Hajléktalanok kertjei

44

.DIANA BALMORI–MARGARET MORTON.

.Hajléktalanok kertjei. Fordította és a bevezet√t írta: Szikra Renáta

B

almori és Morton szándékosan nem szociológiai tanulmánynak szánt könyvében New York szegénynegyedeiben a lepusztult bérházak közé beékel√dött foghíjtelkek, a város szélére szorult hajléktalan közösségek rövid id√ alatt felépül√, majd ugyanígy elt∫n√ „lakónegyedei”, és a város különböz√ pontjain tanyát üt√ hajléktalanok ideiglenes otthonait vizsgálják. Meglehet√sen paradox olyan emberek kertjeir√l beszélni, akiknek hajléktalanok lévén még otthonuk sincs. A kertet általában valamiféle luxusnak tekintjük, olyan ráadásnak, amely még a tisztes lakással rendelkez√ állampolgárok sem birtokolnak magától értet√d√en. Egy kertnek többnyire organikus összetev√i is vannak (persze akadnak k√kertek is), melyek megkívánják a talajjal való közvetlen kapcsolatot: a kert ilyen értelemben véve „röghöz kötött”. Felvet√dik a kérdés, hogy akinek nincs állandó lakhelye, vándorlásra kényszerül, hogyan foghat egyáltalán kertépítésbe. Egy hajléktalan kertje nem az örökkévalóságnak készül, nem készülhet éveken, évtizedeken át, és nem örökíthet√ át, ahogy az egy átlagos kert esetében megszokott. Mégis elgondolkodtató, hogy nevezhet√-e felesleges luxusnak olyasmi, amit a túlélésre összpontosító, alapszükségletek kielégítésére kényszerül√ ember létrehoz. A megtervezett kert szerkezete, kialakítása az egyént√l, a kert tulajdonosától függ. Az a tény, hogy egy hányattatott sorsú ember a kertjében zajló dolgok fölött saját maga rendelkezik, az alkotás öröme mellett rövid id√re ugyan, de a birtoklásra, a kontroll megszerzésére vonatkozó alapvet√ igényét is kielégíti. Igaz ugyan, hogy Diana Balmori–Margaret Morton: Transitory Gardens, Uprooted Lives, Yale University Press New Haven/London, 1993.

45

Diana Balmori–Margaret Morton

átmeneti kertekr√l szól a könyv, olyannyira efemer jelenségekr√l, hogy többségük a könyv megjelenése pillanatában már csupán Margaret Morton fotóin létezett, ám a szociológiai háttérkutatás mellett a kertm∫vészet kiemelked√ alkotásainál hagyományosan használt m∫elemzés alkalmazásával Balmori és Morton a hajléktalanok kertjeit az egyetemes kerttörténet részeként ismerteti el. Az egyéni alkotások számos jellegzetes vonásuk mellett sok közös tulajdonságot mutatnak fel (ezek képezik a Balmori-féle kategorizáció alapját) többek között a kertépítésre kiválasztott anyagok használatát illet√en. Raklapok, ládák, sörösrekeszek, rácsok, bevásárlókocsik, sz√nyegek, matracok, különböz√ bútordarabok és vízszerzésre, valamint a víz tárolására használható edények, eszközök. Ezek mindegyike guberált, új funkcióval ellátott talált

tárgy. A raklap sokoldalúan felhasználható épít√anyag: kerítés, dobogó, rámpa, asztal, vagy akár komplett el√kert készíthet√ bel√le. A m∫anyag sörösrekesz majdnem ugyanolyan fontos épít√elem, egymagában vagy rakásolva ül√alkalmatossággá, tárolóhellyé, virágládává alakítható. A gurulós bevásárlókocsi éppúgy ott áll minden hajléktalan kertjében, mint a kertes házzal rendelkez√k garázsaiban a személyautó. Általában súlyos láncokkal, lakattal er√sítik a kerítéshez vagy villanyoszlophoz, hangsúlyozva értékes voltát. A sz√nyegek, lábtörl√k általában az el√kertet jelölik ki az ideiglenes hajlék bejárata el√tt. Méretei arányban állnak a hajlékéval és tiszta felületet teremtenek a többnyire szeméttel borított, mocskos környezetben. A bútorok, f√ként az ül√bútorok kitüntetett szerepet kapnak a hajléktalanok kertjeiben, mivel a sátor vagy kalyi-

