GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYEI KORMÁNYHIVATAL A határozat jogerős: 2016. május 4. Iktatószám:
660-5/2016.
Tárgy:
Ügyintéző:
dr. Karácsony Edina/ Tóth Ilona Mária (96) 524-000
Mellékletek:
MÉH Zrt. Győr, Sashegypuszta 1. 01290/1 hrsz. – Hulladékgazdálkodási bírság -
Hiv. szám:
-
Telefon:
HATÁROZAT
I. A Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal mint környezetvédelmi és természetvédelmi hatóság (a továbbiakban: Hatóság) a MÉH Zártkörűen Működő Részvénytársaságot (székhely: 9027 Győr, Puskás T. u. 12, KÜJ: 100170690; KTJ: 101595233; a továbbiakban: Ügyfél) – megismételt eljárásban –
100. 00 0, - F t, (azaz százeze r fo ri n t) hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezi.
II. A határozat I. fejezetében meghatározott hulladékgazdálkodási bírságot a „Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Magyar Államkincstárnál vezetett előirányzat-felhasználási keretszámla” megnevezésű 10033001-00299633-00000000 sz. számlára kell átutalni annak jogerőre emelkedését követő 30 napon belül. A Hatóság a befolyt bírságösszeg 30 %-át Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata (székhely: 9021 Győr, Városháza tér 1.; a továbbiakban: Önkormányzat) részére 15 napon belül továbbutalja. III. A Hatóság tájékoztatja az Ügyfelet, hogy fenti kötelezettség teljesítésének elmaradása esetén – amennyiben az az Ügyfélnek felróható – a határozat végrehajtása mellett az Ügyféllel szemben eljárási bírságot szabhat ki, melynek összege ötezer forinttól egymillió forintig terjedhet. A bírságolás ismételhető. IV. A Hatóság a jogerőre emelkedését követően intézkedik a határozat nyilvános közzétételéről.
Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály Környezetvédelmi és Természetvédelmi Szakértői Osztály 9021 Győr, Árpád út 28-32. – 9002 Győr, Pf.: 471. – Telefon: +36 (96) 524-000 – Fax: +36 (96) 524-024 E-mail:
[email protected] – Honlap: www.kormanyhivatal.hu
V. Az eljárás során olyan eljárási költség, melynek viseléséről rendelkezni kell, nem merült fel. VI. Jelen határozattal szemben a kézhezvételtől számított 15 napon belül az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőséghez (1539 Budapest, Pf. 675.; a továbbiakban: OKTF) címzett, de az első fokú Hatósághoz 2 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye. Az Ügyfél által előterjesztett fellebbezés illetéke 15.000,- Ft, (azaz tizenötezer forint), melyet illetékbélyeg formájában kell a fellebbezés első példányán leróni; az Önkormányzat által benyújtott fellebbezés illetékmentes.
INDOKOLÁS
A Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal jogelődeként eljáró Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség 2011. október 11. és 12. napján helyszíni ellenőrzést tartott a MÉH Zártkörűen Működő Részvénytársaság (székhely: 9027 Győr, Puskás T. u. 12, KÜJ: 100170690; KTJ: 101595233; a továbbiakban: Ügyfél) Győr, Sashegy-puszta 1. szám alatti telephelyén – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 88/A. § (1) bekezdése és 89. § b) pontja alapján. Az ellenőrzésen tapasztaltak alapján az elsőfokú hatóság – megismételt eljárásban –- az Ügyfelet 157713/2014. számú határozatával, hulladékokkal kapcsolatos nyilvántartási kötelezettségnek a jogszabályokban meghatározottaknak nem megfelelő teljesítése miatt 150.000,- Ft, (azaz százötvenezer forint) hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte. Az Ügyfél a hivatkozott számú határozat ellen törvényes határidőben fellebbezéssel élt, az elsőfokú határozatot az OKTF 14/7413-4/2014. számú határozatával helybenhagyta. A hivatkozott számú helybenhagyó határozattal szemben az Ügyfél bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett, melynek nyomán a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.K.27.398/2015/3. számú ítéletével az OKTF 14/7413-4/2014. számú határozatát az elsőfokú 1577-13/2014. számú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította. A bíróság hivatkozott számú ítéletének indokolása az alábbiakat rögzíti: A megismételt eljárásban az időközben hatályba lépett a hulladékokról szóló 2012. