetleg egy külső szereplő. A horizontális hálózat kifejezést elsősorban a marketing 46

használja, és a következő előnyöket várja tőle: − kínálat bővítése, diverzifikálása, − költségmegtakarítás közös beszerzés révén, − közös marketingtevékenység folytatása, − oktatás, továbbképzés megvalósítása, − innovációk végrehajtása. Fontos tényező, hogy egy hálózatba tartozó vállalkozások átlagosan több erőforrással rendelkeznek, mint nem hálózatosodott társaik és teljesítményük is nagyobb. Egy 2007-ben végzett reprezentatív minisztériumi felmérés szerint a hazai kis- és középvállalkozások fele vett részt formális vagy informális együttműködésben. (GKM, 2007) A termékpályák jól körülhatárolható és eredményes tevékenységet folytató önálló szervezetek integrációjának meghatározó formáját jelentik a stratégiai szövetségek. Akkor kerülnek előtérbe az ilyen integrációs megoldások, amikor olyan szervezetek együttműködésére kerül sor, amelyek önállóságukat szeretnék megőrizni, viszont a szerződéses kapcsolatnál szorosabb együttműködést tartanak szükségesnek a tranzakciós költségek csökkentése, az egyéni eredményesség, és a termékpálya hatékonyságának növelése érdekében. Alapvetően ez a stratégiai szövetségi elv vezérli a szövetkezetek létrehozását, működését. A hasonló rendeltetésű eszközökkel és kompetenciákkal megvalósuló versenytársi együttműködések két csoportra oszthatók: − az ún. additív és − a versenyt megőrző szövetségekre. Az additív típusú szövetségek létrehozását egyfelől a feladat nagyságrendje, másfelől a gazdaságos termelés követelménye indokolhatja, míg a versenyt megőrző szövetségeknél a két tényező közül csak az utóbbi szempont játszik valódi szerepet. A feladat nagyságrendje által diktált additív együttműködés gyakran olyan bonyolult kutatási, fejlesztési, termelési, értékesítési problémák megoldására irányul, amelyek realizálásához a szövetség tagjai külön-külön nem rendelkeznek elégséges anyagi és szellemi erővelA kooperáció kiterjed az értékalkotó folyamat (fejlesztés, termelés, értékesítés) egészére, melynek eredményeként a partnerek közös termékkel jelennek meg a piacon. . Ugyanakkor additív jellegű szövetséget jelent a piacon való megjelenés, amennyiben a partnerek egyenként nem képesek annak az igényei által felvetődő teljes választék kielégítésére. Az additív szövetség keretében emellett nemcsak azért egyesíthetik erőfeszítéseiket a partnerek, mert egyedül önállóan nem lennének képesek a tervezett feladat elvégzésére, hanem a széria-termelésből, a fix 47

költségek megosztásából eredő nagyságrendi megtakarítások elérése is motivációs tényezőt jelenthet. A versenyt megőrző szövetség elsősorban résztevékenységek közös végzésére terjed ki. Az együttműködő felek továbbra is saját termékeiket kínálják a piacon, de az azokat létrehozó folyamat bizonyos elemei, vagy az értékesítő-forgalmazó hálózat közös. Ez a fajta kooperáció azért nevezhető versenyt megőrző szövetségnek, mert a piaci versengés változatlanul fennmarad a partnerek között (termékei továbbra is helyettesíthetik egymást). A megegyező képességeket és eszközöket felhasználó additív és versenyt megőrző szövetségek általában hasonló nagyságú, továbbá hasonló piaci pozícióban lévő piaci szereplőket kapcsolnak egybe. Az eltérő jellegű eszközök, erőforrások felhasználásával megvalósuló együttműködést komplementer szövetségnek nevezik, mert legalább az egyik félnek kiegészítő eszközökre (ismeretekre) van szüksége a tevékenysége eredményes folytatásához. Az eszközök és képességek komplementer jellegén nyugvó stratégiai szövetségek gyakran kapcsolnak össze eltérő nagyságú és eltérő piaci pozícióval rendelkező cégeket. Míg az additív és a versenyt megőrző szövetségek sokszor fűznek egybe kettőnél több partnerszervezetet, addig a komplementer jellegű együttműködések többnyire két fél kooperációján alapulnak. A stratégiai szövetségben együttműködő felek nem mindig végzik közösen a szövetség keretében meghatározott feladatokat. Versenytársak között létrejött stratégiai szövetségeken belül három alapvető munkamegosztási forma különíthető el: − együttes feladatvégzés, − megosztott feladatvégzés, − párhuzamos feladatvégzés. Együttes munkavégzésnek elsősorban méretgazdaságossági okai vannak. Megosztott munkavégzés esetén a szövetség egy-egy tagjára azt a feladatot bízzák, amelynek a teljesítésére alkalmas eszközök, ismeretek, feltételek az adott félnek a birtokában vannak. Ez a munkamegosztási mód lehetővé teszi a specializáció előnyeinek kihasználását, akár a hasonló jellegű anyagi és szellemi kapacitások egyesítéséről, akár az eltérő eszközök és kompetenciák kiegészítéséről van szó. A párhuzamos feladatvégzés (az együttműködő felek szimultán végeznek el azonos feladatokat) viszont ellentmond a gazdasági racionalitásnak, a nagyságrendi előnyök kihasználásának, de esetenként a stratégiai mozgástér megőrzése fontosabbnak bizonyulhat a szövetségesek számára.

48

A stratégiai szövetségekhez sok tekintetben hasonló tartalommal használják az üzleti hálózatok kifejezést is, melyeknek szintén legfontosabb tulajdonsága, hogy úgy valósul meg különböző szervezetek együttműködése, hogy megőrzik jogi önállóságukat. Az üzleti hálózat jogilag független szervezetekből, személyekből álló komplex intézmény, melynek azonos, vagy különböző gazdasági szektorban működő, a szervezeten kívüli, vagy belüli tagjai, a tagok között megosztható módon történő információáramlás során a kommunikáció széles eszköztárát felhasználva, földrajzi közelségtől függetlenül szoros formális, vagy informális kapcsolatokat tartanak fenn, melyek eredményeképpen kölcsönös függésben állnak. A horizontális stratégiai szövetségeknek sok megjelenési formája lehet attól függően is, hogy az egyes szakértők mennyire értelmezik szélesen a stratégiai szövetség fogalmát. Az egyes formákat általában aszerint különítik el, hogy mennyire szoros a kapcsolat a partnerek között, és az együttműködés milyen feladatokat lát el. Ezek alapján elkülöníthető négy csoport: − beszerzési társulások (input-beszerzések elősegítésére) − növekedés-alapú szövetségek (új piacok meghódítására) − képesség-alapú szövetségek (tudás és technológia megosztására) − többfunkciós csoport (előzőek kombinálásával) Részletesebb csoportosítást érvényesül, ha a nemzetközi kapcsolatok szintjén vizsgáljuk a horizontális kapcsolatokat: 1. laza hálózatok: elsődleges cél az érdekképviselet, piaci információk gyűjtése és feldolgozása, lobby- tevékenység, 2. beszerzési társulás: elsődleges cél a kedvező beszerzési feltételek megteremtése a méretgazdaságosság biztosításával, 3. horizontális marketingszövetség: elsődleges cél egymás érdekeinek kölcsönös figyelembe vétele, 4. szövetség központi irányító szervezettel: elsődleges cél, hogy a központi irányító szerv egyes tevékenységeket koordináljon (beszerzés, márkázás, termékfejlesztés, innováció), 5. kereszttulajdonlású szövetségek: a tagok tulajdonrészt szereznek a partnervállalatokban, így a szövetség formálisan is létezik, és az operatív tevékenység mellett a stratégiai célok az elsődlegesek, 6. vegyes vállalatok: a partnerek egy külön entitást hoznak létre, 7. többfunkciós szövetségek: többszörös célokat követnek, és a többi típus kombinációjaként alakul ki.

49

Vertikális kapcsolatok Vertikális integráció megvalósulásakor a termékpálya egyik domináns tagja irányítja az értékláncban felette, illetve alatta álló szereplőket, a kapcsolatot belső adminisztrációs döntések koordinálják, és így a termékpályára vonatkozó információk egy kézben összpontosulnak. Itt már a belső koordináció valósul meg, amely során megtörténik a szervezeti összeolvadás, és belső ellenőrzés valósul meg a központosított döntéshozó szervezeten keresztül. A vertikális koordináció során az egyes szereplők között a kapcsolat elsősorban árjelzéseken alapul, és az árak kialakulása egyre kevésbé eseti jellegű, ahogy a nyílt versengéstől a vertikális integráció felé halad a termékpálya. A vertikális koordináció szélső típusában, szabad piaci verseny esetén valamennyi tranzakció partnerkereséssel és áralkuval megy végbe. A piaci szereplők igyekeznek rövidebb-hosszabb távú szerződésekben rögzíteni áraikat, amelyek nagyságának meghatározása elsősorban a közöttük lévő erőviszonyok függvénye. Mindehhez természetesen állandósult minőségi követelmények társulnak, amihez az előállított termék tulajdonságai mellett az adott vállalkozás egyéb paraméterei (megbízhatóság, környezettudatos termelés, humán-gazdálkodás), sıt egyre jelentősebb mértékben társadalmi szerepvállalása is hozzájárul. Minél hosszabb távú szerződésekről van szó, annál közelebb jutunk a vertikális integrációhoz. Ahogy a szereplők között szorosabbá válik a kapcsolat, úgy állandósul az ármeghatározás, mely a vertikális integráció esetében vállalaton belüli adminisztratív döntéssé alakul. A mezőgazdasági termelés szintjén az utóbbi évtizedekben a vertikális koordináció nyílt piaci formái visszaszorulnak, és helyüket a termelési és marketingszerződések veszik át, azonban a vertikális integráció aránya ennek ellenére még alacsony.

6. ábra A vertikális koordináció módszerei a termékpályára való ráhatás alapján

50

A vertikális koordináció legfontosabb motivációi: − A tranzakciós költségek csökkentése. − Fokozott képesség az innovációra és diverzifikációra: = a hátrafelé megvalósuló integráció lehetővé teszi speciális inputok felhasználását, amely hozzájárul a végtermék jobb minőségéhez, megkülönböztethetőségéhez = az előrefelé megvalósuló integráció pontosabb és aktuálisabb piaci információkhoz való hozzáférést eredményez, ami lehetővé teszi a piaci igényeknek való gyorsabb megfelelést. − Kockázatának csökkentése: a kereslet-kínálat bizonytalanságának az árak ingadozásának csökkentésével. − Jobb piaci pozíció: a vertikális koordináció jelentős piaci belépési korlátot jelent a magas méretgazdaságosság és nagy tőkeigény révén. − Hatékonyabb információcsere és szervezeti struktúra: csökken a külső információigény. A fogyasztói igényekre vonatkozó ismereteket és előrejelzéseket a termékpálya valamennyi szakaszában felhasználhatók, és segíti a hatékonyabb (esetlegesen speciális) szervezeti megoldások bevezetését. Az élelmiszeripari ágazatok sajátosságai tovább növelik a koordináció jelentőségét: − a termék romlandósága − szezonalitás − nagy környezeti kitettség − heterogén termelői szféra − a termékpálya szakaszok időbeli összehangolás − immobil eszközök használata − fokozott fogyasztói figyelem a termék minőségével és előállításával kapcsolatban. Az előnyök mellett jelentős tényezők szólnak a koordináció ellen is, legalábbis a teljes integráció ellen. Főleg igaz ez az élelmiszeriparban, ahol igen jelentős átalakítási tevékenységek zajlanak az egyes termékpálya szakaszokon belül. A szorosabb koordináció ellen ható tényezők: − csökkenő rugalmasság: a technológiai változásokat nehezebben tudja követni, mint egy-egy specializáltabb vállalkozás. − tompuló ösztönzők: az egyes szakaszok között nem érvényesülnek a piaci ösztönzők − inputok biztosításának csökkent hatékonysága: a kevésbé jövedelmezően, esetlegesen veszteségesen előállítható inputanyagokat is biztosítani kell, 51

elesik a szállítók versenye révén megvalósuló előnyöktől − nagy tőkeigény: ezek elmaradó hasznát meg kell haladnia a koordinációval elérhető plusz jövedelemnek. − merev szervezeti struktúra: az eltérő vertikális szakaszok eltérő szervezeti megoldásokat igényelhetnek. A termékpálya egészének együttes kezelését az helyezi előtérbe, hogy a mezőgazdaság alapvető problémái nem oldhatók meg az élelmiszer termékpálya teljes rendszerének figyelembe vétele nélkül. Rendszeresen észlelhetők működési zavarok az egyes ágazatok termékpályáin, amelyekre jelenleg az utólagos kezelések a jellemzőek. Ezek azonban csak átmeneti megoldások, sőt egyes esetekben tovább növelik a problémát. Ezzel ellentétben a termékpálya-szemlélet a válságok kialakulásának megértését segítve lehetőséget biztosít azok megelőzésére. A termékpályákon működő nagyszámú szereplő koordinált működése hozzásegíthet a fogyasztói kereslet hatékony és versenyképes kielégítéséhez, a hazai termelők által előállított termékek biztonságos piaci értékesítéséhez. A piaci koordináció egyre nagyobb jelentőséggel bír, mert az értékesítési csatornák megváltoztak, a vásárlói igények magasabbak, specifikáltabb termékeket igényelnek, és előtérbe kerültek a szigorúbb minőségi normák. A termékpálya menedzsment a vertikális koordináció hatékony eszköze, amelynek célja az individuális erőfeszítések koordinációja a termékpálya közös céljainak hatékony elérése érdekében. Az agrárágazatban hagyományosan két módon valósul meg a vertikális koordináció: − piaci szereplő vagy szereplők irányításával piaci koordináció − állami beavatkozáson alapuló ún. bürokratikus koordináció. Az, hogy koordinációra szükség van ebben a szektorban, a termékek jellegéből is adódik. A kapcsolatok jellegét és a tranzakciós költségeket alapvetően három tényező befolyásolja. Mezőgazdasági termelés esetén különös szerepe van a bizonytalansági tényezőnek. Bár számos újítás lát napvilágot, és kerül a mindennapi használatba a mezőgazdasági termelésben, a legfőbb kockázatot még mindig az időjárásnak való nagyfokú kitettség jelenti. Az időjárás változékonysága, nem beszélve az egyre gyakoribb szélsőséges viszonyokra, nagymértékben meghatározza a termés mennyiségét, minőségét, illetve azok szinten tartása ugrásszerűen növelheti a költségeket. Ez a kockázat elsősorban a termelőket érinti, hiszen a feldolgozási és értékesítési folyamatok kitettsége jóval kisebb. Ezt a kockázatot megszüntetni nem lehet, de a kedvező feltételek kihasználása, és a kedvezőtlenek hatásainak csökkentése elérhető az integrációs folyamat során. Hasonló kockázatot rejt a mezőgazdasági termékek romlandósága, mely speciális követelményeket 52

támaszt az ipari termeléshez képest. A termékek minőségének megőrzése és ennek költsége az egyik legfontosabb meghatározó tényezője annak, hogy a különböző tranzakciók lebonyolításához a felek milyen szervezeti formát választanak. Ez a tulajdonság a termékpálya valamennyi szereplőit érinti, hiszen a feldolgozott termékek élettartama és felhasználhatósága ugyanúgy korlátozott, mint a nyers termékeké. Jelentős az egyedi sajátosságú beruházások szerepe is. Az élelmiszerek előállításához szükséges felszerelések és technológiai eljárások, amelyek például a talajműveléshez, a feldolgozáshoz és a szállításhoz kellenek, magasan specializáltak lehetnek. Ezért alkalmazásuk korlátozott lehet, csak meghatározott körben van rájuk kereslet és kínálat, azaz speciális piacuk van. Hasonlóképpen előfordulhat, hogy a mezőgazdasági termékek előállításához és feldolgozásához szükséges szellemi képességek és szakértelem szintén nagyon speciálisak, amelyek csak meghatározott tevékenységi körben alkalmazhatók. Ezen túl fontos kiemelni a gazdaságos méretre való törekvést. A vertikális koordináció legfontosabb szerepe a bizonytalanság mind a termelő, mind a feldolgozó (kereskedő) részéről történő csökkentése, a jövedelmek stabilitásának növelése, a tranzakciós költségek csökkentése az önállóság és rugalmasság megtartása mellett. A mezőgazdasági termékekre különösen jellemző volt a nyílt piaci tranzakció, azonban ahogy nőtt a termékek minősége és nyomon követhetősége iránti igény, úgy kerültek egyre inkább előtérbe a különböző szintű szerződéses kapcsolatok. Az agrárágazatban az ipari termeléshez képest jóval nagyobb szerepet kapott az ún. kvázi vertikális integráció. A vállalatok megtartják önállóságukat, és nem állandó, de hosszú távú kapcsolatot építenek ki. Jellemző, hogy mindkét fél befektetéseket eszközöl a kapcsolat fenntartásáért, bár ennek mértéke közel sem azonos. A kialakítható koordináció típusát és erősségét a termékpálya jellege mellett erősen befolyásolja, hogy melyik gazdasági szereplő integrálja a többieket. Az 1980-as évek végéig az élelmiszeriparban ezek a feldolgozó vállalatok voltak, majd a rendszerváltozás után ezt a szerepet egyre dominánsabban veszi át a kiskereskedői réteg, azonban az utóbbi időben egyre nagyobb szerepet igyekeznek kivívni maguknak a mezőgazdasági termelők is mind beszerzési, mind értékesítési oldalon. A termelői szervezetek képesek lehetnek a feldolgozó és kereskedő vállalatok túlzott befolyását mérsékelni, és megerősödésükkel bizonyos termékpályákon a kereskedők dominanciájára épülő vertikális integráció helyett egy kétpólusú koordináció jöhet létre. A vásárlói szokások átalakulásával a kiskereskedelmi láncok lassan egyeduralkodóvá válnak a fogyasztónak történő értékesítés terén, viszont a megelőzı vertikális lépcsőfokok egyre növekvő mértékben a termelői csoportok irányítása alá kerülhetnek. Így az alapanyagtermelés mellett a feldolgozás, csomagolás, logisztika feladatait is képesek ellátni. A termékvertikumban meglévő két nagy irányító szerv természetesen állandó befolyással van 53

