Greenpeace jelentés a Csernobili atomerőmű baleset egészségügyi hatásairól készült a katasztrófa 20 évfordulója alkalmából, orosz, ukrán, fehérorosz, angol orvosszakértők által
Rövid összefoglaló A csernobili katasztrófa idei 20. évfordulója alkalmából jelentős igény merült fel baleset messzire nyúló következmények további tanulmányozása iránt. Húsz évvel ezelőtt a „békés célú atomenergia” fogalma szertefoszlott a fekete füstfelhőben, amely a volt Szovjetunió területén fekvő csernobili atomerőmű lángokban álló négyes reaktora felett gyülekezett. Az emberiség történelmének legjelentősebb és legkiterjedtebb technológiai katasztrófája a Pripjaty folyó mellett fekvő ukrán kisvárosban történt meg. Csernobil neve egyik napról a másikra ismertté vált az egész világon. Húsz évvel később még mindig több millió ember (különböző becslések szerint 5-8 millió) lakik a csernobili radioaktív szennyezés által még sok évig mérgezett területeken. Mivel a legnagyobb mennyiségben kiszabadult - de távolról sem az egyedüli - radioaktív anyag, a cézium 137-es izotópjának (137Cs) felezési ideje kissé meghaladja a 30 évet, a nukleáris baleset radiológiai (és így egészségügyi) következményei még évszázadokig jelentkezni fognak. E a globális esemény legnagyobb hatása három szomszédos volt szovjet tagországban, a ma már független Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban jelentkezett. A következmények azonban jóval szélesebb körben voltak érzékelhetőek. A robbanás során kiszabadult cézium-137 több mint fele a légkörön keresztül eljutott más európai országokba. Legalább tizennégy európai ország (Ausztria, Svédország, Finnország, Norvégia, Szlovénia, Lengyelország, Románia, Magyarország, Svájc, Csehország, Olaszország, Bulgária, Moldávia és Görögország) területén haladta meg a radioaktivitás az 1 Ci/km2 (azaz 37 kBq/m2) szintet, ami már szennyezésnek minősül. A csernobili balesethez köthetően alacsonyabb szintű, de még így is jelentős radioaktív sugárzást mértek az egész európai kontinensen Skandináviától a mediterrán térségig és Ázsiáig. A baleset földrajzi kiterjedtsége és a radioaktív szennyezés komoly mértéke ellenére az ökoszisztémára, az emberi egészségre, a gazdaságra és a társadalomra kifejtett hatásainak összessége még mindig nem ismert. Azonban ezek a hatások mindegyik esetben valószínűleg széleskörűek és még hosszú ideig jelentkezni fognak. Számos kutató és egészségügyi szakember (köztük sok ukrán, fehérorosz és orosz) kutatási eredményeit összegyűjtve ez a beszámoló az egyik területtel, mégpedig az emberi egészségre gyakorolt hosszútávú hatások természetével és kiterjedtségével foglalkozik részletesebben.
A csernobili katasztrófának tulajdonítható halálesetek becsült száma rendkívül széles tartományban mozog attól függően, hogy pontosan mit is vesznek számításba. A lenti táblázatban bemutatunk néhány példát ezen becslésekre. A legutóbbi, az Orosz Tudományos Akadémia közreműködésével végzett egészségügyi kutatás adatai szerint a problémák sokkal szélesebb hatáskörűek lehetnek, mint ahogy azokat az eddig publikált tanulmányok előrejelezték. Például a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 2005-ös jelentése 4000-re becsüli a csernobili baleset miatt bekövetkező halálesetek számát. Azonban a közelmúltban nyilvánosságra hozott adatokra alapozott becslés szerint csak Fehéroroszországban, Oroszországban és Ukrajnában mintegy 200 000 ember halt meg a baleset következtében 1990 és 2004 között. A fellelhető adatok - amelyeket az alábbi táblázat foglal össze - összességében azt jelzik, hogy a csernobili baleset miatt bekövetkező halálesetek becsült száma széles tartományban mozog, ami csak megerősíti, hogy hatalmas bizonytalanság jellemzi a katasztrófa összes hatásával kapcsolatos ismereteinket. Jelen beszámoló ismertet olyan adatokat, amelyeket eddig nem publikáltak a nemzetközi szakirodalomban. A jelentős mennyiségű szakirodalmi anyagokkal együttesen ezek az adatok azt jelzik, hogy a hivatalos iparági becslések (pl. a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 2005. évi beszámolója) a közvetlenül a csernobili balesetből származó radioaktív szennyezés által okozott megbetegedésekre és halálozásokra vonatkozóan jócskán alul múlhatják a katasztrófa hatását helyi és nemzetközi szinten egyaránt.
Érintett népesség 1, 5 (Oroszország) 1,3,4
Becsült időszak (év) n.a.
Figyelembe vett betegségek összes
A baleset miatt bekövetkezett halálozások száma legfeljebb 145
Megjegyzések 1
n.a.
daganatos betegségek, leukémia
4 000
1,3,4,5
95/10
daganatos betegségek, leukémia
9 335
6
95
9 335
4
8 8
50 n.a.
