A Grafológiai Intézet szakmai lapja XIII. évfolyam 149-150. szám 2007. október-november
GRAFOLÓGIA Ára: 552 Ft ( Postázva: 760 Ft )
A tartalomból: • • •
• • • • •
Beszélgetés Füzes Jánossal, lapunk egykori szerkesztıjével „Szerelem” elsı látásra...? Találkozások a grafológiával Románné Goldzieher Klára elemzése 1926-ból: Vajda János kézírása Több szem többet lát? – több grafológus Saint-Exupery írásáról Interjú – Dr. Finta József építész Betőszimbolika: a „t” és „ty” bető Ismerkedés a rajzelemzés új módszereivel Panteon: Sarah Bernhardt színésznı
A Grafológia 150. száma
Egykor és most Grafológia 2007. október-november
GIST IN ENGLISH The main topic of this issue is „past and present”. How has been started the Graphology? If you read the article of Tamas Agardi, you would know it. Our interviewee is János Füzes, who was the editor in chief of Graphology. Love at first sight…? Encounters graphology. You can read also an analysis by Klára Románné Goldzieher about handwriting of Vajda János. This handwriting was shown in 1926, so it’s a speciality in this issue. In the column „Masters of Professions” you can read an interview with Dr. József Finta. He is a dominant contemporary architect of the Hungarian architecture. In the column „Symbol of Letters” we write about letters „t” and „ty”. In september an open day was organised by the Grapholigical Institute. The participant listened a performance about the history of letter „a”. We write about the new method of drawing analisys. Adventure in the museum – encounter with Mark Twain. In the column „Panteon” we show the handwriting of Sarah Bernhardt, the famous actress. by I. Csányi
TARTALOM EGYKOR ÉS MOST Hogyan indult a Grafológia lap? – Dr. Agárdi Tamás fıszerkesztı írása …………………......3 Beszélgetés Füzes Jánossal, a Grafológia címő lap egykori szerkesztıjével …...….…...4 „Szerelem” elsı látásra...? Találkozások a grafológiával ...6 Románné Goldzieher Klára: Vajda János kézírása …….....8 Interjú Gömöri Gézával, 2. rész. …………………….…..11 Több szem többet lát? – több grafológus egy írásról …....13 MESTERSÉGEK MESTEREI Dr. Finta József építész ……………………………...…..17 BETŐSZIMBOLIKA: Az „t” és a „ty” bető ……………20 TANULNI ÉS TUDNI A Grafológiai Intézet Nyílt napjáról …………….….…...22 Ismerkedés a rajzelemzés új módszereivel ………….…..23 HÁZIPRAXIS Gyorselemzések pszichikája ……………………...….….24 Ízlések és fazonok …………………………………..…...25 KITEKINTİ Grafo-kaland a múzeumban – találkozás Mark Twain-nel …………………………....26 VAN ÚJ A NAP ALATT… Érdekes írások, írásos érdekességek ………..……….…..28 JÁTÉKOSAN Kvíz-választó, Grafohumor ……………………….…….30 Tudott volna együtt dolgozni M. Curie és J. Onassis?......31 13 ÉV, 150 LAPSZÁM Szerzıink, fordítóink teljes névsora ……….……..……..32 MÍT-HÍREK: Grafo-Gárdony 2007.………….….……...34 PANTEON: Sarah Bernhardt színésznı….…….………..35
ESEMÉNYNAPTÁR Magyar Írástanulmányi Társaság 2007. október 21-én: Róma – Nemzetközi Konferencia (utazás Olaszországba okt. 19-22-éig). Téma: „A családon belüli erıszak”. 2
2007. október 26-án 15 órakor: a Magyar Írástanulmányi Társaság Közgyőlése H.: Bp. XII., Böszörményi út 24/B Irodaház, Tanácsterem A közgyőlés utáni Pszicho-Klubon 17.30-kor Dr. Bagdy Emıke professzor asszony elıadása: A transzperszonális pszichológia szellemi horizontja. A közgyőlésen részt vevı MÍT tagok számára az elıadás ingyenes. 2007. november 23-án 17.30-tól: MÍT Grafo-Klub H.: Bp XII., Böszörményi út 24/B, Irodaház, Tanácsterem A római konferencia magyar elıadóinak beszámolója. Pálmai Anna: A szülı háttérbıl örökölt sorsok az írás tükrében és Dr. Szidnai László: Mérgezı szülık c. elıadásai. 2007. december 14-én 17.30-tól: Karácsonyi GrafoPszicho Klub – „A grafológusok nagy családjának karácsonya” H.: Bp. XII., Böszörményi út 24/B Irodaház, Tanácsterem. A tér fent-helyei és térrontások. Elıadó: Dr. Szınyi Magda pszichológus, a MÍT Tiszteletbeli Tagja Grafotéria Magánklub Budapest XIII., Visegrádi u. 43-45. IV. em. 6. 2007. október 17-én 17.30-tól: Az írás és a betők szimbolikája. Elıadó: Dr. Szombathelyi Éva pszichológus 2007. október 26-án 17.30-tól: Írmagjaink – a magyar szimbólumok jelentéseirıl. Elıadó: Dr. Szınyi Magda pszichológus 2007. november 7-én 17.30-tól: Életút-elemzés – Bartók Béla írásai alapján. Elıadó: Dr. Forgács Katalin grafológus 2007. november 21-én 17.30-tól: Asztrológiai szimbólumok elemzése – alapfokon I. Elıadó: Fényiné Csomor Rózsa asztrografológus 2007. december 5-én 17.30-tól: Rezonometriai elemzési módszer a gyakorlatban. Elıadó: Demeter Lilla grafológus 2007. december 19-én 17.30-tól: A jelképek hasonlósága az írásban, az asztrológiában és mindennapjainkban. Elıadó: Pervétei József grafológus, asztrológus
GRAFOLÓGIA A Grafológiai Intézet szakmai lapja XIII. évfolyam 2007/10-11. szám (149-150.) Fıszerkesztı: dr. Agárdi Tamás Felelıs szerkesztı: Podonyi Hedvig Rovatvezetı: Mohácsi Ágnes A szerkesztıbizottság munkatársai: Domanits András László, Kovács Judit Ágnes, Sziráki Éva Nyomdai elıkészítés: COLORIENT-EXPRESS Sokszorosítás: R-Copy-PLUS Kft. ISSN 1218-9421 Szerkesztıség: 1118 Budapest XI., Budaörsi út 52. Postacím: 1531 Budapest, Pf.:19. Telefon: 310-7113; E-mail:
[email protected];
[email protected] Közlési feltételek: A közlésre szánt anyagot kérjük, elektronikus úton jutassák el szerkesztıségünkbe lapzártáig (mely a megjelenés hónapját megelızı hónap 10. napja). Minden esetben kérjük, pontosan adják meg a szerzıségi adatokat, valamint az irodalmi hivatkozásokat. A cikkhez tartozó ábrákat, táblázatokat, fotókat stb. kérjük a leadáskor rendelkezésünkre bocsátani. Elhelyezéskor az eredeti írás méretét nem tudjuk, az arányokat igyekszünk megtartani. A szerkesztıség fenntartja a jogot a kéziratok stilizálására, korrigálására, rovatokon belüli elhelyezésére, tipografizálására. A kiadó kéziratokat nem ıriz meg és nem küld vissza.
Grafológia 2007. október-november
Grafológia – 150
Egykor és most
Sok mindenen múlhat: kibontakoztathatja-e a benne rejlı lehetıségeket, megmutathatja-e értékeit egy viszonylag fiatal tudomány, egy ma még nem mindennapinak számító szakma. Az azonban bizonyos, hogy az állandó fejlıdéshez, a folyamatos párbeszédhez nívós szakmai fórumokra van szükség; ennek jegyében született lapunk is, mely most 150. számának megjelenéséhez érkezett. Köszönet mindazoknak, akik munkájukkal, figyelmükkel – egykor és most – hozzájárultak és hozzájárulnak fennmaradásához, s rajta keresztül a grafológia hazai elismertetéséhez, a magyar grafológustársadalom összefogásához.