a másikra, és az egymásra utaltság mellett is erős harcot folytatnak, mely számos területre kiterjed, és eredményét mutatja, hogy pl. melyikük márkaneve alatt kerül a termék a fogyasztóhoz. A vertikális koordináció erősödése általában a növényi termékek esetében jelentősebb, mint az állattenyésztésben (kivéve a baromfi ágazatot), de természetesen az egyes termékpiacokon a vertikális koordináció más-más típusai a jellemzőek, attól függően, hogy a koncentrációs folyamatok hogyan befolyásolják az adott vertikum gazdasági teljesítményét, hatékonyságát, illetve a piaci erőfölény és az oligopisztikus szerkezet milyen társadalmi hatásokkal jár. A növénytermesztésben a vertikális integráció felé történő elmozdulás európai szinten a zöldségfélék, a citrusgyümölcsök, a cukorrépa és a takarmánygabonák esetében jelentős. A feldolgozók elsősorban a szállítással, a nagy- és kiskereskedelemmel való integrációra törekszenek, míg a kereskedelem törekvései a feldolgozás és a nagykereskedelem irányába mutatnak, így a mezőgazdasági termelés elsősorban alulról építkezve válhat az integrációs folyamat részévé, és vállalhat egyre nagyobb szerepet a termékvertikum irányításában. A mezőgazdasági termelés sajátosságai miatt az egyes szervezeti, illetve jogi formák nem egyformán felelnek meg a mezőgazdasági termelés és a vidéki élet sajátosságainak. Ennek a szervezeti formának meg kell felelnie egyrészt a mezőgazdaság sajátosságaiból fakadóan (pl. a nagy távolságok) az önellenőrzésen és önirányításon alapuló szervezeti struktúrának, valamint a modern technológiák (pl. gépesítés) és piaci viszonyok által megkövetelt hatékonyságnak (pl. tartaléktőke felhalmozása). A szövetkezeti szervezeti forma teljesítheti ezeket a feltételeket. Különösen fontos a megfelelő koordináció a zöldség-gyümölcs ágazatban, hiszen a termékek már betakarításkor nagyon romlandóak, ezért a késleltetett piacra vitel, illetve feldolgozás jelentős értékvesztést eredményez. Ennek következében a nyílt piaci értékesítés nagy kockázatot rejt, melynek csökkentése jelenős többlet- költséget okoz. A romlandó nyersanyag készletezése mind a termelőnek, mind a feldolgozónak is nagy költséggel és kockázattal jár, amit igyekeznek csökkenteni. Ha viszont kis készlettel dolgoznak, akkor a termelők esetleges késlelkedése a piaci kereslet esetén alternatív beszerzésekhez vezet, illetve a feldolgozási folyamatot veszélyezteti. A szorosabb együttműködési forma hozzájárul a felhozatal és az ellátás biztonságához, és a beruházások kockázatának csökkentéséhez is. Elkerülhetők lehetnek a romlandó termékek értékesítése során felmerülő súlyos logisztikai problémák, melyet tovább fokoz, hogy a jelentős értékvesztés nemcsak tárolás, hanem szállítás közben is felmerülhet, ezért a szállítási költségek csökkentése érdekében a fizikai távolság is nagy szerephez jut egy- egy partner kiválasztásában. A 54

termékpálya szereplıinek szorosabb együttműködését, és így a vertikális koordináció további erősítését követeli meg a fogyasztói igények növekedése, mely hozzájárult a kiskereskedelmi láncok térnyeréséhez. A fogyasztónak ma már természetes igénye, hogy egész évben folyamatosan hozzájuthasson a kertészeti termékekhez, mégpedig állandó minőségben, de egyre inkább előtérbe kerülnek olyan igények is, mint pl. a csökkentett vegyszer felhasználás. A kertészeti ágazatokban jellemző koordinációs megoldás a termékértékesítési szerződés, szemben a szántóföldi növénytermesztés egyes szektoraiban érvényesülő termeltetési szerződéssel. Ez utóbbi esetén a termelő függetlensége nagymértékben csökken. A termelői függőség és kockázat csökkentésének egyik első lépése, hogy feldolgozói kapacitásokat hoznak létre, elsősorban azért, hogy csökkentsék szállítási költségeket, és védekezni tudjanak a feldolgozókkal szemben, ha azok visszaélve erőfölényükkel a termelők számára hátrányosan módosítanák a megkötött szerződéseket. Az egyes termelők feldolgozói kapacitását elsősorban a beruházáshoz szükséges tőke, valamint a részleges kihasználatlanságból eredő magas állandó költségek korlátozzák. A további elemzés és a létrehozandó szövetkezet üzleti terve szempontjából érdekesnek tartom megemlíteni, hogy az együttműködésnek, egy a szövetkezetek irányába mutató megoldása, ha az egymással versenyző termelők átruházzák a döntési jogok egy részét a közös képviselőre. A termelők határköltségen adják át a termékeiket a közös ügynöknek, akinek a feladata, hogy a közös profitot maximalizálja, és azt szétossza a beszállítók között valamilyen előre meghatározott szabály szerint. A határköltségen történő átadás a gyakorlatban ritka, hiszen az szinte korlátlan bizalmat feltételez, ezért olyan átvételi árat határoznak meg, mely egy bizonyos mértékű profitot is tartalmaz, amely azonban alacsonyabb a piacon elérhetőnél. Ezt a közös értékesítés során elérhető profitból egészítik ki, amely optimális esetben már magasabb, mint a nyílt piaci versenyben egyénenként elérhető haszon. Természetesen előfordulhat olyan gazdasági környezet, hogy a nyílt piaci versenyben elérhető ár nem tartalmaz profitot, ebben az esetben azt a közös értékesítés sem feltétlenül képes biztosítani.

55

Koncepcionális megalapozottságú üzleti modell kidolgozása HANGYA szövetkezet számára9 A hatályos szövetkezeti törvény előírásaink való megfelelés (jogi követelmény) mellett két lényeges alapítási követelménynek (társadalmi, gazdasági) kell megfelelni: − a szövetkezetnek a tagok (termelők) alaptevékenységét előmozdító feladatot kell ellátnia, méghozzá szövetkezeti ügyvitel révén; − a szövetkezetnek életképesnek kell lennie. Ebből adódóan a szövetkezet célja a tagok gazdálkodásának és főként piaci szerepének erősítése szövetkezeti üzletvitel segítségével. A cél megvalósítása során gondot kell fordítani arra, hogy a szövetkezet a személyi érdekeltséget kifejező gazdasági különállásukban a tagokat meghagyja és a közös érdekérvényesítés mellett közöttük a minőségfejlesztési versenyt fenntartsa. A szövetkezeti üzletvitel nemcsak átmeneti, hanem hosszútávra szóló döntések összessége, azoknak az anyagi és személyi szervezeti eszközöknek, amelyek segítségével a vállalkozás célját elérheti. Ide tartozik pl. a székhely létrehozása, közös raktár, feldolgozó, szolgáltató géppark, üzlethelyiség létesítése, megvétele, vagy kibérelése révén, személyzet alkalmazása vagy a szükséges üzemeltetési eszközök beszerzése. A nagyobb árbevételre, illetve nyereségre törekvés természetes, de nem önmagáért való célja a szövetkezetnek. Más társulási formákkal szemben a szövetkezet a kigazdálkodott teljesítményeket tagjainak továbbadja. Csak addig osztja ki a megszerzett nyereséget, amíg a szükséges beruházások finanszírozása, a szövetkezet működésének biztosítása, valamint a hosszú távú fejlődőképesség ezt lehetővé teszi. A szövetkezet életképességéről már alapításkor gondoskodni kell, hogy a folyamatos üzletvitel tagi vagy hitelezői érdeksérelem nélkül megvalósítható legyen A non-profit jellegű szövetkezés lényege ezért a tagok érdekeinek megfelelő folyamatos fenntartása mellett az egyéni érdekeltséget megvalósító elosztás és jövedelemadózás. E formában a tagok nem alkalmazottak, hanem önálló vállalkozók, termelési méretük szerint őstermelők, kistermelők, nagygazdák, vagy különféle jogi személyek.

9

Tekintettel a szövetkezet létrehozásának jelen fázisára, konkrét - termékre vonatkozó- üzleti terv kialakítása még nem lehetséges, ezért e fejezet - a címével összhangban - az üzleti terevezés általános szempontjait összegzi.

56

A szövetkezet ugyanakkor csak akkor érheti el a tagjai boldogulását szolgáló altruista célját, ha valódi üzleti magatartást tanúsít a versenyszférában. Ezért egy szövetkezet üzleti működése koncepcionális szinten semmilyen formában nem tér el más gazdálkodási formáétól, a különbség a tag és a szövetkezet viszonyában rejlik. Hogyan kell tehát készülnie egy szövetkezet üzleti tervének? Előzetesen a rendelkezésére álló információk alapján fel kell mérni a helyzetét, feltárva az ezáltal megfogalmazódott megoldandó problémákat, felmerült az ötleteket ezeknek megoldásra, és ki is kell dolgozni valamilyen szinten, mielőtt a tervezés valóságos folyamatához hozzálátnánk. Ezt követően meg kell fogalmazni az elérendő célt, a közvetlen célkitűzést, majd ki kell dolgozni a vállalkozás távlati (stratégiai) tervét. A stratégiaalkotás részben tervezési, részben pedig tanulási folyamat: egyrészt meg kell határozni a megvalósítandó távlati célt, másrészt pedig a cél megvalósítása során új ismeretek megszerzésével, azok függvényében módosítható, a körülményekhez igazítható az eredeti stratégia. A teljes folyamatot a 7. ábra mutatja be.

7. ábra Az üzleti terv készítés és megvalósítás folyamatábrája 57

Az üzleti modell kialakítása a vállalkozás filozófiájának megfogalmazásával indul. A modell kialakításához szükséges a vállalkozás versenyhelyzetének elemzése (melyre jónéhány módszer ismert), az ebből levonható tanulságok segítségével határozhatók meg a teendők. Az üzleti elképzelés sikerességének ellenőrzése és bizonyítása szintén a modell kialakításának lépése. Az üzleti-stratégiai tervezés egyszerű alapelve, hogy minden vállalkozásnak legyen jól definiált küldetése, célja és feladata. Tudnunk kell, hogy kik és mik vagyunk, melyik üzletágban és piacon dolgozunk. Az önmeghatározás jellemzően a saját vízióra épül, az európai gondolkodásban ez nem a konkurencia körül forog, vagy legalább is titkoljuk, ha így van. A vállalkozás küldetésének megfogalmazása során jellemzően a fogyasztók, tulajdonosok, munkatársak hármas együttes érdekeltsége kerül hangsúlyozásra. A küldetésnyilatkozat legfontosabb célja, hogy választ adjunk az alábbi kérdésekre: − ki és mi vagyok? − melyik üzletágban és piacon? − mi a célom, feladatom? Igényesebb érdeklődők szeretnek ennél is többet tudni: − kik és mik az ügyfeleim? − kik és mik a munkatársaim? − milyen közös értékeket képviselünk? − mit teszünk a közösségért? Ezeknek a lényegre törő egyszerű állításoknak a célja kifelé az ügyfelek tájékoztatása, befelé egy vezéreszme bevésése, amely segít az önálló döntésekben. A rendszerváltás után néhány évig azt hittük, hogy a vállalkozás tevékenységének egyetlen célja a profit, holott a fejlett országok átlagos vállalata is a háromszoros célról készít küldetésnyilatkozatot és az éves jelentéseiben a profit mellett a tevékenysége által kiváltott környezeti és a szociális hatásokra is kitér. Igazán eredményes üzleti stratégiához szerintünk legalább tizenegy cél egyidejű figyelembe vétele, optimalizálása kell: 1. Gazdaságosság: nyereséges gazdálkodás, az árbevételek meghaladják a költségeket, a termelési volumen a fedezeti pont fölött van. 2. Hatékonyság: a ráfordítások jól hasznosulnak a hozamokban, az előállított termékekben és a nyújtott szolgáltatásokban, a lehetőségeket kihasználjuk nem pazarolva az erőforrásokat. 3. Eredményesség: a termék vagy szolgáltatás értékesül a piacon, eljut a vevőkhöz, hasznosul a fogyasztóknál, szükségletet elégít ki vagy generál, nincs hiány és fölösleg a piacon. 58

4. Összehangolt termékpálya: az értéklánc megfelelően alakul, az input olyan, amire szükségünk van, az output használható a következő lépcsőben. 5. A beruházások és befektetések szükségesek, gazdaságosak, jól időzítettek és megtérülnek. 6. Jövőorientáltság: nem éljük fel a jövő lehetőségeit, a mai döntéseink a jövőnket is szolgálják. 7. Humán erőforrás: jól gazdálkodunk az emberi erőforrásokkal, sokat tanulunk és még többet tanítunk. 8. Környezettudatosság: előre megvizsgáljuk minden döntésünk környezeti hatásait, minimalizáljuk a környezetterhelést. 9. Szociális felelősséget vállalunk a társadalmi környezetünkért, az esélyegyenlőségért, az összes érintettért. 10. Fenntarthatóság: a vállalkozásunk környezeti és gazdasági értelemben is önjáró, nem pusztít el semmit, amit elhasznál, azt újrateremti. Elfogad ugyan külső támogatást, de azt jól hasznosítja, visszafizeti a társadalomnak, hogy az utódokat is támogathassák. 11. Tanuló vállalat: nem csak a vezetők és a munkatársak tanulnak, hanem a vállalkozás is rugalmasan alkalmazkodik, megújul, új lehetőségeket teremt. A piaci helyzet megtartásához, új piacok meghódításához vagy új termékek piacra viteléhez alapvetően az alábbi szükséges: − az önismeret, azaz a saját vállalkozás, a saját képességek és lehetőségek alapos ismerete, − a versenytársak erős és gyenge pontjainak az ismerete, − a piac működésének áttekintő és a részletekre is kiterjedő ismerete. A versenyhelyzet feldolgozására a versenystratégiai gondolkodás és tervezés hívei Porter amerikai közgazdász öttényezős modelljét használják, amely egy egyszerű elemzési séma a piacon uralkodó öt erő jellemzésére. A modell üzleti tervezésre alkalmazott sémája (8. ábra) a figyelembe veendő erők mellett azokra a szempontokra is utal, amelyekre elemzésünk során kiemelt figyelmet kell fordítanunk, így: − költségelemzés − piackutatás − konkurrencia elemzés − versenyelemzés.

59

8. ábra. Porter „öt erős” modelljének alkalmazása az üzleti terv készítéséhez Valószínűleg nagyon sokféle sikeres versenystratégia van, de a tapasztalt szakértők szerint ez alapvetően három (vagy négy) csoportba sorolható: − piacvezető, költségcsökkentő, − különbözőségen alapuló, − rés (niche) stratégia − követő A piacvezető vagy más néven költségcsökkentő, költségdiktáló stratégia a nagyüzemi mezőgazdaság alapesete, így születik a nagy mennyiségű, elfogadható minőségű, a leghatékonyabb technológiával előállított, az ágazat önköltségét reprezentáló termék, nemzetközi megnevezéssel „commodity”. Ugyanakkor természetes törekvés, ha valaki erre a költségversenyre nem képes, akkor megkülönböztesse magát vagy a termékét, amely biztos, hogy nem olcsóbb, viszont valamiben különb a versenytársakénál. A rés-stratégia követői kis piaci lyukakat fedeznek fel, amelyek többnyire nagyon csábítóak, átmenetileg versenytárs nélküliek, de ritkán alkalmasak tartós működésre. Hamar felfedezik mások is, gyakran az igazi nagyok is betörnek ugyanoda, rövidesen szűk lesz a rés a résztvevőknek. Porter szerint a legnagyobb hiba, ha a termelő beszorul két alapvető (generikus) stratégia közé, és nem tudja eldönteni, hogy melyik a számára ígéretes versenypálya. Mi nem látjuk ilyen veszélyesnek az ingadozást, számos sikeres cég tudott váltani az alapvető stratégiák között. Viszonylag divatos a követő stratégia is, amely nem eredeti célokat tűz ki, hanem a piac legsikeresebb vállalkozóját másolja, sokszor kikerülve a már ismert buktatókat. 60

A szövetkezeti versenystratégia – más üzleti formától eltérően- egy jellemző sajátossággal rendelkezik, a méretgazdaságosság kérdését az együttműködés korlátainak feloldásával kívánja elérni. A méretgazdaságosság elve miatt az esetek többségében a kicsiknek szövetkezniük kell a hatékony termeléshez. A legfőbb méretgazdaságossági tényezők; a földterület, a technológia, a beruházás, a tőke, a beszerzés, az értékesítés, a munkaerő, a menedzsment, a kockázat és a szabályzó rendszer. Fontos tudnunk, hogy több egyensúlyi pont van, természetes, hogy különböző optimumok vagy korlátok egyszerre nem érvényesülhetnek. A nagyobb közös eredmény forrása a közösség kedvező egymásra hatása; a szinergia, a koordináció és a koncentráció, a közösség gazdagabb újító szelleme és képessége, a munkamegosztás lehetősége, és még számos egyéb. Ugyanakkor a tervezés folyamán számolnunk kell az együttműködés ellen ható tényezőkkel: a résztvevők túlzott önzése, a kompromisszumkészség hiánya, a sok potyautas (a közös hasznot élvezni akaró, de a közösbe semmit sem beletevő résztvevő) és a játékrontó (saját haszon nélkül is a másokét tönkre tevő) magatartás. A településen tervezett szövetkezeti együttműködés versenystratégiájának kialakításakor az általános összetevőkön túl jelentősen befolyásolja az, hogy erősen érvényesülnek az agglomerációs hatások, ezért ezeknek elemzése nem kerülhető meg. Az értékesítés tekintetében előnyt jelenthet e tekintetben: − a kínálat nagyobb mennyisége, fajta és szortiment bővítés, kiegyenlítés, − nagyobb kereskedői érdeklődés, nagyobb piac, értékesítő létesítmények, − feldolgozó üzemek betelepülése. Agglomerációs hátrányok viszont: − konkurencia a beszerzésben, − szezonális munkaerőhiány, a jó munkaerőt hamar elcsábítják a szomszédba, − növekvő munkabérek, növekvő földárak, − konkurencia az értékesítésben, piaci telítettség, − az infrastruktúra túlterhelése, a környezet túlterhelése. Az üzleti modell kialakítása során a stratégia-elemzési szakasz lezárása után, a vállalkozás versenyhelyzetének elemzését követően - a vállalkozás küldetéséhez illeszkedően - pontosan meghatározható a valós szükségletekre alapuló (vagy éppenséggel annak elébe menő), célorientált projekt. Ezt követően indul meg maga a tervezési szakasz, a projekt részletes kidolgozása. Ebben nélkülözhetetlen a fedezeti számítások elvégzése, az ár-költség-fedezetnyereség (ÁKFN) struktúra rendszerében. Az ÁKFN struktúra kiváló üzemelemző módszer a gazdasági szakemberek kezében, amely a ráfordítás–hozam kapcsolatok viszonyának 61

elemzéséhez képest eggyel több tényezőt von be az elemzésbe, és az üzleti tervek elengedhetetlen eszközévé vált. Az ÁKFN (ld. 9. ábra) struktúránál használt fogalmak: − A termelési volumen (T). Az ÁKFN struktúrában a független változót jelenti, amelynek függvényében a többi változót vizsgáljuk. A termelési volumen az időegység alatt előállított termékek mennyiségét jelenti. − Árbevétel (Á). A vizsgált időszak alatt a termelés során előállított termékek értékesítésének ellenértéke. A termékegységre vetített árbevétel a fajlagos árbevétel, vagyis az egységár (á ). − Termelési (összes) költség (Kö). A termelés érdekében felhasznált ráfordítások pénzbeni értéke. A termékegységre vetített ráfordítások értékét jelző fajlagos mutatót pedig önköltségnek (kö) nevezzük. − Állandó (fix, időarányos) költségnek (Ki) nevezzük azt a költségrészt, amelynek nagysága a vizsgált időszak alatt a termelési volumentől nem függ. Természetesen ez a költségrész sem „örökre” változatlan, csupán a vizsgált termelési volumen szűk határain belül változatlan. Termékegységre vetített mutatója a fajlagos állandó (fix, időarányos) költség (ki). − Változó (proporcionális, volumenarányos) költségnek (Kv) nevezzük a költségek azon csoportját, amelynek nagysága a termelés volumenétől függ. A termékegységre vetített mutatója a fajlagos változó (proporcionális, volumenarányos) költség (kv). − Fedezet (F). Az árbevétel és a volumenarányos költség különbözetét fedezetnek (más kifejezéssel fedezeti hozzájárulásnak) nevezzük. Értelemszerűen a termékegységre vonatkozó fajlagos fedezet (f) mutató az egységár és a fajlagos volumenarányos költség különbözete. Az elnevezés abból adódik, hogy fedezetül szolgál az időarányos költségekre és az esetleges nyereségre. − Fedezeti pont. A fedezeti pont az a termelési volumen, amelynél sem veszteség sem nyereség nem képződik, mert az árbevétel és a termelési (összes) költség egyenlő. (Értelmezhető a nulla nyereséghez tartozó egységárra és költségösszetevőkre is (á = kö)). − Nyereség (N). Az árbevétel és a termelési (összes) költség pozitív különbsége. A negatív különbség neve veszteség. Az ÁKFN számítás lehetőségének meghatározó eleme az előállított termék értékesítése, amely feltételezi, hogy részletes – természetesen a terméktől függő- értékesítési tervvel, marketing koncepcióval rendelkezzünk.

