GYORSÍTÓSÁVBAN A ROMÁN GAZDASÁG

GYORSÍTÓSÁVBAN A ROMÁN GAZDASÁG A 2007. évi Közgazdasági Vándorgyűlés egyik témája a román-magyar kapcsolatokban rejlő lehetőségek széles körű bemutatása. Az ezzel kapcsolatos magyar fejlesztési esélyek megfelelő értékeléséhez szükség van annak a makrogazdasági fejlődési pályának az ismeretére is, amelyet szomszédunk a csatlakozási kérelmének 1995. július 22-i benyújtásától a csatlakozásig megtett. A 2007. január 1. óta eltelt időszak és a következő évek várható fejleményei azonban nem kevésbé fontosak és tanulságosak.

I.

Románia útja az európai uniós tagságig

Az országok általános fejlettségi színvonalának mérésére használt egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson számított értéke a csatlakozási kérelem benyújtása előtti években Románia esetében nem érte el az uniós átlag negyedrészét sem. A csatlakozást megelőző legutolsó (2006-os) év adata alapján viszont már meghaladta a 36%-ot, a mutató ez évre várt értéke pedig 38%-ra nő. Ez ugyan még elmarad a piacgazdasági átalakulást előbb megkezdő közép-európai tagországok szintjétől (Magyarország esetében például ez 2006-ban 63,0%-ot tett ki), de jól jelzi, hogy ma már Románia is az ún. kohéziós országok közé tartozik. A javulás tehát a csatlakozási tárgyalások megkezdése óta szinte ugrásszerű, ami jól mutatja az ország uniós tagság reményében vállalat piacgazdasági átalakulásának az eredményességét. Még kedvezőbb a kép, ha a gazdasági növekedés volumenének ütemét vesszük alapul, amely az 1992-2002-es évek átlagában mindössze 0,7% volt, 2006-ra viszont – a fokozatos növekedést követően – már elérte a 7,7%-ot. Az is ismert, hogy az uniós prognózisok szerint a bővülés az elkövetkezendő években is 6% fölötti lesz, ami mintegy két-háromszorosa az átlagos uniós dinamikának. Az ország fejlődése az elmúlt időszakban tehát nem csupán töretlennek mondható, hanem az egyik legdinamikusabbnak az uniós tagországok között. A 2006. évi adatokat alapul véve mindössze három új tagállam, Lettország (11,9%), Észtország (10,9%) és Szlovákia (8,3%), előzi meg.1 Olyan szomszédunk (partner országunk) van tehát, amelynek lendületéhez a szűkülő magyar belső kereslet időszakában hasznos lehet csatlakozniuk a magyar vállalkozásoknak, tőkebefektetőknek. Az együttműködés révén ugyanis mérsékelni lehetne a magyar gazdaság 1

Forrás: itt és a további, külön hivatkozás nélküli adatoknál az EU Pénzügyi és Közgazdasági Főigazgatóságának 2007-2008. évi (tavaszi) előrejelzése.

GYORSÍTÓSÁVBAN A ROMÁN GAZDASÁG

utóbbi időszakban erősen látható lendületvesztését. Az ebben rejlő lehetőségeket jelzi például az is, hogy a növekvő – 10%-ot meghaladó növekedésű – belső kereslet hatására a román import utóbbi években kimutatott bővülési üteme tartósan „kétszámjegyű” (2006-ban például 23,0% volt). Olyan piacról van tehát szó, amelyen a magyar exportőrök – történelmi, földrajzi, közlekedési, nemzeti kapcsolati okok folytán – jelentős komparatív előnnyel rendelkeznek. A két ország külkereskedelmi, üzleti kapcsolatainak a szorosságát jelzi, hogy Magyarország 10 legfontosabb export-célországát alapul véve Románia már a 6. helyen áll, továbbá, hogy az oda irányuló kivitelünk 2005-2004 között 30,3 százalékpontos többletet mutat. Az sem elhanyagolható, hogy Magyarország – némileg fejlettebb gazdasága révén – Romániának pozitív egyenleget eredményező partnere lett. (2006. évi külkereskedelmi mérlegünk egyenlege például 263,2 milliárd forintos többletet mutatott.) Lényeges információ kétoldalú üzleti kapcsolataink dinamizmusáról, hogy a múlt év folyamán a Romániából származó behozatalunk 64,7%-kal, az oda irányuló kivitelünk pedig, 35,1%-kal nőtt.2 Romániába egyre több működő tőke érkezett a csatlakozás időpontjának közeledtével, 2001-ben például az Európai Unióból érkező még csak mintegy 1 milliárd euró, 2004-re viszont ennek összege már több mint 4 milliárd euró volt. Ilyen nagyfokú befektetői érdeklődés mellett Románia a tagjelölt országok rangsorában alig maradt el a jóval nagyobb területű és lélekszámú Törökország mögött. Az európai uniós tagországok tagjelölt országokba befektetett működő tőkéjének 2004. végi állománya (millió euró) EU-ból származó Német- Francia- Olasz- SvédMagyarFDI ország ország ország ország ország összesen Tagjelöltek összesen 31823 5493 3488 2582 1609 811 Bulgária 3683 253 133 440 32 218 Románia 9155 1053 1941 524 51 202 Horvátország 5684 1474 75 712 134 360 Törökország 13301 2713 1339 906 1392 31 Forrás: Eurostat – European Union Foreign Direct Investment Yearbook, 2001-2005. Tagjelöltek megnevezése