Hogyan indult a Grafológia lap? Talán ez a kérdés is azok közé tartozik, amelyek az újkori magyar grafológia történetében gyakran felmerülnek, és amire a válasz: „Normális ember ilyenbe nem vág bele”. Hiszen ha azt nézzük, a Grafológiai Intézet, profitorientált szervezetként olyan vállalkozásba fogott és üzemeltet, amelynek a profittermelı képessége a sajtóhoz egy kicsit is értı ember számára igencsak kétséges. Valahogy így volt ez a Grafológiai Intézet megalakításával is, hiszen amikor a Magyar Írástanulmányi Társaság kereteit kezdte kinıni a grafológia szolgáltatások iránti igény – és megfogalmazódott a megoldás: gazdasági társaság formájában mőködı cég keretei között kell folytatni –, akkor számtalan hümmögı, kételkedı ember osztotta meg velem a véleményét: – Á, ma Magyarországon nem lehet gazdasági vállalkozást grafológiából létrehozni. Ez jó hobbinak, szabadidıs kutatásnak, de nincs nagyobb fogadókészség a társadalomban – ez volt a gazdasági szakemberek józanságra intı véleménye. – Nem szabad üzleti vállalkozást csinálni a grafológia „szent” ügyébıl – így a grafológusok táborának egy része. Az íráselemzés szépsége, mővészi lénye vész el, ha a piac szabályai kezdenek diktálni. És ugyanígy a Grafológia címő lapnál is, ellenzık, kétkedık: – Szükség van a lapra, hiszen számos információhoz csak innen juthatnak az érdeklıdık, szakemberek. Grafológia 2007. október-november
– Jó, jó – így a pragmatista vélemény –, de akkor lássuk, mekkora a fizetıképes kereslet, el tudják-e tartani a lapot az olvasók? És a lap megérte a 150. kiadást. Talán azért, mert két dolog nagyon erıs volt. Egyfelıl a lap készítıinek a hite – a „kell egy jó csapat mintájára” –, mindig is azt gondoltuk, hogy lapnak márpedig lennie kell. Másik oldalról pedig az olvasók érdeklıdése, támogatása, szerzıink, a lap készítıinek önzetlen közremőködése adta azt a szilárd alapot, amely a folyóirat létét lapszámról lapszámra megalapozta. A Grafológia lap megjeleníti, hogy a napi nehézségeken, pillanatnyilag legyızhetetlennek tőnı akadályokon – akár már középtávon is – túl lehet lépni, és a küzdelmek végén törvényszerően ott a siker. A lapkészítés napi fáradalmai elhalványulnak, és ott van, megmarad az újság. A lap készítése egy kicsit mindig a halhatatlanságot is idézi. A szerzı megírta, a szerkesztı megszerkesztette, a nyomda kinyomtatta –
és a lap megindul, éli saját életét. Lesz olyan példány, amelyik a polcon már ott sorakozó, gondosan összegyőjtött, korábbi példányok mellé simulva ırzi tartalmát, lesz olyan, amelyik a padláson porosodva mélázik arról, hogy „Milyen jó is lenne, ha olvasnának engem”, mígnem egy szép napon a rendcsináló háziasszony, a takarításban egy pillanatra megpihenve belelapoz, és így szól valamelyik családtagjához: – Te, gyere csak ide, tudtad azt, hogy a grafológusok már a múlt évezredben is…? Egykor, és most… számomra a kezdet, és a jelen kicsit egybemosódik. Hiszen egykor és most a fı szabály az volt, hogy kell egy újság, a lapot csinálni kell. És úgy vélem, ez a törvény a következıkben sem változik. Kívánom a lap olvasóinak, készítıinek, hogy lapszámról lapszámra még hosszú évekig találkozzunk egymással, és hogy nagyon sok érdekes, szakmailag gazdag anyaggal tudjuk olvasóinkat megörvendeztetni. dr. Agárdi Tamás fıszerkesztı
3
Beszélgetés Füzes Jánossal, a Grafológia címő lap egykori fıszerkesztıjével Egykor és most „Azt gondolom, hogy a grafológia egy olyan segédtudomány, ami hozzájárul ahhoz, hogy az emberi természet mind megismerhetıbb legyen.”
Ki is Füzes János? Sokan már nem ismerhettétek meg, pedig lapunk indulásának éveiben sokat tett a grafológiáért, a grafológusokért. Két éven át, 1994-1995ben volt lapunk felelıs szerkesztıje. A folyamatosan érkezı pozitív visszajelzéseknek és olvasóink elégedettségének köszönhetıen ez idı alatt még nagyobb odaadással és alázattal viseltetett a grafológia és az ıt mindenben segítı grafológus kollégák iránt. Feladata a grafológiai cikkek, tanulmányok formába öntése, hasábokba rendezése volt. Minden beérkezı tudományos, vagy akár kissé könnyedebb témájú, szórakoztató cikkel igyekezett a grafológiát még inkább emberközelivé, elfogadhatóvá varázsolni. Igaz, ezek az írások nem az ı tollából származtak, hiszen elmondása szerint íráselemzést soha nem végzett, de a szerzemények változatosságát kihasználva sikerült összhangot teremtenie ebben a sokszínőségében. Egyszerően csak tette azt, amit legjobb tudása szerint tenni tudott: tévés tapasztalatait, többéves újságírói pályafutását és igazán figyelemreméltó kommunikációs készségét is egybevetve próbálta a grafológia jeles szereplıit e lapban összefogni és tudásukat közkinccsé tenni. A felelıs szerkesztıi pozíció nem csak azzal járt, hogy begyőjtötte, majd szerkesztette az anyagokat, hanem segítette is közvetlen munkatársait. Igyekezett olyan lapszámokat szerkeszteni, amelyek a 4
szakma és a laikusok érdeklıdését egyaránt felkeltették. Erre szükség is volt, hiszen korábban az írástudomány, a kézírás elemzése paratudománynak, végleg megfoghatatlannak számított, s még annyira sem volt elfogadott, mint most. Munkájával ezen igyekezett változtatni, hiszen a szakmának szüksége volt megfelelı utánpótlásra. Baráttá és hétköznapi gyakorlattá kellett tenni a grafológiát. Kitartó munkája sikeresnek bizonyult, ugyanis kreativitásának és a szerzık nívós írásainak köszönhetıen egyre népszerőbbé vált az írástudomány, és ezen belül is a Grafológiai Intézet szaklapja: a GRAFOLÓGIA. Hol és mikor találkozott elıször a kézírás elemzésének a lehetıségével? Felsıfokú tanulmányaim idején, a pszichológiai elıadások során találkoztam elıször a grafológiával. Már akkor felkeltette az érdeklıdésemet. Én magam sem ekkor, sem késıbb íráselemzést nem végeztem, nem is végezhettem. Hogyan került a Grafológiai Intézet folyóiratához? Agárdi Tamással, a Grafológiai Intézet vezetıjével a televízióból ismerjük egymást. Tamás a Kék Fénynél, én pedig a Híradónál dolgoztam. Közös érdeklıdésünk nem merült ki a televíziózásban. Mindketten érdeklıdtünk a szakma emberi(bb) oldala iránt, így hamar megtaláltuk a közös nevezıt. Én 1994-ben elhagytam a televíziót.
