HALADÓ LATIN IV. FÉLÉV (2005.)
SZÖVEGGYŰJTEMÉNY 1. Az irgalmas szamaritánus (Lk 10, 25-37) 2. Az irigységről; A jó uralkodókat … (Gesta Romanorum 44, 53) 3. Az igazi barátság próbájáról (Gesta Romanorum 129) 4. Szent Gellért halála (Vita S. Gerhardi 15.) 5. Anonymus: Gesta Hungarorum Prologus 6. Szent Ágoston: De civitate Dei (413-426) 7. Aquinói Szent Tamás Summájából (2 II 71,3) 8. Remete Szent Pál (Jacobus de Voragine: Legenda Aurea) 9. A tékozló fiú 10. Mátyás király budai könyvtára (Oláh Miklós: Hung. c. V.2.) 11. A beszélő fej (Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum Decades III. 3, 152-158)
2 1. Az irgalmas szamaritánus (Lk 10, 25-37) (Novum Testamentum - Ed.:A. Merk, Romae 1964.) Et ecce quidam lēgisperitus1 surrēxit tentans illum et dicēns: Magister, quid faciendo vitam aeternam possidēbo? At ille dixit ad eum: In lēge quid scriptum est? Quomodo legis? Ille respondēns dixit: Diligēs2 Dominum Deum tuum ex toto corde tuo et ex tota anima tua et ex omnibus viribus tuis et ex omni mente tua et proximum tuum sicut tēipsum. Dixitque illi: Rēctē respondisti: hoc fac, et vivēs. Ille autem volēns iustificare sēipsum dixit ad Iesum: Et quis est meus proximus? Suscipiēns autem Iesus dixit: Homo quidam dēscendēbat ab Hierusalem in Hiericho et incidit in latronēs, qui etiam dēspoliavērunt eum et, plagis impositis, abiērunt sēmivivo relicto. Accidit autem ut sacerdos quidam dēscenderet eadem via et, viso illo, praeterivit. Similiter et Levita, cum esset secus3 locum et vidēret eum, pertransiit. Samaritanus autem quidam iter faciēns vēnit secus eum et vidēns eum, misericordia motus est. Et appropians4 alligavit vulnera ēius infundēns oleum et vinum et imponēns illum in iumentum suum duxit in stabulum et curam ēius ēgit. Et altera diē protulit duos dēnarios et dedit stabulario et ait: Curam illius habē et quodcumque superērogaveris5 ego cum rediero reddam tibi. Quis horum trium vidētur tibi proximus fuisse illi, qui incidit in latronēs? At ille dixit: Qui fēcit misericordiam in illum. Et ait illi Iesus: Vade et tu fac similiter.
1
lēgisperitus: törvénytudó felszólító értelemben 3 secus + acc.: mellett 4 appropio 1: közelít, közeledik 5 superērogo, 1: felül költ, többet fizet 2
3 2. Az irigységről; A jó uralkodókat nem kell leváltani A Gesta Romanorum, amelyet még Gesta Imperatorum Romanorum, vagy Gesta Imperatorum néven is emlegetnek, vegyes tartalmú, világi jellegű történetek gyűjteménye, amely a 13. században német földön keletkezett domonkos vagy ferences rendi környezetben. A történeteknek több forrása van: pl. Valerius Maximus példagyűjteménye, Plinius Naturalis Historia című műve, id. Seneca írásai vagy Plutarkhosz történetei. Az egyes elbeszélések hitelességét ismert ókori nevekkel próbálja elhitetni. A középkorban igen népszerű olvasmány, első nyomtatott változata 1472-ben jelent meg. Magyarországon Mátyás király könyvtárában is volt egy másolata, első hazai fordítása pedig 1682-ben Haller János tollából született meg. DĒ INVIDIA (Gesta Romanorum 44.) Tiberius1 rēgnavit, qui ante sumptum imperium erat prudēns ingenio, clarus ēloquio, fortunatus in bello, sed post2 resolutus militiae artibus nulla bella gerēns populum Romanum graviter afflixit, filios proprios plurēsque patricios et consulēs interfēcit. Huic quidam artifex vitrum ductile3 sē posse fabricare obtulit, quod Tiberius ad parietem proiciēns non fractum sustulit, sed curvatum, et artifex malleum proferēns et velut cuprum4 vitrum fabricans mox corrēxit. Interrogante autem Tiberio ab eo, quomodo hoc posset fieri, ille dixit neminem hanc artem scire super terram. Quem Tiberius mox decollari5 iussit dicēns: "Si haec ars vēnerit in consuētudinem, pro nihilo6 aurum et argentum reputabitur.” 1
Tiberius (Kr.u. 14-37) Augustus fogadott fia és politikájának folytatója. Népszerűtlen uralkodó volt, Tacitus képmutató, féltékeny és vérengző zsarnoknak ábrázolja, őt követi Suetonius és Cassius Dio is. 2 post adverbium 3 ductilis, e nyújtható, hajlítható 4 cyprum, i (n.) vörös réz. A vulgáris latinban cuprum-ként is előfordul. 5 decollo 1 lenyakaz, lefejez 6 nihili gen. pretii helyett
4