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.) rendelkezései az irányadók figyelemmel a Ht. 90. §-ában foglaltakra, melynek értelmében azt a megismételt eljárásokban alkalmazni kell. A Ht. a hulladékgazdálkodási bírság kiszabása körében elévülési időt nem határoz meg, ennek megfelelően a Ket. elévülésre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók. A Ket. 94/A. § (2) bekezdésben foglalt elévülési idő nem telt el, mivel a Ket. 94/A. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú határozat bíróság általi hatályon kívül helyezése folytán az újraindult. Az elévülésre vonatkozó szabályok az Ügyfél részére kötelezettséget nem állapítanak meg, így nincs olyan kötelezettség, amelyet a jogszabályváltozás terhesebbé tett volna. Rögzíti az ítélet indokolása továbbá, hogy a hulladékokkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 5. § (4) bekezdése értelmében a hulladék kezelője anyagmérleg alapján technológiánként és hulladékonként nyilvántartást vezet. Az ellenőrzés során a Felügyelőség megállapította, hogy az Ügyfél a nem veszélyes hulladékokra
2
vonatkozó nyilvántartását nem technológiánként vezeti. A jogsértés ténye ezzel a megállapítással alátámasztott. Az Ügyfél által előadottak, mely szerint a technológiánként vezetett anyagmérleggel az adatszolgáltatási kötelezettségének, illetve a R. 5. § (4) bekezdésében foglaltaknak eleget tesz, nem alapos. A R. 5. § (4) bekezdése egyértelműen fogalmaz a tekintetben, hogy nem csak az anyagmérleget, hanem a nyilvántartást is technológiánként és hulladékonként kell vezetni. Az ettől való eltérést a jogszabály nem engedi meg, erre figyelemmel az Ügyfél nem tesz eleget a jogszabályban foglalt kötelezettségének azáltal, hogy kizárólag az anyagmérleget vezeti technológiánként. A felülvizsgálni kért elsőfokú határozat rögzíti az Ügyfél által követendő magatartást, ennek körében kódszámonként rögzítette az Ügyfél engedélyében meghatározott előkezelési módokat, mely előkezelési módok feleltethetők meg azon technológiáknak, mely alapján az Ügyfél, nyilvántartást köteles vezetni. Mindezek alapján az Ügyfél által követendő magatartás nem más, mint hogy nem csak az anyagmérlegben kell a rögzített technológiákat vezetni, hanem a nyilvántartásában is. A R. 4. § (2) bekezdése és 1. számú melléklet 3. pontja egyértelműen előírja milyen adatokat kell a nyilvántartásnak tartalmazni. Az elsőfokú hatóság indokolási kötelezettségének eleget tett abban a körben is, hogy a korábbi ellenőrzések tapasztalatai között lévő eltérések magyarázatát adta. Rámutat ugyanakkor a bíróság, hogy tárgyi ügy szempontjából nem releváns a korábbi hatósági ellenőrzések gyakorlatától való eltérés indokolása. A hatóság az ellenőrzés során a jogszabályoknak megfelelően köteles eljárni és a vonatkozó jogszabályokkal köteles alátámasztani megállapításait. Az elsőfokú hatóság határozata ugyanakkor jogszabálysértő, mivel a bírságot a R. 12. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembe vételével szabta ki. A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.K.27.084/2013/6. számú ítélete egyértelműen rögzítette, hogy e rendelkezés megsértése nem bizonyított, az elsőfokú hatóság a megismételt eljárásban semmilyen új bizonyítékot nem hozott fel ennek alátámasztására, ezáltal figyelmen kívül hagyta az ítéletben foglaltakat. Az új eljárás során az elsőfokú hatóság a R. 12. § (2) bekezdésében foglaltak megsértése körében megállapítást nem tehet, a bírság kiszabására és annak mértékének megállapítására e rendelkezés figyelmen kívül hagyásával kerülhet sor. Fentiek alapján a Hatóság az új eljárást az Ügyféllel szemben 2016. január 12. napján indította