17 400 32 000
5
8
70
5
15
összes rákos megbetegedés (kivéve pajzsmirigyrák) összes rákos és nem rákos megbetegedések pajzsmirigyrák, más daganatos megbetegedések és leukémia összes
8 8
n.a.
8
70 év
minden rákos megbetegedés közvetlen sugárzás miatti betegségek és minden rákos betegség (kivéve pajzsmirigyrák) minden rákos megbetegedés
Nem egyezik a Csernobil Fórum 2005 2 következtetésével 95 év az összes daganatos megbetegedés esetében, 10 3 év leukémia esetében
6
46 000-150 000
Az összes halálozás ennek kétszerese is lehet, de a 7 bizonytalansági faktor 100%
210 000
Nem alkalmazható az egész térségre. Oroszország esetében 55,000 – 65,000 (95 8 %) 6. csoport: 212 150, 7. 9 csoport: 244 786
475 368 905 016 - 1 809 768
akár 6 000 000
10
A becslések saját kockázati modellen alapulnak, Fehéroroszországban akár évi 11 25 000 is lehet
Érintett csoportok: 1. Mentésben résztvevők (likvidátorok) 1986-1987; 2. További likvidátorok; 3. Kitelepítettek; 4. Lakosság az erősen fertőzött területeken; 5. Lakosság más fertőzött területeken; 6. Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország lakossága; 7. Az előző országokon kívüli országok lakossága; 8. Globális népesség. 1 2 3 4 5
Minatom (Orosz Atomenergetikai Minisztérium), Ágazati beszámoló a biztonságról 2001-ben, Moszkva, 2002 NAÜ (2005) Csernobil: A baleset igazi súlyossága. http://www.iaea.org/NewsCenter/PressReleases/2005/prn200512.html Csernobil Fórum Egészségügyi Szakértő Csoport Beszámolója: “A csernobili baleset egészségügyi hatásai és speciális egészséggondozó programok”, munkapéldány, 2005. augusztus 31. Mousseau T, Nelson N, Shestopalov V (2005). Ne becsüljük alá a csernobili halálozási rátát. Nature 437, 1089 Shcherbak Y. (1996). A Csernobil-korszak tíz éve. Scientific American. 274(4): 44-49
6 7
Malko, M.V. (2006) In: A csernobili katasztrófa becslései (fehérorosz és ukrán statisztikai adatoka alapján), Publ: Az Orosz Tudományos Akadémia Független Környezeti Értékelő Központja, ISBN 5-94442-011-1 8 Khudoley et all. (2006) A csernobili katasztrófa következményeinek becslése az Oroszország sugárszennyezett területein lakó népességre vonatkozóan.. Publ: Az Orosz Tudományos Akadémia Független Környezeti Értékelő Központja, A csernobili baleset következményei: A baleset miatt bekövetkezett halálozások és rákos megbetegedések becslése és előrejelzése. ISBN 5-94442-011-1 9 Gofman J. (1990),. Alacsony dózisú sugárzás által kiváltott rákos megbetegedések: Egy független vizsgálat. ISBN 0-932682-89-8. 10 Bertel R. 2006. A csernobili baleset halálos áldozatainak száma. In: Busby C.C., Yablokov A.V. (Eds.). ECRR Csernobil: Az elmúlt 20 év. A csernobili baleset egyészségügyi hatásai. Documents of the ECCR, N 1, Green Audit, Aberystwyth, pp. 245 – 248. 11 ECRR 2003 Az Európai Bizottság a sugárzási kockázattal kapcsolatos ajánlásai, Green Audit Press, 2003, UK, ISBN 1-897761-24-4
Négy népességi csoport szenvedte el a legsúlyosabb egészségügyi hatásokat: 1. a baleseti mentésben részt vevő munkások (likvidátorok), köztük a polgári és katonai személyzet, akiket helyreállítási munkálatokra és a reaktort beborító szarkofág felépítésére vezényeltek a helyszínre; 2. kitelepítettek a súlyosan sugárszennyezett területekről az erőmű 30 kilométeres körzetében; 3. lakosság a kevésbé (de még így is súlyosan) sugárszennyezett területeken; és 4. az első három csoportba tartozó családokba született gyermekek A rákos és nem rákos megbetegedésekre vonatkozó kulcsfontosságú megállapításokat az alábbiakban foglaljuk össze.
Rákos megbetegedések Ma már egyértelmű, hogy a csernobili balesetből származó radioaktív sugárzás valóban a rákos megbetegedések nagy léptékű növekedését okozta. Az erősen szennyezett területeken élő lakosság és a likvidátorok (ők voltak a legerősebb sugárzásnak kitéve) körében sokkal gyakoribbak a rákos megbetegedések, mint a sugárzásnak kevésbé kitett referencia csoportokban. A fehérorosz likvidátorok körében például a vese-, a húgyrendszeri és a pajzsmirigyrák előfordulása jelentősen gyakoribb volt 1993 és 2003 között mint a referencia csoportokban. A leukémia lényegesen gyakrabban fordult elő az ukrán likvidátorok, a fehérorosz felnőtt lakosság, valamint az Oroszország és Ukrajna legfertőzöttebb területein lakó gyermekek körében. Más példák (habár ez a lista távolról sem teljes): Fehéroroszországban 1990 és 2000 között 40%-kal növekedett az összes rákos megbetegedések száma, ezen belül az erősen fertőzött Homel tartományban nagyobb arányban (52%), mint a kevésbé fertőzött Brest (33%) és Mogilev (32%) tartományokban. Oroszországban a rákos megbetegedések aránya az erősen fertőzött Kaluga és Brianszk tartományokban magasabb volt az országos átlagnál. Például Brianszk tartomány különösen erősen fertőzött területein a megbetegedések gyakorisága 2,7szer nagyobb volt, mint a tartomány kevésbé fertőzött területein. Ukrajna Zitomir tartományának fertőzött területein a felnőtt lakosság körében 1986 és 1994 között csaknem háromszorosára nőtt a rákos megbetegedések száma, 1,34%-ról 3,91%-ra.
