MŰSZAKI KATONAI KÖZLÖNY a MHTT Műszaki Szakosztály és a ZMNE folyóirata XXI. évfolyam, különszám, 2011.december
ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM VÉDELMI IGAZGATÁS SZAK
A Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében a
„Hallgatók a Tudomány Szolgálatában” Védelmi igazgatás szakos hallgatók I. országos tudományos konferenciája
Veres Violetta Az ókori katasztrófák hatása a társadalomra
Budapest, 2011. november 10.
1746
Károli Gáspár Református Egyetem BTK
Veres Violetta
Az ókori katasztrófák hatása a társadalomra
2011. Budapest
Képforrás: http://mult-kor.hu/20091005_szupervulkan_tette_tonkre_a_fogakat
1747
Veres Violetta Az ókori katasztrófák hatása a társadalomra konferenciacikk A katasztrófák elleni küzdelem óriási erőket köt le társadalmi szinten, nagy kiadásokkal, sok feladattal jár a következmények felszámolása. Az ellenük való küzdelem egyik sarkalatos pontjává napjainkra egyre inkább a megelőzés vált. A katasztrófákkal kapcsolatban nem csak a hivatásos szakembereknek vannak feladataik, hiszen nem csak a kárelhárítás, kárfelszámolás feladataival kell számolni, hanem azok társadalmi hatásával is. Ennél fogva Európa-szerte történészek, tudósok, szociológusok, pszichológusok is elemzik mindazokat a hatásokat és következményeket, amellyel egy ilyen esemény jár. A történelmi jelenségeket a történészek eddig zömében a történelmi kategóriák mentén elemezték, egyre inkább terjed azonban az eljárás, hogy bizonyos eseményeket, társadalmak változásait az akkor zajló katasztrófák tükrében is megvizsgálják. Felmerül a kérdés, hogy milyen összefüggés van egy felkelés, egy forradalom, egy elveszített hadjárat, esetleg egy eltűnt civilizáció és az arra a társadalomra, területre ható katasztrófa-események között. A szerző ebben a tanulmányban két ókori katasztrófa tükrében erre a kérdésre keresi a választ. Kulcsszavak: ókori katasztrófák, mínószi kultúra, Róma város, Néró, katasztrófa elhárítás Bevezető gondolatok A történelem nagy viharai társadalmakat hoztak létre és pusztítottak el. A történészeknek nagy kihívása, hogy keresse, kutassa azokat az okokat, amelyek odáig vezettek, hogy kultúrák, társadalmak vesztek el. Atlantisz rejtélye óta, és korábban is, szintén sok kutatót hozott már lázba az a gondolat, hogy eltűnt civilizációkat keressen, és kiderítse, hogy ezek hogyan és miként vesztek a történelem homályába. Az is érdekes számunkra, hogy egy adott társadalom változásai, egy-egy kiugró esemény, mint forradalom, hadjáratok, háborúk és azok kimenetele mitől függött. A történelmi törvényszerűségek adottak, többségükben logikus szabályszerűségeket követnek, így jól értelmezhetőek. A történelmi kutatási módszerek és a technika fejlődésével azonban a történészek sok olyan leletre bukkantak, amelyek magyarázata nem egyszerű. Egyre többen jutnak arra a belátásra, hogy a
1748
történelmi törvényszerűségeken kívül is keressenek okokat, összefüggéseket. Annál is inkább, mert egyre több eseményről kiderül, hogy szoros kohéziót mutat az azt megelőző természeti katasztrófákkal, járványokkal. Témaválasztás indoklása, aktualitása A témaválasztás aktualitását az adja, hogy az ókorkutatás új utakat és módszereket is keres. A jelenkori katasztrófa vizsgálatok és azok hatásának elemzései támogatták a gondolatot, hogy az ókori társadalmak életének változásit, mérföldköveit „katasztrófavédelmi” szempontból is elemezzük. Historia est magistra vitae” A történelem az élet tanítómestere mondja Herodotos, és bölcs szavaiból sokszor sokféleképp nyertek igazolást.
1. sz. ábra: Herodotos http://www.reportret.info/gallery/herodotos1.html Csaták és háborúk sorsa dőlt el azon, hogy egy uralkodó vagy hadvezér vizsgálta-e a történelmet, megismerte-e a történelmi események tanulságait. A mai katasztrófa-kutatóknak is hasznos lehet megismerni a korai katasztrófákat és azok hatásait az akkori társadalmakra, hiszen a napjainkban is komoly késői következményei és hatásai lehetnek az emberek életére, az államok sorsának alakulására. Ezek sokszor párhuzamot, hasonlóságot mutatnak a korábbi eseményekkel. 1749
A témaválasztást indokolta, hogy németországi gimnáziumi tanulmányaim során az ottani oktatási rendszer belevéste a tudatomba, hogy egy szakterület igazán eredményes művelőjévé csak akkor válhat valaki, ha az adott témát nem csak szűk értelemben vizsgálja, hanem kitekint más rendszerekre és azokkal összefüggésben elemzi A dolgozat célkitűzései, a kutatás módszerei Célul tűztem ki, hogy dolgozatomban megvizsgálom két ókori katasztrófa társdalomra történő hatását. Megfogalmazom az esetek napjainkra is ható tanulságait. Ennek érdekében vizsgálom a mínoszi kultúrát, gazdasági életét és társadalmát, a krétai katasztrófa rejtélyeit. Elemzem az események elsődleges kárterületi ismérveit, következményeit a társadalomra. Bemutatom az ókori Róma társadalmi, gazdasági jellemzőit, vizsgálom a kr.u. 64-ben kitört tűzvész elsődleges hatásait, az azt követő „helyreállítás” fontosabb ismérveit, tévútjait. Keresem a társadalmi hatásait. A célok elérése érekében a következő módszerekkel dolgoztam: elemeztem a társadalmakat bemutató történelmi forrásokat, azok közül is Tacitust vizsgáltam az akkori társadalmakkal kapcsolatos irodalmakat, elemeztem a katasztrófa-eseményeket. interjúkat készítettem katasztrófavédelmi szakemberekkel napjaink katasztrófaeseményeinek kezeléséről, és összevetettem az ókori gyakorlattal vizsgáltam a hazai és nemzetközi katasztrófák hatásait, azok káros következményei elkerülésének módjait. összevetettem az ókori eseményeket mostani katasztrófákkal és kerestem a törvényszerűségeket. vizsgáltam Róma és a mínoszi kultúra katasztrófa után helyzetét.