46

Hajléktalanok kertjei

ba tere legfeljebb alvásra szolgál, a többi tevékenység az evés, üldögélés, a talált tárgyak szétválogatása, szerelése, na meg a kertészkedés is kint zajlik. Akár sörösrekeszek, akár lomtalanításból származó ül√garnitúra, rozzant kerekes szék, kerti bútor naperny√vel mind a szabad ég alatt folytatott életmód nélkülözhetetlen kellékeivé válnak. A kert organikus összetev√it számba véve megállapíthatjuk, hogy általában a kertépítésre kiválasztott (adódó) hely már eleve létez√ adottságaiból indul ki. A foghíjtelkeket uraló, gyomnövények mellett leggyakrabban a légszennyezettséget, port, vízhiányt jól t∫r√, szintén gyomnövényszámba men√ fafajokkal (ecetfa, tövises lepényfa, elvadult galagonya, orgonabokrok) találkozunk. Ezeknek a növényeknek a kertbe való integrálása mellett (árnyékot biztosít vagy sövény funkcióját betöltve elválaszt, illetve takar) ritkán találkozunk növénytelepítéssel. Ennek egyik és egyben legfontosabb oka a víz, a rendszeres öntözési lehet√ség hiánya. A t∫zcsapokból megszerezhet√, kannákban tárolt vízmennyiség helyszínre szállítása még a bevásárlókocsikkal is gondot jelenthet. Viszont sok helyütt felt∫nnek az örök virágzással, sosem fakuló zölddel kecsegtet√ m∫virágok, de akad felfújható pálmafa is. Aki mégis telepít valamely növényt, azt f√ként a hajlék „el√kertjébe”, a „díszkertbe” telepíti. A hajléktalanok többsége minden otthonteremtési szándék és környezetszépít√ er√feszítés ellenére nem bízhat abban, hogy az ültetés, növekedés fázisát végigkövetve a szüretet is megérje ugyanazon a helyen. Ezek a kertek – bár akadnak kivételek – szinte sosem szolgálnak haszonkertként vagy veteményesként. A szabad ég alatti tevékenység kereteként, inkább pihen√kertként funkcionálnak. A víz már említett hiánya, és ebb√l fakadó értékes volta viszont meglep√en sokakat indít arra, hogy azt valamilyen formában állandó kertépít√ elemként alkalmazzák. Bármekkora (akár lavór méret∫) gödör vagy mélyedés, m∫anyag fóliával kibélelve alkalmassá tehet√ arra, hogy vízfelületet (általában kerti tavat) hozzanak létre a városi sivatagba telepített magánoázisban. Balmori nemcsak a növények, hanem az állatok el√fordulását is felmérte. Sokan tartanak háziállatokat, a kutyák, macskák és az alkalmanként élelemforrásként szolgáló tyúkok és nyulak mellett néha libák, s√t pulykák is élnek. Sorsuk éppoly kiszámíthatatlan, mint gazdáiké, fogynak és gyarapodnak a kényszer∫ továbbköltözésekkel. Ami azonban maradandónak bizonyul, az a m∫virágokhoz hasonlóan örök élet∫ és szintén díszít√funkciót vagy a totem-

állat szerepét betölt√ (plüss) játékállatok. ◊k sem igényelnek különösebb gondoskodást, élelmet és vizet, könnyen áthelyezhet√k. A kert kialakítása a terep megtisztításával kezd√dik; gyakran még a hajlék felállítása el√tt kijelölik a határokat, elhordják a lomokat, a szemetet. Mivel a terület egyik részét mindenképpen a meglév√ ingóságok és az új szerzemények tárolására használják, a hétköznapi tevékenységek és a pihenés terét leválasztják. Kicsiny terület ez, sokszor nem nagyobb, mint egy jókora sz√nyeg. Gyakran kap hullámpapír-, furnérlemez-, foszlott sz√nyeg-borítást. A bejárat, a hajlék el√tti „udvar” jelölésével az újonnan érkez√k számára is egyértelm∫en jelzik a privátszféra határát. A hajlék és annak kiegészítéseként funkcionáló udvar és kert kapcsolódása többféle lehet. Balmori megfigyelése alapján a patio hagyományának továbbélése, a fallal körülvett tet√ nélküli udvar gyakrabban fordul el√ a spanyol-amerikaiaknál (igaz, hogy a bekerítés fázisát aztán néha az udvar befedése követi). Másutt inkább fedett, oszlopos verandára emlékeztet√ el√tér kapcsolódik a hajlékhoz, ami viszont a hagyományos amerikai kertvárosi házak mintáját követi. A kerítés fontos szerepét is kiemeli a szerz√. A kerítést leggyakrabban a már említett raklapok (raklapmaradványok) horizontális egymás mellé sorolásával alakítják ki. Egyértelm∫ jelzés a külvilág számára, az elfoglalt hely kisajátításának jele. A hajléktalanok kertjeiben gyakran el√fordul elkerített vagy jelzéssel ellátott temetkezési hely: els√sorban az elhullott háziállatoknak készítenek ilyet, de a hajléktalan településeken az elhunyt társaknak is készül emlékhely. Tanulmányukban a városi élettér számos kertre emlékeztet√ képz√dményét veszik górcs√ alá. Kategóriákat állítanak fel, mert bár ezek a zöldterületek számos közös tulajdonsággal rendelkeznek, mégsem ugyanaz a szándék hozza létre valamennyit, és a megteremtésükhöz felhasznált anyagok is különböznek. Vannak közöttük közösségi terek, melyek létrejöttét az adott lakóközösség konszenzusa alapozta meg, de akadnak teljesen magányos, széls√ségesen individualista megoldások is. A könyv külön tárgyalja a bérházak lakóközösségeinek, többnyire zárt, pihen√/díszkertjét, az ideiglenes parkolókból, foghíjtelkekb√l önhatalmúan átalakított közkerteket, a foglalt házak bels√ udvarain és a mellettük lev√ telkeken kialakított, csak kicsiny, zárt csoport által használható kerteket és egyes név szerint említett hajléktalanok magánkertjeit. Ezúttal ezek a privát kertek kerülnek bemutatásra.