Pajzsmirigyrák Mindhárom országban drámaian megnőtt a pajzsmirigyrák előfordulási gyakorisága, ahogy várható is volt a csernobili robbanás során kiszabadult radioaktív jód nagy mennyisége alapján. Például az erősen fertőzött Brianszk tartományban 1988 és 1998 között az előfordulási gyakoriság az oroszországi átlag kétszerese volt, 2004-ben már a háromszorosa. Becslések szerint csak Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban 60 000 megbetegedés írható a sugárfertőzés számlájára. Azok a gyermekek, akik a robbanás időpontjában 4 évnél fiatalabbak voltak, különösen
veszélyeztetettek e betegség szempontjából. A balesetet megelőzően a pajzsmirigyrák előfordulási gyakorisága a gyermekek és serdülők körében átlagosan 0,09 eset volt 100 000ből. 1990 után az előfordulási gyakoriság 0,57-0,63-ra nőtt 100 000-ből. A pajzsmirigyrák előfordulási gyakorisága azok között, akik a katasztrófa időpontjában gyermekek vagy tizenévesek voltak, várhatóan 2001 és 2006 között fog tetőzni. A csernobili baleset által okozott pajzsmirigyrákos megbetegedések különösen agresszívnek mutatkoztak, ugyanis korai és gyors kifejlődésük elősegítette áttételes daganatok kialakulását a nyirokmirigyben és a tüdőben. Ez rontott a betegek helyzetén, és gyakran többszörös sebészeti beavatkozást követelt meg. Mivel a pajzsmirigyráknak különösen hosszú lehet a lappangási ideje, még hosszú évtizedekig várható a csernobili katasztrófa által előidézett esetek megjelenése. A kockázatnak kitett népesség körében - beleértve azokat is, akik viszonylag alacsony dózisú sugárzást kaptak - hosszú távon végzett szűrővizsgálatok alapozhatják meg a gyors és hatékony orvosi beavatkozások sikerét.
Leukémia A fehérorosz likvidátorok körében először 1990-91-ben észlelték az akut leukémia nagyobb előfordulási gyakoriságát. 1992-től kezdve a leukémia minden formája lényegesen gyakoribbá vált a teljes fehéroroszországi felnőtt lakosság körében. Ukrajnában a rosszindulatú leukémia gyakorisága jelentősen megnőtt a katasztrófa előtti időszakhoz képest a Zsitomir és Kijev környéki négy legsúlyosabban fertőzött területen a katasztrófa utáni első négy és a hatodik évben. A baleset utáni időszakban Tula tartományban a gyermekkori leukémia előfordulási gyakorisága lényegesen meghaladta az orosz átlagot, különösen a 10-14 éves gyermekek körében. Lipeckben a leukémiás esetek száma 1995-ben elérte az 1989-es szint 4,5szeresét. Egyes adatok szerint még a sugárzás időszakában az anyaméhben tartózkodó gyermekek körében is fokozott a leukémia kockázata.
Más rákos betegségek Kaluga tartomány legfertőzöttebb részein a légúti daganatok gyakoribbá válását figyelték meg nők körében. 1995-től kezdve növekvő számú gyomor-, tüdő-, mell-, vastagbél-, pajzsmirigy-, csontvelő- és nyirokrendszeri rákot diagnosztizáltak a tartomány délnyugati területein. Tula tartományban szokatlanul magas számú csontrákot és központi idegrendszeri rákos megbetegedést észleltek gyermekek körében az 1990 és 1994 közötti időszakban. Ukrajna legfertőzöttebb vidékein a mellrák előfordulási gyakorisága 1980-tól egészen 1992-ig meglehetősen stabil maradt, méghozzá a környező területekhez képest alacsonyabb szinten. Azonban 1992-től kezdve egyre több mellrákos esetet észleltek. Ukrajna fertőzött területein az utóbbi években jelentősen megnőtt a diagnosztizált vese- és a húgyhólyag-daganatok száma.
