ANGYAL BÉLA
Gúta a lakosságcsere éveiben, 1945–1949
Szülővárosom, a csallóközi Gúta lakossága is megszenvedte a hontalanság éveit. Az itt élő magyarok szenvedő alanyai voltak mindazoknak az intézkedéseknek, amelyek 1945 és 1948 között sújtották a csehszlovákiai magyarságot. Tanulmányomban levéltári kutatásaim és a résztvevők visszaemlékezései alapján foglalom össze a gútai történéseket,1 különös tekintettel a lakosságcserére. Bemutatom, hogy egy településen belül hogyan zajlottak az események, milyen hatással voltak az akkor bekövetkezett változások a helyi közösségre. Gúta nemzetiségi összetétele és társadalma Gúta a Kisalföld északi részén, a Kis-Duna és a Vág folyó összefolyásánál, a csallóközi oldalon fekszik. A második világháborút követő évekig a település homogén magyar község volt, a más nemzetiségűek aránya 1–5% között mozgott a 20. század első felében. A római katolikus vallású magyar lakosság mellett általában 3% körüli az egyéb vallási felekezetekhez tartozók aránya, akik közül az izraeliták voltak a legtöbben.2 E zömmel római katolikus lakosság körében általános volt a magas népszaporulat, családonként nem ritka a 10–12 gyerek sem. Gúta lakosságának túlnyomó többségét a mezőgazdasággal foglalkozó és abból élő népesség alkotta. A század első évtizedeiben számuk lassan csökkenő tendenciát mutatott, de 1938-ban arányuk még mindig 80% körüli.3 A mezőgazdasági termelésre nagy hatással voltak a múlt század végén kezdődött ármentesítési és folyószabályozási munkálatok. A nagykiterjedésű mocsaras határ adottságait kihasználva, korábban állattenyésztésből, széna- és gyümölcskereskedésből élő lakosság gazdálkodásában a századfor-
A lakosságcsere ötvenedik évfordulójára jelent meg összefoglaló munkám. ANBéla: Gúta 1945–1949. Dunaszerdahely, 1997. 2 A demográfiai adatok forrásai: Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 1920, 37. p.; Statistický lexikon obcí na Slovensku. Praha, 1927, 9–10. p.; Československá statistika. Svazek 98. Sčítání lidu v Republice Československé ze dne 1. prosince 1930. díl I. Praha, 1934, 35. p.; Az 1938. évi felvidéki nép-, földbirtok és állatösszeírás. Magyar Statisztikai Közlemények. 108. kötet. Budapest, 1939, 60–61. p.; Az 1941. évi népszámlálás. Demográfiai adatok községek szerint. Budapest, 1947, 556–557. p. 3 Az 1938. évi felvidéki nép-, földbirtok és állatösszeírás... i. m., 96–97. p. 1
GYAL
dulót követő évektől előtérbe került a földművelés. A rétek egy részét föltörték, megnövekedett a gabonatermesztés jelentősége. Ezzel a folyamattal párhuzamosan nagyarányú kitelepülés indult meg a tagosítatlan határba – 1941-ben a lakosság egyharmada már a külterületeken lakott4 –, s a kitelepülés eredményeképpen századunk első felében Gúta a Kisalföld legnagyobb tanyás településévé vált. A gútai határ birtokstruktúrájára jellemző, hogy a földek több mint fele a közbirtokosság és a római katolikus egyház tulajdonában, 6 901 katasztrális holdnyi (33%) terület pedig magánkézben állt. Önálló földbirtokosként, őstermelőként 1938-ban mindössze a lakosság 10,7%-át, 1 300 főt tartottak nyilván. A magas népszaporulat következtében a földbirtokok gyors szétöröklése, a község elszegényedése jellemezte Gútát a század első felében. A lakosság jelentős része napszámból, részes aratásból élt, s a két háború között egyre növekedett a nincstelenek száma. Meg kell azonban jegyezni, hogy Gútán ekkor jelentős volt a földbérlők szerepe: elsősorban az esztergomi érsekség kisebb parcellákra osztott birtokait bérelték a földingatlannal nem rendelkező vagy törpebirtokosok. Az ismertetett társadalmi tagolódás következtében az első Csehszlovák Köztársaság idején a gútai agrárproletariátus körében rendkívül erős volt a kommunista párt befolyása. A két háború között lezajlott parlamenti és községi választások gútai eredményeit vizsgálva kiderül, hogy általában az első vagy a második helyen végzett, s a községi képviselő-testületben a legtöbb képviselővel rendelkezett a harmincas évek elején.5 1945 – a hatalomváltás Az első szovjet katonák 1945. március 31-én, nagyszombaton érkeztek Gútára. Parancsnokuk másnap a kommunista párt helyi tagjaival egyeztetve Németh Dániel cipészmestert választotta ki közülük, s bízta meg április elsejétől a bírói feladatok ellátásával. Április 10-én az új csehszlovák járási közigazgatás vezetője, Padušicky járási komisszár megerősítette hivatalában Németh Dánielt, illetve helyi komisszárnak nevezte ki.6 Április elején a kassai kormányprogramot már kihirdették, ennek értelmében magyarok nem tölthettek be közhivatalokat, a gyakorlat azonban még hónapokig más volt a déli határvidéken. Magyarország helységnévtára 1944. Budapest, 1944, 242. p. Az 1931-ben megtartott községi választások során a leadott 4 643 érvényes szavazatból 1 978-at (42,6%) a kommunista párt kapott, ezzel a 36 tagú képviselő-testületben 16 mandátumot szerzett. Štátny okresný archív Komárno (Állami Járási Levéltár Komárom; a továbbiakban: ŠOkA KN), Járási Hivatal iratai, 17399/1925. adm. 6 ŠOkA KN, ONV, 874/1947. prez. 4 5
