Ha hármas alá mész, a kimenőd elvész!

XXI. évfolyam 1. szám 2005. november A Táncsics Mihály Kollégium lapja

Tartalom: BAJ van Álhírek a kis Specről Gólyatábor 2005 Kigyúrt Mars Elsősök a Specen Rubik-kocka Aranyköpetek… A főszerkesztő válaszol Mese… A hónap kérdése

Ha hármas alá mész, a kimenőd elvész!

2. oldal 3. oldal 4. oldal 6. oldal 8. oldal 10. oldal 11. oldal 12. oldal 15. oldal 16. oldal

Táncsics Tükör XXI. évf. 1. szám

2005. október

BAJ van Bizonyára már mindenki várta az új tanév kezdetét , s ezzel párhuzamosan az új Táncsics Tükör megjelenését. Viszont mégis csak baj van. A nyárnak ugyanis gyorsan vége lett. Na de milyen nyarunk volt... Remélem nektek nagyságrendekkel jobban telt a szünetetek, mint nekem. Nekem speciel úgy kezdődött a nyaram, hogy a barátnőm dobott. Na, ez a nyaram elejére nagy hatással volt. Aztán jött a rossz idő, amely sajnos egész nyáron nagy szerepet játszott. Ha jó idő volt, strandra mentem csajokkal, haverokkal, de legalább lelkiismeretfurdalás nélkül nézhettem a többi látnivalót. De egész nyáron ez csak két hétig működött így. Az idei nyár nagy részére maradt a punnyadás. Azok tették jól, akik elmentek dolgozni, ők el tudták ütni az idejüket. Na de a többiek, mint én is... Otthon pihengethettünk, esetleg a haverokkal lógtunk, de nem sok értelmeset csináltunk, az biztos. Elmentünk nyaralgatni ide-oda, na dehát azon kívül mit csináltunk? Semmit! És ezután a nyár után kellett újra elkezdenünk az iskolát. Ezek után próbálja valaki azt mondani, hogy nincs BAJ. Számomra nagyon nehezen kezdődött a tanév. Furcsa volt újra iskolába menni, tanulni úgy, hogy a nyarat nem élvezhettem ki teljesen az időjárás és az egyéb körülmények miatt. Körülbelül most rázódtam vissza a tanulásba, rendkívül sok idő kellett hozzá. Ha ti is így vagytok vele, akkor szóljatok, s akkor tudni fogom, hogy nem vagyok egyedül. Na mindegy, belenyugodtam. Tavaly óta történt pár különösen meglepő változás a Specen. Az első, hogy idén kimenőkártyák helyett a hagyományos részlegen már régóta bevált kimenőkönyveket kaptunk (amelyeket tudtommal még mindig nem fizettünk ki). Ez már a tanév legelején kiderült. Viszont az első befizetésnél tudtam meg, hogy a Spec, mint csoport megszűnt, „csak” mint intézmény létezik. Szóval a Specből F11-es csoport lett. Ez elég meglepő és megrázó volt minden Speces számára. A létszámunk is érdekesen alakult. Ugyanis sokkal többen lettünk, mint azt bárki is gondolta volna. Nemegy elsőst köszönhetünk Demjén tanár úrnak. De nem minden változott. Mióta Csenge elhagyta a Specet, azóta a mindenható csoportvezetőnk, sajnos nem tudott a Specre lányt szervezni. Igaz, lehet hogy nem járnánk sokkal jobban, ha lenne lány a Specen, a legtöbbjük jó helyen van a hagyományos részlegen. Szóval ez van, ezt kell szeretni. A világ változik, mi változunk, az oktatás változik, viszont tanulni továbbra is muszáj, ha vinni szeretnénk valamire. Márpedig ki ne szeretne okos ember lenni, a „Legyen Ön is milliomos!”-ban sok pénzt nyerni stb. Hát akkor hajrá, tanulni, tanulni, tanulni és dolgozni, mert munka nélkül semmi sem készül!

2


2005. október

Álhírek a kis specről Politika A speciális képviselők tegnap délután közös ülést tartottak. Hosszú vitázás után arra jutottak, hogy sokkal több speciális lányra van szükség az üléseken. A testület azonnal, gondolkodás nélkül beadta a több lányra való igényét DemiÉn Józsefnek, aki az esetlegesen kialakuló feminizmusra hivatkozva rögtön elutasította a kérvényt. Sport Bunth tanár úr újságcipelő versenyt rendezett a könyvtár és egy Audi A4-es közt. A fődíj maga az Audi volt, melyet Bunth úr ajánlott fel. Az értékes nyeremény ellenére kevés volt a résztvevő, közülük a legjobb időeredményt BAJ érte el. Gratulálunk! Programajánló Jövő szerdán fordított napot tartunk a specen. A tervek szerint láthatjuk, hogyan nem ad kimenőt Demjén tanár úr, hogyan hagy aludni mindenkit szilencium alatt Csonka tanár úr, Bunth úr hogyan nem pihen munkaidőben, illetve hogy Csefkó tanár úr hogyan fog beszélni a maki, ürdüng, speckó, öreg, tápos, kigyúrt és a feladat szavak használata nélkül. A nap legnagyobb fénypontja D. Ádám lesz. Ha a kíváncsi látogatók korán érkeznek, megtekinthetik, hogy Ádám reggel 5-kor felkel, beágyaz, nekiáll tanulni, fél 7-kor kitakarítja a szobáját, majd pontosan indul az iskolába. Jó szórakozást! Kultúra Jövő hétfőn a TMK 2. emeleti 205-ös számú konferenciatermében 16:30-tól dr. Demjén József bölcsészprofesszor tart előadást az érdeklődőknek „Hogyan takarítsuk ki normálisan a szobánkat?” címmel. Minden specest szeretettel várunk. Bulvár A speces paparazzók jelentik, hogy kis Szijártónak eltűnt a bajuszkája. Egyes találgatások szerint leborotválta, ezt viszont eddig még senki sem merte megerősíteni félve a NAGY (Szijártó) TEZSVÍR haragjától. Krimi Egy borongós, június végi csütörtökön egy pár jobb- és baljóslatú fekete férficipőt találtak a 2. emelet külterületén. A TABISZ (Táncsics Biztonsági Szolgálat) és a TAKRI (Táncsics Kriminológiai Intézet) együttes nyomozása során megállapítást nyert, hogy a tulajdonos vagy Marton Péter, vagy NEM! De a tulajdonos nem volt benne a cipőben!! Hát nem hátborzongató?!!!

