MŰSZAKI KATONAI KÖZLÖNY a MHTT Műszaki Szakosztály és a ZMNE folyóirata XXI. évfolyam, különszám, 2011.december
ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM VÉDELMI IGAZGATÁS SZAK
A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében a
„Hallgatók a Tudomány Szolgálatában” Védelmi igazgatás szakos hallgatók I. országos tudományos konferenciája
Balázs László A kolontári vöröiszap-katasztrófa során alkalmazott keresési módszerek
Budapest, 2011. november 10. 192
„ …égő szemével épp ránézett a tájra és vörös sivatag maradt utána rettenetes erejével rohant vadul ahogyan börtönéből kiszabadult… ” /Részlet Kiss Virág – Vörös szörnyeteg című verséből /
193
Bevezető „Napjainkban
olyan
új
kihívásokkal
és
veszélyeztető
tényezőkkel
kell
szembenéznünk, amelyeknek rendkívül széles a skálája. A korábbi veszélyhelyzetek nem csak számukat és intenzitásukat, hanem jellegüket, pusztító hatásukat tekintve is átalakultak. Az ismert természeti katasztrófák (földrengések, árvizek, természeti tüzek stb.) mellett számos új veszélyeztető tényező is megjelent, mint például a veszélyes anyagok gyártása, tárolása, szállítása.”1 2010. október 4-én 12 óra 30 perckor átszakadt a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. (ismertebb nevén MAL) tulajdonában levő Ajkai Timföldgyár 15 hektár nagyságú vörösiszap-tároló medencéjének nyugati gátja. A közel 300×500 méteres tározóból lavinaszerűen kizúduló több, mint 700 000 köbméternyi erősen maró hatású iszapszerű anyag elöntötte Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely mélyebben fekvő területeit. A vörös színű, erősen lúgos hatású anyag közel 40 négyzetkilométeres területen terült szét. A katasztrófa tíz emberéletet követelt és több, mint 150 sérültet regisztráltak, felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozott a térségben. A katasztrófa rámutatott arra, hogy Magyarország a világon elfoglalt természetbeni elhelyezkedésének köszönhetően szerencsésnek mondható mivel nem fenyegetik a legszörnyűbb természeti csapások, földrengések, pusztító cunamik, de mégis a természet ereje, az emberi közreműködéssel ötvözve félelmetes dolgokra képes.
Mivel a katasztrófa kutatási-mentési munkálataiban részt vettem, így a igyekszem a történteket élethűen bemutatni.
VIZSGÁLVA
a
vörösiszap-katasztrófa
előzményeit,
ok-okozati
összefüggéseit,
KUTATVA a katasztrófa utáni mentési munkálatok irányítását és lefolyását, BEMUTATOM
az
ÖSSZEHASONLÍTVA
eltűnt a
személyek
nemzetközi
felkutatására segítségnyújtások
használt során
módszereket, tapasztaltakkal,
ELMEZEM a módszereket hatékonyságuk szerint, FELTÁROM szakmai szempontok alapján a hiányosságokat, KERESEM a megoldási javaslatokat, azzal a céllal, hogy a szakma fejlődni tudjon.
1
Dr. Hornyacsek 2011. 6. o.
194
Mivel a dolgozat olyan típusú katasztrófát dolgoz fel, melyre Magyarországon mindeddig nem volt példa, így a helyzet kezelése is új kihívások elé állította a mentésben, védekezésben résztvevő szakembereket. Nem célom véleményt, kritikát megfogalmazni a beavatkozás során alkalmazott technikákkal, erő-eszköz alkalmazással kapcsolatban, sokkal inkább CÉLKITŰZÉSEM, hogy nyugodt körülmények között elemezzem azt, hogy az alkalmazott technikák mindegyike megfelelt-e a helyszín adottságainak és hogy milyen egyéb módszerek alkalmazása lett volna célszerűbb.
