Edited by Foxit PDF Editor Copyright (c) by Foxit Software Company, 2004 For Evaluation Only. beírás a dráma 2. vagy 3. oldalára:
KOZMA BÉLA AJÁNLÁS Az itt közzétett drámám szövege százszázalékosan megegyezik az elsÿ kötetemben kiadottal. Kár, hogy számos pongyolaságot, butaságot is leírtam benne, méghozzá többször is, mint például: "Függöny vagy fal elÿtt." Mert vagy függöny elÿtt, vagy fal elÿtt… De most már mindegy. Merem hinni, hogy bizonyos dilettáns jegyek és felesleges sallangok ellenére is összességében élvezetes és értékes alkotást hoztam létre. A részletes leírások az olvasmányosságot segítik. A kisebb hibák pedig nemcsak hogy elkerülhetetlenek, hanem még szükségesek is… Mert tökéletes mÿ nincs, ahogy tökéletes szépség sem létezik. Természetesen, az apró hibák csak magas színvonal esetén nem rontják le (sÿt még akár emelhetik is) az alkotás szépségét. A tökéletesség unalmas és érdektelen. Vajon tudják-e, hogy a legtöbb hibát éppen a legkiválóbb drámaíró (megsúgom: az avoni hattyú) követte el? Nem írom le becses nevét, nehogy az összehasonlítás merészsége okán beképzeltséggel vádoljanak. Igen, igen, most egyfolytában magyarázkodom, és persze nem lehet mentségem az sem, hogy egy hét gondolkodás és tervezgetés után mindössze tíz nap alatt vetettem papírra ezt a hosszú, sokszereplÿs komédiát. Példátlanul ihletett állapotom megkövetelte a gyors tempót, aztán már nem igazán akartam változtatni rajta, mert úgy éreztem, hogy a belém sugalmazott eredeti impresszión nem szabad (vagy legalábbis nem szabad sokat) javítani. De végül is, minden stilisztikai és egyéb hibám ellenére, szeretettel ajánlom az olvasók szíves figyelmébe színmÿvemet.
Kozma Béla
HAJÓTÖRÖTTEK Komédia két felvonásban 2006
(A dráma bármilyen felhasználásához az író, vagyis az én engedélyem szükséges!) © KOZMA BÉLA, 2007 Minden jog fenntartva
SZEREPLÔK
ELSÔ FELVONÁS
1. kép SASVÁRI LEÓ, újságíró BOGNÁR BÁLINT, újságíró BRAUN PÉTER, fôszerkesztô KÉRY OTTÓ, államtitkár KOVÁCS RITA, egyetemista JOE, Rita apja, hajléktalan TAMARA, Joe élettársa, hajléktalan TUDOR, hajléktalan VIDOR, hajléktalan IMOLA, hajléktalan DOMONKOS, Imola férje, hajléktalan JUDY, hajléktalan KOREOGRÁFUS SZABINA, fotómodell Modellek Biztonsági ôrök
64
Függöny elôtt. Vagy még nem nyílik szét a függöny, vagy szétnyílik, de akkor van mögötte másik függöny (vagy inkább fal), amely eltakarja a mögötte levô díszletet. Helyszín: egy országos napilap szerkesztôségének a folyosója. Idôpont: péntek, valamikor délelôtt. Jobbról bejön Bognár Bálint, balról pedig Sasvári Leó. Mindketten huszonkilenc éves újságírók. Elegáns, divatos öltönyt viselnek, mindkettôjük bal vállán válltáska lóg. BÁLINT (kitörô örömmel) Leó! LEÓ Bálint! BÁLINT Van itt állásfelvétel? LEÓ Nincs. BÁLINT Pedig azt hallottam, hogy kézbesítôt keresnek… LEÓ Már betöltötték, uram! (Különleges kézmozdulatokkal kezet fognak, majd megölelik egymást.) Szevasz! Jó színed van, és érzem a bôrödön az óceán illatát. BÁLINT Szia, Leó! Honolulu megtette a hatását, három héten keresztül majdnem mindennap fürödtem a Waikiki Beach-en. LEÓ Mesélj, Bálint: milyenek a polinéz szépségek? Remélem, mindnek összetörted a szívét. BÁLINT Egynek sem… LEÓ (teátrálisan) Türkizkék óceán mossa Waikiki hófehér fövenyét. Kókuszpálmák lengedeznek, ámbra illatát hozza a passzát. Adonisz mosolya hódít a parton, fogsora villan. Ô az igazi férfi, ô a nyerô; és mert a legjobb férfihoz a legszebb nô az illô, Sasvári Leó lába elé omlik a polinéz Vénusz. BÁLINT Mi ez, barátom, már verselsz, vagy hibbant lettél, különben is te voltál ott, vagy én? LEÓ Te voltál, de ne hencegj, így könnyû: a nagynénéd hívott meg Honoluluba, és fizette a költségeidet… Én viszont december65
ben a Maldív-szigeteken üdültem a barátnômmel, és természetesen mindent ô fizetett… BÁLINT Pontosabban a nô apja, egy gazdag üzletember… LEÓ Annak a kapcsolatnak már vége. Idén a Seychelle-szigetekre repülök az új cicámmal, – az ô pénzén. BÁLINT Mi történt itthon, a szerkesztôségben? LEÓ Halmosi fôszerkesztô-helyettes elhalmoz munkával, és csupa jót mond rólam a fôszerkesztônek. Neki pedig, mármint Braunnak, mintha elment volna az esze: kitalálta, hogy írjak riportsorozatot a hajléktalanokról. BÁLINT A hajléktalanokról? LEÓ A tetves csövesekrôl. Hallottál már ilyet!? Nem értem, mi közünk van nekünk hozzájuk. A mi lapunk, az Aranyharsona Hírlap elegáns újság, mindennel foglalkoztunk már, csak a hajléktalanokkal, szegényekkel nem. BÁLINT Talán éppen ezért… Az ô gondjaik az egész társadalom problémája is, az olvasókat nyilván érdekli a sorsuk. LEÓ Szerintem senkit sem érdekel ez a téma, ezzel csak lejáratjuk magunkat. Egy hete járok a csövesek közé, és a bôrömet már átjárta a mocsok bûze; vigyázat, ez nem a Maldív-szigetek!… BÁLINT Siker?… LEÓ Az van… Minden számban benne vagyunk. Most adtam le a tegnapi riportomat Halmosinak, és mit gondolsz, hova megyek innen? A leggusztustalanabb, legbüdösebb budapesti kocsmába. Ha van kedved hozzá, gyere te is! BÁLINT Szívesen elkísérnélek, de biztos kapok valami új feladatot a hosszú szabadságom után. LEÓ Jó, váltsunk témát: többen is azt pletykálják, hogy Braunnak új barátnôje van, és nem akármilyen a cica… Azt mondják, magas, szôke hajú fotómodell, és hogy te láttad is, mielôtt szabadságra mentél. Hogy is volt ez? BÁLINT Éppen itt álltam, a szerkesztôség folyosóján, amikor egy gyönyörû, fiatal szépség jött felém. Földbe gyökerezett a lábam, annyit sem tudtam kérdezni tôle, hogy segíthetek-e neki valamit. Persze, ô úgy haladt el elôttem, hogy rám sem emelte a királynôi tekintetét. Aztán követtem, kíváncsi voltam, kihez megy. 66
És kihez ment, mit gondolsz? LEÓ Braunhoz, a fôszerkesztôi irodába. BÁLINT Úgy van… Késôbb lenéztem az utcára az irodámból, és mit láttam? LEÓ Éppen Braun kocsijába szállt be a csaj… BÁLINT Úgy van. LEÓ Kedvem volna becserkészni magamnak a szépséget… BÁLINT Miért? LEÓ Megmutatni a nagyfônöknek, hogy különb vagyok nála. BÁLINT Ha el akarod veszíteni az állásodat, csak rajta… LEÓ Ugyan, jó nevem van a szakmában, mindenki tudja, hogy Sasvári tolla aranyat ér. (Balról bejön Braun, aki középkorú, körülbelül negyvenöt évesnek látszik. Elegáns öltönyben feszít.) BRAUN Á-á-á, aranytollú ifjú titánok, kedves barátaim! Éppen veletek akarok beszélni, szervusztok! Isten hozott, Bálint! (Kezet ráz Bálinttal.) BÁLINT Szervusz, fônök úr, örülök, hogy újra itt lehetek a szerkesztôségben! LEÓ (kezet fogva Braunnal) Szervusz, fôszerkesztô úr, már éppen indulok a szeretett védenceinkhez! BRAUN Várj egy kicsit, Leó! Az imént beszéltem meg Halmosival, hogy ma én adom ki nektek a napi feladatot, ha nem veszitek rossz néven. BÁLINT és LEÓ (egyszerre) Megtisztelsz, fônök úr! BRAUN Fônök úr a kutya füle! Mi az én nevem? BÁLINT és LEÓ (egyszerre) Braun. BRAUN Nem az, a másik! BÁLINT és LEÓ (egyszerre) Peti bá’! BRAUN Peti bácsi a nagyapátok! Hát olyan öreg vagyok én? Az orosz medve Misa bá’, én meg Péter vagyok; jól mondom? BÁLINT és LEÓ (egyszerre) Jól, Péter! BRAUN Helyes! Bálint, milyen volt az út? Hoztad az anyagot? BÁLINT Az útinapló elsô részét behoztam, itt van nálam. BRAUN Remek. Rövid leszek, mert sok dolgom van: Bálint, neked interjú Kéry Ottó államtitkár úrral a minisztériumban; Halmo67
si már egyeztette az idôpontot a titkársággal. Te már ismered Ottót, a barátomat, már többször is beszéltél vele. Aztán elmész a Budai Divatközpont Palotába… BÁLINT Mi van ott? BRAUN Szépségverseny. LEÓ Irigyellek érte. BRAUN (Bálinthoz) A döntô holnap, szombat este lesz, de ma is ott lesznek a hölgyek, mert próbálnak. Fotóst is küldünk, lehet, hogy én is benézek. Bálint, interjút készítesz az esélyessel, Kovács Ritával! Adunk neki egy kis reklámot, megérdemli, hogy ô gyôzzön. (Leó és Bálint megböki egymást.) LEÓ Ismered ôt, Péter? BRAUN Van valami közöd hozzá, Leó, te csodálatos!? LEÓ (tréfálkozva) Dehogy, engem csak untatnak a szép hölgyek, én jobban érzem magamat a csövesekkel… BRAUN Ez a beszéd, barátom! Védd meg az elesetteket, mert nem bánhat velük úgy a társadalom, mint a kóbor kutyákkal, bár én a kóbor kutyákat is ôszintén sajnálom… LEÓ Megírom a szegény, szerencsétlen kóbor kutyák, akarom mondani emberek méltatlanul pokoli szenvedését, szörnyû kiszolgáltatottságát; felrázom a közvélemény lelkiismeretét, mert mégiscsak felháborító, hogy még nem orvosoltuk a társadalomnak e borzalmas fekélyét. BRAUN Felháborító, hogy itt tartunk a huszonegyedik században! LEÓ Felrázzuk a közvélemény petyhüdt tö… BRAUN (közbevág) Ki ne mondd!… De tökéletesen igazad van, látszik, hogy jó ember vagy, ezért küldelek téged a sorsüldözöttek közé… LEÓ Nyomást gyakorlunk a döntéshozókra, az új jelszó: éljenek a csövesek! (Cinikusan.) Úgy sajnálom ôket, hiszen ôk semmirôl sem tehetnek, ôk csupán a körülmények áldozatai… BRAUN Ma én mondom meg, hova kell menned, Leó! Van egy elhagyott romos ház Buda egyik központjához közel. A kerületi önkormányzat tulajdonában áll az ingatlan, valamikor itt egy szo68
ciális intézmény mûködött… Szóval egy öreg, földszintes épület, kôpalánk van körülötte… Hol is van pontosan? Menjünk az irodámba, Leó, mert ott van a cím! Várj még, szóval megtudtam, hogy azt a házat hétfôn le akarják bontani, mert a helyén egy soklakásos szociális bérházat akarnak építeni. Nos, abba az elhagyott házba télen beköltözött néhány hajléktalan. Tudják már, hogy hétfôn el kell menniük máshova, de ôk nyugodtak, mert megszokták az ilyesmit. LEÓ Honnan tudod mindezt, hiszen te nívós helyen, a Rózsadombon laksz… BRAUN Nem mindegy neked? Jegyezd meg, barátom: a jó újságíró mindent tud, pláne ha fôszerkesztô! Azt akarom, hogy szimpatikusak legyenek a védenceink az olvasóknak, a többit meg bízd rám! Hétfôn reggel odaküldöm az emberjogi harcosokat, aztán majd meglátjuk, mi lesz. Nem baj, ha elveszítjük a csatát, ha megnyerjük a háborút… No, menjünk az irodámba! (Mind a hárman kimennek balra. Ezután megnyílik a színpad.)
2. kép A hajléktalanok tanyája, egy elhagyott épület belseje. A nyomortanya tágas helyisége az egész színpadot betölti. Az oldalsó színfalakon több kitört üvegû ablak látszik, amely áttetszô papírokkal van „beüvegezve”. (Esetleg nem látni ablakokat, mivel az ablakok a valóságban a nézôtér felé esnének, ezért fordulnak a szereplôk többnyire a nézôtér felé.) A jobb oldali falból csak az elülsô rész látható, mert a fal a középrésznél jobbra elfordul; valahol ott (jobbra és hátul) van a (nézôtérrôl nem látható) bejárat. A színpad hátsó felén két kisméretû sátor van felállítva. A sátrak (gördíthetô) faemelvényekre, dobogókra vannak kifeszítve. A sátrak elôtt és között matracok hevernek a földön, rajtuk takarók, ruhák. Jobb oldalon, elöl egy nagyméretû fiókos (vagy polcos) konyhaasztal áll, körülötte három-négy székkel. Az asztalon borosüvegek, poharak, egy hamutálca és egy rádiómagnó (amelyet elemmel használnak). Elöl, középen egy hokedli, de hátul is van egy ho69
kedli, a hátsón egy nagy lavór, bal oldalon pedig egy régimódi fotel, a fotelen egy furcsa nôi kalap. (Esetleg hátul egy öreg tûzhely is lehet, rajta edényekkel, elôtte egy kis halom tûzifával.) Vannak még a helyiségben különbözô ülôalkalmatosságok, elemlámpák, egy petróleumlámpa; továbbá rongyok, ruhák, lábbelik; papírkötegek, vasak, rezek; ismeretlen tartalmú csomagok, zsákok, üres üvegek; és így tovább… Délidô. Négy igencsak elhanyagolt küllemû ember tartózkodik a színpadon: három férfi és egy nô. Az egyik férfinak, Joe-nak Tamara az élettársa, a barátai pedig: Tudor és Vidor. Tudor ötvenöt éves, viszonylag alacsony és sovány ember, szakállas vagy erôsen borostás, nehezen mozog, látszik, hogy az egészségével problémái vannak. Vidor negyvenéves, a gúnynevéhez híven általában vigyorog; Tamara egyszerû természet, ô harminchat éves; Joe pedig éppen ma ötvenéves, ezt próbálják most szerény módon megünnepelni. Tudor a színpad közepén levô hokedlin ül, a nézôtér felé fordulva. Mellette a földön egy félig kiivott borospalack. Vidor a szokásához híven fel-alá járkál. Joe és Tamara az asztal jobb oldalánál ül, és hideg ételt eszik. Már a vége felé járnak a falatozásnak. Elôttük két pohár bor. Két borosüveg van az asztalon, az egyik már üres. JOE Tudor, mire jók a könyvek? (Iszik a poharából.) TUDOR Egyrészt, hogy eladjuk ôket… Mert most nem ihatnál, barátom, ha nem így volna. Egészségedre! (Iszik az üvegébôl.) JOE Másrészt? TUDOR Másrészt – jól jegyezd meg, mert nem mondom még egyszer… JOE (közbevág) Csak ezerszer… TUDOR A könyvek… JOE (közbevág) A tudás hordozói. TUDOR Hiába kötözködsz velem, könyvek nélkül nem itt tartana az Ember, a nagy E-vel mondott ember. TAMARA Én is Ember vagyok? JOE Hallgass, Tamara, neked tehén a neved, kis t-vel! (Tudorhoz.) Szóval nem itt tartanánk, hát akkor hol? Még büszke is legyek magamra, hogy itt tartunk, te nagyokos?! 70
VIDOR Király vagy, Joe, Isten éltessen még ötven évig, nagy király! (Iszik Tudor üvegébôl.) JOE Király vagyok? (Bort tölt Tamarának és magának.) Igyál, szépséges királyné! (Feláll.) Király vagyok, amíg van borom, amíg rózsaszín köd lengi be az agyamat, és édes mámor. Milyen király vagyok én? Elittam az eszem, elittam az országom, elittam a népem, elittam a nemzetem. (Körbemutat.) Ez a palotám, ez a lakosztályom. (A jobb oldali sátorra mutat.) Ez a hálószobám. (Az asztalra mutat.) Ez a konyhám. (A lavórra mutat.) Ez a fürdôszobám. (Kifelé mutat.) Az „illemhelyem” pedig kint van az udvaron, mert a benti vécé nem használható, nincs hozzá víz. Még szerencse, hogy az udvar kôfallal védett, így nem látja senki, hogy a budira a király is gyalog jár… (Tudorhoz.) Mi van a könyvekben a betûkön kívül? TUDOR Például az az ismeret, amit az elôbb megpróbáltam elmagyarázni neked, de sehogy sem sikerült. JOE Vagyis két pont között a legrövidebb út a görbe? – Az eszed tokja! Ezért adtam neked a Tudor nevet? Ha továbbra is ezt mondod, visszavonom a nevedet, és Kuka leszel, meg se szólalj! TUDOR Nem engem, a tudományt vonod kétségbe… JOE Akkor bizonyítsunk! Vegyünk két pontot! Te vagy az egyik, te vagy az alfa. (Vidorhoz.) Te pedig, Vidor, menj oda; arrább, arra, de még tovább! Te leszel a béta. VIDOR (elmegy a legmesszebb pontig, amely egyenes vonalban összeköthetô Tudorral) Láttok még? (Integet.) Itt vagyok, szia, Joe! Jó lesz itt? (Ez a távolság lehet mindössze tíz méter is.) JOE Jó, de ne tántorogj! VIDOR (fejére teszi az egyik öklét) Itt egy alma, lôdd le, Tell Vilmos! JOE (Vidorhoz megy) Nincs nyílpuskám, még egy hegyes vesszôm sincs, legalábbis ma nincs… Most itt vagyok a bétánál, és lassan elindulok az alfa felé. Nagyon figyelj, Tudor, lassan megyek, és egyenesen. (Kissé imbolyogva lépked, és terpeszben, mint a tengerészek, ô mindig így megy.) Tudsz követni, Tudor, te észlény? Ha fordítva mennék, akkor is egyenesen mennék. (Tamarához.) Tamara, babám, tanúsítod az egyenest? TAMARA Egyenes hát! 71
VIDOR Olyan egyenes, ahogy az ökör vizel! (Visszamegy a többiekhez.) TAMARA Elég vót má’ az ököségbû’, inkább igyunk, hogy legyen mit kicsorgatni magunkbó’! (Megissza a poharából a bort.) VIDOR Mindjárt megyek én is könnyíteni magamon, de elôbb igyunk! (Iszik Tudor üvegébôl.) JOE (Vidorhoz) De ne a palánkra locsolj! VIDOR Aztán meg ürítsünk! (Joe-hoz.) Én már értem, hogy mi a relativitás, komám: ha én nézem, ahogy vizelek, akkor egyenes vonalat látok, ha te nézed ugyanazt a csíkot, akkor te görbének látod… (Nevet.) Gyere, Tamara, elkísérlek az „illemhelyre”, nekem jó lesz a budi mellett is! TAMARA (feláll) Te nem jössz, Joe? (Elindul jobbra.) JOE Minek? Most voltam Tudorral… VIDOR Várj, Tamara! Kinevetem a világot, és kinevetem magamat is, mert máshogy nem tudnék élni! (Arcon csókolja Tamarát, majd felfelé néz.) Látod, mama, így csókolnálak, de most már késô! (Szélesre tárt karral énekelni kezd, miközben kifelé megy Tamarával.) Nem loptam én életemben, csak egy csikót Debrecenben, mégis rám verték a vasat, babám szíve majd meghasadt. (Vidor és Tamara kimegy jobbra.) TUDOR Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. (Megissza a maradék bort az üvegébôl.) JOE Te nagy bölcsességû tudós-fejedelem, kis közösségünk szelíden megbújó gyöngye, ismét hozzád fordulok: egyenes, vagy görbe? TUDOR Miért izgat ez téged? JOE Mert nem akarok úgy meghalni, hogy éppen ezt ne tudjam. TUDOR Jól van, Joe… Leegyszerûsítve mondom: a földön a newtoni fizika érvényesül, az univerzumban viszont az einsteini. JOE Miért, nem egységes a fizika? TUDOR Végül is egységes, minden úgy történik, ahogy történnie kell… De nézzük a „görbét”, amely nem is görbe, hanem egyenes. 72
JOE Hogyhogy, miért van ez? (Kitölti a maradék bort az üvegébôl, és megissza.) TUDOR Mert a tér görbül, gravitációs hatásra az erôvonalak meghajlanak. Ha ezeken a képzeletbeli vonalakon haladnánk, egyenesen mennénk, ha nem ezeken, akkor görbén. A fény mindig egyenesen terjed, de ha egy csillag mellett halad el, akkor meghajlik, – valójában azonban akkor is egyenesen megy, csak ott görbült a tér. Érted már? JOE Még nem egészen… TUDOR Az üres tereket is magában foglaló világegyetem gömbszerkezetû; azaz helyesbítek: üres tér nincs is, csak a te fejedben, már elnézést kérek… JOE Nem tesz semmit. TUDOR Vegyünk egy példát, de ehhez ülj le a hokedlire! (Tudor feláll a hokedlirôl, Joe pedig leül.) JOE Mit akarsz velem kísérletezni? TUDOR (Joe háta mögé megy) Most képzelj el egy labdát, vagy egy lufit… (Ráteszi mindkét tenyerét Joe fejére.) JOE Megvan. TUDOR Erre a tökre rászáll egy katicabogár, és egyenes vonalban szedi a pici lábait. (Felemeli a tenyerét, majd egyik kezének két ujjával aprókat lépeget Joe fején.) JOE Érzem. TUDOR Csak megy és megy, egyenesen megy, és eljut ide. Két pont között a legrövidebb úton haladt, de mégsem egyenesen jutott el idáig, hanem félköríven. Aztán továbbmegy, és egyszer csak körbeér… Kérdem tôled: egyenesen ment a bogár? JOE Így is, meg úgy is… TUDOR Aszerint, ahogy a fejed felszíne ível. JOE De ha betennénk egy ceruzát a fejembe, például a két fülem közé, és azon menne… TUDOR Akkor tényleg egyenesen haladna a bogár az egyik füledtôl a másikig, de ez földi fizika és logika, a világûrben nincsenek ilyen ceruzák, ilyen hidak. Szóval, ha körökrôl és spirálokról beszélünk, valójában a görbült négydimenziós téridô egyenes vonalairól van szó. 73
JOE Értem. A katica egyenesen megy, de mégis körbe-körbe jár. Olyan buta, mint a tök. TUDOR Nem is olyan buta, mert amikor elege lesz az egészbôl, akkor fogja magát, és továbbszáll. (Mindkét karjával ívet húz a levegôben.) JOE És ha nem volna szárnya? TUDOR Akkor lenne olyan buta, mint mi: inná a bort velünk… JOE Az a baj, hogy már az is elfogyott; mehetünk kukázni megint, pedig nekem ma van a születésnapom… (Feláll.) Mondd csak, Tudor: nincs még egy könyved, amit el tudnánk adni? Vidor elugrana az antikváriumba a könyvvel. TUDOR (leül a hokedlire) Sajnos, nincs több. (Vidor és Tamara nevetgélve visszajön.) VIDOR (Tamarának grimaszolva) A füleim kissé nagyok, kancsal vagyok, rád vigyorgok; ilyen vagyok, olyan vagyok, a vigyori Vidor vagyok. TAMARA Bolond vagy te, csak nem forogsz! TUDOR (Joe-hoz) Csak két eladható könyvet találtam reggel az egyik szeméttárolóban, el is adtam mind a kettôt, abból ittunk. VIDOR (Joe-hoz) A papírokból és az üvegekbôl, amit én gyûjtöttem, pedig ettünk. – Te mit csináltál, Joe? JOE Mit kívánsz tôlem, a születésnapomon is dolgozzak? (Idegesen járkál.) TAMARA (az asztalhoz ülve) Nincs má’ bor? Szép kis születésnap! Töpörtyû sincs, csak kenyér van… (Kenyeret rágcsál.) JOE (körbenéz a helyiségben) Hány üres üvegünk van, egy tucat? És újságpapír? Csak pár kiló. Vasak? Kevés… Most lefekszünk sziesztázni, aztán kimegyünk keresgélni; Tudort majd itt hagyjuk ôrizni a házat. TAMARA Van egy jegygyûrûd, édes uram… JOE Édes urad neked az ördög! (A jegygyûrûjét nézi az ujján.) Ez a gyûrû a boldog házasságom emléke. A vége felé rossz volt, az igaz, de én még akkor is szerettem az asszonyt, és azóta is szeretem. A gyûrû tehát nem eladó. 74