Nem rákos betegségek A rákos megbetegedések előfordulásában bekövetkezett változások, amelyekről azok a
vizsgálatok számolnak be, amelyeket a csernobili baleset által keltett radioaktív sugárzásnak kitett lakosság körében végeztek, az észlelt egészségügyi hatásoknak csak az egyik csoportját alkotják. Ugyanis a nem rákos megbetegedések jelentős megszaporodását is tapasztalták a radioaktív sugárzásnak kitett lakosság körében, habár ahhoz képest, hogy milyen kiterjedt volt a sugárzás, meglehetősen kevés tanulmány készült ebben a témakörben. Az ok-okozati összefüggések feltárásának nehézsége, valamint - tekintve a csernobili katasztrófa jelentős nemzetközi hatását - a viszonylag kevés adat ellenére a rendelkezésre álló jelentések elegendőek ahhoz, hogy világossá váljon: a megbetegedési és a halálozási mutatók, amelyek csak a rákos betegségek számának megfigyelésén és előrejelezésén alapulnak, jelentősen alábecsülhetik az egészségre gyakorolt hatás kiterjedtségét.
Légzőrendszer A csernobili balesetben kiszabadult radioaktív anyagok sugárzása kétféle módon érte el az emberek légzőrendszerét. A radioaktív anyagok kiszabadulásának korai szakaszában a levegőben tovaterjedő különböző méretű szilárd és folyékony „forró részecskék” és gáznemű izotópok belégzése volt a leginkább jellemző. Később a földfelszínre lerakódott anyagok külső sugárzása volt legnagyobb hatással a légzőrendszerre. A 30 km-es zónából kitelepítettek körében a fehéroroszországi vizsgálatok szerint csaknem megduplázódott a légzőszervi megbetegedések előfordulási gyakorisága. Az ilyen típusú betegségek tették ki az összes megfigyelt eset kb. harmadát a kitelepítettek és azon felnőttek és kamaszok körében, akik továbbra is a fertőzött területeken maradtak. A gyermekek esetében a légzőszervi problémák tették ki a diagnosztizált betegségek csaknem kétharmadát. Oroszországban egyértelmű összefüggést figyeltek meg az újszülöttek légzőszervi problémáinak gyakorisága és lakóhelyük radioaktív szennyezettségének mértéke között. Az ukrán Egészségügyi Minisztérium adatai szerint a 10 000 lakosra jutó krónikus hörghurutos és tüdőtágulásos megbetegedések száma az 1990-beli 300-ról 2004-ben már több mint 500-ra emelkedett a felnőtt és a serdülőkorú lakosság körében. Ugyanezen időszak alatt a tüdőasztma gyakorisága csaknem megduplázódott, elérte 10 000 lakosra jutó 55,4 megbetegedést. A legátfogóbb vizsgálatokat azon likvidátorok körében végezték, akik közvetlenül a balesetet követően vettek részt a helyszín biztosításában és a helyreállítási munkálatokban. Ebben a csoportban a légutak elzáródásával járó krónikus tüdőbetegségek (konkrétan: légutak elzáródásával járó krónikus hörghurut és tüdőasztma) jelentették a megbetegedések, lerokkantosítások és halálozások legfőbb okát. Ezekben az esetekben a későbbi vizsgálatok lehetővé tették, hogy felismerjék az összefüggéseket az átfogó egészségügyi megfigyelések és az embereket ért, utólag rekonstruált sugárzási dózisok hatása között. Ezzel lehetővé vált a betegségek időbeli lefutásának bizonyos részletességű dokumentálása. Ez az eset egy viszonylag ritka példája annak, hogy bizonyos részletességgel nyomon követték egy radioaktív sugárzást kapott népcsoport egészségi állapotának alakulását.
Emésztőrendszer Van bizonyíték arra, hogy a csernobili baleset következtében sugárfertőzést szenvedett
emberek körében gyakoribbak az emésztőrendszeri rendellenességek. Egy 1995-ben elvégzett vizsgálat eredménye szerint az ilyen jellegű megbetegedések 1,8-szor gyakoribbak voltak a fehéroroszországi kitelepítettek és a fertőzött területeken lakók körében, mint az egész fehéroroszországi népesség körében. 1991 és 1996 között a peptikus fekélyek előfordulási gyakorisága a fehérorosz lakosság körében csaknem 10%-kal növekedett. Ukrajnában készültek ennél átfogóbb jelentések is. 1988 és 1999 között a fertőzött területeken élő lakosság körében az emésztőrendszeri megbetegedések gyakoriságának megduplázódását figyelték meg. A Pripjaty városból és annak 30 km-es körzetéből kitelepített lakosság körében gyakoribbak voltak az emésztőrendszeri betegségek, mint a népesség többi részében. Az emésztőrendszeri megbetegedések gyakorisága a szigorúan lezárt zónában élők körében magasabb volt, mint a teljes ukrán népességben. Ez igaz volt a gyermekek esetében is, akik körében 10 000 személyre jutó emésztőrendszeri megbetegedések száma 1988 és 1999 között megduplázódott, elérte a 10,1-et. A gyermekek körében megfigyelt emésztőrendszeri betegségek száma egyértelműen növekvő tendenciát mutatott, és hasonló eredményre jutottak azon gyermekek körében, akik még születésük előtt kapták meg a sugárfertőzést. Ez esetben is megduplázódott a megbetegedések száma. A beszámolók tanulsága szerint a fertőzött területeken élő gyermekek körében az emésztőrendszeri rendellenességek voltak a megbetegedések leggyakoribb okai.
