Halgazdálkodás természetvédelmi területeken
Workshop
Sáregres-Rétimajor 2008. július 12.
Szervezők: Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest Aranyponty Halászati Zrt., Százhalombatta
HALGAZDÁLKODÁS TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEKEN
workshop
a Szent Péter Napi Halászbúcsú keretében
Helyszín: Sáregres-Rétimajor
PROGRAM 09.30
Érkezés, regisztráció
10.00 Megnyitó: Dr. Váradi László főigazgató, HAKI, Szarvas 10.15
Előadások Mr. Gheorghe Stefan, President of the National Agency for Fishing and Aquaculture, Ministry of Agriculture, Forestry and Rural Development, Romania: Aquaculture in Romania: Interactions with the natural environment (Gheorghe Stefan elnök, Nemzeti Halászati és Akvakultúra Főfelügyelőség, Mezőgazdasági, Erdészeti és Vidékfejlesztési Minisztérium, Románia: Az akvakultúra és a természeti környezet közötti kölcsönhatások Romániában) Dr. Szűcs István egyetemi docens, Debrecezni Egyetem, AMTC AVK, Debrecen: A halastavi agrár-környezetvédelmi támogatások helyzete és jövőbeni lehetőségei 11.30–12.00
Szünet
Dr. Váradi László főigazgató, HAKI, Szarvas: Természetvédelmi területeken alkalmazható haltermelési technológiák Baczó Zoltán természetvédelmi referens, AGROPISC Rt., Homoródszentpál, Románia: Halgazdálkodás és természetvédelem erdélyi halastavakon Simay Gábor projektmenedzser, MME, Budapest: Természetbarát halgazdálkodás Biharugrán – esettanulmány Lévai Ferenc elnök-vezérigazgató, Aranyponty Halászati Zrt., Százhalombatta: Természetbarát halgazdálkodás Rétimajorban – esettanulmány 13.30
Ebéd
15.00 A rétimajori multifunkcionális tógazdaság létesítményeinek megtekintése
Aquaculture in Romania: Interactions with the natural environment Az akvakultúra és a természeti környezet közötti kölcsönhatások Romániában
Gheorghe Stefan President of the National Agency for Fishing and Aquaculture, Ministry of Agriculture, Forestry and Rural Development, Romania Nemzeti Halászati és Akvakultúra Főfelügyelőség, Mezőgazdasági, Erdészeti és Vidékfejlesztési Minisztérium, Románia Kivonat Az Európai Halászati Alap (EHA), a nemzeti Operatív Programok révén olyan lehetőséget jelent az akvakultúra fejlesztésére az EU kelet-európai országaiban, amelyre még nem volt példa. A nemzeti stratégiához igazodó programok végrehajtására rendelkezésre álló összegek ésszerű és hatékony felhasználása ugyanakkor nagy kihívást jelent. Az Operatív Programok sikeres végrehajtását segítheti a tagországok együttműködése, amely az információcserén és a tapasztalatok átadásán túl egyes projektek végrehajtásában való kölcsönös részvételt és jelenthet. A romániai Nemzeti Halászati és Akvakultúra Főfelügyelőség és a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézet elhatározta, hogy együttműködik Romániában végrehajtandó akvakultúra fejlesztési projektek előkészítésében és végrehajtásában. A magyar és román együttműködés az elmúlt években az akvakultúra fejlesztés területén fellendült, magába foglalva a szaktanácsadást, a továbbképzést, a tenyészhal szállítást, a szakmai tanácskozások szervezését, illetve a közös K+F munkát. Az Európai Halászati Alap jó feltételeket biztosít ahhoz, hogy az együttműködés mindkét fél hasznára erősödjön. A romániai Nemzeti Halászati és Akvakultúra Főfelügyelőség vezetője, Gheorghe Stefan úr megerősítette a román fél együttműködési
szándékát, és számít a HAKI, illetve más magyar partnerek közreműködésére konkrét projektek előkészítésében és végrehajtásában. A Halászati Operatív Program Romániában Az Európai Bizottság 2007 decemberében elfogadta a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó Román Halászati Operatív Programot. A program összes rendelkezésre álló közkiadása 307.618.942 €, melyből 230.714.207 € támogatást az EU nyújt, az Európai Halászati Alapon keresztül. A program kiterjed Románia teljes területére, a konvergencia régiók mentén. Az EHA támogatni fogja az új EU tagállam Romániát, a fenntartható halászaton és akvakultúrán alapuló versenyképes, modern, és dinamikus halászati ágazat kialakításában, különös tekintettel a környezetvédelemre, a fogyasztók és a feldolgozóipar igényeire. A prioritási tengelyek leírása: 1. prioritási tengely Intézkedések a közösségi halászflotta szabályozására Ez a prioritási tengely elősegíti a nyereséges és fenntartható tengeri halászatot. Ebben az értelemben a program elő fogja segíteni a román halászflotta versenyképességét, a halászhajók modernizációjával és átalakításával javítja a közbiztonságot, a halászati szelektivitást és a munkakörülményeket. 2. prioritási tengely Akvakultúra, belvízi halászat, halászati és akvakultúra termékek feldolgozása és forgalmazása Ez a tengely támogatja a versenyképesség és jövedelmezőség javítását az akvakultúrában, a halfeldolgozó iparban, valamint a hal-nagykereskedelemben és az édesvízi halászatban. Kiemelt célkitűzései a higiéniai feltételek és a halászati termékek minőségének javítása, valamint új innovatív és környezetbarát módszerek kifejlesztése és bevezetése. Elősegíti új fajok, valamint jó minőségű és magas piaci értékű haltermékek elterjesztését.
