Ünneplő Ünnep lő Eklézsia Eklé zsia SZIGETMONOSTORI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG LAPJA
2010. Advent
A tartalomból: Lengyel Zoltán: Gyülekezetünkért Koncz Erzsébet: Beáradt istenünk gazdag fénye.. Szabó Zoltán: Ez a Karácsony az utolsó esélyed? Molnár Zsolt: „Épüljetek fel lelki házzá” Gyülekezetünk új tagjai Anyakönyvi hírek Budai Tünde: Reformáció ünnepe.. Kökény Lajosné: Özvegyek délutánja Krafcsik Ibolya: 2010. Hittantábor Gyermekek oldala Hívogató
Gyülekezetünkért Uram, olyan jó a Gyülekezethez tartozni! Köszönjük, hogy az egész emberi nemzetségből Szentlelked és Igéd által az igaz hit egységében magadnak egy kiválasztott gyülekezetet gyűjtesz egybe, azt oltalmazod és megőrzöd. Köszönöm, hogy hihetem, hogy ennek mi is élő tagjai vagyunk és örökké azok is maradunk. Uram! Bocsásd meg, hogy oly sokszor gyülekezetünkben csak az emberi tényezőkre figyelünk, nem tudunk mindig felemelkedni a mindennapi filléres dolgokon és csak a másik ember gyengeségeit vesszük észre! Uram, bocsásd meg, hogy itt a földön szeretnénk tündökölni, látni egyházadat elfeledve, hogy az egyház s benne a mi gyülekezetünk szentsége is a mennyekben van, ahol Krisztus van test szerint és nem a világban, a szemünk előtt, mint a piacon a portéka (Luther). Adj Uram, olyan szorgalmat a Biblia naponkénti olvasására és tanulmányozására, hogy egyre világosabb legyen előttünk. Te számon tartod, figyeled, szemmel kíséred az egyház földi sorsát. Egykor leírattad a gyülekezet angyalának, ma nekünk is elmondod, hogy „tudok cselekedeteidről” (Jel 3,1) „Tudom, hogy van benned állhatatosság” (Jel 2, 3) „Az a panaszom ellened...” (Jel 2,20). Segíts, hogy a Bibliából a nekünk szóló intést meghalljuk s azt is megérezzük, hogy nem vagyunk magunkra hagyva, hogy nemcsak emberek, hanem Te is mellettem vagy, s az én gyülekezetem már most az Üdvözült sereggel egy nép és egy sereg (RÉ 392) melynek Te vagy az Ura, erőforrása, védelmezője és segítője! Ámen. Istené legyen dicséret, dicsőség és hálaadás! Lengyel Zoltán
2
Ünneplő eklézsia
2010. Advent
Beáradt Istenünk gazdag fénye a szigetmonostori református templomba Lelkipásztor iktatás
Mikor leültem ezt a cikket írni, Istenemre gondoltam, Aki nem hagyott sorsunkra, nem zárkózott el előlünk, hanem sok-sok ablakot nyitogat ma is, hogy a sötétségben ránk áradjon az Ő gazdag mennyei fénye. Ezt a fényt éreztem 2010. október 24-én beáradni a szigetmonostori református templom falai közé az Egyházközségi közgyűléssel egybekötött ünnepi Istentiszteletre, melyen Szigetmonostori Református Egyházközség megválasztott lelkipásztorát, Szabó Zoltánt iktattuk hivatalába. A templom zsúfolásig megtelt! A később érkezők már be sem fértek, s a bejárat körül csoportosulva ragadtak el hangfoszlányokat az ünnepi Istentiszteletből. A beiktatást Sipos Bulcsú Kadosa, Északpesti Református Egyházmegye esperese végezte el, Máté 16.24-25 ige alapján Jézus követésére irányítva figyelmünket, majd átadta Szabó Zoltánnak a templom kulcsát és az egyházközség pecsétjét. A beiktatott lelkész bizonyság tételének alap igéje 2Kor 7:3-4, melyben gyülekezete iránt érzett bizalmát, örömét fejezte ki. Bátran írhatom, mindannyiunk szívét megérintette. A jelenlevő lelkészek mind áldást mondtak beiktatott társukra. A gyülekezet tagjai, Lengyel Zoltán gondnok úr, Molnár Zsolt polgármester, Herth Nándorné (Zsófi