Szlovénia 703 5 25 673 0

Egyéb befektetők 17137 2602 5359 2256 6920

Fontos momentum, hogy több mint 200 millió euró összegű befektetés Magyarországról érkezett. Ezzel a Romániában beruházó tagországok közül hazánk az ötödik legnagyobb külföldi finanszírozó tagországgá vált.

II. Növekvő egyensúlytalanságok A kiemelkedően gyors gazdasági növekedés mögött, azonban – más túlfűtött gazdaságokhoz hasonlóan – Romániában is kisebb-nagyobb egyensúlytalanságok figyelhetők meg. A strukturális aránytalanságok és esetenkénti versenyképességi hiányok miatt a gazdasági fejlődéshez jelentős külkereskedelmi mérleghiány és az eladósodás növekedése társul. Ezek veszélyeire az Unió vezetése ismételten felhívta az ország figyelmét. 2

Forrás: KSH – Külkereskedelmi termékforgalom 2005.

2

ECOSTAT


Gondot okoz az is, hogy a gyors fejlődés és a megbomló külkereskedelmi egyensúly a központi kormányzat költségvetési egyenlegének az érezhető romlásával járt együtt: a 2003-ban még csak a GDP 1,5%-át kitevő hiány 2006-ra 1,9%-ra nőtt. A 2007-es költségvetési törvény a GDP arányos bevételek 39%-át, a kiadások 41,7%-át központosítja, ami a legmagasabb szint a rendszerváltás óta. Ennek következtében – a kormány várakozásai szerint – a költségvetési hiány idén a GDP 2,8%-ára nő, ami alig változik 2008-ban. Az Európai Bizottság tart attól, hogy a román kormány nem lesz képes a maastricht-i 3%-on belül tartani a hiányt; ezért azt prognosztizálja – az ESA 95 módszertant alkalmazva -, hogy a konszolidált költségvetési hiány a 2006-os 1,9%-ról 2007-re a GDP 3,2%-ára fog nőni, s ez az arány marad fenn 2008-ban is. Az Economist Intelligence Unit előrejelzése – abból kiindulva, hogy a 2007-es bevételi célszámok túlzottan optimisták - a költségvetési hiányt a GDP 3,1%-ában határozza meg. A hiánynak a kormány által tervezett felduzzadását a kormányzat beruházási terveiben mutatkozó növekedés, valamint a társadalombiztosítási juttatások emelése indokolja. (Az előbbi a GDP 3,6%-át, az utóbbi 0,4%-át teszi ki.) Ezeket csak részben kompenzálja a jövedelemadó és az áfa emelése (a GDP 1,5%-a) és a támogatások csökkentése (0,9%). A román kormány álláspontja szerint az erőteljes kiadás-növelésre Románia infrastruktúrájának modernizálása miatt van szükség, valamint azért, hogy az ország jóléti rendszerét az EU átlagához közelítsék. Júniusban a kormány az állami nyugdíjak megduplázásáról döntött a következő két éves időszakra; ennek előrelátható költségei 2008ban 2 milliárd eurót tesznek majd ki. A növekvő költségvetési deficit ellenére – a gyors gazdasági növekedés hatására – az ország államadóssága fokozatosan mérséklődő, majd újabban viszonylag alacsony szinten stagnálóvá váló arányt mutat. Ennek GDP-arányos mértéke 2003-ban még 21,5% volt, 2004-ben lecsökkent 18,8%-ra, a 2005. és 2006. évi tényszámok pedig, 15,8, illetve 12,4%ot, míg az ez évre és 2008-ra előre jelzett mutatók 12,8, valamint 13,1%-ot tesznek ki, amely jóval a maastrichti kritériumon belüli arányt képvisel. A román kormány azon elképzelése, hogy egy „nagy ugrással” érje utol Nyugat-Európát az infrastruktúra és a jóléti rendszer terén, számos veszély forrása. •