1.számú kép: Légi felvétel a katasztrófa után /Forrás: www.index.hu/letöltés: 2010. október 5./
2.számú kép: A pusztítás eredménye /Forrás: www.index.hu/letöltés: 2010. október 5./
195
1.
Előzmények
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által 2005. szeptember 27-én és október 26-27-28-án végzett terepmunka nyomán elkészült egy tanulmány, „A Nemzeti Fejlesztési Terv szerepe az Ajkai kistérség fejlődésében” címmel, amelyben a következőképpen írták le a szakemberek a katasztrófa előtti helyzetet: „Az Ajkai kistérség területén hagyományosan jelentős a bányászati tevékenység. A térségben 130 évre visszatekintő szénbányászat az Ármin bánya bezárásával 2004-ben megszűnt. A térségben korábban működő homok-, kő-, illetve kavicsbányák helyén ma jelentős tájsebek, bányagödrök találhatók, amelyek rekultivációja szükséges. A térség jelentős felszín alatti karsztvízkészlettel rendelkezik, ennek mennyiségét és minőségét azonban a bányászat és a felszíni környezeti szennyezések egyaránt veszélyeztetik. Ajka és környékén jelentős mennyiségű salak, vörösiszap halmozódott fel, amely a technika fejlődésével új tevékenységek nyersanyaga lehet, addig azonban a környezeti potenciált rontja. Ajka térségében az ipari termelés hagyományosan meghatározó. A szén-, bauxit-, és mangánércbányászat, alumíniumkohászat, alumíniumfeldolgozás, elektronika fél évszázados, az üveggyártás évszázados hagyományokra tekint vissza. A térség munkavállalóinak jelentős része dolgozik az iparban. Jelenleg az ipari foglalkoztatás nagy része Ajkára korlátozódik.
3.számú kép: Tározó a katasztrófa előtt /Forrás: www.index.hu/letöltés: 2010. október 5./
Az Előzmények fejezet forrása: http://hu.wikipedia.org, www.kdtktvf.zoldhatosag.hu. A vörösiszapról bővebben fejezet forrása: http://www.alternativenergia.hu, Asztalos Lajos letöltés: 2010.december 1.
196
1.2.
A MAL Zrt. katasztrófavédelmi tervének kivonata
4.számú kép: Az iszaptározó elhelyezkedése Forrás: GoogleEarth, letöltés: 2011. október 5.
Katasztrófavédelmi terv kivonat forrása: Mal Zrt. katasztrófaterve
197
1.4.A vörösiszap hatásai A bőrre kerülve a vörös iszap pillanatok alatt feloldja a bőrt védő vékony zsírréteget, majd ezután a bőr rétegeit is. Ez erős égő, maró fájdalommal jár. A ruha tovább súlyosbítja a helyzetet, mert szivacsként felszívja a lúgot, és a bőrön tartja. Tovább súlyosbítja a marást azzal, hogy a mozgásnál dörzsöli a testet, és a megmart felületeket egyrészt ingerli, másrészt a lúg marásától elkocsonyásodott szöveteket letörli, amivel további friss szövetet nyújt a maró anyagnak. A körmök alatt, a hajlatokban, a sérülésekben a lúg megáll, és napok múlva is marja, pusztítja a szöveteket, napokkal a megmenekülés után is súlyos gyulladást okozva. A lúgnak olyan erős maró hatása van, hogy az üveget is megtámadja. Jelen esetben azonban, úgymond szerencsére, viszonylag kis töménysége és a rövid behatási idő miatt erről nincs szó. Az ekkora töménységű lúgnak a legtöbb anyag egy ideig ellenáll. A baj az, hogy az iszap ezt a hatásidőt elnyújtja. A tárgyakról a festéket lemarja, a vasat kikezdi, hatására rozsdázni kezd, az alumínium tárgyak viszont (utcai lámpák, táblák tartóoszlopai, a gépkocsik motorjának borítása) gyakorlatilag