néni), ifj. Kolozsi László és az Abajdóc énekkar és a Dunakesziről érkezett Örömmondó kórus köszöntése után egy keretbe foglalt oklevéllel ajándékozták meg Őt. Az istentisztelet után a meghívott vendégek, és a vendéglátók az iskolában, szeretetvendégség keretén belül lehetőséget kaptak a személyes köszöntésekre és beszélgetésekre. Az előkészületek és az egész ünnepi istentisztelet ezt a minket megáldó mennyei fényességet, szeretetet tükrözte! Köszönet és hála mindenkinek, aki részt vett, segített, valamilyen módon hozzájárult, vagy imádságban hordozta ezen ünnepi alkalom Istentől megáldott fényességét! Segítsük lelkipásztorunkat, hogy valóságos szolgálatot végezhessen gyülekezetünkben! Isten áldását kérjük szolgálatára! Koncz Erzsébet
2010. Advent
Ünneplő eklézsia
3
"Te vagy az az ember!" (2Sámuel 12:7)
Ez a Karácsony az utolsó esélyed? Biztos vagyok benne, hogy vannak a Te életedben is olyan helyzetek, amikben az idei karácsony az utolsó esélyed! Mire gondolok? A napokban valaki így sóhajtott fel: "Valami nagy baj van ebben a világban!" Mennyire igaza van! De hozzá kellene tenni: valami nagy baj van a mi életünkben is! Az összetört, meghasonlott szívekről, széthullott családokról, emberi tragédiákról szóló hírekről azt gondoljuk: ilyesmi velünk nem történhet meg. Azután észre sem vesszük, és egy lépést mi is megtettünk, hogy odajussunk, vagy valakit odajuttassunk. Elfelejtjük: a legmesszebbre vivő út is az első lépéssel kezdődik. És lépkedünk. Közben azt mondjuk: én odáig azért sose fogok jutni. Az alkoholizmus felé tartó ezt mondja az első pohárra. A válás felé tartó az első veszekedésre. Az interneten vagy tévében parázna képeket, filmeket néző az első átvirrasztott éjszakára. Az egymás gyűlölete felé tartó az első irigy, féltékeny pillantásra. Az egymás gyűlölete felé tartók, az első rossz gondolatra, amit táplálni kezdenek szívükben a másikról. Az egymás iránti bizalom elvesztése felé haladók ezt mondják az első gyanú sugallatára. Ezért mondja nekünk Jézus: "Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe ne kerülj. Bizony mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg megadod az utolsó fillért is." (Máté 5:25-26)
Ki nem jössz onnan! Életed egy-egy részében, fontos, talán legfontosabb részében odáig juthatsz, hogy ki nem jössz többé onnan csak úgy, hogy drágán megfizeted az árát! Akkor már késő: mindenedet elveszítheted! Neked kell látnod: miben tart ott az életed, életetek, hogy ez a Karácsony az utolsó esély: ha most nem változol, ha most nem teszel valamit, akkor ki tudja, nem lesz-e késő! Karácsonykor hallod az örömhírt: Isten Fia azért jött e világba, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet! Hogy a halál árnyékának földjén világosság ragyogjon fel! Hogy a tékozló fiú hazatérhessen! Hogy új életben járhassunk, és levethessük a régit! Hogy megmutassa nekünk az örök élet útját! Nézd Isten szemével az életedet, a családodat: nem te vagy az az ember, nem éppen ti vagytok azok, akiknek az Úr Jézus most el akarja hozni a lelki újjászületést, az igazi szeretetet, az igazi békességet? Nem te vagy az az ember, akinek olyan nagy szüksége van a Megváltóra, a Szabadító Jézus Krisztusra? Mindnyájunknak utolsó esélye valamiben ez a Karácsony. Ez az egyetlen esély Jézusban van! Imádkozz hozzá, hívd őt az életedbe! Reménységgel hívlak: jöjj közénk a gyülekezetbe, nagyon várunk! "Csak nyisd ki a szíved és sose félj, mert él az Úr! Csak nyisd ki a szíved, s kérd te is Őt, hogy Ő legyen az Úr!" Szeretettel:
Szabó Zoltán lelkipásztor
4
Ünneplő eklézsia
2010. Advent
„Épüljetek fel lelki házzá” Sárospatak, Debrecen, München, Budapest, Hévízgyörk, Gödöllő, Szigetmonostor. Honvédség, teológia, ökológia-etika, ébresztés, szolgálat. Helyek, fogalmak, célok Szabó Zoltán lelkipásztor életéből, a gimnáziumtól napjainkig. (A gyülekezet lelkipásztorával a gyülekezet jegyzője, Molnár Zsolt beszélgetett.)
