MŰSZAKI KATONAI KÖZLÖNY a MHTT Műszaki Szakosztály és a ZMNE folyóirata XXI. évfolyam, különszám, 2011.december
ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM VÉDELMI IGAZGATÁS SZAK
A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében a
„Hallgatók a Tudomány Szolgálatában” Védelmi igazgatás szakos hallgatók I. országos tudományos konferenciája
Csák Andrea A biológiai fegyverek, a bioterrorizmus és a védekezés lehetőségei The biologiacal weapons, bioterrorism and control options
Budapest, 2011. november 10.
240
1. A BIOLÓGIAI FEGYVEREKRŐL ÁLTALÁBAN A biológiai fegyver a tömegpusztító fegyvereknek azon fajtája, amelyben mesterségesen, összetett hatásmechanizmus következtében, bizonyos lappangási idő után rendkívüli harcképtelenséget vagy nagymértékű pusztítást képes előidézni emberek, állatok és növények tekintetében is. A biológiai fegyverek alkalmazásuk során célterületre juttathatók aeroszol formában, rakétákkal, bombákkal, tüzérségi lövedékekkel vagy tárolóeszközökbe zárt, fertőzött és betegséghordozó rovarokkal, egyéb alacsonyabb rendű állatok hordozóként történő alkalmazásával. Két fő összetevője a biológiai harceszköz és a biológiai harcanyag. A harceszköz alkalmas a biológiai harcanyagot a célterületre juttatni.(légi, tüzérségi vagy mozgó eszközök) A biológiai harcanyag a fegyver hatóanyaga, amely a hatás bekövetkezéséért felelős mikrobiológiai ágensekből áll, ezen kívül tartalmaz még táp-, vivő-, állagstabilizátor -, maradék-, és szennyező anyagokat. Összetételüket tekintve lehetnek egyszerűek (egyféle kórokozót tartalmaz), összetettek (kórokozó és/vagy toxin) és kevertek (vegyi és biológiai harcanyagkeverék). Élettani hatásuk alapján lehetnek idegbénítók,általános hatásúak, hólyaghúzók, fojtók,ingerlők, pszichotikus hatásúak, növényzetpusztítók. Látható, hogy felhasználási területük és kombinálási lehetőségeik igen sokrétűek, különösen napjainkban, amikor az orvostudomány és a katonai kutatólaboratóriumok közös munkájuk során számunkra esetleg még ismeretlen organizmusokat fejlesztenek ki, amelyek ellen a védekezés (legalábbis a hétköznapi ember számára) szinte lehetetlen. Gondoljunk csak az elmúlt pár év nemzetközileg is tekintélyes járványaira. Nem mondható ki bizonyosan, hogy ezeket a vírusokat, baktériumokat esetleg mesterségesen fejlesztették ki, de az sem állítható, hogy csupán a vírusok egyszerű mutációjáról, a környezeti változásokhoz való alkalmazkodásáról lenne szó.
241
A biológiai fegyverek alkalmazásának jelei igen sokfélék lehetnek. Váratlanul megjelenő gázra, füstre vagy ködre mindenképpen fontos figyelmet fordítani, de előfordulhat, hogy valamilyen rovar vagy rágcsáló nagytömegű elterjedése vagy túlszaporodása jelzi a veszélyt. Nagy figyelemmel kell kísérni a fertőző betegségekre utaló jeleket vagy diverzió nyomait is. A biológiai fegyverekre jellemző, hogy általában magas halálozási aránnyal kell számolnia a fertőzött területért felelős katasztrófaelhárító és felszámoló csoportoknak. Ha esetleg nem halálos kimenetelű a fertőződés, mindenképpen hosszantartó gyógyulási idővel, idegrendszert vagy életfontosságú szerveket érintő betegségekkel kell számolni.
2. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS A biológiai
fegyverek
történelmét
tekintve
egészen
az
őskorig is
visszatekinthetünk, hiszen méreganyagokat tartalmazó bogyók nedvébe bemártott nyílhegyeket már akkor is alkalmaztak a vadászok főleg, ha nagyobb testű állatok elejtésével kellett számolniuk. Az ókori háborúk idején a leprás emberek hadi alkalmazásáról készültek feljegyzések, de közismert, hogy pestisben elhunyt személyek ruhadarabjait is képesek voltak eljuttatni az ellenséges területre akár ajándéktárgynak feltüntetve. Hatásos fegyver volt az ellenség tömeges harcképtelenné tételére az ivóvizek, kutak megfertőzése, amelyet emberi-állati tetemek elhelyezésével vagy egyszerűen fekáliával történő beszennyezéssel értek el. Később az emberek rájöttek arra, hogy ha az ivóvíz vagy az étel bűzt áraszt, valószínűleg jó esetben csak romlott, rossz esetben fertőzött valamilyen baktérium által. Ismeretes a Krím-félszigeten történt eset 1346-ban, amikor is a kipcsákok pestis által fertőződött lótetemeket dobáltak át hajítógéppel a tatárok tömeges elpusztítása céljából. A probléma nem is itt kezdődött. Mivel „sajnos” nem mindenki halt bele a fertőzésbe, így a túlélők szétterjesztették a pestist az egész mediterrán térségben. Innen már megállíthatatlannak tűnt a járvány. Amerikában is történtek hasonló esetek főként, amikor az indiánok (az egykori őslakosok) a hódítók útjába nem kerültek, és a földterületek megszerzése miatt minden 242
eszközzel azon voltak, hogy az indiánokat megtizedeljék. Ennek legegyszerűbb módját a „himlős” takarók adományozásában látták, és nem is tévedtek. Főként azért volt könnyű dolguk, mert az indiánok szervezete teljesen más betegségek elleni védekezésre volt felkészülve. A szándékos fertőzés tehát rövid időn belül elérte célját. Később az első világháború idején már eléggé szervezettnek mondható biológiai hadviselés folyt. Már-már versengésnek is mondható, felgyorsított kutatásokat szerveztek és bonyolítottak le titokban, melyek célja volt az egyes országok minél nagyobb hatásfokú, minél ellenállóbb vírusainak kitenyésztése. A semleges országok nagykövetségi épületeit használták kutatólaboratóriumnak, ahol lépfenét, takonykórt okozó baktériumokat tenyésztettek, hogy fertőzött állatokat szállítsanak az ellenséges országokba. A két világháború között még intenzívebb versengés folyt, hiszen felismerték, hogy a biológiai fegyverek előállítása sokkal költségkímélőbb, mint bármilyen más fegyverkezési projekt. A második világháborúban mind a franciák, mind a németek „felkészültek a biológiai hadviselésre, de konkrét bevetés nem történt, hiszen a Genfi egyezmény megkötötte a kezüket. Felkészülve egy esetleg támadásra ellencsapásként Nagy-Britannia lépfenével fertőzött Tehén-kekszet gyártott, melyet alacsony költséggel és rövid időn belül Németország legelőire el tudott volna juttatni. Ennek bizonyítéka volt, hogy az ebből kifejlesztett lépfene spórát terjesztő aerosol-bombát a Skóciához tartozó Gruinard szigeten le is dobták, amelyet csak 1986-ban sikerült a lépfenétől mentesíteni. Az 50-es évek után kissé háttérbe szorul a biológiai fegyverek fejlesztése, ugyanis a katonai és politikai vezetők jobban bíztak az időközben feltalált és a tökéletességig fejlesztett nukleáris bombák hatékonyságában. Ennek következménye volt, hogy sorban csatlakoztak az országok a biológiai fegyverek kutatását, fejlesztését és birtoklását tiltó egyezményhez, melyet 1973-ban a Szovjetunió is ratifikált. Az 1925-ös Genfi Egyezmény megtiltotta a "bakteriológiai" fegyverek elsőként való használatát. A tilalom nem terjedt ki a kutatás, fejlesztés, gyártás és felhalmozás korlátozására. A megtorlásként való alkalmazást is megengedte arra az esetre, ha az ellenség hasonló eszközzel támadna. Richard Nixon 1969-ben leállította az USA biofegyver programjait, majd nemzetközi tárgyalásokat kezdeményezett, hogy más hatalmakat is hasonló lépésre késztessen. Végül 1975-ben lépett hatályba a Biológiai- és Toxinfegyver Egyezmény (BTWC), melyet számos ország aláírt és ratifikált. Az egyezmény célja 243
a biológiai- és toxinfegyver kutatást, fejlesztést, gyártást, tárolást, kereskedelmet és alkalmazást egyaránt tiltani, valamint elérni a korábban felhalmozott készletek nyilvános bejelentését és megsemmisítését. Sajnos nem minden ország tartotta és tartja be a játékszabályokat, hiszen Irak 1975 környékén kezdett komolyabban biológiai és toxin fegyverek gyártásához és ezt fel is gyorsította 1985-től. Kísérletezett rákkeltő anyagok fejlesztésével, fegyverré alakította a butolinum-toxint és az aflatoxint. A 92-es öbölháború során ezeket elő is készítették bevetésre. A bevetésre nem került sor és a háború befejezése után is még sokáig rejtegették, de végül megsemmisítésre kerültek. A tokiói metróban 1995-ben az Aum Shinrikyo szekta által elkövetett támadás, amelyben szarin gázt használtak mélyen felkavaró példája maradt annak, hogy a terrorista csoportok képesek vegyi, és akár biológiai, nukleáris és radiológiai fegyverek kifejlesztésére és alkalmazására. Az Afganisztánban megszerzett al-Kaida-dokumentumok és más, NATO kormányok által szerzett információk arra mutatnak, hogy a terroristák még kezdetleges, de fejlődő képességgel rendelkeznek a tömegpusztító fegyverek jövőbeli támadások során történő felhasználására. Valóban, bizonyítékot találtak egy cianid vegyületeket használó kísérleti programra, valamint mustárgáz, szarin és VX ideggáz hatóanyagok előállítására irányuló kezdetleges eljárások kifejlesztésére. Európában már számos, kis léptékű, az al-Kaidával összefüggésbe hozott csoportok által tervezett mérgezőanyag-támadást hiúsítottak meg, és aggodalmak vannak a terroristák azon óhaja miatt, hogy radiológiai szórásos támadást hajtsanak végre Észak-Amerikában. A szaklapokban is találunk arra utalásokat, hogy komoly problémával nézünk szembe: „Számos ország a biztonság tekintetében a terrorizmust és a tömegpusztító
fegyverek
terjedésének
megakadályozását
jelölte
meg
prioritásként,..” ( Dr. Hornyacsek J. –Veres Viktória, 2007) A biofegyverek nem szelektálnak, tömegeket pusztítanak korra, nemre, fajra, vallásra való tekintet nélkül!!!