meg 660/2016. iktatószám alatt, melyről, valamint az Ügyfélnek a Ket. 51. §-a és 68. §-a alapján fennálló iratbetekintési és nyilatkozattételi jogai gyakorlásának lehetőségéről 660-2/2016. számon kibocsátott iratával – a Ket. 29. § (3) bekezdés a) pontjában és (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – értesítette az Ügyfelet. A Hatóság 660-3/2016. számon kibocsátott végzésével a Hbr. 1. § (2) és 4. § (2) bekezdéseinek, továbbá a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkvt.) 3. § (1) bekezdése vizsgálata során, a tényállás tisztázása érdekében nyilatkozattételre hívta fel az Ügyfelelt. Az Ügyfél 660-4/2016. számú beadványában terjesztett elő tárgyi eljárással kapcsolatos nyilatkozatát. Nyilatkozata alapján a „HORVÁTH R+K” Kft. (székhely: Győr, Mészáros L. u. 13.) többségi tulajdonában áll, jelen tényállás alapján emberi élet, testi épség vagy egészség nem került közvetlen veszélybe, környezetkárosodás nem következett be. Nyilatkozata szerint jogsértő magatartást nem követett el, az eljárásbeli adminisztratív tevékenységének nincs veszélyessége, avagy károsító hatása, azzal az ország és a térség hulladékgazdálkodási rendszerére nem gyakorolt hatást. Tárgyi tevékenységével összefüggésben kár nem merült fel, előnyt nem szerzett kár elhárítást nem végzett. Az Ügyfél hivatkozik továbbá a korábbi Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 17.K.27.398/2015/3. számú ítéletében foglaltakra, mely szerint az Ügyfél részére kiadott H-6841-13/2009. számú engedélybe foglalt előkezelési tevékenység körében meghatározásra kerültek azon előkezelési módok, melyek jelen esetben az alkalmazott előkezelési technológiáknak minősülnek. A R. 5. § (4) bekezdése szerint a hulladék kezelője anyagmérleg alapján technológiánként és hulladékonként vezet nyilvántartást. Az Ügyfél ennek megfelelően tette meg éves adatszolgáltatását, illetve az ellenőrzés során átadott és a jegyzőkönyv. 1. számú mellékletét képező nem veszélyes hulladék anyagmérleg is ezt támasztja alá a hatóság által nem vitatottan. Ez a gyakorlata a korábbi évekkel azonos, melyet a hatóság a tatai telephely átfogó vizsgálata során sem kifogásolt az Ügyfél
3
nyilvántartását a R. rendelkezéseinek megfelelőnek minősítette. A rendelkezésre álló anyagmérleg a technológia, alkalmazott kezelési technológia adatait tartalmazza. A hatóság szerint ez olyan dokumentum, amely a nyilvántartás összeállításának alapja, akkor annak hiányáról nem lehet szó. Tárgyi ügyben másodszor eljáró bíró a peres feleket nem nyilatkoztatta és az ítélet indokolásába valótlan állítások kerültek. A bíróság ítélete szerint az Ügyfél nem vitatta, hogy a nyilvántartását nem technológiánként vezeti, holott a négy éve tartó eljárás is épp ebből fakad. Az alkalmazott kezelési technológia nem csak az anyagmérlegben, hanem a nyilvántartásban is rögzítésre került. A Hatóság a 17.K.27.398/2015/3. számú ítéletben foglaltak alapján - megismételt eljárásban - az Ügyfél nyilatkozatát is figyelembe véve az alábbi tényállást állapította meg: Tárgyi bírság alapján a 2011. október 11. és 12. napján az Ügyfél Győr, Sashegypuszta 1. szám alatti telephelyén tartott hatósági ellenőrzésen feltárt jogsértés képezte. A Ht. 65. § (1) bekezdése értelmében: „A hulladék termelője, kormányrendeletben meghatározott birtokosa, gyűjtője, szállítója, kereskedője, közvetítője és kezelője, valamint a közszolgáltató (a továbbiakban együtt: nyilvántartásra kötelezett) a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló kormányrendeletben meghatározott módon és tartalommal, a tevékenységével érintett hulladékról típus szerint a telephelyén nyilvántartást vezet..” A R. 3. § (1) bekezdése értelmében: „A hulladék termelője, birtokosa (a továbbiakban együtt: termelő) és kezelője - a szállító kivételével telephelyenként naprakész nyilvántartást vezet a tevékenysége során képződő, vagy egyéb