Gyermeksorsok, gyermekfilmek gyermekbarát televízió. Tanulságos tanácskozás a Békatanodában

Gyermeksorsok, gyermekfilmek – gyermekbarát televízió Tanulságos tanácskozás a Békatanodában

Gyermeksorsok, gyermekfilmek – gyermekbarát televízió Tanulságos tanácskozás a Békatanodában Meghívó

2

Kié a képernyô? Kérdések Hanti Vilmoshoz, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalmának országos elnökéhez

3

Egy intendáns naplója – Süveges Gergô

12

Elmondom hát mindenkinek… Halák László

18

Retro Rigó Béla

22

Milyen legyen a gyermekbarát televízió? Pinczésné Kiss Klára

23

A gyermekbarát televíziózás feltételeinek megteremtése sokunk feladata Szerémy Andrea

28

A jótevô vagy megrontó televízió dr. Huszár András

30

A dramatikus mûsorokról Zahora Mária

31

Lesz gyerekbarát televízió!(?) Bóka László

34

A láthatatlan vendég: Jankovics Marcell

38

Végül…

40

Szerkesztô: Rigó Béla • Felelôs kiadó: a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma • Székhelye: 1196 Budapest, Zrínyi utca 97. • Honlapja: www.gyermekbarat.hu • Nyomdai elôkészítés: graphoman • Készült: a Vasas-köz Kft. nyomdájában. • A kiadvány megjelenéséhez jelentôs mértékben az NCA Demokrácia- és Partnerségfejlesztési Kollégiuma járult hozzá. • Megjelent 2011. május 9-én, Európa napján.

GYERMEKCSATORNA

1

A MAGYARORSZÁGI GYERMEKBARÁTOK MOZGALMA ELNÖKÉTÔL Levélcím: 1701 Budapest, Pf. 244. Tel./ fax: 282-3852 Mobil: 06/20/922-6664 E-mail: [email protected] www.gyermekbarat.hu

Az Európai Közösség Családszervezete, a Szocialista Nevelési Internacionálé teljes jogú tagja Alapítva: (1917.) 1992.

Az NCA Demokrácia- és Partnerségfejlesztési Kollégiuma támogatásával

Társadalmi Tanács a Gyermekbarát Televíziózásért Milyen gyermekcsatornát szeretnénk az MTV-ben? Tisztelettel értesítjük, hogy a Társadalmi Tanács a Gyermekbarát Televíziózásért következô programja keretében „Milyen gyermekcsatornát szeretnénk az MTV-ben?" címmel sajtónyilvános beszélgetést szervezünk. Bevezetôt tartanak: Cs. Szerémi Andrea rendezô, TV-szerkesztô, Halák László egykori ifjúsági mûsorok szerkesztôje, a MÚOSZ Etikai Bizottsága elnöke, Dr. Huszár András, a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesülete elnöke, Keszei Sándor, a Magyar Szülôk Országos Egyesülete elnöke, Simonyi Gyula, a BOCS Alapítvány elnöke, Hanti Vilmos, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma elnöke. A gyermekcsatorna tervei: Süveges Gergô, az MTV intendánsa. A program helyszíne: Józsefvárosi Békatanoda, Budapest, VIII. Bérkocsis u. 41. Kezdési idôpont: 2011. február 3-a, 15 óra. A beszélgetésre tisztelettel meghívjuk. Kérjük, szíveskedjék részvételi szándékát jelezni a [email protected] e-mail címen.

Hanti Vilmos, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma elnöke, a MÚOSZ választmányi tagja Kérjük, hogy adójuk 1%-a felajánlásával családtagjai, ismerôsei is támogassák a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalmát. Adószámunk: 18022445-1-43

2

GYERMEKCSATORNA

Kié a képernyô? Kérdések Hanti Vilmoshoz, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalmának országos elnökéhez – A modern gyermek–tévé kapcsolatról az egész világon végtelennek és áttekinthetetlennek tûnô közbeszéd folyik. Az alaptételek már mindenütt közhelyek lettek. A tévé egyrészt jó, kitágítja a gyermek gondolatvilágát. A Spektrum típusú csatornák több és árnyaltabb információt közvetítenek környezetünkrôl, mint az eszközhiányos régi iskolák. Másrészt a gyerek elveszhet ebben az információbôségben, ha nem kap hozzá külsô segítséget. Megint egyrészt: soha nem volt a társadalomnak ennyi lehetôsége az emberi kultúra értékeinek ilyen nagyságrendû közvetítésére. Másrészt ez az érték eltûnik a „kultúrmocsok” áradatában. A tévé egyrészt számtalan pozitív példát kínál a gyerekeknek:

A Szakszervezeti Világszövetség (WFTU) kongresszusán Athénben (2011. április 6–9.)

GYERMEKCSATORNA

3

hôsöket, hôstetteket stb. Másrészt még a pozitív példákban is rengeteg az agreszszió. A pozitív hôs (jó fiú, most már jó kislány is) az agresszív ellenség felett csak még nagyobb agresszió árán tud diadalmaskodni. A pszichológusok szerint egyrészt ez az agresszió részben nélkülözhetetlen a gyermeki szorongások feloldásához, másrészt ez az agresszió az oka a gyermekbûnözés agresszívabbá válásának. Ennyit dióhéjban. Mindezt az olvasó is tudja, sôt, lehet, hogy unja is. Az viszont már nem ilyen szokványos körülmény, hogy ezt a problémakört miért pont ott, akkor és azok tárgyalták meg újra, akik február 3-án összegyûltek a józsefvárosi Békatanodában a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalmának hívására, a Társadalmi Tanács a Gyermekbarát Televíziózásért programja keretében. Kezdjük ott, mi az a Békatanoda? – A Józsefvárosi Békatanodában – együtt mûködve az Éhezô Gyermekekért Alapítvánnyal – azokkal az igen szegény gyerekekkel, illetve családjaikkal foglalkozunk, akik ott körülöttünk élnek. Létrehoztunk egy, régen a tüzelô tárolására használt szuterénbôl egy igazán esztétikailag is élményt nyújtó közösségi teret. Eleve azért ott, mert azt mondtuk: oda kell az orvos, ahol a beteg van. Józsefvárosnak ezen a részén sok szegény család él, sokan közülük cigányok. Alapvetô szándékunk, hogy az itt élô gyerekek ne az utcán csavarogjanak, s ne az ebbôl a létbôl eredô negatív élmények alapján szocializálódjanak. Legyen egy olyan hely, ahova szívesen mennek, barátokra találnak. Ahol számukra igényes programokat tudunk biztosítani. Tevékenységünk gerince egyébként egy – az iskolai munkát segítô – tanodaprogram. Egyszerûen kimondva, amolyan délutáni napközi, korrepetálás. Ez nagyon hasznos a sokféle szempontból lemaradással küszködô gyerekeknek. De azt nem remélhetjük, hogy éppen ôk tolongani fognak, hogy délutánonként újra iskolába járhassanak. A legnagyobb energiánkat pontosan az köti le, hogy idecsalogassuk ôket, megszervezzük rendszeres – egyaránt vonzó és hasznos – foglalkozásaikat. Ezer szállal kell ôket kötnünk magunkhoz közösségi élményekkel, szeretettel, magatartásuk iránti soksok megértéssel, családgondozási elemekkel, egyénre, a családi háttérre szabott nevelési programmal, nyári táborozással, de a hét számítógép, a nagy képernyôs tévé a rendszeres bôséges uzsonna, a gyakori ruha-, élelmiszerosztó akció is vonzó. Igazságtalan lennék, ha nem említeném a programban dolgozó Szili-Darók Ildikó lelkes, igazán tapasztalt személyiségét, s a sok kollégát, akik Ügynek tekintik ezt az igazán nehéz, de nagyon nemes, szép feladatot. Amikor a munkánk eredménye egy-egy gyermek sikeres elôbbre jutásában, a jó közösségi hangulatban mérhetô le, de 4

GYERMEKCSATORNA

leginkább saját lelkiismeretünk tisztaságában. Nagyon nehéz ehhez a szülôk együttmûködô támogatását megszereznünk. Még több problémánk van a közvetlen környezet „civil társadalmával”. A Békatanoda látogatóinak 4/5 része cigánygyerek. Józsefvárosi tapasztalatok nyomán tulajdonképpen meg kellett értenünk, hogy kezdetben a társasház lakói (a tulajdonostársak) barátságtalanul, némi szorongással figyelték kezdeményezésünket. Legjobb védekezés a támadás alapon a legkülönfélébb ürügyekkel állandóan feljelentgettek bennünket, azt mondták, nem akarnak oda még egy „Dankó utcát”. De meg kell mondani, bár lassan, nagyon lassan, mégis változik az elôre bekódolt rossz kép rólunk. Sikerül talán megértetnünk: a legszegényebbekhez való odafordulás minden tehetôsebb ember ügye kell hogy legyen. Felelôsségünk van embertársainkért. Fôleg, ha valaki kereszténynek mondja magát. Fôleg ha olyan pozícióban van, hogy van lehetôsége a jelenlegi helyzeten változtatni. – A Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalmáról sokféle szempontból lehet beszélni. Most csupán néhány kérdésünkre várunk Tôled választ. Sok évtizedes (lassan már évszázados) tradícióitokból mit tartasz fontosnak, elôdeid közül kit tartasz példaképnek? A mai jog már nem ismeri a törvénytelen gyermek fogalmát. Ugyanakkor a hátrányos helyzetû gyerekek száma, aránya inkább növekszik. Milyen gyerekeket, csoportokat, mi ellen kell védeniük a mai gyerekbarátoknak? – A Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma folytatja azt a tradíciót, amelyet elôdszervezete már az 1917-es megalakulástól követett, sokszor felvállalva az üldöztetést is. Nem véletlenül jött létre éppen a I. világháború vége felé. A társadalom ebben az idôben szó szerint kivérzett. A frontok emberveszteségei következtében szaporodtak a csonka családok, a hadigazdálkodásban nem jutottak erôforrások szociális célokra. Mindennek következményei leginkább a gyermekeket sújtották. Ez folytatódott a Trianont követô menekültáradat idején. A Horthy-korszak konszolidációja az úri gyerekeknek sok minden meg tudott adni, ám a legszegényebbeknek semmi sem jutott belôle. Ôket fokozottabban védeni kellett. Nemsokára már nem csupán a nyomor, hanem származásuk bélyegének következményei elôl is. Büszkék vagyunk elôdeinkre azért is, hogy amikor a II. világháború szörnyûségei még „csak” elkezdôdtek, az egykori gyermekbarátok árpádföldi üdülôjükben bújtatták a menekült lengyel zsidó családokat, szembeszállva az akkori szélsôjobbra tolódó hivatalos magyar politikával. Manapság többször szóba kerül Kéthly Anna, a kiváló szociálGYERMEKCSATORNA

5

demokrata politikus, Nagy Imre államminisztere, de ilyenkor rendszeresen elfelejtkeznek megemlíteni, hogy mint a gyermekbarát egyesület vezetôje, milyen sokat tett a gyermekekért is. Mindennapi munkám során egyik kedvenc mondása engem is vezérel: „…ne a születés véletlene döntsön a gyermeki sorsok alakulásában, hanem egy igazságosabb társadalom széleskörû lehetôsége…” De sok példaképet találhatunk még mozgalmunkban. Közülük most Dege mamát említeném, aki a szeretet természetességével etette a legkisebbeket, programokat szervezett nekik a Hûvösvölgybe… A rendszerváltás hajnalán ezekre a tradíciókra alapozva kezdtük el felújított mûködésünket. Sajnálatunkra, azóta semelyik politika nem karolta fel tevékenységünket, így hát inkább vegetálunk, lehetôségeinken sokszor összeszorított fogakkal is túllépve mûködünk tovább. Mindenre számítottunk húsz éve, arra is, hogy nehéz lesz. Arra azonban végképp nem gondoltunk, hogy két évtized alatt ugyan a tôke magas színvonalra emeli saját maga szükségszerû „mûködését”, de nem alakul ki vele szemben az embert védô erôs opponáló rendszer. Ma már ott tartunk, hogy a pénz uralma alá helyezôdik minden, a legvédtelenebbekrôl pedig minden politikai hatalom igyekszik elfeledkezni, mert belôlük rövidtávú haszna nincs, csupán költségei vannak. A nyomorgók nem mennek el szavazni, gyermekeik sem fognak, ha nem tudjuk kiemelni ôket a nyomorból. Ez a tendencia alig változott, sôt az utóbbi idôszakban inkább felerôsödött. Mintha visszamennénk a múltba legalább 90 évvel. Sajnos így a gyermekbarátoknak szinte ugyanazokért a célokért kell küzdeniük, mint elôdeiknek. Egyben azért reménykedünk, a múlt nem mindenben ismétlôdik meg. Bennünket nem fognak betiltani, mint tette azt a gyermekbarát egyesületettel – a közveszélyességre hivatkozva – 1944-ben a nyilas belügyminiszter. – Miért a gyermekbarátok emelik fel a szavukat a gyermekbarát televíziózásért? Miért tarthatják mások is fontosnak az ô kezdeményezésüket? Konkrétan: miért szakított szerinted idôt az idejövetelA Józsefvárosi Békatanoda felnôtt növendékei

6

GYERMEKCSATORNA

Az alkalmi tanári kar

re a minimum kettôs terhet cipelô négygyermekes családapa, Süveges Gergô, hogy közénk jöjjön, miközben már tudta, valószínûleg nem vállalhatja el az új gyermek és családi profilú csatorna intendánsának szerepkörét? (Nekünk elmondta, milyen leküzdhetetlen akadályokat lát maga elôtt, ezek távozása óta sem hárultak el az ügyet továbbvinni szándékozók elôl.) – A Gyermekbarát Mozgalom még 1998-ban indította el kampányát az erôszakos televíziómûsorok ellen. Úgy véltük, az alapvetô humanista-demokratikus értékeket veszélyezteti az a világlátásmód, amelyet az erôszakos mûsorok sugallnak: ha vélt vagy valós sérelmed van, jogosult vagy fellépni ellene ugyancsak erôszakkal. Hova vezet a világ, ha ezen „értéken” szocializálódik a jövô generációja? Ha a rendôrség tehetetlen, jogosult vagyok én föllépni. De ki ellen? Milyen mértékben? Ez az önbíráskodáshoz vezetô út. Ugye ismerôs ez a mára már jelentôs erôvé vált gondolkodás? Elôször csak a „médiaerôszakkal” foglalkoztunk, majd a sok-sok segítôvel együtt – még az internetes világot is bekapcsolva – bôvítettük elvárásaink körét, mivel nemcsak tagadni akartunk, hanem a szerintünk értékes gyermekmûsorok körére ajánlatokat is tettünk. Az elsô korhatárjelölés a képernyôn a mi „stábunk”eredménye, mert azt mondtuk, hogy egy mûsorszám címébôl még nem lehet következtetni annak tartalmára. A szülôt, a gyermekéért felelôs felnôttet pedig pontosan kell informálni. Az elsô kísérlet bevált. Ezt paradox módon az is igazolja, hogy a konkrét megjelöléseket nagyon sok kritika érte, vagyis odafigyeltek rájuk. Aztán jött az önálló(skodó) hatóság, amely – indokolatlanul, talán hatalmi gôgbôl – velünk már nem akart konzultálni. Van is a jelenlegi jelöléssel elég gondunk. Süveges Gergôt én – mint televíziós személyiséget – kiváló embernek ismertem meg. Ô is tud munkánkról, hiszen három éve, amikor az MTV-vel tartottunk egy igen magas színvonalú konferenciát, azt ô vezette. Kezdettôl fogva úgy gondolkodott – ami nyugaton is bevált, de a mi értékrendünknek is megfelelt –, hogy sokkal eredményesebben lehet egy közszolgálati gyermekcsatornát mûködtetni, ha az érintetteket bevonják a munkába. Vélhetôen ezért jött el hozzánk. A megfelelôen kiválasztott partnerek közötti párbeszéd viszont azt is feltételezi, hogy nyíltan kell beszélni nemcsak céljainkról, vágyainkról, hanem azoknak anyagi, tárgyi, személyi feltételeirôl is. Úgy tûnik, erre a párbeszédre még nem értek meg a feltételek az MTV-nél, de bízom benne, hogy egyszer mégis meglesznek. GYERMEKCSATORNA