47

JIMMY KERTJE

vetett lábakkal, amint kertjét élvezi. A kicsiny vízmedence térformáló hatása figyelemre méltó. Tükörfelületet nyit: visszaveri nemcsak az égbolt, hanem a telekhatárt jelz√ kerítés menti bálványfák lombjának képét is, hangsúlyosabbá teszi a m∫anyagzsákok sötét háttere el√tt a narancsszín∫ aranyhalak látványát. Gondosan kialakított, körülhatárolt, megkomponált térr√l van szó, melyben a kerítés, a karosszék, a raklap és a kövek egyetlen kompozícióvá állnak össze. Ez egy „hely”, amelyet Jimmy készített önmaga számára, olyan épített táj, melyet pihen√ testhelyzete kerekít egésszé. A kertet épít√k mindig törekedtek a kényelem, a pihentet√ nyugalom megteremtésére, ez rejlik az édenr√l alkotott képzet mögött is. Jimmy kertjének egyetlen alkotóeleme sem maradandó. Nincs föld alatti vízvezeték, mely táplálná a tavat, és nincs beton sem a meder kiöntéséhez. A medence valójában az itt található dolgok átmenetiségét példázza, a helyszín átmenetiségét, mely nyíltan konfrontálódik a táj alapvet√ jellegzetességével: az id√ korlátaival. Van úgy, hogy tinédzserek másznak be a telekre, ellopják az aranyhalakat, vagy pusztán kegyetlenségb√l kifogják √ket, és hagyják a parton elpusztulni. Jimmy mindig talál rá módot, hogy el√teremtse a halak pótlásához szükséges pénzt. A kert hátuljában, a lakósátor közelében Jimmy zöldséget termel. Körülvezetve minket megmutatja a magasra n√tt kukoricát és a gödröt, amelyet nemrég kezdett ásni, hogy egy biztonságosabb, zártabb helyen új halastavat hozhasson létre. A gödör nagyobb és mélyebb, mint a mostani medence, és téglákkal bélelte ki. Jimmy azt mondja, hogy még párnapi munkája van vele. Nyilvánvaló, hogy a halak átmentése elég fontos indok arra, hogy újraépítse a tavat. Jimmy kertjét körülbelül nyolc nappal a fényképek elkészülte után dózerolták le, √ maga elt∫nt a környékr√l. De az a pillanat, amelyet a fotó rögzített a kertben, megmarad: a könyvben és benne is.



K

övek nagy választéka mellett szemeteszsákok, öt gumiabroncs, egy fotel, egy raklap, egy h∫t√szekrény rácspolca, néhány bálványfa (Ailanthus glandulosa), egy léckerítés és egy vasoszlop: aligha nevezhet√k hagyományos kertalkotó elemeknek, Jimmy kombinációjában mégis pontosan azzá váltak. Vízzel teli kis tó helyezkedik el Jimmy telkén, ahol pedig egyébként nincs vízellátás. Az utcán lejjebb van egy t∫zcsap, onnan származik a víz. Jimmy a drótkerítés egyik nyílásán bújik át, amikor vizet szállít a t∫zcsapról a telekre. A tóhoz Jimmy gödröt ásott a földbe. A kerítéssel elrekesztett veteményeskertje (!) sarkában állnak a szerszámok, amelyeket ásásra használ. A kövekkel stabilan rögzített m∫anyag szemeteszsákok jelölik ki a gödör vonalát, a k√rakások egy patak kavicsos partját idézik. A zöld szemeteszsákokat nem a megszokott módon használta fel; gondosan kifordítva, fekete belsejükkel felfelé helyezkednek el a tó fenekén. Az elhelyezésnek ez a formája a vízfelület fényvisszaver√ képességét er√síti, amellett a mélység illúzióját kelti a valójában mindössze tíz centis vízmélység ellenére. A hat-hét narancsszín∫ aranyhal a napfény aranypettyeihez hasonlóan villan fel a sötét háttér el√tt. Az utca fel√li oldalról alacsony léckerítés határolja a tó elüls√ oldalát. A raklap és a h∫t√szekrény rácsa két vízb√l kivezet√ rámpát képez. A raklaprámpa fels√ széléhez kapcsolódik egy vörösbársonyhuzatú, kárpitozott fotel. Ebben ül Jimmy, keresztbe