Egyes községek vezetésében két okból maradtak nagy számban magyarok egészen 1946 elejéig. Az egyik a szlovák nemzetiségűek alacsony száma, a másik a szovjet csapatok jelenléte. A belügyi megbízott rendelete értelmében a déli területekről kitoloncoltak mindenkit, aki 1938. november 2-a után telepedett le. A gútai csendőrőrs vezetője június elsején küldte el azon személyek jegyzékét, akiket a fenti intézkedés érintett. A listán ötvenkét név szerepelt, családtagokkal együtt százhuszonöt fő.7 A nemkívánatos személyeket embertelen módon teherautókra rakták, és csekély kézipoggyásszal áttették a csehszlovák–magyar határon. Az ősz folyamán sok gútai férfi kapott idézőt, melyben az állt, hogy jelentkezzenek a gútai csendőrlaktanyán, hozzanak magukkal kétnapi élelmet és takarót, mivel munkára mennek. A behívottak pontos száma nem ismert, de biztosan több százan voltak. Egy korabeli dokumentumban szerepel csupán szám, ez ötszáz férfit említ.8 Közmunkára rendelésük és elszállításuk valószínűleg több csoportban történt. A csendőrlaktanyától már fegyveres katonák kísérték őket a gútai állomásra, ahonnan marhavagonokban Komáromba szállították és az Öregvárban szállásolták el az összegyülekezett embereket. Másnap a komáromi állomásra utaztak, ahol ismét vonatra szálltak. A következő nap hajnalán értek a csehországi Pardubicére. Itt a munkatáborba terelték őket, ahol már több ezer, elsősorban német fogoly sínylődött. A magyarok egy részét különböző igénylőknek adták ki. Elsősorban mezőgazdasági munkára kerültek nagygazdákhoz, vagy kisebb ipari üzemekbe osztották be őket. Nekik, azokhoz viszonyítva, akik a pardubicei táborban maradtak, elfogadható soruk volt, hamarosan haza is szöktek kijelölt munkahelyükről. A táborban maradottak azonban megjárták a poklot, a velük való bánásmód nem sokban különbözött a német koncentrációs táborok viszonyaitól. Élelmet alig kaptak, tisztálkodásra nem volt lehetőség, hamarosan valamenynyien megtetvesedtek, a fegyveres őrök verték őket. Romeltakarítási munkákon és ipari üzemekben dolgoztak. Aki tudott, a külső munkahelyekről elszökött, de a legtöbben a tábor orvosának segítségével szabadultak ki: a komáromi zsidó származású orvosnő általában tüdőbajt diagnosztizált, mire a gútai férfiakat elengedték a táborból.9 A hónapokig embertelen körülmények között kényszermunkát végző gútai férfiak nem kaptak bért, és kárpótlásban sem részesültek soha. Évekig ŠOkA KN, ONV, 711/1945. adm. Németh Dániel gútai komisszár levele a Pardubicei Munkavédelmi Hivatalnak. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, Szalatnai-hagyaték. Fénymásolatát Vadkerty Katalintól kaptam. 9 Az átélők visszaemlékezései alapján. 7 8
beszélni sem mertek arról, amit Pardubicén átéltek, hiszen háborús bűnösöknek, fasisztáknak tekintették őket. Gúta lakossága megrettenve, értetlenül figyelte a történteket és az egyre riasztóbb híreket. Sorra léptek életbe a magyarok jogait korlátozó jogszabályok, de ezek híre alig jutott el a szélesebb tömegekhez. A rádiókat még a nyilasok összeszedték a lakosságtól, a hazai magyar sajtó megszűnt. A belügyi megbízotti hivatal még májusban betiltotta mindenféle magyarországi sajtótermék behozatalát és terjesztését.10 A magyar nemzetiségűek arról sem értesültek időben, hogy elvesztették állampolgárságukat, hontalanokká váltak. 1945 szeptemberében Gútán nem nyíltak meg a magyar iskolák, csak a szlovákok. Szlovák pedagógusok érkeztek ide nagyobb számban. A magyar tanítók – már akit nyáron nem raktak át a határon, s az üldözések és a létbizonytalanság miatt önként sem távoztak az országból – évekig nem kaptak fizetést. 1946 – a nagy készülődés 1946 elején Gútán már szlovákok foglalták el az összes állami hivatalt. Vasutasok, tanítók, erdészek települtek a községbe. Az északi vidékekről partizánok érkeztek, akiket különböző helyi üzemek, műhelyek, üzletek nemzeti gondnokainak (národný spravca) neveztek ki. Erre az időszakra már teljesen tarthatatlanná vált az az állapot, hogy a község vezetését magyarok lássák el. Szembetűnő volt az ellentét a gútai helyzet és a hivatalos jogszabályok betűje között. A helyi kommunista párt magyar nemzetiségű vezetőin nem segített munkásmozgalmi múltjuk. Az ideérkező szlovák párttagok, félretéve az internacionalizmust, hamarosan kiszorították a magyarokat a helyi vezetésből. A Szlovák Kommunista Párt gútai szervezetének január 18-án tartott ülésén a helyi komisszár visszahívta posztjáról Németh Dánielt, és helyére Ján Hopkot, a polgári iskola igazgatóját jelölte. A döntés indoklása szerint a magyarok az elnöki dekrétum értelmében elveszítették állampolgárságukat, és ez Némethre is vonatkozik. Az új komisszárjelöltről megjegyezte, hogy rövid gútai tartózkodása alatt rendkívüli szervezőképességről tett tanúbizonyságot.11 A járási komisszár támogatta Hopko kinevezését, s miután január 31-én a Belügyi Megbízotti Hivatal is jóváhagyta, Hopko február elsejétől átvette a komisszári teendőket Németh Dánieltől. A nemzetiségek lakta területeken, ahol a szlovákok száma nem érte el a lakosság egyharmadát, a Belügyi Megbízotti Hivatal a kassai kormányprogram értelmében Helyi Közigazgatási Bizottságokat (HKB) nevezett ki, melyek rendelkeztek a nemzeti bizottságok jogköreivel. (A komisszári rendszer csupán átmeneti időszakra volt érvényben.) Márciusban megszületett a 10 11
ŠOkA KN, ONV, 32/1945. prez. ŠOkA KN, ONV, 14/1947. prez.
