A LÁBATLAN-NYERGESÚJFALUI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG GYÜLEKEZETI LAPJA III. év folyam 3. szám, 2009. október
GYÜLEKEZETI KRÓNIKA Gyül ekezeti l apunk el ızı, 7. számának megjel enése óta számos jel es al kal om történt gyül ekezetünkben, mel yekrıl újságunk jel en számának hasábjain részl etesen is olvashatnak beszámol ót a kedves érdekl ıdık. Itt csak néhány mondat erejéig öszszegzem az el múl t 4 hónap gyül ekezetünket is érintı eseményeit: •
•
Ez év májusában nagy öröm volt számomra találkozni Mészáros Alexander/Sándorral, és Mészáros Károllyal, a Lábatlani Egyházközség egykori lelkipásztorának, Mészáros Sándornak Hollandiában élı fiával és unokájával. A magyarországi kirándulásról Hollandiába visszatérve levelet kaptam tılük, melynek angol és magyar változata is olvasható lapunkban. A pünkösdi ünnepek elmúltával, június 14-én, a délelıtti Istentisztelet keretében történt meg a 2008/2009. tanév ünnepélyes bezárása. A hittanosok mősoros szolgálata után az egész tanévben a hittanórákat rendszeresen, hőségesen látogató gyermekek bizonyítványt kaptak kézhez, mely tanúsítja elımenetelüket, szorgalmukat, és magatartásukat. A hittanos tanévzáróról egy nyergesújfalui hittanosunk, Eckl Gergı sorait olvashatjuk.
•
Augusztus 1-jén, a nyergesújfalui Szénásvölgyben került sor a hagyományos, ökumenikus igeliturgiával egybekötött Szent Donát-napi ünnepségre. Annak ellenére, hogy ez az ünnepség alapvetıen római katolikus eredető, közösségteremtı ereje folytán összekovácsolja a különbözı felekezethez tartozó híveket. Ezért fontosnak érzem azt, hogy évrıl-évre elfogadjam a felkérést a rövid ünnepi beszéd megtartására.
•
Augusztus 20-án, a nyergesújfalui Szent István-szobornál tartott ökumenikus ünnepségünk immáron szintén hagyomá-
nyosnak számít. Az errıl írt beszámolóm részletesen is érinti ennek elızményeit, és az idei ünnepség lelki tartalmát. •
Szeptember hónapban szerveztük meg iskolai, és gyülekezeti hittancsoportjainkat. Az idei tanévben, a 3 településen, Lábatlanon, Nyergesújfalun, és Süttın 5 iskolaépületben, valamint a Lábatlani Lelkészi Hivatalban öszszesen 13 csoportban folyik hittanoktatás, illetve konfirmációi elıkészítés.
•
Szeptember 24-én, a lábatlani református temetıben egy szép ünnepély keretében adtunk hálát azért a nemes elhatározásért, hogy a Holcim Hungária Zrt. felújította a lábatlani cementgyár egykori igazgatójának, Egyházközségünk hajdani fıgondnokának, a porosz származású Wendland Károlynak végsı nyughelyét. A sírnál elhangzott ünnepi beszédek, valamint Wendland Károly életrajza olvashatók újságunk hasábjain.
•
Szeptember 25-tıl 28-ig, karvai testvéreinkkel közösen, 4 csodálatos, felejthetetlen napot töltöttünk Erdélyben, a maros megyei Csejd gyülekezetének meghívására. Utazásunk céljáról, és elızményeirıl részletesen is beszámolok lapunkban.
•
Október 9-én, pénteken este izgatottan vártuk 25 partiumi, érszakácsi vendégünk érkezését, akiket még májusi ifjúsági kirándulásunk alkalmából hívtunk meg lábatlani viszontlátogatásra. 10-én szombaton a lábatlani Gerenday-ház megtekintése után kirándulást tettünk Esztergomban, megmutatva a város nevezetességeit, majd a Mária Valéria hídon P árkányba is átjutottunk. Vasárnap egy felemelı Istentisztelet részesei lehettünk, melyrıl egy katolikus testvérünk, Somogyi Imréné számol be.
