GÖTFFY BORBÁLA EMLÉKIRATA A HÓRA-LÁZADÁS KITÖRÉSÉRŐL*

MAGYAR FIGYELŐ

GÖTFFY BORBÁLA EMLÉKIRATA A HÓRA-LÁZADÁS KITÖRÉSÉRŐL* Néhai édesatyám, Mátisfalvi G ö t f f y László, 1784. Erdélyben, Hunyad vármegyében, az ilyei j á r á s b a n rectif. biztos, és ugyanezen helységben fekvő branyicskai uradalom birtokosainak jegyzőjök volt; s ezen hivatalánál fogva, az í r t uradalomban, Ilye mezővároshoz közel, Szirbben lakék. A n. édesatyámnak, mint rectif. biztosnak, az akkori sinórmérték szerint tiszti kötelességéhez tartozott, a m a g a kerületében t a l á l t a t o t t adózóktól az adót felszedni és elküldeni az illető szolgabírónak. Melynek f e l h a j t a t á s a végett, oldala mellett két apsitost t a r t o t t . Kik közül egyik magyarországi r e f o r m . m a g y a r , keresztnevére Mihály, másik Tógya Tódor nevű szirbi oláh vala. E z e k e t valamint azelőtt, úgy a feljegyzett év nov. l - j é n s a j á t lovain kiküldötte volt a keze alatti falukba, a Birákhoz, ezeknél a f e l g y ű j t ö t t adónak bevitelét, a felgyűjtetlennek pedig felszedését sürgetni. A most m o n d t a m hó 4-dikén, csütörtökön déltájban a megnevezett apsitosok igen n a g y sebességgel a n. édesatyám lakásának u d v a r á r a be, s innen a h á z t o r n á c a elébe v á g t a t t a k ; midőn a p i t v a r a j t ó b a n velem együtt álló n. édesanyám, Kovásznai Márkus-Deák J u d i t őket eképpen szólítá m e g : „mi oka a Kegyelmetek szokatlan, szerfeletti nyargalásoknak, mely m i a t t a lovak egészen vízben és t a j t é k b a n v a n n a k : S miért keltek ki Maguk is képjeikből?” Mely kérdésekre azok szívek mélyéből eként sóhajt o t t a k f e l : „Az Isten szerelméért! oda vagyunk, mindnyájon, oda vagyunk!” E r r e a n. édesanyám és én m a g a m nagyon megrémülvén, kértük azokat, hogy beszéllenék elő: „hol m i t l á t t a k , kitől mit hallottak, vagy t a p a s z t a l t a k ? ” E k k o r ugyanazok eszerint f o l y t a t á k s z a v a i k a t : „Mi ma reggel Bezsámból Bikóba utaztunk, melybe beérkezvén, egyenesen a falusbíró h á z a elé lovagolánk. Menésünk közben hirtelenül azt v e t t ü k észre, hogy bennünket egy csoport oláhság követ. Melyet megpillantván, úgy vélekedénk, hogy az azért sereglett összve, h o g y minket meglátott jönni és siet vinni a d ó j á t a falusbíróhoz; s ez o k é r t csak léptettünk. Azonban az oláhok m a g u n k a t beértek, körülkerítettek és t ü s t é n t kezdének kérdezősködni tőlünk azeránt, hogy „mi mikor indultunk el hazunnan, micsoda f a l u k b a n j á r t u n k és g y ű j t ö t t ü n k - e sok p é n z t ? Ha igen, az nálunk van-e?" Kiknek mi röviden: „Jól t u d j á t o k ti azt, hogy az adópénzt nem mi magunk, h a n e m a falusbírók szokták a Rectif. Biztoshoz vinni.” S bementünk velek egyetemben a falusbíró u d v a r á r a , hol a sűrűség miatt, melybe a falusbíró is kiállott volt, a lovakról le nem szállottunk és lóháton ülve h a l l g a t t u k ki azoknak e beszédeket: „Annak vége, hogy mi több adót fizessünk! Vége a m a g y a r o k n a k is! V a n m á r nekünk egy olyan jó királyunk, a szent Hóra, aki m a g a is oláh lévén, mint mi vagyunk, bennünket adófizetéssel nem f o g terhelni és aki nemzetével összveesküdt, hogy * Götffy Borbála: N é h a i G ö t f f y L á s z l ó h á z n é p é n e k H ó r a p ó r h a d a miatt esett r o m l á s a . E r d é l y öröksége. 149. és k k . l.

