Hadházy Ágnes Kalmár Ildikó Póti Viktória Bíró Adrienn Forrai Erzsébet KISTÉRSÉGI KITERJESZTÉS

Hadházy Ágnes – Kalmár Ildikó – Póti Viktória – Bíró Adrienn – Forrai Erzsébet

KISTÉRSÉGI KITERJESZTÉS

Hadházy Ágnes – Kalmár Ildikó – Póti Viktória – Bíró Adrienn – Forrai Erzsébet

K LY

Ö ZHASZNÚ

EG YESÜLET

G YER EKESÉ


»GYERE«

Budapest, 2012

5

Tartalom

BEVEZETÉS. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 1. Előzmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 2. A Szécsényi Gyerekesély Program, alkalmazási kísérlet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 3. A TÁMOP 5.2.1 célkitűzései. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 4. A TÁMOP 5.2.1 főbb történései. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 5. A TÁMOP 5.2.3 program struktúrája. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 5.1. Gyerekesély Stratégia és Bizottság. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 5.2. Szükségletfelmérés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 5.3. Szakmaközi hálózatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 5.4. Szolgáltatás hozzáférésének biztosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 5.5. Részvétel képzéseken. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 5.6. Előírt szolgáltatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 5.7. Közösségi ház kialakítása, működtetése, programjának biztosítása . . . . . . . . 18 5.8. Választható elemek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 6. A kistérségek kiválasztása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 7. Komplex kistérségi gyerekesély program készítésének támogatása. . . . . . . . . . . . . 22 7.1 A főbb tevékenységek és a létrejött struktúra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 7.2. A program elfogadtatása; közösségi bevonás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 7.2.1.A kistérségi bevonás szükségessége. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 7.2.2. A Többcélú Kistérségi Társulás (TKT). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 7.2.3. A kistérségi bevonás célcsoportjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 7.2.4. A támogató és gátló célcsoporti nézetek jellemzői. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 7.2.5. A kistérségi bevonás konkrét folyamata, módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 7.2.6. Az MTA GYEP munkatársai és a helyi szereplők kapcsolata . . . . . . . . . . . 33 7.2.7. A kistérségi bevonás belső és külső humánerőforrásának jellemzői. . . 34 7.2.8. A kistérségi bevonás nehézségei: külső hatások, belső konfliktusok . . 34 7.2.9. A kistérségi bevonás eredménye, hatása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 7.3. A képzések. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 7.4. A kistérségi tükrök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 7.5 A monitoring rendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 8. Lezárás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

BEVEZETÉS

A gyerekesély programok kistérségi kiterjesztése összetett folyamat, melynek során a „Legyen jobb a gyermekeknek” Nemzeti Stratégia (NS) követelményeit a leghátrányosabb helyzetű kistérségek mint lokális szereplők valósítják meg. Ehhez kapcsolódik egy támogatási rendszer a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében és egy minta is, a Szécsényi Gyerekesély Program (SzGyEP). Ez utóbbit a Magyar Tudományos Akadémia által befogadott, 2005-ben megalakult Gyerekszegénység Elleni Programiroda (GYEP) dolgozta ki, alakította, követte szakértői és kutatói közreműködésével. A TÁMOP pályázati rendszerbe helyezett kistérségi kiterjesztés során a Szécsényi Gyerekesély Program tapasztalatai szolgáltatták azokat a módszereket, amelyek megvalósításával a kistérségek képessé válhatnak a Nemzeti Stratégiához kapcsolódó hosszútávú helyi koncepció, célorientált struktúra és feladatsor kialakítására, szemléletváltásra. Ezen időszak végeztével mérhető módon csökken az adott kistérségben a mélyszegénységben élő családok, gyerekek száma a beavatkozási területeken végrehajtott fejlesztések eredményeképpen. Tehát olyan, akár több évtizeden át tartó, koherens társadalomfejlesztési koncepció mentén működtetett döntés-sorozat és tervezés létrejöttét támogató program kerül megvalósításra, amely az adott területi egység minden gyerekekre, családokra hatással bíró intézményének, döntéshozó testületének cselekvését egybehangolja, koordinálja, a cél megvalósításának irányában tartja. A megvalósítást 2006 nyara (a szécsényi alkalmazási kísérlet indulása) és 2011 nyara között a GYEP koordinálta szakmailag és a TÁMOP pályázati rendszerében finanszírozta. Egy összetett konstrukció jött létre, melynek keretében a Szécsényi Gyerekesély Program beavatkozási területein kidolgozott és elindított intézmények (pl. Gyerekbizottság, szakmaközi bizottság), szolgáltatások (pl. nyári napközi) és más folyamatos vagy időszakos programok, szemléletformáló módszerek mintaként szolgáltak egy kistérségi gyerekesély programhoz. A program megvalósítására a leghátrányosabb helyzetű kistérségek vállalkozhattak, és ehhez forrásként a TÁMOP 5.2.3 pályázat kiírásáról döntött az Irányító Hatóság. A kistérségek előzetes felkészítésére a pályázat elkészítésében és a megvalósítás folyamatában szakmailag a GYEP állt mellettük a

8


TÁMOP 5.2.1 pályázati forrás segítségével. Az említett TÁMOP 5.2.1 kiemelt projekt keretében - a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet (SZMI, majd később NCSSZI) mint főpályázó, partnerségben az MTA Gyerekszegénység Elleni Programirodájával -, első körben (2008. évi pályázat-hirdetés) 5, a második körben (2010. évi pályázathirdetés) 6 kistérség felkészítésére vállalkozott, hogy azok minél sikeresebben felelhessenek meg a számukra célzottan kiírt pályázati forrás feltételeinek. Ezt követően a felkészített kistérségek – az első körben – sikeresen nyerték el a 3 évre szóló, kistérségenkénti 400-600 milliós támogatást, és indulhattak el a saját gyerekesély programjuk kidolgozásának és megvalósításának útján. Az SZMI, főpályázóként, ebben a partnerségben a Biztos kezdet gyerekház elterjesztésének módszertani megalapozására és követésére vállalkozott, amely részben és a területi egybeesés esetén is érinthette a gyerekesély-programokat megvalósító kistérségeket. A GYEP irányításával és a TÁMOP forrásával 2008-ban indult meg az első körös kistérségek felkészítése. A GYEP munkatársai ennek a folyamatnak 2011 nyaráig, a TÁMOP 5.2.1 pályázati támogatás második köre lezárulásáig lehettek résztvevői.

1. ELŐZMÉNYEK

zz2006

márciusában kormányzati felkérésre készítette el a Magyar Tudományos Akadémia Gyerekszegénység Elleni Programiroda (MTA GYEP) Ferge Zsuzsa akadémikus vezetésével a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Programot. A 25 éves időszakot (2007 – 2032) felölelő program fő célja, hogy csökkentse a gyermekek és a gyermekes családok szegénységi arányát és a gyermekek ebből adódó hátrányait, lemaradását (továbbtanulás, munkavállalás esélye, szegregált oktatás, devianciák stb.) s javítsa a gyermekeknek „szolgáltató” intézmények hatékonyságát. zz2006 nyarán a Szécsényi kistérségben elindult az alkalmazási kísérlet az MTA GYEP vezetésével. zz2006 ősze és 2007 májusa között működött a később zátonyra futott Gyerekesély zászlóshajó munkabizottság az Nemzeti Fejlesztési Terv-2. tervezés (később Új Magyarország Fejlesztési Terv) keretében. zz2007 májusában, a Program alapján kidolgozott „Legyen jobb a gyermekeknek” Nemzeti Stratégiát az Országgyűlés - a parlamenti pártok egyhangú egyetértése mellett - fogadta el. zz2007 novemberében a GYEP még véleményezte a 2007-2013. közötti időszakra szóló kormányzati Akciótervet (AT) zzA Gyerekesély Zászlóshajó célkitűzései a TÁMOP által támogatandó fejlesztési területek közé kerültek 2007-ben. zz2007-2008 fordulóján a GYEP részt vett a TÁMOP 5.2.3. kiemelt projekt Projekt Előkészítő Munkacsoportjában (PEMCS a kistérségi kiterjesztésről). Közben pályázatot adott be a TÁMOP 5.2.1. megvalósítására (kistérségek szakmai támogatása). A Nemzeti Stratégia (NS) és egyben a GYEP átfogó céljai a következők: zzJelentősen, a jelenleginek töredékére csökkenjen a gyermekek és családjuk szegénységi aránya, és ezzel egyidejűleg közeledjenek egymáshoz a gyermekek továbbtanulási esélyei, életkilátásai. zzSzűnjenek meg a gyermeki kirekesztés, szegregálás és mélyszegénység szélsőséges formái, csökkenjen az életesélyeket romboló devianciák előfordulása. zzAlapvetően alakuljon át azon intézmények és szolgáltatások működésmódja és szemlélete, amelyek ma hozzájárulnak a szegénység és kirekesztés újratermelődéséhez. Ezeknek az intézményeknek és szolgáltatásoknak a mainál sokkal többet kell tenniük a gyermekek képességeinek kibontásáért, azért, hogy felnőttként értelmes tevékenységek révén, teljes jogú polgárként kapcsolódjanak be a társadalom életébe. Forrás: „Legyen jobb a gyerekeknek!” Nemzeti Stratégia, 2007–2032

10


„2007 volt a Nemzeti Stratégia induló éve. Ebben az évben a gyerekes családok helyzete romlott. A romlás oka az előre is látható rossz gazdasági helyzet és forráshiány, amely nem párosult a sebezhető csoportok – így a gyermekesek -– különös, illetve elégséges védelmével. A gyerekes családok szükségleteire válaszoló Stratégia komplex megvalósítását költségvetési források hiányában a kormány mellőzte, egyes elemeinek végrehajtását a szintén 2007-ben induló ÚMFT körébe utalta. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv szinte minden operatív programja tartalmaz olyan elemeket, amelyek hatással vannak a gyermekes családok, a gyermekek helyzetére. Alapvető probléma azonban, hogy a társadalmi problémák komplex közelítését célzó, az uniós forrásokat nem az ágazati logika mentén felhasználó „Gyermekesély” zászlóshajó-kísérlet meghiúsult. Így az akciótervekben (AT) megjelenő intézkedések csak részben jelentenek összehangolt, komplex fejlesztéseket. A Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) keretében jelenleg egy olyan konstrukció megvalósítása van folyamatban, amely egyértelműen a gyermekszegénység elleni Nemzeti stratégiához kapcsolódik. A TÁMOP 5.2.1-es kiemelt program a Stratégia két elemének - korai fejlesztés és képességgondozás, valamint kistérségi komplex gyerekszegénység programok – országos kiterjesztését készíti elő.” Forrás: www.gyerekesely.hu1

Kun Zsuzsa: „Legyen jobb a gyerekeknek!”. Komplex kistérségi programok a gyerekszegénység ellen (2012) http://www.gyerekesely.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=394:kistersegikiterjesztes-tamop-521, hozzáférés 2012. október 8

1

2. A SZÉCSÉNYI GYEREKESÉLY PROGRAM, ALKALMAZÁSI KÍSÉRLET

A Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program, az un. Rövid Program a vertikális és horizontális prioritások mentén felállít egy célrendszert és meghatározza a legfontosabb teendőket. Ezek a teendők a következő beavatkozási területek köré csoportosulnak, amelyek egyben a SZGYEP gerincét adják: zza szülők foglalkoztatásának javítása zza lakhatási körülmények javítása zzkorai képességfejlődés biztosítása zzközoktatás fejlesztése, a szegregáció csökkentése zzszemélyes szociális szolgáltatások és ellátások javítása zzaz egészségesebb gyerekkor biztosítása zzifjúságfejlesztés zzinformációs társadalom fejlesztése A SZGYEP 2006 nyarán szükséglet- és helyzetfelméréssel indult. A beavatkozási területeken meghatározott konkrét feladatok, a kialakított szolgáltatások, a szükséges szemléletváltozásokat elérni hivatott teendők, programok szakterületi szakértők segítségével alakultak ki. A program társadalmasításának érdekében az egyes területek érintett helyi szakembereinek, döntéshozóinak bevonásával „ágazati” gyerekbizottságok, illetve ezeket összefogó kistérségi szintű Gyerekbizottság alakult meg. A közoktatási, egészségügyi és szociális intézményi szakemberek és önkormányzatok együttműködését elősegítendő un. települési szakmaközi bizottságok alakultak. A korai képességkibontakoztatásra a Biztos kezdet filozófiáján alapuló gyerekház hálózat kezdett működni. A közoktatási területen évközbeni tanodai és szünidei napközi szolgáltatások indultak, a pedagógusok számára módszertani támogatás volt szükséges. A szülők foglalkoztatásának javítására szociális szövetkezet alakult és minden településen informatikai fejlesztések és szolgáltatások indultak. A legrosszabb körülmények között, szegregáltan élő családok egy csoportja számára komplex lakhatást javító program indulhatott. Az egészségesebb gyerekkor biztosítása területen 5 települést és 600 gyereket érintő általános szűrésre került sor. Ez a felsorolás rendkívül elnagyolt, csupán jelzése annak a szerteágazó és sokrétű munkának, amit a SZGYEP 2006-2011 között elért, megpróbált, kikísérletezett. Munkatársai és szakértői folyamatosan fogadták és tájékoztatták a kistérségek szakembereit, döntéshozóit, a GYEP munkatársai pedig időnkénti értékelést végeztek annak érdekében, hogy az elért eredmények, megélt kudarcok, hasznosítható módszerek a kistérségi kiterjesztés folyamatába kerülhessenek.