DĒ BONIS RĒCTORIBUS NON MUTANDIS (Gesta Romanorum 53) Valerius Maximus1 refert, quod,2 cum omnēs Syracusani mortem Dionysii3 optarent rēgis Siciliae, quaedam femina senectutis ultimae sola matutinis horis deos oravit, ut sibi rēx superstēs fieret in hanc vitam, cuius orationis causam Dionysius admirans ab ea quaesivit. Quae respondit: "Cum essem puella, gravem tyrannum habēns eo carēre cupiēns secundum recēpi, quo iterum carēre cupiēns tertium recēpi; timēns ergo dēteriorem tibi succēdere ideo pro vita tua omni diē rogo." Dionysius haec audiēns amplius molestiam non fēcit. 1
Valerius Maximus Tiberius uralkodása alatt élt író, aki egyetlen fennmaradt művét, „Factorum ac dictorum memorabilium libri IX” (Említésre méltó tettek és mondások kilenc könyve) címen Kr.u. 28 és 32 között írta. A példagyűjteményt római és görög szerzők műveiből válogatta össze, kilencvenöt témakörben. Minden történetet erkölcsi tanulsággal zárt. Művéből id. Plinius, Gellius, Lactantius is merített, de igazi népszerűségre csak a középkorban tett szert. 2 quod jelentése hogy 3 Dionysius (Kr.e. 392-337) A sziciliai Szirakuza türranosza, aki hasonló nevű apját követte a trónon, de míg apja tehetséges politikus és hadvezér, addig ő gyenge, befolyásolható, az udvari intrikáktól vezetett fejedelem volt, aki apja diktatórikus rendszerét igyekezett fenntartani, de inkább csak erkölcstelen élvhajhászással töltötte ki az életét. A nép körében iránta elterjedt gyűlölet és utálat 357-ben lázadáshoz vezetett, és száműzték a trónról. Élete utolsó napjait Korinthosban töltötte, ahol folytatta erkölcstelen életmódját. Érdeklődött a filozófia és irodalom iránt, de ismertté a Damoklész kardjáról szóló történet tette.
5 3. Az igazi barátság próbájáról DĒ AMICITIAE VĒRAE PROBATIONE (GESTA ROMANORUM 129) Quidam rēx habuit tantum unicum filium, quem multum dilēxit; qui filius a patre licentiam accēpit, ut mundum visitaret et amicos sibi acquireret. Qui per septem annos1 vagabat in mundo et post haec ad patrem rediit. Pater gaudenter eum recēpit et ab eo quaesivit, quot amicos acquisivisset. At filius: "Trēs; primum amicum plus quam mē ipsum diligo, secundum tantum sicut mē ipsum, et tertium parum aut nihil." Cui pater: "Bonum est eos probare et temptare, antequam indigeas dē eis.2 Porcum occide et in sacco pone et in domum amici, quem plus diligis quam tē, perge dē nocte3 et ei dic, quod4 a casu5 hominem occidisti; et si inventum fuerit corpus mēcum,6 morte turpissima7 ero condemnatus. Rogo modo tē, sicut8 tē semper plus quam mē ipsum dilēxi, succurre mihi in hac maxima necessitate!" Quod et factum est. At ille respondit: "Sicut8 eum occidisti, iustum est, ut9 poenae subiaceas. Sed si corpus mēcum esset inventum, forte in patibulo ero suspensus. Vērumtamen, quia amicus meus fuisti, ideo tēcum pergam ad patibulum, et postquam mortuus fueris, trēs vel quattuor ulnas panni tibi dabo ad corpus tuum involvendum." Ille hoc audiēns ad secundum amicum accessit, et illum ut primum probavit. Ille sicut primus renuit dicēns: "Crēdis me fatuum, quod in tali periculo mē ponere vellem? Vērumtamen, quia amicus meus fuisti, ideo ad patibulum tēcum pergam et in via te consolabor, quantum potero." Ille ad tertium amicum accessit et eum probavit dicēns: "Verēcundor tibi loqui, quod numquam pro tē aliquid fēci et ecce nunc a casu5 hominem interfēci etc." At ille: "Libenter hoc faciam et culpam mihi imponam, et patibulum, si necesse fuerit, pro tē ascendam." Hunc expertus est meliorem amicum suum fuisse. Jegyzetek:1 per septem annos a klasszikus latinban acc. temporis lenne; 2 de eis az indigeo vonzataként gen. vagy abl. helyett áll; 3 de nocte a klasszikus latinban abl. temporis lenne; 4 quod jelentése hogy; 5 a casu casu helyett áll; 6 mecum innentől kezdve egyes szám első személyben beszél; 7 morte turpissima gen. criminis helyett áll; 8 sicut mert, mivel; 9 acc. cum inf. helyett