Molnár Zsolt: Egy fiatal mondta el otthon a szüleinek egy nap, hogy aznap akárhová ment a faluban, boltba, postára iskolába, szakkörre, minden alkalommal találkozott Szabó Zoltán lelkipásztorral. Mindezt úgy értékelte, hogy a nagytiszteletű úr keresi a kapcsolatot a faluval, az emberekkel, nem hátra, hanem előre lép, ha feladatellátásról, kapcsolatépítésről, segítésről, felemelésről van szó. Ismerjük hát meg lelkipásztorunkat, aki megelőz bennünket a kapcsolatok építésében! Szabó Zoltán: Sárospatakon kezdtem a teológiát, majd Debrecenben végeztem. Ez után 10 hónapot töltöttem Münchenben a Collegium Oecumenicumban. Itt tapasztaltam meg, hogy milyen egy lelki közösségben élni különböző felekezetűekkel. Ez idő alatt megismertem a német környezettudatos életmódot, azt a felelősségtudatot, amely minden emberben benne kell, hogy legyen a teremtett Világ felé. A szakdolgozatomban is ezt a témát dolgoztam fel, Az ökológia keresztyén etikai kérdései címmel. A Biblia iránymutatásait a Földről, a földi életről. Jó volt megtapasztalni, hogy itt a
gyülekezetben is vannak ilyen felelősséggel gondolkodó testvérek. A németországi hónapok után a segédlelkészi időszak következett, azt hol töltötte? Segédlelkészként Budapesten, Zuglóban szolgáltam, jól éreztem ott magam. Nem szeretem a nagy városokat, de annyira a gyülekezetben éltem, annyira azt a közösséget éreztem magam körül, hogy nem is érzékeltem a város forgatagát. A nősülést követően került Hévízgyörkre az első önálló gyülekezetébe? 1999-ben kötöttünk házasságot, amikor a zuglói szolgálatomat kezdtem. Edinát még a teológián ismertem meg, teológus és tanári diplomával rendelkezik, ő Budapestről került a teológiára. Első gyermekünket vártuk, amikor Hévízgyörkre megválasztottak. 2004-től 2008-ig voltam Hévízgyörkön. Az első évek után sikerült ott is egy jó szolgáló közösséget építeni. Öröm számomra, hogy itt Monostoron már most nagyon sok szolgálatkész gyülekezeti tag van, akik fontosnak tartják a gyülekezeti munkát. A
2010. Advent
Ünneplő eklézsia
harmadik szolgálati helyem Gödöllő volt, ahova Szente Péter nagytiszteletű úr éppen Szigetmonostorról érkezett. Én itt főként a fiatalokkal foglalkoztam. Nagy gyülekezet a gödöllői, gimnáziummal, több iskolával, nagy lakosságszámmal. Hogyan került Nagytiszteletű úr látókörébe Szigetmonostor? Nem ismertem a falut, de még a szigetet sem, a pályázatot, amelyet egy éve írt ki a gyülekezet, láttam, de végül akkor nem nyújtottam be a pályázatomat. Amikor a presbiterek felkerestek, meghallgatták a gödöllői szolgálatomat békesség volt a szívemben, tudtam, hogy a jó Isten kezében tudhatom a jövőmet. Az első alkalom, amikor ide jöttünk nagyon jó benyomást keltett bennem. Olyan testvéri kisugárzást tapasztaltunk, de nem csak irányunkba éreztük ezt a szeretetet,
5
hanem az volt a benyomásunk, hogy a gyülekezetben is ez van jelen. Úgy éreztük, hogy a gyülekezetnek van közepe, még az akkori szétzilált állapot ellenére is. Amikor megválasztásunkat követően ide költöztünk, ez be is igazolódott számunkra. Sok segítő kéz szolgált a gyerektábor idején, de a gyülekezet számos területén tapasztaltam azt, hogy fontos ez a közösség a gyülekezet számára. A szolgálat nem elvárás másoktól, hanem nagyon sokak számára valóságos Isten felé való felajánlás, feladatvállalás. Olyan emberek is jöttek elő a faluból, akik korábban nem kötődtek a gyülekezethez, és lettek a szolgáló közösség tagjaivá. Hogyan látja ezt a gyülekezetépítő munkát? Milyen feladatokat jelölt ki Isten? Mindenekelőtt azt látom, hogy az építő kövek megvannak ebben a
6
Ünneplő eklézsia
gyülekezetben, Isten azt a munkát indította el, hogy ezek a kövek a helyükre kerüljenek. Helyükre igazította Őket. Fontos, hogy az építő kövek szilárd lelki házzá épüljenek a gyülekezet életében. Feladatom az, hogy akit Isten szolgálatra indít, azok meglássák helyüket a szolgálatban, hogy mindenki behozhassa a gyülekezetbe azt, amit az Úr rábízott. Látom azokat a családokat, embereket, akikre Isten ráirányította a figyelmet, feladatom megtalálni az Ő útjukat a gyülekezet és Isten felé. Isten egyre mélyebb és mélyebb kapcsolatokra hív, újra és újra megmutat családokat, akiket közelebb akar vonzani. Keresni kell őket, impulzust adni. Ez egy radikális út, legyünk kezdeményezők, jöjjenek emberek, legyen kívánatos Jézus követése. Meg kell látni, hogy ezzel élet nyerhető, e nélkül az életet el lehet tékozolni. A beiktatáson elmondta Nagytiszteletű úr azt az Istentől kapott reménységét, hogy a templomba járók száma 100 főre emelkedik. Igen arról tudok bizonyságot tenni, hogy a ránk bízottak helye ott van a templomban. Ezt látni kell,
2010. Advent
őket észre kell venni, hogy a ránk bízottak utat találjanak a gyülekezet közösségébe. Ez az útmutatás nem időszakonkénti, hanem folyamatos kell, hogy legyen. Jó látni azt, hogy a gyülekezeti munkába milyen örömmel és szeretettel kapcsolódott be a tiszteletes asszony és a gyermekek is. A gyerek istentiszteleten résztvevő gyermekek mindig nagy örömmel és szép rajzokkal, gyurma szobrokkal, kivágásokkal, papír makettekkel a kezükben jönnek szüleikhez, nagyszüleikhez az istentisztelet után. Edina örömmel és szeretettel végzi ezt a szolgálatot. Most hogy Áron fiúnk november 22-én megszületett egy ideig nem tud részt venni ebben a szolgálatban, de jó látni azt, hogy van, aki átvette ezt, és vannak többen, akik még szintén vállalják a gyermekekkel való foglalkozást. Azt hiszem a gyülekezet nevében kívánhatom, hogy Isten áldja meg családját és szolgálatát, legyen nyugdíjig tartó szolgálata itt Monostoron.