NATHANIEL KERTJE

N



athaniel, vagy közismertebb nevén Mayor (Polgármester), gyakran lépett fel a Tompkins Square park száz vagy annál is nagyobb lélekszámú hajléktalanközösségének képviseletében. A parkban elfoglalt helyén az ember közvetlenül szembesül a kert mibenlétére vonatkozó prekoncepcióival. Nagy kupac föld, levelek, különféle tárgyak alkotják, valamint

48

Hajléktalanok kertjei

termékeny veteményes, nincs ül√hely sem. Pusztán a kompozíció kedvéért jött létre, a tulajdonos örömére, bár rendelkezik valamiféle közösségi arculattal is, hiszen el√kertként telepítették. Az el√kert az, amit megmutatunk a külvilágnak, olyasvalami, ami reakcióra késztet. Ebben a kicsiny térben tetten érhet√ a külvilággal való kapcsolatteremtés vágya. A fénykép elkészülte el√tt Mayor gondosan felsöpörte a teret a kert és a sátor körül. Szemmel láthatóan tör√dött azzal, hogy néz ki a kompozíció, és a lehet√ legjobb fényben akarta láttatni. De a takarítást kétségtelenül az a hallgatólagos remény is motiválta, hogy ha a helyet rendben lév√nek, tisztának látják, talán elháríthatja vele a kilakoltatást. 1989. december 14-én, hajnali fél hatkor, tizennégy fokos hidegben a rend√rség kikergette a hajléktalanokat a Tompkins Square parkból. Mivel a közegészségügyi hivatal teherautói összegy∫jtötték a hajlékok maradványait, a felkészületlen lakóknak azzal kellett elhagyniuk a parkot, amit két kezükben el tudtak vinni. Mayor hamarosan visszaköltözött a parkba, hogy azután 1991. június 3-án újra elkergessék. Ekkor telepítették át a Keleti Tizedik utca térségébe, és munkát kapott a városi parkfenntartóknál.

egy elüls√ oldalán fémszalaggal határolt terület, amely egyértelm∫en leválasztja a kertegységet a terület többi részét√l. Az egymás mellé sorolt (talált) tárgyak: virágcserepek, növényeken, ágak, lehullott levelek a megállapodottság érzetét keltik, ami abból fakad, hogy nem önkényesen halomba hordott dolgokról, hanem valóban megkomponált együttesr√l van szó, és ez még a sátorszerkezet szedett-vedett jellegének hatását is csökkenti. Nyilvánvaló, hogy nem a szükség késztette a kert létrehozására.

„A sátrat egy pad köré építettem. Kint meg van egy kertem. Van lakhelyem, van kertem. Valójában a növények miatt lett. Két-három jókora napraforgó kelt ki magról. Volt ott egy imádkozó sáskám. A kerítés másik oldalán találtam, elkaptam és kalitkába tettem. Napközben kivihettem a kertbe játszani. Éjszakára egy botra ültettem, és visszatettem a kalitkájába. Emberek jöttek és kérdezték, itt hagyhatnak-e valamit a kertben: egy fülbevalót, egy virágot. Voltak, akik hozzáadni szerettek volna valamit. Voltak, akik meg elvenni bel√le. Néhány barátom, aki hozzátett valamit a kerthez, egy vagy két héttel kés√bb visszatért, hogy lássa, megvan-e még.” Létezik kompozíción belüli hierarchia. A beton virágládában lév√ bokrot két figura fogja közre, el√tte fém lábtörl√ fekszik. A virágláda zárja le a kompozíciót, egyúttal kijelöli a bejáratot, míg a kert elrendezése, tagolása a sátorkupac halmait követi, bár jóval alacsonyabb és keskenyebb annál. A Mayor a dombhoz használt földet a Tompkins Square park virágágyásainak felásása kapcsán szerezte három-négy részletben, amikor önkéntes segít√ként dolgozott a parkot karbantartókkal. A földbe magok kerülnek, néhány ki is kelt, és a sok tárgy úgy került melléjük, ahogy azt elmesélte. Mayor kertje „magántáj”, személyes táj, annak legtisztább formájában. Nincsenek hasznos elemei: nem

TONY „FAÉPÍTMÉNYE” 

A

Kilencedik utca és a C sugárút sarkán álló beépítetlen telken jó néhány bálványfa áll, az a fafajta, amely leggyakrabban tör el√, akár hívatlanul is a kiszipolyozott városi talajon. Ebben a ligetben talált menedéket Tony. A fák Tony számára biztos vonatkozási pontot jelentenek, térszervez√ er√vel rendelkeznek. Két ilyen fa között és alatt talált helyet furnérlemezb√l összerótt házának és egy kin-