244
1.sz. fotó Az Agent Orange (Vietnami háború ) biológiai fegyver áldozatai ( forrás: www.metropol.hu ( letöltés 2010.10.04.)
3. A BIOLÓGIAI FEGYVEREK OSZTÁLYOZÁSA Hatáserősségük alapján történő osztályozás:
Járványt okozó
Járványt nem okozó
Inkapacitív
influenza; adenovírusok; Q-láz.
trichotecen; enterotoxin.
Letális
P. pestis; poxvirus hominis; ebola; Marburg vírusok.
B. antracis; botulinotoxin újvilági Hantavírusok.
1 sz. ábra: A biológiai harcanyagok felosztása (Forrás: Dr. Faludi Gábor, Dr Rókusz László:A biológiai fegyver, Magyar Honvédség Egészségügyi Csoportfőnökség kiadványa, 2003.21. oldal)
245
A táblázatban felsorolt vírusok, mint biológiai fegyver felhasználhatók: Crimean-Congo hemorrhagiás
Marburg vírus
láz vírus
Rift Valley vírus
Chickungunya vírus
Kullancs encephalitis vírus
Eastern encephalitis vírus
Poxvírus hominis
Ebola vírus
Venezuelai enchephalitis vírus
Hantavírusok
Western encephalitis vírus
Japán B encephalitis vírus
Sárgaláz vírus
Machupo vírus
Junin vírus
Marburg vírus
Lassa vírus
2.sz. fotó Ebola vírus elektronmikroszkópos felvételen (forrás:www.genengnews.com( letöltés 2010.10.04.)
246
Baktériumok: Bacilus anthracis Brucella Chlamydia psittaci Clostrudium botulinum
Francisella tularensis Pseudomonas mallei Yersinia pestis Pseudomonas pseudomallei
3. sz. fotó Yersinia pestis elektronmikroszkópos felvételen (Forrás:www.shutterstock.com( letöltés 2010.10.04.)
Rickettsiák: kisméretű baktériumok, amelyek tífuszt, Sziklás-hegységi foltos lázat,tstutsugamushi lázat okozhat.
Coxiella burnetti
Rickettsia prowazekii
Rickettsia rickettsii
4. sz. fotó Rickettsia prowazakii elektronmikroszkópos felvétele (Forrás:www. millennium-ark.net ( letöltve 2010.10.04.)
247
Gomba: Histoplasma capsulatum
5.sz.fotó
Histoplasma capsulatum felvételen (Forrás: www.vet.uga.edu( letöltve 2010.10.04.)
Toxinok: Abrin (A.precatorius) Botulinum toxin (Clostridium botulinum) Clostridium perfringens toxin Diphteria toxin Cyanginosins (Microcystins) Enterotoxin (Staphilococcus aureus) Neurotoxin (Shigella dysenteriae)
Ricin (Ricinus communis) Saxitoxin (Ganyaulax catanella) Shigatoxin Tetanus toxin Tetrodotoxin Tricnothecene (Mycotoxinok) Verrucologen
Állatok elleni biológiai harcanyag előállítására alkalmas betegségek (ágensek): -Száj és körömfájás vírusa -keleti marhavész, -baromfi-pestis stb. Növények elleni biológiai harcanyag előállítására alkalmas betegségek (ágensek): -dohánymozaik vírus -cukorrépa csúcs fodrosodás -rizsvész -gabonavész, stb. Ezeknek a harcanyagoknak a bevetésekor a cél a lakosság élelmiszerutánpótlásának megakadályozása, éhínség kialakulása,illetve pszichés elbizonytalanítás.