Még ebben az évben hívott fel Tamás, hogy a Grafológiai Intézettel egyidıs GRAFOLÓGIA lapnak a felelıs szerkesztıje legyek. Jó ismeretségünkre való tekintettel szívesen elvállaltam. Mindazok mellett, hogy tudtam, nem vagyok szakmabeli, nem értek a grafológiához. Két évig dolgoztam itt. Volt egy igazán érdekes jellegzetessége az abban az idıszakban szerkesztett lapszámoknak: a borítón a címlapképet fejjel lefelé láthattuk. Az Ön számára mit szimbolizált ez a megjelenítés, és mit szeretett volna ezzel elérni? Azért fogadtam el ezt az ötletet, mert úgy gondoltam, ha megfordítjuk a képet, azaz ha „kifordítjuk az embert”, talán több mindent meglátunk, felismerhetünk benne. Ezt teszi a grafológia is. Kitárjuk a lélek belsejét, legbensıbb bugyrait. Miután több számot is megért a lap, érdekes visszajelzéseket kaptam a borító szimbolikáját illetıen. Mindenki számára más-más jelentéssel bírt ez a különös szimbólum. Úgy éreztem, elértem a célom, hiszen az olvasókat elgondolkodtatta. S minél több magyarázat van rá, annál jobb. A mai napig mindenki mást és mást lát bele, és ennek én nagyon örülök. Milyen volt a munkamenet, hogyan készült egy-egy lapszám akkoriban? Elıször is ismernem kellett az akkori nagy neveket, azokat, akik a grafológiával tudományos szinten foglalkoztak, és ismernem kellett a hallgatók érdeklıdési körét is. A Grafológia 2007. október-november
megjelenésre szánt cikkeket, tanulmányokat, interjúkat az akkori oktatóktól kaptam, s ezeket csupán formailag rendeztem át. Szakmai javításokat, változtatásokat nem ejtettem rajtuk. Esetleg stilisztikai változtatásokat kértem a szerzıktıl, annak jegyében, hogy az olvasók érdeklıdésének megfeleljenek. De ilyen eset ritkán fordult elı. Az volt az elınyöm, hogy én a kívülálló kötetlenségével tudtam a dolgokhoz nyúlni, hogy engem nem szabályozott a szakma. Próbáltam úgy összeállítani a lapot, hogy az szakmai szempontból a grafológushallgatók, az oktatók és az olvasó érdeklıdık számára is izgalmas, érdekes legyen. Olvashatóak voltak a lapban neves politikusok, mővészek, alkotók grafológiai elemzései, és esetleg véleményük is a grafológiáról. Tudománynak számított akkor már a grafológia? Amikor én az újságnál dolgoztam, még javában folyt a vita arról, hogy a grafológia tudomány-e, vagy sem. Igen, ez még a mai napig is vitatéma. Hogy a grafológia segédtudomány, abban soha nem volt kétségem. Hadd mondjak egy példát: ha a grafológiai elemzés alátámasztotta egy bőnügyi nyomozás fı nyomvonalát és eredményeit, akkor úgy gondolom, hogy ez fontos információ volt, mert kapott még egy megerısítést. Egy teljes, átfogó nyomozást azonban nem helyettesíthet egy írásvizsgálat. Mi az, amiben esetleg kételkedik a grafológiát illetıen, és hogyan lenne ez kiküszöbölhetı? Ilyen például néhány irányzat, ami súrolja a tudományosság határát. Nézze el nekem, hogy ezeket konkrétan nem akarom megnevezni. Nem azt mondom, hogy nem igaz, csak azt, hogy számomra még nem meggyızıek az eredmények. Mégis, hogyan képzel el egy meggyızı grafológiai elemzést? Ha én valakivel elkezdek beszélgetni, körülbelül öt perc után kialaGrafológia 2007. október-november
kítom róla a véleményem. Harmincöt éve dolgozom így. Ez alatt az öt perc alatt kell megismernem beszélgetıtársamat, hogy késıbb hően tudjak írni róla. Mindig is nagyon becsültem azokat a grafológus kollégákat, akik akkoriban igyekeztek tudományos alapokra helyezni a grafológiát. Hiszek abban, hogy ezek az elemzések jókora valóságalappal rendelkeznek. A pszichológia és a grafológia sem képes képletekbe behelyettesíteni a lélek rejtelmeit, majd a tükörképét leképezni a személyiségnek. De egy kézíráselemzés nagyon jó szempontot tud adni az emberi jellem megismeréséhez. Ön szerint mikor juthat el a grafológia arra a szintre, hogy egyetemeken, más felsıoktatási intézményeken tanítsák a tanterv részeként, mint például a pszichológiát? A grafológia és a pszichológia ebbıl a szempontból nagyon jól párhuzamba vonható egymással. Évtizedekkel ezelıtt a pszichológia helyzete szinte teljesen hasonló volt a grafológiáéhoz. S ma már ki merné megkérdıjelezni a létjogosultságát? A grafológiát is erre a szintre kell emelni. A grafológia képviselıi mit tehetnek azért, hogy ezt a szintet elérjék? Kutatással, sok-sok elemzéssel, sok-sok analízissel és szintézissel juthatnak el odáig. De térjünk vissza a Grafológiai Intézethez és a laphoz! Milyen társaság fogadta Önt a kezdetekkor? Nagyon kellemes és elkötelezett csapat volt a Grafológiai Intézetben és úgy tudom, ez azóta semmit sem változott. Milyen helyzetben volt akkor a grafológia oktatása? Akkortájt mi voltunk az egyetlen komoly képzı intézmény az országban. Magas szintő szakmai oktatógárda mőködött és mőködik is a mai napig, akik ugyanazt a színvonalat tartani tudták. Kihelyezett tagozatok voltak még néhány vidéki nagyvárosban is. Ma már
többezres számban képezik a grafológusokat, különbözı iskolákban. A színvonalról azonban ne beszéljünk… Késıbb a jobb képességő, jobban teljesítı kollégák önállósodtak, esetleg iskolákat alapítottak, ugyanis egyre nagyobb lett a kereslet a grafológia iránt. Folyamatos fejlıdésre, kutatásokra van szükség, egyre több publikálásra, egyre több szakmai kezdeményezésre, és így tovább. Ma az intézet valóban megérdemli az intézet címét: kutatási eredményei, tudományos törekvései, értekezései alapján egyaránt. A szakma legitimálásához szükség van arra, hogy minden irányból, a lehetı legtöbb megközelítésbıl vizsgálják, kutassák a kézírásokat. Amikor például Szidnai László elıállt az akkor még újdonságnak számító számítógépes elemzési technikával, nem mindenki sejtette, hogy ez fontos mérföldkı lehet egy valóban egzakt tudomány felé. Többször említette Agárdi Tamás nevét. Mi a véleménye akkori kezdeményezésérıl? Neki köszönhetı, hogy Magyarországon a grafológia elindult a tudománnyá válás útján. Fölismerte, hogy kiket kell maga mellé vennie, hogy kik azok, akik jó irányba lendítik a kutatómunkát. A mai napig is óriási összefogó erıt képvisel a szakmában. Hogyan összegezné az újságnál eltöltött idıszakot? Az a két év nagyon sokat jelentett az életemben, de a legnagyobb élmény az volt, hogy láthattam, miként születik, kemény vajúdások közepette, egy új tudományág. Kovács Judit Ágnes
Egy gondolat „Mennyi elıvigyázatosság szükséges, hogy ne elsınek mondd ki az utolsó szót.” (Joseph Joubert) A Grafológia címő lap elsı évszámainak mottója
5
„A bető mutatja a lelket; aki betőket ír, az valósággal benyomja ezekbe lelkének képét; mi tehát az írás által megismerhetjük az írónak szokásait.” Phalerensi Demetrius (i. e. 345-283) athéni szónok „Éppen úgy, ahogy a beszélgetés jelzi a lélek fogalmait, éppen úgy mutatja az írás a beszélgetést és a gondolatot.” (Aristoteles) Az elsı találkozás meghatározó lehet - ám olykor csak a többedik bizonyul annak. Összeállításunkban három grafológus mesél a grafológiával való megismerkedésérıl.