6 4. Szent Gellért halála Szent Gellért vértanúsága 1046. szeptember 24-én következett be. Mikor Fehérvárról a pesti révhez ért – hogy ott fogadja a Lengyelországból hazatérő hercegeket – lázadó pogány magyarok körülvették, megkövezték, s a haldokló püspök szívét lándzsával átdöfték. Holttestét a Duna-partra dobták (az Erzsébet híd és a Rudas fürdő között), majd ideiglenesen a pesti Boldogasszony templomban (a mai Belvárosi Főplébániatemplomban) temették el. Tetemét később Csanádra vitték, és az ottani Boldogasszony apátságban helyezték el. Szövegünk Szent Gellért püspök nagy legendájából (Legenda maior) származik. VITA S. GERHARDI 15. Post haec beatus Gerhardus admonuit eos1, ut confitērentur2 alterutrum peccata sua et audita3 missa3 orationi incumbentēs4 et certi dē spē beatitudinis aeternae per martyrium adipiscendae laetificati omnēs communicavērunt5, deinde perrēxērunt versus portum Danubii. Beatus autem Gerhardus, cum esset brevis statura omnēsque virēs suas in servitio6 Dei6 funditus consumpsisset, currus7 subvectione7 utēbatur. Cum autem ad portum Pest vēnissent, ecce quinque viri impii, Vata et complicēs8 ēius daemonibus plēni, quibus sē ipsos dēdicavērunt, irruērunt in episcopos et socios eorum et eos lapidibus obruērunt. Beatus vēro Gerhardus eos, qui lapidabant, indēsinenter9 signo crucis insigniēbat, more protomartyris10 Stephani; primus in Pannonia martyr, positis in terra genibus clamavit voce magna dicēns: „Domine Iesu Christe, nē statuas illis hoc peccatum, quia nesciunt, quid faciunt.” At illi hoc viso multo magis saeviēbant et impetum fēcērunt in eum et ēvertērunt currum ēius in ripam Danubii ibique abstracto eo de curru ēius in biga11 positum de monte Kreenfeld12 submisērunt et, dum adhuc palpitaret13, in pectore lancea percussus ac deinde super unum lapidem ipsum trahentēs contrivērunt cerebrum eius. Sicque gloriosus martyr Christi ex aerumnis14 huius mundi ad aeternam beatitudinem transmigravit in anno Domini millēsimo quadragesimo septimo.15 Jegyzetek: 1. ti. paptársait. 2. confiteor 2, -fessus sum: meggyón. 3. értsd: a mise végeztével. 4. incumbo 3 orationi: ( buzgó) imádságba mélyed. 5. communico 1: megáldozik. 6. Isten szolgálatában. 7. kocsin való szállítás. 8. complex, -plicis m:társ. 9. szüntelenül. 10. protomartyr, -yris m: első vértanú. 11. biga, ae f: kétkerkű kordé, kocsi. 12. Kelenföld hegye. 13. palpito 1: itt: lihegni. 14. aerumna, ae f:nyomorúság. 15. a helyes évszám: 1046.
7 5. P. mester bevezető sorai a Gesta Hungarorum-hoz P mester – Anonymus kilétével, aki „a néhai jó emlékű, az igen dicsőséges Bélának, Magyarország királynak jegyzője” névvel mutatkozik be munkája elején, napjainkra már könyvtárnyi irodalom foglalkozik, illetve legalább annak a kérdésnek a megválaszolásával, hogy négy Béla királyunk közül melyik jegyzője volt. A történészek túlnyomó többsége III. Bélával azonosítja az említett uralkodót. Eszerint a mű a 12—13. század fordulója táján keletkezhetett. Anonymus Párizsban tanult, munkája beleillik a nyugaton a 12. században divatba jött regényes geszták sorába. Saját kora vezető nemzetségeit próbálja több száz évvel visszavetíteni, s őseiket a honfoglalás szereplőiként megtenni: költött nevekkel, kora személyeiből szerkesztett személynevekkel népesíti be a honfoglalás korát, közben merít (az általa egyébként leszólt) paraszti és jokulátori hagyományból is. P. dictus magister1 ac quondam bonae memoriae gloriosissimi Belae rēgis Hungariae notarius N. suo dilēctissimo amico, viro venerabili et arte litteraris scientiae imbuto salutem et suae petitionis effectum.2 Dum olim in scholari studio simul essēmus et in historia Troiana, quam ego cum summo amore complexus ex libris Darethis3 Phrygii3 cēterorumque auctorum, sicut a magistris meis audiveram, in unum volumen proprio stilo compilaveram,4 pari voluntate legerēmus, petisti5 a mē, ut sicut historiam Troianam bellaque Graecorum scripseram, ita et genealogiam rēgum Hungariae et nobilium suorum, qualiter septem principalēs6 personae,6 quae hetumoger vocantur, dē terra Scythica dēscendērunt, vel qualis sit terra Scythica et qualiter sit generatus dux Almus aut quarē vocatur Almus primus dux Hungariae, a quo rēgēs Hungarorum originem duxērunt, vel quot rēgna et rēgēs sibi subiugavērunt7 aut quarē populus dē terra Scythica ēgressus per idioma8 aliēnigenarum Hungarii et in sua lingua propria Mogerii vocantur, tibi scriberem. Promisi etenim mē facturum,9 sed aliis negotiis impeditus et tuae petitionis et meae promissionis iam paene eram oblitus, nisi mihi per litteras tua10 dilēctio10 dēbitum reddere monuisset. Memor igitur tuae dilēctionis, quamvis multis et diversis huius laboriosi saeculi11 impeditus sim negotiis, facere tamen aggressus
sum,
quae
facere
iussisti,
et
secundum
traditionēs
diversorum