Először is, fennáll a lehetősége annak, hogy megugrik a folyó fizetési mérleg hiánya, ami az idei év első negyedévében már elérte a GDP 11,6%-át, elsősorban a fogyasztási cikkek emelkedő importja és a hitelezések drámai mértékűnek mondható kibővülése miatt. Miközben megnőtt a fizetési mérleg hiánya, aggasztó módon, jelentősen romlott az ország azon képessége, hogy ezt közvetlen külföldi befektetésekből finanszírozza. Az idei év első négy hónapjában a közvetlen külföldi befektetések csak 36%-át fedezték a folyó fizetési mérleg hiányának, szemben az egy évvel ezelőtti időszak 87%-os arányával.

•

Másodszor, Románia (is) rálépett arra az útra, amely eltávolítja az euró bevezetéséhez szükséges maastricht-i kritériumoktól (divergencia), és várhatóan pénzügyi problémák jelentkezhetnek hamarosan.

•

Harmadsorban, a jelenlegi gazdaságpolitika azzal a komoly veszéllyel jár, hogy előidézheti az infláció újbóli feléledését. Pedig Románia nehezen kivívott haladást

ECOSTAT

3


ért el az infláció leszorításában, minthogy az új EU-tagországok közül utolsóként sikerült elérniük az egyszámjegyű inflációt. 2003-ban a harmonizált fogyasztói árindex éves növekménye még 15,2%-os volt, tavaly a fogyasztói árak növekedése viszont már csak 6%-os volt, s idén júniusban, a harmadik egymást követő hónapban – éves szintre átszámítva – már csak 3,8%-on állt. Az erős belső kereslet és az azt támogató fiskális politika, amelyek számottevő importösztönző hatással járnak, újra felszíthatják az inflációt. A minimálbér erőteljes növelése és a közszolgálati szférában három fordulóban lezajlott béremelések – amelyek átterjedhetnek a magánszektorra – ugyancsak feléleszthetik az inflációs várakozásokat. Eddig a fogyasztói árak növekedése viszonylag kedvező képet mutat: idén átlagosan 4%-os, jövőre 4,3%-os, 2009-ben 4,1%-os növekedésük várható. Mindez, természetesen akkor alakulhat így, ha nem lesznek további erőteljes béremelések. Romániában a GDP 6,5%-os növekedése várható 2007-ben, és 5,5%-os gyarapodása 2008ban. A gazdaság folyamatos gyors növekedése azonban a makrogazdasági egyensúlytalanság növekedéséhez is vezethet. A laza költségvetési és bérpolitika által fűtött belföldi kereslet miatt a folyó fizetési mérleg hiánya tovább növekszik, s eléri – éves átlagban – a GDP 12,7%-át 2007-2008-ban, majd azt követően, 2011-ig csupán szerény mértékben mérséklődhet, a GDP kb. 11%-ára.

A GDP növekedés változásának főbb összetevői Romániában (előző év = 100) 20

GDP növekedési ütemek változása

EU prognózis adatai

15

10

5

0

-5

-10 2003

2004

2005 Belföldi kereslet

2006

Külkereskedelmi mérleg egyenleg

2007

2008

Készletváltozás

Forrás: EU Pénzügyi és Közgazdasági Főigazgatóságának 2007-2008. évi (tavaszi) előrejelzése.