49

Diana Balmori–Margaret Morton

onnan… mert a háztulajdonos most nem tud fizetni. Sokakat ismerek itt a környéken, már régóta, öregeket. De most van sok új arc is. Ha az ember drogos, sehol sincs helye. Börtönbe kerül, érted – újra meg újra. Ha átmégy a Riker’s Islandre, tömegével vannak ott a gyerekek, fiatal srácok, de már nincs is agyuk. Én sosem keveredtem ebbe bele. Az öregek, √k ismernek engem a szomszédból. A lakók, akik kiköltöznek a házból, egy csomó holmit adnak nekem. Ebb√l élek. Néha eladom a cuccokat, hogy ennivalót vegyek. Most jól mennek a dolgok. Jobb az utcán élni, mint bent [a menhelyen]. Ott úgy élnek, mint az állatok. Nem úgy élsz, mint egy emberi lény.”

ti padnak. A fák törzseit oszlopként hasznosította. A hajlék tet√magasságáig be is festette a fatörzseket, ezzel saját konstrukciója integráns részévé tette azokat. A fatörzsek lefestése egyfajta kultúrtörténeti adalékkal szolgál a helyszínnek. A forró égöv alatt, ahogy Tony szül√hazájában, Puerto Ricóban is, a citrusfák törzsét rendszerint fehérre festik, hogy érzékeny kérgüket a nap éget√ sugaraitól megvédjék. Itt azonban ez az eszköz – a fákat a megkonstruált térbe bevonva – esztétikai szempontból alakítja át a helyszínt. A fák lombja nyáron árnyékot nyújt Tonynak, az ágak az év fennmaradó részében is a védettség érzetét biztosítják számára. Tony lakhelyét hosszában és széltében is kiterjesztette a fák mentén. A fotók megörökítik a lakhely id√r√l id√re történ√ b√vítését, majd lerombolását és visszatértét a fák alá. Míg Tony a foghíjtelken élt, a telek lakóinak száma is növekedésnek indult. Ahogy a népesség száma növekedett, úgy szaporodtak a problémák is. 1991 nyarán kábítószerfügg√k kilakoltatása során a rend√rség a telek teljes nyugati oldalát felszámolta, beleértve Tony hajlékát is. Amikor 1992 nyarán Tony visszatért a helyszínre, megkezdte az újjáépítést – megint csak két fa között lehorgonyozva –, de nyár végére már négy fát vett használatba. Tony a Puerto Ricó-i Las Piedrasból érkezett New Yorkba. Tizenkilenc évesen hagyta el hazáját harmincöt évvel ezel√tt, mert nem kapott munkát. Az Egyesült Államokban szakácsként helyezkedett el, majd végül annak az épületnek a házfelügyel√je lett, amely ott áll a mostani lakhelyéül szolgáló üres telek mellett. Kapcsolatban maradt a szomszédsággal, továbbra is részt vesz az ott folyó életben, nem néznek keresztül rajta, mint a telek végében él√ hajléktalan társain. Látható jelenlét – Tony utcai árus egy kicsiny üzletekkel és bodegákkal zsúfolt forgalmas utcában. Járda menti bódéjában kerékpárjavításból tesz szert némi pénzre vagy apró-csepr√ dolgok árusításából, melyeket maga guberál, vagy kap az egykor hozzá tartozó bérházból kiköltöz√ lakóktól. Tony bódéjával átellenben, a sarkon áll a környékbeli lakosok kedvelt cukrászdája és hétvégenként az utcasarok a társasági élet színhelyévé, az utcai árusok gy∫jt√helyévé válik.

Tony átköltözött Pitts telkére. Amikor Pitts tovább költözött, felajánlotta lakattal lezárt területét Tonynak.

ANGELO KERTJE



A

két kis játék-kertet, ahogy Angelo nevezi, a Hudson folyó öreg mólójáról származó gránit utcakövekkel alakította ki. Az egyikük alig nagyobb egy cip√sdoboznál. A nagyobbat drótháló veszi körül, egy kígyófejjel ellátott ággal fonódik össze. Mindkét kertben vannak zászlók, babák és plüssállatok. A legfontosabb jellegzetességük a zászló. Az állatsereglet túlfolyik a kert határain, Angelo hátsóudvarába, ahol elfoglalja az asztalt, s√t, a hajlék mögötti területet is. Szabványméret∫ amerikai zászló áll közvetlenül a háza mellett. Kétszer olyan magas, mint a hajlék, és mintegy megkoronázza a kerteket. Kisebb zászlókat helyezett el a kisebb kertekben, a kockakövekkel körülvett virágládákban. A drótkerítéses kert zászlója úgy derékmagasságig ér. A kicsiny hajlék méltányolja a kilátást is. Angelo úgy helyezte el a házat, hogy ágyából a folyóra lásson. Olyan házhely ez, amelynek nincsenek határai.