248
4. A BIOTERRORIZMUS ÉS A TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK KAPCSOLATA A bioterrorizmus röviden a tömegpusztító fegyverek felhasználása az áldozatok számának növelése érdekében. A kaliforniai Monterey Intézet 1999-ben összegyűjtötte az 1990-1998 között elkövetett terrorcselekményeket, amelyekből 33 bizonyosan biológiai fegyver felhasználásával lett végrehajtva. A fontosabb állomásoknak” tekinthető cselekmények: Szervezet
Weather Underground
A.R.I.S.E.
Vörös Hadsereg frakció
Dátum
Cél
1970
amerikai nagyvárosok vízellátó rendszerek életének megbénítása szennyezésével
1972
A meggyengült emberi faj létszámának csökkentése, drogkultúra terjesztése
8 kórokozó ( ezek között hastífusz, vérhas, diftéria, gennyes agyhártyagyulladás) terjesztése
1980
Baloldali német terroristák politikusok elleni merényletet terveztek végrehajtani
Botulinotoxin felhasználása
Vezetőjük kiutasítása miatt bosszút állni
Salmonella typhimurummal történő szándékos ételfertőzés Ricin felhasználása(az FBI meghiúsította)
Rajneeshee Cult (Indiai vallási szekta)
1984
Minnesota Patriot Council
1991
Politikusok elleni merénylet végrehajtása
Aum Sinrikjó
1995
Vegyi és biológiai eszközök bevetése
1998
A fehér faji felsőbbrendűség védelme.
Larry Wayne Harris
Eszköz
249
Botulinotoxin Ebola vírusfegyverré alakítására kísérletek Pestisbomba előállítása és bevetése Irakban. Letartóztatták, de szabadulása után anthraxtartalmú nyersanyag birtoklásáért ismét őrizetbe vették.
Ám a bioterrorizmus nem feltétlenül a katonai célra kiválasztott biológiai fegyvereket
alkalmazza,
hanem
annál
primitívebb
eszközök
és
anyagok
felhasználásával is elrettentő hatást lehet elérni. Legyen az egy Hepatitis-el vagy HIV vírussal fertőzött tű vagy szándékos szexuális kontaktus létrehozása abban a biztos tudatban, hogy a fertőzést továbbítja a partnernek. Az USA-ban 2000-ben A CDC ( Center of Diseases and Prevention - Amerikai Járványügyi és Prevenciós Központ) kockázatbecslést végzett,amelynek alapja volt a vegyi és biológiai fegyverek osztályba sorolása veszélyességüket tekintve. Figyelembe vették az ellenük való védekezési lehetőségeket annak pénzügyi vonatkozásaival, valamint a rendelkezésre álló eszközkészletet. A listát a mai is nagy riadalmat keltő anthrax levélbombák vezetik. A táblázat alapján is egyértelmű, hogy a bioterrorizmus nem csupán katonai vonalon megjelenő probléma, hanem már a nemzetbiztonsági védelem hatáskörébe tartozik. Ez egy globális fenyegetettség, amelyre jellemző, hogy a védekezést megnehezíti a biológiai fegyver láthatatlansága, hiszen szabad szemmel nem látható, sokszor színtelen, szagtalan fegyverről van szó, amelynek jelenléte már csak a hatásmechanizmus bekövetkezés után érzékelhető. A bioterrorizmus terjedését elősegíti, hogy a biológiai fegyverek felhasználása olcsó, helytakarékos, szállításuk könnyen megoldható és a határokon átcsempészhető. A kiszabadulásuk után azonban nem lokalizálhatóak, terjedésük és hatástávolságuk nem határozható meg annyira pontosan, mint pl. egy bomba célba juttatásakor. Éppen ezért alkalmazásukkor sok rizikófaktorral kell számolni. A biológiai fegyver nem válogatja meg áldozatait, az egész társadalomra nézve veszélyt jelent, éppen ezért sokkal szélesebb probléma. Nem csak a katonákat kell felkészíteni fizikailag és lélektanilag, hanem az egész társadalmat, hiszen mindenkit érintő, mindenre kiterjedő és mindent befolyásoló alapproblémáról beszélünk.
5. A BIOTERRORIZMUS ALKALMAZÁSA ÉS A VÉDEKEZÉSI LEHETŐSÉGEK A biológiai fegyverek elleni védekezésnél fő szempontnak kell tekinteni, hogy milyen jellegű bio-hadműveletet hajtanak végre ellenünk.