3


2005. október

Gólyatábor 2005 A 2005/2006-os tanév előtt, augusztus 27-től 31-ig került megrendezésre a Táncsics Mihály Kollégium gólyatábora. A gólyák szórakoztatását természetesen a DT szervezte, illetve biztosította. Ez volt az „új” DT első gólyatábor-szervezése. Véleményem szerint ez nem is látszott meg. De erről inkább hagyjunk nyilatkozni a gólyatáborban gólyaként résztvevő feledékeny speces diákunkat, Kalina Kendét. Az Ő élménybeszámolóját olvashatjátok: Augusztus 27. Két-két és fél óra bolyongás után megtaláljuk a kollégiumot (csak a Lágymányosi hídon kétszer mentünk át). A beköltözés nem tartott olyan sokáig, mint gondoltam (a húgom természetesen éhes lett, és felbonttatta a doboz ropit, amit vésztartaléknak hoztam be). A szobatársaim még nem jöttek meg. Még aznap délután az egyik felsőbb éves elment harminc napos BKV bérletekért. Kétezer-háromszázvalahány forint: igaza lehet a Nikotinell reklámoknak (ha csak a villamos egyik felét látod, azt hiheted, hogy a BKV kis piros ördög, háromágú szigonnyal a kezében). Az ismerkedési esten senkivel sem ismerkedtem meg. „A XI. kerület nevezetességei” programról jövet vettem észre a kollégium sarkán a következő plakátfeliratot: GÓLYATÁBOR. Vajon mit jelenthetnek az Ó betűben azok a vonalak? Elmondaná valaki? Másnap reggel laurencia*, krumplipucoló verseny: minden csapatból egy fiú indul. A mi csapatunkban én voltam az egyetlen, aki akkor jelen volt (sajnos!). Eredmény: segítséggel utolsó utáni helyezés. DE ha egyszer nem tudok krumplit pucolni! (A leves ettől még finom volt.) Egyik este a Tisztelt Szerkesztő Úr tábortüzet szervezett a „jól” sikerült ismerkedési est helyett, de a DT nem adott hozzá tűzifát, így nekünk kellett faágakat hozni. Ugyanezen az estén találkoztam még egy speces elsőssel. És mit ad Isten? Hát nem egy ismerőst? Nagy Dániel (TÓBIÁS) volt az. A Zrínyi matekverseny döntőjén találkoztam vele először. Késő estig énekeltünk – már aki – gitárkísérettel. De előtte, még aznap délután volt egy rendkívül érdekes vetélkedő: csapatokban kellett vízibombákkal, vízzel töltött lufikkal különböző feladatokat végrehajtanunk. Például volt zsákbanfutás, futás úgy, hogy vízbomba van a lábunk közt, bukfencezés, lufidobálás a lehető legmesszebbről, anélkül,

4


2005. október

hogy kipukkadna stb. Tettünk egy kirándulást is Visegrádra. Felmásztunk a visegrádi várba. Az útjelző tábla 30 percet írt a várba való feljutáshoz szükséges időként, de az emberek nagy része már tizenhat perc alatt fenn volt (valaki tizenhárom perc alatt felért). Találtak egy rövidebb utat. Szép volt a kilátás a várból, érdekesek voltak a kiállítások. A várból egy nyári bobpályára mentünk. Mindenki kétszer mehetett (az esetleges további menetekért nekünk kellett fizetnünk). Jó dolog volt csúszni, de egyesek annyira lassan mentek, hogy mögöttük egész konvoj torlódott fel. Egy kicsit igazuk is volt, hiszen így tovább tartott egy kör. Visszafelé hajóval jöttünk. Lehet, hogy el is aludtam útközben. A gólyatábor utolsó napján a városban volt egy vetélkedő. Térkép segítségével kellett eljutnunk többek közt a budai várba, illetve a Kossuth térre, a Váci utcába. Szerintem ez kimondottan jól sikerült a csapatunknak, a lányok ügyesen tájékozódtak. A Váci utcában névjegyeket kellett szereznünk. Az emberek nem adtak, rövid úton elintéztek minket. Közben rájöttünk, hogy a boltosok szívesen adnak, akár még többet is. Én Danival jártam az üzleteket, de nem szereztünk valami sokat. Szerencsére a többiek ügyesebbek voltak. Plusz pont járt azért, ha valaki a csapatból lesmárolta egy meztelen kisgyerek szobrát. Az egyik lány vállalkozott rá. Páran le is fotózták. Sajnos már nem tudom, hogy kik. Este elmentünk hajókázni a Dunára. Nagyon szép volt a város az esti fényekben. Nem gondoltam volna, hogy Budapest ennyire szép is tud lenni. Egy óráig gyönyörködhettünk a szép kilátásban. Ugyanakkor a hajón megtörtént az eredményhirdetés is. A csapatunk nagyon izgult, végül is másodikak lettünk! ☺