4

ECOSTAT


III. A román reformpolitika A romániai reformokat 1990-től kezdődően a fokozatosság jellemezte. A makrogazdasági stabilizációs programokat rendre aláásta a szerkezeti reformok elmaradása, a gazdasági növekedés időszakait pedig hatástalanította a megugró magas infláció és makrogazdasági egyensúlytalanság. 2000 után fontos szerkezeti reformok valósultak meg, amelyek segítették a gazdaság stabilizálását, de – mint az előzőekben jeleztük – továbbra is fennáll a gazdaság túlfűtésének veszélye, hacsak nem sikerül visszafogni az adakozó kedvű fiskális és bérpolitikákat. Románia 2007-ben lett az EU tagja, de az Európai Bizottság továbbra is fokozott figyelemmel kíséri, hogy biztosítsa: az ország teljesíti a tagsággal járó és a csatlakozási szerződés végzáradékában rögzített kötelezettségeit olyan kulcsfontosságú területeken, mint az igazságszolgáltatás pártatlansága és a korrupció visszaszorítása. Az elmúlt hónapok politikai felfordulása – az államelnök elmozdításának kísérlete egyes parlamenti pártok által – a csatlakozással kapcsolatos reformok lelassulásához vezetett, különösen az igazságszolgáltatás terén. Ez kiválthatja az EU-csatlakozási szerződés biztosítéki záradékának (safeguard clause) életbe lépését, hacsak a román kormány nem tesz olyan lépéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy megszüntessék az EU aggályait. A román gazdaságpolitika a közeljövőben várhatóan a fennmaradó nagy privatizációs ügyletekre, az energiaszektor átalakítására, valamint az egészségügybe, oktatásba és infrastruktúrába megvalósítandó beruházásokra fog koncentrálni. Azonban, mivel az ország túl van már az EU csatlakozáson, a kényszerű, szigorú feltételek lazulása csúszásokat eredményezhez a gazdasági tervek megvalósításában. Ezen kívül a kormány ráutaltsága az ellenzéki szavazatokra azzal jár, hogy a parlamentben megfeneklenek a radikálisabb piackonform reformok. A román gazdaság teljesítményének várható alakulása 2006

2007

2008

GDP növekedés (%) 7,7 6,5 5,5 Fogyasztói árak 6,6 4,0 4,3 (éves átlag, %) Központi költségvetés egyenlege -1,7 -2,9 -2,8 (a GDP %-ában) Folyó fizetési mérleg egyenlege -10,5 -11,4 -13,1 (a GDP %-ában) Kereskedelmi banki kamatok 13,5 15,0 12,6 (időszak vége, %) Árfolyam 2,81 2,45 2,37 Lei/US$ (átlag) Árfolyam 3,52 3,30 3,26 Lei/€ (átlag) Forrás: Economist Intelligence Unit, Country ViewsWire, 2007

ECOSTAT

2009

2010

2011

4,7

3,9

3,7

4,1

3,2

3,0

-2,4

-2,2

-2,3

-13,1

-12,0

-11,5

11,0

9,0

8,0

2,45

2,48

2,47

3,23

3,17

3,11

5


A következő választásokig várhatóan fennmarad a román gazdaságpolitika gyengélkedése, negatív következményekkel hat az EU-csatlakozás miatt szükségessé vált reformokra. Ez a közelmúltban – egyebek mellett – abban is megmutatkozott, hogy a román kormány elnapolta a költségvetési hiánynak a GDP 2,8%-ára tervbe vett csökkentését, és jövőre is az ideihez hasonló mértékű hiányt tervez. Ugyanakkor a parlament elfogadta a kormánynak azt a javaslatát, hogy 2008-ban 43%-kal növeljék a nyugdíjakat, amit majd egy hasonló, jelentős mértékű emelés fog követni 2009-ben. Tekintettel arra, hogy a román költségvetési és bérpolitika – ahogy arra utaltunk – nem kellőképpen szigorú, a 2008-as parlamenti választások után fontossá válhat a költségvetés konszolidálása és a külső eladósodás kordában tartása. Ennek következtében a gazdaság növekedése 5 % alatti szintre mérséklődhet a 2007-11 közötti időszakban. További lassulás várható 2010-11-ben, amikor Románia majd megkísérli leszorítani az inflációt annak érdekében, hogy megfeleljen a maastricht-i kritériumoknak. Mindezek alapján nem tűnik valószínűnek, hogy Románia 2013-14 előtt csatlakozhat az euró-övezethez.