módon birtokába jutott, valamint a mástól átvett és az általa kezelt, illetve másnak átadott, a hulladékok jegyzékéről szóló külön jogszabály szerint kódszámmal és megnevezéssel azonosított hulladék mennyiségéről és összetételéről. A telephelyi nyilvántartás tartalmazza az 1. számú mellékletben meghatározottakon kívül a külön jogszabályban az adott hulladékra vonatkozó hulladékgazdálkodási tevékenységhez kapcsolódó adatot.” A R. 4. § (2) bekezdése alapján: „A hulladék kezelője - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - nyilvántartását az e rendelet 1. számú melléklet 3. pontjában meghatározott adattartalommal alakítja ki és vezeti. A hulladékkezelési tevékenység során keletkező hulladékot és a külön jogszabály alapján visszavett hulladékot elkülönítetten, a termelőre vonatkozó adattartalommal kell nyilvántartani.” A R. 5. § (4) bekezdései értelmében: „A hulladék kezelője anyagmérleg alapján technológiánként és hulladékonként vezet nyilvántartást.” A Hatóság az ellenőrzésen tapasztaltak, valamint a hivatkozott jogszabályhelyekben foglaltak alapján megállapította, hogy az Ügyfél az adatszolgáltatásokban szereplő előkezelési kódonként történő nyilvántartást nem vezetett. Nem veszélyes hulladék átvevőként és kezelőként az Ügyfél adatot szolgáltatott, melyben szereplő adatokat a Hatóság összevetette a helyszínen vezetett nyilvántartással, és megállapította, hogy az Ügyfél nem technológiánként vezeti a nem veszélyes hulladék nyilvántartást, abban a gyűjtött és a saját tevékenységből, válogatás, aprítás előkezelésből másodlagosan keletkezett, és TEÁOR tevékenységből keletkezetett hulladékokról egy összesített nyilvántartásban szerepelteti az adatokat azonosító kódonként. Az Ügyfél H-6841-13/2009. számú engedélyében előkezelési tevékenység szerepel, amely nem azonos azzal a gyűjtőnévvel, amelyet a hulladékkezelési tevékenységek összességére alkalmaznak. A Ht. szerint az előkezelés a hasznosítást, vagy ártalmatlanítást megelőző előkészítő művelet. 4
Az engedélyben az alábbi előkezelési módok (technológiák) kerültek engedélyezésre P0202 – fázis szétválasztás (Pl. emulzióbontás, ülepítés) P0206 – aprítás, törés P0207 – tömörítés, bálázás P0208 – válogatás P0299 – egyéb fizikai- kémiai előkezelés A hulladék kezelőjének a hulladék átvételének pillanatától kezelési technológiánként és hulladékonként a R. 1. sz. melléklet 3. pontja szerint kell a nyilvántartást vezetnie a hulladékok kezelésének, útjának nyomon követhetősége érdekében. E rendelkezésből tehát az következik, hogy a jogalkotó rendelkezése értelmében a hulladékgazdálkodás rendszerének hatósági felügyelete során vizsgálandó, hogy a hulladék fentiek szerinti megváltoztatása miként történik. A R. 2. §-ában foglaltak alapján: nyilvántartás a hulladékgazdálkodással kapcsolatos tevékenységre vonatkozó, e rendeletben meghatározott adatok rögzítése, míg adatszolgáltatás a nyilvántartásban szereplő adatok meghatározott részének hozzáférhetővé tétele, illetve átadása az adatkezelésre jogosult hatóságnak vagy szervezetnek. Azzal tehát, hogy az Ügyfél az anyagmérlegét és adatszolgáltatását technológiánként és hulladékonként készítette el, nem tett eleget a nyilvántartás vezetésére vonatkozó jogszabályban foglalt kötelezettségének. Mivel a technológiákat nem veszélyes hulladékok esetében a nyilvántartás nem tartalmazta, a jogsértés az Ügyfél terhére megállapítható. A Ht. 86. § (1) bekezdés a) pontja értelmében: „Az a természetes vagy jogi személy, egyéni vállalkozó, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki (amely) a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabály, közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktus vagy hatósági határozat előírásait megsérti, azt a környezetvédelmi hatóság a hulladékgazdálkodási bírsággal kapcsolatos részletes szabályokról szóló kormányrendelet szerint hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezi.” A Hbr. 