TAMARA (feláll) Jó’ van, na; hozzád se szólok, te goromba gyüszmékelô! Megyek aludni; gyüssz velem, Vigyorgó? (Bemegy a jobb oldali sátorba.) JOE (Vidorhoz) Azt már nem, neked ott a helyed, Vidor! (Az egyik matracra mutat.) A Hófehérke pedig várjon még rám egy kicsit, aludjon, álmodjon egy szépet; majd jön a királyi herceg, amikor jönnie kell… Hófehér lován vágtat a délceg, leszáll a lóról, meglátja a szüzet, és brr, beleborzong. Adjatok egy kis bort, mert beledöglök! (Az asztalon levô egyik üres üveget szopogatja.) VIDOR Van még borunk, Tudor? (Tudor a fejét rázza.) Már mi is a semmit cumizzuk! JOE (felüvölt) Bort! Bort! Országomat egy üveg borért! (Tudorhoz.) Jól mondom, Tudor? TUDOR (kijavítja Joe-t) Országomat egy lóért! VIDOR (felüvölt) Egy szépleányért! TAMARA (felüvölt a sátorban) Egy szépfiúért! (Jobbról bejön Leó. Az öltözéke ugyanaz, mint az elôzô képben volt, a táskája most is a vállán csüng, a kezében egy szatyrot fog.) LEÓ Jó napot kívánok! TAMARA (a sátorból) Jobb napokat kívánok! LEÓ Uraim, én maguknak köszöntem! Ne ijedjenek meg, én nem a polgármester vagyok, még csak nem is egy hivatalnok. Újságíró vagyok, Sasvári Leó a nevem. TUDOR (feláll) Szerkesztô úr, minô meglepetés! Isten hozta! (Leó felé topog. Gyors tempóban, de egészen aprókat lépdelve halad.) VIDOR Leó úr, de jó, hogy látom! Riport ügyében keres minket? Üdvözlöm, szerkesztô úr! LEÓ Most én lepôdöm meg, hiszen én magukat már ismerem a kocsmából! (Finnyásan kezet fog Tudorral és Vidorral.) TAMARA (négykézláb kimászik a sátorból) Ki a fene ez? Szerkesztô? Mi a fenét szerkeszt ô? LEÓ Újságot, szépasszony. TAMARA (Leóhoz mászik) Akkor írd meg, szép királyfi, hogy ityeg a fityeg; de jól szerkeszd meg ám, mert különben nem olvasom el az újságodat! 75
JOE Tudsz is te olvasni, Tamara! (Tudorhoz.) Ha bemutatnátok engem a szerkesztô úrnak… TAMARA (kutyát játszik) Vau, vau, kit harapjak meg? TUDOR Van szerencsém bemutatni a barátomat, Kovács Józsefet; ô pedig Leó úr, aki riportsorozatot ír a szegények sanyarú életérôl… JOE (kezet fog Leóval) Örvendek, uram. Úgy látom, hozott nekünk valamit, mert ha nem, akkor máris mehet máshova kíváncsiskodni… TAMARA (Leó nadrágját szaglássza) Mit hozott? Hozott nekünk csontot? Szép a cipôd, Sóskuti! LEÓ (kijavítja Tamarát) Sasvári. (Joe-hoz.) Két üveg bort hoztam: egy vöröset és egy szôkét. Nem baj? JOE Ön az én megmentôm, barátom; a Jóisten hozta mihozzánk! (Tamarához.) Állj fel, babám! (Leóhoz.) Ô Tamara, az élettársam. TAMARA (feláll) Megcsókolnál, hercegem? (Kezet fog Leóval.) Csaó! LEÓ Majd sohanapján… Csaó, szépségem! (Megtörli a kezét a zsebkendôjével, aztán mentegetôzik.) Ne gondoljanak semmi rosszra, ez csak az izzadtság! JOE (Vidorhoz) Nyisd ki a palackokat, Vidor, az egyik a tietek Tudorral! (Tamarához.) Mi pedig tegyünk rendet az asztalon a szerkesztô úrnak! Abroszt és tiszta poharat, Tamara! (Valamelyikük bekapcsolja a magnót; csárdást játszik egy cigányzenekar. A zene a színpadi hangfalakból is szólhat. Tamara kivesz az asztalfiókból egy poharat és egy kétes tisztaságú abroszt. Közben Joe és Tudor leszedi az asztalt, aztán ráteríti az abroszt, végül visszapakolja az abroszra a szükséges holmikat. Vidor már kihúzta a két üveg bor dugóját. Joe az egyik üvegbôl három pohárba tölt, Tudor a másik üveggel visszatotyog a hokedlihez. Tamara és Leó leül az asztal jobb oldalához, Joe vagy Tamara kikapcsolja a magnót.) VIDOR Megyek a szag után, mint a muslinca… (Tudor után megy.) TUDOR (Leóhoz) Éppen ilyen vendégre van szükségünk: mert ha mi nem tudjuk megkínálni önt, akkor ön kínál meg minket… LEÓ Egészségükre! 76
VIDOR (Tudorhoz) Elôbb te igyál, cimborám! TUDOR (megemeli a borosüveget) Ürítsük poharunkat Joe barátunkra, aki sokáig a paradicsom álomszép országában lógatta a lábát, mostanában viszont a pokol bugyrait járja… Kívánjunk neki erôt és egészséget ahhoz, hogy ebbôl a sötét labirintusból újra napfényre találjon! JOE Veletek együtt, barátaim! (Leóhoz.) Nem tart velünk, tisztelt vendég? LEÓ Ne haragudjanak, de munka közben soha! (Elôveszi a táskájából a diktafonját, a jegyzetfüzetét és a tollát.) JOE Akkor egészségünkre! TUDOR Fôleg a tiedre, Joe! (Joe és Tamara koccint, majd iszik. Tudor az üvegbôl iszik, aztán az üveget átadja Vidornak. Tudor leül a hokedlire.) VIDOR Éljen Joe, a csavargók királya! (Iszik.) TAMARA (rámutat a diktafonra) Ez micsoda? LEÓ Diktafon. Most bekapcsolom, és felveszem, amit mondanak. Jegyzetelni is fogok, de ez ne zavarja magukat. JOE Mire kíváncsi? LEÓ Mindenre: a múltjukra, a jelenükre, a vágyaikra, a terveikre… JOE Vannak még nekem terveim? Se jelenem, se jövôm, nekem csak múltam van, uram. LEÓ Akkor mondja! JOE (Tudorhoz és Vidorhoz) Ti már elmondtátok? TUDOR Nagyjából igen, a kocsmában, kedden. JOE Nyilván ott mondtátok el Leó úrnak, hogy itt laktok, igaz? LEÓ (Joe-hoz) Nem, véletlenül kaptam ezt a címet… Tehát mesélne valamit a múltjáról? JOE Hogyne, de hol is kezdjem? (Iszik.) Ma vagyok ötvenéves. VIDOR Én két hét múlva leszek negyven. JOE Ötvenhatban születtem. Ennek jelentôsége van a történetemben. VIDOR Én hatvanhatban születtem, de ennek nincs semmi jelentôsége. JOE Anyám egy szent volt. 77
VIDOR Az enyém prostituált. JOE Apám egy jóhiszemû káder volt, a szocializmus híve és kegyeltje. VIDOR Az enyém egy bûnözô strici. JOE Ne szólj bele folyton, te már elmondtál mindent! VIDOR Mindent azért nem. (Iszik.) JOE Tehát én abban az évben születtem, amikor kitört a forradalom és szabadságharc Magyarországon. Apámat megölte a csôcselék az utcán, mert kommunista volt, és rosszkor volt rossz helyen. VIDOR Az én apám fegyveres felkelô volt, harcolt a komcsik ellen, de harcolt a ruszkik ellen is. Persze, halálra ítélték apámat, aztán életfogytiglanra változtatták, végül kilenc év múlva, hatvanötben szabadult amnesztiával. Akkor ismerte meg anyámat, aki akkor egy tizenkilenc éves, egyszerû, könnyen befolyásolható szövônô volt. Szerette apámat, annyira szerette, hogy a futtatottja lett… Merthogy az én apám valójában bûnözô volt, egy aljas strici, aki belekényszerítette anyámat az ôsi mesterségbe. JOE Apám halála után anyám újra férjhez ment, és még négy gyereket szült. A mostohaapám nem szeretett engem. Kitanultam egy szakmát, aztán albérletbe költöztem. Nem sokkal késôbb megnôsültem, egy gyerekünk született. Nehéz volt az indulás, de segített a gyár: lakást kaptunk. Anyám tavalyelôtt meghalt, vagyont nem hagyott maga után. VIDOR Apámat én nem is ismertem. Mielôtt megszülettem, ô átszökött a határon, mert sok pénzzel tartozott sok embernek. Amerikába disszidált. Nem tudom, hogy él-e még, de ha hazajönne, és tudnám, ki az, kiherélném. TUDOR Csupa ötvenhatos leszármazott van itt, uraim… Merthogy az én apám is felkelô volt, a Baross téri csoporthoz tartozott. A magyar szabadságért és demokráciáért harcolt, és halt hôsi halált. TAMARA Hogy ki harcolt ki ellen? Én már nem tudom követni eztet… TUDOR (feláll az üvegével) Igyunk az ötvenhatos áldozatokra, függetlenül attól, hogy ki melyik oldalon állt! LEÓ (bort tölt az üres poharakba) Erre én is iszom! Álljunk fel, Tamara! (Felállnak Tamarával.) Éljen ötvenhat, éljen Magyarország! 78
MINDENKI (egyszerre) Éljen! (Mindenki iszik, Tudor és Vidor felváltva iszik az üvegbôl, aztán hárman visszaülnek a helyükre.) JOE (Leóhoz) Jó ez a fanyar bor, de édeskevés… VIDOR Mielôtt apám disszidált, eladta az állapotos anyámat egy másik stricinek, akinek a szó szoros értelmében a tulajdonába került. Innentôl kezdve „Csótánynak” kellett dolgoznia anyámnak. Engem kétéves koromban állami gondozásba adtak, aztán tízévesen nevelôszülôkhöz kerültem. A nevelôszüleimnek két saját gyereke is volt, és rajtam kívül még öt állami is. Közben anyám életében több strici váltotta egymást, úgy adták-vették, mint egy lovat; végül megunták, mert elhasználódott, egyre kevesebb hasznot termelt. TAMARA Inkább másró’ beszéj, te gyogyós! VIDOR Kezdettôl fogva – havonta egyszer – látogatott anyám, de a valóságos életérôl hallgatott; én úgy tudtam, hogy beteg, azért nem tud engem gondozni, nevelni. Harmincnyolc éves volt, amikor végre magához vett engem. Szerettük egymást nagyon, de hiába költöztünk a város másik sarkába, hat év múlva kiderült az eltitkolt valóság. Anyám egykori „kolléganôje” – akinek a „szolgáltatását” egy ízben igénybe vettem – mondta el nekem az igazságot, bár ne tette volna… Három napomba került, mire megtaláltam Csótányt. A hírhedt Rákóczi tér környékén nyomoztam utána, és végre ráakadtam. Akkorra már elitta az eszét, a börtönt is megjárta; velejéig aljas volt, undorodtam tôle. Fél napig itattam, aztán fél napig ütöttem. Egyik kocsmából ki, a másikba be… Aztán késô este már majdnem kinyírtam: addig vertem, amíg mozgott. TAMARA Meghótt? VIDOR Az megváltás lett volna neki, csak nyomorék lett… Engem sokan láttak vele aznap, – öt év börtönre ítéltek. Csótány három és fél év múlva halt meg, anyámmal egy évben. LEÓ Az anyja halála hogy történt? VIDOR Akkor ô negyvennyolc éves volt, én pedig huszonnyolc. Kedvezménnyel szabadultam volna a börtönbôl, már csak fél évem lett volna hátra, de egyszer csak nem jött többé látogatni… Már korábban sejtettem, hogy baj lesz, mert egyre csak fo79
gyott és fogyott. Valami nôi betegség vitte el: tumor. (Hirtelen kirohan a helyiségbôl.) TUDOR (Leóhoz) Nehogy elhiggye ám, amit hallott, a barátunk összevissza beszél. Gyermekkorában valami trauma érhette, vagy valamilyen bûntudata lehet az anyjával kapcsolatban, amit nem tud feldolgozni. JOE Nem tudjuk, ki ô, honnan jött és merre tart; két éve csapódott hozzánk, Tudor vette pártfogásba. Egy kicsit ütôdött, többnyire vigyorog, mint a sütôtök, és néha idegroham tör ki rajta. Ki tudja, mi zajlik benne ilyenkor… TUDOR Nem hiszem, hogy járt volna börtönben, de pszichiátria könnyen elképzelhetô. Egyébként becsületes, jószívû cimbora, egy cseppet sem agresszív, és szeret fantáziálni. (Visszajön Vidor. Teljesen nyugodt, mintha nem történt volna semmi. Megissza a maradék bort a hokedli melletti üvegbôl.) LEÓ Lehet, hogy egyszer megírom Dobos úr élettörténetét; egy halom pénzt keresnék vele… TAMARA Dobos úr? Ki az a Dobos úr? VIDOR (Tamarához, nevetve) Hát én vagyok! Nem is tudtad, hogy mi az igazi nevem? TAMARA Talán inkább Boros, az jobban illene hozzád, te részeges! VIDOR Nem is igaz, csak hébe-hóba iszom, – de akkor sokat! TAMARA Most má’ osztán elég legyen; ne igyá’, csak vizet, vagy fekügy le, oszt pihend ki magad! (Iszik.) JOE (Leóhoz) De ugye a nevünket nem írja le a cikkében? LEÓ (a jegyzeteiben lapozgatva) Persze hogy nem, hiszen a személyiségi jogok magukat is védik. Nézzék, maguk sok mindent elmondtak már. Tudor úr a múltkor elmesélte nekem az élettörténetét. Értelmiségi létére lecsúszott a sárba. A sorozatos családi tragédiák, a személyes gyengeségek, a vitalitás teljes hiánya és a többi, és a többi… Mondják meg, uraim, hogyan tudtak ilyen mélyre süllyedni? Maguk gyakorlatilag mások szemetébôl élnek. TUDOR Hibásak vagyunk, de hibás a társadalom is. A bûn mindenki bûne, a gyengeség mindenki gyengesége. Aki jobban él, mint mi, az undorral fordul el tôlünk. 80
LEÓ Ebben téved. Segítôkész titkos társaságok, szabadkômûvesek figyelik minden léptüket. JOE Ne kábítson, mióta anyám a másvilágra költözött, én már csak a Jóistenben bízom… TAMARA Éljenek a kômûvesek és a takarítónôk! VIDOR A demokrácia is csak egy illúzió, mert mit érek én a szabadsággal, ha nincs pénzem? Nekünk a demokrácia azt jelenti, hogy szabad a híd alatt éhen meghalni. TUDOR Nekem az életkorom sem jó, merthogy ötvenöt éves vagyok, nyugdíjat még nem kaphatok, munkát meg már nem kaphatok. Az egyikhez fiatal vagyok, a másikhoz öreg. Nincs olyan bolond vállalkozó, aki munkát adna nekem. VIDOR Mibôl élhetnénk, ha nem mások szemetébôl?… Nemrég a következôt láttam. Az egyik buszmegállótól tízméternyire áll egy bódé, ahol hamburgert, pizzát és egyéb ételeket árusítanak. Állva esznek a kuncsaftok a magas asztaloknál, az ételmaradékokat pedig kukába dobják. Jön a busz, leszáll egy fiatal csöves, és máris megy a kukához. Nem néz körbe, nem zavartatja magát, könyékig belenyúl a kukába, és már eszi is a kidobott ételt. Ezt írja meg, szerkesztô úr! Vagy untatom? TAMARA Engem untac, haver, a fejem is belefájdult a süket dumádba! Jó iccakát! (A jobb oldali sátorhoz megy.) VIDOR Aztán szépet álmodj, Hófehérke! TAMARA Összehordasz hetet-havat, tücsköt-bogarat! (Bemászik a sátorba.) VIDOR Hol van az a butykos? (Kézbe fogva nézi a hokedlinél levô üres üvegeket.) Te Tudor, már ezt is benyaltuk? Jó, akkor én is lefekszem; majd szóljatok, ha a marcipános tortához értek! (Lefekszik az egyik matracra, és betakarózik egy pléddel. Párnának egy koszos zakót használ.) JOE (Tudorhoz) Emlékszel, Tudor, a régi szép idôkre, a gyárra? (Leóhoz.) Ott voltam ipari tanuló, majd szakmunkás: vasesztergályos. TUDOR Hogyne emlékeznék! Akkor még húszezer ember dolgozott a gyárban, ötven országba exportáltunk. JOE (Leóhoz) A Csepel Mûvekrôl van szó. 81
TUDOR A gyárat a Weiss fivérek alapították… Ott esztergáltam én is, ahol egykor a nagyapám, majd késôbb az apám. A legújabb rendszerváltás után csaknem az egész gyárat felszámolták. Ma hullatemetô az ország egykori legnagyobb gyára, büszkesége. JOE Jó volt a hangulat. Szavunk volt, megbecsültek. Aki jól dolgozott, szépen keresett is. Tudja, mi a legfontosabb az embernek? Az önbecsülés. TUDOR „Boldogtalanság csak egy van: ha az ember megszûnik tetszeni önmagának. Az önmegvetés egyenlô a boldogtalansággal” – írta Thomas Mann. JOE Tudornak jó feje volt, estin elvégezte a Mûszaki Egyetemet. TUDOR Gépészmérnök lettem, de a humán ismeretek legalább annyira érdekeltek. Sokat olvastam, de most már csak töprengek. Az élet megtanított gondolkodni, de a gondolkodás nem tanított meg élni. LEÓ Uraim, maguk a béka feneke alá süllyedtek, akár tanultak, akár nem. Másodszor is megkérdezem: miben hibásak? TUDOR Részben igaza van, mert mi is hibáztunk, elismerjük, de vajon létezik politikai és társadalmi szolidaritás a magunkfajta elesettek iránt? A mocsárba süllyedô embert ki kell húzni szorult helyzetébôl, mert ô maga nem tud kivergôdni onnan. LEÓ Biztosak lehetnek abban, hogy én a maguk helyében nem ülnék itt tétlenül. JOE Nehogy azt higgye, uram, hogy mi nem akarunk dolgozni. Korábban úgy gondoltam, hogy amíg megvan a két kezem, mindig lesz munkám, de tévedtem. TUDOR A szociális ellátórendszerekbôl kiestem, munkanélküli járadékot sem kapok; én a társadalom számára már csak egy élô hulla vagyok. JOE Olyanok vagyunk, mint a hajótöröttek. LEÓ Az esélyek mindenkinek adottak a felemelkedéshez. TUDOR Ezt ugye nem mondja komolyan? Aki ma fizikai munkát végez Magyarországon, annyit sem keres, mint mi a guberálásból. A privatizálás folyamatában mi egy fityinget sem kaptunk, pedig korábban azt mondták, hogy mienk a gyár. 82
LEÓ Pangott a maguk elavult gyára is, mert a szocialista gazdaság csôdöt mondott. Ne csodálkozzon, hogy maguk is lapátra kerültek. JOE Igen, lapátra tettek, és azt se mondták, hogy mukk. TUDOR A munkaügyi problémáknak az a fô oka, hogy a kormány túl magas adókkal és járulékokkal terheli a munkabéreket. Ennek az a következménye, hogy gyakorlatilag az összes kis- és közepes vállalat csalni kényszerül, és a csalás hátrányai a fizikai dolgozókon csapódnak le. LEÓ Milyen hátrányokra gondol? TUDOR Nem hiszem, hogy ön újságíróként ne tudná ezeket. LEÓ Bevallom, ezeket én is tudom, de hadd legyen egészséges a párbeszéd közöttünk! TUDOR A legnagyobb baj az, hogy a valóságban megszûnt a nyolcórai munkaidô, az emberek napi tizenkét órát kénytelenek dolgozni. Ezzel visszaléptünk a tizenkilencedik századba… LEÓ De miért vállalja el a dolgozó, hiszen így ô is vét a törvény ellen? JOE Mert ha az álláskeresô nem vállalja a munkáltató összes feltételét, csalását, akkor nem veszik fel. Aki dolgozni akar, nem válogathat. LEÓ Az adóhivatalnál nem derül ki a turpisság? TUDOR Ön is tudja, hogy az adóhivatal szinte csak papírokból ellenôriz, márpedig azokból nem derül ki semmiféle csalás. LEÓ De a valóság egészen más, igaz? TUDOR A dolgozókat csak minimálbérrel jelentik be, vagy még úgy sem. Túlórapénzt és mûszakpótlékot nem fizetnek a cégek, viszont a többletmunkaidôért járó bért zsebbôl zsebbe fizetik. Hatalmas járulékbevétel-kiesés ez az államnak. LEÓ Akkor elônyösebb és tisztességesebb lenne az állam részérôl, ha jelentôsen csökkentené az adó- és járulékterheket. TUDOR Úgy van, de ennek csak úgy volna értelme, ha azzal egyidejûleg szigorítanák az ellenôrzéseket is, de nem a papírok alapján, hanem a tényleges helyzetet vizsgálva. Az állam csökkentse a terheket, de szedje be azt, ami neki jár; aki pedig csal, annak börtönben a helye! 83
LEÓ (humorizál) De uraim, nem lenne elég férôhely a börtönökben… TUDOR Ha így el lehet viccelni az alapvetô bajt, sohasem lesz valódi rend és felemelkedés Magyarországon. JOE Aztán itt van a nyugdíj kérdése: akit csak minimálbérrel jelentenek be, vagy még úgy sem, az hiába dolgozik akárhány évet, megnézheti magát, amikor majd nyugdíjba megy, vagy ha megbetegszik… TUDOR De a legfontosabb az, hogy a napi munkaidô ne tizenkét óra legyen, mert akkor annyi álláskeresô állhatna azonnal munkába, hogy talán még mi is dolgozhatnánk. LEÓ Látják? Ha maguk dolgoznának, akkor most én is jobb helyen készíthetnék riportot… TUDOR Maga nagyon utál minket… Menjen a jómódú társai közé, minket meg hagyjon békén! LEÓ Bocsánat, én segíteni jöttem maguknak… Egyébként ismerik a fônökömet, Braun Pétert? TUDOR Nem ismerjük. Miért, kellene? LEÓ Nem tudom. (Joe-hoz.) Beszéljen, kérem, az élettársáról is, Kovács úr! JOE Tamara koldusszegény családban született, iskolába sose járt, harminchat éves. Szüleivel összeveszett, nem tartja velük a kapcsolatot. Egy kis faluból jött fel Pestre a boldogulás reményével. Ott egy kis zöldségfeldolgozóban dolgozott, itt, Pesten egy üzemben takarított, de mind a kettô megszûnt. Így persze az albérletet sem tudta fizetni. Az utcára került, emiatt elvették tôle a gyerekét, akit egy állami gyermekotthonban helyeztek el. LEÓ Mehetett volna egy átmeneti anyaotthonba… JOE Ott is volt a gyerekkel, de nem maradhatott sokáig… Állást keresett, de nem vették fel sehova. LEÓ Pedig takarítónôbôl hiány van. TUDOR Kis túlzással már oda is diploma kell, és százhatvanas IQ. Ráadásul a legtöbben csak olyan külsô takarítócégeken keresztül dolgozhatnak, amelyek nem jelentik ôket. Így akkor is elvehették volna tôle a kisfiát, ha esetleg lett volna feketén egy állása. 84