Érrendszer A csernobili radioaktív szennyeződés által okozott sugárfertőzés nem csak a rosszindulatú vér- és nyirokbetegségekkel hozható összefüggésbe, hanem az érrendszer más rendellenességeivel is, amelyek diagnosztizálását valószínűleg elősegítette az a kiemelt figyelem, amely e szervekre a rosszindulatú betegedésekre való érzékenységük miatt irányult. Fehéroroszországban tíz évvel a csernobili baleset után a vérrel kapcsolatos betegségek gyakorisága országos szinten megnőtt, különösen a sugárszennyezett területeken, ahol az átlagosnál nagyobb volt a növekedés mértéke. A fehérvérsejtek számának rendellenességeiről számoltak be a lakosság azon csoportjában, akik Oroszország sugárszennyezett területein éltek. A legkiterjedtebb és leginkább teljes körű vizsgálatokat Ukrajnában végezték el. A teljes lakossághoz képest az átlagosnál gyakrabban alakult ki kiterjedt korai artéria érelmeszesedés és koszorúér betegség azok körében, akiket a 30 km-es zónából kitelepítettek, vagy akik a sugárzó izotópok által szennyezett területeken éltek. A sugárfertőzött vidékeken az érrendszeri megbetegedések gyakorisága a becslések szerint 10-15-szörösére növekedett 1988 és 1999 között. Egy viszonylag egyedülálló, határokon átnyúló vizsgálatban vérzéses megbetegedéseket és veleszületett sárgaságot vizsgáltak újszülött csecsemők esetében Fehéroroszország, Ukrajna és Oroszország egyes sugárfertőzött területein. Azt találták, hogy ez a két fajta betegség 4,0szer illetve 2,9-szer gyakrabban fordul elő, mint vizsgálatba bevont nem sugárfertőzött területeken.
Izom- és csontrendszer, bőr A csernobili katasztrófa által keltett radioaktív sugárzásnak az izmokra, csontokra és a
kötőszövetre gyakorolt hatásával kapcsolatban viszonylag kevés adat áll rendelkezésre. Ez kétségtelenül részben annak a ténynek is köszönhető, hogy ezeket a szerveket önmagukban nem tekintik különösen sérülékenynek. Mindazonáltal Fehéroroszország és Ukrajna sugárfertőzött területeiről származó adatok szerint az izmokkal és csontokkal kapcsolatos betegségek határozottan megszaporodtak. Magzati csontozati vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy a cézium 137-es izotópja beépült a csontokba, és a vártnál magasabb arányban jelentkeztek rendellenességek. Egy a sugárfertőzött területeken az újszülöttek körében végzett, határokon átnyúló vizsgálat eredménye szerint az izom- és csontrendszeri fejlődési rendellenességekkel kapcsolatban növekvő tendencia figyelhető meg.
Hormonrendszer, belső elválasztású mirigyek 1993-ban Fehéroroszország Homel tartományában a megvizsgált gyermekek több mint 40%ának volt megnagyobbodott pajzsmirigye, míg az Ukrajna Vinnicja és Zsitomir tartományából származó 3 019 serdülő - ők a baleset idején 6-8 évesek voltak - körében elvégzett vizsgálat az esetek 35,7%-ában mutatott ki pajzsmirigy rendellenességet. Ebben a vizsgálatban 19861987-ben a balesetet követően a pajzsmirigy elsődleges funkcionális reakcióját figyelték meg, amit krónikus autoimmun pajzsmirigygyulladás (1990-1992) és a betegség klinikai kialakulása követett (1992-1993). Ezen gyermekek esetében 32,6% arányban fejlődött ki egyértelműen pajzsmirigy rendellenesség, míg a kontroll csoportban ez az arány 15,4% volt. A lezárt területekről kitelepített, valamint a sugárfertőzött területeken élő lakosság körében a belső elválasztású mirigyek betegségei, a táplálkozási, anyagcsere és immun rendellenességek kétszer gyakrabban fordultak elő, mint a teljes fehérorosz népességben. 1995-ben a kitelepítettek körében 2 317, a sugárfertőzött területeken élő lakosság körében 1 272 megbetegedés jutott 100 000 lakosra, ezzel szemben az országos átlag 583 volt. Oroszország Tula tartományának a csernobili baleset következtében sugárszennyezett területein lakó gyermekek körében a belső elválasztású mirigyek megbetegedéseinek gyakorisága a baleset előtti szinthez képest megötszöröződött 2002-re. A Brjanszk tartomány erősen szennyezett délnyugati területein élő felnőtt lakosság körében a megbetegedések gyakorisága 2,6-szorosa a régiós átlagnak. Úgy tűnik, hogy a sugárfertőzött területeken élő személyek esetében a belső elválasztású mirigyek fokozott működése általános válaszreakció volt, és ez csak 5-6 évvel a fertőzött vidékről való elköltözés után stabilizálódott. Oroszország sugárfertőzött részein a nemi hormonok termelésének és egyensúlyának kiterjedt zavarait figyelték meg, míg Ukrajna szennyezett területein 1992-től kezdődően állandósult az autoimmun endokrin betegségek autoimmun hyroadenitis, a pajzsmirigyhormonok túltermelése és cukorbetegség megnövekedett gyakorisága. Összességében elmondható, hogy a belső elválasztású mirigyekkel kapcsolatos megbetegedések, amelyeket a csernobili sugárfertőzésnek kitett lakosság körében figyeltek meg, nagyon fontos és lényeges következményei a radioaktív sugárzásnak.