Darán yiné Csonka Valéria lábatlani református lelkész
Mészáros Alexander/Sándor levele angolul és magyarul Last May my father Meszar os Karoly and I, Meszaros Alexand er/ S andor visited Hung ary. My father w as born in Labatlan wher e his father w as minister of the refor merd church there. His name w as Meszaros Sandor and he w as minister from 1930 till 1964. In 1956 my father fled to Holl and where we still live. The last time my father w as in Labatl an was in 1992, but he liked it very much to be there ag ain. It broug ht back g ood childhood memories, althoug h there were some changes in the parsonage and church, not strange after so many years. I have been to Labatl an onc e before in 1979, I was a child back then and didn’t remember much, but now it w as very special for me to see where my father w as born and raised and wher e my gr andfather lived and worked. It w as also very nice to meet the present minister Dar anyine Csonka Valeri a and her husband S andor, who kindly showed us the parsonage and the church. I took many pictures which I send some here. Note the picture of my father in the pulpit. It was one nic e d ay in Labatl an, beautiful wheather and people, and we send you the best wishes from Holland. Greetings from Meszaros K aroly and Meszar os Alexander/ Sandor.
Mészáros Károly, és Mészáros Alexander/Sándor levelének magyar fordítása: Ez év májusában édesapám, Mészáros Károly és én, Mészáros Alexander/ Sándor Magyarországra látogattunk. Édesapám Lábatlanon született, ahol az ı édesapja, vagyis az én nagyapám volt a helybeli református lelkész. İt Mészáros Sándorn ak hívták, 1930-tól 1964-ig szolgált Láb atlanon lelkészként. 1956-ban édesapám Hollandiáb a menekült, ahol mind a mai napig élünk. Édesapám utoljára 1992-ben járt Lábatlanon, de nagyon vágyott arra, hogy újra eljusson Magyarorsz ágra. Vissz aidézte a csodálatos gyermekkori emlékeit, jóllehet több változás is történt azóta a parókián és a templomépületen, ami nem is különös ilyen hosszú idı ut án. Én eddig egyszer, gyermekkoromban járt am Láb atlanon, 1979-ben. Nem emlékezhettem sok mindenre, ezért most számomra n agyon nagy élményt jelentett látni és megismerkedni azz al a hellyel, ahol édesapám született, nevelkedett, és ahol a n agyap ám élt és dolgozott. Nagyon jó volt találkozni a jelenlegi lelkésszel, Darán yiné Csonka Valériával, és férjével, Sándorral, akik készségesen mutatták meg nekünk a parókiát és a templomot. Sok képet készítettem, amelyek közül néhányat mellékelten küldök. Figyelemre méltó az a kép, amely édesap ámat a szószéken ábrázolja. Egy szép napot töltöttünk Lábatlanon, gyönyörő idıben, kedves emberek t ársaságáb an. Minden jót kívánunk Hollandiából, szeretettel: Mészáros Károly, és Mészáros Alexander/Sándor.