1750
I. A minószi kultúra pusztulása Az ókori katasztrófák gyakran nem csak rövidtávú pusztítást okoztak az adott területen, hanem az egész társadalomra, esetleg a földrészre is messzemenő hatással voltak. Ebben a fejezetben a krétai mínoszi kultúrát mutatom be és elemzem a szigetet ért katasztrófákat és azok hatásait. Platón Atlantisza
A 3. évezred utolsó századaiban Kréta - Európában elsőként- belépett a civilizáció újabb fejlődési szakaszába. A fejlődés korszakainak tagolását a régészeti leletek anyagból ismerhetjük meg. Maga a Krétai civilizáció kifejezés a középső- és késői bronzkort, a középső és késői minószi kultúrát foglalja magába. Kréta - a nagy nyilvánosság számára- általában a palota építkezéseiről híres. Ennek értelmében beszélünk „régebbi” és „újabb” paloták koráról, valamint egy ezeket követő un. „palota utáni” korról. Az első virágkor végét 1700 körül a „régi paloták” pusztulása jelentette, melynek pontos okát nem tudjuk. A kutatók külső támadásra és bevándorlásra gyanakodtak, de a paloták gyors felépülése és a kultúra folytonossága inkább földrengésre, vagy más hasonló jellegű pusztításra enged következtetni.1 (Lásd: 2. sz. ábra) Az ezt követő századokban Kréta elérte virágzásának igazi tetőpontját. A paloták közül négyet általában önálló államközpontnak tartanak: Knóssost, Phaistost, Malliát és Zakrót. Társadalom2 A kultúra bukásának megértéséhez meg kell ismernünk az adott társadalmat. Krétán a városok kialakulása és a paloták felépülése jelzi az első döntő lépést az osztálytársadalom és az állam kialakulására. A korai minószi korban a kibontakozó társadalmi rétegződés a középső minószi korban eljutott az osztálytársdalom megszilárdulásáig, bár a konkrét
1
Hegyi Dolores- Kertész István- Németh György- Sarkady János Görög történelem a kezdetektől Kr.e. 30-ig, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 84. o. 2 Uott. 87-88. o
1751
társadalmi tagozódásról nem sokat tudunk. Természetesen itt is volt egy vezető réteg, melynek funkciói az idő előre haladtával kiszélesedtek és központjaikká a városok váltak.
2. ábra: A knossosi romok Forrás: http://edesviz.hu/hu/magazin/cikk/miert-fontos-a-kretai-minoszi-kultura
Ez valószínűleg az árucsere megszervezésével és irányításával jött létre. A vezető réteg mellett ismeretes számunkra még a falusi-kisvárosi közösségekben élő parasztok, valamint a városokba tömörülő kézművesség rétege is, amely rétegek valószínűleg termékeikkel adóztak az uralkodó osztálynak, akiknek ezúton lehetősége volt saját ellátás és külkereskedelmi csere céljára felesleget felhalmozni. Nehezen dönthető el, hogy az egyes közösségeken belül mennyire haladt előre egyéni- családi jellegűvé válása, de az szinte bizonyos, hogy a különböző dolgozó rétegek között felbukkantak a rabszolgatartás első csírái. (lásd. 3. sz. ábra) Ezekben az időkben gyakran előfordultak tüzek, kőomlások, de más számottevő katasztrófákról nincs tudomásunk.