62

9. ábra ÁKFN szerkezet A klasszikus marketing ismeretek szerint az üzleti tervet a fogyasztói igényektől és a piaci felmérésektől kell indítanunk, azonban ma már ez nem teljesen így működik. A mezőgazdasági termékek értékesítési és marketing tervének elkészítése előtt érdemes átgondolni, hogy napjainkban a kereskedelemben paradigmaváltás zajlik le. A marketing kereslet kielégítési alapszabálya a 21. századra változóban van; nem a fizetőképes keresletet kell kielégíteni, hanem keresletet kell kelteni olyan szolgáltatások iránt, amelyeket mi tudunk a legjobban kielégíteni és meg tudjuk védeni a konkurenciától. Az ügyfeleket laza vagy szorosabb hálózatokba kell szervezni, be kell vonni őket a szolgáltatástermék- és vállalatfejlesztésbe, meg kell győznünk őket az ökoszociális felelősségvállalásunkról, és így megelégedett és hűséges fogyasztókat szerezhetünk. Tehát nem pusztán termelésről, azaz mezőgazdasági növényről van szó, még csak nem is agrártermékről, hanem komplex szolgáltatásról, és a keresletet nem kielégítenünk kell, hanem gazdag kínálattal megteremteni azt. Az értékesítési és marketing terv elkészítéséhez felhasználjuk a piaci környezet már elvégzett felméréséből származó adatokat és előrejelzést adunk a piac várható változásáról (szűkül, stagnál, bővül a kereslet). Meghatározzuk a vállalkozás által megcélzott piacot, a vásárlói csoporto(ka)t. A szövetkezetre és termékenként is meghatározzuk az elért és elérni kívánt piaci részesedést. Ennek során kell megállapítani a szükséges választék szélességét, mélységét. Az értékesítési terv részeként a piaci előrejelzések és az elért pozíció ismeretében 63

megtervezhetőek az árképzési módok. Alkalmazhatunk költségalapú, kereslet alapú, versenytársakhoz igazodó, szezonális árakat. A vállalkozó a listaár mellett különböző kedvezményekkel tarthatja meg a törzsvevőket, a nagy alkuerejű vevőit (vagy azok kényszerítik rá a vállalkozóra a kedvezményeket). A tervben be kell mutatnunk a választott értékesítési csatornákat, a piac befolyásolásának tervezett útját. Ez utóbbi több területen történhet, a szövetkezetről kialakuló kép javítására több eszköz is szolgál. A vállalkozás arculatát döntő részben az üzleti magatartásunk dönti el, pl.: a pontos teljesítés, a megbízható, állandó minőség, a kedvező ár/minőség arány. Ezt a klasszikus marketing-mix közismert 4 P (Product, Price, Place, Promotion)10 eszközével érhetjük el. A modern marketing e 4 elemet újabb 4 eszközzel gazdagítja: People, Packaging, Programming, Partnership11. Ugyanakkor az arculat (imidzs, imázs) megerősítését a figyelem fenntartásával, rendszeres tájékoztatással, reklám ajándékokkal, szponzorálással, személyes kapcsolatok építésével, ápolásával segíthetjük elő. A termékeladás növelésére a termék életciklus szakasza (bevezetés, növekedés, érettség, hanyatlás) szerint eltérő reklámot alkalmazhatunk. Érdekeltté tehetjük az értékesítési csatorna szereplőit az eladás növelésében, vagy a fogyasztót tájékoztatjuk és győzzük meg a termékünk jóságáról, és buzdítjuk a vásárlásra. A marketing tervben meg kell állapítani a marketing költségvetést is, aminek összege lehet az árbevétel meghatározott százaléka. A projekttervezés folyamatában a probléma-cél rendszer meghatározása után a részletes tervek alapos átgondolásához alkalmazzák a logikai keretmátrixot, ami egyúttal a megvalósítás ellenőrzésének kiindulópontja is. A logikai keretmátrix (6. táblázat) ⎯ legegyszerűbb formájában ⎯ egy négy oszlopos, négy soros mátrix. Vertikális logikája a projekt tevékenységét, az okozati összefüggéseket és a legfontosabb feltételezéseket tartalmazza, míg horizontális logikája a projekt hatásainak és a projekt által felhasznált erőforrások mérésének eszköze. Az egyes sorokban értékelik a vállalkozás befolyásolási körén kívül eső bizonytalansági tényezőket is, míg a főbb mérési mutatókat (indikátorok) és a mérések ellenőrzéséhez szükséges eszközöket is meghatározzák.

10 11

termék, ár,(értékesítési) hely, reklám személyzet, csomagolás, programalkotás, partnerség

64

6. táblázat: A logikai keretmátrix általános felépítése

A pénzügyi terv az üzleti terv (gyakran) legfontosabb része. Ez a terv igazolja a befektetőknek, hitelnyújtóknak az előző fejezetekben leírt tervünk életképességét, a befektetés várható biztonságát és megtérülését. A pénzügyi tervben, számokban összesítjük a terv különböző mennyiségi feltételezéseit, elemzéseit és előterjesztéseit. Az értékesítési és költségadatokat pénzügyi formában összegezzük. Ennek két célja is van: informáljuk a potenciális külső befektetőket és irányítjuk a vezetést is. A fejezetben az alábbiaknak kell szerepelnie: − A vállalkozás finanszírozási igénye, valamint a saját tőke és az idegen tőke tervezett aránya − A pénzügyi előirányzat alapjául szolgáló fő feltételezések felsorolása és kifejtése, valamint ezen feltételezések kapcsolása a terv más részeihez − Cash flow terv, amely számszerűsíti a vállalkozás pénzügyi helyzetében bekövetkező változásokat. A terv vállalati szintű összefüggéseket tartalmaz, a szakmai szempontok figyelembe vételével − Eredmény-kimutatás és mérleg-előrejelzés legalább a következő három évre − Részletes pénzforgalmi terv az egyazon időszakban jelentkező bruttó bevételek és kiadások feltüntetésével Az üzleti terv középtávú, így a pénzügyi fejezete is 3-5 évre vagy hitelfelvétel esetén a 65

tervezett futamidejére tekint előre. A pénzügyi számítások részletezettsége, gyakorisága eltérő a terv időintervallumán belül is: évenkénti időszakra kell kimunkálni az eredménytervet és a mérleget, míg a pénzforgalmi terv általában havonkénti részletezettségű. Az árbevétel terve termékenként vagy termékcsoportonként adja meg bevételeinket (belföldi – külföldi megbontásban, ha van export). Fontos a reális tervezés, mely figyelembe veszi a teljesítés és a bevétel átutalása közötti időt is, ami ágazati sajátosságokat tartalmaz. Az előirányzatoknak reálisaknak kell lenniük. Figyelembe kell venni az üzletági normákat az ezektől való lényeges eltérések indoklásával. Részletesen taglalni kell a vállalkozással kapcsolatos kockázati tényezőket, továbbá elemezni szükséges az alapvető feltételezésekben bekövetkező változásokat. A pénzügyi előirányzatok elkészítéséhez és ellenőrzéséhez számviteli és pénzügyi ismeretekre van szükség. A vállalkozók nagy része külső számviteli szakemberek ill. tanácsadók segítségére szorul ezen a téren. Bármilyen alaposan előkészített és elkészített maga az üzleti terv, mindenképpen szükséges, hogy a vállalkozó egy ütemtervbe gondolja át az egyes feladatok sorrendiségét, egymáshoz való kapcsolódását, időbeli lefolyását. Az ütemterv elkészítésével összhangba hozhatóak a feladatok, az elvégzésükhöz rendelkezésre álló idő és szükség esetén a költségek nyomon követése is megtörténhet. Ebből a megfogalmazásból is látszik, hogy bár az ütemterv a tervezés fázisában készül el - kiváló eszköz az üzleti terv, üzleti elképzelés megvalósulásának ellenőrzéséhez. A jól összeállított, átgondolt ütemterv segíti, illetve lehetővé teszi: − a feladatok, részfeladatok, fázisok közötti összefüggések átlátását, − az egymással párhuzamosan végezhető feladatok meghatározását, − azon feladatok, tevékenységek nyomon követését, amelyek csak egy másik tevékenység befejezése után kezdhetők meg, − az egyes felelősségi körök meghatározását, − az erőforrás-szükségletek időbeli és mennyiségi meghatározását, − a teljesíthetőséget, és a határidők betartását befolyásoló kritikus pontok, tevékenységek megtalálását, − a megvalósításhoz szükséges időkeret felmérését, − a terv, üzleti elképzelés sikeres megvalósításához esetleg szükségessé váló beavatkozási pontok és időpontok meghatározását. 66

A koncepcionális tervezés szerves része a működési koncepció és eszközrendszerének előzetes meghatározása, amelyet természetesen a működés során – az annak során megmutatkozó korrekciós igényekkel összhangban – folyamatosan aktualizálni szükséges. Ennek főbb elemei: I. Gazdasági és szervezeti szempontból „teherbíró” koncepció kialakítása: Az alapító gyűlést megelőzően több alkalommal indokolt a hasonló tevékenységű és érdekeltségű gazdáknak egyeztető megbeszéléseken összejönni. Ezeken kell megvitatni a lehetséges közös célokat, illetve az azokhoz vezető utak realitását, a szükséges eszközök és források mértékét, valamint más, leendő közös tevékenységükhöz kapcsolódó menedzselési, pénzügyi, gazdálkodási és eljárási kérdéseket. Ilyenek: az induló vagyon alapját jelentő részjegy összegének meghatározása, a vezetők személyének kiválasztása, szándéknyilatkozatok elkészítése, üzleti terv elkészítése stb. A működéshez szükséges vagyon finanszírozása Hosszútávra létesített gazdaságos szövetkezeti üzletvitelhez mindenekelőtt megfelelő tőkeellátottság kell, amely lehetővé teszi, hogy az üzleti tevékenység folytatásához szükséges alapvető eszközök és/vagy ingatlanok, műszaki felszerelés és egyéb berendezések, valamint a vállalkozás tárgyát szolgáló forgóalap, különösen a készletek és a kinnlévőségek finanszírozhatók legyenek. A tőkeellátottság akkor megfelelő, ha a beruházási és forgóalap finanszírozásához szükséges pénzügyi eszközök saját és idegen tőke formájában megfelelő mértékben, az adott időszakban rendelkezésre állnak (pénzforgalom, likviditás stb.). A tagok által készpénzben jegyzett sajáttőke-ellátottságnak a szövetkezet alapításakor, vagyis a tevékenység indításakor központi szerepe van. Ugyanis a saját tőke látja el kezdetben a szükséges személyi, anyagi és nem-anyagi beruházások finanszírozásának szerepét. Ezen kívül arra is szolgál, hogy elhárítsa a rejtett, a pillanatnyi és a jövőbeni kockázatokat. A sajáttőke-ellátottság annál hatékonyabb, minél több befizetést követelnek meg és teljesítenek a jegyzett részjegyekre. Az így képzett üzleti vagyon mellett célszerű alapszabályban rögzíteni tőke vagy forgalomarányos szavatossági garanciákat.

67

II. A bevételek tervezése Minden hosszútávra létesített gazdasági vállalkozás feltétele, hogy a működéshez szükséges tőke megszerzése és annak finanszírozása mellett a működéshez szükséges folyó kiadásokhoz, az állagfenntartáshoz - a műszaki fejlődést is figyelembe véve - szükséges eszközök a rendes üzletmenet bevételeiből fedezhetők legyenek. Itt döntő jelentősége van a tagok és a szövetkezet közötti üzleti kapcsolatnak. A kielégítő gazdasági eredmény azt jelenti, hogy a tagoknak lehetőségük van a szövetkezetet az általuk tervezett keretek között szolgáltatási kapcsolatok révén igénybe venni. A szövetkezeti együttműködés, illetve a szolgáltatási kapcsolatok volumenét ugyanis a vállalkozás nagysága (beszállítások, forgalmazás, szolgáltatás), az alkalmazottak száma és a tagok anyagi teljesítőképessége befolyásolja. A szövetkezet által a tagoknak nyújtott szolgáltatási ajánlat elfogadása és igénybevétele függ a rendelkezésre álló kapacitástól és kihasználtságtól, a mindenkori piaci viszonyokhoz igazított versenyképes szolgáltatási eljárástól és a szövetkezet ezzel járó költségeitől és teljesítményeitől. A szövetkezet és tagjai közötti szolgáltatási kapcsolatok kialakításakor a fent említett alapvető megfontolásokon kívül más gazdasági és szervezeti követelmények is felmerülnek, amelyek nélkül tervszerű alapítási elgondolás és kiegyensúlyozott bevételi helyzet és az üzleti terv nem lehetséges. Itt a legfontosabb kérdések a következők: A. B. C.

Tagok és vevők várható száma Piaci potenciál Ettől elvárható tag- és vevőszám − az első üzleti évben

− azután? D. Milyen éves forgalommal és bruttó bevétellel számolunk a tag- és vevőszám alapján − az első üzleti évben − azután? E. Milyen helyiségek szükségesek a tervezett értékesítési, feldolgozási tevékenységhez illetve üzlethez: − saját épületben − beruházási volumen − éves leírások − bérelt helyiségek 68

A fenti meggondolásokból származó ráfordításoknak és bevételeknek valamilyen formában szerepelniük kell az első, és lehetőleg a második üzleti évre is elkészített nyereség/veszteségszámlában, ha a további ügykezeléshez követelmény- és kontrolmércét akarunk kapni. III. Hatékony számviteli rendszer létrehozása − Ki, milyen módon végezze a könyvelést? − Hogyan épüljön fel és működjön a belső ellenőrzés rendszere? − Mikor és milyen tevékenységekre vegyenek igénybe külső szakértőket? − A könyvvizsgáló megválasztása és kapcsolatrendszere. IV. Személyi követelmények − Igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok kiválasztása. − Tisztségviselői és menedzseri munkamegosztás. − Tevékenységi és területi munkamegosztás. − Egyéb feltételek.

V. Alapszabály kidolgozása −

Kötelező, szövetkezeti törvényben előírtak

−

Működéshez szükséges egyedi megfogalmazások

−

Üzletviteli sajátosságok

−

Érdekeltségi és felelősségi körök (jogok és kötelezettségek rendszere és egyensúlya)

−

Működési elvek (nonprofit jelleg, kétoldalú kötelezettség stb.)

−

Sajáttőke és szavatossági összeg. (Nyugat-Európában elterjedt háttérgarancia)

−

Szervezeti és működési szerződésminták stb.)

szabályzat

69

(üzletviteli

és

tagi

eljárási

szabályok,

A HANGYA szövetkezet létrehozásának jogi háttere, szervezeti és működési szabályai, létrehozásának eljárási folyamata Alapelvek A gazdasági együttműködés szervezeti keretei alapvetően két fő irányzatnak megfelelően jönnek létre: - gazdasági társaságok - szövetkezetek. A két forma nem csupán jogilag jelent eltérő feltételeket, a leginkább meghatározó különbség az érdekeltségi viszonyokban jelentkezik. Az alapjaiban eltérő jelleg ellenére az európai gyakorlatban számos olyan elem tűnik fel, ami látszólag a két forma összeolvadásának látszatát kelti (ez különösen az ú.n. másodlagos szövetkezetek szintjén jelentkezik), ám a lényegi különbségek elemzése esetén kirajzolódhat a kép, hogy a termelők tevékenységének hosszú távú fennmaradása alapjaiban a szövetkezeti együttműködés keretében alakítható ki.

A gazdasági társaságok esetén az együttműködő partnerek eltérő nagyságú tőkével kapcsolódhatnak be a közös tevékenységbe, az eltérő nagyságú tőke- befektetés ugyanakkor meghatározza a partnerek későbbiekben érvényesíthető döntéshozatali jogosultságát és az eredményből való részesedésüket is. A betéti társaságok esetében nincs meghatározva a minimális alapítói tőke, míg korlátozott felelősségű társasság alapításához 3,0 millió Ft, a részvénytársasághoz 20,0 millió Ft tőke szükséges12. A cég alapításához szükséges minimális tőke következtében a betéti társaság a magyar közvéleményben alacsony elismertségű annak ellenére (vagy éppen azért ?), hogy e cégforma esetén a beltag a teljes magánvagyonával felel a cégért. A másik két cégforma esetében a tulajdonos- társak felelőssége a közös cég gazdasági helyzetétért az alapításkori vagyoni betétek mértékéig terjednek, azaz a kft. esetében a cégforma nevében is rejlő módon 3,0 millió forintra korlátozódik a felelőssége a tulajdonostársaknak, a részvénytársaság esetében is a részvények arányában 20,0 millió Ft-ig állapítható meg a tulajdonosok helytállási kötelezettsége. A közös cégért való helytállás korlátozott mértéke alól a betéti társaság jelent kivételt, hiszen ez a cégforma a beltag számára a magánvagyona mértékiig jelent felelősségvállalási korlátot. 12

E határok az új Ptk. hatálybalépésével megváltoznak.

70

A szövetkezet alapításakor a tagok lényegében azonos mértékű anyagi forrással (a részjeggyel) vesznek részt a szervezet létrehozásában. Ugyan lehetőség van eltérő mértékű részjegy jegyzésére, így elvileg nem kizárt, hogy a tagok egy része több részjeggyel rendelkezzen, ám a több részjegy nem jelent többlet- szavazatot. A szövetkezet belső életében ugyanis nem a részjegy(ek) száma a döntő, hiszen a döntéshozatal során az egy tag- egy szavazat elv érvényesül. A részjegynek ugyanakkor - eltérően a gazdasági társaságok tőkebefektetési mértékétől - nincs hatása az eredményből való részesedésre, mivel az kizárólag a szövetkezet tevékenységéhez való hozzájárulástól függ. A tagnak a szövetkezet tartozásáért való helytállása ugyanakkor hasonlóképpen korlátozott, mint az a kft. vagy az rt. esetében érvényesül.