historiographorum12 divinae gratiae fultus13 auxilio13 optimum aestimans, ut nē posteris in ultimam generationem14 oblivioni tradatur. Optimum ergo duxi,15 ut vērē et simpliciter tibi scriberem, quod legentēs possint agnoscere, quomodo rēs gestae essent. Jegyzetek: 1. A magister-cím a XII. század végének forrásaiban az esetek többségében annak a társadalmi rétegnek a megjelölésére szolgál, amely - az egyetemmé válás útján járó - francia iskolákban végzett, s amely ezzel a címmel kívánta magát környezetétől megkülönböztetni. (Szovák Kornél) 2. értsd hozzá: dicit vagy optat. 3. Középkori író, aki a fenti néven rövid prózai kivonatot készített az Iliasból. 4. compilo 1: összegyűjt, egybeszerkeszt. 5. petisti=petivisti. 6.principalis persona: fejedelmi személy. 7. subiugo 1: leigáz. 8. idioma, -matis n: kifejezés. 9. ti. esse. 10. tua dilectio: Kedvességed (udvarias, bizalmas megszólítás).11. a saeculum jelentése itt: világ. 12. historiographus, i m: történetíró. 13. fulcior 4, fultus um + abl. (auxilio): támaszkodik vmire. 14. in ultimam generationem: legvégső nemzedékéig. 15. A duco 3, duxi ige jelentése itt: vél, gondol.
8 6. Szent Ágoston: De civitate Dei (413-426) Szent Ágostonnak (354-430) a teológiai szempontú történelemfelfogása legkörvonalazottabban a De civitate Dei (Az Isten városáról) c. művéből olvasható ki. A nagy elméleti munka megírására elsősorban korának viharos történései ösztönözték. 410-ben Alarik bevette Rómát, 429-ben a Gibraltárra átkelő vandálok elől hatalmas menekültáradat özönlött kelet felé, valamint Észak-Afrika (Ágoston lakóhelye) felé. Ilyen helyzetben keresztényt és pogányt egyaránt az isteni gondviselés kérdése foglalkoztatott; Ágoston pedig apológiájával mindkét félhez szólni kívánt. Szerinte a világtörténelem fellendülések és hanyatlások sorozata, a két város, a civitas Dei és a civitas diaboli (a Sátán állama, az evilági állam) küzdelme, végső soron hit és hitetlenség folyamatos háborúja. Az evilági város polgárai a pogányok, Isten városáé pedig a keresztények. A két város polgárainak cselekedeteit kétféle szeretet, az önszeretet és az Isten iránti szeretet irányítja. A két város polgárainak merev szétválasztása nem enged meg egy semleges kategóriát – az „ember városa” nem létezik, mert Ágoston szerint semleges dolog nincs a világban. De civ. XIV,28, Fēcērunt itaque civitatēs duas1 amorēs duo, terrēnam2 scilicet amor sui3 usque ad4 contemptum Dei, caelestem5 vēro amor Dei usque ad contemptum sui. Dēnique illa6 in sē ipsa, haec7 in Domino gloriatur. Illa enim quaerit ab hominibus gloriam, huic autem Deus conscientiae testis maxima est gloria. Illa in gloria sua exaltat8 caput suum, haec dicit Deo suo:Gloria mea et exaltans caput meum. (Ps. 3,4)9 Illi in principibus ēius vel in eis, quas subiugat10, nationibus dominandi libido dominatur, in hac serviunt invicem in caritate et praepositi consulendo et subditi obtemperando. Illa in suis potentibus diligit virtutem suam, haec dicit Deo suo: Diligam tē, Domine, virtus11 mea. (Ps. 17,2)12 Ideoque in illa sapientēs ēius secundum hominem viventēs aut corporis aut animi sui bona aut utriusque sectati sunt, … in hac autem nulla est hominis sapientia nisi pietas, qua rēctē colitur vērus Deus. … Arbitror tamen satis nos iam fēcisse magnis et difficillimis quaestionibus de initio vel mundi vel animae vel ipsius generis humani, quod in duo genera distribuimus, unum eorum, qui secundum hominem, alterum eorum, qui secundum Deum vivunt, quas etiam mysticē appellamus civitatēs duas, hoc est duas societatēs hominum, quarum est una, quae praedestinata est in aeternum rēgnare cum Deo, altera aeternum supplicium subire cum diabolo. …
1
duas civitates: Ágoston szerint a történelem két város /két birodalom/ - az égi és a földi város – küzdelmeként fogható fel. A két várost a szeretet különböző módja alapozza meg: a földit az „önszeretet”, az égit az istenszeretet. 2 ti. civitatem 3 „önszeretet” 4 usque ad + (acc.) …-ig 5 ti. civitatem 6 illa: ti. civitas terrena 7 haec: ti. civitas caelestis v. civitas Dei 8 exalto 1: felemel, magasra emel 9 Zsolt 3,4 10 subiugo, 1: leigáz, meghódít 11 virtus itt: „erő”, „erősség” 12 Zsolt 17,2