3. A TÁMOP 5.2.1 CÉLKITŰZÉSEI

TÁMOP 5.2.1: „Gyerekesély program országos kiterjesztésének szakmai-módszertani megalapozása és a program kísérése” A Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet és a vele konzorciumban együttműködő MTA Gyerekszegénység Elleni Programiroda valósítja meg 2008 és 2010 között a „Gyerekesély program országos kiterjesztésének szakmai-módszertani megalapozása és a program kísérése” című kiemelt projektet. A program összefoglaló céljai: zza leghátrányosabb helyzetű kistérségekben a gyerekek és családjuk helyzetét javító komplex helyi programok kidolgozásának és megvalósításának elősegítése, zza Biztos kezdet programok szakmai – módszertani megalapozása és országos elterjesztése. A projekt céljai szorosan kapcsolódnak az országgyűlési határozatban elfogadott „Legyen Jobb a Gyerekeknek!” Nemzeti Stratégia kiemelt fejlesztési irányaihoz, melyek indokoltságát a gyermekek és családjuk nélkülözésének csökkentése, a szegénységi ciklus megszakítása és a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés feltételeinek megteremtése jelentik. Közvetlenül a projekt a Stratégia alábbi fejlesztési irányaihoz kapcsolódik: zza képességek kibontakoztatását, a sikeres iskolai pályafutást segítő intézmények és szolgáltatások fejlesztése, a szegregáció megszüntetése zza gyermekes családokat célzó személyes szolgáltatások és szakellátások fejlesztése zzegészségesebb gyermekkor biztosítása Forrás: www.gyerekesely.hu

4. A TÁMOP 5.2.1 FŐBB TÖRTÉNÉSEI

A „Gyerekesély program országos kiterjesztésének szakmai-módszertani megalapozása és a program kísérése” elnevezésű TÁMOP kiemelt projekt tehát a Biztos Kezdet gyerekházak alapításának országos elterjesztését, módszertani követését, támogatását, valamint a kistérségi szintű gyerekesély programok megvalósításának támogatását tűzte ki célul. Az MTA GYEP lett a komplex gyerekprogramokat pályázati formában megvalósító kistérségeket támogató folyamat egyik kedvezményezettje. A pályázat keretében egy módszertani és képzési központ került felállításra, valamint egy majdnem 50 fős szakértői–munkatársi kör dolgozott a megvalósításért, a kistérségek eredményes felkészítéséért. A pályázat megvalósításának folyamata az alábbi fontosabb lépésekből állt: 2006 - 2007 2008. február 2008. június 12.

A TÁMOP 5.2.1 pályázati konstrukció előkészítése. A TÁMOP 5.2.1/07/01 számú pályázat beadása az SZMI és az MTA GYEP partnerségében. A TÁMOP 5.2.1/07/01 számú projekt megvalósításának megkezdése. A projekt team felállítása, ennek keretében módszertani központ alakult és 4 regionális 2008. július koordinátor került alkalmazásra. A projektben tervezett módszertani útmutatók és képzési csomagok kidolgozása, 2008. július – 2009. amelyeket zömében a SZGYEP-ben közreműködő szakértők készítettek el, közvetlenül március feldolgozva, átadhatóvá téve a szécsényi tapasztalatokat a kistérségekben a program megvalósulásáért dolgozó szakértők számára. Az első négy kistérség (Baktalórántházai, Hevesi, Bátonyterenyei, Sásdi) megkeresése, 2008. augusztus felkérése a projektben való részvételre. Az információgyűjtés elindítása a kistérségekben.. Látogatás a szécsényi kistérségben az első regionális koordinátori találkozó keretében. 2008. szeptember A szécsényi alkalmazási kísérlet megismerése. 2008. november Az 5. regionális koordinátor alkalmazása, a Kisteleki kistérség bevonása a programba. 2009. januárA TÁMOP 5.2.3/09/01 pályázati konstrukció előkészítése, vagyis a gyerekesély március programokat megvalósítani szándékozó kistérségek számára készülő pályázat IH döntése. A kistérségek felkészítésében részt vevő regionális szakértők kiválasztása, a regionális 2009. január - április teamek kialakítása. Szakmai műhely jellegű belső képzések a regionális koordinátorok és szakértők 2009. július felkészítése érdekében. A TÁMOP 5.2.1/09/01 jelű pályázati kiírás megjelenése. A pályázat lehetővé tette, hogy forrásokat vonjunk be a képzési program (képzési programok akkreditációja, 2009. július 27. képzők képzése, kistérségi szakemberek képzése) lebonyolítására, valamint a regionális koordinátori-szakértői hálózat kibővítésére. A TÁMOP 5.2.3/09/01 pályázati felhívás megjelenése. A pályázat tette lehetővé a 2009. augusztus 31. TÁMOP 5.2.1 projekt keretében felkészített kistérségeknek, hogy a megkezdjék a helyi gyerekprojektek megvalósítását.

14 2009. augusztus – 2009. november 2009. október 2009. november 1. – 2009. december 9. 2010. január

2010. január-február

2010. január-február

2010. február június 2010. március június 2010. április 2010. június – 2011. május 2010. szeptember november 2010. október november

2011. január - június 2011. március 2011. április - június 2011. július 31.


A kistérségi pályázatok mellékleteként szereplő helyzetelemzések (kistérségi tükrök) elkészítése. Szakmai konferencia a közoktatási jó gyakorlatokról Bátonyterenyén. A TÁMOP 5.2.3/09/01 kistérségek pályázatainak beadása. Gyerekesély program megvalósítására pályázó kistérségek I. országos találkozója Budapesten. A regionális koordinátori és szakértői team kibővítése, átalakítása, a munkaszervezet fejlesztése. Ebben az időszakban a koordinátori szakértői stáb részben kicserélődött, a megnövekedett munkateher indokolttá tette a főállású szakértői státuszok bevezetését az észak-magyarországi régióban. A projektbe bevonni szándékozott második hat kistérség (Csengeri, Jánoshalmi, Mezőcsáti, Ózdi, Szigetvári) megkeresése, felkérése (később csatlakozott ide a Sarkadi kistérség is). A kistérségi szakemberek képzéseiben később oktatóként résztvevő munkatársak képzési sorozata. A találkozók nem csak a képzési tevékenység előkészítését segítették, hanem jelentősen hozzájárultak a munkatársak további felkészítéséhez, egymás megismeréséhez, munkájuk összehangolásához. Szociológiai adatgyűjtés a 2010-ben bevont 6 kistérségben a TÁMOP 5.2.3 pályázatot megalapozó helyzetelemzések elkészítése érdekében. A 2010-ben bevont 6 kistérség felkészítését célzó tréning lebonyolítása. Az adatgyűjtés feldolgozása, a bevont kistérségekre vonatkozó helyzetelemzések elkészítése. A TÁMOP 5.2.3/09/01 projektek megvalósításának elindítása a Bátonyterenyei, Hevesi és Kisteleki kistérségben. Szakmai műhelyek szervezése a helyi gyerekesély-programot megvalósító vagy tervező kistérségekben. A szakmai műhelyek megvalósítására a projektek elindításának csúszása (a beadástól számított 1 év, az elbírálástól számított félév) miatt került sor. A műhelyek a kötelező képzések tematikájában nem szereplő, a pályázatokban megjelenő projektelemek témáit dolgozták fel. Az ún. kötelező képzések egy részének megvalósítása a Bátonyterenyei, a Hevesi, a Kisteleki és a Sásdi kistérségben (ezeket a képzéseket a GYEP munkatársai tartották a kistérségek szakembereinek). Kistérségek II. országos találkozója és a TÁMOP 5.2.1/07/01 projekt eredményeit összefoglaló konferencia Budapesten . A TÁMOP 5.2.3/09/01 projektek megvalósításának elindítása a Baktalórántházai és Sásdi kistérségben. A TÁMOP 5.2.1/07/01 projekt lezárása.

Az eredetileg 2010. december 31-ig tartó TÁMOP 5.2.1 projekt – a kistérségi projektek késedelmes indulása és a további kistérségek bevonása miatt – hosszabbításra került, és így 2011. július 31-ig tartott. A projekt keretében a már említett beavatkozási területeket érintően módszertani és az ezekhez a területekhez kapcsolódó komplett képzési dokumentum került kidolgozásra. Kistérségi tükör elnevezéssel

4. A TÁMOP 5.2.1 főbb történései

15

mind az első 5, majd az ezeket követő 6 kistérségről elkészült a részletes, adataikat összegyűjtő, elemző, így a szükségleteiket bemutató dokumentum. A projekt támogatta a Szociopoly elnevezésű társasjáték elterjesztését is. Módszertanok készültek többek között: zzÁltalános bevezetés a gyerekszegénység csökkentését célzó, a „Legyen jobb a gyermekeknek” Nemzeti Stratégiát megvalósító kistérségi gyerekprogramok módszertani útmutatóihoz zzKistérségi tervkészítési és végrehajtási útmutató zzKistérségi helyzetelemzés zzSzolgáltatások indításának, működtetésének, finanszírozásának, fenntarthatóságának megalapozása zzKözoktatási útmutató zzHelyi szükségletek felmérése, és az ehhez kapcsolódó mutatószámok kidolgozása *** A településeken élő gyermekek, gyermekes családok szükségleteihez kapcsolódó mutatók meghatározása zzSzolgáltatások együttműködése zzA szociális gazdaság mint a kistérségi komplex programok egyik fejlesztési területe zzA komplex gyerekesél-programok IT (Információs társadalom, információ, informatika, info-kommunikáció, digitális írástudás, elektronikus szolgáltatások) területe zzFoglalkoztatás – helyi gazdaságfejlesztés zzSzociális szolgáltatások zzAz egészségesebb gyerekkor biztosítása – gyerekegészségügyi, gyerek egészség fejlesztési módszertan zzGyerekek – napközben módszertani útmutató a 0-14 éves gyerekek számára nyújtott napközbeni szolgáltatások kistérségi, illetve kistelepülési fejlesztéséhez, témakörökben. A regionális koordinátorok vezetésével ún. regionális teamek alakultak, melyekben a kistérségek felkészítéséhez szükséges szakemberek vettek részt. A regionális csapatok tagjai főleg a szociális, a közoktatási, a kisgyerekkori valamint a közösségfejlesztési területeken jártas szakemberek voltak. Fő feladatuk a kistérségi gyerekesély programok fő beavatkozási területeinek helyi intézményeivel, szakembereivel együttműködve a Nemzeti Stratégia szemléletének és követelményeinek megfelelő programok, cselekvési irányok előkészítése volt, amelyek összessége adta a kistérségek pályázatainak tartalmát.