A fenti összefüggések alapján megállapítható, hogy a gazdasági társaságok a tőkebefektetés oldaláról és a profit maximalizálása érdeke alapján hozzák meg gazdasági döntéseiket, a szövetkezetek esetében nem ez tekinthető elsődleges célnak, hanem a tagság gazdasági tevékenységének fenntartása a tőkehozam lehetséges optimuma mellett. A mezőgazdasági tevékenység alacsony profitrátája következtében ezért önmagában is jobban illeszkedik az ágazati sajátosságokhoz a szövetkezeti forma, mint a gazdasági társaságoké. A profit maximálásának igénye ezen túl a gazdasági társaságok részéről feltételezi a profit gyors hozzáférésének igényét is, ami a mezőgazdaság termelés (esetenként több éves) ciklusos jellege miatt nehezebben teljesíthető, mint más termelési ágazatokban és nem feltétlenül kötődik a termelési alapok fenntartásának igényeihez. A szövetkezet ugyanakkor tagjainak érdekében főleg a tevékenység folyamatos fenntartásában érdekelt, ezért a tevékenységében keletkező profitot nem a tőkebefektetés arányában, hanem a tényleges gazdasági tevékenységhez való hozzájárulás arányában juttatja vissza a tagokhoz, előmozdítva ezáltal a gazdasági tevékenység alapjainak megőrzését.

A fenti összevetés alapján megállapítható, hogy a termelői együttműködés szövetkezeti formája inkább illeszkedik a mezőgazdasági termelés sajátosságaihoz, mint a gazdasági társasági forma. Ugyanakkor a gazdasági társasági forma a pénzvilág mai tudatformálása mellett sokak számára vonzóbb, mivel az a befektetés és hozam világos összefüggései révén átláthatóbb elosztási viszonyokat teremt, mint a termelési ciklus fenntartását elősegítő bonyolultabb részesedés a szövetkezeti döntések során. Ezért a termelői együttműködés szövetkezeti formájának elterjedésében meghatározó fontosságú a szövetkezeti demokrácia érvényesítése és tudatosítása mellett a döntések átláthatóságának megteremtése. 71

A termelői együttműködés e követelményeinek az európai szövetkezeti rendszer folyamatos átalakulásával kíván megfelelni úgy, hogy a szövetkezeti alapelvek megőrzése mellett a rendszer folyamatos piaci viszonyokhoz való illeszkedését megteremti. Ebben a folyamatban az állandóság és a változtatás egyensúlya követhető nyomon. A nemzetközi szinten elfogadott szövetkezeti alapelvek valójában megegyeznek a rochdale-i és raiffeiseni szövetkezeti elvekkel, így manapság is a szövetkezeti társulások alapnormáit jelentik. Tartalmuk csupán annyit változott, hogy a jelenkor társadalmi és piaci gyakorlatának megfelelően alkalmazzák. Használhatóságukat semmi sem bizonyítja jobban, mint például a dán farmerek eredményei, valamint az élelmiszer-feldolgozó, értékesítő- és szolgáltató szövetkezeti vállalatok nemzetközi sikerei. 1. Önkéntesség és nyitott tagság: Az önkéntesség a szövetkezeti demokrácia kiindulópontja, amely egyben a tagok ama késztetését is megjeleníti, hogy a szövetkezés tagjai valamely közös tevékenység érdekében hajlandók bizonyos egyéni jogosítványaikat az együttműködés érdekében korlátozni, s ezzel arányosan a közös cselekvés jogosítványait megnövelni. Ez az önkorlátozás egyben azt a toleranciát is jelenti, amely elismeri, és lehetővé teszi a társuló tagok azonos elveken alapuló közös fellépését. A nyitott tagság az együttműködés fenntartásához és bővítéséhez elengedhetetlenül szükséges követelmény, ami minden potenciális szövetkezeti tag részére lehetővé teszi az azonos jogok melletti csatlakozást. Ennek feltétele, hogy a társulni szándékozó tag elfogadja a többség által kialakított együttműködési elveket, illetve annak írásos szabályait. Az önkéntesség és nyitott tagság mellett kiegészítő elvként kell elfogadni az úgynevezett identitás elvét. Ez azt jelenti, hogy a tag azonosul — éppen az önként vállalt jogviszonyon keresztül — a szövetkezeti célkitűzésekkel, elősegítve azok minél teljesebb megvalósulását. Ezért a tag és a szövetkezet között kettős kapcsolat áll fenn. Egyfelől a tag a szövetkezet résztulajdonosa, tehát tulajdonostársa. Másfelől a tag üzletfél, mert használja a szövetkezet szolgáltatásait, élvezi az abból eredő előnyöket. 2. Szövetkezeti demokratizmus: A szövetkezeti demokratizmus és az azonos jogokon nyugvó együttműködés alapelve. Minden tagnak azonos jogosítványa van, függetlenül attól, mekkora gazdasági erőt képvisel, illetve mikor társult a szövetkező tagokhoz. Az egy tag, egy szavazat elve egyúttal azt is magában foglalja, hogy a partneri viszonyban nemcsak a választás és választhatóság demokratizmusa érvényesül, hanem azonos feltételek esetén a gazdasági együttműködésben is minden tagot azonos jogok illetnek.13 13

(Hazánkban a szövetkezeti alapelvek közül az egy tag, egy szavazat elve váltja ki a legtöbb értelmezési vitát a

72

Mindezekből következően téves lenne az a megközelítés, amely szerint a kicsi és a nagy együttműködésének nincs gazdasági terepe, mert a nagyobbakat hátrányok érik. A nagyobb szolgáltatási volument igénybe vevő, vagy nagyobb árutömeget beszállító, értékesítő termelő-gazdálkodó arányosan nagyobb hozzájárulást fizet, természetesen nagyobb arányban is részesül a közös tevékenység költségeiből vagy eredményeiből (árbevételéből). Aki nem fejleszt, annak romlik a hatékonysága, így kiesik a versenyből. Az egyre növekvő koncentráció azt mutatja, hogy a szövetkezés nem szűkíti, hanem kiteljesíti a piaci versenyt. 3. Korlátozott tőkekamat: Ez fejezi ki, hogy az együttműködés tartalma nem a tőkehasznosítás, hanem a közös társulásban és szolgáltatásban megnyilvánuló együttműködés. Mindezekből következően mindazon vállalkozók, akik nem a saját tevékenységük előmozdításában, hanem tőkehasznosításban vagy kamatjutalékban érdekeltek, nem a szövetkezeti együttműködési formát választják. A korlátozott tőkekamat elve szorosan összefügg a non- profit jelleggel, mintegy kiegészítve és értelmezve azt. A tagok alapérdeke a szolgáltatás fenntartásához, bővítéséhez, hatékonyságának növeléséhez fűződik. Eme elkötelezettség miatt Dánia és az Európai Unió fejlett agrárgazdaságú országainak gyakorlatában nem csupán a hozam- és költségszámítások alapján elért mezőgazdasági termelés versenyképessége a nemzetgazdasági fejlesztés egyedüli meghatározója. A népességmegtartás érdekében való jövedelem-kiegészítés és foglalkoztatáspolitika társadalmi szinten sokkal olcsóbb és humánpolitikai vonatkozásokban kezelhetőbb eljárás, mint a munkanélküliség segélyalapjainak feltöltése. A vidéki népesség agrártevékenységének széleskörű fenntartása ugyanakkor jól hasznosuló környezetvédelmi és turisztikai háttéralapot is jelent. 4. Non-profit jelleggel működő szövetkezetek: A non- profit rendszer lényegét illetően számos tévhit terjedt el a köztudatban, ami rendkívüli módon nehezíti az ilyen típusú termelői önszerveződések előnyeinek felismerését. A félreértések legtöbbször abból adódnak, hogy a non- profit rendszer alatt egy általános haszon-nélküliséget feltételeznek a gazdálkodók, holott tulajdonképpen csupán az eredményelosztás módjáról van szó. A dán tőkehasznosító társasági szemlélethez kötött, illetve attól elszakadni nem tudó vagy nem akaró személyek és érdekcsoportok körében. Ennek okai azok a tévhitek, amelyek az esélyegyenlőséget megvalósító beszállítói, szolgáltatói és a tagok önálló gazdaságát előmozdító szövetkezéssel azt a vállalati szemléletet állítják szembe, amelyben a választott vezetőség és a menedzsment azonosságából öszvérállapot következik — ez tulajdonképpen se nem szövetkezet, se nem vállalat.)

73

állam a társulásokat rendkívül kedvezményesen adóztatja, mivel a gazdák tevékenységének részeként kezeli. 5. Demokratikus nevelés-képzés: Az együttműködés szükségességének, illetve formai és tartalmi módjának tudatosítása már a szövetkezetszerveződések száz évvel ezelőtti időszakában is rendkívül fontos volt. Az együttműködés szabályait meg napjainkban is tanulni kell. A gazdákkal, mint szövetkezeti tagokkal — gyakorlati példák bemutatásával — el kell tudni fogadtatni, hogy csak abban az esetben tudnak az élelmiszer-gazdaság piaci keretei között eredményesen működni, ha önállóságukat részben feladva koordinálják tevékenységüket. A felismerés szükségszerűsége és az együttműködés gyakorlati realizálása teszi lehetővé számukra a feldolgozó- kapacitások kihasználását, a megfelelő piaci nagyságrend elérését és a minőségi termeléshez szükséges minőségellenőrzés széles körű alkalmazását. A demokratikus nevelés és képzés gyakorlata valójában folyamatos feladat minden szövetkezeti együttműködésben. A demokratikus jelleg az esélyegyenlőség érvényre juttatása érdekében szükséges magatartásformát is jelent, amelyben a tagok önérdekérvényesítő képessége minőségi versenyben jut kifejezésre. A kontraszelekció tényleges kiszűrését a szabályok és szabályrendszerek garantálják. A tagok termelésének, termékeik minőség-ellenőrzési rendszerének belső szabályzatai rendkívül konkrétak, tárgyilagosak, vagyis a bennük foglalt minőségi és teljesítési előírásaik mérhetőek és visszakeresésre alkalmasak. A bizalmi tőke természetesen nem létezhet megfelelő visszacsatolás, vagyis folyamatos tagi ellenőrzés nélkül. A tagok állandóan ellenőrzik a szolgáltatási, feldolgozási, üzemi tevékenységet végző menedzsmentet. Folyamatosan választ kérnek a gazdasági eredményességüket meghatározó kérdésekre. Számon kérik, hogy a menedzsment14mindent megtett-e annak érdekében, hogy a legjobb szerződéseket kössék a késztermékek értékesítésére, a legjobb technológiát alkalmazzák a feldolgozóipari termelésben, a legjobb munkatársakat alkalmazzák-e piackutatási munkájuk során, hogy nem fizetik-e túl az alkalmazottakat, s hogy megfelelő költséggazdálkodást alkalmaznak-e. A tagok közül választott tisztségviselők nemcsak a stratégiáért felelősek, hanem a pénzügyi ellenőrzésért is. A tagok képviseletét, ezért csak azok a választott tisztségviselők láthatják el, akik egy-egy szakterületre vonatkozóan elegendő ismeretekkel rendelkeznek. 14

A dán (és az EU-15 országok) szövetkezeti rendszerben jellemző, hogy a tagok nem vesznek részt a szövetkezet operatív irányításában (a szövetkezeti menedzsmentben), a szövetkezet ugyanis a tagok tevékenységétől teljesen eltérő gazdasági tevékenységet folytat, ahhoz más szakismeret szükséges. A demokratikus és operatív irányítás elválasztása következtében fel sem vetődik a összeférhetetlen gazdasági tevékenység lehetősége.

74

Felkészítésük nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a szükséges kérdéseket időben és térben fel tudják tenni, illetve munkájuk segítésére a megfelelő szakértőket ki tudják választani. A felkészítések során külön szakértői csoport foglalkozik azzal, hogy az igazgatóság és a felügyelő-bizottság tagjai a menedzsmentet nehéz kérdésekkel sarokba szoríthassák annak érdekében, hogy megbízható választ kapjanak a gazdálkodás valós helyzetéről. Ezekre a feladatokra szövetkezeti tagokat és tisztségviselőket rendszeresen kell tovább képezni. Az alapelvek érvényesülése mellett a szövetkezeti rendszerfejlesztés tervezése során a nemzetközi – kiemelten EU-s - viszonyok elemzését az agrárágazat jellemző piaci helyzete és a 2004-ben bekövetkezett uniós csatlakozás nélkülözhetetlenné teszi. Magyarország agrárágazati szempontból mindig exportorientált ország volt, a rendszerváltást követő liberalizációs folyamat ugyanakkor kétirányúvá tette az addigi elsődlegesen kifelé irányuló nyitottságát, így a nemzetközi folyamatokra érzékenyebb lett a nemzetgazdaság egésze és benne kiemelten az agrárszektor is. Külkereskedelmünkben megváltoztak az irányok, a kereskedelmi kapcsolatok súlypontja új piacokra- elsősorban az EU tagország felé- tolódott el. Természetesen ezeknek a piacoknak a jellege is alapvetően eltért az addigi – hiánygazdasági körülmények között működő- piacoktól. Az előzőekben részletezett – az élelmiszeripart és kereskedelmet kiemelten érintő- külföldi tőkebefektetések is alapvetően befolyásolták a hazai viszonyokat, ami az 1990 előtti mintegy 6:1 export/ import arányról az éppen pozitív szaldóra redukálta a külkereskedelmi egyenleget. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanakkor az, hogy a nemzetközi viszonylatokban is érvényesül az a tendencia, hogy a tőkeerős résztvevők és általában a nagykereskedelmi fogyasztói piachoz közel lévő szereplők jelentős versenyelőnyben vannak. Az a tendencia, hogy az agri- business viszonyokon belül a hozzáadott-érték arányok átrendeződtek a feldolgozóipar és a kereskedelem javára, egy hosszú-távú trend eredménye és ez a folyamat tovább folytatódik. A végső fogyasztói árban a mezőgazdasági termék ára egyre csökkenő hányadot képvisel, amit végső soron maga a piac jellege idéz elő. A gazdasági és társadalmi globalizáció eredményeképpen a fogyasztói szokások átalakultak, a helyi ellátás súlya csökken, a koncentrált kereskedelem egységes, a fogyasztói kényelmet szolgáló termékek tömeges igényével az ezt szolgáló árösszetevőket preferálja, illetve az újabb és újabb igények kielégítésének költségeit az alapanyag árának csökkentésével kívánja kompenzálni. A globalizált kereskedelem arra is módot nyújt, hogy az alapanyagok tekintetében is lehetősége van a feldolgozóiparnak és a kereskedelemnek a helyi ellátási feltételek helyett a világpiaci viszonyok között találhatják meg beszerzési forrásaikat. E tekintetben kétségkívül a termelői versenyképesség számos elemének (input anyagok és szolgáltatások ára, munkaerő költsége, méretgazdaságosság stb.) figyelembe vétele dönt a feldolgozás és a 75

kereskedelem beszerzési forrásáról. Ugyanakkor az EU a korábbi piacszabályozásával e hatásokat bizonyos fokig mérsékelte az európai termelők védelmében, és a közeli jövő dönti el, hogy a 2014-től a megújult Közösségi Agrárpolitika eszközei milyen módon segíthetik az alapanyag- termelés jövedelmezőségének, és ezáltal szintjének megtartását az EU tagországok termelői számára. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az EU korábbi tagországainak gyakorlatában a termelők az általuk tulajdonolt és irányított szövetkezeteken keresztül szinte közvetlen kapcsolatban állnak a fogyasztói piaccal. A termelőtől a fogyasztóig terjedő lánc belső érdekviszonyai az EU jelenlegi tagországaiban minden szabályozás nélkül viszonylag hasonlóan alakultak.(10/a ábra), míg a magyar viszonyok között ez még nem alakult ki (10/b ábra). 10/a. ábra Termékpálya szervezés az EU- 15 országokban Termelés Felvásárlás Élelmiszeripar Nagykereskedelem

Mezőgazdasági termelés önálló

Kiskereskedelem Fogyasztó

Termelők által irányított szövetkezet illetve magáncégek

10/b ábra Termékpálya viszonyok magyarországi gyakorlata Termelés Felvásárlás Élelmiszeripar Nagykereskedelem Atomizált termelés

Kiskereskedelem Fogyasztó

Integrátorok, bel- és külföldi érdekeltségű tőkés magántársaságok

A két ábrából láthatóan a rendszer felépítés alapvetően abban különbözik egymástól, hogy a korábbi EU tagországokban a szövetkezet nem a mezőgazdasági termeléssel, hanem elsődlegesen az önálló termelők által előállított termék, termény piacra juttatásával illetve a termeléshez szükséges anyagok közös beszerzésével foglalkozik. Másként fogalmazva a szövetkezet Európában elsődlegesen begyűjtő és feldolgozó logisztikai rendszert, raktárt, malmot, aukciós piacot, vágóhidat, tejüzemet stb. jelent. A fenti rendszer természetes módon – és egyes tagországok belső viszonyaitól függő egyéni karakterrel- történő kialakulása és fejlődése sokáig nem tett szükségessé európai joganyag kiadását. Természetesen a jelen tanulmány ebből következően az európai modellnek megfelelő szövetkezeti rendszer megvalósíthatóságának kérdéseit és feltételeit foglalja össze. 76

A globalizációs hatások értelmezéséhez figyelembe kell venni azt a lényeges szempontot is, hogy a tőkemozgás felgyorsulásának lehetősége kedvezőbb reakcióidőt tesz lehetővé a pénzügyi befektetőknek, így a világgazdaság egészében versenyelőnyt élvez a társasági formában történő működés. A magántőke gyors profitszerzési lehetősége olyan kihívás, amire csak azok az országok tudtak eddig megfelelő választ adni, amelyekben a reálszféra önszerveződése legalábbis nemzeti szinten globális választ tudott adni. Ebben a tekintetben előnyben vannak azon EU tagországok termelői, amely országok szövetkezeti rendszere a piaci részesedésük révén az áruelhelyezés biztonságával, a szövetkezeti szolgáltatásokból származó értéktöbblet arányos visszaosztásával stabilizálni tudta az agrárágazati szereplők pénzügyi helyzetét. Érdemes megjegyezni, hogy a szövetkezeti szektor piaci részesedése éppen a tudatos szerepvállalás következtében az EU- 15 agrárágazatában a globalizációs hatások ellenére jelentős mértékben nem változott.