7

– Az én – két évtizede kristályosodó – véleményem szerint – a gyermekek helyzetét illetôen – ellentmondásos társadalomban élünk. A civil társadalom gyermekbarát, idônként – a mesterségesen fejébe vert fogyasztói értéktudat jóvoltából – gyermekbolond. Számtalan statisztika igazolja, hogy a felemelkedési versenyt még vállaló középrétegekben a gyerekek magasabb életszínvonalon élnek szüleiknél. (Márkásabb öltözék, használati tárgyak, fizetett továbbképzés, szabadidôprogramok stb.) Ez persze nem igaz a nagyon gazdagokra és a nagyon szegényekre. Ugyanakkor az állam egyre kevesebbet törôdik a társadalom jövôjének zálogával. Az ô nevelésük, képzésük költségeit áthárítja a szülôkre, akik közül inkább a gazdagokat támogatja. (Ebben a kérdésben kétségtelenül vannak árnyalati különbségek a különbözô politikai erôk között, de nem elég markánsak.) A Te szervezeted egyik feladata a nyomorszintre jutott gyerekek segítése. Úgyhogy bôven lehet tapasztalatod és ezen alapuló véleményed errôl a témáról. Ám a nyomor többféle formában jelentkezik. „Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, / éhe a szépnek hajt titeket.” Ady Endre nem sokkal mozgalmatok alapítása elôtt így fogalmazta meg a magyar proletárok tetteinek motivációját. Ez ma is érvényes. A gyermekkultúra mûvelôi most is úgy érzik, hogy ôk a rendszerváltás vesztesei. A pártállam (bár nem vitte túlzásba) minden területen támogatta a gyermekkultúrát. (Politikailag nem voltak vele különösebb problémái, sôt ide lehetett deportálni a politikailag problematikus alkotókat is, csökkentve bizonyos feszültségeket, amelyeket elhallgattatásuk keltett) A rendszerváltás óta eltelt idôszak súlyos veszteségi statisztikákat produkált. Különösen szembetûnô ez a gyermeklapok területén (Pajtás, Kölyök, Piros pont stb.). És bármelyik pillanatban a megszûnt elôdök sorsára juthat az általam szerkesztett Kincskeresô. A gyermekkönyvek terén már elértük a gödör alját, most emelkedôben vagyunk. Az iskolai ének-zeneoktatás kultúrpedagógiai csôdje, hogy sikerült a világhírû „Kodály módszert” kiirtani úgy, hogy a helyére senki nem tudott semmi jobbat kitalálni. De a leglátványosabb vereséget a magyar gyermekfilm szenvedte el. Ennek a semmivel nem indokolható kártételnek jóvátétele lehet az új gyermekcsatorna legnagyobb érdeme. Ha visszamegyünk idôben harminc évet, akkor olyan szintre jutunk el, ahonnan elôre is léphetünk egy gazdagabb jövô felé. Mindenesetre furcsa ez a kanyar. A szabadságból a puha diktatúra koráról nosztalgiázunk. – Igen, furcsa, de jobban meggondolva logikus. A különbözô népi demokráciák a gyerekeket érintô kérdéseket nagyon erôteljes marketingfogásként kezelték. Ez a jelenség a gyerekek szemszögébôl igen szerencsésnek mondható, mert biztosítja, hogy a gyerekek széles körben jussanak hozzá a mûvelôdés lehetôségéhez, ennek a mûvelôdésnek tartalma is figyelemre méltó. Részben politikai elvárásoknak tesz eleget. Ám túlnyomó részben kulturális értékeknek ad teret. Nemcsak azzal biztosítja jelenlétüket, sôt dominanciájukat, hogy filmeket, mûsorokat készít értékes mûvek alapján, hanem azzal is, hogy cenzori hatalmát használva tiltja a mûvészileg értéktelent, a pedagógiailag, pszichológiailag károsat. Ez Magyarországon is így volt 1990-ig. Aki valamilyen módon gyermekekkel foglalkozik, az tapasztalatai révén jól látja a gyermekérdekûség jelentôs visszaszorulását az elmúlt húsz évben. Ez igen fájdalmasan érint engemet is. Egy-egy kulturális közösség megszüntetése egy pillanat mûve, de annak a felépítése (esetleg késôbb) több év, ha nem évtized. Sajnos nem akadt olyan politikai erô, amely visszaállította volna az eddigi nemzeti kincseinknek számító gyermekérdekû mûhelyeket, legyenek azok gyermeklapok, gyermekfilmek alkotó közösségei. Nagy csapás a gyermekkultúrára, hogy az igen színvonalas MTV-s gyermekosztályt is megszüntették. Mindezeket látva amolyan Don Quijote szerû harcot folytatunk. Lehet, hogy eljárásunk nemes, de az eredmény már kevésbé biztató. – Végül mit vársz, mit remélsz és mit próbálsz tenni az elkövetkezendô idôkben céljaidért, pontosabban közösen vállalható céljainkért? 8

GYERMEKCSATORNA

– Céljainkat tudjuk, közösen alakítottuk ki. Nagyon fontosnak tartom, hogy akik eljöttek a konferenciára, azok, s mindenki más, aki felelôsséget érez gyermekeink humanista neveléséért, össze tudjanak fogni, idôrôl-idôre fel tudjunk lépni. Ezt a cselekvési készséget kell fenntartanunk egy nehezebb idôszakban is. Az egykori gyermekbarátok erre nekünk igazán jó példát adnak. – Az interjú legelején példaképnek is vállalható elôdeidrôl is kérdeztelek. Most mondhatnál néhány mondatot azokról, akiket munkád során ismertél meg, akikkel öröm volt (lesz) együtt dolgozni. Sok konkrétum nem fér be ide, de egyvalakirôl nem feledkezhetünk el. – Három éve magam is elmentem a spanyolországi El Caminóra, a gyalogos ôsrégi zarándokútra. Öt hét alatt 800 km-t gyalogoltam. Sok találkozás, elválás jelezte az utat. Mindannyian egy célért mentünk. Jó volt találkozni, megbeszélni a tapasztalatokat. Majd a véletlen elválasztott bennünket. Van akivel tartom még a kapcsolatot, van akivel több napot mentem együtt, s egy pillanatnyi eltûnés után máig nem találkoztam. Kicsit ilyen a mi közös ügyünk is a gyermekek televíziózása tekintetében. Sok lelkes gyermekbaráttal találkoztam, ideig óráig együtt dolgoztunk, jönnek újabbak, s bizony távoznak is. Van aki örökre. Amikor indult a kampányunk, sok pszichológus ellenünk volt, hogy hagyjuk a gyerekek erôszakigényét kielégíteni. Ranschburg Jenô pszichológus professzor mellénk állt: nem lehet általánosítani, minden gyermek, minden helyzet más. Csatlakozott ahhoz a megfogalmazásunkhoz, hogy a gyermek igenis a tévés élményeit elraktározza, s késôbb egy szükséges helyzetben elôhívja. A látott minta befolyásolja a késôbbi életében. Ezért is nagy a felelôsségünk, hogy milyen példát nyújtunk gyerekeinknek. Professzor úr már nem lesz velünk a továbbiakban – személyesen. Nem régen temettük el.

Egy régi plakát új változata, Brenner György rajza

GYERMEKCSATORNA

9

Elhunyt Tamás Amaryllis újságíró Tragikus körülmények között elhunyt csütörtök reggelre virradóra Tamás Amaryllis – tájékoztatta a film.hu-t a család. Nagyon sokoldalú tehetség volt: színész, fotós, szerkesztô, riporter, filmkritikus, könyvszerkesztô. Tamás Amaryllis alakította Dárday István és Szalai Györgyi Átváltozás címû filmjében Pásztor Wandát, amelyért 1984-ben nívódíjat kapott a Magyar Filmszemlén. 1986-tól publikál, ír, szerkeszt, fordít: Gyermekünk, Filmvilág, Magyar Narancs (Színház rovat vezetôje 1992–1993), Amaro Drom, Cigányfúró (lapalapító, rovatvezetô 1993–1998), Beszélô (1997), Horizon (angol–magyar), Jump, Premier, Dublin, www.filmkultura.hu, artitura.hu, Dunatükör, Napi Gazdaság Kulturális Melléklet, film.hu, MÉDIAMIX (olvasószerkesztô), InfoRádió. A Filmvilág szerkesztôségi titkára volt 1984 és 1992 között, 1993– 2002 között pedig a korrektora. És persze cikkek, kritikák, interjúk szerzôje – a film.hu-n is. Emellett fotózott is: 1999-tôl máig kiállítások Szegeden (Grand Café Mozi) és Budapesten (Cirkogejzír, Szindbád, Örökmozgó), Csillaghegyi – Derdák-vezette – Banán Klubban, Csepelen: a Nagy Imre Mûvelôdési Központban fotográfiáiból, fotografikáiból. 2006 nyarán a Szindbád Mozi felkérésére annak galériáján: „Szindbád tekintetével” címmel, a JÖVÔ HÁZA meghívására annak Csiga Galériáján „Budapesti Képek, Szavak – Fényre és Árnyékra” címmel nyílt kiállítása. A család péntek reggel értesítette a sajtót, hogy Tamás Amaryllis újságíró csütörtökre virradó éjjel tragikus körülmények között elhunyt. Nyugodjék békében.

– Találkozásunkra Veled együtt sokan várták Tamás Amaryllist… – Én is vártam. Meghívtuk, visszajelzett, hogy örömmel jön. Aztán hiányoltuk, ô pedig halálhírével igazolta távolmaradását. Félbeszakadt életmûvével együtt közénk tartozik. – Minden csapatunk, amelyben fontos ügyekért harcoltunk, egyre inkább megtelik halottakkal. Feladataink, kötelességeink közé tartozik, hogy életmûvüket ébren tartsuk. Kit tudnál fegyvertársaid közül megidézni? – Akkor mondok egy idézetet: „Sokan nem tudják, hogy a szabad ember – a legkötöttebb. Az erkölcsi normák parancsai szerint kell viselkednie mindig. Ezért az önkéntes kötöttségért a jutalom: a szolgálat jó érzése, a közösség megbecsülése. Sánta Ferenc 1989. 09. 16-án.” Ezt a még nem publikált szövegét kérésemre írta mintegy ajánlásképpen a rendszerváltáskor, amikor eljött hozzánk a Pestszentlôrincen szervezett Népfôiskolámra elôadást tartani. Tanulságos gondolat – talán a mi dolgainkhoz is kapcsolódik. Akár ehhez az interjúhoz is, kötôdik, mivel két évtized után 10

GYERMEKCSATORNA

éppen ezt az emberi tartást hiányoljuk, mert mûködésükben ellehetetlenültek azok a kultúrát közvetítô közegek, amelyek hatással tudnának lenni meghatározó mértékben a gyerekekre és szüleikre. Súlyos hiba, ha az erkölcsi normák átadását csupán csak az egyházakra bízza a hatalom. Egyrészt a szekularizáció idôszakában az egyházakhoz nem minden ember jut el, másrészt fôleg egyes egyházak farizeus magatartása sem növeli a követési vágyat. S az is felmerülô kérdés, hogy mi a jó erkölcsös magatartás… Mit is jelent az? Milyen erkölcs kell a társadalomnak? Kit tekintsünk gyermekeink példaképének? Ezt eldönti, kinek tapsolunk manapság? „A Pál utcai fiúk” regénybôl jól ismert Nemecsek Ernônek-e, aki a hazájáért felelôsséget vállaló kisember önfeláldozó hôsies bátorságának jelképe, akit társai nem értettek meg, félreszorítottak és megszégyenítettek,de mégis a történet végén a grund hôseként hal meg? Vagy inkább a Pásztor testvéreknek, akik sikeresek, mert erôszakosak, gátlás nélkül „einstaindolnak”, Nemecsek kezébôl is kicsavarják az üveggolyókat? (–góbé–)

GYERMEKCSATORNA

11

Egy intendáns naplója – Süveges Gergô 2011.02.03. Konferenciák A múlt csütörtöki konferencián tartalmi, szervezeti és elvi kérdésekrôl is szó esett. A sajtóban több interpretáció is megjelent, szerintem a valósághoz legközelebb az elôbb linkelt MTI-összefoglaló áll, ehhez közelebb már csak az alábbi, mert ebben én foglalom össze azt, amit ott elmondtam.:) A menetrend az volt, hogy minden résztvevô szervezet képviselôje néhány percben elmondta, mit tartana fontosnak egy majdani gyermek-, ifjúsági és családi csatorna kínálatában, szellemiségében, megjelenésében. Ezeket a hozzászólásokat az idézett összefoglalónál bôvebben nem ismertetném, mert érzésem szerint a tudósítás a fôbb pontokat kiemelte. Hat pontban reagáltam a felvetésekre. 1. A közmédia rendszerérôl. Megpróbáltam összefoglalni, milyen keretek között, milyen szervezeti struktúrában mûködik január 1-jétôl a közszolgálati médiarendszer. Az egyes Zrt-knek (Duna, MTV, MR, MTI) nincs pénzük, ôk megrendelôk. Munkaerejük sincs, ebbôl a szempontból is megrendelôk. A pénz és a munkatársi gárda, valamint az eszközpark az Alapnál van, ôk azok, akik teljesítik a megrendeléseket. A tartalomért ugyanakkor a Zrt-k felelnek. Ekkor tette fel a kérdést egy úr az elsô sorban: mi van akkor, ha az MTV valamit megrendel, az Alap pedig azt mondja, nem adja azokat a munkatársakat (szerkesztôket, operatôröket, rendezôket mûsorvezetôket stb.), akiket kér, valamint azt mondja, pénz sincs rá annyi, amennyit kér. A következô hónapok fognak választ adni erre a kérdésre. 2. Az erôszakról. Sokan beszéltek róla, sokan ellenezték, sokan féltették tôle a gyerekeket. Alapvetô kérdés persze, mit nevezünk erôszaknak. Mint ahogy az is alapvetés, hogy nyilván senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy televíziós csatorna majd megfordít bármiféle trendet. Vajon hol a határa az erôszaknak? Mi számít erôszaknak? Mindannyian érzünk valamit, de képletekbe önteni lehetetlen. Ne vetítsünk kalandfilmeket? Ne vetítsük A púpost, A három testôrt, Zorrót? Mindegyikben van erôszak. Kardoznak, lônek, verekszenek. Ugyanakkor lovagiasságra, bajtársiasságra, becsületre tanítanak. Fürdôvíz, gyerek, hadd ne folytassam. 3. Az elôítéletekrôl. Hajlamosak vagyunk azt mondani és el is hinni, hogy az új mesék rettentôek. A nyugatiak borzalmasak. A régi magyarok meg remekek. Szeretném az elôítéleteinket megvizsgálni, és ezekbôl a klisékbôl kilépni. Nem hiszem, hogy nyugati = rossz. Nem hiszem, hogy új = rossz. Nem hiszem, hogy magyar = jó. Nem hiszem, hogy régi = jó. 12