IV. Külföldi működő tőke bevonás – túl a csúcson Románia egyike annak a három közép- és kelet-európai országnak, amelyek a világ 10 legfontosabb külföldi tőkevonzó országai közé tartoztak 2006-ban (3. Oroszország, 8. Lengyelország, 10. Románia). Ez különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy 2006ban egy sor ország esetében – az előbb felsoroltakon kívül: Szlovákia, Bulgária, Horvátország, Szerbia, Montenegró, Lettország, Litvánia – minden korábbi rekordot megdöntött a közvetlen külföldi befektetések (KKB) beáramlása. Néhány országban, így az eddig a sor végén lévő balkáni országokban is, a KKB megugrása a nagymértékű privatizációs értékesítések következménye volt, de több új EU-tagországban a befektetett profitok és az ingatlanpiac megélénkülése is közrejátszott benne. Romániában, 2006-ban az osztrák Erste Bank tulajdonrész vásárlása a Banca Comerciala Romana-ban – az ország legnagyobb bankjában – egymagában 2,8 milliárd dollár privatizációs bevételt eredményezett. (Ez a 2006-os privatizációs bevételek több mint egy negyedét jelentette.) Több okunk van ugyanakkor feltételezni azt, hogy a közép-kelet-európai régióba áramló KKB 2006-ban érte el csúcspontját. 2007-ben már némi mérséklődés várható és középtávon a KKB beáramlás további csökkenése várható abszolút értékben ugyanúgy mint a térség országainak GDP-jéhez viszonyítva. Ennek fő oka, hogy gyakorlatilag kimerültek a térség fontosabb privatizációs lehetőségei. De hozzájárul az is, hogy több országban meredeken nőnek a munkabérköltségek, folyamatosan fennállnak az üzleti környezetnek a nyugati befektetők számára megszokhatatlan problémái, továbbá érvényesül a világ más térségeinek erőteljesebb tőkevonzó képessége. Bár az euró bevezetése valószínűleg pozitív hatással lesz a KKB beáramlására, ettől az új EU-tagok többsége még több évnyi távolságra van. Rövid távon az EU-csatlakozásnak feltételezhetően inkább mérséklő hatása lesz a KKB vonzása szempontjából. Néhány EU-konform szabályozás bevezetése ugyanis csökkentette a döntéshozatal rugalmasságát és pótlólagos költségeket jelent az üzleti szféra számára. Továbbá az EU-tagság következtében meg kellett szüntetni a külföldi beruházóknak nyújtott speciális kedvezményeket, ami ugyancsak rontja a térség országainak tőkevonzó képességét.

6

ECOSTAT


A korábbi EU-bővítések tapasztalata – az észak- és dél-európai országok csatlakozása – ugyanakkor azt támasztja alá, hogy lényegesen gyengébb kapcsolat van a működő tőke beáramlása és a csatlakozás között, mint azt korábban gyakorta feltételezték. Végül pedig, tekintve a KKB-ért folyó erős globális versenyt, erős a veszélye annak, hogy a költségérzékeny termelési struktúrák iránt vonzódó KKB-k a világgazdaság még olcsóbb régió felé fognak fordulni. Románia számára ez azzal a következménnyel is járhat, hogy fizetési mérleghiányának finanszírozhatósága a külföldi közvetlen beruházások által 2008. után érezhetően csökkenni fog.