Az immunműködés rendellenességei Általános immunválaszok Az immunrendszer egyike a belső elválasztású mirigyek által szabályzott rendszereknek. Ennek megfelelően várható az immunrendszer rendellenes viselkedése, ha az endokrin rendszer nem működik rendesen. Ezen felül az ionizáló sugárzás közvetlenül is hatást gyakorolhat az immunrendszer összetevőire. Fehéroroszországban 4 000 olyan ember immunrendszerének állapotát vizsgálták meg, akik alacsony szintű, de hosszan tartó sugárzásnak voltak kitéve. Az eredmény szerint a radioaktív sugárzásnak való tartós kitettség ahhoz vezet, hogy az immunrendszer elveszti ellenálló képességét a fertőző és a nem fertőző betegségekkel szemben. A Fehéroroszország Homel tartományában a celluláris és a humorális immunitást felmérő vizsgálatok eredménye szerint a sugárzásnak tartósan kitett gyermekek esetében a kifejlődött immunrendszeri elváltozások függtek a sugárzást okozó izotópok fajtájától: különböző hatásokat okoztak a radiológiailag egyforma szintű sugárzást előidéző stroncium, cézium és más izotópok. A csökkent immunitás a fehérvérsejtek alacsony számában, a T-limfociták és a gyilkos sejtek aktivitásában, a vér trombocita szám csökkenésében és a vérszegénység különféle formáiban nyilvánult meg. Ezeket a tüneteket Oroszország sugárfertőzött területein figyelték meg. A Tula tartomány sugárszennyezett területein lakó gyermekek körében észlelt immunés anyagcsere rendszer rendellenességek gyakorisága 2002-re már a csernobili baleset előtti szint ötszörösére emelkedett. Ukrajnában a legkedvezőtlenebb változásokat azon gyermekek esetében figyelték meg, akiknek pajzsmirigye még születésük előtt magas sugárzásnak (több mint 200 cGy) volt kitéve. Az ilyen gyermekek 43,5%-ában alakult ki immun elégtelenség, szemben a kontroll csoport 28%-os arányával. Fertőző betegségek Az immunrendszerbe való beavatkozás hatással lehet a fertőző betegségek előfordulási gyakoriságára és súlyosságára a szélesebb népességben. A csernobili baleset után összegyűjtött statisztikai adatok arra engednek következtetni, hogy radioaktív sugárzásnak kitett lakosság kevésbé ellenálló a betegségekkel szemben. Azt találták, hogy a baleset előtti szinthez képest 2,9-szer gyakrabban fordult elő veleszületett fertőzés olyan újszülöttek esetében, akiknek édesanyja sugárfertőzött területeken éltek Kijev tartomány Poleszki kerületében (20-60 Ci/km2), Homel tartomány Chechersky kerületében (570 Ci/km2), Orel tartomány Mtsensk és Bolkhov kerületében (1-5 Ci/km2 ill. 10-15 Ci/km2). 1993 és 1997 között gyakrabban fordultak elő a hepatitis B és C vírusok, valamint gyorsabban terjedtek a hepatitis D és G vírusok azon 2 814 felnőtt és serdülő körében, akik a csernobili katasztrófa következtében sugárfertőzést szenvedtek Oroszország Vitebsk tartományában. Ez végső soron megnövekedett halandósághoz is vezethet a májzsugorodás és a májrák miatt. Homel és Mogilev tartomány erősen sugárfertőzött területein 6-7 évvel a baleset után a hepatitis vírus előfordulási gyakorisága duplája volt a fehéroroszországi átlagnak.
Oroszország más részén, Brjanszk tartományban megnövekedett a cryptosporidium fertőzések száma. A sugárfertőzött területeken élő gyermekek gyakrabban szenvedtek Pneumocystis jiroveci okozta tüdőgyulladásban (56,3% szemben a referencia csoport 30%ával).
Genetikai rendellenességek és kromoszomális elváltozások Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország sugárfertőzött területein a kromoszomális elváltozások gyakorisága észrevehetően magasabb a globális átlagnál. A 100 limfocitára jutó rendellenes sejtek és kromoszomális elváltozások gyakorisága Ukrajna és Fehéroroszország sugárszennyezett területein elérte a globális átlag háromszorosát. Oroszországban a kromoszomális elváltozások gyakorisága 2-4-szeresére nőtt azon területek lakossága körében, amelyek sugárzási szintje meghaladja a 3 Ci/km2-t. Ukrán lakoson elvégzett vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a csernobili baleset után a baleset előtti szint 6-szorosára emelkedett a sugárzás által előidézett kromoszomális változások gyakorisága. Úgy tűnik, hogy gyermekeikre is átörökítik ezt a tulajdonságot. Ausztriában, Németországban és Norvégiában is jegyeztek már fel a csernobili baleset következményének tulajdonított kromoszomális elváltozásokat. A kromoszóma mutációk gyakoriságának növekedése gyakran együtt jár különféle betegségek gyakoribb előfordulásával. Például a vizsgált likvidátorok 88%-a esetében a limfociták gyakoribb kromoszomális elváltozása együtt jelentkezett valamilyen szintű mentális problémával és másodlagos immunszupresszióval.
