Győri városfejlesztés kérdőjelekkel:
Néhány gondolat a jövőről, haladásról, 21. századról, emberiségről, turisztikáról, városfejlesztésről egy-két megvalósult projekt kapcsán a győri Dunakapu tér környezetében. Tisztában vagyunk azzal, hogy a jó szándék kevés, több kell, de az „anziksz” melyet a tisztelt olvasó elé tárunk megérdemel néhány magvas gondolatot, már csak azért is, mert politikai „uraink” dicsőségtábláján szereplő fejlesztésekről van szó, érzékeny városterületen, ráadásul komoly közpénz felhasználással.
Íme a beton torlasz, mellyel mostanában annyiszor találkozunk e városterületen, mely érthetetlen módon zárja el a kivezető forgalom útját. Nehezen magyarázható dolog ez, de nyilván az új csomópont védelme az ok, csak azt nem értjük, ha évtizedekig működött ezen forgalmi kapcsolat, legalább ideiglenesen miért nem állítható vissza. Jól látszik, az egykori Bástya utca feltelt a kora reggeli időpont ellenére. Az egy-egy felbukkanó parkolóhelyért közelharc folyik. Szegény biciklis kerülgeti a barikádot,az egykori forgalmi rend utolsó tanúja, egy közlekedési tábla képében vigyázza a már nem létező rendet. A kép jobb oldalán még áll a hatalom által már halálra ítélt „Brády” ház (Dunakapu tér 6.sz.), mellette még létezik a 4. számú épület, mely a vezető fejekben már modernkedő stílusban beépíthető mesterséges foghíj.
A torlasz ikertestvére, mely végleg elzárni látszik az egykor oly fontos közlekedési útvonalat. Persze könnyű odavágni, hogy ez munkaterület, de ott munka nem folyik, így ezen közhelynek nincs helye a védelemben. Szintén jól látható, minden talpalatnyi parkolóhelyért küzdelem folyik a Belváros használói közt. A terület itt is telített a legkülönfélébb oszlopokkal, kandeláberekkel, terelő beton falakkal, korlátokkal. Ezek között kanyarog most a kerékpárút a Kossuth hídra, hogy aztán ott is láthassunk néhány valódi turisztikai, városképi remeket, melyeket ide teremtett a letisztult jelen és lekommunikált egy vezető. Hej, amikor még lehetett parkolni az alsó rakparton, de más volt itt az élet, most a szánalmas maradékért is versengni kell. Egykor 650 autó fért itt el, ma néhány szerencsés elmondhatja magáról, hogy parkolóhelyre lelt, a többség pedig kering, mint a kányák a dög felett. Nem baj, majd lesz itt fasor, sétány, folyópart (elnézést, az már van), turisták, felüdülés. Beton torlaszok, parkoló maradványok, ügyeskedő járművezetők kora ez, melyet időről időre, valószínű évente kétszer önti majd ki a Duna árja mint az ürgét.
Azért vannak kivételezettek is az alsó rakparton, a megmaradt hajó vendégei,ők láthatóak a következő képen. Itt álldogálnak a feltöltött bástyafal tövében. Nézhetik innen a jövőt, a modernista építészet emelvényeit, melyek egyre agresszívebben követelik a helyet a történelmi Belváros elbontott épületei helyén. Jól tessék megnézni, ez a jövő, itt esik ám majd jól egy kis séta az alsó betonfal mögött.
