„Őseink nyomában” területi honismereti pályázat Pályázati kategória: „Szülőföldem gyermekszemmel”
Gyárak kialakulásának története, hatása a település lakóinak életére Parádi üveggyár Készítették a parádi Fáy András Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 5. osztályos tanulói: Fejes Katinka Flóra Győrfi Bence Ormosi Anna Réka Felkészítő tanár: Eremiené Lóczi Ildikó Parád, 2015.
Tartalom 1. A parádi üveghuta kialakulása, története ........................................................................................... 3 2. Riport Ormosi Attilával, aki olvasztó volt az üveggyárban .................................................................. 8 3. Az üveggyár hatása a település lakóira ............................................................................................. 11 4. Felcsillant a remény… ........................................................................................................................ 12 4. Mellékletek ........................................................................................................................................ 14 Irodalom ............................................................................................................................................ 14 Internetes források ............................................................................................................................ 14
2
1. A parádi üveghuta kialakulása, története „Bánya, huta nem élhet, hacsak hamut nem éget” Egy XVIII. század végén keletkezett Mátra-vidéki falucsúfolóban mondták Parádról a fent idézett szavakat. A versben a „bánya” kifejezés a timsógyártást, a „huta” szó pedig az üvegolvasztót jelenti. E két fatüzeléses technikán nyugvó iparnak kiváló feltételt biztosítottak a község határában fekvő erdőségek. A nyolc évig tartó kuruc háború idején (1705-1711) a szabadságharc egyik legfontosabb erőforrását jelentették a Rákóczi-birtokok. A fejedelmi család javai Magyarországon közel 1,3 millió katasztrális holdat tettek ki, ehhez számos vár, harminc mezőváros, több száz falu és puszta tartozott. A bortokok döntő többsége az ország északkeleti megyéiben feküdt, s a jelentőségük a háború utolsó éveiben a területi veszteségek következtében egyre nőtt. Rákóczi 1709 őszén a családi birtokok igazgatását átszervezve felállította az Udvari Gazdasági Tanácsot. Ez nem azonos az 1705-ben létrehozott Gazdasági Tanáccsal, mely éppen a császári hadak előnyomulása következtében szűnt meg. Viszont a vezetőinek egy része tagja lett a családi birtokok igazgatására létrehívott Udvari Gazdasági Tanácsnak, amelynek működése 1711 tavaszáig igazolható. 1710 nyarán a debrő-parádi uradalom a Rákóczi-birtok szilárd részét képezte, így létesítettek Parád határában üvegolvasztót. Felállításának pontos idejét ismerjük Malonyai Ferencnek az Udvari Gazdasági Tanácshoz 1710. június 2-án írt leveléből. Eszerint már megindult a munka a mátrai (parádi) hutában, viszont táblaüveget nem tudnak készíteni, ezért kérte: küldjenek Ungvárról egy üvegest, aki megtanítja a munkásokat annak gyártására. Rákóczi-féle parádi üvegcsűr öblös üvegeket, üvegpalackokat és ablaküveg-karikákat készített. Az üveghuta létesítésének oka, hogy a parádi kénes-szénsavas forrás vizét szívesen fogyasztotta a fejedelem. 