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Hbr.) 3. § (1) bekezdése értelmében: „A bírság meghatározása során először az alapbírság összegét kell megállapítani.” A Hbr. 4. § (2) bekezdése értelmében: „Ha a jogsértés annyira csekély, hogy büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen, a bírság kiszabása mellőzhető.” A jogsértések csekély súlyának vizsgálata során a Hatóság az Ügyfél nyilatkozatait is figyelembe véve következőket állapította meg: A nyilvántartatás az, amely alapján a gazdálkodó szervezet hulladékgazdálkodási tevékenysége nyomon követhető, átlátható. Hulladékkezelő esetében a megfelelően – jogszabályban meghatározott adattartalommal – vezetett nyilvántartásból kell, hogy látható legyen többek között a kezelési tevékenység, az adott hulladék kezelése, a kezelés során keletkező hulladékok, illetve azok további kezelésének módja. A nyilvántartás szolgál alapjául az adatszolgáltatásnak, amely adatok bekerülnek a Hulladékgazdálkodási Információs Rendszerbe (a továbbiakban: HIR), amelyből helyi és országos szinten is adatszolgáltatások, statisztikák, tervek készülnek. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 49. § (2) bekezdése értelmében az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszerben (OKIR) lévő adatok alapján – amelybe bele tartozik a HIR is – mennyiségileg és minőségileg kell meghatározni a környezet igénybevételének, terhelésének és a környezet állapotának változását,
5
nemzetközi összehasonlításokat; a környezetre gyakorolt hatásokat, ezek alapján tehetők meg a szabályozási feladatok és a hatósági intézkedések, illetve tervezésre szolgálnak. A nem megfelelően vezetett nyilvántartás, az abból nyert adatok, az abból levont következtetések torzulásához vezet. A Kvt. 49. § (1) bekezdése alapján a környezet állapotának és használatának figyelemmel kísérésére, igénybevételi és terhelési adatainak mérésére, gyűjtésére, feldolgozására és nyilvántartására a miniszter - a Kormány által meghatározottak szerint - mérő-, észlelő-, ellenőrző (monitoring) hálózatot, Országos Környezetvédelmi Információs Rendszert (a továbbiakban együtt: Információs Rendszer) létesít és működtet. A Kvt. 49. § (2) bekezdése előírja, hogy az Információs Rendszert úgy és olyan területi sűrűséggel kell megszervezni és telepíteni, hogy annak alapján: a) a környezet igénybevételének, terhelésének és a környezet állapotának változása - a társadalmigazdasági összefüggésekkel és a lakosság egészségi állapotára gyakorolt hatások szempontjából is értékelhető formában - mennyiségileg és minőségileg meghatározható, és nemzetközileg összehasonlítható legyen; b) a környezetre gyakorolt hatások okai kielégítő pontossággal megállapíthatók legyenek (beleértve a károsítások okozati viszonyainak megállapításához szükséges részletes bontásokat is); c) a környezetveszélyeztetés a lehető legkorábban felismerhetővé váljon; d) a szabályozási feladatok és a hatósági intézkedések megtehetők legyenek; e) felhasználható legyen tervezésre. (3) Az Információs Rendszer működtetéséhez szükséges területi feladatokat a környezetvédelmi igazgatási szerv látja el. (4) A környezetre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos - jogszabályokban meghatározott adatszolgáltatásra vonatkozó költségeket az adatszolgáltatásra kötelezett viseli. A Kvt. 50. § (1) bekezdése alapján a környezethasználó köteles a tevékenysége során okozott környezetterhelést, környezet-igénybevételt - jogszabályban meghatározott módon - mérni, vagy technológiai számítással alátámasztani, nyilvántartani, nyilvántartását a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságok rendelkezésére bocsátani, illetőleg adatszolgáltatást teljesíteni. A Kvt. 51. § (1)-(2) bekezdései alapján a környezet állapotára, igénybevételére és használatára vonatkozó adatok a közérdekű