3. prioritási tengely Közös érdekeket célzó intézkedések Ez a tengely támogatja a közösségi érdekeket, amikor is széles körű intézkedések felvállalásával hozzásegíti a magánvállalkozások alkalmazkodását a Közösségi Halászati Politika célkitűzéseihez. A tengely célkitűzése a létező halászati kikötők és rakpartok modernizációja, a termelői szervezetek átstrukturálása és a szakképzettség javítása. 4. prioritási tengely Halászati területek fenntartható fejlesztése A tengely célkitűzése elősegíteni a halász közösségek gazdasági aktivitásának diverzifikálását és javítani az életminőséget a halászati területeken. A Duna-delta, a Fekete-tengeri partvidékkel együtt az EHA kiemelt beavatkozási területe. 5. prioritási tengely Technikai segítségnyújtás Elősegíti a román hatóságok adminisztrációs kapacitásának növelését, a program megfelelő végrehajtása érdekében biztosítja a menedzsment ellenőrzését és az operatív program végrehajtásának hatékony monitorrendszerét. Román–magyar együttműködési lehetőségek: a) közös érdekeltségi pontok kijelölés; b) a lehetséges közös projektek meghatározása; c) tapasztalatcsere; d) információcsere.
A halastavi agrárkörnyezetvédelmi támogatások helyzete és jövőbeni lehetőségei
Szűcs István Debreceni Egyetem AMTC, Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar, Debrecen Kivonat Magyarország állatvilága mintegy 30.000 ismert és 8–12.000 ismeretlen fajból áll. A veszélyeztetett fajok száma mintegy 400, amelyből a rovarok (272 faj) és a madarak (83 faj) száma a legnagyobb. Ezen fajok jelentős részének megélhetése, szaporodása a mesterséges és természetes vizekhez kötődik. A vizes, nedves területek lecsapolása és átalakítása más mezőgazdasági tevékenységek céljaira, továbbá a halastavak nem rendeltetésszerű működtetése, a tógazdálkodási tevékenység felhagyása különösen nagy károkat okoz, és komoly mértékű fajszám-csökkenéshez vezet (Halasi-Kovácsi, 2006). A magyar tógazdaságok vízrajzi adottságainak változatossága az élő környezet magas diverzitását eredményezte, így a területre a rendkívül gazdag biodiverzitás, illetve a tájképi elemek sokszínűsége jellemző. Ezen értékek fennmaradásához nagymértékben hozzájárult, hogy tógazdasági haltermelésünk környezetterhelése rendkívül alacsony szintű és a gazdálkodás évszázados szakmai tapasztalatokra alapozottan folyik. A hazai tógazdálkodás során kialakult halastavi ökoszisztéma – mely eredendően mesterséges rendszer –, fenntartása csak okszerű tógazdálkodással lehetséges, és megállapítható, hogy a halastavakon folytatott „jó gyakorlatnak” megfelelő halgazdálkodás fenntartása mind ökológiai, mind természetvédelmi szempontból kiemelkedő fontosságú. A gazdálkodás felhagyása, de már az optimális intenzitási szint bizonyos fokú csökkenése is a vízi, illetve vizes élettérhez kötődő élővilág biodiverzitásának csökkenését okozza. Abban az esetben, ha a tógazdaságok haltermelése jelentős