feloldódnak. Ez ott jelentős, ahol ezek a tárgyak a kisebb-nagyobb tavakban megállt vörös iszapban maradnak. Lúgtartalma miatt a földeken szétterült vörös iszap gyakorlatilag sterilizálja környezetét. A talajlakó mikroorganizmusok, rovarok, állatok ugyanúgy elpusztulnak, mint a gombák és a növények. A mikroorganizmusok hiánya miatt a talajban megszűnik a lebontás, a növények gyökérzetének legfinomabb részei pedig az oldódás áldozatául esnek, s emiatt a növények elpusztulnak. A pusztuló növények tömeges rothadása negatívan hat az élővilágra. Persze majd akkor, ha rothadnak. Legalább egy év szükséges, míg a helyzet nagyjából javul. Az iszap felszínét kikezdi, megbontja az erózió, a lúg reagál a levegő szén-dioxidjával, és nátrium-karbonáttá, sziksóvá alakul. Még így is lúgos marad, de nem annyira. Az alumínium és a nehézfémek nagy része, a sziksóval együtt többé-kevésbé megkötődik a talaj felső fél méterében. Hosszú évek esőzései ezeket lassan belemossák a talaj alsóbb rétegeibe, ahol részben megkötődnek, részben a talajvízben feloldódnak. Sűrűségük azonban ekkor már csak műszerekkel és a bulvársajtó pánikkeltő, felelőtlen riogatásával mérhető. Ahogy a mostani radioaktivitás, ami ugyan megvan, de olyan elenyésző, hogy egy zsák szuperfoszfát ehhez képest Csernobil
198
2.
A katasztrófa napja, a kutatás-mentés kezdete saját szemszögből
A katasztrófa bekövetkezését követően nem sokkal érkezett a hír nem hivatalos forrásból, hogy „egy bauxit bánya gátja átszakadt és valami folyik belőle”. Nem teljesen értettük az információt, így az alapítvány képviseletében a műszaki mentési csoport vezetője megkereste
a
Veszprém
Megyei
Katasztrófavédelmi
Igazgatóság
illetékes
Főosztályvezetőjét, valamint ezzel párhuzamosan a Veszprémi Tűzoltó Parancsnokság parancsnokát, de a kapott információk nem voltak meggyőzőek. Mivel az egyik autónk a katasztrófától nem messze állomásozott, így egyezetve a megyei katasztrófavédelemmel, a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat ügyelete azonnal elindította a helyszín irányába, arra alapozva, hogy legfeljebb visszafordítjuk, valamint azzal a célzattal, hogy hiteles információk birtokába juthassunk. Az idő múlásával egyre több olyan információ érkezet, melyek arra utaltak, hogy hosszan elhúzódó mentési és keresési munkálatokra lesz szükség a helyszínen, így az ügyelet készenlétre szólította fel a PMKMSZ 10 főjét, valamint ezzel párhuzamosan a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak is hivatalosan felajánlottuk eszközeinket szakembereinket. Rövid egyeztetést követően, mivel igényt tartottak a felajánlásra, így riasztásra került 2 gépjármű, 10 fő műszaki mentő, valamint a számos felszerelés. Mivel az anyag összetételéről még mindig nem érkezett biztos információ, valamint a tényleges események sem voltak ismertek, így az indulási folyamat lassan zajlott le. Egyeztetve a kárhelyszínen dolgozó hivatásos tűzoltókkal, a kapott információk alapján egyeztetésbe kezdtünk szakemberekkel, hogy az általunk használt védőfelszerelések használhatóak-e az elmondott anyaggal kapcsolatos munkavégzéskor. A kapott információk bőven tartalmaztak olyan beszámolókat, melyekben a beavatkozásban résztvevő tűzoltók égési sérüléseket