1710-ben Póka János, a fejedelem étekfogója több ízben is megfordult Egerben, hogy onnan Parádra, a borvízért utazzon, s Rákóczi után szállíthassa a szükséges vízkészletet. Mivel a csevice hordóban nem szállítható, mert ereje elillan, üvegbe palackozták. Az üveghuta átvészelte a Rákóczi-szabadságharc utáni tulajdonosváltást, minthogy egyszerű zöld üvegből fúvott termékeire (poharak, palackok és ablaküveg-karika) szükség volt. 1720-ból ismerjük az első hutamester, Albert György nevét, aki harminc-harminc forint bérleti díjat fizetett Althan és Aspremont birtokosnak. A Parád körüli erdők jó lehetőséget kínáltak az üveghuta tartós működéséhez, volt elegendő tűzifa a gyártáshoz és a hamuzsírfőzéshez, a közeli patakok vizéből kitermelhető volt a kvarchomok, s a vízi energia is rendelkezésre állt. 3
A huta termékei a debrő-parádi uradalom szükségleteit szolgálták, ugyanakkor a forgalmas gyöngyösi piacon is eladhatók voltak. Az uradalom birtokosai a hutát bérlő üveggyártó mesterrel álltak közvetlen kapcsolatban, aki gyakorta változó, fizetett (konvenciós) munkásokat alkalmazott. 1736-ban az üveghutában dolgozó kilenc konvenciós szakmunkás közül hétnek a neve magyar, kettőé idegen hangzású volt. 1746-ra már a nem magyar üvegmunkások kerültek többségbe, az egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint a telep lakói szlovákok, s az 1753-as munkásnévsor tanúsága szerint is ők voltak többségben. Az üveggyártáshoz -amellett a salétrom- és szappanfőzéshez - szükséges hamuzsírt (K2CO3) helyben készítették. Szalajkaházról, azaz a hamuzsírkészítés helyszínéről először 1745-ben találni adatot. A hamuház Parád községtől délre állt. 1764-ben még egy hamuzsírfőző létezéséről tudunk a falutól nyugatra. Parádóhután, az üvegcsűr mellett működött egy kisebb szalajkaház, ahol az üveghuta részére készítették a nyersanyagot. Emellett a Grassalkovichuradalom üzemben tartott - elsősorban kereskedelmi célból - egy még nagyobb szalajkafőzőt, ahol öt kádban konvenciós munkások készítették a sokoldalúan hasznosítható alapanyagot, amelyet az uradalom jobbágyai szállítottak a pesti kereskedőkhöz. Itt 1764-ben 3900 bécsi mázsa hamuból 205 mázsa tisztított hamuzsírt állítottak elő. Az üveghuta működtetéséhez ennek a mennyiségnek az egytizedére volt szükség. A hamuzsírfőzés okozta erdőpusztulás mértékét jelzi, hogy egyetlen métermázsa fa elégetése során fafajtától függően csak 0,2-2,0 kilogramm hamu keletkezik. Egy mázsa hamuból pedig mindössze tíz kilogramm szalajkát (hamuzsírt) lehet főzni. A kíméletlen erdőirtásnak kívánta elejét venni Mária Terézia, amikor 1755-ben rendeletileg betiltotta a hamuzsír exportját, majd 1761-től évi 24 ezer bécsi mázsában (egy bécsi mázsa = 56 kilogramm) szabta meg a kiszállítható mennyiség felső határát. Az üveggyártó telepek sajátossága, hogy folyamatosan vándorolnak. Még a nagy kiterjedésű erdőkben keletkezett olvasztóknak is általában húsz-harminc év múltán, amikorra a telep környéki erdőket kipusztították, tovább kellett költözniük. Ez történt Párádon is. A legelső üvegcsűrt Rákóczi Ferenc idejében a Méhes-kert vagy Méhészkert környékén állították fel. Az üveghuta itteni létezését igazolja, hogy a méheskerti erdészlak környékén régi olvasztókemencék téglatörmeléke és olvadt üvegrögök kerültek napvilágra 1964-ben, régészeti terepbejárás során. E helyen a II. József-kori katonai felmérés térképe 1783-ban üveghuta épületét jelzi. A helyi hagyomány szerint is itt üzemelt az újkorban az első üvegolvasztó. Innen 1730 körül települt át az üvegcsűr a Som-hegytől délnyugatra, a mai térképeken Tariska-rét néven jelölt területre. Ezt az üzemet 1783-ban az első katonai felmérés térképén 4