Erdélyi Magyar Adatbank

Magyar Figyelő

439

a m a g y a r o k a t mind megölje s ezeknek minden v a g y o n j a i k a t a m a g a felekezetének a d j a . A mi új dicső királyunk, a szent Hóra, Zaránd v á r m e g y é ben a m a g y a r o k meggyilkoltatásokat szerencsésen el is kezdte. Hol sok nemesek megölettek s felprédáltattak minden előkapott m a g y a r jószágot. Különösen Gyálu-Márén a B. Józsika Antal pálinkafőzője is f e l d u l a t o t t és hamuba b o r í t t a t o t t . E lovakat, melyeken ültek, mi jól i s m e r j ü k és t u d j u k , hogy azok rectif. biztoséi, tudjuk, hogy ez is m a g y a r . E z é r t azok a t tőletek elvesszük, titeket pedig a r r a intünk, hogy, mint volt k a t o n á k , gyalog, szépszerint t a k a r o d j a t o k ki a falunkból, csak h a m a r , m e r t mivel, különben póruljártok.” Mindezeket megértvén, titkos egymás szemébenézésünkkel e g y m á s n a k az elszaladásra jelt a d t u n k s a lovakat egyszerre s a r k a n t y u b a k a p v á n a fellázadtak közül észrevehetetlenül k i v á g t a t á n k . Kik, hogy céljokat a lovak elvételére nézve megsemmisítve látták, iszonyatos dühösséggel u t á n u n k eredtek, kövekkel, galyakkal h a j g á l t a k , égrekiáltó szitkokkal illettek és fenyegetőztek keményen, ha meg nem á l l u n k a lovakat nekik átaladni. Minket-űzések ezen f a l u h a t á r á i g t a r t o t t , h o n n a n rettenetes káromlások között visszatértek. Mi pediglen a r a j t u n k t ö r téntek elmondása végett hazasiettünk s im ezért vagyunk mimagunk ijedtképűek, mind a lovak izzadtak és habosok.” Igy felkészülve elindulánk; velünk jöttenek a Falusbíró, az E s k ü t t e k , és Tógya Tódor, ki ölében v i t t e a húgomat s u t á n a m Mihály apsitos, ki a t a r i s z n y á t k é r t e tőlem, de én nem a d á m oda, hanem gyermekségből a n y a k a m b a vetettem. Midőn egy kis dombról, a mészárszék mellett, a p a t a k b a ereszkedtünk, s ezen általmenvén, a mellette volt sövény lépcsős b e j á r ó j á n a J e r nyila Tódor kertébe behágtunk, és itten egymás kicsiny dombon felfelé mendegéltünk volna, hirtelenül minden felől sűrű jeladó f ü t t y e n t é s e k hangzottak, de szó egy sem; ezután n a g y földdobogtatás, kemény k a r ó törések, és a kertek sövényeiknek iszonyú ropogtatásai verdesték a levegőt. E k k o r a n. édesatyám kérdezőleg így kiáltott f e l : „Megálljatok, kik vagytok, és mi bajotok v a n ? ” De a felelet helyett, őtet kegyetlenül ü t n i , verni és rongálni kezdették, kinek keserves j a j g a t á s a i t , és az élő I s t e n szent nevére való reménykedéseit, hogy ne kínozzák, m e r t semmi r o s s z a t nem követett el, azonnal hallottam. S m i n d j á r t Tógya Tódor tolvaj-kiált á s á t , s a n. húgom sikoltásait; és a n. édes a n y á m keserves j a j s z a v a i t s szívreható könyörgéseit. (Mihály apsitosnak egy szavát sem hallottam. Könnyen megeshetett, hogy valamelyik vérengző egyszerre ú g y megütötte, hogy tüstént szörnyű halált halt. Mert őtet azután soha senki nem l á t t a ) . Melyeket jól meg lehetett különböztetni és érteni, mivel a gyilkosok még egy szót sem szólottak. E z a l a t t én m a g a m f e l f u t o t t a m a domb t e t e j é r e ; hol látván, h o g y h á r o m oláh, kik közül kettő dorongokkal, egy pedig vasvillával vala felfegyverkezve, u t á n a m iramodott; imide-amoda k a n y a r o d v a mint tőlem kitelhetett, szaladtam előttük. De csakhamar az egyik beért, és ú g y megü t ö t t e a t a r k ó m a t , hogy m i n d j á r t féltérdre r o g y t a m ; azonban meg n e m jajdulék, m e r t a legelső f ü t t y e n t é s hallásakor, ijedtemben fogaim bekapcsolódtak volt. Két-három pillantat mulva felemelkedvén, ismét f u t á s nak eredtem, ám az egyik gyilkoló viszont utolérvén, h á t b a oly keményen megsújtott, h o g y a balfelemmel egyszeribe a földre leestem; olyan szerencsésen, hogy a gyermeki játékból n y a k a m b a vetett tarisznya a benne volt száraz eleséggel, csudálatosan a f e j e m r e felfordult. És így a kegyetlenkedők i r g a l m a t l a n ütéseik jódarabig nem a fejemet, hanem a t a r i s z n y á t érvén, az az összveagyalástól még most megmentődett. Melyet észrevevén


Magyar Figyelő

440

az öldöklők, egymásnak ezt sugdosták, ( m e r t nagyon n e m beszélettek), hogy a tarisznyában pénz vagyon, és én el a k a r t a m vele szökni; ezért azt az egyik megragadta, hogy tőlem elvegye, de amelynek szíja az államban megakadott, és m a g a m felfelé emeltettem. Én is azt egyik u j j o m m a l az állam alól halkal kitaszítván, a t a r i s z n y á t a benne képzelt kinccsel a fosztog a t ó k n a k általengedém és megint visszahullottam balfelemmel a földre. Melyet azok a fejemnél f r i s s e n kibontottak, és kétségkívül azért, hogy benne pénzt nem k a p t a k , egyik olyan csapást t e t t a fejemen, hogy ez m i n d j á r t betörött, melynek helye a n n a k t e t e j é n ez óráig l á t h a t ó ; és a b u n d á m n a k egyik s z á r n y á t dühösen megmarkolá, hogy attól megfosszon, de amelyet, minthogy az jól magamhoz volt szorítva, és én holtként hevertem ottan, rólam könnyen le n e m húzhatott. Melyet a m á s kettő látván, t á r s o k n a k lassan ezt s ú g á k : „Hagyd el a pokolba, m e r t régen meghalt. S siess velünk jőni, mivel a többi m á r rég a biztos lakházában vagyon.” E r r e az t ü s t é n t eleresztette a b u n d á m a t , de jobb f ü l e m f e l e t t f e j e m e t betörte, melynek helye hasonlólag látszik máig is. Ezzel mind a h á r m a n elnyargaltak.