„A házon kívül van két kertem. Valójában nem is kertek, nincsenek virágok, paradicsom vagy padlizsán. Ez egy játék-kert. Van egy gorillám, Godzilla, egy Barbie babám, és még sok-sok játék. Sok ember jár errefelé. Csak játszanak mindenféle mütyürkékkel. Idejönnek, és azt kérdezik, honnan szedted ezeket a cuccokat? Én meg azt mondom, nem vásároltam √ket. Akik erre járnak, azok teszik ide √ket. Olyan ez, mint egy múzeum. Jönnek, és azt mondják, »megvan

„Hosszú id√n át éltem abban az épületben. Az anyám is ott halt meg, abban az épületben. Abban az épületben, a pincében bort csinálnak, a mosókonyhában. Otthagytam, mert azt mondták, el kell mennem, majdnem két éve, hogy el kellett mennem

50

az a kis játék, amit adtam?« És… senki nem nyúl hozzá. A kertnek kígyós kerítése van, a kígyó vigyáz a dolgokra, látod – találtam. És találtam köveket is a kert szegélyéhez.”

„És karácsony utolsó hetében vettem egy tigrist. Egynyolcvan hosszú, majdnem fél méter magas. Ötven dollárt fizettem érte. Tisztességes áron adták, mert elmondtam nekik, mit akarok vele csinálni. De ez egy nagy, nagyon nagy példány, és eddig még senki sem lopta el. Az ok, amiért a 84-es mólóra jöttem, az volt, hogy amikor 1983 és 1990 között segélyen voltam, ötszáztíz dollárt kaptam havonta és közben száztizenötöt fizettem a Coney Islanden egy hotelszobáért. Így aztán napi öt dollárom maradt élelemre. Amikor orvosságot vettem és a szobát is fizettem, nem volt semmim. Találkoztam egy haverral, aki azt mondta: »Gyere le a 84-es mólóra Manhattanbe.« Én nápolyi vagyok. Tizennyolc évesen jöttem át, és szakácsként dolgoztam egy darabig. Sok helyütt dolgoztam, volt saját éttermem is – kicsi hely – egy darabig. Aztán ötvenöt éves koromtól kezdve nem kaptam munkát. Ki vesz fel engem? Házasember voltam, három gyerekkel – elküldtem √ket anyámhoz Olaszországba. Felhívom és mondom neki, hogy itt Amerikában az asszonyok elválhatnak. Olaszországban vannak az amerikai haditengerészetnél. Rosanna hadnagy, Rosa helikopter pilóta, Jeffrey… fogorvos lesz, idén szeptemberben érettségizik Nápolyban… A Bryant Park Library-ben vettem át a kitüntetésemet Koch és Dinkins polgármestert√l. Nem azért, mert olyan bátor vagyok, én is csak egy emberi lény vagyok. Szeretem az embereket. Megnevettetnek és én is megnevettetem √ket. Alkoholista vagyok.”

Angelo elmeséli, hogyan kerültek egyes játékok a kertjébe.

„Nyáron sokat úszom. A tizenegy év alatt, mióta itt élek, a mólón tizenegy életet mentettem meg és kett√t veszítettem el. Tavaly, amikor itt javították a mólót, az utca másik oldalán, a kórháztól… [valaki] beleesett a folyóba… muszáj volt elengednem. Megpróbált rám kapaszkodni, én meg rúgtam, érted, mert ha belém kapaszkodik, én meg nem tudok szabadulni t√le, akkor mindketten meghalunk. Egy kis Puerto Ricó-i lány, hétéves esett bele három hete. Február 29-e volt, beugrottam a vízbe és kimentettem. Hál’ Istennek beszélt angolul. Azt mondtam neki: »Szívem, csak karold át a nyakamat, és el ne engedd.« És amikor újra eljött, nevet is adott nekem: Papinak hív. Apát vagy nagyapát jelenthet spanyolul, azt hiszem. Az apja egy junkie, csak a drog után jár. Egyáltalán nem tör√dik vele, mikor kijönnek ide. Csak ordítoztak, én meg mondtam: »Most már mit aggódtok? Megmentettem a lányt.« Még csak meg sem álltak, hogy megköszönjék. De a kislány a múlt héten, a hétéves, átjött ide egyedül… és hozott nekem egy kis Barbie babát. Itt van a kertbe, látod?”

51

Diana Balmori–Margaret Morton

James b√vítette házát, hogy szállást adjon három másik embernek; ugyanabban az id√ben a kertbe egy póznára t∫zött fejet, és egy fegyvert tartó kezet helyezett. A b√vítés során a kertre néz√ székek elt∫ntek, eltávolításukkal a kert elveszítette barátságos hangulatát. Olyan hely képét öltötte magára, amely inkább szolgál az idegenek elriasztására és a sátorban él√k védelmére. A kertben történt változások egybeestek a telken lév√ hajlékok számának az eredeti hatról húszra történt növekedésével. Számos alkotóelemmel gyarapodott a kert, kicsiny játékos tárgyakat helyeztek nagy gondossággal az egyes téglákra. A gyerekek a közeli napközib√l nap mint nap áthaladtak a telken az East River Park felé vezet√ útjukon, és James mindig bátorította √ket, hogy vigyenek játékot a kertjéb√l.