Szövetkezet alapítása Szövetkezetet jelenleg a hatályos 2006. évi X. törvény alapján lehet alapítani. Ennek felülvizsgálata jelenleg is folyik, így a még ki nem hirdetett, de már az országgyűlés által elfogadott új Polgári Törvénykönyvvel számos előírás változik, illetve párhuzamosan kezdeményezés történt egységes új szövetkezeti törvény megalkotására, azonban jelen dokumentumban a hatályos törvényi előírások keretében az előzőekben vázolt alapelvekkel történő összehangolt alapítási folyamatot foglaljuk össze. A szövetkezet alapításának személyi feltételei között fontos szabály, hogy legalább hét alapító tagra van szükség. Az alapító taglétszám abból a megfontolásból került hét személyben meghatározásra, hogy mód legyen szövetkezeti igazgatóság és felügyelő bizottság választása esetén e testületeket szövetkezeti tagokból létrehozni. Az alapítók természetes személyek, jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok egyaránt lehetnek, azzal a korlátozással, hogy alapításkor és a működés további menetében a nem természetes személyek taglétszáma nem haladhatja meg a tagság felét. A szövetkezet megalakulásához alakuló közgyűlés megtartására van szükség, amelyen az összes alapító tagnak részt kell vennie. Az alakuló közgyűlés sorrendben először megválasztja a levezető elnököt, a jegyzőkönyvvezetőt és a jegyzőkönyv két hitelesítőjét, majd kimondja a szövetkezet megalakulását és elfogadja a szövetkezet alapokmányát, az alapszabályát. Az alapszabályon kívül külön is megállapítja, hogy az alapító tagok a meghatározott mértékű részjegytőke teljesítésére kötelezettséget vállalnak. Végül megválasztja a szövetkezeti működéshez szükséges testületeket (az igazgatóság elnökét és 77

tagjait, a felügyelő bizottság tagjait) és a könyvvizsgálót, ha a számviteli törvény előírásai szerint könyvvizsgáló működtetésére szükség van, illetőleg, ha törvényi előírás hiányában az alapítók így határoznak. Az alapítók igazgatóság helyett ügyvezető elnököt is választhatnak. Az alakuló közgyűlés határoz a díjazásukról is. Általában egyszerű szótöbbséggel, nyílt szavazással kell meghozni a döntéseket, ez alól azonban két irányban kivétel van. Az egyik az, hogy az alapszabály elfogadásához valamennyi alapító tag igenlő döntésére van szükség, a másik az, hogy a vezető tisztségviselők, valamint a felügyelő bizottság tagjai megválasztása titkos szavazással történik. Az alakuló közgyűlésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyet a levezető elnök, a jegyzőkönyvvezető, valamint a jegyzőkönyv két hitelesítője aláír. Külön rendelkezés vonatkozik az alapszabályra, amelyet minden alapító tagnak alá kell írnia. Az alapszabály későbbi módosítását jegyzőkönyvbe lehet foglalni. A jogi szakszerűség biztosítása érdekében az alapszabályt (későbbi módosításait) közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. A szövetkezet nyilvántartásba vételére a székhelye szerint illetékes cégbíróságnak van hatásköre. A cégbejegyzés előfeltétele, hogy a tagok a részjegytőke alapszabályban meghatározott mértékét, amely legalább a 30%-ot el kell érje, a szövetkezet rendelkezésére bocsássák, illetőleg a nem pénzbeli hozzájárulás teljes egészét szolgáltassák. A szövetkezet a cégbejegyzés iránti kérelem benyújtását követően végezhet gazdasági tevékenységet, azonban a cégnyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre. Ha a bejegyzési kérelmet a cégbíróság elutasítja, a gazdasági tevékenységet meg kell szüntetni. Ebben az esetben a tagok kötelesek helytállni a vállalt kötelezettségekért. Külön figyelmet érdemel az a szabály, amely szerint, ha valamely tevékenység folytatását jogszabály hatósági engedélyhez köti, ezt a tevékenységet csak az engedély birtokában lehet megkezdeni. A törvény az önkormányzati rendeletet ebben a vonatkozásban nem tekinti jogszabálynak. Lényegében hasonló rendelkezés vonatkozik a képesítéshez kötött tevékenység folytatására, amelyet - jogszabályi kivételtől eltekintve – csak akkor folytathat a szövetkezet, ha a tevékenységében személyesen is közreműködő tagjai, vagy munkavállalói, vagy a szövetkezettel polgári jogi szerződés alapján együttműködők között legalább egy olyan személy van, aki a jogszabályokban meghatározott képesítési követelményeknek eleget tesz. A cégbejegyzés megtörténte előtt megkezdett működésnek az a kockázata, hogy akik a saját nevükben, de a szövetkezet javára eljárnak, korlátlanul, és egyetemlegesen felelnek a vállalt kötelezettségekért. Ez a felelősségük megszűnik, ha a szövetkezet közgyűlése a kötelezettségvállalást utólag jóváhagyja.

78

Indokolt a szövetkezet alapításánál arra is figyelemmel lenni, hogy a termelői együttműködések EU-s támogatása esetén a létrejött szervezetnek – szemben a hazai diszpozitív jellegű szabályozásokkal - a tag és a szövetkezet közötti viszonyban a jogok, anyagi elszámolások és kötelezettségek viszonyát a nemzetközi szövetkezeti alapelvekkel összhangban, és a jogi formától függetlenül kötelezővé teszik. E tekintetben külön is kiemelendő, hogy az áruforgalmazás tervezhetősége érdekében a tagok csak meghatározott idő (3 év) után léphetnek ki a szövetkezetből, illetve a belső áruforgalomban a non- profit elvnek kell érvényesülnie, azaz az áruforgalmazás arányában történik a nyereség meghatározott részének tagok felé történő visszaosztása. A fenti elvi és gyakorlati szempontok alapján javasolható alapszabály, illetve az alapító ülés jegyzőkönyvi mintáját az 1. és 2. mellékletek tartalmazzák.

79

Kommunikációs terv a HANGYA szövetkezet számára A létrejövő szövetkezet kommunikációja két szinten valósulhat meg. Egyfelől a szövetkezet létrehozásának kommunikációja, illetve a már működő szervezet által nyújtott szolgáltatásoké, termékeké. Természetesen ez utóbbi tervezése alapvetően függ a szervezet tevékenységétől, termékskálájától, hiszen a megfelelő kommunikáció mind a célcsoport meghatározásában, mind az eszközeiben nem függetleníthető ezektől. Magát a kommunikációt ugyanis gyakorlatilag a marketing szerves részének tekinthetjük, ami adott szolgáltatás, eszköz, termék nélkül a jelen szakaszban csak általános tervezési összefoglalásra ad lehetőséget. Ezért a jelen fejezet a szövetkezet létrehozásának konkrét kommunikációs tervezése mellett a szervezet működése révén létrejövő szolgáltatások és termékek kommunikációjára csak általános tervezési leírást tartalmazhat.

A kommunikációs stratégia általános tervezési folyamata 1.

A célközönség meghatározása (kire irányuljon a kommunikáció) A kommunikációs objektumának imázsának elemzése − ismertségi skála − kedveltségi skála − ismertség-kedveltség elemzés − az imázs tartalma − a kívánt imázs meghatározása

2.

A kommunikációs célok meghatározása − A kívánatos cél megfogalmazása − A lehetséges válaszok hierarchiája − Mérhető, konkrét kommunikációs célok meghatározása

3.

Az üzenet megtervezése − tartalma kiemelve a vonzó tényezőket, nem elhallgatva az akadályokat − szerkezete (bemutatás sorrendje, következtetés levonása, érvelés milyensége) − megformálása − forrása

80

4.

A kommunikációs csatornák kiválasztása 4.1. Személyes kommunikációs csatornák − Képviselői kommunikációs csatorna: a vállalkozás, vállalat eladói, területi képviselők, akik a célpiac vásárlóival veszik fel a kapcsolatot. − Szakértői kommunikációs csatorna: szakértelemmel rendelkező független személyek, akik véleményükkel jelentősen befolyásolják a célcsoport tagjait. − Társadalmi kommunikációs csatorna: szomszédok, barátok, ismerősök, akik a „mindennapok” során beszélgetnek a célpiac vevőivel. A csatornát más néven „szájreklámnak” is nevezik, sok termék esetében ez a legbefolyásosabb csatorna. 4.2. Nem személyes kommunikációs csatornák − Reklámeszközök: nyomtatott (újságok, magazinok, címre szóló levelek), sugárzott (rádió, televízió), elektronikus (magnókazetták, videokazetták), kihelyezett (utcai plakátok, óriásplakátok, cégtáblák) − Hangulati elemek: létrehozzák ill. megerősítik a vevő vásárlási hajlandóságát, „csomagolt” környezetet jelentenek. Tipikus példa az élelmiszer-áruházak, plázák kellemes vásárlóhelyi környezete. − Események: alkalmak, amelyeket tudatosan arra terveznek, hogy a célközönségnek különleges üzeneteket közvetítsenek. Ilyenek: a sajtókonferenciák, ünnepélyes megnyitók, vállalati rendezvények.

5.

Költségvetés megtervezése, annak lehetőségei − a maradványelven nyugvó lehetőségek módszere − forgalomarányos módszer − előző évi költségvetés alapján inflációkövető módon − versenytársakhoz igazodó módszer − projekt jellegű (cél – feladat) módszer

6.

Promóciós-mix kialakításának szempontjai: − Termék piacának jellege (a kommunikációs eszközök hatékonysága a fogyasztási cikkek, termelő eszközök, pénzügyi szolgáltatások piacán eltérő) − „Toló” (közvetítőre irányuló) vagy „húzó”(végső fogyasztóra irányuló) stratégia15 − Vásárlói készenlét állapota A különböző marketing-kommunikációs eszközök (reklám és propaganda, személyes eladás, értékesítés ösztönzés) a tudatosítás – megértetés – meggyőzés – rendelés – újrarendelés folyamatában eltérő költséghatékonyságúak

15

Amíg a toló stratégia a személyes értékesítést és a vásárlásösztönzést helyezi előtérbe, addig a húzó stratégia sok reklámot és fogyasztói ösztönzést alkalmaz, ezáltal pedig fogyasztói keresletet teremt.

81

− Termék-életgörbe szakasza A bevezetés szakaszában mindegyik eszköz használata fontos. A növekedési szakaszban a kommunikációs eszközök szerepe csökken, mert a keresletnek van saját hajtóereje a szájreklámon keresztül. Az érettség szakaszában mindegyik kommunikációs eszköz használati hatékonysága jó. A termék forgalmának hanyatlásakor az értékesítés ösztönzés (árcsökkentés) továbbra is erős marad, a reklám és a propaganda csökken, az ügynökök csak kevés figyelmet szentelnek a terméknek. 7.

Eredmények mérése A kommunikációs kampány után a kommunikátornak mérnie kell a terv hatását a célközönségre. Meg kell tudnia, hogy a kommunikáció hatására hány ember ismerte meg a terméket, azt mennyien vásárolták és a kipróbálók közül hányan voltak megelégedve a termékkel. 8.

A folyamat irányítása és koordinálása − Kommunikációs tervek kidolgozása (programterv, költségterv, időterv) − A kommunikációs feladatok belső kapcsolati elemei és összehangolása a szövetkezet egységei között −

a kommunikáció SWOT elemzése (erősségek, gyengeségek, lehetőségek, veszélyek felmérése)

− Visszacsatolás

A szövetkezet létrehozásának kommunikációja A célközönség meghatározása A projekt megfogalmazásával a célcsoport alapvető és általános meghatározása megtörtént. Ugyanakkor az első fejezetben vázolt nehézségek következtében a tulajdonviszonyok elaprózottsága és esetenkénti rendezetlensége következtében a szövetkezet létrehozására képes és kész személyek azonosítása további vizsgálatot igényel. Ezt a jelen dokumentum harmadik fejezetében összegzett kutatás alapján indokolt elvégezni. A célközönségként a megszólítottak minél teljesebb körű részvételét indokolt tervezni, és törekedni kell a tevékenység szempontjából meghatározó személyek megnyerésére. A vonatkozó törvényi szabályozás alapján a szövetkezet megalakításához minimálisan 15 fő szükséges, ami a végleges célcsoport alsó korlátja. Ugyanakkor ennek összetételét illetően nem kerülhető meg a gazdasági szempontok figyelembe vétele, a 82

potenciális beszállítói volumen. E tekintetben indokolt, hogy az említett minimális létszám mellett a területen megtermelhető mezőgazdasági termékek (illetve mezőgazdasági terület) legalább 25- 30 %-át képviselje ez az alapítói kör. A célcsoport szerves alakítója az önkormányzat is, amely helyi szintű szabályozásával aktivizálja a termelési potenciál kihasználását, saját eszközeivel (közmunka szervezés) maga is részt vállal a hasznosítás teljesebbé tételével. A kommunikációs célok meghatározása A kívánatos cél megfogalmazása azzal megtörtént, hogy HANGYA típusú szövetkezetek létrehozásával kapcsolatos projekt indult a határon átnyúló kapcsolatban. Azt a kutatási fázisban, és egyéb kommunikációs csatornákon keresztül lehet azonosítani, hogy a célcsoport ezalatt az 1948-ban megszűnt HANGYA szerkezetét, avagy a jelenlegi – a termékpályán horizontális és vertikális kapcsolatokat erősítő - struktúrát, illetve más megoldást tekinti magáénak. Ennek tükrében határozható meg a továbbiakban alkalmazható kommunikációs cél, amely a célcsoport szándékait tükröző konkrét együttműködési keretet jelent. Az üzenet megtervezése Már a kutatási folyamatban egyértelművé indokolt tenni a kívánatos cél lehetséges megoldásai közötti különbségeket, a különböző szövetkezeti megoldások eltérő feltételeit és ebből fakadó előnyöket, hátrányokat. A végső kommunikációs cél meghatározását követően ugyanakkor indokolt mind a megszólítottak, mind a nagyközség lakossága számára egy olyan üzenet kialakítása, és kommunikációja (pl. szórólap, honlap), amely a létrehozandó szervezet céljáról, tevékenységéről és formájáról szóló végleges – a szövetkezet alapító ülésén előterjesztendő - elképzeléseket az előnyöket és kockázatokat bemutatva érveléssel alátámasztva tartalmazza. A kommunikációs csatornák kiválasztása Tekintettel arra, hogy az önkormányzat a szövetkezet létrehozásában eddig is aktív szerepet vállalt, ezért indokolt, hogy a rendelkezésére álló valamennyi kommunikációs csatornát kihasználja. Ez különösen igaz a nem személyes kommunikációs (hirdetmények, szórólapok, helyi híradások egyéb formái stb.) csatornákra. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a személyes kommunikáció hatékonysága (pozitív és negatív értelemben is!) meghaladja a nem személyes eljárásokét. Ezért a kommunikáció tervezése során indokolt az önkormányzati testületi képviselők, illetve a település szakmai, vagy 83

közéleti kulcsszereplőinek a végleges kommunikációs célról történő személyes (akár csoportos keretben) tájékoztatása, és e „társadalmasítással” a további kommunikációba történő bevonása. Természetesen a szélesebb közvélemény tájékoztatása szükségessé teszi, hogy a szövetkezet létrehozásával kapcsolatos vizsgálatról, majd a vizsgálati eredményekről, következtetésekről - a határon átnyúló projekt ütemezésével is összhangban – nyílt nap keretében a település valamennyi lakosa tájékozódhasson. Költségvetés megtervezése, annak lehetőségei A szövetkezet létrehozásának kommunikációs költségei magában a határon átnyúló projektnek a kereteiben alapvetően tervezésre kerültek, az esetlegesen szükséges kiegészítő költségek – tekintettel arra, hogy jelentős átfedésben vannak az önkormányzat általános feladatainak álló költségeivel – külön forrás vizsgálatát feltehetően nem indokolják. Promóciós-mix kialakítása A szövetkezet létrehozására irányuló kommunikáció tervezésénél messzemenően figyelembe kell venni, hogy a szövetkezeti elvek és gyakorlat befogadása és azonosulás ezzel komoly tudatformálást igényel. Ezért a személyes meggyőzés és szakmai érvanyagok közzététele kulcsfontosságú a folyamatban. Indokolt, hogy a potenciális célcsoport figyelmét folyamatosan fenntartva, ugyanakkor a megvalósulás feltételeit és ütemezését is világossá téve folytassuk a kommunikációt. A kutatási eredmények tükrében indokolt meghatározni a szövetkezet létrehozásának ütemtervét és ebben meghatározni az adott szakaszhoz kapcsolódó kommunikációs feladatot. Eredmények mérése A kommunikáció eredménye e folyamatban nehezen azonosítható, de a folyamat kezdeti szakaszában érdeklődést mutatók és a szövetkezet megalapításában résztvevők számának viszonya egyértelmű utalást ad a kommunikációs folyamat eredményességére. A folyamat irányítása és koordinálása Tekintettel arra, hogy a szövetkezet létrehozása a határon átnyúló projekt része, ezért attól elkülönülő irányítás és koordinálás nem indokolt. Természetesen a létrehozás utáni fázisban a szövetkezeti kommunikáció már a projektgazda önkormányzat feladata, de további segítséget és ösztönzést az önkormányzat adhat.

84

HANGYA szövetkezet hálózati kapcsolódási lehetőségeinek vizsgálata A létrehozandó szövetkezet belső – tagokkal kapcsolatos - és külső kapcsolatait alapvetően az határozza meg, hogy a szövetkezet miként pozícionálja magát a korábban vázolt horizontális és vertikális viszonylatokban. Ezek a viszonylatok természetesen visszahatnak magára a szervezet ágazati kapcsolataira, a szövetkezet funkcionális szerepére. A települési önkormányzat által kezdeményezett együttműködés tartalmilag arra irányul, hogy az agrárágazati potenciál hasznosításában érdekeltek egy piacképes árualappal rendelkező szövetkezetet hozzanak létre.16 Ez a kezdeményezés lényegében az európai szövetkezeti gyakorlatnak megfelelő marketing17 szövetkezet funkciójának felel meg, amely fő tevékenysége a mezőgazdasági termény(ek)nek és/vagy annak feldolgozott termékének/termékeinek piacra juttatása. A „klasszikus” marketing szövetkezetek18 – a terméktől függően – zömében a termény-nagykereskedelem, számos esetben az élelmiszeripari feldolgozás szintjén nyújtják az értékesítési szolgáltatást tagjaik részére. A végső fogyasztótól való távolság csökkentésére számos törekvés van, amelyek a helyi/ (kis)termelői piacok előtérbe kerülését is magával hozta, ami hazánkban eddig csak egyéni törekvések szintjén jelent meg. Meg kell említeni, hogy e törekvésnek nemzetközi szinten már megjelent a szövetkezeti változata is, amely a termelők és a fogyasztók közös marketing rendszerét, a közösség által támogatott mezőgazdaságot teremtette meg. A közösség által támogatott mezőgazdaság (community-supported agriculture, CSA) az alternatív termelési és élelmezési hálózatok (ld. 11. ábra, 86. oldal) egy formája, a mezőgazdasági termelés és a termények elosztásának egy szocio-ökonomikus modellje. A CSA kistermelők és fogyasztók közösségére alapul, amely együtt vállalja a termelés kockázatát, illetve együtt osztozik a nyereségen. A CSA-k általában kis méretű, független, sok kézi munkát igénylő családi farmokból (és azok láncolatából) áll, együttműködve fogyasztói közösségekkel. A fogyasztói közösség évente előre fizetett tagsági díjjal garantálja a felvevő piacot és finanszírozza a gazdaság működtetését. A gazdaságot működtető kistermelők így egyrészt a minőségre tudnak 16

E célmeghatározás alapján a szövetkezet alapítása szempontjából a fogyasztási szövetkezetek, mint lehetséges alternatíva nem jön számításba. A település, és a potenciális tagok szociális helyzete alapján a szociális szövetkezet létrehozása sem látszik megalapozottnak. 17 Ezalatt elsősorban értékesítő funkció érthető, ami nem zárja ki a tagok input szükségleteinek szervezett – és ezáltal kedvezőbb áron történő- beszerzését. 18 A köznyelv és a szakirodalom is (!) számos kifejezést hasonló, vagy azonos funkcióval alkalmaz, így a termékpályás szövetkezet, az egycélú szövetkezet, a BÉSZ, a TÉSZ, a termelői csoport funkciójában és fő logikai felépítésében a leírtakkal azonos elvi és gyakorlati alappal rendelkezik

85

koncentrálni, másrészt versenyképesek tudnak maradni egy olyan élelmiszerpiacon, amely alapvetően a nagyméretű, iparosított rendszert támogatja a helyi gazdaságokkal szemben.

