Hamvas Béla Bulányi György Faragó Ferenc

Hamvas Béla – Bulányi György – Faragó Ferenc

Kiss Gertrúd illusztrációival

Hamvas – Bulányi – Faragó: Trialógus

Elıszó1. Elemzı munkát teszek az olvasó elé. Nem elıször. 1964 és 1971 között az evangéliumokat elemeztem. Ennek eredménye: Keressétek az Isten Országát! I-IV. Budapest 1990-91. Majd utána 1971 és l988 között a páli leveleket elemeztem. Ennek eredménye: Szent Pál teológiája I-VIII. Budapest 1995-98. Melléktermékként e hosszú idı alatt elemeztem még A tizenkét apostol tanítása és a Diognétoszhoz írt levél címő nagyon korai keresztény írásokat. Ezeket nem adtam még ki, s megtalálhatók a Bokor szamizdat-irodalmában: a Karácsonyi Ajándék 6. kötetében (1973/3). Nagyon hosszú szünet után fogtam újra elemzésbe. Tárgyául Hamvas Béla A kereszténység és a hagyomány c. mővét választottam. Elemzésem alapcélja a szerzı megértése, de szintézis készítésére még nem vállalkoztam. Úgy gondoltam, hogy számomra az imént felsorolt mővek folytatását Hamvas Béla írásai jelentik. Ezért választottam ıt és nem mást. Nemcsak hazai irodalmunkból választottam. Elıttem van, úgy vélem, valamelyest a hazánkon kívüli keresztény világ jelenkori teológiai termése is. Választásommal, elemzésemmel tiszteletemet is akarom leróni élete s életmőve iránt. Bulányi György

Elıszó 2. Kimondhatatlan örömömre szolgál, hogy Gyurka bácsi egy Hamvas elemzést tesz elénk. Rossz lett volna számomra, ha a Bokor szótlanul elmegy egy olyan gondolkodó mellett, amilyen Hamvas volt. Hamvas Béla eme százhúsz szúrája jellemzıen hamvasi mő, de nem az egész életmő. Már annak idején figyelmeztetet Németh László, hogy ıt „…egy-egy tanulmányából csak félreismerni lehet. Kevés író képes elsı írásával olyan ellenszenvet kiváltani, mint ı. Az olvasó érzi az erejét, de ez az erı csak fokozza a meghökkenését. Hamvassal szemben csak kevesen jutottak túl az elsı felháborodáson.” Hamvasról eddig kétféleképpen vélekedtek: egekig magasztalva, vagy az asztalról végleg lesöpörve. Úgy gondolom Gyurka bácsi

-2-


vélekedése a középút, mert tárgyilagosan elemzı, ugyanakkor megérteni akaró. Az elemzés – amely nem „munka”, hanem „mő”, ahogy hamvas fogalmazná: „ergon” és nem „pragma” – lelkiismeretesen jelzi a megértést és természetesen a meg nem értést is. Hamvassal kapcsolatban bizony mindkettıvel számolni kell. De ami annak idején Lukács Györgynek sikerült, azt ma már megtenni nem lehet: figyelmen kívül hagyni ıt. Gyurka bácsi elemzı mőve méltó tisztelgés egy olyan gondolkodó elıtt, aki komolyan gondolta, amit gondolt és írt. Aki nem állt be sem az állam (párt) sem az egyházi (klerikális) hatalom szolgálatába. Az elemzı is hasonlókat gondolt és tett. Életmővük megalkotása közben mindketten arra gondoltak, amit Hamvas le is ír – „én már az életem mővét egy árokparton is megírom.” Hamvas a paradoxonok embere volt, ez halálában is elkísérte. 1968. november 7-én halt meg; a szentendrei temetıben egész közel a szovjet emlékőmhöz temették el. A rendszerváltoztatásig minden évben – halálának évfordulóján, november 7-én – eljátszották az Internacionálét, kicsit neki is, a tán egyetlen internacionalistának. Gyurka bácsi a realitások embere, kétlábon áll a földön. Valóságérzésénél csak a bölcsessége nagyobb, amellyel szemléli az a helyet, ahol áll, azt, ami az ı „státus absolutusa”. Hamvas Béla és Gyurka bácsi olyasvalakik, akik az emberi életet szakrális ténynek tekintik, vagyis mindenféle ember iránti hazudozást, csalást, erıszakot megengedhetetlennek tartanak. Mindketten a szeizmográf érzékenységével reagálnak a történtekre, arra, aminek nem lett volna szabad megtörténnie, és arra, aminek meg kellett volna történnie. De más és más perspektívából néznek. Hamvas madártávlatból, fölülrıl, nagyvonalúan. Gyurka bácsi egészen közelrıl, mikroszkópon át, ízeire bontva, majd ízenként összerakva. Csodálatos két ember! Bıségben vagyok, nekem mestereim vannak: İk Ketten. Általuk értettem meg, hogy az Isten Országának megvalósítása sohasem reménytelen, mert nem azokon múlik, akik nem hisznek a megvalósításban, hanem azokon, akik hisznek benne. Faragó Ferenc

-3-

Hamvas – Bulányi – Faragó: Trialógus (Hamvas Béla szövegeit félkövérrel, Bulányi Györgyét normállal és Faragó Ferencét dılttel szedtük.)

1. Vallás, filozófia, tudomány könnyíteni akar, mint mondják, az élet terhein, a hagyomány az embernek visszaadja önmagát. Ad 1. Ez a mint mondják − ez amolyan elbizonytalanító stílusfordulat. Azt hiszem, hogy csak az élet terhein könnyítésre vonatkozik e bizonytalanítás, a hagyomány szerepére nem. Szövegünk egyébként egy kalap alá veszi a vallást, a filozófiát és a tudományt, pedig ez a Hamvas-világon-kívül − három különbözı kalap. A tudomány a tapasztalható, a filozófia a gondolkodástörvényekkel még kikövetkeztethetı, a vallás pedig az elhihetı-elhiendı ismeretek tartományát jelöli. S az ismeretszerzésnek nincsen negyedik tartománya, csak ez a három. Ha pedig feltételezem, hogy a hagyomány is valamiféle ismereteket tartalmaz, akkor ezek honnan győjthetık, ha nem e három tartományból? Egyelıre csak azt tudom meg, hogy a hagyomány valami olyan, ami visszaad önmagamnak. Elvettek magamtól? Ki? Én magam vettem el magamat magamtól? Más valami vagy valaki vett el engem önmagamtól? Mikor? Hogyan? S nem is csak az én személyem szomorú sorsa ez az önmagamtól megfosztottság, hanem egész emberi fajom mindenegyes példányától elvették önnönmagát? Ki tehette ezt velem, velük? Vallás-filozófia-tudomány egyfelıl jószándékúaknak tetszenek, ha egyszer segíteni akarnak nekünk, de ugyanakkor másfelıl erıtleneknek is, ha egyszer életünk megoldása csak azon fordul, hogy találkozunk-e a hagyománnyal, mely egyedül tud visszaadni bennünket önmagunknak. Ezek szerint borzalmas vagy legalábbis szerencsétlen torzók vagyunk mi, emberek. Kavics, muskátli, puli − mind birtokában van önmagának! Egyedül mi nem vagyunk! El kell

-4-


fogadnom, hogy nem vagyok a magam birtokában? Miért kell? Kell, ha tovább akarom olvasni szövegünket. Ad 1-1. Jelen mondat „Hamvas-klasszikusnak” számít. A vallás, filozófia, tudomány a hamvasi triász, a nagy életkönnyítık. A hipotézist, hogy nem vagyok önmagam (nem vagyunk önmagunk) a történelem bizonyítja. Háborúk, puccsok, forradalmak és minden, ami erıszak csak az ön- és az istenazonosság elvesztésébıl fakadhat. Az önmagamnak való visszaadás az isteni én-hez való visszatalálást jelenti Hamvasnál. Ennek a tökéletes visszatalálásnak a lenyomata Jézus, aki teljes mértékben egy az Atyával. Így „csupán” abban különbözik a többi embertıl, hogy ezt a visszatalálást teljes mértékben megvalósította, hangsúlyozva azt, hogy ez nem egyedi eset, sıt: minden emberben esedékes. Sajnos visszatalálási mozzanatot a történelemben keveset találunk. Ilyen lehetett Asóka király uralkodása, egy-egy kínai dinasztia próbálkozása, talán a Hutteriek és remélhetıen a Bokor, ha nem veszi be a kapitalizmus Mammonjának igehirdetését.

2. Az ember itt, a természetben semmi egyebet nem kíván, mint az életet gátlástalanul élvezni, ezért amikor a vallás, a filozófia és a tudomány a terheken könnyíteni akar, az élet szomjúságának szolgálatában áll. Ad. 2. A szöveg azt sugallja, hogy lehetek másutt is, mint itt, a természetben. S azt is sugallja, hogy ott, másutt, a nem-természetben − könnyen lehet, hogy a szöveg arra gondol, hogy az abszolútumban is lehetek − valami egyebet, vagy valami egyebet is kívánhatnék, mint az élet gátlástalan élvezését. E kívánság kielégíteni akarása produkálja az élet terheit. Itt, a természetben (mi s az életünk) szomjasak va-

-5-


gyunk. Vallás-filozófia-tudomány kiszolgálja ezt a szomjúságunkat. S az olvasó indítást érez arra, hogy a természetet, a gátlástalan élvezést, az életszomjúságot, s a mindezeket szolgáló vallás-filozófiatudományt olyasminek lássa, mely csak elmélyíti az alapbajunkat. Mi ez a baj? Az, hogy elveszítettük önmagunkat; valahol és valamikor. Itt, a természetben vesztettem el önmagam? Másutt, a nemtermészeteben, birtokában voltam még önmagamnak? A nemtermészet idıben vagy másképpen megelızte a természetet? Mi ez a nem-természet, ahol vélhetıleg jelen bajaink nélkül lehetnénk, élhetnénk. Folytonosan az Ádám-Éva és a gyümölcsleszakítás jár az eszemben. Errıl van szó? A bőnbeesés elıtti állapotunkról? Amikor még értelmünk nem homályosodott el, akaratunk nem volt rosszrahajló, és sohasem kellett volna meghalnunk? Úgy, ahogy nyolcvan éve a Kiskatekizmusban tanultam? Errıl? Kérdés, kérdésre hág! Ad 2.-2. Az élet szomjúsága (trisna) a buddhizmus szava. Jézusnál is fellelhetı, ilyen formában: „Mert aki az életét meg akarja menteni, elveszti. Aki meg elveszti értem az életét, az megmenti.” Isten pedig azért isten, mert İ az egyetlen, aki életét maradéktalanul odaadta. Az Ószövetség nyelvén az élet szomjúságnak és az élet gátlástalan élvezetének szimbóluma Ádám-Éva gyümölcsleszakítása, melybıl a teológia az eredendı bún elméletét kanyarította. Napjainkban az életszomjúságot az reprezentálja, hogy az ember csak a mára rendezkedik be (kényelmes lakás, kocsi, nyaraló, tv, komputer esetleg egy kutya; ha az anya terhességébıl gyermek születne, akkor a földi kiváltságok sora illesse meg).

3. Az élet élvezete, és az, hogy az ember önmagát visszanyerje, tulajdonképpen egymást nem zárja ki. Mégis, aki az életet

-6-


élvezi, önmagát elveszti, és aki önmagát vissza akarja nyerni, annak az élet gátlástalan élvezetérıl le kell mondania. Ad 3. Egy másik elbizonytalanító kifejezés, stílusfordulat: a tulajdonképpen. Az élet élvezete s önmagunk visszanyerése eddig tőz és víz viszonyában állóknak tetszettek: kizárni látszottak egymást. Most megtudjuk, hogy tulajdonképpen nem zárják ki egymást. Azt hiszem, hogy megtakaríthatná a szöveg ezt az újabb magát-elbizonytalanítást. Azért, mert az alany megváltozott: az élet élvezete nem zárja ki, hogy visszanyerjem önmagamat, csak az élet gátlástalan élvezetérıl kell lemondanom ahhoz, hogy visszanyerjem önmagam. Miért ez az állításokat összeborogató tulajdonképpen? Engedménytétel a természetnek? Az életnek? Az élvezetnek? Nincs kitisztázva, de mindenképpen az az érzésem támad, hogy a szöveg egy kicsit mintha el akarna venni élébıl a maga súlyos megállapításának. De kitisztázódik valami egyéb: nem más veszi el magamat önmagamtól, hanem én saját magam veszem el magamat magamtól, mégpedig az életélvezés által. Magam veszítem, veszejtem el magamat. De vissza is nyerhetem magamat, ha hajlandó vagyok lemondani a gátlástalan életélvezetrıl. Szabad az életet élvezni, csak gátlástalanul nem szabad élvezni azt! Tényleg? De akkor hogyan taníthatja vallás-filozófia-tudomány a gátlástalan élvezetet? Tényleg tanítja? Nem tapasztaltam. Ha meg csak a nem-gátlástalant tanítja, akkor hogyan állhat mégis az élet szomjúságának a szolgálatában, amely szolgálatával könnyít az élet terhein, de nem adja vissza az embert önmagának? Nem világos még az eddigiek alapján, hogy mi a baj a vallás-filozófia-tudománynyal! A szegénnyel? Mintha Hamvas haragudna rájuk. Az mindenképpen tény, hogy nem képesek a bőnbeesés elıtti állapotunkat − ha volt olyan − visszaállítani.

-7-


Ad 3-3. Jogosnak tartom Gyurka bácsi (továbbiakban: Gy.b.) bizonytalanságát. Hamvas Béla (továbbiakban: H.B.) homályosan, félreérthetıen fogalmaz. Rövidke mentség H.B. irányában: İ esszé-formában ír, gondolkodik, nem sajátja a tanulmány, a dolgozat, fıleg nem egy doktori értekezés vagy disszertáció. Az esszének íze, zamata van, költészethez áll közelebb. A tudományos mő egzakt, racionális, soha el nem kalandozó, reálisat kell mondania. Tóth Árpád írja a Körúti hajnal címő versében: „Sínjén villamos jajdult ki a térre”. A tudomány cáfol: a villamos nem tud jajdulni; az az egyes fıemlıs és az ember sajátja. A villamos sínpályához és felsıvezetékhez kötött tömegközlekedési eszköz, amely r-sugarú körív mentén elmozdulva, a pályatest és a kerekek között a súrlódási együttható következtében, optimális légköri állapotok mellett, ebben és ebben a hangtartományban, ennyi és ennyi decibel értékő hanghatást okoz. Az elızı szép, de pontatlan mondhatni téves megállapítás. (Nem beszélve a vers késıbbi folytatására: „…a Nap még mint dobott Arany csókot egy munkáslány kezére . . .”). Az utóbbi csúnya (számomra), de pontos.

4. Gátlástalan életszomjúság az embernek nem eredeti magatartása, hanem azért keletkezett, mert valamit, ami az életnél fontosabb, elveszített. A szomjúság − az Upanisádok kámája, Buddha trisnája, Böhme Gierje − a primordiális létezés teljessége elvesztésének következménye. Mivel a teljesség elveszett, az ember lefokozott állapotba került. A lefokozott állapot kínzó hiányérzete az, amely sóvárrá teszi, és a lefokozott állapot homálya akadálya annak, hogy önmaga lehessen. Nem az élet élvezetét kell megszüntetni, hanem a lefokozott állapotból kell kilépni.

-8-


Ad 4. Az ember elveszített valamit, ami az életénél is fontosabb. Mi ez a valami, amit elveszített? Megtudjuk? Valamit igen. Mit? Ezt: a primordiális létezés teljességét veszítettük el. Lefordítom: ez az − elsı rendbeli létezést jelenti; s ez az elsı, ez a kezdeti, ez az ısi létezés − teljes volt. Teljes − ez csak szó. De a mi tartalma? Miben volt teljes az, aki teljes volt? Talán e létezés elveszítésének következményeibıl visszakövetkeztethetünk a tartalmára. Mi lett a következménye? Lefokozott létállapotba kerültünk, ami kínzó hiányérzettel jár: sóvárrá-(szomjassá?) tesz, és akadályoz abban, hogy önmagunk lehessünk. Úgy lehet megszabadulni tıle, hogy kilépünk ebbıl a létállapotból. S most minden tulajdonképpen nélkül következik: nem az élet élvezetét kell megszüntetni. Nagyon valószínő, hogy csak a gátlástalan életszomjúság és életélvezés okozza a létteljesség elveszítését. Tudunk következtetni a primordiális létezés teljességének tartalmára, vagy változatlanul be kell érnünk, hogy csak szavunk van reá − fogható tartalom nélkül? Valami keveset azért talán tudhatok kikövetkeztetni: ebben az ısállapotban nem volt olyan szomjúságunk, amely az élet gátlástalan élvezetére buzdított bennünket!? Ebben az ısállapotban felfokozott állapotban voltunk, minek folytán az életet nem akartuk gátlástalanul élvezni. Ebben az ısállapotban kellett lennie valaminek, ami jobban vonzott, bennünket, mint az élet gátlástalan élvezni akarása. Egy más állapot volt, melyben másra is vágyódtunk, mint az élet élvezetére. Vissza lehet jutnunk e másfajta, ez ısi és kezdeti állapotba? Igen. Mindössze ki kell tudunk lépni abból, ami van s körülvesz. Mibıl? Ebbıl a késıbbi lefokozott állapotból, amelybe a gátlástalan életélvezet által jutottunk. A szavak mások, mint amit megszoktam a templomokban/vallásokban, de mintha ugyanarra buzdítanának, amire ott: Ne légy gátlástalan, mohó, stb.! Mérsékelt életélvezés kívántatik, s ezáltal visszakerülünk abba a létállapotba, amelyet elveszítettünk? Nem merek igent mondani rá, mert a vágynak nem csak egy másik fajta (szerényebb) vágy lehet az alternatívája, hanem a vágynélküliség is.

-9-


Ad 4-4. H.B. biztos abban, hogy az ember lefokozott állapotban van. Ennek oka az élet gátlástalan élvezete. Gy.b. is errıl beszél, az ı szava a pleonexia (a többet birtokolni akarás). A kapzsi ember lefokozott létállapotban van.

5. A primordiális állapot elvesztésének következménye a lefokozott létezés. E lefokozott létezés eredménye a turba, amint Böhme mondja, vagyis a megzavarodás. A turba az értelem, a morál és a testiség korrupciója: az elhomályosodott értelem, a bőn és a betegség. A vallás, a filozófia és a tudomány az élet gátlástalan élvezetének megkönnyítése. A hagyomány a létezés intakt állapotát akarja helyre állítani. Ad 5. Csak azt tudjuk meg, hogy a magunkat, a teljességet (annak, ami az életnél fontosabb) elveszítés lefokozott létállapotot, megzavarodást eredményez, azaz az értelem, morál és testiség megromlását, aminek a következménye az értelem elhomályosodása, a bőn és betegség. Megromlott értelem = elhomályosodás. Megromlott morál = bőn. Megromlott testiség = betegség. Nem egészen világos, hogy mi a megromlott morál tartalma: Még kevésbé, hogy mit jelent a testiség (?) megromlása. A keresztény vallások hittana azt tanítja, hogy az ısállapotban − ha nem szakítunk a gyümölcsbıl − nem kellett volna meghalnunk! A testiség megromlása vajon mit jelent? Azt, hogy mindannyian meghalunk? A morál megromlása a lelkiség megromlását jelenti? Azt, hogy vágyódunk az életélvezésre, méghozzá gátlástalanul?

- 10 -


Ad 5-5. A testiség megromlása a betegség. Analógiák: a bőn a szellem megromlása, az ırület a lélek megromlása; következmények: a kórház, a fegyház, az ırültek háza.

6. A szomjúság a korrupt lét ismertetıjele. A korrupt lét korrupciójának homályában él. Az ember ebben a helyzetben nem tudatosítja, hogy mi történik, sıt tiltakozik, ha életélvezetében világossággal háborgatják. Ezért a sóvárságban az élet lefokozott, és a lefokozódást az egyre növekvı szomjúság tovább növeli. Ebben az állapotban az ember végül önmagát teljesen elveszíti. Ad 6. Romlás, homály, lefokozottság, sóvárság, szomjúság, önmagunk teljes elvesztése − mintha mindezekkel a mozzanatokkal-kifejezésekkel már találkoztunk volna. Az újdonság talán annyi, hogy nem vagyunk tudatában e szomorú állapotunknak (mi történik). Sıt, tiltakozunk is az ellen, hogyha rá akarnának ébreszteni nyomorúságunkra. Hogyan ébresztenek rá? Úgy, hogy megmagyarázzák nekünk, hogy minden bajunk forrása az élet gátlástalan élvezni akarása. Ez a világosság tartalma is: minden bajod forrása az élet gátlástalan élvezése. Ad 6-6. H.B. ciklikusan ismétel, lehet, hogy az ember agyára megy. İ nyilván elmélyítésre gondol. Engem kiváltképp az „amerikás” stílusú könyvekben idegesít az állandó ismételgetés, de azok nem elmélyíteni, hanem meggyızni akarnak.

- 11 -


7. A vallás, a filozófia, a tudomány roppant készültséget teremtett a kezdetleges eszközöktıl, késıbb a gépektıl az intézményekig és a vallásos tanításokig és az elméletekig. A készültség szövevényét, ha abban egység és rendszer nyilatkozik meg, civilizációnak is hívják. A cél a védelem és a biztonság. Ház, város, állam, ruházat, világnézet, ipar, fegyver, vagyon, dogmák, törvények. Bonyolult apparátus, hogy a terhekbıl legalább valamit levegyen. A különös nem az, hogy a könnyítések között egyetlen állandó sincs. Sem eszköz nem volt, sem gép, amely ne mondott volna csıdöt, nem volt elmélet, amely ne omlott volna össze, és tudás, amelynek biztossága ne morzsolódott volna fel, és senki még nem szıtt maga körül olyan védelmet, amelyet ne téptek volna szét. A különös az, hogy nincsen könnyítés, amely ne lenne valamiképpen a valóság elıl való kitérés. Talán lehetne, de ténylegesen annyira nincs, hogy az élet úgynevezett terhei könnyebbek, mint a súly, amit az ember a könnyítésekkel magára vesz. Ad 7. Szövegünk miután úgy-ahogy kitisztázta, hogy miben is áll megromlott helyzetünk-állapotunk, amin könnyíteni szeretne a vallásfilozófia-tudomány, visszatér a könnyítésekre. Mintha e könnyítıket közös szóval civilizációnak is mondaná, ami egységes készültségi rendszert jelent védelmünk, biztonságunk javára. Az egész civilizáció egy meglehetısen bonyolult készültség-apparátus, hogy levegyen abból valamit, ami terhel bennünket. Mi terhel? Nyilván a korábban már megrajzolt létállapotunk, aminek teher-voltát nem vagyunk hajlandók bevallani; s ha meg akarna szabadítani valaki tıle, még tiltakoznánk is ellene. De a teher néminemő könnyítése

- 12 -


ellen nem tiltakozunk. Ezt a könnyítést szolgálja az egész civilizáció. Némi rendet akarván rakni a felsoroltakban: a./ ház, város, állam, törvény, fegyver b./ ruházat, ipar vagyon c./ világnézet, dogmák. E három csoport (állam, gazdaság, vallás) közös nevezıt kap a civilizációban. Állam, gazdagság-gazdaság, vallás − kapják itt meg a maguk be- és kiosztását. Ezt: a könnyítések nem állandók, gépeik csıdöt mondanak, elméleteik összeomlanak, biztonságuk felmorzsolódik. S az egész könynyítés akkora súlyt rak ránk, hogy az nehezebb, mint az élet terhei, amiken könnyíteni volnának hivatottak a civilizáció e könnyítései. A civilizáció ennek folytán nagyon értelmetlen dolog. Nagyobb bajt okoz, mint amin segíteni volna hivatott. Miért? Mert kitér a valóság elıl? (Ismét egy elbizonytalanító fordulat: valamiképpen.) Elméletileg ki tudna térni, ténylegesen nem tud kitérni. Új fogalommal találkozunk? Igen, a valóság fogalmával. A valóság olyan valami, ami elıl nem volna szabad kitérni. A könnyítéseknek is az volna a dolguk, hogy ne térjenek ki elıle. Ténylegesen azonban kitérnek. S ez teszi nagyon nehézzé az ember életét. Mi ez a valóság? Még nem tudjuk. De valószínő, hogy kapcsolatban áll azzal, amit elveszítettünk. Lehet, hogy éppen az, amit elveszítettünk? Ad 7-7. Jogos Gy.b. „rendrakása”, és igaz H.B. megállapítása, hogy nincs eszköz vagy gép, amely ne mondott volna csıdöt, nincs elmélet ami ne omlott volna össze. Mennyi-mennyi izmus ami a történelem taposómalmába került, s ma már csak kézlegyintéssel intézzük el ıket, de akkor véresen komolyan vették. Sajnos az Evangéliumot senki sem vette komolyan vagy abból is izmus (klerikalizmus, dogmatizmus, katekizmus, piétizmus stb.) lett. Jézus mondhatta volna: Nézzétek az ég madarait, nem vetnek, nem aratnak, egyik sem gyárt eszmét. Nézzétek a mezık liliomait, hogyan nınek… egyik sem hoz létre ideológiát.

- 13 -


8. Valami van, amin könnyíteni akar és ami elıl védelmet keres, ami elıl elrejtızik és amirıl nem akar tudni. Nemcsak csoportokba tömörül, hanem a csoportokat rendezi és a rendet törvényesíti. Az együttélést szabályozza, és hiába borul fel, újra kezdi, ha tudja is, hogy nem megy, mégis csinálja. Gondolatrendszereket szerkeszt, amelyekben valamirıl ereje teljes bevetésével sem szerez tudomást. Élethamisítást követ el, és ha mindig újra leleplezik, továbbra is elköveti, megpróbál mellébeszélni, és ha nem sikerül, az ellenkezı oldalról kezdi ugyanazt. Egyetlen könnyítés sem vált be, mert azzal akar könnyíteni, hogy valamit elrejt. Azt a valamit, ami nélkül az egésznek semmi értelme. Minden könnyítés a valóságtól való félelembıl fakad. Ezért védekezik és győjt vagyont és fegyverkezik és szervez, rejtızik vallásba és világnézetbe, csinál tudományt és technikát, és épít civilizációt, és szı álmot világokról és népekrıl és eszmékrıl, amelyek nincsenek sehol. Ad 8. Az elsı mondatának valamijérıl a szöveg négyfélét állít. Az elsı kettı − könnyíteni akarunk rajta, védelmet keresünk ellene. A második kettı − elrejtızünk elıle, nem akarunk tudni róla. Az elsı kettıt azért csináljuk, mert hiszünk abban, hogy a könnyítés és a védelem sikerül, hogy lehet segíteni rajtunk. A második kettıt azért csináljuk, mert tudjuk, hogy nem sikerülhet: a könnyítések és védelem nem segítenek rajtunk? Nem biztos Ez a harmadik és negyedik állítmány másról beszél. Az elsı kettı a lefokozott létállapottal járó bajokról. A második kettı a le-nem-fokozott, a teljes az eredeti létállapotról! Sıt: nem is akarjuk, ezért rejtızünk elıle, ezért nem akarunk tudni róla. Mintha ez a valami lenne az elızı pontban megemlített valóság, amely elıl kitérünk. Egész magatartásunk egy kétségbeesett kísérlet: élethamisítás. Azért az, mert elrejtünk valamit. Azért az, mert félünk a valóságtól. Elrejteni a valóságot, kitérni elıle, félni tıle − mind arról beszélnek, - 14 -


hogy nem akarunk szóba állni azzal, aminek lennie kell. Toldozzukfoltozzuk azt, ami van. Aminek lennie kellene, az a valóság! Ezt megkerülendı győjtünk vagyont, csinálunk vallást és világnézetet, tudományt és szövünk álmokat eszmékrıl (=filozofálunk); egyetlen szóval: csinálunk civilizációt. – Jelentıs még ez a megállapítás: a civilizáció eszméi nincsenek sehol. Mit akar a szöveg ezzel mondani? Téveszmék, amelyeknek semmi sem felel meg a valóság rendjében. Miféle valóságéban? Abban a valóságban, amelynek lennie kellene, amelyet elveszítetünk, amelyet vissza kellene szereznünk, amelyben visszanyerhetnénk önmagunkat, amit pedig valójában nem is akarunk. Jó nyomon járok? Alighanem. A civilizációk bajról bajra hágnak, s végül elpusztulnak. Nagyon jó példa erre a Római Birodalom. Ad 8-8. A lényeg: „Ezért védekezik és győjt vagyont és fegyverkezik és szervez, rejtızik vallásba és világnézetbe.” Az elsı korrupt ember, aki bekerített egy területet és kiírta a kerítés kapura, hogy enyém. Még bizonytalan a kiírt szöveg helyességében, ezért készíttet hozzá ideológiát. Már a második korrupt embernek is van munkája: ı filozófus. Aztán kellenek a törvények s az ember észre sem veszi, ahogyan nı a paragrafusok száma, úgy szaporodik a gazemberek száma is, és védekezésül kell hozzá az apparátus – csendırség, rendırség, hadsereg. A hadsereghez és az ideológiához fegyver is kell, a csodaeszközt a tudós kitalálja és máris kész az ördögi kör.

9. A civilizáció és mindaz, ami hozzá tartozik, nem tanítás, hanem magatartás. Életrend, amely a legkönnyebbnek látszó megoldás irányában mozog. Védelmet nyújt, amelyrıl úgy tőnik, hogy biztos, és hangzatokat eszel ki a félelmek elaltatására. Nem kényelem és nem anyagi biztosítás, mert akkor elég lenne a vastag fal, a meleg ruha, a magtár és a fegyver.

- 15 -


De a házzal egy idıben elkerülhetetlenül megjelenik a világnézet, és az ember nemcsak a meleg szobába bújik, hanem a langyos eszmevilágba. Ha elveszti kapcsolatát a nyers természettel, még nem lenne baj, de lehetetlen a kapcsolatot megszakítani anélkül, hogy az ember ugyanazt el ne veszítse azzal, ami nélkül a lét értelmetlen. Fontos, hogy minden másnak lássék, mint ahogy van. Fıként, amiben kellemesen lehet szenderegni. Ad 9. A civilizáció nem tanítás. Ez az állítás értelmezendı. Nem tanítás, hanem mi? Magatartás, életrend, amely véd és elaltat: fal, ruha, magtár és fegyver. De világnézet és eszmevilág is a civilizáció. S ez nem tanítás? Úgy gondolom, hogy a szöveg számára a tanítás szent szó. A tanítás − a valóságról szóló tanítás, s e szót nem érdemli meg a civilizációban megszületı langyos eszmevilág, amely szövegünk számára inkább csak félrebeszélés, és nem tanítás. A civilizáció elveszti a kapcsolatot a nyers természettel (ez talán nem azonos a már szerepelt természettel /2/, nem tudom, hogy mi az), s ezzel együtt elveszíti azt is, aminek lennie kellene − ez megint alighanem az elveszített valóság −, s ami nélkül az emberi lét értelmetlen. Azért nem tanítás a civilizáció eszmerendszere, mert számára nem az a fontos, hogy miként vannak a dolgok (megint a valóság!). A civilizáció nem tanítás a valóságról, hanem valaminek a tudomásul nem vétele, Valami más, amiben kellemesen lehet szenderegni. Ad 9-9. Valóban, mintha a civilizáció meghatározásába (meghatározhatatlanságába) belebonyolódna H.B. (Megesik ez késıbb a kultúra vonatkozásában is.) Nehéz kérdés, mi is a civilizáció avagy a kultúra. Egy biztos elıjel nélküliek, sem nem pozitívak, sem nem negatívak.