1752
Társadalom a mínószi korban Vezető réteg Adó Falusikisvárosi parasztok
Városi élet
Városi kézművesség
Fölösleg felhalmozás
Kezdetleges rabszolga tartás
3.ábra: Társadalom a mínoszi korban Készítette: Veres Violetta A krétai társadalomról tehát az a következtetés mindenképpen levonható, hogy a társadalom piramisának emelkedése nem olyan meredek, a társadalmi rétegek elhatároltsága nem olyan merev és a távolság köztük nem olyan hatalmas, mint például a történelem eddig legfontosabb bölcsőjében, az Ókori Keleten. Ennek értelmében a katasztrófák is közel egyformán érintették a különböző rétegeket. Egy-egy ilyen esemény után, mivel mindenki érintett, mind a helyreállítás, mind a következő katasztrófa megelőzésére tett intézkedések koncentráltak, szervezettek voltak. Nem találkozunk azonban intézményes formákkal, hanem többnyire a vezető réteg kezdte meg az intézkedéseket. Gazdasági élet3 Egy katasztrófa hatása függ attól, hogy milyen az adott terület gazdasága. Egy fejlett gazdaságban nagyobb károk keletkeznek, ugyanakkor a kezelésük gyorsabb, egyszerűbb az újrakezdés. A gyengébben fejlett gazdaságban a pusztítások értéke kisebb ugyan, de az élet feltételeinek visszaállítás lassabb. 3
Hegyi Dolores- Kertész István- Német György- Sarkady János: Görög történelem a kezdetektől Kr. E. 30-ig Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 86-87. oldal alapján
1753
Kréta gazdasága tulajdonképpen virágzott, ez a sajátos gazdasági fejlődésnek volt köszönhető. A mezőgazdaságban a komplex, gabonatermelésen és kertgazdálkodáson alapuló un.mediterrán polikultúra vált uralkodóvá. Jelentős volt még a fűszer- illatszer és festőnövények termesztése, a bronz- és nemesfém- feldolgozás, a kerámiakészítés, a kőfaragás, gyapjútermelés és lenfeldolgozás. Kréta kereskedelmi központ lett. Élénk kereskedelmi kapcsolatot ápolt a szárazföldi görögséggel, az Égei-tenger szigeteivel, de ami ennél is fontosabb, a keleti civilizációkkal. Az Égei-tenger szigetvilágával egy idő után nem csak kereskedelmi kapcsolatot létesített, nem csak gazdasági befolyása lett számottevő a térségben, hanem egy bizonyos politikai ráhatás is megfigyelhetővé vált. Valószínűleg ez a jelenség vezetett a minószi thallattokratia-hajózási nagyhatalom- kialakulásához. Ez a meghatározó kultúra motorja és mozgatója lett a térségnek, működése hatással volt a környező kultúrákra is. Kikötőiben virágzott a kereskedelem, piacain élénk volt a forgalom, a lakosság száma pedig egyre nőtt.
Rejtélyek Kréta körü A krétai virágzást komolyabban semmi sem zavarta meg évszázadokig. Ám a kultúra i. e. 1500. körül hirtelen eltűnt. Az eltűnés okát sokáig fejtegették, több elméletet kreáltak rá. Gyanakodtak, földrengésre, tűzvészre, külső támadásokra. A mai tudomány által valósnak vélt okot, azonban csak 1939-ben vetette fel egy Szpiridon Marinatosz nevű görög régész.4 Az ő elmélete szerint a Krétától északra fekvő Théra szigetén (ma Santorin) történt vulkánkitörés okolható a kultúra letűnéséért. Marinatosz elméletét csak később, 1967-ben erősítették meg, amikor kiásták a minószi kultúrához tartozó, thérai Akrotiri város maradványait, amelyet vulkáni hamu fedett be. Akrotiri a bronzkori Pompejiként vált ismertté, mivel a hamu itt is épségben megőrizte a házakat, utcákat és freskókat.
4
http://mult-kor.hu/cikk.php?id=19432
1754
4. ábra: A vulkán és a sziget egymáshoz viszonyított helyzete http://konteo.freeblog.hu/archives/2011/03/01/Az_Atlantisz-konteok/ A század végén azonban az újabb vizsgálatok újabb kérdések sorait sorakoztatta fel, és már, már úgy tűnt, hogy az egyre fejlődő tudomány elveti ezt az elméletet, és túlbecsültük a Théra erejét. De egy új, megdöbbentő bizonyíték ismét más megvilágításba helyezi a vulkán egykori kitörésének erejét! A vulkán nagyjából 32 kilométer magasságba lövellt ki hamut és követ, ami sötétségbe borította a Földközi-tenger térségét. A robbanás tízszer erősebb volt, mint az indonéziai Krakatau vulkán 1883-as kitörése, amely 300 települést törölt el a Föld színéről, és 36 ezer ember életét oltotta ki.5 De a modern tudomány rádöbbentett minket, hogy ez az elképesztő pusztítást végző, szörnyű csapás, nem volt egyedül! Joseph Alexander MacGillivray, az athéni British School a civilizációk pusztulásával foglalkozó kutatója kollégájával, Hugh Sackett-tel a Kréta északkeleti részén fekvő Palaikasztro nevű mínószi város ásatásán kezdetek dolgozni. Palaikasztró nagy városnak számított, csatornázott, kövezett utcái voltak és nagyjából 5000 embernek adhatott otthont. Ebből a városból származnak azok az egyértelmű jelek, melyek szerint a vulkánkitörés egy másik végzetes katasztrófával karöltve pusztított. A porszürke hamu, amelyről vegyi elemzéssel megállapították, hogy a Théra kitörése utáni csapadékból származik, nem egyenletesen maradt fent, mintha elmosta volna valami. Az utca kövek felszakadtak, 5
http://mult-kor.hu/cikk.php?id=19432 letöltés ideje: 2011. 10.10.
1755
helyüktől messzebb kerültek elő. Mindemellett érdekes és ugyanakkor árulkodó módon az épületek tengerpart felé néző oldala dőlt össze, a tengerpart földrétegében törött cserép darabok, állati fogak és csontmaradványok egyvelegét találták. A kutatók egyre inkább valamiféle nagy víztömeggel együtt járó „társkatasztrófára” kezdtek gyanakodni. A jelek egyre inkább szökőárra utalnak!
5. ábra: Krétai romok és leletek http://meteo21.blogter.hu/238898/cunami_pusztithatta_el_a_kretai_civilizaciot A régészeti csoport vezetői szakembereket hívtak a helyszínre, akik megkezdték a kutatásaikat az un. cunami-réteg azonosításával. Ez egy modern és új kutatási terület, hiszen a tudósok az 1990-es évekig nem is tudták, hogy egy szökőár nem csak elpusztítja a partot, hanem jellegzetes üledékréteget is hagy. Ezt mikropaleontológiai, geokémiai és radiokarbon vizsgálat követte, melyekből egyértelműen kiderült, hogy szökőárral van dolguk, amely egy időben volt a Théra kitörésével. Kosztasz Szinolakisz, a Kaliforniai Egyetem szakértője megalkotta a Krétai cunami számítógépes modelljét. „Ha minden részletet összeadunk, akkor Palaikasztro partjainál a hullámok elérhették a 15 méteres magasságot is, amelyek sokkal nagyobbak, szélesebbek és hosszabbak voltak, mint eddig gondoltuk. Rendkívüli esemény lehetett.”6- mondja Szinolakisz a modell elkészítése után.