5. A TÁMOP 5.2.3 PROGRAM STRUKTÚRÁJA

A TÁMOP-5.2.3/a pályázati előírásait követve a pályázó kistérségek egy hosszú távú, kistérségi szintű, komplex gyerekszegénységet csökkentő program megvalósítására válhattak képessé. Az alapot a Nemzeti Stratégia, a megvalósítandó mintát a Szécsényi Gyerekesély Program már elért eredményei, kialakított szolgáltatásai, intézményei és tapasztalatai adták, amely az MTA GYEP munkatársai által felhalmozott tudásbázis átadásának egy módszertanokban, képzési programokban feldolgozott rendszeréből állt. A TÁMOP „Integrált helyi programok a gyermekszegénység csökkentésére” című konstrukcióhoz készült tervezési felhívás szerint: „A konstrukció alapvető célja a szegénység, különösen a gyermekszegénység csökkentése, és a szegénység újratermelődésének, átörökítésének megelőzése a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiához kapcsolódó, helyi szükségletekre épülő gyermek- és ifjúsági politika kialakításával és megvalósításával a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben. Az intézkedés egy-egy kistérségben a gyermekek és a gyermekes családok esélyeit növeli. A konstrukció az ágazatközi és összehangolt fejlesztések megvalósítását célozza. Fontos, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelemben a területi egységek (hátrányos helyzetű kistérségek) komplex gyermek- és ifjúsági politikát valósítsanak meg, célzottan tervezzék az elérhető támogatások felhasználását, valamint alakítsák ki a fenntarthatóságot biztosító helyi megoldásokat. Cél a TÁMOP-5.2.1. Gyerekesély program országos kiterjesztésének szakmaimódszertani megalapozása és a program kísérése című kiemelt projekt fejlesztéseivel kidolgozott, pontosított, továbbgondolt, modellezett programelemek, innovatív, komplex beavatkozások terjesztése a gyermekek esélyeinek növelése érdekében. A 311/2007. (XI. 17.) Korm. rendeletben meghatározott 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség jövőbeni gazdasági és jóléti fejlődését megalapozó humán-tőke beruházás a mai gyermekekbe: olyan intézményi, szervezeti és társadalmi működésbeli változások elindítása, amelyek révén zzmegkezdődik a helyi szükségleteken alapuló térségi fejlesztések megalapozása a gyermekek, fiatalok és családjuk helyzetének javítása érdekében; zzmegerősödik a családok és a térségi szereplők részvétele a gyermekszegénység megelőzését és leküzdését szolgáló stratégiai programok megalkotásában és megvalósításában; zzkistérségi szinten javul a gyermekeket és családjukat segítő szolgáltatások minősége, eredményessége és elérhetősége; zza gyermekintézményekben, oktatási intézményekben javulnak a hátrányos helyzetű, szegénységben élő gyermekek részvételi, tanulási és továbbtanulási, ezen keresztül a szegénységből való kikerülésük esélyei egyaránt; zza gyermekek esélyeinek javítása érdekében fejlődnek a közintézmények és a szülők közötti együttműködések, megerősödnek azok rendszeres, szokás-

17

5. A TÁMOP 5.2.3 program struktúrája

szerű és intézményes formái, a szülők és a kistérség teljes lakossága körében általánosabbá válik a tanulási ambíciókat erősítő támogatás; hatékonyabbá válnak a kistérségben működő, a gyerekeket segítő szolgálatok, intézmények közötti munkamegosztás mechanizmusai, az intézmények és szakmai erőforrások kapacitás-kihasználásai, a különféle ágazatokhoz, intézményekhez tartozó szakemberek egymást segítő együttműködési formái.” zzA Nemzeti Stratégia érvényesítését, eredményességét – a pályázati kiírás által körvonalazottan – a következő kötelezően és választhatóan létrehozandó elemek fogják biztosítani:

5.1. Gyerekesély Stratégia és Bizottság Kistérségi szintű gyerekesély-stratégia kidolgozása, ehhez kapcsolódó cselekvési program és forrástérkép elkészítése. A felkészülési időszak és a stratégia megvalósításának hosszabb távja alatt egy olyan, az érdekelt társadalmi csoportok, intézmények és döntéshozó fórumok képviselete alapján működő űn. Gyerekesély Bizottság irányítja a program megvalósítását, amelynek felállítására a kistérség kötelezettséget vállal és jogosítványok adásával biztosítja annak eredményes működését. A végrehajtást a kistérségek Gyerekesély Irodái szervezik.

5.2. Szükségletfelmérés A kistérségben élő gyermekek, fiatalok és családjuk helyzetének, igényeinek és szükségleteinek felmérésére 2 alkalommal vállal kötelezettséget a kistérség a megvalósítás 3 éve alatt.

5.3. Szakmaközi hálózatok A családokkal és gyerekekkel foglalkozó szakmák intézményeinek együttműködésére kötelezően kialakítandó szakmaközi hálózatok felállítása és működtetése lett előírva a pályázatban.

5.4. Szolgáltatás hozzáférésének biztosítása Olyan programelemek tervezésének előírása, amelyek a gyerekes családok számára az intézmények által nyújtott szolgáltatások igénybevételét megkönnyítik.

5.5. Részvétel képzéseken Kötelező eleme a pályázatnak a kistérség számára a képzések tartása, illetve az azokon való részvétel. A képzések a NS beavatkozási területei szerint szerveződve egy-

18


ben folyamatos tudásátadást, szemléletformálást jelentettek, ezekbe épültek be az időközben a SZGYEP-ben született tapasztalatok.

5.6. Előírt szolgáltatások A kistérség óvoda vagy iskola nélküli településén élő gyerekek számára szóló, a felzárkózást szolgáló (napközi, vagy tanulószoba, vagy korrepetálás jellegű) és szabadidős szolgáltatások, valamint nyári napközbeni ellátás megszervezése és működtetése.

5.7. Közösségi ház kialakítása, működtetése, programjának biztosítása A kistérség valamely, lehetőleg a legnagyobb ill. legrosszabb helyzetű szegregátumának családjai számára biztosíthatja a komplex szolgáltatásokat, a legsürgetőbb speciális helyi szükségletek kiszolgálását.

5.8. Választható elemek A fenti kötelező elemek mellett számos választható elem van, amelyek szintén a gyerekszegénység csökkentése programjának támogatására szolgálnak és a helyi speciális szükségletek kielégítését teszik lehetővé. a/ a kistérség gyerekesély stratégiáját támogató rendezvények szervezése b/ gyermek- és/vagy diákönkormányzatok létrehozása és működési feltételeik biztosítása c/ a helyi közösség különböző csoportjai és vezetői közötti, a gyermekes családok és intézmények/szolgáltatások közötti együttműködés, párbeszéd elősegítését célzó programok szervezése d/ az előítéletek leküzdését, a harmonikus együttélést szolgáló tevékenységek indítása e/ kistérségi Gyerekesély honlap létrehozása és működtetése f/ a hátrányos helyzetű gyermekekre és családjukra irányuló civil kezdeményezések elősegítése, támogatása g/ helyi szakemberek felkészítése, képzése, továbbképzése h/ szaktudás és szakértelem programba vonása i/ tapasztalatcserék szervezése j/ a szakmai fejlődést szolgáló, a hálózatos működést támogató, illetve a kiégést megelőző szolgáltatások k/ szociális, gyermekjóléti szolgáltatások és ellátások kistérségi szintű összehangolása l/ egészségügyi és pedagógiai ellátásokhoz való hozzáférés javítása m/ a leghátrányosabb helyzetű gyermekek szűrővizsgálatainak megszervezése és a – vizsgálat eredményének – megfelelő ellátásba, szolgáltatásba jutásának elősegítése

5. A TÁMOP 5.2.3 program struktúrája

19

n/ prevenciós tevékenységek o/ bölcsődei, óvodai, iskolai szociális munka biztosítása p/ szülők felkészítése a szülői szerepre q/ gyerekek ideiglenes elhelyezése r/ hiányzó, vagy a szükségletekhez képest elégtelen mértékben rendelkezésre álló szolgáltatások biztosítása s/ 7-14 napos tábor jellegű programok megszervezése t/ nyári napközi, illetve szabadidős programok megszervezése u/ gyermekek étkeztetése x/ forrásfejlesztés y/ játszóterek, sportudvarok kialakítása és működtetése gyermekek és fiatalok számára v/ fiatalok számára közösségi terek kialakítása, működtetése z/ közösségi IT pontok kialakítása, működtetése

6. A KISTÉRSÉGEK KIVÁLASZTÁSA

A 47/2007. (V. 31.) OGY határozat végrehajtásával kapcsolatos kormányzati feladatokról (200722010.) szóló kormányhatározat 46. §. rendelkezik arról, hogy „2010-ig 10 modell-értékű, komplex, kistérségi szintű kiemelt programot kell elindítani a Stratégiában megfogalmazott célok összehangolt érvényesítésére. A kistérségi programok módszertani megalapozásába be kell vonni az MTA Gyermekszegénység Elleni Programját.”

Az MTA GYEP 2008-ban kezdte meg a program színteréül szolgáló kistérségek kiválasztási kritériumainak felállítását és az érintett kistérségekkel való kapcsolatfelvételt. A kiválasztási szempontok között szerepelt a leghátrányosabb helyzetű kistérségi besoroláson túl, hogy a kistérség elhatározással bírjon a program megvalósítására, ami még, a program részleteinek későbbi megismerése folytán egyelőre nem feltétlenül jelentett elköteleződést is. Ezeken túl a rendelkezésre álló erőforrásoknak is arányban kellett állniuk a települések és az ott élő lakosok számával, illetve a problémák kiterjedtségével és mélységével, annak érdekében, hogy a program eredményességének reális esélye legyen. A 2009-ben az NFÜ leghátrányosabb helyzetű kistérségekkel foglalkozó un. LHH Programirodájának döntése alapján a kistérségi gyerekesély programot megvalósító felkészülés útjára lépett 5 kistérséget 2010-ben további – az eredeti tervek szerint még 5, később azonban Sarkad erőteljes jelentkezése miatt – 6 kistérség követte. A kiválasztási kritériumok – túl az LHH családba tartozáson – alapvetően gyakorlati szempontokat jelentettek. A kistérség lakosságának aránya közelítsen a Szécsényi kistérségéhez, amelyről már akkor gyakorlati tapasztalatok álltak rendelkezésre (20-40 000 fő). A településszám is fontos, hiszen a túl sok település elaprózhatja a rendelkezésre álló pályázati erőforrásokat. Az LHH kistérségek közötti döntésben azonban legfontosabb szemponttá a kistérségi vezetés program melletti elköteleződése vált. Ezek a térségek erősen forráshiányosak, minden olyan forrás, amely számukra delegált, látszólag megkönnyítheti a helyzetüket, különösen az önrészt nem igénylők. A helyi érdekviszonyok és a szükségletek el tudják téríteni egy-egy pályázati forrás felhasználását, annak eredeti céljától. Ezzel szembesültek a regionális teamek is, amikor azt tapasztalták, hogy a kistérségi vezetés elköteleződése nem jelentette a megvalósítandó program széleskörű, részletekbe menő ismeretét. A lakossági- és településarányokat képtelenség volt tartani, pl. a Kisteleki kistérség 4 települése szemben a Szigetvári kistérség 47 településével más-más adaptálását jelentette az addigi ismereteknek.

