Élet a Duna-ártéren – 2007.
Görföl T. és Dombi I.: Tavi denevér (Myotis dasycneme Boie, 1825) rádiós nyomkövetése az Alsó-Duna-völgyben Görföl Tamás1 és Dombi Imre2 Abstract: The radio-tracking of pond bat (Myotis dasycneme Boie, 1825) in the Lower-Danube-valley (South-Hungary) - There are a lot of methods for tracking bats, but to study short-distance movements and locate new roosts the best choice is radio-tracking. To determine what kind of roosts the pond bats are using in one of the biggest floodplains in Europe, in the July of 2007 three adult females were tagged: two specimens in Gemenc and one specimen in Béda. Only two roosts were found because one tag fell off the bat before it had arrived to the roost. The roost of the specimen which was tagged at CsertaDuna (Gemenc) was in a 92 years old oak tree (Quercus robur). The tree situated 3650 m far from the location of the marking. The entrance of the roost was in 2 m height. 55 emerging bats were counted in the evening, but a few individuals stayed in the hollow. The other roost was found in a 109 year old oak tree, the entrance was in 12 m height. The tree was 280 m away from Slamhíd (Béda), where the bat was tagged. In our estimation there were 5-10 specimens in the roost. This data suggests that a considerable part of the population roosts in trees. These colonies are threatened by intensive sylviculture. Bevezetés A tavi denevér Európa-szerte veszélyeztetett, Magyarországon fokozottan védett faj. Eurázsiai elterjedésű, Európában északon Franciaország északi részétől Hollandián, Belgiumon, Dánián és Svédország déli részén, majd a balti államokon keresztül Oroszországig elterjedt. Délen nyugatról keletre haladva Észak-Franciaország, Németország, Csehország, Horvátország, Szerbia, Románia, majd Ukrajna képezi a faj elterjedési határát (Dietz és mtsai. 2007). Nyáron főleg nagyobb folyók és mellékfolyóik, illetve tavak mellett, így Magyarországon főleg a Duna, a Tisza és a Körösök mentén fordul elő nagyobb számban (Dobrosi 2005, Dombi & Szatyor 2007). Szálláshelyei nagyrészt templomok, épületek padlásai, faborítások mögötti hézagok. Faodvakban élő szülőkolóniák létezését eddig csak feltételezték (Dietz és mtsai. 2007).
1
Tolna Megyei Természetvédelmi Alapítvány, H-7100 Szekszárd, Szent István tér 10. E-mail:
[email protected] 2 Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság / Tolna Megyei Természetvédelmi Alapítvány, E-mail:
[email protected]
58
Élet a Duna-ártéren – 2007.
Az Alsó-Duna-völgyben több mint tíz éve folyik az ártéri denevérfauna kutatása (Dombi 1997, 2001, 2003, 2005), mely során Európa egyik legjelentősebb tavi denevér populációját is vizsgáljuk. A nyitott kérdések egy részének megválaszolására a rádiós nyomkövetés módszerét választottuk.
Anyag és módszer A nőstény tavi denevérek nyáron szülőkolóniát alkotnak, míg a hímek többnyire elkülönülten, gyakran magányosan élnek (Schober & Grimmberger 1998, Roer 2001). Mivel legfőbb célunk az igen sérülékeny szülőkolóniák felderítése volt, három adult nőstény egyedet jelöltünk meg a kölyöknevelési időszak végén, júliusban. Az állatokra 0,37 g tömegű LB-2N típusú rádióadót (Holohil Systems Ltd.) erősítettünk. Az adót Weller BP645EU elemes forrasztópákával (Cooper Tools B.V.) aktiváltuk; majd bőrbarát Dansac Soft Paste (Dansac A/S) ragasztóval helyeztük fel az állatok hátára. A jelölt denevéreket TRX-1000S (Wildlife Materials International Inc.) vevővel és egy öt elemből álló Yagi antennával követtük. Az egyedeket 7 illetve 12 méter hosszú és 3 méter magas, 75/2 szálvastagságú Ecotone gyártmányú denevérhálóval fogtuk be, majd az adatfelvétel és az adó felhelyezése után a lehető legrövidebb időn belül szabadon engedtük őket. A befogási helyszíneket úgy választottuk ki, hogy „vonzáskörzetük” lehetőleg lefedje Gemenc és Béda nagy részét, illetve egymástól kellő távolságban legyenek, így ne fordulhasson elő, hogy több ugyanabból a kolóniából származó egyedet fogunk meg. A helyszínválasztás harmadik szempontja az volt, hogy nagy valószínűséggel már az első hálózás alkalmával sikeresen fogjunk adult nőstény tavi denevért. A fenti kívánalmaknak a következő helyszínek feleltek meg: Béda, Slam-híd CR28D2, 45°55’35.0” N 18°44’51.8” E, tszf.: 83 m, Gemenc, Cserta-Duna CS31D2, 46°11’45.9” N 18°53’04.6” E, tszf.: 96 m, Gemenc, Bóni-fok CS33C4, 46°20’47.6” N 18°53’30.1” E, tszf.: 88 m. 59
Élet a Duna-ártéren – 2007.