9 7. Aquinói Szent Tamás Summájából Aquinói Szent Tamás (1224 v.1225-1274) fő műve a Summa Theologica, a skolasztikus hittudomány – a szerző Prologusban megfogalmazott célkitűzésének megfelelően – rövid, világos és szabatos foglalata. A munka három részből áll, ezekből a második további két részre tagolódik. Minden rész quaestiókra, értekezésekre oszlik, és minden quaestio articulusokra, amelyek kérdés alakjában egy, a quaestio tárgykörébe tartozó problémára vonatkoznak. A quaestiora válaszul instanciák következnek (a föltett kérdés mellett vagy az ellen állást foglaló vélemények), először az ellenvetések, „videtur quod non… praeterea… praeterea” formában, majd egy igenlő instancia „sed contra” bevezetéssel. Ez utóbbi többnyire a Szentírásból, a szentatyákból vagy a hivatalos tanításból vett idézet. Mindezek után a szerző „respondeo dicendum” kezdettel a szakasz törzsében (corpus articuli) indokolja meg a maga nézetét, és felel az ellenvetésekre („ad primum, ad secundum etc ergo dicendum”). Az alábbi részlet a Summa második, erkölcstannal foglalkozó részéből származik. Az idézett helyek rövidítését a következőképpen oldjuk fel: 2II: a második rész második fele, 71: a quaestio száma, 3: az articulus száma stb. 2 II 71, 3. UTRUM ADVOCATUS PECCET1, SI INIUSTAM CAUSAM DĒFENDAT. Respondeo dicendum2, quod3 illicitum est4 alicui cooperari ad malum faciendum sive consulendo sive adiuvando, sive qualitercumque consentiendo, quia consilians et coadiuvans5 quodammodo est faciēns, et Apostolus6 dicit, quod digni sunt morte, non solum, quia faciunt peccatum7, sed etiam, qui consentiunt facientibus8. Unde9, ut supra dictum est, quod omnēs talēs ad restitutionem tenentur10. Manifestum est autem, quod advocatus et auxilium et consilium praestat ei, cuius causae patrocinatur. Unde si scienter iniustam causam dēfendit, absque11 dubio graviter peccat, et ad restitutionem tenētur eius damni, quod contra iustitiam per ēius auxilium altera pars incurrit. Si autem ignoranter iniustam causam dēfendit, putans esse iustam, excusatur secundum modum, quo ignorantia excusari potest.
1
coniunctivus dubitativus (a kétkedés coniunctivusa) ti. esse 3 quod „hogy” 4 illicitum est = non licet 5 coadiuvo 1: együttsegít 6 Pál apostol 7 peccatum itt: „vétség” 8 Vö. Rom, 1,32.9 9 unde itt: ezért 10 „jóvátétellel tartoznak” 11 abs- (csak c,t,q előtt használatos) = a, ab; melléknévvel jelentése: -talan, -telen 2
10 8.. Remete Szent Pál A több címen (Legenda nova, Passionale novum, Legenda sanctorum) elterjedt gyűjtemény a középkor legnépszerűbb olvasmánya volt, több mint ezer kézirata maradt fenn. Szerzője Jacobus de Voragine (kb.1229-1298) domonkos rendi tartományfőnök és Genova érseke volt, művét, amelyet prédikációs anyagnak, lelki épülésre való olvasmánynak szánt, 1261 és 1266 között írta. A gyűjteményben az egyházi ünnepek sorrendjében az egyes szentek hiteles történetét dolgozta fel. A történetek szerkezete állandó: először a szent nevének etimológiája, majd a szent elhivatottsága, csodái, szenvedéstörténete, végül utóélete. Magyar földön is gyorsan elterjedt, már az 1390-es években volt magyar nyelvű fordítása. Remete Szent Pál történetét elsőként Szent Jeromos dolgozta fel, a Legenda aureában található történet az ő életrajzának rövidített változata. Szent Pál életéről keveset tudunk. Állítólag Kr.u. 230-ban Felső-Egyiptomban született. Tizenöt éves korában árván maradt. A keresztényüldözések elől a pusztába menekült, mert sógora, aki még pogány volt, feljelentette a hatóságnak. Az üldözés elmúltával sem hagyta el magányát, egy barlangban lakott, ahol folyton imádkozott. 130 éves korában halt meg, Szent Antal remete temette el. Ünnepe a katolikus egyházban január 15. Remete Szent Pál Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendett, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend róla kapta nevét. A pálos rendet 1263-ban Özséb esztergomi kanonok alapította. Remete Szent Pál holttestét a rend számára I. (Nagy) Lajos király szerezte meg a Velencei Köztársaságtól 1381-ben. A becses ereklyét azután a mai Budapest területén lévő szentlőrinci pálos kolostorban őriztette. A rendnek Európában 207, Magyarországon 127 kolostora volt. HISTORIA DE SANCTO PAULO ERĒMITA (Rövidített változat) Paulus primus erēmita, ut testatur Hieronymus,1 qui ēius vitam conscripsit, fervente Decii persecutione, erēmum vastissimum adiit ibique in quadam spelunca LX annis hominibus incognitus permansit. Iste autem Decius dicitur fuisse Galliēnus, qui fuit binomius,3 qui coepit anno Domini CCLVI.2 Vidēns enim sanctus Paulus Christianis tot tormentorum