BUNDA! *Laurencia: „kedvenc” játék

5


2005. október

Kigyúrt Mars Csefkó t.úr, aki maga is sok Marsot látott már, és ezt a témát már régen legyúrta, azt mondta nekem, hogy nem is érdemes ilyen dolgokkal koptatni a lapot, mert egyrészt ilyen volt már, másrészt nem is kollégiumi ügy. Mivel volt néhány ember, akit érdekelt, én ebben nem hiszek, és hogy eleget tegyünk az utóbbi feltételnek, legyen ő a kísérleti alanyunk, aki a kollégium tetejéről v0 >> 11,2km / s -al elhagyja a Földet, és a Mars felé tart. Hogyha eltekintünk a felszállás nehézségeitől, és feltételezzük, hogy Csefi az űrben még egyben van (ez persze merész húzás, mert a NASA legújabb akciójánál, a Discovery kilövésénél is leesett egy bőrönd nagyságú és egy feleakkora darab a hajóról - megj.: utoljára ilyen élményem a százhármason volt, amikor elhagytuk a kipufogót), akkor kísérleti alanyunk valószínűleg azt tapasztalná, hogy odakint az űrben átkozottul hideg van, nincs levegő, a légköri nyomás megszűnése miatt egyes alkotói el akarnak vándorolni, ő maga meg kitágulna, valamint az erős ultraibolya sugárzás, és a napszél, protonsugárzás fésülgeti amúgy is sokattűrt haját. Ez a tapasztalat azután sem változna, miután Csefink a csekély Marsi légkörtől alig fékeződve, km/s-okkal landolna a Marson, és ott eggyel bővítené a kráterek számát. Szegény Csefi. De most jön a java. Mert ha már ott van, akkor nem úszná meg a naprendszer legmagasabb hegyének megmászását, és a Olympos Mons csúcsán ragadna - a hegy 27 km magas, de az alig több mint egyharmad Földnyi g-t kiélvezve hősünk feljutásával csak egy törpe szösszenettel végezne több munkát, mintha a Mount Everest-re mászott volna fel. Persze, ha már annyit fáradt, onnan megvizsgálná a Mars két holdját, a Phobost és a Deimost. Szabálytalan alakjukról eszébe jutna, hogy vajon mekkora lehet maximum egy kocka alakú bolygó, és hogy itt egy újabb példa, amivel meg lehet szivatni az elsősöket. Aztán marsi sétára indulva megtekintené a Valles Marines-t, ami egy hatalmas völgyrendszer a bolygón. Ez a Marsi egyenlítő közelében található, persze, Csefink előbb átsétálna még három táptalan 15 km körüli hegyen, az Arsia, a Pavonis és az Ascraeus csúcsokon, de nagyokat lépve egyből valamelyik árokban találná magát. Az egyenlítőn talán nem is fázna annyira, mert mértek itt már +27 fokot is, persze még itt is nagy a hőingadozás, így, ha nem sietne, hamar -50, -60, -70 fokban találná magát. Valószínűleg nem sétálna el a sarkokig, ahol -137 fokot is mértek. Persze Csefit nem rendíti meg sem a légkör nyomása, sem az oxigén hiánya, sem a hőmérséklet, meg a sugárzások, ő addig megy, amíg szembe nem találja magát egy hatalmas viharral, ami igen gyakran előfordul a Mars felszínén. Van, amikor hónapokig felkavarja a port a szél, amely 300km / h -val is fújhat, persze nem olyan

6


2005. október

sűrű közegben, mint a Földi légkör, ott ez csak

0,006 ⋅ 300 2 ≈ 24km / h -nak felel meg, de

Csefi közben arra is rájött, hogy mg súlya 2,5-ed részére csökkent, ez azért elég arra, hogy ugorjon egy nagyot, és az egyenlítőn valahol a Terra Meridiani helyen kössön ki, ami távolról nézve egy nagy sötét folt, tömény vas-oxidjától ilyen. Bizony, egy öreg, rozsdás szerkezet ez a Mars. Végigsétálva a kies sivatagokon, megszomjazna Csefink, de hála találékony elméjének, némi vízből és a légkör széndioxidjából szódát gyártana, hozzáfacsarna némi málnát, és szedne hozzá néhány jégkockát a bolygó felszínéről. Így málnaszörpöt kortyolva jutna el az Opportunity roncsáig, és megjegyezné, hogy sokan jártak már itt. Például a Viking1, Viking2, a Panthfinder, a Mars Exploration Rover program két landoló egysége, az említett Opportunity és a Spirit, a britek marsjárója, a Beagle2. Itt azért elszomorodna Csefi, mert kisdobos becsületszavára orosz hajó nem ért épségben Marsot, de ezt fontolgatva már gyanús nyomokra bukkanna, vízfolyásra, befagyott tengerre az Elysium régió alatt - amelyek mind-mind merész gondolatokra sarkallnák. Mert meglehet, hogy volt élet a Marson, ha ennek jelenleg kevés jele is van manapság. De meghatározva a Marsi élet csekély valószínűségét erre is csak legyintene mesénk hőse, aki lassacskán körbeér már a Marson. Mielőtt elérné az Elysium hegyet, friss meteoritbecsapódások mezején haladna át, ahonnan mindenféle anyagot összegyűjthetne magának, ami csak létéhez szükséges. Persze, hősünk nem élni akar, így eszébe jutna, hogy van még három csúcs, amit nem mászott meg: az Albor Tholus, az Elysium hegy, és a Hecates Tholus, de ezek már labdába sem rúghatnak az Olympos mellett. Olyan képtelen dolgokba, mint a sarki szárazjégsapkák felolvasztásába, vagy oxigén kémiai előállítására valószínűleg nem adná a fejét professzorunk, de egy Mac Gyver mozdulattal összegyúrna egy űrhajót, amivel - imádkozva - elérné a Földet, és mint a mai űrhajók, téglaként belepottyanna a tengerbe. Visszafelé jövet elkapna néhány műholdat, működőt és nem működőt, mindenféle űrszemetet, és észrevenné, hogy szegény Zorán a múlt fizika szakkör óta Föld körüli pályán kering. Majd megérkezve, megjegyezné, hogy nem is olyan kigyúrt bolygó ez a Mars.