- 16 -


10. A szisztematikus könnyítéssel szemben, amit a civilizációban a vallás, a filozófia és a tudomány valóság-megkerülése és az embernek a valóság elıl való elrejtızése, az intézmények élethamisítása és a vallások valóságfélelme jelent, van a másik magatartás. A kettı sohasem vegyül és nem téveszthetı öszsze. Mindig van vidvan (a tudás képviselıje) és szophosz (a bölcs), bodhiszattva (a megvilágosodott) és is ha-ruah (a szellemi ember). Van, aki a civilizációban negatív magatartást vesz fel. Nem a civilizációt tagadja, a könnyítés az, amit nem fogad el. Mert a könnyítésben a valóságtól való félelem annyit jelent, hogy az ember elveszíti önmagát. Élethamisítás annyit jelent, hogy a lét értelme elvész. A vidvan és az is ha-ruah

- 17 -


vissza akarja szerezni önmagát. Az élet maga szubsztanciátlan, és ami csak élet, nem egyéb, mint elmúlás. A bodhiszattva azt akarja, ami a halált is kibírja. A civilizációban nem azért nem vesz részt, mert tudja, hogy reménytelen védekezés valami ellen, ami ellen nem lehet védekezni, és legfeljebb a tudomásul vétele elıl lehet elrejtızni, de ha az ember elrejtızik, önmaga és létének értelme elıl rejtızik el. A szophosz számára az élet nem feltétlenül élvezet, és nem akar zavartalanul örökre itt megtelepedni. De tudja, ennek az életnek sajátsága, hogy minél könnyebbé akarják tenni, annál jobban megzavarodik, összezsugorodik, elveszti derőjét és szépségét, fényét, varázsát és misztériumát, igazságát és mélységét, elveszti tragikumát és zenéjét és költészetét. Nem lehet egyebet tenni, aki az élet tisztaságában részesülni akar, annak vissza kell szereznie Önmagát. Az eredeti életrenden való mindennemő változtatás kiszámíthatatlan következményekkel jár, mert minden változtatás elrejtés, és nem a nehézségek tőnnek el, hanem az élet valósága. Aki az életet csak élvezni akarja, elveszti, mert amit kap, az lényegtelen és üres. Aki minden nehézségével vállalja, az a valósággal együtt megnyeri az egészet. Ad 10. Van egy másik, egy összetéveszthetetlenül és elvegyíthetetlenül másik, egy nem civilizációs magatartás is: nem rejtızik el a valóság elıl, nem fél tıle, nem élethamisítás. A bölcsé, a szellemi emberéé, a tudás képviselıjéé, a megvilágosodotté, aki nem veszíti el önmagát, aki számára nem vész el a lét értelme. A bölcs vissza akarja szerezni önmagát, tehát a bölcs a hagyomány embere. Ezzel visszajutottunk a kiinduláshoz. A szöveg pontosít: a civilizációt nem kell tagadni, csak a könnyítéseket. Mert a könnyítésekben rejlik a félelem a valóságtól, s az, hogy elveszítjük önmagunkat. Még nem tudom, hogy mit, de itt valamit meg kell különböztetni. Mi az a civilizációban, ami nem könnyít, nem rejtızik el a valóság elıl, nem veszít el minket? Lehet élvezni

- 18 -


az életet, csak gátlástanul nem lehet. Ezzel a különböztetéssel már találkoztunk. Itt is ilyesfélével kell operálnunk? Talán nem. Inkább arra gondolhat Hamvas, hogy a civilizációban élünk, van pl. csatorna rendszerünk és élünk vele, de nem gondolja, hogy ez bármit is segítene eléveszített létállapotunk visszaszerzésében, életünk alapgondjának megoldásában. Idınként kap egy kis simogatást is ez a mégis jószándékú, hiszen könnyíteni-szeretne civilizáció, azaz vallás-filozófia-tudomány? Rosszabb, mintha nem kapna: ha nem gyilkos, akkor jelentéktelen dolgokkal foglalkozik... a szegény kis hülye. Hogyan lehet az élet maga szubsztanciátlan − ezt csak sejtem: Minden fogalom, az élet fogalma is szubsztanciátlan: a fogalomnak nincs hordozója (a lóságon nem lehet lovagolni, csak a konkrét lovon: az ember mivolta nem tud lóra ülni, csak a konkrét Jóska).. De az én konkrét életemnek én vagyok a hordozója, azaz az én életem nem szubsztanciátlan. Az élet nemcsak elmúlás, hiszen minden elmúlásban megmarad valami − éppen én maradok meg, aki nem múlok el. Valószínőleg itt jelentkezik valami, ami számomra megérteni ugyan megérthetı, de emészthetetlen, elfogadhatatlan: én nem akarok megszőnni, felolvadni, felszabadulni valami alól, ami én vagyok. A bölcs kibírja a halált, nem rejtızik el a valóság elıl, nem feltétlenül (!) élvez, nem akar örökre itt megtelepedni. A bölcs az élet tisztaságát akarja, visszaszerzi önmagát, az eredeti életrenden nem változtat, hiszen azzal elrejtené a valóságot. Vállalni kell az életet minden nehézségével együtt, s akkor megnyerem az egészet. Ezek rendkívül rokonszenves, de elméletileg megfogalmazott tételek, melyeknek gyakorlati tartalma egyelıre reménytelenül rejtett számomra. Mi lehetne a gyakorlati tartalom? Például ez: Menj, add el mindened! Vagy ez: Ha Magyarországon élsz 1961-ben, akkor légy raktáros Tiszapalkonyán. Mert aki az életet csak élvezni akarja... − az csak lényegtelent és üreset kap. Ad 10-10. Igen. A kényes történelmi helyzetben H.B. nem áll be farizeusnak (tudása, mőveltsége alapján az Akadémia elsı soraiban lenne a helye). Nem áll be - 19 -


gazdag ifjúnak sem. Errıl mikor a front idején bombatalálat éri házát és minden ingósága, sıt még kéziratai is odavesznek ironikusan azt mondja, hogy a Jóisten ily módon megkímélte a gazdag ifjú szereptıl. Gy.b sem áll be a fenti „tisztségek” egyikébe sem, lett is érte börtön, majd rakodómunkásság.

11. A hagyomány eredetileg közel volt, közvetlenül a civilizáció könnyő fátyla alatt, és csak érte kellett nyúlni. Az idık folyamán egyre mélyebbre merült, és a védelmi szövevény egyre mélyebb rétege takarja el. Egyre könnyebb a tartalmatlan félálomban elmerülni, és egyre nehezebb megtalálni azt, ami az embernek visszaadja önmagát. Eredetileg elég volt feleszmélni, késıbb egész civilizációkat kellett lebontani, hogy az ember saját lényegéhez jusson. Ha a civilizációk természetes törékenysége idınként nem nyilatkozna meg, ha vallások és tudományok és filozófiák eredendı halandó volta nem válna szembetőnıvé, és a könnyítések káprázatszerősége nem önmagától leplezıdne le, a feleszmélés még nehezebb lenne. De éppen amivel az ember a könnyítést véglegesen meg akarta teremteni, mint ma a technika, a kategorikus ideológiák és a totális államok esetében, ez a könnyítés arcát egyik percrıl a másikra hirtelen megmutatja, és kitőnik: amit védelemnek alkottak, az a legnagyobb veszély, és az emberi világ maradéktalan elpusztításával fenyeget. Milyen jó lenne, ha kevesebb védelem alatt lehetne élni. Ad 11. Valamikor egészen közel volt a hagyomány. Mikor? Eredetileg! Úgy félmillió esztendı elıtt? Késıbb egyre nehezebb megtalálni azt, ami az embernek visszaadja önmagát. De a könnyítések egyre kibírhatatlanabbá teszik az életünket, s ez kínálja a föleszmélés lehetıségét.

- 20 -


Mire kell eszmélni? Hát a hagyományra, amely a valóságról beszél. Arra, amit elveszítettünk, s amit vissza kell szereznünk. Ad 11-11. Ez a közelség nem esztendıkben mérhetı. „Tartsatok bőnbánatot, mert közel van az Isten Országa” (Mt 3.2.) mondja Keresztelı János. Milyen közel ezer év, tízezer év? Nem jó így a kérdésfeltétel.

12. A hagyomány tudás, és pedig tudása annak, hogy az élet nem önálló és nem egyetlen, és a lét többi körétıl nem független állapot. Nemcsak hogy nincsen sajátos lényege, hanem csupán a lét lényegének megszerzésére nyíló alkalom. Az emberi életet alapjaiban érintı lényeges valóságot, mondja Sankara, a hagyomány nélkül felismerni lehetetlen. A teljes értékő élet, mint René Guénon mondja, a lét minden állapotával, fıképpen az életnél magasabb rendő állapotokkal való kapcsolat megteremtésének lehetısége. A tudás sohasem rendszeres, hanem a lét végtelenségének megnyitása, és az életnek a természetesnél, vagyis a merı érzékileg tapasztalható világnál magasabb rendő állapotának megismerése, amely magasabb rendő valóság az életben állandóan jelen is van, és az emberi életet irányítja. Ad 12. A bölcsnek magatartása van, a hagyománynak tudása van? A hagyomány aligha személy. Ha nem személy, hanem valami ismerettartalom, akkor ı maga a tudás, de tudása nincs  ez csak megszemélyesítés. A hagyomány mindenképpen ismerettartalom, és Hamvas számára mindenképpen más, mint a tudomány-filozófiavallás ismerettartalma. A hagyomány tudja, hogy az élet nem füg-

- 21 -


getlen a többi létezıktıl. Csakhogy ezt tudja-tanítja a tudományfilozófia-vallás is. Az életnek nincs sajátos lényege − ezt nehéz értelmeznem, mert mindennek és szükségképpen van léttartalma, s e léttartalom bizonyos elemeire támaszkodó lényege is van. Az élet alkalom, hogy megtudjuk a lét lényegét. A lét − jelenthet létezést is és léttartalmat is. A létnek is, a léttartalomnak is van lényege. Melyikrıl van szó, és mi az? Azt hiszem, hogy egyikrıl sem. Hamvas valami mást mond: van lényeges valóság. De minden valóságnak van lényege! Szövegünk talán jelentısnek, fontosnak akarja állítani a valóság egyik nemét. Melyiket? Nem tudjuk meg. Az Isten is valóság. Lényege is van. S meglehetısen fontos is. İrá gondol szövegünk? Nem tudom (még) eldönteni. Van az emberi életet alapjaiban érintı lényeges valóság. Mi, vagy ki ez? Ezt a lényeges valóságot a hagyomány nélkül felismerni lehetetlen. Ez bújócska számomra. Egy absztrakt fogalmazás-sor olykor nem érthetı vagy csak sejthetı. Huszárvágással: a lényeges valóság az, amit elveszítettünk, s vissza kell szereznünk. Mindezek után egy kevésbé problémás mondat következik: akkor teljes értékő az élet, ha meg tudjuk teremteni a kapcsolatot a lét minden állapotával, fıleg az életünkénél magasabb rendő állapotokéval. Barátkozni tudni kell; a saját létállapotomon kívüliekkel is. Fıleg fölfelé. A Bodri kutyám lefelé van. Isten fölfelé. A tudás sohasem rendszeres! Mit akarhat szövegünk ezzel mondani? Azt, hogy nem feltétlenül tudok eligazodni a fölöttem levı világban? Talán. Mert ezt követıen azt állítja a tudásról, hogy megnyitja a lét végtelenségét, megismeri életünknek az érzékileg megtapasztalható világnál magasabb rendő állapotát. Ezt az állapotot állítja magasabb rendő valóságnak a szöveg. S azt állítja, hogy ez a valóság állandóan jelen van életünkben s irányít is minket. Csak a lelkiismeretre tudok gondolni, amely bizony meg nem szőnıen dolgozik bennem, s állandóan jelzi, hogy mi helyes és mi nem; mi tetszik az Istennek és mi nem. Nem tudom megállapítani, hogy szövegünk ezt akarja-e mondani. Hogy ide akart-e kilyukadni? Félek, hogy nem! Aki tudja, mért nem mondja: Merre van a hazám útja.

- 22 -


Ad 12-12. A hagyomány tudás az eredeti állapotról, az alapállásról. Az Evangélium is ilyen tudás, tehát az Evangélium is hagyomány. De vallás gyártódott belıle. Sebaj, mert az eredeti állapot bármikor visszaállítható! Ha nem tévedek Gyb. Életmőve is ilyen visszaállításra szentelıdik. H.B. és Gyb. Szóhasználata, logikája különbözik, ez idınként értetlenségre ad okot. A számláló különbözı, de meggyızıdésem, hogy a nevezı közös.

13. Az értelem homályának, a morál romlottságának és a testi törékenységnek egyik következménye, hogy a szellem és a magatartás elszakadt. A szó nem fedi a tettet, más szóval, az elmélet a gyakorlatot. Ez a korrupció legmélyebb ismertetıjele, vagyis a korrupt lét legmélyebb tisztátalansága. A szóló helytállása nélkül a szónak nincs tartalma, és aki valamit beszél, de nem teszi, az nem mondott semmit, csak fecsegett. A tett a szó nélkül viszont merı biológiai reflex. A hagyomány, amikor az embernek visszaadja Önmagát, a szó és a tett között az egységet helyreállítja. Ezért, amit a hagyomány mond: tudás, és ugyanakkor gyakorlat. A gondolat csak akkor érvényes, ha azt tettben beváltották, a tett csak akkor, ha azt az értelem rendjében megalapozták. Ad 13. Romlottságunk legmélyebb ismertetı jele, hogy a szellem és a magatartás elszakadtak egymástól. A szellem − jelen esetben az, amit mondunk; a magatartás − pedig, az amit teszünk. A hagyomány ad vissza bennünket önmagunknak = helyreállítja az egységet szavaink és tetteink között. Ilyen egyszerő ez az idáig problémásnak látszó − önmagunk visszanyerése? Igen, ilyen egyszerő. Errıl van szó – szövegünk szerint. A fecsegés csak biológiai reflex. És a tettre - 23 -


váltott gondolat − az érvényes gondolat. Másfelıl meg van az értelem rendjében megalapozott tett. Ne fecsegjünk, ne linkeskedjünk, hanem gondolkozzunk és tegyünk! Minden világosnak látszik. Ad 13-13. „A fecsegés csak biológiai reflex.” (Gyb.) „A szó nem fedi a tettet.” (H.B.) No comment! Csak egyszerősítést végeztem, melynek következtében megkaptam a közös nevezıt.

14. Ahhoz, hogy a hagyomány az embernek magát vissza tudja adni, a mindenkori ember mindenkori helyzetének mértékét ismernie kell. Ez a mérték: az alapállás. Ad 14. Van mindenkor helyzetem. Ennek van mértéke. A mérték neve − alapállás. Ezt az alapállást lehet ismerni. Ez az ismeret a feltétele annak, hogy visszanyerhessem magamat. Mit takarnak e kijelentések? Az elveszített állapottal, a valósággal van kapcsolatuk. Alighanem az akkori állapotunk az alapállás, s ennek kell mértéknek lenni ma is számunkra. Ad 14-14. Mindig tiszteltem Gyb. logikai bravúrjait. Fıhajtással most is ezt teszem. 15. Az archaikus idıtıl fogva a mai napig nem volt komolyan vehetı gondolkozó, aki az alapállás tényével ne számolt - 24 -


volna, sajátságosképpen azonban azt alig nevezték meg. Néha olyan megjelölése volt, mint a hindu szatja-juga, vagy a görög aranykor. Több esetben megszemélyesítve szerepel: a hindu Manu, az egyiptomi Menesz, a görög Minosz, a kínai Nagy Sárga Úr az alapállást képviselte. Társadalmakban a magától értetıdı primordiális rendet jelenti, és a törvénykönyveket általában az alapállásra való hivatkozással hozták. A hindu metafizikában ez a szatjasza-szatjam, ami annyit jelent, mint a lét színültig teltsége igazsággal. Más változatban szat-csit-ananda, a lét igazságának, az értelem világosságának és az üdvnek egysége. A héber hagyomány szerint az alapállás a Tóra. A Kabala azt tanítja, hogy az ember az anyaméhben az egész Tórát ismeri, de amikor a földre megszületik, egy angyal azt a szájából kitörli. Ezért az ember az alapállásról tud és nem tud. S ezért, amikor hangját hallja, emlékszik reá. Sıt ezért életének gravitációja, hogy az alapállás az élet egyetlen mértéke, és az élet nem egyéb, mint az alapállás realizálása. Kezdetben az ember, mondja a Talmud, az idıkön keresztül látott, és szeme az elsıtıl az utolsóig elért, mert a fény birtokában volt. Mikor azonban az ember megromlott, az Úr a fényt elvette tıle és elrejtette. Kinek rejtette el? Az igazaknak. Hová rejtette el? A tanításba. Hogyan jutnak az igazak a tanításhoz? Életükkel kell azt kiásniuk. Ad 15. Az alapállás is szó, amely jelöl valamit. Szövegünk szerint egy tényt jelöl, amelyet alig nevezett meg az emberiség. Mi ez a tény? Az ısrend! A különbözı kultúrák erre az alapállásra hivatkoznak, amikor törvénykönyveiket elkészítik. A Tóra maga az alapállás − a héber hagyomány szerint. (Ki dicsérje a Tórát, ha nem a héber hagyomány?)Az ember az alapállásról tud és nem tud... amikor hangját hallja emlékezik reá... Az alapállás az élet egyetlen mértéke. Megromlásunk után elvette tılünk az Isten. Elrejtette az igazak számára tanításban. (Ez így mitológia. Isten nem vesz el tılünk semmit, nem

- 25 -


rejt el elılünk semmit. Mindent odaad nekünk, amit el tudunk fogadni.) Tehát az alapállás az élet ısi rendje. Az az életfeladatunk, hogy megvalósítsuk az alapállást. Életünkkel kell kiásnunk a tanítást. Az igazak figyelnek e hangra. Ez a lelkiismeret. Ez az Isten szava. Ezek az én értelmezı szavaim, nem Hamvaséi. Még nem olvastam szövegében az Isten szót, pedig tanulmánya a kereszténységrıl beszél. Ad 15-15. H.B. –t olvasva folyton azt érzem, hogy a Jóistenrıl ír, mesteri fokon tudja ezt tenni, hogy a nevét ki sem ejti. A régiek tették ezt így: nem volt szabad kiejteni, leírni Isten nevét, de mindig róla beszéltek. „A Jóisten a csülkös bablevesben is ott van” – írja egy helyütt H.B. Nem tudok ezeken a szavakon megbotránkozni, ellenkezıleg, felmagasztalva érzem az Istent.

16. A kínai és a japán hagyományban, amikor a világ szót használják, az ember társadalmi helyzetét értik, a családban, a városban, a hatósággal, az alattvalókkal, a feljebbvalókkal való szövevényes kapcsolatait, a sok száz apróbb és nagyobb ravaszkodást, bujkálást és rejtızést, kitérést, óvatosságot, éhséget - és annak takarását, kapzsiságot - és annak megszépítését, ösztönöket - és azoknak átfestését, egyéni szenvedélyeket - és becsvágyat és érvényesülést, hiúságot és tudatlanságot, erıtlenséget és szomjúságot, mindazt, ami az eredeti embertıl idegen, és amit most, ha fenn akar maradni, meg kell tanulnia. Az emberben levı eredeti, és az, amit magával hozott, az igazi és a valódi, és ami minden emberben kezdettıl fogva él, az egészen más. Az valami egyszerő és tiszta. Ami a világban van, azt be kell gyakorolnia. A világ szót ilyen értelemben az európai középkor is használta, és késıbb is az, ami világias, az színészies, képmutató, az ere-

- 26 -


detihez képest hamis és maszk. Még késıbb a világot realitásnak nevezték el, mintha a tényleges valóság ez lenne. De mindenki tudja, hogy a világban semmi sem valódi, és azt, ami itt van, meg kell ismernie, mint tıle távol fekvı és vele meg nem egyezı mást. Amit nem kell megtanulnia, mert azt magával hozta, az az alapállás, szat-csit-ananda, értelem, igazság és üdv. Ad 16. A világban semmi sem valódi, ezért meg kell tanulnunk a világot, mert a világ nem a tényleges valóság. Mi a tényleges valóság, amit nem kell megtanulni, amit tudunk, ami egyszerő és tiszta? Hát az elveszített valóság, s az ebbeli alapállás, melynek rokonértelmő szavai: értelem, igazság, üdv. Mégiscsak leleplezi magát ez a magyarnémet szakos tanár, akinek apja evangélikus lelkipásztor? Ad 16-16. Elismerem, hogy egy adott kultúrkörben más kultúrkörökre (kínai, japán, hindu, buddhista, tibeti, egyiptomi, stb.) hivatkozni idegesítı lehet. Miért nem marad a suszter a kaptafánál? Az ilyen magunkfajta idézgessen csak a judeókeresztény kultúrkörbıl. Lehet, de H.B. más, univerzális orientációt szeretne képviselni. Bokodon, Tiszapalkonyán görögül, szanszkrítül tanul, tolltékul is szeretne, de még nincs hozzá nyelvtankönyve. A hagyomány legjobban a nyelvben ragadható meg. Ma a kétéves gyermek angolul tanul – ez a gazdaság, a tudomány s a „jövı” nyelve.

17. Az, aki a világot és az alapállást elválasztja, vagy aki feltételezi, hogy az is ha-ruah és a bodhiszattva és a szophosz a közönséges embertıl akár mint ellentét, akár mint fokozat elválasztható, a vallás hibáját követi el, amely szellemet és

- 27 -


anyagot, eszmét és valóságot, szakrális és profán világot különböztet meg. A hagyomány az advaita magatartást követi. Advaita annyit jelent, mint nem kettı. Nem kettı, hanem egy. Ez az advaita a létezés elsı jegye és a létrıl való tudás legfontosabb tétele. Mindaz, ami van és volt és lesz, és minden lény és lélek, anyag és szellem, minden gondolat és érzület, emberi rang és fokozat, világosság és sötétség, egymást közösen áthatja, és folyik, mozog és sugárzik egyszerre. Ebben az egyetemes interpenetrácíóban minden megkülönböztetés az egységesítésért történik. A határtalan eggyé válás mondja Hölderlin - a határtalan megkülönböztetésben tisztul meg. Ad 17. A vallás hibáját követi el, aki a világot és az alapállást meg a bölcset és közönséges embert szétválasztja. Itt a világ egészen mást jelent, mint az elıbb /16/: a létezı valóság egészét. A kettı mindig egy is: a határtalan megkülönböztetésben tisztul meg a határtalan eggyé válás. Azért a vallás hibája, mert a vallás választja el egymástól a szellemet és anyagot, az eszmét és valóságot, a szakrális és a profán világot. De a megkülönböztetés értelmő szétválasztás még nem bőn, nem hiba! Ellenkezıleg: minden gondolkodás feltétele, s ezt Hamvas is biztosan tudja, mint minden gondolkodó ember. Mit takar ez a szétválasztás? − itt nem mondja meg a szövegünk. Ad 17-17. Életmővében H.B. gyakran ismétli ezt a mondatot: „Nem kettı, hanem egy!” Ennek fordítása magyarról-magyarra a következı lehet: „Egység, nem széthúzás.” Egység, nem szakadás.” „Szeretet, nem győlölet.” „Adás, nem vevés.” Szent nem profán.” „Erıszakmentesség, nem erıszak.” „Világosság, nem sötétség.” „Tudás, nem ismerethalmaz.” Életmővében mindenki azt ismételgeti, ami szíve bıségébıl kikívánkozik. Ez az ı relatív gyakorisági mutatója (rgym.).

- 28 -


18. Az alapállás mindennemő etnográfiai különbséget és történeti alakzatot és pszichológiai szövevényt megelızı antropológiai status absolutus. Ad 18. Hivatkozhatok fajra, történelemre, lélektanra, de nem az alapállás ellenében. Az alapállás mindezeknél mélyebben van, s meg kellene határoznia téged, akárhol, akármikor születtél s akármin mentél is keresztül. Mindezek csak relatív körülmények, de az alapállás léted vasbetonszerkezete. A bölcs s a közönséges ember esetében egyaránt. Ad 18-18. Mindkét szúra (18. és az Ad18) mesteri megfogalmazás. Ha lenne az embernek Bölcsesség Könyve, akkor ez a két gondolat benne lenne.

19. René Guénon az alapállást état primordialnak nevezte. Ez a kifejezés rokon Böhme Urstandjával. Az état primordialra jellemzı, hogy az emberi lét legelsı helyzete és minden késıbbi bázisa. Második vonása, hogy az alapállás a hagyomány minden beavatásában az elérhetı és elérendı legmagasabb fokozat. A harmadik pedig, hogy az alapállással együtt adott tudás a szellemi (brahman) kaszt ezoterikus tudása.

- 29 -


Ad 19. Persze, hogy ısi és legelsı, és hogy az alapja minden késıbbinek − ezért alapállás. A beavatás alighanem az, amit az ember tehet a másik emberért annak érdekében, hogy visszajusson az alapállásba. Lépcsırıl lépcsıre juthatunk ennek során felfelé, de az alapállásba eljutni ez a beavatódás teteje. Az alapállás tudás is. Ez a tudás egy szellemi kaszt, egy zárt csoport ezoterikus, befelé forduló, az embernek önmaga felé forduló tudása. Mintha lelkész fia elkezdene olyan pályák felé hatolni, amelyek apja számára zártak voltak. A kaszt nekem azért nem tetszik, mert nyitottság nélküli lezártságot és valakiknek kizárását is sejteti a szó. Meglátjuk. Ad 19-19. A kaszt nem lezártságot, hanem a társadalom szervezıdésének természetes rendjét jelentette. Nem az a természetes, hogy minden ember egyforma, következésképpen egyenlı egymással. Ez a szocializmus-kommunizmus egyik tévtanítása. Ami természetes az nem az egyenlıség, hanem az egység. Bizony a történelem itt is elvégezte a maga piszkos munkáját, a kaszt mára már lezártságot, kizárást, és társadalmi kiváltságot illetve kizártságot jelent.

- 30 -


20. Az alapállás Szabó Lajos szava. Az elnevezéshez több ösztönzés vezethetett: Böhme Urstand kifejezése (amely ısi állapotot jelent), a modern antropológiai kutatás több irányzata is. Szabó Lajos szerint az alapállás olyan metafizikai státusz, amelyben az ember normális logikai, etikai és esztétikai helyzetben áll, és amelyhez okvetlenül és minduntalan vissza kell térnie, mint ahogy a táncolónak ritmikusan a tánc alapállásából kell kiindulnia és azon át kell haladnia, s ahogy a zenének az alaphármason meg kell nyugodnia, miközben a tánc is, a zene is abban, és kifejezetten csakis abban az esetben érthetı, ha az ember az egészet az alapálláshoz viszonyítja. Az alapállás teóriáját Szabó Lajos nem fejtette ki. De gondolkozásának egészével ellentmondana, ha valaki a fogalmat

- 31 -


merıben formálisan értelmezné és azt hinné, hogy ez a metafizikai státusz csupán az emberi szellem tabula rasaja. Az alapállásnak tartalma van. Ez a tartalom minden hagyománynak éppen olyan bázisa, mint az emberi egzisztencia primordiális rendje. Az alapállás tartalma az úgynevezett fixsystem (Szabó Lajos), az egyetlen rendszer. Ad 20. Metafizikai státusz, normális logikai-etikai-esztétitkai helyzet is az alapállás, melyhez mindig visszatérünk. Nem formális, nem szellemi tiszta lap, hanem valami, ami van: a hagyomány bázisa, az ember ısi rendje. Sok rendszer van, de ez az egyetlen, melyet szövegünk értékel. Kerülgethetjük mint macska a forró kását... Hagyomány és alapállás találkoznak egymással, ugyanarról beszélnek. Az egyik lehet a formai (hagyomány) megjelölés, a másik a tartalmi (alapállás). A lelkiismeret lehet a formai megjelölése annak a tartalomnak, hogy légy jó, azaz szeress mindenkit, − ha már egyszer a dolgozat címe: A kereszténység és a hagyomány. Ad 20-20. Szabó Lajos a múlt század másik neves, de nem „hivatalos” gondolkodója. Hogy teljesebb legyen a paletta, álljon itt még Fülep Lajos, Karácsony Sándor, Kerényi Károly, Várkonyi Nándor, Schmidt Jenı Henrik és Tábor Béla neve. A kontraszthatás kedvéért a „hivatalos” magyar gondolkodás jeles képviselıjének nevét is itt említem meg, ı Lukács György. Szabó Lajos legjelentısebb mőve a Tábor Bélával közösen írt „Vádirat a szellem ellen”-ben így fogalmaz: „Büntetlenül nem lehet keveset akarni. A minimalizmusnak is van iránya: ez az irány éppen a minimum felé tör. Ha a szellemet egyszer lefokoztuk kultúrává, csak idı kérdése, hogy az új határokon belül a kultúra minél szőkebb értelmezése gyızedelmeskedjék.(…) Így szőkebb és szőkebbre a számára tudatos világot, és így válik mind több cselekedete irracionális erık szabad prédájává – a magát racionálisnak nevezı kor legnagyobb dicsısségére.”

- 32 -


21. Az archaikus idıben az alapállást mint a történet elsı korszakát értették meg, mert akkor az alapállás nem egyéni kiváltság volt, hanem az egész emberiség helyzete. A hindu hagyomány a korszakot szatja-jugának nevezi. Ez a béke, a rend, az életteljesség, a nyugalom, a virágzás, az egyszerőség, a tisztaság, az igazság kora. A héber hagyományban ez az Édenkert. Az orfikusoknál az aranykor. Empedoklész azt mondja, hogy ennek az idınek uralkodója Küprisz, és a lét olyan könnyő és átlátszó, mint a boldog szerelem. Ad 21. Igen. A különbözı kultúrák emlékeznek a kezdeti állapotra, amelyben minden − igaz jó és szép volt. A történet elsı korszakában az ember még szerette, akit maga körül látott. Lehet, hogy mindez mitológia. De az nem mese, hogy szeretnünk kell, ha élni akarunk. Ha volt Éden, ha nem volt. Ha egy óráig tartott, ha többig. Mindenképpen. Odatesszük létünk törvényét − képpé festve − múltunk elejére? Ad 21-21. Az egész emberiség kiváltság nélküli helyzete! Errıl álmodott Lao-ce, Buddha, Zarathustra, Jézus. Errıl kell, hogy álmodjon a Bokor. De nem jön álom a szemre, mert a kiváltság nagy úr, a trónusán pedig maga a Sátán ül, aki egyfolytában kiváltságokat ígér: sikert, anyagi jólétet, karriert.