Eredmények Béda, Slam-híd 2007. július 3-án 21:25-kor fogtuk be az állatot, tömege 16,3 g volt. Elengedés után a később megtalált szálláshelye felé vette az irányt, de az adója által kibocsátott jelet pár percen belül elvesztettük. Július 4-én találtuk meg szálláshelyét a Kölked 54/D erdőrészletben. Az odvas fa a jelölés helyszínétől 280 méterre, egy 109 éves kocsányos tölgyes állomány maradványában, a Belső-Béda holtágtól 30 méterre volt. Az itt már csak 30 méter széles erdőrészlet, egy felújítás és a holtág mellett haladó műút között található. Az odút rejtő alászorult kocsányos tölgy (Quercus robur) magassága 25 méter, mellmagassági átmérője 51 cm volt. Az odú 12 méteren nyílt egy vastag, száraz ág tövében. Bejárata alulról nem látszott, ezért kötéltechnikával közelítettük meg. A nyílás É-ra nézett, fentről nyílt, alatta 1 cm széles, 10 cm hosszú függőleges rés volt az odú oldalán. 5-10-re becsültük a benn tartózkodó egyedek számát, de csak négy példányt figyeltünk meg. Az adó valószínűleg már a jelölés éjszakáján leesett az állat hátáról.
Gemenc, Cserta-Duna 2007. július 8-án 21:30-kor fogtuk be a másodikként jelölt tavi denevért. Tömege 16,0 g volt. Elengedés után a Sulymos-fokot követve a szálláshelye felé repült, majd elvesztettük a jelet. Július 11-én találtuk meg az odút, mely 3650 méterre volt a jelölés helyszínétől a Baja 18/A erdőrészletben. Ez szintén egy kocsányos tölgyes állomány, melyben 92 éves tölgyek találhatóak. Az erdőrészlet DK-i szélétől 33 méterre lévő odú két méter magasan nyílt egy alászorult, 20 méter magas, 38 cm mellmagassági átmérőjű kocsányos tölgyben. Az odvas fa körül sűrű cserjeszint (egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és magyar kőris (Fraximus angustifolia ssp. pannonica) újulat) volt megfigyelhető, ami némileg a kirepülést is zavarta. Az odú a bejárat után kissé felfelé tartott, majd valószínűleg felfelé és lefelé szétágazott. Az odún 160 cm magasan egy 1 cm széles és 20 cm hosszúságú függőleges rés volt, amin keresztül láthattunk néhány tavi denevért. Az aznapi számolás alkalmával 55 kirepülő állatot figyeltünk meg, de a kirepülés után is volt néhány egyed az odúban, illetve az adó is bentről szólt. Július 18-án 38 kirepülő állatot figyeltünk meg, az adót szintén bentről észleltük, valószínűleg már az első éjszaka leesett a jelölt egyedről. 60
Élet a Duna-ártéren – 2007.
Gemenc, Bóni-fok 2007. július 19-én egy 2:50-kor befogott, 20,8 g tömegű adult nőstény tavi denevért jelöltünk meg adóval. Elengedés után D-i irányba tartott, arrafelé, ahol az adót később megtaláltuk. Ez alkalommal is pár perc alatt elvesztettük az adó által kibocsátott jelet. Július 23-án a jelölés helyszínétől 1120 méterre, egy 28 éves füzes állományban (Őcsény 43/C), két kiszáradt fehér fűz (Salix alba) között a földön találtuk meg az adót. Az állomány valószínűleg nem alkalmas tavi denevér megtelepedésére. Értékelés A megjelölt három egyedből kettőnek találtuk meg a szálláshelyét. A denevérek követése azok gyors mozgása valamint a terepi adottságok miatt szinte lehetetlen feladat. Az észlelési távolság erdőben csak néhány száz méter volt. Érdekes megfigyelésünk, hogy az erdei kisvasút sínpárja szinte teljesen blokkolta az adó által kibocsátott jelet, ha a vevő és az adó között helyezkedett el. A jelet magasabb pontokról nagyságrendekkel jobban lehetett észlelni, egyegy méter szintkülönbség is sokat számított. Az eddig megjelent publikációkban csak feltételezték, hogy a szülőkolóniák faodvakban is megtelepedhetnek, de vizsgálatunkkal sikerült bizonyítani, hogy a tavi denevér Alsó-Duna-völgy ártéri erdeiben élő populációjának legalább egy része odúlakó. A két szálláshelyet jó, természetközeli állapotúnak mondható erdőállományokban, mindkét esetben kocsányos tölgyben találtuk meg. A mai formájában az erdőgazdálkodás erősen veszélyezteti ezeket az élőhelyeket, ezért néhány pontban összefoglaltuk az Alsó-Duna-völgyben található ártéri erdők denevérvédelmi szempontból kívánatos kezelésének sarokköveit: -
a természeti folyamatok érvényesülésének előtérbe helyezése, nem intenzív erdőgazdálkodási forma, formák bevezetése (véghasználatok mellőzése), természetes felújulás elősegítése (pl.: vadállomány drasztikus csökkentésével), korban és fafajban diverz erdőállományok létrehozása, a tájidegen fafajok visszaszorítása, őshonos fafajaink vágáskorának megemelése, a böhöncök, „ősfák” kímélete, kizárólag őshonos fafajokkal történő felújítás, az őshonos fafajokból álló erdőrészletekben az egészségügyi gyérítés teljes tiltása, növedékfokozó gyérítések során az odvas fák meghagyása. 61
Élet a Duna-ártéren – 2007.