javaslat az új szerv összetételére, és május elején hivatalba lépett a bizottság. Hét rendes tagjából öt a kommunista párt tagja, kettő pártonkívüli. A bizottság elnöke a volt komisszár, Ján Hopko lett. A három póttag közül ketten az SZKP tagjai, egy pedig pártonkívüli12 – természetesen valamennyien szlovák nemzetiségűek, s kivétel nélkül néhány hónapja költöztek csupán a községbe. Mint hamarosan kiderült, legtöbbjüknek sem szakértelme, sem vonzalma nem volt a közigazgatási munkához, s a községhez is csupán pillanatnyi munkahelyük vagy rövidtávú anyagi érdekeik kötötték őket. A gútai magyarok, akik a lakosság több mint 98%-át tették ki, évekre teljesen kiszorultak a község vezetéséből. A magyar–csehszlovák lakosságcsere-egyezmény megkötése után, 1946 tavaszán az állami szervek lázas készülődésbe kezdtek a magyarlakta vidékeken. Úgy érezték, elérkezett az idő, hogy megszabaduljanak a magyar kisebbség jelentős részétől. Első lépésként részletes nép- és vagyonösszeírást hajtottak végre a Szlovák Telepítési Hivatal utasításai szerint. Számlálóbiztosokat küldtek ki az egyes községekbe, s a visszacsatolt területeken a lehető legpontosabban igyekeztek összeírni minden lakost – beleértve a szlovákokat és cseheket is –, valamint az ingatlan vagyont. A felvett adatokat a családfő aláírásával igazolta. Mint később kiderült, mindez arra szolgált, hogy a családokról – vagy ahogyan hivatalosan nevezték, „gazdasági egységekről” – minél átfogóbb képet kapjanak. Az összeírás alapján jelölték ki a lakosságcserére a vagyonosabbakat, általában az 5 kataszteri holdnál nagyobb birtokkal rendelkezőket, hogy minél jobban kielégíthessék a Magyarországról érkező szlovákok igényeit. Gútán 11 081 magyart és 216 szlovákot találtak az összeírók. Tíz fő volt azoknak a száma, akik korábban magyar nemzetiségűnek, most azonban szlováknak vallották magukat.13 Ez a szám rendkívül alacsony, ha figyelembe vesszük azt a nyomást, mely ebben az időben a magyarságra nehezedett. A belügyi megbízott 20.000/I-IV/1-1946. számú, a lakosság reszlovakizálásáról szóló hirdetménye június 21-én érkezett meg a gútai községházára. Szövegét azonnal magyarra fordították és kifüggesztették a községben, illetve a nagyobb tanyaközpontokban. A reszlovakizáltak összeírása június 22-től 26-ig tartott. A gútai összeíró bizottság jelentése július 1-jén készült el, mely szerint 189 család 582 tagja jelentkezett reszlovakizációra. A jelentéshez utólagosan hozzáírtak néhány családot, a járási összegző jelentésben így már 193 család és 609 személy szerepelt. Az erre a célra felállított járási ellenőrző bizottság közülük 28 személy reszlovakizációs elismerését nem ajánlotta.14 ŠOkA KN, ONV, 414/1946. prez. ŠOkA KN, ONV, 24561/1946. adm. 14 ŠOkA KN, ONV, 28/1948. prez. 12 13
A reszlovakizációra jelentkezett 609 személy a gútai magyar lakosságnak rendkívül csekély hányada, mindössze 5,5%-a. A járás magyar lakosságának azonban 14,9%-a kívánt élni a reszlovakizáció lehetőségével, az országos arányszámok pedig még ennél is jóval magasabbak.15 A telepítési hivatal egyik legsürgősebb feladata a lakosságcserére kijelölt családok jegyzékének összeállítása volt. A bizalmiak megkapták a Szlovák Telepítési Hivatal Komáromi Területi Hivatalának (SZTHKTH) erre vonatkozó utasításait. Elsősorban össze kellett írni a lakosságcsere-egyezmény VIII. cikkének hatálya alá eső személyeket, tehát a háborús bűnösöket, a járási népbíróság által elítélteket. A telepítésre kijelölt személyek jegyzékére fel kellett venni minden magyar nemzetiségűt, aki 5 katasztrális holdnál nagyobb mezőgazdasági földbirtokkal rendelkezett, iparost, aki jelentősebb műhellyel vagy házzal bírt, és értelmiségit, aki ellenségesen viselkedett a köztársasággal szemben. A jegyzékből viszont ki kellett hagyni az aktív antifasisztákat, a reszlovakizáltakat és a gazdaságilag gyengébb rétegeket, az 5 katasztrális holdnál kisebb birtokkal rendelkezőket, a mezőgazdasági munkásokat és a napszámosokat. A kijelölt személyek vagyoni helyzetét pontosan fel kellett tüntetni.16 Az így elkészült lista 443 gazdasági egységet és 1 784 személyt tartalmazott.17 A jegyzékeket a telepítési hivatalban ikresítették, összekapcsolták a magyarországi áttelepülésre jelentkezett szlovákok lajstromával. A Komáromi járás a magyarországi 15. körzettel, s a gútaiak elsősorban a Mezőberényből és Medgyesegyházáról jelentkezett szlovákokkal kerültek párba.18 1946 nyarának végére már minden elő volt készítve a lakosságcsere megkezdésére. 1947 – a kitelepítések A szlovákiai magyarság számára a hontalanság éveinek legdrámaibb szakasza köszöntött be 1946 telén – megkezdődött a toborzásnak nevezett csehországi deportálás. Gútáról a tervek szerint 750 család (gazdasági egység) 3 690 tagját kívánták közmunkára szállítani Csehországba, akik 550 lakóházat és 1 411 kaA szlovákiai magyarok közel 60%-a jelentkezett reszlovakizációra. Lásd VADKERKatalin: A reszlovakizáció. Pozsony, 1993, 68. p. 16 Erre vonatkozóan több dossziét, sürgős és szigorún bizalmas megjelölésű utasítást találtam a gútai anyakönyvi hivatal irattárában, illetve szekrényében, melyeket a SZTHKTH adott ki. (Pl. a 32. számú, szigorúan bizalmas: A magyarok áttelepítése – összeírás.) Valószínűleg Ondrej Križko, a községi hivatal akkori vezetője, az SZTHKTH bizalmi embere gyűjtötte ide az iratokat. 17 Štátny oblastný archív Nitra (Nyitrai Állami Területi Levéltár, a továbbiakban: ŠObA), SZTHKTH, 1946/I-b všeob. 30. d. 18 ŠObA, SZTHKTH, 1946/I-b všeob. 24. d. 15
TY
tasztrális hold szántóföldet hagytak volna hátra.19 A kijelölt családok a szegényebb réteghez tartoztak, ezt egyértelműen bizonyítják a fenti számok: nem egészen két hold szántó jutott egy családra. Az elszállításnak január 28. és február 1-je közt kellett megtörténnie, s három transzportot terveztek útnak indítani a gútai vasútállomásról. A komáromi katonai helyőrség parancsnoksága „különleges, bizalmas szóbeli egyeztetés alapján” biztosította a deportáltak elszállítását és a rakodást. A csendőrség gondoskodott a biztonsági intézkedésekről, melyeket szintén bizalmasan, szóban adtak ki.20 A csendőrség és a katonaság körülvette a községet, megkezdődött a végzések kikézbesítése. Az akciót késleltette a hatalmas hó és a csikorgó hideg. Az akció előkészítetlenségét jelzi, hogy az állomásfőnök január 30-án, a rakodás közben figyelmeztette a deportálás irányítóit, hogy a Gúta és Komárom közötti vágányok nem bírnak el szerelvényenként 50 vagonnál nagyobb terhelést, ezért leállították a rakodást. Az előirányzott számú családot sem tudták egy szerelvényre rakni, kénytelenek voltak kevesebb családdal több transzportot indítani, de még így sem érték el a SZTHKTH által kitűzött számot. Gútáról végül a következő transzportokat indították el:21 1. táblázat: Gútáról indított deportáló transzportok 1947 elején Indulás január 30. január 31. február 1. február 2. február 3.