- 33 -


22. A hagyomány, amikor a beavatásokban az alapállás helyreállításáról beszél, különbséget tesz az üdv és az alapállás között. A hindu tanítás szerint az üdv az igazi életben győjtött tettek (karma) következménye. Az ember az igazságban élt élet után tetteinek eredményeit, az üdvöt élvezi, de ha a tettek üdvtartalma kimerült, az embernek az élet körébe ismét le kell szállnia. Az üdv nem végleges állapot. Az ıskori hagyományokban az a paradicsomi üdv csupán a jótettek eredménye. A végleges állapotot a hagyomány megszabadulásnak nevezi, és ez az alapállás helyreállítása. Ad 22. Úgy gondolom, hogy az igazi élet, az igazságban élt élet, röviden: az igaz élet = az alapállás szerinti élet. Ez a karmám! Ennek következtében jutok üdvhöz. De csak valameddig élvezhetem azt, mert a karmámból csak valamennyire futhat. Nem elég az örökkévalóságra. Újra kell születnem, új karmát kell győjtenem. Az üdv nem végleges állapot − ezt még értem, ha másképpen is gondolom.. De azt, hogy az üdv csupán a jótettek eredménye − ezt nem értem. Mi volna a nem csupán? Két koncepció lehetséges. Cselekedetekbıl van az üdv − ez az egyik. Nem cselekedetekbıl, hanem Isten ingyen ajándékozásából; van, akinek odaajándékozza, s van, akinek nem − ez a másik. Ez utóbbi Istenbıl én nem kérek. A nem ajándékozásából sem, de az ingyen ajándékozásából sem. Csak abból, aki megnézi, hogy alkalmas vagyok-e örökkévalóságába belépni − ha tetszik: a karmám alapján; s magyarul: a jó cselekedeteim alapján. Van a paradicsomi üdv, s van a végleges állapot = megszabadulás = az alapállás helyreállása. A paradicsomi üdv a nem megszabadulás, nem áll benne helyre az alapállás. Ezek után úgy érzem, hogy nem tudom, mi az alapállás. Mert ha a szeretet volna az, s a szeretetem következménye a karmám, akkor a paradicsomi üdv nem csupán, hanem minden, és megszabadulás is, és az alapállás helyreál-

- 34 -


lása is. Egyelıre úgy érzem, hogy ez az alapállá s= szeretet-malom nem jár. Hamvas másfelé jár, mint az olvasója. Ad 22-22. Némi eltérés a számlálóban, gondolkodó embereknél ez gyakran elıfordul. Isten Országát reinkarnációs elképzeléssel is és anélkül is lehet építeni, de sátánit is…

23. Az alapállás nem boldogság, nem gyönyör, nem béke, nem rend, semmi köze a virágzáshoz és az élvezethez. Az alapállást a nyelv csak negatív kifejezéssel, mint az élet tartalmától mentes állapotot tudja kimondani. Ezért hívja a hindu hagyomány az alapállást nirvánának, a mahájána sunjatának (ürességnek), a héber hagyomány Én szofnak (kezdettelennek), Guénon état inconditionnénak, mindennemő kondíciótól való független állapotnak mondja. Ad 23. Egyelıre véget ér a megértési tudományom. Olvasok egy írást a kereszténységrıl és a hagyományról. Létezı hagyomány nagyon sokféle lehet, létezı kereszténység egy van. Ez utóbbinak a fogalomkészletével közeledek a szöveg hagyomány-fogalmához, amikor is szövegem negatív meghatározást kínál: az élet tartalmától mentes állapot. Emberi állapot az alapállás? Hogyan lehet ebben az esetben mentes az élet tartalmától? A rokonértelmő kifejezések sem segítenek: nirvána, üresség, kezdettelen, feltételtıl független állapot az alapállás. A jócselekedetek jutalma − ez csupán üdvösség. Ami nem csupán − az az üresség, a nirvána, az élet tartalmától mentes állapot. Mindez biztosan nincs jézusi aggyal, jézusi szívvel és jézusi nyelven fogalmazva.

- 35 -


Ad 23-23. Az „élet” is sajátos hamvasi szóhasználat (lehet bírálni!) Az „élet” H.B.-nál nem azonos a „dzoé”-val, hanem megzavarodott létet (turba) takar.

24. Az emberi életben az alapállás a gyermekkorból és a kiérett öregségbıl érthetı meg. A korai gyermekkorból azért, mert az emberi kedély csak hét éves kora elıtt egyszerő és tiszta és derült, mint késıbb csak kivételesen a játék pillanataiban tud lenni, amikor a turbából kilép és a világ egyáltalán nem zavarja meg. A kiérett öregségbıl azért, mert az érett öregségben az ember újra egyszerővé lett és kitisztult, és a turbából, amennyit csak lehetett, felszámolt. A kínai hagyományban az alapállás megszemélyesítıje Lao-ce, akinek neve egyesíti a gyermeki és az öregkori kedélyt (csecsemı-bölcs), a kezdet és az érettség derőjét. Ad 24. Nem segít rajtam, hogy turbamentes állapot. Mert a megzavarodás éppen azt jelenti, hogy kiestem az alapállásból /5/. Ad 24-24. Gy.b kristálytisztán látja, hogy a neoliberális kapitalizmus rettentı veszélyt jelent az Isten Országa számára, nagyobbat, mint az „átkos”. A kiút a szerzetrenddé válás lehet – ettıl fázik a Bokor. Aki nem fázik az a gyermek és az öreg. A még tiszta és a már tiszta lélek (kedély). Legalábbis Lao-ce szerint.

- 36 -


25. Az alapállás tudatos helyreállítását a hagyomány a beavatásokban tanította. Ilyen tanítás írásban nem maradt fenn, már csak azért sem, mert a beavatás nem írható le és az könyvbıl nem tanulható meg. A beavatásról azonban a hagyomány több mővébıl az ember nagy vonalakban fogalmat szerezhet. Ilyen mő mindenekelıtt az Upanisádok és Sankara kommentárja, ilyen a szánkhja és Patandzsali Jóga szútrája, ilyen a mahájána - tibeti, kínai és japán változataival, az egyiptomi Pert em Heru töredékei, a Kabala (Széfer Jecirah és a Zohár), az alkímia és a szufi. Ad 25. A hagyomány vissza akar adni önmagamnak. A hagyomány tartalma az alapállás. A hagyomány tanítja a beavatásokban az alapállás tudatos helyreállítását. Írás nem maradt fenn a beavatásokról, de azért fogalmat szerezhetünk róla a rá vonatkozó irodalomból. Alighanem bizonytalan beavatás-fogalom várható ezek után. Ad 25-25. Valóban, a beavatás-fogalom bizonytalan, talán nem is kell vele foglalkoznunk. Az Evangéliumot kell olvasni és elkezdeni megvalósítani. Ezen utóbbi nem könnyő feladat, de minden ember életében esedékes. A történelmi egyház nagyívben elkerülte a megvalósítást, de minden prédikációjában a megvalósításról beszél. Skizofrénia ez a javából. Esetünkben a nem skizofrénia a beavatás.

26. A beavatás technikája az egyetlen megbízható módszer arra, hogy ember a turbát maradéktalanul felszámolja és önmagát visszanyerje. Böhme azt mondja, hogy az alapállás mindig

- 37 -


jelen van, de ma nem érjük el. Ugyanezt tanítja a kínai tao, Sankara, Patandzsali, a mahájána, az alkímia és a szufi. Ad 26. A beavatási technika segítségével felszámolhatjuk a megzavarodást és visszanyerhetjük önmagunkat. Errıl a technikáról tudhatunk? Azért kérdem, mert az alapállás mindig jelen van, de ma nem érhetı el. Valamikor majd elérhetı lesz? Akkor kerül birtokunkba a beavatási technika? Ad 26-26. Én azokat a technikákat nevezem beavatásnak, amivel Isten közelébe kerülhetünk. Sok-sok beavatási technika létezhet a jógától az imádságig bezáróan, de ezek csak technikák.

27. Az alapállás megzavarodását a hindu hagyomány az értelem elhomályosodásának tulajdonítja. Az eredeti éberség (vidja) lefokozódik és az ember álomkórossá lesz. Ez a homály, az avidja, a csökkent éberség. A turba nem egyéb, mint az avidja következménye. Minden zavar és bőn, minden betegség és szenvedés egyetlen oka az eredeti éberség elvesztése nyomában fellépı aluszékonyság. Éberség nélkül az emberi lét ırületszerő megzavarodás (ahhimána). A megszabadulás nem egyéb, mint az éberség visszaszerzése. Megszabadulás éberség nélkül lehetetlen, mondja Sankara. Dnyána moksa, írja a Szánkhja, a megismerés megszabadulás. Az éberség az egyetlen képesség, amely a turbát likvidálni tudja és amelyben a világ teljes egészében felszívódik úgy, hogy az ember a megszabadulást (nirvána) eléri.

- 38 -


Ad 27. Az alapállásra jellemzı az éberség. A megzavarodásra pedig ennek az elvesztése: a csökkent éberség, a homály, az aluszékonyság; ez utóbbi az oka zavarnak-bőnnek-betegségnek-szenvedésnek. A megszabadulás az éberség visszaszerzése. Némileg más szinonimákkal mondja el a szöveg az eredeti épséget s ennek elvesztését. Új mozzanat nincs benne. Ad 27-27. Jézus is sokat panaszkodik a tanítványok aluszékonyságára. Minél aluszékonyabbak vagyunk, annál nagyobb a turba. A különbözı álmosító szerek a jólét, a pénz, a siker, a hatalom.

28. A Tóra szerint kezdetben az elsı ember bőnt követett el. Hogy az eredendı bún mi volt, arról sejtelmünk sincs, írja Baader, valószínőleg azért, mert már nem tudjuk elkövetni. Az is lehet, hogy azért, mert létünkbe teljesen beépült. A bőn az emberi létet tisztátalanná tette, és ezért a bőn a korrupció egyetlen oka. Mindannak, amit a Tóra mond, morális jellege van, és a megtérés itt annyit jelent, mint a bőn levetése, a lélek és a világ eredeti tisztaságának helyreállítása. A hindu hagyományban az értelem fokozatos megvilágosodása visszahat az ember tetteire és az éberség realizálásával kell kezdeni. A héber hagyományban a cselekvés megtisztítása visszahat az értelemre és a törvényszerő tettek reaIizálásával kell kezdeni.

- 39 -


Ad 28. A bőn okozza a romlást, a bőn levetése az eredeti tisztaság helyreállítását. Ennek bizony morális jellege van. Az emberiség szentkönyveinek kivétel nélkül morális jellegük van. Az eredendı bőnt valaki követte el. Nem tudhatni, hogy mi volt az. De azt tudhatni, hogy belénk épült? A hindu és héber hagyomány valóban különbözik e sorrendiségben? Tudni a jót vagy tenni a jót – melyik van elıbb? Akkor tudom igazán a jót, amikor teszem. Nem teszem, ha nem tudom. Sıt még akkor sem teszem, ha tudom. Miért? Mert nehéz. Inkább valami könnyítést keresek. Ad 28-28. Baadernak igaza lehet. H.B. továbblépésének is, ami az eredendı bőn teljes beépülését illeti. A szent könyvek moralitása fontos, de ugyanolyan fontos az is, hogy rámutat az ember státuszára, az igazi emberi mivoltunkra.

29. Minden hagyomány beszél a testiség megromlásáról, mint a kezdeti korrupció következményérıl, de kivéve néhol a görögséget, sehol a korrupció elsıdleges okát a testben nem látták. Ahogy a modern korszakban a romlás csíráit a fizikai valóságban keresik, nem hiteles, és ezért nem megbízható. A testiség korrupciója többnyire következménye az értelmi és a morális romlásnak, sok esetben azzal párhuzamos és soha az elıbbiektıl nem választható el. Ad 29. A romlásom oka én vagyok, s nem a tüdım, a vesém, hanem... s most mondhatom: értelmem, akaratom stb., stb.. A középkor

- 40 -


ismerte a test és lélek vitáját, de ez csak költészet. ÉN, én, én vagyok, aki döntök, s rontok vagy javítok. Ad 29-29. Én én vagyok! Al-Halladzs szufi szerzetes megy az úton, szembe jön vele az Úr. A szerzetes alázatosan köszön és megkérdezi: Ki vagy? Én Te vagyok! – szól a válasz.

30. Minden hagyomány tud az alapállásnak errıl a kezdetek kezdetén elkövetkezett megrongálódásáról, amelynek következ-

- 41 -


ménye az értelem elhomályosodása, a morális romlás és a testi betegség. A korrupció az alapállás eredeti szerkezetét felbontotta, és az emberiség primordiális tudását eltemette. Késıbb maga az alapállás ismerete is elmerült, és az emberiség a korrupciót tekintette eredetinek. Ezért tartja a kínai és a japán hagyomány a világot, a modern Európa a külsı természetet elsıdlegesnek. Ad 30. A hagyomány − mi ez? Minden olyan fellelhetı, bármely információ, amit Hamvas Béla beleillınek gondol abba a gondolatrendszerbe, amelyet sajátjának és ennek következtében elfogadandónak gondol. Magam egyelıre csak arra törekszem most, hogy amennyire az lehetséges, pontosan meg tudjam ragadni ezt a gondolatrendszert. Ez a hagyomány tud az alapállásról. Kezdetben ez volt az emberiség tudása. Ezután jött a romlás, amely e kezdeti tudást eltemette, de még tudtunk valamit arról, amit eltemetett. Késıbb az alapállás puszta létét is elfelejtjük. Ennek a felejtésnek a következménye, hogy a világot, meg a külsı természetet (külsı természet alighanem azonos az itt, a természettel /2/, s mind a kettı azonos a világgal, ami nem az abszolútum...) elsıdlegesnek tekintjük. Ebbıl következik, hogy az alapállás olyan tudás, amely behatolt a valóságnak a világnál és külsı természetnél mélyebb rétegébe, s arról informált. Ezért aztán számomra úgy látszik, hogy a hagyomány és az alapállás ugyanarról informálnak. Az abszolútumról. Ad 30-30. A hagyomány és az alapállás ugyanarról szól, a romlatlanságról, az evangéliumi létrıl. Az Evangéliumon belül a legkoncentráltabban a „Nyolc boldogság” beszél a romlatlanságról.

- 42 -


31. Mivel ember és kozmosz nincsen külön, az ember kezdeti korrupciójával együtt az eredeti világegyetem is megromlott. A mai fizikai kozmosz, szól Baader, nem egyéb, mint az eredetinek füstölgı romhalmaza. Ma is vannak, akik azt mondják: lehetetlen, hogy a világegyetem, amelyben élünk, feldúlt állapotában az eredeti legyen, minden valószínőség szerint roppant tőzvész következtében vált olyanná, amilyennek tapasztaljuk (Weizsäcker). Ad 31. Akármilyen is a világegyetem, elgondolhatatlan számomra, hogy az ember megromlásának ilyen hatása legyen a világegyetemre. A mi gátlástalan életélvezésünk már kiterjedésbeli teljes jelentéktelenségünk és elhanyagolhatóságunk következtében is hogyan tudna döntı hatást gyakorolni az élettelen galaxisokra? Ad 31-31. A gátlástalan életélvezésünk talán még nem ér a galaxisokig, de a Terra nevő bolygó már elég feldúlt állapotban van. Ez a fizikai dimenzió. A szellemi rongáltság már ki tudja meddig ér. A „roppant tőzvész” egyfajta mítosz sajátja. Mítosz mindig van az ember életében, a szellemiséget tükrözi vissza. Mai mítoszaink az akciófilmek, a sci-fik, a thrillerek, a harrypotterek, a győrők-ura stb.

32. Ha csak alapállás lenne és korrupció, egyikrıl sem szerezhetnénk tudomást. A korrupcióból azonban van út az alapállás helyreállítására. Ennek az útnak iránya sajátságos. Ha úgy tőnik, mintha az ember visszatérne, elırehalad, ha úgy tőnik,

- 43 -


hogy elıremegy, visszatér. Az alapállás a lét elsı és utolsó helyzete, a kezdet és a vég. Ezt az utat a különbözı hagyományok különféleképpen nevezik. Kínában tao, amely szó utat is jelent. Indiában a megszabadulás, Júdeában a megtérés. Az alapállás az éberség, a morális intaktság és a testi egészség megvalósítása. Ad 32. Nem világos elıttem, hogy Párizs és London létérıl miért csak akkor tudhatok, ha módomben van Londonból Párizsba visszajutni. Ha visszatérek az alapállásba, elıre haladok − jó. Akkor megyek elıre, ha visszatérek az alapállásba − ez is jó. Az alapállás − megszabadulás, megtérés. Megszabadulás a rosszat akarástól, avagy megtérés − ezek is rokonértelmő szavak. Ébernek kell lennem − jó, de túl általános nekem; konkrétabb megjelölés kellene. De a morális intaktság konkrét tartalmára nagyon kíváncsi lennék. Ami pedig a testi egészséget illeti, mindnyájan egy halálos betegséggel születünk a világra. Az alapállás − abszolút éden, minden konkrétum nélkül? Ad 32-32. Az útról kicsit komplikáltan beszél H.B., de azt érthetjük, hogy a hagyományok ugyanazt más és más aspektusból közelítik meg. A magyar megtérni ige bizonyítja, hogy oda tér vissza az ember, ahol már volt, és ez az igazi helye. El lehet töprengeni azon, hogy mi a magyar hagyomány? Az-e amit a szentnek mondott István annak idején a „kardjával megtoldott hitével” (Gyb. szava) lekaszabolt. Vagy még mélyebbre kell menni?

33. Az ember, mondja Baader, mikor a létét megrontotta, a romlásba magával rántotta a világegyetemet. Ha az alapállást

- 44 -


Önmagában realizálja, ezzel a kozmoszt is eredeti helyére emeli vissza. Ez a megszabadulás végsı értelme a hindu hagyományban, ez a buddhizmusban a bodhiszattva feladata, a Kabalában és a szufiban ez a megváltás jelentısége. Ad 33. Szent Pál is mondott ilyesmit, mint Krisztus megváltó halálának kozmikus következményeirıl. Tapasztalhatatlan, igazolhatatlan állítások − itt is, Pálnál is. Ad 33-33. Valóban ezen állítások - Páléval együtt – nem igazolhatóak. Minden igazság igazolható? Tudom a tudomány nagyon kényes az igazolhatóságra. De vannak olyan dolgok, melyek tudományos módszerekkel, eszközökkel nem igazolhatóak; Isten léte vagy nem léte is ilyen.

34. Aki magában az alapállás realizálásáért semmit sem tesz, életével a merı biológiai körben áll, vagyis bármilyen magas civilizáció részese, a föld állati és növényi lényeivel egy szinten marad. Ezt a szintet az életszomjúság jellemzi, mert a civilizáció nem az, ami az embernek vissza tudja adni önmagát, mindössze az élet terhein akar könnyíteni. Aki gondolatával a valláson, a filozófián és a tudományon nem emelkedik túl, annak tényleges jelenléte nincs. Ad. 34 Ismétlése az eddigieknek. Jézusi radikalitás: Mit használ az embernek... Csak az Isten Országának a keresése a megoldás. Csak az

- 45 -


alapállásba visszajutás az emberhez méltó feladat. De mért kell elverni a port e hármason: vallás-filozófia-tudomány? Táncon-zenénköltészeten, vagy mezıgazdaságon - iparon - kereskedelmen is ellehetne verni a port! Ugyanezen az alapon, ezeknek sincs Hamvas számára tényleges jelenléte, ezek sem adnak vissza magunkat magunknak, ezek sem hozzák vissza az elvesztett Édent. A vallás-filozófiatudomány azonban képzel magáról valamit. Hát ne képzeljen semmit! − gondolja Hamvas. Ne, mert csak mélyítik bajunkat, az éden elvesztését. Ad 34-34. Fontos szava H.B.-nek a realizálás. Gyb. gondja is ez: a katolikus egyház az Evangélium egyetlen egy mondatát sem realizálta. Gyb. vezetett népe a Bokor kezd másirányba tekingetni, fogékonyabb Mammont realizálni, mint az Isten Országát. Ha nincs realizálás, akkor legfeljebb csak farizeizmus, klerikalizmus, piétizmus van, merı vallásosság az egész. Vallás, filozófia, tudomány semmit sem tesz a realizálásért –mer „könnyíteni akar, mint mondják az élet terhein.” 35. Minden embernek, mondja Saint-Martin, az emberiség életében sajátos feladata van, amit senki más helyette elvégezni nem tud. Ad 35. Sajátos? Igen, de azt hiszem, inkább saját feladatunk van. Ezt helyettünk sem Isten, sem ember nem képes elvégezni.

- 46 -


Ad 35-35. Mint ahogy a lelkiismeretet sem hordhatjuk mások zsebében, csak a saját magunkéban. (Gyb. szava) Senki sem tud megváltani minket csak saját magunk. A kereszténység szótérológiája téves, a tévedést Pál követte el. A saját a jó szó nem a sajátos.

36. Az alapállás megzavarodását Böhme az alkímia szavával turbának nevezi. Ez a kifejezés jelenti az értelem homályát, amelyrıl a hinduk, a bőnt, amelyrıl a héberek, és a betegséget, amelyrıl a görögök beszéltek, és amit mindenütt mint megzavarodást értelmeztek. A turba azonban nemcsak szellemi megjelölés, mert jelenti a kozmosz erıinek megzavarodását az asztrális világegyetemben, és az elemek között levı primordiális rend megbomlását is. A hagyomány arról is tud, hogy a korrupció az állatok és növények világára is kiterjedt, mert az állatok vadsága éppen olyan kevéssé természetes, mint a kártékony férgek elszaporodása, és arról is, hogy a növényekben a mérget és az élısdit és a gyomnövényt az aranykorban nem ismerték. Ad 36. Az alapállás megzavarodásának kozmikus következményeirıl már esett szó /31, 33/. Azt gondolom, hogy az elemeknek aligha van a maiétól eltérı ısi rendje. A természettörténetnek (natural history) kell igazolnia, hogy bárány és oroszlán képes volt-e valaha együtt legelni. A féreg sohasem kártékony. Természetének megfelelıen bújik bele, ha teheti a gyümölcsbe, s táplálkozik vele, mint mi. De nem kultúrkörnyezetben kiegyenlítıdést tapasztalok: a nem kártékony madarak megeszik a nem-kártékony férgeket, s a gyümölcsök kevésbé férgesek.

- 47 -


Ad 36-36. A „kártékony” rovarokkal és a gyomnövényekkel kapcsolatban van valami. Én, mint volt paraszt—gyermek, és jelenlegi autodidakta mezıgazdász mondom a következıket. Ezelıtt 40-évvel a szılı-peronoszpóra ellen kellett csak permetezni, átlagosan kettı, maximum három alkalommal a tenyészidı alatt. Egyetlen egy „méreg” létezett a mész és rézgálic vizes oldata (bordói-lé). A gyümölcsfák permetezése ismeretlen volt. Ma 5-8 naponta kell permetezni a szılıben. Száz-körüli szer áll rendelkezésre a peronoszpóra, szılımoly, lisztharmat, szılıorbánc, szürkerothadás stb. ellen. A meggyfa, cseresznyefa a legigénytelenebb gyümölcsfának számított, az országutak mentén álltak csillapítani az arra járók étét-szomját. Ma kényes gyümölcsfa, sok permetezést és mőtrágyázást „igényel” – a monília tizedeli. Az almafát pedig a tőzelhalás. A kistarcsai kukoricás egyetlen gyomnövénye abban az idıben a disznóparéj volt, melyet kikapálva összegyőjtve a disznók eledelét képezte. Ma többtucatnyi szulák-, tarack- parlagfő- és vadkenderféle „várakozik” a vegyszeres gyomirtásra. Elnézést a hosszú kitérıért, én így látom a megzavarodás kiterjedését az állatok és a növények világára.

37. A turbán nyugszik az alapállásról levált emberiség legfontosabb fogalma, a történet. A korrupció elhatalmasodása óta az embernek nem hagyománya van, hanem története. A történetben az ember nem eredeti létét éli, hanem a turbát, mert a történet zőrzavart jelent és viszályt, egymáshoz nem tartozó elemek összekeveredését, rendezetlenséget és rendezhetetlenséget. Nincs irány, mérték és középpont. A történet a korrupció magával ragadó sodra, szédület és támolygás, iránytalanul és tisztázhatatlanul és tisztátalanul. Gond, melankólia, szorongás, erıtlenség, rossz lelkiismeret, öncsalás, hitetlenség, erıszak, rossz közérzet, anélkül, hogy megállapítható lenne, mindez honnan fakad. Feltételezi, hogy amit lát, kez-

- 48 -


dettıl fogva így volt, a permanens válság, az események hazárd egymásutánja, ahol elızményekbıl következményekbe út nem vezet. A történet negatív hagyomány. Mert a hagyományban az emberiség az alapállás végleges állandóságában, vagyis az abszolút idıben él. A történet a korrupt idın alapszik. Az idı az örök elfelejtése, írja Guénon. Nincsen stabil halhatatlanság-eszmény, hanem individuális önkény. Történet annyi, mint egyetemesen kivetve lenni a centrumból, a merı történésben élni, bázis, cél és értelem nélkül. Ad 37. Megrendítıen igaz szavak. Költıiek is. Ha megjegyzéseket teszek, csak félreérthetéseket akarok eligazítani vele. Az embernek mindenképpen van története − ha a bőn útját járja, ha az Istenét −, mert az idıben élünk. Bár lapozhatnánk, s a történetírók holnaptól kezdve az Isten Országa megvalósulásának történetét írhatnák: az eddig fegyverkezésre fordított dollárbilliókból miként emeljük fel a magunk szintjére a harmadik világot, stb., stb. A történet negatív hagyomány − értsd: nem azt tesszük, amire lettünk. S a hagyomány negatív történet − értsd: nincsenek benne dicsıségvágyból, többet birtokolni akarásból elkövetett tömeggyilkosságok. Azt hiszem, hogy nem lehet végleges állandóságban vagyis abszolút idıben élni. Az ember, addig ember, amíg van szabadsága vétkezni. A jóra beprogramozott ember − nincs. A szent is napjában hétszer vétkezik! Az eszményem rendre stabil, viszont az eredendıen szabadnak teremtett emberi természetem − az instabil: hajlik a jóra s a rosszra. Az a történet, ami történetileg belátható, az bizony nagyon szomorú vonásokat is mutat, még pedig nagy-nagy bıséggel. Bolygónkon kívüli megfigyelı jelentése rólunk: Szorgosan dolgozva építenek, majd amit félszázad alatt felépítenek, azt felszállva a magasba, néhány nap alatt a földdel egyenlıvé teszik:... − bázis, cél és értelem nélkül.

- 49 -


Ad 37-37. Két tengelyt képzelhetünk el, egy horizontálist és egy vertikálist. A horizontális tengely mentén folyik az életünk; nagyban ez a történelem a negatív hagyomány. Ezen tengelyen érzékeli az ember a tér-idı dimenziót, melynek foglya. A vertikális tengely az isteni bekapcsolódás, a horizontálisból nézve ez a metafizika, itt nincs tér, s nincs idı, ez az örök és végtelen. Ez a „nemcsak kenyérrel él az ember.” (Mt 4.4.) Sajátossága a horizontális tengelynek, hogy róla bármely idıpillanatban „elérhetı” a vertikális. Az Isten Országa bármikor megvalósítható.

38. Nem szabad hőtlennek lenni az idıhöz és nem szabad elszakadni az abszolúttól. Az idıhöz való hőség ma annyi, mint a válság tudatában lenni, az abszolúttól nem elszakadni annyi, mint hagyomány. A hőség tesz autentikussá, az abszolút nyújtja a tudást. Egyik a másik nélkül érvénytelen. Legalább két helyen kell állni egyszerre, lehetıleg úgy, hogy a kettı egymással feszültségben legyen, mint a pillanat és az abszolút. Mert a létezés száma az egy és az egy feltétele, hogy legalább kettı legyen, ami az egységet megteremti. Egység a különbözésben van, ahogy a különbözés is csak az egységben, mint rész az egészben és egész a részben. Ad 38. Hamvas is tudja, amit írtam. Csaj szeretné, ha minden történelemkönyvünk elé leírnók óriás betőkkel: V Á L S Á G. Meg aztán hogy az emberi esztelenségrıl számol be minden történet. De unalmas volna! Isten Országát csak az idıben valósíthatjuk. A nem-valósítás − az emberiség válsága. De mindig lesz a kettı: az abszolútum a maga hagyományával és alapállásával, és az idı, a természet, amely-

- 50 -


ben csak többé kevésbé érvényesül valami a hagyományból és az alapállásból. Isten elviseli, tőri. Mi sem tehetünk mást. Ad 38-38. A válságtan, a krizeológia jelentıs szerepet kap H.B. életmővében. Hamvasi válságfogalom a világ jellemzı sajátossága, a válságok megszőnése és újabbak megjelenése adja a világ lüktetését. Fontos az adequát válság felismerés, mely a próféták küldetése. Gyb. tömörít és egy mondatába belefér a krizeológiája. Isten Országának nemvalósítása az emberiség válsága. Azt hiszem válságban vagyunk!

- 51 -


39. Vallásnak kell hívni a kísérletet, amely a történet permanens válságában élı ember legsúlyosabb terhein kíván könnyíteni. Amikor az alapállás elmerült, az ember elvesztette létének abszolút pozitívumát, halhatatlanságtudatát. Ezt a tudatot a korrupt eszmény helyettesítette, amelyet a sokféle vallás ırzött és táplált. A vallásnak semmi köze a hagyományhoz. A vallás arról ismerhetı fel, hogy elıször turbában él, másodszor külsı Istent tételez fel, akinél védelmet keres, harmadszor, hogy a világban való szenvedésnek gyógyulását az üdvben keresi. A hagyomány viszont: a turba felszámolásában él, az isteni lényt minden lénnyel azonosnak látja és az alap állást realizálva a megszabadulást keresi. Ad 39. Eddigelé tudomány-filozófia-vallás kívánt könnyíteni terheinken, most ezek közül kiemelıdik a vallás. Megvédem: a halhatatlanságtudatunkat, -vágyunkat megıriztük a vallásban is, legalább is ezt nem helyettesíthette a korrupt eszmény. Mit helyettesített? Az alapállás tartalmát: jónak kell lennünk, szeretnünk kell mindenkit stb. Ezt behelyettesítette? Nem, csak kiegészítette. Mivel? Az ellenkezıjével: Józsuéval az Isten öldösteti halomra az amalekitákat, és İseinket felhozád Kárpát szent bércére... Röviden: a személyes és közösségi többet birtokolni akarás céljából államilag megszervezett tömeggyilkosságokkal egészítjük ki a hagyományt, az alapállást − ezért nincs a vallásnak semmi köze a hagyományhoz. Eddig rendben volnánk. A vallás − külsı Istent tételez fel. Ne rójuk már fel ezt bőnül a vallásnak. Ha az Isten mindennek a végsı oka, Isten akkor is rajtam kívül van, ha bennem is van. A panteizmus szerint Isten nincs rajtam kívül, hanem főben, fában s bennem is. A panteisták történelmileg észrevehetı nagyságrendben nem jeleskednek azzal, hogy kiléptek volna abból a turbából, amelyben a (nem-pantesista) vallásokkal együtt nyakig benne vannak. Viszont külsı Isten vallása mellett is lehet jónak lenni: bizonyság rá Jézus. İ is, meg mások is.