2010. Advent
Ünneplő eklézsia
7
Gyülekezetünk új tagjai Dala István vagyok (Petya a becenevem), 33 éves és 3-4 éve "szigetlakó". Barátnőmmel a Petőfi utcában lakom és lenyűgöz a természet és állatvilág, ami itt körülvesz. Időm nagy részét egyelőre Pesten töltöm, ott vendéglátással foglalkozom, de fő tevékenységem a masszázs, mivel gyógymasszőr vagyok. Nagy örömömre néhány szigeti vendégem is van, akikhez általában házhoz járok. Azon dolgozom mostanában, hogy idővel itt tölthessem a hétköznapjaimat. A Református gyülekezetet és Szabó Zoltán lelkészt nyár elején ismertem meg. Azóta le se szállok róluk! Hosszú utat jártam be a különböző filozófiáktól, az ezoterikus gyógymódokon át a buddhizmusig, mielőtt megszólított egy Hang a szívemben. Megállított, megrémített, elcsendesített és kinyitotta a szemem. Az igazi szememet, ami nem látható és még ma is megdöbbenek, milyen nagy erővel, világosan és félre nem érthetően érintett meg Isten. Azelőtt hiába győzködtek, noszogattak, cáfoltak hosszú évekig, hajtott tovább a kíváncsiság és minden más jobban érdekelt, mint a számomra elavultnak tűnt keresztény tanok. Isten szava viszont nagyon egyértelmű volt. Mélyen hálás vagyok azóta is. Meg szeretném ismerni Őt. Szeretném betölteni, amit rám bízott. Csak Rá szeretnék figyelni. De gyarló emberként ez nagyon nehéz, ám az Ő segítségével, (és az általa küldött személyekkel: Tünde, a párom, Szabó
Zoltán lelkész, és a gyülekezet nyitott tagjai) bízom ennek sikerében.
Budai Tünde vagyok és 8 éve lakom a szigeten. Nagyon sűrű az életem, mindig is az volt, hála Istennek. Számtalan dolog érdekel, főként a színház világa, az éneklés, a tánc, a nyelvek és még sorolhatnám. Így, a 34dik életévemben kicsit lassítom az iramot, egyre fontosabb a csend, a nyugalom, a család, és bizony néha el is fáradok. Tanítóként végeztem 2000-ben, gyerekszínház, showműsorok, musicalfellépések, majd angol és tánc-tanítás következett, mialatt vendéglátó családi vállalkozásból kerestem a pénzem. Jelenleg magántanárként angolt és klasszikus jazztáncot tanítok (itt a szigeten is, valamint Pesten, Leányfalun), még egy monodrámában is játszom egy kis színházban, és mellette egy irodaházi büfét viszünk a nővéremmel, egyben legjobb barátommal. Nővéremmel dolgozom évek óta, mély baráti viszony ez vele és anyummal is, akivel együtt is élünk. Nagyon ragaszkodom hozzájuk, sokat vagyunk együtt, de soha nem elég. Tőlük kaptam értékrendem nagy részét, az önbizalmam, és rengeteg szép élményt. Családunkban nem éltünk vallásos életet, de nagyon tiszta és konzervatív erkölcsi rend szerint nevelt anyukám, aki fiatalon elvált és egyedül nevelt fel minket. Ő mindig lenyűgözött, hogy annyi gyötrelem és nehézség,
8
Ünneplő eklézsia
bizonytalanság után milyen és mennyi csodás dolgot adott és mutatott nekem! 12-13 évesen ismertem meg Istent, és olyan nagy kegyelemben volt részem, hogy a teljesen profán világban, minden egyházi és teológiai ismeret nélkül ez a hit fejlődött és nőtt bennem, soha nem torzulva, egészen máig. El sem tudom mondani, mennyire örülök ennek így, felnőttként és milyen ajándékot kaptam, micsoda vezetést és oltalmat. Rohanó életemben egyre nagyobb éhség volt bennem, hogy tudjam is, értsem is, amit olvasok a Bibliában, énekeskönyvben, imáimban. Épp egy kamaraszínház tagjaként egy ma is élő zsidó nő életregényét játszottam, amiben református lelkészek is említtetnek, így a nézők között is voltak lelkészek és egyikükkel beszélgetve