Húgy- és ivarrendszer, szaporító rendszer 1988-1999 között több mint duplájára emelkedett a húgy- és ivarszervi betegségek száma azok körében, akik továbbra is a legfertőzöttebb területeken éltek Ukrajnában. Háromszorosára növekedett a belső gyulladásos megbetegedések, a menstruációs zavarok és a jóindulatú petefészek daganatok száma a sugárzásnak kitett nők körében. Más fertőzött területeken a baleset után gyakoribbá vált a meddőség és a férfiak körében az impotencia. Oroszország Kaluga tartományában a megvizsgált férfiak háromnegyedénél megváltozott a spermatermelő csatornák szerkezete és spermatermelési rendellenességek jelentkeztek. Több mint 8-10 évvel a baleset után a vetélés kockázata megemelkedett a 30 km-es zónából kitelepítettek és a sugárszennyezett területen élők között. Ukrajnában a legnagyobb sugárfertőzésnek kitett csoportokban a terhes nők több mint felénél komplikációk léptek fel (köztük rángógörcs, vérszegénység, méhlepény elégtelenség), míg a kontroll csoportban ilyen komplikációk csak az esetek 10%-ában fordultak elő. Hasonlóképpen az akadályozott magzati fejlődés kockázata a sugárzásnak kitett nők csoportjában az esetek 35%-ában jelentkezett, ami háromszor magasabb a teljes népességbeli átlagnál. Szülési komplikáció a sugárzásnak kitett csoport háromnegyedénél lépett fel, ami kétszer annyi, mint a kontroll csoport esetében. A legfertőzöttebb területeken élő nők méhlepényében az izotópok felgyülemlése összefüggést mutat a méhlepény elégtelen fejlődését jelző számos mutatóval, és ebből következően az újszülött csecsemő születési súlyának csökkenésével. Valószínűtlen, hogy csak Oroszországra, Fehéroroszországra és Ukrajnára korlátozódnának a baleset hatásai. A Nyugat-Európában és Skandináviában (köztük Görögország, Magyarország, Lengyelország, Svédország, Norvégia, Finnország és Németország) készített
tanulmányok kimutatták a csernobili balesetnek tulajdonítható születés előtti sugárfertőzés lehetséges hozzájárulását a spontán vetélésekhez, az alacsony születési súly kialakulásához, a gyermekhalandóság növekedéséhez.
Korai öregedés Aránytalanul nagy mértékben megnövekedett Ukrajnában a fertőzött területeken élő lakosság látható 'biológiai' életkora a baleset óta eltelt évek során. A becsült 'biológiai' életkor 7-9 évvel is meghaladja a naptár szerinti tényleges életkort. Egy 306 likvidátor bevonásával készült vizsgálat ezt a számot 5 és 11 év közé teszi. Fehéroroszország legfertőzöttebb területein a szívrohamban meghaltak átlagos életkora 8 évvel alacsonyabb, mint a teljes lakosság körében.
Érzékszervek Csernobil környékén a fertőzött területeken gyakrabban tapasztaltak szemmel kapcsolatos rendellenességeket, például hályogot (újszülöttek esetében is) és egyéb problémákat, mint a fertőzés által nem érintett szomszédos, tisztább régiókban. Habár a kockázat a legnagyobb sugárzásnak kitett területeken a legnagyobb, nincs olyan sugárzásdózis küszöbérték, amely alatt ne növekedne a hályog kockázata. Hasonlóképpen más szembetegségek, amelyek bizonyos mértékig minden népességben előfordulnak, mint például a retinaleválás, a sugárfertőzött területeken gyakrabban fordulnak elő.
Idegrendszeri és pszichés rendellenességek Már viszonylag alacsony szintű ionizáló sugárzás is okozhat bizonyos szintű rendellenességet a központi és a periférikus idegrendszerekben. Éppen ezért a csernobili balaset során kiszabadult izotópok idegrendszerre gyakorolt teljes hatásának felmérése nagyon nehéz feladat. Mindazonáltal orosz likvidátorok körében a neurológiai betegségek számítottak a második leggyakoribb betegségtípusnak, az összes megbetegedés 18%-át tették ki. Fehéroroszországban a sugárfertőzött területeken élő felnőtt lakosság körében az idegrendszeri és pszichés rendellenesség szintén kimutathatóan gyakoribb volt az átlagosnál (31,2% szemben 18,0%-kal). Fehéroroszország egyes fertőzött területein élő gyermekek körében is tapasztaltak idegrendszeri és mentális rendellenességeket, köztük IQ csökkenést is, habár nem bizonyítható egyértelműen, hogy ezek a sugárzás közvetlen következményeként alakultak ki.