JOE Még nem mondtuk el, hogy velünk lakik egy fiatal házaspár: Domonkos és Imola. TUDOR Ôk is vidékrôl jöttek a fôvárosba. A faluban a termelôszövetkezet, amely egykor mindenkinek munkát adott, már régen megszûnt, helyette csak néhány kisgazda mûködik. Domonkos barátunk sokgyermekes családban született, Imola bûnözôk gyermeke; nem volt hova menniük. Tavaly télen lefagyott Domonkos lába; amputálták, mûvégtagot kapott. Már egy sátrat is beszereztek, bár ide nem kellene. (Rámutat a bal oldali sátorra.) JOE Már csak a hetedik lakótársunkról nem beszéltünk: ô Judy, aki koldulásból él, nincs más választása. Ötvenéves, beteg, mindenki cserbenhagyta. TUDOR (Leóhoz) Ha nem veszi rossz néven, én is ledôlök egy kicsit; minden jót, ha elaludnék! LEÓ Pihenjen csak, és köszönöm a beszélgetést! TUDOR Remélem, segítettem valamennyit a sorstársaimnak. (Ledôl a Vidor melletti matracra. Ô is betakarózik egy pléddel.) LEÓ (a jegyzeteiben keresgélve) Akkor térjünk vissza magához, Joe! Hogyan veszítette el az állását? JOE Néhány évvel a rendszerváltás után megszüntették azt az üzemet is a csepeli gyárban, amelyikben dolgoztam. Aztán még két gyárban esztergáltam, de az egyiket felszámolták, a másikat kisebb létszámmal átszervezték. Negyvenöt éves voltam akkor, tele energiával, rutinnal, szakismerettel, mégis nekem kellett letennem a sublert, mert öregnek minôsítettek. Hát nem ôrültség? Mennyivel jobbak a fiatalok? Akármelyiket kenterben verném, még most is, ha dolgozhatnék. LEÓ Nyilván a magánélete is zátonyra futott… JOE Ahogy mondja. Elkezdtem inni bánatomban, még loviztam is, azaz lóversenyre jártam, hogy értse. LEÓ Értem én. JOE Egy másik férfit talált az asszony; aztán fel is út, le is út, szevasz! Már elváltunk, azóta az utcán élek. LEÓ Kapott valamit? JOE Persze, monoklit a szemem alá a hapsijától, attól a bunkótól. Kirúgott a nejem a lakásból, és talán igaza volt. Nem kértem 85
tôle azt a vagyonrészt, ami járt volna nekem, mert a lányomtól vettem volna el. Isten éltesse a lányomat, ô a mindenem! (Megissza az utolsó deci bort.) LEÓ A lánya mivel foglalkozik? JOE Egyetemista. Ó, ha tudná, milyen gyönyörû az én lányom! Ráadásul még okos is, a kettô kombinációja pedig nagy ritkaság, nem gondolja? LEÓ Mármint a szépség és az intelligencia? Férfiban elôfordul néha, nézzen rám, nôben viszont soha!… Elnézést, csak vicceltem. JOE Nem tesz semmit, mert nem ismeri a lányomat. A divat és a fotózás is érdekli Ritát, most egy szépségversenyre készül. LEÓ (izgatottan feláll az asztaltól) Milyen szépségversenyre? JOE Csak azt tudom, hogy holnap lesz a döntô. LEÓ Úgy! Holnap lesz a döntô? JOE De úgy ám, holnap királynô lesz Ritából! LEÓ (fennhangon beszél magában) Most már értelek, „Péter mackó”… Ezt jól kifundáltad, gratulálok! JOE (nem gyanítva az összefüggéseket) Mit mond, félrebeszél, uram? LEÓ (zavartan) Nem, semmi, csak eszembe jutott valami… De térjünk vissza a lányára! Van egy fényképe róla? Szívesen megnézném, ha tényleg olyan szép. JOE Az anyjáról is van, meg róla is. A kistáskámban vannak a képek, azonnal hozom. (Benyúl a sátorba a táskájáért, és máris viszi az asztalhoz.) LEÓ (a nézôtér felé) Fôszerkesztô úr, koronát a babádnak? Szociális lakást az apósjelöltnek? Majd ha piros hó esik! JOE Itt vannak a képek, nézze! (Több borítékot vesz elô a táskájából.) LEÓ (visszaül az asztalhoz) Köszönöm a fáradságát, mutassa, kérem! JOE (állva marad Leó mellett) Tessék, kuksizza! (Képeket vesz ki a borítékokból.) Ô a feleségem, sok képem van róla. Ez is ô, meg ez is ô, látja? Ezen én is rajta vagyok, megismer? Látja, milyen jóképû voltam? Ez pedig az esküvôi fényképünk… 86
LEÓ (türelmetlenül) A lányát mutassa, a lánya érdekel! JOE (átad Leónak egy borítékot) Jól van, akkor ezeket nézze meg! Ez a legújabb fotósorozat Ritáról. Egy kissé erotikusak a képek, de ne zavartassa magát… No, mit szól hozzá? LEÓ (már nézegeti a képeket) El vagyok ájulva! Ez egyszerûen fantasztikus… Nem vagyok prûd, imádom az erotikus képeket; hát észvesztôen gyönyörû a lánya… Ezen is, meg ezen is. Szexbugyi, mellpánt, itt még az sem; hosszú combok, az átlagosnál egy picivel nagyobb didik, ráadásul szép szôke haj; hát komolyan mondom, én ebbe beleôrülök. Melyik férfinak nem kéne egyszer, vagy inkább örökre; igaz, „Peti maci”? JOE Tessék? LEÓ Le vagyok nyûgözve, uram! JOE (büszkén) Ugye megmondtam: Ritából csak egy van! (Beledobja a fényképeket a táskájába.) LEÓ (hidegen) Köszönöm, élveztem a beszélgetést… (Kikapcsolja a diktafonját, és elpakolja az összes holmiját a táskájába.) JOE Máris megy? Nem akarja, hogy beszéljek még a lányomról? LEÓ Mit kíván még elmondani róla? Elismertem, hogy szép, talán még okos is, de nekem már mennem kell. JOE Pedig szívesen beszélnék még magamról is, de nagy baj van… LEÓ Micsoda? JOE Elfogyott a bor. LEÓ Inna még? JOE Hát hogy a fenébe ne innék, kiszáradt a torkom, így nem tudok beszélni! LEÓ (feláll) Sajnálom, de az interjúnak vége. Még ma leadom az anyagot, és holnap meg fog jelenni az újságban. (Kifelé indul.) JOE Várjon, ne menjen még el! Mi kitártuk magának a szívünket, lelkünket, fizessen érte! Ne értsen félre, nem a pénz kell, hanem az ital, de azt is pénzért adják. LEÓ (visszafordul) Már kaptak tôlem két üveg bort, mennyit akarnak még? Jól van, mivel csakugyan készségesen viselkedtek, fizetek még egy üveg bort. JOE Kettôt! 87
LEÓ Jó, fizetek még kettôt… (Elôvesz ezer forintot, aztán Joe felé nyújtja, de Joe hiába nyúl a pénz felé, Leó mégsem adja át neki.) De van egy feltételem. JOE Mi az? LEÓ Adjon érte valamit!… Egy apróságot. JOE Nekem semmim sincs, mit tudnék én önnek adni? LEÓ Ha már ennyit mókáztunk eddig, akkor mókázzunk még: adja el nekem a lelkét! JOE (döbbent csend után) Úgy érti: játékból? LEÓ Csak játékból… Hát mit kezdenék én a maga hitvány kis lelkével? Csupán kíváncsi vagyok arra, hogy az ajánlatom megér-e magának két üveg bort. JOE Magának megéri? LEÓ Nekem nem, de nem ez a kérdés. Fizetek szívesen, ha már úgy ki van száradva a torka, de csak akkor, ha belemegy a játékba. JOE Jó, legyen! Az én lelkem már semmit sem ér, még egy üveg bort sem, de magának kettôért eladom, persze, csak játékból. LEÓ Csakis úgy! JOE Akkor fogja, vigye!… Kérem a pénzt! LEÓ Ezt nem így kell csinálni, kérem! JOE Jó, akkor én, Kovács József, kijelentem, hogy mostantól öné a lelkem… Legyen szíves átadni a pénzem! LEÓ Elnézést, de ez így is kevés. A szóbeli szerzôdés is szerzôdés, de az írásos a biztos. (Újra az asztalhoz ül.) Ha szíveskedne papíron is rögzíteni a szavait, úgy volna tökéletes. (A táskájából írógéppapírt és tollat vesz elô.) JOE Bánom is én, de azzal kitörölheti a… fenekét. LEÓ Majd meglátjuk… Tehát írunk egy nyúlfarknyi szerzôdést, amely így hangzik. (Olyan ütemben beszél, ahogyan ír.) Adásvételi szerzôdés, amely létrejött egyrészrôl… Két mondat az egész. (Joe-ra néz.) Szerzôdést csak létezô dolgokról lehet kötni. Létezik az adásvétel tárgya? JOE Mármint a lelkem, az a hányatott? Hát hogyne létezne, uram, hiszen ön fizetni akar érte! LEÓ (tovább ír) Egyrészrôl Kovács József, lakása a csillagos ég alatt, mint eladó… Anyja neve? 88
JOE Varga Veronika. LEÓ Ve-ro-ni-ka. Mindjárt készen is van! (Lassan beszél, közben ír.) A mai napon az eladó eladja, a vevô megveszi az eladó kizárólagos tulajdonát képezô tehermentes… (Joe-ra néz.) Tehermentes? (Joe felhúzza a vállát, Leó tovább ír.) Tehermentes lelkét. A kölcsönösen kialkudott vételár ezer forint, melyet a vevô az eladónak… a szerzôdés aláírásával egyidejûleg… Jelen szerzôdést a felek elolvasás után, mint akaratukkal megegyezôt… Két tanú… Azt majd késôbb, mert ezek itt alszanak. Budapest, kétezer-hatodik év, áprilisban, ezen a napon. Végül: Sasvári Leó vevô. (Joe felé tolja a papírt és a tollat.) Itt, az eladó felett írja alá, fater! (Az ujjával mutatja Joe-nak, hol írja alá.) JOE (aláírja a papírt) Aztán vigyázzon rá! (Nevet.) Egy kicsit elhasználódott ugyan, de nem sok pötty van rajta. LEÓ (ráüt az asztalon levô pénzre) Itt a pénze! (Gyorsan elteszi a táskájába a szerzôdést és a tollat, aztán kifelé indul.) Jó mulatást, öreg, és boldog születésnapot! (Kimegy.) JOE Viszlát! (A nézôtér felé.) Akkor lássalak, amikor a hátam közepét! (Az alvókhoz.) Tudor! Tudor! (Tudor megmozdul, de nem válaszol.) Vidor, te részeges csavargó! VIDOR Jelen! JOE Kelj fel, pénz állt a házhoz! (Bekapcsolja a magnót. A felvételen csárdást játszik egy cigányzenekar. Ének nincs hozzá. Olyan hangerôvel szól a zene, hogy a hangos beszédet jól lehet érteni.) VIDOR Honnan szerezted? JOE Az a balek újságíró adta, de megérdemeljük, megdolgoztunk érte. VIDOR (felpattan) Már itt is vagyok, Joe komám! TAMARA (kimászik a sátorból) Mi van itt? Én is gyüvök! JOE (megragadja Tamarát) Gyere, táncoljunk egyet, csillagom! (Csárdásoznak.) VIDOR Hol a pénz? JOE Az asztalon. VIDOR (az asztalra nézve) Csak ennyit adott? Ebbôl nem lesz valami nagy mulatozás! (Lekéri Tamarát.) Szabad egy táncra? JOE Szabad! (Átengedi Vidornak Tamarát.) 89
TAMARA (Vidorhoz) Ne a lábamon táncój, te fajankó! (Megáll.) Gyere vissza, Joe, te jobban táncósz! (Joe-val táncol tovább.) VIDOR (Joe-hoz) Elugorjak a boltba? JOE Igen, de jó bort hozz, ne lôrét! (Vidor gyorsan összeszedi az üres üvegeket egy nagyobb szatyorba, elteszi az asztalon levô pénzt, és kimegy. Tíz másodperc múlva bejön Rita. Rita huszonhárom éves, és feltûnôen vonzó: ruhából kivillanó formás lábak, a ruhán mély dekoltázs, középhosszú szôke haj, viszonylag magas termet. Jobb kezében néhány szál virágot és egy retikült fog, bal alkarján egy nagyméretû papírdobozt egyensúlyoz.) RITA Látom, a legjobbkor érkeztem, sziasztok! JOE (abbahagyja a táncot) Szervusz, Rita!… De megleptél! TAMARA Csaó, kisasszony! (Rita leteszi a dobozt és a retikült az asztalra, de a virágcsokrot még mindig fogja.) RITA Sokáig éljen az ünnepelt, csak még ötven évig! (Joe derékon kapja a lányát, és vele is fordul egyet-kettôt; közben arcon csókolják egymást, aztán abbahagyják a táncot. Tamara kikapcsolja a magnót.) RITA Fogadd szeretettel, apa! (Átadja a virágcsokrot.) JOE Köszönöm, lányom, de zavarba hozol ezzel a „zöldséggel”, inkább pezsgôt hoztál volna… Mi van abban a dobozban? RITA Egy hatalmas torta… ötven gyertyával. Meglepetésnek szántam, és sejtettem, hogy ma nem mész sehova. A pezsgôt majd késôbb hozom, mert máris el kell mennem; ne haragudj, de rengeteg a dolgom. Ígérem, ma még visszajövök. (Észreveszi az alvó Tudort.) Nem a keresztapám fekszik ott? TAMARA (leül az asztalhoz) De igen. Ilyenkó’ mindig alszik. RITA (körülnéz) Nem látok itt semmi szeszt… Mi van veletek, betegek vagytok? JOE Vidor most ugrott át a boltba két üveg borért. RITA Találkoztam vele az udvaron, de ô üdítôt mondott… JOE Ne aggódj, nem rúgunk be, heten leszünk a borra! RITA És az ünnepi étel? (Kiveszi a pénztárcáját a retiküljébôl.) Itt van pénz, hozzatok az étterembôl készételt, vagy üljetek be valahova! 90
JOE Nem, tôled nem fogadok el pénzt! TAMARA Én meghalok egy libacombér’, kedves párom! RITA (egy köteg papírpénzt nyújt át Tamarának) Tessék, Tamara, ma te leszel a háziasszony! (Kifelé indul.) Most azonnal beszólok az étterembe, hogy feltétlenül szolgáljanak ki titeket; estig visszajövök, sziasztok! (Kimegy.) JOE (utánaszól) Köszönöm, vigyázz magadra! RITA (kintrôl) Te is vigyázz! TAMARA (számolja a pénzt) Mennyit adott? Te Joe, ez rengeteg, egyhavi kosztra is elég. Honnét van ez neki? JOE Add csak ide a pénz felét, a többit meg tedd el késôbbre! TAMARA (átadja Joe-nak a pénz felét) Nesze, add a lovaknak! JOE (zsebre vágja a pénzt) Tudod, hogy már nem járok oda, te zsémbes! (Domonkos és Imola jön be szatyrokkal, csomagokkal. Domonkos erôsen sántít, idônként bottal jár, Imola sovány teremtés; mindketten fiatalok.) DOMONKOS Jó napot, emberek! Mi ez a gyászos hangulat? Elfelejtettétek? JOE Mit? DOMONKOS A születésnapodat. Egy hete említetted, hogy ma lesz. JOE (a homlokára csap) Tényleg ma van, elfelejtettem! Szevasz, Domonkos! TAMARA Mit felejtettél el, Joe? Ma is szétittad az agyadat, te! JOE Imola, kedves, reggel nem is találkoztunk… IMOLA (az asztalra tesz két üveg bort és egy pezsgôt, továbbá mindenféle rejtélyes csomagokat) Korán indultunk pénzt csinálni, mert mi gondoltunk rád, Joe bácsi. Szia! JOE Meg vagyok hatódva, édesem! IMOLA Gyertek, van itt bôven franciakrémes; sült libacombot is hoztunk… TAMARA Hogy találtad ki, hogy mire vágyok? (Két újabb poharat vesz elô az asztalfiókból.) DOMONKOS Gyertek, egyetek! JOE Elôbb igyunk! 91
TAMARA Ide azzal a libacombbal! (Eszi a combot.) JOE (Domonkoshoz) Látom, jó napotok volt… DOMONKOS Megkezdôdött a lomtalanítás a szomszédos kerületben, az nekünk a kincsesbánya. Tudod, miket dobnak ki az emberek arrafelé? Jó állapotú tévét, rádiómagnót, meg ruhákat, edényeket, könyveket, bútorokat… Elképesztô! (Felnyitja a pezsgôt, és öt pohárba tölt.) IMOLA A könyvek között találtunk három olyat, amit Tudor bácsi talán el tud adni. Elhoztuk, itt van. (Az asztalra teszi a könyveket.) JOE Tudor, te hétalvó, te Szundi! (Finoman megrúgja Tudor talpát.) TAMARA Gyere csak, te akvarista, antikvarista! TUDOR (ébredezve) Mi történt, már reggel van? JOE (segít felállni Tudornak) Majd holnap! Most koccintunk, aztán eszünk… (Az asztalhoz mennek.) DOMONKOS Találtunk egy régi csillárt is, meg porcelánbabákat, találtunk egy kézzel festett csészealátétet… IMOLA Porcelánból. A hátoldalára az volt írva: Handarbeit. Annyit még én is tudok, hogy ez azt jelenti: kézi munka, mármint kézzel festett. DOMONKOS Szóval bevittük a holmit egy régiségkereskedésbe, és elég szép kis összeget kaptunk. Utána egy rádiómagnót és egy hordozható tévét is eladtunk egy használtcikk-kereskedônek. A jómódú budai polgárok azt se tudják, mit dobnak ki; úgy látszik, nem hiányzik nekik semmi. IMOLA Még maradt is egy csomó pénzünk… JOE (a zsebére üt) Nekünk is van bôven; reggelig mulatunk belôle, aztán meg egy hétig… Mit szólsz a könyvekhez, Tudor? TUDOR (villámgyorsan belenéz a könyvekbe) Háromból kettô jó, a harmadik egy viccgyûjtemény, de az a kutyának se kell. JOE Holnap mi is megyünk gyûjtögetni. Hej, ha még egy kézikocsink is lenne, még meg is tollasodnánk az újgazdagok piszkán! A gomba is trágyán tenyészik… TAMARA A gazdagoknak még a sarán is arany terem. DOMONKOS Isten éltessen, Joe bácsi! 92
(Mind az öten kézbe veszik a poharukat és koccintanak, a koccintáshoz Tamara is feláll. Ekkor bejön Vidor.) JOE Egészségünkre! VIDOR Várjatok, én is itt vagyok! (Elôvesz a szatyrából egy üveg bort, és felemeli. A többiek már isznak.) Egészségedre, Joe! (Függöny. Vagy függönyöket gördítenek le a „fôfüggöny” vonala mögött egy-két méterrel, vagy csontszínû színfalat engednek le, ahogy tetszik. A késôbbiek folyamán a díszlet nélküli helyszínek hátteréhez másféle színû falak is használhatóak.)
3. kép Függöny vagy fal elôtt. A helyszín: az egyik minisztérium utca felôli oldala. (Az épület falát nem szükséges megrajzolni.) Az elôzô színpadkép eltakarásával egyidejûleg jobbról bejön Bálint, és középen megáll. Visszanéz. Jobbról bejön az államtitkár, Kéry Ottó. Kéry harminckilenc éves, magas, sportos, az arca markáns, férfias. BÁLINT Jó napot, államtitkár úr! KÉRY Ne haragudjon a késésért, szerkesztô úr! Kiszálltam a kocsiból a bejárat elôtt, mert megláttam magát. (Kezet fognak.) Jó napot kívánok, most már a rendelkezésére állok! BÁLINT Már feladtam a várakozást, éppen máshova indultam. KÉRY Még egyszer elnézést kérek, a sajtó a legfontosabb… BÁLINT Az ország érdekei után. Hallottam a híreket a titkárságán, szörnyû ez a katasztrófa. KÉRY Igen, sajnos, idén is pusztít az árvíz, kiöntöttek az északkelet-magyarországi folyók. Az árvízvédelmi vészhelyzet miatt azonnal el kellet mennem a rendkívüli kormányülésre. A kormány megtette az elsô lépéseket. A miniszterelnök úr már el is repült a helyszínre… Tudja mit, Bálint? Most már igazán tegezôdhetnénk; gyakran találkozunk, és maga mindig jókat ír rólam… Mivel én vagyok az idôsebb: szervusz! (Ismét kezet fog Bálinttal.) BÁLINT Szervusz, államtitkár úr… vagyis Ottó! 93
KÉRY De mit állunk itt? Gyere vissza a minisztériumba, megvendégellek egy ebéddel! BÁLINT Sajnos, nem érek rá, rohannom kell tovább; megyek a Budai Divatközpont Palotába… KÉRY Csak nem a szépségverseny tárgyában? BÁLINT De igen. Kovács Ritával készítek interjút, adunk neki egy kis „löketet”. KÉRY A fônököd rajong Ritáért. Ô a zsûrielnök, én meg zsûritag vagyok, így két szavazatra már biztosan számíthat Rita, de lesz még sokkal több is… BÁLINT Le van vajazva Rita sikere? KÉRY Azt nem tudom, de ettôl függetlenül is jók az esélyei Ritának, mivel szép és tehetséges. BÁLINT Szerintem is megérdemelné a gyôzelmet… De térjünk vissza az ország helyzetére! Elôször is, az árvíz… KÉRY A kormány már átutalt egymilliárd forint gyorssegélyt az érintett településeknek, de mindenekelôtt az embereket és az értékeket kell menteni. A védekezéshez szükséges valamennyi feltétel rendelkezésre áll. A Belügyminisztérium, az önkormányzatok, a katasztrófavédelem és a vízügyi igazgatóságok mindent megtesznek, ami megtehetô. BÁLINT Gazdaság… KÉRY (hetvenkedve) A gazdaság dinamikusan fejlôdik, valósággal szárnyal. A kelet-európai országok közül Magyarországra érkezik a legtöbb mûködô tôke, egyre több beruházás valósul meg. Magyarország lesz Közép-Európa vezetô ipari, mezôgazdasági, pénzügyi, logisztikai és turisztikai központja. Soha nem látott mértékben épülnek az autópályák. BÁLINT Munkanélküliség… KÉRY Még néhány év, és nem lesz elég munkaerô Magyarországon. A munkaügyi ellenôrzések szigorításával kifehérítjük a szürke- és feketegazdaságot. Olyan vonzó országot teremtünk, hogy csak az nem fog dolgozni, aki nem akar. BÁLINT Korrupció? KÉRY Megfojtjuk. BÁLINT Adózási morál? 94
KÉRY Olyan mértékben csökkentjük az elvonásokat, hogy mindenki örömmel fog adózni… És egy oldalon el fog férni az egész adóbevallás. BÁLINT Köszönöm szépen, ennyi elég lesz, most már igazán mennem kell! Szervusz, Ottó, majd máskor folytatjuk! (Jobbról bejön Judy. Furcsán jár: a térdét egyáltalán nem hajlítja be, a felsôtestét viszont nagy ívben lendíti mindig arra az oldalra, amelyiken lép. Csak három-négy métert jön be a színpadra. Leveszi a fejérôl feltûnôen érdekes kalapját, és megfordítva tartja, ahogy a kéregetôk teszik. Judy ötvenéves, de száznak néz ki, alacsony termetû, ôsz haja hosszú, beszéde hangos, hangfekvése magas, hangszíne könyörgô.) KÉRY (kezet ráz Bálinttal) Szervusz, Bálint, legközelebb majd iszunk egy-két pohár konyakot, ha feljössz az irodámba! (Bálint kisiet balra, Kéry lassan elindul jobbra.) JUDY (Kéryhez, de a nézôtér felé fordulva) Szegény hajléktalan vagyok, pár forinttal segítsenek, szegény hajléktalan vagyok, segítsenek rajtam! (Kéry közömbösen megy el Judy elôtt, miközben Judy kalapját nézi. Kimegy.) JUDY (más hangszínnel) Na ez is egy fukar kretén! Ki ez az orángután? Ide se jövök többet! (Felteszi a kalapját a fejére, és kimegy jobbra.)