GYERMEKCSATORNA

Számos régi mese van, amely csapnivaló, és legalább ugyanennyi, ami új, nyugati (sôt: amerikai), amelyik meg jó. A konferencián csak két példát mondtam, Thomas gôzmozdonyt és Sam tûzoltót, de nyilván lehet sorolni bôven; itt a blogon is sokan megtették már. Emellett persze, hogy kell adnunk a régiekbôl is, fogunk is nyilván. De nem azért, mert azok a jók, hanem azért, mert azok is jók. 4. A nosztalgiáról. Az elôzô gondolatmenethez kapcsolódik, hogy az én korosztályom meg a szüleink korosztálya nyilván szívesen emlékszik a saját gyerekkorára, és még szívesebben az akkor látott filmekre, mesékre. És azt mondják, hogy a gyerek tabula rasa, tehát ha ô is ezt kapja, az majd neki is jó lesz. Valahogy úgy érzem, mint amikor a rendszervátozás után újraindították a cserkészmozgalmat. A nagy öregek szerették volna onnan folytatni, ahol négy-öt-hat évtizeddel korábban abbamaradt. Nem lehet onnan folytatni. Kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy eltelt néhány évtized. Tegyük fel, hogy a megszületô gyermek tiszta lap (egyébként nem az, hiszen minimum a szülei hatását hozza magával), de az elsô pillanattól fogva egészen más impulzusok érik, mint egy húsz vagy harminc évvel ezelôtti újszülöttet. Márpedig ehhez alkalmazkodnia kell a televíziónak is. 5. A feladatról. Mi lehet a feladata egy gyermek-, ifjúsági és családi televíziónak? Családot kell pótolnia? Gyermekfelügyeletet kell vállalnia? Szórakoztatnia kell? Nevelnie kell? Oktatnia kell? Persze könnyen bólintunk: is, is, is, is, is. Hogyne. De vajon nem várunk-e többet tôle, mint amit teljesíthet? Dehogynem. Megint csak azt kérdezem: ugye senki nem gondolja komolyan, hogy egyetlen televíziócsatorna képes lehet megfelelni mindezen elvárásoknak – egyszerre és differenciáltan is? 6. A kor kihívásairól és a jövôrôl. A kor kihívásai alatt elsôsorban technikai változásokra gondolunk. De a kornak legalább ugyanilyen kemény kihívása a széthulló családok ügye, a magányosan felnövô gyerekek, a kételyeikkel, kérdéseikkel csak magukra vagy csak kortársaikra számító kamaszok, a célt nem találó fiatalok ügye… Ezek talán a kor legkeményebb kihívásai. És persze a technika is. Mert miközben kinôjük a Földet, kinôjük a televíziót is: hogy pontosan mi fog történni, még nem tudjuk, de hogy változni fog, az már látszik. Internet, digitális televízió, saját összeállítású csatornák, más felületekre átkígyózó tartalmak… és így tovább. Ezért tervezünk nagyon erôs internetes jelenlétet a tévé képernyôje mellé. Talán ezek voltak a legfontosabb gondolatok, amelyeket elmondtam. Szerdán, február 9-én az Otthon Segítünk Alapítvány szervez egy nemzetközi konferenciát, amelyen Keresztes Ilona vezet kerekasztal-beszélgetést. Részt vesz rajta a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, az Egyrôl a Kettôre Alapítvány, az Együtt az Életért Egyesület, és Ilona meghívott engem is. Beszámolok majd. –- Frissítés –Mivel új információ nem hangzott el, errôl a beszélgetésrôl külön bejegyzés nem lesz. Lesz helyette más. :) GYERMEKCSATORNA

13

Egy intendáns naplója – Süveges Gergô 2011.02.08. Kis lépések, nagy lépések Már egy hete csak az új bejegyzésen töröm a fejem, és közben gyûlnek, gyûlnek a mesélnivalók. Rengeteg terv született, némelyik elindult a megvalósulás felé… de haladjunk sorban. 1. Legtávolabbi tervek Elsô és legfontosabb fegyvertény: megszületett az ôszi alapstruktúra, vagyis a koncepció, hogyan is fog felépülni az új gyermek-, ifjúsági és családi csatorna egy napja, hete, hétvégéje: az élete. Ez a koncepció teljesíti azokat az elvárásokat, amelyeket magunkkal szemben támasztottunk: kiszámítható, állandó sávokkal dolgozik, figyelmebe veszi, mikor melyik korosztály nézhet jó eséllyel tévét, tele van ötletekkel, interaktív, nézôket résztvevôvé alakító lehetôségekkel. Az utolsó bólintásra várok, és várhatóan február elején meg tudom mutatni, mit hegesztettünk. Aztán lehet cincálni. :) Második tény ezzel kapcsolatban, hogy minden álom csak akkor valósulhat meg, ha van mibôl megvalósítani. Mivel a törvényalkotók, a döntéshozók szándéka eddigi tudomásom szerint az, hogy legyen gyermek-, ifjúsági és családi csatorna, remélem, azt is tudják, hogy ehhez pénzre van szükség. A célcsoport, nagyjából 2 millió 400 ezer ember (0-24 éves korig), vagyis Magyarország lakosságának durván 24 százaléka. Meg a szüleik… Ehhez képest a mûsorkészítésre a teljes közszolgálatra fordított pénz 10 százaléka elegendô lenne. 24 százaléknak 10 százalék. Ez nem telhetetlen igény, ugye? Harmadik gondolatom, inkább kérdésem az indulással kapcsolatban, hogy mikor is startol a csatorna. A hivatalos kommunikáció 2011 ôszérôl, szeptemberrôl beszél, és mi is arra készülünk. Ugyanakkor vannak hangok, amelyek januárt emlegetnek. Ezeket a hangokat egyelôre nincs kedvem meghallani. Egy biztos: az indulást grandiózus nyitófesztivállal ünnepeljük majd, ahol a gyerekprogramok mellett lesz filmvetítés, játék, találkozási lehetôség: egyszóval igazi családi együttlét. Negyedik, egyben utolsó terv hosszú távra: az átpozícionálásnak egyik elemeként szeretném, hogy a csatorna neve is megváltozzék. Van is már ötletünk, de még titkos, és korántsem végleges.:) Ami azt is jelenti, hogy a kreatív agyak még kreatívkodhatnak, szívesen veszek ötleteket. Sajnos a névváltozás pillanatában a blog címe értelmét veszti majd, de több is veszett Mohácsnál… Ezek tehát a távolabbi tervek, nézzünk közelebbre. 2. Félközeli tervek Az eddigiekbôl következik, hogy szeptemberig még nem lesz gyermek-, ifjúsági és családi csatorna az m2-bôl. Viszont addig is lesz m2. Valamit érdemes lenne tehát kezdeni vele. 14

GYERMEKCSATORNA

Szeretnénk egy kicsit addig is átalakítani; olyan sávokat, félnapokat betenni, amelyek valamit elôrvetítenek már abból a változásból, amely készül. Pluszpénz erre persze nincs, de ezekben a hetekben hordjuk az archívumot hûvös halomba, és meglepô módon bôven találunk olyasmit, amitôl szemünk-szánk eláll. Tehát arra készülünk, hogy tavasztól már lesz változás, még ha részleges és óvatos is. A többi között például tervezünk havonta egy tematikus napot. Vagyis olyan napot, amelyen gyermek-, ifjúsági és családi csatornává alakul az m2. Pilot-napnak vagy bemutatkozó napnak is nevezhetnénk. Lesz ilyen májusban, lesz áprilisban, és lesz már márciusban is. És ezzel el is érkeztünk ahhoz, hogy mondjak néhány szót arról, melyek a… 3. Közeli tervek Március 15. Az elsô, ennélfogva most legfontosabb bemutatkozási alkalmunk: elkészült a nap struktúrája, lesz külön címe, weboldala, interaktív felülete; reggel hattól éjfélig gyermek-, ifjúsági és családi csatorna lesz az m2-bôl. Alig tudom megállni, hogy bôvebben meséljek róla, de még a végsô pecsétet és a rituális bólintást várjuk. Meg egy icipici – tényleg icipici – pénzt is. Izgatottak vagyunk és lelkesek: ha sikerül, tényleg élmény lesz. Nekünk már most is az, pedig még csak a terveket készítjük hozzá. Amint lehet, mutatom ennek a részleteit is. 4. És végül Az utóbbi idôben nem számoltam be politikusokkal való tárgyalásokról. Nem véletlenül: nem voltak ilyenek. Gyanítom, hogy március 15. kapcsán legalábbis a kormányzati rendezvényszervezôkkel egyeztetnünk kell majd. Ki kell, hogy derüljön, mi a pontos állami menetrend, hiszen csak ennek ismeretében tudjuk eldönteni, milyen eseményt engedünk be az m2 ünnepi napjába, és melyektôl tekintünk el. Egyet már most ígérhetek: politikus nem fog feltûnni a képernyôn. Gyerekek meg igen. A fejleményekrôl nyilván itt is beszámolok majd. Mint ahogy a fenti három ponttal kapcsolatos változásokról is. Remélem, ezentúl nem csak hetente, és nem ilyen minôsíthetetlenül hosszan.

Ezeket a sorokat elôször úgy olvastam, hogy rögtön elkezdtem együtt álmodozni a szerzôvel. Ha ezek az álmok – részben vagy egészben – megvalósulnak, vagy afelé tartanak, akkor mára mindez túlhaladottá válik. Most mementó lett belôle. Többször is újraolvassuk: ezt lehetett/kellett volna csinálni! Erre volt igény és szellemi kapacitás. És ez az, ami ezúttal nem sikerült. Ám egyszer – reménykedjünk! – sikerülni fog. Ebben talán Süveges Gergô sem kételkedik. Az elektronikus napló a pillant mûfaja. Nyers megfogalmazásban közvetíti írójának gondolatait. Ezúttal egy népszerû tévészemélyiség számolt be arról, milyen problémák foglalkozatták egy nehéz, bár megtisztelô feladat megoldási kísérletei során. – A szerk. GYERMEKCSATORNA

15

Egy intendáns naplója – Süveges Gergô 2011.02.15. Szivárgó ôszi struktúra Csipp… csepp… akkor nekikezdek. Az ôszi indulásra tervezett struktúránk teljes egészében készen van. Elsôként azt mutatom meg, a terveink szerint hogyan fog festeni egy hétköznap a majdani gyermek-, ifjúsági és családi csatornán. Amit a táblázatról elöljáróban tudni érdemes: 1. Mûsortípusokat tudok egyelôre megmutatni, tehát nem konkrét címeket (pedig vannak frappánsak, de azok egyelôre nem nyilvánosak, sorry…), pláne nem mûsorkészítôket, gyártókat, szerkesztôket vagy mûsorvezetôket. Az még odébb van. 2. Mivel a hétköznapok belsô rendszere állandó, vagyis hétfôtôl péntekig ugyanabba a sávba ugyanazt a mûsortípust képzeljük el, roppant takarékosan csak egyszer írom le azt, ami valójában öt napra vonatkozik. 3. A feltüntetett idôhatárok nyilván nem percre pontosak, hiszen nincsenek benne a reklámok, ajánlók stb. 4. Ezek a hétköznapok. A hétvége késôbb jön. 5. Figyelem! Ezt tervezzük. Ami nem azt jelenti, hogy ez lesz. A különbség – tapasztalatból mondom – nagyon fontos…

Olvasok és tanulok. Ez a rövid blogrészlet tananyag is lehetne különféle egyetemeken: Így kell álmodozni! Ilyen szigorúan átgondolt ütemezésben kell adagolni az álmokat, a valóságos igények rekeszeibe ahhoz, hogy valami használható keverékanyagot kapjunk. Így kell megkülönböztetni, elképzeléseinkbôl mit kell elôre elmondani, és mit kell titkolni a megvalósulásig. Mind a kettô nagyon fontos. Ügyünkhöz a szükséges információval toborozhatunk leginkább híveket, és a szükségtelen, elhamarkodott informálással zavarhatjuk meg, riaszthatjuk el ôket. Egy ilyen terv még nem lehet konkrét, mert nem tudhatjuk, mire lesz lehetôségünk. De konkrétnak kell lennie, mert ebbôl lehet megérteni, hogy mi készül, miért érdemes várni és küzdeni. Ha ezek az álmok megvalósultak volna, vagy ha netán egyszer megvalósulhatnak, ebbôl a táblázatból semmi nem lesz érvényes. Sem a mûsorok, sem az idôpontok. De ami megvalósul, azzal még konkrétabb paramétereivel együtt fogunk találkozni. A lényeg pedig már ennyibôl is kiolvasható. A mûsor – különbözô korosztályú – gyerekeknek szól, de úgy, hogy a gyerekhez tartozó felnôtt (szülô, nagyszülô, nevelô stb.) bármikor odaülhessen a gyermek mellé a képernyô elé. Hiszen a gyermekkultúra kétszintû. Minden gyermekeknek szóló mûalkotásnak van egy gyermekek és egy felnôttek számára érthetô üzenete. Ezért lehet közös élmény a befogadásuk. Ezért alkothatnak generációkon átvonuló üzenetsort a halhatatlan remekek. (Ez hozta vissza a divatba a rendszerváltás idején éppen majdnem elfelejtett Lázár Ervin- vagy Janikovszki Éva-könyveket. Addigra az egykori gyermekolvasók szülôkké nôttek. Süveges Gergô bedobta a törülközôt, mert nem hagyták, hogy ilyen mûsort csináljon. De utódai sem kezdhetik másképp a munkájukat, mint ô. Ha az álmok egyszer kiszabadultak, már nem lehet visszavonni ôket. – A szerk. 16

GYERMEKCSATORNA

6.00-7.00

Hagyd aludni apáékat – animációs filmek már ébren lévô gyerekeknek

7.00-8.00

Mindjárt indulunk! – zenei mûsor

8.00-8.20

Híradó felnôtteknek

8.20-8.45

Mit fôzzek ma? Apa-anya-tesó konyha

8.45-9.15

Társadalmi célú szappanopera

9.15-10.00

Idôtöltô – animáció, mondóka, mese a legkisebbeknek

10.00-10.40

Friss, családi kör típusú elemzô mûsor

10.40-11.30

Idôtöltô – folytatás

11.30-12.00

Elemzô mûsor – interaktív folytatás

12.00-12-01

Déli harangszó – gyerekekre hangolva

12.01-12.15

Ebéd gyerekekkel, iskolai reality

12.15-13.00

Ismétlés az elôzô napról – szavazás alapján

13.00-13.30

Mese ebéd után

13.30-14.30

Természet- vagy ismeretterjesztô film

14.30-15.00

Napi doki

15.00-16.00

Megmozgató, bevonó, együtt játszó, interaktív mûsor

16.00-16.45

Iskolai kiegészítô – oktatósáv

16.45-17.15

Napi sorozat

17.15-18.40

Élô stúdiómûsor, benne telefonos játék, programajánló stb.