mértékben visszaesik, akkor az eltartható védendő növény- és állatfajok száma és állománya, vagyis a biodiverzitás is ennek megfelelően csökken. A tógazdaságok, mint vizes élőhelyek területén fellelhető gazdag növény-, emlős-, hüllő-, kétéltű- és madárfauna, valamint a vonuló madárfajok sokasága egyedülálló természeti értéket jelent Magyarországnak és Európának, és ennek a változatos élővilágnak a fenntartása össztársadalmi érdek. A magyar halászati ágazat számára stratégiai jelentőségű a védett természeti értékek fenntartásához kapcsolódó kompenzációs jellegű támogatás megléte, mivel a hatályos és a tervezett agrárkörnyezet-védelmi, illetve agrárkörnyezet-gazdálkodási előírásoknak való megfelelés több vonatkozásában közvetlen és közvetett hozamkiesést és költségnövekedést okoz, mely végső soron bizonyos mértékű jövedelem kiesését eredményezi a halas gazdáknak. A várhatóan az EMVA-ból finanszírozott és a 2010. évtől kezdődő új célprogram elnevezése: „Magas Természeti Értékű Vizes Élőhelyek Megőrzése és Fejlesztése”. Ez a célprogram egy ún. alapszintű és erre épülő I. és II. szintű előírást és ahhoz kapcsolódó kompenzációs rendszert feltételez. Az alapszint betartása minden termelőre nézve kötelező érvényű, és nem jár kompenzációval, míg az I. és a II. szint előírásainak betartása vállalásos alapú, és az I. szint esetében várhatóan mintegy 53 ezer Ft, míg a II. szint esetében mintegy 93 ezer Ft az egy hektár halastó területre jutó kompenzációs jellegű támogatás. A programban a legkisebb támogatható terület 1 ha; a legkisebb támogatható parcella mérete 0,3 ha, és további feltétel, hogy a terület halastó művelési ágként szerepeljen az ingatlan-nyilvántartásban, valamint a terület érvényes vízjogi működési engedéllyel rendelkező, üzemelő halastó kell, hogy legyen.
Természetvédelmi területeken alkalmazható haltermelési technológiák
Váradi László Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas Kivonat A tavi haltermelés a Kárpát-medence folyóvölgyeiben olyan tradicionális emberi tevékenység, amely a természeti erőforrások ésszerű hasznosításán alapul. Az extenzív tógazdálkodás önmagában is erőforráskímélő és környezetbarát haltermelési módszer, és nagyon sok vizes élőhely fennmaradása éppen az adott területen folyó halgazdálkodásnak, a tavi élettér halászok által történő fenntartásának köszönhető. Kétségtelen, hogy egyik oldalról az egészséges halhús iránti növekvő igény, másik oldalról az erőforrásokért (közöttük az egyre kritikusabb erőforrássá váló édesvizekért) folyó erősödő verseny új, intenzívebb haltermelési technológiák bevezetését és alkalmazását eredményezte, amelyek már lényegesen eltértek a hagyományos, „természetközeli” tógazdálkodási technológiától. A természeti környezet védelmének egyre növekvő szükségességét felismerve az elmúlt évtizedben több olyan kutatási program indult, amelyek célja az volt, hogy elősegítse az újabb és intenzívebb haltermelési technológiák negatív környezeti hatásainak csökkentését, illetve kiküszöbölését. A hazai és nemzetközi kutatások eredményeinek köszönhetően ma már az édesvízi haltermelésnek számos olyan rendszere, illetve technológiája áll rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik a környezetbarát haltermelést különböző környezeti adottságok mellett, akár természetvédelmi területen is.