A vendégek látogatása során készült képek:
2
Hittanos tanévzáró a lábatlani gyülekezetben Az évzáróval egybekötött Istentisztelet 2009. június 14-én a Lábatlani Református T emplomban volt. Az Istentisztelet után a nyergesi, lábatlani és süttıi hittanos gyerekek mősora következett: volt aki verset szavalt, volt aki egy történet tartalmát mondta el. Ezután következett a bizonyítvány osztás, melyre most elıször került sor. Mindenkit egyesével kiszólított Vali néni, és át-
nyújtotta a bizonyítványunkat, melyben az egész éves hittanos munkánkat értékelte. Az ünnepség után megvendégeltek minket egy kis süteménnyel és üdítıvel. Remélem jövıre is ugyanilyen jó eredménnyel zárjuk majd az évet. Eckl Gergı Nyergesújfalu
Augusztus 20. Nyergesújfalun 2004. augusztus 21-én került sor államalapító királyunk, Szent István szobrának ünnepélyes felavatására a nyergesújfalui Szent Mihály római katolikus templom melletti téren, mely azóta viseli a Szent István-tér nevet. A helybeliek anyagi és erkölcsi összefogásával, közadakozásból készült Szent István szobor ökumenikus szertartás szerint lett felszentelve, melyre a Lábatlan-Nyergesújfalui Református Egyházközség tagjai is meghívást kaptak. A szép avatási ünnepség óta minden év augusztus 20-án, az idén immár 6. alkalommal ünnepeltük meg ökumenikus liturgia keretében, katolikusok, reformátusok közösen e jeles nemzeti ünnepünket, Nyergesújfalu város pol-
gármestere, Miskolczi József, és a Képviselıtestület részvételével. Molnár Alajos nyergesújfalui esperes-plébános úr minden évben színvonalas mősort tanít be nyergesújfalui katolikus fiataloknak, akik szívvel-lélekkel emlékeznek államalapító Szent István királyunkra, méltatva az ı szerepét magyarságunk megmaradása szempontjából. Számomra a fiatalok elıadásából a legemlékezetesebb a tavalyi ünnepség volt, amikor a szent korona elıkészített vázára egyenként rakták fel a ráillı történelmi személyiségek képeit, miközben egy narrátor mondta el közérthetı módon az illetı személyiség jelentıségét, külön kitérve arra is, hogy mit üzenne a mai kor magyarságának.
3
Felemelı látni és tapasztalni azt, hogy vannak olyan fiatalok, akik odaadással, nemzetünk iránti elkötelezettséggel készülnek Szent István királyunk, és az új kenyér ünnepére. Megtisztelınek érzem azt, hogy a fiatalok mősora után, egy rövid ünnepi beszéd keretében én is szólhatok István király szerepérıl, egyházalapító tevékenységérıl. Az idei beszédemben hangsúlyoztam azt, hogy nagyon fontosnak érzem, hogy felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, átérzéssel, szívvel-lélekkel ünnepeljük meg nemzeti ünnepeinket, mert ez is az összefogást, az egy nemzethez tartozás élményét szolgálja, lelkileg épít, felemel, és hitünket erısíti. István király megteremtette a magyar államot, amely a magyar nemzet fennmaradását biztosította több, mint ezer esztendın át. Vajon hiszünk-e abban, hogy ez az államiság, és a mi magyar nemzetünk tovább fog élni? Hiszünk-e Istenben, bízunk-e önmagunkban? Hiszünk-e a szeretet erejében, amelyik felemelhetné, megtarthatná e nemzetet? Egy
neves pedagógus írta ezeket a gondolatokat a hazaszeretetrıl: „Mert mi a hazaszeretet? Nem beszéd, nem prédikáció, hanem megismerés és cselekvés. A nagyvilágot szóban könnyő magasztalni, de aki túlnéz saját szőkebb hazáján, aki nem tud beilleszkedni a környezetébe, az rendszerint más hazarészt, világrészt sem tudna szeretni. Vagyis, aki nem jó lokálpatrióta, az nem jó patriótának sem.” Az ember életében alapvetıek a szilárd talajhoz szükséges tényezık, (család, munkahelyi közösség, baráti kör stb.) mert ezek nyújtják számunkra a biztonságot szőkebb hazánkban, még akkor is, ha az ember ott kapja a legtöbb sértést és megalázást, ahol él, ahol a közvetlen környezete található. Amint Márai Sándor fogalmaz: „Ne várj jót a hazádtól, és ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.” Mivel augusztus 20. az új kenyér ünnepe is, gondolnunk kell azokra a magyar családokra, akiknek az asztalára nem minden nap kerül kenyér, akiknek az alapvetı élelmiszerek beszerzése, elıteremtése is gondot jelent. Végezetül Jézus szavait szeretném idézni, melyek nem csak magyarságunk, de emberségünk lényegét is csodálatosan fejezik ki: „T i vagytok a világ világossága! Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek elıtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsıítsék a ti menynyei Atyátokat!” Darán yiné Csonka Valéria
A Rogge-Wendland család emlékére Szeptember 24-én, W endl and Károl y sírjánál el hangzott ünnepi beszéd Tisztelt Egybegyőltek! Kedves Ünneplı Gyülekezet! Szeretett testvéreim! Mi, emberek, gondolkodási képességünknek köszönhetıen – alapvetıen a jövıvel foglakozunk. Olyan kérdések aggasztanak minket, hogy mi lesz velünk, és családunkkal, vagy szélesebb kategóriákban gondolkodva – a nemzetünkkel az elkövetkezendı években, vagy a távolabbi jövıben?