Humánum, emberszeretet, és tiszteletet ébresztı tudós ismeret Számomra a grafológia nem szerelem-gyerek. Ennél a metaforánál maradva azt mondhatnám inkább: panel-gyerek. A kényszer szülte az érdeklıdést. Azért iratkoztam be egy grafológia iskolába, mert szemet szúrt egy bekeretezett hirdetés, amelyben a tanfolyam elvégzése után munkát ígértek. Így kezdıdött. Persze, ilyen alapon választhattam volna valamilyen titkárnıképzı vagy pénzügyi tanácsadó tanfolyamot is. Valószínőleg nem véletlen, hogy éppen a grafológia mellett kötöttem ki. Az akkoriban vastagodó ezoterikus vértemben annyit már felfogtam a világból, hogy jobban összefüggenek a dolgok, mint ahogy én azt azelıtt gondoltam. A vonalak világa legalább olyan misztériumnak ígérkezett, mint az emberek vagy akár a csillagok közti kapcsolatrendszerek. Az elsı példaképem Szepes Mária volt, a maga sajátos pszichografológiájával. A másik pedig Csötörtök Csaba, a maga ténygrafológiájával. Látszólag két teljesen különbözı világ, teljesen eltérı megközelítési mód, más kategóriák 6
Egykor és most
„Szerelem” elsı látásra…? Találkozások a grafológiával és definíciók. Mégis összehozza ıket valami, ami a legfontosabb: a humánum, az emberszeretet, és a tiszteletet ébresztı tudós ismeret. S hogy mi a legnagyobb sikerem? A legkisebb írás, amivel valaha is találkoztam. Ez egy levél egy kislánytól, a druszámtól, aki köszönetét fejezi azokért a mondatokért, amiket írása nyomán adtam neki. Már nem emlékszem az elemzésre, természetesen elsikkadtak a mondatok és a szentenciák. Nyilván azért, mert érdektelenek. Ami számít, az mégis csak fennmarad az idı rostáján. Mint az a miniatőr gyöngyírás. Sokáig ırizgettem a tárcámban. Most már nem tudom, hol van a kis levél. De emlékszem rá. Bálint Vera Grafolízis
Minden írás egy új világot nyit meg Életünkben sok mindent nehéz szavakba önteni… Azok, akik teljes átéléssel, a „flow” állapotában tudnak mőködni – értendı ez akár munkájukra, akár szabadidıs tevékenykedésükre –, talán jól érzik/ értik ezt. Sokan közülük kevésbé tudják megfogalmazni gondolataikat arról, hogyan is, miért is végzik
azt az adott cselekvést, folyamatot. Nekünk, grafológusoknak, tehát személyiségekkel, egyénekkel foglalkozó – segítı – szakembereknek, rendelkeznünk kell a „szavak erejével való optimális bánásmóddal”, azaz a könnyed, mégis szakszerő, pontos és célirányos, igényes kommunikáció képességével, mind szóban, mind írásban. Úgy érzem, napi munkám során rendelkezem is ezzel. Mégis most, egyfajta összegzés, munkámhoz kötıdı „ars poeticám” megfogalmazásakor mintha ez elıbbiek táborába tartoznék! Érzem, tudom: mit, és miért csinálok, mint írással, pszichikummal foglalkozó szakértı, mégis, nehéz szavakká konvertálni ezt mások (fıként szakmabeliek) elıtt! Jómagam pedig azonnal tudtam ezt már akkor is, mikor „ráleltem” erre a szakterületre: azonnal éreztem, hogy ez az Igazi, ez a nekem való hivatás! (...Az, hogy milyen volt az elsı találkozásom a grafológiával, egy hosszabb történet, de a sötétkék borítós „Vallanak a betők” címő könyv 1985-ös, könyvheti megjelenése sokat segített ebben. ) Sok éve tehát naponta élhetem meg az akkori, elsı találkozás izgalmát! Minden írás egy új világot nyit meg, s az azzal való munkálGrafológia 2007. október-november
kodás során mindig a szakszerőség, a körültekintés, az ezekkel járó szakmai alázat, az igényes, és az etikus fogalmazásmód elvei vezérelnek, s adják meg azt a fajta örömet folyamatosan, amit az elsı találkozás óta érzek. Persze, hisz tudom: „szerelem volt ez, elsı találkozásra!” Azóta pedig effajta „találkozásaim” számtalan, szebbnél szebb, és különösebbnél különösebb élményt adtak/adnak nekem! Szıllıssy-Csoma Enikı www.grafologusOK.hu
A grafológia úgy kellene az embereknek, mint egy falat kenyér A szerelem nem elsı látásra sikeredett. Az „elsı látás” még a '80-as években egy, a Könyvnapra megjelent grafológiakönyv volt, ami akkor 58 Ft-ba került kint a standokon. Számomra taszítónak tőnt a borítólapja, legalább kétszer raktam vissza, aztán belelapoztam és mégis megvettem. Többször veselkedtem neki az elolvasásának. Nem volt könnyő olvasmány, de tartalmazott egy eléggé hosszú irodalomjegyzéket; annak alapján próbáltam más grafológiakönyvekhez jutni. Egy pécsi antikvárius sokat segített ebben, így sok eredeti könyvvel rendelkezem. Ezek az elsı élmények el is múltak, a helyzet akkor átmenetileg a gyógypedagógia és a logopédia felé fordított. A könyvek viszont ott sorakoztak a polcon. Többször forgattam, sıt elkezdtem összerendezni ıket, saját jegyzetekkel. A megújuló grafológiai életbe kis késéssel kapcsolódtam, az elején sokan összejöttünk, akkor is akadt, aki az üzletet látta benne, mások egy új szakmában reménykedtek. Én az utóbbiak közé tartozónak érzem magam, ezért vettem részt a képzés összerakásában, a tankönyvek írásában. Ekkor már lehetett beszélni szerelemrıl, ami máig is megmaradt. Elıször megérzésbıl, késıbb tudaGrafológia 2007. október-november
tosan irányítottam úgy az életem, hogy ne ebbıl éljek. Tudom, hogy vannak, akik ezért ma sem tartanak profinak, de errıl is (mint sok egyébrıl) más a véleményem. A profizmust nem a státusz: a szaktudás teszi. Most – több, mint 15 év után –újra válságban van a grafológia: a képzésben résztvettek nehezen találnak munkát, egyre kevesebben kezdenek neki a nem könnyő képzésnek. Mint szakirány, kikerült az igazságügybıl, odacsapták a pszichológiához, a szakértıket sorra törlik a szakértıi listáról. A vizsgaelnökök közé sokan felvetették magukat, a több évtizede dolgozók egyre kevesebbszer ülnek a vizsgaelnöki székben. Az utolsó pár mondatom talán egy kicsit depresszívnek hangzik, ettıl függetlenül tudom, hogy ez egy segítı szakma, csak nem jó nevet kapott. Úgy kellene az embereknek, mint egy falat kenyér, ahhoz, hogy eligazodjanak saját és a környezetük világában. Ennek megoldása lesz a következı grafológusnemzedék feladata. F. Visnyei Irma Regionális Grafológusképzı
„Afölött, hogy az ember kézírása vonatkozásban van-e az illetınek a gondolkodásmódjával és jellemével és hogy legalább sejtelmünk lehet, hogy az illetı milyen, hogyan cselekszik, mit érez, arról nem lehet kétség; épp úgy, ahogy nemcsak testalkatot és vonásokat, hanem a tekintetet, hangot, sıt a test mozgását is jelentısnek, az egész egyéniséggel megegyezınek kell elismernünk.” (Részlet Goethe Lavater-hoz írt leveleinek egyikébıl)
„A grafológia, úgy mint az orvostudomány, tanulmányozza az embert. Az orvosok látják a test betegségeit, a grafológusok a jellem és az indulatok tévelygéseit. Mindkét tudománynak megvannak a saját módszerei és ha grafológusok és orvosok véleményükben tévednek, ez nem a tudomány hibája, hanem a megfigyelésé. Azon ellenvetés, hogy ’egy és ugyanazon ember többféleképpen írhat vagy ír’, csak bizonyítja a grafológia helyességét. Egy változó jellemő embernek – a grafológia szerint is – kell, hogy többféle írása legyen. A nyugodt, kitartó, határozott jellemő ember mindig ugyanazon mód szerint ír. Vagy ’valakinek az írása változik, aszerint milyen hangulatban van’, szintén a grafológia javára bizonyít, mert egész természetes, hogy ha valaki nyugodt, az írása is nyugodt lesz; ha azonban valaki erıs felindulásában ír, írása lüktetett, heves, alapvonásai kemények, élénkek. Továbbá ’ha valaki elváltoztatja az írását’, akkor – ha ez jól sikerült – a grafológus minden esetre az elváltoztatott írásnak megfelelı jellemrajzot adna, épp úgy mint az életben is egyes szélhámosoknak sikerül embertársait megtéveszteni; a legtöbb esetben azonban – úgy a szélhámosnál mint az elváltoztatott írásnál – valahol kitőnik az eredeti jellem, az eredeti írás, amennyiben kisebb írásjelek, betők stb. változatlanul mutatják az igazi jellemet. Végül: ’a grafológus csak általánosat, körülbelülit mond’ csak az állíthatja, akinek sohase volt kezében egy grafológiai jellemrajz. /.../ A grafológus pozitíven világosan, pontos meghatározottsággal, az egyén ismerete nélkül teszi megfigyeléseit. Csak a jellemmel együtt változik az írás is.” Giay Rudolf: A Grafológia tankönyve, 1926 7