A tógazdálkodás diverzifikációja és a tavak komplex funkciója Az 1990-es évektől a nagyüzemi tógazdálkodás diverzifikációja figyelhető meg, ami azt jelenti, hogy a korábbi ponty dominanciájú, kiegészítő gabonatakarmányozáson alapuló fél-intenzív polikultúrás haltermelési technológiák változatosabbá váltak a helyi (természeti) adottságoktól és a gazdálkodási, illetve piaci realitásoktól függően. Egyes, nagyobb méretű olyan tavak, amelyekre jellemzőek voltak a komplex környezeti kölcsönhatások, extenzívebbé váltak, míg egyes kisebb, jó vízellátású olyan tavakon, ahol a környezeti tényezők jól szabályozhatók voltak, növekedett a termelés intenzitása. Megállapítható azonban, hogy a környezet és a halgazdálkodás kapcsolata döntően meghatározta a diverzifikáció irányát és mértékét. A diverzifikáció nemcsak a termelés intenzitásának változását jelentette, hanem a hasznosítás változékonyabbá válását is. A halastavak adottságaiktól függően nemcsak haltermelést, de olyan funkciókat is ellátnak, mint élőhely-fenntartás, vízgazdálkodás, turisztikai szolgáltatás, stb. A halastavak és a természetvédelem kapcsolatának szempontjait figyelembe véve alapvetően négy kategóriát különböztethetünk meg az alábbiak szerint: 1. kizárólag természetvédelmi funkciót ellátó tavak; 2. elsősorban természetvédelmi funkciót ellátó halastavak; 3. elsősorban haltermelési funkciót ellátó halastavak; 4. kizárólag haltermelési funkciót ellátó halastavak. Ma hazánkban a legtöbb halastó a 3. kategóriába tartozik, amikor a halastó amellett, hogy elsődlegesen (extenzív) haltermelésre szolgál, egyben fontos élőhelye a sok vízhez kötődő élőlénynek is. Egy tógazdaságon belül mind a négy kategória előfordulhat az egyes tavak hasznosítását illetően. Megjegyezzük, hogy az 1. kategóriába tartozó tavakban is folyik „halgazdálkodás”, akár őshonos, illetve védett, vagy veszélyeztetett fajok fenntartása, akár madár élőhely, vagy más, vízhez kötődő természeti érték életterének biztosítása miatt. Nem nélkülözhető tehát ebben az esetben sem a vizes élőhely bizonyos mértékű menedzsmentje, amely a vizeket, a természetet ismerő halászok által végezhető hatékonyan és szakszerűen. Igaz ugyanakkor a 4. kategóriába tartozó tavakra is, hogy bár kizárólag haltermelési céllal hasznosítják azokat, bizonyos mértékű természetvédelmi funkciót ezek is ellátnak, mint vizes élőhelyek.
10
Az, hogy egyes halastavak milyen mértékben végeznek „természetvédelmi szolgáltatást”, részben a rendeletek (pl. NATURA 2000; Ramsari Egyezmény) által meghatározott kényszer, részben egyes támogatások (pl. agrár-környezetgazdálkodási támogatás) általi ösztönzés befolyásolja, de említésre méltó az ágazat „önszabályozási” törekvése is, az általa kidolgozott „Jó Tógazdálkodási Gyakorlat” követése révén. Megállapítható ugyanakkor, hogy a halastavi haltermelés és a természetvédelem közötti kapcsolat feszültségekkel terhelt. Ez elsősorban abból adódik, hogy nem kellőképpen elismert a tógazdálkodás pozitív szerepe a természetvédelemben. Jelenleg a tógazdák finanszíroznak olyan, a társadalom által elvárt, de általa meg nem fizetett tevékenységeket, mint például a védett és veszélyeztetett állatok élőhelyének fenntartása, illetve azok életfeltételeinek biztosítása. Új típusú, környezetbarát haltermelő rendszerek Bár hazai haltermelésünkben meghatározó a tógazdálkodás, a kutatás-fejlesztés eredményeinek hasznosítása révén új típusú haltermelő rendszerek és technológiák állnak rendelkezésre a növekvő haligény hazai kielégítésére. Ezen új rendszerek fejlesztésénél már eleve egyik alapvető szempont volt a környezetbarátság és az erőforrás-kímélet, így e rendszerek alapvető technológiai elemei például a víz recirkuláltatása, a hulladék tápanyagok újrahasznosítása, illetve az elfolyó vizek kezelése. A zárt recirkulációs halnevelő rendszerek erőforrás-kímélők, illetve a haltermelés és annak külső környezete közötti kölcsönhatások teljesen szabályozottak. Így ezek a rendszerek jelenthetik hosszabb távon az édesvízi haltermelés legfontosabb bázisait Európában a Fenntartható Európai Akvakultúra Fejlesztés Stratégiája által támogatottan. Egyelőre az ilyen rendszerek létesítése és működtetése drága, és ezért azok alkalmazása csak magas piaci értékű alak előállítása esetén gazdaságos.