szenvedtek, így úgy döntöttünk, hogy a legrosszabb körülményekre készülve kémiai hatásoknak ellenálló védőfelszerelésekkel, valamint a kutatáshoz és mentéshez elengedhetetlen eszközökkel indulunk el. Mindemellett a csapat fel volt készülve arra is, hogy 48 órán keresztül képes legyen dolgozni és ellátni önmagát, biztosítva azt az alapelvet, hogy ne legyünk a károkat szenvedett település, régió terhére. Telefonon számos hívást kaptunk út közben, hogy az anyag tulajdonságai még mindig nem teljesen ismertek, így óvatosságra és körültekintésre hívták fel a figyelmünket. Út közben néha olyan érzés fogott el minket, mint az igazi amerikai katasztrófa filmek részesei lennénk, mivel az autópályán, a városokban, minden tűzoltó, mentő, katona ugyanabban az irányba vonult. Vonulás közben közel 30 darabot számláló és katonai rendészet által felvezetett gépjármű oszloppal találkoztunk. 199
Mivel Kolontár volt megjelölve gyülekezési pontnak, így a mind a két autó ezt a helyszínt vette irányba. Közeledve a területhez érdekes jelenségre lettünk figyelmesek. A beavatkozásban résztvevő autókon kívül igazából senki sem haladt velünk egy irányba, valamint 2-3 kilométerre a Kolontártól, már a szembejövő sáv színe vörösre változott. Érdekes volt látni, hogy a média hatása milyen gyorsan terjesztette szét a hírt, mivel áthaladva a környező településeken, az emberek arcán lehetett látni, hogy tudják hova megyünk. Érdekes volt az is, hogy a vonulás közben a rádiókban hallgattuk a híreket és számos olyan információ ért el hozzánk, amit a helyszínen tartózkodó kollégáink merőben megcáfoltak, így elgondolkodtató, hogy mit gondolhatott azaz ember, aki csak az egyik oldalról kaptak a híreket. Utólag végiggondolva az eseményeket és visszaolvasva a kiadott híreket nagyon negatív teljesítményt nyújtott a média verseny. Mindenképpen ki kellett adni híreket, annak érdekében, hogy versenyben tudjanak maradni a média nagyhatalmak, de ez gyakran annak a rovására ment, hogy meg tudják őrizni a hiteles tájékoztatás alapelvét.
2.1.
Gátszakadás animált képekben
200
2.2.
Megérkezés a térségbe
Mivel meglehetősen nagy volt a káosz és a kapcsolati pontnak megadott személy nem tudta megmondani a megközelíthetőséggel kapcsolatos információkat, de Devecseren keresztüli megközelítést javasolt, így ismételten a helyszínen tartózkodó kollégánkhoz fordultunk, így jó döntésnek bizonyult az, hogy a helyszínre küldtük felderítés céljából. Elmondása alapján Kolontárt csak ajka felől lehet megközelíteni, mert a Devecser felé vezető 8-as főút városba bevezető részén is átfolyt az iszap. A könnyebb érthetőség érdekébe térképen szemléltetem a fent leírtakat.
1.számú ábra: Devecser, Kolontár, Ajka /Forrás: GoogleMap/
A kapott információk a pirossal, míg a szerzett információk a zöld jelzéssel lettek feltüntetve az alábbi térképen
2.számú ábra: útvonalak 201 /Forrás: saját/
Mindent összevetve a katasztrófát követő információ áramlás egyik hibájának a legjobb példája a velünk megtörtént eset. Ha a kapott információkat követjük, akkor minimum 35 perccel később érkezünk meg a helyszínre, mivel a vörös iszappal borított 8-as főúton próbáltuk volna megközelíteni a káresetet
3.számú ábra: útvonalak /Forrás: saját/
2.2.