4
S milyen érdekes, hogy a holnapot fürkészı szemünk mégis minduntalan visszatekint a tegnapba, a múltba. Milyen érdekes ez – és milyen nagyszerő – tehetném hozzá. Mert úgy tőnik, hogy a múlt és annak tudatos átörökítése nélkül nem lehet jövınk. Most ide, a lábatlani református temetıbe abban a tudatban gyülekeztünk össze, hogy az emlékezésen, a múltba tekintésen keresztül levonjuk a következtetést a jövınkre nézve. Wendland Károly, a lábatlani cementgyár hajdani igazgatója, a Lábatlani Református Egyházközség fıgondnoka, minden igyekezetével a köz javát, gyülekezetünk, településünk érdekét szolgálta.
Az ı áldozatvállalásának köszönhetı az, hogy László János lelkipásztor szolgálata alatt a lábatlani református mőemléktemplom óriási változáson, felújításon ment keresztül, sıt, 1895-ben a parókiánk és az egyházi iskola is megépülhetett, az akkori kornak megfelelı színvonalon. Bátran állíthatom, hogy a 114 évvel ezelıtt épült lelkészlakás még ma is megállja a helyét, statikai, építészeti, és sok más szempontból is vetekedik a modern épületekkel. Wendland Károly felesége, Rogge Mária keze nyomát ırzi templomunk szószékének csodálatos égetett mintázata. Mindez nagyszerően jelzi a család keresztyén beállítottságát, a köz javáért való elkötelezettségét, szociális érzékenységét. S mindez nem csak szavakban nyilvánult meg, hanem mind máig ható cselekedetekben. Ez az elkötelezettség példamutató a mi számunkra, ma élı generációk számára: tudunk-e mi hitbıl fakadóan, önzetlenül tevékenykedni a közösségünkért, településünkért, egyházunkért? Wendland Károly, távol a szülıföldjétıl, idegen földön is a lábatlani magyar reformátusság érdekét tartotta szeme elıtt, mert szívügyének tekintette az itt élı református egyház jövıjét, megmaradását. Mi, a ma élı magyar református nemzedék, tisztelettel hajtjuk meg fejünket az ı áldott emléke elıtt. Meggyızıdésem, hogy akkor tisztelgünk a legodaadóbban, ha a magunk erejébıl mindent megteszünk egyházunkért, gyülekezetünkért, a mi magyar nemzetünkért. Nem az anyagiakért, a jutalomért, hanem önzetlenül, önfeláldozóan. Wendland Károly porosz származása ellenére maradandó érdemeket szerzett a magyar reformátusság, azon belül a lábatlani református egyház számára. Bátran állíthatjuk, hogy ha egyházközségünk nem akadt volna ilyen nagyszerő patrónusra, Wendland Károly személyében, akkor az egyházi élethez szükséges feltételek is csak korlátozott mértékben lennének ma biztosítva. Ezért érzem fontosnak, hogy a Holnapot fürkészı szemünk visszatekintsen a Tegnapba, a múltba, mert a jelenünket csak úgy értjük meg, ha ismerjük a múltunkat, s jövınkben is csak úgy reménykedhetünk, ha átörökítjük a múltat, s emlékezünk múltbeli dicsı nagyjainkra. Ránk, idegen népek közé szorult magyarokra, talán még érvényesebbnek tőnnek a fenti gondolatok. Mert itt, – a Kárpát-medencében, azon belül is a Duna-mentén, s ha szőkíteni akarom a teret, a református templom és temetı környékén, mindig is hővösebb szelek jártak. Mi hozzá kellett szokjunk a mostohább körülményekhez, a hidegebb széljárásokhoz.