- 52 -


S a másik elem: a vallás a gyógyulást a szenvedésekbıl az üdvben keresi. Láttuk már Hamvas üdv-fogalmát, és azt, hogy a nirvána számára a szabadulás /22/, mert a karma, a szerzett érdem a jutalomra elfogy. Ilyen az ember! İsi hiedelem, hogy a jó jutalmat, a rossz bőnhıdésre talál. Általánosabb, mint a nirvána. Nekem nem tetszenék, ha kioltódnának a vágyaim. Én csak olyan Istent tudok a magaménak, aki reménykedik abban, hogy megcsináljuk az Isten Országát, s dühöng is, ha nagyon nem azt csináljuk. A harmadik elem: a hagyomány az isteni lényt minden lénnyel azonosnak látja. Isten létazonosságát velünk, emberekkel Jézus tanításában is ki lehet mutatni, de ez nem jelent egyet nála azzal, hogy nincs külsı Isten: Én és az Atya egy vagyunk − mondja Jézus, de ehhez az Atyához imádkozni tud. Ezek után van hagyomány? Már feleltem rá /30/: amit Hamvas Béla beleillınek gondol abba a gondolatrendszerbe, amelyet sajátjának és ennek következtében elfogadandónak gondol. S amit mások annak gondolnak. Milyen közös nevezıre vagyok képes? Például én is? Ad 39-39. Isten nem objektivizálható. Nem mondhatom, hogy itt, vagy ott van (mondjuk a mennyországban, esetleg a templomban). Azt kell, hogy mondjuk, Isten mindenütt van „Kint” is „Bent” is, megtapasztalni csak bent tudom, külsı érzékszerveim (látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés) nem érzékelhetik Istent. A vallás még kintebb, messzebb helyezi az Istent: a transzcendenciába, hogy majd köztem és a transzcendencia között a pap (beavatott) közvetítsen. Ebbıl én nem kérek, hagy keressem meg én magamnak az Istent. Popper Péter mondja: „egész életemben ateista szerettem volna lenni, mindent meg is tettem érte, de nem sikerült.” Nos ezek a sikerek, de már ezekre nem áhítozunk.

40. Nem szabad azt a hibát elkövetni, hogy az ember a kereszténységet a hagyományok közé olvassza, és úgy tekintse,

- 53 -


mint egyet a többi között. De nem szabad elkövetni azt a hibát sem, hogy az ember a kereszténységet a hagyományokból kitépje, és számára teljesen külön, kivételes, egyetlen helyet biztosítson. Abba a felfogásba, hogy a kereszténység kiváltság, bezárkózni nem lehet, és e felfogás bıszült mérgeit magunkban nem tenyészthetjük. A kereszténység hagyomány, mint a kínai tao, vagy a hindu Véda, vagy a szánkhja, vagy a héber talmud, vagy a Kabala, az egyiptomi hagyomány, az alkímia, vagy az orfika. De hibát követ el, aki nem veszi észre azt a többivel össze nem egyeztethetı és teljesen magában álló helyzetet, amelyben a kereszténység áll. Bizonyos tekintetben vissza kell térni a korai egyházatyákhoz, és meg kell nézni, milyen küzdelmet folytattak, hogy az Evangéliumot a héber, az egyiptomi, a görög, az iráni, sıt még távolabbi hagyományoktól megkülönböztessék és azokkal összeegyeztessék. Minden hagyomány az emberi lét körében emberfölötti szellemi hatalom megnyilatkozása, és mivel e megnyilatkozás asszimilálása az elképzelhetı legnagyobb feladat, sokszor hosszú idı múlik el, amíg ez az asszimilálás, néha csak tőrhetı alakban is megtörténik. Az egyházatyák közül sokan bármilyen elıítéletekkel rendelkeztek is, ezzel: a ténnyel tisztában voltak, és tudták, hogy a kereszténység nem vallás, hanem hagyomány. Itt és most ez a lehetı legkifejezettebben hangsúlyozni kell. Ma, amikor a kereszténység mint vallás szellemi erejét o felemésztette, a történet hatalmai felırölték és mint exotéria helyreállíthatatlan, viszont a kereszténység mint hagyomány (ezotéria) kétezer év alatt nemhogy semmit sem változott, hanem azt még csak meg sem értették és abból semmit meg nem valósítottak. A hagyomány és a hagyományra épülı vallás között igen lényeges különbség van. Ez a különbség nagy a taoizmusban, a hinduknál, a buddhizmusban, a muszlimoknál, de sehol sem nagyobb, mint az eredeti evangéliumi és a történeti kereszténység között, ahol a kereszténység elsıdleges alakja és történeti megjelenése között aránylag rövid idı alatt az eltérés

- 54 -


száznyolcvan fokos lett, mert a vallás már igen korán saját forrásával szembefordult, ezt a szembefordulást századokon keresztül táplálta, végül sőrő válságok közepette saját alapjait megsemmisítette, és az emberiséget abba a szcientifikus pszeudoszellemiségbe sodorta, mely pszeudoszellemiség korlátoltságánál és immoralitásánál csak ízléstelensége nagyobb. Ad 40. A kereszténység is beletartozik abba, amit Hamvas hagyománynak mond. Különb, mint a többi hagyomány, de nem kiváltság − s ez utóbbin alighanem azt érti, hogy nem egyedül üdvözítı. Ami az egyházatyákat illeti, számukra a vallás nem negatív szó, s a hamvasi értelmő hagyomány pedig nem ismert szó. İk a kereszténységet az abszolút vallásnak tekintették: Jézusban az Isten az idık végezetéig szólóan minden közölni valót, minden nekünk szükségeset közölt velünk: Jézus az Isten logosza, de ezt a logoszt markáns vonalakkal elıre rajzolja a zsidó nép bibliája, s a pogányok könyveiben is megtalálható a jézusi tanítás nyomokban, s ez a logosz szpermatikosz. Hamvas viszont úgy látja, hogy a kereszténység (más történeti vallásokkal együtt) hagyomány, de vallássá lett, felemésztette önmagát, a történet hatalmai pedig felırölték, és mint exotéria helyreállíthatatlan lett. Az utóbbi szavakat nem tudom értelmezni. Mért nem állítható helyre? Mit kell érteni az exoterikus, azaz külsıleges kereszténységen? Miért kellene az ilyet helyreállítani? Különben is − van, létezik, funkcionál, a világ egyik leghatalmasabb konstrukciója, a pápa szava mindenüvé eljut, stb. Ezek után van Hamvas számára egy másik kereszténység is, amely megkapja tıle a hagyomány és ezótéria szavak kitőntetéseit. Errıl meg azt állítja, hogy kétezer év alatt semmit sem változott. Ez azt jelenti, hogy a leírt evangélium maradt úgy, ahogy leírták? Valószínő, mert meg sem értettük, meg sem valósítottuk. A hagyomány = eredeti evangéliumi kereszténység, s az erre a hagyományra épített és azt megtagadó vallás = történeti kereszténység. A kereszténység szembefordult az evangéliummal − ezt értem. De ez a szembefordulás hogyan sodorta bele az emberiséget a tudomá-

- 55 -


nyos álszellemiségbe − ez nem világos számomra. Mintha álszellemiség volna mindaz, ami azután következett, hogy búcsút mondtunk az evangéliumnak. A filozófusok mind hazudoznának. A tudósok is? Az utóbbiaknak nem feladatuk, az elıbbiek képtelenek válaszolni arra, ami Hamvas Béla gondja. Ad 40-40. A külsı (exoterikus) kereszténység kellékeibıl tudok néhányat felsorolni: katedrálisok, klérus, kiváltság, a legfıbb személy tévedhetetlensége (szellemi abszurditás) inkvizíció, kereszt és kard, trón és oltár szövetsége stb. Vagy egyszerően csak gondoljunk arra, hogy mit mővelünk évente egyszer "Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!" címszó alatt, nos ez az exotéria számomra.

41. A keresztény hagyománynak Európában három ellensége volt: elıször a belülrıl való ellenség, a klérus (nem az egyház!), másodszor a politikai hatalom; harmadszor a szcientifizmus. Ez a három ellenség tudattalanul közös megegyezéssel megakadályozta azt, hogy az evangéliumi kereszténységbıl bármi is megvalósuljon. Ad 41. A keresztény hagyománynak három ellensége van. Az elsı a klérus, amelyet Hamvas nem azonosít az egyházzal. Ki és micsoda számára az egyház? A folt és ránc nélküli jegyese Krisztusnak? Az, aki történelmileg nem látható? Akit a klérus olykor eléget, máskor elnémít, búra alá rak? Miért szent Hamvas szánmára az egyház? Kikkel azonosítja az egyházat? A hamvasi hagyományt valókkal és élıkkel? A második ellenség a politikai hatalom, amely mindig kikényszeríti a klérusból meg a nem-klérusból, hogy Isten helyett ıt, a politikai hatalmat imádja. S a harmadik ellenség − a tudományosság. Mond-

- 56 -


hatni erre, hogy Hamvas nem ezt a szót használja, de én minden szavát lefordítom, mert csak így remélem, hogy bele tudok látni a gondolataiba. Mi a baj van a tudománnyal? Hogy nem vallja a hagyományt? Nem az a dolga, A kertet felásónak sem. Hanem az, hogy felássa a kertet. Ad 41-41. Nekem nincs gondom a három ellenség meghatározásával. A belsı ellenség a legveszélyesebb, mert belülrıl bomlaszt. A politikai hatalom. Mely jegybe kél a vallási hatalommal. A harmadik, amely vitatható a tudományosság (scientificizmus). Betehetı a mérleg egyik serpenyıjébe az, ami a tudománynak köszönhetı, de be kell tenni a másik serpenyıbe azokat a negatív hatásokat, amelyeket kivált. Tételesen fel lehet sorolni a tudomány "termékeit", amelyek hamvasi szóhasználattal élve könnyít az élet terhein - és tételesen mellé tehetı azoknak destruktív hatásai. A teljesség igénye nélkül: motorizáció, atommagfúzió, géntechnika, kommunikációs, információs csúcstechnika, tömegpusztító fegyverek stb.

42. A kereszténységet a hagyomány távlatából két gondolkozó értette meg. Leopold Ziegler az örök ember egyetlen életvonalát húzza meg, és itt a gondolatok túlságosan simán futnak a legelsı kinyilatkoztatástól a mai korig. Az összefüggés megteremtésében van valami nagyszerő, de az Evangélium megrázkódtatása iránt érzéketlen René Guénon a vallást és a hagyományt határozott mozdulattal választja el, de a keresztény hagyományt mint az elıbbiek közvetlen folytatását és változatát fogja fel. Ziegler és Guénon nemcsak a hagyományok között levı párhuzamos megértés lehetıségét teremtette meg, és nemcsak a modern historizmus által feldúlt látást tisztította meg, hanem elıször fejtette ki, hogy vallás sok van, és még több képzel-

- 57 -


hetı el, mert a vallás a történetben keletkezik, és a történetben fel is oszlik. Hagyomány azonban csak egyetlenegy van, és minden vallás a hagyománynak az idıben megjelent alakja. Ziegler és Guénon tette lehetıvé, hogy az ember status absolutusát fel lehessen tárni. Ad 42. Van az ember, amilyennek az Isten akarná, hogy formálja magát − ez az eszmény lenne hagyomány. S van az ember, aki szabadságában úgy formálja magát, ahogyan formálja. Kultúrát teremt: földet mővel, állatot gondoz, szerszámot készít, énekel és táncol, és vallást is teremt. S e kultúra a vallással együtt csak többé kevésbé hasonlít az eszményre, a hagyományra. Hogy volt-e status absolutus, ez aligha megállapítható. Az egykori Éden álma azonban kitörülhetetlenül benne van népek és kultúrák emlékezetében (a nem-hamvasi értelmő hagyományban, de amely ezen az emlékezeten belül helyezkedik el). Ad 42-42. A népek és kultúrák emlékezetében meglévı kitörölhetetlen "Éden álom" azonos számomra a "status absolutussal ". Ilyen Édenrıl minden hagyomány tud. És minden hagyomány tud ezen édeni létezés korrupttá (romlottá) válásáról is.

43. A hagyomány az ember alapállásáról, a primordiális lét korrupciójáról és a megromlott lét helyreállításáról szóló tudás.

- 58 -


Ad 43 Egyszer volt, hol nem volt, volt az eredeti ártatlanság állapota. Ezt az ember eltolta. De van módja visszakerülni ebbe az elveszített állapotába. Errıl beszélt Jézus, amikor azt mondta, hogy keressük az Isten Országát. Szívesen meghallgatjuk, ha errıl vasárnaponként értelmes szöveget mondanak nekünk valahol. De hozzá nem szólunk, mert cselekedeteinket csak az Isten ellenlábasa, a Mammon az, aki meghatározza (magunk is sajnáljuk, hogy így van). Ha nagyon buzgók vagyunk, akkor a farizeusi tíz százalékot leadjuk jövedelmünkbıl karitatív célra. Akinek a megromlott lét helyreállítást célzó tudása van, jobb, ha hallgat róla. Golgotára kerül. Mert nem tud hallgatni róla az, akinek ilyen tudása van. Ad 43-43. Drasztikusabban is lehet fogalmazni: az isteni világban rezsimváltás történt, most a Mammon az Úr. Nietzsche még drasztikusabban fakad ki: "Got ist toth" ("Isten halott")

44. A hindu hagyomány csak az értelmi homály eloszlatását tanítja és az értelem alapállását állítja helyre. A héber hagyomány a morális rongáltságot küszöböli ki. A görögöktıl kezdve a betegséget, vagy az ember fizikai lényének megtörtségét gyógyítják. Ezért mindannak, amit a hindu hagyomány mond, értelmi, amit a héberek mondanak, morális, amit késıbb mondanak, annak fizikai egészség jellege van. A keresztény hagyomány számára a korrupció három alakja egy. A közös gyökeret érti meg és magát az alapállást látja.

- 59 -


Ad 44. Az evangélium betegséget, butaságot, rosszaságot − mindent gyógyít. Jézus mintájára képzelem az igazi embert: Szókrátészt, Buddhát, meg a többit is. Nehezen tudom elképzelni ezt a szakosodást: csak az értelmet, csak a morált, csak a testi egészséget. Nem is ismerek olyan társadalmakat, amelyekre ez jellemzı volna. A hindut kevéssé ismerem, de a hébert s a görögöt nem ilyennek látom. Ad 44—44. Gyb.-vel egyetértve: nem lehet ilyen szakosodásról beszélni. Ha lehet így pontosítani: a hindu hagyomány jellemzıen az értelmi homályt, a héber hagyomány jellemzıen a morális rongáltságot, a görög hagyomány jellemzıen a testi megtörtséget igyekszik helyreállítani, kiküszöbölni és gyógyítani.

45. A kereszténységnek nincsen teremtés tanítása, nincsen kozmológiája és antropológiája, pszichológiája és társadalomtana. Ez az, ami még az igen mély elméket is megzavarta. Azt hitték, hogy a kereszténység, mivel nem úgynevezett komplett hagyomány, és nem teljes archaikus egység, csupán fragmentum. Ezért századokon át számtalan gondolkozó azzal foglalkozott, hogy az Evangélium tanításához genezist és mitológiát, aszkétikát és társadalomtant építsen. A kereszténység nem kiépített hagyomány, mint az egyiptomi vagy az orfikus, a hinduról és a kínairól nem is szólva. A kereszténység semmi egyéb, mint a tanítás az alapállásról, a turba felszámolásáról és az alapállás helyreállításáról. A kereszténységnek külsı útja nincs, csak belsı. Ezért mondja Guénon, hogy a kereszténységnek nincs exotériája, csak ezotériája. A kereszténység nem tanít semmire, amit tesz, hogy a korrup-

- 60 -


ciót legmélyebb pontján megérinti és az alapállást megmutatja. Ad 45. Az evangéliumnak nincsenek ilyen -lógiái, tudományai, de lehetnének.. A történeti kereszténységnek viszont vannak. Embernek lenni annyit jelent, hogy mindezeket az említett -lógiákat idıvel kifejleszti. Attól, hogy tudom, hogy mindenkit úgy kell szeretnem, mint magamat, még kiváló fizikus vagy irodalomtörténész is lehetek. De igaz, hogy Jézus csak megmutatta az alapállást: szeress! S az is igaz, hogyha az emberiség utánamegy Jézusnak, ettıl marad az ember ember, tehát minden érdekli, s ezért kifejleszti a -lógiákat. Ad 45-45. Jézus nem tartotta fontosnak, hogy kozmológiáról, antropológiáról, pszichológiáról, szociológiáról beszéljen. Minden ilyen -lógiát az Írás tartalmazza, többet errıl szólni nem kell. Jézus a korrupció legveszélyesebb pontját fedi fel és az alapállást (=szeress!) megmutatja.

46. A vallásnak az alapállásról nincs tudomása. A vallásokat a népek saját terheik megkönnyítésére alkották. A vallás történeti és szociális képzıdmény és merı exotéria. Ad 46. Ez 95 %-ra biztos igaz. De a maradékra nem. Felnıttem én is egy ilyen vallásban, és annyira megérintett benne az Isten, hogy hajlandóságot fejlesztett ki bennem feláldozni magamat Istenért.

- 61 -


Ad 46-46. Engem is a vallásban érintett meg Isten (de talán mindenkit csak ebben tud). Aztán késıbb "kinıtt" az Isten ebbıl a vallásból, mert több mint a vallás. Így mindenféle vallásból "kinı" az Isten. A Mindenható (Mindentadó) a vallás keretét szétfeszíti. Fájó, hogy a vallások "elfelejtik" az alapállásról szóló ismeretet.

47. Ha az ember a kereszténységet az utolsó pillanatból visszafelé kívánja megérteni, nem láthat mást, mint azt a sajátságos kollektív megszállottságot, amely kétezer év alatt Európát, újabban az egész földet elárasztotta, a humánumnak egyfajta látszatát teremtette meg, valójában az emberiséget válságba sodorta, s a huszadik század közepén úgy látszik, hogy e válság többé nem oldható meg. A megoldásnak még néhány nemzedékkel ezelıtt több lehetısége volt. A lehetıségeket mind elmulasztották. A klérus, a politikai hatalom és a tudomány. De visszavonhatatlan helyzet nincs, és az utolsó pillanatig van legalább egy út, amelyen a megoldás megteremthetı. A helyzet arra vall, hogy az ember erejének teljes bevetésével a legértelmetlenebbet akarja megvalósítani, s végül esetleg kénytelen lesz az egyetlen értelmeset megtenni. Ad 47. Azóta, hogy Hamvas ezt írta, eltelt majd egy félszázad, s nem Sztálin örökösei diktálnak Tiszapalkonyán, hanem más urak, és klérus, politikai hatalom és tudomány ma is megkalapolják egymást, miként negyven éve. Ma is a legértelmetlenebbet csináljuk. Mitıl leszünk kénytelenek értelmeset választani? Ha katasztrófa következik be, akkor kénytelenek leszünk gondolkozni.

- 62 -


Ad 47—47. Ha valaki arra kérne, hogy H.B. ezen mővébıl válasszak ki egy szúrát, melyet feltennék a Bokor képzeletbeli könyvespolcára, akkor ez a 47-es lenne az.

48. A válságnak egyetlen oka van, s ez az, hogy az ember primer realitásnak tekinti azt a világot, amely nem az eredeti, hanem annak korrupt alakja. Ad 48. Ez van, ezt kell szeretni. Nem! Ez, ami van, embertelen! Tehát emberit, jézusit kell csinálni! Olyat, ami eredeti! Ad 48-48. Ez is fontos hamvasi alapgondolat - vitázni persze lehet. Nem ez az eredeti világ. Ehhez jól jön Gy.b. gondolata: Meg kell csinálni az eredetit, az Isten Országát! Ezért van a Bokor! Már a Tabula Smaragdina tudta: "Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius" "Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának mőveletét végrehajtsd”.

- 63 -


49. A vallás az újkor elején helyet adott olyan gondolkozásnak, amely már nemcsak a vallással, hanem a hagyománnyal is szembefordult. Megkezdıdött az úgynevezett felvilágosodás, amely ha nem is tudatosan, de tagadja az alapállást, a rongált világból indul ki, ezt tekinti mértéknek, és ehhez a rongált világhoz tartozó értelemmel gondolkozik. Ezt a helyzetet Saint-Martin és Guénon kifejtette, és De Rougemont úgy fogalmazta meg, hogy a hiba nem annyira a számításban, mint inkább a hibáskalkulusban (számban) van. A kalkulus hamis volt.

- 64 -


Ad 49. Az újkor elején a humanizmus, a reneszánsz volt. A vallás tehetetlenül tőrte ennek gondolkozását. Nem ez a gondolkozás fordult szembe a hagyománnyal, hanem a vallás maga − jó ezer esztendıvel korábban. Nem tudok így gondolkodni a felvilágosodásról. Ellenkezıleg gondolkodom. A megtagadott jézusi hagyomány, a megtagadott evangélium lázad fel benne s kiáltja: szabadság, egyenlıség, testvériség! A hamis kalkulus nem érthetı. Ad 49-49. A felvilágosodás értelmezésében Gyb. nézeteit tudom elfogadni. Azon viszont el kell gondolkodni, hogy ez az ideológia nemcsak a történelmi, hanem az evangéliumi kereszténységen is elveri a port. Mintha a fürdıvízzel kiöntött gyermek esete forogna fenn.

50. A kereszténység csak elölrıl, az eredet felıl érthetı. Már a középkorból jobban, mint a XX. századból. Az egyházatyák korából még jobban, és egyre világosabban a héber és a görög, az iráni és a hindu hagyományból. Ez a szemlélet nem történeti, hanem éppen annak: fordítottja. Történet elvégre nem több, mint nem tudni, mi történt, mi történik és mi fog történni. A történet éppen úgy, mint minden szcientifikus diszciplína, hamis kalkulussal számol. Ezt a hamis kalkulust korrupt idınek hívják. A kereszténység csak elölrıl, a kezdet felıl érthetı, mert elıl van a mérték, amellyel mérhetı. És elölrıl nézve nemcsak az derül ki, hogy nem vallás, hanem hagyomány, de az is, hogy rokon a hindu és a kínai és a héber hagyománnyal, és az is, hogy az alapállást ezeknél mélyebben alapozza meg.

- 65 -


Ad 50. Megtudjuk, hogy mi a hamis kalkulus: a megromlott idı, tehát az az idı, melyben már elveszítettük önmagunkat, elhagytuk a hagyományt, az alapállást, értelmünk elhomályosodott, morálunk megromlott, egészségünk megtört, stb. A történettudomány errıl a korszakról számol be, csupa jelentéktelenségrıl: nem tudja, mi történt, mi történik, és mi fog történni. Áltudomány. Az evangélium a többi hagyománynál mélyebben alapozza meg az alapállást. Már másodszor emeli a többi fölé az evangéliumot, de nem konkretizálja, hogy minı alapon. Ad 50-50. Gyb. lesújtó szavait vártam a kereszténység, a hindu, a kínai, a héber hagyomány rokonítása kapcsán. A lesújtás elmaradt, ez jó jel számomra.

51. Egyetlen hagyomány sem áll az idıben, hanem az abszolútumban, végül is az extramundális valóságban. Ami annyit jelent, hogy a hagyomány lerombolhatatlan. Egyetlen hagyomány sem veszíti el jelentıségét. Ha egy hagyomány a háttérbe került, nem a hagyomány vált le az emberrıl, hanem az ember a hagyományról. Idıben egyetlen hagyomány sem veszhet el. Valamennyi minden idıben szimultán. Ezért beszéltek az egyházatyák preegzisztens kereszténységrıl és a világ teremtése elıttrıl keltezett megváltásról. Ad 51. Túlzó kifejezés. Az ember által hordozott hagyomány csak az idıben lehet és nem az abszolútumban, s a világon kívül. De Isten tılünk telhetıen felfogott legigazabb szava a hagyomány, tehát az

- 66 -


Abszolútum világából érkezı. Innen ered idıfeletti érvénye és értéke. Jézus megváltó munkája folytán az igazak már az Ószövetségben is tudták a túlvilágban, hogy meg vannak-lesznek váltva, s a pokol tornácán vártak húsvétra: Jézus és a maguk feltámadására. Ez van annak a mélyén is, hogy szálla alá poklokra. Ad 51-51. H.B. a hagyomány örök és lerombolhatatlan voltának példázatával túloz. A hagyomány az idıben van idıtlenül. Számomra ilyesmit jelent Jézus idıbeni jelenléte: én a rendelkezésemre álló idıben – térben tapasztalom meg, de İ idı – tér dimenzió nélkül van jelen.

52. Korrupcióval nem számolni és a merı abszolútumban maradni annyi, mint a létezés rongáltságáról nem tudomást szerezni. Az intakt alapállásról nem tudomást szerezni annyi, mint a lét gyönyörérıl leszakadni. A korrupcióból az alapállást nem újra megvalósítani annyi, mint a homályban, a bőnben és a betegségben ellenállás nélkül elmerülni. Aki nem tud az alapállásról, nem tud az emberi rangról. Aki nem vesz tudomást a korrupcióról, irreális. Aki az alapállást nem állítja helyre, az lényegtelen. Ad 52. Van alapállás, van megromlás, és van helyreállítás. Aki nem ezzel törıdik, lényegtelennel törıdik, s ezért maga is lényegtelen. Ad 52-52. Igen, az embernek rangja van. E rangra nem az állatvilágból való kiemelkedésével tett szert, hanem az isteni világból való lesüllyedésével. Az ember Isten

- 67 -


volt, feladata, hogy Istenné legyen. „Az ember istenülı lény.” – ilyen szépen mondja Gyb. a Napló 38. számában.

53. Egy-két gondolkozótól eltekintve Európában a középkor végétıl kezdve senki sem rendelkezett azokkal a fogalmakkal, amelyekkel a kereszténység megérthetı lett volna. Semmi sem jellemzıbb, mint a kereszténység ellen intézett általános, vagy burkolt hadjárat Bacontól kezdve a mai napig, a reneszánsz, a humanizmus, a reformáció, és az úgynevezett felvilágosodás. Már elég korán parázs háborúk keletkeztek dogmák árnyalatai körül, a negyedik századtól szekták burjánoztak, végül elkövetkezett a hitszakadás, amelyet a vallás sohasem tudott kiheverni. A támadások mind a vallásra irányultak, holott nem a vallást célozták, hanem a klerikális hatalom visszaéléseit, korlátoltságát és hatalmi törekvéseit. De egészen a legújabb idıkig támadók és védelmezık abban a hiszemben voltak, hogy kereszténység alatt a dogmákat, a mítoszokat, a papi szervezetet, a religiózus morált kell érteni. Ad 53. Hamvas haragszik az újkorra. A középkor sem értette az evangéliumot. A királytükrök azt mondták el, hogy hogyan kell keresztényül uralkodni. Jézus módjára sehogyan sem lehet uralkodni. S az albiakat, valdiakat, bogumileket s a többit, akik ezt a jézusit próbálták fogalmazgatni, elégettük, kard élére hánytuk. Tudja ezt Hamvas is (Már elég korán…), de amikre igazán haragszik: reneszánsz, humanizmus, reformáció, felvilágosodás. A támadók azt támadták, ami létezett, ami látható volt. Sohasem azt a hagyományt, amit nem képviselt senki sem. De be van írva az ember lelke mélyébe, s annak a nevében, attól ihletve támadnak a támadók nemegyszer a meglevı, a létezı ellen.

- 68 -


Ad 53-53. H.B. úgy gondolja, hogy a támadások nem a vallás korrupt szféráját verték szét, hanem a kereszténység egészére irányult.

54. Háromféle ember van, a történeti, aki a turbában él és a korrupt létet magától értetıdınek tartja, a teremtett ember, aki a természetet tartja magától értetıdınek, és a teremtés elıtti ember, aki részt vett az elsı, intakt világ teremtésében. A homo sapiens, a homo mikrokoszmosz és a homo mikrotheosz (aeternus). A legutóbbi az, aki az alapálláson tartózkodik. A realizálás útja a turbából a teremtésbe, a teremtésbıl az alapállásba. A kereszténység tanítása ez az alapállás. Amit a kereszténység megváltásnak mond, az a turba és a természet hatalmainak feloldása. Ad 54. Bıvül Hamvas-szótárunk: A történeti ember (homo sapiens) az, aki számára a megromlott lét a természetes. A teremtett ember (homo mikrokoszmosz) az, aki számára a természet a természetes. (Ezzel a meghatározással nem tudok mit kezdeni, mert van a teremtett és a megromlott természet, de egy harmadik, az hogyan kerül elı?) A teremtés elıtti ember (homo mikrotheosz), aki rést vesz az elsı, a romlástól még érintetlen világ kialakításában, s aki az alapálláson tartózkodik. Másfelıl azt mondja Hamvas, hogy az út visszafelé, az alapállásba: elhagyni a megromlást, eljutni a természetes világba, s onnan az alapállásba. Nem fejtiki, mit jelent a természetes világba jutás. Nagyon zavaró, hogy a történeti kereszténység említésekor is, a keresztény hagyomány említésekor is − rendre minden megkülönböztetés nélkül és mindig kereszténységet említ.

- 69 -


Amit a kereszténység megváltásnak mond, az részint a páli megváltáselmélet tartalma: Krisztus vére lemosta rólunk Ádám-Éva vétkének szennyét. Részint pedig az, hogy jézusi emberré válunk, újjászületünk, levetjük az óembert (magyarul: minden embert igyekszünk úgy szeretni, mint sajátmagunkat). Ad 54-54. Ez a hamvasi szúra elég zavaró. Zavaros az ember-felosztása. Történelmi ember, teremtett ember, teremtés elıtti ember. Nem tudok ezekkel mit kezdeni. Másutt így fogalmaz: „Az ember nem mikrokozmosz, hanem mikrotheosz”. Ez érthetı az ember nem kis-világ, hanem kis-isten.

55. Az alapállásról szóló tanítás hasonlít axiomatikához. Az axiomatika valamely tudás olyan elıfeltételeit keresi, amelyeken a tudás felépült, de amelyek rejtett módon a küszöb alatt maradnak. Az alapállás tartalma azonban nem axióma, hanem antropológiai státusz, magatartásról szóló tudás és a tudás realizálhatósága. Ad 55. Az alapállást hasonlítja valamihez, amihez az nem hasonlít. Majd az alapállást embertani állapotnak mondja és megvalósítható magatartásnak. Ad 55-55 Én sem értem! Így próbálok okoskodni: a tanítás hasonlít valamihez, de a tanítás tárgya már másvalami.