6
Forrás: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=19432)
1756
Kréta szigetét tehát valószínűleg közel egyszerre érte két hatalmas erejű csapás, a Szomszédos szigeten található Théra vulkán hirtelen, hatalmas erejű kitörése és egy mindent elsöprő erejű szökőár pusztított. Vizsgáljuk meg, milyen pusztítást okoz a vulkán!? A vulkánok és vulkánkitörések következményei Az ókori és a természeti népek szerint istenek és démonok haragja váltja ki a tűzhányók kitörését. A vulkánok működésére természetesen van tudományos magyarázat: a lemeztektonika,7 ott ahol a kőzetburok nagy lemezei találkoznak, az izzó magma helyet talál magának. A működő tűzhányók a kőzetlemezek határaihoz - főleg az óceánközépi hátságokhoz és mélytengeri árkokhoz - kapcsolódnak.8
6. sz. ábra: vulkánkitörés http://www.ngkszki.hu/seged/tszm-vulkjel/vfogalma.htm A cunami kialakulása, következménye A cunami árapály jelenség. Az árapály jelenségét egyszerre szabályozza a Hold és a Nap gravitációja, a szökőár akkor következik be, amikor a két hatás összeadódik. A Föld
7 8
Elmélet, miszerint a Föld kőzetburka nem egységes, hanem több, egymás mellett mozgó kőtömeg. Mi a vulkán? http://www.ngkszki.hu/seged/tszm-vulkjel/vfogalma.htm 2011.11.01.
1757
tengely körüli forgásának és a Holdpálya elemeinek összefüggéseiből adódóan minden holdhónapban egyszer. Ahogy napfogyatkozás csak újholdkor következhet be, úgy a szökőár is. A cunamik többnyire víz alatti vulkánkitörések vagy földrengések következtében jönnek létre. Sekély vízben a tenger talaja lefékezi a hullámokat. Ennek következtében azok óriási vízfalakká tornyosulnak fel. A japán cunami szó azt jelenti, hogy kikötői hullám. A cunamik szeizmikus hullámok. A szeizmikus hullám kifejezés görög eredetű, és a lökéshullámot jelölik vele (szeizmosz = lökés). A cunamikat többnyire víz alatti földrengések vagy vulkánkitörések váltják ki. Ilyenkor a tengerfenék nagy darabjai beszakadnak, míg másokat a magasba kényszerít a nyomás. A tengerfenék mozgása a fölötte elhelyezkedő víztömeget is mozgásba hozza. „Ha egy víz alatti földrengés során megemelkedik a tenger aljzata, akkor a felette nyugvó víztömegre hirtelen hatalmas ütés zúdul. Az óceán vize óriási hullámhegyet hoz létre, s ebből a szélrózsa minden irányában, gyűrű alakban hullámok indulnak ki. Két hullámhegy között akár 150–300 km is lehet a távolság. Egy-egy hullám tehát ilyen hosszú.9 Míg a nyílt tengeren a szökőár nem okoz nagy gondot, a partmenti településeken azonban óriási pusztítást végez. A katasztrófa hatása a mínoszi társadalomra A katasztrófák rendszerint tetemes károkat okoznak az emberi életben és az anyagi javakban. Másodlagos hatásként kihatnak az egész társadalomra. Vizsgáljuk meg, mit jelentett ez Krétán! Az Indiai- óceánon végigsöprő szökőár következményeinek ismeretében, egyáltalán nem nehéz elképzelni, micsoda pusztítást végezhetett a szökőár, amihez még vulkán kitörése is társult. Ennyi mégsem volt elég ahhoz, hogy egy stabil kultúrát elpusztítson, hiszen jól tudjuk, hogy a kultúra nem a katasztrófák által, hanem azok következményei miatt tűnt el. A katasztrófák utáni áldatlan állapotból kilábalni nem tudott Kréta lakossága. Egyre inkább elterjed a szigeten a vandalizmus, fosztogatás, rablás, még a templomokat és szentélyeket is kifosztották, amely jelenség egyértelműen arra utal, hogy a vallás háttérbe szorult, minden mással szemben. A későbbiekben már a szentélyek és kultikus eredetű szobrok konkrét rongálását, felgyújtását tapasztalták a régészek, tehát a lakosság nyíltan az istenek ellen
9
Cunami:http://www.mimicsoda.hu/cikk.php?id=318 2011.11.01.