Vagy amint Ady Endre, a nagy magyar költınk fogalmaz „Nekünk Mohács kell” címő döbbenetes igazságokat megfogalmazó versében: Ha van Isten, földtıl a fényes égig Rángasson minket végig. Ne legyen egy félpercnyi békességünk, Mert akkor végünk, végünk. Ne legyen egy félpercnyi békességünk, mert akkor végünk, végünk… S aztán Wendland Károly halála után még jöttek olyan sorscsapások nemzetünk életében, melyekre sem ı, sem az akkori generáció sem gondolhatott. És sajnos, ma sem túl biztató a széljárás. De eddig még mindig sikerült túljutni mindenen … Daccal, akarattal, összeszorított foggal, de sikerült. Elıdeink felemelték a fejüket, és tovább éltek, építettek, tették, ami kell. Minek köszönhetı, hogy sikerült ? - kérdezhetjük. Mert tudunk és akarunk emlékezni ! Mert ismerjük értékeinket, számon tartjuk nagyjainkat, hıseinket. Mert a makacs emlékezés jogát eddig még nem sikerült nekünk megtiltani. Ezért hálát adok az Úr Istennek, kedves ünneplı testvéreim, hogy itt lehetek Önök között, a lábatlani református temetıben, ma, 2009. szeptember 24-én, s emlékezhetek testvéreimmel együtt egy olyan személyiségre, aki beírta nevét Egyházközségünk történelmébe, s aki korszakalkotóan változtatta meg gyülekezetünk létfeltételeit. T udom, meggyızıdésem, hogy e közös múltidézés a feltétele annak, hogy tovább tudjuk alakítani jövınket. Ha kell, a szél ellenében, ha kell, csak apró lépésekkel, de a múltunk értékeivel a közös jövınkért: gyerekeinkért, unokáinkért, magyar nemzeti létünkért ! Milyen érdekes , hogy a holnapot fürkészı szemünk minduntalan visszatekint a tegnapba, a múltba. És milyen nagyszerő, hogy ez a mai ünnepség létrejöhetett. Egyházközségünk nevében hálásan köszönöm meg a HOLCIM Hungária Zrt. Fáradozását, és elkötelezettségét, hogy Wendland Károly, egykori gyárigazgató, egyházközségi fıgondnok végsı nyughelyét ilyen csodálatosan felújította, ezzel temetınk képének rendezettségéhez is hozzájár ult. Kedves Ünneplı Gyülekezet! Amikor dicsı múltbeli nagyjainkra emlékezünk, egyben emelkedett, szép ünnepet, összefogást, erıt kívánok mindannyiunk közös jövıjéért. Ámen. Darán yiné Csonka Valéria
5
Horváth Sándornak, a l ábatl ani cementgyárnyugdíjas mőszaki igazgatójának beszéde W endl and Károl y sírjánál Már kisgyermekkoromban sokszor elhaladtam e sírkert mellett, hiszen sok rokonom és ıseim is ebben a temetıben nyugosznak. Feltőnt, hogy ez a síremlék elüt a többi sírtól. És kérdezgettem, kik fekszenek itt. Mondták, hogy ez itt a cementgyár egykori igazgatójának a sírja. Aztán késıbb, az ötvenes évek elején pontosabb adatokat is megtudtam. Hentz Lajos tanító úr összeállítást készített Lábatlanról. Az írás folytatásokban megjelent az akkori megyei lapban is. A cementgyárról szóló részt P éntek László, akkori fımérnök írta. Ebben megemlékezett a gyár alapítás utáni korszak egyik jelentıs tulajdonosáról a Rogge családról. Ennél is több ad atot találtam Sarlós Jánosnak a gyár100 éves jubileumára írt tanulmányából. İ ezt írja a Rogge és a Wendland családról: Rogge Miksa már a gyáralapítás környékén járhatott Lábatlanon, mert a fellelhetı iratok szerint résztulajdonosa volt egy nagyobb berseki ingatlannak. Aztán belépett a cementgyárba is majd 1873-tól egy ideig a gyár a család tulajdonában volt. Ebben az idıben került kapcsolatba a családdal és a gyárral Wendland Károly. aki 1848ban született Krakkóban. Édesapja a krakkói főtıház fınöke volt. A fiú születése után a család Boroszlóba (német nevén Breslau, ma pedig Wroclaw ) költözött, és itt végezte elemi iskolai