4. kép Függöny vagy fal elôtt. Helyszín a Budai Divatközpont Palota próbaterme, a próbaterem egyik oldala. Bal oldalról (kívülrôl) aktuális popzene szólal meg alig hallhatóan, aztán a zene irányából bejön Rita és Braun. Mindketten ugyanabban a ruhában vannak, mint a korábbi jelenetekben. (A zene idônként teljesen el fog halkulni, majd újra meg fog szólalni.) RITA Csak nem vagy féltékeny, Péter? Te magad mondtad, hogy érdemes Ottóval jóban lenni. 95
BRAUN Ezt úgy értettem, hogy nekem érdemes jóban lenni vele. Ô gazdag vállalkozó, jobb üzletember, mint amilyen politikus. Nekem is vannak különbözô üzleti érdekeltségeim, amelyekhez Ottó minden szükséges információt megad; én pedig a politikai életben futtatom ôt a lapnál. Így mûködik ez, édesem. RITA Tudom, értem az összefüggéseket. BRAUN Zsûritagnak is én szerveztem be. Nem volt nehéz, mert ô is szeret szép lányok között forgolódni… RITA Mint te? BRAUN Az más… Nekünk ez üzlet. A szépségverseny támogatói vagyunk, de megéri: jobban fogy a lap. És mit néznek meg elôször az olvasók az újságban? A lenge öltözetû hölgyek fotóit. RITA Csak erre kellek neked?… Vagy státusszimbólumnak? BRAUN Dehogy! Te sokkal többet jelentesz nekem: mindent. RITA Higgyek neked? BRAUN Az elôbb megróttál azért, mert féltékeny vagyok, de lehet-e az ember féltékeny, ha nem szerelmes? RITA Szerelmes vagy belém, te csacsi? BRAUN Az vagyok. Remélhetem, hogy ez az érzés kölcsönös? RITA Igen, remélheted. BRAUN Köszönöm. Tegnap észrevettem, hogyan nézett rád Ottó: csaknem felfalt a szemével. RITA Igazán? Én nem vettem észre. BRAUN Bókolt is neked, nem emlékszel? Azt mondta… RITA (közbevág) Mindegy, mit mondott, nôs férfinak a felesége mellett a helye. BRAUN Ottó elvált férfi, mint én, a gyerekére sincs már gondja, tehát szabad, mint a madár. Nem akarom, hogy úgy nézzen rád, és mit képzel magáról az a ripacs? RITA Elôbb még dicsérted… BRAUN Csak addig lehet a barátom, amíg messzirôl ismer téged. RITA Elég a nyafogásból, Péter! Váltsunk témát! Idefelé jövet beugrottam apámhoz a nyomortanyára. Ma van az ötvenedik születésnapja. Vittem neki egy hatalmas tortát, nagyon boldog volt. Ma még visszamegyek hozzá. 96
BRAUN Találkoztál az újságírómmal? RITA Milyen újságíróddal? BRAUN Sasvári Leóval. RITA Nem én, de tudom, hogy te megpróbálsz a sajtón keresztül tenni valamit… Sajnálom apámat, de nem tudok segíteni rajta. Megy lefelé a lejtôn, és nincs megállás. Felajánlottam neki, hogy fizetek neki egy albérletet, de hallani sem akar róla. Egyrészt önérzetes, másrészt meg lealázza magát; te érted ezt? BRAUN Neki a gyönyört az önkéntes szenvedés adja. RITA De én nem akarom, hogy szenvedjen! Még mindig szereti anyámat, és valami csodában reménykedik… Ha legalább engem megtalálna a siker, a hírnév, a gyors anyagi felemelkedés csodája, akkor fel tudnám emelni apámat a mocsokból és a letargiából… BRAUN Ne aggódj, Rita, már én egyengetem a pályádat! RITA Magam miatt nem aggódom. BRAUN Népszerû, sikeres embert bárkibôl faraghat a média. Akit folyamatosan mutogatnak a tévében, vagy írnak róla a sajtóban, abból sztár lesz, akár tehetséges, akár nem. Természetesen olyan is akad, aki méltó a hírnévre… RITA Például? BRAUN (hízelegve) Például te méltó vagy a sikerre, téged holnaptól kezdve a tenyerén fog hordozni a sajtó és a televízió. A fô támogatód én leszek, drágám. Mert ilyen tüzes szeme senkinek sincs. Gyönyörû. Egyszer kék, másszor zöld, egyszer szürkéskék, másszor zöldeskék, attól függôen, hogy milyen a környezet, milyen a megvilágítás. (Átölelik egymást.) RITA Most milyen? BRAUN Olyan, mint a kaleidoszkóp. Most belenézek. Nézem a szemed, mely mély, mint az óceán, kék, mint az ég, és zöld, mint a fû. (Jobbról bejön Bálint.) BÁLINT Elnézést, kimenjek? Jó napot! BRAUN Helló! Gyere, gyere, bemutatlak Ritának! (Ritához.) Ô Bognár Bálint újságíró. (Bálinthoz.) Ô pedig Kovács Rita. BÁLINT (kezet fog Ritával) Örvendek, kisasszony, elnézést a késésért! 97
RITA Nem baj, jó napot kívánok! BRAUN (kezet fog Bálinttal) Átadom a hölgyet. Ügyes légy, Bálint! BÁLINT Az leszek. Az államtitkár úrral készen van az interjú. BRAUN Tudom, már beszéltem vele telefonon. A fotósunk bent van a fôteremben, majd szólj neki, hogy Ritára fókuszáljon, mert nekünk csak ô kell… BÁLINT Ahogy kívánod, Péter! BRAUN Jól van, akkor én megyek: vár egy izgalmas teniszparti, szervusztok! BÁLINT Szervusz, Péter! RITA Elmennél puszi nélkül? Gyere! (Puszilkodik Braunnal.) Pá, édes! BRAUN Szia, ôzikém! (Jobbra kimegy.) RITA (Braun után szól) Este találkozunk! (Bálinthoz.) Este egy exkluzív helyen fogunk vacsorázni Péterrel. Ott lesznek a tôzsdecápák, a gazdasági guruk, csupa fontos ember; de én ma inkább pihenni szeretnék, mert holnap életem egyik nagy álma teljesülhet. BÁLINT Maga lenyûgözô, ha szabad megjegyeznem. RITA Bókol? BÁLINT A barátom arra tanított, hogy a szép nônek azt kell mondani, hogy okos, az okosnak meg azt, hogy szép. RITA Akkor én inkább okos vagyok, mint szép? BÁLINT Most összezavart… RITA De udvarolni akart, vagy nem? BÁLINT Erre gondolni sem merek… RITA Nem is ajánlom, mert az állásával játszana… Bocsánat, ezt nem gondoltam komolyan! Javaslom, hogy inkább tegezôdjünk. BÁLINT Ha szabad kérdeznem: régóta ismered a fônökömet? RITA Már egy éve ismerem, de csak egy hónapja kerültünk közel egymáshoz. Péter befolyásos ember, jó kapcsolatai vannak, továbbá okos és kedves férfi, ez mind imponál nekem. Amikor megérkeztél, olyan mélyen nézett a szemembe, hogy beleborzongtam, szinte bûvölt. BÁLINT Vagy te bûvölted ôt… RITA Talán én. 98
BÁLINT Beszélj magadról, kérlek! RITA Mirôl beszéljek? BÁLINT A tanulmányaidról, ha lehet… RITA A közgazdasági egyetemen végeztem, külkereskedelmi szakon, Budapesten. Jelenleg kommunikációt és médiát tanulok egy egyetem esti tagozatán. BÁLINT Gratulálok! RITA Ezenkívül a pénzügyi és számviteli fôiskola levelezô tagozatán is tanultam, diplomáztam, továbbá egy… BÁLINT (közbevág) Köszönöm, ne is folytasd! Nem mondták még neked, hogy egy kissé túlképzett vagy? RITA Komolyan gondolkozom még a történelem–angol bölcsészdiploma megszerzésén is. BÁLINT Igazán? Az van nekem is… Nyelvek? RITA Angol, német, francia, olasz, orosz és kínai. Mindbôl felsôfokon vagy középfokon vizsgáztam. Jelenleg lengyelül és japánul tanulok. BÁLINT (elismerôen bólint) Ez aztán teljesítmény!… Sport? RITA Kosárlabda volt… Sajnos, a versenysport már nem fért bele az idômbe, tizenkilenc évesen abbahagytam, hogy minél többet tanulhassak. Jelenleg fitneszre járok, és néha teniszezem. BÁLINT Divat és fotózás? RITA Minden mennyiségben. BÁLINT Állatok? RITA Szeretem ôket, fôleg a kutyákat. BÁLINT Kedvenc ételed? RITA Palacsinta. BÁLINT Lehetséges a világbéke? RITA Csak a mesében… És ne dühíts ilyen kérdésekkel! BÁLINT Bocsánat, de ilyen kérdései vannak az olvasóknak. RITA Egyéb kérdés? BÁLINT Nincs több. RITA Akkor mondok még valamit. Azért tanulok sokat, mert állítólag szép vagyok, karcsú és szôke; tehát megmutatom magamnak, és bebizonyítom a kételkedôknek, hogy a szép szôke nô is lehet értelmes ember. Anyám mindenben támogat. 99
BÁLINT Én csak ámulok és bámulok, teljesen le vagyok nyûgözve tôled. RITA Szedd össze magad, Bálint; amiket elmondtam magamról, azok csak mind külsôségek, az ember igazi értéke itt van, belül. (A saját szívére mutat, aztán Bálintéra is.) Egyébként szimpatikus vagy nekem, sejtem, hogy érzô szív dobog ott is… Nôs vagy? BÁLINT Nem, nem jött még össze. Nincs szerencsém a szerelemben. RITA Önbizalom, kisfiam, az kéne neked… BÁLINT Ha olyan szépséggel állok szemben, mint amilyen te vagy, bizony megremeg a lábam. RITA A szerelmes ember nyúlból oroszlánná vadul. Voltál te már szerelmes? BÁLINT Voltam, de régen… RITA Elnézést, ne haragudj, hogy faggattalak! BÁLINT Köszönöm, élmény volt veled beszélgetni. RITA No és mi lesz az interjúval? Mikor kezdjük el? BÁLINT Már megtörtént, holnap elolvashatod az újságban. Akkor talán menjünk át a fotóshoz! RITA Nem is jegyzeteltél! (Lassan elindulnak balra.) BÁLINT Nem kellett, mert minden szavadat az agyamba véstem… RITA Ügyes vagy, és okos, nem is vagy te olyan mulya, mint amilyennek látszol… Jaj, bocsánat, nem jól fejeztem ki magam; azt akartam mondani, hogy egyre jobban tetszel nekem! BÁLINT Te is nekem! (Rita és Bálint kimegy balra. Utána megnyílik a színpad, a zene megszûnik.)
5. kép Nyomortanya. Mind a heten „otthon” vannak. Hatan ülnek: Tudor, Tamara és Domonkos az asztalnál, Judy az asztaltól távol, a fotelben; Imola egy sámlin ül a fotel közelében, Joe pedig azon a hokedlin ül, amelyiken Tudor szokott ülni. Imola egy könyvet olvas, 100
Joe a nézôk felé fordulva ül, mozdulatlanul és egykedvûen. Imola és Judy mellett egy-egy borosüveg, Judy két különös kalapja szintén a földön… Vidor fel-alá járkál. Az asztalon boros- és sörösüvegek, poharak, ételmaradékok, tányérok, összegyûrt papírok. Az asztal körül is üres üvegek hevernek, a szokásosnál is nagyobb a rendetlenség. Joe kivételével mindenki kapatos vagy részeg. VIDOR (könyörgôen) Játsszuk el még egyszer! TUDOR Én már unom! VIDOR Könyörgöm! TUDOR Jó, nem bánom! DOMONKOS Tudor és Vidor színházba mennek. A darab elsô felvonása közben Vidor felugrik a helyérôl, és kirohan a nézôtérrôl. IMOLA (feláll) Izgatottan nyargalászik, sehol sem találja a toalettet. Végül kinyit egy vasajtót, végigrohan egy sötét folyosón, majd ismét kinyit egy ajtót, és belép egy szobába. DOMONKOS A szobában nincs senki, de lát egy üres virágvázát egy asztalon. VIDOR (kezét a combja közé teszi) Már iszonyúan kellett… IMOLA Mivel nem bír uralkodni magán, kéjes arccal telepisili a vázát, majd az elôbbi úton visszatér a nézôtérre. VIDOR (Tudorhoz, raccsolva) Történt valami az elôadásban, Tudorkám, amíg távol voltam? IMOLA Kérdezi a barátjától. TUDOR (Vidorhoz, raccsolva) Ó, semmi különös, kérlek. Néhány szereplô beszélgetett egy ideig, majd kimentek a színpadról. Aztán kinyílt az ajtó, te beléptél… VIDOR (nevetve) És telehugyoztam a vázát. IMOLA A nézôk nem hittek a szemüknek. DOMONKOS Némelyek azt gondolták, hogy ez is benne van a darabban. IMOLA Mások pedig nem tudták mire vélni a dolgot. (Visszaül, és újra olvas.) VIDOR (a nézôk felé fordulva) Azok a nézôk, akik minket bámulnak? 101
TAMARA (kiabálva) Má’ megin’ be vagy rúgva? Ki bámúna minket, te idióta!? VIDOR (a nézôtérre mutat) Hát azok a kedves emberek ott, a túloldalon. TAMARA Most má’ osztán elég legyen! VIDOR (színházi látcsövet formáz a két kezével mindkét szeme elé, majd hátulról Joe fejére vagy a vállára könyököl) Még mindig színházban vagyunk, Tudorral nézzük az elôadást. DOMONKOS Mit látsz? VIDOR (raccsolva) Nocsak, ott ül Viktória királynô a díszpáholyban. TUDOR (raccsolva) Az lehetetlen. Viktória királynô már régen meghalt. VIDOR Tényleg? Pedig most mintha megmozdult volna a széken. Talán feléledt… (Az asztalhoz megy.) A felvonásnak vége, igyunk egy pohár bort, barátom! (Iszik.) TUDOR Isten óvja a királynôt! (Iszik.) JUDY Mondd csak, Vidor, te mirôl mondanál le könnyebben: a borról, vagy a nôrôl? (Iszik a mellette levô palackból.) VIDOR Az az évjárattól függ. Ötven év esetén inkább a nôrôl mondanék le, és innám a bort. (Megint iszik.) JUDY (nevet) Aki csak az egyiket kóstolta, nem tudja, milyen a másik… VIDOR Mit tudja, nyanya, mit kóstoltam én; ha tudná, milyen nôim voltak nekem! TAMARA Csak el ne kezgyed má’ megin’ a meséidet! VIDOR Tôlem másról is beszélhetünk. Mennyit keresett ma, Judy néni? JUDY Semmit. Egyszer hopp, máskor kopp! Olyan ez, mint a kutya vacsorája: vagy van, vagy nincs. VIDOR De ma jól belakhatott, nem panaszkodhat, és még vacsora is lesz… JUDY Éljen Joe, az ünnepelt! IMOLA (olvasás közben nevet, aztán feláll, a könyvet a sámlin hagyja) Remek ez a viccgyûjtemény, jól szórakozom rajta; de nem érzitek, amit én érzek? 102
DOMONKOS Mit érzel, csillagom? VIDOR Nehogy azt mondjátok, hogy büdös vagyok! TAMARA Az vagy, de még milyen! IMOLA Nem erre gondoltam, és különben is, mi szoktunk mosakodni…, néha. VIDOR Akkor mi a baj, odaégett a nyakleves? Talán bántott valaki, mert ha igen, annak velem gyûlik meg a baja. Még az ördögnek is meghúznám a fülét… TAMARA Mi a baj, savanya a bor? Savanya az, mint az élet! TUDOR Szerintem finom ez a bor, mint a lassan pergô édes pillanat. IMOLA (egy pohár bort visz Joe-nak) Amire gondolok, az nagyon szokatlan jelenség, nem tudom, mi történhetett… TAMARA Mongyad má’, ne titkold!… Becsináltál? IMOLA (Joe felé fordulva) Nem, Joe bácsival történhetett valami. Nem mond semmit, hallgat, mint a csuka. VIDOR Mint a Kuka. IMOLA Csak ül a hokedlin, és a semmibe bámul. Olyan, mint a partra vetett kuka csuka. VIDOR Nem is evett, nem is ivott… TUDOR (Joe-hoz) Beteg vagy, komám? IMOLA (a poharat Joe felé nyújtja) Igyál, Joe bácsi; fogd, orvosság! JOE Aranyos vagy, de ma már sok „orvosságot” ittam. IMOLA (leteszi a földre a poharat) Sajnálom, hogy nem kéred, de nem fogom beléd erôltetni… Tulajdonképpen mi bajod van? JOE Semmi. Megfájdult a fejem. IMOLA Megmasszírozzam? JOE Köszönöm, nem kérem. IMOLA (Domonkoshoz megy) „Nem kérem, nem kérem!” Te is ezt mondod, édes férjem? DOMONKOS Gyere, drágám, ülj az ölembe, mert szívesen megölelnélek! IMOLA Jól van, kedvesem; ölelj, csókolj, és szeress! (Domonkos ölébe ül.) DOMONKOS (arcon csókolja Imolát) Semmit sem ér nélküled az élet… 103
IMOLA Én is csak érted élek! TUDOR Örömmel tapasztalom ezt a csupa szív szerelmet. Barátaim, az ember nem törik meg, ha van miért élnie. TAMARA Én is aztat mondom. JUDY Legalább a fiataloknak legyen egy kis örömük egymásban… VIDOR (Joe-hoz megy) Látod, Joe, mindenki örül, jó a kedve, csak te vagy letörve. Miért szomorkodsz, barátom? (Füttyent.) Mi a gondod, Joe király? (Kakukkol.) Rám se nézel? (Meglöki Joe vállát.) Ezt nem illik, szólalj már meg! (Béget.) Ne legyél már ilyen birka! TUDOR (feláll, és Joe felé topog) Mi ez a mélabú, cimborám? VIDOR (Joe fülébe súg valamit, majd nevet) No, vicces vagyok? JOE (mérgesen) Nem unod még, Vidor? Felejts már el! VIDOR Fel akarlak vidítani, ez a kötelességem! (Joe háta mögé állva szamárfüleket mutat Joe fejére.) Iá, iá! TUDOR (felveszi a pohár bort a földrôl) Most már én kérlek, hogy idd meg ezt a bort! Azt vallom én is, hogy ebben van az életerô és a jókedv. A bor az öregek teje, a konyak a tejfele. JOE (kedvetlenül) Ne fárasszatok már, ha rontom a hangulatot, menjetek át a kocsmába vagy az étterembe! Nincs pénzetek? Mennyi kell? Tessék, itt van az egész! (Elôveszi a zsebébôl az összes pénzét, és Vidornak adja.) Érezzétek jól magatokat! VIDOR (zsebre teszi a pénzt) Nélküled? Soha. Átviszlek a hátamon, ha nem jössz magadtól. JOE Nehéz puttony lennék, kár velem fáradni. VIDOR (mindenkihez) Akkor hozok mindenkinek egy egész grillcsirkét, és mindegyik csirkéhez egy üveg bort is, hogy jobban csússzon… TAMARA Az jó lesz! JUDY Uborkát is hozz, jó sokat! TUDOR (Joe mellett áll, kezében a pohárral) Meddig tartsam még, Joe? JOE Semeddig. Idd meg, barátom! VIDOR (Joe elé áll, és humoros figurákat mutogat neki) Ehhez mit szólsz, Joe?… És ehhez?… Semmi mosoly?… Most mosolyogsz egy kicsit, ne tagadd! JOE Lökött vagy, de kedvellek, te majom! 104
VIDOR (Joe hangját utánozva) „Kedvellek, te majom!” JOE Jó bohócnak lenni? VIDOR (ismétli Joe-t) „Jó bohócnak lenni?” JOE Agyoncsaplak! Helyesbítek: agyhelyen… VIDOR (Joe hangján) Én vagyok Joe, a király. (Néhány lépést megy, Joe jellegzetes járását utánozva.) Így lépeget a király. Térdre mindenki, hódoljatok nekem! A király kegyes hozzátok, szereti az alattvalóit. Az udvari bolondom, Vidor lesz az új lordkancellár, ô fog rendet tenni a lezüllött országomban. (Négykézlábra ereszkedik Joe elôtt.) Nem szégyelled magad, Vidor? (Saját hangján.) Nem. Én vagyok a zsámoly. Kegyeskedjék, uram, a hátamra helyezni felséges lábait! TUDOR Elég volt már a figuráidból, inkább indulj a boltba! VIDOR (nyerít) Megyek már, de lovon megyek; illetve nem, mert én vagyok a ló: én vagyok a legendás Rosinante. (Tudor elé mászik négykézláb.) Pattanj fel a hátamra, édes gazdám, Don Quijote, megütközünk a szélmalommal! JOE (egy kis csend után) Tudor! TUDOR Igen! JOE Megvan még a Bibliád? TUDOR Nincs, már eladtam, mert kellett a pénz… Miért? JOE Mert kedvem volna hallani belôle valamit. TUDOR Fejbôl tudom az egészet, mit akarsz a Bibliából hallani, melyik részt? JOE Mindegy, rád bízom. (Síri csend.) TUDOR (megissza a bort) Szent János: Jelenések könyve, huszonegyedik fejezet… TAMARA (keresztet vet) Az jó lesz! JOE (keresztet vet) Jó lesz! TUDOR (emelkedett hangon) „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak az élet vizének forrásából adok ingyen. Aki gyôzelmes lesz, az övé leszen mindez, és én neki Istene leszek, és ô nekem fiam leszen. A gyáváknak pedig és hitetleneknek és elátkozottaknak és gyilkosoknak és paráznáknak és varázslóknak és bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tûzzel és kénkôvel égô tóban leszen…” 105
(Közben jól láthatóan bejött Rita, és hátul megállt. Onnan hallgatta a bibliai idézetet. A szereplôk nem vették észre Ritát.) JOE (mennydörögve) Elég, elég! (Feláll.) Végem van! Eladtam a lelkem, én hitetlen, én átkozott, én gyáva! Hát nem értitek? Eladtam a lelkem, eladtam a lelkem! RITA (Joe felé siet) Apám! Mit hallok? Mi történt? Mondj el mindent, beszélj!