Régebbi írásainkban volt olvasható: „út a semmibe”. Ezt revideálni szükséges, mert konkrétan kell szólni. Nem a semmibe vezet az út, hanem jelen formájában semmi értelme. Nézzük ezt a falansztert megszégyenítő környezetet. Fekete csőlámpákat, beton támfalat, mely hosszában szeli ketté a rakpartot. Aki ezek után a Belváros és a folyópart intenzív kapcsolatáról papol, az nyugodtan és nyilvánosan őrültnek tekinthető. Azaz az IVS (Integrált Városfejlesztési Stratégia) bár kritikával joggal illethető elvei mégis csak elfelejtve. Persze megértjük a Vörösmarty utca sarki ház városvezetői famíliáját is, hogy zavarja őket a forgalom, de akkor miért vettek itt lakást? Minden józan győri tisztában van vele, hogy a Móricz Zs. rakpart lezárása az Újkapu és Teleki utcák között nehezen indokolható műszaki érvekkel, és ebből kifolyólag a kialakult közlekedési káosz egyik forrása. Amit ide szánnak, az úgynevezett korzó, igazi luxusberuházás, hiszen sem vége, sem eleje nem lesz, nincs itt miért korzózni. Sem a látvány, sem a sétány élménye nem elégséges, azaz egyre jó csak, az itteni fontos közlekedési útvonal végleges elzárása. Lemezes parkolónak itt akkor van értelme, ha az alul felül parkolóként működik. Az alul parkoló, felül sétány megoldás, ténylegesen csak néhány többlet parkolóhellyel jár, melyért rettenetes a fizetendő bekerülési költség. A győriek nem értik, mit is akar az adott városvezető „lekommunikálni”, lenyomni a torkukon. Ezért kifejtjük néhány szóval a terv lényegét. A Móricz Zs. rakpart el lesz zárva végleg a gépjármű forgalom elől a Teleki és Újkapu utcák közt. Az alsó rakpartot kiszélesítik nagyjából a mostani felső útpálya közepéig, ahol új árvízvédelmi falat kell majd építeni a mostani, egyébként kitűnő állapotú árvízvédelmi fal bontása után (horrorisztikus költség). A felső rakpartot annak szintjén egy lemezszerkezettel kiszélesítik, így felül egy terjengős térség, alul fedett parkolók jönnek létre. Azonban érdemes meggondolni, az alsó rakpart síkján csak egy sorral több autó fér majd többletként el, ha nagyon jóindulatúan számolunk, hiszen a belső közlekedés és az alátámasztások is helyet igényelnek. Ugyanakkor az egyik „új” parkoló sor azonos lesz a régi felszámolttal, azaz csak fele annyi új hely lesz, mint azt mondják.
Ehhez a valóban szerény többlet parkolóhoz képest kell mérni a bekerülés magas költségeit.
A sok hete, hónapja lezárt Móricz Zs. rakpart, (Újkapu utcai csomópont) mintegy előre vetítve a jövőt, tudjuk, haladás, fejlődés, 21. század, ott lakó vezető. Nos a jövő azért némileg különbözni fog ettől, mert amint látszik, még vannak itt parkolóhelyek, nos azokkal e modern kor hajnalán már nem kell számolni. Szintén értetlenül kell állni a már ismerős torlasz előtt, erre végképp nem mondható, hogy munkaterület. A Városstratégiai Bizottság véleményére azért kíváncsiak lennénk, persze szakmai, nem pártkatonai, vagy állatorvosi véleményére. Addig is számoljunk egy kicsit. Elveszett 650 db ingyenes parkoló az alsó rakparton, ez tény. Pótolni szándékoznak az illetékesek mindezt fizetős formában 230 férőhely mélygarázs, 120 férőhely rakparti lemezes (inkább fedett) parkolóhely formájában. Ez ugyebár összesen 350 hely, melyből 60 a lemezes cserebere folytán ide nem is számolható, mint új hely. Számoljunk komplex módon, elvesznek a Móricz Zs. felső rakpart parkolóhelyei kb. 100 db, elvesznek még a Dunakapu tér déli oldali parkolóhelyei is, kb. 50 db. Így a tervezett állapot 450 férőhely mínuszban van. Ez gyönyörű, csak így tovább, és még nem is beszéltünk az új forgalmi rend által érintett közeli utcák megszüntetett parkolóiról. Innen jöhet a propaganda szöveg: Kell a mélygarázs, mert kevés a belvárosi parkolóhely, sehol nem lehet megállni. Pedig a megoldás itt van, és ráadásul kézenfekvő, elég csak tovább sétálni egy kissé a Móricz Zs. rakparton a Széchenyi híd irányába. A lepusztult, szanálásra végképp megérett itteni telkek szinte tálcán kínálják a megoldás műszaki lehetőségét. Győrben nem a mélygarázsokat kellene erőltetni, mert ezek a sajátos talaj és vízjárás miatt extra költséggel járnak. Városunknak a valódi megoldást a parkolóházak kialakítása kínálja, persze a megfelelő hely kiválasztása rendkívül fontos. Nos esetünkben nem kell sokat meditálni.