Behajtás Kolontárra
Kolontárra érve már sötétedett, így csak az úton látható vöröses iszap árulkodott arról, hogy jó helyen járunk. A településre bevezető utat lezárta rendőrség, így csak engedéllyel lehetetett behajtani a településre. A főúton haladva rengeteg katona, rendőr, tűzoltó várakozott az út mentén. A találkozási és egyben az irányítási pontnak a polgármesteri hivatal volt megjelölve. Megérkezésünk után a szállító járműveink, valamint a helyszínen tartózkodó kollégánk a polgármesteri hivataltól nem túl messze, kb 150m-re talált helyet. A helyszínen ekkor tippelés alapján is több száz fős beavatkozó állomány, valamint média képviselő tartózkodott jól látható módon tanácstalan várakozó álláspontban. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az elsődleges életmentési fázis ekkorra már 202
befejeződött és az első beavatkozók már visszarendelésre kerültek, valamint a Riasztási és Segítségnyújtási Tervben szereplő és a kiemelt riasztásra érkező egységek is a helyszínre érkezetek. Mi Budapestről érkeztünk a helyszínre és hosszú idő telt el a katasztrófa megtörténtéhez képest. Ez így volt természetes, mivel a tűzoltóságok, mentőszolgálatok, rendőri erők és egyéb segítők, akik a helyszín közelében tartózkodta, ezek az emberek vettek részt a közvetlen életmentésben.
3.Eltűnt személyek keresése a katasztrófa helyszínén A Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat szolgálatvezetője Balázs László, megbízott csoportvezetője Balikó Károly, valamint helyismerettel rendelkező tagja Hirschl János a megyei katasztrófavédelem kijelölt emberével egyeztetett. Türelmet kért, mivel hamarosan várható volt egy eligazítás, egyeztetés, melyre várták a környezetvédelmi államtitkár urat és a környezetvédelmi hatóság szakembereit is. A megbeszélésen részt vettek a rendőrség, a katasztrófavédelem, a tűzoltóság szakemberei, valamint civil mentőszervezetként mi is. Az itt elhangzott témák és tények valódiságára, gyakorlatiasságára majd későbbiekben térünk ki. Ezen a megbeszélésen született meg a döntés, amely meghatározta a mentesítés első lépéseit, a lakóhelyükről kimenekítet emberek elhelyezését a további feladatok kiosztását. Közel 2 és fél órás egyeztetést követően kaptuk meg feladatunkat.
3.1.
Az első éjszaka
Az irányítás addigi információi alapján 4 eltűnt személyt tartott számon. Az eltűnésük körülményei tisztázatlanok voltak, így a keresésük is csak egyéni ötletek alapján volt kivitelezhető. A feladatunk az volt, hogy Kolontár legjobban sújtott részét vizsgáljuk át saját módszereinkkel. Ennek a területnek az elsődleges átvizsgálását már a tűzoltóság végrehajtotta, de akkor még a személyek mentése volt az elsődleges feladat, így érthető módon az alaposság és szisztematikusság nem volt kivitelezhető. A terület megközelítése problémákba ütközött, mivel a lezúduló iszap ledöntötte azt a hidat, mely összekötette Kolontár két részét. A nappali munkálatok és kiürítés ideje alatt a tűzoltóság egy kihúzós létrája hidalta át az utat a két part között, de mivel felszereléseink szállítása autóval volt megoldható, így másik utat kellett keresnünk. Mivel az Ajkai Tűzoltóság 1-es szere feladat nélkül volt az indulás pillanatában, így 3 autóval, valamint az Ajak 1-el közösen elindultunk a keresési helyszín irányába. Mivel Devecseren a Polgári védelem munkatársai további védőfelszereléseket osztottak, így 2 203
terepjárónk egy földúton közelítette meg Kolontár jelzett részét, míg a harmadik autónk, valamint a tűzoltók kerülő úton indultak el, érintve Devecsert. Első egységeink nem sokkal 22 óra után érkeztek meg az említett területre és kezdték meg kutatási munkálatokat. Az útvonal amelyen a terepjárókkal a helyszínre hajtottunk hihetetlen látvány nyújtott, mivel szántóföldeken, vasúti vonalon keresztül vitt az út, de minden egységes vörös színbe burkolózott. A fákról közel 2-3m magasságig minden levél és kisebb ág eltűnt, és jól látható volt a markáns vonal, hogy milyen erővel és hihetetlen tömeggel söpört végig a területen a vörösiszap néhány órával ezelőtt. Az „élmény” leginkább a cunamik és pusztító szökőárak utáni állapotokra emlékeztettek minket, annyi különbséggel, hogy az iszap ott hagyta mindenhol a névjegyét a területen. Az általunk használt út közvetlen környezetét kereső reflektorokkal pásztáztuk és a mellettünk elterülő szántóföldeken számtalan oda nem illő dolgot találtunk. Utunkat több alkalommal is meg kellett szakítani, mivel Kolontárról több mint egy kilométerre elsodródott autók roncsait vizsgáltuk át, attól félve, hogy ne ilyen állapotban és ilyen körülmények között találjuk meg az eltűnt személyeket.