11
A nyitott, részben recirkuláltatott vízkörű, elfolyóvíz kezeléssel ellátott halnevelő rendszerek a hagyományos átfolyóvizes rendszerek továbbfejlesztett változatai. E rendszerek utóbbi időben történő fejlesztésének éppen az erőforrás-kímélet növelése és a környezeti hatások csökkentése volt a célja. Hazánkban a termálvizek intenzív haltermelésre történő hasznosításában meghatározó szerepük van az ilyen rendszereknek. A kombinált intenzív-extenzív haltermelő rendszerek még nem terjedtek el a hazai gyakorlatban, de várható, hogy az ilyen rendszerek egyre nagyobb szerepet játszanak majd a lakosság friss hallal való ellátásában, illetve a halválaszték bővítésében. E rendszerek működésének alapelve, hogy az intenzív egységből (kis tó, medence, ketrec) elfolyó, tápanyagban gazdag vizet extenzív tóban hasznosítjuk, és a tisztított vizet újrahasznosítjuk. Fentebb ismertetett halnevelő rendszerek elvileg természetvédelmi területeken is működtethetők, hiszen azoknak a környezettel való kapcsolata szabályozott. E rendszerekre jellemző, hogy a terület és a víz hasznosítása igen hatékony, vagyis kis területen kevés vízben nagy mennyiségű halat lehet előállítani. Ezek a rendszerek közvetve elősegítik a természetvédelmi célokat szolgáló vizes élőhelyek területének növelését azáltal, hogy kis területre koncentrálják a haltermelést, de ugyanakkor szabályozott formában tápanyagot is biztosítanak a vizes élőhelyek számára. Az ilyen rendszerek elterjesztése egyaránt szolgálná az egészséges halhús-ellátást hazai termelőktől, illetve a természeti környezet védelmét.
12
Halgazdálkodás és természetvédelem erdélyi halastavakon – Természetbarát halgazdálkodás Homoródszentpálon
Baczó Zoltán Agropisc Rt., Homoródszentpáli Tógazdaság, Románia Kivonat Előadásomban bemutatom a különböző védettségi szintű erdélyi halastavak pillanatnyi állapotát, és a halgazdálkodás, valamint a természetvédelem jelenlegi helyzetét. Kiemelten foglalkozom a székelyföldi, homoródszentpáli tógazdasággal, mely egy sós mocsár helyén létesült 1982–85ben, 210 hektáros területen. A területet a Hargita megyei tanács nyilvánította védetté 1980-ban, több mint 25 éves kutatómunka eredményeként. Napjainkra a speciális természetvédelmi területek átfogó európai, ökológiahálózatának a tagja (Natura 2000), ugyanakkor fontos madárélőhelyek (IBA terület – RO045) közt is jegyzik. A halastavakon a haltermelés beindulásával változatos vizes élőhelyek alakultak ki, ezáltal a vándormadarak egyik legfontosabb pihenő- és táplálkozó-állomásává változott a Kárpátmedencében. Az 1990-es évek végére a gazdaság egyre leromlottabb állapotba került, a termelőeszközök használhatatlanná váltak, és a szárazon maradt tómedreket beborították a nád és a fás szárú növények társulásai. Ennek a szomorú állapotnak a magánosítási folyamatok vetettek véget. A magánkézbe került gazdaság területén az új tulajdonos, a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézet szakmai irányítása mellett, 2004–2007 között fokozatosan megteremtette az eredeti kialakítás szerinti pontyos tógazdasági technológia alkalmazásának új feltételeit. A homoródszentpáli tógazdasági termelés speciálisan a Romániában is őshonos halfajokra alapozódik, melyek közül elsődlegesen a ponty (Cyprinus carpio) jelenti a termelés bázisát, hároméves előállítási ciklussal. A ponty mellett polikultúrában nö-
13
vényevő és ragadozó halakat is termelnek. A ponty tenyészanyag a HAKI génbankjából származik. A haltermelés mellett fontos cél az ökoturizmus feltételeinek megteremtése, ezáltal az idelátogató családok minden tagja megtalálhatja a megfelelő kikapcsolódási és szabadidős tevékenységét. Összefoglalva tehát a tógazdaság legfontosabb funkciói a következők: d Egészséges élelmiszer termelés a környezet terhelése nélkül; d Természetvédelmi feladatok ellátása; d Vidékfejlesztési funkciók, elsősorban a horgász- és ökoturizmus fellendítésével; d Munkahelyteremtés, az életszínvonal fokozatos emelkedése érdekében. A 2008. év második félévében várhatóan beindul a román halászat fejlesztését célzó operatív program, a Román Nemzeti Halászati és Akvakultúra Ügynökség koordinálásával. A program ideje alatt 2013-ig lehet különféle fejlesztésekre Európai Uniós forrásokat kihasználni, melyben a HAKI is szerepet kaphat a romániai tógazdasági haltermelés fejlesztésének háttérintézményeként, és ezáltal Szentpál után több erdélyi halastó is betöltheti a tógazdaságok fentebb említett funkcióit.