7


2005. október

Elsősök a specen Demjén tanár úrnak hála, idén nem egy, nem kettő, hanem egyenesen 5 (+1+1) elsőst is sikerült felvenni. Ha még van egy-két speces, aki nem ismeri őket, azok most szert tehetnek néhány alapinformációra, hogy aztán mint ismerősök lakhassanak együtt tovább. Folk Zsófia Folk Zsófinak hívnak, 15 éves vagyok, Párkányból jöttem. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumba járok, humán tagozatra. Először nagyon megijedtem attól, hogy van felvételi a kollégiumba, ezért máshova mentem, de két hónap múlva úgy gondoltam, próba-szerencse, és igazam volt. Van három testvérem, egy macskám, érdekel az irodalom, a töri, egy-két élő és holt nyelv. Ami a kezembe kerül, azt általában elolvasom, meg sokat tanulok, így aztán több hobbira nincs is nagyon energiám. (meg időm se) :-) Rabb László Bács-Kiskun megyében, Felsőlajoson lakom. Testvérem nincs, tíz éve sem volt és tíz év múlva se lesz! A Puskás Tivadar TT-ba járok. Egy volt speces diák, Illés Attila szülei ajánlották nekem ezt a sulit, és mint látjátok, sikerült is ide felvételt nyernem. Nagyon érdekelnek ezek az elektromos dolgok, így hoztak kapcsolatba a Puskással. A Specet szintén Illésék ajánlották, jól tettem, hogy bíztam bennük. Simán sikerült bekerülnöm a Specre és jól is érzem magam itt, e néhány speciális diák között. Kiváló döntés volt ide jönni.

Nagy Dániel Hajdúböszörményből jöttem, amely jelentősen kigyúratlanabb hely, mint ez a kollégium. A Fazekasba járok, a, dicsért „c” spec. mat. osztályba. A Specre jöttem, mert itt vannak a legjobb fej emberek és itt is járok szakkörre. Hobbijaim a sakk, a Rubik-kocka forgatás és a maratoni alvás. Ha minden jól megy, matematikusnak tanulok majd. Szeretek a Specen lenni, mert itt rokonszenves kollégisták és tanárok vannak, illetve nem kell tanulószobára járni. Van néhány érdekes megnyilvánulásom, ezért Pék Zoli Tóbiásnak nevezett el engem, és mára már sokan egyfolytában így hívnak.

8


2005. október

Mikes Tamás 15 éves vagyok, szeptember 7-én születtem a testvéremmel együtt. Zebegényben lakom, amely igazán csodás környék. Van két lánytestvérem, illetve van egy ikertesóm is, aki fiú. Az egyik lánytestvérem is ebbe a kollégiumba jár, csak ő éppen a lányszárnyon lakik. Őt Katinak hívják, most másodikas, azt mondják róla, hogy egész jól néz ki... Engem Demjén tanár úr győzött meg arról, hogy átjöjjek a Specre. Nagy meglepetés volt számomra, amikor az első felvételi után azt mondták, hogy „rendben van, üdvözöljük a Specen”. A Puskás Tivadar Távközlési Technikumba járok, kedvenc tantárgyam a fizika és az elektrotechnika. Szeretek jó filmeket nézni, hangosan zenét hallgatni (utóbbiért bocs mindenkitől). Hobbijaim a biciklizés, kosarazás és a síelés. Ha nagy leszek, én szeretnék lenni a világmegváltó. Mikes Balázs Zebegényben, a Dunakanyarban lakom, amely híres a Koós Károly által tervezett templomáról, híres a Kálvária-dombról, amely ismert zarándokhely, és nem utolsósorban híres a sípályájáról. Kedvenc sportjaim a síelés és a kosárlabda. A Puskás Tivadar Távközlési Technikumba járok. Azért választottam ezt az iskolát, mert érdekel, amit tanítanak benne, és mert édesapám is ide járt, sok jót hallottam tőle. Mivel az iskolától messze lakom, és nehézkes lenne a bejárás, ezért lettem kollégista. Itt beiratkoztam a speciális részlegre, mivel úgy hallottam, hogy ezáltal könnyebben fog menni az egyetemre való bekerülés, illetve az ott való helytállás, mert itt olyan dolgokat is megtanítanak, amiket az iskolában nem. A kollégista élethez még nem szoktam hozzá, de úgy érzem, hogy ilyen tanárok és diákok társaságában ez hamar bekövetkezik. Kalina Kende Kalina Kende vagyok, Jászberényi lakos, akit felvettek a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium matematika tagozatára, a 7. c osztályba, majd a Táncsics Mihály Kollégiumba, ahol a kettőszázötös szobában lakom, és a szobatársaim még csak egyszer keltettek fel éjjel tizenkettő harminckor, továbbá az ágyneműtartók is kényelmesek, a polcom mögé ragasztó nélkül be tudom fogatni a komondorfesztivál plakátját, az egyik szobatársam hetente csak egy-két kreténséget hoz, és még eddig nem láttam csótányt az emeleten, csak egy poloskát az ablakkereten, amely szép zöld volt, tehát nem az ember parazitája, sőt, eddig még pitbullt is csak egyszer láttam múlt héten az Etele úti villamosmegállóban, úgyhogy nem is olyan rossz ez mint gondoltam.