18.40-18.50

Esti torna

18.50-19.05

Esti mese

19.05-19.30

Gyerek-, ifjúsági híradó

19.30-20.00

Pótmese

20.00-20.30

Napi saját folytatásos fikció

20.30-22.00

Film fiataloknak

22.00-23.00

Tízóra – interaktív elemzô beszélgetés valamely, a film által felvetett kérdésrôl

23.00-23.30

Zanza – a nap legjobb, legérdekesebb, legfontosabb pillanatai

23.30-24.00

Dokumentum-sáv

00.00-00.30

Még nem vagyok álmos – zene elalváshoz vagy ébren maradáshoz

00.30-1.30

Cicavízió – az elmúlt évtizedek legendás gyerek-, ifjúsági, családi és vetélkedômûsorainak ismétlése

1.30-6.00

Éjszakai zene

Hát így. Eddig a hétköznapi tervek. Cincálhatóak… GYERMEKCSATORNA

17

Elmondom hát mindenkinek… Abban a szerencsében volt részem, hogy a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalom részérôl felkérést kaptam, vegyek részt és tartsak elôadást azon az összejövetelen, amelyen arról kezdeményeznek eszmecserét, milyen is legyen várakozásunk szerint a Magyar Televizió gyermekeknek szóló programja. Életem több mint egyharmadát a Magyar Televízióban töltöttem, ifjusági mûsorok környékén bábáskodtam, az én gyermekeim is nézték a mûsorokat, érthetô, hogy örömmel vállalkoztam a tevékeny részvételre. Különösen örömmel hallottam, hogy Süveges Gergô, az m2 intendánsa is részt vesz az összejövetelen. Hogyne örültem volna, hiszten nem kell áttételesen üzengetni”, hanem közvetlenül az illetékesnek lehet elmondani véleményemet, javaslataimat. Korán örültem. Amikor megjelentem, alaposan felkészülve a találkozásra, kiderült 3, azaz három perc áll a rendelkezésemre, hogy kifejthessem, mit is várok régi szakemberként a megújuló Magyar Televíziótól. Arra még emlékszem, hogy Kazal László remek elôadásában bizonyította egy Elemér nevû illetônek, hogy Tíz perc nagy idô – no de három perc?! Egy ilyen témára? Most tehát – egy Karinthy Frigyestôl kölcsönzött gondolat jegyében – amit nem mondhattam el ott az illetékesnek és az érdeklôdôknek, azt elmondom mindenkinek. Még az is lehet, hogy így nagyobb eredményt érhetek el, mintha az ott összejött lelkes, de kicsi közönség hallhatta volna a véleményemet, a javaslataimat. Nézzük elôször is a véleményemet! 1. Nagyon sok megrögzött, téves eszme él a gyermekek és a televízió, a mese világa kapcsolatában. Szinte hagyományosnak mondható, hogy féltik a gyermekeket a televízió káros hatásától. Mindenekelôtt azért, mert rosszra neveli ôket, nem olvasnak. Lelkileg és és testileg is veszélyezteti egészségüket Eltéríti ôket a természet csodáinak megismerésétôl, hiszen ülnek a szobában és nem kirándulnak. Ez a félelem nem újdonság. Így féltették a korábbi ifjúságot is a könyvektôl, a filmtôl, a rádiótól és a léha szórakozástól, a szurkolástól és a tánc, a könnyû zene „ôrületétôl”. Ezzel szemben az ifjúság és a mai felnôttek szerencsésen túléltek minden eléjük vetített „szörnyûséget”. Ugyanis az olvasás is ülô foglalkozás, arról nem is beszélve, hogy az irodalom – a gyeremekirodalom is – tartalmaz szörnyûséges történeteket, borzalmakat. Gondoljunk csak a Hófehérke történetére, amelyben a gonosz mostoha a vadásszal ki akarja vágatni a kisleány szívét, majd mindenféle machinációval meg akarja ölni ôt. Gondoltak már arra, milyen kárt okozhat ez a „mostoházás” korunkban, amikor a gyermekek jelentôs hányada nem az eredeti családjában növekszik fel, hanem mostohaanya, vagy -apa neveli ôket? A mesék fôképpen felnôtteknek szóló történetek voltak eredetileg, amit a tollfosztás alkalmával vagy a fonóban mondtak el, ahol azokat a jelenlévô gyermekek is hallgatták. Ezek a történetek, „mesék” csak idôvel váltak gyermekmesévé. Gyermekkoromban, amikor a nôvéreim mesélték az iskolában történteket, mit csináltak a folyosón a szünetekben, el sem tudtam képzelni – mivel községünkben az egyetlen emeletes épület az iskola volt –, hogyan lehetséges folyóban játszani a szünetekben? Mutassanak ma akár egyetlen gyermeket, aki ne tudná, hogy mi a folyosó és a folyam közötti különbség, aki ne ismerné a tengerek, a tavak, folyamok és a patakok közötti különbségeket. Az én kisfiam másodikos elemista korában már fel tudta sorolni – számunkra teljesen váratlan teljesítményként – a bolygókat, és 18

GYERMEKCSATORNA

amikor egy rendezô barátom megkérdezte a harmadikos fiamat, tudja e kezelni a számítógépét, a gyermek öntudatosan válaszolta: Persze, hiszen gyerek vagyok! 2. Sok az elôítélet. Egyszer felkeresett a Nagycsaládosok Országos Egyesületének egyik vezetôje, hogy mûködjünk együtt, ne mutasson a televízió borzalmakat, erôszakot nyolc óra elôtt, hiszen akkor még a gyermekek is nézik a mûsort. Megkérdeztem, hogy a gyermekeknek kiadott Bibliát lehet-e a gyermekeknek nyolc óra elôtt mesélni? Természetesen! – válaszolta. Felnyitottam a Gyermek Bibliát Sziszera történeténél: „Sziszera közben a kenita Héber feleségének, Jáelnek sátra felé menekült gyalog. Jáel Sziszera elé ment, és így szólt hozzá: »Térj be, uram, térj be hozzám, és ne félj!« Betért tehát a sátrába, és ô betakarta egy szônyeggel, így szólt hozzá Sziszera: »Kérlek, adj egy kis vizet, mert szomjas vagyok.« Megnyitotta hát a tömlôt, amelyben aludttej volt, inni adott neki, aztán újra betakarta. Állj ki a sátor ajtajához – mondta neki –, s ha valaki jön, és megkérdezi tôled: »Van-e itt valaki?« feleld azt, hogy nincs! Ám Jáel, Héber felesége, fogott egy sátorcöveket, a kezébe meg vett egy kalapácsot, csendesen mellé osont, a cöveket a halántékába verte, úgyhogy odaszegezte a földhöz. A fáradtságtól ugyanis mélyen aludt, így halt meg.” Megkérdeztem, ezt nyolc óra elôtt lehet-e mesélni, vagy csak nyolc óra után? Lám, az is egy elôítélet, hogy ami a Bibliában le van írva, az bírálhatatlan, pedig szerintem Jézushoz nem a zsidó nép véres történelmének ismerete vezet, hanem mindaz, ami a szeretetrôl, az Isten és az ember viszonyáról szól a Bibliában. Ilyen elôítélet az is, hogy a televízióból csak rosszat tanulhat a gyermek, és hogy egy az egyben át is megy a viselkedésükbe mindaz, amit a televízió az emberek rossz tulajdonságairól bemutat, és hatástalan marad az, amikor a jóságot, a szeretetet mutatja be. Ennek kapcsán szokás elítélni a felnôtteket, amiért nem együtt nézik a gyermekeikkel a televíziót, és nem magyaráznak el mindent, amit együtt láttak a televízióban. Életidegen ezt várni a szülôktôl, hiszen rendszerint mind a ketten dolgoznak és az estéiket – sajnos – nem közös tévézéssel töltik. Tisztelettel kérdezem, a gyermek olvasmányait is együtt kell olvasni és mindent el kell magyarázni? Nem lehet a gyermekre bízni, hogy önállóan kérjen magyarázatot, vagy akkor adjunk magyarázatot, amikor látjuk, hogy valamit félreértett? A gyermekek önálló gondolkodásának jó példája lehet az a kis történet, amelyet az „Aludj szépen kis virág” címû száz bibliai történetembôl, Bábel tornyának építése kapcsán mond egy óvodás kisfiú: – Különben sem tudta összezavarni Isten az embereket, mert azóta sok felhôharcolót építettek már, és nem is szurokból, meg téglából, hanem vasból… – Felhôharcolót? Talán felhôkarcolót!… – Úgy is lehet mondani, de nincs sok értelme. A felhô ugyanis puha, azt meg sem lehet karcolni. Harcolni viszont kell vele, mert vannak viharfelhôk, amelyek meg akarják tépázni a felhôharcolót, és megenni rozsdával… Tisztelettel kérdezem: Elképzelhetetlen egy ilyen beszélgetés napjainkban, amikor az óvodás gyermek is sok-sok információt szerez a televízióból és értelmezi is a hallottakat? És most lássuk a javaslataimat! 1. Szerény véleményem szerint, soha sem lesz már olyan az életünk, amelyben a képernyô nem áll a középontban. A televízió mellett egyre nagyobb szerepet kap a számítógép képernyôje, hiszen nagyon sokan már a tévémûsort is a számítôképen, – esetleg mobiltelefonon – nézik. Azon kell gondolkodnunk, mit kell tennünk, hogy ez az együttélés ne kárunkra, hanem hasznunkra legyen. GYERMEKCSATORNA

19

20

GYERMEKCSATORNA

A rendszerváltozás elôtt világszínvonalú gyermekfilmgyártás folyt Magyarországon. Legrangosabb íróink írták a forgatókönyv alapjául szolgáló mûveket, kiváló animátorok öntötték formába a forgatókönyvek alapján készült filmeket. A rendszerváltozás elôtti világ nagy – és ezúttal kedvezô – ellentmondása volt, hogy az antihumánus politikai gyakorlat a gyermekeknek szóló mûsorokban nagyszerû humánus mûveket engedett létre hozni. Ez nemcsak a magyar filmgyártásra volt jellemzô, hanem a lengyel, a csehszlovák, a román, a szovjet animációs filmekre is. A mese hagyománya, amelyben a felnôtteknek szóló történeteket „gyermekesítik”, az új filmgyártásban is érvényesül, de számunkra mindenféleképpen érthetelen leegyszerûsítéssel. Láttam olyan gyermekfilmet, amelyben a fiúgyermek jó pénzért eladja a leánytestvérét, és csak az utolsó percben sikerül jobb tudatra térnie, hogy megmentse a testvérét az ellenszenves, gazdag, kövér gyermekszereplô csókjától. 2. Azt tanácsolom Süveges Gergônek, ne tekintse a gyermekprogramot filmmúzeumnak, ha tudatosan abból indulna ki, hogy minden újszülöttnek minden régi mese új. A Magyar Televíziónak vissza kell nyúlnia a jól bevált régi gyermekmûsorokhoz. Hagyja a kereskedelmi tévéknek, hogy ontsák a számunkra érthetelne „saolin leszámolásról” szóló japán filmeket, a mutánsokról”szóló filmekkel együtt. A mi gyermekeinket sem kell ettôl elzárni, de a nevelésük, szórakoztatásuk szempontjából sokkal humánusabb, ha kicsi korukban a „Nagy ho-ho horgászon”, a „Mézga családon” a „Lolka Bolka” történeteken, Rumcájsz „banditizmusán” és a klasszikus meséken, Hófehérkén, a Csipkerózsikán növekednek fel. Természetesen nem kell elzárkózni a nyugati világban készült filmektôl sem. A „Shrek” történetek például nagyon rokonszenvesek, tehát csak válogatni kell, de azt nagyon-nagyon! Ahogyan az irodalomban sem irodalmi múzeum Viktor Hugo, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Gárdonyi Géza mûveit újra meg újra kiadni, hasonlóképpen számos esetben újra vetíthetô a „Lúdas Matyi”, a „Szaffi” címû magyar film, de említhetem a „Csodálatos Mary Poppins” címû filmet is. Sôt, azt hiszem, nagyon nagy élvezettel lehetne ismét megnézni a „Gusztáv” sorozatot és számos más filmet is, akár a „Frakkot”, akár a „Foxi-Maxit”, akár a „Futrinka utca” Cica micáját, a „Tom és Jerry” filmeket, a „Micimackót”, a „Mazsolát”. Külön felhívnám a figyelmet a Mikulás Ferenc által vezetetett kecskeméti mûhelyre. Remek népmesei sorozatok készülttek ott. A kiváló gárdát erôsítik jelenleg a régi Pannónia Studió jeles mûvészei közül is többen. Ha a filmmûvészetünket meg akarják újítani, hagyni kell a japán animációs filmeket a japánoknak, és nekünk például a kecskeméti mûhelyre támaszkodva folytatnunk kell a jól bevált hagyományokat, a népmeséken, jeles íróink mûvei alapján tartalmas, szórakoztató, humánus gyermekmûsorok készítését és bemutatását. Mindebbôl, valamivel több mint három perc alatt azt sikerült elmondanom, hogy hagyjuk a kereskedelmi televíziókra a japán filmeket, és mi térjünk vissza a jól bevált magyar filmek sugárzásához és a még létezô kecskeméti mûhelyhez, Ezt az írást elküldöm Süveges Gergônek, talán idôt szakít rá, hogy elolvassa a három percnél hosszabb volta ellenére. A konferencia végén több szakemberrel sikerült beszélgetnem, akik megérezték a javaslat értékét és fontosságát. Ha Süveges Gergô mellett mindenkinek elmondhatom, talán közös összefogással olyan szép és tartalmas gyermekkort biztosíthatunk a mai gyerekeknek, mint amilyet a Magyar Televízió mûsoraival – annak idején – a mi gyermekeinknek segített biztosítani. Halák László GYERMEKCSATORNA