14
Természetbarát halgazdálkodás Biharugrán – esettanulmány
Simay Gábor Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest Kivonat Biharugra és Geszt települések határában, Békés megye északi részén, az országhatár mentén helyezkedik el a két nagy kiterjedésű egységből álló halastó rendszer. A Begécsi-halastavak 1175 ha, míg a Biharugrai-halastavak 752 ha nagyságúak, így teljes kiterjedésükkel (1927 h) Magyarország második legnagyobb halastó rendszerét alkotják. Méretének megfelelően a tavak természetvédelmi jelentősége óriási, melyet hazai védelmi státusza mellett nemzetközi elismertsége is igazol. A terület 1990 márciusa óta védett, Biharugrai Tájvédelmi Körzet néven. 1997 óta része a Körös–Maros Nemzeti Parknak. 1989-től IBA (Hu030) terület, 1998 óta Ramsari terület, része a Natura 2000 hálózatnak.
15
A terület legkiemelkedőbb természetvédelmi értéke az itt fészkelő, átvonuló és telelő vízimadárfajok tömege, melyek száma alkalmanként jelentősen meghaladhatja az 50.000 példányt. A területén három szervezet gazdálkodik, melyek közül az egyik, a Bihar Közalapítvány 495 ha-on csak természetvédelmi célú kezelést végez, elsősorban a vízimadarak számára legtöbb alkalmas fészkelőhelyet biztosító tavakon. A másik két gazdálkodó 559, illetve 866 ha területen végzi tevékenységét. A területen jelenleg a széles körben elterjedt hároméves üzemformájú haltermelés folyik, polikultúrás népesítéssel (körülbelül 73% ponty, 19% busa, 5% amúr, 3% ragadozó hal). Ivadéknevelés jelenleg nincs. 2007 júliusában kezdődött egy Global Environmental Facility (GEF) projekt a területen, melynek hazai partnere a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint az Agropoint Kft. és a Bihar Közalapítvány. Ez a „demo projekt” része a Wetlands International vezetésével irányított nemzetközi projekt hálózatnak. Céljuk a vízimadarak eurázsiai–afrikai vonulási útvonala mentén egy olyan hálózat kialakítása, ahol a közvetlen természetvédelmi fejlesztések mellett a környezettudatossági és fenntarthatósági szempontok is prioritást kapnak. Ennek megfelelően a biharugrai projektben helyet kaptak természetvédelmi célú élőhely fejlesztési tevékenységek, az ökoturizmus megalapozását szolgáló tevékenységek és a természetbarát halgazdálkodás fenntarthatóságát segítő intézkedések. Természetvédelmi beruházásként kialakításra kerül a sirályok és küszvágó csérék számára készülő költő sziget, mely eredményeként várhatóan növekedni fog e területen fészkelő védett fajok költő állománya. A területen található kisebb (kb. 5 ha) medreket elárasztottuk, minek következtében azok kiváló feltételeket biztosítottak számos vonuló és fészkelő védett, vagy fokozottan védett madárfaj számára. A természetvédelmi fejlesztések mellett elengedhetetlen, hogy a jelenlévő fészkelő, táplálkozó, vagy vonuló madárfajok példányszámát a lehetőségekhez képest pontosan nyomon kövessük. A Bihar Közalapítvány munkatársa ennek megfelelően heti rendszerességgel végez vízimadár számlálást mindkét halastó rendszeren.