Románné Goldzieher Klára: Vajda János kézírása „A magyar grafológia legkiemelkedıbb alakja. Publikációi már 1926ban, a Nyugat c. folyóiratban megjelentek” – olvashatjuk Románné Goldzieher Kláráról több grafológiai témájú magyar honlapon is. A kettı közül az utóbbi állítás azonban csak részben igaz. Végignézve az 1908 és 1941 között megjelenı Nyugat folyóirat számait, valójában négy különféle utalást találunk Románnéra. Az elsı 1913. december 16-ai, és egy, az Ernst Múzeumban megrendezett kiállításról számol be: „A budapesti textilmővészeti mőhely Kozma Lajos, Románné Goldzieher Klára és Lakatos Artur tervei alapján készült szövetekbıl egész győjteményt mutat be. Sok ötlet, disztingvált artisztikus érzés váltakozik ornamentális közhelyekkel, aminthogy nem is lehet másképpen. De a törekvés feltétlenül rokonszenves. A szövetek egy részét mindjárt ki is próbálták bútorokon.” A második Reichard Piroska könyvismertetıje, melyben 1926. április 26-án Románné Írás és egyéniség címő könyvét ajánlja az olvasónak, a következıképpen: „A mai ember viszonya önmagához kettıs: lázas menekülés önmaga elıl, és önmagának lázas keresése. A korszerő mővészetnek is vagy önfeledt kábulatot kínálnak vagy valóságos viviszekciónak vetik alá az emberi lelket. Vetélytársai ebben a tudománynak, mely egyre újabb eszközökkel és eljárásokkal egyre mélyebben igyekszik bevilágítani az emberi test és lélek rejtélyeibe; olykor olyan eszközökkel és eljárásokkal, melyek mintha ısi babonák újszerő igazolásai lennének. Ez az áramlat emelte tudományos színvonalra a grafológiát is. Az elsı magyar nyelvő grafológia, Románné Goldzieher Klára könyve, megrajzolta a grafológia fejlı8
dését az ötletszerő játékos kedvtelésétıl és intuitív megérzéstıl a módszeres megfigyelésekkel dolgozó, pszichológiailag és fiziológiailag megalapozott grafológiáig; megállapítja a grafológia jelentıségét s megismertet annak szempontjaival és módszerével. Románné G. Klára könyve elgondolásában biztos, felépítésében világosan áttekinthetı, stílusában pedig mindvégig szerencsésen elkerüli a nagyképőséget és bıbeszédőséget, az unalmat és felületességet, a népszerősítı munkák eme veszélyeit. Mondanivalóját kétszáz jól megválasztott ’grafikum’ szemlélteti. E kis könyv olvasmánynak is élvezetes és tanulságos, de komoly és megbízható vezetı azok számára is, akik mélyebben be akarnak hatolni a grafológia területére.” A harmadik utalást Reichard Piroska: Riedl tanár úr címő, 1926. augusztus 1-jén megjelent cikkében lelhetjük, melyben Riedl Frigyes irodalomtörténésznek állít emléket, idézve Románné róla írt sorait (sajnos, ehhez írásminta nem áll rendelkezésünkre): „...finomvonalú, a szépet tapogatózva keresı írás. Betői kicsinyek és szerények, de a gondolatok röptével betőszárai is öntudatlanul felfelé szöknek. A szavak alacsony szalagából egyes nagybetők izoláltan, keskenyen merednek a magasba: mint az érzékeny és magános ember, ki félénken testhez szorított könyökkel elkülönülve halad a többiek között. Érzékenységre vall a betők dőltsége és feminin finomsága is; zárkó-
Egykor és most zottságra boltíves, zárt formájuk: egészen talán sohasem mutatta meg magát életében, humorral és ötlettel hárítva el az ellágyulás perceit. Csapongó, öblös hurkok mutatják, hogy fantáziája bőbájos mezbe öltöztette erotikus élményeit. De ennél többet is jelentett számára a nı: zárkózott lelke leginkább nık körében nyilt meg, kiknek finomszárnyalású, tartózkodó lénye rokon volt az övével. Egész egyéniségének szimboluma nevének kezdıbetőjében rajzolódik elénk: komoly, egyenesvágású elsı vonalára lágyan görbülı díszt fon szépérzéke és fantáziája. - finomvonalú, a szépet tapogatózva keresı írás. Betői kicsinyek és szerények, de a gondolatok röptével betőszárai is öntudatlanul felfelé szöknek. A szavak alacsony szalagából egyes nagybetők izoláltan, keskenyen merednek a magasba: mint az érzékeny és magános ember, ki félénken testhez szorított könyökkel elkülönülve halad a többiek között. Érzékenységre vall a betők dőltsége és feminin finomsága is; zárkózottságra boltíves, zárt formájuk: egészen talán sohasem mutatta meg magát életében, humorral és ötlettel hárítva el az ellágyulás perceit. Csapongó, öblös hurkok mutatják, hogy fantáziája bőbájos mezbe öltöztette erotikus élményeit. De ennél többet is jelentett számára a nı: zárkózott lelke leginkább nık körében nyilt meg, kiknek finomszárnyalású, tartózkodó lénye rokon volt az övével. Egész egyéniségének szimboluma nevének kezdıbetőjében rajzolódik elénk: komoly, egyenesvágású elsı Grafológia 2007. október-november
vonalára lágyan görbülı díszt fon szépérzéke és fantáziája.” Ami azonban a legérdekesebb lehet számunkra, és már csak kuriózum-mivolta folytán is megérdemli, hogy megismerkedjünk vele, azt 1926. november 16ei számában közölte a Nyugat – „Románné Goldzieher Klára: Vajda János kézírása”. Az alábbiakban ezt olvashatjuk. *** A költı magasan szárnyaló, de érzékien élnivágyó ember. Másoknál nagyobb intenzitással érzékeli a jelenségek színének, hangjának, ízének ezernyi változatát. Vágyaiban telhetetlen: egy alakba, ideáljába sőríti a szépet, a fenségest, a gyönyörteljest, hogy - mint egy esztelen Kaligula - egy ölelésben szoríthasson mindent egyszerre keblére. Az elérhetı nem ment a földiségtıl! A megközelíthetınek gyarlóságától a költı riadva fordul el; az ı törvénye a „mindent vagy semmit” s a képzelet és valóság kényszeregyességét megvetve, aszkétikus önmegtagadással eltaszítja a tökéletlent. A heves vágyakozás és fagyos önmegtartóztatás ellentétes feszültségébıl pattantja ki a géniusz, szikraként a költeményt. Ritka írás tükrözi oly leplezetlenül a költıi lélek vonaglását, mint Vajda Jánosé. (ifjúkori minta) Egyenletességet, harmonikus lágy formákat - jellemzıit a kiegyenlített és kedélyes természetnek, amely viszont egyedüli forrása a derős és bizakodó életfelfogásnak, - hiába keresünk írásában. Mert nincs két betője, melynek magassága iskolás rend szerint viszonylanék egymáshoz s szinte groteszk, amint némelyik, szenvedélytıl kilódítva, görcsben kuporgó társát maga után vonszolja. E bomlott egyenlıtlenség a lelki harmónia ellenkezıjét bizonyítja: nagy belsı elégedetlenséget, mint az ideális törekvések és ösztönök meghasonlásának következményét. De ha ugyanabban az érzéki erı néha olyan vastagra duzzasztja vonalait, mint a mély és telt búgással rezgı húr, késıi írásában vékony a vonal. néha mint az éles hangú pattanásig feszült húr, néha mint az éles bántó tövis, de leginkább már csak mint a megmegszakadt, foszló selyemfonál. Ami az elsı írásban lobogás, itt ernyedt lehulló mozdulat, ami ott büszke önmegtagadás, itt flagelláns kéj, ami önként vállalt lemondás volt, itt tehetetlenség. De ha e vibráló idegességgel papírra vetett írást némi távolságból átfogó pillantással szemléljük, a szálkás, vértelen, gátlásoktól összeszorult betők, a talajvesztett felröppenı ékezetek szépen tagolt, széles sorközökkel árkolt szókká tömörülnek. És minden szó, mint a szabálytalan fodrú, rohanó és változó hullám, ritmikus lüktetéssel olvad a nagy folytonosságba. Meghasonlottságában is egységes, egyéni ritmustól Grafológia 2007. október-november