Angelo többször is hangsúlyozta, hogy amerikai állampolgár. Két hónappal kés√bb a háttérben álló viharvert zászlót vadonatújra cserélték.

„Nagyon szép itt, csendes. Éjszaka tényleg gyönyör∫. Reggel lehet látni a helikoptereket, amikor a hírügynökségt√l kirepülnek. Látod, az ott WNEW. Egy nagy ablakot rakok be, hogy ki lehessen nézni, ezt itt én szereztem, jöv√ héten berakom. Majd meglátod, ha legközelebb jössz.”

JAMES KERTJE

„Fest√ vagyok és van egy kertem is, szép kis kert ott elöl, és rajzolunk meg festünk képeket. De ez le is foglal bennünket, mindenféle játékokat válogatunk ki és teszünk a kertbe, hogy jól nézzen ki. Rajzolunk Dél-Afrikáról képeket, mindenr√l, folyamatosan elfoglaljuk magunkat a rajzolással. És ez így jó, ahogy már mondtam, azt akarjuk, hogy a kert még jobban nézzen ki. Ha nem esik, mindennap dolgozunk rajta. De most nincs kövünk, amire rajzolhatnánk. Most épp a k√utánpótlás is gyenge, festékünk is kevés, nem tudunk most semmit se csinálni. Négyen dolgozunk a kertben, de legtöbbször csak én magam. Tisztán tartom. Ha nincs rendben, akkor rögtön panaszkodni kezdenek, de most többnyire mindenki azt mondja, nagyon tiszta a kerted, nem úgy néz ki, mint az udvar többi része itt. Mégsem tehetünk semmit, talán esik is. Változtatni akarunk itt körben. De ez id√be telik, ember! Az ott [az alak a festett kövön], látod, mintha sírna, igen, sírna és aztán így vittük fel a festéket. Kifényesítettük, így száradt meg. És az Fekete-Afrikából való, a másik alak, aki hatalmas sziklákat emel a feje fölé és a síró is Fekete-Afrikából való és a könnyek folynak lefelé, olyan, mintha igazi lenne az is [nevet]. Nem válogatok színeket. Ha nem néz ki jól, leszedem, aztán meg olyan gyönyör∫ lesz… akkor meg azt mondom, megtartom ilyennek, amilyen lett. Aztán megszárad, amikor megszárad, akkor meg lerakod ide és szép. Le kell csiszolni a követ, hogy sima legyen, lecsiszoljuk, akármilyen követ találunk. Ki tudok hozni valamit a sziklából és kell egy jófajta smirgli. Csak nem kapsz smirglit, nem… a megfelel√ fajtát… Lesmirglized, hagyod száradni egy darabig, aztán leöntöd vízzel. Lemosod a követ, aztán



J

ames kertje a városi önkormányzat tulajdonában lév√ foghíjtelken helyezkedik el a Kilencedik utca és a C és D sugárút között. 1988-ban épített már egy hajlékot ott, de átköltözött a Tompkins Square parkba, amikor valaki felgyújtotta a sátrat, és az porig égett. A park hajléktalanjainak 1991. június 3-i második el∫zése után James felépítette a második sátorházat a korábbi helyén, és ezzel egy id√ben új kertet hozott létre, amihez a telken található köveket és a szomszédos építkezésr√l szerzett téglákat használta fel. A közeli autófényez√ m∫hely szemeteséb√l festéket is szerzett.