9


2005. október

A Rubik-kocka Kvarkok, kongruenciák és invariánsok nélkül Ne rémisszenek meg senkit a címben szereplő heveny matematikai kifejezések! Hiába kötődnek ezek erősen a kockához, itt nem lesz róluk szó, mert úgysem olvasná senki. Először megmutatom, hogy milyen őrült konstrukciókat eszeltek ki egyesek Rubik Ernő zseniális ötlete alapján. A képen vannak 2–es, 3-as, 4-es, 5-ös kockák, van dodekaéder, körcikk, gomba és 3, sarkainál összeillesztett kocka. Ezen rémek rendezési módszere sokak szerint nagyon hasonló a hagyományos kockáéhoz, bár én a 4x4x4-essel sem boldogultam, többek lesajnáló mosolyát váltva ki ezzel. Az elemek alakja erősen eltérő, a tér különböző alakzatait leljük itt. Vannak más érdekes tulajdonságok, például az elemek típusainak száma. A normál kockánál ez 3-féle lehet: csúcsok, élek, lapközepek. Ezek hiába ugyanolyan alakúak, helyük mégsem cserélhető. De hagyjuk meg ezeket a fanatikus kockatekergetőknek. Jut eszembe: Fazekas. Szeptember óta az osztályunkban naponta megjelenő bűvös kockák száma és mérete rohamos növekedést mutat. A kigyúrtabb agyúak táskájának mélyén ott lapul a kocka, és néhányan egész órákat tekergetnek végig a helyes állást keresve, akár az első padban is. Eközben az egyéni csúcsok sorra csúsznak 3, majd 2 perc alá. Fogadások születnek (melyek tétje nálunk általában túró rudi), hogy egy egészséges elmét ki tud hamarabb megfertőzni a Rubikkockával. Mások annak lehetőségeik kutatják, hogyan léphetnénk ki megszokott 3 dimenziós világunkból, és készíthetnénk hiperkocka alapú játékot. De hogyan is néz ki ez a szerkezet belülről? Egy kis feszegetés után kipattan egy kiskocka. Ezután könnyen szétkaphatjuk az egészet. Ez a látvány tárul szemünk elé: Ezen egyértelműen látszik az, hogy a 6 lapközép stabil egységet alkot, e körül mozog a többi 20 elem. Ha jobban megnézzük a kiskockákat, rádöbbenünk, milyen egyszerű a szerkezet. A kockákat mindössze néhány bütyök tartja össze. Ennek ellenére a bűvös kocka felfedezése előtt napvilágot láttak olyan bizonyítások, melyek kimondták, hogy nem építhető olyan 3x3x3-as kocka, melynek lapjai mindhárom irányba képesek forogni. Ez jó példa arra, hogy a kocka ugyan az egyszerű emberek játéka lett, mégis megmozgathatja a matematikusok agyát néhány fogós kérdéssel.

10


2005. október

Aranyköpetek a tavalyi 202-es és az idei 204-es szobából (Gyűjtötte: Pék Zoltán) Tulajdonképpen a Fazekas C az egyetlen osztály, amiért érdemes felutazni Pestre. Tóbiás=Nagy Dániel Most azzal hol a probléma? (Van valami, amit nem tud???) Tóbi Én már látok a negyedik dimenzióban. Van egy osztálytársam, aki tud megszámolható végtelen dimenzióban számolni. Mert megszámlálhatatlan végtelen dimenzióban nehéz számolni. Végtelen dimenziós vektortér, hát ott egyértelmű, hogy a prímtényezők a tengelyek, ezt ti is látjátok, nem? Tóbi W3 -Na látod, mondtam én, hogy a sárkányokkal kell lenyomni mindenkit. -Ne pofázz már bele, nem is játszottál soha ezzel a játékkal. -Az lehet, de érzem az analógiát más stratégiai játékokkal. Tóbi vs PQR Fekete Páka, Forrasztó Pákó. Tóbi Once, tvice, tre times, fór times, fájv times, szex times… Rabb Laci Öregapám disznót termesztett. Boldi Egészrész definíciója. Önmaga vagy a nála legközelebb lévő legkisebb egész szám. Boldi -Tanultad már a Newton törvényeket? -Igen. -Newton I. törvénye? -Minden test nyugalomban mozog... Boldi vs Gyula -Most megyek zuhanyozni, mert ilyen röcsögök voltatok. Boldi -Lelőlek titeket. Komolyan mondom. Van pisztolyom. Házi készítmény. Boldi -Hő-höhöhöhö, Tsi-tsu-tsu-tsú… (Boldi gumilövő játékpisztolyával). -Ha tudnék köpni, állandóan Gyulát köpdösném. Akkor Gyula tele lenne arannyal. Boldi Hát, Dejó-t mondtam (írtam)…!