21

RETRO Régi ábrándjaink feltámadása az M2 csatorna új arculattervei nyomán

Álmaink nem ismerik a mérlegelt határhaszon elméletet. Több millió különbözô korú állampolgár tudna plasztikus képet rajzolni egy olyan csatornáról, amely elé a legaggodalmaskodóbb szülô (nagyszülô) is bátran odaültetheti féltett csemetéjét, és ami ennél is fontosabb, sok olyan mûsort talál benne, amelyhez – nemre és korra való tekintet nélkül – odaülhet az egész család. Csak hát egy ilyen gyönyörûség nagyon sokba kerülne. Megvalósítására valószínûleg soha sem lesz elég pénz. De azért ál-

22

GYERMEKCSATORNA

modozni nem csupán kellemes, hanem egyúttal hasznos tevékenység is. Rengeteg ötletet nyerhetünk belôle, ha megtanulunk okosan álmodozni. Hogy ne legyek ilyen parttalan, példaképpen felhoznék néhány – álomnak is szép – reális lehetôséget. Az új csatorna nagyon sok kritériumnak kell, hogy megfeleljen. Nagyon sok lehetôséget kell kipróbálni ahhoz, hogy elindítói megtalálják aránylag világosan látható céljaikhoz a megfelelô eszközöket. Én ezek közül egyetlen egyet választottam ki. Egyrészt ez a legkézenfekvôbb, másrészt személyemben ehhez értek legjobban, hiszen a most néha már idealizáltan idézett múltnak nem csupán szemlélôje, hanem – dokumentálhatóan – cselekvô részese voltam. A retro örök divat, legfeljebb az változik folyamatosan, hogy jelenleg éppen melyik múltbéli korszakok visszaidézése számít trendinek. Természetesen a megújult csatorna arra is figyelni fog, hogy az elmúlt század melyik évtizedeit tünteti ki fokozottabb figyelmével. A filmek kitûnô illusztrációval szolgálhatnak ehhez, fôleg ha megfelelô elôkészítéssel, akár kigondolt feladatokkal már a sugárzás elôtt felcsigázzuk nézôink figyelmét. (Egy népszerû retroprogram akár kisebbfajta forradalmat okozhatna a 20. század történelmének tanításában.) Ám a megálmodott csatorna programjával kapcsolatban a retro kifejezés elsôsorban nem divatba hozott divatokat jelent, hanem egy

konzekvensen vállalt szerkesztési elvet: a múlt értékeit folyamatosan elérhetôvé kell tenni a jövô generációi számára. Ezek az értékek szinte felbecsülhetetlenek. Magyarországon létezett egy világszínvonalon mûvelt rajzfilmgyártás, amelynek rangját ugyan elsôsorban az egy-két perces versenymûvek fesztiválgyôzelmei adták. (Összekapkodott példák: Jankovics Marcell, Rófusz Ferenc, Nepp József, Czakó Ferenc stb. versenymûvei.) Ám nagy mesefilmjeink, tévésorozataink szintjét ezek a teljesítmények garantálták. Így alakult ki Dargay Attila életmûve, a Nepp–Ternovszky páros sorozatai, amelyeknek egyes darabjai ma is lebilincselik a közönséget nemcsak nálunk, hanem bárhol a világon, ahol mûsoron szerepelnek. Ez a rajzfilm (bábfilm) kincs, nemzeti érték, gondos archiválása és folyamatos újrafelhasználása nemzeti érdek. Természetesen a jelen kultúrpolitikáját semmi nem menti fel, hogy a Vukhoz, a Misi mókushoz, a Szaffihoz mérhetô animációs gyermekfilmek szülessenek. Sôt ugyanilyen szükség lenne egy új Mézgára vagy Bubóra, amely sorozatokat együtt nézte az egész család, merthogy minden korosztály megtalálta benne a neki szóló üzenetet. (Ez a konkrét példa arra, milyen lehet egy családi csatorna valóban családi mûsora.) A retro ez esetben múltidézéssel egybekötött kihívás: hogyan folytassuk, hogyan múljuk felül eddigi eredményeinket. Ugyancsak várat magára az elmúlt korszak ifjúsági (mozi- és tévé) filmjeinek gondos szakmai szelekcióval egybekötött feldolgozása. (A rajzfilmet a technika drágasága eleve a minôség felé terelte, a natúrfilmben voltak nagy számban felejthetô mûvek, ám ugyanilyen nagy számban voltak mai szemmel csupán iri-

gyelhetô, akkori sikereiket bármikor megismételni tudó remekek.) Ez a filmarchívum felbecsülhetetlen értékû támogatást adna az iskolai irodalom- és történelemoktatáshoz is. Amikor az ember rájön, hogy megint sikerült feltalálnia a meleg vizet (idôsebb korosztályok szerint a spanyol viaszkot), akkor többnyire megijed, másnak miért nem olyan evidens mindez. Egyrészt azért nem evidens, mert a filmforgalmazás privatizálása, az állami televízió sokszoros átszervezése folyamán sok minden eltûnt (remélhetôen csak privatizálódott), sok minden lappang, várja az új hordozókra történô átmentést. Ugyanilyen problémát jelentenek a szerzôi jogdíjak. A televízió annak idején minden közremûködô szerzôi jogait egyszer s mindenkorra megvásárolta, ám ez nem vonatkozik a Pannónia Filmstúdiótól csupán sugárzásra átvett mûGYERMEKCSATORNA

23

vekre. Ezeknek a mûveknek jogai az állami filmgyártás megszûnésével együtt bizonytalanná váltak, amely helyzettel sokan szeretnek visszaélni ma is. Egy új csatornának fontos feladata lenne, hogy legalább a saját mûsorpolitikájuk érdekében elindítanák a különbözô szerzôi jogok – modern európai szabványoknak megfelelô – helyretételének folyamatát. (Ehhez a jelenlegi szilárd parlamenti többség megfelelô jogi hátteret is biztosíthatna.) A jelenlegi helyzet ugyanis senkinek sem érdeke. Az lenne az optimális, ha az új mûvek költségének töredékeit kitevô jogdíjak jóvoltából folyamatosan mûsoron lehetne tartani az elmúlt korszak arra érdemes mûveit. Ha a jogi mechanizmusok kialakulnak, a magyar filmek mellett teret kaphatnának más, a szovjet övezet volt országainak alkotásai is.

24

GYERMEKCSATORNA

Ezek ugyanis a mienkhez hasonló problémák miatt alulreprezentáltak a nálunk fogható csatornák mûsoraiban. Ugyanakkor Rumcájsz, Lolka-Bolka, vagy Na, megállj, nyuszi! mindmáig élénken él az emlékezetünkben. A nagy világcégek jogdíjaikban érvényesítik ismertségük elônyeit, ha egyéb úton beszerezhetô filmekkel dúsíthatjuk fel a „kötelezô” anyagot, azon is spórolunk. A retro mûsorok alapvetô problémája, hogyan illesszük be a régi anyagot egy mai csatorna ízlésvilágába. A retro ugyanis akkor érdekes, ha megidézzük az egykori mûvek keletkezésének világát. (Hasonlattal élve, az egykori mûvek egy valaha létezett épület faragott nemes kövei. Újrahasznosítva új falakat kell belôlük építeni.) Természetesen egy vonzó csatornát nem lehet tudományos elôadásokkal megterhelni. (Bár az is lehet siker, lásd a Mindentudás Egyetemét.) Ugyanakkor lehet különféle kibeszélôket, vetélkedôket és önmagukban érdekes mûsorokat alapozni a retroanyagra. Ne kergessünk illúziókat! Retróból nem lehet megélni. Minden örökséget elherdálnak az örökösök, ha nem tudják gyarapítani. A retro a kezdetekhez kell. A világ gyermeki korosztályokat megcélzó filmdömpingje ellen csak úgy védekezhetünk, ha van valami másunk, amit felvonultathatunk ellene. Ilyen másunk még nincs. De volt. Akkor lássuk! Rigó Béla író, a Kincskeresô fôszerkesztôje Írásomat eredetileg egy szakcikkgyûjteménybe szántam. Most, hogy visszaesett hozzám, három egykori kötetem borítójával illusztáltam. Két Dargay- és egy Ternovszky-filmsikerbôl készíttetett velem képeskönyvet a Pannónia Filmstúdió.

Milyen legyen a gyermekbarát televízió? A közel hat évtizede mûködô magyar televízió elsô mûsorainak célja részben a szórakoztatás, részben az információk átadása volt, az alig pár órás mûsoridô minél jobb kihasználására törekedtek. Ma, a XXI. század második évtizedében már furcsa visszaemlékezni, hogy a mi gyermekkorunkban, 30-40 évvel ezelôtt még nem volt több televíziós csatorna, hétfônként nem volt tv-adás, ráadásul a délelôtti és a délutáni mûsoridô között még szünet is volt Sajnos általában ritkán gondolkodunk el azon, hogy a televízió milyen óriási lehetôség arra, hogy gondolkodásmódot formáljon, hiszen annyira „természetes” és nyilvánvaló a léte: jelen van szinte minden család mindennapjaiban, a legelterjedtebb tömegkommunikációs eszköz. Van, ahol több televízió is található a lakásban: a nappalin, a hálón és a gyerekszobán túl a konyhában és az étkezôben is ott áll – de jelen van a szoba-konyhás régi, lepusztult lakásokban és a „putriban” egyaránt. Nem mindegy, hogy mit néz – sokszor akár háttértevékenység keretében – gyermekünk, párunk, de akár szülônk sem. A mûsorok befolyásolják az azt nézôk hangulatát, életérzését, a másik emberhez való viszonyát, vásárlási szokásait – vagyis a gondolkodását és a különféle tevékenységeit. Fogyasztói társadalomban élünk, és az ennek megfelelô életérzést a csatornák jelentôs része nagymértékben erôsíti bennünk a „mindent cserélj le!” elvvel – azaz mindenbôl a legjobb, a legújabb, a legmodernebb legyen (mobiltelefon, laptop, internet stb.), és nem a tartósság, a megbízhatóság, a minôség számít. Nincs állandóság az életben, nincsenek pozitív minták és életszerû, valóban követhetô példaképek. Nem tudjuk lassan, milyen lehet egy igazi, valós értékrenden alapuló család vagy közösség élete. Napjainkban a családtagok

egyre kevesebb idôt töltenek egymással, súlyponteltolódás következett be, a televízió ily módon is lényeges szerephez jutott. Régen az étkezések mutatták egy adott család belsô kommunikációját, most ez a tévézési szokásokon követhetô nyomon (ki kezeli a távkapcsolót, mi az esti program a tv alapján). Visszaemlékszem arra, mennyien örültek, amikor a 90-es években a Walt Disney mesefilmeket kezdték vetíteni nálunk. Döbbenten figyeltük meg azonban, hogy a rajzfilmet nézô kisgyerekek viselkedése hogyan változik meg a film nézése közben: ugráltak a széken és a kanapén, feszültek voltak, átvették a dübörgô zene ritmusát, rágták a körmüket és közben csapkodtak Igaz, a magyar népmesékben sem Mátyás furfangos gondolkodású okos lányát nézték csak, és Frakk, a macskák réme sem bánt mindig kesztyûs kézzel a cicákkal, de ezeknek a rajzfilmeknek a nézése láthatóan nem okozott ilyen változást magatartásukban, nem tükrözôdött ekkora feszültség a gyerekeken. Az erôszak, a brutalitás, a szex, az italozás és a dohányzás, a trágár beszéd mára már természetessé vált a legtöbb csatornán. A televíziózás bölcsôjében, az Egyesült Államokban a kezdetektôl fogva aggodalmak kísérték az új médium gyermekekre gyakorolt hatását, féltették a gyerekek idejét, szemeit, iskolai teljesítményét, fenntartások voltak a nôkrôl és a kisebbségekrôl közvetített világ körül, de a legproblematikusabbnak s legvitatottabbnak mind közül az erôszak bizonyult. Számos kutatás készült ezzel kapcsolatban, rengeteg tanulmány született. Pszichológiai kutatások azt igazolják, hogy a televíziós erôszak hatására a nézôk agresszívabban viselkedhetnek környezetükkel, kevésbé érzékenyek lehetnek mások szenvedéseire, és félelmetesnek érezhetik a körülöttük lévô világot. GYERMEKCSATORNA

25

26

GYERMEKCSATORNA

Életünknek, élmény- és ismeretszerzésünknek egyik leghatékonyabb (vagy leghatékonyabb) eszköze a televízió, ezért nagyon fontos odafigyelni arra, hogy mit nézünk meg, és azt hogyan, milyen módon értelmezzük, dolgozzuk fel, beszéljük meg. Mire nyújt lehetôséget a televízió? Hogyan tudnánk a mûsorokat a személyiségfejlesztés pozitív eszközévé tenni? Elôször is nagyon fontos, hogy ne hézagpótló szerepet töltsön be, hanem ismeretforrássá, a kulturált szórakoztatás eszközévé válhasson. Biztosítson lehetôséget játékos formában az intelligencia fejlesztésére – akár a régi vetélkedôk, mûveltségi játékok mintájára létrehozott alkotásokkal. Közvetítsen hasznos ismereteket – erre kiválóan alkalmasak a különbözô témájú ismeretterjesztô filmek, melyek egészséges életmóddal és annak megôrzésével, környezet- és természetvédelemmel, mûemlékvédelemmel, életviteli tanácsokkal, bûnmegelôzési ismeretekkel foglalkozhatnának. Hiányoznak a palettáról a pozitív hírek és példák, olyan emberek és közösségek bemutatása, melyek követendô pozitív példák lehetnek elôttünk. Nagyon jó eszköz lehet a televízió a nyelvtanuláshoz, más kultúrák és népek, tájak bemutatásához, valamint magyar és külföldi klasszikus és egyéb értékes és érdekes irodalmi alkotások megismertetésére. (Az Egy magyar nábobtól kezdve Sándor Mátyáson, a Nyomorultakon és Monte Cristo grófján keresztül.) Nem kell mindig újra felfedezni a spanyolviaszt. Érdemes visszahozni a korábbi évek, évtizedek jó tapasztalatait, régi, nagy tudással és szakmai gyakorlattal rendelkezô televíziós szakembereit, szereplôit. Érdekesek voltak a különbözô témájú magazinmûsorok, a másmás korosztályoknak szóló rétegmûsorok. Ha pl. a szünidei matiné célzottan megválogatott másfél-két órás blokkját egy nyugdíjasoknak, vagy háziasszonyoknak szóló blokk követné, akkor nem lennének folyamatosan a képernyô elé ragasztva a nézôk, hanem a mesterségesen kialakított megszakításokkal óhatatlanul az

arányok egészséges kialakítására lennének serkenthetôk. Kemény Henrik egykori Zsebtévéjének újraélesztésével, a Játsszunk bábszínházat!, a Cimbora, a Kuckó, a Tízen Túliak Társasága mintájára lehetne újabb gyermek- és irodalmi foglalkozásokat indítani, mint ahogy helyt lehetne hagyni az Idôsebbek is elkezdhetik tévétornának, az Ablaknak, a hét mûtárgyának éppúgy, mint Ráday Mihály Unokáink sem fogják látni mûsorának. Ahhoz, hogy bemutasson a televízió alkotó közösségeket, követendô példákat, sokszor csak az akarat, egy jó kamera és operatôr, valamint egy szerkesztô-riporter és sok-sok ötlet szükséges. Ebben lehet és kell is segítséget kérni! Nagyon sok értékes és sikeres fiatal és idôsebb van köztünk, akik megérdemlik a nyilvánosságot, és „tanulságosabb leckéket” adhatnának, mint a Való Világ vagy a Mónika-show résztvevôi. Vannak minden bizonnyal olyan amatôr társaságok, színjátszók, táncosok, zenészek, televíziósok, akik között versenyeket lehetne hirdetni különféle témákban. Számos olyan lelkes és tehetséges ember van, aki alkotott már értékes és bemutatásra érdemes elôadást, dalt, verset – vagy akár ismeretterjesztô filmet. Pályázatokat lehetne meghirdetni közöttük is ezek bemutatására. Reklámok helyett lehetnének pl. olyan figyelemfelhívások, melyek a helyes táplálkozásra, vagy épp a kóla veszélyeire hívnák fel a figyelmet, esetleg épp ahhoz adnának hasznos tanácsokat, hogy mit tehetünk a házalók és a zsebtolvajok ellen, vagy mire vigyázzunk egy családi strandolás közben. Nagy hangsúlyt kellene fektetni ezekben a témákban is a megelôzésre. Összességében: gondolkodásra, „ötletelésre”, a látottak megbeszélésére kellene serkenteni a nézôket, végre a passzív, „villanypásztor” szerepet fel kellene cserélni hasznosra, értékadóra és értékteremtôre a Magyar Televízióban. Pinczésné Kiss Klára r. alezredes Nógrád Megyei Rendôr-fôkapitányság GYERMEKCSATORNA