MÁSODIK FELVONÁS A szünet vége felé, mialatt a nézôk elfoglalják a helyüket, aktuális popzene szól jó hangosan a függöny mögött, és a nézôtéren is. Szétmegy a függöny. (A zene folyamatosan szól tovább, de most már csak a színpadról.)
1. kép Leó kertes lakóházának földszinti terasza. Az idôpont: szombat délelôtt. A terasz csaknem az egész színpadot betölti. A terasz átlósan nyúlik el, mégpedig úgy, hogy a színpad bal oldalán levô fele látható közelebbrôl. A terasz hosszabbik oldala mentén végig a ház fala látszik. A házból kettôs üvegajtó nyílik a teraszra. Az üvegajtók gördíthetôek, most ki vannak nyitva. A (részben) tetôvel fedett teraszon igényes kisbútorok vannak, az egyik asztalon hifitorony látható nagy hangfalakkal. Egy asztal és két szék a terasz elôterében, a kertben is van. Itt-ott néhány örökzöld növény kaspóban, dézsában. Az üvegajtók között Leó jön ki a teraszra, aztán a színpad jobb oldala felé néz, vélhetôen az utca irányába, majd kimegy a teraszról a kertbe. Leó a kertben a cipôjét nézi, – ragyog; az öltözéke divatos, kifogástalan. Ujjaival a haját simítgatja, igazgatja; az órájára néz, mintha várna valakit. Kijön a házból Szabina, aki Leó huszonkét éves barátnôje. Ô is fotómodell, és Ritához hasonlóan ô is feltûnôen szép, csak a haja nem szôke, hanem fekete. Szabina kikapcsolja a zenét a távirányítóval, aztán kijön Leó mellé a kertbe. Madárcsicsergés és rigófütty hallatszik. LEÓ Szép ez a reggel, Szabinám! SZABINA Neked még reggel van? Mindjárt tizenegy óra… LEÓ Nézd, hogy süt a nap, végre megjött az igazi tavasz! Még a rigó is fütyül. SZABINA Fütyülök rá, ideges vagyok, izgulok! 106
107
LEÓ Ne izgulj, garantálom, hogy te leszel az elsô! Mióta én menedzsellek, felfelé ível a csillagod. Annyi munkát kapsz, hogy nem is gyôzöd. SZABINA Megfizetlek érte? LEÓ Ez csak természetes, hiszen megdolgozom érte… No, figyelj rám! (Szuggerálja Szabinát.) Szétárad belôled a nôi vonzerô, amellyel megôrjíted a vágyakozó férfiakat és az irigykedô nôket. Hiszed és tudod, hogy te vagy a legszebb, ezért te fogsz nyerni, csak te nyerhetsz. SZABINA Igen, én fogok nyerni. LEÓ Te mindenkinek tetszel, de engem akkor bûvölnél el igazán, ha szôke volna a hajad, vagy legalábbis szôkére festenéd. SZABINA Már egyszer kipróbáltam, de a szôke haj nem áll jól nekem; különben is ez a fekete a természetes, ezen nem változtatok, világos? LEÓ Jól van, te makacs fekete macska… SZABINA Lassan már mennem kell a helyszínre. Sok dolgunk lesz: járásgyakorlás, ruhapróba, fodrász, smink… Ugye érted? LEÓ Mindent értek, és este ott leszek én is… SZABINA Tehát mégsem jössz velem? LEÓ Már megint makacskodsz? Nekem is sok dolgom lesz ma, a fônököm például mindjárt itt lesz. SZABINA Tudom, már kétszer is felhívott téged. Mit akar? LEÓ (ismét jobbra néz) Azt nem mondta, mert személyesen akar beszélni velem… Tessék, már itt is van! SZABINA Akkor én nem alkalmatlankodom, átöltözöm, és máris indulok. Nyitom a kaput! (Szabina bemegy a házba. Leó kifelé integet, aztán várja a vendégét. Braun Péter fôszerkesztô jön be jobbról.) BRAUN Jó napot, Leó! Látom, már vártál. LEÓ (kezet fog Braunnal) Jobb napot nem is kívánhatnék! BRAUN (élcelôdve) Neked biztos jó napod van, mert láttam az utcáról, hogy bement a kéglidbe egy csinos nô. LEÓ (nagyképûen) A csinos nôknek ugyanis az a dolguk, hogy bemenjenek a kéglimbe… BRAUN Sajnálom, ha zavarlak titeket, de akkor is beszélnünk kell. 108
LEÓ Nem óhajtasz leülni? Esetleg bemehetnénk a hallba is… BRAUN Nem érek rá csevegni, térjünk a lényegre: kérem a szerzôdést! LEÓ Milyen szerzôdést? BRAUN Ne add az ártatlant, tudod te azt! LEÓ Ha nem mondod meg, nem tudom… BRAUN Nagyon jól tudod, hogy Kovács József lelkének megvásárlására gondolok. LEÓ Ilyen szerzôdésrôl én nem hallottam. BRAUN Jobb, ha ôszinte vagy, és bevallod a bûnöd. LEÓ Mit kellene bevallanom; bármit mondott az a szerencsétlen barom, hazudott. BRAUN Vigyázz, mert az állásoddal játszol! LEÓ De Péter… Kinek hiszel, egy jó nevû újságírónak, vagy egy részeges csavargónak? BRAUN Annak a csavargónak van egy lánya, Ritának hívják, talán már hallottál róla, esetleg még ismered is… LEÓ Nem, honnan ismerném? BRAUN Már megint hazudsz. Egy órája beszéltem Ritával telefonon. Azt mondta, hogy tegnap este felhívott téged, és te megígérted neki, hogy még ma átveheti tôled az írást. Gondoltam, megelôzöm Ritát, mert szerintem neki csak feltételekkel adnád át, nekem viszont feltétel nélkül megteszed. Megértettél? LEÓ Ezek a nincstelen csövesek összetúrják a szép környezetünket, bemocskolnak mindent, ami szent, és hazudnak ezek, mind. BRAUN Ehhez a véleményedhez képest egész jót írtál róluk. LEÓ Ha akarom, így írok, ha akarom, úgy… Ja kérem, ez szakma! BRAUN Nekem mondod? Folytasd! LEÓ Mit lehet várni Joe-tól, ettôl a részeges csövestôl? A lánya is hazudik, mert a hazug embernek hazug a lánya is. BRAUN Szégyelld magad! Az az ember élô halott, mióta elvetted a lelkét. LEÓ Elvettem? BRAUN Elraboltad… Mindjárt felhívom Ritát, és egyenesen megtiltom neki, hogy a jóérzésedre próbáljon hatni, mert benned az nincs… Aztán majdcsak megvigasztaljuk az apját valahogy. 109
LEÓ Az apósjelöltet? BRAUN Irigyeled tôlem a barátnômet? LEÓ Még hogy én!? Tudod, ki van bent a házamban? A legszebb fotómodell, Szabina. Ô most a barátnôm, és te is ismered, tavaly szintén indult a szépségversenyen… BRAUN És az utolsók között végzett. Idén is hasonló az esélye. LEÓ Sokat fejlôdött a lány, mióta én vettem kezelésbe. Fogadnék veled, hogy ma Szabina fog nyerni. BRAUN Az ki van zárva. Rita nyer, és kész. LEÓ Engem nem érdekel, hogy te vagy a zsûrielnök, én akkor is teszek neked egy fogadási ajánlatot: ha az én barátnôm nyer, akkor leváltod Halmosit, és engem nevezel ki a helyére fôszerkesztô-helyettesnek, ha pedig Rita nyer, akkor visszaadom az „apósod” lelkét. BRAUN Tehát mégiscsak hazudtál, tudtam én! LEÓ Csak kísérleteztem… (Az egyik zsebébôl elôveszi a négyrét hajtott szerzôdést.) Íme, itt van! Egy marhaság az egész… BRAUN Éppen azért add ide! (Kinyújtja a papírért a kezét, de Leó visszahúzza a papírt.) LEÓ Viszont mégis értékes. (Visszateszi a zsebébe.) BRAUN Incselkedsz velem? Kirúglak az állásodból! LEÓ Tárt karokkal fogadnak engem bármelyik újságnál. BRAUN (indulatosan) Nem tréfálok, hétfôn menj be a szerkesztôségbe, a többit Halmosi intézi! Kölcsönös megegyezéssel kilépsz, nincs többé szükségünk rád… LEÓ Jól van, és az én ajánlatomhoz mit szólsz: mersz fogadni? BRAUN Mért ne mernék? LEÓ Akkor kezet rá! Este minden eldôl. BRAUN (kezet fog Leóval) Még a kezedtôl is undorodom… LEÓ (Braun kezét fogva) Éppen olyan, mint a tied, csak egy kicsivel keményebb. (Keményen megszorítja Braun kezét.) Urak vagyunk, nem csibészek! (Szabina üdítôitalokat és poharakat hoz ki a házból egy tálcán. Kávé is van egy kávéskannában a tálcán, és mindenféle eszköz, ami a kávéiváshoz kell. Leteszi a tálcát az egyik asztalra. Szabina egyébként átöltözött a házban, miniszoknyát vett fel, így jól mutat a formás lába.) 110
SZABINA Csaó, Petya bá’! Örülök, hogy megtiszteltél minket. Kávét? Üdítôt? BRAUN Csaó, Szabina! Nem tudtam, hogy itt fogunk találkozni… Tôled elfogadok egy kávét, köszönöm! (Pacsit adnak egymásnak.) LEÓ (csodálkozva) Petya bá’? Mi folyik itt, kérem!? BRAUN (nevetve) Tudniillik barátilag Petyának hívnak engem a lányok, mert nekik mindent szabad… Úgy ám! (Szabinához.) Szabina, szépségem, két cukorral kérem a kávét! Megiszom, aztán sietek tovább. SZABINA (kávét tölt Braunnak, közben Leóhoz beszél) Nekem is mennem kell! Hívj egy taxit, Leó, ha már nem viszel oda! BRAUN Lehet, hogy Rita már ott van. (Kávét iszik.) SZABINA Nem együtt voltatok éjszaka Ritával? BRAUN Nem. Tegnap együtt vacsoráztunk egy zártkörû rendezvényen, aztán Rita hazament az anyjához, mert már öt napja nem találkoztak. Egyúttal ott is aludt az anyjánál, de mától újra együtt leszünk. Tudod mit, Szabina? Elviszlek én a kocsimmal, aztán megyek tovább; gyere! SZABINA Nagyszerû, gyerünk! (Leóhoz.) Szia, Leó, jó legyél! LEÓ Te legyél jó… a színpadon, szia! (Szabina és Braun kimegy jobbra. Ezután Leó elôveszi a zsebébôl a mobiltelefonját, és felhív valakit.) LEÓ (a telefonba beszél) Üdvözlöm, hölgyem, én Sasvári Leó vagyok! (Hallgat.) Nem akarom sürgetni, Rita, de kérem, jöjjön egy kicsivel elôbb, mint ahogy megbeszéltük! (Hallgat.) Azonnal indul? Nagyszerû! (Az órájára néz.) Taxival jön? Remek! Mikor ér ide, Rita? (Hallgat.) Körülbelül húsz perc múlva? Jól van, várom! A címemet tudja, ha ideér, csengessen be! (Hallgat.) Hát persze hogy visszaadom az írást! (Leó elégedetten kikapcsolja a mobiltelefonját, aztán elindul a terasz felé, már majdnem odaér, amikor megszólal a házban és a teraszon a kapucsengô. Visszafordul, az utca felé néz.) LEÓ Ez meg mit akar itt? (Az órájára néz.) Na jó, akkor játszunk még egy kicsit! (Leó megnyomja az elektromos mûködésû kapu nyitógombját a teraszon vagy a házban, majd visszamegy a kertbe, és a hívatlan 111
látogatóját várja. Hamarosan Joe jön be jobbról. Joe ruházata most is szánalmas: elnyûtt munkásruha és egy pár ócska bakancs van rajta.) JOE Jó napot, szerkesztô úr! LEÓ Üdvözlöm, fater, jöjjön közelebb! Kitôl tudta meg, hogy itt lakom? JOE A lányomtól, ô pedig a barátjától… Nincs messze nekem ez a villa, gyalog is hamar ideértem. Ha megkérhetem, ne hívjon faternak! LEÓ Rendben van, de miért fárasztotta magát? Az interjúnak vége; nagyon jókat írtam magukról, nem olvasta? Még a hétfôi számban is benne lesznek. Tehát? JOE A szerzôdésért jöttem. LEÓ Nocsak, nocsak… Maga azt mondta nekem tegnap, hogy kitörölhetem vele a… tudja, mit? Ezt tettem, – volt, nincs. JOE Nem hiszek én önnek… LEÓ Ne is higgyen; megvan, de nem adom vissza. Az írás az enyém, ami benne áll, azt megvásároltam. JOE (elôvesz a zsebébôl ezer forintot) Visszavásárolom. LEÓ Ohó, az nem úgy van! Már nem annyit ér! JOE Hát mennyit ér? LEÓ Tízezret… Helyesbítek: tízmilliót. Nekem annyit ér. JOE Viccel? LEÓ Ennyi az ára. JOE (zsebre teszi a pénzét) Ez hízelgô rám nézve, de most komolyan: ez már nem játék, kérem, adja vissza az írást! LEÓ Sajnálom, de nem tehetem. JOE Árulja el: mit akar vele kezdeni? LEÓ Semmit… Majd összetépem. JOE Szerintem mutogatni akarja, hogy tovább szégyenítsen… Nem járt itt a lányom? LEÓ Nem. JOE Tegnap délután elmeséltem neki mindent. Szerinte csak egy rosszízû tréfáról van szó, de én mégis komolyan veszem a dolgot. Embertelenül kínoz a lelkiismeret. LEÓ Látja? Akit furdal a lelkiismeret, az nem veszítette el a lelkét. 112
JOE Ha nem adja vissza az írást, legalább ne vigasztaljon! Azt mondta a lányom, hogy majd ô visszaszerzi az írást, márpedig amit ô elhatároz, azt végre is hajtja. LEÓ Visszaszerzi? JOE Megtiltottam neki, hogy beszéljen magával, és most magának is megtiltom, hogy… LEÓ Ki akar vele beszélni!? Mert én ugyan nem… No, errôl ennyit, menjen békével! (Békülékeny hangon.) Egyébként gyönyörû barátnôm van, akit szeretek; nem érdekel engem a maga lánya… JOE Hallom, hangszínt váltott… Akkor visszaadja? LEÓ (felcsattan) Már megint kezdi? Kovács József lelke az enyém, mert megvásároltam. Fejezzük be, többé ne is lássam! JOE (kifakad) Kihasználta, hogy szomjas voltam, csak szórakozott velem; szégyellje magát, ez nem úriemberhez méltó! Kérem, adja vissza! LEÓ (ismét megértôen) Ne gyötörje magát, javaslom, hogy maga is csak egy játéknak fogja fel a dolgot, ne is gondoljon rá többet! Hiszen maga reszket… JOE (letérdel Leó elôtt) Könyörgöm, adja vissza a lelkemet! LEÓ Álljon fel, maga bolond! Hát ennyire elitta az eszét? JOE (térden csúszik Leóhoz, és átöleli a combjánál) Könyörgöm, ha van önben egy kis jóérzés… LEÓ Ne érjen hozzám, maga koszfészek! JOE Én sohasem kértem senkitôl semmit, én nem alázkodtam meg senki elôtt, de most kérem… LEÓ Megôrült? Hagyjon már békén! (Kitépi magát Joe ölelésébôl, és hátrább lép.) JOE Ön az én jótevôm, a barátom, a testvérem… LEÓ Testvére magának az ördög! JOE (összetett kézzel) Ezután minden reggel és este imába foglalom a nevét, Leó úr, így hálálom meg azt, hogy ismét emberré teremt… LEÓ Mert ledobta magáról az ostoba gôgöt, most lett magából ember… Talán még élvezi is a megalázottságát… JOE Ne gondolja, hogy jó így nekem! 113
LEÓ (kedvesen) No, álljon már fel! Bevallom, csak ugrattam magát, becsaptam, mulattam a kárán; ha tudtam volna, hogy így megviseli ez a játék, nem tettem volna ilyet. JOE (reménykedve feláll) Most már visszaadja, ugye? LEÓ Jaj, de nagyon kemény a feje! (Mélyet sóhajt.) Sajnos, nem. JOE Akkor maga egy aljas féreg! LEÓ (higgadtan) Elôbb még sírt, térden csúszva könyörgött elôttem; most meg sérteget? Menjen vissza a társaihoz, és rúgjanak be, aztán majd elfelejtik az egészet! JOE Esküszöm, bosszút állok magán: megfosztom az életétôl! Fogunk mi még úgy is találkozni, amikor nálam lesz a tôröm! LEÓ Adjak egyet? Vagy inkább pisztolyt? Csak nem hiszi, hogy megijedek magától, egy ilyen tökfilkótól? Tudja mit? Van egy ötletem: ha akarja, írást adok arról, hogy az elôzô írás érvénytelen. JOE Nekem a tegnapi kell… LEÓ De minek is az újabb írás? Most visszaadom a lelkét. Íme, átadom, itt a vacak lelke; vegye vissza! Még nyugtát sem kérek arról, hogy átvette… (Mindkét karjával, kezével nagy ívû mozdulatot tesz Joe felé, mintha átadná Joe-nak a maga testébôl, mellkasából a szóban forgó lelket.) JOE (megvetôen) Most már annyira sem méltatom magát, hogy leköpjem. LEÓ Akkor hát nem kell? (Elôkapja a szerzôdést.) JOE Gonoszkodik? LEÓ Tessék, itt van! (Joe felé nyújtja az írást.) JOE (nem nyúl a papírért) Jót nevetne, ha ugranék rá, aztán mégsem adná… Ezt az örömöt nem kapja meg. LEÓ Most az egyszer nem hibázott: tényleg nem adtam volna vissza… (Elteszi a papírt.) JOE (visszanyert önbecsüléssel) Hiába fáraszt, uram, fordult a kocka: most már én sajnálom önt. Ön egy szánalmas ember, egy nyomorult, még nálam is szerencsétlenebb: azért kellett magának a lelkem, mert magának nincs… LEÓ (ingerülten) Már sérteget is, fater? Takarodjon innen, nem én hívtam magát ide! Menjen vissza a patkánylyukba, nem érek rá a problémáival foglalkozni! 114
JOE (kifelé indul) Problémái inkább magának vannak! LEÓ (Joe után szól) Várjon csak! Mit szól ahhoz, hogy két nap múlva ledózerolják a maguk kis patkányfészkét? Megszûnik a jólét, mehetnek a szabad ég alá! (Kárörvendôen nevet.) Igya le magát, és üdvözlöm a többieket! Most már elmehet, fater, agyô! (Joe azon gondolkozik, hogy mondjon-e még valamit, miközben a mutatóujjával fenyegeti Leót, de végül nem szól semmit. Jobbra kimegy a színpadról, Leó a tekintetével követi.) LEÓ (az utca felé fordulva beszél) Menj csak, menj, te ostoba bugris! Úgy, már majdnem a kapunál vagy. (A nézôtér felé beszél.) Nekem nem a te lelked kell, Joe, hanem a lányod teste és szerelme… (Újra az utca felé néz, és hirtelen meglepôdik valamin.) Na tessék! Egy újabb váratlan vendég! Ne engedd be, Joe, könyörgöm, ne engedd be! Beengedte… A legrosszabbkor jöttél, barátom… Már bánom, hogy sürgettem Ritát! (Bálint jön be energikusan jobbról. Bálint ruházata egyszerû, de divatos, sportos öltözék.) BÁLINT Szevasz, Leó! Ki az ördög volt ez az ember? LEÓ Csak egy házaló koldus… Adtam neki egy kis pénzt. BÁLINT De rendes vagy, barátom! Mi az, nem is köszönsz nekem? LEÓ Dehogynem, szia, Bálint! (Kezet fognak.) Szívesen fogadlak mindig, de most rosszkor jöttél; miért nem hívtál fel? BÁLINT Ugyan már! Mióta szokás közöttünk bejelenteni, ha átmegyünk egymáshoz? És biztos voltam abban is, hogy itthon vagy, mert te szombat délelôtt mindig henyélsz. LEÓ Ma nem: két perc múlva el kell mennem! BÁLINT Akkor menjünk együtt! LEÓ Te merre mész?… Mert én nem arra! BÁLINT De furcsa vagy ma! Valld be, hogy nôt vársz!… És miért baj, ha meglát engem? LEÓ Igazad van. Majd elmész, ha ô megérkezik. Foglalj helyet, és igyál valamit! BÁLINT (leül) Ki az, ismerem? LEÓ Ismered. Csodálkozni fogsz, és félre fogod érteni a helyzetet, de majd késôbb elmagyarázom. 115
BÁLINT Sosem tudtam eligazodni a titokzatos és szövevényes nôügyeidben, de nem baj. Kíváncsi vagy a hawaii élményeimre? LEÓ Errôl inkább holnap mesélj! BÁLINT Akkor mesélek a fônökünk barátnôjérôl, ha nem untatlak. LEÓ (izgalomba jön) Nem untatsz, beszélj! BÁLINT Tegnap interjút készítettem vele, nem olvastad? LEÓ Még nem, de folytasd! BÁLINT Interjú közben összebarátkoztunk, búcsúzáskor pedig kicseréltük a névjegykártyáinkat; és most jön a meglepetés: délután felhívott Rita. LEÓ És? BÁLINT (feláll) Találkoztunk egy presszóban, beszélgettünk, ismerkedtünk, aztán elváltunk egy kis idôre, mert ô Péterrel vacsorázott, de hamar megszabadult tôle, és mi újra találkoztunk, és újra beszélgettünk. LEÓ Más is történt? BÁLINT Csókolóztunk. LEÓ Gratulálok!… És még? BÁLINT Egy szórakozóhelyen táncoltunk éjfélig, utána hazakísértem az anyjához… Lehet, hogy Rita az én kedvemért szakítani fog Péterrel, de ez egyelôre titok, mert nyerni akar a szépségversenyen. (Érzelmi kitöréssel gesztikulál.) Leó, én nem tudom, mi van velem, de nekem annyira tetszik Rita, annyira, de annyira, hogy még enni sem tudok. LEÓ Azt hiszem, jobb, ha most mégis elmész; kérlek, húzd el a csíkot! BÁLINT (kifelé indul) Ahogy akarod, de holnap megint jövök! (A házban és a teraszon megszólal a kapucsengô.) LEÓ (kinéz az utca felé) Most már késô! Ülj le, érezd otthon magad! (Félre.) Hogy mi lesz ebbôl!? (Leó a kapunyitó gombbal kinyitja a kaput, majd visszajön a kertbe. Eközben Bálint újra leül, és üdítôt iszik. Bejön Rita. Miniszoknyát visel, egy kis válltáska lóg a vállán.) RITA Uraim, jó napot kívánok! LEÓ Rita…? Én Sasvári Leó vagyok. 116