az előadás után kaptam a megerősítést, hogy próbáljam meg a teológiát. Nem volt kérdés, már mentem is és életem egyik legjobb döntése volt. Most negyedéves vagyok esti tagozaton a Károli Gáspár Református Egyetemen és tele vagyok élménnyel, mögöttem sok küzdelemmel (héber és ógörög nyelvtanok izzasztó órái!) és Isten folyamatos támogatásával, buzdításával még mindig bírom. Sőt, kicsit szomorú is vagyok, ha eszembe jut, hogy jövőre vége.... Csak Vele tudtam idáig elérni. Imáimban annyiszor kértem, hogy a hétköznapjaimban is mutasson utat, ahol szolgálhatom Őt, töltekezhetek vele. És meghallgatott. Nyár óta párommal, Petyával bekapcsolódtunk a gyülekezet életébe és Szabó Zoltán, Edina, a felesége, a tagok, annyi szeretet adnak és
2010. Advent
kedvességet, igényes és lélektápláló programokat, boldogító feladatokat, hogy csak hálát tudok rebegni Istennek érte. Annyira szeretném, ha sokak ránk találnának, akik hiányolják Isten közelségét, vagy akik még nem találtak megfelelő közösséget életükhöz. Úgy érzem, sokunkban munkálkodva, a Szentlélek által az Úr áldása nap, mint nap érezhető a meg-megújuló gyülekezetben.
Nagy Ádám vagyok – 33 éves – immáron 10. esztendeje élek a Szentendrei-sziget „rabságában”. Igen, mert a sziget rabul ejtette a szívemet, ahová Isten csodálatos úton vezetett. Gyerekkorom óta a Duna közelségében lakom, amiért hálát adok Istennek. Az első 12 évemet a Csepel-szigeten töltöttem, a Kis-Dunához közel, majd a következő 12 évemet Aquincum közelében, a Római úti lakótelepen töltöttem a Dunától 5 perc sétára. Az utolsó aquincumi években édesanyám majdnem minden hétvégét lovaglással töltött Kisoroszi szomszédságában, ahová gyakran magával vitt, és ahol a sziget belopta magát a szívembe. 2000ben végül Tahitótfalura költöztem édesanyámmal és bátyámmal. Viszonylag későn, 26 éves koromban kezdtem önálló életet élni, mert nagyon ragaszkodtam édesanyámhoz. Ekkor vásároltam egy kicsiny telket Tahitótfalu külterületén, ahol egy kis faházban töltöttem 2 évet barátnőmmel közösen. A természet közelsége kézzel fogható volt az óbudai panellakás után. Mindent magunknak kellett elkészíteni, a telken a villanyon kívül semmilyen
2010. Advent
Ünneplő eklézsia
más infrastruktúra nem volt, de még a közelben sem. Mégsem éreztem magam elveszettnek, Isten mindvégig velem volt. Ekkor találtam végre igazán önmagamra. Befejeztem félbehagyott tanulmányaimat, leérettségiztem. Mivel nagyon jó eredményeket értem el a gimnáziumban, tovább tanuláson kezdtem gondolkodni. A természet és Isten iránt érzett szeretetem vezérelt, így találtam rá a Kertészeti Egyetem – mai nevén Corvinus – Környezetgazdálkodási agrármérnök szakára, amelynek jelenleg is hallgatója vagyok. Akkor úgy gondoltam, egy új szakmát csakis nappali tagozaton lehet elsajátítani, ehhez viszont áldozatokat kellett
9
hoznom. Le kellett mondanom a sziget varázsáról, és Budapestre költöztem albérletbe, ahol alig vártam, hogy visszajöhessek a szigetre. Tavaly, 2009 nyarán úgy alakult, hogy felszabadult testvérem horányi háza, én pedig kapva kaptam az alkalmon, és beköltöztem. Itt ismertem meg Szabó Zoltán Tiszteletes Urat, és a monostori Református Gyülekezetet, ahová örömmel csatlakoztam 2010 nyarán. Rengeteg programban vettem részt azóta, úgy érzem, rátaláltam arra a közösségre, amire mindig is vágytam. Hálát adok az Úrnak, hogy mindvégig velem volt, és ekkora ajándékot adott nekem: hosszú távon aktívan részt venni a gyülekezet életében.