16
A lehetőségekhez mérten a turizmus (jelen esetben a terület természeti értékeire épülő ökoturizmus) a múltban nem játszott jelentős szerepet a projekt terület (és a védett terület) életében. 1992-ben a természetvédelem érdekeinek megfelelően betiltották a vízmadár halászatot a halastavak területén. Így jelenleg a terület legnagyobb vonzerejét annak természetvédelmi értékei képviselik. Ennek megfelelően a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatósága a projekt terület közvetlen közelében építette fel 2007-ben látogatóközpontját (madárvárta), ahol több mint 30 látogató számára tudnak szállást biztosítani. A létesítmény működésének első féléve bizonyította, hogy egy ilyen létesítmény nagymértékben növelheti a terület látogatottságát. Az eddigi fejlesztésekkel párhuzamosan a projekt keretein belül olyan fejlesztéseket kívánunk megvalósítani, melyek a területet még vonzóbbá tehetik, annak bemutathatóságát növelik. Ezen célok eléréséhez a halastavak területén tervezzük fából készült, a környezetbe illeszkedő madármegfigyelő tornyok építését, valamint egy pihenő faház kialakítását. A már kihelyezett információs táblák hálózatának bővítését is meg kívánjuk valósítani. A projekt keretein belül a Halászati és Öntözési Kutatóintézet (HAKI) készített egy átfogó kezelési tanulmányt a Biharugrai- és Begécsi-halastavak egyes részeit illetően. A természetvédelmi és ökoturisztikai részek mellett helyet kapott egy, a természetbarát halgazdálkodás fejlesztési lehetőségeiről szóló rész is a tanulmányban. A tanulmány a javasolt intézkedéseket két csoportja osztja: Rövidtávú (gyorsan bevezethető) tevékenységek: 1. nagymértékben csökkentett takarmány bevitel (különösen a drága szemes takarmányokból), megnövelt szerves trágya bevitel – a nagyméretű tavakban (100–150 ha) 15 t/ha szerves trágya bevitel javasolt; 2. megnövelt szerves trágya bevitel, visszafogott takarmányozás – a közepes tavakban (50–80 ha) 10 t/ha szerves trágya bevitel mellett 2 kg/kg FCR mennyiségű egyéb takarmány bevitel javasolt (olcsó mezőgazdasági melléktermékek javallottak, pl. rostaalj);
17
3. a szerves trágya és a (szemes) takarmány beviteli arányának optimalizálása – a kisméretű tavak esetében 5 t/ha szerves trágya bevitel mellett 5 kg/kg FCR szemes takarmány bevitele javasolt. Hosszútávon (lassan, tervezéssel bevezethető) tevékenységek: 1. gravitációs vízellátás biztosítása (szemben a nagy energiafelhasználású szivattyús megoldással); 2. kistavas intenzív-extenzív termelés kombinálása; 3. ivadéknevelés; 4. bio-hal termelés; 5. horgászturizmus fejlesztése kisméretű horgásztó kialakításával. A fenti tevékenységek megvalósításához védett terület esetén fontos a természetvédelmi hatóságokkal való egyeztetés, engedélyeztetés. Egyes tevékenységek (2. és 5.) fokozottan védett területen nem valósíthatók meg. A tanulmány és a projekt más elemei kifejezetten az érintett halastavakra vonatkoznak, a felsorakoztatott javaslatok azonban bizonyos feltételek mellett más természetvédelmi területen működő gazdaságok számára is hasznosak lehetnek.
Agropoint Kft.
18
Természetbarát halgazdálkodás Rétimajorban – esettanulmány
Lévai Ferenc Aranyponty Halászati Zrt., Százhalombatta Kivonat Hazánkban a haltermelés elsősorban tógazdaságokban, extenzív, illetve fél-intenzív módon, hagyományos technológiák alkalmazásával történik. A hazai tógazdálkodás más mezőgazdasági tevékenységekkel összehasonlítva, azoknál nagyobb mértékben „ágyazódik be” a természeti környezetbe, hiszen a halastavak, mint vizes élőhelyek jelentősen hozzájárulnak a biodiverzitás megőrzéséhez és gazdagításához. Az egykor gazdag vízi világ teremtette természeti értékeket ma sok helyen már csak azok a halastavak őrzik, amelyek többségét mezőgazdasági termelésre csak korlátozottan alkalmas területeken építettek. Így a halastavak a termelési funkción túl igen fontos vize élőhelyként és tájképet formáló elemként is szolgálnak. A halastavak többcélú hasznosításának jelentősége az utóbbi évtizedekben került a figyelem homlokterébe. Az iparosodás és a városiasodás következményeként felértékelődött a természeti környezet, különös tekintettel a vizes élőhelyekre, amelyek létalapját a véges és veszélyeztetett édesvíz készletek adják. A hazai tógazdálkodás felismerte a vizes élőhelyek megőrzésében, illetve a vízi erőforrások hasznosításában meglévő felelősségét és a fejlesztési programok nem a termelés egyoldalú növelésére, hanem a természetbarát halgazdálkodásra irányulnak. Rétimajor egy speciálisan összefonódott ökológiai halgazdaság és ökoturisztikai központ, ahol többirányú ökológiai természethasznosítás történik egy vizes élőhelyen: d a halastórendszert „erőforrásként” fogjuk fel, aminek minél sokrétűbb felhasználása a gazdálkodás alapja, d ennek gerince a tórendszeri haltermelés.