11


2005. október

A főszerkesztő válaszol A rovat nagy sikerére való tekintettel újabb leveleket válogattunk be az újságba, hogy ezzel segítsünk, illetve örömet szerezzünk a levélíróknak és az olvasóknak egyaránt! A levelekre ki más válaszolna, mint Demjén Pici ArchDevil Little Ördög József. DeJó lesz! Na helló, Little Demjén Pici Ördög Dwarf Törpeminoritás! Újra elmentem dokihoz, mert már nagyon szenvedtem a húsz éve dagadó kezem és lábam miatt. Az orvos, mint soha, most sem tudott mondani semmit erről, de azért a próba kedvéért kaptam egy injekciót. Nem fogja elhinni (ugyanis még én sem hiszem el, amit nem érzek), másnap reggelre a felére csökkent a daganat, és tizedére a fájdalom. Este elkezdtem imádkozni Istenhez, hátha megszűnik a maradék dagadás is. MAGA szerint érdemes folytatnom az imákat, vagy sokkal gyakrabban járjak a doktor nénihez? Esetleg menjek el a magánrendeléseire? Csefkó Kedves Málenkij Kücsük Katan Nain Pigmee Petit Piccolo Csefkó! Óriási mázlija van, hogy végre elővette a jobbik eszét, és az adekvát szaktekintélyhez fordult problémájával. Ahogy az ősi orosz közmondás tartja, Éta bedá nye bedá! (Gyengébbek és az oroszt kötelezően nem tanulók kedvéért: Ez a BAJ nem BAJ!) No, de hiába is próbálom önt ilyen triviális makkantásokkal okosítani, amikor mindenki tudja, hogy magát (Nyestét nem!) annak idején, egy bölcs és zseniálisan előrelátó tanára végérvényesen kitiltotta orosz szakkörről. Tegyük hozzá: jogosan! Hollótt már az ókorban is ismerték azt az örök érvényű bölcsességet, amelyet a híres görög tudós (mellesleg fizikatanár a nyugdíj határán), laboszi Lelohasztosz Izyletosz, a ptolemaioszi világkép zseniális megalkotója és tökéletesítője így fogalmazott meg: „Keszefeiosz dagadesztron talpapuffosz beszurisz!”. Magyarra lefordítva: „Növeli, ki elfedi a BAJt.” Az ilyen gondokat mindig is egyedi egyszerűséggel megoldó rómaiaknál például Mucius Scaevola (egyébként nyugdíjas fizikatanár) felpüffedt jobb kezét szakkörön másfél órán keresztül a tűzbe tartotta, és csodák csodája, a dagadás a kezével együtt úgy elszállt, mint a füst. No, de nem is szükséges ilyen mélyen lenyúlni a történelem feneketlen zsákjába ahhoz, hogy szaknyelven szólva horociklikusan pszeudoszferizáljuk a loxodromát, hiszen már honfoglaló eleink is jó hatásfokkal gyógyították az ilyen jellegű nyavalyákat. Anonymus (közbevetőleg elaggott fizika szakos krónikaíró is) például a Gesta Hungarorumban több helyen utal arra a tényre, hogy a hétvezérek közül többnek is – ha kelevézzel a csatában a kezére csaptak – bedagadt a kézfeje és izzadt a lábfeje. Az állítás hitelességét mi sem igazolja jobban, mint az ebből az időből ránk maradt népi rigmus: „Nem boldogult vele kézzel, Leütötte kelevézzel!” A sámánok erre az esetre igazán kézenfekvő gyógymódot alkalmaztak. Újhold éjjelén, toportyán rüszülésekor gyűjtött tenyérnyi nagyságú kánisz mergát hevítettek izzásig, majd fehér kanca sárlás előtti vizeletével napéjegyenlőség idején hármas keresztútnál féltérdre ereszkedve napnyugatnak háttal intenzíven redukálták, és az így nyert masszát a beteg kézfejére applikálták. Állítólag lélegzetelállító hatása volt. A sokak által méltatlanul sötétnek titulált középkor is megadta a maga csattanós válaszát erre a mindenkor aktuális problémára. A közismert alkimista, nyugállományú fizikus és poliészter, Josephus Megakrampus Sarlatan, miután a természetben bárhol megtalálható közönséges hisztokompatibilisen antiszensz oligonukleotidot, kallómalomban finom porrá őrölt, és kivajazott diofantikus rézüstben nagy nyomás alá helyezett. Azután az így nyert ionszelektív konglomerátumot kénleválasztással gyöktelenítette. Az ebből készült opálos színű vizes oldat több héten át tartó, kúraszerű alkalmazása a szemtanúk szerint tartós tünetmentességet eredményezett. E röpke történeti 12


2005. október

séget eredményezett. E röpke történeti áttekintés után térjünk vissza az eredeti felvetéshez, mely szerint Maga (Nyeste nem!) közel húsz esztendőn keresztül szőnyeg alá söpörte a tényeket. Sajnos ennek káros pszichoszexuális, de főleg pszichoszomatikus következményeivel most kell szembesülnie. Ugyanis az idők során az Ön BAJa olyan összetetté vált, mint egy konfokálisan harmadfokú exponenciális egyenlet, a szubglutív deriválás előtt! Vagy, hogy stílszerűek maradjunk, mint a polárkoordináták szemidefiniten kvadratikus lemniszkátájának kovariáns tenzora. Persze pánikra semmi ok! Fogadja meg a tanácsomat, és egyszerűen vágassa le tőből! Hiszen lelke mélyén ott lappang a soha meg nem fogalmazott és ki nem mondott gondolat: A BKV-t bár utálja, kezét azért amputálja! Baráti felkarfogással a Főszerkesztő Tisztelt Tanár Úr! Szeretek éjszakánként kártyázni, s eddig valóban sokat játszottam. De most hirtelen minden megváltozott. Ha játszani hívok valakit, akkor fáradtságra hivatkozva nem jön. És ez így van mindenkinél, már két hete ezt mondják. Kezdek nem hinni nekik, szerintem valami más lehet a háttérben. Én azt szeretném kérdezni Öntől, hogy mégis mi lehet annak az oka, hogy senki sem kártyázik? Mit tehetnék annak érdekében, hogy megint legyenek hosszan az éjszakába nyúló sokemberes kártyapartik? Segítségét előre is köszöni: Gábcsikovó Tisztelt Vízi Erőmű Úr! Őszintén sajnálom, hogy mostanában nincs alkalma éjszakánként verni a blattot. Úgy gondolom, mondanom sem kell, hogy társai elhidegülésének számos oka lehet. Például amikor fáradtságra hivatkoznak – kártyás nyelven szólva előjönnek a farbával – csak ürügyet keresnek, hogy ne kelljen Önnel játszaniuk. Sajnos ez az eshetőség, stílszerűen fogalmazva – hiszen a kártyázásról beszélünk – benne van a pakliban. Ne fogadja el ezeket az olcsó kifogásokat, hiszen tulajdonképpen Maga (és nem Nyeste!) keveri a lapokat! Játssza ki bátran az adu ászait, meglátja, újra lelkesedni fognak elfásult partnerei! Vagy nem. Azonban ez utóbbi esetben sem szabad elkeserednie, és – kártyás szakzsargonnal élve – bedobni a lapokat. Hiszen számos hatásos eszköz van még – ahogy a kártyások mondani szokták – a talonban! Persze, ezeket a lehetőségeket nem szükséges azonnal a társai tudomására hozni – amint azt kártyás berkekben mondogatni szokták – kiteríteni a lapjait. Várja ki a megfelelő alkalmat – hogy egy frappáns kártyás szófordulatnál maradjunk – amikor a Sors végre Önnek is oszt majd lapot. Addig is próbáljon meg a szó nem szorosan vett értelmében – amúgy kártyás huncutosan – svindlizni. Példának okáért keverjen kiszemelt kártyapartnerei esti teájába különféle hatásos serkentőszereket. Ezek hatására – hogy úgy mondjam kártyás magyarmiskásan – venni fogják a lapot, és egyenesen könyörögni fognak egy jó kis álomba ringató kártyapartiért. Esetleg olyan tréfás beszólásokkal, mint amilyen az Osszamár! esetleg; a Hamar ha mondja! vagy; Azt mondta az öreg Timár, ez az ulti nem ulti már! stb.; próbáljon megfelelő hangulatot teremteni a zsugához. Ha mindezek ellenére sincs elég késztetésük arra, hogy úgymond beszálljanak egy jó kis partiba, akkor már nekem sincs több jó ötletem. Bizonyára azért nem játsszanak, mert egyszerűen csak unják az egészet! Ez esetben – saját testi épségét védendő – hagyja őket békén! Üdvözlettel egy zsugabarát Főszerkesztő