Anyakönyvi hírek 2010. Akiktől búcsút vettünk:
Keresztségben részesültek:
Vincze Ferencné, sz. Juhász Eszter Becsei Dezsőné, sz. Schmidt Ilona Szabó Zoltán Sátor Zsolt Cseri Sándorné, sz. Mészáros Márta Kőszegi Lászlóné, sz. Dalmadi Julianna Cseri Kálmánné, sz. Mészáros Irén
Szlovák Balázs Kolozsi Bettina Gréta Almásiné Koczián Gabriella (Budapest) Füredi András és Roland (Budakeszi) Mészáros Flóra
Házasságukra Isten áldását kérték: Kardon Ferenc és Lantos Eszter (Budapest)
10
Ünneplő eklézsia
2010. Advent
Reformáció ünnepe a szigeten
Özvegyek délutánja
493 évvel ezelőtti vitabeszélgetést, disputát rendeztünk a református templomban október 31-én. 1517-ben és az azt követő és megelőző időkben hasonló módon vitatták meg hitbeli nézeteiket a korabeli emberek, és ennek izgalmát élhettük át mi is, a református gyülekezet tagjai. A Károli Gáspár Református Egyetemen is óraadó történelem tanár, és lelkésznő, Győrffy Eszter segített átélni és megélni a ma is aktuális kérdéseket, gondolatokat egyházról, a közösség, a gyülekezet fontosságáról, a hit öröméről, a ma Istent kereső ember kérdéseiről. Bárki részt vehetett a vitában, nagyon lélekemelő, vidám, mégis hasznos és mélyen elgondolkodtató délután volt. Egy improvizatív színdarabhoz hason-líthatnám, ahol bárki szereplőjévé válhat a darabnak, amikor úgy érzi, ezen a ponton én is megosztom a gondolatom. Így mi írjuk a darabot, közben gazdagodtunk sok történelmi, teológiai és emberi, lelki táplálékkal. Egyszerre volt ez a délután ünnep, hagyomány, megemlékezés, kikapcsoló szórakozás, tanulás, hitmélyítés, ismerkedés a gyülekezet tagjaival, és építő, áldott együttlét. Mindannyiunk javára Isten ajándékaként emlékezhetünk rá.
2010. november 21-én vasárnap délután a gyülekezeti teremben megrendeztük az özvegyek délutánját, amelyen közel húsz egyedülálló asszonytestvér vett részt, ami nekem nagy-nagy örömöt jelentett. A kezdőének, majd a Tiszteletes Úrtól rövid igemagyarázat utána versek hangoztak el, hogy vigasztalódjanak, erőt és bátorítást, hitet adjanak. Lelkileg kicsit könnyebbé tegyék az özvegyek hétköznapjait, minden-napjait. A lelkesítő, bátorító szavakat többek között Krafcsik Ibolya és Zajácz Barbara közvetítette szívektőlszívekig! Ezután a gyermekek műsora tette színesebbé délutánt: egy rövid zongoradarab, és Ibolya által vezetett énekszolgálat következett. Végül az asszony-testvérek által sütött sok-sok finom sütemény és tea melletti baráti-testvéri együtt érző beszélgetésnek lehettünk szem- és fültanúi. Jó volt együtt lenni, Istenben a Szentlélek által megerősödni, a bizonyságtételek szavai után tudomásul venni, észrevenni, hogy nem vagyunk egyedül: Isten mindig mindenhol és mindenkor velünk van: „És ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Remélem, folytatása következik... jövőre! Kökény Lajosné
Budai Tünde
2010. Advent
Ünneplő eklézsia
11
2010. Hittantábor, napló Augusztus 9, hétfő Reggeli készülődés, kapkodás – ma kezdődik a tábor! Még egy gyors telefonos egyeztetés, játékok összeszedése, listák átböngészése, aztán irány a gyerekekért: indulunk a táborba. Az úton odafelé magyarázom a gyerekeknek, hogy milyen sokféle játék lesz, miket fogunk csinálni. Törekszem őket meggyőzni arról, amiben ők teljes mértékben biztosak: jól fogják érezni magukat. Mire megérkezünk, már gyülekezik a tábor apraja-nagyja: anyukák aggódó kíséretében csillogó szemekkel, őszinte várakozást sugalló mosollyal jönnek a gyerkőcök. -Jaj, de jó, hogy jöttél! - Nahát, te is itt vagy? Remek! rohangálok egyik ismerőstől a másikig. Közös énekléssel, imával kezdjük idei táborunkat, majd megkezdődik első játékunk: a bátorságpróba. Úgy tűnik, mindenki nagyon bátor, a parókia pincéjébe még a legkisebbek is bátran lemerészkednek. Ahogy lassan már a gyerekeknek is kiderül, a mai nap a bátorságról tanulunk. A nap folyamán önvédelmi gyakorlatok tanulása mellett, falátugró-verseny után megtanuljuk Dávidtól, hogy hogyan lehetünk bátorságból ötösök? A nap végén, mikor visszaérkezünk a focipályáról, még egy közös fénykép is készül rólunk. Este hat körül, fáradtan, de már most tele emlékekkel indulok haza, hogy aztán feltöltődhessek még több energiával a további napokra. Kedd: Érkezés. Fáradt gyerekek, fáradt felnőttek, mosolygó anyukák. Jó látni, hallani, ahogy mesélnek: a gyerekek milyen élményekkel telve értek haza. Örülök, mert a tegnapi csapathoz csatlakoznak új gyerekek is. Indul a nap. Mai témánk: Hogyan lehetünk hitből ötösök? Ma összeírtuk, mi van a szívünkben, majd megkerestük, hogyan