- 70 -


56. A realizálás aktív jelenléte annak, ami több mint élet, ami az életben nem oldódik fel, hanem ami az életet oldja és megszilárdítja, az abszolúttal átitatja és véglegessé (halhatatlanná) teszi. Ad 56. Megvalósítjuk az alapállást. Ennek során megvalósul az, ami több mint az élet. Megvalósul az, ami az életben nem oldódik fel. Megvalósul az, ami az életet oldja. Megvalósul az, ami az életet megszilárdítja. Megvalósul az, ami az életet az abszolúttal átitatja. Megvalósul az, ami az életet véglegessé teszi. Megvalósul az, ami életet halhatatlanná teszi. Ez a történet az ember istenülésérıl szól, s errıl inkább költıket hallgatok. Pl.: Istenülı vágyaimba ki látott? Ó vak szívő és hideg szemő barátok… Ad 56-56. Igen, az istenülésrıl van itt szó, arról ami az ember kiolthatatlan vágya, és amitıl ember az ember. Mert az ember, már tudjuk, mikrotheosz. A vallásból nézve viszont rettenet, ha valaki Istennek képzeli magát. Ez ott istenkáromlásnak (blasphemia) számít. „Nem jótetteidért kövezünk meg – felelték a zsidók – hanem a káromlásért, azért, hogy ember létedre istenné teszed magad. Jézus folytatta, hát nincs megírva a törvényetekben: ’Én mondtam: istenek vagytok’.” (Jn 10.32.-34.) Az Isteni lét legnagyobb titkát mondja ki itt Jézus.

- 71 -


57. A hagyomány tartalma, hogy a turba a korrupt lét következménye, az ember ebben a turbában él, de a turba felszámolható és az alapállás helyreállítható. Az alapállás az éber tudati a morális intaktság és a testi egészség közös kiindulópontja. Ad 57. Ebben aztán nincs új mozzanat, csak nyomatékozása annak, hogy rendbe tehetık a dolgaink.

- 72 -


Ad 57-57. A Sátán Országában élünk, ezt felismerhetjük, felszámolhatjuk és az Isten Országa bármikor megvalósítható. Ezt már sokszor említettük.

58. Az alapállás nem különleges állapot, hanem ez az, ami a normális. Ez az ember abszolút státuszáról szóló állandó és elveszíthetetlen tudat és annak megvalósítására való állandó készség. A turbában az alapállás, vagyis az ember normális állapota csak úgy valósítható meg, ha az ember a turbából kilép. Ezt a kilépést eksztázisnak hívják, amely szó annyit is jelent mint kívülállás. Ad 58. A romlás van, de romlatlanság a normális. Ez a tudás elveszíthetetlen, és a romlatlanság újra megvalósítása állandó készség az emberben. Ott kell hagyni a romlást. Az embernek van lelkiismerete, ez mindig szól: Hagyd ott a bőnt, azaz állj már a bőnön kívül, s nem belül, ahogyan idáig tetted. Ad 58-58. Az Isten Országa a normális (reális), de mégis a Sátánét – aminek nincs is realitása – tekintjük annak. Csak kilépve (eksztázis) a Sátán Országából látszik, ismerhetı fel annak totális abnormalitása. Továbbá: nem a bőn a baj, hanem amikor a bőnben kezdi jólérezni magát az ember. Az eksztázisra a lelkiismeret szólít fel, míg el nem némítjuk; az ember rengeteg elnémítási technikát eszelt ki.

- 73 -


59. Az alapállást teljes egészében nem tárták fel. Olyan feladat ez, amely megvalósításra vár. Semmi sem kevésbé ismert, mint az emberi lét normális állapota. Egy biztos, hogy az alapállás csak olyan mértékben ismerhetı meg, mint amilyen mértékben azt valaki megvalósítja. Ki van zárva, hogy valaki akár merı spekulációval, vagy akár merı aktivitással, merı szellemi, vagy merı fizikai úton egyetlen lépést is tehessen. Európában a normális lét részleges megvalósítói többnyire a szentek voltak. Az alapállás feltárása csak intenzív szellemi elmélyedés és konkrét életgyakorlat egységében lehetséges. Ad 59. Amikor a tékozló fiú azt mondja, hogy felkel és az Atyához megy, akkor már feltárt valamit az alapállásból. Az úton hazafelé, még többet tár fel. Elmondva atyjának szövegét, már bıg a meghatottságtól, annyi mindent feltárt az alapállásból. S az atyai házban élve, folytathatja a feltáró munkát. A szeretet végtelen, az út a szeretet közepe felé is végtelen. Az alapállás az ember részesedése az Istenbıl, aki pedig kimeríthetetlen számunkra. Ad 59-59. A feltárás ránk vár. Egyfajta megközelítéssel azt is mondhatnók, hogy az emberi élet célja az alapállás feltárása, Jézus is ezt tette.

60. A hagyományok középpontja Európa lett, mert mindaz, amit Ázsiában és Afrikában elfelejtettek, részben elárultak, egészen új értelemben és egységben itt győlik össze, és válik egésszé.

- 74 -


De ha az alapvetı felismerésnek birtokában vagyunk is, az összes részletek hiányzanak. Ahhoz képest, hogy mit kellene tudni, elképzelhetetlenül keveset tudunk. Nem mennyiségben, bár a határok még itt is több mint szerények. A nehézség, hogy az ember a tévúton igen messzire haladt. Egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy a téveszmék Európát a szakadék szélére sodorták. Anélkül, hogy az ember megfordulna, az egészet át kell értékelni. A folyamat már megindult, és ha a válság megoldására van lehetıség, csak azért, és kizárólag csakis azért van, mert a rejtett európai és az Európán kívül levı hagyomány hatása már ott is érezhetı, ahol senki nem is sejtené. Ad 60. Itt győlnek össze a hagyományok Hamvas Bélában s azokban, akiket ı kiásott az európai szellemi életbıl, akikben megtalálja azokat a gondolatokat, melyeket Hamvas Béla a hagyomány és alapállás címkékkel lát el. Akármilyen messzire is jutottunk elıre a romlás útján, Hamvas lehetıséget lát a válság megoldására. Mibıl táplálkozik ez a reménye 1960 végén és Tiszapalkonyán? Aki lát valamit, az mindig remél. A megoldás lehetıségét látja, ezért remél. Jézus is látta az Isten Országa lehetıségét, és remélt: a mustár nagyobb lesz a többinél, a kovács megkeleszti a lisztet. Ad 60-60. A szövegben már elhangzott, hogy Európának nincs szent könyve. Európának saját vallása sincs, Ázsiából importálta. De Európának is volt szent könyve és vallása is, de ezt az ún. import vallás a fennálló hatalommal karöltve – fegyverrel megszüntette. Európa a Római Birodalom romjain épült fel, görög szellemiséggel, zömmel keresztény vallásossággal.

- 75 -


61. Az alapállás nem vallás, nem filozófia, nem tudomány, mert valamennyinek alapja. Az alapállás feltárása értelemteremtı tevékenység. Semmi sem marad meg, csak amit az ember saját életében és életével realizál. Gyakorlat és elmélet nem választható el. Kétféle álláspont leh tetlen. Világnézet többé nincs, legfeljebb a korrupció különbözı fokán álló elmélet, amely a korrupt életrendbıl, homályos értelembıl, rongált moralitásból fakad, és tovább terjeszti a lefokozott értelmet, a korrupt morált és a betegséget. Ad 61. Végre! Kibékülni látszik vallás-filozófia-tudomány a hagyománnyal? A hagyomány alapja e háromnak. Miért? Azért, mert a hagyomány feltárása is, s a három is az értelemmel dolgozik? Ha azonos a munkaeszközük, akkor csak van valami közük egymáshoz Hamvas csak azt a nézetet fogadja el, amit valaki meg is valósít: gyakorlat és elmélet nem választható szét. A világnézetet viszont ilyen szétválasztónak állítja. A világnézet szerinte megengedi az elmélet és gyakorlat kettısségét. Nagyon csúnyákat állít róla. Kérdezem: a szeretet is világnézet? Nem, az alapállás, ha gyakorlom. Alapállásról van szó, ha a szó és tett ugyanaz. Világnézetrıl van szó, ha más a szó és más a tett. Erre gondol Hamvas? Ad 61-61. A világnézet kifejezésrıl nagyon rossz a véleményem. Harmadikos gimnazista koromban, az akkori tanügyi fıhatóság új tantárggyal rukkolt elı: „A világnézetünk alapjai” volt a kurzus neve. A tantárgy megmondta, hogy mi a jó világnézet (természetesen akkoriban a szocializmus-kommunizmus szellemisége dívott), a szeretetrıl szó sem volt benne. Az eszmény a szocialista embertípus volt, kész szerencse, hogy a leírt jellemzık alapján embert elképzelni lehetetlenség volna. Még ilyenekre emlékszem: osztályharc, igazságos háború, proletárdiktatúra.

- 76 -


62. Az alapállás nem stratégiai hipotézis. Stratégiai hipotézis az a feltevés, amelyet tudatosan konstruálnak, hogy a kutatás számára kedvezı hadállást biztosítsanak, és azt felhasználják még akkor is, ha annak valóságáról nem gyızıdtek meg, sıt még akkor is, ha irrealitása kézenfekvı. Az alapállás a humánum status absolutusa, minden korban és népnél azonos és elsı magatartás. Ad 62. Harmadszor kerül elı ez az abszolút státusz-kifejezés /18,42/. Ez a státusz a minden emberben meglevı állapot, és minden embernél az elsı, azaz legfontosabb. Ez tesz emberré, mert ez adja az embernek a lelkiismeretet. Egy hangot, amely minden embert eligazít a tekintetben, hogy mire kell felhasználnia az életét. Ad 62-62. Az elsı magatartás a romlatlan, korrupció nélküli magatartás. Ha volt ilyen, ez a magántulajdon megjelenése elıtt lehetett. Az „enyém” a korrupció elsı megnyilvánulása. Jézus is „enyém” nélküli társadalmat akart. Gazdag ifjúként élni és az Evangéliumot hirdetni nonsens. Mégis most ennek a korát éljük.

63. A keresztény vallás, mint minden vallás, vasárnapi jelenség. A keresztény hagyomány viszont a hétköznapi értelem, étosz és testiség dolga. A vallás az erényekben és a tisztaságban él. A

- 77 -


hagyomány az emberben, a világban és a világegyetemben az eredeti lét helyreállítását valósítja meg. Ad 63. Értelem, étosz, testiség a jellemzıi a hagyománynak. A testiség betegséghiány? Mért nem mond errıl Hamvas valami foghatót?! A vasárnapi aligha elismerésnek szánt kifejezés; s miért nem szép az erény és a tisztaság? Mért nem azonos az étosszal? Az erény és tisztaság mért nem segítenek helyreállítani az eredeti létet? Mért csak a hétköznapi étosz. Ad 63-63. Én másként értelmezem a „vasárnapi jelenséget”. Számomra ez a kijelentés a vallások külsıségét (lásd: exotéria) jelenti. Az obszervanciák betartását, az elıírások megtartását, legalább a vasárnapi templomba-járást. Vasárnapi jelenség a kereszténységen belül még: a csecsemıkeresztelés, egyházi esküvı, papi temetés, elsı-áldozás, bérmálás stb. – ha ez különösebb evangéliumi tartalom nélkül zajlik le. „ A pap a vasárnapi prédikáció után hazamegy és elkölti az ünnepi ebédet.” – írja valahol H.B. Ennyi a történet és nincs tovább, a következı vasárnap ugyanilyen. Ez a „vasárnapi jelenség”.

64. A vallás számára Isten az a mindenható hatalom, akinél védelmet keres és akinél elrejtızik, és aki sorsának terhein könnyít. A hagyomány azt mondja, hogy az ember semmit sem tarthat bizonyossággal sajátjának, amit nem a maga erejével szerzett meg. Nincsen szükség védelemre és nem méltó; hogy az ember bármi elıl, bárki védelmében megbújjék. Az elrejtızés mindig elrejtızés, a valóság elıl, és önmaga elıl, Istenben való elrejtızés végsı értelme: elrejtızés Isten elıl. Az ember ne legyen hunyász még Isten elıtt sem, és ne bújjék

- 78 -


el sehová, még Istenbe sem. A legelsı, nyíltnak lenni. Éberség. Mindazokkal az erıkkel, amelyekkel a legfıbb lény, az ember is rendelkezik. Ad 64. Nehezebb lecke következik. Csúnya dolog védelmet keresni, elrejtızni és sorsunkon könnyíteni. Jó. Csak az a sajátom, amit a magam erejével szerzek meg. Jó. Istenben sem szabad elrejtızni. Jó. Nyíltnak és ébernek kell lennem azokkal az erıkkel szemben, amelyekkel rendelkezem. Jó lehet, de nem tudom, hogy mire kell gondolnom. S a csúcs: én rendelkezem, a legfıbb lény. Biztosan nem vagyok a legfıbb lény. Nem érzem magam annak − ha szerényebben (?) fogalmazok. Aki panteista, az mond ilyent. Hamvas panteista? Biztos, hogy jó és ép a szöveg. Ha azt gondolja, hogy nincs Isten rajta kívül, akkor ezt illenék bejelentenie. Nemcsak így, a 64. szúra utolsó mondatának mellékjelentésében oldallagosan közölni. Nem tudok mit csinálni ezzel a szemlélettel. Nekem igen is kell az Isten, akinek elsírhatom a bajom. Aki akkor is van számomra, amikor a Fı utcán azt közlik velem, hogy csak az Államvédelmi Hatóság maradt meg számomra. Kellene egy feloldó szó: Oda bújhatsz Istenhez. Ez nem elrejtızés! Nem jön a szó. Csak csúnyára használható? Most már nemcsak a vallás, de az Isten is? Meglátjuk, hogy mi a folytatás. Ad 64-64. H.B. tiltakozna minden –ista, -izmus végő titulus ellen. (Gyb. sem szívesen vállalná fel a bulányizmus címkét). Az tény, hogy nem külsı Istent képzel el. Az Ószövetség istenképe külsı, az Evangéliumé belsı. Az Isten még soha nem volt olyan közel, mint az Evangéliumban.

- 79 -


65. A vallás a jutalom és a büntetés jegyében áll. A hagyomány azt mondja, hogy amit az ember gondol, vagy tesz, csak akkor helytálló, ha az életben és a túlvilágon való jutalomról eleve lemond (ihamu trarlhaphalabho gavira gah). Ad 65. A hagyomány az, amit Hamvas Béla beleillınek gondol abba a gondolatrendszerbe, amelyet sajátjának és ennek következtében elfogadandónak gondol − állapítottam meg már korábban/30/. A jó nyerje el jutalmát, a rossz a maga méltó büntetését. Ez az, amit hordozok magamban. Errıl a jutalomról tanított Jézus, s minden vallás tanítja ezt. Petıfi is ezt tudta a János vitézben: az igaz szerelmesek Tündérországba kerülnek, s a gonosz mostoha is elnyeri a maga jutalmőát. Nem akarok lemondani sem életemben, sem halálomban semmiféle jutalomról. Állandóan élvezem már most jótetteim jutalmát. Állandóan szenvedem már most rossz tetteim következményeit. Mindezzel szemben ihamu trarlhaphalabho gavira gah semmit sem mond nekem. Ad 65-65. Elsı lépés lemondani az evilági jutalomról, második lépés lemondani a túlvilági jutalomról. Vallásos gondolkodás: azért vagyok jó itt a földön, hogy majd „odaát” jó legyen. Úgy gondolom ez kevés az üdvhöz.

66. Amit a vallás el akar érni, az az üdv. A hagyomány azt mondja, hogy az üdv is a turbához tartozik, csak nem a korrupt lét, hanem annak éppen ellenkezıje. Nem a korrupció

- 80 -


ellentétét kell megvalósítani, hanem a korrupt létet kell kiküszöbölni. Ad 66. Nincs magasztosabb szavam arra, amit el akarok érni, mint az üdvösség. A vallások is ezt használják, amikor az ember legmagasabb vágyainak elérésérıl szólnak. Hogy az üdv, bár a romlottságnak éppen az ellenkezıje, mégis a romlottsághoz tartozik, ennek az okát nem tudom kitalálni. Nem a romlottság ellentétét kell megvalósítani, hanem a romlottságot kell kiküszöbölni − ennek a hamvasi állításnak számomra nincsen semmi jelentése. Állítására Hamvasnak már ihamu trarlhaphalabho gavira gah érve sincs. Ad 66-66. Az üdv tekintetében Gyb.-vel kell egyetértenem. „ Üdvözülni Uram és üdvözíteni vágyom.” Ha minden a turbához tartozik, kevés a reményünk itt bármire.

67. A vallás a korrupt lét terméke. A hagyomány tudás az eredeti létrıl és a korrupció felszámolása. Ad 67. A vallás az ember terméke. A fejét felemelı és már Istent gondolni képes élılény terméke. Aki ember mond istenviszonyt mond. Bőnbeesés elıtt és után. A vallás kapcsolatot teremt az Istennel. A vallás az emberek közös és közösségi szándéka kapcsolatot teremteni az Istennel. Megromlott létemben a vallás is tükrözni fogja megromlottságom jegyeit. E tükrözés ellenére Jézus zsidó vallása alkalmas volt arra, hogy ıt felnevelje. A vallás az ember egyik leg-

- 81 -


nemesebb terméke. Ha templomot akarunk valahol építeni, aligha van ember, aki megtagadja segítségét. A vallás az ember szépbe szıtt hitének a terméke. Ettıl igaz lehet, hogy a hagyomány tud a romlásmentes múltunkról, s fel akarja a romlást számolni. De ugyanerrıl tud a vallás is. Szeretné is a romlást felszámolni, de rendre nem sikerül neki. Már megint közelebb került egymáshoz egyfelıl vallás-filozófia-tudomány, másfelıl pedig a hagyomány. Sajnos, csak bennem. Ad 67-67. A vallást és a hagyományt állítja szembe H.B. Ha úgy tetszik Gyb. szép szavai a vallásról hamvasi értelemben a hagyományra vonatkoznak. 68. Az embernek azt a pillanatot, amelyben él, nem szabad megtagadnia, nehogy a kapcsolatot az abszolúttal elveszítse. A történeti helyzet és a sors megtagadása és az abból való menekülés, a valóság elıl való elrejtızés. A megszabaduláshoz az utat csak a pillanathoz való hőség nyithatja meg. A pillanatban való élethez a vallás elengedhetetlenül hozzátartozik, ezért kell, hogy minden embernek legyen vallása, mint ahogy kell, hogy valamely nép nyelvén beszéljen, valamely nemzethez tartozzék, valamely társadalomban és családban éljen. A történeti egzisztencia az örök ember konkrét megjelenése. Ad 68. Egy szép és kiengesztelı szúra. A történeti és az örök ölelkeznek egymással. Családon, valláson, nemzeten keresztül jutok a megszabaduláshoz − ami Hamvas szótárában helyettesíti az üdvösséget /22,27,32,33,39/. Ad 68-68.

- 82 -


Nem értem H.B.-t. Akkor most az elızı szúra analógiájára (a vallás a korrupt lét terméke) a nyelv és a nemzethez tartozás is terméke a korrupt létnek? Félı, hogy a hagyomány fogalma oly mértékben abszolutizálódik, hogy elérhetetlenné válik általa.

69. A vallás vigasztal. De a vigasztalás csak következmény. A vallásban levı igazság következménye az, hogy az ember megvigasztalódik.

- 83 -


Ad 69. Van álvigasz is. Amikor megvigasztalnak anélkül, hogy megmutatnák, hogy merre kell mennem. A hagyomány és alapállás nélküli vallási vagy akármilyen vigasz csak álvigasz. Nem folyik belıle üdvösség, megszabadulás. Ad 69-69. Szüksége van az embernek vigasztalásra, következésképpen vallásra, illetve annak következményére. Van álvigasz is, következésképpen álvallás is. A felismerést nehezíti, hogy az állvallás vallási köntösben jelenik meg. (történelmi kereszténység – evangéliumi kereszténység, klérus – Egyház, Krisztus – Antikrisztus)

70. Nietzsche azt hitte, hogy a végleges állapot a vallásos ateizmus. A hagyomány szerint a vallástalan teizmus. Ad 70. Vallás a közösség és a közösséghez tartozó emberek viszonya Istenhez. Szerintem a hagyományhoz és az alapálláshoz megtért emberek vallása − a végleges állapot. Az Isten, a hagyomány, az alapállás ügye rendre csak a vallásos emberekbıl kap utánpótlást. Ez akkor is igaz, ha az utánpótlás elsı számú ellenségei a fıpapok sorából kerülnek ki. Ad 70-70. A vallástalan teizmus számomra olyasvalami, mint a kommunizmus államtalan társadalom eszménye.

- 84 -


71. A keresztény hagyomány tanítás az istenember realizálásáról. A legfelsıbb hatalmakat szuverén tudással és erıvel belevinni a legalsóbb rétegekbe, és a létezés teljességét eredeti helyére visszaemelni. A hagyomány ezt a mőveletet theurgiának hívja. Theurgia annyi, mint a korrupciót kiküszöbölni, és az embert, a világot és a világegyetemet normális állapotába helyezni. Ad 71. Az emberbıl ki kell fejleszteni az isteni embert, hiszen a maga képére és hasonlatosságára teremtett meg minket az Isten. A leghitványabbra sikerültet is. Jézus azt mondta, hogy ı az Isten dolgát cselekszi, s a mi dolgunk ugyanezt tenni. S ezzel azonos a korrupciót kiküszöbölni, és az embert, a világot és a világegyetemet normális állapotába helyezni. (S ez a theurgia!) A legfelsıbb hatalmakat szuverén tudással és erıvel belevinni a legalsóbb rétegekbe − mit kell ezen gondolni? Eljuttatni a szeretetet mindenhová...: A legalsó pór is kunyhajában mondhassa bizton: nem vagyok magam. Testvérim vannak számos milliók... Erre gondol Hamvas? Számomra ilyesféle a létezés teljességét eredeti helyére visszaemelni. Ad 71-71. A rend helyreállítása nem azonos a rendszerek létrehozásával. Minden reformáció ellenreformációt szül. Nincs a világban egyetlen egy rendszer sem, amely meg ne dılt volna. Csak a rend az örök.

72.

- 85 -


Minden hagyomány az egész emberiségnek szól. De nem általánosságban, hanem történeti adottságában csak a kereszténység tudja, hogy az egész emberiség, az összes fajok és népek és idık és civilizációk és osztályok és kasztok és vallások egysége, éspedig az az egység, amelyben minden különbség megtartja sajátos vonását, és ezzel az egyéni jellegének súlyával az egységen belül saját helyét elfoglalja. A kereszténységben bomlik fel az emberiség autonóm személyekre, akik a közösségben nem tehetetlenségükkel hanem éberen helyezkednek el. Ad 72. Már többször elıkerült a keresztények rangja. Most tudjuk meg elsı ízben, hogy mi adja ezt a rangot. Nem tudom, hogy így van-e. S ha így is volna, nem tudom, hogy nem a humanizmus-reneszansz-reformáció-felvilágosodás fejlesztette-e ki ezt a vonást. S ha ez a rang bennünket, katolikusokat is megilletne ma már, alighanem az említett vonulat nagyon elkésett hatására illet meg. Ad 72-72. Az emberiségnél nem adhatjuk lejjebb. Faj, nép, nemzet, vallások ennek az egésznek (Egy) a töredezett alakjai.

73. Amikor százötven évvel ezelıtt azt kérdezték Baadertıl − aki a hagyományok nagy részét ismerte és a kereszténység jelentıségével is tisztában volt −, hogy sokrétő tudását miért nem építi ki egyetlen rendszerré, a gondolkozó azt válaszolta: a történeti idı még nem érett meg ahhoz, hogy ezt bárki is megtehesse. Ma ennek a megállapításnak jelentısége már felismerhetı. A differenciálódásnak és az integrálódásnak,

- 86 -


vagyis a személyiség képzıdésének és az egység kialakulásának a történetben mindig szabálytalan és egyenetlen, de a végsı realizálódás szempontjából minden esetben egymást kiegészítı folyamata az elmúlt százötven év alatt szemmel látható volt. Ad 73. Százötven évvel késıbb Hamvas Béla megtette: Scientia Sacra. Ad 73-73. 32-39 évvel ezelıtt Gyb. is megtette: „Keressétek az Isten Országát”. Utána még mást is tett: „Szent Pál teológiája”, hogy csak a „kötelezı” nyári olvasmányaimat említsem.

74. Alexandriában azt mondták, hogy az archaikus idıben az egész emberiség Szet vallását követte. Mai nyelven! úgy fejezhetı ki, hogy az egész emberiség Szet azonos és egységes szellemi bázisán állt. Ezt a bázist nevezzük hagyománynak. Szet a héberek szerint az elsı emberpár harmadik fia volt. Az elsı ember "képe és hasonlatossága. volt mind annak, ami fent van és ami lent van - írja a Zohar - egysége mindannak ami él". "Az ember volt a világ középpontja, és abban a pillanatban, amikor láthatóvá vált, lett láthatóvá a világ." A kínai hagyományban az éggel (tien) és a földdel (ti) együtt az ember mint a közép jelenti a nagy hármast (la grande triade, mint Guénon írja), amelyen a világegyetem nyugszik. Az elsı emberpár elsı gyermeke Káin volt, a föld sarja, aki alulról jött, és aki a sötét természetben fogant és az éjszaka magjából született. A második gyermek" Ábel, felülrıl jött, az égi természetbıl származott. Egyik sem volt igazán ember.

- 87 -


Az egyik kevesebb volt, a másik több. A lét a sötétség és a világosság között ingadozott, mintha afelıl, hogy miképpen folytatódjék, bizonytalanságban lett volna. A sötétség volt a hatalmasabb. Biblikus nyelven: 'Káin megölte Ábelt. A mi szavainkkal: az angyalok lázadása és az ember bőnbeesése után ez volt az alapállás korrupciójának harmadik mozzanata. A gyilkosság után a Kabala szerint az Úr angyalát elküldte Ádámhoz és azt üzente:semmit abból, amit a lét elsı állapotából magaddal hoztál, Káinnak el ne mondj. Küldök neked harmadik fiút, és titkaid erre bízd, "hogy az ısi létrıl való tudás az idık végezetéig el ne vesszen". Így született meg Szet. A héber hagyomány azt mondja, hogy Ádám Szet nevében az ábécé két utolsó betőjét, a szint és a taut tette össze, és ha a két bető közé teszik a szakrális jodot, ez a szit, ami szó szerint alapkövet, fundamentumot jelent. A Kabala más magyarázata szerint az Úr a világ teremtése elıtt, az őrbe követ dobott, ez a set-hjah (szet-jah), a báziskı. Ugyanaz, ami a mohamedán hagyományban a kába. Szet a sötétség és a világosság között való ingadozás után a végleges megállapodás közepén, a démoni és az angyali lét között a mérték, az ég és föld között a kiegyenlítıdés, aki a kettıt elválasztja és összeköti, vagyis az egységet megteremti, az elsı igazán ember. Kínában tai-csinek, nagy kezdetnek nevezik. Mexikóban Kecalkoatl, a szárnyas kígyó, aki egyszerre a világosságba repül, mint a madár és a sötétségben a földön csúszik, mint a kígyó. Ad 74 Nem tudok mit csinálni az ilyesféle anyaggal. Nem tudok hitelt nyújtani annak, amit Alexandriában vagy akárhol mondanak. Csak annak, amit igazolni tudnak. Mindezeket mondják Alexandriában vagy másutt, de nem igazolják. De igazolt, hogy minden hagyomány tud a vesztett Édenrıl. A mai ember is tud róla. Én csak mai nyelven akarok beszámolni arról, hogy minek az elvesztését siratom, és

- 88 -


fıleg azt, hogy miként szeretnék felemelkedni Jézus vágyainak magasába, az Isten Országába. Ad 74-74. Nekem az archaikus idıvel van gondom. Más helyütt beszél H.B. egy ie. VI. évezred elıtti korról. Ez az évezred mintegy választóvonal. Elıtte romlatlanság volt, utána jött a romlás. Buddha, Hermész Triszmegisztosz és a preszókratikusok kora ez. Ez az archaikus kor?

75. A héber hagyomány azt mondja, hogy Ádám a kezdetrıl (alapállásról) szóló tudását leírta és Szetre bízta. Szet továbbadta utódainak, akik ébren tartották a vízözönig. A vízözön után Noé a könyvet elásta. Az a legelsı létrıl (état édenique mint Guénon mondja) és a romlásban a legelsı lét visszaállításáról való tudás, amit a Kabala Ádám könyvének nevez. Aki ezt a könyvet elolvassa, az a közvetlen 'forrásból (az elsı emberbıl) merít. Szet a humánum jelképe, a szélsıségek között lévı közép, a tulajdonságok mértéke, nem az alsó és .felsı erık nevekben és formákban (námarúpa, mint a hindu: hagyomány tanítja) színgazdag keveredésének sokszerősége, amit ma tehetségnek hívnak, hanem éppen az összes színek intenzív egysége, a színtelen fény. Minden tehetség korrupció jele, olyan erıtlenség amely nehogy elvesszen, kénytelen a mértéken túlnıni. Az alapállás az egyszerőség és az egységjegyében áll. Egyszerő, mint a lélegzet, éppen olyan szakrálisan banális, a helyhez képest minden tehetség bonyolult és szánalmas, zavaros és komikus. Ahol az alapállásról való tudat él, ott az eredeti lét átlátszó nyugalma és óceáni békéje megóvja magát a tehetségek szélsıségeitıl. Ami gazsággal telt (szat, mint a hinduk mondják) annak nincs szüksége erıfeszítésre. A tehetség túlzás, amelynek alapja hiány. Csuang-ce tiltakozik a hitványok ellen de ugyanúgy a szentek ellen is. A béke

- 89 -


és a hétköznap étosza és a bölcsesség. A bölcsesség és a tehetség egymást kizárja; Sem Káin, a természet erık tenyészete, sem Ábel, az ,angyali hatalom megnyilatkozása, hanem Szet, a lét átlátszó tisztaságában megmozdíthatatlan egységes nyugalom. A vezér és a tudós; a szónok és a mővész az alapállást nem éri el. Óvakodni kell valamely tehetséget túlgyakorolni, mert ez a normálistól való eltérés, az eredeti arányok megbomlása, zavar és nyugtalanság oka, tudatlanoknak hiába a bámulat tárgya, mindig félelmetes és utálatos. A többi rovására kifejlıdött képesség az ember életének rendjét felbontja de a közösség életrendjét éppenúgy, mert minden tehetség egyszeri és kivételes konstelláció dolga, senki más számára nem elérhetı és hazárd. Az alapállás pedig általános és minden ember által megvalósítható. Azt kell élni, ami egyetemes, mondja Hérakleitosz. Ezt az ürességet kell megszerezni, mondja a szánkhja és a jóga és a mahájána. "Adjátok fel a szentséget; dobjátok el a tudást, és a nép százszorosát nyeri. Adjátok fel az erkölcsöt, dobjátok el a kötelességet, és a nép visszatér a meleg otthonhoz és a szeretethez". Megszüntetni a tarkaságot, a jót és a rosszat, a zsiványságot és a szentséget, és megvalósítani a színtelen egyszerőséget. Azt, amit "az ember néz és nem látja, amit hall és nem hallja, amit megfog és nem érez" (Lao-ce). Ad 75. Inkább megérteni akarom, mint vitatkozni vele. Semmit se túlságosan (Nihil nimis!) − tanultuk az iskolában. Aztán: A szent imádkozzék értünk, az okos tanítson, s a bölcs kormányozzon minket! De Jézus meg József Attila aligha valók piarista házfınöknek. De azért megvan a létjogosultságuk, hiszen az ujjbegyünk sem egyforma, és vannak jó tanulók (a pozsonyi evangélikus liceumben Pukánszky és Hamvas), meg rosszabbak. Az alapállást csak öntörvényően tudom megvalósítani. Csak én bírok versemnek hıse lenni, elsı és utolsó mindenki dalomban (Babits, A lírikus epilógja) és Ha ki király, Sorsának a királya, Mit bánom én, hogy Goethe hogy csinálja, Hogy tempóz Arany, s Petıfi

- 90 -


hogy istenül. (Ady, Hunn, új legenda) Nem akarok zsenik nélküli világot. Jézus is az volt. Ad 75-75. Csuang-ce – re reagálnék, aki nem szereti a zsiványokat, ugyanakkor a szenteket sem. Sajátos gondolkodás (van benne valami): jin-jang. Szentek azért születnek, mert sok a zsivány. A világ az egyensúly felé törekszik; egy jin egy jang. Hölderlin mondja: „Wo aber Gefahr ist wächst Das Rettende auch.” (De hol veszély van, lesz Megmentı is ott.)