4.számú ábra: kutatási terület /Forrás: saját/
Rövid 10-15 perces utazást követően érkeztünk meg a keresési terület szélére, ahol az útnál is furcsább látvány fogadott minket.
204
3.2
Felderítés
Mivel a kutatási terület viszonylag egyszerű volt, és további veszélyektől nem lehetett tartani– az addigi információink alapján tartani, így autóinkkal a főúton álltunk meg, mivel innen jól bevilágítható volt reflektorokkal a terület. Az elsődleges felderítésünk alapján a területen 2 házat kivéve stabil épületek maradtak a katasztrófa után, így az átvizsgálásuk sem rejtett különösebb veszélyeket az akkor még tisztázatlan hatású vörös iszapon kívül. Ennek megfelelően teljes ruházatban, mellig érő gumi csízmában, vegyi anyagoknak ellenálló kesztyűben, sisakban, pormaszkban, védőszemüvegben kezdtünk hozzá az alapos átvizsgáláshoz. Szisztematikusan a főút két oldalán haladtunk, 3 darab 3 fős csoportra osztva egységünket. A porták, kertrészek átvizsgálását követően következtek a házak belső terei. Összességében elmondható, hogy minden épületben a földrengésekhez hasonlóan a bútorok teljes átrendeződése volt megfigyelhető, így szobánként haladva, minden bútort megmozgatva haladtak a keresésben résztvevő csoportok. Az udvarokon több állat tetemet találtunk, és sajnos ismét bebizonyosodott, hogy a láncon való ebtartás követelte a legtöbb állat halálát, mivel esélyt sem kaptak a menekülésre. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy élő állatot is találtunk az egyik épület átvizsgálása közben. A kutya átvészelte a pusztító iszapömlést, méghozzá számunkra érthetetlen módon nem is szennyeződött be igazán a maró hatású iszappal. A kutatás eredményesen zajlott, ezt sajnos igazolta az is, hogy az egyik ház iszappal telített helységében a sűrű iszapot átkutatva ráleltünk az egyik eltűnt élettelen testére. Egy 13 hónapos kislány holtan került elő. Információink voltak az eltűnéséről, így a hozzátartozók útmutatása alapján négyzetméterenként vizsgáltuk át a megjelölt házrészt. A kislány halálával napokkal később nagyon sok bulvár újság is foglalkozott, így tudtuk meg, hogy Angyalkának hívták… A kutatási munkálatokat hajnali 3 órakor fejeztük be és ezt követően pihenés céljából visszavontuk az egységeinket Solymári állomáshelyünkre. Döntésünkben az is szerepet játszott, hogy tisztázatlanok voltak azok az információk, amelyek az eltűnt személyek számával és kilétével voltak kapcsolatosak. A mentési munkálatok, valamint az emberek riadtsága ilyenkor nagymértékben megnehezíti a valós információk megfelelő áramlását, így lelkünk mélyén bíztunk benne, hogy az eltűntnek hitt személyek közül néhányan már a hozzátartozóiknál töltik az éjszakát. 205