52

Hajléktalanok kertjei

jön rá egy kis festék. Mit tegyünk rá?… Nézd meg jól, ahogy én teszem az id√m nagy részében, mint a kertet, ez a hobbim. Miénk a legjobb sátor és a legjobb kert, ezt bárki megmondhatja, bárki, még azok az emberek az iskolában is. Sátrunk, a legtisztább a telken, az egész telken, és erre büszkék vagyunk, érted. Büszkék vagyunk rá, és ezért van, hogy minden reggel kitakarítunk és felgereblyézzük az udvart. Bármikor erre jársz, ez mindig tiszta. Büszkék vagyunk. Minden nap, mikor idejövök – nem egy roncstelep, nem mocskos. Tiszta. Érted, hajléktalanok vagyunk, de nem szerencsétlenek. Mindenféle holmink van a kertben, és a kert nagyon jól néz ki, van például ez a n√i fej késsel, meg a fegyver, ami rászegez√dik. Oka van és azért is, mert sokan tudják, hogy az bajt jelent. Még a zsaru is tudja, mit jelent. Azt jelenti: t∫nés innen. Kint hagyjuk éjszakára, senki se nyúl hozzá. Van egy fekete kar is a háttérben. Ahogy mondtam, egy csomó minden van a kertben, sok m∫vészi dolog, sok rajz és ahogy már mondtam, gyönyör∫. [A festett követ nem lopták el.] Tudod miért? Mert nem tudták felemelni. A szikla nehéz. Ha fel tudták volna emelni, már ez is elt∫nt volna. Nézd, mint innen elvitték a kitüntetést [amit egy járókel√, egy id√sebb asszony, a kert egyik csodálója ajándékozott Jamesnek], de a fegyverhez nem nyúlnak. Nem bántják a n√fejet sem. Nem nyúlnak ahhoz sem. Nem tudnák sehová sem elvinni. Ha valahová kirakják, tudjuk, honnan van. Tudod, jöhetnek srácok is… elvisznek ilyen autókat, aztán ha körülnézünk, rájövünk, hogy hiányzik egy csomó dolog. Sok mindenünk hiányzik. Hiányzik a kitüntetés is. Hiányzik pár autó, meg állat. Délr√l jöttem, Dél-Karolinából, Charlestonból és az apám meg az anyám volt az, aki megtanított, hogyan csináljam [a kertet]. Te jó ég, ültettem régen paradicsomot, uborkát, görögdinnyét, mindet, gyönyör∫ virágokat, tököt. Csináltam minden ilyent. Olyan tizennyolc éves lehettem, amikor New Yorkba jöttem. 1968-ban jöttem. Üvegeket és sörösdobozokat szedek össze, érted, beváltom √ket, hogy kaját vegyek és én nem ártok senkinek. És azt sem akarom, hogy engem bántsanak. Ahogy már mondtam, hajléktalan vagyok, de nem szerencsétlen. Az emberek, akik erre járnak, sokuknak tetszik a kert. A legtöbbjüknek nem engedjük meg, hogy lefényképezze a kertet. Nem engedjük. Mint tegnap is, jött erre egy fazon. Bejött és fotózta a telket. Nem értette a dolgot. Hogy meg kellene kérdezned az embereket, ha ezt akarod csinálni. Tegnap

történt. Egy olyan nagy ágyúval, én meg mondtam neki, hogy állj, állj csak meg. Azt mondja, a járdán áll. Bánom is én. Ott állsz a járdán, de csak figyeld meg, ha valaki meglát, amint fotózod a telket, figyeld meg mi lesz. Egyszer szólnak, aztán ha nem figyelsz oda, elveszik a gépedet és megdobálnak. Nem tudhatod, hova juthatnak el a képeid. Érted, mire akarok kilyukadni? Vannak olyanok is, akik kocsin jönnek, sunyítanak, leskel√dnek utánunk. Ez nem jó így. Kérdezz! Csak ennyit kell tenned. Semmi gond nincs azzal, hogy »Elnézést, készíthetnék egy fényképet« vagy valami? És én azt mondom »Milyen udvarias, csak rajta.« Nem szeretem az olyanokat, akik spicliskednek. Mint vasárnap, akik kocsival jöttek, fotóztak, aztán bekanyarodtak a sarkon, akkor láttam meg √ket el√ször és mondtam, hogy ne csinálják, de visszajöttek másodszor is. Felkaptam egy követ, de nem találtam el √ket. És a kocsi pont ott volt, fényképeztek, és csak képzeld el azt, hogy a n√vérem vagy a bátyám meglátja azt a képet a TV-ben vagy az újságban. Ez nem jó. Benézhetsz hátra is, ha akarsz, csak gyere közelebb. Most ha benézel, semmit sem látsz hátul, ugye? Nem látsz. Ahogy már mondtam, ki kell hoznom bel√le… És amit majd csinálok, az lesz, hogy hozzáteszek a látványhoz. Nagy lesz a változás, mire legközelebb jössz. Más lesz, az egész hely más lesz, meglátod. És mikor meglátod, azt mondod majd, ó Jimmy, hogy csináltad? – akkor akarom, hogy lefényképezd majd. Akkor csinálj róla képed, ezt már most megmondom. Akkor fogom megengedni, hogy megcsináld.” 1991. október 15-én, hajnali ötkor t∫z ütött ki a B és C sugárút között a Nyolcadik utcán lév√ foghíjtelken. A telken körülbelül ötven ember tartózkodott. Számos hajlék megsemmisült a t∫zben, az ott lakók menekültek mindazzal, amit menteni tudtak. A többségük a Kilencedik utcai telekre ment, ahol James is lakott. A Nyolcadik utcai helyet a közegészségügyiek ledózerolták, még több lakót küldve át ezzel a Kilencedik utcai házhelyre. A rend√rség követte √ket és elkergetett mindenkit a Kilencedik utcai telekr√l is. A lakók magukkal vitték, amit tudtak, de a festett kövek, amelyeken James dolgozott, túl nehéznek bizonyultak a szállításra.

„Gyönyör∫ kertem volt. Olyan szép volt a kertem. Neked van választásod. Hajléktalannak lenni nem egy nagy vicc. Kezd hideg lenni, és meglátod, az majd milyen. De ahogy mondtam, volt egy gyönyör∫ sátram és volt egy gyönyör∫ kertem.”

53