AZ ORSZÁGGYŰLÉS E L N A P O LÁSA – KÖZJOGI MEGVILÁGÍTÁSBAN A képviselőház 1943. m á j u s 4-én t a r t o t t ülésén kormányzói kézirat o t olvastak fel, mely szerint a Kormányzó az 1933. évi XXIII. tc.ben gyökerező jogánál f o g v a az országgyűlést folyó évi m á j u s 4. napjától kezdődően elnapoltnak nyilvánította. A m a g a s kormányzói kézirattal kapcsolatban n e m lesz felesleges r á m u t a t n i a r r a , hogy mit jelent az országgyűlésnek a Kormányzó á l t a l t ö r t é n t elnapolása a tételes m a g y a r k ö z j o g rendelkezései szerint? Az alkotmányosság helyreállításáról és az állami f ő h a t a l o m gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920:I. tc. 13. §-a értelmében a Kormányzót n e m illette m e g a nemzetgyűlés (országgyűlés) elnapolásának a j o g a s az országgyűlés, mint az állami szuverénitás törvényes képviselője, csak az 1933 :XXIII. tc.-ben r u h á z t a fel a Kormányzót e tekintetben azokkal jogokkal, amelyekkel a k i r á l y rendelkezett. A király az 1848 :IV. és

1867 :X. tc. értelmében az országgyűlést elnapolhatja s az elnapolás i d ő t a r t a m á r a nézve a törvény csak annyiban rendelkezik, hogy ha az elnapolás a következő évi költségvetés megállapítása és a megajánl á s előtt t ö r t é n t , az országgyűlést még ugyanazon év folyamán össze kell hívni. Az összehívás olyan időben eszközlendő, hogy mind a bef e j e z e t t számadások, mind a jövő évi költségvetés az év végéig let á r g y a l t a t h a s s é k . Ha t e h á t az országgyűlés elnapolását kimondó királyi, illetve kormányzói leiratban nincs megjelölve az újbóli összehívás n a p j a , a k k o r az ú j a b b összehívásra vonatkozóan csak ez a rendelkezés lehet irányadó. Ez a helyzet a m á j u s 4-én t ö r t é n t kormányzói elnapolás esetében is. A házszabályok értelmében a képviselőházban az egyes t á r c á k költségvetésének bizottsági, részlet e s t á r g y a l á s a i két-két ülést, a t á r cák költségvetésének általános, plen á r i s v i t á j a pedig t á r c á n k é n t egyegy ülést vesz igénybe, a felhatalmazási vita viszont h a t ülésre terjed. Ha ehhez hozzászámítjuk a felhatalmazásnak a felsőházban történő letárgyalását, akkor az or-


441

Magyar Figyelő szággyűlést legkésőbb november hó folyamán ismét össze kell hívni, hogy 1944. j a n u á r l - i g a jövő évi költségvetés letárgyalható, a felhatalmazás pedig m e g a d h a t ó lehessen. Ellenkező esetben ugyanis költségvetésen kívüli, úgynevezett ex-lex állapot áll be, ami a l a t t adót kivetni és b e h a j t a n i n e m lehet. A költségvetés és a f e l h a t a l m a z á s i javaslat l e t á r g y a l h a t á s á n a k legutolsó kezdőnapjáig, – t e h á t folyó év november második feléig – a Kormányzót nem terheli alkotmányjogi kötelezettség az országgyűlés összehívására. Amíg az országgyűlés elnapolása tart, a Ház bizottságai sem t a r t hatnak ülést. Ez alól csak a képviselőház és felsőház t a g j a i b ó l együttesen alakult, k é t országos bizottság képez kivételt. Az egyik a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az á l l a m h á z t a r t á s egyensúlyának biztosításáról szóló 1931: XXVI. tc. a l a p j á n működő úgynevezett negyvenkettes bizottság. Az 1931:XXVI. tc. 7. §-a ugyanis kimondta, hogy ez a bizottság, – mely a kormánynak, a törvényben kapott felhatalmazás alapján, a törvényhozás hatáskörébe tartozó intézkedéseit köteles letárgyalni,– az országgyűlés elnapolása a l a t t is működik. E bizottság m a n d á t u m á t az 1942:XI. tc. folyó évi december hó 31. n a p j á i g hosszabbította meg s amennyiben a kormány a rendkívüli felhatalmazással azután is élni kíván, ezt is az országgyűléstől kell megfelelő időben kérnie. A másik országos bizottság a honvédelemről szóló 1939:II. tc. 141. §-a a l a p j á n kiküldött 36 tagú bizottság. E n n e k h a t á s k ö r e a kormány a m a rendelkezéseinek l e t á r gyalására t e r j e d ki, amelyeket a kormány háború, v a g y h á b o r ú s veszély esetén tesz és amelyek a törvényhozás h a t á s k ö r é b e tartoznak.