Transzport száma M-0320 8632/M-0321 8616/M-0322 8620/M-0322 8622/M-0324
Fogadóállomás Mladá Boleslav Zábřeh, Šumperk Roudnice Praha-Smíchov Praha-Smíchov
Családok száma 75 80 68 67 75
Személyek száma 305 298 274 289 346
Ebből gyerek 32 34 39 31 47
Február 15-én egy újabb, a nagyszigeti tanyák lakóiból összeállított transzportot indítottak a lakhelyükhöz közelebb eső negyedi állomásról. A fogadóállomások ekkor Jaroměř és Kostelec nad Orlicí voltak. Gútáról összesen 424 családot, 1 767 személyt deportáltak Csehországba. A deportáltak 283 lakóházat, 316 katasztrális hold szántót és 11,5 katasztrális hold más mezőgazdasági földterületet hagytak hátra.22 Ezeket a számokat az eredetileg kijelöltek adataival összevetve kiderül, hogy a tervben szereplő családoknak mindössze 57%-át sikerült elszállítani. Még szembetűnőbb, hogy a valóságban elszállított családokra eső szántóföld átlagban ŠObA, SZTHKTH, 1948/III. všeob. 109. d. ŠOkA KN, ONV, 116/1947. prez. 21 ŠObA, SZTHKTH, 1948/III. všeob. 109. d. 22 Uo. 19 20
mindössze 0,7, míg az eredetileg kijelöltek esetében 1,9 katasztrális hold volt. Úgy tűnik, a legszegényebbeket deportálták Csehországba. A deportálások átélői ma is keserűen emlékeznek vissza annak embertelen körülményeire. A módszer arra emlékeztette őket, ahogyan néhány évvel azelőtt a zsidókat elszállították. A kitelepítések végrehajtása teljesen törvénytelen volt: nem kímélték a betegeket és az öregeket sem, noha a 88/1945. számú elnöki dekrétum csak munkaképes férfiakra és nőkre vonatkozott, és nincs szó benne családok elszállításáról, a katonaság, valamint a csendőrség igénybevételéről. Az elszállítottak zöme cselédként dolgozott állami gazdaságokban és nagygazdáknál. Az 1946–1947 telén közmunkára vitt családok, hasonlóan a kommenciós cselédekhez és ellentétben az 1945 őszén elszállított férfiakkal, munkájukért bért és természetbeni juttatást kaptak. Ennek nagysága azonban függött a gazdától is, akinél kényszerszerződéssel foglalkoztatták őket. A gútai kényszerközmunkások nagy mennyiségű élő és holt leltárt hagytak hátra. Ezekben a napokban elhagyottá vált sok gazdaság, melyeket a belső kolonizáció keretében kívántak szétosztani úgynevezett bizalmiaknak,23 vagyis azoknak a szlovák nemzetiségű személyeknek, akik hivatalos végzés alapján üzemeltették a közmunkára irányítottak gazdaságait. A már több mint egy éve tervezett magyar–csehszlovák lakosságcsere megvalósítása 1947 tavaszán kezdődött meg. Gútán május 10-én kezdték el kikézbesíteni a SZTHKTH értesítéseit a Magyarországra telepítésről. Voltak, akik megtagadták az átvételét (ilyenkor a kézbesítő otthagyta az értesítést), a legtöbben azonban beletörődéssel vették tudomásul az áttelepítés tényét. Elkezdődött a csomagolás, a nagy útra való készülődés. Az értesítésben közölték a transzport indulásának valószínű időpontját is – két-három hét állt rendelkezésükre az indulásáig. Vajon elég-e néhány hét egy addigi élet felszámolására, az erőgyűjtéshez, az ismeretlenbe induláshoz? A rokonok és ismerősök segédkeztek. Éjjeleken át folyt a ládák szegelése, a csomagolás. Az első 14 áttelepülő családdal 1947. június 3-án gördült ki a gútai vasútállomásról az Ma 81/I. számú szállítmány, mely Párkánynál még aznap elhagyta az ország területét. Magyarországi kirakodóállomása Pitvaros volt. Ez az első és egyetlen gútai áttelepülőket szállító szerelvény, amelyet Gútán raktak be – az áttelepítési bizottság a továbbiakban jobbnak látta autókkal beszállítani az ingóságokat és az állatokat Érsekújvárba, és az ottani vasútállomáson bevagonírozni az áttelepülőket. Ugyancsak június 3-án érkezett meg a gútai vasútállomásra a Mezőberényből áttelepülő szlovákokat szállító első, Sl 81. számú szerelvény. Ezután naponta indultak a vonatok, s július 4-ig összesen huszonnyolc transzport érkezett Magyarországra. A nagyszigeti és a kisszigeti tanyá23
ŠOkA KN, ONV, 218/1947. prez. Február 7-én és március 3-án kelt jelentések.
kon lakó családok a hozzájuk közelebb eső negyedi vasútállomáson rakodtak a vagonokba.24 Az ikresített névjegyzékekről, amelyek alapján a csehszlovák hatóságok előkészítették az áttelepítést, már esett szó. A transzportokat is ikresíteni próbálták: azonos számmal látták el az indulókat és érkezőket. 1947 nyarára azonban Magyarországon nem tudták tartani az ikresített névjegyzékeket. Ennek oka elsősorban az érkező és induló családok vagyona közti különbség volt. A magyarországi kitelepülő szlovákok olyan kevés ingatlant hagytak hátra, hogy gyakran 3–4 kitelepülő szlovák szerelvény után tudtak egy betelepülőt fogadni. A magyar hatóságoknak gyakran a kitelepített németek ingatlan vagyonát is igénybe kellett venni.25 Az ikresített jegyzékek tarthatatlansága miatt történt meg az, hogy a gútaiak többségét nem Mezőberénybe és Medgyesegyházára, „ikerpárjaik” ingatlanjaiba telepítették, hanem elsősorban Pitvarosra. 2. táblázat: Gútáról Magyarországra indított áttelepülő transzportok 1947-ben26 1947. június 3. és július 4. között Transzport száma Ma 81/I.
Határátlépés időpontja június 3.
Családok száma 14
Személyek száma 60
Kirakodóállomás Pitvaros
Ma 81/II.
június 4.
13
52
Pitvaros
Ma 83/I.
június 5.
20
92
Pitvaros
Ma 85/I.
június 6.
22
97
Pitvaros
Ma 87.
június 7.
21
105
Pitvaros
Ma 89/I.
június 8.
19
82
Kondoros
Ma 89/II.
június 9.
22
88
Kondoros, Békéscsaba
Ma 91/I.
június 10.
18
77
Pitvaros
Ma 91/II.
június 11.
17
64
Tótkomlós
Ma 93.
június 12.