11.ábra Alternatív ellátási láncok az élelmiszerellátásban A CSA fogyasztó tagjai, ha egy adott termék a farmo(ko)n megterem, a tagok kizárólag ott, illetve a szövetkezetükön keresztül szerzi be, és bizonyos mértékig a fogyasztók19 és a termelők osztoznak a termelés kockázatában. A tagok rendszerint heti házhozszállítással vagy átvevőhelyen való felvétellel jutnak hozzá gyümölcshöz, zöldséghez, esetleg tejtermékhez, húsáruhoz. Jellemző, hogy a fogyasztó tagok maguk is esetenként bekapcsolódnak önkéntes munkával a gazdaságban folyó termék- előállító tevékenységbe. A CSA fogyasztói oldalú szerveződésére van már jelenlegi hazai példa20, de a rendszer egészének alappillére nem áll messze az 1945 előtti HANGYA elvi alapjától, amely a maga korában és gazdasági- társadalmi körülményei között a termelők, a fogyasztók és a hitelintézet (adott esetben a fogyasztók egyidejűleg hitelezők is) szerves egységét valósította meg. 19

Ez nem feltétlenül és nem jellemzően anyagi természetű, hanem a fogyasztó pl. elfogadja a gyengébb minőséget is a természeti kockázatviselés következményeképpen. 20 pl. Tudatos Vásárló Egyesülete által szervezett közösségek, Szatyor Bevásárló Közösség, „Dobozrendszer”

86

Belső tagi kapcsolatok Amint arra a hatodik fejezetben már utaltunk, a tag és a szövetkezet közötti viszony egy olyan belső üzleti kapcsolatot jelent, ami non-profit jellegű. Ez a közönséges üzleti kapcsolatoktól annyiban tér el, hogy a szövetkezet a tagnak nyújtott szolgáltatások (azaz a teljes működési költségek!) költségeivel csökkentett árbevételének – közös demokratikus döntésen (közgyűlés) alapulóan – visszatartott részét leszámítva teljes mértékben vissza-

SZÖVETKEZET Demokratikus intézmény

Vállalkozás

Tagság

Feldolgozás, értékesítés

Alapszabály

Marketing

Közgyűlés

Vezetés: alkalmazotti státusz

Tulajdonosi Igazgató Tanács Pénzügyi alapok

Vállalkozási döntések

Tagdíj

Szakmai, üzleti döntések

Tagi garancia

Működési döntések

Konszolidáció

Piaci döntések

Hosszú távú kölcsönök Hitelek

Üzleti bevételek felosztásának elve

12.ábra Szövetkezeti belső kompetenciák 87

osztja a tagoknak az üzleti (és nem befektetési) részesedésük szerint. Ez adja meg a.szövetkezet más gazdasági formáktól való alapvető eltérését, és ez adja meg a szövetkezet tagok általi átláthatóságát, ami a bizalom alapja. A szövetkezeti demokrácia, azaz az egy tag- egy szavazat elv ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a gazdasági racionalitás érvényesülése érdekében a szövetkezetnek a meghatározó kérdéseken túl minden döntése az egy tag- egy szavazat szerint történjen. A tagok összességét egyidejűleg érintő döntések ugyanis olyan gazdasági helyzetben és olyan szakmai összefüggések értékelésén kell, hogy alapuljanak, amire a tagok egyénileg nincsenek felkészülve, illetve nem is képesek. A szövetkezet egészének sorsát meghatározó döntéseknek tehát menedzsment döntéseknek kell lenniük, akiket viszont a egyéni tagi kötöttségek nem befolyásolnak, a döntésnek a tagok összességét kell szolgálniuk. Ezért egy üzletileg jól szervezett szövetkezetben (természetesen megfelelő méret fölött) a demokratikus döntési kompetenciák és az üzleti döntések szétválnak és megfelelő belső hálózati rendszert alakítanak ki, amelyet a 12. ábra foglal össze.

Külső kapcsolatok A szövetkezet külső kapcsolatait a mai magyar gyakorlatban a 10/b ábra (76. oldal) szemlélteti. Az integrációs21 kapcsolat etimológiai jelentése is utal arra, hogy a partnerek nem tekinthetők egyenlő erejűnek, sőt a szó maga arra utal, hogy valamelyik fél önállósága (értsd autonóm döntése) megszűnik. Ez kifejezetten érvényes akkor, amikor a külső kapcsolatok a termékpálya magasabb szakaszán lévő szereplőkkel alakul ki. E tekintetben nem lehet figyelmen kívül hagyni a piacgazdaság természetes tulajdonságát, azaz hogy a piaci ellátás elsődleges vezérlője maga a vevő az igényeivel. A terméklánc mentén felfelé haladva azonban az a szereplő, aki a végső fogyasztótól távol van, azaz a termelő egyre kiszolgáltatottabb. − Kiszolgáltatott azért is, mert a valós piaci igények információi csak áttételesen jutnak el hozzá, így a szükséges igazodást csak a közvetítés alapján és fáziskéséssel tudja megvalósítani. − Kiszolgáltatott azért is, mert a termelői kínálat koncentrációja lényegesen lassabban ment (megy) végbe, mint a közvetítő nagy- és kiskereskedelemé. − Kiszolgáltatott azért is, mert a fogyasztó szintjén megjelenő árban legkisebb mértékben tudja érvényesíteni a nyereségigényét, míg a közbeeső folyamatok profitrátája rendre meghaladja az övét. 21

Jelentése: beolvasztás, becsatolás, összevonás

88

A kiszolgáltatottság fokozódása az előzőek más formában való fogalmazása alapján abból is fakad, hogy a globalizációs és koncentrációs folyamatok alapvetően megváltoztatták az élelmiszerlánc eddigi sajátosságait, amit a 7. táblázat foglal össze. A globalizáció és a koncentráció következtében végbement változások az élelmiszerláncban Hagyományos

Modern

Egységes fogyasztás

Differenciált fogyasztás

Napi főzés dominanciája

Készétel felhasználás növekedése

Élelmiszeripar irányító pozícióban

Kiskereskedelem és vendéglátás irányít

Kínálati logika: add el, amit termelsz

Keresleti logika: termeld, amit igényelnek

Árak a nyílt piacon alakulnak, kevés

Árak szerződésben rögzítettek, több

koordinációval a láncban

koordinációval a láncban

Tömegtermékek termelése

Egyedi tulajdonságú termékek előállítása

Korlátozott függés az új technológiáktól,

Nagyfokú függés az új technológiáktól, K+F

K+F és információ közjavak

és információ magánjavak

Szerkezeti egységesülés hiánya az

Koncentráció az élelmiszerláncban, a kis- és

élelmiszeriparban és mezőgazdaságban

közepes vállalkozások krízise

Kiskereskedelemben a kis cégek

Kiskereskedelem vállalkozási és alapterületi

dominanciája

koncentrációja

Külföldi tőkebefektetés export központúságú

Külföldi tőkebefektetés erősödése a helyi és regionális piacokon

7. táblázat Az élelmiszerlánc jellemzőinek változása a globálizáció hatására A felsorolt okok folytán nem csupán informális, szerkezeti és nyereségszinten jelentkező hátrány éri a termelőt (beleértve a termelői szerveződéseket is), hanem az ebből fakadó tőke- és forgóeszközhiány miatt a finanszírozás terén is. Ez a végső alapja a termékpálya magasabb szakaszain lévők gyakorlati szinten érvényesülő erőfölényének.22 Az erőfölény megjelenése különféle formákban jelenik meg. Míg a mezőgazdasági termelők piacait a tökéletes verseny tulajdonságaival szokták leírni, addig a kapcsolódó piacoknak mind az input, mind az output oldalát oligopól és oligopszon piacszerkezetek jellemzik. Az agrárközgazdaságban hagyományosan a kiskereskedelmi illetve feldolgozószektorokban megfigyelhető piaci erő alkalmazását teszi az elemzés tárgyává. A 22

Sajnálatos módon a jogi szabályozás az erőfölénnyel való visszaélést alapvetően horizontális viszonyokra vonatkoztatja, ami a vázolt strukturális probléma megoldását nem segíti elő.

89

gyakorlatban az ezekben a szektorokban működő vállalkozások többféle módon is vissza tudnak élni a piaci erőfölényükkel. A legkézenfekvőbb mód, megemelni az eladási árakat, és/vagy lenyomni a termelési tényező (beszállítási) árakat. Egy másik lehetséges alkalmazása a piaci erőfölénynek, az, hogy megnehezíti mások belépését a piacra, vagy elősegíti a versenytársak kilépését a piacról. A kiskereskedelmi láncok belistázási gyakorlata és a beszállítókkal szemben érvényesített, különféle jogcímeken megállapított visszatérítési előírások (polcpénz, marketing költségekhez történő hozzájárulás, akciós áron történő forgalmazásra történő hivatkozás stb.) ennek gyakorlati megvalósítása. A beszállítóval történő megállapodás során az általa elfogadott fizetési határidő önkényes, és számára kedvező megállapítása különösen a friss fogyasztású termékek (zöldség-gyümölcs, tej stb.) piacán növeli a forgóeszköz állományukat fokozva hitelképességüket, hátrányos helyzetbe hozva ezáltal a beszállítókat. Az erőfölénnyel való visszaélés másik formája az anyagi jellegű eszközökön túl a minőségi követelményekkel is megvalósulhat. A szerződéses kapcsolatban jellemzően nem érvényesíthető a minőség-ellenőrzés közös végrehajtása, így – különösen a könnyen romló termékek piacán – jellemzően nem áll módjában a beszállítónak annak bizonyítása, hogy a termék nem az ő hibájából vált alacsonyabb minőségűvé. Az erőfölénnyel való visszaélés ellen számos érdekképviseleti kezdeményezés történt, de a korábban jelzett értelmezési és bizonyítási ellentmondások miatt kellő hatékonyságú lépésekre nem került sor. Hangsúlyozni szükséges, hogy ezek a tendenciák nem speciálisan hazaiak és nem csak az output, de az input oldalon is – esetenként más módszerek alkalmazásával érvényesülnek. Világszerte, így az EU-ban is megfigyelhető tendencia az is, hogy a termelők jelentős része elsősorban a piac-felügyeletre és piacszabályozásra irányuló állami eszközöktől várja a megoldást, az államon keresztül próbál hatni a kereskedelmi torzulásokra. Ezek az eszközök azonban csak egyedi esetek és egyes területek kezelésére és szabályozására képesek (például a monopolhelyzettel, az erőfölénnyel való visszaélés egyedi esetei). Ezek enyhíthetik ugyan a méretek különbözőségéből eredő problémákat, de alapvetően nem tudják megváltoztatni a kereskedelmi koncentráció tendenciáját, illetve a nagyméretű kereskedelem és a hozzá viszonyítottan mindenképpen elaprózott árutermelés közötti alapvető konfliktusokat. A konfliktus ugyanis alapvetően partnerségi lehetőségek korlátjából fakad, a koncentrálódó kereskedelmi szektor csak hasonló szerkezető beszállítóval tud harmonikus partnerséget fenntartani. Mindennek ellenére a kis méretből eredő hátrányok piacfelügyeleti és piacszabályozási eszközökkel történő mérséklésének szükségessége nem kérdőjelezhető meg.

90

Ugyanakkor a fő probléma az, hogy a termelők többsége nem hajlandó lemondani az önállóság egy részéről és kooperációkkal, társulásokkal növelni a gazdasági potenciált, továbbra is külön-külön kívánják meghozni a termelési és értékesítési döntéseiket. Ennek a következő okai vannak: - A fekete és szürke szektor jelentős aránya csökkenti érdekeltségüket az alkalmazkodásban. - Az állam nem ösztönzi hatékonyan a fekete szektor csökkenését és a termelői közös szervezeteken keresztül történő értékesítést, mert elsősorban az egymástól elszigetelt termelőket, és nem a beszállítást segítő termékpályás funkciókat támogatja. Így a TÉSZ-ek jelentős része nem vagy alig lát el termékpályás funkciókat, inkább csak az állami támogatások szétosztását végzi. - A kisárutermelésre alapozott korszerű kooperáció és társulás hagyományainak hiánya. - A termelők nem, vagy nehezen tudják magukat túltenni azon az általuk negatívnak tartott pszichológiai hatáson, amit az önállóság egy részének elvesztése okoz. A megoldás alapfeltétele a termelők szemléletének és stratégiai gondolkodásmódjának alapvető megváltozása. Ennek lényege: a kereskedelemre történő „mutogatás” és az állami eszközöktől remélt „megváltó” szerep helyett a kereskedelem koncentrációjához történő alkalmazkodás. Három alapvető stratégiai lehetőség van a vertikális kapcsolatokban megmutatkozó egyensúly- hiány megoldására: − Az egyik: azt kell nézni, hogy milyen termék nagy mennyiségű szállítására lehetnek együttesen képesek, és ezeken a területeken horizontális termelési és értékesítési kooperációval, társulásokkal, továbbá a termékpályán saját szolgáltatási, logisztikai rendszerek, közvetítő szervezetek létrehozásával meg kell teremteniük a kínálati koncentráció és az azon alapuló versenyképes ár feltételeit. − A másik: a nagyméretű láncok, társulások, illetve nagy alapterületű kereskedelmi egységek kínálatában a nagy termelők között szabadon hagyott piaci rések, ahol kiegészítő szerepet tölthetnek be − A harmadik: a nagyméretű kereskedelmen kívüli réspiacok. Ide tartozik például a nagybani piac, a fogyasztói piacok, a tárulásokhoz nem csatlakozott önálló kiskereskedők, kis szakboltok, a speciális, kisszériás termékek, illetve szakosodás réstermékekre, továbbá a kisárutermelők általi direkt fogyasztó értékesítési formák. Azonban azzal kell számolniuk, hogy a nagyméretű kereskedelmen kívüli, a fekete és szürke zónát is magában foglaló réspiacok aránya a nemzetközi tendenciáknak megfelelően, 91

továbbá a feketekereskedelemmel szembeni hatékonyabb állami fellépéssel párhuzamosan várhatóan csökkeni fog. A kis méretből eredő hátrányos helyzet miatt termelők saját erőfeszítései önmagukban nem elegendőek, versenyképességük növekedéséhez szükség van állami támogatási és ösztönzési eszközökre. Az állami eszközöknek azonban csak kiegészítő szerepük van, mert ha a kisárutermelők stratégiai gondolkodásmódjának problémái nem oldódnak meg, akkor ezek hatástalanok. Ezért az állami (beleértve a helyi szintű önkormányzati) támogatási és ösztönzési rendszert az alkalmazkodás és az innováció segítésére és kikényszerítésére, és ezen belül a termeltető és termékpályás funkciókat ellátó termelői közös szervezeteken keresztül történő értékesítés bővítésére, továbbá a nagy kereskedelmi láncok beszerzési rendszeréhez kapcsolható korszerű logisztikai centrumok-bázisok-körzetek elterjedésének segítésére kellene koncentrálni. A piaci egyenlőtlenségekből fakadóan a termelők forgóeszköz- ellátási szintje alacsony, ami tovább fokozza kiszolgáltatottságukat. A termelői együttműködések e tekintetben különösen kedvezőtlen helyzetben vannak, mivel a tulajdonukból jellemzően ma még hiányoznak azok a saját vagyonelemek, amelyeket a kereskedelmi bankok megfelelő fedezetnek tekintenek a hitelezési gyakorlatban. A bankszektor hazai sajátosságai is különösen a 2008 utáni forrásszűkülés óta - szerepet játszanak abban, hogy a hitelezés nehézzé vált. A nagybankok centralizált, és ügyféltől elidegenedett döntési mechanizmusa nem teszi lehetővé a gyors és rugalmas hitel-döntések meghozatalát, pedig a csekély likvid forrással rendelkező termelők és termelői együttműködések enélkül nem képesek a piacon eredményesen szerepelni. A termelőknek ebből következően a termékágon is jelzett megoldás irányába célszerű elindulni, azaz a nagy kereskedelmi bankok helyett a horizontális partnerek irányába kell elmozdulni, azaz a szövetkezeti pénzintézetek lehetőségeit indokolt megcélozni. A takarékszövetkezetek eddig is az agrárágazat meghatározó hitelezői voltak, éppen azért, mert a hitelkockázat vizsgálatoknál a hitelképességet befolyásoló objektív mutatók mellett a mélyebb helyi ismereteket is figyelembe véve a személyre, szervezetre szabott konstrukciók kialakítására sokkal alkalmasabbak. Ugyanakkor a hitelkonstrukcióikban - nyilvánvalóan a tőke- megfelelési mutatóik miatt - a kisebb összegű hitelek a jellemzőek. Általános tanulságként levonhatjuk, hogy a termelők és szövetkezeteik külső hálózati kapcsolata horizontális és vertikális irányban egyaránt megvalósulhat, de a vertikális kapcsolatokban jellemzően erőfölényben lévő partnerrel egy kiszolgáltatott integrációs viszony alakul ki, míg a horizontális kapcsolatokban lehetőség van egy egyenrangú felek 92

között kiépíthető, szinergikus hatást eredményező partnerségre. Az is megállapítható, hogy a globális rendszerek terjedése olyan folyamat, ami nem fordítható vissza, és ezért a piaci verseny körülményei között a termelők és szövetkezeteik csak megfelelő hálózat építéssel képesek fennmaradni. Az erőkiegyenlítéshez ugyanakkor célszerű törekedni arra is, hogy a horizontális viszony mellett az azonos identitástudat is meghatározó szempont legyen a partnerség kialakítása során. Ezért a termelők szövetkezeti összefogása a leginkább hatékony és eredményes partnerséget a szövetkezeti pénzintézetekkel,a fogyasztási szövetkezetekkel és a szociális szövetkezetekkel alakíthatja ki, illetve kölcsönösen törekedni kell arra, hogy az azonos identitás- tudatra építve az egyes szövetkezeti szektorok a szinergikus hatást elősegítő belső szabályokat működtessenek. (kölcsönösségi akciók, speciális szövetkezeti portfoliók stb.) Ezt a tudatos szövetkezeti rendszerépítést kívánja szolgálni egy jelenleg kidolgozás alatt álló, új szövetkezeti törvény is.