Következtetések Világosan látható, hogy a csernobili sugárzás egészségre gyakorolt hatására vonatkozó bizonyítékok együttese nagyon széles körű, komplex, és nagy jelentősséggel bír. A balesetnek és következményeinek jellemzői – bizonytalanság a kiszabadult radioaktív izotópok mennyiségét illetően, a sugárzás egyenlőtlen eloszlása, a többszörös radioizotóp sugárzás sorozatos hatásai és kísérőjelenségei, diagnózis felállítása, betegségek előrejelzése és kezelése – mind egyedivé teszik a helyzetet, és ez alkalmazhatatlanná tesz
sok eddig használt szabványt és módszert. Átfogó értékelést készíteni a csernobili baleset egészségre gyakorolt hatásairól tehát valószínűleg szinte lehetetlen feladat marad, olyannyira, hogy a valós megbetegedési és halálozási adatokat talán soha nem lehet teljesen megbecsülni. Ugyanakkor a fentiekben felvázolt egészségkárosító hatások együttesen azzal, ahogyan felfedték és számszerűsítették őket, megerősítik egy megfelelő, teljes körű felmérés szükségességét, amely minden fellelhető adatot figyelembe vesz, és kifejezi a halálos és nem halálos hatások sokaságát. Bármely leírás, amely megpróbálja a következményeket egy „könnyen érthető” módon, a balesetnek tulajdonítható többlet rákos halálesetek számának megbecsülésével kifejezni (mint például a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által 2005ben publikált 4000-es becslés), elkerülhetetlenül rendkívüli módon leegyszerűsíti az emberi szenvedések széles skáláját. Ráadásul a jelen tanulmányban ismertetett bizonyítékok többsége arra enged következtetni, hogy az ilyen adatok nagy mértékben alábecsülhetik a fentebb felvázolt hatások valódi mértékét. Még most is nagyon kevés becslés létezik a Csernobil számlájára írható nem rákos megbetegedések miatt bekövetkezett halálesetek számára vonatkozóan, és a rákos megbetegedések kialakulásának hosszú lappangási ideje (esetenként akár 40 év) óhatatlanul azt jelenti, hogy még hosszú ideig lehet új esetek megjelenésére számítani. A sugárzásnak a gyermekek egészségére gyakorolt hatása nyilvánvaló, és az is marad teljes életük során, és valószínűleg az ő gyermekeik élete során is. A rendelkezésre álló adatok alapvető hiányossága, továbbá a betegségek gyakoriságára és a balesetnek tulajdonítható rákos és más megbetegedések számára vonatkozó becslések közötti nagy eltérések meghiúsítanak bármilyen egyszerű, robusztus és ellenőrizhető becslést, amely az összes, az emberi egészségre gyakorolt hatásra vonatkozik. Így alapvető kérdések maradnak megválaszolatlanul. Mindazonáltal két fontos következtetést levonhatunk. Az első, hogy alapvetően fontos sokkal nagyobb mennyiségű és szélesebb körű adatmennyiséget (köztük azokat, amelyeket bemutattunk ebben a beszámolóban) figyelembe vennie a nemzetközi közösségnek, mielőtt következtetéseket von le az emberi egészségre gyakorolt hatás teljes skálájára és kiterjedtségére vonatkozóan. Különösen fontos lenne sürgősen megvizsgálni a legmagasabb becslések és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az Egészségügyi Világszervezet által elfogadott becslések között fennálló hatalmas különbség okait. Másodszor, hiányzik egy megfelelően irányított nemzetközi megfigyelési rendszer, amely feladata lenne nyomon követni a rákos és nem rákos megbetegedéseket és azok tendenciáit a baleset által érintett régióban, különös tekintettel a legnagyobb sugárfertőzést szenvedett népcsoportokra Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban. E rendszer hiányában hatalmas (ámbár remélhetőleg egyszeri) lehetőségtől esünk el, hogy egy ilyen katasztrófa hosszútávú következményeit teljesen megismerhessük. Ráadásul annak lehetőségétől is elkerülhetetlenül megfosztjuk magunkat, hogy megfelelő orvosi felügyeleti programokkal, kezeléssel és gondoskodással már a felmerülő problémák korai szakaszában beavatkozhassunk. Egy nagy léptékű nukleáris baleset emberi egészségre gyakorolt hatásainak teljes körű
megértésével, úgy tűnik, hogy csak egy kicsit tartunk előrébb annál, ahol voltunk a csernobili robbanást megelőzően, húsz évvel ezelőtt. Ezért alapvető fontosságú az e téren megkezdett kutatómunka folytatása, sőt fokozása. Távolról sem ez a legalkalmasabb időpont, hogy határozott következtetéseket vonjunk le a katasztrófával kapcsolatban, és továbblépjünk. A 20. évfordulót jelzésnek kell tekinteni, hogy megkétszerezzük a nemzetközi erőfeszítéseket a hosszútávú hatások azonosítása és figyelemmel követése érdekében, és amennyire lehetséges, megkönnyíteni a szenvedését azoknak a millióknak, akik még mindig viselik a katasztrófa következményeit. A csernobili baleset, bár néhány vonásában osztozik más globális katasztrófákkal, eddig egyedülálló. Csak remélhetjük, hogy ez így is marad. Ez a generáció látta a kezdetét, de valószínűleg nem fogja látni a végét.