21

6. A kistérségek kiválasztása

Leghátrányosabb helyzetű kistérségek elhelyezkedése

Forrás: MTA RKK

Komplex kistérségi gyerekszegénység elleni programot kidolgozó kistérségek (a négy leghátrányosabb régión belül)

Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Dél-Dunántúl

2009

2010

Bátonyterenyei

Ózdi

Hevesi

Mezőcsáti

Baktalórántházai

Csengeri

Kisteleki Sásdi

Jánoshalmi Sarkadi Szigetvári

7. KOMPLEX KISTÉRSÉGI GYEREKESÉLY PROGRAM KÉSZÍTÉSÉNEK TÁMOGATÁSA

7.1 A főbb tevékenységek és a létrejött struktúra Az MTA Gyerekszegénység Elleni Programiroda a TÁMOP 5.2.1: „Gyerekesély program országos kiterjesztésének szakmai-módszertani megalapozása és a program kísérése” keretében az alábbi fő tevékenységeket látta el: zzmódszertani központ felállítása, amely egyben a projekt szakmai vezetését is biztosította zzregionális koordinátorok és regionális szakértők alkalmazásával a kistérségek eredményes pályázásának támogatása, majd a kistérségi gyerekesély programok kidolgozásának segítésére regionális csapatok létrehozása zza sikeres pályázat kellékéül szolgáló, a kistérség demográfiai és szakmai adatait feldolgozó és ezzel a megvalósítandó programot megalapozó un. kistérségi tükrök készítése zza minél alaposabb felkészülés érdekében a GYEP ún. országos szakértői, akik egyben a Szécsényi Gyerekesély Program szakértői is voltak, a beavatkozási területeken szerzett tapasztalataikat átadandó módszertani tanulmányokat és képzési programokat készítettek zza menet közbeni folyamatos tapasztalatcserét a GYEP újonnan kialakított struktúrája, a rendszeres értékelések, a visszacsatolás intézményei és a mentorok beállítása támogatta zza folyamatosan szükséges belső és kistérségi képzésekre képzési csoport alakult zzaz eredmények összegyűjtése rendszerének kidolgozására és feldolgozására monitoring csoport jött létre. Mindezen tevékenységek közvetlen célja az volt, hogy a kistérségek felkészülése a Nemzeti Stratégia szemléletének és alapelveinek megfelelő legyen, alkalmassá váljanak a hosszú távú kistérségi gyermek- és ifjúsági stratégia elkészítésére, valamint a legégetőbb, legsürgősebb gyermekszegénység-problémák kezelését támogató TÁMOP-5.2.3. – „Integrált helyi programok a gyermekszegénység csökkentésére” című 3 év futamidejű projekt megvalósítása eredményes legyen.

7. Komplex kistérségi gyerekesély program készítésének támogatása

23

A létrejött struktúra képe

A program komplex módon, nyolc szakterület (korai képességgondozás, közoktatás, ifjúság, foglalkoztatás, szociális szolgáltatások, egészségügy, közösségfejlesztés, információs társadalom) mentén történő fejlesztéssel kívánta elérni kitűzött céljait. A tervezés a helyi lakosok bevonásával, együttműködésével valósult meg. A fenti struktúra a GYEP részéről a regionális csapatok munkájának középpontba helyezését jelentette. A kulcsfeladat a lakosság, intézmények, döntéshozók, szakemberek, szülők minél szélesebb körű bevonása volt, az induláskor a Nemzeti Stratégia és célkitűzéseinek, követelményeinek ismertsége elenyésző volt. A regionális csapatok számára a kistérség beadandó pályázatára felkészítést az alábbi célstruktúra, lépéssorozat jelentette. Ajánlott lépések: zzTelepülési kapcsolattartók kijelölése zzTelepülési szintű szakmaközi munkacsoportok kialakítása és működtetése zzKistérségi szintű szakmai munkacsoportok kialakítása és működtetése zzTervező munkacsoport kialakítása és működtetése zzCélcsoport bevonása a munkacsoportokba, tervezésbe zzJó példák megismerése Várható eredmények: zzSzükségletek beazonosítása zzMegoldási javaslatok készítése „Tevékenység adatlapokban” leírva: 8 szakterületre, kistérségi és települési programokra a rászorultsági elv alapján zzKomplex kistérségi program elkészítése zzÁMOP 5.2.3 pályázat beadása.

24


7.2. A program elfogadtatása; közösségi bevonás A regionális teamek feladatai időben 3 fázisra tagolódtak: 1 Az NS céljainak, a kistérségi gyerekesély program szükségességének ismertetése a célcsoportokkal 2. A célcsoportok bevonása a program célkitűzéseinek kialakításába, a sikeres pályázat elkészítésének támogatása 3. A kistérségi programok megvalósításának támogatása A GYEP szakemberei olyan úttörő munkát végeztek el, amelyhez mintákat elvétve találhatunk a hazai gyakorlatban. A kistérségi gyerekesély program a maga negyedévszázados időtávlatával, komplex, sok területre kiterjedő beavatkozási szándékával, a gyerekek szükségleteivel való őszinte szembenézés igényével egyedülálló a projektvilágban, de a társadalompolitikai gyakorlatban is. Világossá vált, hogy számos nehézséggel kell megküzdeni ebben a folyamatban, de mindezek között a legnehezebben legyűrhető a szemléletmód, amely jelentős változtatásra, változásra szorul, ha a legkisebb eredményt is kívánná egy-egy kistérség felmutatni. Már a SZGYEP működése során tapasztalattá vált, hogy személyes kapcsolatok, beszélgetések, információcserék, ráhatások nélkül nem képes a legtöbb pénz és a legjobb szándék sem eredményeket elérni. A legnehezebb feladat egy már kialakult prioritási sorrendben előbbre helyezni a gyerekek szükségleteit, a létükben megtestesülő jövőképet a konkrét napi, azonnal visszacsatoló helyi politikai világban. Ez a szemléletmód meghatározza és fékezi a helyi döntéshozókat, az intézmények működését, a forráselosztást és elsősorban azt a jövőképet, amit a helyi politika felrajzolni képes. Így talán érthető, hogy munkamódszerünk jelentősen támaszkodott a személyességre, valamint a majd később tárgyalandó képzésekre. A regionális koordinátorok és szakértők munkájáról készült feljegyzések és emlékeztetők felhasználásával a kistérségi célcsoportok bevonásának menetéről akciókutatásra alkalmas összefoglaló készült. A bevonás menetének alábbiakban leírt módszertani összefoglalóját ez a munka alapozta meg. A koordinátorok és szakértők a kistérségi vezetők program melletti döntése ellenére az igen nehezen változó szemléleti problémával, és az LHH kistérségek adottságaiból következő további nehézségekkel is találkoztak. Szinte általánosnak mondható a szakmai együttműködések, a szakmaközi hálózatok hiánya, a folyamatos fejlesztések elmaradása, az innovatív módszerek bevezetésének elmaradása, a szakterületi szakemberek esetében az ismeret- és információhiány, az eszköztelenségből fakadó frusztráció. A kistérségi komplex tervezési-együttműködési-fejlesztési készség hiánya az LHH tervezési folyamatokban és egyéb kistérségi projektekben is tetten érhető. Leggyakrabban ad hoc jellegű megoldások, „tűzoltás” jellegű beavatkozások valósulnak meg, ami részben a fejlesztési források pályázati rendszerben történő szétosztásának anomáliája is. A közösségi tervezés, mint annyi más területen, itt is ismeretlen a döntéshozók számára. Idegen a lakossági indíttatásból fakadó települési és/vagy kistérségi szintű, szakemberek segítségével megvalósuló, valódi közösségi tervezés. A kistérségek részvétele a komplex gyerekprogramban nem csupán egy a kistérségi fejlesztések körében, hanem egy olyan lehetőség és eszköz is, amely megalapozhat-


25

ja egy szemléletváltási folyamat elindítását a hosszú távú gondolkodás és fejlesztés kívánatos céljainak elérésében is. 7.2.1.A kistérségi bevonás szükségessége – a Program részéről: 1. Közösségi tervezési folyamat eredménye kell, hogy legyen az elkészülő kistérségi gyerekesély program, hogy biztosítottá váljon a célcsoportok érdekeltségének megteremtése, érdekeinek megjelenítése. 2. Kistérségi szintű közösségi végrehajtáson kell alapulnia a program végrehajtásának is, hogy a gyerekszegénység leküzdésének céljait a célcsoportok folyamatos kontrolljuk alatt tarthassák. - a célcsoportok részéről: 1. Települési, kistérségi fejlesztési érdekek (stratégiai) megjelenése. 2. A jelenben adódó bizonytalanság és a jövőt érintő kilátástalanság érzésének csökkenése. 3. Érdeklődés megléte a kistérségi, települési kitörési lehetőségek, a gyermekek, a jövő és a program iránt. 4. Valamilyen közösséghez tartozás igénye (szakmai, tervezői, lokális, stb.), részvétel a jövő alakításában. 7.2.2. A Többcélú Kistérségi Társulás (TKT) A kistérségi bevonás folyamatát a főpályázó (TKT) irányítja A TKT által elfogadott (legitimált) közösségi tervezésre épülő program elindításának menete: zzA program iránti érdeklődés felkeltése; zza program elfogadtatása – együttműködés kialakítása a TKT döntése alapján a GYEP munkatársaival; zza program minél szélesebb körben történő megismertetése a kistérségben; zza program iránti érdeklődés és elkötelezettség növelése széles körben; zza program beágyazódása a kistérség életébe; zza helyi szereplők bevonása a döntéshozóktól a családokig; zza helyi viszonyok feltérképezése; zzegyüttműködések, partnerség kialakítása; zzszövetségesek gyűjtése; zza problémákkal való szembenézés, megoldás-orientált gondolkodás elindítása; zzszemléletváltás. A bevonás folyamatában a regionális csapat tagjai egy a célcsoportokkal közös nyelvi készlet kialakítására törekedtek, valamint a döntéshozók, intézmények, szakemberek, állampolgárok program céljait támogató illetve alkalmasint gátló szemléletének, gondolkodásának megismerésére, viták sorozatán keresztüli megváltoztatására, a partnerségi szemlélet alapján. A GYEP szakemberei és a kistérségi célcsoportok együttműködésében távlati cél volt a szükségletorientált gondolkodás és a komplex válaszadási képesség belsővé válása; a tulajdonos–házigazda szerep felélesztése, ill. erősítése a kistérség célcsoportjaiban, önbizalmuk és kompetenciáik erősítése. Külön figyelem irányult a köz-

26


beszédben uralkodó, a szegénységhez kötődő tabutémák tapintatos, de határozott kinyitására, felszínre hozására. 7.2.3. A kistérségi bevonás célcsoportjai A bevonás a kistérség valamennyi szereplőjét érintette, de bevonásukat elsőként az adott település polgármesterével való egyeztetés előzte meg. A bevonás célcsoportjainak tekinthetők a kistérség valamennyi, a gyerekekkel, gyermekes családokkal és fiatalokkal (is) foglalkozó személye, vagy döntéshozó testülete; a szakemberek, a szakmai közösségek és az intézmények vezetői; a civil szervezetek; az egyházak; a kisebbségi önkormányzatok; a helyi gazdasági szereplők; a szülők; a gyermekek és fiatalok; a helyi lakosok; a kistérségben (is) működő, de külső szereplők. 7.2.4. A támogató és gátló célcsoporti nézetek jellemzői Döntéshozók (kistérségi tanács, helyi önkormányzatok, polgármesterek és kisebbségi önkormányzatok) −− Minden információ megszerzésében az elsőbbség igénye. −− Döntési helyzetek feletti kontroll igénye. −− Saját helyi érdekeik hatalmi megerősítésének igénye. −− Önigazolás szükséglete. Többcélú Kistérségi Társulás munkaszervezete: −− Szakmai és logisztikai információk birtoklása. −− Az operatív munka ütemezése a feladatuk. −− Szükséges kapacitások megszerzése. −− Elköteleződés igénye. Intézmények, szakemberek: −− Nehézségek az alapfeladatok ellátásában. −− Kommunikáció, szakmai visszacsatolás, együttműködés hiányosságai. −− Kiszolgáltatottság a fenntartók felé (gazdasági, földrajzi stb.). −− Igény az eredményesebb szakmai munkára Civilek, társadalmi szervezetek: −− A helyi társadalmi munkamegosztásban gyenge és tisztázatlan a szerepük, társadalmi küldetésükben megerősítésre szorulnak. −− Társadalmilag hasznos tevékenységük ellátásához keresztül gazdasági megerősödést várnak. −− Helyi gazdasági szereplők: −− Megfelelő munkaerő hiánya. −− Munkaerő piac távlati kiürülése. Szülők: −− Partneri viszony hiánya a gyermekeikkel foglalkozó intézményekkel, formális szülői szervezetek. −− Gyerekek neveléséhez szükséges kompetencia hiányosságok érzékelése.