Belső és külső kapcsolatok a Nagykovácsiban létrehozandó szövetkezetben A tanulmány összegzéseként javasolhatók a következők: 1. A projekt keretében kialakítandó szövetkezet egy értékesítési célú szövetkezetként kerüljön megalakításra, a nemzetközi elvek szigorú érvényesítésével. Megfontolható ezen elvek kombinációja alapján megszervezendő CSA közösség is akár helyi, akár környező településekkel együttes szinten. 2. Az önkormányzat már megkezdett és eddig is alkalmazott ösztönzőivel – összhangban a készülő új földforgalmi törvénnyel - segítse elő a földterületek hatékony hasznosítását, szükség szerint segítséget nyújtva a földbirtok egyesítés, földcsere és egyéb földügyi rendezésekhez is. 3. A szövetkezet az ökológiailag indokolt termelésszerkezet kialakításához nyújtson segítséget a növényi kultúrák újratelepítésének tervezési, beszerzési, telepítési és kezelési teendőinek elvégzéséhez, szakmai tanácsadásához. 4. A szövetkezet a mögöttes termelési szerkezet kialakításához nyújtott segítségét - egy hozzáadott értéket jelentő - feldolgozottságot is figyelembe vevő előzetes piaci felmérésre alapozva végezze. Ezen piaci igényekre alapozva készítse elő és valósítsa meg a megfelelő léptékű feldolgozó kapacitás kiépítését. 5. A szövetkezet keresse az együttműködést más hasonló profilú szövetkezetekkel és 93

szövetkezeti szervekkel a piaci kapcsolatokban és a szövetkezeti érdekek megjelenítésében elérhető additív és szinergikus hatás elérése érdekében. 6. A piaci kapcsolatokban a szövetkezet keresse a fogyasztási szövetkezetek, szövetkezeti elvre épülő fogyasztási csoportokat, mint célcsoportot, építve azok piaci igényeire. 7. A szövetkezet a számlavezetés és finanszírozás ügyeiben támaszkodjon elsősorban a helyi takarékszövetkezetre. Az elvárt társadalmi hatások összegzése − Az így kialakított szövetkezési forma és jogi keret módot ad az itt lakóknak, hogy egy-egy területen partnerséget vállalva egymásssal, más területen is együttműködjenek. − Az önkormányzat, mintegy inkubátorházként katalizálja, irányítja és kezeli, gondoskodik a személyes érdeklődők és elkötelezettek bevonására, de átmenetileg akár magára vállalva a folyamatosan bevonásra kerülő területhasznosítás gazdálkodói feladatait is. − A koncepció lényege, hogy ne hagyjuk magára környezetünket,hogy spontán burjánozzék, hiszen az a mindennapjaink minőségét befolyásolják, hanem tudatosan irányt szabva ösztönözzünk és segítsünk minden résztvevőt, érdekeltet a közös hang megtalálására és az egyéni érdeket is magába foglaló közérdek megvalósítására. − Ez a közösségi építkezés módot ad arra, hogy a jelenlegi elvadult környezetet a legjobb európai tradíciókhoz és a KERT MAGYARORSZÁG gondolatához, annak szellemiségéhez, vagyis egy élhetőbb környezethez igazítsuk. − Remélhetőleg az így közösen kialakított jövőkép biztató távlatot ad annak az egyre szélesedő lokálpatrióta lakosságnak, aki a tudatosan formált kultúrtáj kialakításában, az arra orientált távlatosságban, vagyis többgenerációs gondolkodásban és cselekvéssorozatban érdekelt. Ehhez kell megnyerni folyamatában az itt élő embereket, és amelyhez nélkülözhetetlenek a bizalmi tőkét erősítő, és az ügy rendelkezésére álló önkormányzati eszközök.

94

Mellékletek 1.melléklet ALAPSZABÁLY (minta) Az egy termék, vagy azonos termékcsoport szerint szerveződő termelők jelen alapszabályukat a 2006. évi X. törvénnyel, valamint a 81/2004. (V.4.) FVM - termelői csoportokról szóló - rendelettel összhangban készítették. A 2013………hó………-én/án alakuló közgyűlésen a tagok a szolidaritás és önsegélyezés elvének megfelelően szövetkezetet hoztak létre, amelynek működési feltételeit az alábbi szabályok határozzák meg. 1.

A SZÖVETKEZET NEVE: rövidített név:

2.

A SZÖVETKEZET SZÉKHELYE:

3.

A SZÖVETKEZET KÉPVISELETE: A szövetkezetet az igazgatóság elnöke önállóan, továbbá az igazgatósági tagok is önállóan képviselik. Más tag vagy alkalmazott két képviselő írásbeli meghatalmazása alapján képviselheti a szövetkezetet.

4.

5.

A SZÖVETKEZET MŰKÖDÉSE ÉS IDŐTARTAMA: 4.1. A szövetkezet ……………év ........................hó ..........-én kezdi meg működését. 4.2. A szövetkezet határozatlan időre jött létre. A SZÖVETKEZET CÉLJA ÉS MEGHATÁROZÁSA: 5.1. A szövetkezet céljai: a szövetkezet a tagok által megtermelt, illetve megtermeltetett mezőgazdasági termékek (egyénileg és csoportosan), valamint ezek feldolgozása és értékesítése, a termeléshez szükséges eszközök és anyagok beszerzése, valamint a tevékenységhez kapcsolódó piaci munka végzése non-profit jellegű formában. Célok különösen (összhangban a 81/2004. (V.4.) FVM rendelettel): -biztosítani a termelés megszervezését és hozzáigazítását a kereslethez, különösen a minőség és mennyiség tekintetében -biztosítani a tagok termékeinek tárolásához, árúvá történő előkészítéséhez és értékesítéséhez szükséges technikai hátteret -ösztönözni a kínálati oldal koncentrációját, és elősegíteni a tagok által előállított termékek forgalomba hozatalát -csökkenteni a termelési költségeket és stabilizálni a termelői árakat -ösztönözni a tagokat környezetkímélő termesztés technológiai és termelési, tenyésztési módszerek, valamint hulladék-felhasználási eljárások alkalmazására, különösen a víz, a talaj és a táj minőségének védelme, a biológiai sokszínűség megóvása és/vagy elősegítése érdekében. 95

5.2. A szövetkezet céljainak megvalósítási módja: - Raktározásra, feldolgozásra és továbbértékesítésre átveszi tagjaitól a megtermelt termékeket, beszerzi a termeléshez szükséges anyagokat és eszközöket. - Kiépíti bel- és külföldi piaci kapcsolat rendszerét a termelést. - Nyilvántartja tagjai termelési tevékenységét -Ajánlásokat tesz tagjai részére fajta, technológia, finanszírozás és minden olyan kérdésben, amellyel a tag gazdálkodását és a szövetkezet működését elősegíti - A piaci helyzetnek megfelelően koordinálja a termelést. - Folyamatosan kapcsolatot tart a tagok és a szövetkezet tevékenységére és működésére hatással lévő intézményekkel. 6.

A SZÖVETKEZET TEVÉKENYSÉGI KÖRE: (amelyek közül kell kiválasztani a főtevékenységet, illetve az egyéb fontos gyakorolni tervezett tevékenységeket) Növénytermelési szolgáltatás Állattenyésztési szolgáltatás Vadgazdálkodás Erdőgazdálkodási termelés Erdőgazdálkodási szolgáltatás Halászat Halgazdálkodás Húsfeldolgozás, tartósítás Baromfihús feldolgozása, tartósítása Hús-, baromfihús-készítmény gyártása Halfeldolgozás Burgonyafeldolgozás Gyümölcs-, zöldséglé gyártása Egyéb gyümölcs- és zöldségfeldolgozás Nyers olaj gyártása Finomított olaj gyártása Tejtermék gyártása Malomipari termék gyártása Kenyér, friss tésztaféle gyártása Tartósított lisztes áru gyártása Tésztafélék gyártása Desztillált szeszes ital gyártása Bortermelés Gyümölcsbor termelése Üdítőital gyártása Dohánytermék gyártása Mezőgazdasági termék ügynöki nagykereskedelme Élelmiszer, ital, dohányáru ügynöki nagykereskedelme Gabona-, vetőmag-, takarmány-nagykereskedelme Virág-, dísznövény-nagykereskedelem Élőállat-nagykereskedelem Feldolgozatlan dohány nagykereskedelme Zöldség-, gyümölcs-nagykereskedelem Hús-, húskészítmény-nagykereskedelem Tejtermék, tojás-, készítmények, zsiradék nagykereskedelme Ital nagykereskedelme Mezőgazdasági gép nagykereskedelme Egyéb nagykereskedelem 96

Élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem Zöldség-, gyümölcs-kiskereskedelem Hús-, húskészítmény-kiskereskedelem Hal-, rák-kiskereskedelem Kenyér-, pékáru-kiskereskedelem Ital-kiskereskedelem Raktározás és tárolás Szállítási ügynökségi tevékenység Ingatlan bérbeadása, üzemeltetése Mezőgazdasági gép kölcsönzése Számviteli, könyvvizsgálói, adószakértői tevékenység Piac- és közvélemény kutatás Üzletviteli tanácsadás Csomagolás Máshová nem sorolt gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás Felnőtt- és egyéb oktatás A szövetkezet engedélyköteles tevékenységet csak az engedély megszerzését követően folytathat. 7.

A SZÖVETKEZET VAGYONA: A szövetkezet az alapítók által jegyzett minimum ………………. Ft,- azaz …………….millió forint- összegű részjegytőkével, mint alapító vagyonnal rendelkezik. A részjegytőke befizetése a tagok által a módosított alapszabály elfogadásától számított ………………….. belül, 2013.……………………-ig, készpénzben történik.

8.

A SZÖVETKEZET ÖNKORMÁNYZATI SZERVEI: 8.1. A közgyűlés A szövetkezet legfőbb önkormányzati szerve a közgyűlés, amelynek hatáskörébe tartozik: - Az alapszabály megállapítása és módosítása - Az igazgatóság tagjainak és elnökének megválasztása, felmentése - A felügyelő-bizottság tagjainak és elnökének megválasztása és felmentése - A tagok kilépése, üzletrészük, részvényeik átruházása - A tisztségviselők díjazásának megállapítása - A részjegy névértékének megállapítása -.Az éves működési költség hozzájárulás mértékének és fizetési módjának megállapítása - Döntés a tag kilépéséről, kizárásáról - Az éves beszámoló elfogadása - Döntés az adózott eredmény felhasználásáról, vagy a veszteség fedezésének forrásáról - Döntés a fel nem osztható vagyon sorsáról - A szövetkezet egyesülésének, szétválásának, átalakulásának és megszűnésének elhatározása - Belépés szövetkezetbe, gazdasági társaságba és kilépés onnan, továbbá szövetkezet, gazdasági társaság alapítás - Belépés érdekképviseleti szervbe és kilépés onnan - Tisztségviselő ellen kártérítési per indításának elhatározása - Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) elfogadása és módosítása - A tagi kötelezettségekben foglalt értékesítési kötelezettség alóli jogszabályi mértékű egyéni felmentés módjáról - Mindaz, amit a törvény a közgyűlés hatáskörébe utal. 8.2. A közgyűlés összehívásának és működésének szabályai: 97

- A közgyűlést szükség szerint, de évente legalább egyszer össze kell hívni. A közgyűlés üléseit az igazgatóság hívja össze. Soron kívül is össze lehet hívni a közgyűlést, ha ezt a tagok legalább 10%-a, vagy a felügyelő bizottság írásban - az ok megjelölésével indítványozza. - A közgyűlést - annak időpontját legalább 15 nappal megelőzően - a napirend közlésével írásban, névre szóló meghívóval kell összehívni. - A tagok legalább 10%-ának írásbeli indítványára bármely ügyet fel kell venni a közgyűlés napirendjére. - A közgyűlés a tagok legalább felének jelenléte esetén határozatképes. A határozatképtelenség esetére a 15 napon belüli időpontra azonos napirenddel összehívott újabb közgyűlés az eredeti napirend tekintetében, a megjelent tagok számára tekintet nélkül határozatképes, kivéve a szövetkezet egyesülése, beolvadása, szétválása, átalakulása és megszűnése kapcsán meghozandó döntések esetén. - A közgyűlés a határozatokat - a szövetkezeti törvény által meghatározott eseteket kivéve - a jelen lévő tagok több mint felének szavazatával és nyílt szavazással hozza. A közgyűlésen minden tagot egy szavazat illet meg. - Az alapszabály elfogadásához és módosításához a közgyűlésen részt vevő tagok szavazatának legalább kétharmados többsége szükséges. - A szövetkezet átalakulásának, továbbá megszűnésének elhatározásához az összes tag legalább kétharmados szótöbbségű döntése szükséges. - Szétválás, egyesülés és összeolvadás elhatározásához a közgyűlésen jelen lévő tagok kétharmados szótöbbségű döntése szükséges. - A közgyűlés titkos szavazással dönt a tisztségviselők megválasztásáról és felmentéséről. - A közgyűlés más esetekben is elhatározhatja a titkos szavazást. - A közgyűlést az igazgatóság elnöke, vagy a közgyűlés által erre megválasztott személy vezeti. - A közgyűlésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek tartalmaznia kell a megjelent tagok számát, a tárgyalt ügyek összefoglalását, a határozatokat és a szavazás eredményére vonatkozó adatokat. A jegyzőkönyvet a közgyűlés elnöke és a jegyzőkönyv vezetője írja alá és azt a közgyűlésen erre megválasztott két szövetkezeti tag hitelesíti. 8.3. Igazgatóság - A közgyűlés 3(5) tagú igazgatóságot választ tagjai sorából 5 éves időtartamra. Az első igazgatóság megbízása 2 évre szól. Az igazgatóság tagjait a területi, illetve tevékenységi elvek figyelembevételével kell megválasztani. Az igazgatóság elnökét, aki egyben a szövetkezet elnöke is, a közgyűlés választja az igazgatóság tagjai közül. - Az igazgatóság irányítja a szövetkezet működését, a közgyűlés határozatainak megfelelően. Kialakítja és irányítja a szövetkezet munkaszervezetét, gyakorolja a hatáskörébe utalt munkáltatói jogokat és alkalmaz igény szerint ügyvezető igazgatót, aki nem lehet tagja a szövetkezetnek. - Az igazgatóság évente legalább egyszer köteles beszámolni a közgyűlésnek a szövetkezet vagyoni-, pénzügyi-, jövedelmi helyzetéről és saját tevékenységéről. - Igazgatóság szükség szerint, de legalább negyedévenként egyszer ülést tart. Az igazgatóság köteles ülést tartani továbbá, ha tagjainak fele ezt írásban indítványozza. - Új tagok felvételét az igazgatóság saját hatáskörében dönti el, - Az igazgatóság ülését az elnök hívja össze. Az igazgatóság akkor határozatképes, ha 3 tagja jelen van. Határozatait nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetében az elnök szavazata dönt. - Az ülésekről jegyzőkönyvet kell készíteni, melyet a jelenlévő tagok aláírnak. Az igazgatóság döntéseiről tájékoztatni kell a tagokat. - Az igazgatóság dönt minden olyan ügyben, amelynek eldöntése nem tartozik a szövetkezet más szervének hatáskörébe. 98

- Az igazgatóság működésének további - részletes - szabályait a Szervezeti és Működési Szabályzatban (SZMSZ) kell rögzíteni. 8.4. Felügyelő Bizottság: - A szövetkezetben a működés és a gazdálkodás valamennyi területére kiterjedő tulajdonosi ellenőrzés végzésére a 3 tagú Felügyelő Bizottság működik. A közgyűlés a szövetkezeti tagok sorából egyszerű szavazati többséggel, titkos szavazással 5 évi időtartamra 3 tagú Felügyelő Bizottságot (FB) választ. Elnökét a közgyűlés választja meg az FB tagok közül. - A megbízott tagok a szövetkezet egész tevékenységére kiterjedő folyamatos ellenőrzést végeznek. Az FB elnöke, illetve maga a testület többségi szavazással indítványozhatja az Igazgatóság tagjainak felmentését, súlyosabb esetekben összehívhatja a közgyűlést. Köteles megvizsgálni az Igazgatóság éves beszámolóját és évente legalább egyszer beszámolni a közgyűlésnek. - A Felügyelő Bizottság maga állapítja meg ügyrendjét, amely az SZMSZ részét képezi. A Felügyelő Bizottság a szövetkezet szerveinek működésével és gazdálkodásával kapcsolatos bármely ügyet megvizsgálhat. - Jogosult bármikor megvizsgálni a szövetkezet könyveit, vagy e célra külön szakértőket kérhet fel. A szövetkezet tagjaitól felvilágosítást kérhet, melynek megadása a tagok részéről kötelező. - Az éves beszámoló alapján véleményt nyilvánít a közgyűlés részére a szövetkezet gazdálkodásáról, enélkül az éves beszámoló tárgyában érvényes határozat nem hozható. - Véleményt nyilváníthat a közgyűlés elé terjesztett más beszámolókról és jelentésekről. - Javaslatot tesz a közgyűlésnek a tisztségviselők díjazásának megállapításáról. - A Felügyelő Bizottság szövetkezeten belüli jogsértések, érdeksérelmek ügyében és a tagsági jogvitákban egyeztetést végez. - A Felügyelő Bizottság elnöke, vagy az általa megbízott tag a szövetkezet bármely testületének ülésén tanácskozási joggal részt vehet, külön meghívás nélkül is. - A Felügyelő Bizottság üléseit az elnök hívja össze - annak időpontját megelőző 15 nappal korábban - és vezeti. Az ülés összehívását - az ok és a cél megjelölésével - a Felügyelő Bizottság bármely tagja írásban kérheti az elnöktől, aki a kérelem kézhezvételétől számított nyolc napon belül köteles intézkedni az ülés 15 napon belüli időpontra történő összehívásáról. Ha az elnök a kérelemnek nem tesz eleget, a tag maga jogosult az ülés összehívására. - A Felügyelő Bizottság szükség szerint, de legalább évente kétszer ülésezik. - A Felügyelő Bizottság akkor határozatképes, ha mindhárom tagja jelen van. - A Felügyelő Bizottság határozatait nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel hozza meg, szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. - A Felügyelő Bizottság üléseiről jegyzőkönyvet kell készíteni, melyet a tagok aláírnak. 8.5. Tisztségviselők: - A szövetkezet tisztségviselői: • az igazgatóság elnöke és tagjai • a felügyelő bizottsági tag - A tisztségviselőket titkos szavazással kell megválasztani. Megválasztottnak azt a jelöltet kell tekinteni, aki az érvényes szavazatok több mint felét megszerezte. A tisztségviselők választásánál a megválasztáshoz szükséges szavazatot el nem ért jelöltek vonatkozásában a választást meg kell ismételni. Több jelölt esetén a sorrendben több szavazatot kapott jelöltet kell megválasztottnak tekinteni. Egyenlő szavazat esetén a választást meg kell ismételni. - Nem lehet tisztségviselő: • aki nem tagja a szövetkezetnek, • akit a bíróság cselekvőképességet korlátozó, vagy kizáró gondnokság alá helyezett, 99

• akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek, mindaddig, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül, • akit valamely foglalkozástól eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységet folytató szövetkezetnél, • a jogi személy tag képviselője. - A szövetkezet igazgatóságának elnöke és tagja nem választható meg a Felügyelő Bizottság tagjává. - A szövetkezet tisztségviselője: • nem lehet korlátlanul felelős tagja más gazdasági társaságnak, • nem lehet tisztségviselője a szövetkezet tevékenységéhez hasonló tevékenységet végző gazdasági társaságnak, kivéve, ha ehhez a közgyűlés hozzájárul. - A tisztségviselők az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. Kötelességeik megszegésével a szövetkezetnek okozott kárért a polgári jog szabályai szerint egyetemlegesen felelősek. - Nem terheli az előző felelősség azt a tisztségviselőt, aki a határozat ellen szavazott, vagy az intézkedés ellen tiltakozott és tiltakozását a Felügyelő Bizottságnak bejelentette. - Megszűnik a tisztségviselők megbízatása: • a megbízás időtartamának lejártával • a tisztségviselők halálával • lemondásával • a közgyűlés általi felmentéssel • tagsági viszonyának megszűnésével • ha összeférhetetlenség áll fenn, vagy más kizáró ok, s azt a felmerüléstől számított 15 napon belül a tisztségviselő nem szünteti meg. - A tisztségviselők felmentéséről a közgyűlés titkos szavazással dönt. 8.6. Az ügyvezető igazgató: - A tevékenység nagyságrendi növekedésével összefüggésben önálló ügyvezető igazgató kerülhet alkalmazásra, aki nem lehet a szövetkezet tagja. Munkáltatói jogait az igazgatóság gyakorolja. - Feladatát képezi a szövetkezet gazdálkodási tevékenységének operatív intézése, a szövetkezet szervei által hozott határozatok betartásával. - Az ügyvezető igazgató részletes feladatait a vele megkötött szerződés tartalmazza. 9.