és gimnáziumi tanulmányait, majd a karslruhei fıiskolán gépészmérnöki diplomát szerzett. Ezután Lábatlanra költözött és házasságot kötött Rogge Miksa leányával, Mártával. A gyárnak fiatalon, 24 éves korában, 1872ben lett az igazgatója. Vezetése alatt a gyár sokat gyarapodott és fejlıdött. Legjelentısebb technikai elırelépést a portlandcement gyártásának bevezetése jelentette. Nevéhez főzıdik a munkás betegsegélyzı egyesület felállítása, egy gyári kórház és a füzitı-piszkei távirda létesítése. Jelentıs az a segítség, melyet igazgatósága alatt a gyár a községnek és a református egyháznak nyújtott. Munkája elismerését mutatja, hogy 1900-ban elıléptették és átvette a központi iroda vezetését. A család ekkor Budapestre költözött. Wendlandéknak négy gyermekük született, két fiú és két lány. A leányok fiatalon meghaltak, haláluk a szülıknek nagy szomorúságot okozott. A fiúk Kurt és Miksa felnıttek és sikeres pályát futottak be. Miksa a lábatlani gyárnak, Kurt pedig a schönbergi cementgyárnak lett igazgatója. Sajnos a szülıi gondoskodást nem hálálták meg, azon igyekeztek, hogy elmebetegségre hivatkozva apjukat gyámság alá helyezzék, s így ennek, a pályája csúcsán sikeres szakembernek bánatban és szomorúságban kellett meghalnia. Sorsa igaz emberi sors volt, teli jóval és rosszal egyaránt. Tisztünk, hogy mi késıi utódok emlékét kegyelettel ırizzük, s e sírkertet is illıen gondozzuk. Horváth Sándor
Karvai testvéreinkkel Erdélyben jártunk 2009. szeptember 25-tıl 28-ig 15 karvai, és 14 lábatlani testvérünkkel 4 csodálatos napot tölthettünk el Erdélyben, a maros megyei Csejd református gyülekezetében tartott hálaadó istentiszteletre szóló meghívásnak eleget téve. Csoportunkból a legtöbben már jártak Erdélyben, mégis felejthetetlen élményekkel térhettünk haza. Részt vehettünk a csejdi ünnepségen, kirándulhattunk a Maros mentén a gyergyószárhegyi Lázár-kastély érintésével a Gyilkos-tóhoz, körbejártuk a szovátai Medvetavat, hazafele pedig Nagyenyedet érintve eljuthattunk a sokak által Erdély legszebb falujának vélt T orockóba. T alán sokan nem tudják: hogyan is kezdıdött el ez a Kárpát-medencei összmagyarságot szimbolizáló sokirányú kapcsolat. A csejdiek és karvaiak ismeretsége 2006. májusában kezdıdött, amikor a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával énekkari találkozót szerveztünk a lábatlani református templomban
6
a Bartók-év jegyében, melyre meghívtuk karvai testvéreinket is. Felvidékiek, erdélyiek, anyaországiak együtt látogattunk el Budapestre, az Ország Házába, Budakeszire, a Himnusz emlékmőhöz, valamint a budapesti Reménység szigetére. A találkozó utolsó napján átutaztunk Karvára, mely különösen erdélyi testvéreinknek jelentett felejthetetlen élményt, hiszen így egy kicsit a felvidéki tájakat is megízlelhették. 2007. júniusában lábatlaniak és karvaiak, 4 napos erdélyi kirándulás keretében ismét együtt lehettünk erdélyi testvéreinkkel és élvezhettük az ı csodálatos vendégszeretetüket, a karvaiak Csejden, mi lábatlaniak pedig a szomszéd faluban, Székesen. Erdélyi kirándulásunkról hazatérve, szintén 2007-ben a Kodály-év jegyében szerveztünk énekkari találkozót a lábatlani református templomban, bevonva a karvai Csemadok Hagyományırzık Szervezetét is.