13


2005. október

Üdvözlöm Demjén Tanár Úr! Köztudott, legalábbis sokan azt állítják, hogy ügyesen forgatom a Rubik kockát, és, hogy gyorsan ki tudom rakni. Én viszont nem vagyok elégedett magammal a három perces szintidőmmel. Három perc ugyanis rengeteg idő, akár a Föld is megsemmisülhetne ennyi idő alatt, én viszont nem akarok úgy meghalni, hogy a Rubik kockám ne legyen kirakva. Állandóan ezt gyakorlom, de sehogy sem sikerül három perc alá szorítanom a szintidőt. Szóval már azon kezdtem el gondolkozni, hogy tervezek egy időfagyasztó gépet, amely rajtam kívül minden más élőlényt lelassítana. Azért fordulok Önhöz, mert gondoltam tud találni erre a problémámra valamilyen jó megoldást. Ha esetleg akadna valami igazán jó ötlete, kérem, feltétlenül írja meg. Jelige: Kocka de Rubik Ernő. Tóbiás Kedves Tóbiás! Ön ugye nem a tejesember? Ezt csak azért szeretném idejében tisztázni, mert kockázatos dolog lenne olyan embernek tanácsokat adni, akinek semmi szüksége nincs az egészre. A kockával már Önnél sokkal nagyobb embereknek is meggyűlt a baja. Itt van, például Julius Caesar, aki népeket igázott le, a hatalmas Római Birodalom első embere volt mégis elvetette. Sok művész – köztük a kubisták is – kockára tették művészi karrierjüket miatta. Picasso egyenesen az életének tetemes részét szentelte neki, igaz nem kis sikerrel. Victor Vasarelynek pedig, beletört a bicskája. E tényt a hajdan a Déli pályaudvar előterében felállított Csonka kocka is igazolta. Azt javaslom tehát, ne foglalkozzon a kockával, inkább maradjon a sokkal barátságosabb négyzet mellett. Abból sem kell túl sok, elegendő 64 darab! Tisztelettel egy kockázatkerülő Főszerkesztő Na DeJózsi bácsi! Meg tudná nekem magyarázni, hogy miért mindig az én húgomat, Csengét kell kioktatni és az egész olvasóközönség előtt beégetni? Köszi! Szilágyi Ákos Kedves Átkos! Biztosíthatom Önt, hogy fatál(i)(a)san félreérti a helyzetet. Itt semmiféle kioktatásról nincsen szó! Csupán annyi történt, hogy válaszoltam Csenge olvasói levelére, aminek következtében igazi párbeszéd alakult ki köztünk. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a levelek eredetét egyáltalán nem vizsgáltam A beégetés méltatlan vádját pedig, egyenesen kénytelen vagyok kategorikusan visszautasítani. Épp ellenkezőleg, véleményem szerint ez a polémia, és állandó jelenléte a lap hasábjain csak növelte ázsióját a TT népes olvasótáborának körében. A Szonda Ypsos legutóbb közzétett közvélemény kutatási adatai szerint Csenge tetszési indexe máris 25 bázisponttal emelkedett. A másik, számomra teljességgel megnyugtató jelenség pedig az, hogy Csenge nem érzi „beégetésnek” a szerkesztői leveleket. Hiszen ő Maga (és Nyeste sem) tiltakozik személyesen, a megjelentetett írások ellen. Felesleges tehát aggódnia a dolgok jelenlegi állása miatt! Ha adhatok Önnek egy jó tanácsot akkor lazítson és ne lázítson! Maradok őszinte híve, a Főszerkesztő