A h a r m i n c h a t o s országos bizottság m a n d á t u m a az 1 9 3 9 – 1 9 4 4 . évi országgyűlés t a r t a m á r a szól és ezért annak l e j á r t á i g meghosszabbítást nem igényel. A h a r m i n c h a t o s országos bizottság valamely javaslat á n a k l e t á r g y a l á s a végett elhatár o z h a t j a az országgyűlés mindkét házának összehívását s ebben az esetben az országgyűlés két házának elnökei a képviselőház és felsőház összehívása i r á n t haladéktalanul intézkedni kötelesek. B á r a t ö r vény nem m o n d j a ki, de a n n a k értelméből és a házszabályokkal való összehasonlításából megállapítható, hogy a harminchatos bizottság h a t á r o z a t a a l a p j á n a két ház elnökei csak akkor kötelesek összehívni a képviselőházat, illetve a felsőházat, ha a két ház önmagát napolta el. A Kormányzó és a Ház által t ö r tént elnapolás között lényeges a különbség. A Kormányzó csak az egész országgyűlést, az országgyűlés mindkét házát n a p o l h a t j a el, míg az egyes házak külön-külön ö n m a g u k a t is elnapolhatják. Ha a képviselőház m a g a n a p o l j a el üléseit, a k k o r a házszabályok 185. §-a értelmében a Ház összehívására háromféle mód is kínálkozik. Az elnök s a j á t elhatározásából a H á zat bármikor összehívhatja, a kormány vagy hatvan képviselő kívánságára pedig köteles ülést hirdetni. Ezek a lehetőségek azonban n e m állanak f e n n akkor, ha az országgyűlést a Kormányzó napolta el, m e r t ebben az esetben az országgyűlés összehívására ú j a b b k o r mányzói kézirat szükséges. E r r e azonban a k o r m á n y a Kormányzónak előterjesztést tehet. A m a g y a r országgyűlés sem a királlyal, sem a Kormányzóval szemben nem k ö t ö t t e ki m a g á n a k azt a külföldi alkotmányokból ismeretes jogot, hogy a királyi, v a g y kormányzói elnapolás csak bizo-


Magyar Figyelő

442 nyos meghatározott időre történhessék, sem pedig azt, hogy megh a t á r o z a t l a n időre t ö r t é n ő elnapolás esetében az országgyűlés bizonyos idő letelte után, ú j a b b összehívás nélkül, ülést t a r t h a s s o n . Az országgyűlés legközelebbi k o r m á n y zói összehívása tekintetében t e h á t egyedül a költségvetés l e t á r g y a lása és a f e l h a t a l m a z á s m e g a d á s a bír kötelező a l k o t m á n y j o g i erővel. Ha azonban politikai v a g y egyéb okok indokolják, a Kormányzó az országgyűlést azelőtt is, bármikor összehívhatja. Mikó Imre

AZ E R D É L Y I MAGYAR GAZDASÁGI E G Y L E T DÉSI KÖZGYŰLÉSE E g y f o l y ó i r a t n a k nem tartozik a f e l a d a t a i közé, h o g y n a p i esemén y e k e t regisztráljon. Mégis ú g y érezzük, n e m m e h e t ü n k el szótlanul az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület dési közgyűlése mellett. T u d j u k , hogy a m a g y a r élet n e m lehet t e l j e s addig, amíg n e m siker ü l t a milliós m a g y a r tömegek bekapcsolása a nemzeti életbe. Elsős o r b a n a mezőgazdasági t á r s a d a l m a t kell a méltányosabb, jobb élet és a szellemi művelődés eszközeihez hozzásegíteni, enélkül az államk o r m á n y z á s b a n való nagyobb részesedése is elképzelhetetlen. E z é r t f i g y e l j ü k érdeklődéssel azokat a jeleket, amelyek a p a r a s z t t á r s a d a lom érettségéről, ö n t u d a t á r ó l és igényeiről tanuskodnak, hiszen a f a l u n a k a m a g a természetes erejéből, az alulról induló népi törekvések ú t j á n lehet csak újjászületnie, s a m a g a méltó helyét a társadalomban elfoglalnia. Akik Désen végigh a l l g a t t u k az erdélyi gazdák kétnapos tanácskozásait, jóleső érzéssel láttuk, m e k k o r a u t a t t e t t meg