szintén feltüntették, s az üvegolvasztót Kopott hutának nevezték. Az üvegcsűr maradványai a Köszörű-patak mellett az említett 1964-es régészeti terepbejárás során előkerültek. A megszűnése 1767 előttre tehető, mert ebben az évben Grassalkovich áttelepítette az üzemet Újhutára, a mai Parádsasvárra, tekintettel a környékbeli erdők kipusztulására. Az üvegolvasztók működéséhez különféle létesítmények kapcsolódtak. Az üveggyártás alapanyaga a homok, a mészkőliszt, a bükkfahamuból nyert hamuzsír. A gyártás során két rész hamut és egy rész homokot vagy apróra tört kvarctartalmú kőzetet kevertek össze. Az újhutai kőtörőről tudjuk, hogy a patak vize hajtotta és egy nagy tölgyfaoszlop aprította a gyártás egyik alapanyagát jelentő kvarcitot (SiO2). Nem tudjuk, mikor létesült először deszkavágó fűrészmalom a faluban. Létezéséről 1777-ből és az újnak az építéséről 1819-ből vannak adatok. A fűrészmalomra azért volt szükség, mert itt gyártották az üvegpalackok tárolására
és
szállításához
szükséges
ládákat, német nevükön Verschlagokat, emellett
az
uradalmi
építkezésekhez
szükséges épületfát is előállította. 1803-tól Újhután
felállították
az
első
köszörűkőműhelyt, amely lehetővé tette, hogy a korábbi fúvott díszítési technikák mellett a kristályüvegek készítése is meghonosodjon Parádon. A parádi üveghuta gyárrá fejlődésének több oka volt. Az üzem XVIII-XIX. századi működésére előnyös hatást gyakorolt a Grassalkovich, az Orczy, majd a Károlyi család, fejlesztve az üzemet. Az idők során az olvasztót több ízben (1803, 1818, 1848, 1867, 1890) átépítették, kibővítették. Az üveghuta sorsa szorosan összefonódott a helybeli fürdők fejlesztésével. 1804-től a csevicét rendszeresen palackozták, s ládákba csomagolva értékesítették. A fürdőzők és gyógyulni vágyók ivókúra formájában, helyben is fogyasztották a vizet. A gyár keresett termékei lettek a fürdőpoharak, amelyeket tömegesen gyártottak a reformkortól. A sasvári Csevice-kút felett az Ybl Miklós tervezte kút- és a töltőház pagodaszerű épülete 1881-ben készült el. 1819-ben évente háromezer-hatszáz-négyezer palackot töltöttek meg ásványvízzel. 1861-ben már százezer darabot palackoztak, s 1895-ben a gyár termelése elérte 5
az évi egymilliós nagyságrendet. A gyógyvíz esztétikus forgalmazása állandó és biztosan növekvő piacot jelentett a gyárnak, amely így különleges fejlesztőerőhöz jutott. Az 1890-es évektől Parádfürdőről lajtos kocsikon, hordókban szállították a Klarissza-forrás vizét, amelyet Pa-rádsasváron palackoztak Parádi Arsen feliratú üvegekbe. 1887-ben, amikor a szomszédos Recsken megnyílt a vasút, a település, a fürdők és az üveggyár bekerültek a vasúti közlekedés országos hálózatába. Segítette a gyár fennmaradását, hogy nyersanyagként 1848-tól már nem csupán bükkfahamuzsírt, hanem szódat is használtak. Az 1890-es évektől fagázfűtéssel olvasztották az üveget. Bár ez mérsékelte az erdőpusztulást, mégis rengeteg fát használtak fel, évente tizenkét-tizenöt ezer köbmétert. Az üzem hosszú távú talpon maradását könnyítette, hogy 1848 után nem volt már versenytársa a közelben, addigra a kis mátrai huták sorra bezártak.1 1895-ben a közvetlen tüzelésű üveggyárak között a legnagyobb magyarországi üzemként emlegették a gyárat három közönséges és egy táblanyújtó kemencéjével, melyekben 27 tégely működött és mindegyikük 140 kg ömlesztett üveg befogadására volt alkalmas. A gyár 1923-ban leégett. Új bérlők érkeztek Málnapatakról. Kuchinka István üveggyáros és társai, akik hozzákezdtek az üzem újjáépítéséhez. Lényeges bővítés következett. Megjelentek a Siebert rendszerű regeneratív kemencék tizennégy illetve tizenkét olvasztó tégellyel, ugyanakkor már üzemelt egy Saxonia kádkemence is. A