Azon viszont mindenféleképp el kell gondolkodni, mi legyen azon építészekkel, akik ötletözönükkel mélygarázs őrületbe kergették a kizárólag (e területen) laikusokból álló városvezetést. El kéne már felejteni azt az időt, amikor a háttérben duruzsolók, magukat mindenek felettinek beállítók, szakmának kinevezők ilyen súlyú ballépések kiváltóivá lesznek
mindenféle következmény nélkül. A kimondott műszaki szó, a vezetőt befolyásoló műszaki érvsor ne maradjon a feledés jótékony leple mögött. Kimondjuk, vonják felelősségre a műszaki szaktanácsadókat, neveiket érveikkel együtt hozzák nyilvánosságra. Ez kis városnézés, turista csalogatás:
Haladás, fejlődés, letisztult formák, 21. század, technika, turisták. A Káptalan domb tövében ízlésesen egymáshoz illesztett formák, színek, funkciók. A sárga kerítésű kocsma-büfé sarkán energia ital reklám, mögötte a beeresztő kapu építménye a piros lámpácskával, előtte a 80-as évek üveg hirdetőtáblája, a reklámhatást erősítendő mellette egy hengeres hirdetőoszlop, aztán egy kis hírlapos pavilon, oldalában szemétgyűjtő, majd egy iker telefonfülke. Ilyen a Káptalan domb feljárata, ha finoman akarnánk jelzővel illetni talán a kissé eklektikust választanánk. Ilyen díszlet mögött szerényen bújik meg az egykori Pap-nevelde amúgy monumentális épülete. Viszont van egy jó hír is, láthatóan maradt még leburkolni való felület, melyben úgy látszik a Belváros fejlesztése ki is merült.
Indulhat a püspökvári séta, előtte azonban egy kis kötelező KRESZ oktatás. Sebaj, mert fő a biztonság, és ezt hangsúlyozni kell, bármibe kerül is, bármilyen ronda is. Van itt kérem műanyag oszlop táblával és nélküle, fém tuskók, fix és emelhető, régieskedő kandeláberek, fa virágládák és végül a helyi közszolgáltató holding reklámja két szemeteszsák képében.
Ahogy azt már a korábbiakban említettük, itt áll „jó” példája a közlekedési ismeretek vaskos hangsúlyozásának. Most már csak az lehet a kérdés, hogy ez itt a történelmi Belváros, vagy egy KRESZ paródia park. Meggondolás tárgyát képezi, mi lett volna, ha nem a sűrű gyalogos, hanem a jóval ritkább kerékpáros forgalom keresztezi az alsó rakpartra vitt utat?
A bolygók együttállása, mondaná az asztronómus, de itt inkább a lámpák és táblák együttállásáról beszélhetünk. Csonka régi kandeláber, egykori tetejébe excentrikusan belenyomott új fejjel, előtte „szélfútta” dőlt-oszlop, mögötte ilyen, meg olyan táblák, bábeli zűrzavarban. A mű elkészült, az alkotó megpihent babérjain.
Ha turista volnék azonnal szaladnék sátrammal, csak előbb félrehajtanám a táblát, hogy látszódjék az „Öreg templom”.
Azt hiszem ehhez nem is kell különösebb kommentár, a kép magáról mond véleményt.
A belvárosi „szoknyás-turul”, mitológiánk legújabb eleme, tán azon gondolkodik, vajon jó helyre szálltam? Aztán nem gondolkodik, riadva repül el e helyről, átadva őrhelyét a „modern”, letisztult formáknak és anyagoknak. Ez a jövő, amely itt már megmutatja oroszlán körmeit, plexi, alumínium és egyéb korlátok formájában. Háttérben a követendő példa, az építészet, mely eddig csak körbezárta, de nemsokára felfalja a Belváros megmaradt régi házait.
Szegény Nepomuki Szent János, hová lett a biciklid? Révfalu első képe, mellyel a turista találkozik. Plexi szoknya, tábla dzsungel, kifagyott útszegély, kis „piroska” bicikli utacska. De hová lett a Káldy (Polgár) villa, és hová lett a „Holler” ház?
Az alsó rakpart pihenője és a kilátás Révfalu felé. Reméljük a belvárosi képviselő itt piheni majd ki fáradalmait és gyönyörködik, mint egykor Ali pasa a páratlan panorámában.
Ittfelejtés képét idéző kapcsoló szekrények és berendezések kavalkádja a hídfőnél.
Hát ez bizony így maradt, amúgy betyárosan, nem is kell ide szó.
A betöltött várfaltő. Csak remélhetjük, hogy a parkoló célú feltöltés nem károsítja az évszázados bástya falat. De ha így is van ki törődik azzal, hiszen itt a jövő. Győr, 2012. január 31. Arrabona Városvédő Egyesület