adatokra vonatkozó jogszabályok szerint kezelendők. A miniszter az adatgyűjtés alapján évente jelentést terjeszt a Kormány elé az ország környezeti állapotának alakulásáról. Fentiekre figyelemmel, tárgyi jogsértés csekély súlyának vizsgálata során a Hatóság azt állapította meg, hogy az nem tekinthető csekély súlyúnak, ezért a hulladékgazdálkodási bírság kiszabásától eltekinteni nincs lehetősége. Mindemellett a bírság, mint a jogellenes magatartás szankciója szükséges a jogkövető magatartás kikényszerítése érdekében, a jogsértés ismételt elkövetésének elkerülése érdekében, valamint a hulladékgazdálkodás rendszerének további szereplőinek a jogsértő magatartástól való távoltartása érdekében. A Hbr. 1. § (2) bekezdése értelmében a Hatóságnak jelen eljárása során a bírság összegét az alábbiakra figyelemmel kellett megállapítani: „A bírság megállapítása során figyelembe kell venni: a) a jogsértő magatartás konkrét veszélyességét vagy károsító hatását; b) a jogsértésnek az ország, illetve a térség hulladékgazdálkodási helyzetére gyakorolt hatását; c) a bekövetkezett kár mértékét és a helyreállíthatóság lehetőségét, kár hiányában a jogsértéssel esetlegesen szerzett előnyt, elhárított hátrányt.”
6
A bírság összegének megállapításánál a Hatóság figyelemmel volt arra, hogy bírság alapját képező jogsértés az Ügyfél első jogsértése, az a környezetet nem veszélyeztette, környezetkárosító hatása nem volt, azonban az ország, illetve a térség hulladékgazdálkodási helyzetére gyakorolt hatása kapcsán megállapítható, hogy az Ügyfél hulladékgazdálkodási tevékenysége a Hatóság részére nem volt nyomon követhető és átlátható. Az Ügyfél jogsértő magatartása befolyásolta az országos hulladékgazdálkodási terv készítését, és az Európai Unió irányába szükséges jelentési kötelezettség teljesítését, mert téves adatok kerültek a rendszerbe. Az Ügyfél nyilvántartása alapján a hulladék útja a termelőtől a kezelőig sem volt nyomon követhető, és egy engedéllyel rendelkező hulladékkezelőtől az is elvárható, hogy a hatályos jogszabályok és a hulladékkezelési engedélyében előírtak szerint végezze a tevékenységét. A Hbr. 2. § (5) bekezdése értelmében: „A hulladékokkal kapcsolatos tájékoztatási, adatszolgáltatási és nyilvántartási, illetve bejelentési kötelezettségeknek a jogszabályokban meghatározottaknak nem megfelelő teljesítése esetén a bírságot az illetékes környezetvédelmi hatóság legfeljebb 200 000 Ft-ban állapíthatja meg.” Fentiek alapján a kiszabott bírság összege: 100.000,- Ft, (azaz százezer forint). A Hatóság eljárása keretében alábbiak szerint vizsgálta Ket. 94. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alkalmazhatóságát; továbbá azt is, hogy az Ügyfél a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban Kkvt.) 3. § (1) bekezdése szerint annak személyi hatálya alá tartozik-e: A Ket. 94. § (1) bekezdés a) pontja értelmében: „Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés befejezéseként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve hatósági döntésben foglalt előírásokat megsértette és a jogszabály vagy hatósági döntés megsértése a jogellenes magatartás megszüntetésével vagy a jogszerű állapot helyreállításával orvosolható, a hatóság felhívja az ügyfél figyelmét a jogszabálysértésre, és legalább húsznapos határidő megállapításával, valamint a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel végzésben kötelezi annak megszüntetésére.” A Ket. 94. § (2) bekezdés b) pontja értelmében: „Nem alkalmazható az (1) bekezdés a) pontja, ha azt jogszabály – a jogszabálysértés és a jogkövetkezmény alkalmazását megalapozó jogszabályi rendelkezés tételes megjelölésével – azért zárja ki, mert a jogszabálysértés, a hatósági döntés megsértése vagy az (1) bekezdés a) pontja szerinti határidő biztosítása az életet, a testi épséget, a nemzetbiztonságot, a honvédelmi érdeket, a vagyonbiztonságot, a közlekedés biztonságát, a környezet vagy a természet állapotának fenntarthatóságát, közteherviselési kötelezettség teljesítését, az Európai Unió pénzügyi érdekeit, vagy harmadik személy alapvető jogát közvetlenül veszélyezteti vagy veszélyeztetné.” A Hatóság megállapította, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 94. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásáról szóló 19/2009. (XII. 22.) KvVM rendelet alkalmazásának nincs helye jelen eljárásban, ekképp e jogszabályhelyre hivatkozással – továbbá más jogforrásra hivatkozással – sem lehet helye a Ket. 94. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltak alkalmazásának; ugyanakkor a Ket. 94. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazhatóságát maga a Ket. 94. § (1) bekezdés a) pontja első fordulatának második tagmondata zárja ki: „és a jogszabály vagy hatósági döntés megsértése a jogellenes magatartás megszüntetésével vagy a jogszerű állapot helyreállításával orvosolható”
7
Fentiekből világosan következik, hogy a Ket. 94. § (1) bekezdés a) pontja érvényesülésének korlátját nem kizárólag a Ket. 94. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazhatósága határozza meg, hanem annak szűkebb körét éppen a Ket. 94. § (1) bekezdés a) pontja állapítja meg azzal, hogy nem támasztja elégséges feltételnek a jogellenes magatartás megszüntetését, illetve a jogszerű állapot helyre állítását; hanem ezzel konjunktív módon az elkövetett jogszabálysértésnek orvosolhatónak is kell lenni oly’ módon, hogy annak káros következményei a véglegesség igényével visszamenőlegesen felszámolhatók legyenek, illetve felszámolásra is kerüljenek a jogellenes magatartás megszüntetésével, illetve a jogszerű állapot helyre állításával egyidejűleg. A Hatóság fentiek alapján azt is megállapította, hogy az Ügyfél nyilvántartásának és az alapján elkészített adatszolgáltatásának javítására utólagosan nincs lehetőség, mivel, a tevékenységére vonatkozó adatszolgáltatását tartalmazó országos rendszer zárolásra került, így a HIR-ben, mely része az OKIR-nak, továbbra is helytelen adatok szerepelnek. Mindezek alapján a Hatóság azt is megállapította, hogy Ügyfél utólagosan az eljárás során nem tudta „orvosolni” tárgyi jogsértését. Fentiekre tekintettel a Hatóság jelen eljárás hivatalbóli megindításáról döntött a Ket. 94. § (1) bekezdés b) pontja alapján, melynek értelmében: „Ha az a) pont szerinti felhívásban meghatározott határidő eredménytelenül telt el, vagy az a) pont alkalmazása kizárt, a hatóság hivatalból megindítja a hatáskörébe tartozó eljárást, ideértve a hatáskörébe tartozó eljárási cselekmények megtételét és a jogkövetkezmény megállapítását is.” A Hatóságnak az eljárása keretében vizsgálnia kellett azt is, hogy az Ügyfél a Kkvt. 3. § (1) bekezdése szerint annak személyi hatálya alá tartozik-e, tekintettel arra, hogy amennyiben igen és a Kkvt. 12/A. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak, a Hatóság köteles bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmazni. A Kkvt 3. § (1) bekezdésében foglaltak alapján: „KKV-nak minősül az a vállalkozás, amelynek a) összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és b) éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg.” A Kkvt 5. § (1) bekezdésében foglaltak alapján: „A 3. §-ban megjelölt mutatókat az utolsó összevont (konszolidált) beszámoló, ennek hiányában éves beszámoló vagy egyszerűsített éves beszámoló szerinti foglalkoztatotti létszám és nettó árbevétel vagy mérlegfőösszeg alapján kell meghatározni.” A Kkvt 12/A § (1) bekezdésében foglaltak alapján: „A hatósági ellenőrzést végző szervek kis- és középvállalkozásokkal szemben az első esetben előforduló jogsértés esetén - az adó- és vámhatósági eljárást és a felnőttképzési tevékenységet folytató intézmények ellenőrzésére irányuló eljárást kivéve - bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmaznak, illetve kötelesek megvizsgálni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. ” évi CXL. törvény 94. § (1) bekezdés a) pontjában szabályozott eljárás alkalmazásának lehetőségét. Hivatkozott jogszabályhelyek alkalmazhatóságát vizsgálva a Hatóság azt állapította meg, hogy az Ügyfél, a „HORVÁTH R+K” Kft. (székhely: Győr, Mészáros L. u. 13.) többségi tulajdonában áll, a közhiteles cégnyilvántartás adatai alapján éves összevont (konszolidált) beszámolóba bevont leányvállalat, mindezekre