második világháború egy időre megszüntette a külföldi megrendeléseket, de a gyár termelése nem csökkent, sőt, ha lehet, még szebb eredményeket ért el. Parádot már úgy emlegették, hogy készítményei a legfejlettebb kultúrával bíró külföldi üzemekkel is felvehetik a versenyt. A II. világháború pusztításai nem érték közvetlenül a gyárat, mert minden jelentősebb kár nélkül vészelte át a háború viharait, azonban az ezt követő időszak igen válságos volt. Több mint kétszáz év után felmerült a gyár hátrányos telepítési adottsága, a vasút távolsága, amelyből kifolyólag költséges a nyersanyag és a készáru szállítása. A gyár működését 1948. október 10én beszüntették. Szerencsére ez az állapot nem tartott soká. Az ország piaci helyzetének változása, az export növekedése és a belső kereslet jelentkezése a sasvári gyár újbóli üzembe helyezését indokolta. 1951-ben megszületett a döntés: a gyárat újra be kell üzemelni. 1961-ben a sikeres ólomkristály kísérletek eredményeképpen már megindul a kehelyszériák és díszműáruk sorozatgyártása és ezzel egy időben azok nyugati exportja. A gyár
1
Csiffáry Gergely – Cs. Schwalm Edit: Parád
6
specialitása a színes ólomkristály díszüveg, amely hámozott díszítéssel igen közkedvelt. A színes hutakész dísztárgyak is megjelentek a termelési skálán. A tálak, virágkosarak, hamutartók kedvelt darabjai lettek a modern lakásoknak. A 70es évek aztán szinte csúcsra vitték a nagy múltú gyárat. A csiszolt
kehelyszériák,
palackok,
vázák,
bombonierek,
dohányzókészletek többféle fazonban és mindig művészi díszítéssel kerültek forgalomba…2 A rendszerváltás után több tulajdonosa is volt a gyárnak, melynek csillaga ettől fogva folyamatosan hanyatlott. A valamikor 6-700 dolgozót is foglalkoztató üzem 1994-ben még 460 körüli fővel üzemelt, mely folyamatosan csökkent. 2005-ben pedig leállt a termelés, felszámolás alá került a gyár. Jelenleg a volt épületek az enyészeté, és összeszorul az ember szíve, ha látja.3 Nem tisztünk megítélni, hogy a parádsasvári üveggyár, a Parád Kristály Manufaktúra miért került felszámolás alá a második évezred elején. Tény: az egykori üzemből mára gyakorlatilag csak romok maradtak. A helybéli költő, Juhász Pál így ír erről: „Szinte nem telik el úgy egy nap, hogy ne találkozzak turistákkal, akik a gyár után érdeklődnek. megkönnyezik,
Sokan
csendesen
még
sokan
felháborodva kérdezik, hogy miért kellett kétszázötven dolgozó és a falu világhírű értékét tönkretenni. A gyár épületét 2008-ban kezdték elbontani. Az üveggyár előtt ültem, Néztem, hogy hullik szét. Sorsába beletörődtem, Emlékét elfújja a szél.”4
2
http://www.artglassparad.hu/uveggyartas-paradsasvaron/ http://paraditurizmus.5mp.eu/web.php?a=paraditurizmus&o=RMaiTc6PnT 4 http://www.artglassparad.hu/uveggyartas-paradsasvaron/ 3
7
2. Riport Ormosi Attilával, aki olvasztó volt az üveggyárban Az üveggyártás titkaiba szeretném Önöket beavatni, ehhez hívtam segítségül az apukámat, aki olvasztó volt a parádsasvári üveggyárban. Minden kérdésemre választ kaptam, olyan kulisszatitkokra, amelyek nincsenek lejegyezve. - Miből is áll az üveg? - Először is a parádsasvári üveggyárban kétféle üveget gyártottunk. Ólomkristályt és az úgynevezett káli üveget. Alapvetően hasonló alapanyagok az összetevői, az ólomkristályhoz van keverve értelemszerűen ólom is. Az alapanyag a kvarchomok, ehhez kevernek különféle adalékokat. Olvasztás során ezek változhatnak is a kapott üveg színe szerint. Az üveg alapanyag keverést az úgynevezett keverő házban végzik, mozgatható csillékben, amelyet keverés után az olvasztó juttat