genera irrogari in erēmum aufugit. Eo tempore cum Antonius4 primum sē inter monachos5 erēmicolam cogitaret, in somniis alium sē multo meliorem erēmum colere ēdocētur. Qui dum eum per silvas6 inquireret, obvium habuit hippocentaurum,7 hominem equo mixtum, qui ei viam dextram dēmonstravit. Postmodum obvium habuit animal, ferēns fructus palmarum, supra8 imagine hominis insignitum, deorsum vēro caprae formam habēns. Qui dum ipsum per Deum coniuraret, ut sibi diceret, quis esset, respondit sē esse Satyrum, deum silvarum secundum errorem gentilium.9 Postrēmo obviavit ei lupus, qui eum ad cellam sancti Pauli perduxit. Paulus autem Antonium praesentiēns ostium sera clausit. Antonius vēro rogat, ut sibi aperiat, asserēns10 sē
11 11
11
numquam inde recessurum, sed ibi potius moriturum. Victus Paulus ei aperuit, statimque ambo in amplexus ruunt. Cumque hora prandii adesset, corvus duplicatam panis partem attulit. Cumque dē hoc12 Antonius mirarētur, respondit Paulus, quod13 Deus sibi omni diē taliter ministrabat et praebendam14 propter hospitem duplicaverat. Pia lis oritur, quis magis dignus esset panem dividere. Dēfert Paulus hospiti et Antonius seniori. Tandem uterque manum apponunt et in aequas partēs panem dividunt. Cum autem Antonius rediens iam cellae suae appropinquaret, vidit angelos Pauli animam deferentes. Qui velociter rediēns invēnit corpus Pauli flexis genubus15 in modum orantis ērectum, ita ut ipsum vivere aestimaret. Sed cum ipsum mortuum didicisset, ait: "O sancta anima, quod gerēbas in vita, in morte monstrasti.16" Cum autem non habēret, unde sepulturam faceret, ecce duo leonēs advēnērunt et foveam paravērunt sepultoque eo ad silvam rediērunt. Antonius autem tunicam Pauli ex palmis contextam assumpsit, qua postmodum in solemnitatibus17 utēbatur. Obiit autem circa annos CCLXXXVII. Jegyzetek:1 Szent Jeromos (kb. 345-420) Hatalmas életművében három remete életrajzot hagyott hátra. A 376 és 378 között készült Vita Pauli című elbeszélés első részében bizonyítja, hogy nem Szent Antal, hanem Szent Pál volt az első remete és a mű további részében ezt a gondolatot bontja ki. A modern kutatásban Pál személyének hitelességét Jeromos életrajzán kívül semmi sem támasztja alá. 2 Két császár életének összefonásáról van szó. P. Messius Decius (249-251) az ősi római virtus visszaállítására törekedett és ennek jegyében indította meg a római birodalom első, általános jellegű, számos vértanút követelő keresztényüldözését, amelynek során a birodalom minden alattvalójától azt követelte, hogy mutasson be áldozatot az isteneknek. Gallienus (260-268) tehetséges uralkodó volt, aki által bevezetett katonai és közigazgatási reformok hatására a római birodalom 3. századi válsága kezdett megoldódni. Megszüntette a keresztényüldözést, de a hellenisztikus eredetű misztériumvallások terjesztésére törekedett, a Hélios kultusz körül akart létrehozni egységes, hellenisztikus jellegű, birodalmi vallást. 3 binomius 3 kétnevű 4 Remete Szent Antal (250-356) Felső-Egyiptomban született. A szerzetesség megalapítójának tartják, az egyiptomi sivatagban remetéskedett. 5 monachus, i (m.) szerzetes barát, a görög „egyedül élő” igéből 6 per silvas az erdőkben szerteszét, összevissza 7 hippocentaurus, i (m.) mesés lény, félig ember, félig ló, kentaur 8 supra adverbium 9 gentiles, ium (m.) a rómaiaknál a barbár népeket, a keresztényeknél pedig a pogányokat jelöli 10 assero 3 asserui, assertus kinyilvánít, állít, bizonyít 11 ti. esse 12 de hoc hunc helyett 13 quod hogy jelentésben 14 praebenda, ae (f.) az ókori Rómában az államtól járó illeték, illetmény jelentette 15 genubus genibus helyett 16 monstrasti monstravisti helyett 17 sollemnitas, atis (f.) ünnepség, ünnepélyesség, ünnepnap