27

Gyerekek, fiatalok: −− Egészséges, boldog, sikeres felnőtt életet megalapozó alapvető feltételek hiánya. −− Szükségleteik kielégítésére szolgáló szolgáltatásokhoz történő hozzáférés hiányosságai. −− Települések lakossága: −− Információhiány, kulturális, oktatási, gazdasági, lakhatási stb. lehetőségek hiányosságai, települési, térségi jövőkép hiánya. −− A különböző társadalmi csoportok pozíció-féltése, előítéletesség, kirekesztés és kirekesztettség. −− Az állampolgári részvételhez szükséges alapvető készségek hiányosságai. 7.2.5. A kistérségi bevonás konkrét folyamata, módszere A TÁMOP 5.2.1 program keretében az MTA Gyerekszegénység Elleni Program és a bevont kistérségek partneri együttműködést alakítottak ki. Az MTA GYEP által koordinált kistérségi kiterjesztést – a kistérségekben végzett terepmunkával –, a program regionális koordinátorai és regionális szakterületi szakértői valósították meg folyamatos jelenlétükkel. A koordinátor feladatai A kistérségekben a koordinátor az alábbi együttműködési lehetőségeket nyújtotta: zza Nemzeti Stratégia megismertetése a kistérség minden érintettjével; zzaz értelmezés segítése; zztámogatni a NS szemléletének elterjedését, megjelenését az érintettek tevékenységében; zzpontos és árnyalt helyzetkép készítése a kistérségről; zza kistérségek legfontosabb célcsoportjai alakítsák ki a Nemzeti Stratégia alapelvein nyugvó jövőképüket és álljanak készen a gyerekbizottság felállítására, a gyerekesély stratégia kidolgozására; zza szécsényi alkalmazási kísérlet tapasztalatainak átadása; zza program megismertetése, a helyi érdeklődés felkeltése, az érintett és érdekelt felek felkutatása; zzegyüttműködések kialakítása, különösen a helyi fejlesztésben érdekelt szervezetek, hálózatok képviselői között; zzhelyi szakértők programba vonása és felkészítése (képzés); zzkistérségi helyzetkép és jövőkép elkészítésében való közreműködés; A szakértők feladatai zzKapcsolatépítés a kistérség vezetőivel, szakembereivel az érintett szakterületen, illetve ágazatban; zzágazat- és intézményközi együttműködés generálása; zzszakmai tanácsadás a szakterületét érintő kérdésekben; zza regionális koordinátor munkájának szakmai támogatása; zzhelyi szükségletek megfogalmazásának segítése; zzjavaslattétel az 5.2.3 tevékenységeinek megvalósítására;

28

KISTÉRSÉGI KITERJESZTÉS zzklienscsoportok

felderítése, terepmunka a célcsoportok elérése érdekében (pl. intézmények, speciális területek, mint a tanyavilág vagy a szegregátumok); zza klienscsoportok tájékoztatása, bevonása; zza fenntarthatóság megalapozása; zzszakemberek felkutatása; zza Nemzeti Stratégia horizontális prioritásai teljesülésének támogatása; zzjó gyakorlatok gyűjtése, bemutatása.

A kistérségi társulás együttműködését a GYEP az alábbi területeken várta el: zzA Nemzeti Stratégia alapelveinek és céljainak megismerése és elfogadása a gyakorlatban is; zzLehetőség adása a térség érintett szereplőivel való együttműködésre; ezek a társulás és munkaszervezete, önkormányzatok, gyermek- és közoktatási intézmények, egészségügyi és szociális szolgáltatások, civil szervezetek stb.; zzInformációszolgáltatás; zzAktív együttműködés, az érintettek együttműködésének ösztönzése, rendszeres párbeszéd. A kistérségek egyedi helyzetére való tekintettel (területi elhelyezkedés, lélekszám, működő vagy nem működő rendszerek, eltérő múlt, településszerkezet stb.) a GYEP nem határozott meg előre munkamódszert vagy modellt a regionális teamek számára a feladat megoldására. Ezek a megoldások, módszerek egyedileg, a helyi sajátosságok ismeretében alakultak ki.

I. A folyamat A kistérségekben már a bevonás megvalósítása is eltérő időtartamot és különböző módszereket, eszközöket igényelt. A bevonás általánosan jellemző tevékenységi elemei, eszközei: 1. Kapcsolatfelvétel a kistérséggel a kistérség első felkeresése (találkozó a Többcélú Kistérségi Társulás elnökével és/vagy a munkaszervezet vezetőjével) 2. A kistérségi legitimáció megszerzése az első Társulási ülésen történő megjelenés, a program bemutatása (a program hivatalos befogadása, elindítása) 3. Települési legitimáció megszerzése az egyes polgármesterek felkeresése 4. Települési és kistérségi találkozók szakmai jellegű látogatások, megbeszélések, intézménylátogatások, családlátogatások, lakossági fórumok szervezése, civil szervezetek, CKÖ-k, aktív egyházi és gazdasági szereplők megismerése 5. Munkacsoportok, tervezőcsoportok kialakítása 6. Adatgyűjtés a helyi szerelők bevonásával („kistérségi tükör”, azaz helyzetkép készítése)


Speciális tevékenységi elemek a bevonás során: zzKistérségi GYEP iroda kialakítása helyi közfoglalkoztatottak bevonásával, főként nagyobb városok esetében (pl. Ózdi kistérség) zzMikro-térségi munkacsoportok kialakítása: nagy településszámmal rendelkező kistérségek esetében (pl. Szigetvári, Sásdi kistérségek) zzTanyás területek bejárása családlátogatásokkal a nagy statisztikai területtel, szétszórtan elhelyezkedő tanyákkal rendelkező alföldi térségekben (pl. Kisteleki és Jánoshalmi kistérségek)

II. Módszer, technika, eszköz zznégyszemközti

beszélgetés; beszélgetés; zzcsoportos interjú; zzadatok begyűjtése adatlapok segítségével; zzintézménylátogatás; zzrészvétel hivatalos rendezvényeken; zzhelyi programok szervezése; zzhelyi programokba való bekapcsolódás; zztapasztalatcserék szervezése más kistérségekbe, jó gyakorlatok megismerése céljából; zzcsoportos

III. A bevonást végzők száma szerint, lehet zzegy

személyt érintő (koordinátor, szakértő) érintettségű (koordinátor és a szakterületi szakértők együtt)

zztársas

IV. A célcsoportokra irányuló főbb tevékenységek, feladatok zzDöntéshozók

(kistérségi tanács, helyi önkormányzatok, polgármesterek és CKÖ-k): −− GYEP stáb és program legitimációjának megszerzése a kistérségben. −− Helyi kapacitások rendelkezésre bocsátásának elérése. −− Közép- és hosszú távú stratégiai gondolkodás erősítése. −− Tájékoztatás a Többcélú Kistérségi Társulás szintjén. −− Tájékoztatás és információgyűjtés települési szinten. −− Tájékozódás a helyi szakemberek jelenlétében. −− A programot bemutató segédanyagok (gyerekesély honlap, ppt-k) ismertetése. −− Közös tervezés és visszacsatolás. zzMunkaszervezet: −− A végrehajtáshoz szükséges helyi kapacitás biztosítása. −− Szóbeli, írásbeli információk átadása a programról.

29

30


−− Beszélgetések alkalmával véleményük, attitűdjeik, szakmai kompetenciáik felmérése. zzIntézmények, szakemberek: −− Szakmai szerepek megerősítése. −− A program iránti elkötelezettség felmérése. −− Intézménylátogatások. −− Szakmai egyéni és csoportos interjúk készítése. −− Adat- és információgyűjtés. −− Szakmaközi beszélgetések szervezése. zzCivilek, társadalmi szervezetek: −− A program céljai mentén történő „helyzetbe hozásuk”. −− Egyéni szervezeti látogatások. −− Rendezvényeken való részvétel. −− Menedzsmenttel való beszélgetés. −− Műhelyfoglalkozások. zzHelyi gazdasági szereplők: −− Érdekeltségük bemutatása és tudatosítása. −− Annak megértetése, hogy a program a térség gazdasági potenciálját erősíti. −− Személyes interjúk készítése. −− Üzemlátogatás. −− Közösségi beszélgetések. zzSzülők: −− Tájékoztatásuk a programról. −− Visszajelzések megfigyelése. −− Közösségi beszélgetések. −− Családlátogatások. −− Kérdőíves felmérések. zzGyerekek, fiatalok: −− Érdeklődésük felkeltése a program iránt. −− Véleményük megismerése arról, hogy ők hogyan látják helyzetüket. −− Kérdőíves felmérések készítése. −− Rajzversenyek szervezése. −− Kézműves foglalkozások tartása. −− Rendezvények szervezése. −− Nyári táborok. −− Közösségi beszélgetések. −− Játszóház. zzTelepülések lakossága: −− Támogató és ellenálló társadalmi közeg feltérképezése. −− Helyi média bevonása. −− Újságcikkek készítése. −− Személyes beszélgetések.