2009. májusában lábatlani, süttıi, bikolpusztai és nyergesújfalui gyermekekkel, fiatalokkal indultunk útnak, hogy valóra váltsuk régi álmunkat, nevezetesen, hogy itteni fiatalok is eljussanak a csodálatos erdélyi tájakra, és ismerkedjenek az ottani magyarság életével, történelmével, múltjával, mely része a mi múltunknak is. Ezt az utazást is a NCA Nemzetközi Kollégiumától elnyert 500.000.-Ft-os pályázati támogatásból finanszíroztuk, további támogatóink a Süttıi Önkormányzat, valamint a T atai Református Egyházmegye volt.
Erdélyi és felvidéki kapcsolatunk tovább bıvült partiumi szálakkal, azáltal, hogy megismerkedtünk az ér-melléki Érszakácsi község református lelkészével, gyülekezetével és az ott élı igen kedves és vendégszeretı emberekkel. A 2007. októberében megrendezett székelykapuavató ünnepélyünkön anyaországiak, partiumiak, erdélyiek és felvidékiek nagyszerően mutattuk meg és nyilvánítottuk ki együvé tartozásunkat, egymás iránti felelısségvállalásunkat. Erdélyi és partiumi testvéreink ideutazását és megvendégelését ugyancsak a NCA Nemzetközi Kollégiumának 500.000.-Ft-os támogatás a tette lehetıvé.
A következı, 2009. október 11-i rendezvényünk is beleillik az elızményekbe: reméljük, hogy érszakácsi testvéreink lábatlani látogatása által is erısödünk nemzettudatban, hazaszeretetben.
„Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk…”
2008. áprilisában és májusában, Lábatlanon és Karván, egy-egy emlékmővet avattunk a Rákóczi-féle szabadságharc helyi hıseinek emlékére. Mindkét emlékmő szintén Alapítványunk által az NCA-tól elnyert 780.000.-Ft-os támogatásból valósult meg, sıt, ebbıl az összegbıl még egy kassai kirándulásra is telt a két településen tartott ünnepség protokoll költségein felül. A Lábatlanon tartott ünnepélyen velünk voltak székesi testvéreink is, akik éppen gyülekezeti kirándulásról, Hollandiából tartottak hazafelé.
...hangzik a székely Himnusz szövegében. Bizony nagy szükség van a mai világban az összefogásra és az összetartásra. És ebben nem szabad hogy határok népeket, közösségeket válasszanak el egymástól. Ennek az összetartozásnak, a magyarságnak a vállalása, ápolása a mai napon szőkebb hazánkban, a lábatlani Református Templomban ismét – sokadszorra- jó példáját mutatta, Darányiné Csonka Valéria lelkészasszony és a lelkes református testvérek szervezésében, hiszen vendégül látták a romániai Érszakácsiból Nagytisztelető Gál Sándor lelkipásztort,valamint kedves feleségét, az érszakácsi P olgármester Urat és családját, és nem utolsósorban az érszakácsi testvéreket. Ízléses plakátokkal hívták a lábatlani testvéreket – katolikusokat és reformátusokat egyaránt – az ünnepi Istentiszteletre. Nagy örömmel mentünk, elég sokan összegyőltünk a templomban,örültünk vendégeinknek és egymásnak. Az Igehirdetést Nagytisztelető Gál Sándor lelkipásztor Úrtól hallgathattuk
7