12 9. A tékozló fiú (Lc 15.11-32) FILIUS PRODIGUS Ait autem: Homo quidam habuit duos filios, et dixit adulēscentior ex illis patri: Pater, da mihi portionem substantiae1, quae mē contingit. Et divisit illis substantiam. Et non post multos diēs, congregatis omnibus, adulēscentior filius peregrē profectus est in regionem longinquam et ibi dissipavit substantiam suam vivendo luxuriosē. Et postquam omnia consummasset, facta est famēs valida in regione illa, et ipse coepit ēgēre. Et abiit et adhaesit uni civium regionis illius, et misit illum in villam suam, ut pasceret porcos. Et cupiēbat implēre ventrem suum de siliquis2, quas porci manducabant; et nēmo illi dabat. In sē autem reversus dixit: Quanti mercēnnarii patris mei abundant panibus, ego autem hic fame pereo! Surgam, et ibo ad patrem meum, et dicam illi: Pater, peccavi in caelum, et coram tē: et iam non sum dignus vocari filius tuus: fac mē sicut unum dē mercēnnariis tuis. Et surgēns vēnit ad patrem suum. Cum autem adhuc longē esset, vidit illum pater ipsius et misericordia motus est et adcurrēns cecidit supra collum ēius et osculatus est illum. Dixitque ei filius: Pater, peccavi in caelum, et coram tē, iam non sum dignus vocari filius tuus. Dixit autem pater ad servos suos: Cito proferte stolam primam et induite illum et date anulum in manum ēius et calceamenta in pedēs ēius et adducite vitulum saginatum et occidite et manducēmus et epulēmur: quia hic filius meus mortuus erat et revixit, perierat et inventus est. Et coeperunt epulari. Erat autem filius ēius senior in agro et cum veniret et adpropinquaret domui, audivit symphoniam et chorum: et vocavit unum dē servis et interrogavit quid haec essent. Isque dixit illi: Frater tuus vēnit, et occidit pater tuus vitulum saginatum, quia salvum illum recepit. Indignatus est autem et nolēbat introire. Pater ergo illius ēgressus coepit rogare illum. At ille respondēns dixit patri suo: Ecce tot annis servio tibi et numquam mandatum tuum praeterii et numquam dedisti mihi haedum, ut cum amicis meis epularer; sed postquam filius tuus hic, qui dēvoravit substantiam suam cum meretricibus, vēnit, occidisti illi vitulum saginatum. At ipse dixit illi: Fili, tu semper mēcum es, et omnia mea tua sunt. Epulari autem et gaudēre oportēbat, quia frater tuus hic mortuus erat, et revixit; perierat, et inventus est.
1 2
substantia, -ae f. : vagyon, örökség siliqua, -ae f.: hüvelyes vetemény, moslék
13 10. Mátyás király budai könyvtára Szemelvényünk Oláh Miklós (1493—1568) Hungaria c. művéből származik. Oláh II. Lajosnak, majd özvegyének, Mária királynénak a titkára volt, akivel együtt a mohácsi vész után elhagyta az országot. 1531-től 1542-ig Németalföldön élt, többnyire Brüsszelben. Ez idő alatt meg merült fel benne a magyar történelem összeállításának gondolata. A munkához 1536-ban fogott hozzá a Hungaria c. fejezettel, amelyet formailag a kor történetírói szabályai szerint földrajzi bevezetőnek szánt, lényegében és tartalmilag azonban az ideális Magyarországot ábrázolta benne, amely a mohácsi katasztrófa előtt létezett. 1537-ben készült el az „őstörténetet”feldolgozó második fejezet, az Athila. A folytatással már nem készült el. Hazatérése után különböző egyházi és világi tisztségeket töltött be, 1558-ban esztergomi érsek lett, s nagy szerepet játszott a reformáció utáni magyar katolikus egyház újjászervezésében. HUNG. C. V.2. Haec rēgum Hungariae est rēgia, quae tota in saxo ad altitudinem satis magnam ēnato1 sita et a septentrione2 in meridiem2 protenta, in fronte3 meridionali3 arcem habet non magno intervallo ab urbe dissitam,4 ēgregiē omni munitionis genere instructam, ad haec aedificiis insignibus, artificiosis fornicibus tabulatisque5 auro et coloribus dēpictis ad admirationem usque splendidam. Haec praeter situm atque architecturam tam rēgiam tum corpore6 Divi Iohannis6 Eleemosynarii6 insignis fuit, tum ob bibliothecas Matthiae Corvini rēgis memorabilis et admiranda. Qua itur ad stationem ex latere interioris bibliothecae, ad sacellum Divi Iohannis perforatum, unde rēx sacrum7 audire consuēvit, duae obviae sunt aedēs concameratae;8 quarum altera voluminibus Graecis, partim ē medio Graeciae, partim ex aliis orientis regionibus per rēgem non minori cura, quam labore eo congestis referta erat, altera interior continēbat codicēs totius linguae Latinae a primis rudimentis9 ad arcem usque omnium scientiarum per capsulas et loculamenta ordine quosque suo distinctos. Tegēbat horum quodlibet vēlum sericeum10 coloribus auroque variegatum11 cum indice disciplinae et professionis, in quas libri erant discrēti. Maxima voluminum pars constabat membranis12 colligata serico,13 umbilicis14 fibulisque argenteis, auro lucidis. Audivi a maioribus Matthiam rēgem, dum viveret, aluisse15 semper ad triginta servos amanuensēs16 pingendi peritos, quorum ego plērosque illo mortuo noveram. Horum erant opera omnēs ferē et Graeci et Latini codicēs conscripti.