19
Ökoturizmus természetvédelmi területen: d a természetes környezeti értékek folyamatos figyelembe vétele mellett a hely adottságainak kihasználása a természetes egyensúly megőrzésével. A halastavi gazdálkodás a környezettudatos gazdálkodás erősítésével, a környezetkímélő-környezetbarát haltermelési módszerek alkalmazásán keresztül hozzájárul a természeti értékek fennmaradásához, a környezeti állapot javulásához. Ezért e módszerek fokozottabb ösztönzése a jövőre nézve továbbra is feladat. A tógazdálkodás fejlesztésének új iránya a tevékenységek diverzifikálása. A tógazdák innovációs készsége és fejlesztési törekvései mellett szükség van azonban a természetbarát gazdálkodás feltételeinek javítására. A tógazdálkodás ezen új formájának fejlesztését elő kell, hogy segítsék a törvények és rendeletek, különös tekintettel a természeti szolgáltatások támogatására, a védett állatok okozta károk kompenzációjára és a vízszolgáltatási díjakra. A tógazdákat partnereknek kell tekinteni a vízgazdálkodás, illetve a vizes élőhelyeken folytatott gazdálkodás tervezése és ilyen programok végrehajtása során.
20
Jegyzetek ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ 21
Jegyzetek ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ ................................................................................................................ 22
HALÁSZATI ÉS ÖNTÖZÉSI KUTATÓINTÉZET 5540 Szarvas, Anna-liget 8. Kutatóintézetünk az alábbi formában kínál szaktanácsadást és technikai segítségnyújtást az ágazat gazdasági szereplőinek: ➢ szakértői munka, helyszíni konzultáció és szaktanácsadás, ➢ megvalósíthatósági tanulmányok, közös innovációs pályázatok, ➢ bemutatóval egybekötött szakmai fórumok szervezése, ➢ nyomtatott kiadványok és információs anyagok, internetes tájékoztatás. Az alábbi szakterületeken várjuk megkeresésüket: ➢ környezetbarát, víztakarékos tavi haltermelési technológiák Dr. Gál Dénes
[email protected] 66/515-523 ➢ természetbarát multifunkcionális tógazdálkodás Dr. Váradi László
[email protected] 66/515-302 ➢ tógazdasági haltermelés Józsa Vilmos
[email protected] 66/515-315 ➢ intenzív haltermelési technológiák Dr. Rónyai András
[email protected] 66/515-320 ➢ intenzív haltermelő telepek elfolyóvizének kezelése Dr. Pekár Ferenc
[email protected] 66/515-308 ➢ környezetbarát halegészségi technológiák Dr. Jeney Galina
[email protected] 66/515-317 ➢ tenyésztési programok Dr. Jeney Zsigmond
[email protected] 66/515-314 ➢ minőségi tenyészanyag ellátás Kakuk Csaba
[email protected] 66/515-336 ➢ természetes vizek halászati és horgászati hasznosítása
[email protected] 66/515-316 Dr. Györe Károly ➢ víz-, talaj- és növényanalitikai mérésszolgáltatás Borók Imre
[email protected] 66/515-321 További információt ad a Szaktanácsadási és Innovációs Központ vezetője: Józsa Vilmos (
[email protected], 66/515-315) www.haki.hu,
[email protected], Fax: 66-312-142
A workshop megrendezését a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH), valamint a „Nature-friendly fishfarm management and associated eco-tourism development: Biharugra fish ponds, Hungary” címû UNEP-GEF projekt támogatja