76. Az alapállás a hiteles emberi egzisztencia. Nem természeti adottság és nem történeti képzıdmény, hanem abszolút metafizikai státus, a normális lét, amelyen a megromlott természet és a történet is nyugszik. Ami az embert valódivá teszi, az nem különleges és egyszeri és egyéni képesség, hanem az, ami benne mindenkivel azonos. Egy az, ami kell. Amit nem érint sem értelmi homály, sem a megrongált morál, sem a beteg testiség, ami nem akar szent lenni, és üdvözülni és örök boldogságban élni, hanem lényének elmúlhatatlan valódiságát akarja realizálni. Ad 76. Nehéz dió ez nekem. Már egyszer mondtam: úgy kell csinálni, mint Jézus kétezer éve Izraelben, vagy úgy kell csinálni, mint Hamvas Béla csinálta kétezer évvel késıbb Tiszapalkonyán? Mert én csak ezen a nyelven értek. Jó félszázada mondta nekem egyik egyetemistám: Mondd, hogy hordjuk el talicskával a Gellért-hegyet, vagy fogyasszunk el egy vasúti sínt körömráspollyal, de konkrét légy!

- 91 -


Igen, csak egy a szükséges: Szeress! Ha ezt tudod, lehetsz analfabéta, nem rongál semmi erkölcstelenség, s bizony meghalsz néhány évtized alatt. És bizony teljesíteni akarod Isten akaratát, folytatni akarod életedet a halálon is túl. S mindez úgy is absztrahálható, hogy lényem elmúlhatatlan valódiságát akarom realizálni. De én akarom tudni, hogy mi húzódik meg eme absztrakció mögött, s ha egy egész könyvet végig kell olvasni, s nem tisztázódik ki semmi konkrétum, akkor már a felénél odavágom. Ad 76-76. Most ilyen nehéz diót mond H.B., de İ is tudja mi a szeretet. Máshol így fogalmaz: − „Az életnek egyetlenegy nagy értéke van, és ez a szeretet Isten iránt. Aki ezt megvalósította, az nem tud mást, mint szakadatlan örömben élni, és annak minden pillanata újabb mennybemenetel.” − “Aki nem az evangélium szeretete szerint él, annak élete semmit sem ér” − „A szeretet a létezés legnagyobb hatalma, a szeretet a létezés mértéke. Nem lehet megtagadni, és nem lehet beszennyezni. Minden lélekjelenlét, felsıbb tudás, ember- és világismeret és életrend a szereteten alapul. Világos, kimővelt, kifinomult, legyızhetetlen, mint a golgotai áldozat. Ezért irányul minden antikrisztusi létrontás a szeretet ellen.” − „Az Evangélium az emberiség egységérıl szól, a minden ember méltóságáról, az emberségrıl, amelyet semmilyen korrupció nem kezdhet ki. A szeretet helyére tudja tenni a gondolatokat, szavakat, tetteket. Aki a szeretet ellen vét, saját emberségét veszti el, élete hiábavaló, semmit sem érı életté süllyed. „ − "A szeretet nem erkölcsi erény és nem vallásos érték és nem érzelem, hanem a létrontás erıinél magasabb erı (erıtlenség), amely nem a lét alapállását igazítja helyre, hanem a létezés végleges alapját teremti meg." − "A szeretet tökéletesen erıtlen, mert minden agressziót feladott. A szeretet teljesen bevehetetlen, mert a létezés legnagyobb hatalma." − "A szeretet azonban az egyetlen létezı, amely nem tagadható meg és szennyezhetı be. Ami beszennyezhetı, az a szeretettel való visszaélés, a hazug és álszeretet, a szeretettel való csalás, a hamis és egoista szeretet."

- 92 -


− "Ami a szeretetbıl nem érthetı, annak szavahihetıségérıl le kell mondani." 77. A Szet mítosz expIikációjára egyes-egyedül azért van szükség, mert az alapállás az európai ember életébıl nemcsak hogy nem érthetı, hanem Európában annak valóságáról is csak néhányan tudnak. A szent könyveket itt úgy fogták fel, hogy azok vallások törvénykönyvei és mitológiák, és sejtelmük sincs róla, hogy azok a primordiális tudás alapján a normális emberi lét helyre állítását tanítják. Ad 77. Magam mitosz-kifejtés nélkül jutottam el a négy evangélium megértéséhez a múlt század közepén, bár elıtte hét év teológia ellenére nagyjából az ellenkezıjét gondoltam tennivalónak, mint ami le van írva az evangéliumokban. A megértés azért születhetett meg bennem, mert észrevettem, hogyha azt akarom folytatni, amit tanultam, prostituálnom kell magamat, s ehhez nem volt kedvem. (A prostitució: amit a békepapok csináltak ’48 után, s amit a hivatalos egyház is csinált ’64 után. Mit csináltak? Csak azt, amit a magyar társadalom: hazudták, amit a Szovjet Unió és megbízottja, a Párt kívánt.) Ad 77-77. Nem nagyon értem, miért van szükség a Szet mítosz továbbragozására. Megértettük, hogy a szent könyvek a primordiális tudás alapján a normális emberi lét helyreállítását tanítják.

- 93 -


78. Európának nincsen szentkönyve. Miután a klérus évszázadokon át az Evangélium hitelét belülrıl felırölte, a scientifizmus kívülrıl destruálta és miután a politikai hatalom érvényét maga fölött sohasem ismerte el, kultúrtörténeti témává lett, és szellemi hajtóereje elveszett. Ad 78. Nincs-e zsebkendıje annak, aki nem használja, vagy nem orrának kifúvására használja? Bizony van. Európának is van szentkönyve, csak a klérus évszázadokon át az Evangélium hitelét belülrıl felırölte, a scientifizmus…s a többi. − A tudományok hogyan s mivel destruálták az evangéliumot? Mit gondol állításával Hamvas? Ha el is veszett, számomra − és azt gondolom, hogy Hamvas számára is − visszajött az evangéliumok hajtóereje. - 94 -


Ad 78-78. A három ellenségrıl már volt szó a 41. numerusban. Sok tudományos „mő” jelent meg azt bizonyítva, hogy Jézus nem létezett, az Evangélium pedig legfeljebb kultúrtörténeti lelet. Én ilyesmit gondolok a tudomány destruálásának.

79. A pillanatnyi helyzetnek két motívuma van: a .kétezer éves barbárság hallatlan megkönnyebbülése, hogy a kereszténység terhét róla levették, és hogy nincs többé mérték, démoni ösztöneit gátlástalanul kiélheti és korrupt voltáért nem is vonják többé felelısségre. A másik a fejlıdésben hiszékenyek megrettenése, akik látják, hogy az elementáris hatalmak minden szellemi fegyelemtıl elszabadultak, és az észszerőség leple alatt az egész emberi létet az örvény szélére sodorták. Mert az a tulajdonság, amit az újkorban észnek, és az irány, amit racionalizmusnak hívtak, nem világosság, és ehhez az értelemnek semmi köze. Az ész hasznosságösztön, eredete ugyanaz, ami az elementáris szenvedélyeké; (Böhme Sternengeistnek mondja), s ezért éppen olyan démoni és sötét, mint a körébe tartozó többi, a félelem, a kapzsiság, a hiúság, a féltékenység, a győlölet és a hatalmi ösztön. Ad 79. Hogy a történeti kereszténység tök ugyanazt csinálja, amit a világ, ez nagyon is nyilvánvaló. A pápa sem mondja, hogy nem lehetsz gazdag, meg nem mehetsz el a háborúba. Legfeljebb csak sajnálkozik a gazdagság s a háborúk áldozatain. De e sajnálkozás dacára sincsenek az egyháziaknak külön részvényeik, s a részvénytulajdonosok − a gazdagok és a háborúcsinálók. Amit az újkorban racionalizmusnak hívnak… Ne öntsük ki a fürdıvízzel a gyereket. Szent dolog az ész. Isteni tulajdonság a

- 95 -


kétszerkettınégy világossága. És sátáni az, hogy te kisfiú vagy, és ezt nem tudhatod, mert ezt csak az okos papbácsik tudhatják, akiknek Isten megadta a tudás kiváltságát. A felvilágosodás akkor is felszabadított a tekintélyelvőség béklyóiból, ha képtelen volt az evangélium látásmódjának magasságába emelkedni. Bár az ész e tekintetben is többre jutott, mint a tekintélyelvőség. Sok mindent meglátott, amit az ész megmutatott, és amit a tekintély már nem tilthatott. Hamvas Bélát is megégették volna a felvilágosodás nélkül a tekintélyelvőek azokért, amiket mond és ír. Ad 79-79. Nekem is fenntartásaim vannak az ésszerőséggel (racionalizmus), a hasznossággal (pragmatizmus) kapcsolatban. Az ember nagyra van az eszével és félı, hogy ez viszi a vesztébe. A eszünkkel igyekszünk minél nagyobb hasznot húzni a bolygónkból, de az már nem nagyon bírja. Az embert az esze pleonexiára sarkallja.

80. Az az ember, akinek nincsen spirituális bázisa, arról ismerhetı fel, hogy minden esetben csak azt látja, ami rövid távon tetszetıs. Az újkori ember felébresztette az észt, mert az pillanatnyilag a középkori vallás ellen hatásos ellenszernek látszott. És felébresztette a primitivizmus iránt való nosztalgiát, mert a civilizáció fegyelmét tehernek érezte. Hosszú távon kiderült, hogy olyan világ keletkezett, amely a középkori vallásénál sokkal rosszabb, mert nem az ész ébredt fel, hanem az élet gyökerében támadó démoni mechanizmus. A primitivizmusról pedig kiderült, hogy a természeti embert nem az egyszerő és ártatlan jóság jellemzi, hanem a bestialitás. Két évszázadon át álmodoztak az idillikus vademberrıl regényekben és elméletekben és mővészetben és zenében, és utánozták és dicsıítették mindazt, ami barbár és elementáris, amíg a népirtások és a munkatáborok, a tömeggyilkosságok és világ-

- 96 -


háborúk lehetıségét (nem is szólva a közösség felbontásáról, a család összeomlásáról, a morál megsemmisülésérıl és a szellemi anarchiáról) sikerült megteremteni. Mert ami a XIX. és XX. századot ténylegesen jellemzi, az távolról sem az egyre nagyobb teret hódító humánum gondolata, mint ahogy elıszeretettel hirdetik, és mint ahogy rövidtávon látszik. Nem szocializmus és demokrácia, szabadság és egyenlıség, igazság és béke és jólét, hanem az ıserdei emberevı vad ösztöneinek az a felszabadulása, amit a szentimentális rousseauizmus és tolsztojánizmus, a primitíveken tájékozódó festészet és szobrászat és zene, az elemi ösztönöket ébresztı és gátlásokat felszámoló pszichoanalízis terjesztett és táplált. Szabadság és egyenlıség, demokrácia és szociális igazság a vadember bestialitásának csupán fedıneve, és amit a XX. század közepén az emberiség él, annak semmi köze sincs többé sem eszményekhez, sem humánumhoz, viszont annál inkább egy elvadult és primitív állapotba visszamerült elaljasodáshoz. Hogy ez az elaljasodás milyen megkönnyebbülést hozott, arra jellemzı az elméletben és a mővészetben és a társadalomban, és a temérdek új nemzetiségi állam között támadt siketítı zsivaj és vásár, amelyet ismét rövid távon, általában példátlan virágzásnak és felszabadulásnak és az igazság megnyilatkozásának tartanak. Ad 80. Azt hiszem, hogy erre a 80. szúrára a pártközpontban azt mondták volna, hogy reakciós. Mi bajom vele nekem? Ez: nem az ész jellemzı az újkorra, hanem a démoni mechanizmus. Az újkor számomra az emberméltóság kibontakozásának a folyamata. Az orczapirító (Berzsenyi) szégyen megszőnése: a földesúr a bíró maga és jobbágya peres ügyében. Akkor is elıre felé, a hagyomány felé, a szeretet, az Isten felé megyünk, ha a folyamatot megakasztják a korakapitalimus gyermekeket dolgoztatásai, Hitler és még inkább Sztálin haláltáborai vagy az amerikaiak mai prepotenciája. Nem hiszek a középkor nagyszerőségében. Dózsa parasztjai lázadtak ellene, s Tiborc pana-

- 97 -


szát is ismerem, onnan maradt korunkra, amit Illés Gyula elmond A puszták népében. Nem hiszem, hogy a természethez visszatérés és a primitívek kultusza hozta ránk az újkori barbárságot. W. Schmidt verbita atya végiglátogatta a primitív népeket. Sokkal etikusabb világot talált náluk, mint az ókor nagykultúráiban. A gazdagság, a nagyság, a hatalom kísértette meg Jézust, s ezek vitték romlásba az újkori embert is. A tömérdek új nemzetiségi állam lehet valakiknek nagyon kellemetlen. De kinek tilthatom meg, hogy tegye ı is nemzeti kultúrája érdekében, amit a szerencsés korábban érkezettek már régóta tehetnek. Rousseau és Tolsztoj szándékai nekem szentek. S a pszichoanalízis mégis csak tudás, és nem tudatlanság. Több, mintha nem volna. Engem informál akkor is, ha társadalom inkább fizet a pszichológusnak, mint gyónni megy. Mindent, akármit megteszünk, csak ne kelljen megtérnünk. Ad 80-80. Nem tudom elfogadni azt az állítást, hogy az újkor az emberi méltóság kibontakozása. Inkább azt érzem, hogy az emberi spiritualitás elvesztése, az ész korlátlan diadalának kora ez. Ennek az észnek a "csavarodása" nem az Isten országát szolgálja. A tudomány mérhetetlen fejlıdése az élet terhein könnyít és a Sátán Országát szolgálja. A tudomány a Mammonnal van jó barátságban , s nem a Jóistennel. A tudomány az újkor placébója: azonosulj vele, és meglátod milyen jó lesz neked! A tudomány az erıszak szolgálatában áll, minden tudományos-technikai felfedezést a hadiipar tesztel le elıször, majd beépíti arzenáljába. A tesztelés és a beépítés hullahegyeket eredményez. H.B. az Antikrisztus-ban ezt írja: „A racionalizmus olyan elméleti rendszer, amelyet a megismerı ész jegyében, valójában azonban nem a megismerés, hanem világhatalmi gyakorlat számára teremtett fundamentumot. A tudomány primer valóságnak ezt az itt és most fennálló világot tekinti.” 81.

- 98 -


A spiritualitás területén csak az az ember otthonos, aki tudja, hogy egyetlen pont kivételével minden ellentétekben mozog, és ezek szerint tudja, hogy az ész nincsen sötét démoni hatalom, és túlméretezett humanizmus nincsen bestialitás nélkül, és minél egyeduralkodóbb az ész, az életpusztító mechanizmus is annál erısebb, és minél kizárólagosabbá teszik a humanizmust, a bestialitás is annál elemibb erıvel tör ki. Csuang-ce nem azért utasítja vissza a szentet és a zsiványt egyaránt, mert szerette a paradoxont, hanem azért, mert a lét poláris természetével tisztában volt. Ezért tartozik össze jó és rossz, igazság és igazságtalanság, idealizmus és materializmus, szabadságösztön és terror. Egyetlen pont van, ahol a lét erıinek ellentétes feszültsége megszőnik, ahol nincs vonzat és ingadozás, mert a végsı kettıt a legvégsı egy tartja egybe. Ez az, amit a héber hagyomány Szetnek. nevez. Ez a világ bázisa, ez Csuang-ce taója, vagyis az état primordial, az alapállás. Ad 81. Most légy okos, Domokos! Ha ész, akkor sötét démoni hatalom is. Ha túlméretezett humanizmus, akkor bestialitás is. Csuang-ce visszautasítja a szentet és a zsiványt, mert tisztában van a lét poláris természetével. Összetartoznak jó és rossz, igazság és igazságtalanság, idealizmus és materializmus, szabadságösztön és terror, Egyetlen ponton nem érvényes ez. Az alapállás ez a pont. Megint közel vagyok ahhoz, hogy le kell csapni a könyvet. Leszedi a keresztvizet mindenrıl: jó, igazság, idealizmus, szabadságösztön. Csak egy a szent: az alapállás. S nem mondja meg, hogy mi az. Én találgatom, hogy csak ez, csak az lehet. Az az alapállás, amely nem jó, igaz, eszmény és szabadság − nekem nem kell! Ad 81-81.

- 99 -


Azért nincs humanizmus bestialitás nélkül, mert akkor mire mondjuk, hogy humanizmus. Ha kimondom, hogy kicsi, azzal egyidıben azt is mondom, hogy nagy. Abban a korban amikor mindennap az erkölcsrıl beszélnek, ott az erkölcstelenség ütötte fel a fejét. Ez a helyzet a Csuang-ce már említett szentjével is. Megvédeném H.B.-t, İ ilyen, a világot a fonákjáról szemléli, minden mondata paradoxon.

82. A barbárság ösztöneinek gátlástalan kiélése lehetségessé vált, de aki ezt a kiélést realizálja, nem tudja megtenni rossz lelkiismeret nélkül. Mindenki tisztában van azzal, hogy ezzel a legmagasabb dolgokat árulja el. A pillanatnyi helyzet mérge ezért nem annyira a barbár ösztön gátlástalan kiélése, és ennek következtében a külsı világválság, mint sokkal inkább a kiélés miatt és a megkönnyebbüléssel összekevert lelkiismeretfurdalás hasztalan elaltatására tett erıfeszítés következtében fellépett áltatás-szövevény, a kifelé és a befelé élt hazudozás zaklatott bonyodalma. Ez alól senki, aki az Evangélium iránt hőtlenséget követ el, nem mentes. Ad 82. Tiszapalkonyai 1960-as helyzetjelentés: A barbárság ösztöneinek gátlástalan kiélése… de ennél is nagyobb baj: a lelkiismeret elaltatására fellépett hazudozás… Ezt senki se tudja megspórolni magának, aki hőtlenséget követ el az Evangélium iránt! Mért? Mert az evangélium az alapállás! Az, hogy nem szabad a Szentlélek ellen vétkezni! Hazudni magunknak, s közben tenni a rosszat mással! Ez érthetı, de a zsiványnak és a szentnek egyaránt visszautasítása nem. Pedig elég jól tudok magyarul. Vagy mégsem? Ad 82-82.

- 100 -


H.B. itt is és másutt még hangsúlyosabban a permanens válság okát a pszeudológiában jelöli meg. Hazudozás kifelé, nem szép dolog; hazudozás befelé bőn.

83. Az evangéliumi egzisztencián kívül minden egyéb törvénytelen. Az illegitim egzisztencia nemcsak azt jelenti, hogy nincsen súlya, nincs komolysága és nincs jelentısége, s ezért lényegtelen. Jelenti elsısorban azt, hogy a földön levı illegitim fennhatóság és a fennhatóság bármilyen kis mértékben való elismerése is a korrupció hatalmát növeli, és az egész emberiségre kiterjedı akadálya annak, hogy a "nappalba ki lehessen lépni". Ad 83. A tiszapalkonyai jelentés folytatása: a törvénytelent, a lényegtelent elismerni annyi, mint a romlást növelni, s az egész emberiségre kiterjedıen akadályozni, hogy a "nappalba ki lehessen lépni". Kitıl idéz? Talán senkitıl. Ad 83-83. Törvénytelenül élünk, s ezt a törvénytelenséget emeljük törvényerıre. A farizeusi magatartásforma inkarnálódásával ez a törvénytelenség a fénykorát éli. Jól dolgozik a Sátán, a világ leborul elıtte! Tiszapalkonya óta a helyzet csak romlott. A Bokor helyzete '89 után csak romlott. Jól dolgozik a Sátán! Az emberi törvények nem sokat érnek, sıt minél több a törvény annál több lesz a csavargó - mondja Csuang-ce.

84.

- 101 -


A fejlıdésben hívık megrettenését .figyelembe, sem kellene venni, ha nem lenne paradigmatikus arra, ami Európába kétezer éve történik. Elméletek, és többnyire ha korlátoltak is, de jóhiszemő elméletek, amelyekbıl a szerzıt is beleszámítva soha senki semmit sem realizált. Ez a passzivitásba vonult értelem, amely régebben is mindig meghódolt a turba erıi elıtt, most sem tesz mást, mint aláveti magát azoknak a hatalmaknak, amelyeken való felülemelkedésen kellene kezde-

nie. Ad 84. A jelentés további folytatása: Valakik hisznek a fejlıdésben, Ezek megrettennek, hogy még sincs fejlıdés. Csak azért kell törıdnünk ezzel a megrettenéssel, mert ezek a hívık szerencsétlen elméletgyártók itt, Európában − már kétezer éve. Valójában ezek a hívık is térdet hajtanak a romlás erıi elıtt, alávetik magukat nekik, nem emelkednek föléjük. Hamvas is ezt teszi. Mások is ezt tették. Legfeljebb terjesztették is elméleteiket, s nem lehettek raktárosok Tiszapalkonyán, mert elvitte ıket az ÁVO. Ad 84-84. Toynbee szerint a modern és a posztmodern új vallása tudományos fejlıdésbe vetett hit. Ez a vallás nem a Jóistent keresi, és az a baj, hogy azt hiszi, van fejlıdés, közben pedig nincs. Ez a vallás a Sátánt keresi.

85. Annak, a ténynek, hogy Európának nincsen szentkönyve, döntı jelentısége van. Csupán vallás és filozófia és tudomány, vagyis csupán valami, ami a turbából fakad és a turbával szemben tehetetlen. Turba a lét értelmének félreérté-

- 102 -


sébıl származó zőrzavar. Vallás és filozófia és tudomány a korrupció terméke, és annak a korrupció fölött nincs hatalma. A szentkönyvek azok az írott mővek, amelyek elmondják, mi az eredeti lét, mi a megzavarodás; hogyan lehet azt eltüntetni, és az eredeti létet helyreállítani. Ad 85. Nincs szentkönyvünk, s Hamvas megmondja, hogy mi a szentkönyv. Szentkönyv az, mely elmondja, hogy mi az eredeti lét, a megzavarodás, meg a visszajutás az eredetbe. Azt a benyomást kelti, hogy van is ilyen szentkönyv, de nem mondja meg címét és szerzıjét. Én is mondok valamit. Szentkönyv az, mely elmondja, hogy Isten szeret minket, és meg akarja csinálni velünk az ı országát. Minden ember alkalmas erre, aki hajlandó szeretni. Ilyen szentkönyvek az evangéliumok. Ilyen szentkönyv Sinka István Virág ballada, Szabó Lırinc, Vang-An-Si, Wass Albert Elıhang címő verse is. Ad 85-85. El tudom fogadni Gyb. szent könyv koncepcióját, így már van Európának szent könyve, könyvei. Bár a kanonizálással lehetnek némi gondok. A felsoroltakkal viszont egyetértek.

86. Arra a kérdésre, hogy mi a lét értelme, a válasz: az értelmet mindenki lényével együtt hozza; egyszeri, személyes, helyettesíthetetlen és pótolhatatlan, és errıl az ember tud és rajta kívül senki más. Az értelmet az ember magában mint feladatot tartja nyilván. A feladat teljesítése nem egyéb, mint a lét értelmének realizálása. Ez az, amit az ember életével életében életébıl életéért cselekszik. Ad 86.

- 103 -


Tudjuk, hogy mi a létünk értelme. Az, hogy megtegyük azt, amit belülrıl hallunk: Tedd meg! Megtesszük? Merjük-e mi is mondani: Ki vádolhat meg engem a bőnrıl? Ad 86-86. Elfogadom azt is, hogy tudjuk mi a létünk értelme. De azt tapasztalom (magamban is), hogy a realizálással, a feladat teljesítésével, a "tedd meg!"-gel közel sem lehetünk elégedettek.

87. A válság igazi értelme: mi ma itt mindnyájan már régen olyan valóságban élünk, amely messze megelızi realizáltságunk fokát. A realizált és a valóságosan élt világ között sok száz évnyi hézag van. Valóságról lemaradt állapotban vagyunk. Önmagunkat nem tudjuk elérni. Olyan világba ragadtunk bele, amely már régen nincs, csak tehetetlenségünkben hiszszük, hogy itt van bennünk és körülöttünk. Ez a valódi létezés és az irreálissá vált, elavult, érvénytelen világ között lévı különbség és válság elsı oka. Lehet, hogy az emberiség csak ezer év múlva ér el oda, ahol már réges-régen van. Ha ugyanarra az idıre realizálni fogja azt, amit már a mai napig realizálnia kellett volna. Az a valóság, amelyben ma és már régebben ténylegesen élünk, az egész emberiség egysége, és ezen, belül minden emberi élet személyes értelmének helyreállítása. Ad 87, Hamvas − Magyar szótár:

- 104 -


valóság = az a világ, amely megelızött minket, még pedig sok száz évvel, amelyrıl lemaradtunk, amelyet nem tudunk utolérni; ez a valóságosan élt világ. Ez a valódi létezés. realizált világ = a valóságról lemaradt állapot, amelyben nem tudjuk önmagunkat elérni, amibe beleragadtunk, bár már régen nincs, csak hisszük, hogy itt van bennünk és körülöttünk; elavult érvénytelen világ. Lehet, hogy csak ezer év múlva érünk el oda, ahol vagyunk, ha ugyan behozzuk lemaradásunkat. a valóság tartalma = az egész emberiség egysége + minden emberi élet személyes értelmének helyreállítása. Mit értettem meg ebbıl? Már ezer évvel ezelıtt meg kellett volna térnünk. Mért? Erre sok mindent mondhatnék, de Hamvas számomra semmit sem árult el abból, hogy ı mért gondolja így. Ad 87-87. Hamvas Szótár, amely lényegét tekintve nem más, mint H. B. legfontosabb fogalmainak alfabetikusan sorrendben egybegyőjtött felsorolása az esetleges átfedések megjelölésével is. A mővel kapcsolatosan a általam legtöbbet halott ellenvetés az volt, hogy nem "tudományos igényő” és "nem követ egyfajta rendszert”. Ez teljesen igaz, a magam részérıl azonban ez inkább egy komoly pozitívumnak tőnik, mert maga H.B. sem alkotott rendszert a mőveiben, mint ahogyan azt Czakó Gábor is említi, így nem lett volna túl szerencsés ilyen alapon megközelíteni a mőveit és azon belül legfontosabb kulcsfogalmait sem. A szótár válogatása, rendszerezése szubjektív, de nem mondanám, hogy erıszakos és öncélú. Czakó Gábort leginkább a tisztelet és a szeretet vezette a mővének írásakor, ez szinte tapintható a könyve olvasásakor. Könyve nem egy "szótár”, így nem is lehet alapja valamifajta empirikus kutatásnak, lévén elsısorban szépirodalomi alkotás. Mindaz tükrözıdik benne, amit Hamvas sokszor hangsúlyozott több mővében: a realizálása, mindannak, ami az ember számára érvényes tudás.

- 105 -


88. A válságban a realitásnak kettıs értelme van. Az egyik a szenvedés és a szenvedésen való könnyítés. Ez a vallás, a filozófia és a tudomány realitása. A másik a korrupt lét és a korrupcióból való megszabadulás. Ez a kereszténység realitása. A kettı között kétezer év különbség van. Az ember kétezer éve a kereszténység realitásában él, és a kereszténységet kétezer éve nem! realizálja. Ezért az ember életének értelmét nem érti. Védelembe kell venni az életet az élık ellen. Ad 88. Van a vallás-filozófia-tudomány realitása, és van a kereszténység (máshelyt a hagyomány /1/) realitása. Ez utóbbit éppen kétezer éve nem valósítjuk, s ennek következtében nem tudjuk, hogy mi az

- 106 -


életünk értelme. Védeni kell ezt a szerencsétlen embert azokkal szemben, akik így bánnak vele. Kik? Hát a vallás-filozófia-tudomány emberei. Ad 88-88. Kedves keresztény testvéreim, tegyük a szívünkre a kezünket! Hát nem azt halljuk, hogy a kereszténység realitásában élünk?! Miközben a kereszténységet még senki sem merte realizálni Jézus óta. Skizoid állapotban vagyunk.

89. Ahelyett, hogy az ember a szenvedés eltüntetésére és a terhek könnyítésére vállalkozna, vállalnia kell a szenvedést és azt értelmessé kell tennie. Szenvedés nélkül az életnek nincs értelme. Ez az, amit úgy hívnak, hogy az élet komolysága. Amit a terhek könnyítése kíván, az a laisser aller, az, hogy lesz ami lesz. Ennek a bőnhöz semmi köze. Ez annyi, mint a dolgot elviccelni. Lényegtelennek és komolytalannak és jelentéktelennek maradni. Az élet nem a bőnben aljasodik el, hanem ha az ember link lesz: és svihák. A játék komolysága. Ad 89. Eddig ez a nekem legtöbbet mondó szúra, mert valahogy nagyon mélyen igaznak gondolom. Nem lehet szenvedés nélkül értelmessé tenni az életünk. Egy hat elemit végzett szállítómunkástársam mondta: Én nem vágyok emléktáblára. Haza akarok menni idıben, s papucsba bújva a TV elıtt meg akarom inni a két üveg kıbányaimat. Az ı részérıl ez annyit is jelentett, hogy népi származása ellenére sem lép be a pártba. Nemcsak pártja nem volt, Istene sem. A Párt nem viselte el az elviccelést. Be kellett lépni. Vagy a Pártba, vagy felkerülni az ügynöklistára. Valaki pap, szegény, magyarázta a

- 107 -


TV-ben: ı csak azt mondta el a rendırnek, amit mindenki tudott. Ez elég volt a hatalomnak. Csak link lett és svihák. Jézus nem tárgyalt az ellenséggel − komolyan vette a játékot, s rátette az életét. Meg is fizetett érte! Ad 89-89. Az élet nem a bőnben aljasodik el…, hanem ha a bőnt igaznak tartjuk. Mondják, hogy a világ teli van szennyel és mocsokkal, nem baj, a baj az, hogy az ember kezdi jól érezni magát benne.