250
A biológiai hadművelet egy meghatározott - katonai cél elérése érdekében, biológiai fegyver alkalmazásával - végrehajtott katonai cselekmény. Alkalmazását tekintve lehet nyílt vagy rejtett. A nyílt alkalmazásnál a már folyamatban lévő harctevékenységet bővítik ki a biológiai fegyverek alkalmazásával, a rejtett bevetésnél szabotázs eszközként alkalmazzák diverziós támadást végrehajtva.(ételfertőzés, szennyezett röplap vagy gyermekjáték). Az nyílt egyedi alkalmazás a biológiai csapás, melynek leghatékonyabb formája a vonaltámadás. Ebben az esetben légi eszköz felhasználásával a szélirányra merőlegesen juttatják a célterület fölé a harcanyagot, így az hosszúkás felhőpárnát képez csapdába ejtve embert, növényt, állatot. Az alkalmazás lehet biológiai vektorszórás, amely fertőzött legyek, bolhák, szúnyogok, rágcsálók nagy mennyiségben történő rászabadítása a célterületre. A rejtett biológiai csapás kedvelt módszere az ivóvíz, a szellőzők, a táplálék, megfertőzése,
vagy
középületekben
és
közlekedési
eszközökön
tömeges
megbetegedést okozó kórokozók kiszabadítása. A rejtett biológiai támadást nagyon nehéz elkülöníteni egy spontán kirobbanó járványtól, de a kórokozóknak vannak olyan tulajdonságai, amelyek segítségével ez a mérlegelés megkönnyíthető. Ha sok, hasonló tüneteket produkáló beteg jelentkezik, de a kezelések ellenére sok a halálos kimenetelű, illetve az alkalmazott terápia sikertelen, megerősíti a gyanút, hogy nem egy szokványos természetesen terjedő járványról van szó. Ha rendellenes a kor- és a területi megoszlás, ha sorozatos állatelhullásokról jelentenek, illetve ismeretlen rovarok megjelenése észlelhető, biztosak lehetünk benne, hogy biológiai csapás áldozatai vagyunk. Természetesen a pontos laboratóriumi azonosítás elengedhetetlenül szükséges. Fontos tényező, hogy ebben az esetben az egészségügyi szakállomány ugyanolyan érintett, mint a lakosság bármely más egyéne, így a betegek ellátása is akadályoztatott. Egy esetleges terrorakció nagy veszélye, hogy a legtöbb esetben nem is tudatosulna egy speciális kórokozó jelenléte. Legtöbbjük ugyanis kezdetben csak influenzaszerű tüneteket okoz, s az emberek többsége nem fordulna orvoshoz. Ez ideális lehetőséget teremtene a kórokozók gyors terjedéséhez. A vészhelyzetet csak akkor rendelnék el, amikor az első rendellenes haláleseteket észlelnék. Ekkor jönne az újabb nagy gond: az emberek tömegesen igényelnék a megelőző oltásokat, amire még az USA sincs felkészülve. Az országban jelenleg csak 251
néhány milliónyi fekete himlő elleni védőoltás létezik, s Henderson szerint az egész lakosság számára elegendő mennyiség előállítása kb. 36 hónapba telne. A kutató becslései szerint ugyanakkor mindössze 100 ember megfertőzése néhány héten belül az egész országban elterjeszthetné a betegséget. Biológiai fegyverként több tucatnyi különböző kórokozó jöhetne szóba. Az Egyesült Államok elleni eddigi egyetlen sikeres biológiai terrortámadást amelyről elkövetéskor nem is derült ki, miről volt szó tulajdonképpen - 1984-ben követték el
Bhagwan
Shree Rajneesh
indiai születésű
terrorista követői.
Szalmonellával fertőztek meg egy salátabárt, aminek következtében 751 ember betegedett meg. A fekete himlő vagy a lépfene alkalmazását nem lehetne ennyivel megúszni. Látható tehát, hogy a védekezés nem egyszerű. Nagyon összetett, fegyelmezett, előkészített, szakképzettséget megkívánó mechanizmusról van szó, amelyben mindennek tökéletesen kell működni ahhoz, hogy a teljes megsemmisülés ne következzen be. A védelem alapelvei az elkerülés, felkészülés és a mentesítés. Az elkerülés esete, amikor be sem követezik a csapás, ennek eszköze pedig diplomáciai és politikai rugalmasságot feltételez. Az I. világháborúban bekövetkező vegyi támadások adtak arra okot, hogy 1925. június 17-én aláírásra kerüljön a Genfi jegyzőkönyv, amely a nemzetközi jog alkalmazásával próbálta elejét venni a biofegyverek alkalmazásának. Sajnos ez az egyezmény nem tiltotta ezen anyagok kutatási célra való felhasználást, raktározását, a velük kapcsolatos kereskedelmi tevékenységet. Így sajnos a biofegyverek fejlesztése tovább folyt. A Biológiai és Toxinfegyver Egyezmény ( BWTC) megszületését ( 1972 )a II. világháború