népünk az utolsó néhány esztendő a l a t t . A gazdaköri elnökök megbeszélésén megkapott az a hozzáé r t é s és felelősségtudat, amellyel mezőgazdasági életünk és a mag y a r f a l u napirenden levő kérdéseihez hozzászóltak, a közgyűlésen pedig az az érdeklődés, fegyelem és tudásvágy, amellyel az előadásokat és beszédeket végighallgatták és megvitatták. Nem egyszer hangoztattuk, hogy a társadalmat elsősorban s a j á t m a g á t kell alkalmassá tenni a maga feladatainak megoldására. Az EMGE m u n k á j a azt bizonyítja, mennyire j á r h a t ó ez az út s menynyire nélkülözhetetlen az önkéntes társadalmi m u n k a a m a g y a r feladatok szolgálatában. A t á r s a d a lom m u n k á j a mindíg kiegészítője m a r a d az állam munkájának, azt feleslegessé az államhatalom fela d a t a i n a k semmiféle kiszélesítése n e m teheti, hiszen a túlzott állami beavatkozás megöli az egyéni kezdeményezést, szükségszerűen elsorv a s z t j a a t á r s a d a l m i erőket és a b ü r o k r a t i z m u s t v o n j a m a g a után. A gazdálkodás i r á n y í t á s á t sem oldh a t j a meg az állam az érdekelteknek minden e r e j é t munkábaállító és összefogó szervezete nélkül. Az államnak csak a gazdálkodás általános i r á n y v o n a l á t és feltételeit kell megszabnia, de meg kell szabadítania a gazdasági életet az adminisztrativ túlterheltségtől és bür o k r a t i k u s ellenőrzésektől, a fela d a t o k nagyrészét pedig a gazdasági élet önkormányzati szerveire kell bíznia. Ez természetesen élettel teli és a legalsó gyökerekig lenyúló érdekvédelmi szervezetek létét feltételezi, s ilyeneket t a l á n sehol sem nehezebb létrehozni, mint épen a mezőgazdaságnál. AZ EMGE péld á j a azonban azt bizonyítja, hogy ha nehéz is az organizációs szel-


Magyar Figyelő

443

lem megteremtése, de nem lehetetlen. Az elgondolás i t t az, hogy a gazdákat b i r t o k u k n a g y s á g á r a való tekintet nélkül egységes szervezetbe kell összefogni, m e r t csak így lehetséges a gazdaérdekek szolg á l a t a minden vonalon. Kisgazda és nagyobb b i r t o k o s n e m állhat szemben egymással, hiszen közös gondok és törekvések f ű z i k össze őket. Az EMGE m u n k á j a nyomán, különösen a felszabadulás óta, a f a l u népe r á j ö t t a r r a , h o g y gazdasági és művelődési t é r e n e g y a r á n t n a g y pótolnivalói vannak, m e r t t u d á s és műveltség nélkül hiábavaló a szorgalom és a jószándék, boldogulni mégsem lehet. Felébredt a tudásvágy, s ez n e m valami szalmalángszerű lelkesedés, h a n e m felismerése a m a i m a g y a r élet követelményeinek. Az erdélyi mezőgazdaság állapota huszonöt éve stagnál, s a j a v í t á s n a k nincs m á s ú t j a , m i n t h o g y h a a gazdatársadalom felébred és ráveti m a g á t a nélkülözhetetlen t u d á s megszervezésére. Ezen az úton igyekezett haladni az EMGE s hogy helyes volt a koncepciója, azt legjobban az bizonyítja, hogy ezt a h a t a l m a s gazdaszervezetet eredményesen t u d t a a felszabadulás u t á n a mag y a r testbe beilleszteni és mozgalma azóta még nagyobb erővel t ö r előre. Ha csak a közös elnyom á s és nemes nemzeti jelszavak t a r t o t t á k volna össze és nem lett volna reális, gyakorlati p r o g r a m j a , a k k o r a felszabadulás u t á n alighanem elszürkül, eljelentéktelenedik. De m e r t nemcsak eszméket hirdet e t t , h a n e m m e g t a l á l t a a gondolátok realizálásának és a gyakorlati segítésnek a m ó d j á t és m u n k á j á b a n magából a faluból indult ki, működése nyomán lassan-lassan kezd megváltozni az erdélyi f a l u képe. Az ilyen m u n k á n a k mindíg kerülnek az ú t j á b a akadályok, ezek

részben a m u n k a természetéből származnak. Veszélyes volna, ha egy ilyen szervezetben a hangsúly csupán a materiális segítségnyujt á s r a helyeződne át, s jól lebonyolított vetőmag-, gép- és tenyészállat-akciókkal vélne eleget tenni hivatásának. A cél: a f a l u összes erőinek egybefogása és szellemi irányítása, m e r t ha az érdekvédelmi szervezetből elvész a szellemi tartalom, könnyen eshetik a túladminisztrálás és bürokrácia ugyanolyan hibáiba, mint amelyek az állam hasonló természetű szerveit jellemzik. De fel kell ébreszteni a gazdák áldozatkészségét is, amit épen a túlzott gyámkodás és t á m o g a t á s sorvaszthat el. Minél öntudatosabban ismerik fel s o r s u k a t és minél erőteljesebbé válik szervezetük szabad tevékenysége, annál jobban fel f o g ébredni bennük az áldozatosság is. Ma még n a g y a szegénység és elmaradottság, s ha örömmel is l á t j u k az á t a l a k u l á s jeleit, t u d j u k , hogy az, m i n t minden társadalmi átalakulás, évtizedeket vesz igénybe, s körvonalai nem is l á t h a t ó k mindíg elég élesen. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a szaktudás megszerzésével és a termelési kérdések előbbrevitelével k o r á n t s e m oldódott meg az erdélyi f a l u minden problémája. Mezőgazdasági lakosságunk túlnépesedésének g o n d j á t belterjesebb termeléssel még nem lehet kiküszöbölni s népünk az elproletarizálódás veszélyének kitéve, m a g a s a b b igények nélkül, szegénységre kárhoztatva f o g élni, ha túlsűrű agrárnépességünket le nem vezetjük az iparba, a kereskedelembe vagy telepítés útján. Ma szűk kis f ö l d j é n megélhetést nem találva, kiszorul a faluból anélkül, hogy a város be t u d n á fogadni, s külvárosainkban vegetál, m a g á r a hagyva, félig f a lusi, félig városi életformában,