20
81
Mezőberény
Ma 94/I.
június 13.
15
62
Mezőberény
Ma 94/II.
június 14.
18
101
Mezőberény
Ma 96/I.
június 15.
17
67
Mezőberény
Ma 96/II.
június 16.
20
82
Mezőberény
Ma 96/III.
június 16.
3
7
Mezőberény
Ma 97/I.
június 19.
15
71
Pitvaros
A transzportok jegyzéke megtalálható a gútai anyakönyvi hivatal irattárában. KUGLER József: A csehszlovák–magyar lakosságcsere lebonyolítása Békés és Csanád megyében. In: Regio, 1996/4. szám, 47–73. p. 26 A táblázatot a transzportok jegyzékei alapján állítottam össze, a kirakodóállomások meghatározásában Kugler József volt segítségemre. 24 25
Transzport száma Ma 97/II.
Határátlépés időpontja június 20.
Családok száma 17
Személyek száma 63
Kirakodóállomás
Ma 99/I.
június 21.
23
97
Medgyesegyháza
Ma 101/I.
június 22.
15
57
Medgyesegyháza
Ma 103/I.
június 23.
16
68
Mezőberény
Ma 103/II.
június 25.
21
84
Mezőberény
Pitvaros
Ma 103/III.
június 26.
3
20
Mezőberény
Ma 115/I.
június 30.
17
78
Medgyesegyháza
Ma 115/II.
július 1.
18
66
Medgyesegyháza
Ma 116/I.
július 1.
22
96
Pitvaros
Ma 116/II.
július 2.
14
52
Tótkomlós
Ma 115/III.
július 3.
3
19
Medgyesegyháza
Ma 117/I.
július 4.
8
29
Pitvaros
451
1 917
Összesen
1947 végéig Transzport száma Ma 167/I.
Határátlépés időpontja augusztus 27.
Ma 168/I.
augusztus 28.
Családok száma 1
Személyek száma 1
Kirakodóállomás
1
1
?
?
Ma 200/II.
október 18.
1
2
?
Ma 204/IV.
október 20.
1
1
?
Ma 203/III.
november 14.
1
1
?
Ma 241/II.
december 11.
2
6
?
Ma 241/IV.
december 17.
1
5
?
3. táblázat: Magyarországról Gútára indított, szlovák kitelepülőket szállító szerelvények 1947. június 2. és 1947. december 31. között.27 A határátlépés időpontja, illetve a kitelepülők lakhelye
A szerelvények sorszáma
1947. 06. 02. – 1947. 06. 23. – Mezőberény
Sl 81., Sl 83., Sl 85., Sl 87., Sl 97., Sl 99., Sl. 101., Sl. 103. Sl 89., Sl 91., Sl 93., Sl 94., Sl 96., Sl 115., Sl 117.
1947. 06. 08. – 1947. 07. 01. – Medgyesegyháza 27
A szerelvényeken érkező családok száma
személyek száma
233
936
190
776
A táblázatot Kugler József állította össze a magyarországi levéltári adatok alapján. Segítségéért ezúton mondok köszönetet.
A határátlépés időpontja, illetve a kitelepülők lakhelye
A szerelvények sorszáma
1947. 06. 02. – 1947. 12. – 31. – Nem Gútára irányított szerelvényeken egyénileg érkezők 1947. 10. 28. – Békéscsa- Sl 209/a ba, illetve a környező települések Összesítés 16 transzport
A szerelvényeken érkező családok száma
személyek száma
?
27
33
142
456
1 881
A távozók magukkal vitték gazdaságuk élő és holt leltárát. Miután a legnagyobb gútai gazdák kerültek áttelepítésre, ehhez mérten találhatók gazdasági eszközök az egyes transzportokban. A nyár eleji szerelvényekkel összesen 451 gazdasági egység 1 920 tagja távozott. A helyükre 8 transzporttal szintén 451 szlovák család érkezett, összlétszámuk 1 836 fő. Ehhez még néhány család a transzportokon kívül is csatlakozott, a számuk így 1 900-ra becsülhető. Az áttelepülő szlovák családok elsősorban Mezőberényből és Medgyesegyházáról valók.28 A távozók és az érkezők közötti vagyoni különbséget érzékelteti az induló és érkező transzportok száma, s mutatja a magukkal hozott élő és holt leltár mennyisége is. Gútáról az év végéig 458 család települt át 2 005 taggal,29 akiknek túlnyomó többségét Békés és Csanád megyében telepítették le. Az egyes transzportokkal gyakran olyanok is távoztak, akik eredetileg nem szerepeltek az áttelepítésre kijelöltek listáján. Ők elsősorban a szétszakított családok egyes tagjai, akik nem kívántak elválni egymástól, és így gyakran az áttelepülő szülőkkel távoztak a már házas gyerekek és azok családjai. A kvótán fölül távozók az áttelepülők mintegy tíz százalékát tették ki. A Dél-Alföldre érkező áttelepülők általában elégedettek voltak a nekik juttatott föld minőségével, a legfőbb problémát a lakáskérdés megoldása jelentette. A korabeli magyarországi sajtó, elsősorban az áttelepülők lapja, az Új Otthon beszámolt beilleszkedésük nehézségeiről. A Magyarországon talált lakáskörülmények, az életszínvonal, a gazdálkodás fejlettsége évtizedekkel maradt el attól, amit Gútán megszoktak. A házak és istállók kicsinyek voltak, a szobákban hatalmas kemence fogadta őket, s Pitvaroson 1947-ben még nem volt villanyvilágítás. Gútán az első világháború után a szobai kemence fokozatosan kikerült az udvarra vagy a kiskonyhába, a házak egyre inkább égetett téglából épültek, és 1928-ban bevezették a villanyt is a községbe. 28 29
ŠObA, SZTHKTH, 1947/I-b prez. 4. d. Új Otthon, 1948. február 7., 3. p. Adatok az eddigi áttelepítésekről.