alatt
bekövetkezett
vegyi
és
nukleáris
fegyverek
alkalmazása
eredményezte. Ebben az egyezményben már nem csak az alkalmazás, hanem a gyártás, tárolás, beszerzés tiltására is kitértek. A NATO Többnemzetiségű CBRN Védelmi Zászlóaljának támogatására a Szövetség fegyverzetekkel foglalkozó közössége fejleszti azokat a képességeket, amelyekkel a CBRN hatóanyagok kibocsátása által előidézett veszélyek felderíthetők, kivédhetők és kezelhetők. A Szövetségesek dokumentum-tervezeteket készítenek, amelyek közös doktrínát, eljárásokat és eszköz-szabványokat határoznak 252
meg az ilyen fegyverek elleni védelemhez és a támadás utáni mentesítéshez. Valamint a Szövetség kifejlesztett egy víz alapú mentesítő anyagot, amelyet jelenleg a NATO nemzetek tesztelnek. Kutatás folyik olyan technológiák kifejlesztésére is, amelyek az ilyen halálos anyagok távolból történő érzékelésére használhatók. Ezen kívül a tervek szerint tovább dolgoznak majd azokon a képességeken, amelyekkel az ilyen fegyverek elháríthatók, ha azokkal a harc színterén találkoznak. A védelem második alapleve a felkészülés. A kockázatkezelés, a készültség és az esetlegesen kialakult problémahelyzetben a legjobb opció kiválasztása megkönnyíti a katasztrófakezelést és lehetőséget ad a végső csapás elkerülésére,amely konkrétan belpolitikai dimenzióban valósítható meg. Fontos a társszervek szoros együttműködése, a lakosságfelkészítés kiemelten kezelése és az időszakos és rendszeres gyakorlatok végrehajtása. A katasztrófavédelmi rendszer és annak működtetésének átalakítása jelenleg folyamatban van, és ennek újrafogalmazása után válik majd lehetővé a társszervek feladatának konkretizálása, illetve a lakosság felkészítése és bevonása a védekezési feladatokba. A védelem harmadik alapelve a mentesítés, amely irányát tekintve lehet személyi vagy technikai, terjedelmét tekintve részleges vagy teljes. A biovédelem integráns része, amely csíraapasztó és fertőtlenítő eljárás együttes alkalmazása. Együttműködve a vegyivédelmi szolgálatokkal megvédi az egészséges állományt, de kiterjed a sebesültekre is, megelőzi a szétszóródást és a betegség továbbterjedését országosan és nemzetközileg is. A feladatok csoportosításánál külön kell választanunk a civil és a katonai feladatokat. Az általános biovédelem alapjai: Civil feladatkör
Katonai feladatkör
Diplomácia
Vegyivédelem:
(államok nemzetközi kapcsolatainak
-
korai detekció
ápolása)
-
fizikai védelem
253
( bőr és légzés) mentesítés(dekontamináció)
Nemzetközi jog : az államok közötti kapcsolatok
rendezését
szolgáló
Katonai egészségügy: egészségügyi és járványügyi
-
szabályrendszer)
felderítés -
mintavétel és szállítás
-
mentesítés
-
vérkontroll
-
epidemológiai riasztási rendszer
-
laboratóriumi diagnosztizálás
-
profilaxis(megelőző orvosi biztosítás)
-
izolálás (elkülönítés)
-
terápia
Hírszerzés: (az állam külső és belső védelmét biztosító intézményrendszer hajtja végre) Egy esetleges biológiai csapás esetén a komplex védelem érdekében a CDC által megfogalmazott alapelvek a következők:
1.Epidemológiai szolgálatok megerősítése 2.Diagnosztikai laboratóriumok ellátása 3.Gyors és pontos információs kapcsolati rendszer 4.Az egészségügyi személyzet folyamatos és szakszerű felkészítése 5.Oktatási tájékoztatóanyagok biztosítása a társadalom részére 6.Gyorsreagálású készletek kialakítása egy esetleges csapás esetére 7.A megfigyelő és ellenőrző elemek megerősítése és fejlesztése 8.Az új antibiotikumok és antivirális szerek kutatásának támogatása 254