444

Magyar Figyelő

jövő és életcél nélkül. Az első lépésnek a mezőgazdaság iparosodása felé kell haladnia, hisz m á r maga a m a g a s f o k ú mezőgazdaság nagyvonalú iparosodást jelent, de foglalkozni kell iparunk decentralizációjának kérdésével is. A városba tódulás f ő o k a a f a l u e l m a r a d o t t kultúrális és szociális viszonyaiban k e r e s h e t j ü k . Meg kell honosítani a k u l t ú r á t és civilizációt a f a l v a k b a n is, gondoskodni kell róla, h o g y a f a l u igényei is kiteljesedhessenek és át kell adni a f a l u n a k mindazokat a k u l t u r é r t é k e k e t , amelyeket a mag y a r s á g történelme s o r á n kitermelt. Enélkül nemcsak a faluból való menekülés, a külvárosokba á r a m l á s tünetével szemben v a g y u n k tehetetlenek, de elképzelhetetlen a népi felemelkedés és t ö r t é n e t i szerepvállalásunk is. A dési közgyűlésen ezek a kérdések is szóbakerültek, s ha ma még nem is beszélhetünk megoldásukról, m e g n y u g t a t a régi idők nemes erőfeszítéseinek változatlan e r e j ű folyt a t á s a s az a t u d a t , hogy népünk n a g y kérdései felelőseinket is nyugt a l a n í t j á k és sürgetik a cselekvést. Vita

Sándor

DEMAISON AZ E U R Ó P A I VÁLSÁG ÉRTELMÉRŐL Közhellyé vált tétel, hogy az európai válság, mely i m m á r negyedik éve a fegyveres megoldás tragédiákat teremtő zűrzavarába torkollott, több mint négy évtizede m á r nemcsak európai, hanem egyetemes vajúdás. Ciklikus képet mutató válsághullám, melyben életrehalálra menő küzdelem folyik az ideálisztikus életszemlélet kétezeréves hagyományai és a XIX. század materialista ú j tárgyilagossága

között. N e m kell jósnak lenni, csak a modern élet jelenségei közt összefüggést kereső kommentátornak, hogy megállapíthassuk: ezú t t a l a válságciklus olyan állapotba j u t o t t mind az európai gondolkodás, mind az egyetemes politikai konstelláció szempontjából, hogy nem remélhetjük az utóbbi másfél évszázadban t a p a s z t a l t válságmegoldások ismétlődését, hanem valami nagyobb, elhatározóbb és gyökeresebb megoldásra kell fölkészülnünk. Készakarva használtuk a megoldás szót, m e r t ami a jelenlegi eszmei és fegyveres viszályt követő állapotot illeti, azt nem nevezhetjük egyszerűen változásnak. A változás feltételezi a »régi«-nek ú j a b b f o r m á b a n való jelentkezését. A m a i világkataklizma pedig fölötte n a g y a r á n y ú és általános ahhoz, hogy annak kimenetelét egyszerű változásban kimerítettnek véljük. Az utóbbi másfél évszázad polit i k a i változásainak éppen az volt a punctum saliens-ük, hogy végeredményben mindegyik f e n n t a r t o t t a azokat a f o r m á k a t , amelyek ellen, v a g y amelyek megreformálás á é r t egyének és tömegek s í k r a szállottak. Dőreség t e h á t a mai világhábor ú t ú g y szemlélni, mint n a g y szellemi krizist, melynek ki kell tombolnia m a g á t s azután minden visszakerül a régi kerékvágásba. A n n á l erősebben és ádázabbul egym á s ellen szabadultak a világ politikai és katonai erői, semhogy küzdelmüket a r á n y l a g rövid idő a l a t t megoldódó krizisként f o g j u k fel. A szellemi, t á r s a d a l m i és gazdasági élet minden területén megindult általános katarzis tanúi és részesei vagyunk és ahhoz, hogy ebből a válságból kibontakozzék az ú j rend – véleményünk szerint – még egy emberöltő is kevés. Új