el a kemencéig. A keverő munkások nagy tapasztalatú emberek, akik egymástól, tapasztalatok útján tanulták meg a mesterségüket. Az üveg olvasztása során újrahasznosítják a törött, hibás üvegeket is, összedarált formában. Az olvasztó kemencében az apróra tört üvegtörmelékek és a már összekevert üveg alapanyag együtt kerül be. - Hogy néz ki egy olvasztó kemence és hogy kerül bele az üveg alapanyaga? - Üveggyárunkban kettőféle kemence üzemelt, az egyik a nagy olvasztó kemence, amelyből kettő működött a kétféle üveghez. Voltak úgynevezett fazekas kemencék, de erről majd később. - A színes üveg nagyon érdekelne! - Csak szép sorjában, először az üveggyártással ismerkedjünk meg. Tehát az üveg alapanyaga körülbelül 1400-1500 fokon olvad meg. Ezt a hőfokot kell előállítani a kemencében és ezt tartósan tartani is kell. Az olvasztó kemence több részből áll. Induljunk az elejétől. A kemence első részénél veszik ki az üvegfújók az olvadt üveget. Ebben a részben nagy hőálló lapátok keverik az üveget, hogy szép egyenletes legyen. Az olvadt üveg kádjában nem szabad nagy hőmérséklet különbségnek lenni, mert az rögtön meglátszódik az üvegen. Ebbe a kádba a hátsó traktusból csak teljesen felolvadt üveg kerülhet. Ha a kvarchomok keverék nem olvad fel rendesen, az üveg „poros” lesz, ezt a kihűlt üvegben lehet észrevenni. Ilyenkor az olvasztó nem megfelelő munkája tönkreteszi az egész üvegfújó műszak munkáját. Az előbb említett hátsó traktusba kerül az üveg és kvarchomok keverék a kemencébe egy adagoló berendezés segítségével. Az adagolás fokozatosan történik. Olvasztáskor az olvasztó rengeteg mintát vesz a kemencéből, amit regisztrálni is kell. Ha nem látja megfelelőnek az üveget, korrigálni kell a kemence hőmérsékletét, vagy az olvasztott anyag összetételén. Az üvegfújó mesterektől is sok 8
információt kap az üveg állapotáról. Figyelni kell az időjárás változásokra is. Meg kell előzni az olvadt üveg hirtelen kihűlését. Amint az üvegfújó kiveszi az üveget a kemencéből, az olvasztónak elvileg nincs már dolga az üveggel, innentől az üvegfújó mesterek veszik át a munkát, és elkészítenek az üvegből poharakat, vázákat, díszeket és még ezernyi mestermunkát. Ha az üvegfújók több lépcsőben elkészítenek egy munkadarabot, az egy hűtőszalagra kerül, ami fokozatosan engedi csak meghűlni az üveget. Ez feszültég mentesíti a munkadarabot.
- Akkor jöhet a színes üveg? - A színes üveget kisebb, úgynevezett fazekas kemencébe készítettük. Először a kemencét ki kellett tisztítani, ami úgy történt, hogy üvegcserepet olvasztottunk meg benne, majd kiszedtük a forró üveget, majd újra cserép olvasztás és újra kimerés. Három mosás után mintát vettünk belőle, hogy az előzőz színes üvegből maradt-e benne olvadék. Ha nem, jöhetett a mérnökök által kevert színes üveg alapanyag olvasztása. Nézzünk néhány példát: vas-oxid hozzáadásával zöld vagy sárga üveget kapunk, réz-oxiddal kékeszöldet, króm-oxiddal smaragdzöldet. Ha felolvadt az alapanyag mintát kell venni belőle, hogy a kívánt színű lett-e az üveg. Ha nem, újra kemencemosás. Általában azonban a sok éves tapasztalata a keverőnek a kívánt üveget eredményezte. Ha kész az olvadt üveg, átveszik a terepet az üvegfújó brigádok, és már készülhetnek is a színes üvegcsodák. - Mikor lesz a munkadarabból késztermék?
9
- A feszültég mentesítés után minőség-ellenőrzés következik, hogy melyik munkadarabból lehet készterméket csiszolni, melyik megy újra olvasztani. Válogatás után a csiszolók mintákat csiszolnak bele, majd tisztítják az üvegeket, amik ezek után mehetnek a boltok polcaira.