Látható az alábbi felsorolásból, hogy a biovédelem nagyon összetett, harmonikus együttműködést feltételező folyamat, amelyhez sok szakterület nagyon jól képzett szakállománya szükséges. De az emberi erőforrásokon kívül sajnos gazdasági vonatkozásai sem elhanyagolhatók. Elmondhatjuk, hogy a tömegellátás feltételei nem adottak, és a politikai változások, a gazdasági recesszió valamint a mai világunkra jellemző társadalmi apátia megnehezíti a potitív fejlődést, de jó hír, hogy a változtatásra való igény már érezhető. Napjainkban rengeteget hallunk, és olvashatunk a terrorizmusról. Szinte nincs is olyan ember, akit ha megkérdeznénk, ne tudna néhány dolgot megemlíteni a témával kapcsolatban. Mégis a probléma, amivel szembe kell néznünk igen összetett. Más-más megközelítésből foglalkozik vele a rendőrség, a honvédség, a polgári védelem, a titkosszolgálatok, a katasztrófavédelem, stb. Önmagában is mindegyik szervezet megteszi a megfelelő lépéseket a védelem kiépítéséért, de igazán hatékony akkor lenne a folyamat, ha az egymás közötti kommunikáció, illetve az elméleti és gyakorlati munka még mélyebbé válna. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert a 2001. szeptember 11-i merényletek is nagyban köszönhetőek voltak a szervezetek közti nem megfelelő kommunikációnak. A biztonságpolitika széles spektrumban vizsgálja a kérdést. Nagy hangsúlyt fektet az elméletre, tanulmányozva a kiváltó okokat, következményeket, stratégiát dolgoz ki a jövőre vonatkozóan, és célja, hogy megakadályozza a terrorista támadásokat. De nemcsak erről van szó! A megelőzés és a védelem gyakorlati megvalósításában is nagy szerepet játszik a biztonságpolitika, ugyanakkor fel kell készülni azokra az esetekre is, mikor már kialakult a veszélyhelyzet, és az elhárításra, a katasztrófahelyzet kezelésére kell koncentrálni. A
katasztrófavédelemnek
konkrét
feladatokat
kell
végrehajtania
terrortámadás esetén: a veszélyeztetett lakosság riasztása, kitelepítésük és elhelyezésük biztonságos helyen, kimenekítés során a védőeszközök biztosítása, használata, biztonsági rendszabályok bevezetése, közreműködés a mentésben, a károk
felszámolásában
és
255
az
elsősegélynyújtásban.
Magyarországon a bioterrorizmus nem jelent egyelőre veszélyt, de fel kell készülni minden eshetőségre, résen kell lenni, hiszen egyetlen állam sem hiheti azt, hogy teljes biztonságban van, és nem fordulhat elő a területén, vagy területén kívüli, állampolgárai ellen elkövetett terrorcselekmény.
6. H1N1 VÍRUS: NAPJAINK FENYEGETETTSÉGE A H1N1 az A típusú influenzavírus egyik altípusa, az emberi influenza leggyakoribb okozója. Egyes törzsei az emberi populációkban is külső behatás nélkül jelenlévők (endemikusak), ezek okozzák az influenzaszerű megbetegedések és a szezonális influenza kis részét. Vannak sertésekben (sertésinfluenza) és madarakban (madárinfluenza) endemikus H1N1 törzsek is. A Magyar Immunológiai Társaság tájékoztatása szerint a korábbi, „szezonális” influenza törzseknél az új vírus szaporodóképesebb, nem csak a tüdő, de a bél nyálkahártyáját is károsítja és hosszabb ideig van jelen a szervezetben, így tovább fertőzőképes. Bár a vírus okozta betegség halálozási rátája alacsony, a vírus veszélyes,
súlyos
Veszélyeztetettek
szövődményeket a
gyenge
alakíthat
ki
immunrendszerűek,
várandós mint
a
kismamáknál. csecsemők,
és
veszélyeztetettebbek azok a fiatalok, akiknek szervezete még nem találkozhatott hasonló vírussal.
256
( Az adatokat a MH HEK Közegészségügyi Intézet adta meg )
A H1N1 influenza altípus nevében a „H” a hemagglutinin proteinre, az „N” a neuraminidáz proteinre utal. Számos különböző törzzsé mutálódott, köztük a spanyolnátha vírusa, enyhe emberi influenzák vírusai, járványos sertésinfluenza törzsek és a madarakban talált különböző törzsek. Ezek közül a spanyolnátha 50100 millió ember életét követelte. Az influenzát okozó H1N1 törzsek általában alacsony patogenitásúak. A 2009-ben megjelent új vírus azonban az esetek egy részében az influenzánál megszokottnál súlyosabb megbetegedést okozhat. 2009 volt az első olyan év, amikor a 21-39. hét között, a nyári időszakban is működött klinikai és virológiai adatgyűjtés az ún. interszezonális influenza keretén belül. Az áprilisban megjelent pandémiás vírus terjedésének megfelelően az Egészségügyi Világszervezet a pandémiás riasztás fázisát a négyesről ötös, majd hatos fokozatúra emelte. A WHO és az ECDC javaslatára folytatták a klinikai és virológiai adatgyűjtést. 2009. 40. hetétől megkezdődött a 2009/2010. évi influenza szezon, amelynek során kb. 1400 orvos szolgáltatott adatot az influenzaszerű megbetegedések heti számáról, és közülük 168 orvos küld rendszeresen légúti mintát az OEK Légúti vírus osztályára.