BÁLINT (csodálkozva feláll) Szia! Te mit keresel itt? RITA (kezet nyújt Leónak) Én pedig Kovács Rita… LEÓ (kezet fog Ritával) Ön lenyûgözôen gyönyörû, még szebb, mint hittem! RITA Köszönöm, sokan mondják… BÁLINT Te és Leó? Mi ez itt? RITA Csak egy szimpla üzleti ügy… Szia, Bálint! (Jobbról-balról megcsókolja Bálint arcát.) BÁLINT Milyen ügyed van Leóval? Tegnap errôl nem beszéltél. LEÓ (Ritához) Köszönöm a diszkrécióját, továbbra is ezt kérem öntôl. RITA (Bálinthoz) Hallottad, Bálint, a barátod így akarja… BÁLINT Hû, de titokzatosak vagytok! Nem gondoljátok, hogy így még jobban gyanakszom? RITA (meglöki Bálintot) Te csak ne gyanakodj! Nem vagy még a barátom, és így nem is leszel! BÁLINT Most jól lehûtöttél! Bocsáss meg, ostoba voltam! RITA Ha féltékenykedsz, elveszítesz… (Rita csókolózni kezd Bálinttal, Bálint szívesen folytatná tovább, de a lány kibontakozik az ölelésbôl. Leó a csók elején elôkapta a mobiltelefonját, hogy lefényképezze ôket, de ehhez rövid volt az idô, és nem sikerült megtennie. Az ölelkezô pár nem vett észre semmit.) BÁLINT Most újra meggyújtottad a kialudt tüzet. LEÓ (Bálinthoz) No, el ne olvadjatok már! És most arra kérlek, barátom, hagyj magunkra minket! RITA (Bálinthoz) Menj el szépen! Ha akarod, megvárhatsz kint a sarkon. BÁLINT (dühösen kifelé indul) Jaj, de jók vagytok! Sziasztok! LEÓ (Bálint után szól) Inkább ne várd meg Ritát, és gyere át hozzám holnap! BÁLINT (visszaszól) Majom vagy te, nem Adonisz! (Kimegy.) LEÓ Ezt nekem mondta…? Bocsánat, még hellyel sem kínáltam, és parancsoljon italt; tölthetek valamit? RITA (állva marad) Ne fáradjon, tudja, miért jöttem, ne húzzuk az idôt! 117
LEÓ Tegezôdjünk, ha nem sértem meg!… RITA Ahogy tetszik! (Rita táskájában mobiltelefon cseng.) Bocsánat, kapásom van. (Kiveszi a telefonját, megnyom egy gombot, és beszélni kezd.) Szia, Péter! (Hallgat.) De igen, éppen itt vagyok nála. (Hallgat.) Kirúgtad az állásából? Nem kellett volna. (Hallgat.) Nyugodj meg, nekem ide fogja adni az írást, és te visszaveszed az újsághoz. (Hallgat.) Megkapom a papírt, és máris indulok a Divatház Palotába. Akkor este találkozunk; szia, Péter, puszi, puszi! (Visszateszi a készüléket a táskájába.) LEÓ Köszönöm a jóságodat, de még nem vagyok kirúgva az újságtól. Mindenesetre kedves vagy. RITA Ennyi jóindulat mindenkinek jár. LEÓ Kedvesség viszont csak a kitüntetett személyeknek… RITA Téged nem tüntetlek ki, ellenkezôleg… Mondd, hogy tehettél ilyet apámmal? LEÓ Kísérleteztem. Arra voltam kíváncsi, hogy az emberi nyomorúságnak a legmélyebb fokán van-e még egy parányi maradéka az önbecsülésnek. RITA Önbecsülést mondtál? Azt a keveset is elvetted apámtól, ami még volt neki; lelki beteggé tetted, és csak akkor gyógyul ki belôle, ha most helyrehozzuk a dolgot. (A táskájában a pénztárcáját keresgéli.) Errôl jut eszembe: mennyivel tartozunk? LEÓ Tôled nem fogadok el pénzt. RITA (gyanakodva) Hanem mit? LEÓ (édeskésen) Csak egy kis kedvességet kérek… Ha volnál szíves rám emelni a királynôi tekintetedet, ha egy picivel édesebb hangon beszélnél hozzám… RITA Zsarolsz? LEÓ Ne sérts meg engem ezzel a szóval, én csupán egy kis baráti figyelmet kérek a magam talán gyarló, mégis értékes egyénisége számára. RITA Ajaj, alakulnak a dolgok! Attól tartok, rossz irányba mész, zsákutcába tévedsz… LEÓ Miért, Bálint mennyivel különb nálam? RITA Ô kedves, egyenes, jól kiszámítható; ô biztosan nem fog becsapni senkit. 118
LEÓ Miért, én talán becsaptam valakit? Bálint tényleg kedves és egyenes, jól kiszámítható, máshogy mondva: együgyû. RITA Kérlek, ne bántsd Bálintot! LEÓ (lassan körbejárja Ritát) Vajon nem jobb az összetett személyiség, az olyan talentum, amelyikben a különbözô vágyak, érzelmek és gondolatok összhangban olvadnak össze; az olyan egyéniség, amelyikben van spiritusz és tetterô, az olyan géniusz, aki rám hasonlít? RITA Egy kissé szerényebb is lehetnél… LEÓ Bálintnak még egy komoly barátnôje sem volt; ô még nem égette meg magát, és másokban sem gyújtotta fel a lángot. RITA Bennem igen… LEÓ Ha jobban megismernél engem, hamar ellobbanna ez a kis gyertyaláng, és egy új tûz, egy hatalmas máglyatûz lobbanna lángra benned. RITA Ez nem valószínû. LEÓ Bálint nem fog becsapni téged? Nem biztos. Akinek kevés az élettapasztalata, az nem kiforrott jellem, vagyis ingadozásra hajlamos. Én vagyok az, aki már sok mindent átélt, én vagyok az, aki nem csapna be téged. RITA Nekem más a véleményem. LEÓ Nem Bálint való hozzád, hanem én. RITA Azt én döntöm el. LEÓ Továbbá én is vagyok olyan kedves, mint ô, sôt még kedvesebb is. RITA Ne tessék mondani! LEÓ Te kellesz nekem, senki más a földön, mindig téged kerestelek! RITA Te lennél az utolsó a földön! LEÓ Utolsókból lesznek az elsôk… Az ellenkezésed még inkább tettre sarkall, szépségem! RITA Miért, mit akarsz tenni? LEÓ Megcsókollak! RITA Nem hiszem! LEÓ (át akarja ölelni Ritát) Addig nem mész el innen! RITA (elhárítja az ölelést) Ott rúglak meg, ahol a legjobban fáj, te szemét! 119
LEÓ (elôkapja a szerzôdést) Nem kell a szerzôdés? RITA Így nem kell… Már eljátszottad a bizalmamat. LEÓ Állom a szavamat, de csak egy feltétellel… RITA Arról nem volt szó, hogy feltételt szabsz, de sejtem, hogy mit akarsz… Ha van hozzá merszed, mondd ki: mi az? LEÓ Hát mit szeretne kapni a férfi a nôtôl? Csókot akartam, de most már többre vágyom. RITA Apámért mindenre képesnek hittem magamat, de te lehetetlent kívánsz, és még meg is sértettél. Végeztünk! (El akar menni, de Leó az útjába áll.) LEÓ (elteszi a papírt) Nem mész el innen, amíg meg nem adod magad! RITA Ha elém állsz, szétverem a fejed! LEÓ (még jobban elállja Rita útját) Szeress engem, mert én is szeretlek! RITA Takarodj az utamból, bitang! (Jobbról vagy hátulról befut Bálint.) BÁLINT Tarts ki Rita, megvédem a becsületed! LEÓ (ökölvívópózban) Gyere, te kis hôs! (Bálint Leó feje felé üt, de Leó könnyedén oldalra lép, és ismét várja a támadóját. Bálint nem kíván újabb kudarcot vallani, inkább leengedi a karját.) LEÓ (leengedi a karját) Hogy merészeltél visszajönni, és hogy jutottál be, egyáltalán? BÁLINT Átmásztam kerítésen, aztán hallgatóztam a bokrok között. LEÓ Keresztezted a számításaimat, te mocsok, vége a barátságunknak, méghozzá örökre! BÁLINT Én is ugyanezt mondom, ne is lássalak többé! RITA Menjünk innen, Bálint! LEÓ Kotródjatok, de gyorsan! (Rita és Bálint kézen fogva megy néhány métert kifelé, aztán, hogy bosszantsák Leót, szembefordulnak egymással, és hosszasan csókolóznak. Leó gyorsan elôkapja a mobiltelefonját, és három méterrôl lefényképezi ôket. A csókolózó pár nem vett észre semmit. Leó zsebre vágja a telefont. Rita és Bálint derékon ölelve egymást kisétál jobbra.) 120
LEÓ (a tekintetével követi ôket, majd a nézôk felé fordul) Te is térden fogsz csúszni elôttem, Rita, mint az apád, az a barom! (Leó újra elôveszi a mobiltelefonját, majd gombokat nyom meg rajta.) LEÓ (a telefonba beszél) Szervusz, Péter, Leó vagyok! Kérlek, hallgass meg, mert fontos! Mikor találkozhatnánk? (Hallgat.) Persze hogy még ma, és minél elôbb, annál jobb! (Hallgat.) Ne aggódj, Péter, Ritához hozzá sem értem, viszont a szerzôdést mégsem adtam át neki, mert csak annak adom oda, akit illet: az apjának. (Hallgat.) De ragaszkodom a jelenlétedhez, hogy lásd: megbántam, amit tettem. Jó lesz így? (Hallgat.) Találkozzunk a nyomortanyán, az Akvamarin tér háromban! (Az órájára néz.) Igen, ez az idôpont nekem is megfelel. Jaj, majdnem elfelejtettem: Bálintra is szükségünk lesz… Majd ott elmondom, hogy miért. Kérlek, hívd fel Bálintot, mert mi már nem beszélünk egymással! Megvan neked a telefonszáma? (Hallgat.) Jó, akkor ott találkozunk! (Kikapcsolja a vonalat, majd a nézôk felé beszél.) Ezt a csatát elvesztettem, de megnyerem a háborút! (Függönyök vagy falak gördülnek le a díszlet elé.)
2. kép Függöny vagy fal elôtt. Egy politikai rendezvény közelében vagyunk, egy budapesti téren vagy utcán. Az idôpont: szombat, kora délután. Jobbról (kívülrôl) kellemes könnyûzene szûrôdik be. Balról bejön két biztonsági ôr, és megáll a szélen. A nézôtérrel szembefordulva állnak. Mindketten fiatalok, magasak és széles vállúak, egyformán kopaszok vagy tüskehajúak; mindketten fekete vagy sötétszürke öltönyben feszítenek, egyforma napszemüveget viselnek; a szivarzsebükre kitûzôt csíptettek. Ezután szintén balról bejön Judy. Megáll az ôrök elôtt másfél méternyire, a nézôtér felé fordulva. (Az ôrökre rá sem hederít.) Leveszi a kalapját a fejérôl, és a nézôtér felé tartja. JUDY Szegény hajléktalan vagyok, pár forinttal segítsenek, szegény hajléktalan vagyok, segítsenek rajtam! I. BIZTONSÁGI ÔR Táguljon innét, mama! 121
JUDY Szegény hajléktalan vagyok, pár forinttal segítsenek… II. BIZTONSÁGI ÔR Húzzál el, de gyorsan! JUDY Hova tévedtem, már megint? Na, ide se jövök többet! (Judy felteszi a fejére a kalapját, és kimegy balra; ezzel egyidejûleg hirtelen erôsödik a zene. Utána két díszletezômunkás jobbról behoz egy mikrofonállványt a színpad jobb szélére, aztán kimennek. A biztonsági ôrök bal oldalról átmennek a mikrofonállvány mögé, és a nézôtér felé fordulnak. A zene teljesen elhalkul. Jobbról bejön Kéry Ottó államtitkár, az állványhoz lép, és beszélni kezd.) KÉRY (improvizálva) Szeretettel és tisztelettel köszöntöm az egybegyûlteket! Örülök, hogy a kormánypárti rendezvény egyik felszólalója lehetek! Kedves hölgyeim és uraim, hallják a lábdobogást? Nem? Valóban nem hallani, mert a pénznek nincs lába. Ha a pénznek lába volna, hallanánk felénk jönni, mit, jönni? – vágtatni a pénzt, hiszen özönlik a mûködô tôke az országba. Magyarország álomország: ezer kézzel szórja lábunk elé a rózsaszirmokat. A kételkedôknek meg azt üzenem: varjú károg fenn a fán… Bár a varjú is énekesmadár, zenéje nem oly mély, mint a tenger, és nem oly hatalmas. Kár! (Beszédszünet után.) Az is kár, hogy a politikai ellenzék riogat. Ne károgjon, hanem bíráljon, de tárgyilagosan! Mert tény és való, vannak problémáink, de megoldjuk ôket. Autópályák építésével bekapcsoljuk az elmaradott térségeket a gazdaság vérkeringésébe, a vállalkozások támogatásával pedig vért pumpálunk a vérszegény testekbe. Fényes gazdasági, kulturális és szociális felemelkedés elôtt állunk. Pár éven belül nem lesz munkanélküliség az országban, és nem fogunk látni koldusokat, hajléktalanokat, guberálókat az utcákon, tereken. Jó ütemben haladunk efelé, higgyenek nekem, vagy higgyenek maguknak. Magyarországon az embereknek legalább a kétharmada jobban él, mint korábban bármikor. A feladat most az, hogy a leszakadt egyharmadot is talpra állítsuk. (Beszédszünet után.) Végül a szemléletváltás fontosságáról… Hinnünk kell önmagunkban, de hinnünk kell a közösségben is; remélem, önök hisznek magukban, higgyenek bennünk is! Ígérem, nem bánják meg! (Kéry búcsúzóul biccent egyet, aztán kimegy jobbra. A biztonsági ôrök követik ôt. Az állványt a díszletezômunkások kiviszik a színpadról.) 122
3. kép Függöny vagy fal elôtt. Helyszín egy budai utca. Még mindig kora délután. Balról bejön Domonkos és Imola. Egy viszonylag nagyméretû kézikocsit tolnak a kocsi rúdjánál fogva maguk elôtt, vagy húznak maguk után, de lehet úgy is, hogy az egyik húzza, a másik tolja. A kocsi két kereke egy bicikli kerekei voltak. A kocsit több mint félig pakolták mindenféle használati tárggyal, lommal. A színpad közepén megállnak Domonkosék, mert Joe és Tamara közeledik feléjük az ellenkezô irányból, azaz jobbról. IMOLA Hová mentek, Joe bácsi? JOE A lábunk elé. DOMONKOS Az merre vezet? JOE A kocsmába… Az egyikbôl jövünk, a másikba megyünk. Így kell ezt csinálni, mert fô a változatosság! TAMARA (Domonkoshoz) Gyertek ti is! DOMONKOS Persze… És mit csináljunk a cuccal? Nekünk ott a kocsin a butykos, idônként meghúzzuk, persze nem sûrûn, mert dolgozunk. JOE Honnan szereztétek a kocsit? DOMONKOS Kölcsönkértük, de csak keddig kaptuk meg… JOE Ez ám a fônyeremény! Holnap mi is megyünk Tamarával gyûjteni. Milyen a kínálat? IMOLA (mutatja a kocsin a tárgyakat) Pompás, nézd meg! Van itt tévé, rádiómagnó, de még CD-lejátszó is. Hoztunk egy számítógépasztalt, aztán könyveket, edényeket, ruhákat, és nem is sorolom tovább. Hétfôn eladjuk a cuccot. JOE Hétfôn kirúgnak minket a házból, mehetünk az utcára… DOMONKOS Tudom, de nem baj, mi annak is örülünk, hogy szerencsésen átvészeltük az utóbbi telet. Majd keresünk a budai hegyek között egy erdôs térséget, ahol leverhetjük a sátrunkat. Gyertek velünk ti is! JOE Jó ötlet! Mért ne mennénk együtt? Nekünk is van sátrunk, igaz, Tamara? 123
TAMARA Hurrá, megyünk táborozni! JOE Olyan lesz, mint régen az úttörôtábor volt! IMOLA Vagy olyan, mint az indián… JOE Mit találtatok még? DOMONKOS Itt van egy szinte vadonatúj farmernadrág, éppen az én méretem, itt pedig egy pár olasz cipô, valódi bôrbôl. (Átadja az egyik cipôt Joe-nak.) JOE Mutasd! (Beleszagol a cipôbe.) Használtnak használt, de úriember hordta: még lábszaga sincs… DOMONKOS Neked adom, ha megfelel. JOE (a kocsiba dobja a cipôt) Köszönöm, de te találtad… Majd holnap én is körülnézek a lelôhelyen. Én inkább egy utcai tornacipônek örülnék, de egy nadrág és egy póló is jól jönne… Tamarát is felöltöztetem. TAMARA Az jó lesz. Itt az ideje kicserélni a ruhatáramat. JOE Nagyestélyi nem kéne?… Mert mi olyan sûrûn járunk a bálba! Legfeljebb a rongyosbálba! No, gyerünk a kocsmába, drága grófném! TAMARA Megyek, megyek, ídes grófom! JOE Akkor sok szerencsét, aranyásók! DOMONKOS Nektek meg jó mulatást! IMOLA Sziasztok! TAMARA Csasztok! (Joe és Tamara kimegy balra, Domonkos és Imola kihúzza a kézikocsit jobbra.)
4. kép Függöny vagy fal elôtt, kora délután. Helyszín a Budai Divatközpont Palota próbaterme. Az öltözô jobbra, a nagyterem balra van, de mindkettô a színpadon túl, ezért ezek nem láthatóak. A próbateremnek csak a hátsó fala látszik, ez a függöny vagy a (csontszínû) fal. Az esti döntô utolsó járáspróbája kezdôdik. Az elôzô jelenet vége után aktuális popzene szólal meg jó hangosan. Néhány másodperc elteltével jobbról hét-nyolc (vagy akár 124
még több) húsz év körüli lány vonul be az elôszínpadra. Közöttük van Rita, és Szabina is. Lassan jönnek, illegetik magukat a lányok a zene ritmusára. Ami a lányok ruházatát illeti, az lehet vegyes utcai ruha, vagy pedig a szépségverseny elsô számához illô ruha, például koktélruha. A szépségverseny lehet hagyományos, de lehet modernebb, érdekesebb is, lehet például erotikus is. Mindez fantázia (és megvalósítás) kérdése. (Mindenesetre egyetlen létezô szépségversennyel sem azonos.) Ha ebben a jelenetben utcai ruhában jönnek be a lányok, akkor Rita és Szabina ugyanazt a ruhát viseli, mint ami a korábbi jelenetekben rajtuk volt. Balról bejön a koreográfus, aki egészen fiatal férfi, egy pici akcentussal beszél. KOREOGRÁFUS (balra, kifelé, a zenét túlkiabálva) Kérem itt a zenét lehalkítani! (A zene jelentôsen lehalkul.) Csak a nagyteremben szóljon! (Most a zene csak a színpad bal oldala felôl szól, pontosabban a színpadon túlról, mintha az említett nagyteremben szólna.) Jól van. (A lányokhoz beszél.) Az már ott elég laza, sôt túl laza! Lányok, hölgyeim, ahogy tanultuk… (A helyes mozgást mutatja.) Így!… Nem eltúlozni a mozdulatokat! A lépésekre, a lépésekre figyelni! Enyhén keresztben lépünk a lábunkkal, mint a manökenek a divatbemutatón. (Mutatja.) Így lépünk, és nem így! (Most azt mutatja, ahogy nem jó.) Vigyázz, ha így lépsz, elesel! Na még egyszer!… Te ott nem jól csinálod! Kecsesebben; ne rángatózz, nem a diszkóban vagyunk! Méltósággal, hölgyeim! Emeld fel a fejedet, mint egy hercegnô!… Jól van, elég lesz; menjünk át a nagyterembe, ott folytatjuk tovább! A többiek már ott vannak, titeket vártunk idáig. Figyeljetek, nektek is elmondom a programot. Most átmegyünk a nagyterembe, megtartjuk az utolsó próbát; utána egy könnyû uzsonna, és egy kicsit pihenünk is; aztán jön a fodrász, majd sminkelünk is, hogy szépek legyünk, hölgyeim; végül este fellépünk, méghozzá háromszor is. Gyerünk, menjünk át a nagyszínpadra! (A lányok elindulnak balra, de Rita nem mozdul.) Rita baba, te is gyere! Gyere szépen, olyan szépen, mint én! Nézd csak!… 125
(A koreográfus Rita elôtt tetszelegve, a kecsességét eltúlozva, mókásan lépdel a lányok után. Ettôl Rita is jókedvû lesz, és a koreográfus járását kifigurázva kacsázik a libasor végén. Amikor Rita is elhagyja a színpadot, a zene teljesen megszûnik, és megnyílik a színpadkép.)