A katasztrófa másnapja – 2010.10.05. Erőink visszavonását követően reggel kaptuk a hírt, hogy összesen még 3 eltűnt személyt jelentettek a hozzátartozók, így a helyszínen tartózkodó erőkből verbuvált kereső egységek megkezdték az eltűnt személyek keresését a település épületei körül, mivel ezeket a részeket az éjszaka folyamán nem lehetett volna biztonsággal végrehajtani. A belső területek átvizsgálását követően az iszapáradat folyamát követve folytatták a keresést és így Kolontár és Devecser között dolgoztak egészen sötétedésig. A keresés nem vezetett eredményre. A keresést nehezítő körülmények között említendő, hogy a terület nehezen járható volt, mivel helyenként akár 2m vastag iszap fedte a házak közötti területeket, a portákat, a kerteket. Számos helyen az ár magával ragadta a csatornák, aknák fedeleit, így minden egyes lépést megelőzött egy „szurkálódó” mozzanat. A keresésben többnyire lelkes önkéntesek, valamint a Készenléti Rendőrség kivezényelt emberei vettek részt, így kevés tapasztalattal rendelkeztek ezen a szakterületen. Ez hatással volt a keresés dinamikájára és pontosságára is. Ezen a napon csak egy fővel vettünk részt a munkálatokban. A katasztrófa harmadik napja – 2010.10.06. Mivel az eltűnt személyek továbbra sem kerültek elő, így a kárfelszámolás vezetési törzse összehangolt keresés lebonyolítása mellett döntött, így az elmúlt napokban riasztott és igénybe vett egységek folytatták tovább a munkát, de sajnos eredménytelenül. A katasztrófa negyedik napja – 2010.10.07. A keresés tovább folytatódott és eközben kiterjedt a szántó földekre is, mivel az áradat kocsikat is több kilométerre sodort Kolontártól, így az emberi testek távolra kerülése is elképzelhető variáció volt. Ennek megfelelően kisebb létszámú egységekre osztódva közel 35 fő vett részt a keresésben. A Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat feladata ezen a napon a Kolontár mellett található halastó gátjának megbontása és iszappal szennyeződött vizének lecsapolása volt. Felvetődött az a variáció, hogy elképzelhető az is, hogy a tóban ragadtak meg a testek. A munkálatokhoz munkagépeket hívtunk segítségül. Ennek köszönhetően a munkálatokkal sötétedés előtt végeztünk, így a tó vízszintje lassú csökkenésbe kezdett.
206
A katasztrófa ötödik napja – 2010.10.08 A keresés folytatódott tovább, így a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat úgy határozott, hogy szlovák együttműködő partnerei segítségével egy különleges géppel kapcsolódik be a keresésbe. A Szlovákiából érkező speciális lánctalpas helyszínre érkezése megosztotta a szakma képviselőinek véleményét. A lánctalpas jármű segítségével hatalmas területeket tudtunk biztonsággal átvizsgálni. Ennek eredményeként egészen Devecserig eljutottak a keresésben résztvevő egységek. A keresés precizitása érdekébe bevetettük azt a GPS alapú rendszert, melyet arra fejlesztettünk ki, hogy a személykereséseken dokumentálhatóak legyenek az átkutatott területek.