31

A kistérségek bevonásában tehát a legfőbb eszköz a személyes jelenlétet igénylő párbeszéd volt. A pontos műfaj a keretekhez igazodva rugalmasan változott az aktuális igényeknek megfelelően. A komplex gyerekprogram fő letéteményese az adott kistérséget irányító többcélú kistérségi társulás, ezért minden esetben egy többcélú kistérségi társulási tanácsülésen való részvétellel és bemutatkozással indult a bevonás folyamata. Az előzetes egyeztetések szintén kistérségi szinten történtek, elsőként a kistérségi társulási tanács elnökével, illetve a kistérségi társulás munkaszervezetének vezetőjével és munkatársaival történt a kapcsolatfelvétel. A GYEP szakembereinek a társulási tanács ülésén történt bemutatkozását, tájékoztatóját meghallgatva született meg a helyi döntés a kistérség programba való bekapcsolódásáról. Ezt követően került sor az egyes települések (elsőként polgármesterük) és az intézmények felkeresésére, illetve a települések „bejárására”, amikor a regionális team tagjai végigjárták a településeket, és közvetlen lakossági kapcsolatokat is szereztek, építettek. A személyes beszélgetések során lehetőség nyílt még mélyebben, részletesebben beszélni a programról, egyeztetni a felmerülő kérdésekről, ismerkedni a helyi sajátosságokkal és közösen megtervezni a további teendőket. Kikérték az adott polgármester véleményét is a településen élő gyermekek helyzetéről, milyen szükségleteket lát ő, szerinte milyen problémákkal küzdenek, milyen jó gyakorlataik vannak, kik a lehetséges támogatói a gyerekek ügyének. Kijelölésre kerültek a települési kapcsolattartó személyek is. Egyeztetéseket folytattak a programba bevonni kívánt szakemberek köréről, a települési szakmaközi fórum meghívottairól. Minden településen megrendezésre kerültek a fent említett települési szakmaközi fórumok. A települési konzultációk gyakoriságát az ott lakók határozták meg. A fórumokon ismertetésre került a gyerekesély program, míg a résztvevők településüket mutatták be, majd közösen dolgoztak a gyermekek szükségleteinek beazonosításán, és az azokra épülő fejlesztési javaslatok megfogalmazásán. A fórumok végén újragondolásra, rendszerint bővítésre került a tervezésbe bevonható szakemberek köre. A települési találkozók – intenzitásukat tekintve – nagyon változóak voltak, és ezt döntően az határozta meg, hogy a polgármester hogyan tekint a helyi közösségre és a közösséget érintő ügyekre. Más-más forgatókönyve volt egy találkozónak, ha például a gyakran tapasztalt „intézzük, nem bonyolítjuk” attitűd volt az uralkodó, mert sok polgármester számára szokatlan a „tét nélküli”, azonnali beavatkozást vagy megoldást nem igénylő kommunikációs helyzet. Tulajdonképpen már előnyt, a továbbiakban jó tárgyalási alapot jelentett, ha egy ilyen helyzetben nem a „kész” megoldási receptekkel szembesültek a regionális szakemberek, amikor a gyerekszegénység problémáját („Tudom én a megoldást, dolgozzon a szülő!”, és „Kényszeríteni kell, hogy járjon iskolába a gyerek!”) említették, hanem kimondva – kimondatlanul a helyiek érezték, tudták a problémákat és beismerték eszköztelenségüket a megoldásban. Sok helyen – az előzetes egyeztetés ellenére – egyedül a polgármester jelent meg a megbeszéléseken, mert kevés helyen rutin a potenciális érintettek (közszolgáltatásban dolgozók, cigány kisebbségi önkormányzati vezetők) magától értetődő

32


meghívása egy helyi, de nagyobb horderejű ügy tárgyalásába. Ezzel együtt nem tekinthető értelmetlennek vagy hiábavalónak az ilyen egyeztetés sem. A regionális teamek munkamódszereinek fontos eleme volt a már rendelkezésre álló fórumok használata. Ilyen volt például a Sásdi kistérségben a közoktatási intézmények vezetőit tömörítő „Intézményvezetői Kollégium”. A kistérségi komplex gyerekprogram közoktatást érintő valamennyi kérdését és témáját ebbe a fórumba lehetett becsatornázni, ami kölcsönös előnyökkel járt mindkét fél számára. A gyerekeket és/vagy gyerekes családokat elérő szolgáltatások szakembereinek a bevonására többnyire a kistérségi szintű fórumok szolgáltattak megfelelő alkalmat. zz„A Sásdi kistérségben a közoktatás esetében ez a meglévő együttműködési fórumot jelentette. Mivel mind a Sásdi, mind a Szigetvári kistérségben egy kistérségi szintű intézmény látja el a szociális szolgáltatásokat és a gyermekjóléti ellátásokat, ezekben az esetekben kézenfekvő volt például az esetmegbeszélésre fenntartott napon behozni a gyerekprogramot. A szakmai fórumok szervezésének adott volt a logikája: mindig a „Legyen jobb a gyerekeknek” Nemzeti Stratégia fejlesztési területei adták a fórumok forgatókönyvét. Ez ugyancsak azt jelentette, hogy a résztvevők gondolkodásának kereteket adtunk.” (regionális koordinátori beszámoló) A kistérségek településeinek első körös bejárása természetesen nem jelentette a bevonási tevékenység lezárulását. Más hangsúlyokkal, de a bevonás voltaképpen egy folyamatos tevékenységet jelentett. A fórumok mellett intézménylátogatások is folytak, személyes megkereséssel újabb szakemberek kerültek bevonásra. A fórum résztvevői is újabb érdeklődőket, elhivatott embereket hoztak a későbbi fórumokra. A helyi szakemberek segítségével jutottak el a regionális team tagjai a civil szervezetekhez, a családokhoz, a gyerekekhez – családlátogatások, helyi programok, szervezett találkozók keretében. A települések polgármesterei, a települési kapcsolattartók és a helyi szakemberek segítették a terepbejárást, a családok látogatását. A kistérségi tervezési folyamatban külön figyelemmel voltak arra, hogy minden alkalommal bővüljön a települési fórumok, szakmai munkacsoportok résztvevőinek köre, különösen a célcsoport képviseletének bevonásával, pl. a nagycsaládosok egyesülete vezetőjének, hitoktatónak, civil szervezet képviselőjének, CKÖ vezetőjének, roma és nem roma helyi lakosoknak a közvetlen meghívásával. A regionális koordinátor, a regionális szakértők, a helyi szakemberek és a lakosok települési probléma- és szükségletlistát készítettek. A családlátogatások, a települések (tanyás térségek) bejárása, beszélgetés a járókelőkkel számos konkrét, programba építhető tapasztalatot hoztak. A helyi szakemberekkel csoportos interjúkat készítettek és adatlapokat töltettek ki velük a program munkatársai. zz„A Kisteleki és a Jánoshalmi kistérségben a Szociális és Gyermekjóléti Szolgálat munkatársai sokat segítettek az ügyfélkörükkel való kapcsolatba lépésben. Időpontot egyeztettek családlátogatáshoz, vagy műanyag székeket hoztak ki a szegregátumba, ahol az utcán ülve beszélgettünk az érdeklődő szülőkkel, rajzoltunk a gyerekekkel. A tanyasi családokat falugondnoki kisbusszal, autóval, vagy éppen tűzoltóautóval értük el. Egy-egy település feltérképezése során betértünk a helyi boltba, kocsmába, felkerestük a fiatalok gyülekező helyét, megnéztük a


33

házakat, kiskerteket és úton-útfélen beszédbe elegyedtünk a helyi lakosokkal.” (regionális koordinátori beszámoló) Az első és a második körös előkészítő szakaszban tehát 5 illetve 6 kistérség felkészítése folyt, amely az eredményes pályázat elkészítésének és beadásának időpontjáig tartott. Ebben a két előkészítő szakaszban a célcsoportok bevonásán volt a hangsúly. A rendezvényekről, találkozókról, fórumokról, illetve tervezői munkacsoportülésekről, amennyiben a regionális teamek tagjainak részvételével zajlottak, tematikus feljegyzések születtek. Így nagyjából számokkal is leírható a bevonás folyamata. A 11 kistérségben a tervezés folyamatában alakult munkacsoportok száma 113, az ezekben részt vett helyi tagok száma 1575 fő volt. A közösségi beszélgetések száma 325, amelyeken 3286 helyi lakos vett részt. A teamek tagjai 600 intézménylátogatást tettek. 7.2.6. Az MTA GYEP munkatársai és a helyi szereplők kapcsolata Az egyeztetések, megbeszélések további kulcsfontosságú szempontja a lehető legobjektívebb megértés volt. A GYEP munkatársai nem javították és nem oktatták ki a megnyilatkozókat, ha mégoly pontatlanul fogalmaztak is. A sokszor politikailag inkorrekt megfogalmazásokkal, sőt rasszista kinyilatkoztatásokkal sem szálltak szembe, nem minősítettek. Ehelyett több oldalról világították meg a problémaként hozott példát, párhuzamba állították más hasonló esetekkel, saját élményeikről számoltak be. A kimondatlan célja ennek a magatartásnak az elbizonytalanítás volt, mely arra készteti a megnyilatkozót, hogy újra átgondolja, lehetőséget ad, hogy átgondolhassa álláspontját. Sokszor az eszköztelenség elhatalmasodó érzése – mintegy végső védekezésként – arra késztette a beszélgetőpartnereiket, hogy a fejükhöz vágják: „Akkor mondják meg, mit kell csinálni!”. A kezdeti ellenállásból idáig eljutni – fél siker. Az indulatoktól lehámozott jelentéstartalom, hogy „megadom magam, tehetetlen vagyok, támogatást kérek”. A helyzet egyik lehetséges megoldása – bár ez a ritkább –, hogy a megoldhatatlannak tűnő helyzettel kapcsolatban olyan lehetséges megoldást említenek a szakemberek, amelyek hasonló körülmények között már bizonyították hatékonyságukat. Ez takarhat egy aktív szociálpolitikai eszközként működtetett helyi foglalkoztatási modellt vagy alternatív oktatási módszereket egy iskolában. A helyzet attól működik, hogy a koordinátor által ismert és látott településekről vagy intézményekről van szó, ez hitelességet kölcsönöz, s optimális esetben azonnali tapasztalatcserére ingerli a beszélgetőpartnert. A helyzet másik lehetséges megoldása annak közös rögzítése, hogy találtunk egy megoldásra váró problémát, amellyle bizonyára mások is szembesülnek, ezért közös gondolkodást, majd közös cselekvést igényel, vagyis a bizonytalanság és reménytelenség kihívássá transzformálása történik meg. Valamennyi személyes találkozó mantraszerű eleme volt a „Legyen jobb a gyerekeknek” Nemzeti Stratégia ismertetése, és annak céljaival és fejlesztési területeivel összefüggésben került mindig szóba a gyerekszegénység. Ez önmagában is értelmezési keretet adott, és folyamatosan felhívta a figyelmet a kistérségi gyerekesély program komplexitására.

34


7.2.7. A kistérségi bevonás belső és külső humánerőforrásának jellemzői A bevonást egyik oldalról a kistérségben élő úgynevezett kulcsemberek, szövetségesek megtalálása és helyzetbe hozása, másik oldalról a regionális szakértői teamet alkotó szakemberek elkötelezett munkája tette igazán sikeressé. A kulcsemberek nézetei, szemlélete, jövőorientált gondolkodása közvetlenül kapcsolhatóvá tette őket a gyerekprogramhoz, azonban helyi elismertségük, támogatottságuk gyakran perifériára helyezte őket a helyi szakmapolitika világában. Ugyanakkor segítségük, helyismeretük nélkülözhetetlenné vált, sok esetben kaptak támogatást a regionális munkatársaktól és váltak a már megvalósítás útjára lépett program munkatársaivá. A GYEP munkatársai számára embert próbáló feladatot jelentett a kistérségi terepmunka. Bár általában szociális szakmai végzettségű, gyakorlatú szakemberek voltak többségében, így sem voltak felvértezve az elfogadó–elutasító személyes kapcsolatok folyamatos váltakozása által kiváltott megterhelésekkel szemben. A problémát is enyhítendő, képzéseket, probléma-megbeszélő „elvonulásokat”, mentori rendszert épített be a projekt vezetése számukra. 7.2.8. A kistérségi bevonás nehézségei: külső hatások, belső konfliktusok zza döntési mechanizmus A bevonási folyamat egyik legnagyobb hátráltató tényezője – azzal együtt, hogy teljesen érthető a jelenség – a kistérségek azon működésmódja, ahogyan az uralkodó közbeszéd tárgyalja a szegénységben élő emberek állítólagos jellemzőit. A programban való részvétel tervszerű gondolkodást, magabiztos, belső erőforrásokra támaszkodó, hosszú távú stratégiaalkotó hozzáállást előfeltételez: mindez csupán jelentősen korlátozott mértékben van jelen az LHH kistérségekben. A gazdasági szerkezetváltásból kimaradt kistérségeken a Strukturális Alapok megjelenése sem segített; helyzetükből fakadóan egyszerűen nem illeszkednek ahhoz a fejlesztéspolitikai környezethez, amely a fenti hozzáállást kívánná meg. A pályázati programokat a döntéshozók saját kizárólagos ügyüknek tekintik. Más érintettek bevonásával a saját helyzetüket érzik gyengülni. A döntéshozók a szakemberek megkérdezését, bevonását a szaktudásuk miatt még legitimnek tartják, de a célcsoportét nehezen tudják elfogadni, különösen, ha hátrányos helyzetű emberekről, családokról van szó. zza

politikai erőtér −− „A Szigetvári kistérségben nagy törést okozott a kistérségi társulás elnökének halála 2010 tavaszán. Az egyben országgyűlési képviselői posztot is betöltő Szigetvári polgármester egyfajta végső biztosíték volt a nagyon nehéz pénzügyi helyzetbe került városban és kistérségben. Halála után – az országban elsőként – csődöt jelentett Szigetvár városa: ez nem csupán a központ, de a kistérség valamennyi települését is érzékenyen érintette, tekintettel arra, hogy a kistérségi fenntartású intézmények finanszírozása az aránytalan népességeloszlás miatt nagyon nagy mértékben függött Szigetvártól. Az előállt helyzetet súlyosbította a közelgő országgyűlési képviselő választás előszele, a város és a kistérség szinte megbénult, és az önkormányzati választásokig nem is igen tért magához.”(regionális koordinátori beszámoló)