5. kép Nyomortanya. Idôpont: szombat délután. Csak Tudor van a színpadon. Az egyik matracon fekszik, mintha aludna. Teli és üres borosüvegek mindenütt. Jobbról bejön Leó. Körülnéz. Meglátja Tudort, de nem szól semmit, leül az asztalhoz. Táskáját az asztalra teszi. TUDOR Van itt valaki? LEÓ Senki. TUDOR A senki nem tud beszélni. LEÓ Akkor bemutatkozom. TUDOR Már nem szükséges, megismerem a hangjáról. Mi a helyzet, Leó úr? LEÓ (viccelôdik) A helyzet válságos, de nem reménytelen. TUDOR (felül a matracon) Mit óhajt, szerkesztô úr? LEÓ (feláll) Elôször is, üdvözlöm! TUDOR Maradjon csak ott, üljön vissza, kérem! Nálunk ön már nem szívesen látott vendég, mert a barátomat teljesen kikészítette lelkileg. LEÓ (visszaül) Nem akartam neki rosszat. Csak egy jópofa játékot találtam ki, ô csatlakozott ehhez, és még pénzt is keresett vele. TUDOR Ne mentegetôzzön, tudnia kellett, hogy ez tisztességtelen játék volt. LEÓ A játékok nagy részét élvezetbôl ûzik, nem tisztességbôl. TUDOR És élvezte? LEÓ Majd megszakadt a szívem… TUDOR (közbevág) Hazudik. LEÓ De élveztem. 126
TUDOR Így már igaz. LEÓ Tudja, hogy nálam járt a barátja? TUDOR (feltápászkodik) Tudom. Megint komisz volt vele. Ezt is élvezte? (Elvánszorog a hokedlihez, és leül.) LEÓ Akkor igen, de most már bánom… Bevallom magának, tele vagyok bûntudattal; azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek a barátjától. TUDOR Köszönöm, ha tényleg megteszi, amit tervez, és ha ôszintén gondolja, amit meg akar tenni. LEÓ Most hol van ô? Aggódom érte. TUDOR Ne aggódjon, már rendben megérkezett, aztán elment kocsmázni Tamarával. LEÓ De jó neki, ez aztán a gyöngyélet! TUDOR Már irigyli? LEÓ Csak a szabadságát. Én nem tehetem azt, amit ô, én mókuskerékben szaladok, amelybôl nem ugorhatok ki. A jómódnak is megvannak a hátrányai: sokszor aránytalan kötelességeket ró az emberre. TUDOR Mi sem azt tesszük, amit szeretnénk, mert nekünk meg nincs elég pénzünk; ön ebbe egy hét alatt belepusztulna. LEÓ Nem irigylem a helyzetüket, én csupán azt mondom, hogy szabadnak lenni jó, sörözni vagy borozni is jó, tehát minden rosszban van valami jó. (Bejön Braun fôszerkesztô és Kéry államtitkár. Roppant elegánsak: szmoking, csokornyakkendô és egyebek. Leó felpattan a székrôl, Tudor ülve marad.) LEÓ Szervusz, Péter, és szervusz, államtitkár úr! KÉRY (kezet nyújt Leónak) Szervusz, Leó! LEÓ (kezet ráz Kéryvel) Kedves Ottó, de régen találkoztunk! BRAUN (Leóhoz, köszönés és kézfogás nélkül) Ti így ismeritek egymást? Hallgatlak, Leó, te csirkefogó! LEÓ Csak lassan, lassan, szép sorjában… BRAUN (Tudorhoz) Elnézést, ön Rita édesapja? TUDOR Nem, én a keresztapja vagyok. BRAUN Az más, de akkor hol van Kovács úr? LEÓ Hol, hol? A kocsmában, mint mindig… 127
BRAUN Akkor minek hívtál ide? Azt mondtad, hogy csakis neki akarod átadni az írást. LEÓ Itt hagyom neki az asztalon. Vagy megkeressük a kocsmában? Csak nem fogunk odamenni ilyen kinyalt öltözékben, fôleg az államtitkár úr… BRAUN Neki sem ártana, ha megismerkedne az egyszerû néppel. KÉRY (Tudorhoz megy) Ha nem tévedek, ön is az egyszerû nép egyszerû fia… LEÓ A látszat csal, drága Ottó. Ez az ember nem a nép fia, hanem az apja, bölcsebb, mint mi hárman együttvéve. KÉRY Igazán? (Körbejárja Tudort.) Érdekes figura, azt látom. (Kezét nyújtja Tudornak.) Kéry Ottó vagyok. TUDOR (csak egy picit felemelkedve ad kezet Kérynek) Az én nevem nem számít, de egyébként Tudornak csúfolnak. KÉRY Engem pedig államtitkárnak… (Úgy bámulja Tudort, mint egy csodabogarat.) LEÓ (Braunhoz) Bálint? BRAUN Felhívtam, azt mondta, jön. TUDOR (Kéryhez) Mit óhajt tôlem, uram? KÉRY Bocsánat, semmit sem akarok, de szívesen beszélgetnék önnel. Sajnos, most nincs idônk, de talán majd máskor… TUDOR Akkor nagyon igyekezzen, mert holnapután már nem leszünk itt. KÉRY Hanem hol? TUDOR Ki tudja? Valahol a szabad ég alatt. Ezt az épületet hétfôn le fogják bontani, mi pedig megyünk a vakvilágnak. KÉRY Ezt ôszinte sajnálattal hallom. Nem tehetnék én önökért valamit? Néhány kapcsolattal magam is rendelkezem… TUDOR Ne féltsen minket, aminek jönnie kell, az hadd jöjjön! Ha fel kell dobnunk a bakancsot, hát feldobjuk. Értünk már senki sem hullat könnyet, legfeljebb a keresztlányom, Rita. KÉRY Békén hagyom, ha akarja; de nagyon fura ember maga, hallja-e! (Visszamegy Braunékhoz.) TUDOR (Kéry után szól) A hatósággal szemben még ön is kevés, de köszönöm az emberi szót! 128
KÉRY (Braunhoz) Mit jelent az, hogy feldobják a bakancsot? BRAUN Azt, hogy beadják a kulcsot. LEÓ Kampec. KÉRY Á, értem… BRAUN Nézd, Ottó, nincs még lejátszva a meccs. Ötnapi agitatív munkánk gyümölcseként magunk mellé állítottuk a közvéleményt, és még ott lesz a hétfôi szám; tegnap elolvastam az anyagot: ütôs egy riport, Leó kitûnô munkát végzett. LEÓ Köszönöm az elismerést, aranyos fônököm! KÉRY (Braunhoz) Mi ez a nagy „humanizmus” részedrôl? Vajon nem arról van szó, hogy így akarsz Ritánál bevágódni? BRAUN Ne légy cinikus, Ottó, én mindig is a szívemen viseltem az elesettek gondjait! (Bejön Bálint. Öltöny, nyakkendô van rajta.) BÁLINT Jó napot mindenkinek! (Meglátja Leót.) Leó is idetolta az arcát? Micsoda meglepetés… KÉRY és BRAUN (egyszerre) Szervusz, Bálint! (Kezet fognak Bálinttal.) LEÓ (Bálintnak felel) Meglepetésekbôl áll az élet. KÉRY (Braunhoz) Bálint barátom is kitûnô munkát végzett. Olvastam a mai újságotokat: Ritát az egekig magasztalta. Ezek után nem is nyerhet más, csak ô. Igaz, Péter?… Rita hálája az öledbe hull! BRAUN Megértem, hogy irigykedsz, de Rita érdek nélkül szeret engem, és könnyen megeshet, hogy hozzám jön feleségül. KÉRY Gratulálok!… De váltsunk témát: milyen írást említettél, amit Leónak kellene átadnia? BRAUN (Leóhoz) Leó, nem érünk rá, ne húzd az idôt! Bálint is megérkezett, bár nem tudom, hogy neki milyen szerepet szántál. LEÓ Azt mondtad, remek munkát végeztem… BRAUN Így igaz, de ez volt az utolsó munkád a lapunknál, ha nem állod a szavad. LEÓ Betartom, amit ígértem. BRAUN Akkor lássuk! Add ide a papírt, és már mehetsz is a dolgodra; én majd átadom a „tudós” úrnak, ô pedig a barátjának, és kész. 129
LEÓ Rendben, de… BRAUN (közbevág) Az állásod természetesen megmarad, még fizetésemelést is kapsz. LEÓ Ugye bármit megtennél Ritáért? BRAUN Igen, akármit… LEÓ Tûzbe mennél érte? BRAUN Tûzbe… De mit akarsz már megint? Úgy kirúglak, mint a sicc! LEÓ Csak egyet kérek… BRAUN Mit akarsz? Énekeljek? Vagy álljak fél lábon? Mit képzelsz magadról, te senkiházi! LEÓ Gondolj Ritára! Ô is rád gondol most. Élete legnagyobb élménye elôtt áll: nemsokára fellép, és bízik benned; számít a segítségedre, talán még szeret is… BRAUN Biztosan szeret. LEÓ Újra megkérdezem: hoznál érte áldozatot? BRAUN Hoznék… Például? LEÓ Leszoknál a dohányzásról? BRAUN Ha belehalnék is… LEÓ Az apjáért is megtennél mindent? BRAUN Amire csak képes vagyok. LEÓ Énértem is? BRAUN Arra még alszom egyet. LEÓ A barátoddá fogadnál? BRAUN Nem nagy lelkesedéssel… LEÓ Segítenéd a karrieremet? BRAUN Eddig is érted fáradoztam. LEÓ Akkor csupán azt kérem, hogy nevezz ki engem Halmosi úr posztjára. BRAUN (meghökken) Csak ennyi? Már attól tartottam, hogy az én helyemre törsz. (Nevet.) Tehát a helyettesem akarsz lenni? – Jó, legyél! Halmosi már úgyis kezd kifáradni, nekünk pedig dinamizmus kell. De hogy fogom ezt a tudtára adni? LEÓ Majd én finoman közlöm vele. (A táskájából kivesz egy írógéppapírt és egy tollat.) BRAUN Neked nem fogja elhinni. 130
BÁLINT (Braunhoz) Mondhatok én is valamit? Tiltakozom, Péter, én nem szeretnék Leó keze alatt dolgozni! BRAUN Hallottam Leótól, hogy összevesztetek… De majd kibékültök: a felületes sebek hamar begyógyulnak. (Átveszi Leótól a papírt.) BÁLINT Nem hiszem… Én már tudom, hogy Leó egy álnok szörnyeteg. Ne higgy neki, Péter, veled is csak szórakozik; nem veszed észre? A véredet szívja. BRAUN Ne izgulj, Bálint, tudom, hogy mit csinálok! (Belenéz az iratba.) BÁLINT Nem biztos. BRAUN Mi ez, Leó? Ez nem az! LEÓ A kinevezésem. Írd alá, légy szíves! (Elôvesz egy másik papírt.) Itt van az is, amit ígértem, mondtam, hogy betartom a szavam. BRAUN (a kinevezés szövegének olvasása közben, Leóhoz) Ravasz vagy, mint a róka, nem ereszted el a prédádat, mint a buldog, és szemtelen vagy, mint a piaci légy, tehát tökéletes újságíró, vezetônek is alkalmas… Add a tollat!… Nem, elôbb kérem a másik iratot! LEÓ (átadja Braunnak az adásvételi szerzôdést) Tessék. BRAUN (éppen csak ránéz a papírra) Ez az! Mennyi felhajtás volt ezért a szemétért, sok hûhó semmiért… Bálint, add oda ezt a „rektor” úrnak, légy oly kedves! BÁLINT (átveszi Brauntól a papírt) Az meg ki az ördög? BRAUN (Tudorra néz) Ô. BÁLINT (odaviszi Tudorhoz az írást) Elnézést kérek, direktor úr, de azt hittem, hogy ön Rita apja. TUDOR Csak a keresztapja vagyok Ritának, és szólítson inkább Tudor bácsinak… (Négyrét hajtva zsebre teszi a papírt.) BÁLINT Tiszteletem, keresztapa! (Visszamegy a többiekhez.) BRAUN (aláírja Leó kinevezését) Tessék, fôszerkesztô-helyettes úr, jó munkát kívánok! (Kezet ráz Leóval.) LEÓ Köszönöm, nem fogsz bennem csalódni. (Elteszi az iratot a táskájába.) BRAUN (Kéryhez) Szerintem már indulhatnánk, Ottó… 131
(Az államtitkár a különbözô használati tárgyak nézegetése közben a baloldalt levô fotelben egy furcsa nôi kalapot talál. Kezébe veszi a kalapot, és Tudorhoz viszi.) KÉRY Ezt az érdekes kalapot mintha láttam volna tegnap… TUDOR Ez a mi kedves lakótársunknak, Judynak az egyik kalapja. Tegnap ezzel koldult, ma pedig egy másikkal… Miért, talán elmulasztott, uram, beledobni valamit? Most pótolhatja, legalább tisztább lesz a lelke. KÉRY Köszönöm a jó tanácsot. Mondja meg neki, hogy ezt egy bûntudatos államtitkártól kapta. Mi sem vagyunk rossz emberek. (Beletesz a kalapba néhány papírpénzt, és visszaviszi a kalapot a helyére.) TUDOR Megmondom neki, és köszönöm a nevében. BRAUN Most már tényleg mennünk kell, Ottó! Illô, hogy mi jóval a kezdés elôtt ott legyünk. KÉRY Felôlem mehetünk… BRAUN Menjünk együtt mind a négyen! Gyere, Leó, te kópé, és drukkolj Ritának! LEÓ Egy pillanat, Péter, még egy kis türelmet… BRAUN Mit akarsz már megint, milyen meglepetést tartogatsz még? LEÓ Elôbb ülj le, és kapaszkodj meg! BRAUN Állva is kibírok mindent, ne ijesztgess! LEÓ Szabad-e a hírhozónak olyan hírt hoznia, amely árt annak, akinek hozza? Szabad-e nekem olyan titokról beszélnem, amely eleven húsába vág annak, és a bánat fekete sírjába taszítja azt… BRAUN (türelmetlenül közbevág) Ne köntörfalazz, te nyavalyás! LEÓ Elsô hallásra azt fogod gondolni, hogy Leó hazudik. Talán jobb volna Leónak, ha nem mondana semmit. BRAUN Ravaszkodsz, de érzem, hogy majd meghalsz a közlési vágytól… LEÓ Nem szívesen mondom el, de muszáj: az a hazug, aki hallgat… BRAUN Tehát? LEÓ Hogy is mondjam? BRAUN Vágjál bele! LEÓ A közepébe? 132
BRAUN Oda. LEÓ Jó, te akartad… BRAUN Te akartad! LEÓ Mert ez a kötelességem. BRAUN Akkor mondd! LEÓ Rita megcsal téged. BRAUN (meghökken) Tréfálsz? LEÓ Sajnálom, de az állítás igaz. BRAUN Hazudsz! LEÓ Megmondtam, hogy így lesz: Leó hazudik. BRAUN Úgy van: ne gyalázd Ritát, te hitvány cselszövô! Mit akarsz már megint elérni? LEÓ Semmit, amit akartam, már elértem. BRAUN Ha volnál szíves megismételni az elôbbi kijelentésedet, mert meglehet, hogy nem értettem kristálytisztán… LEÓ (hangsúlyozva) Rita csal téged. BRAUN Jól hallottam… És kivel? LEÓ Bálinttal. BRAUN Na ne… Te meg vagy hibbanva! LEÓ (Bálintra mutat) Azért akartam, hogy ô is itt legyen, mert így szembesülhet az állítással. BRAUN Súlyos a vád, valóban… Mit felelsz rá, Bálint? BÁLINT Hazugság, amit Leó állít! BRAUN Leó, te bajkeverô… LEÓ Én bajkeverô? (Bálintra mutat.) Bajt kever ô! BRAUN (Leóhoz) Ha tudsz valamit, add elô! LEÓ Mondom sorjában… Alighogy elmentetek Szabinával, átjött hozzám Bálint, és mirôl áradozott nekem? Hogy szerelmes Ritába. BÁLINT Nem igaz. LEÓ Elmondta, hogy együtt volt Ritával tegnap este. BRAUN Rita velem volt tegnap este. Együtt vacsoráztunk egy hotel zártkörû éttermében, aztán hazament az anyjához. LEÓ Azt te csak úgy hiszed… Vacsora után Bálinttal szórakozott éjfélig egy bárban, és ki tudja, hol töltötte az éjszaka másik felét… BÁLINT Minden szavad hazugság! 133
BRAUN Folytasd, Leó! LEÓ Aztán Rita is felkeresett, te tudod, hogy miért. BRAUN Tudom: amiért én… LEÓ Úgy viselkedtek elôttem, mint egy szerelmespár, úgy turbékoltak, mint a galambok. BÁLINT Ritával én nem is találkoztam ma, és tegnap este sem. BRAUN Szeretnék neked hinni, Bálint, de ha mégis Leó mond igazat, akkor nagyon mérges leszek… BÁLINT (Leóhoz) Miért vagy ennyire aljas, Leó, ártottam én neked? LEÓ Áthúztad a számításaimat. BRAUN Miféle számításaidat? BÁLINT Hoppá, Péter, most megfogtuk a ravasz rókát! Mik voltak Leó tervei? Ez egészen nyilvánvaló: ô akarta megszerezni Ritát magának. Azért eszelt ki mindent, hogy megzsarolja, térdre kényszerítse, végül az ágyába fektesse… LEÓ Ez ostobaság! Én ma láttam életemben elôször Ritát. BRAUN (Bálinthoz) Valaki nagyon hazudik: vagy Leó, vagy te… Válaszolj, Bálint: találkoztál-e Ritával tegnap délután óta? BÁLINT Nem. LEÓ De igen. BÁLINT De nem. LEÓ (elôveszi a mobiltelefonját a zsebébôl) Akkor bebizonyítom, hogy igen. (Megnyom a telefonon néhány gombot.) Még csókolóztatok is… BRAUN Micsoda? LEÓ Íme, itt van, fônök úr! Tessék, nézze meg, mit mûvelt a babája! (Átadja a készüléket Braunnak.) BRAUN (a mobiltelefon képernyôjét nézve) Nem hiszek a szememnek: Rita és Bálint. LEÓ Csókolóznak? BRAUN Úgy látszik… Még a szemük is be van csukva. BÁLINT Ez csalás, hadd lássam én is! BRAUN Tessék, nézd meg! (Megmutatja Bálintnak a felvételt.) BÁLINT (kínjában nevet) Ez nem én vagyok, még csak nem is hasonlítok erre az alakra! LEÓ Tagadással egyre jobban elmerülsz az ingoványban. 134
BRAUN (Kéryhez) Szerinted kik ezek, Ottó? KÉRY (ránéz a képre) Hasonlítanak, de nem mernék megesküdni rá… BRAUN Mert kedveled Bálintot. (Különbözô gombokat nyom meg a készüléken.) KÉRY (félre) És irigylem Bálintot… BRAUN (a mobiltelefonba beszél) Szia, Rita! Mit csinálsz most? (Hallgat.) Készülôdtök? Hangolódtok? Jól van, ne izgulj, hamarosan ott leszek én is. (Hallgat.) Éppen a fodrász dolgozik rajtad? (Nevet.) Ezt ne így fogalmazd, Rita, mert még félreértem a helyzetet… De most komolyan: válaszolj arra a kérdésre, hogy csókolóztál-e Bálinttal? (Hallgat.) Nem? Ne tagadd, mert Leó lefényképezte, és Bálint már beismerte… (Hallgat.) Csak Leó miatt? Ezt meg hogy érted? (Hallgat.) Azért tettétek, hogy ôt bosszantsátok. Ez nagyon gyenge magyarázat, édesem. Azt is tudom, hogy tegnap éjjel Bálinttal szórakoztál. Beismered? (Hallgat.) Akkor ezt úgy veszem, hogy megcsaltál. Most már tudom, hogy csak azért kellettem neked, hogy megnyerd a versenyt. Hát nem! Nem fogsz nyerni, errôl kezeskedem! Ne mondj semmit, végeztünk egymással! (Hallgat.) Hallgass, te csalfa, összetörted a szívem! (Visszaadja Leónak a mobiltelefont.) KÉRY (félre) Ajaj, sötét felhôk gyülekeznek! BRAUN Most elégedett vagy, Leó? Ezt érted el a buzgóságoddal… Ma este még boldog lehettem volna! LEÓ Sajnálom, de jobb minél elôbb megismerni az igazságot. BÁLINT Az igazság várhatott volna még. Hétfôn úgyis elmondtam volna Péternek, hogy Rita engem választott. BRAUN Te csak hallgass! Hétfôn azonnali szerzôdésbontással kilépsz, vagy ha kötözködni mersz, akkor fegyelmivel… BÁLINT Nem ellenkezem. Ilyen hitvány fônökökkel egy napot se tovább! BRAUN Takarodj innen! BÁLINT A szerkesztôségben parancsolgass, Peti bohóc, de ne itt; igaz, Tudor bátyám? BRAUN Akkor én megyek el! (Kéryhez.) Gyere, Ottó! (Tudorhoz.) És köpök a csövesekre is ezután! 135
LEÓ Ez a beszéd, Péter… Várj csak, fônök! Mit szólnál Szabinához? BRAUN Ezt hogy érted? LEÓ Átengedem, ha akarod… BRAUN Nekem? Komolyan beszélsz? LEÓ A legkomolyabban… Én már úgyis meguntam a cicát, neked pedig, úgy láttam, tetszik. BRAUN (felvidulva) Jól láttad… Szabina csinos és kedves cicamica, egész jól összemelegedtünk délelôtt a kocsimban… LEÓ Akkor ezt megbeszéltük: Szabina a tied. Holnap gyere át érte, és vidd el az összes holmijával együtt! BRAUN (lelkesen) Én már tudom, kire fogok szavazni: Szabinára! BÁLINT (félre) Kecskebak! KÉRY (Braunhoz) Én kitartok Rita mellett. BRAUN Jól van, de akkor is Szabina lesz a gyôztes. BÁLINT (félre) Vén kujon! LEÓ (Braunhoz) Emlékszel a fogadásunkra? Megmondtam elôre: Szabina fog nyerni, és én leszek a helyettesed. BRAUN Jól kevered a kártyát, te hamiskártyás! KÉRY (Bálinthoz megy) Ne búsulj, Bálint! BÁLINT Nem búsulok: Rita szeretete mindenért kárpótol… KÉRY Ha felkeresel szerdán a minisztériumban, beteszlek a kommunikációs irodánkba. Ha jól dolgozol, és én tudom, hogy jól dolgozol, két hónap múlva te leszel a szóvivônk. BÁLINT Köszönöm szépen, elfogadom az állást. KÉRY Most nem jössz velünk? BRAUN Még csak az kéne, árulókkal tele a padlás! BÁLINT (Leóra és Braunra mutat) Nem megyek ezekkel együtt, de én is megnéznem a versenyt. KÉRY Akkor szervusz, Bálint, szerda reggel hívjál fel! (Kezet ráz Bálinttal.) BÁLINT Felhívlak, szervusz! KÉRY (Tudorhoz) Minden jót, Tudor úr! Örülök, hogy megismertem. TUDOR Viszlát, és kérem, szavazzon Ritára! 136
BRAUN (Leóhoz) Gyere velünk, Leó, most már közénk tartozol! Tudsz teniszezni? Beveszünk a teniszklubba… (Braun, Leó és Kéry jókedvûen kimennek. Bálint idegesen járkál.) TUDOR Foglaljon helyet minálunk, fiatalember! BÁLINT Köszönöm, de én is megyek mindjárt, csak elôbb hadd húzzon el ez a díszes társaság. Undorodom tôlük, mert ilyenek egytôl-egyig: mind a legszebb és a legfiatalabb csinibabát szeretné megkapni. TUDOR Ne vegye rossz néven, de ön is azt akarja. BÁLINT Az más, mert én szeretem Ritát; mit, szeretem? Imádom. TUDOR Ô is szereti magát? BÁLINT A csókja ízén érzem, hogy szeret… Ha egy nô szenvedélyesen csókol, azzal azt mondja a férfinak: kívánlak, márpedig a nô csak azt a férfit kívánja, akit szeret. TUDOR De jól tudja! BÁLINT Pedig nincs sok tapasztalatom nôügyekben, és csak tegnap jöttem rá, hogy nem is kell, mert az ember ösztönösen tudja, hogy mi a jó, és mi a szép. TUDOR Egyetértek. Az ösztön megbízható iránytûje az élet vándorának. BÁLINT Most már indulnom kell. A mûsorkezdés elôtt mindenképpen szeretnék beszélni Ritával. Meg akarom nyugtatni, mert biztos nagyon izgul, és tudnia kell, hogy én minden körülmények között mellette állok. TUDOR Mondja meg neki, hogy mi itt mindannyian nagyon szeretjük, és szurkolunk érte. BÁLINT Átadom neki. Akkor minden jót kívánok, bátyám, erôt és egészséget! TUDOR Viszontlátásra, Bálint! (Bálint kimegy, majd másodpercekkel késôbb bejön Joe és Tamara.) JOE Helló, Tudor! Ki volt ez? TUDOR Rita új barátja, Bálint. JOE Miért jött? TUDOR Majd elmesélek mindent, de máris megmutatom neked a lényeget. (Elôveszi a zsebébôl az írást.) Leó járt itt. JOE Leó? Csak nem adta vissza a szerzôdést? 137
TUDOR De igen… Igaz, hogy nem önzetlenül. JOE Mutasd! (Kezébe veszi a papírt, és a szövegre pillant.) Ez az… Nesze neked, átkozott iromány! (Apró darabokra tépi a papírt, és a magasba dobja a cetliket.) Hurrá, újjászülettem!… Testemben érzem újra a lelkem, átjárja a kezem, a lábam, a szívem, az agyam; jaj, de jó, még egyszer megszülettem! Erre iszunk, Tamara; hozd a bort! (Felfelé nézve széttárja a karját.) Megmenekültem, édes Istenem, megmenekültem! (A szokásos módon eltakarják a színpadot.)