90. A spiritualitás bázisa minden népnél és minden idıben a szentkönyv volt. Ha pedig valaki az alapállás kulcsával rendelkezik, felismeri, hogy minden szentkönyv ugyanabból a forrásból merít. Ahol szentkönyv nincs, vagy ahol annak autoritása elveszett, ott nincs fundamentum. Ha az abszolútban nincs bizonyosság, a fejetlenség még az elemi dolgokban is teljes. Ha végsı gondolatok nincsenek tisztázva, az emberek még azt sem tudják, miképpen köszönjenek egymásnak. Ad 90. Ha ez a kulcs a kezemben, nagyon sok könyv lesz számomra a hagyomány és az alapállás antológiájává. Másrészt nincs olyan szentkönyv, amely a maga egészében szentkönyv volna. A szentkönyvek nem pottyannak az égbıl, hanem emberek írják. S az ember nem Isten, csak ahhoz hasonló. Nem tudjuk Istent úgy tükrözni, amint és ahogyan ı van. Csak tükör által és homályban látunk… Az evangéliumok autoritása elveszett. Egy alkalommal hivatkoztam egy szép mőveltségő papnak arra, hogy Jézus a balorca odatartását tanította. Azzal utasította el, hogy ezt s az ilyesféléket csak maga az Isten tudja a helyére rakni. Jézus is, de mi emberek nem. Ez annyit jelentett számára, hogy jó lélekkel taníthatja tovább a háborúkat s a

- 108 -


nemzeti dicsıséget (történelem szakos tanár is volt). Ha az evangéliumok bizonyossága megrendül, leborulunk a Sátán elıtt, vagy Hamvas fogalmazásával: nyugodtan csinálhatjuk a történetet. Ad 89-89. Az élet nem a bőnben aljasodik el…, hanem ha a bőnt igaznak tartjuk. Mondják, hogy a világ teli van szennyel és mocsokkal, nem baj, a baj az, hogy az ember kezdi jól érezni magát benne.

91. Európának nincsen szentkönyve, s ezért létének nincs állandó értelme. Más szavakkal: Európának nincsen hagyománya, csupán története. Ismét más szavakkal: Keleten még a legutóbbi idıkig a népek bármilyen elnyomatás alatt és gyarmatként, de mégis a hagyomány légkörében éltek, ha nem is voltak képesek abból semmit megvalósítani, de tudták, hogy az aranykor emlékét kell ırizniük. Ezért a gondolatban és a mővészetben, az erkölcsben és a társadalomban maradt valami az eredeti lét szelíd ragyogásából és fenséges állandóságából. A XX. század közepén Tibetben és Indiában ebbıl még néhány szikra élt. Ad 91. A csángók földjénél keletebbre sohasem jutottam. India számomra Teréz anya és Prakash földje. A szegényeké. Elmondhatatlan jóság tükrözıdik Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lıtöt lépék c. győjteményébıl. A győjtemény szerzıi majdnem írástudatlanok, s nagyon szegények. Attól félek, hogy ahol elnyomatás alatt és gyarmatként élnek, ott ırzıdik meg a „hagyomány”. Magyarok között a csángóknál, s nem Debrecen cívisei között. A szikrák kereshetık Moldovában, az indiánok között. Bárhol, ahol szegények élnek. A gazdagoknak van

- 109 -


csupán története. Európában és akárhol. Hagyományokat és fület a hagyományok számára csak a szegényeknél találhatunk. Hamvast is, a Bokrot is ezekhez szeretném sorolni. Amíg szegények vagyunk, addig értjük a hagyomány hangját. Ad 91-91. A szent könyv hiányából a hagyomány hiánya fakad Európában. Ázsia kivételével hasonló a helyzet a többi földrészen is. Túlságosan "szigorúnak" tartom H.B. eme lehatárolását, kiváltképpen azért, mert Ázsiában sem sokkal jobb a helyzet. Ázsia pedig bıvelkedik szent könyvekben.

92. A kereszténység sohasem vált hagyománnyá, mindig csak vallás maradt. Európában az utolsó hagyomány az orfika. Az archaikus hagyomány valamely alakjában Plótinosz után csak egy-egy gondolkodónál, költınél, mővésznél maradt fenn, úgyszólván csak Scotus Eriugenánál, Dionüsziosz Areopagitánál, Eckehart mesternél, Cusanusnál, Leonardo da Vincinél, Böhménél, Baadernél, az angol praeraffaelitáknál, Guénonnál. Ad 92. A történeti kereszténység azáltal lett, hogy elhagyta a kereszténységnek azokat a tartalmait, amelyeket Hamvas hagyománynak tekint. Jézus tanítása, az evangéliumok − azt hiszem, hogy Hamvas számára sem kétséges ez − bizony hamvasi értelmő hagyomány. Így aztán Hamvas is csak azt gondolhatja, hogy a Jézusi tanításból, az evangéliumokból vallás lett, a történelmi kereszténység − értve valláson azt a sok csúnyát, amit a könnyítı vallás-filozófia-tudomány hordoz.

- 110 -


Csak felületes ismereteim vannak a Hamvas által említett nevekrıl, s ezek alapján úgy gondolom, hogy aligha érhetnek fel a jézusi hagyomány jelentıségének szintjére. De ezt csak gondolom a történeti (Jézushoz viszonyított) hatáshiányuk következtében. Ekkehard mestert, Jakob Böhmét talán újra meg tudom még nézni. Ad 92-92. Ellentmondás az elızı szúrához képest. "Európának nincs hagyománya." (91) "Európában az utolsó hagyomány az orfika.” (91) Sajnos az orfikáról nincs kellı ismeretem.

93. A hagyomány grandiózus nyugalma elveszett. Mindaz; amit Európa bármilyen területen alkotott; az ıskorihoz és a hagyományos keletihez képest híg és üres. Semmi stabil, semmi a valódi fénybıl, semmi az eredeti abszolút voltából, semmi végleges értelem. Végül is mindaz, amit Európa kétezer év alatt alkotott, gondolat és mővészet, tudás, és szépség, másodlagos! A hagyomány bizonyossága helyett az individuumok különlegességeinek varázsa, abszolút bázis helyett káprázat és vásár, becsvágyak versenye, önkényes és alaptalan! Ad 93. Borzasztó, de igaz. Mit használ mindaz, aminek glóbus elejére ugrani látszottunk… Mit használ, ha az egész világot megnyertük is, de Isten álmát, az Országot, Jézus álmát az Isten Országot odadobtuk. Mit használ, ha szóba álltunk a valósággal, a létezıvel, s elfogadtuk ezt a létezıt Isten Országának, mint Ágoston a Civitas Dei-ben. Loisy is ezt siratta: Jézus Országot akart, s ami helyette jött, az csak az egyház lett.

- 111 -


Ad 93-93. Csak Gyb. mondatát tudom megismételni, és még a kommentár is igaz: Borzasztó, de igaz! „Mit használ, ha az egész világot megnyertük is, de Isten álmát az, Országot, Jézus álmát az Isten Országát odadobtuk.”

94. Még ma is, amikor már minden vonalon a külsı mozzanatok is arra kényszerítenek, hogy az ember bizonyos belátást megtegyen, vagy az emberben legalábbis gyanú ébredjen, hogy kétezer éve homályban jár, ragaszkodnak ahhoz a tévedéshez, amely szerint a tao vagy a Védanta, a Kabala vagy, az orfika úgynevezett filozófia, mint amilyen például Descartesé, vagy Kanté. Legújabban valaki azt a monstruózus idiotizmust írta le, hogy Jézusnak filozófiája volt. A hagyomány − bármilyen alakot öltsön − az emberi lét fundamentumának legalább megérintése. A filozófia a privát értelem önkénye. A filozófia legfeljebb a zsenialitás jegyében áll. Homo sapiens. A hagyomány arról ismerhetı fel, hogy bázisa az abszolút státusz. Homo mikrotheosz. Ad 94. A monstruózus idiotizmus magyarul: szörnyőséges hülyeség. Ha a filozófia az emberi tapasztalatok és gondolkodástörvények alapján megszületı létmagyarázat, akkor a Hamvas által említett valaki észrevette, hogy Jézus létmagyarázatot adott − népet tanító szinten és stílusban −, s ezzel nemcsak megérintette, hanem meg is ragadta létünk fundamentumát. Ez esetben Jézus filozófus is és hagyományt közvetítı is, mert Atyjával, az Istennel, a lét ısforrásával, a szeretettel azonosult. A zsenik nem szükségképpen rosszak és kártékonyak. Kinyomozandó, hogy miért kell Hamvasnak a negatív erık oldalára állítani a vallás-filozófia-tudomány hármast. Amikor van

- 112 -


vallás, amely vértanúkat terem (pl. a zsidók vallása Jézust). Amikor van filozófia, amely az Isten Országának szolgálatában áll. S van tudomány, amely kutatja a rák kórokozóit és gyógyítását. Az még nem magyarázat, hogy abszolút státusnak mondja a hagyományt és alapállást. Ezen azt értem, hogy az igaz az igaz, a jó a jó, a szép a szép, a szent a szent. Mért kell csúnyát gondolnia arról, ami tud bizony nem csúnyát is alkotni? Azért, mert vallás-filozófia-tudomány beáll szolgálni a Mammont? Hát ı az Isten ellenlábasa, a másik Nagy Úr… Mi nem áll be ebbe az ellenszolgálatba? S mi történik azzal, aki nem áll be, aki visszautasítja ıt a pusztában vagy másutt? Csak az, ami Jézussal. Hát ezért értem Hamvas Bélát, meg nem értem. Nekem szent a vallás-filozófia-tudomány. S nagyot ordítok, ha prostituálja magát. Ha a Mammont, a Sátánt szolgálja. Lehet, hogy Hamvas már nem is ordít? Hogy megszokta? Ad 94-94. És van tudomány melynek „termékei” rákot okoznak. Van tudomány, amely kutatja a környezetszennyezés okát, s van amelyik okozza azt. A kígyó a farkába harap! Szörnyőséges hülyeség (monstruózus idiótizmus) Jézust filozófusnak, tudósnak és vallásalapítónak nevezni.

95. Az érett ember mértékével mérve Európában egészen kevés könyvtıl eltekintve állandó olvasmány (az ember egész életét betöltı egyetlen mő) nincs. Minden gondolatrendszer a történetbıl eredt, ami meghaladható, és amit meg is haladtak. E pillanatban egész Európa elavult. Nem kell egyebet tenni, mint összehasonlítani Sankara és Aquinoi Tamás mővét. Sankara kommentárja az abszolút státusz közvetlen megismerésének könyve. A Summa az arisztotelészi filozófia és a vallássá lett kereszténység keveréke, korának terméke, és rögtön azután érvénytelen. Ugyanez a viszony az egyik oldalon a mahájána, a zen, a szufi, a preszókratikus gondolkozók,

- 113 -


a másikon bármely európai filozófus között. Az európai filozófia nem a tudás forrása, csupán szubjektív konfesszió. Ad 95 Tamáson nıttem fel. Szolidan igazolta a középkori keresztény tanításból azt, amit az ésszel igazolni tudott. Gyönyörő himnuszokat írt az eucharisztiáról, amik a szívemet is kielégítették. Sankara pedig számomra csak név az indus filozófia történetébıl. Az európai filozófiákkal szembeállított irányzatok ugyanúgy nem teremtettek Isten Országát, mint Tamás vagy az egész kereszténység. Ha Sankara és társai forrásai annak a tudásnak, amely hordozója a hagyománynak és az alapállásnak, hogyan nem fojtották vérbe ıket, mint Jézust és igaz követıit a Mammon hatalmasai, vagy hogyan nem csináltak a keletiek más történetet, mint az európaiak. A szomszéd fáján mindig szebbek a gyümölcsök. Hamvas számára Sankara a szomszéd. Az európai filozófia viszont nem forrása a tudásnak, mert semmit sem mond az alapállásról. Az éden léte, elvesztése, visszaszerezhetése nem észigazságok. De igaz, jó, szép, szent az értékfilozófia igazolt eszményei. Tanítja is ıket az értékfilozófia. Ad 95-95. Egyetlen mő nincs, száz van (lásd: „A száz könyv). Lehet szemrehányást tenni az arisztotelészi filozófiára, logikára, de a fél világ ezen nıt/nı fel. A másik felének más srófra jár az agya. Isten Országa még ott sincs, de azért az tény, hogy Mammon-követésben mi járunk „elıl”.

96. Amit filozófiának hívnak, az nem a valóság erıiben való végleges felébredés és kijózanodás, hanem az úgynevezett koreszméktıl, vagy a pillanatnyi homálytól való magas, finom, de annál bódultabb szédület, és nem a világosság felé vezet, ha-

- 114 -


nem kizárólag a turbában élı ember eltévelyedésének tükre. Ez Európában még a legnagyobbakra, Platónra, Augustinusra, Kantra és Nietzschére is vonatkozik. Ad 96. Arisztotelész és Hegel kimaradt a sorból. Akár Kant is kimaradhatott volna. Egyikük sem tudta, amit Jézus tudott. Számomra azonban megható, hogy ık is birkóztak mindazzal, amit Jézusnak sikerült le is gyıznie a pusztában. Ad 96-96. H.B. szerint a filozófus nem birkózik a Sátánnal, sokkal inkább elméleteket gyárt az élet könnyítésére. Sajnos Isten elıl el lehet bújni egy jó kis filozófiába. Számomra ezt a marxizmus történelmi materializmusa jelenti.

97. Mindazt, amit Európában gondoltak és tettek, a történet kategóriájában értették meg. A történet szekularizált forma, és nem a valóságot akarja, hanem eszméivel az élet terhein akar könnyíteni. Amit mond nem megbízható. Európa gondolkodóinak új elrendezése szükségessé vált. Ebben az elrendezésben az eddig számon tartott rendszerek és elméletek nagy része mint jelentéktelen fölöslegessé válik. Az elv az volt, hogy kicsoda milyen mértékben tudta megformálni saját korának gondolatait. Egyszerőbben: mővében kicsoda milyen mértékben jelezte a turba hatalmainak jelenlétét. Az új elv, hogy kicsoda milyen mértékben tudott a turbából kilépni és saját kora fölé emelkedni. Aki ezt az elvet alkalmazza, annak Európa gondolkozása tizedrészére zsugorodik össze. Gondolkodókról, és áramlatokról, iskolákról és irányokról, amelyek még egy félszázad elıtt hatalmas eredményeknek lát-

- 115 -


szottak, kitőnt, hogy éretlenek és súlytalanok. Nagy egyéniségek hirtelen kicsinyek lettek. Döntı ideák gyermetegek. Több esetben kártékony és félrevezetı rögeszmék. Elsı helyen álló nagyságrendek mellékes érdekességek lettek, viszont elfelejtett nevek elıtérbe léptek. Ha a válságvonalat sikerül átlépni, olyan európai gondolkozás alakul ki, amely a régihez nem is fog hasonlítani. Ad 97. A filozófus nem Hamvas embere. A válság a megzavarodás, s a válság vonala alighanem a tuljutás a válságon, azaz az ember visszanyeri önmagát. Hamvas nem volt reménytelen. A tiszta emberek mindig reménykednek, s buták, mint egy gimnazista − ahogy a 19. századi munkásmozgalom emlegette ıket. Mért? Csak azért, mert a proletárdiktatúra oldja meg az emberiség problémáit. Ad 97-97. És Európa sem H.B. földrésze. Kétségtelen a kontinens spirituális hátránya, mondjuk Ázsiával szemben. Európában a tudomány technokratikus változata arat diadalt. A jólét a csúcsérték, mely eszkalálódni kíván keletre, Balkánra, mindenhová. A jólét a realizált életkönnyítés.

98. A gondolkozás súlyát az dönti el, hogy miért keletkezett: mentségnek, igazolásnak, búvóhelynek, menekülésnek, terheken való könnyítésnek, vallásnak, tudománynak, vallásszurrogátumnak, vagy pedig az alapállás felé való áttörésnek, hogy az az embernek visszaadja önmagát. A kétféle gondolkozás között levı alapvetı különbség, hogy az elsınek, mivel a szót és a tettet elválasztja, semmiféle reális következménye nincs, a második, mivel a szót és a tettet nem választja el,

- 116 -


feltétlenül kötelez. Az elsı mint hiú tantárgy az egyetemen marad. A második követel, éspedig az embertıl élete megváltoztatását követeli. Közeli példa az elsıre Hegel, a másodikra Nietzsche. Ad 98. Minden hamvasi tudnivaló összefoglalása. Van, ami visszaad magunkat magunknak: követeli életünk megváltoztatását. S van, ami szétválasztja a szót és tettet /61/, s mint hiú tantárgy, az egyetemen marad. Az elsı a hagyomány, s a második nem az. Ad 98-98. H.B. szerint nem a tanítás (szó) a fontos, hanem a sors átalakítása (tett). Jézus mindkettıt fontosnak vélte, és a kettı egységét mintaként élte elénk.

99. A hiteles orosz gondolkodók, Szolovjov, Florenszkij, Leontjev, Bergyajev, Bulgakov azt mondják, hogy a kereszténység a személyiség metafizikája. Ehhez csak annyit kell hozzátenni, hogy a személyiség ebben az alakjában nem a vallás, hanem a hagyomány gondolata, vagyis nem búvóhely, hanem a valóságban való magatartás: A személyiség a jelenlegi − nemzetekre, népekre, fajokra, osztályokra és vallásokra felbontott − világban nem valósítható meg. A megvalósulás csupán az egész emberiség egységében lehetséges. A személy és az emberiség egysége egymást feltételezi. A kereszténység, ha a személyiség metafizikája, kell, hogy ugyanakkor az emberiség egységének metafizikája legyen.

- 117 -


Ad 99. Mintha a 40-es évek végén lefordítottam volna Bergyajev tanulmányát A kereszténység méltóságáról és a keresztények méltatlanságáról. Azt állította benne, hogy a keresztényeknek nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy bírálják a marxizmust. Mért nincs? Mert nekik már tudniok kellett volna Jézustól, hogy mindent meg kell osztani. Ha nem tették meg, ne csudálkozzanak akkor, ha Marx követıi kényszeríteni akarják az emberiséget arra, amit a keresztényeknek önként kellett volna megtenniök. Párizsban írta mindezt a Lenin-Sztálin világából elmenekülı gondolkodó. Hamvas az értékelhetı embert nem mondja filozófusnak. Gondolkodónak mondja. Az a személyiség, aki már eggyé lett az emberiséggel. Akinek nincsen semmije, ami nem a másiké is. Minden, ami enyém, Atyámé − mondja Jézus. Ad 99-99. H.B. gyakran hivatkozik Bergyajevre, örömmel kaptam fel a fejem, Gyb. is ismeri, sıt fordított is tıle. Biztosan valamelyik Karácsonyi Ajándékból elıkereshetı.

100. A kereszténységben levı egység-gondolat abban a pillanatban, amikor kimondták, elemi erıvel tört át. A kis héber gyülekezetet, amely abban a hiszemben volt, hogy számára készült vallás, felrobbantotta. A kereszténység mértéke már elsı pillanatban is az egész föld volt. Az egység nagy arányokban elıször Alexandriában bontakozott ki. A gondolkozók kísérletet tettek arra, hogy mindazt, ami a kereszténység elıtt volt, egybeolvasszák. Ha a klérus és a politikai hatalom az alexandriai gondolkozást nem üldözte volna, a hagyomány alapjára épített emberiségegység megvalósítására lett volna lehetıség.

- 118 -


Ad 100. A kezdeti zsidókeresztény gyülekezet (kahal) azt hitte, hogy Jézus csinált nekik egy új vallást, de a jézusi tanításban rejlı egyetemesség megmutatta, hogy szó sincs errıl. Így értem az elsı három mondatot. Alexandrián alighanem Órigenészt gondolja Hamvas. Az akkori klérus még nem volt semmivel sem rosszabb, mint a nemklérus. Sıt. Különb volt. A nem-klérus választotta meg klérusnak. S a klérus ment elsısorban a cirkuszban birkózni az oroszlánokkal. A politikai hatalom nem disztingvált a keresztény irányzatok között. Egyaránt istenteleneknek, azaz az államhatalom, a császárkultusz ellenségei voltak. Egyébként én sem az alexandriai, sem a másutt élı keresztényeket nem kívánom isteníteni. Hamar tönkrement kezükön a jézusi örökség. Ha nem ment volna tönkre, akkor valaki sikított volna a 4. század közepén, amikor Konstantin császárt az Isten Országa megvalósítójaként üdvözlik a püspökök, akiket ı gazdagokká, urakká és hatalmasokká tett − minden népi (laikus), keresztényi tiltakozás nélkül!!! Ad 100-100. A gnózisra gondolt itt H.B. A korai kereszténység a gnoszticizmust látja legfıbb ellenségének; minden energiáját a különbözı irányzatok kirekesztésére fordítja. Közben, észrevétlen hatalom lesz a klérus kezében, a nagyobb hatalom érdekében szövetséget köt az államhatalommal - trón és oltár szövetsége (Gyb.). Egy-két évtized és a názáreti Jézus Evangéliuma legfeljebb irodalmi olvasmány marad.

101. Amikor a kereszténység vallássá lett, univerzális jellegét elvesztette, mint minden hagyomány, amely vallássá válik. A buddhizmusban a hinajána vallássá sápadt és történetivé lett,

- 119 -


a mahájána megmaradt hagyománynak. A kereszténység teljes egészében exoteriává lett. A vallás nem szabadít fel többé, csupán védelmet nyújt, és nem az emberfölötti körökkel való érintkezést hozza, mindössze ezen a világon lehetıleg a terheken akar könnyíteni. Ad 101. A hagyomány, az alapállás mindig univerzális, az emberiség egészét átölelı, Isten és ember létazonosságát valló. A vallás meg mindig parciális, tehát azonosul egy-egy csoport, osztály, nemzet érdekével, s legfeljebb pótlékokat kínál fel Istennek, hogy egyesülési élményei lehessen (lombik-kereszt). A történeti kereszténység lett teljes egészében exoteriává. Az evangéliumi kereszténység nem. Hamvas megkérdezheti, hogy hol van ez az evangéliumi kereszténység, a glóbus mely pontján. Én nagy szerényen azt válaszolnám, hogy a Bokorban ezzel kísérleteztünk, van két vértanúnk, sok-sok börtönviselt hitvallónk, s nagyon reménykedünk, hogy áldásos mőködésünket még nem fejeztük be, reménykedünk, hogy lesz az elızıknek folytatása. S még azt is gondoljuk, hogy aligha vagyunk egyedül. Talán másutt is vannak, akik hozzánk hasonló módon gondolkodnak Jézusról, s igyekeznek egész lelkükbıl követni ıket. S ha nem említek meg egyetlen csoportot sem közülük, csak azért teszem, hogy valakiket ki ne felejtsek, akár ismereteim, akár emlékeztem fogyatékossága következtében. Nem akarom a csupán védelmet. Akarom a szabadítást, a kapcsolatot Istennel s a már üdvözültekkel, s szeretném azt gondolni magamról, hogy Jézusért hajlandó volnék még egyszer végigcsinálni, amit tettem életemmel, csak egy kicsit szebben és kevesebb bőnnel. Ad 101-101. Az evangéliumi kereszténység megvalósításának lehetısége a Föld bármelyik pontján adva van. Ezt bizonyítandó a Bokor és Gyb. személye: ha még nem is jutott el a Bokor az evangéliumi kereszténység megvalósításáig, már különbsé-

- 120 -


get tud tenni kereszténység (hagyomány) és kereszténység (történeti) között. A klérus ennek a felismerésnek még csak az árnyékáig sem jutott el. (Önmagából fakadóan nem is lát különbséget.) A (magyar) történelmi egyház a mindenkori (nemcsak magyar) hatalommal karöltve a Bokor likvidálásán fáradozik, az a belsı ellenség. A Bokor külsı ellensége a politika, mely a Bokor-tagokat befolyásolni és megosztani akarja. Valamint a Mammon, a pénz, a gazdagság ura, mely úr „hatékonyabban” mőködik, mint ennek-elıtte az elvtársak. A három (egy belsı, két külsı) ellenséget csak egyféleképpen lehet legyızni: szeretet- és vagyonközösségben, melyet pillanatnyilag – jobb kifejezés híján – kommunának neveznek.

102. Az univerzalitás, ugyan nem mint közvetlen életgyakorlat, hanem csupán mint szellemi igény a középkor végéig meg-

- 121 -


maradt, és a XIII. századig a hagyományos tudásokban, az asztrológiában és az alkímiában, de a misztikában és a skolasztikában, rövid idıre még a költészetben is (Dante, trubadúrok, német udvari eposzok) áttört. Mindez azonban csupán a történet jelensége volt és nem állandósult. Ezután mindjárt az a szétszóródás indult meg, amely a mai napig tart. Ad 102. Igen, ez a középkor-szerelem! De indokolt-e? Földesúr nyúzta jobbágyát Flandriában, csakúgy mint Hungáriában. Király és nemes lóra ült itt is és ott is, s tudták, hogy mi sem gyönyörőbb kikeletkor a végeknél: s király és nemes mindig talált végeket, ahol háborúzni lehet. Ez volt az urak szórakozása, mert dolguk az nem volt. Ha külsı ellenség véletlenül nem akadt, akkor családon belül háborúztak. Apa a fiával, mint az Árpád-házi királyok többsége. Mindazonáltal tudtuk, hogy mi mindannyian keresztények vagyunk, már mint itt, Európában. Tudtuk, hogyha szentségekhez járulva halunk meg, akkor a tisztítótőz elszenvedése uralkodás, gazdagság tömeggyilkosság után − minden megbánás nélkül is − részesülünk az istenlátás örök boldogságában. Mindannyian a szent nyelvet használtuk, akik írni-olvasni tanultunk. Az egyház konyha-latinját. Papok, tudósok (s e kettı egyet jelentett) egész Európában, mindenütt otthon voltak, stb. stb. Hamvas azt mondja, hogy a középkor univerzalitása nem volt élet, nem volt gyakorlat, csak igény. Mire vonatkozott ez az igény? Arra, hogy nekünk odaát is jó legyen. De arra, hogy Jézus példájára átöleljük a szegényt, felemeljük ıt magunkhoz − vonatkozott-e? Huizinga A középkor alkonyában azt írja le, ami már megy tönkre. De ki írta meg a valóságot? Pázmány úgy tudta, hogy eleink nagyon buzgó keresztények voltak. A reformátorok nem biztos, hogy ezt gondolták. Nem vagyok biztos benne, hogy volt minek szétszóródnia. Vallási folklór biztosan volt. De volt-e jézusi élet is a folklór mellé? Nagyon szeretnék errıl valami megbízhatót olvasni.

- 122 -


Ad 102-102. Valóban a „tönkre menés” nagyon korán elkezdıdött. Ennek egyik fokozata az, amikor valami szellemi igény marad ugyan, de ez tettekre nem elég. Még a mai modern ember is nagyon az éhezıket – ennek szellemi igénye még pislákol benne – de tenni az égvilágon semmit sem tesz.

103 Nem mintha a fölfeslett középkori rendért kár lett volna. De ami következett, annyit sem ért. És mindenképpen különös, hogy a földrajzi és úgynevezett természettudományos fölfedezések korában a felhígulást ujjongással fogadták, és hivatalosan újjászületésnek nevezték el. Egyszerre minden kint volt. Az ember kifelé felszakadt és befelé sötétség borult reá. E fordulat rendkívül hasonlít a kollektív sokkhoz. A modern lélektan a sokkot extraverziónak hívja, és hajlandó az ép elme egyik magatartásának nevezni. Az extraverzió azonban ebben a formában a válságban való tájékozottság elvesztésének tünete. Az ember nem tudja, hol van. Az extraverzió elnevezése természetesen téves. Ami itt történik, az nem kifeléfordulás. Ahelyett, hogy az. életerıket összegyőjtenék és egy helyre összpontosítanák, csak azért, hogy magukon könnyítsenek, azokat szétszórják. Csaknem minden esetben a semmibe. A koncentráció ellenmozgása, a semmibe való szétszóródás az élet értelmének elvesztése következtében fellépett kétségbeesés tudattalan gyakorlata, és ennek újabban a neve: nihilizmus. Ad 103. A föl nem feslettért bizony kár lett volna. De volt-e ilyen? Mért lett volna? A királyok egyházépítı munkája következtében? Elolvasom Györffy György könyvében (István király és mőve) a Térítés és egy-

- 123 -


házszervezés valamint az Új alapítások − Az egyház és állam fejlesztése c. fejezeteket: birtokadományozásokat találok bennük. Azt, hogy a papok kapnak jobbágyokat. Ettıl nemesedtek a népek? A törvény szigorával biztosított templomlátogatásoktól? Fehér folt számomra még saját népem középkori vallásos élete is. Sebestyén Gyula 1902ben jegyzi le a dunántúli regöséneket: Ne siess, ne siess, Uram, Szent István király, Az én halálomra! Én sem vagyok Vadlövı vadad, Hanem én is vagyok Az Atyaistentıl Hozzád követ, Haj regö rejtem. Mi minden van ebben a lejegyzésben benne! A pogány magyar magyarázza a szent királynak, hogy nem vadlövı vadja ám ı neki, hanem követ a szent királyhoz az Atyaistentıl!!! Szóval nem tudom, hogy volt-e nem felfeslett középkori rend, amiért kár lett volna. Mit ért pl. a magyar középkor katolicizmusa, ha egy-két évtized alatt összeomlik mint a drót nélküli krinolin, s a 16. század végén ezer reformátusra esik egy katolikus. Hogy ami utána következett, az annyit se ért? Nem tudom. A Poverello szeme nyílik ki elıször Isten szép, teremtett világára. Azt tanultuk, hogy a középkori ember az égre nézett, s az újjászületı, a humanista ember látja meg a földi valóságot. Nem hiszem, hogy ettıl a látástól rosszabbak leszünk. S nem hiszem, hogy a középkori ember kevesebbet látott volna az ıt körülölelı valóságból. Hogy papok és urak miért fizettek a mővészeknek, s a jobbágy és nemes mit látott, mit nem, ez két külön dolog. Más az, amit látunk, és más az, aminek megpingálásért, kivéséséért, megépítésért fizetnek. Nem biztos, hogy az újjászületés felhígulás volt. Nem biztos, hogy roszszabbak lettünk annak következtében, hogy kódexeinket magyarul is írják, s hogy Balassi Bálintunk támad − reneszánsz költı. Nem biztos, hogy felszakadtunk és sötétség borult ránk. Ebbıl az újjászületésbıl születik meg számomra az egyetlen olvasható és Jézustól is ihletett (hagyomány és alapállás-íző is!!!) középkorvégi könyv. A görögül és héberül is megtanuló Erasmusé: A balgaság dicsérete. Ám legyen hasonló a reneszánsz a kollektív sokkhoz, az extraverzióhoz, amit Hamvas tájékozottsága elvesztési tünetként értékel: nem tudjuk, hol vagyunk. Nem kifelé fordultunk, hanem szétszórtuk életerınket. Elveszítettük az élet értelmét, s a szétszóródás a kétségbeesésünk megnyilvánulása, a nihilizmusé. Nem tudom így látni

- 124 -


az újkort. Még ateista tüneteiben is látom istengyermeki pozitív vonásait. A magyar reformkorban sok istennektetszıt látok. Kazinczyt is, akit nem hiába mondtak szent öregnek fiatalabb kortársai. Ad 103-103. A történelemkönyvek sötét középkorról és reneszánszról beszélnek. H.B. értékeli ez utóbbit. De Gyb.-nek lehet igaza, voltak az újjászületésnek „alapállás-íző” megnyilvánulásai.