35

Erősítő és egyben gyengítő folyamat is volt a 2010. októberi helyi önkormányzati választások sora, mert átrajzolta az addigi erőviszonyokat a kistérségben. Több településen új polgármestert választottak (ez a program szempontjából egyes települések esetében pozitív változást hozott). Az önkormányzati választások után, november hónapban szinte újra kellett kezdeni a bevonási folyamatot azokon a településeken, ahol polgármesterváltás történt. −− „Az Ózdi kistérség előkészítő szakaszának majdnem teljes időszakára rányomta a bélyegét a 2010. évi országgyűlési és önkormányzati választás és az ebből fakadó kampányhangulat. A jövő bizonytalansága minden területen erősödött, a kampányok a programmal ütköző szemléletet hirdették (rend, szegényromaellenes propaganda, majdnem minden politikai szereplő részéről az „érdemes-érdemtelen” társadalmi csoportok kihangsúlyozása). A választások miatti kivárás, a kötelezettség vállalások eltolása miatt a bevonás során kevésbé tudtak megjelenni a döntéshozók. A választások után pl. Ózdon kicserélődött szinte az egész képviselőtestület és a kabinetiroda.” (regionális koordinátori beszámoló) zza

pályázati konstrukció Negatív külső hatás volt a sok rossz tapasztalat a különböző pályázati folyamatokkal (LHH pályázati tervezés dömpingje), és a velük szakértőkkel kapcsolatosan. Több településen is megfogalmazásra került, hogy „születik mindenféle tanulmány, amellyel tele van a fiókunk, aztán nem lesz semmi”. Az egész LHH tervezési folyamatot egyfajta szkepszis jellemezte: a ki tudja, hány szakértői tervezésen átesett kistérségek apatikussá váltak és csak annak hittek, ami kézzelfogható volt. Az elköteleződés láthatóan a kistérségi pályázati kiírás megjelenésével erősödött meg. zza

kistérségek hiányosságai, legfőbb problémái Korábban, a kistérségek kiválasztásánál már említésre került, hogy a kistérségek által elnyerhető támogatás nagysága, valamint a GYEP támogatásának nagysága behatárolta azt az optimális méretet, amelyben a GYEP munkatársai a gyerekesély program megvalósítását hatékonyan finanszírozhatónak értékelték. Ennek igazolására legyen itt szó az Ózdi kistérségről, amelyben megtestesült a nagyságrendek problémája. A kistérségben 29 településen 75.000 lakos él, a 0-18 év közötti gyerekek száma elérte a 15.000 főt, és ez a program számára igen nagy kihívást jelentett. Két kistérségi családsegítő- és gyerekjóléti szolgálat működött ezen a területen, jól elkülöníthető településszövetségek (mikro-térségek) alakultak ki, relatív önálló ellátó rendszerekkel (közoktatás, iskolai társulások stb.). A települések között sok konfliktus jelent meg. A lehető legtöbb szereplőt célzó bevonás, a központosított kistérségi tervezés, csak jelentős erőforrást mozgósító tervezéssel, szervezéssel lehet hatékony. Ózd 38 ezer lakosával túlzottan domináns szereplő. A kistérségben a helyi szakemberek részéről a programmal kapcsolatban gyakran komoly fenntartások, ellenállások mutatkoztak. A gyerekesély program szempontjából az alábbi hátráltató tényezők jelentkeztek: −− a Biztos Kezdet Gyerekházak hiánya −− a családsegítő- és gyermekjóléti szolgálatok kapacitási problémái, az egy szakemberre jutó esetszám az átlag többszöröse

36


−− a kistérségben a szegregátumok átlag felettien magas száma −− a folyamatosan gettósodó (slumosodó) települések, településrészek magas száma −− a gyerekekkel foglalkozó szakmák közötti párbeszéd hiánya −− a szakszolgáltatások elégtelensége −− a gyerekek drámai egészségügyi állapota elsősorban a szegregátumokban, éhezés, alultápláltság, lakhatási körülményekből fakadó betegségek −− gyermekorvosok, gyermekorvosi körzetek hiánya −− a térségben összesen 1 bölcsőde található, az is Ózdon −− a közfoglalkoztatás területén több településnek sem volt koncepciója, a magas munkanélküliségi arány mellett zzbelső

konfliktusok a kistérségekben A települések közötti rivalizálás tipikus jelenség (pl. Mélykút–Jánoshalma, Balástya–Kistelek). A társulási elnök által képviselt település dominanciája (kistérségi központ) még kis településszámú (pl. 4 vagy 6 településsel rendelkező) kistérség esetében is jellemző volt. A hatalmi hierarchia erősen megjelent, ami az információbirtoklást, a források központosítását csak fokozta. A kis települések, melyek a leginkább kiszolgáltatottak, rendelkeztek a legkevesebb humán kapacitással és a leggyengébb infrastrukturális felszereltséggel, alapvetően hátrányosabb helyzetből indultak egy tervezési-fejlesztési folyamatban, pályázati rendszerrel összekötött forráselosztásban, forrásszerzésben. −− „A Sarkadi kistérségben az első beszélgetések során már derülnek ki településen belüli konfliktusok, ki kit szeret, kivel nem elégedett stb. Általában ezek a szereplők nem kerülnek bevonásra a tervezés során, ezért ezeket az intézményeket, intézményvezetőket igyekeztünk személyesen is meglátogatni, velük elbeszélgetni, álláspontjukat megismerni és őket is meghívni a tervezésben való részvételre. Az egyik település esetében például egyértelműen súlyos konfliktus volt a szülők-iskola közötti kapcsolatban, az iskolaigazgató személyesen egy alkalommal vett részt a szakmaközi fórumon, többet nem. Őt személyesen is megkereste a kistérségben dolgozó GYEP koordinátor, elbeszélgettek, kikérte a véleményét, de sajnos a konfliktust megszüntetni nem sikerült.” (regionális koordinátori beszámoló) 7.2.9. A kistérségi bevonás eredménye, hatása A kistérségi bevonás alapozta meg a kistérségi tervezést: a kistérségi program-alkotást és projekt-készítést, amelynek lényeges eleme volt a pályázat megírása. Az MTA GYEP által felkészített ún. Első körös kistérségek végül valamennyien eredményes pályázatot adtak be 2009-ben. A bevonás folyamatában nagyon fontos volt a kistérség elköteleződésének konkrét kifejeződése, megerősítése, amennyiben lehetséges, írásbeli szerződés formájában; a vállalások, együttműködési formák rögzítése, a koordinátor és a szakértők legitimálása (pl. megbízólevéllel) könnyítheti a bevonás folyamatát. A sok településes vagy nagy lélekszámú kistérségek esetében különös jelentőséggel bírt a helyi Gyep irodák gyors kialakítása, működtetése, segítők bevonása közfoglalkoztatás keretében, ami egyben az elköteleződés kézzelfogható jelének is mutatkozott.


37

A regionális szakértői hálózat felállítása már az együttműködés indulásakor szükséges volt. A szakértők kapcsolati tőkéje, regionális szintű vagy kistérségi ismertsége és hitelessége a bevonás sikerességének biztosítéka volt az adott szakterületeken.

7.3. A képzések A TÁMOP 5.2.1 pályázat még nem tette lehetővé képzések megtervezését, bár azokra már a helyi projektek előkészítése során is szükség lett volna. A kistérségeknél jelentős volt az információhiány, elsősorban a Nemzeti Stratégia filozófiájával, valamint a projekttervezés technikáival kapcsolatban. A helyi szakemberek felkészítése így a regionális teamek tagjainak feladata lett, amelyre főként a kistérségekben szervezett kisebb-nagyobb megbeszélések alkalmával kerülhetett sor, a bevonás folyamatának részeként. 2009-ben nyílt lehetőség a TÁMOP 5.2.1 pályázat mellé egy, a képzésekre koncentráló újabb TÁMOP kiegészítő forrás elnyerésére. A pályázat kidolgozása és a projekt elindítása időszakában két nagyon fontos információ hiányzott. Egyrészt nem volt ismert pontosan a célcsoport, akkor még nem lehetett tudni, hogy mely kistérségek vállalják el a kistérségi komplex gyerekprogram megvalósítását. Másrészt nem volt ismert, hogy milyen irányt fognak venni a helyi gyerekprogramok, a különböző beavatkozási területek közül melyek válnak hangsúlyosabbá és ezeken a területeken milyen helyi megoldások születhetnek. A kistérségek bevonása és felmérése (a helyi erősségek és a jellegzetes társadalmi problémák megismerése, a helyi stratégiák mögött meghúzódó különböző érdekek megértése stb.) mintegy egy évet vett igénybe. Mindeközben finomodtak a GYEP saját módszerei, nem csak a kistérségek szemléletformálásához keresett eszközöket, de a szécsényi alkalmazási kísérlet keretei között is új tevékenységek kerültek bevezetésre. A képzési programok körvonalait azonban még a pályázatírás során meg kellett határozni. Az említett információk hiányában csak a korábbi tapasztalatok és a Nemzeti Stratégia szolgáltathatta a tervezés alapját. A képzési csomagok nagyrészt a módszertani útmutatókat követve az alábbi témakörökben készültek el: zzhelyzetelemzés és szükségletfelmérés készítése zzszociális szolgáltatások fejlesztése zzfoglalkoztatás és helyi gazdaságfejlesztés zzszolgáltatások megalapozása, működtetése és fenntartása zzegészségesebb gyerekkor zzaz információs társadalom fejlesztése zzközoktatás fejlesztése zzszociális gazdaság zzcsoportanimáció (a csoportvezetés módszerei) zzközösségi munka A Módszertani központ munkatársainak rendszeres és minden területre kiterjedő továbbképzésére éppúgy nem volt lehetőség a projekt első évében, mint a partnerek felkészítésére. A pályázati konstrukció, a szerződésmódosítások eljárásrendje nem tette lehetővé erre a célra az erőforrások átcsoportosítását. Ennek hiánya a mindennapi terepmunkában jelentkezett leginkább, a szakértői teamek kialakítása során csak

38


viszonylag későn derült ki, melyik szakértő milyen tudással rendelkezik, milyen készségekre, kompetenciáikra lehet építeni. A munkatársak támogatására és a képzések pótlása érdekében 2009 nyarán tematikus műhelyek szervezésére került sor. A kistérségek számára kiírt pályázat kötelező eleme lett a GYEP által szervezett, kistérségenként 10 képzési programon való részvétel. Az első pályázati körben, kistérségenként legalább 175 főnek kellett a képzéssorozaton részt vennie.