Magyar Figyelő

445

világrend nem született eddig a történelem folyamán n é h á n y esztendő alatt. Az első világháború négy éve csak eltakarította a v a j u d ó gondolkodás, társadalomszemlélet, világnézet és világrend problémáit, hogy két évtized mulva a n n á l erősebben szakadjanak fel a sebek a föld minden t á j á n . E gondolatok j u t o t t a k eszünkbe, amikor Demaison André komoly és patétikus könyvét elolvastuk. (Le sens du conflit. A viszály értelme. Flammarion-kiadás, P á r i s , 1942.) Demaisan a z ú j f r a n c i a irodalom egyik kitűnősége. Kis k ö n y v t á r t kitevő mű, cikk és t a n u l m á n y t a n u s kodik szellemi tekintélyéről. Az 1940-es f r a n c i a összeomlás az ő szívében és elméjében is visszhangozta a nemzeti t r a g é d i á t , ő is a hibakeresők, a t á r s a d a l m i analitikusok, a f r a n c i a önvizsgálók és »tisztulók« közé lépett. Könyvet írt, amelyben komoly felkészültségre valló társadalomtudományi szakismerettel keresi a f r a n c i a t r a gédia okait. Könyve azért t a r t h a t szélesebb érdeklődésre számot, m e r t nemcsak a f r a n c i a összeomlás okait törekszik megmutatni, hanem ezen túl a mai élet végzetes válságáról, a mai ember, a mai gazdasági és politikai rendszerek végzetes tévedéseiről, egyszóval a mai általános, n a g y viszályról ír. N e v á r j u n k tudományos k o t u r n u s b a n ágáló, elvont gazdaságpolitikai megnyilatkozást Demaison művétől. A f r a n c i a író tétele egys z e r ű : azt vallja, hogy az emberiségre szakadt, végzetesen nagya r á n y ú viszály első oka az, hogy a liberális-kapitalisztikus alapozottságú gazdasági és politikai életben megbomlott az értékek hierarchiája. Demaison h a t á r o z o t t a n körvonalazza az örök emberi és anyagiakban fel nem becsülhető kincsek, (szerinte: »capital-humain«) és a

j a v a k mesterségesen megállapított szimbóluma, a pénz és j á r u l é k a i (szerinte: »capital-argent«) között vonható különbséget. E k e t t ő t a liberális-kapitalisztikus gazdaságpolitika összeolvasztotta s a b a j o k elsősorban ebből származnák. Ez eredményezte a mai világrend n a g y tévedéseit, illetve az ő kifejezésével élve: a vér és az a r a n y bűnét (le crime d’argent et le crime de sang). Tételének igazolására felsorakozt a t j a Demaison a f r a n c i a t r a g é d i a mögött rejlő politikai események e t ; ezek közül részletesebben időzik a francia-angol viszony vizsgálatánál és pontos adatokkal bizon y í t j a , hogy a f r a n c i á k ezúttal az angolok áldozatai. Demaison a mai európai válság kibontakozását egy eurafrikai t é r ségben m e g t e r e m t e t t egyensúlyban l á t j a . Egyensúly az örök szellemi tőkék suprémáciája és az a n y a g i erők quantitativ, de nem túlbecsült értékei között. Demaison könyve r i t k a megnyilatkozás a f r a n c i a politikai t r a g é diát elemző művek k ö z ö t t : nem az öncélú f r a n c i a nemzetszemlélet eszméin keresztül vizsgálja k o r u n k – sőt t a l á n a történelem – legnagyobb viszályát, h a n e m általános, emberi és világgazdasági, szellemtörténeti alapról tekint a káoszra, amelyből a kibontakozást európéer módon, a szellemi és a n y a g i értékek összhangbahozásában l á t j a . Heszke

Béla

ROMÁN MŰVELŐDÉSI Ü N N E P É LYEK ÉSZAKERDÉLYBEN Pusztai-Popovics Józsefnek egy éven belül m á r a második erdélyi t á r g y ú könyvét i s m e r t e t j ü k . Ez a r r a m u t a t , hogy szerzőnk n a g y igyekezettel g y ü j t i az északerdélyi r o m á n s á g szellemi életének a d a t a i t


Magyar Figyelő

446 s számot is ad m u n k á j a eredményéről.* Erdély s o r s á n a k alakulása szor o s a n összefügg a m a g y a r s á g legégetőbb sorskérdéseivel. E n n e k ellenére a n a g y nyilvánosság alig tud valamit legbelsőbb életéről, a s a j t ó sem t á j é k o z t a t j a róla, így azt á n nem csoda, hogy a közhangulatot a problémátlanság és a bizt o n s á g többé-kevésbbé indokolatlan érzése lepte el. Pusztai-Popovics József csak száraz beszámolót kénytelen n y ú j t a n i a közönségnek, amely ezek ellenére is m é g mindíg érdeklődik E r dély ügyei i r á n t . Mert mind neki, mind a pécsi Kisebbségi Intézetnek dunántúli környezetében legfönnebb a helyzet hasonlósága a d h a t j a meg az erdélyi sors megítélésének szerény lehetőségét, de azon t ú l kevés m ó d j a van a r r a , hogy a napvilágot látott s a j t ó hírei és a d a t a i mögé láthasson. Mint külső szemlélő teljesen kívül m a r a d a zajló életen s éppen ezért kevés a biztosítéka arra, hogy számadása hiánytalan legyen. Hasonló észrevételt hangozt a t t u n k Pusztai-Popovics Józsefnek első könyvével kapcsolatban is (Hitel, VII. évf. 8. s z á m ) . Most ú j r a csak azt kell mondanunk, anélkül, hogy a szerző és kiadó jószándékát bántani akarnók, hogy a felsorolt adatokból sem mi, sem pedig a külföld nem n y e r h e t helyes képet rom á n j a i n k művelődési életéről. E z t azért t a r t j u k szükségesnek ebben az esetben is leszögezni, m e r t k á r volna, ha a Kisebbségi Intézet részéről t a p a s z t a l t ügybuzgalom árt a n a az erdélyi problémák belső és külső megítélésének. * Pusztai-Popovits József: Román kultur-ünnepélyek Észak-Erdélyben. 1940–1943. ( A pécsi M . K i r . E r z s é bet Tudományegyetem Kisebbségi I n t é z e t é n e k kiadv. XVII.)