6. kép Függöny vagy fal elôtt. Helyszín a Budai Divatközpont Palota próbaterme. Idôpont: szombat este, a szépségverseny utolsó mûsorszáma elôtti pillanatok. Az elôzô jelenet vége után popzene szólal meg jó hangosan a színpadon (és esetleg a nézôtéren is). Néhány másodperc eltelte után a korábbi, hasonló jelenetben látott lányok vonulnak be jobbról. Közöttük van Rita, és Szabina is. A zene ritmusára illegetik magukat a szépségek, akikkel most biztonsági ôrök is jönnek. Az ôrök ugyanazok, akiket korábban láttunk már. A lányokon (különbözô színû) selyemköpenyek vannak. Balról bejön a koreográfus és Bálint. A lányok az elôszínpad közepén leveszik a köpenyüket, és a négy férfi karjára helyezik. A köpenyek alatt a szépségverseny utolsó számának megfelelô az öltözék, ha öltözékrôl beszélhetünk egyáltalán, például bikini vagy monokini, esetleg topless ruha vagy topless fehérnemû. (Ha a szépségverseny erôsen erotikus jellegû, akkor esetleg nem mindegyik lány veszi le a köpenyét.) A lányok a megfelelô járást, mozgást gyakorolják, de néhányan táncolnak is a zenére. A koreográfus még most is oktat a mozgásával, közben mutogat az egyik kezével, karjával. Aztán jelzi, hogy már át kellene menniük a nagyterembe. A koreográfus, Bálint és a biztonsági ôrök a színpad bal szélére sétálnak, és ott megállnak. A lányok lassan odamennek hozzájuk, 138
és felveszik a köpenyüket. Végül mindannyian kimennek a színpadról. A zene átúszik balra, kívülre, aztán lassan elhalkul. A zene halkulása közben megnyílik a színpad. Teljes csend.
7. kép Nyomortanya. Idôpont: vasárnap délelôtt. Mindenütt üres és teli boros- és sörösüvegek hevernek. Domonkos, Imola és Tamara az asztalnál ül, elôttük ételmaradékok, kenyérszeletek; étkezésüket éppen befejezték. Tudor a hokedlijén ül, Vidor és Joe fel-alá járkál. Judy nincs „itthon”, az egyik kalapja a fotelben hever. VIDOR (Joe-hoz) Megyünk guberálni, vagy nem megyünk? JOE Hány óra van? VIDOR (a bal csuklójára nézve) Nekem nincs egy sem… JOE Domonkos, neked van órád: mennyi az idô? DOMONKOS (a karórájára nézve) Tíz óra van éppen, és vasárnap… JOE Az ám, vasárnap van, az Úr napja! Mit szóltok, barátaim, vasárnap is menjünk dolgozni? TAMARA Mikor vótál dógozni, te! Tegnap se, meg tegnapelôtt se… JOE Éppen ma menjek, vasárnap? Inkább templomba mennék, a délelôtti misére. Tegnap újjászülettem, ezt megköszönöm az Úrnak, és bedobok egy ezrest Szent Antal perselyébe. TAMARA Mer’ te olyan gazdag vagy… DOMONKOS Mi guberálunk Imolával, és este megyünk misére. Gyertek velünk gyûjtögetni, van elég hely a kocsin a ti holmitoknak is. TAMARA Én megyek, és Vidor is velünk gyün. JOE Jól van, veletek megyek én is, és majd együtt megyünk a misére is. TAMARA Majd én húzom a kocsit, húzom az igát… 139
VIDOR (Tamarával élcelôdve) Én vagyok Tamara, én vagyok Joe tehene, szamara. TAMARA (Vidorhoz) Gyere csak ide, te vigyorgó! Kell egy pofon? Vigyázz, mer’ kaphacc! VIDOR Hacc, hacc, eztet kaphacc! (Egy csúnyát mutat Tamarának.) TAMARA Aztat neked kívánom! VIDOR (barokkosan meghajol) Öné az elsôbbség, drága hölgyem! TUDOR Fékezd magad, cimborám, ha kérhetem! VIDOR (Tudorhoz) Igazad van, komám, pardon, pardon! Világéletemben úriember voltam, kivéve, amikor nem. Óhajtasz egy cuppanós puszit a homlokodra? TAMARA (nevetve) A fenekére… VIDOR Oda azért mégse… DOMONKOS Lassan már indulhatnánk keresgélni… IMOLA (Domonkoshoz) Tegnap este jó volt veled járni a csárdást. DOMONKOS Csak botladoztam a mûlábammal. IMOLA Ne szerénykedj, kitûnôen táncolsz! VIDOR És én hogy táncolok, Imola? Engem nem dicsérsz? DOMONKOS Te úgy táncolsz, mint egy részeg bakkecske. TAMARA (Vidorhoz) Te kerge birka, mindig letapostad a lábam… IMOLA (Vidorhoz) Noha nekem is ráléptél a lábamra, tûrhetôen táncolsz. VIDOR Tûrhetôen? Úgy megforgattalak, mint a vihar az ördögszekeret, és csak annyit tudsz mondani: tûrhetôen? DOMONKOS (az asztalra csap) Mit gondolsz, kivel beszélsz, Vidor? A feleségemmel… És én azt mondom neked, hogy nem táncolhatsz vele többé! Táncolj Judyval! VIDOR Jaj, de jó vagy, pajtás! Egy kicsivel fiatalabb menyecskét, egy fürge lábút és kemény farút nem tudsz ajánlani? JOE (Tamarához) Gyere Tamara, járjunk egy táncot! (Domonkoshoz.) Zenét, Domonkos! (A fejéhez kap.) Azaz mégse! IMOLA Mi baj van, Joe bácsi? JOE Megszédültem, és a fejem is majd szétrobban. 140
VIDOR Nem csodálom, tegnap leittad magad a sárga földig. Igyál egy pohár bort, az helyrehoz! JOE Bízd rám, öcsi! (Iszik egy pohár bort.) VIDOR De csak egy pohárral, mert különben mehetünk a temetésedre… JOE (csettint) Ez most tényleg jólesett… De holnaptól nem iszom alkoholt. VIDOR Vagyis ma még igen? JOE Miért ne? Azt mondtam, holnaptól… VIDOR Hiszi a piszi! IMOLA Gyere, egyél valamit, az majd helyrehoz egészen! JOE Még csak az kéne! Nem bírok én ma enni. (Újra iszik, aztán tréfából tántorog.) Csak rátöltöttem a tegnapira, és már be is rúgtam… (Tudorhoz.) Mit is mondtál Rita új barátjáról, Tudor? TUDOR Szerintem Bálint szimpatikus, becsületes fiatalember. Rita jól járna vele. JOE Akkor áldásom rájuk, legyenek boldogok! (Tamarához.) Szabad egy táncra, babám? (Domonkoshoz.) Zenét, Domonkos! (Domonkos bekapcsolja a magnót. Csárdást játszik egy cigányzenekar. Hangosan szól a zene. Tamara feláll az asztaltól, és csárdásozni kezd Joe-val. Ettôl Imola és Domonkos is kedvet kap, ôk is táncolni mennek. Vidor lekéri Tamarát, de Tamara és Joe nemet int neki. Aztán Imolát is megpróbálja lekérni, de megint felsül. Végül Tudort kéri fel táncolni, aki nem utasítja vissza. Mind a három pár szépen csárdásozik, bár Tudor nehezen lépeget.) TAMARA (túlharsogva a zenét) Ihajla! Ujuju! VIDOR (túlüvöltve a zenét, szótagolva) Aki minket kinevet, kapja be az egeret! TAMARA Hej, Joe! Hajaha! (Rita és Kéry jön be kézen fogva. Elegánsak, mint mindig. Ritáék mögött két biztonsági ôr is bejön, ugyanazok, akiket már többször is láttunk. Ôk most Ottó testôrei, kitûzô nincs rajtuk. Megállnak a jobb oldalon, hátul, és mozdulatlanul figyelnek. Joe veszi észre elôször Ritáékat, az asztalhoz megy, és kikapcsolja a magnót. Erre a másik két pár is abbahagyja a táncot.) 141
JOE Kislányom, Rita, hát te…? RITA Látom, jó a hangulat, folytassátok a táncot! JOE Az ráér; szia, gyöngyvirágom! (Megcsókolja Rita arcát.) RITA Szia, apa! Biztos, hogy nem alkalmatlankodunk? JOE Biztos. Mindig örülünk neked. (Kéryre néz.) Ha nem tévedek, ôt láttam tegnap elmenni innen; akkor ô Bálint, az új barátod. RITA Tévedsz. Ô a legújabb barátom, Ottó. (Mindenkihez.) Engedjétek meg, hogy bemutassam: Kéry Ottó. JOE (Kéryhez) Örvendek, fiam! (Végignézi Kéryt.) Jól nézel ki. (A kezét nyújtja Kérynek.) KÉRY Köszönöm, ön is megnyerô, akarom mondani: szervusz, József! (Kezet ráz Joe-val.) RITA Mellesleg milliárdos… és államtitkár. JOE Gratulálok, az szép foglalkozás… Én vasesztergályos vagyok. Az is szép foglalkozás… lenne, ha volna munkám. KÉRY Majd én segítek neked munkát találni; ugyanis, ne vedd dicsekvésnek, de van egy fémmegmunkáló cégem is, majd szorítunk neked egy helyet. Szólni fogok az igazgatómnak, hogy intézkedjék. JOE Akkor Tudor barátomnak is, ha lehetséges… KÉRY (Tudorhoz) Á, üdvözlöm, Tudor úr! Látja, milyen hamar találkoztunk? (Megszorítja Tudor kezét.) TUDOR Ki hitte volna? Tiszteletem, államtitkár úr! KÉRY Mihez ért ön valójában? Mert humán értelmiségire nincs szükségünk. A gyáramban gépészmérnök kellene, máskülönben portásnak vagy öltözôôrnek be tudom ajánlani… TUDOR Én is esztergályos vagyok, mint Joe barátom, de meg fog lepôdni: gépészmérnöki diplomám is van. KÉRY Nagyszerû, akkor jöhet! Vagy ennek, vagy annak… Bírja még a munkát? TUDOR Menni már nem nagyon tudok, de állni még igen. Tudnék állni a gépnél, és nyomni a munkát. (Leül a hokedlire.) RITA (Kéryhez) Bemutatom a többieket is. Itt van Vidor, nekem Vidorka. Azért hívják így, mert… DOMONKOS (közbevág) Félnótás. 142
TAMARA Félcédulás szegény, sokat röhög. VIDOR Köszönöm, hogy így szerettek! (Kéryhez.) Dobos vagyok; tiszteletem az úrnak, és csók Ritának! (Csókot dob Ritának, és ünnepélyesen meghajol.) RITA (Tamarára nézve) Ô apám kedves barátnôje, élettársa, a családnevét nem tudom, a keresztneve: Tamara. TAMARA (Ritához) A nevem Tamara, én vagyok az apád tehene, szamara. (Leül az asztalhoz.) RITA (Imoláékra nézve) Imola és Domonkos. Házaspár. Lakást és gyereket szeretnének, de se gyerekük, se lakásuk. KÉRY Gondom lesz majd rájuk. (Kezet fog Imolával.) Örvendek! Még hogy nem a fiataloké a jövô! Hajrá azzal a gyerekkel, sôt gyerekekkel, hogy ne fogyjon tovább a magyar! IMOLA Zavarba hoz, államtitkár úr, jó napot kívánok! DOMONKOS (megtörli a kezét a nadrágjában) Illyés Domonkos vagyok, örülök a szerencsének! Ha fát kell aprítani, nekem szóljon! (Kezet fog Kéryvel.) KÉRY Csakis magának… JOE (Tamarához) Tégy rendet az asztalon, babám! RITA Ne fáradj, Tamara, nem ülünk le! JOE Akkor tiszta poharakat, Tamara! (Kéryhez.) Egy pohár bort nem illik visszautasítani, hát még kettôt… IMOLA (Tamarához) Hagyd, majd én! (Leül, és az asztal fiókjából újabb poharakat vesz elô, melyeket egy konyharuhával tisztábbá törölget.) KÉRY Üljön le maga is, Domonkos, legyen szíves! Jól összeillenek, én mondom. DOMONKOS (leül az asztalhoz) Köszönöm, nagyon kedves. (Ritához.) Mi történt tegnap este, Rita, lehet gratulálni? (Bort önt hét pohárba.) JOE Az ám, Rita, megveszünk a kíváncsiságtól! RITA Igen, lehet gratulálni… JOE Bravó, lányom! Mindig mondtam, hogy te vagy a legszebb és a legokosabb teremtés az egész világon. (A többiekhez.) Ô az én lányom, nekem is lehet gratulálni… TAMARA Ha rád ütött vóna, tökkelütött lenne! 143
JOE És az anyjának is lehet gratulálni, mert Rita olyan szép, mint az anyja. TAMARA Ha rád ütött vóna, csúf lenne, mint az ördög varangya! (Eszi az ételmaradékokat.) JOE Elhallgass, te! Elég volt az ugratásból mára, most igyunk Ritára és a barátjára! (Tudorra néz.) Neked is van borod, Tudor? TUDOR (mutatja a borosüvegét) Van. Sziasztok! (Tudor feláll, de a hokedlinél marad. Az asztalnál is mindenki feláll, és nagy éljenzések közepette koccintanak, majd isznak. Utána négyen visszaülnek a helyükre.) RITA (örömmel mondja) Harmadik lettem. JOE (meglepetten) Harmadik? TAMARA Csak harmadik? RITA Miért, mit hittetek? A harmadik helyezés már nem is jó? JOE Dehogynem jó, büszkék vagyunk rád! TUDOR És ki lett az elsô? RITA Szabina… KÉRY Leó barátnôje, akit Leó tegnap átpasszolt Péternek… RITA Aki viszont az én barátom volt még tegnapelôtt. KÉRY Ragadós pókhálót szövöget Leó, minden bizonnyal elônyösen tudja felhasználni a céljaihoz a lányt. JOE Leó engem a legkevésbé sem érdekel. (Ritához.) De ami körülötted forog, és amit te kavarsz, az szép kis vihar, lányom! Tegnapelôtt egy fôszerkesztô, tegnap egy tehetséges újságíró, ma pedig egy államtitkár… Hogy bírod ezt szusszal? RITA Csak nem haragszol, apa? Ottó az igazi párom, a végleges választásom. (Derékon karolja Kéryt.) JOE Lassan a testtel, ezt még megbeszéljük! (Kéryhez.) A családi helyzeted, Ottó? KÉRY Már két éve elváltam; van egy tízéves lányom, akivel hetente egyszer találkozom. JOE (Ritához) És mi van Bálinttal, kislányom? RITA Ô nekem tévedés volt, malôr. Már el is múlt a röpke fellángolás, vége, mintha nem is lett volna… KÉRY Bálint nálunk fog dolgozni a minisztériumban, a pályája gyorsan ível majd felfelé. 144
JOE Mit kívánsz tôlem, Rita? Ha jól sejtem, az áldásomat kéred az új kapcsolatodhoz… RITA Igen, azt kérem, mivel szeretlek, és számít a véleményed. JOE De még csak fél napja ismered Ottót! RITA Nem. Fél napja a barátom Ottó, de már fél éve ismerjük egymást… Kedvelem és szeretem Ottót. Az sem mindegy számomra, hogy segít neked, és másoknak is segít. Ômellette ki tudnám bontani a képességeimet, minden álmomat meg tudnám valósítani; hát lehet ennél többet kívánni? JOE Jól van, a te döntésed szent elôttem; amit te akarsz, azt akarom én is, ha te boldog vagy, boldog vagyok én is. RITA (ujjongva) Tudtam, éreztem, hogy örömteli napunk lesz; juj, de jó! (Arcon csókolja Kéryt.) Ezúttal teljesen biztos vagyok magamban. KÉRY Én is… Már fél éve szeretem titokban Ritát, attól kezdve, hogy megpillantottam egy divatbemutatón. Azóta már sok mindent megtudtam róla. Ritának sokirányú az érdeklôdése, magas szintû az iskolai végzettsége. Ô lesz a nemzetközi kereskedelmi cégem igazgatója, és az életemet is irányíthatja ezután, ha akarja. RITA Akarom. Én leszek a vezérlô csillagod az életed boldogságos szép egén. TUDOR Ha ennyire biztosak vagytok magatokban… VIDOR Akkor bizonyítsátok be! Itt a remek alkalom. RITA De hogyan? JOE (Kéryhez) Mire vársz még, Ottó? Én adjak tippet, vôlegényjelölt uram? RITA Nagy ötlet, mit szólsz hozzá, Ottó? TUDOR (feláll) Csak bátran, bátran! IMOLA (feláll) Ne szégyellje magát, államtitkár úr! DOMONKOS (feláll) Vágjon bele! VIDOR Halljuk, halljuk! KÉRY (lassan, tagoltan, Joe-hoz) Én, Ottó, megkérem tôled, József, a szép leányod, Rita kezét… VIDOR Ez az! DOMONKOS és IMOLA (egyszerre) Éljen, éljen! TUDOR De szép pillanat! 145
TAMARA (evés közben) Torkomon akad a falat… RITA Ez gyönyörû volt, Ottó, imádlak! VIDOR Halljuk a választ! JOE Én pedig azt felelem, Ottó: legyen tied a lányom, amíg az ásó, a kapa és a nagyharang el nem választ tôle… Aztán majd a mennyben úgyis találkozunk mindannyian. TUDOR Éljen! Örök hûséget kívánok a párnak! (Leül.) DOMONKOS és IMOLA (egyszerre) Legyenek boldogok! (Leülnek.) VIDOR Fönséges… És mikor lesz a lakodalom? JOE (Kéryhez) De még lenne egy kérésem… KÉRY Mi volna az? JOE Tamarának is kéne egy állás. KÉRY Nem probléma. Legyen telefonközpontos a minisztériumban. (Tamarához.) Kérem, mondja utánam: itt az iksz ipszilon minisztérium, jó napot kívánok! TAMARA Itt a fiksz dilinyós misztérium, sót, babot kévánok! KÉRY Ha engem kérnek, mondja: kapcsolom Kéry Ottó államtitkár úr titkárságát! TAMARA Csókolom az Állam urat, kér-e lottót? KÉRY Remek, fel van véve, drága! De csak takarítónônek. TAMARA (kitörô örömmel) Az a jó, én úgyis takarítónô vagyok! Úgy áll a kezemben a seprû… VIDOR (közbevág) Mint egy hivatásos boszorkánynak. JOE Köszönjük, Ottó, de még itt vannak a többiek is… KÉRY Ne aggódjanak, mindenkinek szerzek munkát, aki dolgozni akar. (Tudorhoz.) Megint nincs itt az a hölgy… Hogy is hívják? TUDOR Judy néni. Ô korán indul koldulni. KÉRY Nem kell többé koldulnia. Magamra vállalom az önök minden gondját-baját. Lakást is fogok mindenkinek szerezni. Ha a közbenjárásom nem hoz eredményt, akkor vásárolok önöknek. Olyan lakást veszek mindenkinek, amilyent óhajt; aki kertes házat akar, megkapja… VIDOR Ezt nem hiszem el! Nézze, uram, engem kölyökkorom óta vert az élet; én nagyrészt gyermekotthonban nevelkedtem, az146
tán megjártam a börtönt, a külföldi menekülttáborokat és a hazai zárt osztályokat, a poklot, és néha a mennyországot is; csak anyám szeretett engem, amíg élt, a drága… Nem hiszem el, hogy van ilyen balek a világon, mint ön. RITA Ne beszélj ilyen keserûen, Vidorka! Mi valamennyien szeretünk téged. KÉRY (Vidorhoz) Ön egy kallódó gyémánt, én magából briliánst fogok csiszolni. Nézzen magára! Önnek most le van vágva a keze, a lába, meg a szárnya, de én adok önnek kezet, lábat és szárnyat; aztán felrepülhet a csillagos égig. Tudja, mit kezdek én magával? Maga lesz a személyi titkárom. JOE (Tamarához) Hozd ide a kistáskámat, Tamara! TAMARA Hozom, de mit akarsz vele? (A sátrukhoz megy a táskáért.) JOE (Kéryhez) A bizalmam és a szeretetem jeléül… (Lehúzza a gyûrûsujjáról a karikagyûrûjét, és átadja Kérynek.) Apámé volt ez a jegygyûrû, nagyon becsüld meg ezt a kincset; ez az én egyetlen ajándékom neked. KÉRY (gyorsan ráhúzza a gyûrûsujjára a gyûrût, majd lehúzza róla) Csaknem tökéletes. Majd egy kicsit beszûkíttetjük… JOE Viseld hûséggel, boldogsággal és örömmel, aztán az unokámé legyen! KÉRY Úgy lesz, ígérem! A lánc nem szakad szét, a gyûrû összetartja. TUDOR (feláll a borosüvegével) Csodálatosak vagytok, testvéreim, de most már mulassunk is ezen az örömünnepen! JOE Hozd már, Tamara! TAMARA (Joe-hoz) Nesze, itt van a táskád! (Joe kivesz a táskából egy dobozt, a dobozból pedig egy karikagyûrût.) JOE (Ritához) Lányom, ezt a jegygyûrût az édesanyád viselte. Ezt én most Ottón keresztül átadom neked. Viseld boldogan, boldogabban, mint az édesanyád… (Átadja a gyûrût Ottónak.) KÉRY (Ritához) Akarsz-e a jegyespárom, aztán a hitvestársam lenni? (Ráhúzza a gyûrût Rita bal kezének gyûrûsujjára.) RITA Igen, akarok… És te is akarsz engem? 147
KÉRY (zavarában szónokolni kezd) Ahogy az óceán taréját borzolja a szél, ahogy a magyar pusztákat öntözi a zápor, amilyen szertelen bájjal mûködnek a természet erôi, olyan szenvedéllyel szeressük egymást… Jaj, miket zagyválok össze! Hát persze hogy akarlak, Ritám, másra sem vágyom már fél éve: igen, igen! (A másik gyûrût Rita ráhúzza Kéry gyûrûsujjára.) DOMONKOS (feláll) Felejthetetlen ez a megnyilatkozás… IMOLA (feláll) Ez a csodálatos báj… TAMARA (feláll) Ez a bûbáj… DOMONKOS Gratulálok a nagy találkozáshoz! IMOLA Gratulálok az örök boldogsághoz! TAMARA (szalutál) Szalutálok és gratulálok! TUDOR Legyen örök béke és szeretet! VIDOR Legyen humor és vidámság, legyen derûs az élet! RITA Én azt kívánom, hogy mindenki szeressen, akiket én szeretek: a szüleim, a párom, és ti valamennyien: Isten áldott gyermekei. JOE (a karját széttárva és felfelé nézve) Magasztos Uram, te titokzatos rejtôzködô, a mindenséget átható, átölelô erô, te ragyogó fenség, te drága! Imádunk téged, mert elhoztad a hitet és a reményt. Kérlek, Uram, áldd meg a lányomat, és áldd meg a születendô unokáimat; és áldd meg az összes élô és a majdan születendô embert, és minden meghalt és élô teremtményt; és áldd meg az egész emberiséget! TAMARA (keresztet vet) Ámen. JOE Domonkos, zenét! (Domonkos bekapcsolja a magnót. Cigányzenekar játszik magyar zenét.)
148
LEÓ CÉZÁR Tragikomédia két felvonásban 2007