lehet a rosszat kiűzni, a jót növelni benne. Délután métázni, számháborúzni tanultunk, melyet, ha jól sejtek, sokáig emlegetni fogunk. Szerda: Rengeteg bicikli sorakozik a gyülekezeti ház udvarán. Vajon mi lesz itt? Nehéz a csapatot összefogni, már mindenki indulna a túrára. Azért sikerül meggyőzni a fiatalokat, hogy egy kicsit még maradjunk, hiszen a mai témánk is érdekes, fontos útravalót ad. Megtudhatjuk, hogyan lehetünk reménységből ötösök. Reménységpróbán veszünk részt, majd megismerjük a hatalmas Góliátot. Hűű, mekkora nagy! 288 cm. De reménységünk van, hogy le tudjuk győzni. Az ütközethez sok minden kell, egyik fontos kellék a tarisznya, így ideje azt elkészíteni. Barbi vezetésével gyönyörű tarisznyák készülnek, amiket a délutáni biciklitúrára is elviszünk. A túra türelemre, egymásra figyelésre tanított minket. Büszke vagyok a kicsikre, akik – bár nekik volt a legnehezebb tekerni – végigjöttek az úton, és büszke vagyok a nagyokra, akik segítették a piciket, támogatták őket. Hazafelé betértünk még a cukrászdába, ahol ebben a nagy melegben jól eső fagyi mellett már mindenki a holnapi „ott alvós” napról diskurált. Csütörtök: Nagy pakkokkal érkezik mindenki. Én itt alszom, én ott... gyorsan kialakul, melyik a lány, melyik a fiú szoba, és mire mi felnőttek észbe kapunk, már mindenki a saját ágyán ül. Nagyszerű érzés látni, mennyire otthon érzik magukat kicsik is, nagyok is. Ma kenyeret sütünk a Dávid túrára. Ebéd után játékokkal töltjük az időt, ameddig a kellékek megérkeznek az akadályverseny helyszínére. A nagy melegre való tekintettel, strand helyett igénybe vesszük a kinti csapot, és elkezdődik a vizicsata. Nem is tudom, volt-
12
Ünneplő eklézsia
e, akinek nem kellett a verseny előtt teljesen átöltözni. Az akadályversenyen érdekes feladatok vártak, az íjászkodástól kezdve ügyességi feladatokon át a bibliai kérdésekig mindenféle játékon vehettünk részt. Hazaérkezésünkkor úgy tűnt, még egyáltalán nem fáradt el a kis csapatunk, így vacsora után útnak indultunk meghódítani Szigetmonostort. Majd gyors tusolás, és mindenki megkereste rég lefoglalt ágyát. Esti mese helyett Márk és Norbi felolvasta nekünk a Szeretethimnuszt, majd egy kis beszélgetés után mindenki nyugovóra tért. Péntek: Érdekes ébredés volt, ez biztos. Nem tagadom, Csillával már napokkal ezelőtt terveztük a merényletet. Mire nem jó a szemceruza? Senki nem maradt ki a reggeli arcfestésből és az azt követő párnacsatából. Reggeli után a mai témánkra készültünk, ahol megtanultuk, hogyan lehetünk szeretetből ötösök. Miután este már megismertük a szeretethimnuszt, a tanításon mindenki ismerősen hallgatta újra. Feladatunk ma is volt, kis csoportokban indultunk a faluba
2010. Advent
aláíratni a falubeliekkel egy lapot, amin a szeretethimnusz állt. Csak akkor lehetett aláírni, ha az illető elolvasta. Jó volt megtapasztalni, mikor az emberek örömmel olvasták és mondták, milyen igaz dologról tanulunk. Visszaérkezésünkkor várt már minket az ebéd, majd sajnálattal vettük tudomásul, nincs sok idő táborzárásig. Délután összegyűltünk a lányszobában, ahol vetítés zárta ezt a hetet. Életképeket láthattunk. A mi tábori életképeinket. Jókat kacagtunk, már most sorban felelevenítettünk híres-neves történeteket. Az oklevelek átadása után szomorúan indultunk haza, de tudtuk, vasárnap még találkozunk, ahol előadjuk színdarabunkat, amit nagy lelkesen tanultunk a hét folyamán. …a tábor óta eltelt pár hónap, de mi azóta is találkozunk. Találkozunk vasárnaponként gyermek-istentiszteleten, vagy szombaton a mini ifiklubon, vagy valamilyen gyülekezeti alkalmon. Hálát adok Istennek, hogy megismertelek Titeket, hogy azóta is találkozhatunk, és hogy terve van ezzel a kicsi csapattal!