Az új lakhelyükön számukra kiutalt, a hazaiakhoz képest igen szerény házakat is rossz állapotban találták. Soknak hiányzott az ablaka, padlózata. Melléképületek nem léteztek, a magukkal hozott gazdasági felszerelés a szabad ég alatt rozsdásodott. A földek gazosak, elhanyagoltak voltak, az áttelepülésre jelentkező szlovákok hónapok óta nem művelték őket. Külön gondot jelentett az iparosok, értelmiségiek elhelyezése, s óriási erőfeszítés kellett ahhoz, hogy újrakezdjék az életet az Alföldön. Gondjaikon a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság igyekezett enyhíteni.30 A Gútára érkezett repatriáltak többsége földműves volt, és általában csekély gazdasági felszereléssel, pénz nélkül érkezett. A csehszlovák állam a megélhetéshez szükséges gazdaságot és lakóházat utalt ki a számukra, s szociális segélyezésükre és gazdasági életük megindításához jelentős állami segítséget nyújtott. A határ átlépése után frissítővel, 300 korona zsebpénzzel, élelmiszerrel és ruházattal fogadták őket, letelepedésük után pedig bútort és más használati tárgyakat kaptak. Mivel a Magyarországra kitelepített családok magukkal vitték a tűzhelyeiket, a magyarországi szlovákok között tűzhelyeket osztottak szét. Traktorállomásokat hoztak létre, ahol a gépek üzemeltetésének költségeit az állam vállalta át, ezzel pótolták a hiányzó állatállományt. Kedvező hiteleket vehettek fel gazdaságuk megalapozásához.31 Az év eleji deportálások, a legnagyobb dologidőben lebonyolított lakosságcsere, valamint a nagy aszály következtében a mezőgazdasági termés igen rossz volt ebben az évben. A kitelepítések nyomán komoly munkaerőhiány lépett fel, a kapásokat sok helyütt ellepte a gaz. Az érkező repatriánsok még nem rendelkeztek megfelelő felszereléssel és szaktudással. Az 1947-es év folyamán a gútai HKB teljesen működésképtelenné vált. Tagjainak már a fele elköltözött a községből, a még jelen lévő tagjai között pedig – elsősorban különböző nemzeti gondnokságok odaítélése kapcsán – megromlott a viszony. Hopko elnök ellen több feljelentés érkezett, felróva neki korruptságát és autoritatív vezetési stílusát. A feljelentéseket a helyi csendőrség is kivizsgálta, s több visszaélést igazolt. A legsúlyosabb Hopko elleni vád, hogy korábbi lakhelyén, Mezőlaborcon az ukrán nemzeti mozgalom lelkes híve és a németek besúgója volt a háború alatt, s hogy a szlovák államban ukrán fegyveres milíciát szervezett. A vádakat igazolta a Szlovák Kommunista Párt mezőlaborci járási titkársága és a mezőlaborci partizánszövetség is. Amikor a HKB többi tagját felülvizsgálták, kiderült, hogy a há-
Új Otthon, 1947. október 18., 3. p. Gutaiak és érsekújváriak élete Békés megyében. 1948. február 7., 3. p. Sok gond és baj közt kezdik az új életet a betelepített szlovákiai magyarok, de bíznak, hogy kitartó munkával kiverekszik a szebb jövőt. OLÁH Kálmán: A Kis-Dunától a Viharsarokig. Szeged, 1992. 31 VADKERTY Katalin: A csehszlovák–magyar lakosságcsere hivatalos szlovák értékelése. In: Regio, 1993/3. szám, 119–139. p. 30
ború alatt az egyikük az előző lakhelyén kapcsolatban állt a német katonai vezetéssel, és valószínűleg a feleségével együtt beszervezték. A harmadik tagról bebizonyosodott, hogy előző lakhelyén illegális fegyverviselés, súlyos testi sértés és hazárdjáték szervezése miatt eljárás folyt ellene. A komáromi járási revíziós bizottság novemberben javasolta az első kettő visszahívását, valamint a harmadik további vizsgálatát.32 1948 – hogyan tovább? A februári kommunista hatalomátvétel után érkezett el az idő arra, hogy a működésképtelenné vált HKB-t leváltsák. Az új HKB alakuló ülésére április 22-én került sor. A belügyi megbízott által kinevezett testület tagjai az új elnök, a Medgyesegyházáról áttelepült földműves Michal Belica előtt tették le az esküt. A bizottság tizennégy rendes tagjából tizenketten voltak repatriánsok, a hat póttagból pedig öten. A három további tagból kettő korábban idetelepült partizán nemzeti gondnok, egy pedig szlovák nemzetiségű iparos volt.33 Az egyre nagyobb számban hazatérő csehországi deportáltak komoly gondot jelentettek a hatóságoknak. A gútai áttelepültek, akik a csehországi közmunkások házaiban laktak, augusztus 19-én hivatalosan panaszt emeltek a járási szerveknél. Komáromban még aznap tanácskozást hívtak össze, melyen a telepítési hivatal, a munkavédelmi hivatal, valamint a járási közigazgatási bizottság vezetőin kívül a biztonsági szervek képviselői is részt vettek. A területi csendőrparancsnokság egy különítmény Gútára küldését határozta el.34 A helyzet egyre feszültebbé vált a községben. Néhány hónappal a kommunista hatalomátvétel után helyi szinteken még semmi nyoma az enyhülésnek. A déli határövezet problémáinak megoldására továbbra is az erőszakot, a kitelepítéseket, a vagonokat próbálták alkalmazni. A „februári győzelem” tehát nem hozott egy csapásra változást az ország nemzetiségi politikájában. Sőt, néhány hónappal fellépése után az új hatalom újabb maradandó károkat okozott a szlovákiai magyarságnak. Daniel Okáli belügyi megbízott június 11-én adta ki azt a hirdetményét, melyben több száz szlovákiai település ősi nevét változtatta meg.35 A történelmi magyar, német vagy idegen hangzású neveket eltörölték és szlovák nevek használatát rendelték el, amelyeknek általában semmi közük sem volt az adott településhez. Íróasztal mellett döntötték el, melyik községnek mi lesz a neve, az ott élő lakosságot meg sem kérdezték. ŠOkA KN, ONV, 14/1947. prez. ŠOkA KN, ONV, 9/1948. prez. 34 ŠObA, SZTHKTH, 1948/III všeob. 109. d. 35 Úradný vestník 1948, 964. p. Vyhláška povereníka vnútra zo dňa 11. júna 1948, č. A311/16-II/3-1948, o zmenách úradných názvov miest, obcí a osád na Slovensku. 32 33
Gúta neve Kolárovo lett Ján Kollár (1793–1852) szlovák költő családnevéből. (Azt nem lehet a hivatalos iratokból kideríteni, miként tűnt el Kollár nevéből az egyik l). A magyarországi áttelepítések is folytatódtak. 1948-ban került sor az SZNT 33/1945. számú rendeletének 1–4. § alapján elítéltek Magyarországra telepítésére. Ebben az évben összesen 37 család 153 tagját telepítettek át Gútáról. Jelentős részük az egyezmény VIII. cikkelye értelmében, elítéltként távozott. A „háborús bűnösök” többségét a D jelzésű szerelvényekkel szállították, az R jelzésű szerelvényekre elsősorban a családegyesítés címén áttelepülők kerültek.36 4. táblázat: Gútáról Magyarországra indított transzportok 1948-ban Transzport száma Ma 274/a
Határátlépés időpontja április 19.