5 .számú kép: Speciális járművek /Forrás: saját
207
5 .számú ábra: Nyomkövető rendszer /Forrás: saját
A technikai segítség meghozta a várt sikereket, így a három eltűntből 2 személyt megtaláltak a keresésben résztvevő egységek. A holttestek meglepő módon több, mint 3 kilométerre lettek meg az eltűnés helyszínétől. A 2 megtalált holttest egymástól 200m-re volt és modellezve a vörösiszap folyam sodorvonalát, megállapítható, hogy mind a két személy a fő sodorvonalban jutott el ilyen távolságra. Az egyik test az iszap felszínén, míg a másik az iszapban teljesen elmerülve került megtalálásra. A katasztrófa hatodik napja - 2010.10.09. Ezen a napon nem vettünk részt a keresésben., de eredménytelenül zárult. A katasztrófa hetedik napja - 2010.10.10. Ezen a napon egy összetettebb keresés kivitelezését rendelte el a kárhely-parancsnok, azzal a céllal, hogy a Devecser bejáratánál található kastélykert rekultivációját megkezdhessék. Ehhez biztosan kellett tudni, hogy a kerten belül nem található holttest. Így végül 41 fővel kezdtük meg a keresést a megjelölt területen. A keresésben a civil mentőszervezetek mellett helyi segítők, valamint a Magyar Vöröskereszt is bekapcsolódott. 208
4.Gondolatok a kutatás-mentéssel kapcsolatban Számos részén dolgoztunk már a világnak különböző katasztrófák utáni nemzetközi segítségnyújtásban, így a felmerülő gondolatok jelentős mértékben tükrözik az ott tapasztaltakat Ezek közül néhány: A nemzetközi és mindeddig a hazai gyakorlat szerint is mindaddig nem mondhatjuk ki senkiről, hogy halott, ameddig a testet meg nem találjuk és az orvos ki nem mondja, hogy elhunyt. Ezt a gondolatmentet követve szerencsésebb lett volna az eltűnt személyek keresését folytatni mindaddig, amíg bizonyosságot nyer a tény. hogy nincsenek életben. Számos olyan technika segíti napjainkban már a kutatásmentést végző szakemberek munkáját, melyekkel folytatni lehetett volna a szántó földek, mezők átvizsgálását. Mivel az ár több embert is magával ragadott és elsodort több kilométerre, így az eltűntekkel is történhetett mindez. Mivel volt olyan túlélő, aki közel 4 kilométert „utazott” mire a lába újra talajt ért, így halvány reménysugár volt arra, hogy más is túlélte a katasztrófát és valahol a szántóföldeken, vagy a bokrok között várja a segítséget. Megjegyzés: Szerencsére nem igazolódott be a feltevés, mivel minden elhunytnak fulladás okozta a halálát. A keresés irányítása napról-napra változott új és új tervekkel, melyek sokszor átfedésben voltak. Nehézkesen zajlott a kommunikáció mivel a régi tűzoltósági rádiós rendszer EDRre cserélésével a civil szervezetek kimaradtak a közös kommunikáció lehetőségből. A kolontári események rávilágítottak arra, hogy szükség van az egységes kommunikációs csatornákra, hogy hatékonyan működhessenek együtt a civil és hivatásos szervek. Veszélyes és kerülendő követni azt a példát, hogy olyan személyek is csatlakozhassanak a keresési feladatokhoz, akik nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal és tudással, mert csak hátráltatják a kutatási munkálatokat. Nem voltak felkészülve eszközileg a magyar civil mentőszervezetek egy ilyen jellegű katasztrófára, valamint nagyon veszélyes volt az, hogy anélkül kezdték meg
209
a mentést a hivatásosok és a civilek egyaránt, hogy pontosan tudták volna a vörösiszap ártalmait.
Irodalomjegyzék Internetes irodalom www.stop.hu/articles/article.php?id=942374 www.pecsistop.hu/articles/article.php?id=927904 http://www.vujsag.com/cikkek/velemenyunk-szerint/175-velemenyuenk-szerint-1evf-21-szam-/557a-gatszakadas-fontosabb-esemenyei-idorendben http://hu.wikipedia.org/wiki/Ajkai_v%C3%B6r%C3%B7siszap-katasztr%C3%B3fa Dr. Hornyacsek Júlia: A települési védelmi képességek a katasztrófa-kihívások tükrében, A települések katasztrófa-elhárítási feladatai, a végrehajtáshoz szükséges helyi védelmi képesség alapvető területei, azok kialakításának folyamata. „Biztonságunk érdekében” Oktatási- és Tanácsadó Tudományos Egyesület Budapest, 2011. ISBN: 978-963-08-2606-8 6. oldal http://gondola.hu/cikkek/78134 www.index.hu www.origo.hu www.katasztrofavedelem.hu http://www.alternativenergia.hu,
210