A SZÖVETKEZETI TAGSÁGI VISZONY 9.1. A tagsági viszony létrejötte: - A szövetkezet a „nyitott tagság” elve alapján működik, vagyis a szövetkezet tagja lehet minden 14. életévét betöltött személy, aki vállalja a tagsági viszonyból eredő kötelezettségeket, az alapszabályban megfogalmazottak szerint. Kiskorú személy azonban csak törvényes képviselőjének hozzájárulásával lehet tagja a szövetkezetnek. - A szövetkezetnek jogi személy is lehet tagja. A jogi személy tag jogai és kötelezettségei személyes közreműködést és tisztségviselést kivéve - azonosak a természetes személy tagokéval. - A jogi személy tagok száma nem haladhatja meg a természetes személy tagok számát. - Aki a szövetkezet tagja kíván lenni, erre vonatkozó írásos kérelmét az igazgatósághoz kell beterjesztenie. Az igazgatóság soron következő ülésén dönt a felvételről, és arról a kérelmezőt az ülést követő 15 napon belül értesíti. - Elutasító döntés esetén a kérelmező felülvizsgálatért a közgyűléshez fordulhat, a közlés kézhezvételétől számított 1 hónapon belül. 100

-

A szövetkezetbe belépő tag önként vállalja a háromévi szövetkezeti tagsági viszonya megtartását és aktív közreműködését a szövetkezetben.

9.2. A tagok alapvető jogai és kötelezettségei: 9.2.1. A tag alapvető joga: - igénybe venni a szövetkezet szolgáltatásait és a szövetkezés egyéb előnyeit - a szövetkezeten keresztül értékesített termékének értékének arányában részesülni a gazdálkodás eredményéből - tanácskozási és szavazati joggal részt venni a közgyűlésen - tisztséget viselni a szövetkezetben, a jogi személy tag képviselőjét ez a jog nem illeti meg - a tisztségviselőktől és vezetőktől felvilágosítást kérni a szövetkezetet érintő bármely kérdésben 9.2.2. A tag alapvető kötelezettsége: - részjegyet jegyezni, annak összegét befizetni, - a saját szükségletén felül előállított termékét 100%-ban a szövetkezeten keresztül értékesíteni, melyre gazdasági évenként a szövetkezettel köteles értékesítési szerződést kötni. Legfeljebb 25% értékesíthető közvetlenül fogyasztónak. Kivétel adható ha a szövetkezet a termék egészét vagy egy részét nem tudja értékesíteni. Ebben az esetben a tag önállóan, illetve másik de a saját termelői csoportjuk által kijelölt termelői csoporton keresztül értékesíthet. - betartja a szervezet által meghatározott termelési és környezetvédelmi szabályokat - egy adott termék, termékcsoport értékesítésére csak egy szövetkezetnek lehet tagja - a közgyűlés által elfogadott termékkörben a termeléshez szükséges eszközök és anyagok szövetkezeten keresztül történő beszerzése, - részt venni a szövetkezet tevékenységében, - jelölés esetén egyszeri megbízást elfogadni, - a szövetkezet alapszabályának betartása, - a szövetkezet szervei által hozott döntések végrehajtása, - a szövetkezet szolgáltatási díjainak megfizetése, - a termelői csoportok támogatásáról szóló jogszabály követelményeinek megfelelően nyilatkozik arról, hogy legalább három évig a szövetkezet tagja lenni, - a közgyűlés által meghatározott éves működési költség hozzájárulást (minimum 1000 ft/fő/év) megfizetni, amelynek mértékét, megfizetés módját a közgyűlés évente módosíthat. Az éves működési költség hozzájárulás meg nem fizetése a tag kizárását vonja maga után, - igény szerint a termelésre vonatkozó és saját célú termék felhasználási adatszolgáltatási kötelezettségét teljesíteni, (különösen a termőterület, a betakarított illetve előállított termék mennyisége, hozama valamint termékeinek értékesítése vonatkozásában). Ezen túlmenően csak olyan adatot köteles a tag szolgáltatni melyet a közgyűlés jóváhagyott. - védeni a szövetkezet érdekeit és jó hírnevét. A tag jogait és kötelezettségeit részleteiben a tag és a szövetkezet közötti tagi megállapodás, valamint a szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) is tartalmazza. 9.2.3. Tagi kötelezettségek megszegése estén a taggal szemben alkalmazható jogkövetkezmények: a./ írásbeli igazgatósági figyelmeztetés b./ igazgatósági megrovás c./ szövetkezeti kedvezményes szolgáltatások igénybe vételének megtagadása d./ kizárás 9.3. A tagsági viszony megszűnik, ha 101

- a tag meghal, illetve a jogi személy tag megszűnik, - a tag a szövetkezetből kilép, - a tagot kizárják, - a szövetkezet gazdasági társasággá alakul át, - a szövetkezet jogutód nélkül megszűnik. 9.4. A kilépés módja: - A kilépési szándékot az igazgatóságnak írásban kell bejelenteni. - A kilépésre vonatkozó bejelentés a kilépést elfogadó közgyűlés napjával válik jogerőssé. 9.5. A tag kizárása: - A szövetkezet kizárhatja a tagot, ha a tag neki felróható módon a szövetkezet érdekét súlyosan sértő vagy veszélyeztető magatartást tanúsít, vagy - tagsági viszonyból eredő kötelezettségeinek 30 nap alatt felszólítás ellenére sem tesz eleget, - ha a tag bizonyítottan nem tartja be az alapszabályt, a tagi megállapodás rendelkezéseit és a szövetkezet szerveinek döntéseit, - ha a tag neki felróható okból nem teljesíti a szövetkezettel szemben vállalt kötelezettségeit. - A tagsági viszony a kizárást kimondó határozat közlésétől számított 30 nap elteltével szűnik meg, kivéve, ha a határozat későbbi időpontot állapít meg, vagy a határozat bírósági felülvizsgálására 30 napon belül keresetet indítottak és a bíróság a határozatot megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi. - Ha a tagsági viszony megszűnik, a volt taggal (örököseivel) el kell számolni. Az elszámolásra a volt tag és a szövetkezet között megkötött tagi megállapodás az irányadó. - A tagi kötelezettségek megsértése miatt bekövetkezett kizárása esetén a tagi szerződésben rögzített módon az okozott kár arányában történő kártérítést kezdeményez a szövetkezet. 10.

A TAGOK ÉS A SZÖVETKEZET KÖZÖTTI VAGYONI VISZONY

10.1. A részjegy - A tag minimum egy db......................Ft,-. azaz ................................. forint összegű részjegyet köteles jegyezni, melyet készpénzben kell befizetni 30 napon belül, - részjegy másra nem ruházható át, - részjegy után tilos kamatot fizetni, - egy tag korlátlan számú részjegyet jegyezhet. 10.2. A volt taggal való elszámolás során a tagi megállapodás alapján részjegyének összegével, illetve a szövetkezet használatába adott vagyontárgyával el kell számolni. A volt tag részére a részjegy összegét készpénzben kell kifizetni legkésőbb a tagsági viszony megszűnését követő mérleg megállapító közgyűlés napjától számított harmincadik napig. A szövetkezet használatába adott vagyontárgyat a volt tag részére - legkésőbb a fenti időpontig - természetben kell kiadni. A tagsági viszony megszűnésének és a vagyontárgy kiadásának időpontja közötti időtartamra a volt tag részére a vagyontárgy használatáért díjat kell fizetni. Ha a vagyontárgy valamilyen okból nem adható vissza, a tag a vagyontárgy piaci értékének megfelelő összegű kártalanításra jogosult, melynek kifizetése ugyancsak a tagsági viszony megszűnése évére vonatkozó éves beszámoló elfogadását követő harmincadik napon esedékes. 10.3. A szövetkezet vagyona: a részjegy-tőke, az eredménytartalék, a fel nem osztható vagyon és a szabad vagyoni eszközök. A szövetkezet az adózott eredményéből eredménytartalékot képezhet. Amennyiben a közgyűlés másként nem határoz, az adózott nyereség 10%-át kell 102

eredménytartalékként elhelyezni mindaddig, amíg a tartalék el nem éri a részjegy-tőke 50%-át. A fel nem osztott nyereségből, a részjegy-tőkéből képzett tartalékalapból, valamint a fel nem osztható alapokból nem lehet visszatérítést teljesíteni a tagsági viszony megszűnésekor. A szövetkezet zárszámadó közgyűlése meghatározott célra és módon támogathatja tagjait. A juttatások céljára a közgyűlés által meghatározott összeget a szövetkezet költségei terhére számolhatja el. A gazdasági év végén az igazgatóság elkészíti az éves beszámolót. Az éves beszámolót a gazdasági év végét követő 5 hónapon belül a közgyűlés elé kell terjeszteni. A közgyűlés az éves beszámoló elfogadásával egyidejűleg dönt az adózás utáni nyereség felhasználásáról. 10.4. Érdekeltségi rendszer: a szövetkezet tagja a szövetkezet tevékenysége során keletkezett eredményből az eredményhez való hozzájárulása arányában részesedik. 10.5. Eredményfelosztás módja: a tag a szövetkezeten keresztül értékesített termék értékének arányában részesül a gazdálkodás eredményéből, a részesülés mértékét a közgyűlés határozza meg, az éves zárszámadási mérleg elfogadásakor. 11.

EGYÉB RENDELKEZÉSEK

11.1. Az igazgatóság javaslata alapján a közgyűlés fogadja el a vállalkozási jellegű tagi megállapodások szabályait. 11.2. Felelősség: A tag saját vagyonával nem felel a szövetkezet tartozásáért. A tagok tartoznak a közgyűlés által elhatározott hitelfelvétel esetében a részjegy ötszörös mértékéig történő - a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint - egyszerű kezességvállalásra. - A szövetkezet a tagjainak jogellenesen okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint tartozik felelősséggel. - A tag és a szövetkezet közötti pénzügyi és gazdasági természetű jogvitában választott bírósági eljárás keretében kell dönteni, egyéb jogvitákban a Ptk által meghatározott illetékességi szabályokat kell alkalmazni. A választott bírósági eljárásra az idézett törvény szabályai az irányadók. - Nem terheli a szövetkezetet felelősség, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok vagy kizárólag a tag, vagy az alkalmazott elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a szövetkezet a kár azon részének megtérítése alól, amelyet a tag, vagy alkalmazott vétkes magatartása idézett elő. - A kár megtérítésére kötelezés a bíróság hatáskörébe tartozik. - A szövetkezet alkalmazottainak fegyelmi és kártérítési felelősségére, valamint a szövetkezet által alkalmazottainak okozott kárért fennálló felelőssége a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni. 12. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 12.1. A szövetkezet megszűnik, ha - a közgyűlés az összes tag kétharmados szótöbbséggel elhatározza a jogutód nélküli megszűnést, - más szövetkezettel egyesül, abba beolvad. Szétválik vagy gazdasági társasággá alakul át, - tagjainak száma 15 alá csökken, és emiatt vagy más okból a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja, - a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti. 12.2. Ha a szövetkezet jogutód nélkül szűnik meg, végelszámolásnak van helye. A végelszámolás 103

befejezése után fennmaradó eszközöket a tagok között részjegyük arányában kell felosztani és részükre kifizetni. 12.3. A jelen alapszabályban nem szabályozott kérdésekben a Szövetkezeti Törvény rendelkezései az irányadók. 12.4.Az Alapszabályt a………..(az) szövetkezet ……………………………… .megtartott közgyűlése a 2013......................................-i …../2013. számú határozatával fogadta el.

................................................, 2013..................................

104

2. melléklet JEGYZŐKÖNYV /forgatókönyv/ amely készült a ..........................................................-i ..................................... .................................................. Szövetkezet megalakulásával kapcsolatban 2013.

....................hó

..........-n, ................................................................................... helységben. Jelen vannak: alapító tagok és vendégeik (jelenléti ív alapján). A

szövetkezetet

szervezők

nevében

.....................................................

..........................................................................................................................ra,

javaslatot

tesz

mint levezető elnökre.

1/2013. sz.határozat Az alapító tagok egyhangúlag elfogadják----------------------------------------------------------------------- úr levezető elnökként való megbízását. Levezető elnök köszönti a megjelenteket. Jegyzőkönyvvezetőnek javasolja ------------------------------------------...------------------------------------------------, jegyzőkönyv-hitelesítőnek javasolja

-------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------

és -----------------------------------

urakat.

2/2013. sz. határozat: A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a személyi javaslatokat (........................................................jkvvezető,----------------------------------------------------------------és

-----------------------------------------------------------------------------,

jkv. hitelesítők

személyében). Levezető elnök javaslatot tesz a meghirdetett napirendi pontok elfogadására. 3/2013. .sz. határozat :közgyűlés egyhangúlag elfogadja az alábbi napirendi pontokat: 1. megalakulás, 2. alapszabály elfogadása, 3. tisztségviselők megválasztása, 4. egyebek. 1. sz. napirendi pont: megalakulás. Levezető elnök ismerteti a szervezőbizottság előkészítő munkáját és röviden ismerteti a szövetkezet célkitűzéseit. Felkéri a jelenlévőket, hogy észrevételeikkel, javaslataikkal egészítsék ki a szervezőbizottság munkáját. (Előkészített felszólalások: ...........................: rövid áttekintés ad a régi és a mai szövetkezet közötti különbségről. Ismerteti a szövetkezés célját, előnyét azokkal a gazdálkodókkal szemben akik önállóan értékesítik a megtermelt termékeiket, önállóan , egyénileg vásárolják meg a termeléshez szükséges anyagokat. A beszerzőérétkesítő szövetkezeti forma az egyetlen jogi keret, amely változó tagsággal és változó tőkével működhet és megőrzi a tagok gazdasági (termelési) önállóságát. Sok sikert kíván a nem kevés munkához, türelmet egymás megértéséhez és kitartást minél nagyobb eredmények eléréséhez. .............................................: célunk költségtakarékosság mellett az optimális ár elérése, amelyet együtt sikeresebben valósíthatunk meg. ...............................................: célunk a biztonságos értékesítés és ennek érdekében a minőségi termelés.

105

A költségtakarékosság fontos része a közös beruházás, a szolgáltatások közös igénybe-vétele és ugyanakkor eredményeinket a közös értékesítés megnövelheti és biztonságosabbá teheti, kevesebb fáradtsággal.). .............................................: (további felszólalások)

Levezető elnök: javasolja a szövetkezet megalakulásának és nevének elfogadását. 4/2013.

sz. határozat: a

közgyűlés

egyhangúlag

elfogadja

a

................................-i

.......................................................................................................... Szövetkezet megalakulását - rövidített nevén is, .....................................................Szövetkezet elnevezésben. 2. számú napirendi pont: alapszabály elfogadása. Levezető elnök felkéri ...........................urat az alapszabály-tervezet ismertetésére, lényegi elemeinek kiemelésére. A tervezetet mindenki előzetesen kézhez kapta, előzetes megvitatására sor került. Levezető elnök az ismertetést követően javasolja az alapszabály elfogadását a szóbeli kiegészítésekkel együtt. 5/2013.

.sz..

határozat: a

közgyűlés

egyhangúlag

megszavazza

a

..........................-i

....................................................................................Szövetkezet alapszabályát. Székhely::……………………………………………………………………………………………... Részjegyek összege:…………………………………………………………………………………... Befizetési határideje és módja:………………………………………………………………………...

...........................................................: a most elkészült alapszabály egy törvény által kötelező váz. Az együttműködés részletes szabályait a Szervezeti Működési Szabályzat (SZMSZ), Tagi Megállapodások és egyéb szerződések tartalmazzák. Az SZMSZ és a belső önkormányzati szerződések és szabályzatok változtatása közgyűlési hatáskör, amelynek módosítása, bővítése már nem igényli a lassú és költséges cégbírósági eljárást. A tevékenység során mindenki egyéni vállalkozó marad, ezért nincs munkabér a tagoknak. 3. számú napirendi pont: tisztségviselők megválasztása. Levezető elnök felkéri a tagtársakat tegyenek javaslatot az elnök, az igazgatósági tagok, felügyelőbizottsági

tagok

személyére.

Ismerteti

a

szavazás

(titkos)

módját

és

felkéri

....................................................-t a jelölés megtételére és a szavazatok összeszámlálására. ...............................................javasolja

----------------------------------------------------------------------------- -t

igazgatósági tagnak,

egyúttal a szövetkezet elnökének,------------------------------------------------------------------------------- és ---------------------------------------------------------------t -----------------t,

a szövetkezetet képviselő igazgatósági tagnak, valamint --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- -t

és

----------------------------------------------------------------------- -t

felügyelő-bizottsági tagnak. A javaslatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadja, ugyanakkor többek javaslatára ...........................................................-t is jelölik Felügyelő Bizottsági tagnak, illetve ....................................................................-t FB elnöknek.

106

A titkos szavazás idejére a levezető elnök szünetet rendel el. Levezető elnök felkéri a szavazatszedőt ismertesse a választás eredményét. ...............................................................: ismerteti a szavazás eredményét: 6/2013. sz. határozat: a közgyűlés titkos szavazással, egyhangúlag megválasztotta: --------------------------------------------------------------------- t, ------------------------------------------------------------------------------- t ---------------------------------------------t

és

---------------------------------

a szövetkezet képviselőivé,

7/2013. sz. határozat: a titkos szavazás során a megválasztott tisztségviselők közül -----------------------------------------------------------------------t a szövetkezet egyúttal az igazgatóság elnökének, -------------------------------------------------------------t a felügyelő bizottság elnökének választották. 8/2013. sz. határozat a tisztségviselők díjazásáról, illetve költségeiről A Közgyűlés az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjai részére tisztségük ellátására jelen időszakban díjazást nem állapít meg, ugyanakkor tisztségük ellátásával kapcsolatban felmerült költségeiket megtéríti. A tisztségviselőkre vonatkozóan az utalványozó általában a szövetkezet elnöke, az ő esetében a felügyelő bizottság 2 tagja együttesen. Amennyiben a szövetkezet eredményes gazdasági évet zár, úgy a felügyelő bizottság javaslatára a közgyűlés tiszteletdíjat állapíthat meg zárszámadáskor. Jelen határozatot a közgyűlés egyhangúlag fogadta el. 4. napirendi pont: egyebek. 9/2013. sz. határozat: a közgyűlés egyhangú határozatával kötelezi az igazgatóságot, hogy a mai naptól számított 180 napon belül ismételten hívja össze a szövetkezet közgyűlését, amelyen a tagság megtárgyalhatja az igazgatóság által elkészített munkaprogramot. Ezen belül kell beszámolni az elnöknek a közös munkatervről, szolgáltatásokról, a tagi megállapodás, a működési kérdések és a szerződések aktuális kérdéseiről és az SZMSZ Közgyűlés által tárgyalható tervezetéről. 10/2013. sz .határozat: a közgyűlés egyhangú határozatot hozott arról, hogy a pénzforgalmát a …………………………………………………………………………………………………………fiókjánál vezeti és tagjait is arra kéri, hogy lakóhelyük szerinti fióknál nyissanak számlát az egyszerűsített pénzforgalom érdekében. A levezető elnök úgy is, mint megválasztott ügyvezető elnök, megköszöni a tagok és a vendégek aktív részvételét és tisztségviselő társai nevében is a tagtársak bizalmát. K.m.f. Levezető elnök……………………………………………… jegyzőkönyv hitelesítők……………………………

…………………………………………….

Jegyzőkönyv vezető……………………………….

Ellenjegyezte:………………………………

107