A képzések struktúrája:

zz„learning by doing”, vagyis a GYEP saját munkatársainak felkészítése, felkészü-

lése és folyamatos tapasztalat-átadása, a szécsényi tapasztalatok feldolgozása, beépítése, a rendszeres koordinátori találkozók, a szakmai műhelyek, a képzők képzése; zza kistérségek felkészítése a bevonás időszakában a helyi döntéshozók, szakemberek és együttműködők számára; zza formális, akkreditált képzések szervezése, amelyek akkor a leghatékonyabbak, ha a kistérségek igényei és választásai megjelenhetnek benne, mind a képzések témáját, mind időpontját, a résztvevők körét illetően; zza már megvalósítás alatt álló kistérségi programok esetén a menedzsment és a közreműködők felkészítése vált szükségessé, azonban erre már 2011 nyaráig nem került sor, ugyanakkor különösen fontos lett volna azért, mert hatékony gátat jelentett volna a folyamatosan jelentkező visszarendeződési törekvésekkel szemben, mutatva, hogy a szemléletbeli változások a legnehezebben elérhető változói egy ilyen programnak. A program keretein belül a kistérségek számára 5 témakörben 12 képzés került megrendezésre átlagosan 20 fő részvételével. Minden képzés végén a résztvevők írásban értékelhették a képzések tartalmi felépítését, a szervezését, a tananyagokat, illetve az oktatók munkáját. Az írásbeli elégedettségvizsgálat alapján a képzések szinte minden résztvevő elvárásainak megfeleltek (egy 5 fokú skálán 4,47-es átlagot kaptak összességében). A résztvevők a képzések szervezettségét, valamint a tananyagokat megfelelőnek értékelték, az előbbi 4,64-es, az utóbbi pedig 4,52-es áltagot kapott egy 5 fokú skálán. Ugyanakkor a képzések körülményeivel, felszereltségével már kevésbé voltak megelégedve a hallgatók (5 fokú skálán 4,35-ös átlagot kapott). A képzések általában egy vagy két oktató bevonásával zajlottak. A hallgatók összességében a képzők munkáját ítélték meg a legpozitívabban. Míg az oktatók szakmai felkészültségét 4,88-ra, addig az oktatók előadói felkészültségét és stílusát 4,77-re értékelték. A résztvevők az oktatók tájékozottságát, közvetlenségét, előadásmódjukat és nyitottságukat, valamint elhivatottságukat említették elsősorban pozitívumként. A képzések tartalmi felépítésén a résztvevők alapvetően nem változtatnának. Ugyanakkor több képzés esetében is jelezték, hogy a képzésekben az elméleti rész nagyobb hangsúlyt kapott, mint a gyakorlati rész, és ezáltal a konkrét munkához kevesebb kapaszkodót kaptak. Mindezeken felül a képzési módszerekkel, a képzés által nyújtott információkkal voltak leginkább megelégedve. Pozitívumként említették még a képzések aktualitását, interaktivitását, valamint a kötetlen légkört. A hallgatók nagyra értékelték, hogy a legtöbb képzés tananyagába a Szociopoly kipróbálását is beépítették az oktatók. Összességében elmondható, hogy a résztvevők a képzőkkel, a képzések tartalmával, tematikájával és felépítésével alapvetően elégedettek voltak.


39

7.4. A kistérségi tükrök A kistérségi tükör funkciója kettős. Egyrészt képet ad a helyi döntéshozóknak, szakembereknek, önkormányzati és civil szervezeteknek és szolgáltatásoknak a kiinduló helyzetről, bemutatja a legégetőbb hiányosságokat, segít a fejlesztéseken belüli prioritások meghatározásában. Másrészt összegyűjti azokat a speciális helyi szükségleteket, amelyek mentén ezek között a társadalmi–gazdasági szempontból egyaránt hátrányos helyzetű kistérségek között is jelentős eltérések mutatkoznak. Az első körös kistérségi helyzetelemzéshez több adatforrás lett még felhasználva, annak megfelelően, hogy mely területeken honnan voltak elérhetők a legaktuálisabb és legpontosabbnak tűnő adatok és statisztikák. Ennek alapján a helyzetelemzés különböző fejezeteinél különböző adatbázisok kerültek feldolgozásra: a TEIR elektronikusan hozzáférhető adatbázisai, elsősorban a KSH Területi statisztikai adatai (2007, 2008), a KSH Népszámlálási adatai (2001), a Szociális Ágazati Információs Rendszer adatai (2007). Ezek mellett szerepelnek adatok az OKM 2008-as közoktatási statisztikájából, a Mikrocenzusból (2005), és az ÁFSZ statisztikáiból. Az elektronikus adatbázisok mellett felhasználásra kerültek a kistérségekben 2009 tavaszán-nyarán készült kérdőíves adatfelvételek eredményei is, amelyek az adott kistérségben élő, 0-18 éves gyereket nevelő családokra reprezentatívak, mintegy 300 háztartásos mintával dolgozva kistérségenként. Az így született eredmények számos fontos információt adnak a gyerekes családok, a szülők és a gyerekek helyzetéről. Az országos helyzettel történő összehasonlításra a TÁRKI Monitor 2007es adatai alapján van lehetőség, de számos esetben csak tájékoztató jellegűek az adatok, ugyanis nem lehet teljes mértékben megfeleltetni a kistérségi adatoknak. A második körös kistérségek esetében a tükrök már kevésbé támaszkodnak az országos statisztikákra, sokkal inkább a helyi adatszolgáltatásra építenek. Ennek oka egyfelől a statisztikai rendszer ismert hiányosságaival magyarázható, másfelől a helyi adatgyűjtés alkalmat teremt az érintett szakemberek, szolgáltatások, intézmények, szülők és gyerekek bevonására is. Így a tükör fontos eszköze annak is, hogy kialakítsa, illetve erősítse a motivációt a tervezésben való aktív részvételre. A helyzetfelmérést segítették a települések jegyzői, a védőnői hálózat, a szociális és gyermekjóléti, a közoktatási, valamint a munkaügyi intézmények munkatársai a településükre, intézményükre vonatkozó adatlapok kitöltésével. Az érintett szülők, valamint a helyi szakemberek véleményének megismerésére csoportos interjúk keretében került sor.

7.5 A monitoring rendszer A kistérségi gyerekszegénység elleni programokra kidolgozott monitoring rendszer a létrejövő szolgáltatások működésére, hatékonyságának mérésére vonatkozó kvantitatív adatgyűjtésként működött a TÁMOP 5.2.1 projekten belül. A monitoring rendszer MS Excel fájlokból állt, melyek kisebb átalakításokkal alkalmazhatók voltak bármely, a TÁMOP 5.2.3, vagyis a kistérségi gyerekesély programok megvalósítására szolgáló projektben megvalósuló tevékenységre. Létrehozásának több célja volt: zzA program munkatársai minél több információt szerezhessenek arra vonatkozóan, hogy hány és milyen szociális hátterű gyerek veszi igénybe a létrejövő

40


támogató, fejlesztő szolgáltatásokat. Elemzésük segítségével képet kaphattak a programok megvalósításának menetéről, így időben közbeavatkozhattak, ha azok eltértek eredeti céljuktól, célcsoportjuktól. zzHosszú távon a GYEP munkatársai a rendszer keretében gyűjtött adatokkal szerették volna mérni a kiemelt projekt közvetett hatásait. zzAz adatgyűjtés segítséget nyújtott a programok megvalósítóinak, hogy megfelelően követhessék szerteágazó tevékenységeiket, igazolható adatokkal támasszák alá különböző beszámolóikat, hatékonyan érvelhessenek a programok fenntartása, bővítése, fejlesztése érdekében. zzA pályáztató hatóság a projektek ellenőrzésére, a pályázók beszámoltatására tudta alkalmazni a rendszert. A monitoring rendszer bevezetését eltérően fogadták az egyes kistérségek, függően attól, hogy milyen előnyöket láttak benne, illetve mennyire tartották fontosnak az együttműködést az MTA GYEP-pel. A legtöbb adatot küldő kistérség munkatársaival napi kapcsolat alakult ki, felismerve, hogy a monitoring adatok gyűjtésén keresztül a projektadminisztráció jelentős részét teljesíthetik. Az egyéb területen is kevéssé együttműködő kistérségekből viszont a program zárásáig nem érkeztek adatok. Az adatgyűjtésre ugyan csak néhány hónap állt rendelkezésre, azonban így is jól követhetővé vált a szolgáltatások fejlődése, az érintett családok érdeklődésének növekedése. A rendszer tervek szerinti továbbfejlesztési iránya az internetes kitöltő felület és az összetett lekérdezéseket lehetővé tevő adatbázis rendszer kialakítása lett volna. Összességében a kistérségi programokra kidolgozott monitoring rendszer sokszínű felhasználási és fejlesztési lehetőséget kínált. Ugyanakkor a Gyerekszegénység Elleni Program váratlan felszámolása miatt előnyeit már nem lehetett teljes mértékben kihasználni.

8. LEZÁRÁS

A növekvő gyerekszegénység súlyos társadalmi probléma és a GYEP legfontosabb felismerésének tekinthetjük, hogy növekedésének megakadályozását, az újratermelődés láncának megszakítását csak hosszú-távú elköteleződést biztosító, a jelentős ráfordítás mellett kiálló, komplex programmal lehet megvalósítani. A „Legyen jobb a gyerekeknek” országgyűlési határozat megalapozhatná ezt az elköteleződést, de nem biztosítja automatikusan a forrásokat. Ez a bonyolult, sokszereplős, a társadalmi alrendszerek szinte mindegyikét érintő jelenség összehangolt cselekvést, a probléma komplex megközelítését igényli. Vajon pályázati rendszer keretében elnyert támogatásokból juthat-e folyamatosan annyi erőforrás a gyerekszegénység koncentrált megjelenési területeire, a leghátrányosabb helyzetű kistérségekbe, amennyi a látható, kézzelfogható, hosszú-távon fenntartható eredményekhez vezet? Feltétlenül, ha legalább két szempont következetesen érvényesül. Ha a kistérségek hosszú távon biztosítva láthatják a társadalmi-politikai figyelmet, biztosak lehetnek abban, hogy nem engedik el a kezüket egyfelől, és a szükséges erőforrások helyben rendelkezésre állnak másfelől. Mindig és minden körülmények között. Ez az egyszerű követelmény már akkor csorbult, amikor a politikai támogatással induló, országgyűlési határozat rangjára emelt felismerés nem központi intézkedésekhez vezetett, hanem egy kompromisszumsorozat végén a teher a kistérségekre tevődött. „Oldják meg ők, kapnak hozzá pénzt!”, de mindeközben nem lett hatékonyabb a kisgyerekkori ellátás, a szociális ellátások, a közoktatás vagy az egészségügy – és még sorolhatnánk a többit – rendszere, amelyek tőlük függetlenek és általuk nem befolyásolhatók. Közben úgy tűnik, elvesztettük a közös, konszenzusos jövőképet is: akarunk-e a polgárainak és a jövő nemzedékének 21. századi körülményeket és lehetőségeket biztosító európai ország lenni. A kistérségi kiterjesztés kidolgozója, az MTA GYEP, 2011 szeptemberének közepén megszűnt. A 2007. és 2011. közötti időszakban megvalósult a Szécsényi Gyerekesély Program, mint alkalmazási kísérlet módszertani feldolgozása és átültetése a projekt-logika keretei közé, első körben öt, a második körben pedig hat kistérség felkészülésének támogatása saját gyerekesély stratégia kialakításában. Ez a folyamat a programot kidolgozó és a megvalósítást megkezdő MTA GYEP keretében működő szakemberek számára torzó maradt. A programiroda az MTA keretében nem folytathatta tovább korábbi minőségében és keretei között a munkáját. A programnak van folytatása, de ez a folytatás már más keretek között, zömében más szereplőkkel és más politikai környezetben, módosult elvárások mentén zajlik.

Hadházy Ágnes Kalmár Ildikó Póti Viktória Bíró Adrienn Forrai Erzsébet KISTÉRSÉGI KITERJESZTÉS

Recommend Documents