Halálos esetek megoszlása EU szinten:
( Forrás: MH HEK Közegészségügyi Intézet jelentése)
257
A pandémiás influenza vírus okozta megbetegedések területi megoszlása világviszonylatban azt mutatja, hogy a vírus szinte valamennyi földrajzi régióban jelen van. 2009 áprilisában a H1N1 egyik változata halálos áldozatokkal járó megbetegedéseket okozott Mexikóban. A kór átterjedt az Egyesült Államokra, majd más kontinensekre is, köztük Európára. A WHO adatai szerint a laboratóriumi vizsgálatokkal megemlített esetek száma negyven országban 8829 volt és hetvennégyen haltak meg, a H1N1 miatt többségük Mexikóban. Tekintettel a vírus gyors terjedésére és a lakosság körében tapasztalt csekély mértékű védettségre, a pandémiás influenza nagy számú megbetegedést okozott, valamint kiszámíthatatlan volt a szezonális influenza vírussal való kombinációjának a hatása. Ma már lecsengeni látszik a H1N1 influenza vírussal kapcsolatos világot érintő probléma és az esetlegesen újrainduló fertőzés terjedésének csökkentése közös érdek, ezért mindenki számára követendő az alapvető higiénés szabályok betartása, illetve az oltás felvétele. Nem kis feladat a biológiai fegyverek elleni védelem, hiszen egy folyamatosan fejlődő, napi szinten változó veszélyforrás elleni küzdelem jelent, amelyhez nemzetközi összefogás, okos diplomácia és állandóan fejlesztett szaktudás szükséges. Mindezek nélkül képtelenség végrehajtani. Úgy gondolom, hogy komolyabb probléma ez napjainkban, mint amennyi figyelmet szentelünk rá. Elbagatelizáljuk a tényeket, de csak addig, amíg be nem következik a katasztrófa. Előbb-utóbb kiderül, hogy mit is söpörtünk a szőnyeg alá, amely az egész világ lába alatt terül el.
FOGALOMTÁR Detekció: biológiai csapás korai kimutatása biztosítva ezzel a szükséges védelmi intézkedésekhez szükséges időt Fizikai védelem: egyéni és kollektív védelmi eszközök használata a harcképesség megőrzése érdekében Mentesítés: fertőtlenítő eljárások alkalmazása Járványügyi felderítés:gyors és szakképzett állomány azonnali reagálása a lakossági bejelentésekre, a járványok folyamatos monitorizációja
258
Mintavétel,szállítás:biológiai
laborokban
megvizsgálják
a
fellelt
vírusokat,baktériumokat és izoláltan tárolják Mentesítés: fertőtlenítő eljárások alkalmazása a vegyivédelemmel együttműködve Vérkontroll: az előzetesen levett minta összevetése a kezelés utáni
mintával
(eredményes-e a terápia) epidemológiai riasztási rendszer: bioterrorizmusra alkalmas veszélyes kórokozók mintavételezése, járványügyi-, mikrobiológiai vizsgálatát elvégzi,és a szükséges intézkedéseket megteszi profilaxis: Aktív védettség kialakítása védőoltásokkal vagy előre
elkészített
ellenanyagok bevitele a szervezetbe izolálás:Elkülönítés, melynek legszigorúbb formája a karantén a járvány széthordásának a megakadályozására terápia:A betegséget megszüntető, tünetmentességhez vezető gyógyító eljárásmód, melynek segítségével az eredeti vagy ahhoz nagyon hasonló állapot visszaállítható Inkapacitív biológiai harcanyag (i BHA): rövid lappangási (inkubációs) idejű, hosszabb-rövidebb időtartamú harcképtelenséget okoz. Letális biológiai harcanyag (l BHA): legalább 10%-os halálozást, vagy kiterjedten súlyos megbetegedést okoz.
Felhasznált irodalom: Alibek K. HANDELMAN S.:Biohalál, Armadia Kiadó, Bp, 2002 EWALD P.W.: Járványok kora, Vince Kiadó, Bp, 2002 Dr. FALUDI Gábor,Dr. Rókusz László: A biológiai fegyver, MH Egészségügyi Csoportfőnökség Kiadványa 2003 Dr. FALUDI Gábor: A bioterrorizmus, Bolyai Szemle 4, 133-169 Dr. FALUDI Gábor: A biológiai fegyver jelentőségének megváltozása, Honvédorvos I. évf. 1998/1,54-56 259
Dr. HORNYACSEK Júlia - Veres Viktória: Katasztrófák, sebezhetőség, biztonság Hadtudomány XVII. évfolyam 2007/3. sz. Budapest: 2007. p. 104. ISSN: 1215-4121
Internetes irodalom:
http://www.nato.int/docu/review/2004/issue3/hungarian/military.html http://hu.wikipedia.org/wiki/Biol%C3%B3giai_fegyver http://www.origo.hu/tudomany/elet/20010928biofegyverfrontvonalak.html www.metropol.hu www.genengnews.com www.shutterstock.com www. millennium-ark.net
260