27

A gyermekbarát televíziózás feltételeinek megteremtése sokunk feladata Én nem hiszek a televízióban látható agresszió feszültségoldó hatásában. Én abban hiszek, hogy gyermekeink életében is azt aratjuk majd, amit vetünk. Az agresszió láthatóan növekszik világunkban. Nem mindegy tehát, hogy milyen ingerekkel vesszük körbe gyermekeinket, és az

28

GYERMEKCSATORNA

sem mindegy, hogy milyen viselkedésmintákat tárunk az ifjúság elé a tv-mûsorokban. Gyermekeink világképét erôsen befolyásolja a televízió, hiszen sokuk órákat tölt naponta a képernyô elôtt. Több kutatás is bizonyítja, hogy a gyerekek fele legtöbbször egyedül néz tv-t. A családok ötven százalékában a gyerek dönt arról, hogy mikor, mit és mennyit nézi a televíziót. Kevés a szülôvel való televíziózás, hiányoznak a látottakat feldolgozó nagy beszélgetések. Pedig a fiatalság így válhatna értô, tudatos médiafogyasztóvá. A televízió elôtt is lehetne együtt a család. Éljünk a televízió nyújtotta lehetôségekkel! De okosan éljünk ezekkel, hogy gyermekeink javára használhassuk! Hogy egészséges lelkületû generációk nôhessenek fel. Mert felelôsségünk van mûsorkészítôként, televíziós szakemberként, pedagógusként és szülôként egyaránt. És ne felejtkezzünk el a jogalkotók felelôsségérôl sem! A televíziós csatornák kötelesek a törvénynek megfelelôen mûködni, védeni a televíziózó gyermek érdekeit. De továbbra is maradnak az erôszak megítélésével kapcsolatban a különbözô vélemények, és egyetlen csatorna sem tudná megoldani, csak enyhíteni az aggódó tábor által felvetett problémákat. A probléma enyhítéséhez a televíziós szakembereknek értékteremtô, kreatív gyermekprogramokat kellene készíteniük. A pedagógusoknak az oktató-nevelô munkában minden lehetôséget meg kellene ragadniuk arra, hogy felhívják tanítványaik figyelmét a televízió nyújtotta fellelhetô értékes ismeretforrásra. A szülôknek pedig a napi sûrû teendôik közt is legyen gondjuk arra, hogy segítsék elô és

ellenôrizzék gyermekük tudatos médiahasználatát! Ne uralja le otthonukat a televízióból áramló erôszak, félelem, meztelenség, kábítószer, alkohol, pornográfia és a trágár beszéd! Ne a televíziós reklámok alakítsák ki a felnövekvô generáció életigényeit! Egy jelentésbôl tudjuk, hogy a 4–17 éves korosztály a legkitartóbb reklámfogyasztó, hogy a reklámot nézô gyerekek hatvan százaléka nem kapcsol el, ha reklámblokk következik a mûsorban. Szigorúbb reklámszabályozásra lenne szükség. Az anyagi nehézségekkel küszködô családokban szinte az egyetlen szórakozási lehetôség – amelyet kihasználnak – a televíziózás. Ha a családok kárt szenvednek, a társadalom is megérzi. De hogyan mutatja be a családokat a legtöbb televíziós mûsor? Milyen mintákat közvetítenek? A látott minták milyen hatással vannak gyermekeinkre? Ezek a minták hogyan épülnek be az életükbe? A gyermekek értékrendjét pozitívan befolyásoló csatornák, mûsorok születésére; a negatív tartalmú mûsorok visszaszorítására mindinkább szükség lesz. Készüljenek hát tartalmas, értékes ifjúsági sorozatok, vetélkedôk, gyermekeknek szóló ismeretterjesztô filmek! A régi bevált mûsorokat is vegyük elô, de csak ha mûködnek ma is! Haladjunk a korral, de jó irányba! Közvetítsenek a mûsorok követendô mintákat az élet minden területérôl, legyen szó akár sportról, kultúráról vagy életmódról. Kérdezzük meg a gyerekeket is, milyen mûsorokat szeretnének! Legyenek meg az ezeket a szempontokat figyelembevevô mûsorkészítésnek az anyagi feltételei is! Természetesen nem a televízió az egyetlen, amely ártalmas tartalmakat is közvetíthet, de tagadhatatlanul nagy szerepet játszik gyermekeink életében. Ezért újra és újra lépéseket kell tennünk a gyermekbarát televíziózás megteremtése érdekében családi és társadalmi szinten is. Kellemes és hasznos televíziózást! Barátságosat! Szerémy Andrea rendezô-drámatanár, televíziós szerkesztô GYERMEKCSATORNA

29

A jótevô vagy megrontó televízió (A szerzô nagyhatású elôadást tartott tanácskozásunkon, amelybôl csak a kivetített vázlatpontok állnak rendelkezésünkre. Ezekbôl válogattunk ki néhány gondolatot.) Vélemények a televízióról: • Ablak a világra (naprakész információk, szórakoztatás, magány oldása stb.). • Elektronikus drog, elektronikus bébiszitter, amely megfosztja a gyermeket az egészséges hatások más formáitól (Maria Winn). • Veszély: a válogatás nélküli, igénytelen és mértéktelen televízió- és videónézés komoly testi és lelki károsodást okozhat. Az álláspontok ellentmondásai: • A televízió káros a gyermek számára, mert kedvet csinál az erôszakhoz. • A televízió jó a gyermekek számára, mert a látott erôszak megszabadítja agresszív indulataitól. • A televízió kevéssé hat a gyermekre, mert a család, barátok alakítják nézeteiket. Jogi helyzet: • 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról. • 6. § (6) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a médiában fejlettségének megfelelô, ismeretei bôvítését segítô, a magyar nyelv és kultúra értékeit ôrzô mûsorokhoz hozzáférjen, továbbá hogy védelmet élvezzen az olyan káros hatásokkal szemben, mint a gyûlöletkeltés, az erôszak és a pornográfia. Adatok (Amerikában): • A középiskola elvégzéséig 15 ezer óra a TV elôtt. • 18 ezer gyilkosság, rablás, gyújtogatás stb. • Évente 14 ezer szexuális tájékoztatás, ebbôl 150 hívja fel a figyelmet a szexuális felelôsségre. • Ugyanakkor a látottak alkoholfogyasztásra, gátlástalan szexuális aktivitásra buzdítanak. Adatok (Magyarországról): • 4 órát vagy többet néz naponta TV-t: a fiúk 32, lányok 22,3 %-a. • ÉLETKOR szerint: 11 évesek 30,1, 13 évesek 31,6, 15 évesek 20,7 %-a. A televízió hatásai: • Csábító rossz példák (alkoholizmus, szabados szexualitás, agresszivitás stb.). • A látott el nem érhetô életmód miatti elégedetlenség, káros anyagiasság.

30

GYERMEKCSATORNA

• Neurotizáló, szorongást keltô filmek. • A mûsorhoz igazodó családi napirend rendszertelenséghez, feladatok elmulasztásához vezet. • Aktivitás csökkenése, érzelmi elsivárosodás. • Az egészségtelen életmód következményei: fáradtság, kialvatlanság, az izomzat, az idegrendszer károsodása. A mozgáshiány elhízást okoz. A televizió hatásai – Agresszivitás: • A filmekben az agresszivitást és a törvényt sértô módszereket a jó célok érdekében is alkalmazzák. • Kisgyermekkorban az összefüggések nem követhetôk. Szülôi magyarázat nélkül a pozitív megoldás nem jelent feloldást. • Kisiskoláskorban a gyors tempó és a beépített reklám gátolja az agresszió feloldását. • Befolyásolható, bizonytalan gyermek utánozza a sikeresnek vélt hôst, függetlenül attól, hogy az milyen eszközöket használ. Ezek a gyermekek kevésbé gátlásosak, és hajlamosak az erôszak elkövetésére. Következtetések, tennivalók: • A képernyôs erôszak nyomán a gyermekek kevésbé érzékenyek mások fájdalmára; számukra a világ félelmetessége nô; az agresszív viselkedés gyakoribbá válik Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ajánlásai: • Módszereket kell kidolgozni, hogy fokozzuk a gyermekorvosok és szülôk oktatását a tv hatásáról. • A gyermekorvosok vegyék rá a szülôket, hogy kritikusan (!) limitálják a tv-nézést napi 1-2 órára. • A szülôket s a gyermekeket buzdítsák egyéb tevékenységre (olvasás, sport, fizikai munka, hobbi)! • A szülôk nézzék együtt a tv-t gyermekeikkel, és beszéljék meg, hogy mit látnak. • A gyermekorvosok, háziorvosok sürgessék a médiumoknál a szexualis felelôsséget bemutató programokat. • A gyermekorvosok hassanak oda, hogy a tv-ben megszûnjenek az agresszivitásra késztetô gyermekmesék és alkoholizálást propagáló programok. Dr. Huszár András Házi Gyermekorvosok Egyesülete

A dramatikus mûsorokról Hogy milyen gyermekcsatornát szeretnék? Természetesen én is igényes, szórakoztató, eligazodást segítô – vagyis jó közszolgálati gyermekeknek szóló programot. Egy olyan televíziót, melynek tartalmi igényessége, megbízható értékrendje sajátos arculatot ad, s nem akar a kereskedelmi televíziókkal versenyezve, közönségigényre hivatkozva, színvonal engedményeket tenni… A közelmúltban egy televíziós mûsorok hatáselemzésével foglalkozó angol tanulmány felhívta a figyelmet arra, hogy a gyermeki identitástudat kifejlesztésében legfôbb szerepet a saját környezetbôl, ismert szituációkból építkezô fikciós anyag játssza. Ez a mi televíziózásunkra is érvényes, bár mintha nem vennénk tudomást róla. Hiányoznak a hazai televíziók képernyôirôl a mai magyar valóságban játszódó ifjúsági és gyermektörténetek, klasszikus irodalmi mûvek feldolgozásai. A rendszerváltás után elenyészôen kis számú, saját költségvetésbôl finanszírozott gyermek- és ifjúsági tévéjáték, tévéfilm készült a Magyar Televízió égisze alatt. Országosan, a filmgyártásban, produceri közremûködéssel is jelentéktelenül kevés. Holott, a korábbi évtizedek gyakorlata bebizonyította – a gyermekfilmek nemzetközi fesztiválsikereivel, bel-és külföldi eladhatóságával, gyakori ismétlési lehetôségével (5-6 évenkénti új nézôi korosztályával) – a mûfaj költségei szinte egyedülállóan megtérülnek. Csak egy példa: az 1970-ben alakult és 2000-ben jogutód nélkül megszûnt Gyermekdramaturgia 157 tévéjáték-tévéfilmjébôl 26 nemzetközi díjas lett, a Keménykalap és krumpliorr c. sorozat Hollywoodban elnyerte a Nemzetközi Díjas Gyermekfilmek Fesztiváljának nagydíját. Nem csoda, hogy még hosszú évekkel a filmek bemutatása után is a filmvásárokon elkeltek ezek a mûsorok. Köztudott, ahhoz, hogy egy mûfajjal érdemi hatást érjünk el, kellô számú mûvet kell a tele-

víziónak sugároznia. A játékfilmes, egy-egy darabot felmutató filmgyártás erre nem alkalmas. Tudatosan, a mûsorokat több évre elôre tervezve lehet csak ezt a televíziós igényt kielégíteni. Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a fikciós mûfajok – tévéjáték, tévéfilm, színházi közvetítés, bábfilm, animáció – költségesek. Emiatt – hogy a képernyôn milyen mértékben, arányban, az adásidô hány százalékában, jelennek meg – politikai elhatározás, döntés függvényévé válnak, mivel elsôsorban a tervekhez rendelt pénzek nyitják meg, vagy zárják el a lehetôséget megvalósításuk elôtt. (Még a leggazdaságosabb, legolcsóbb esetekben is.) Nagy szükség lenne a mûfaj újraélesztésére, hiszen Magyarországon a gazdasági válsághelyzet miatt megnôtt azoknak a (gyerek)nézôknek a száma, akiknek legfôbb, gyakran egyetlen kulturális élményforrása a közszolgálati televízió lett. Értékvesztett, értékbizonytalan világunkban az MTV mintaadó szerepével orientálhatja, az ô eligazodásukat is segítheti. Amennyiben tehát döntés születik a mûfaj szükségességérôl, és hozzárendelt pénz is lesz a dramatikus mûvekre – néhány meggondolandó szemponttal kell már elôre is számolnunk: A forgatókönyv minôsége a legfontosabb meghatározója a filmnek. (Rossz forgatókönyvbôl elvétve lesz közepesnél jobb film.) Jó forgatókönyv létrehozása általában hosszú, több hónapos, sôt éves alkotói folyamat eredménye, amely az írói munkán alapul. Ehhez egyfajta állandóság, kiszámíthatóság, intézményi háttér szükséges. (Producereink elôre még egyáltalán nem áldoznak erre a munkafázisra. Elvárják, hogy írók és dramaturgok saját szellemi és anyagi erejükre támaszkodva dolgozzák ki a forgatókönyveket, amelyekkel a különbözô pályázatokon elindulnak.) Az is köztudott, hogy az MTV legsikeresebb dramatikus anyagait akkor készítette, amikor GYERMEKCSATORNA