Ifjúkori írásminta ringatott, csillagokat keresı, költıi lélek Vajda János. Írásának elemzése megérteti tragikumát, melyet [*] „nem véletlen, vagy beláthatatlan végzetszerőség ... hanem egy saját lelkében gyökerezı valamely, a világrenddel nem összhangú tulajdonsága okozott”, szerencsétlen szexualitása. Viszonyát a Nıhöz az a két asszony határozza meg elıre, egész életére, akik ébredı érzékeit elıször foglalkoztatják: anyja és Gina. (lásd minta 55 éves korából)
Minta 55 éves korából 9
Vajda és anyja között nem szövıdtek az érzelem olyan gyengéd szálai, melyek a családi szők közelség testiségét, a vér és hús szagát illatos fátyollal festék volna. Apját imádja, anyjáról testi idegenkedéssel emlékezik meg, a nıi intimitások talán tapintatlan szellıztetése keltette a túlérzékeny gyermekben azt az undort, mely késıbb is felszállt benne a hús és vérbıl való asszonyi állat közelségében. Ez ellen védekezik öntudatlanul, amikor szerelmesét az eszményiség áthatlan palástjába öltözteti. Gina volt az, akire az ifjú Vajda költıi láztól elhomályosult szeme e bővös mezt vetítette. Gina szép volt és szőz, kacér, de elérhetetlen. İ ízleltette meg Vajdával a soha ki nem elégülı, egész életét betöltı epedést, de a hosszú évek gyötrelmei kéjjé váltak: szerelmi lüktetését szublimálta versekben. Vajdát, kit gyermekkora elfojtott emlékei, kellemetlen élményei utórezgéseiként a fejlett nıiesség, az Anya, visszariasztott, kimondhatatlanul vonzotta a bimbó, a Szőz. Deres fıvel, túl az ötvenem, egy pillanatnyi szeszélynek engedve „meggondolatlanul, mélyebb szerelem nélkül, azonnal menyasszonyává vállalta” a tizennyolc éves Rosamundát. Szép volt és kacér, szőznek hitte és elérhetetlennek akarta. Alig nyerte el, máris lemondásra akarja bírni, de a nı „sír és esdekel… és a nagy hıs, aki ádáz, durva, kegyetlen … aki gyors, hirtelen elhatározások embere, aki a vadkanszerő iramodásainak köszöni…
diadalait, meg van fogva egy vele született gyengesége által, a nıi könnyekkel szemben tehetetlen.” – „Nıül veszi.” – De nemcsak megmondja neki, hogy szeretni ıt nem képes, de eszerint cselekszik is. Elzárkózik elıle mindjárt az elsı éjjelen és azután is. ...Ez állapotból erısen shakespearei drámai jelenetek fejlıdnek. Kínozzák egymást és kimondhatatlanul kínlódnak. A férfi „...Eközben úgy meghasonlik, hogy mindenre képtelen … már maga is kezdi utálni, megvetni magát, hogy mégis nem képes erélyes elhatározásra… biztatják, legyen erıs, szakítsa el házassága bilincseit, de ı nem képes e kegyetlenségre magát elszánni… Rosamunda esdekel, sír vonaglik elıtte ...e z meghatja… elérzékenyedik ırjöngı szerelmi epedésén, szenvedésén de érzéki szerelmet annál kevésbé érez, sıt a nı természetellenes ostromlása csak növeli visszatetszését.” És most térjünk el Vajda szerelmi életének harmadik sarokpontjához. Mint ahogy nem volt a véletlen vak játéka, hogy a kacér felkínálkozó, szerelmét áruba bocsátó nı típusához tartozott az eszményinek képzelt Gina, az sem véletlen, hogy Rosamunda is a szerelem aktív, ostromló, Vajda felfogása szerint erkölcsileg nem kifogásta-
lan nı típusát személyesíti meg. [*] Mert csak az ilyen ösztönösen kezdeményezı, férfibomlasztásra alkotott természet tudta Vajdának írásban is világosan kimutatható fáradt, csakis képzeletben csapongó érzékeit lángra gerjeszteni. A Szőz típusa mellett a Puella típusa - milyen végletek! Anya Puella, a két pólus, közöttük a Szőz, képzeletben megkívánva, valóságban eltaszítva, az ébren álmodó költı vízióiban e háromság együttese: a Nı. (Ifjúkori névaláírásának határozottan és hirtelenül elrántott „kardcsapás szerő” végvonala a gyors, hirtelen elhatározások emberét mutatják. Késıbbi éveiben aláírásának végvonala a név alatt visszafordul, lágy ívet ír le, végül tétován egy remegésben hal el.) Mintegy tizenöt havi házasság után Vajda Bécsbe viszi Rózát. Lobogó győlölettel említve meg a nıt, írja egy ismeretlennek, hogy „az elválást a Szentszéknél a ’matrimonium vatum sed non consummatum’ pápai dispensatio útján való fölbontását kérve, indította meg.” (44éves korából-minta) Róza Bécsben élt tovább - ismét elérhetetlenné vált. Vajda Pesten maradt. Győlölsége megenyhült. Összeállította: PH
Írásminta 44 éves korából
[*] Vajda János „Fürdıi emlékek” címő versébıl. [*] A zárkózottság jelei a formák boltíves kiképzése, az „I” kör alakú bekezdése stb. Az „m, n” összeszorított vonalai, a keskeny magas betők jellemzik a félénk, szégyenlıs embert, aki félszeg mozdulataiban is, testhez szorított könyökkel kerüli a terpeszkedést. [*] Ez és a következı idézetek Vajdának a Nemzeti Múzeum irodalmi leveles tárában levı kiadatlan kéziratából származnak, mely az Alboin és Rosamunda mondának lélektani hátterét fejtegetve, szinte önkéntelen vallomás második házasságáról. [*] Vajda még kiadatlan levele egy ismeretlenhez, a Nemzeti Múzeum irodalmi levelestárában. 10
Grafológia 2007. október-november
A Magyar Írástanulmányi Társaság másodszori alapításának története
Gömöri Géza emlékei alapján Cikkünk második, befejezı részében bemutatjuk Gömöri Géza kitüntetett, emlékplakettes grafológus visszaemlékezéseit az 19601980-as évekbıl és az azt követı sorsfordító idıszakról. Egy olyan történet következik most, ami nem csak mese, nem kitaláció, hanem valós történet, Gömöri Géza a magyarországi grafológia úttörıjének megtestesült emlékei nyomán. Gömöri Géza – ahogy cikkünk elsı részében már olvashattátok – a Magyar Írástanulmányi Társaság (MÍT) jelenlegi ügyvivı testületi tagja. Neki köszönhetjük, hogy a grafológusszakmát oly méltatlanul a szınyeg alá söprı idıszak után, az 1980-as évek elején sikerült újra belopni a magyar köztudatba, az elıadótermekbe, a hallgatók jegyzeteibe. 1984-ben, a nagy érdeklıdésre való tekintettel Gömöri Géza és társai létrehozták az Íráselemzık Baráti Körét, majd 1987-ben Frank Tiborral és dr. Agárdi Tamással közösen újraalapították a Magyar Írástanulmányi Társaságot (MÍT). Gömöri Géza 1964-ben találkozott az íráselemzéssel. Azévben két hónapot töltött New Yorkban, az ENSZ-titkárságon dolgozó nıvérénél. Egyik nap az utcákat járva egy olyan automatába botlott, ami „kézírást elemzett”. Meg kell hagyni, érdekes élmény lehetett! Ez olyan különleges gép volt, ami pár érme és néhány kézzel írott sor fejében bizonyos szempontok alapján megmondta a sorokat író személy legjellemzıbb tulajdonságait. Több szempontból is vizsgálta a kézírást. Gömöri Géza elmondása szerint a legtöbb eredmény illett rá, fıleg a kompromisszumkeresés, ami egy külön elemzési kategóriát képezett. Azonnal érdekelni kezdte, milyen szempontok alapján Grafológia 2007. október-november
vizsgálható egy kézírás. Ahogy tudott, betért egy könyvesboltba és megvásárolta élete elsı grafológiai témájú kötetét. Ez Románné Goldziher Klára Kézírás, a személyiség kulcsa címő könyve volt. Két hónapos amerikai útja döntıen befolyásolta a saját szakmájához való hozzáállását is. Nıvére ugyanis összehozott számára egy találkozót az amerikai gázipar vezetıivel, akikkel a szakmai diskurzuson kívül a grafológia gyakorlatban történı alkalmazásáról is beszélgettek. Hazaérkezve Magyarországra azonnal munkához látott. Újabb grafológiai témájú könyveket vásárolt, nyitott szemmel járt az országban, kereste a hozzá hasonló gondolkodásúakat. Akkoriban nehéz dolga volt annak, akit érdekelt az írástudomány, vagy az íráselemzés, mert nem volt ilyen témájú számottevı szakirodalom. Miután minden itthon fellelhetı és sok külföldi könyvet, folyóiratot beszerzett, más szemmel kezdte el vizsgálni győjteményét. Nagy sajnálatára nem talált egyetlen olyan komplex áttekintı anyagot sem, ami a grafológiatörténettel foglalkozott volna. Így a felhalmozott tudásanyagot, ami hosszú évek alatt győlt össze a fejében, egy átfogó tanulmányban összegezte, Az íráselemzés kultúrtörténete címmel. Ez részletesen tartalmazta az írás és a grafológia fejlıdését az ıskortól napjaikig. Gömöri Géza ebben az átfogó tanulmányában Demokritost idézi, aki szerint „a tragédiákat és a komédiákat ugyanazzal a betőkkel írják”; Suetonius Tranquillus római történet- és életrajzírót, aki Caesarok élete címő írásában több császárról készített feljegyzéseket, megfigyelve többek között kézírásukat is; és