10
3. Az üveggyár hatása a település lakóira A közel háromszáz évig üveghuta, majd üveggyár kedvező hatással volt az itt élő emberek életére. Ugyanis folyamatosan munkát biztosított nekik. A 2008-as végleges bezárás mind a mai napig érezteti hatását a környék településein. Ekkor nagyon sokan váltak munkanélkülivé. A gyárban nem csak szakmunkások dolgoztak, hanem sok segédmunkás férfi és nő. Voltak családok, ahol a mindkét szülő az üveggyárban dolgozta le az egész életét. Azóta sincs sem Parádon, sem a környéken olyan termelő üzem, ahol ennyien dolgozhatnának, akár szakértelem nélkül is. Az itt dolgozott szakemberek (üvegfúvó, üvegcsiszoló, üvegfestő stb.) nem vagy nagyon nehezen találtak munkát a gyár bezárása után. Néhányan a még ma is működő Ajka Kristály üveggyárban próbáltak munkát keresni. Sokan más munkaterületen próbálkoztak, néhányan külföldre mentek dolgozni. Néhányan Parádsasvár területén vállalkozóként folytatták az üvegcsiszolás hagyományait. Dolgoztak az üveggyárban vendégmunkások, főleg Erdély területéről. Ők haza költöztek vagy más országban próbáltak szerencsét.
11
4. Felcsillant a remény… 2013-ban dr. Rénes Marcell és Berényi Zsolt automatizálási mérnök létrehozta az Art Glass Parád Kft-t. Amikor 40 évvel ezelőtt, 1973-ban két helybéli kötődésű üvegtervező iparművész, Házi Tibor és Rénes György megterveztette és megépítette ezt a manufaktúrát, amolyan kísérleti műhelynek, bizonyosan maguk sem gondolták volna, hogy egyszer itt éled majd újjá a parádi üveggyártás hagyománya. Hiszen annak idején egyszerűen el sem lehetett képzelni Parádsasvárt, a térséget a messze földön ismert Parádi Üveggyár nélkül. Hogyan is lehetett volna? A környéken nincs család, amelyik ne kötődött volna, ne kötődne az üveghez. Ezer szállal, ezer üvegszállal. Munka, megélhetés, biztonság és büszkeség: mindig ezt jelentette itt az üveg. A két művész sajnos már nem érte meg, amikor az álmuk valósággá vált és több éves előkészítő munka után, munkahelyteremtő pályázati támogatások, illetve a Heves Megyei Vállalkozás- és Területfejlesztési Alapítvány kedvezményes hitelei segítségével elindult ez az üzem. Az eredeti hutaépület több mint a duplájára bővült, és más átalakítások is történtek, például a hetvenes években tervezett olajfűtés helyett ma már korszerű, környezetbarát, és nem utolsósorban csendes módon, elektromos árammal fűtjük az olvasztó- és a hűtőkemencéket. Hagyomány
és
megújulás,
tradíció
és
a
legkorszerűbb, XXI. századi technika. De a lényeg, hogy ismét itt van a törékeny csoda: a környékbeli üvegfújó mesterek keze munkájával újra üveg készül Parádsasváron. A tudás, az érték nem veszett el.Itt áll mögöttünk 305 esztendő nemes öröksége, s talán nem túlzás azt mondani, hogy Parádsasvár, a helyi üveggyártás mellett állnak mindazok, akik akár csak egyszer is megpillanthattak, megérinthettek egy-egy innen származó üvegcsodát. S reméljük, hogy előttünk áll még sok boldog, sikeres év. Hosszú évek, izzó kemencével, az üveg varázslatával…
12
A parádsasvári üvegmanufaktúra nem “csupán” a sasvári üveggyártás hagyományainak újjáélesztője, hanem egyúttal a település egyik fontos turisztikai attrakciója is.5
5
http://www.artglassparad.hu/
13
4. Mellékletek Irodalom Csiffáry Gergely – Cs. Schwalm Edit: Parád Budapest, Száz magyar falu könyvesháza Kht.
Internetes források http://www.artglassparad.hu http://paraditurizmus.5mp.eu/web.php?a=paraditurizmus&o=RMaiTc6PnT
14