104. Az újkori Európa vallásának, filozófiájának, tudományának, mővészetének, társadalmi és egyéni életgyakorlatának, moráljának és elméletének egyetlen mozgatója van, a szenvedélyes életéhség. Ad 104. A szenvedélyes életéhség… Élet, éhség, szenvedély mind a teremtı Isten mőve bennem. Szolgálhatom e képességeimmel azt is, amire teremtett az Isten. Meg magamat, az önzésemet, a Mammont, a Sátánt. A langyost az Isten is kiköpi a szájából. Jézus is szenvedélyes volt. A Poverello is. Ezek egészségtünetek is lehetnek. Nemcsak önzés- és testvértelenség- és istentelenség tünetek. Ad 104-104. Jézus szenvedélyes volt, de nem az életéhség (trisna) irányába. Az életéhség (trisna) a buddhista hagyomány szava, életszomjúságot jelent. Talán kapzsiságra, mohóságra, pleonexiára lehetne fordítani. Az ilyen ember a létezést összetéveszti az élettel. Azt hiszi, hogy ez itt az Egész. Csak rövidtávra - erre a földi életre - rendezkedik be. Vagyont győjt, karriert csinál, és sohasem ad, csak vesz, vesz, vesz. Az ilyen ember az üdvnek háttal áll.

- 125 -


105. Az életéhség a lefokozott létezés eredménye. A lét minél mélyebbre merül, annál sóvárabb kell hogy legyen. A turba minél intenzívebb, az ember annál mohóbb. De viszont minél sóvárabb és mohóbb, a turba annál sőrőbb. Ebben a zavarban az ember önmagának már nem teljes valóságát éli, sıt minél szomjasabb és türelmetlenebb, annál több az, ami kimarad és értelmetlenül elkallódik. Az élet összezsugorodik. Egyre kisebb körök. Egyre szőkebb távlatok. Egyre alacsonyabbra szabott életcélok. A nagy egyre kisebb lesz és a magas-egyre alacsonyabb. A lefokozott lét legsúlyosabb következménye a nem élt élet bosszúja. Ami az életbıl kimarad, nem marad tétlen, hanem ha nem nyilatkozhat meg, a küszöb alatt marad és démonná változik. Ad 105. Éhség, mélyre merülés, sóvárabb, mohóbb, zavar, szomjas, türelmetlen, kimaradás, értelmetlen elkallódás, összezsugorodás, szők távlatok, alacsonyabb életcélok = lefokozott élet. Ez jut eszébe Hamvasnak Európa újkoráról. Miközben a világ s a történelem eleje lettünk. Miközben abszolút világbajnokok lettünk a glóbus kirablásában és a tömegmészárlásokban. Mi, keresztények. Nem rajzolható egy másik kép is? Ad 105-105. Az életéhség a lefokozott létezés eredménye. „Aki megakarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.” (Mt 16.25.) – mondja Jézus.

- 126 -


106. A démonizmus életformái: kapitalizmus-szocializmus, individualizmus-kollektivizmus, vallás-szcientifizmus. Ad 106. Amióta van kapitalizmus megszőnt az éhhalál. Amióta van szocializmus, nincsen hajléktalan. Amióta van individualizmus, vannak személyiségi jogok. Amióta van kollektivizmus, vannak kollektívjogok. A vallások meg a tudományok kiszolgálják a politika által hordozott fentieket. Nem Isten Országában élünk, de az Isten adta élet rengeteg javát élvezhetem: ízt, színt, illatot, mozdulatot. Olyan ez a világ, mint mi magunk. Ennyire futotta tılünk, kérem szépen. S bízhatunk a hagyomány s az alapállás erejében. S hogy lett Hamvas Bélánk, ez azért egy kicsit az átkos átkainak is köszönhetı. Persze annak is, hogy nem adta meg magát az átoknak, hanem tudott élni raktárosként is − Tiszapalkonyán. Ad 106-106. S, hogy lett Gyb.-nek ez azért egy kicsit az átkos átkainak is köszönhetı. Persze annak is, hogy nem adta meg magát az átkosnak, hanem tudott élni még a börtönben is, és a Tempó szövetkezetnél segédmunkásként is. A Bokor is sokat köszönhet az átkosnak – ez H.B.-nek is tetszene, micsoda paradoxon!

- 127 -


107. Régebben a világvégrıl apokaliptikus látomásokat tápláltak. Késıbb entrópia elméletektıl borzongtak, aztán hogy elfogy a szén és az olaj. Újabban a túlnépesedéstıl, és attól, hogy a légkör telítıdik rádióaktivitással. Végül az, atomháború. A megzavaró, hogy az értelmi homályt tekintve mindennek van valószínősége. A katasztrófa teljesülésére minden feltétel kész, fıként a két legfontosabb, a korlátolt ember és a pusztuláshoz szükséges eszközök. A katasztrófaelmélet azonban nem értelmes, legalábbis nem értelmesebb, mint a sötét korszakban bármikor volt.

- 128 -


Ad 107. Adottak a katasztrófa feltételei, s a katasztrófát beharangozás mért nem értelmes? Ma sokkal nagyobbak a lehetıségeink, mint a korábbi sötét korokban. Nem értem. Ad 107-107. H.B. szerint – úgy gondolom – a katasztrófa elmélet azért nem értelmes, mert „csak” ezt a földi életet pusztítja el. A létezés tényén ez mit sem változtat. A földi élet a létezés mákszeme.

108. Az újabbkori eszméket az az irány szentesítette, amelyet felvilágosodásnak neveztek el. A világosság szó használata a felvilágosodásban egyszerő visszaélés. Többen beszéltek róla, s erre kitérni fölösleges. A szétszóródás objektív dokumentuma az enciklopédia, amelynek szerzıje a homo mikrotheosz ellentéte, a szakember. Elfordulás a középponttól, és felbomlás a szakszerőbe és a felületbe. Az enciklopédia nem tudás, csupán emlékezet. Ad 108. Bizony világosságnak élték meg, hogy nem tudta az egyház már máglyán elégetni az eretnekeket. Világosságnak, hogy a Bourbonok sem az Isten kegyelmébıl uralkodnak. Világosságnak, hogy a zászlóra írhatták: szabadság, egyenlıség, testvériség. S mi, magyarok is annak élhetjük meg, hogy Bessenyei György elolvasta ıket, s reformkor és magyar irodalom támadt az olvasásukból. Olyan kor, amilyen nem volt, s ami sokkal szebb volt, mint ami elıtte volt. Nem az Isten Országa, de nem Ferenc császár s nem a korabeli prédikációs irodalom.

- 129 -


Ad 108-108. A reneszánsz nem Jézus ügyének újjászületése volt. A reneszánsz az Evangéliumot meg sem érintette.

109. Hogy az embert a szétszóródás mennyire depravá!ja és milyen háziállattá tudja tenni, azt a politikai hatalom már .régen észrevette. Az ember fölött való könnyő uralomnak nincs hatékonyabb eszköze, mint a szórakoztatás. A szétszóródás az életerık csökkentése, a sorsvonalak határozott irányának felbontása, vagyis a gondolat sőrősödésének és feszültségének meg akadályozása. Ha az embert jóllakatják,

- 130 -


legfeljebb elálmosodik. Szórakoztatással egész népeket idiótákká lehet tenni. Ad 109. Biztos így van. De kettın áll a vásár. Van, aki nem vesz tévét, s van, aki még az ajándék-tévét sem engedi be lakásába. Ad 109-109. Az idiótává tevés és az idiótává levés folyamatát elıre látja H.B. Pedig akkoriban még nem nagyon volt televíziózás, fıleg nem szappanopera, Való Világ, Big Brother vagy egyéb konzumidiótizmus, melyet Czakó Gábor finomabban „barbisodásnak” nevez.

110. A szétszóródás jellegzetes egzisztenciáléja az idıpánik. Amikor az élet mindig szőkebb lesz és elfogy az idı. Sietség; hajsza, felület, türelmetlenség, kapkodás, zaklatottság, szomjúság, éhség, mohóság. Ad 110. Csak úgy tudok élni, ha nagyok sok dolgom van. Immár 85. éve. Jézusnak s tanítványainak evésre sem volt ideje. Nem kell, hogy fegyelmezetlen legyek tıle. Ad 110-110. Jézusnak és tanítványainak és az immár 85-éves Gyb.-nek az Ország-építés miatt kevés az ideje és sok a dolga. H.B. nem erre gondol, hanem a hajszára, össze-vissza kapkodásra, türelmetlenségre, sietségre melyre korunk emberét a Mammon sarkallja. Ma a Mammon minimum 12-14 órás munkaviszonyt követel, és még otthon sem hagy békén. Ami kis idı marad az meg a konzumszórakozásé, mellyel „egész népeket idiótákká lehet tenni.”

- 131 -


111. A felvilágosodás ellenfolyamatára van szükség. Ad 111. Felfokozására! Ha Petıfi megértette, hogy a bıség kosarából egyaránt mindenki vehet, még meg kell értenie, hogy nem kell felakasztani a királyokat, hanem a nem-királyok meg kell hogy mutassák a társadalom- mérető osztozást. Fokozni kell, hogy a szót elérje a tett. Ad 111-111. A felvilágosodás igazi megvalósítására van szükség!

112. Az idı, amelyre be kell rendezkedni: Buddha mondja, hogy, valahol a földön roppant márványnál keményebb kıkocka áll. A kocka ezer lépés hosszú, ezer lépés széles és ezer lépés magas. Ezerévenként jön valaki, és puhábbnál puhább gyapjúkendıvel a kockát könnyedén megsimítja. A márvány hamarabb kopik el, mint ahogy a világév elmúlik. Ad 112. Van idım én várhatok. / Elıttem szolgáim. a századok, / fujják szikrámat, míg láng lesz belıle − az európai változat. De nem a tolmácsoké. Azoké sokkal inkább a prófétai türelmetlenség, hogy mi lesz már. Jézusé is!

- 132 -


Ad 112-112. A próféta türelmetlenségének nincs köze ahhoz, hogy nem a születéstıl a halálig, hanem sokkal de sokkal hosszabb távra kell berendezkedni.

113. A pillanatnyi helyzetben az eddig érvényes kollektív megértési kategóriák érvénytelenné váltak. A kollektív kategória olyan általános fogalom, amely az emberi létben individualitás fölötti egyöntetőséget jelöl meg. Ilyen fogalom a vallás, a nemzet, a nép, az osztály, a kultúra, a történet. Az imént utalás történt Baader százötven évvel ezelıtt tett kijelentésére, amely azt mondja, hogy a dolgok végleges megfogalmazásának ideje még nem érkezett el. Akkor, a napóleoni háborúk után, a restauráció korában még elıtte voltak annak, aminek ma részben már utána állunk. Még nem ismerték a francia forradalom végsı kibontakozását, a polgárság és a proletariátus összeomlását, a szcientifizmus még nem leplezıdött le teljesen, nem ismerték a technikát, az osztályharcot, a hazugság, az erıszak, a kizsákmányolás arányait, a világháborúkat, még tartalékban állt rengeteg el nem használt elmélet, és voltak fel nem fedezett népek. Ma az egész föld ismert, sıt külön történet és külön nép és faj és osztály létjogosultsága megszőnt. Nincs egymástól elválasztható kultúra, állam és független vallás, és a mővészetek egymásra hatnak idıben és térben, tízezer évben és Kambodzsától Alaszkáig. Összetartoznak nyelvek és államformák, és azt a koncepciót, amely nem az emberiség egységére épít (mint amelynek érvénye a korra, népre, vallásra vagy osztályra korlátoz), mint a közelmúlt egész arzenálját, irattárba lehet helyezni. Az, amit Baader mondott, ma is érvényes, de az ösz-

- 133 -


szes megértési kategóriák érvénytelenségéhez már elérkeztünk. Ad 113. Vannak kollektív megértési kategóriák, melyek egyedek fölötti egyöntetőségre utalnak: vallás, nemzet, nép, osztály, kultúra, történet. E hat kifejezést mindig sok egyed hordozza. Hamvas azt állítja, hogy e megértési kategóriák ma már nem érvényesek. Mivel igazolja? Ma úgy mondanók, hogy a globalizációval igazolja: külön történet és külön nép és faj és osztály létjogosultsága megszőnt. Nincs egymástól elválasztható kultúra, állam és független vallás…és azt a koncepciót, amely nem az emberiség egységére épít…irattárba lehet helyezni. Százötven éve Baader azt állította, hogy a dolgok végleges megfogalmazásának ideje még nem érkezett el. S most Hamvas mást állapít meg: az összes megértési kategóriák érvénytelenek lettek. Nemcsak a kollektívak? Milyen a nem kollektív fogalom? Minden fogalom kollektív. A víz fogalma magában hordozza a forrás, a kút, a Duna s az óceánok vizét. Újra kérdem: mért lettek bizonyos fogalmak, társadalmi kategóriák érvénytelenek? Azért, mert globalizálódunk? Azért mert csak akkor olvassuk el Kiss Pista regényét, ha Thomas Grave nevével jelenik meg. Ha megsokasodik a társadalomban a nem gondolkodó ember, miért lesznek fogalmaink érvénytelenek? Ezzel az egész szúrával csak azt akarja Hamvas mondani, hogy igazán itt az ideje már hagyománynak és alapállásnak, amely az emberiség egységére épít. Ad 113-113. Az emberiség egysége és a globalizáció úgy aránylik egymáshoz, ahogy az Evangélium a Római Katolikus Anyaszentegyházhoz.

- 134 -


114. Egyetlen tartós és hiteles megértési kategóriánk van, és ez a szent könyvek kinyilatkoztatása. Nem is volt és nem is lesz több. Ez a valóság megértésének egyetlen lehetısége. De amíg ezt a kategóriát az összes többi kísérlet csıdje nem szilárdította meg, a végsı megfogalmazásokról szó sem lehet. Az egyetlen kategória, amely a megértést megnyitja, a hagyomány. Ad 114. Egyetlen tartós és hiteles megértési kategória volt, van és lesz, és ez a szentkönyvekben található kinyilatkoztatás, melynek megértési kulcsa a hagyomány. Csıdbe kell mennie minden egyéb megértési kísérletnek, hogy erre az egyetlenre végre ráfanyalodjunk? Ha tudom, hogy mi a hagyomány, akkor a szent és nem szent írásoknak mondott könyvekbıl ki tudom válogatni azokat a megállapításokat, melyeknek megvalósításától az ember sorsa jobbra fordulását remélem. Mert a hagyomány jelentése az alapállás. Az alapállás pedig az, hogy szeretni, szolgálni, osztozni, békességet teremteni, Istent meglátni, azaz földi és örök üdvösségre jutni való vagyok én. Legalábbis akkor, ha Hamvas most elemzett írásának címe azt akarja mondani, hogy kereszténységnek meg hagyománynak van valami köze egymáshoz, és nem azt, hogy a kettı alapjaiban más. Ad 114-114. H.B. a szent könyvekben találta meg azt a közös pontot, amelybıl kibillenthetı a világ, azaz az ember sorsa jobbra fordítható.

- 135 -


115. Az egyetlen vallás megvalósulásának lehetısége megszőnt. Ezzel együtt a belátás megérett arra, hogy egyetlen vallásra nincs is szükség, mert ha lenne sem változna semmi. Megszőnt az egyetlen nemzet és nép és nemzetközi nyelv lehetısége, de ilyesmire sincs semmi szükség, mert ha meg is valósulna, semmi lényeges nem változna. Megszőnt az egyetlen osztály; megvalósulásának lehetısége, de ilyesmire sincs semmi szükség, mert a feladat nem az egyik vallás vagy nép vagy osztály . megszőntetése a másik rovására, hanem a természetben az élettel együtt adott kollektív kategóriák élet lehetıségeinek - és ezzel a létezés sokszerő gazdagságának, felszabadításának és a kategóriák létjogosultságának - teljes elismerése. Pillanatnyilag Európa a vallásháborúkon túl van, részben a nemzetek között lévı háborún is, és az osztályharc is napról-napra értelmetlenebb. Egyetlen kollektív kategória érvényes, és ez az egész emberiség egysége. Az egység csak úgy valósítható meg, ha az ember megérti, hogy történeti és szociális, faji és földrajzi adottságok nem likvidálhatók. A tulajdonságokat nem lehet eltüntetni, csak felhasználni. Minden vallásnak és népnek, osztálynak és fajnak, mint minden emberi lénynek olyan sajátos feladata és értelme és szerepe van, amely mással nem helyettesíthetı. Ad 115. Sohasem volt lehetıség arra, hogy egyetlen vallásra térjen az emberiség. Legalább két okon: más és más kultúrákhoz tartozunk, más és más érdekeket képviselünk, még pedig fegyverrel, s a vallásoknak azt a szerepet osztjuk, hogy természetfeletti praktikáival, ha vannak ilyenek, biztosítsák érdekeinket, a mi gyızelmünket. Hogy nem változik valamitıl semmi, ebbıl még nem következik az, hogy nincs rá szükség. A bélyeggyőjtési köröktıl sem változik meg semmi, de a bélyeggyőjtıknek szükségük van bélyeggyőjtı köröknek. Az emberiségnek nemcsak bélyeggyőjtı körökre van szüksége,

- 136 -


hanem még sokkal inkább olyan körökre, ahol összegyőlhetnek azok az emberek, akik fontosnak vallják létük túlvilági folytatását, Istenük körüludvarlását, stb., stb.; azaz vallásra. Nemesíthetik a vallásokban lelküket, ha azt akarják bennük csinálni. Nem kell az egyetlen, hanem a különfélék kölcsönös megbecsülésére van szükség. Sajnos, semmiféle harcon nem vagyunk túl. Ahhoz le kellene gyızni magunkban a többet birtokolni akarást, a másoknak parancsolni akarást, s hogy az egyenlık között mimagunk egyenlıbbek legyünk. A mindenkori arisztokráciát (a pártét is). Azt a fegyverekkel alátámasztott hiedelmet, hogy jogosultak vagyunk a két dénárra. Az egység feltétele: elismerni a különféleség helyettesíthetetlen szerepét. Egységes emberi kultúra: elismerni, hogy Sinka Pista Virág balladája nagyon szép, és hogy a nem-sinkapisták nem-virágballadái is nagyon szépek lehetnek Ad 115-115. Az egyetlen vallás megvalósítása utópia, öt-hatezer vallás békés egymás mellett élése már nem annyira. A vallásháború az emberi nyelv legérthetetlenebb és legértelmetlenebb – de a történelem-könyvek legsőrőbben elıforduló – szava.

116. Többen (Frobenius, Spengler, Max Weber, Sorokin, Toynbee) azt tanították, hogy az emberiség mindig kultúrákban élt. E kultúrák vallásokat és filozófiákat/ társadalmakat és mővészeteket fejlesztenek, ezek formavilágában népek néha több ezer! évig élnek, de azok végül el-elhalnak. A kultúra fogalma azért látszott jelentékenynek, mert az a néppel és a nemzetnél, osztálynál és vallásnál egyetemesebb és összefoglalóbb. Olyan megértési kategória ez, mondják, amellyel minden létezés meghatározható.

- 137 -


Ma lehanyatló kultúrában élünk. Nagy baj nincs. Mert ha, az egyik kultúra elpusztul, utána rögtön keletkezik a másik. Válságok idején, mint tapasztaljuk, vannak megrázkódtatások, de jön az új, mint tél után a tavasz és éjszaka után a hajnal. E kellemességnek még a komolyabbak is felültek, mert valóban alig van bódítóbb, mint arra gondolni, hogy semmit sem kell tenni, fıként nem kell aggódni, hiszen a halódó kultúrából automatikusan vadonatúj és friss születik, és veszély nincs. Ad 116. Kultúrák jönnek, kultúrák mennek, sebaj! Aggódni nem kell! De kell! Egy kultúrát elpusztíthat az aszály is. Talán az avarokét ez pusztította el. De ez bizonytalan; lehet, hogy magyarul beszéltek, s beolvadtak a második honfoglalás magyarjaiba. A gyakoribb, vagy általános és kivétel nélküli: az elpusztult kultúrákat elpusztítja a bőn. Úgy, hogy kihalnak, mert nem szülnek. Ez van most folyamatban Európában, hazánkban-népünkben is. Vagy úgy is kihalhat, hogy nem dolgozik, csak rabol. Ez a kalandozó népek sorsa: vikingek, húnok, úzok, kunok, besenyık stb. Nem tudom, hogy a mi kihalásunk elsı fázisa (a 15. századvégi 3,2 milióról lemegyünk a 17. századvégi 1,2 millióra) nem annak következménye-e, hogy aki tudott lóra ült, s szolgálta a végeket, vagy az erdélyi fejedelem magánháborúit magyar földön a vallásszabadságért. Ad 116-116. Bizony fogy a magyar, s ezzel egy-ütemben öregszik is.

117. A szellemi restségnek ez a tüneményes téveszméje dogma lett. A kultúra az a fogalom, amely a válság terheit az ember válláról ledisputálja. A tudomány tevékenységének jellegzetes

- 138 -


példája, mely kedvét leli olyan gondolatokban, amelyekben remekül lehet szundikálni. Nem mintha nem lenne helytálló. Viszont egyáltalán nem olyan egyetemes megértési kategória, mint ahogy szeretnék feltüntetni. Mindenesetre több diszciplína, mint a szociológia, vallástörténet, etnológia, történetfilozófia, mővészettörténet (többnyire elég hevenyészett egységekrıl van szó) megkísérli, hogy a világtörténeten belül a kultúrát mint matematikai állandót fogja fel. A XX. század közepén, amikor a romlás erıi egyre hatalmasabbakká váltak, és olyan pusztulás méretei bontakoztak ki, amelyek az egész emberiség megsemmisülésével fenyegettek, vagyis amikor a régi kultúra hullabőze az egész világot elárasztotta, az új azonban még csak csírában sem akart sehol sem jelentkezni, az egész elmélet gyanússá vált. Nincs szó realitásról. Improvizált kísérlet, és nem azoknak készült, akik vissza akarják szerezni önmagukat, hanem azoknak, akik a turba terhein bármilyen áron, de könnyíteni akarnak. Ad 117. Dogmává lett egy téveszme: sebaj, az egyik kultúra hullájából születik a másik. A kultúra, a tudomány könnyít − ez a helytálló régi nóta. De ne állja meg a helyét a kultúra, mint egyetemes megértési kategória: a régi kultúra hullabőzébıl nem akar megszületni az új. Téveszme ez a javából. Azoké, akik nem azzal vannak elfoglalva, hogy visszaszerezzék magukat maguknak, hanem azoké, akik csak könnyíteni akarnak magukon. A könnyítés példája: de elpusztul a magyar, s vele egy kultúra! − De a társadalom nem pusztul ki. Akit a nemzethalál nem érdekel, bőnözı. Mert nemzet csak a bőnibe halhat bele. Veres Péter így mondta ezt nekünk 1940 elıtt a pesti egyetemen: Minden társadalom urbánus rétegében hal el…

- 139 -


Ad 117-117. Kultúra ügyben Gyb.-nek kell igazat adnom. Lehet, hogy a „kultúra” értelmezésében van némi eltérés. Hasonló eltérés már keletkezett a civilizáció értelmezésében is. Hiányolható H.B.-nál, ha bevezet egy fogalmat, az elején nem definiálja azt, így ez félreértésekre adhat okot.

118. Megkísérelték, hogy a történetbıl is egyetemes megértési kategóriát készítsenek, annak ellenére, hogy még sehol sem merült fel a gondolat, lehet-e az egész emberiségre kiterjedı közös turbát történetnek nevezni és ha lehet, érdemes-e. A történetnek nincsen szilárd pontja. Újabban sokan azt hitték, hogy ez a fejlıdés, viszont kiderült, hogy ez sületlenség. A történet több, mint szcientifikus fogalom. A történet a korrupt ember rossz lelkiismeretének emlékezete, amely nem engedi, hogy sötét tetteibıl bármit is elfelejtsen. Ezért a történet csak annyiban a tényleges terheken való könnyítés, hogy mindazt, ami megtörtént, természetesnek fogja fel. A világtörténetbıl azonban nem hagyható ki, hogy az a korrupt ember elfelejthetetlen bőnkatalógusa. Ad 118. A kultúra nem egyetemes megértési fogalom. Mért? Mi az egyetemes megértési fogalom? Mit takar ez a kifejezés? A történet sem egyetemes megértési fogalom. Mert a történet nem fejlıdés? Ha fejlıdés volna, akkor már egyetemes megértési fogalom lenne? Ha a kultúra folyamatos lenne, akkor már egyetemes megértési fogalom volna? A történet a megromlott ember romlástörténete, rossz lelkiismeretének emlékezete, elfelejthetetlen bőnkatalógus. Mintha az egyetemes megértési

- 140 -


fogalom csak a hagyomány és az alapállás lenne. Fogalom, amely magyarázat, kiút, megoldás. A jó, az üdvös fogalom, evangélium! Ad 118-118. A történelemben sok olyan adódott, hogy azt hihetnık: ez fejlıdés! A kommunizmus sok tisztességes embert is „magával rántott”, mert azt hitte fejlıdés. A német nép jelentıs része is azért állt Hitler oldalára, mert fejlıdést remélt. Az S. S.-katonák derékszíjába bele volt veretve, hogy „velünk az Isten”.

119. A történetnek csak emlékezete, így tanulsága van, de egyetlen lépést sem tud tenni elıre. A történet önmagának ellentmond, mert nem halad, hanem egy helyben forog. A görög hagyomány ezt az egyhelyben való körforgást trokhosz geneszeosznak mondja, a hindu szamszárának, Böhme Angstradnak nevezi. Az orosz gondolkozók apokalipszisnek értelmezik. Az alapállásról levált emberiségben a romlott lét megnyilatkozása. Ad 119. A történtnek elıre kellene lépnie, de nem tud. Hova? Merre? Hát az üdvösség felé. Mért nem tud? Mert levált az alapállásról. Ha nem vált volna le, mit csinálna? Ezt nem mondja el Hamvas soha. Vagy alig. Ad 119-119. A történet üdvözülése az Isten Országa lenne. De a történet nem az üdvözülés irányába lép. A történet nem tud hová lépni: matt!!! Sebaj, fel kell állítani a

- 141 -


bábukat és újra kell kezdeni. Kommunát kell csinálni, így kell a kísértésnek ellenállni.

120. Lehet beszélni gondolkodók, költık alapszavairól - nem több, mint egy, két, esetleg három vagy négy szóról -, amelyhez az összes többit odakötötték, és ha ezeket elveszik, az egésznek többé semmi értelme. A hagyományok is többnyire alapszavakon nyugszanak. Európa teljes egészében a görög-római,

- 142 -


vagyis az utolsó intakt és komplett hagyományból vett szavakból él. Ha a logosz szó nem lett volna, nem lett volna Európa. De ha elvennék az, ideát, a kozmoszt, kétezer évbıl alig maradna valami. A nemzeti nyelvek ezekbıl az univerzális szavakból élnek, és ha az ember valamit az egész világgal közölni akar, ezeket a szavakat használja. A görögség és az ıskor között azonban az elválasztó határ leomlott, az emberiség egysége idıben és térben megvalósulni készül, és az egyre tágabb szótár követelése egyre sürgetıbb. Életünk, gondolkozásunk, távlatunk a hagyományok nélkül nem érthetı többé. A hindu hagyomány az, ami a XX. század közepéig a leginkább asszimilálódott. A mőveltek a buddhizmust olvasták, széles körben a jógát és a szánkhját, de a Védantát alig. Egész sereg szóról illik tudni, és van, amelyet érteni is kötelezı. Létezésünk túlnıtt nyelvünkön, és bizonyos szavak nélkül saját életünkkel nem bírunk. Néhány ilyen szó: atman, májá, vidja, szamszára,dharma, brahman, ksátrija. A káldeus asztrológia asszimilálása egyetlen nemzedék alatt megtörtént. Az egyiptomi eredető alkímia körül nehézségek vannak. Pedig az ember egyéni és közösségi életének irányítása az alkímia gondolatai nélkül nem lehet megbízható. A kínai hagyomány mindkét ága - Lao-ce és Konfu-ce hagyománya - csaknem közismertnek tekinthetı. Így a buddhizmus is a hinajánával és a mahájánával. Az utóbbi években a Kabaláról is több alapvetı könyv jelent meg. A nagy forrásmővek még ismeretlenek. Irán felıl még alig tudnak valamit. A szufi és a mohamedán hagyomány sem került elıtérbe. A Kolumbusz elıtti Amerika hagyománya, a mexikói, a yucatani és a perui még az etnológia stádiumában van. Ad 120. Vannak alapszavak, melyek jellemzık gondolkodókra, kultúrákra, hagyományokra. Persze: van a tı (alapszó) s hajtás-inda-levél (többi szó). A hagyományok között van intakt-komplett, s van kevert és

- 143 -


nem-teljes. A görög-római hagyomány Európa utolsó intakt-komplett hagyománya, s ennek alapszavai: logosz, idea, kozmosz. A nemzeti nyelveken belül ezek mind megtalálhatók. Ezekkel kommunikálunk. Mi jelent, hogy a görögség és ıskor között az elválasztó határ leomlott? Azt, hogy tudjuk, mi volt az ıskorban? Én azt hiszem, hogy nemigen tudjuk; akkor sem, ha leomlott, akkor sem ha nem omlott le az a határ. Globalizálódunk s kell az egyre tágabb szótár. Szők réteg ismeri a felsorolt hindu szavakat. A káld asztrológia, az egyiptomi alkímia szavait még kevesebben. Lao-ce és Kon-fu-ce hagyományai közismertek volnának? A buddhizmus, hinajána, mahanája ugyanígy? De a nagy forrásmővek még ismeretlenek: Irán… szufi… a Kolumbusz elıtti Amerika hagyománya még etnológiai állapotban… Volt konyha-latin, van konyha-angol. Nem ez kell Hamvasnak… Hanem csak az, amibıl hagyományt és alapállást remél. Nem nyelvtudósnak születtünk. De embernek, aki ért az anyanyelvén, s akinek lefordítják a hagyományt, az alapállást. Igazán anyanyelvünkön tudunk érteni és szólni. Minden nípnek az ő nyelvín…(Új testamentum magyar nyelven, 154l) Ad 120-120. A szavak jelentését nem szabad lebecsülnünk, de azt hiszem H.B. túloz. Anya- nyelvén értı embernek tartom magam, s várom a hagyomány, az alapállás „lefordítását” olyan értı mőfordítóktól, mint H.B. és Gyb.

- 144 -


Köszönet az illusztráló szép rajzokért Kiss Gertrúdnak. ©Faragó Ferenc

- 145 -

Hamvas Béla Bulányi György Faragó Ferenc

Recommend Documents