Igyekszünk példákkal és tényekkel megvilágítani a kérdést. A rom á n művelődési ünnepekről összeállított k i m u t a t á s t Pusztai-Popovics József a Tribuna Ardealului című kolozsvári napilap és a Săptămâna című besztercei hetilap közleményei a l a p j á n készítette. Ezek a lapok vonatkozó híreiket r i t k á n fogalmazzák meg úgy, hogy mindenki felismerhesse lényegüket. E z t bizon y í t j a az az egyszerű tény is, hogy adatgyüjtőnk nem ismerte fel »kultúr-ünnepek«-nek pl. a Regna, Plugarul, P a r t i u m szövetkezetek százszámra menő gyűléseit, a hónapokig t a r t ó s több helyen megrendezett egyháznagyi jubiláris ünnepségeket s az egyházi jellegű összejövetelek tömegét. Azt is tapasztaltuk, hogy az említett lapok nem mindíg a d t a k h í r t a gyűlésekről, csak azok j u t o t t a k nyilvánosságra, amelyekről valaki jelenlévő beszámolt, v a g y valamilyen ok m i a t t nem volt szabad az újságból kimaradniok. Ezek u t á n b á t r a n áll í t h a t j u k , hogy az északerdélyi románok 1 9 4 1 – 1 9 4 3 között nem 158 alkalommal t a r t o t t a k kulturális jellegű gyűlést, h a n e m jelentékenyen többször. Továbbá azt is meg kell jegyeznünk, hogy az a d a t o k így felsorolva egészen m á s k é n t hatnak, mint ha egy kissé közelebbről nézzük meg őket. Így pl. – a beavat o t t a k a n kívül – kevesen akadnak nálunk, akik megértenék, mit jelent az erdélyszerte elszaporodó és biztos kereteket n y u j t ó román kongregációs mozgalom. ( E r r e a Hitelben annakidején szintén r á m u t a t tunk.) Az a d a t o k között olvastuk a szászrégeni és marosvásárhelyi Astra-fiókok 1942. április 25-én és j ú n i u s 19-én t ö r t é n t megalakításán a k hírét. Ezek az adatok így semmit sem mondanak, még annak


Magyar Figyelő

447

sem, aki az ezzel kapcsolatos felhívás-áradatot olvasta a Tribuna Ardealului-ban. De bezzeg változik a semmitmondó hír, ha rávilágít u n k ennek a szervezetnek a multjára! Az 1861-ben megalakult A s t r a az erdélyi r o m á n irredenta főfészke volt mindíg. Az egyik rom á n katonai szakértő szerint E r dély »meghódításában« az A s t r a volt az, aki Ferdinánd k i r á l y katonái előtt az u t a t előkészítette. De a közelmultból is jól i s m e r j ü k az Astra szerepét: a székelyföldi visszarománosítási h a j s z a , az ipari és kereskedelmi románosítás, a tízezres számban végzett vérvizsgálatok, amelyekkel azt »bizonyították« és hirdetik ma is a világ minden nyelvén, hogy a székely v é r a l k a t i lag közelebb áll a románsághoz, mint a m a g y a r o k h o z ; a székelyföldi kúpolás templomok, a »felvilágosító« t a n f o l y a m o k özöne, stb. m i n t rossz emlékek f ü g g n e k össze ezzel a névvel. Nem h a g y h a t j u k megjegyzés nélkül azt a bevezetőben hangoztatott és jó jelként elkönyvelt megállapít á s t sem, hogy a r o m á n ünnepsé-

geken m a g y a r műsorszámok, mag y a r előadók is szerepeltek, ó v a k o d j u n k a t t ó l a tévhittől, m i n t h a á r t a l m a t l a n m a g y a r versikék elgügyögése valamit jelentene szám u n k r a . Utalunk a r r a , hogy a megszállás évei a l a t t mi is szavaltunk nem egyszer – igaz, h o g y parancsszóra, – de ezeknek a velünk lelki közösségben nem lévő verseknek mákszemnyi n y o m a sem m a r a d t bennünk. Ugyanígy v a g y u n k a mag y a r nevű szereplőkkel. Az egy-két m a g y a r rendező t a n á r o n és tanítón kívül a szereplők m a g y a r neve csak a r r a döbbenthet rá, hogy az illetők valamikor m a g y a r o k v o l t a k . . . Folytathatnók észrevételeinket, de ennyi is elég ahhoz, hogy meggyőzzük mind a kiadót, mind a szerzőt állításaink komolyságáról. Véleményünk t o v á b b r a is az marad, hogy ilyen adatközlő munk á k r a szükség van, – téves szemlélet-keltések elkerülése végett azonban elengedhetetlenül szükségesnek t a r t j u k , hogy ne csak menynyiségileg m é r j é k fel az eseményeket, hanem h a t o l j a n a k be azok igazi lényegébe is. Szőcs Lajos


GÖTFFY BORBÁLA EMLÉKIRATA A HÓRA-LÁZADÁS KITÖRÉSÉRŐL*

Recommend Documents