8
figyelemmel nem tartozik a Kkvt. 3. § (1) bekezdésének személyi hatálya alá, ennek megfelelően a Kkvt. 12. § (1) bekezdés alkalmazásának nincs helye jelen eljárásban. Mindezekre tekintettel a Hatóság a jelen határozat rendelkező részében foglaltak szerint döntött. A határozat rendelkező részének III. fejezetében foglalt felhívást a Hatóság az alábbi jogszabályhelyekre figyelemmel tette: A Ket. 6. § (2) bekezdése értelmében: „Az ügyfél magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére.” A Ket. 61. § (1-2) bekezdései alapján: „Az e törvényben meghatározott esetekben a kötelezettség felróható módon történő megszegése esetén eljárási bírság kiszabásának van helye. Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője egyébként rosszhiszeműen jár el, a hatóság eljárási bírsággal sújthatja, melynek összege ötezer forinttól egymillió forintig terjedhet. A bírságolás ismételhető.” A Ket. 134. § d) pontja értelmében: „Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra irányul, a teljesítés elmaradása esetén a végrehajtást foganatosító szerv ha a teljesítés elmaradása a kötelezettnek felróható, a kötelezettel szemben vagyoni helyzete és jövedelmi viszonyai vizsgálata nélkül eljárási bírságot szabhat ki.” A Ket. 135. § (2) bekezdése értelmében: „Az eljárási bírság ismételten kiszabható, ha a kötelezett a meghatározott cselekményt a bírságot kiszabó végzésben magállapított végrehajtási határidő alatt nem teljesítette, továbbá ha a meghatározott magatartásra vonatkozó rendelkezéseket ismételten megszegi.” A Ket. 80/A. § (1) bekezdés i) pontja értelmében: „A hatóság közzéteszi azt a jogerős vagy fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánított határozatot, amelyet jogi személy, a jogi személyiség nélküli szervezet, továbbá az egyéni vállalkozó vállalkozási tevékenységének hatósági ellenőrzésével kapcsolatban hozott.” (IV. fejezet) A határozat rendelkező részének V. fejezete – a Ket. 71. § (1) bekezdésének és 72. § (1) bekezdésének megfelelően – a Ket. 72. § (1) bekezdés de) pontján alapul. Jelen eljárásban nem merült fel olyan eljárási költség, amely a Ket. 153. §-ának rendelkezései között szerepelne, és amelynek viseléséről a Ket. 156. § alapján rendelkezni kellene. A határozattal szembeni fellebbezési jogot a Ket. 96. §-ában foglaltaknak megfelelően – a Ket. 99. § (1) bekezdése szerint – a Ket. 98. § (1) bekezdése biztosítja, melyre vonatkozó tájékoztatási kötelezettség a Ket. 72. § (1) bekezdés da) pontján alapul. Az Ügyfél által előterjesztett fellebbezés illetékének összegét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) melléklete XIII. fejezetének 2. d) pontja alapján határozta meg a Hatóság, az Önkormányzat a fellebbezés tekintetében az Itv. 5. § (1) bekezdés b) pontja értelmében teljes személyes illetékmentes.
9
A Hatóság hatáskörét – a Hbr. 2. § (1) bekezdésének megfelelően – a környezetvédelmi és természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 71/2015. (III. 30.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdés c) pontja, (2) bekezdése és (3) bekezdés a) pontja; illetékességét – a Ket. 21. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelően – ugyanezen jogszabály 8. § (1) bekezdése és 2. sz. mellékletének 2. pontja állapítja meg. Győr, 2016. február 22. Széles Sándor kormánymegbízott nevében és megbízásából Dr. Buday Zsolt s.k. főosztályvezető
10