14
Jegyzetek: 1.vide: enascor 3 igét! 2. észak-déli irányban. 3. déli homlokzatán. 4 dissitus 3: távolfekvő. 5. tabulatus 3. deszkázott, faburkolat(tal bevont). 6. Alamizsnás Szent János ereklyéje miatt. Ciprusi születésű alexandriai patriarcha volt. (Kr. u. 556—619.) 7. sacrum, i n: istentisztelet, mise. 8. concamero 1: beboltoz. 9. Kezdők számára készült latin grammatikai könyvekre kell gondolnunk. 10. sericeus 3: selyem. 11. variegatus 3: díszített. 12. értsd: pergamen. 13. sericum, i n: selyem. 14. umbilicus, i m: tárgyon középpont. Itt: a könyvtábla közepén elhelyezett díszítés. 15. az alo 3 ige jelentése itt: vkit maga mellett tart. 16. amanuensis, is m: íródeák, írnok.
15 11. A beszélő fej Antonio Bonfini (1434-1502) tanulmányait Firenzében, Padovában és Ferrarában végezte. 1470-től Ascoliban és Recanatiban tanított. 1486 őszén érkezett Mátyás királyhoz, akinek több művét is ajánlotta. (Így többek között a Corvinusok eredetéről szóló könyvét, Hermogenész retorikájának latin fordítását.) A szüzességről szóló Symposion trimeron c. munkát Beatrixnek dedikálta. A király 1488ban bízta meg a magyar történelem korszerű (humanista) feldolgozásával. Ezen kisebb megszakításokkal 1497-ig dolgozott. A Mátyást követő II. Ulászló udvari historicusává nevezte ki, és magyar nemességet adományozott neki. Legjelentősebb művében a Hungaricarum rerum decades IV et dimidia-ban, a magyar történelmet évkönyvszerűen dolgozza fel a kezdetektől 1496-ig, negyvenöt könyvben, Liviust utánozva, tízes egységekben (decasokban) foglalva össze témáját. A Mátyás előtti időkre Thuróczy krónikája volt a fő forrása, de felhasznált egyes Árpád-házi szentekről írt legendákat, Rogerius és Küküllei műveit is. A Thuróczytól átvett részeket Flavio Biondo 15. századi világtörténeti munkáival színesítette. A magyar nép őstörténetéhez főleg Jordanes, Paulus Diaconus, Liutprand, Dandolo stb. műveiből, a saját korához közeledve Aeneas Sylvius Piccolomini írásaiból merített. Könyvének első, teljes kiadása a neves humanista, Zsámboki (Sambucus) János jóvoltából, 1568-ban, Bázelben jelent meg.
BONFINIS, ANTONIUS DE: RĒRUM UNGARICARUM DECADES III,3,152-158. (Ed.: I. Fógel – B. Iványi – L. Juhász, Lipsiae 1936. III,62-63)
. 151 At illud incrēdibile, quod paulo post accidit, miraculum silentio preteriri non potest. 152 Secundo namque tertiove anno1 cum plērique in eum campum dēscendissent, ubi patratam stragem fuisse memorant, ēditissimumque cadaverum acervum spectarent, ēmissam inter ossa subinde vocem exaudivēre faustissima Iesu Christi salvatoris et dive Marie virginis nomina resonantem. 153 Admiratio simul et pavor hos incessit;cum ad verba subticuissent2, eadem paulo post quasi difficulter expressa accēpēre. 154 Dum vocis locum inter ossa disquirerent, portenti dēsiderio succēnsi loquax inter cadavera caput inveniunt. 155 Quod ubi hominēs sibi adesse novit, Quid tam, inquit, stupidi, hic statis, viri? Christianus ego sum et magne matri dive Marie semper addictus inexpiatus inconfessusque3 in hoc bello occubui. 156 Magna dea, in cuius tutēla vitam dēgi, me eterni supplicii reum esse non patitur; hic mē adhuc lingue compotem servavit, ut et dēlicta fatēri et animum sacris rite apostolicis lustrare queam, proinde sacerdotem, qui confessionem exaudiat et mē expiatum reddat, accersite, queso. 157 Rogatus, quid tantum a dea beneficii promeruisset, respondit peculiare sibi id in vita fuisse numen, septēna quotannis in vita sua fēsta reverendissimē celebrasse religiosissimis iēiuniis ex pane dumtaxat et aqua decorasse, sacris fuisse quam studiosissimē operatum4, illi tantum numini cunctas animi virēs dēdicasse. 158 Accersito ē pago proximo sacerdote confessionem rite transēgit et impetrata erratorum omnium remissione acceptaque novissima lustratione id dēfuncti caput repente conticuit perpetuoque quiēvit. . 1
A csata 1395. áprilisában zajlott Havasalföldön, valahol az Al-Duna mentén, Kis-Nikápoly közelében (Magyarország történeti kronológiája I. Budapest, 1983, 233.) 2 subticesco, 3, -ticui: hallgatózik, fülel 3 inconfessus 3: gyónás nélküli 4 sacris operari: istenes dologben fáradozik, áldoz