31

szellemi hátterét a kortárs felnôtt és gyermek irodalom legnevesebb írói adták. (Szabó Magdától Páskándi Gézán, Csukás Istvánon át, Sütô Andrásig hosszan folytathatnánk a felsorolást.) Mára, megrendelések hiányában a fiatal szerzôk (pl. Grecsó Krisztián, Böszörményi Gyula és mások) be sem kerültek a mûfaj mûvelôi közé, az idôsebb generáció pedig eltávolodott a televíziótól. A forgatókönyvek elôállításának fontosságát Európa-szerte felismerték a közszolgálati televíziók. Nem véletlen, hogy a BBC Drama Department-jében önálló egység, a csak forgatókönyvek létrehozásával foglalkozó Script Development Unit. Megítélésünk szerint Magyarországon is egy hasonló szervezeti egység tudná garantálni a közszolgálati gyermekcsatorna speciális szempontjait figyelembe vevô fikciós mûvek létrejöttét. Néhány a speciális szempontok közül: • Korosztály szerinti nézôi rétegeknek készüljenek mûsorok, már a tervezésnél számolva a megfelelô arányokkal. (Ne preferáljanak bizonyos korosztályokat mások rovására!) • Az iskolás korosztály kötelezô olvasmányainak, irodalmának feldolgozásában segítsen. • A kiválasztással és a létrejövô filmekkel a megcélzott korosztály általános mûveltségszintjének emelését, gazdagítását tûzze ki célul (az igényességre nevelést). Elégítse ki a gyermekek „sztori éhségét”, hiszen ha nem veszi figyelembe, a nézôk más csatornánál, más értékrendû adásnál keresik meg ezt. Hasonló az igény az interaktivitás iránt is a gyermek nézôknél. • Szórakoztatva segítse nézôit a világban való eligazodásban, mintát, követhetô értékrendet mutatva. Mindössze néhány példát soroltunk fel. Jelenleg – mivel a filmgyártási gyakorlat következtében ezzel a kérdéskörrel a Magyar Televízióban nem foglalkoznak – egymástól független produceri irodák adják be különbözô pá32

GYERMEKCSATORNA

lyázatokra a megfilmesítésre váró gyermekfilmeket. Eredményeként sem a mûvek tematikája, sem egyéb koncepcionális elv nincs összehangolva – a közszolgálati televízió gyakran csupán a bemutatást vállalja fel. Természetesen meg lehet kerülni ezt a kérdést, lehet mindent nulláról indítani, de akkor 10-15 év kell majd a folyamatos eredményességhez a fikciós mûsorok létrehozásánál. Az MTV-ben is 1970-tôl, az önálló szervezeti egység létrejöttétôl számíthatjuk a tényleges gyermek és ifjúsági dramaturgiát. (Addig elszórtan született egy-egy ilyen típusú mû.) Ugyanis ezen a területen – mint a fentiekben jeleztük – a dramaturgiai, filmes ismereteken túl, a gyermekeknek szóló mûsorok sajátosságait is figyelembe kell venni. Ezt a komplex ismeretanyagot pedig csak gyakorlatban lehet elsajátítani. (Megkönnyíti a helyzetet, ha még van valaki, aki tapasztalatát át tudja adni a területre igyekvô fiatalnak.) A hazai gyártású fikciós mûfajok minimális száma miatt, íróinkhoz hasonlóan a fiatal színészek, mûvészek is elveszítették a lehetôségét, hogy a televízió képernyôjén keresztül népszerûvé, ismertté váljanak. (Két-három generációról van ma már szó!) Pedig gyermek és ifjúsági korú nézôinknek igen nagy szükségük lenne, hogy a kereskedelmi adók celebjein kívül, tényleges tehetséggel, értékekkel rendelkezô mûvészeinkért rajonghassanak. Összegezve elmondhatjuk, ha a politikai szándék valóban megvan egy gyermekcsatornára, és a mûködtetéséhez szükséges (legalább minimális) pénzeszköz is rendelkezésre áll, nem tûnik megoldhatatlannak az értékcentrikus fikciós mûfajokra építô, gyermekeknek és fiataloknak szóló televíziózás. Zahora Mária dramaturg a Televíziós Mûvészek Társaságának tagja

GYERMEKCSATORNA

33

Lesz gyerekbarát televízió!(?) Gyerekek a televízió elôtt „Társadalmi Tanács a Gyermekbarát Televíziózásért” címmel február 3-án, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma által szervezett beszélgetés apropóját az adta, hogy nyilvánosságra került, a MTV m2 program helyén gyermek-, ifjúsági és családi tévécsatornát hoz létre. A rendezvény súlyát meghatározta, hogy jelen volt Süveges Gergô frissen kinevezett intendáns. A Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma a „Társadalmi Tanács a Gyermekbarát Televíziózásért” program keretében 2011. február 3-án 15 órára ismét közös gondolkodásra hívta mindazokat a Bérkocsis utcai Békatanodába, akik gyermekbarát televíziót szeretnének Magyarországon. A Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma már nem elôször invitálja közös gondolkodásra azokat, akiket érdekel, hogy gyermekeink mennyit ülnek a bûvös doboz (ok) elôtt és mit is néznek benne. A mozgalom szakemberei már 1998-ban megfogalmaztak egy 5 pontból álló felhívást a káros médiaagresszió visszaszorítása érdekében, amelyet 55 ezren írtak alá, 11 egyház és több mint 100 civil szervezet csatlakozott hozzá. Sôt, 12 pontban összefoglalták, hogy milyennek kellene lennie a gyilkosság nélküli képernyônek. Történni azonban semmi sem történt, ez azonban nem az ô hibájuk. Ranschburg Jenô beszédes címû „Áldás vagy átok” kötetében a televíziót a számítógéppel és az Internettel együtt a kor nélkülözhetetlen táplálékának nevezi, ugyanakkor hozzáteszi, hogy a túlzott fogyasztás vagy a silány minôség könnyen ártalmassá válhat. A téma kimeríthetetlen, a vita lezárhatatlan, örök forrása újabb és újabb kutatásoknak. A beszélgetés apropóját az adta, hogy nyilvánosságra került, az MTV m2 január 1-jén ki34

GYERMEKCSATORNA

nevezett intendánsának, a téma szempontjából nem mellékesen négygyermekes Süveges Gergônek, gyermek-, ifjúsági és családi tévécsatornát kell létrehoznia a kettes program helyén, olyannyira, hogy ô még a csatorna jelenlegi nevét, m2, is megváltoztatná. A Társadalmi Tanács a Gyermekbarát Televíziózásért programon megjelent Cs. Szerémi Andrea rendezô, televíziós szerkesztô, Dr. Huszár András gyermekorvos, a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesületének elnöke, Simonyi Gyula a BOCS Alapítvány elnöke, Halák László egykori televíziós ifjúsági mûsorszerkesztô, jelenleg a MÚOSZ Etikai Bizottságának elnöke. Jelen volt a leginkább várt Süveges Gergô, az m2 intendánsa, valamint természetesen a házigazda Hanti Vilmos, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma elnöke. Mielôtt a tanácskozáson elhangzottakat leírnám, vegyük szemügyre a legfrissebb kutatások következtetéseit. A legalapvetôbb, hogy tudjuk azt, ami, s mivel magától értetôdik, nem foglalkozunk vele, vagyis, hogy a televízió a gyerekek számára bárhol, bármikor elérhetô. És természetesen éppen ôk azok, akik a „doboz” legodaadóbb nézôi. Sajnos ma sok szülô kénytelenségbôl, lustaságból, jobb híján (az okok napestig sorolhatóak) a gyerekek „felügyeletét” a tévére bízza, így aztán észrevétlenül nô a tévé elôtt töltött idô, és sok szülô nem is ellenôrzi, éppen mit néz a gyerek. Néhány anyuka be is vallja, hogy a televízió bizony nagy segítség, fôképpen, ha több gyermekre kell figyelni. Sokan még arra sem tesznek kísérletet, hogy befolyásolják gyermekük mûsorválasztását, sôt hozzáteszik, a tévé még nevel is. No, igen ám nem mindegy mire! Sokszor elôfordul, hogy a családi beszélgetések csak és kizárólag a televízió elôtt zajla-

nak, akkor is jobbára a problémákról. Azok a gyerekek vannak a leginkább veszélyben, akik egyedül néznek tévét, s kapaszkodjanak meg: a többség ilyen. Nem tudják pontosan megítélni, mit látnak, néha valóságnak tûnik a mese is, és persze ekkor még nem látják az összefüggéseket, hiszen nem a folyamat egészét látják, csupán a jeleneteket fogják fel úgy, ahogy. A legfôbb probléma, hogy a képernyôrôl árad az erôszak, ami persze sok gyerekben szintén agressziót generál, és ez alól bizonyos rajzfilmek sem kivételek. A gyerekek nem látják, és nem fogják fel a filmbéli agresszió és következménye közötti kapcsolatot, és a sok szörnyûségtôl egy idô után fásulttá válnak. Külön problémát jelentenek azok a gyerekek, aki szoba-konyhás lakásokban kénytelen felnôni, így aztán, ha akarják, ha nem, nézniük kell a televíziót, mert a szüleik nézik, és ôk nem tudnak hová elvonulni. A legfrissebb, 2010-es év végi adatok szerint a 4–14 év közötti gyerekek hatvan százaléka egyedül tévézik, többnyire olyan tartalmakat is néznek, amelyek „nem nekik készültek”, és mindezt napi három és fél órában teszik, ráadásul 60-65%-uk egyedül ül a képernyô elôtt. A sokat tévézô gyerekek, átlag napi

197 percet (!) töltenek a „doboz” bámulásával. Ha nem egyedül ülnek a tévé elôtt, akkor többnyire hasonló kortársuk ül mellettük. A kimutatások szerint gyerekeink este 8 és 9 óra között valamint reggel bambulnak legtöbbet a képernyô elôtt, hétvégén pedig még az átlagosnál is többet. Leginkább a két kereskedelmi csatorna mellé ragadnak oda, és persze a gyerekcsatornák elé. Mindazok, akiknek otthon van Internet-elérésük, fél órával kevesebbet tévéznek. Miután a program házigazdája, Hanti Vilmos bemutatta a vendégeket, Cs. Szerémi Andrea osztotta meg elsôként gondolatait. Elmondta, ha akarjuk, ha nem, a televízió követendô mintákat közvetít, az egyedül tévézô gyerekekre ellenôrizetlen mennyiségben ömlik a félelem, a szex, a kábítószer, a meztelenség és az erôszak. Véleménye szerint nem is lehet vita tárgya, hogy szükség van egy olyan csatornára, amelyben gyermekmûsorokat lehet nézni. Halák László félig ironikusan emlékezetett arra, hogy mind a Biblia, mind régi kedves meséink tele vannak borzalmakkal, majd kifejezte abbéli reményét, hogy a gyermekcsatorna nem csupán létrejön, de újra elôveszik majd a régi gyermekfilmeket is. GYERMEKCSATORNA

35

Dr. Huszár András gyermekorvos elmondta, hogy orvosi szempontból nem elhanyagolható mozgásszervi problémák is felléphetnek a sok tévénézéstôl. Hozzátette, a gyerekek ülnek a képernyô elôtt, és sokukban nô az elégedetlenség, hiszen olyan életmódot láthatnak, amely számukra nem elérhetô és nem is lesz az soha. Nem mellékesen, tette hozzá, a televízió verbális elszegényedést hoz magával, elég csak kissé odafülelni, milyen szavakat használnak azok a gyerekek, akik túl sokat tévéznek. Somogyi Gyula megerôsítette, fantasztikus kezdeményezésnek tartja az új tévécsatornát, hiszen az a jövô generációja miatt fontos. A vendéglátó szervezet elnöke, Hanti Vilmos is kifejtette, hogy korábbi elvárásaik a televízióval szemben nem változtak. Különösen nagy a felelôsségük a szerkesztôknek, még akkor is, ha mára a televíziózás teljesen átalakulóban van, hiszen a tévébôl a gyermekek magatartási mintát tanulnak, tájékozódnak. Különösen a szegényebb gyermekek töltenek el több idôt a képernyô elôtt, mert ôket nem tudják különórákra és egyéb fizetôs programokra járatni. A tévé legyen ablak a világra, ahol a gyerekek megismerhetik a hazai és a nemzetközi kultúrákat, humanista értékeket láthatnak, a különféle kisebbségek tiszteletére nevelôdnek, megtanulják a társadalmi együttmûködés különféle szabályait. Ezt követôen Hanti Vilmos átadta a szót Süveges Gergônek. Az intendáns bevezetôjében leszögezte, nem lehet mindent a televíziótól várni, hiszen ma a televíziót úgy tüntetik fel, mint amelyiknek dolga, hogy oktasson, neveljen, pótolja a családot és felügyeljen a gyerekekre. Szerinte nem jó és rossz hírek vannak, hanem fontosak és nem fontosak. Kérte a jelenlévôket, ne úgy osztályozzanak, hogy amenynyiben egy mûsor régi, az csak jó lehet, ha pedig új, az csak rossz, és ne gondolják azt sem, hogy minden erôszakos, ami külföldrôl érkezik. Megerôsítette, a csatornának lesz retrósávja, ahol a klasszikus, régi mesékbôl válogatnak majd, de ettôl a csatorna nem gyermek- és me36

GYERMEKCSATORNA

secsatorna lesz, hanem családi, amely nem kizárólag ismétlésekre támaszkodik. Az intendáns a várakozásokkal kapcsolatban óvatosságra intett, hiszen, mint mondta, az elvárások jogosak, de látni kell, hogy a világ erôsen megváltozott, és ezt nem lehet nem figyelembe venni. Vagyis nem tudják megállítani a családok széthullását, és nem tudják megakadályozni, hogy a gyerekek kevesebb idôt töltsenek a televízió elôtt. Szerinte látni kell azt is, hogy a televízió szerepét egyre inkább más médiumok veszik át, elsôsorban az Internet. Ennek tudatában be akarják vonni az Internetet is, hogy a csatorna mellett egy informatív és interaktív weboldal mûködjön, ahol lehet chatelni, blogozni, illetve ahol megosztják a kép- és videótartalmakat. Az intendáns úgy számol, hogy az új csatorna célközönsége nagyjából 2 millió 400 ezer ember (24 éves korig), vagyis Magyarország lakosságának mintegy 24 százaléka. Plusz a szüleik és a nagyszüleik. A tervek szerint az új csatorna az ôsszel indul; „vannak olyan hangok, hogy majd csak januárban, de ezeket én nem akarom meghallani” – mondta. Hogy mi lesz a neve, még nem dôlt el, várják a javaslatokat, de – folytatta Süveges Gergô – az általuk kitaláltnál jobb ötlet még nem érkezett. (Ezt a nevet addig, ameddig a javaslatokat várják, nem szeretné nyilvánosságra hozni.)