Családok száma 17
Személyek száma 71
Kirakodóállomás
D-2.
szeptember 18.
6
24
?
R-17-18.
december 14.
13
41
?
R.17. 4-3-R
december 19.
1
5
?
Mezőberény
5. táblázat: A gútai családok elhelyezése Békés és Csanád megyében az 1948 őszi összegzés alapján37 Település Pitvaros Mezőberény Medgyesegyháza Kondoros Tótkomlós Békéscsaba Egyéb települések Összesen
Család 176 141 78 37 28 7 5 472
Személy 768 612 323 155 119 31 18 2 026
A magyarok 1948 vége felé már érezték, hogy változott a nemzetközi helyzet. Várták, hogy véget érjen a három évig tartó lidércnyomás, remélték, hogy visszakapják állampolgárságukat és kisebbségi jogokat biztosítanak számukra. A csehszlovák állampolgárság visszaszerzésére csupán az év utolsó hónapjaiban nyílt újra lehetőségük. 36 37
KUGLER i. m., 70. p. A táblázatot a magyarországi levéltári adatok alapján Kugler József készítette és bocsátotta a rendelkezésemre.
1949 – ugrás a nemzeti gyűlölködésből az osztálygyűlölködésbe Az új idők szellemét jelzi a komáromi járási közigazgatási hivatal január 25én kiadott körlevele, mely a helyi közigazgatási bizottságokat és a csendőrségeket arra figyelmezteti, hogy január 8-án megkezdődött a csehországi toborzottak szervezett hazatérése. Elrendeli, legyenek a visszatérők segítségére a kirakodóállomásról a lakhelyükre történő szállításban, továbbá mindenben támogassák a Földművelésügyi és Földreform Megbízotti Hivatal szerveit, amelyek az akció legfőbb szervezői. „Megjegyzem, hogy a magyar és a szlovák lakosság között a viszony Dél-Szlovákiában új szocialista alapon épül, melynek legfőbb feltétele az egész dolgozó kollektíva együvé tartozásának az érzése.”38 A gútai közmunkások szervezett hazatérése januárban kezdődött meg, és tartott februárban, márciusban és áprilisban is. Az első transzportot – 91 család 422 tagját – január 14-én indították Mladá Boleslavból Gútára. Január utolsó napján a Jičín környékére deportált 84 család indult el hazafelé 370 taggal. Nagyobb transzport indult még március 11-én Prágából, mellyel 75 család (314 személy) tért haza. Roudnicéről március 14-én 30 család 127 tagja érkezett vissza, április 4-én pedig Český Krumlovból szállítottak haza 23 családot.39 A tömegesen visszatérők, akik már rendelkeztek állampolgársággal és visszakövetelték házaikat, szinte megoldhatatlan probléma elé állították az állami szerveket. A hazatért családoknak még a fele sem tudta a két éve elhagyott, régi házát elfoglalni, mivel abban szlovákok laktak. A bizalmiak nagy része, akiknek a házakat időközben kiutalták, áttelepült szlovák volt, s mivel családjával nem tudott hova menni, megtagadta a házak átadását. A hivatalos szervek ideiglenes lakások kiutalásával igyekeztek segíteni a helyzeten, a hazatértek egy jelentős része pedig a rokonoknál húzta meg magát.40 A robbanásveszélyes helyzet megoldására a földművelésügyi megbízott augusztusban húsz lakóház felépítését rendelte el Gútán. 41 Az új utcát, ahol a húsz lakóház felépült, ma is Szlovák utcának nevezik. A Csehországból hazatértek jelentős részének újra kellett építenie gazdaságát. Az itthon hagyott állataikat eladták, gazdasági felszerelésüket széthordták, a tűzifát eltüzelték. Gyakran a kerítést, ólakat is szétszedték a bizalmiak. Sokaknak tönkrement a bútora is. A kárt szenvedett deportáltak kárpótlást követeltek elkallódott vagyontárgyaikért, ügyeik azonban évekig ŠOkA KN, ONV, 62/1949. prez. A visszatérő transzportok jegyzéke nem teljes, az itt említetteket részben Vadkerty Katalin bocsátotta rendelkezésemre. ŠObA-BA, poz. ref, 43. d. Egy részét publikálta VADKERTY Katalin: A deportálások. Pozsony, 1996, 148–150. p. 40 Uo. 41 ŠOkA KN, ONV, 832/1949. prez. 38 39
húzódtak, s csupán 1951-től kaptak csekély pénzösszegű, ráadásul osztályszempontok szerint meghatározott kárpótlást. A visszatértek beilleszkedése, munkába állása sem ment zökkenőmentesen. Hamarosan megkezdődött a kollektivizálás és a beszolgáltatások rendszere, s a magyarok üldözését hirtelen felváltotta az osztályellenséggel szembeni könyörtelen harc. A szigorú jegyrendszer ellen vétkezőket, a feketevágásokat, a közellátási szabályok megszegőit kegyetlenül büntették. Az év végére tarthatatlanná vált, hogy a magyar lakosság még mindig nincs képviselve a község vezetésében. A belügyi megbízott által kinevezett HKB fenntartása is kényelmetlen volt már, így létrehozták a helyi nemzeti bizottságot (tanácsot). A Nemzeti Front járási szervei szigorú osztályszempontok alapján állították össze a jelöltek listáját, és senkinek sem lehetett kétsége afelől, hogy a helyi nemzeti bizottság összetétele azzal azonos lesz. A tagjelöltek 36 fős jegyzékére 16 magyar nemzetiségű került fel, akiknek neve mellé meg is jegyezték: „magyar rész” vagy „magyarul beszélő”. A 12 póttag-jelölt között 4 „magyarul beszélő” akadt. Elnöknek Pavel Brezovskýt, a szövetkezet elnökét javasolták. Mai szemmel nevetséges és felháborító a HNB létrejöttének színjátéka, az akkori körülmények között mégis jelentős eredményként értékelendő, hogy négyévi jogfosztottság után ismét volt magyar nemzetiségű tagja a község vezetésének. Hatvan év után A jogfosztottság időszaka maradandó, de nem végzetes károkat okozott Gúta és az egész szlovákiai magyarság számára. Ami a népszámlálásokból először a szemünkbe tűnik, az Gúta népességének csökkenése. Elsősorban a háború utáni eseményeknek, de a hatvanas-hetvenes években az ipari üzemek elszívó hatásának is tulajdonítható a lakosságszám csökkenése, stagnálása: Gúta lakói hatvan év után sem voltak annyian, mint 1946-ban. (Akkor 11 298 főt tett ki a lakosság, 2001-ben 10 823-at.) Magyarországra több hullámban mintegy 2 400–2 500 ember távozott. A hivatalnokok, tanítók egy része közvetlenül a háború végén elhagyta a községet, ezt követte a kitoloncoltak csoportja, akiket 1945 nyarán kézipogygyásszal tettek át a határon. A két csoport együttes száma kétszázra tehető. A legtöbben, több mint kétezren, a lakosságcsere-egyezmény V. cikke értelmében szervezett transzportokkal kerültek áttelepítésre. Háborús bűnösként a lakosságcsere keretében mintegy százötven személyt telepítettek át. Végül a legnehezebben azoknak a számát lehet megítélni, akik átszöktek a határon – mintegy ötven személyről lehet szó. Még az előbbinél is problémásabb megbecsülni, vajon mennyien nem tértek haza a csehországi deportálások után – talán több tucatnyian lehettek. A fiatalabb korosztály több tagja megnősült, férjhez ment új lakhelyén, s többnyire végleg Csehország-