1758
fordult. Nem tudták kezelni a helyzetet, nem tudták az érintett néprétegeket segíteni az újrakezdésben, így felbomlott a törvényes rend is. Járványok és éhínség pusztított, ebből következtethetünk arra, hogy a gazdaságuk szinte teljesen összeomlott. Kereskedelmi kapcsolataik, gyengültek, némelyek teljesen el is tűntek. A 15. század végére pedig a Mükénéi kultúra átveszi, az eddig abszolút fölényben lévő, tündöklő Kréta szerepét a kereskedelemben. A katasztrófák az osztály-különbségeket is felerősítették, a régi kultusz képviselőinek tekintett uralkodói elit ellen lázadások, felkelések törtek ki. Ilyen állapotok mellett természetesen könnyű volt megszerezni az uralmat Kréta felett. A 15. század végének forrásaiból, mint pl. harcos sírokból és a fennmaradt görög nyelvű lineáris B táblákból kiderül, hogy már a mükénéiek egy csoportja irányítja a szigetet. A katasztrófa tehát járványokhoz és éhínséghez vezetett, amelyek társadalmi széthúzásba és ellenségeskedésekbe torkollottak és ez mind a sziget elfoglalásához vezetett. A hatalmas természeti csapások a minószi civilizációt oly sokáig naggyá tevő, régi értékek és hit teljes felbomlásához vezettek10 A pusztulását előidéző okok között a szakemberek mára már elsődlegesnek tartják a cunamit és a vulkánkitörést. Ennek következtében a lakosság egy része megfulladt, a romok alatt lelte halálát, vagy megnyomorodott. A városok elpusztultak, összeomlott a meglévő infrastruktúra, az utak eltűntek, a megélhetési források beszűkültek, felbomlott a közrend. A korábbi vezető réteg elvesztette a hatalmát, de nem alakult ki egy új, erős csoport, akik a hatalmat megragadva rendet tudtak volna tartani. Megállapítható, hogy az ókori katasztrófáknak nem csak az elsődleges hatásuk, de a másodlagos következmények is velejárói. Ezek akár egész civilizációkat is magukkal sodornak. II. Az ókori Róma égése „Ahogyan a közösségi munka egyidős az emberiséggel, úgy a közösség gondoskodása az egyénről, a közösség védelmére való törekvés szintén a régmúltig nyúlik vissza. Már az őskorban megtalálhatók a jelei a szervezett védekezésnek, a veszélyekre való felkészülésnek. Ez a tendencia nyomon követhető az ókortól a középkoron át az újkor vérzivataros századaiban, és napjainkban is ez az egyik legfontosabb közösségi célkitűzés.’ 11
10
forrás: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=19432 letöltés: 2011. 10.12. Dr. Hornyacsek Júlia: Polgári védelem 1. ZMNE Budapest: 2009. pp.1-201. 5. oldal ISBN: 978-963-70-60 66-3 11
1759
Az előző fejezetben a mínoszi kultúra virágzását és pusztulását mutattam be, ebben a fejezetben egy másik nagy katasztrófa, az ókori Róma területén fellángoló és a várost elpusztító tűzesetet és annak veszélyhelyzet-kezelési tpasztalatait vizsgálom.
A kezdetek Róma körzetében már a középső paleolitikumban és utána a kalkolitikumban is éltek emberek. Az első konkrét adataink egy bronzkori faluból származnak, mely i.e. 1400 körül létezett. Állandó népességről viszont csak a vaskorban beszélhetünk, amikor az addig falvak egy önálló szervezeti egységbe tömörültek, egyesültek. Ez volt a „hét falu” vagy „hét hegy” közössége. A közösség államformája feltehetően királyság volt. Az ezt követő időszakról a Római annalisztika egy etruszk monarchiáról számol be, mely több mint száz évig tarthatott. E periódusban Róma elindult a fejlődés útján. A leghíresebb etruszk király, Servius Tullius reformjai szolgáltattak alapot a későbbi római államberendezkedés kialakulásához. Ő reformálta meg a hadsereget, vezette be a rómaiak védjegyévé vált a phalanxot, ám ami a legfontosabb, a születési jogok háttérbe szorításával döntő tényezővé tette a cenzust, vagyis a vagyont. Immáron ez határozta meg minden polgár katonai és politikai hangsúlyát. A római nép megunta az egyeduralmat és 509-ben elüldözték az utolsó etruszk királyt, Tranquinus Superbust. Ezután megalapítják a világ első köztársaságát, amelyben alapjába véve nem tér el teljesen a királyságtól. A király szerepét két consul veszit át, akik ugyanazon jogkörökkel rendelkeznek, kivéve, hogy a szakrális funkciót egy pap, un. rex sacrórum veszi át. Ebben az időben hívják össze először a híres római szenátust és népgyűlést. A köztársaság sem tartott sokáig Rómában, ugyanis Julius Caesar i.e. 44-ben bekövetkezett meggyilkolás után polgárháború tört ki, amely lehetőséget adott a II. Triumvirátus tagjainak, Antoniusnak, Lepidusnak és Octavianusnak, hogy magukhoz ragadják a hatalmat. Lepidust azonban kizárták a szövetségből, Antóniust pedig i.e. 31-ben az actiumi csatában legyőzte Octavianus, aki így Augusztus néven császár lett.
1760
7. ábra: Augustus Forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Augustus A római társadalom A római társadalom osztályai között az idő előre-haladtával egyre inkább kiéleződtek a határvonalak. A rómaiak számára az emberi nem legmagasabb polcán a római polgár, a cívis Romanus állt. A római polgár rendelkezett a legteljesebb szabadsággal, s a római törvények – kezdetben- csak a római polgárokat védték12. Őket patríciusoknak nevezzük, lovas katonai szolgálatot teljesítettek, a politikai jogok kizárólagos tulajdonosai voltak. Részt vehettek a népgyűlésen, és tőlük kerültek ki a szenátus (öregek tanácsa) tagjai. Az ő kíséretükhöz tartoztak a cliensek (engedelmeskedők), akik folyamatosan lesüllyedtek a jogtalanok közé. A parasztok, iparosok, kereskedők jogtalanok voltak, őket hívjuk plebejusoknak. Egy idő után ez a réteg is kiharcolt magának bizonyos jogokat. Ide tartoztak a Rómába költözött, vagy Rómában élő, de más nemzetiségű, vallású emberek, mint pl. a keresztények. Természetesen voltak rabszolgák is, akik a háztartások és állami építkezések fontos elemei voltak, bár az adósrabszolgaságot viszonylag korán, még a köztársaság korában megszüntették és főleg a császárkorban, lehetőségük volt a felemelkedésre, felszabadulásra.