Rigó Béla, a Kincskeresô címû lap jelenlévô fôszerkesztôje felajánlotta segítségét, amelyet Süveges Gergô örömmel fogadott, és hozzátette, be akarják vonni a civil szervezeteket is a munkába, és nem feledkeznek meg a kisebbségekrôl sem. Az intendáns beszélt a köztévé általa faramucinak nevezett pénzügyi helyzetérôl is, hiszen a Magyar Televízió az új rendben egy árva fillérrel sem rendelkezik, minden eszköz és erôforrás a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelô Alap tulajdonába került. Az MTV tehát megrendelôként mûködik, vagyis, ha szeretne egy bábsorozatot, akkor költségvetést készítenek, majd megrendelik az Alaptól, ám sem azt nem tudni, mi lesz akkor, ha az Alap nemet mond, sem pedig azt, hogy pontosan mire lesz pénz, vagyis, hogy mit miért fogadnak be vagy utasítanak el. Süveges Gergô hangsúlyozta, nem akart intendáns lenni; addig marad a helyén, amíg esélyét látja, hogy elképzelései megvalósulnak. Hozzáfûzte, politikai akarat volt arról, hogy az m2 gyermek- és ifjúsági csatornaként mûködjön. Ez okot ad a reményre, ha azonban nem

teremtik meg a mûködésének feltételeit, azt a következtetést kell levonni, hogy még sincs ilyen akarat, „és akkor nekem sincs több dolgom vele” – mondta. Végezetül konkrét példaként említette, hogy a reggeli retrósávban klasszikus meséket sugároznak, éjszakánként, pedig az MTV azon korábbi mûsoraiból válogatnak, amelyekre a felnôttek nosztalgiával gondolnak. Szombat délelôttönként bábszínházi és gyermekeknek szóló színházi közvetítéseket terveznek. Fontosnak nevezte az animációsfilm-ipar feltámasztását is. Ez rendkívül költséges, „de ha van rá politikai akarat és pénz, mi nem leszünk a gátjai” – fogalmazott. Lássunk néhány konkrét adatot az amerikai és a magyarországi gyermekek tévénézési szokásairól: Az átlagos amerikai gyermek mintegy 15 ezer órát tölt el a tv elôtt, mire elvégzi a középiskolát. Ezzel szemben 11 ezer órányi iskolai oktatásban van része. Ezen idô alatt 18 ezer gyilkosság és számtalan rablás, gyújtogatás, bombázás, csempészés, kínzás jeleneteit látta, mégpedig igen alapos részletességgel bemutatva. Óránként átlagosan 60 ilyen jelenet van a 10 éven aluli gyermekek számára készült rajzfilmekben, és hatszor annyi ilyen jelenet van a gyermekek számára készített filmekben, mint a felnôtteknek szánt mûvekben. A magyarországi gyermek, a felmérések szerint 4 órát vagy többet tölt naponta a „doboz” elôtt, a fiúk 32, a lányok 22%-a. A 11 évesek 30, a 13 évesek 31, a 15 évesek 20,7%-a. A szakmunkásképzô iskolák tagjai több idôt töltenek a képernyô elôtt, mint a szakközépiskolák illetve gimnáziumok tanulói. (Az cikk megjelenése napján, február 17-én jelentette be a Magyar Televízió, hogy az m2 januárban kinevezett intendánsa, Süveges Gergô lemondott.) Bóka László (A tanácskozásról készült felvételeket BUD LÁSZLÓ készítette) GYERMEKCSATORNA

37

A láthatatlan vendég: Jankovics Marcell „Meghatározónak tartom a médiát. Nagyon hiányzik egy ifjúsági televízió, nagy örömmel pártolnám, ha létrejönne egy ifjúsági csatorna.” Ezt Jankovics Marcell mondta. A Békatanodában is elmondta volna, ha meghívják. Ám nekem is csak akkor jutott eszembe, amikor Süveges Gergô a magyar gyermek- és ifjúsági filmek gazdag örökségérôl beszélt. A magyar film olyan nemzeti hagyományunk, amellyel jogosan dicsekedhetünk. Nagy volt a némafilmünk, a hangosfilmünk. Magyar szellemi tôkébôl gründolták a hollywoodi álomgyár meghatározó stúdióit. A múlt század második felében magyar filmrendezôk, operatôrök egymást követô generációi hódították meg a világot. Kis népek szokásai szerint hajlamosak vagyunk jelentôségünket eltúlozni, de filmügyben nincs erre szükség. És a magyar film diadémjának egyik legkülönlegesebb ékszere volt a magyar gyermekfilm. Abból is kettô volt mindjárt. Ifjúsági filmeket elsôsorban az MTV stúdióiban forgattak, ezek közül sok bizonyult sikeresnek. Nemcsak a Keménykalap és krumpliorr. Ám a magyar animációs film ennél sokkal jelentôsebb mûvészeti értékeket hozott létre. Utólag jöttem rá, kikkel volt szerencsém együtt dolgozni. Filmforgatókönyvet ugyan csak a legutolsó, azóta többnyire pályamódosításra ítélt rajzfilmeseknek készíthettem. De képeskönyvet írhattam halhatatlanok halhatatlan mûveibôl, így lehettem Dargay Attila, Nepp József, Ternovszky Béla, Foky Ottó, Rófusz Ferenc és mások szerzôtársa. Jankovics Marcellel csak ritkán, közvetve kerültem munkakapcsolatba, utoljára egy meséskönyvet szerkesztettem, amelyet ô illusztrált. Egyre jobban sajnálom, hogy a vele való alkotómunkának a lehetôsége elkerült. Egyre inkább úgy látom, hogy Jankovics sok tulajdonságával még a többi óriás közül is kiemelkedik. (Az óriás szót ne tessék túlzásnak tartani, az elôbbi névsorból néhányan az egyetemes magyar kultúra meghatározó személyiségei. Ráadásul értékeik konvertibilisebbek mint a nyelvi határokkal sújtott irodalmunk, pláne költészetünk nagyjaié.) Tudatosabb, a nemzeti kultúra iránt elkötelezettebb a legtöbbûknél. Az emberi kultúra kincsestárába is szenvedélyesebben kutat. Sok minden érdekli, és sokféle mûfajban juttatja ezt kifejezésre. Szerettem „egyperceseit”, fesztiváldíjas rövidfilmjeit, az én képzeletemben – nemcsak én vagyok vele így – a kilátástalanul is harcoló mitológiai hôs Jankovics Sisyphusának vonalaival létezik. Ám van egy mûve, amely egyre elavulhatatlanabbnak, meghatározóbbnak tûnik. A magyar népmesék sorozat (35 éves lesz nemsokára) nemcsak a népmesék történeteit adja át közönségének (Szabó Gyula egyszerûségében különleges mesélô hangján), hanem képvilágában a költészet csodáit „animalizálja”. A kép ellen azt szoktuk felhozni, hogy lustává teszi a befogadó fantáziáját, a népmese sorozat különleges asszociációival erôsen megdolgoztatja közönségét. Olykor egy mesei – sôt mitikus – világszemlélethez vezeti el ôket. (Külön ajándék a gyerekeknek, hogy ebben a jankovicsi mitológiában nagy szerepet kap a – szintén mitizált – erotika. Az általam szerkesztett Kincskeresô folyóiratban a – kiadványunk borítóján is látható – illusztráció volt az elsô akt.) Ezúttal azonban nem a mûvészt idézem, hanem a kultúrpolitikust. Jankovics a rendszerváltás után különbözô hatalommal együtt járó funkciókat vállat. Ebbôl legfontosabb, hogy másodszor lett a Nemzeti Kulturális Alap elnöke. Minden józan elemzô tisztában lehet azzal, hogy mûvészi munkájában egy ilyen vállalás inkább áldozat, e nélkül problémamentesebben szerezhetne támogatást Az ember tragédiája rajzfilmváltozatának befejezéséhez. Jankovics pozícióját elsôsorban a gyermekkultúra támogatására szeretné felhasználni. Érvelése hasonlít Kodály Zoltánéhoz, aki a magyar zenekultúra fejlôdésének kulcsát az iskolában jelölte meg. Jankovicsnak egyelôre még nincsenek ilyen felmutatható eredményei. De céljai egyértelmûek. „Ha két alkotói támogatás közül választani kell, én mindenképp a gyermekeket megszólító mû támogatását javasolnám. Csak egyetlen példa: Weöres Sándor azért lett a XX. század egyik legnagyobb magyar költôje, mert rákényszerült arra, hogy évtizedeken át gyerekverset írjon. A mai felnôtt, aki idézni tud Weörestôl, azért teheti, mert gyermekként találkozott a verseivel.” 38

GYERMEKCSATORNA

Mirtse Zsuzsa Lovagkór címû könyvéhez készült illusztráció. A kép Jankovics filozófiájának emblematikus mûve. A szakadék fölött átívelô híd letörött. Ám a csonkokról lelógó kötelek az önfeledten játszó gyermek hintáját repítik. Kiadványunkban találkozhatunk még szakadék fölött átsegített, oltalomra szoruló gyerekekkel. De itt a gyermeki játék öröme diadalmas erô. GYERMEKCSATORNA

39

Végül… A hasonló kiadványok végére rendszerint szemen keresztül fülbemászó dialógot írni. A a szerkesztô utószava kerül. Mivel ezúttal a másik képsor mindenkinek ismerôs lehet, a szerkesztô szerzôként, kommentátorként, kér- Nepp-Ternovszky mûhelybôl származott. A gédezôként is megnyilvánult, nem lenne célirá- pelt dialógokat levágtam, zavarták volna a látnyos, ha túltengését tovább fokozná. Csupán vány itteni funkcióját. Azt próbáltam szemlélnéhány praktikus információt osztana meg az tetni, milyen mûhelymunkán alapult az a kultúra, amelyet átmenetileg olvasóval. elvesztettünk, és újra meg Ezek közül legfontosabTündérdolgozat újra megpróbálunk halottabak a kiadvány képeihez iból feltámasztani. fûzôdô magyarázatok. A Nehéz feladat lesz. Ha grafikák közül a gyermekvalaki végigböngészi az akbarát mozgalom régi plakori nagyok közül akár Jankátjait használtuk fel. Egyikovics életpályájának adakük ötletére készítette el tait, akkor gyorsan megértsaját rajzát Brenner György heti: az a világ másképpen is. (Róna Emmy rajza) kezelte a mûvészetet – és Gyermekrajzot is közölAz én apám vett nekünk ezen belül a gyermekkultútünk, a magam részérôl héthengeres sárkányt, rát – mint a mai. Jankovics szeretem ezt a mûfajt. Az a ótépé-palotát, Marcell például származáproblémám, hogy a Kincshét kerti törpét. sát, neveltetését és 1956-os keresô szerkesztôjeként ritAnyám Hófehérke. szereplését figyelembe véve kán használhatok ilyen ilMost repült az Üveghegyhez nem tartozott az akkori polusztrációt. A gyerekek társasgriffmadárral. litika kegyeltjei közé. Ezzel ugyanis nem rajonganak együtt lett 33 évesen Balázs társaik mûveiért – ilyet én Reggel a hármasútnál Béla díjas, 37 évesen Kosis tudok csinálni – mondengem az iskolába, suth díjas, 43 évesen érdeják. Tehát nem kunszt, vaapám a kocsijába, mes mûvész stb. És ezek a gyis nem mûvészet. Ezúttal anyám a messzeségbe. díjak nem is önmagukban azonban találtam olyan kiEste a hármasútnál érdemelnek figyelmet. Az vételt, amelyet a gyerekek nézzük a tévétündért, akkori politikai rezsim is szeretnek. Kötetünk elsô aztán a tündérkrimit, kényszeredetten, sôt, némibelsô borítóján Balkó M. aztán a tévéálmot. leg kényszerítve adta díjait, Marianna szabadkai kisKéne egy tündértestvér. mert nem merte nem elislány festményét közöljük. Azt mondják, majd csak eljön. merni azokat a teljesítméIgazából csak a rajzos Vannak még adáshibák, nyeket, amelyeket szeretett forgatókönyvek szorulnak Lesz még majd áramszünet. a hazai közönség és díjazott magyarázatra. Apósom, a nemzetközi szakma elitje. Romhányi József hagyatékában találtam mindkettôt. A népmesét való- Ami igazán figyelemre, sôt irigylésre méltó: egy színûleg a Jankovics iskola valamelyik fázisraj- nagyon drága mûvészeti ágban egyáltalán zolója vagy animátora készíthette egy diafilm megszülethettek azok a mûvek. Ennek a titkát számára. Neki ehhez kellett volna frappáns, kellene újra feltalálni. 40

GYERMEKCSATORNA

Segítsd az éhezôket! Köszönjük, ha adója 1%-át az Éhezô Gyermekekért Alapítványnak ajánlja föl, adószáma: 18175062-1-42 Honlapja: www.ehezo.hu

Olvasd a MEASZ–Összefogás a Demokráciáért honlapját is: www.antifasiszta.hu Információ – szolidaritás – cselekvés!

A televízió adásai, a videófilmek és számítógépes játékok egyre több gyereket érnek el és foglalkoztatnak. Mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi tévécsatornákon minden mûsoridôben árad a gyerekekre káros filmek özöne: bûntények, gyilkosságok, horror. Egyfelôl szorongást okoz, másfelôl növeli a fiatalok agresszivitását. Az osztrák gyermekbarátok Kein Mord am Bildschirm! akciójához csatlakozva a magyar gyermekbarátok Gyilkosság nélküli képernyôt követelnek. Ehhez a kezdeményezéshez szinte napok alatt 7 egyház, valamint 95 ifjúsági és felnôtt civilszervezet, hivatal és párt csatlakozott. Tisztelt Olvasó – Rád is számítunk!

„Meghalt Mátyás király, oda az igazság!” Ezt a három részre szakadt, háborúval sanyargatott Magyarország népe mondta (utólag) keménykezû királyáról. Mátyás legendás történetei ekkor gyarapodtak sok kötetre terjedôen, és ezek mindmáig fennmaradtak. Jankovics Marcell is ezeket meséli újra sajátos képi eszközeivel. Mi is nosztalgiázunk. Amikor a gyermekfilm-csatornáról beszélünk, elsôsorban a legendás magyar gyermekfilm és gyermektévé egykori remekeit szeretnénk újra látni, és megteremteni annak lehetôségét, hogy gyermekeink és akár unokáink is láthassák.

Legfôbb kincsünk a gyermek! Így azt is vallhatnánk, hogy számunkra a legfontosabb kulturális fórum a tervezett gyermekfilmcsatorna, amelyen át a gyermekirodalom és az ahhoz kapcsolódó mûvészeti ágak értékei eljutnak igazi közönségükhöz. Persze mondhatjuk, hogy ma nagyon sok gyermek éhezik, fázik, nyomorgó családban él, elôször ezen kellene változtatni. De be kell látnunk, hogy ezekre a gyerekekre az jelenti a legnagyobb veszélyt, hogy nem részesednek a kultúrából, és ezzel elveszítik kiemelkedésük esélyét.