Köszönetnyilvánítás Köszönjük Gelsei Lili, Mórocz Attila, Sztellik Endre, Sztellik Gergely és Szűcs Erzsébet Eszter segítségét, illetve Estók Péter hasznos tanácsait. A kutatás a Tolna Megyei Természetvédelmi Alapítvány anyagi támogatásával valósulhatott meg.
Irodalom Dietz, C., Helversen, O. von & Nill, D. 2007. Teichfledermaus – Myotis dasycneme. – In: Handbuch der Fledermäuse Europas und Nordwestafrikas – Biologie, Kennzeichen, Gefährdung. Franckh-Kosmos Verlag, Stuttgart, pp. 208-211. Dobrosi, D. 2005. Tavi denevér (Myotis dasycneme) élőhelyek a Tiszavölgyben. – In: Molnár, V., Orbán, É. & Molnár, Z. (eds.): A II. Magyar Denevérvédelmi Konferencia (Szabadkígyós, 1999. december 4.), a III. Magyar Denevérvédelmi Konferencia (Tokaj, 2001. december 1.) és a IV. Magyar Denevérvédelmi Konferencia (Szögliget, 2003. november 22-23.) kiadványa. Magyar Denevérkutatók Baráti Köre, Budapest, pp. 77-78. Dombi, I. 1997. A Duna-ártér denevérélőhelyi és denevérfaunisztikai vizsgálata 1995-1997. – In: Molnár, V., Molnár, Z. & Dobrosi, D. (eds.): Az I. Magyar Denevérvédelmi Konferencia (Sarród, 1997. november 29.) kiadványa. Magyar Denevérkutatók Baráti Köre, Budapest, pp. 44-48. Dombi, I. 2001. Gemenc és Béda-Karapancsa tájegységek denevér (Chiroptera) faunájának vizsgálata. Szakdolgozat. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron, 71 pp. Dombi, I. 2003. Denevérfaunisztikai kutatás az Alsó-Dunavölgyben. – In: Somogyvári, O. (ed.): Élet a Duna-ártéren – természetvédelemről sokszemközt című tudományos tanácskozás (Érsekcsanád, 2003. október 1719.) összefoglaló kötete. DDNPI, BITE, Pécs, pp. 133-142.
62
Élet a Duna-ártéren – 2007.
Dombi, I. 2005. Gemenc és Béda-Karapancsa tájegységek területén végzett denevérfaunisztikai kutatás eddigi eredményeiről 1997-1999. – In: Molnár, V., Orbán, É. & Molnár, Z.(eds.): A II. Magyar Denevérvédelmi Konferencia (Szabadkígyós, 1999. december 4.), a III. Magyar Denevérvédelmi Konferencia (Tokaj, 2001. december 1.) és a IV. Magyar Denevérvédelmi Konferencia (Szögliget, 2003. november 22-23.) kiadványa. Magyar Denevérkutatók Baráti Köre, Budapest, pp. 30-36. Dombi, I. & Szatyor, M. 2007. Tavi denevér – Myotis dasycneme (Boie, 1825). – In: Bihari, Z., Csorba, G. & Heltai, M. (eds.): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, pp. 113-114. Roer, H. 2001. Myotis dasycneme (Boie, 1825) – Teichfledermaus. – In: Krapp, F. (ed.): Handbuch der Säugetiere Europas. Band 4: Fledertiere. Teil I: Chiroptera I. Rhinolophidae, Vespertilionidae 1. Aula-Verlag, Wiebelsheim, pp. 303-319. Schober, W. & Grimmberger, E. 1998. Teichfledermaus – Myotis dasycneme. – In: Die Fledermäuse Europas – Kennen, Bestimmen, Schützen. FranckhKosmos Verlag, Stuttgart, pp. 120-123.
63