12
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/civis_romanus_a_romai_tarsadalom_jogi_kategoriai
1761
A társadalom vizsgálatánál fontos megemlítenünk, hogy az ókori népek közül talán a rómaiaknál beszélhetünk leginkább az egyes családok autonóm hatalmi és jogközösségi szerepéről. A római polgár belső családi élete az állam számára szent volt. A családfő (pater familias) ezen autonóm közösség egyeduralkodója volt, aki felett a házon kívüli világ csak egészen kivételesen gyakorolhatott hatalmat. A család tagjai teljes mértékben alárendeltek voltak a családfőnek, aki a családon belül a legmagasabb státust birtokolta (status familiae). Egyedül ő rendelkezett a jogok összességével, a hatalma alá tartozó családtagok – lehettek bármily megbecsült és tekintélyes római polgárok – a jogélet bizonyos, elsősorban vagyonigazdasági területein, éppen a családfőnek való alávetettségük miatt, csak korlátozott lehetőségekkel bírtak.13 Volt még egy ok, ami miatt egy katasztrófánál nem tudtak egységesen összefogni, nem tartottak mindenkit egyformán mentendőnek. Vizsgáljuk meg! A város szent határán, az ún. pomeriumon belül csak azon isteneknek lehet áldozni, oltárt és szentélyt építeni, akik Róma ősi istenei, vagy ezekkel azonosíthatók, ill. az ősi istenekkel hivatalosan egyenrangúaknak nyilváníttattak. Más isteneknek legfeljebb az említett szent körzeten kívül lehetett áldozni, szentélyt építeni. A város határain kívül, a fennhatósága alá tartozó területeken azonban szabad volt minden olyan vallás gyakorlása, amely az ott élő népnek ősi hagyománya, gyakorlása nem ütközik Róma politikai érdekeibe és szokásaiba, amelyet nem akarnak mások (pl. római polgárok) körében terjeszteni, amelyet nem titokzatos módon, zárt, s ezért eleve gyanús összejöveteleken gyakorolnak.14 A kereszténység ugyan megfelelt ezeknek a kritériumoknak, és addig, amíg fegyveres összeesküvéseket nem szerveztek, politikai ellenállásba és vallás-terjesztésbe nem kezdetek, békében éltek együtt Róma lakóival, de ezt követően a rómaiak megkérdőjelezték a velük szemben tanúsított engedékenység jogosságát. A tűzvész és következményei A híres ókori római tűzvész részleteit Publius Cornelius Tacitustól, a híres római történetírótól ismerjük, aki a tűzvész idején még valószínűleg gyermek volt és, ha nem is tartózkodott épp Rómában, valószínűleg ezrével beszélt olyan emberekkel, akik szemtanúi voltak a rémes eseménynek. Tacitus leírása szerint a katasztrófa kezdete 64. július 19-e volt, ez időben Nero császár uralkodott a birodalomban. 13 14
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/civis_romanus_a_romai_tarsadalom_jogi_kategoriai/ http://www.historia.hu/archivum/2004/0405hahn.htm
1762
8. ábra: Néró császár Forrás: http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=31663&a_id=806928&h_id=99964
A tűz a Circus Maximusnak azon részén tört ki, amely a Palatinus és Caerius-hegy között terült el. Az itteni raktárhelyiségekben. Amelyek tele voltak gyúlékony anyagokkal, a fellobbant tűz ugyanabban a pillanatban már erőre is kapott és a széltől szítva a cirkusz egész területén elterjedt, mivel közben sem körülkerített háztömbök sem, sem falakkal körülvett templomok, sem egyéb akadályok nem állottak útjában.15
9. sz. ábra: római tűz Forrás: http://www.romaikor.hu/index.php?p=cikk&a1=12&a2=62 15
Tacitus: Annales XV.pp. 38-44, ford: Borzsák István
1763
A tűz először a város alacsonyabban fekvő részeire terjedt, azután elérte a magasabb részeket is, ahonnan ismét lefele vette az útját. Rómában Augustus ideje óta jól szervezett erős és állandó tűzoltó egységek voltak, az un. Cohortes vigilnum, összesen 7000 ember. Emellett ott volt a praetorianusok helyőrsége valamint a császár és a magánszemélyek rabszolgáinak tízezrei. Ám mindez kevésnek bizonyult a heves szél által felkorbácsolt tűzáradat ellen. Hat napig tombolt és pusztított a tűz, megfékezni végül az Esquilinus-domb lábánál tudták. Fellélegezni csak rövid időre tudtak, mert a hamu alatt lappangó tűz még itt – ott felütötte a fejét, legerőteljesebben az északi területeken a Capitolium környékén, ahol csak 3 nap után sikerült megfékezni a lángokat. Róma ekkor 14 kerületre oszlott, amelyből mindössze 4 maradt épp. Az oltás és nehézségeinek okai Az oltás nehézségeinek okait - az újjá építési intézkedésekből kiindulva- már az eseményt megélt vezetőség is tudta, sőt maga Tacitus is leírta azokat. Már a tűz keletkezésekor erős szél volt, ami gyorsította a tűz terjedését, Róma épületei pedig szinte utat teremtettek a tűznek, mert ebben az időben még nem volt tűzvédelmi előírás, így az utcák szűkek, sokszor sikátorszerűek, kanyargósak voltak, a lakóházak pedig szorosan egymás mellé épültek. A lakóházak építésében még semmiféle szabályszerűség nem volt. A nem éppen kedvező körülmények mellé, még a rémült lakosság pánikreakciója és fejvesztettsége is társult. Róma lakói nem tudták merre meneküljenek, sokan cél nélkül menekültek, végül több összezsúfolódtak, egyes helyeken lehetetlenné téve ezzel az elhárítást. Sosem gyakorolták szervezetten a tűz előli menekülést. A tűz eloltása ezúttal nem ment korabeli tűzoltók megszokott módján, a megfékezéshez végül egész épületsorokat döntöttek le, hogy a dühöngő tűzvész puszta térségre, vagy az üres levegőre találjon.16. Intézkedések hiányosságai a katasztrófa után A tűzvész keletkezésének idejében az uralkodó éppen nem volt a városban. Tacitus szerint addig nem is jött vissza, míg a tűz palotáját nem veszélyeztette. Ám a császár mégsem
16
Tacitus. Annales Xv. 38-44,.