2. rész
Justinius császárt, aki emlékirataiban azt írja, hogy az emberi kézírás alakulása csodálatos, mert a betegséggel és az öregedéssel is folyamatosan változik. Gömöri Géza megemlíti a nagy költıfejedelmet, Goethét is, akinek életében igen tekintélyes kézírásgyőjteménye volt és komolyan érdeklıdött az íráselemzés iránt. Goethe egyik levelében így ír Lavaternek: „arról semmi kétségem nincs, hogy az ember kézírása kapcsolatban van az ı érzületével, s jellemével és megsejti az illetı cselekvésmódját és érzésvilágát”. A tanulmány az íráselemzés magyarországi helyzetével is foglalkozott. Többek között dr. Bendetz Móriczot, Bíró Józsefet, dr. Balázs Dezsıt, dr. Hajnal Richárdot, dr. Románné Goldzicher Klárát és dr. Csapodi Istvánt idézte meg, sajnálattal állapítva meg, hogy az imént felsorolt szerzıket az akkori generáció is alig ismerte – akárcsak a mostani – , s ennek oka, hogy grafológiai témájú könyveiket csak nagyon ritkán és nehezen lehet(ett) beszerezni. Gömöri Géza szerint az elsı komoly, átütı erejő magyar grafológiai munka Románné Goldziher Klára 1925-ben megjelent Írás és jellem címő könyve volt, amelynek köszönhetıen egyre többen fordultak az írás tudományos kutatása felé. Az egyre komolyabb törekvések legnagyobb eredménye a Magyar Írástanulmányi Társaság (MÍT) 1930-as megalakulása volt, melyet a Magyar Tudományos Akadémia is elismert és támogatott. Elnökének Németh Pétert, a fiatalkorúak bíróságának vezetıjét választották, alelnöke Románné, titkára pedig dr. Balázs Dezsı és dr. Hajnal Richárd voltak. Gömöri Géza véleménye szerint a társaság 11
célja az volt, hogy a kézírás vizsgálatának tudományos lehetıségeit elıadásokon, szemináriumokon és rendszeresen megjelenı publikációkban tegyék közzé. Ezeken az elıadásokon az írásszakértéssel, az elméleti és gyakorlati lélektannal, a biológiával, ezen belül is az élettannal, a jogtudományokkal és a kriminalisztikával foglalkoztak. Mindent megtettek azért, hogy a grafológiát ne veszélyeztessék áltudományos törekvések, kontárkodók. A MÍT 1951-ben, a pszichológia visszaszorításával egy idıben szőnt meg, az akkor uralmon lévı diktatúra utasítására. 37 évet kellett várni, mire lehetıség nyílt az újraalapítására. Gömöri Géza szerint Magyarországon talán a legnagyobb hiányosságunk az volt, hogy a grafológiát sem a tudományos intézmények, sem a magyar közvélemény nem tudta hova sorolni. A ’70-es években a grafológia szó zavaró mellékzöngéje miatt Nyugat-Európában tudományos körökben igyekeztek meghonosítani az íráspszichológia kifejezést. Tudnunk kell, hogy a társadalmi tudat horizontján több évtizeddel ezelıtt még a pszichológia sem volt elfogadott tudomány, azzal az indoklással, hogy ha nincs lélek, akkor lélektan sincs. Az utóbbi évtizedekben e téren jelentıs volt a fejlıdés. Kutatásokkal, tudományos kísérletekkel, eredményes munkával bizonyított a pszichológia, így ma már senki sem kérdıjelezi meg tudományos létjogosultságát. Ha ebbıl a szemszögbıl nézzük az íráspszichológia kifejezést, máris értjük, hogy miért is részesítették elınyben annyian a grafológia szóval szemben. Az íráspszichológia tudományos voltát azért is támogatták inkább, mert statisztikai, pszichológiai, neurofiziológiai tesztekkel minden érdeklıdı szakember számára ellenırizhetıvé vált a kézírás sajátosságainak egységes vizsgálata. Gömöri Géza elmondta: gazdag hagyományainak köszönhetıen az íráselemzés Franciaországban, Nyugat-Németországban, 12
Svájcban, Olaszországban kiterjedt és szervezett gyakorlati tevékenységre épül. A nyugatnémet Pszichológiai Társaság kongresszusain például rendszeresen volt íráspszichológiai szimpózium is. Akkoriban hazánkban nagy viták folytak. Sokan tisztázni kívánták a grafológia helyét a tudományos életben. Gömöri Géza munkásságának kezdetekor a grafológia mellett a kommunikációval és annak különbözı színtereivel, gyakorlati sajátosságaival is mélyrehatóan foglalkozott. Számos írást publikált különbözı szakmai újságokban. Akkoriban nagy ritkaságnak számított, hogy egy humán témájú cikk abszolút reál jellegő lapban jelenjen meg. Gömöri Gézával munkájából fakadóan ez gyakran megesett. Az egyik legkiemelkedıbb példa erre az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület (ETE) lapja, az Energia és Atomtechnika, amelyben hat lapszám erejéig tartó sorozatot kapott kommunikáció és grafológiai témában. İ akkor már vezérigazgató-helyettesként dolgozott a Fıvárosi Gázmőveknél. Közel 40 évet töltött itt. Ez az idı elegendı volt arra, hogy a két terület ötvözését munkájában is tökéletesítse, a számviteli, mőszaki oldalt és a humán attitődöket a gyakorlatban is kipróbálhassa. Cikksorozatának negyedik részében, melynek címe A tudományos technikai haladás emberi tényezıi, olyan kifejezéseket találhatunk, amelyek akkor a mőszaki beállítottságú kollégák körében, a ’60-as ’70-es években még nem voltak mindennaposak. Ilyen például a ma már jól ismert és jól definiált kinezika, a taktikális kommunikáció, a paranyelv és a proxemika. Kompetenciavizsgálatokkal is főszerezte írását, melyben a magasabb beosztású vezetık követelményprofilját állította fel különbözı kategóriákban. Majd jöttek a ’80-as évek, amikor – még titokban – elkezdıdött szervezıdni a nagy grafológiai elit. Tagjai a Dohány utcai Metro Klubban rendszeresen találkoztak is egymással. Különbözı grafológiai
témákban tartottak elıadásokat a megjelenteknek. A nagy érdeklıdésre való tekintettel, Gömöri Gézának köszönhetıen a Fıvárosi Gázmővekhez is eljutottak az elıadások, amikor is dr. Agárdi Tamást és Gömöri Gézát tömött termekben hallgatták végig ott dolgozók és külsısök egyaránt. Azóta is sokan emlegetik ezeket az idıket, hiszen ezen elsı lépések döntıek voltak azon az úton, amit az írástudomány szeretıi tapostak ki. E kétrészes portrénkban, amely Gömöri Géza életérıl és munkásságáról szólt, igyekeztünk nem csak szubjektív tapasztalatainkra építkezni, hanem hiteles, átfogó képet is adni az 1960-80-as évek grafológiai megmozdulásaiból. Kalandoztunk kicsit korábbra is, kicsit késıbbre is, kitekintettünk külföldre, a „nagy Nyugat” felé is. A jövıt illetıen Gömöri Géza bízik abban, hogy a sok éve megalakult grafológiai társaságokat a széthúzás helyett az összetartás jellemzi majd. Nagyon fontos, hogy az oktatás területén a tanítás színvonalát, szerkesztési módszereit hasonlóvá kell tenni. Mivel az Oktatási Minisztérium tudományként ismeri el a grafológiát és az egyetemeken is oktatják, jelentısebb propagandát kellene folytatni a médiumoknál. Mégpedig abból a célból, hogy a grafológusok egyre nagyobb figyelmet kapjanak a különbözı intézmények, vállalkozások részérıl, hasonlóan a nyugati országok gyakorlatához. Lássák a grafológusok felbecsülhetetlen értékét és kamatoztassák tudásukat, gyakorlatukat. S tudjunk meg mi is többet magunkról, a szakmánkról külföldi kollégáink beszámolóiból! Legyünk kíváncsiak rá, és fejlıdjünk velük együtt. Gömöri Gézával együtt köszönjük, hogy e cikk elolvasásával is hozzájárultak a grafológia múltjának megismeréséhez. Ahhoz, hogy szakmánk múltja ne merüljön feledésbe, meg kell ıriznünk jelenünk minden pillanatát is. Tegyünk érte, nap mint nap. KJÁ Grafológia 2007. október-november
Több szem többet lát?