2010. Advent
Ünneplő eklézsia
1517 méter a reformációért Az immár hagyománnyá vált október 31-i reformáció emlékünnep alkalmából 1517 métert futottak a versenyzők, ezzel tisztelegve az 1517-es reformátorok előtt. Gyerekek: 1. Székely Bendegúz, 2. Mater Hajnalka, 3. Mater Henrietta Ifisek: 1. Székely András, 2. Mócsai Gergő, 3. Greff Márk Felnőttek: 1. Székely András, 2. Molnár Zsolt, 3. Dala István Összetettben: 1. helyezett, vándorkupával jutalmazott: Székely András
13
14
Ünneplő eklézsia
Tamáska Gyula
Herth Nándorné, Zsófia
Mondd el!
Karácsony este
Mielőtt eloltod a gyertyát, s elmúlik a karácsonyi láz, tégy számadást újra magadnak; Épült-e benned a lelki ház?
Hull a hó, hull a hó, és giling galang Égi hárfa zendül, cseng a kis harang.
Mondd el... Mondd el, ha nem is kérdik, hogy találkozásod volt vele S ebben az áldott karácsonyban számodra is volt üzenete. Mondd el, hogy gazdagabb lettél, s Benne hited szárnyakat kapott, és cserébe a rossz szívedért, önmagából egy részt adott! Mielőtt eloltod a gyertyát, és becsukod csendben Bibliád, köszönd meg mindnyájunk nevében, - az első karácsony éjszakát!
2010. Advent
Szent karácsony est van, áhitatos dalú, Kis Jézust dicsérni gyűlt a kis falu. Kis Jézust dicsérni, aki ma született, Aki a Megváltó, az örök szeretet. Lent az utca végén, a falu határán Nádfedeles viskó áll magában árván. Szomorú a hajlék, hát még a lakója Nincsen itt fényesség, nincsen csillogó fa. Csak a hó világít, messze még a hajnal Szegény özvegy asszony, virraszt könnyes arccal. Fiacskája beteg, láz gyötri testét, Soha nem látott még ily fekete, bús karácsony estét. Megszólal a gyermek, édes jó anyácskám, Menjünk a templomba, legalább még látnám Ott a kis Jézust, az ő szent anyjával, És a pásztorokkal, a három királlyal. Szól az özvegyasszony, elcsuklik a hangja, Jaj, hogy is mennénk el ebbe a viharba. Imádkozz fiacskám, álmodj csoda szépet, Hiszen a kis Jézus így is szeret téged. Kicsi kezecskéjét kulcsolja imára, szeme becsukódik. Odakint szitálva hull a hó, hull a hó.
Füle Lajos
Nyugtató Én minden reggel nyugtatót szedek: bibliai "tabletta-verseket". S ha bevettem, már nyugodt is vagyok. Hát semmi felől ne aggódjatok!
2010. Advent
Ünneplő eklézsia
15
16
Ünneplő eklézsia
2010. Advent
Hívogató December 10-11, 17-18-án December 12. vasárnap, 10.30 14.30 December 17. vasárnap, 16.00 December 18. vasárnap 15.00 December 19. vasárnap, 10.30 15.00 December 20-23. hétfő-csütörtök, 16.00 December 24. péntek, Szenteste, 16.00 December 25. szombat, Karácsony, 10.30 14.30 December 26. vasárnap, Karácsony, 10.30 14.30 December 31. péntek, Óév, 16.00 2011. január 1. szombat, Újév, 10.30
Református stand az adventi vásáron Istentisztelet Adventi zenés áhitat Ifikarácsony Református gyermekek betlehemese az adventi vásáron Adventi zenés istentisztelet Presbiterek és családjaik délutánja Bűnbánati istentiszteletek Gyermekek karácsonyi műsora Istentisztelet úrvacsorával Istentisztelet a legátus szolgálatával Istentisztelet a legátus szolgálatával Istentisztelet a legátus szolgálatával Istentisztelet Istentisztelet
Gyülekezeti alkalmaink Vasárnaponként
10.00 10.30 10.30 11.45 14.30
Csütörtök
16.00
Imaközösség, együtt-gondolkodás a gyülekezetről Istentisztelet Gyermekistentisztelet Konfirmációi előkészítő Délutáni istentisztelet
Bibliaóra: Ézsaiás könyvét olvassuk, értelmezzük, beszélgetünk róla. Szombat (havonta) Mini-Ifi Klub: lelki alkalom fiataloknak, gyermekeknek Hónap első vasárnapján 10.30 Hitre hívó vasárnap: bizonyságtétel, képi, vizuális szemléltetés Hónap utolsó vasárnapján 10.30 Családi istentisztelet a gyermekek énekes-verses szolgálatával Tervezzük: fiatal felnőttek, családosok köre Presbiteri képzés, a 2011-es presbiterválasztásra való tekintettel.