1764
volt olyan gondatlan, ahogyan ebből látszik. Megérkezése után, mikor már saját maga mérhette fel, mekkora a kár, a népe számára kedvező intézkedéseket hozott. A menekülő, hajléktalanná vált tömegek számára több állami területet és épületet megnyitott, állítólag még a saját kertjeit is és ideiglenes szállásokat építtetett. Élelmiszert rendelt fel Ostiából és közeli városokból, a gabona árát pedig jelentősen lejjebb vitte. A római tűzvész körül keringő legendák A tűz keletkezése körül már a korban kialakult egy legenda, miszerint maga Nero gyújtatta fel városát, még Tacitus is így kezdi Róma égése című művét: „Következik az a csapás, amelyről nem tudjuk, hogy véletlenül, vagy az uralkodó titkos parancsára zúdult-e Rómára”. Tac. Ann. XV. 38-44 A történetíró több okot is felsorol, ami indulópontja lehetett a legenda kialakulásának. A tűztombolásakor- állítása szerint- sokan fenyegették az oltással foglalkozókat és megtiltották nekik a további oltást. Akadtak olyanok is, akik terjeszteni próbálták a tüzet, mert állításuk szerint ezt parancsolták nekik. Szerte elterjedt az a mendemonda is, miszerint a császár a tűzvész közben udvari színpadán lépett fel és Trója égését énekelte, a végpusztuláshoz hasonlítva ezzel az eseményt. Ez a legenda, valamint a második, 3 napos tűz arra engedte következtetni a lakosság egy részét, hogy Nero porig akarta rombolni Rómát, hogy ezután tetszése szerint építtethesse újjá és saját magáról nevezhesse el. Feltételezhetően saját politikai és hatalmai céljaira akarta használni a helyzetet.
10. sz. ábra: Néró énekel a tűzben gyönyörködve http://www.romaikor.hu/index.php?p=cikk&a1=12&a2=62&id=575
1765
A katasztrófa hatása a társadalomra A tűzvész okozta emberi és anyagi veszteségek szinte felbecsülhetetlenek, így egy ekkora pusztítás természetesen a továbbélést is befolyásolja és a társadalomra is rányomja bélyegét. Vizsgáljuk meg ezeket olyan szempontból, hogy napjainkban is hasonló lenne-e. Rengeteg ember háza és vagyona égett porrá, akiknek előröl kellett kezdeniük az életet. A hozzátartozók halálát fel kellett dolgozni és a nélkülük való továbbélést megtervezni, mindezt a lehető legkilátástalanabb helyzetben. A legtöbb menekülő kénytelen volt végig nézni mások haláltusáját, a fulladástól a szénné égésig, ami pszichésen igen megviselő még egy olyan korban is, ahol a brutalitás és öldöklés a szórakoztató ipar egyik alappillére volt. Fontos ősi templomok semmisültek meg vagy váltak használhatatlanná, melyek sokszor szimbolikus jelentőséggel is bírtak, így az emberek kiestek a mindennapi vallási rutinjukból, nem tudtak a megszokott helyen áldozatot bemutatni. Pedig ebben a helyzetben nagyon hasznos és megnyugtató lett volna számukra, ha legalább a vallásba kapaszkodhatnak. Megkezdődött a bűnbak-keresés. A tűzvész „hagyatékai” közül talán a legismertebb a keresztényüldözés. Nero ugyanis a tűz után monumentális építkezésekbe kezdett és az újjáépítés költségeinek nagy részétét nagylelkűen magára vállalta, ám a szükséges összeget egyre nehezebben tudta előteremteni. Így a nép számára tűrhetetlen módon próbálta beszerezni a kellő összegeket, ezek között szerepeltek többek között adóemelés, törvénytelen adók és illetékek kivetése, felségsértési perek indítása, birtokelkobzás céljából, külföldi templomok és szentélyek kifosztása. Az egyre súlyosbodó terhek mellett különös visszatetszést keltett, hogy maga is hasznot húzott a tűzvészből, ugyanis rezidenciáját, nagyobb alapterületre és elképesztő luxussal építtetett újjá. A nép lázadásának csitítására és a róla keringő pletyka elhallgattatására, bűnösöket kellett keresnie, akiket a keresztényekben talált meg. Tacitus borzalmas kivégzésekről tudósít: „Vadállatok bőrébe varratták őket, hogy kutyák marcangolják szét; vagy meggyújtották, hogy besötétedés után emberi fáklyaként világítsanak. Nero a kertjeit bocsátotta rendelkezésre a látványosság céljára…” Tac. Ann. XV. 38-44 A tűzvésznek egyetlen pozitív hatása volt, hogy az újjáépítésnél már a megelőzésre is gondoltak. Az utcák szélesebbek lettek, helyet hagytak az udvaroknak, az épületmagasságokat korlátozták és az épülettömbök védelmének céljából csarnokokat építettek. Sőt a
1766