V. A román állampolgárok magyarországi munkavállalása Románia EU-hoz csatlakozásával kapcsolatban felvetődött, hogy növekedni fog az onnan hozzánk munkavállalási céllal átjövők száma és ez problémát jelenthet a hazai munkaerő foglalkoztatása szempontjából, hiszen az átjövők minden valószínűség szerint olcsóbban vállalják a munkát. 2007 első félév tapasztalata azt mutatja, hogy ebben – akár csak nekünk – igazuk volt. Ugyanakkor szertefoszlani látszik az a remény is, ami ezzel a kérdéssel kapcsolatban ugyancsak megfogalmazódott, nevezetesen az, hogy a Romániából feketén már amúgy is nálunk dolgozók regisztrált foglalkoztatottá válnak. Ennek vélhetően az a fő oka, hogy a munkáltatónak jelentenie kellene a dolgozót, az pedig ebben nem érdekelt, mert azonnal fizetheti a járulékokat utána. A kialakult helyzet érdekessége, hogy a Romániából munkát vállalók száma nem, hogy emelkedne, hanem csökken. Ennek legfőbb oka, hogy az EU csatlakozás megkönnyítette a román állampolgárok mozgását a régi EU tagországok felé és így inkább Olaszországba (ahová már 2006-ban3 is a Romániából külföldön munkát vállalók háromnegyede utazott), illetve Spanyolországba, valamint más az EU 15-ökhöz tartozó országokba mennek dolgozni, gyakorta illegálisan. A Romániából nálunk legálisan munkát vállalók száma az év első felében jelentősen, több mint egynegyeddel csökkent. Miközben az elmúlt években a szomszédos országból hozzánk dolgozni érkezők száma 1996 és 2004 között 8,5 ezerről 35,2 ezerre emelkedett, azaz közel négyszeres lett, idén az első negyedévben a kiadott engedélyeknél és zöldkártyáknál a csökkenés 28,4 százalék (2,3 ezer fő), a második negyedévben 28,6 százalék (3,3 ezer fő) volt. Említésre méltó, hogy az engedéllyel, illetve igazolással rendelkező külföldi munkavállalóknak jelenleg 42,3 százaléka román állampolgár, míg a korábbi években mintegy kétharmad volt ez az arány.

3

A Román Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországra ekkor a Romániából külföldön munkát vállalóknak mindössze 4 százaléka jött.

ECOSTAT

7


A román állampolgárok számára kiadott munkavállalási engedélyek (db) 2006. I. félév Általá- SzezoRégiók Összenos nális sen eng. eng. Közép-Magyaro. 14636 918 15554 Közép-Dunántúl 894 11 905 Nyugat-Dunántúl 449 22 471 Dél-Dunántúl 275 23 298 Észak-Magyaro. 294 8 302 Észak-Alföld 258 3 261 Dél-Alföld 1707 524 2231 Mindösszesen 18513 1509 20022 Forrás: Foglalkoztatási Hivatal

Könnyí -tett eng. 2437 296 266 90 78 115 276 3558

2007 I. félév Általá- Szezo Zöldnos -nális kártya eng. eng. 6084 38 1895 268 6 316 118 12 178 85 2 130 119 18 107 51 81 436 521 292 7161 597 2999

Összesen

Változás 20062007

10454 886 574 307 322 247 1525 14315

-5100 -19 103 9 20 -14 -706 -5707

A legnagyobb csökkenés a közép-magyarországi és a délalföldi régióban következett be, éppen ott, ahol a feketemunka kifehéredése kapcsán a legnagyobb növekedésre lehetett volna számítani. A könnyített munkavállalási engedéllyel rendelkező szakmákban jegyezték be a legtöbb munkavállalót, miközben azokban a szakmát igénylő munkakörökben, ahol a munkáltatók szerint hiány van nálunk (pl. lakatos, burkoló, stb.) minimális az ide érkezők száma. Ennek oka lehet, hogy a romániai és magyarországi hiányszakmák szerkezete hasonló, valamint az sem elhanyagolható tényező, hogy ezek a feketefoglalkoztatás fő területei.

*

*

*

Mindent összevetve Románia makrogazdasági fejlődése jelenleg kedvező képet mutat. Az ország továbbra is vonzó terepe a külföldi befektetőknek. A román kormány bérpolitikájának hatására növekedővé vált a háztartások megtakarítási rátája is, amely a belföldi fizetőképes kereslet további bővülését vetíti előre. Ugyanakkor azt is világosan kell látnunk, hogy a román gazdaság jelenleg a magyar gazdaság egy korábbi, a Bokros-csomag utáni időszakra jellemző növekedési „tüneteit” produkálja. Az EU-tagság körülményei között az egyensúlyhiányok megszaporodása és az infláció gyorsulása feltehetően előbb vezet a jelenlegi magas gazdasági növekedés lefékeződéséhez és egy (újabb) konszolidációs politika kezdetéhez. Várhatóan Románia is szembesülni fog azonban azzal a dilemmával, hogy miként lehet (lehet-e egyáltalán) konszolidációs program mellett komoly (és átgondolt) szerkezeti reformokat megvalósítani.

8

ECOSTAT

GYORSÍTÓSÁVBAN A ROMÁN GAZDASÁG

Recommend Documents