meg. Nagyon tanulságos, szívhez szóló igehirdetést hallottunk. T öbbek között szólt arról, hogy igazi közösséget csak keresztyén ember képes alkotni, hiszen a közösség formáló ereje az Úr Istenben való hit, és az emberi szívekbıl, ıszintén és feltétel nélkül, szeretetbıl jön. Az Igehirdetés után nagyon szép mősorral kedveskedtek a hittanos gyermekek, ami szintén Darányiné lelkészasszonynak, és persze a lelkes hittanosoknak köszönhetı. Hallhattunk szép verseket és elıadásokat is tılük. Somogyi Kata elıadásában egy szép magyar éneket hallhattunk, ami szintén jó érzéssel fogott el mindenkit, fıleg vendég testvéreinket. Ezután Daróczi Gabriella következett gyönyörő énekekkel. Az Istentisztelet végén a gyülekezet állva fogadta a lelkészi áldást
Majd elénekeltük a székely és a magyar himnuszt. A templomból kiérve külön-külön kézfogással megköszöntük ezt a gyönyörő napot és a szép szavakat a vendég Lelkész Úrnak és kedves feleségének , valamint Darányiné lelkészaszszonynak. A gyülekezeti teremben egy sütemény és egy pohár ital mellett még egy kis idıt eltöltöttünk egymással, beszélgettük, majd nyugodt szívvel, jólesı érzéssel indultunk haza. Köszönjük az Úr Istennek, hogy ismét az İ házában lehettünk, szeretetében részesülhettünk, és hogy erıt, kitartást adott azoknak, akik mindezt lehetıvé tették számunkra.
Somogyi Imréné
HALOTTAINK ANYA KÖNYVI HÍREK
2009. május 27. óta 7 gyermek és 1 konfirmáló fiatal, tehát összesen 8 fı részesült a szent keresztség sákramentumában: Mélykúti Nóra, Kapu Mira, Kelemen Krisztián, T óth Martin Miklós, Horváth Henrik János, Teller Szabolcs, Oláh Gergı Csaba. Konfirmáció keretében kereszteltük a T atai Református Gimnázium tanulóját: Schrenk Ádámot. Házasságára Isten áldását kérte 2 pár: augusztusban Elek Ildikó és Begala József, szeptemberben Lilli Bernadett és Székely T amás.
Gyülekezeti újságunk elızı számában megemlékeztünk elhunyt Kelemen József presbiter testvérünkrıl. Jelen számunkban szeretném felsorolni mindazoknak a nevét, akiktıl 2009. februártól október 15-ig bezárólag szomorú szívvel, de a feltámadás reményében vettünk búcsút: Kinstadtner Dénesné (Lábatlan), Agócs Istvánné (Lábatlan), T ölösy Sándorné (Nyergesújfalu), Kecskeméti Ferenc (Lábatlan), Szarka P éterné (Nyergesújfalu), P álfi Istvánné (Nyergesújfalu), Kárász Zoltán (Lábatlan), T óth Vendel (Nyergesújfalu), P ál Dénes (Süttı), T örök Mihályné (Lábatlan), Lırincz Lászlóné (Lábatlan), Hajba Imréné (Süttı), Györgypál Károly (róm. kat. Nyergesújfalu), T örök Géza (róm. kat. Lábatlan), Varga Gyula (róm k at. Lábatlan), Szimuly János (Nyergesújfalu), Bajka Imre (Nyergesújfalu). Kívánom, hogy az Úr Isten adjon vigasztalódást a gyászoló családok tagjainak!
Impresszum LÁBATLANI REFORMÁTUS LAP, a Lábatlani Református Gyülekezet orgánuma. Megjelenik idıszakonként. Szerkesztı: Darányiné Csonka Valéria lelkipásztor. Zenei rovat-vezetı: Daróczi Gabriella A szerkesztıség címe: Református Lelkészi Hivatal, 2541 Lábatlan, Dózsa György út 112. Telefon: 06-30-446-2118; 06-33-361-585. e-mail:
[email protected] Nyomdai munkák: FÉBÉ Kft., Piliscsaba
8