14


2005. október

Mese a nyúlról és a galántai malátáról Hol volt, hol nem volt, réges-régen létezett egy Galánta nevezetű kis település. A település szerte a világon ismert volt pompás söréről, melyet a speciális, csak ezen a környéken termő malátából készítettek. A falucska közepén állt a gigantikus sörgyár, mely munkát, fizetést és megélhetést biztosított az összes helybélinek. Nemcsoda hát ha a falu legbefolyásosabb polgára a gyár igazgatója, a zsírosképű, kövér és agresszív macska, Don Gatto volt. Anyagi helyzetére támaszkodva mancsában tartotta a polgármestert, a rendfenntartó közegeket és bábként játszadozott az egyébként is erősen elnyomott és kizsákmányolt lakosokkal. Történt pedig egyszer, hogy Don Gattto, még nagyobb haszonra akarván szert tenni, a nagyrészt nyulakból álló munkásosztályt kicserélte az alacsonyabb igényű, kevesebb fizetéssel beérő illegálisan bevándorolt patkányokra. Ezzel a húzásával még jobban magára haragította az egyébként is forrongó kedélyű település lakóit, hisz azok legnagyobb része munka nélkül maradt. A kisemmizett közösség elhatározta, hogy petíciót nyújt be az önkormányzathoz az illegális munkások eltávolítása miatt. Vezért is választottak maguk közül, egy nyulat, akit csak így becéztek: Nyuszi. Ám a kérvényt a polgármester elutasította, hiszen Don Gatto szép summát utalt át előzőleg neki. Nem volt hát más választás, meg kellett leckéztetni Don Gattot. Erre a feladatra is nyuszit választották meg, aki azonnal bele is kezdett az előkészületekbe. Terve a következő volt: éjszaka belopózik a gyárba, Gatto irodájába, és ellopja az ős malátát, mely nélkül a nemesített malátacserjék nem folytatják a növekedést. Így a gyár képtelen termelni, a patkányok munka hiányában máshova költöznek és Gatto kénytelen lesz visszavenni őket állásukba, hogy visszakapja a malátát. A megvalósítás egy párás, őszi estén kezdődött. Nyuszi éjfekete ruhában kívülről gyorsan felmászott a gyár tetejére és az épp szunnyadó kéményeken leereszkedve a kazánházba jutott. Szerencséjére a folyosókon senki sem tartózkodott (a biztonságiőr dobbermannok épp nagyban kártyáztak) és sikerült hangtalanul eljutnia a növénytermesztő blokkba. Gyári munkás korából tisztán emlékezett, hogy merre van az iroda és sietve el is indult. Az ős galántai maláta az iroda közepén állt és kékes fényt ontott szerte a szobában. De adódott egy kis probléma. Don Gatto kezében egy üveg sörrel a maláta üvegburájához közel, egy fotelban horkolt. Nyuszi érezte, hogy most nem szabad hibáznia. Nesztelenül kiemelte az üvegburát és megragadta a malátát. Gatto felhorkant, körülnézett és meglátta Nyuszit imádott növényével, fertelmeset üvöltött, melynek hallatára a Dobbermannok abbahagyták a pókerpartit és az iroda felé siettek. Nyuszi nem habozott, kezében a cseréppel futva indult el a folyosón, nyomában a lihegő Gattoval. Gyorsan vette a kanyarokat, de lévén, hogy figyelmét nem az útra összpontosította, eltévedt, és a sörtankok felett találta magát egy keskeny, korlát nélküli pallón. Megtorpant, de már későn, Gatto rávetette magát. Dulakodni kezdtek, de a macska erősebbnek bizonyult és sikerült Nyuszit a palló szélére kényszerítenie. Nekilendült, hogy a forrongó üstbe lökhesse, de Nyuszi ügyesen kitért és Don Gatto, lendületét nem bírván visszatartva leesett és a sörhabok martalékává vált. A Dobbermannok időközben rossz nyomot követtek és Nyuszinak sikerült meglépnie a malátával. Másnap a közösség kitörő örömmel fogadta a zsarnok gyáros uralmának végét és megválasztották Nyuszit a gyár új igazgatójának. Első dolga volt a patkányokat elküldeni, visszavenni a munkásokat és visszahelyezni az ős galántai malátát a helyére. Este nagy ünnepséget tartottak, ahol a település összes lakója jelen volt és az új gyáros-hálája jeléül-ingyen osztogatta a híres galántai sört…

15


2005. október

A hónap kérdése Mit élvezel a specen? Ha nem vagy speces, akkor mit élveznél? − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − − −

Hogy a többiek mindig felébresztenek, hogy ne késsek el az iskolából (fél 1-kor). Ha lehetne ott valamit élvezni, akkor nem a hagyományoson szenvednék. Hogy BAJ átjön hülyeségeket kérdezni, Gábci pedig mégnagyobbakat. Hogy a gépteremben szét tudom szivatni a hagyományososokat. A Bunth és a Csefi szakköreit. (egy névtelen mazó ötödéves.) Azt, hogy kevés valószínűséggel kapok sok ösztöndíjat. Azt, hogy ott nem én vagyok a leghülyébb. (Kende) Boldi maciján. Ja, bocs, nem „hol” volt a kérdés? Hogy Jee ágyán sakkozhatok Ábellel. (Tóbi) Hát hogy olyan nagyon speciális. (Bíró) A gyorsan telő piros kimenőkönyvet. Amikor az új takarítónő pucsít.☺ Hogy Demjén a csoportvezetőm. Kényelmesek az ágyneműtartók. Várj, én még ihletet merítek. Gudenus tanár úr emlékét. Azt, hogy speces vagyok. Csefkó szakköreit. (Jee) Marci haját sodorgatni. A laza szilenciumokat. Hagyjál békén! (Janó) Azt, hogy nincs spec. Tóbi aranyköpéseit. Mit? Mekkorát! ☺ A nagy létszámot. Kende jó vicceit. Amit te nem!! Nem tudom. Biztos. Me’? Azt. Főszerkesztő: Demjén József ☺ Diák főszerkesztő: Baranyai A. János Címlap: Varga 8 Balázs Tördelő: Csefkó Zoltán Korrektor: Csonka János 16

Ha hármas alá mész, a kimenőd elvész!

Recommend Documents