ban telepedett le. Gyerekeik nagy része már nem beszél magyarul, Gútára csak rokonlátogatóba járnak. A Magyarországra távozók jelentős részét a magyarországi szlovákok Gútára érkezett csoportjai pótolták. Közülük többen a negyvenes évek végén, az ötvenes években távoztak el a községből más vidékekre. Az itt tartósan megtelepültek számát 1 500–1 600-ra becsülöm. Magyarországra elsősorban a módosabb parasztréteget, iparosokat és az értelmiséget telepítették. Ennek következtében Gúta teljesen elvesztette magyar középosztályát és értelmiségét. A lakosság tanultabb, sikeresebb része a lakosságcsere következtében új hazáját gazdagította. Ennek következményei a mai napig kimutathatók a lakosok iskolai végzettségének vizsgálatánál. A hontalanság évei alatt négy évig nem működtek magyar iskolák, s hiányuk tükröződik az akkori iskoláskorúak végzettségén. Az állampolgárság visszanyerése után hatalmas erőfeszítésbe került a magyar iskolák újraindítása, szakképzett pedagógus pedig alig akadt. A lakosságcsere következtében jelentősen módosultak a gútai nemzetiségi viszonyok. 1947 nyaráig a szlovák nemzetiség aránya 1% körül mozgott, a lakosságcsere következtében ez 16–19%-ra ugrott. Ötven-hatvan évvel az események után is hasonlóak a nemzetiségi arányok a városban.42 A reszlovakizáltak száma nem volt olyan jelentős, mint más magyarlakta vidékeken, s túlnyomó többségük a következő népszámlálások alkalmával már ismét magyarnak vallotta magát. A vizsgált időszakban a magyarságot hatalmas anyagi károk is érték. Az összes magyar jellegű üzem, társaság, szövetkezet vagyonát államosították, minden magyar jellegű szervezet vagyonát elkobozták. Úgyszólván minden magyar családot hatalmas anyagi kár ért. A Magyarországra telepített családok nem tudtak megnyugodni, évekig még látogatóba sem jöhettek haza az áttelepülésüket követően. Különösen az idősebbek tudták nehezen megszokni az új környezetet, s volt, aki évekig nem csomagolt ki – várta, hogy egyszer hazaköltözhessen. A kezdeti időszakban feszült volt a viszony az otthon maradt alföldi szlovákok – akik kisebbségbe kerültek – és az áttelepült szlovákiai magyarok között. Pitvaroson, amely 1947-ig színszlovák evangélikus falu, katolikus templom nem is létezett. Az idetelepített, elsősorban gútai lakosság először az iskolában tartotta a szentmiséket. 1948-ban került a faluba Kiss Ferenc plébános, aki gyűjtést rendezett az áttelepültek között. Sok áldozattal, a már szorongató vallásellenes légkörben, 1950-re építették fel katolikus templomukat, melyet a gútaihoz hasonlóan Nagyboldogasszony tiszteletére szenteltek. Ez némi megnyugvást jelentett a volt gútai magyaroknak. A fiatalok 42
GYURGYÍK László: Magyar mérleg. Pozsony, 1994, 151. p.
már szülőföldjüknek tekintik azt az alföldi tájat, melyet szüleik, nagyszüleik inkább tartottak száműzetésük helyének, semmint otthonuknak.43 Az erkölcsi károk, melyek ezek alatt az évek alatt felhalmozódtak, szinte felbecsülhetetlenek. Nemzetiségi hovatartozásuk miatt Csehszlovákiában a magyarok tízezreit fosztották meg emberi jogaiktól. Elvették vagyonukat, személyes szabadságukat, kitelepítették, közmunkára kényszerítették őket, megtiltották nyelvük használatát. A szétszakított családok évekig nem találkozhattak. Az eseményekről évtizedekig nem volt szabad beszélni. Hivatalosan még ma sem ítélték el az akkor történteket. A jogfosztó intézkedéseket máig sem hatálytalanították. Adatközlőim közül többen kérték, nevüket ne említsem. Gúta 1948-ban, mesterségesen megalkotott neve, Kolárovo, hivatalosan ma is érvényben van. 1991-ben a lakosság érvényes helyi népszavazáson kérte a község történelmi nevének visszaállítását, ám a hivatalos szervek ezt elutasították. A nemzetiségi települések kétnyelvű megjelölésére vonatkozó, 1994-ben hozott törvény sem hatályos itt, mivel híres szlovák személyiség nevéből alkották – igaz, hibásan. Végezetül el kell mondani, hogy az elmúlt ötven-hatvan évben az ide települt magyarországi szlovákok és a magyar lakosság között békés volt a viszony, a kezdeti feszültségek után rendeződött a kapcsolat magyarok és szlovákok között. Ennek egyik oka bizonyára az, hogy az áttelepültek közül mindenki tudott magyarul, némelyikük még jobban is, mint szlovákul. A másik ok a közös földműves sors, a közös munka. A magyarországi szlovákok többsége igyekezett barátságosan viselkedni a gútai lakosokkal, és beilleszkedni. A fiatalok számára elfogadottá vált a vegyes házasság. Az elmúlt évtizedekben született generációk, magyarok és szlovákok egyaránt, már nem tartják számon, ki honnan települt ide. Itt születtek, és szülővárosuknak érzik Gútát. A hatvan évvel ezelőtti események megítélésében vagy a Kolárovo név használatában már nem ilyen jó az összhang. A magyarországi áttelepültek és a szlovák iskolát végzett fiatalok egy része a „Szlovákiában szlovákul” elvet hirdetik – elsősorban a hivatalos szlovák történetírás és az iskolai történelemoktatás hibájából. Ha munkám segít megérteni az akkor történteket, oldani ezeket a feszültségeket, már nem dolgoztam hiába.
43
Fekte János (szül. 1940) Pitvaroson élő gútai áttelepült visszaemlékezése. Gyűjtötte: Angyal Béla 1996-ban.