későbbiekben útrekonstrukcióra is sorkerült, így gyorsabbá és kényelmesebbé vált a közlekedés és kereskedelem. Szabályokat hoztak a szemét időnkénti elszállítására. Összegezve megállapítható, hogy a katasztrófához a megelőzési előírások hiánya, a meglévő előírások nem betartása vezetett. Rontotta a helyzetet, hogy a településrendezés teljes ismeretlen volt. A tűzoltó erők nagy számban álltak a rendelkezésre, de néhány hibás döntést hoztak, amellyel értékes időt vesztettek. A lakosság felkészítése ezekre a helyzetekre hiányos volt, nem folytak mentési gyakorlatok, csak a locsolásra vonatkozólag, de az érintettek menekülési teendőiről nem szóltak ezek a tanácsok. A helyzetet javíthatta volna, ha a mentőerők rendelkeznek olyan térképekkel, amelyről a tűzoltás-vezetők dönthettek volna, hogy melyik részt érdemes oltani a meglévő erőkkel, melyeket kell hagyni leégni. Az okok vonatkozásában, ha igaznak bizonyul, hogy gyújtogatás volt, érdemes lenne kutatni a devianciák hatását a katasztrófák kialakulására, mert gyakori jelenség napjainkban is, hogy elmeállapotbeli probléma miatt okoz valaki veszélyhelyzetet. A helyreállítás vonatkozásában láttuk, hogy Nero erőltetett segíteni akarása eltúlzott döntésekhez vezetett, ami meghaladta az Ő, és az adott közösség erőit, lehetőségeit, ezért új adókat kellett bevezetni. Ez a helyzet tovább nyomorította az egyébként is veszteségekkel küzdőket. Mindez elvezetett a bűnbakkereséshez, aminek az adott korban elfogadott, de mégis szörnyű következményei lettek. Ez is tanulság lehet a mostani újjáépítési szakembereknek. A katasztrófát követő Összegzett következtetések, megállapítások Az ókori katasztrófák szerint a bekövetkezett katasztrófák mindig, vagy majdnem mindig negatív következményekkel járnak és negatívan hatnak a társadalomra is. A vezető rétegre általában kevéssé hatottak, mint az egyszerű köznépre, de gyakran olyannyira kezelhetetlenné vált a helyzet, hogy járványok, felkelések törtek ki, és széthullott a korábbi rend. A katasztrófák kezelésénél nehézséget okozott, hogy nem rendelkeztek megfelelő térképekkel, nem folytattak védelmi gyakorlatokat, nem működött a lakosság felkészítés. Róma esetében pedig az eltúlzott helyreállításoknak lett súlyos következménye a keresztényekre
nézve.
Összességében
elmondható,
hogy
napjaink
katasztrófái
is
megváltoztatják egy-egy település életét, hosszú távú hatásaik is vannak a társadalomra, a gazdaságra.
1767
Javaslatok a további kutatásokra A dolgozat terjedelme nem tette lehetővé, hogy további katasztrófákat elemezzek, de célszerű lenne ezeket és az utánuk zajló történelmi eseményeket összevetni. Fontos lenne a vesztes háborúkat, politikai csatákat olyan szemszögből vizsgálni, hogy volt-e előttük valamilyen katasztrófaesemény, ami összefügghet vele. Vizsgálni kellene, hogy a katasztrófák kezelésében mik voltak a pozitívumok, amelyek ma is tanulsággal szolgálhatnak. Javaslatok a dolgozat hasznosítására A dolgozat hasznos lehet a történelmi kutatóknak, de adhat ötleteket a katasztrófavédelmi szakembereknek is, felhasználható az oktatásban és a téma iránt érdeklődők körében. Felhasznált irodalom Alföldy Géza: Római társadalomtörténet, Osiris kiadó, Budapest 2002. Havas László- Hegy W. György- Szabó Edit: Római történelem Osiris Kiadó, Budapest, 2007. Hegyi Dolores- Kertész István- Németh György- Sarkady János: Görög történelem a kezdetektől Kr.e. 30-ig, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Dr. Hornyacsek Júlia: A települési védelmi képességek a katasztrófa-kihívások tükrében, A települések katasztrófa-elhárítási feladatai, a végrehajtáshoz szükséges helyi védelmi képesség alapvető területei, azok kialakításának folyamata. „Biztonságunk érdekében” Oktatási- és Tanácsadó Tudományos Egyesület Budapest, 2011 Michael Pollard- Kayla Barber: A világ 100 legnagyobb katasztrófája, Alexandra Kiadó,Pécs,1995. Rávay József: A császári Róma, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981. Források TACITUS Annaleas, Róma égése, XV. 38-44 Dr. HORNYACSEK Júlia: Polgári védelem 1. ZMNE Budapest: 2009. pp.1-201. 5. oldal ISBN: 978-963-70-60 66-3
BÍRÓ Ferencné: Az ókori görögök és rómaiak élete. Móra Könyvkiadó ISBN::963 11 3247 1 Pavel AUGUSTA: Ókori civilizációk Madách Könyvkiadó, 1988. ISBN: 80-7089-099-1 Internetes források http://mult-kor.hu/cikk.php?id=19432 http://www.ngkszki.hu/seged/tszm-vulkjel/vfogalma.htm http://www.mimicsoda.hu/cikk.php?id=318 http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/civis_romanus_a_romai_tarsadalom_jogi_kategoriai http://www.historia.hu/archivum/2004/0405hahn.htm
1768