Összeállításunkban ugyanarról az írásról több grafológus rövid elemzését adjuk közre. Egymás véleményét nem ismerték, és azt sem tudták, hogy ki az író személy. Reméljük: az összehasonlítás sokak számára érdekesnek és tanulságosnak bizonyul, és az is kiderül: harmonikus személyiség volt-e A kis herceg címő könyv pilótaként is tevékenykedı francia szerzıje, Antoine de Saint-Exupery. 1. Elemzés A kézírás készítıje szellemiségében kreatív, játékos, szárnyaló fantáziájú ember. Jó átlátó és helyzetfelismerı képességgel rendelkezik, de ezzel együtt a részletekre figyelés és az alaposság is jellemzi. Sajátos ritmusban gondolkodik és tevékenykedik, lényeges számára, hogy ı ossza be az idejét, az elvégzendı feladatait. Saját stílusa és minıségelvősége határozza meg életvitelét, könynyedség, ritmus és lendület jellemzi. Nem szeret és nem is tud monoton, vagy hajszolt, mások által meghatározott ütemben élni. Tevékeny ember, akinek a gyakorlati és a szellemi tevékenység egyaránt örömére szolgál. Kitartó, következetes, szereti a dolgokat tisztán átlátni, rendben tudni. Ésszerősége és logikus gondolkodása mellett nem merev elvekre támaszkodik, hanem emberségre, lelki megértésGrafológia 2007. október-november
re és etikai alapelvekre épít. Ezért lehet gyakorlatiassága és racionalizmusa mellett, mégis kissé filozofikus szemlélető. Humort, emberséget, és egyben valamiféle csöndes visszafogottságot tükröz kézírása. Érzelmes és érzékeny ember, aki vágyik az önkifejezésre, de nem tolakodó és nem harsány. Elvágyódás éppúgy jellemzi, mint kapcsolatvágy az embertársai felé. Mély emberi kapcsolatai ellenére magányos ember, aki érzékenysége és sérülékenysége terheit nem viszi át embertársaira, hanem magában hordozza. Igazi humánum és tapintat jellemzi. Feszültségét és nyugtalanságát viselkedésén nem lehet tetten érni. Összességében intelligencia, ésszerőség, gyakorlatiasság és mély emberség jellemzi. Mózsik Erika 2. Elemzés E sorok írója kimagaslóan értelmes, intelligens ember. Idınként labilis, hangulatember, de nagy erıfeszítéseket tesz a kiegyensúlyozottságért, és úgy tőnik, nincs hiába a fáradozása. Nem engedi, hogy az érzelmei tévútra vezessék, a realitás, a logika, ész érvek mentén halad. Nagyon erıs, de nem
erıszakos egyéniség, Nem barátságos és nem simulékony, nehezen viseli a kötöttségeket. Általában megtartja a három lépés távolságot, talán még többet is. Közvetlen környezetében viszont teljesen oldott, ha már kialakult a bizalom, szeret segíteni, mentorálni, bizalmi kapcsolatban élni, intenzív érzelmeket adni és kapni. Nagyon kíváncsi, érdeklıdı, újra fogékony ember, aki tisztában van saját magával, adottságaival. Nem különösebben érzékeny, inkább érzéki, de az érzékiségét elfojtja, illetve szublimálja. Szereti, ha neki van igaza, de hajlandó a kompromisszumra. İszinte, egyenes ember, nem túl diplomatikus, ezért is akadnak konfliktusai a környezetével. De látja, hogy a sikerhez vezetı utat nem tudja egyedül végig járni, szüksége van az emberek támogatására, nem vonulhat elefántcsonttoronyba,a cél érdekében ezért kicsit „meg kell magát erıszakolnia”. Nem önzı, ám nem mindig van tekintettel a többiekre. Kimagaslóan kreatív, aki után bizonyosan ma kapkodnának a munkaadók, de az a közösség, ahova becsöppenne nem biztos, hogy jó szemmel nézné. Nem kényszerít senkire semmit, viszont nem is tisztázza a fél-
13
reértéseket. Talán túl erıs kötöttségek között élhetett, ami folyton változott, hiányzott a stabilitás, nem alakult ki a szabálykövetés, de mindezt szorgalommal, akaraterıvel pótolta. Bánáti Andrea 3. Elemzés Amikor ezt a mintát megkaptam, elbizonytalanodtam egy kissé:. ki vagyok én, hogy egy nálam sokkal magasabb szellemi szinten élı, alkotó emberrıl megállapításokat tegyek? Túltettem magam ezen a filozofikus dilemmán, és tanulmányoztam az írást. (Még jó, hogy a nemét, a kezességét, a szemüveghasználatot legalább tudom…de mi van a nyomatékkal,a méretekkel és az egész tudományosságot biztosító mérésrendszerrel?) Azért belevágtam. Elıször azt próbáltam beazonosítani, hogy az elit csoportok közül vajon hova tartozhat duktorunk? (bár a tipizálást alapvetıen elutasítom!) Az elsı ránézésre látszott, hogy az absztrakt intelligencia összes jegyét hordja magán: koncentrált, egyszerősített formák magas formanívóval, dinamizmus fékezettséggel, hajlékony vonalvezetés, spontán, ritmikus téreloszlás, kötetlen írás (a vonal mázoltságát vagy élességét nem tudtam megállapítani). Feltételezem, hogy a vizsgált személy (aki irodalmár) magasabb szellemi régiókban a lét abszolút értékeit keresi, és ehhez megvan minden szellemi muníciója. Verbális kommunikációja, írásbeli kifejezıkészsége meghaladja az átlagot, önkifejezési vágya, önmegvalósítási igénye nem szokványos. Az is tisztán látszik, hogy a lét kérdéseire adott válaszaival „kilóg a sorból”, és nem kerget illúziókat: intellektuális kételyeire kreatív, gondolkodó, alkotó módon válaszol. Nem bonyolódtam bele ováljainak elemzésébe, hiszen az énkép, az önbizalom, az önérték bizony nagyon megrendülhet a világ nagy kérdéseire adott válaszok alkalmával! Hogy milyen 14
színvonalon tette a duktor a dolgát, azt tessék azoknak megítélni, akik olvasói, befogadói mővének. Ez nem a grafológus kompetenciája! Nem volt meglepetés, hogy ennek a területnek a fejlettsége mellett az intuitív intelligencia jegyeit is megtaláltam. Azt hiszem, a kettı kiválóan kiegészíti egymást, megjegyezve, hogy e kettı erıssége a szociális és érzelmi intelligenciát nagymértékben gyöngíti. A tudatos és tudattalan rétegek átjárhatósága jelen van a szellıs, áttekinthetı írásképben, a kötetlenség pedig a szociális elszigeteltség, talán önként vállalt magány érzését kelti. A produktív kreativitás jegyei viszont mindenképpen meggyızıek., de nem hagyhatók figyelmen kívül az önmarcangolás, belsı kételyek, a kiútkeresés jegyei sem. És ha valaki azt szeretné megtudni a grafológustól, hogy milyen a duktor viszonya múltjához, arra csak azt tudom mondani, amit tanítványaimnak elrettentı példaszövegként szoktam idézni: „Önnek a múltjában voltak súlyos traumák…
komoly problémái lehettek szüleivel…érték olyan megpróbáltatások, amiket ma sem tudott feldolgozni..” És kit nem? Nincs kiváltsága senkinek ehhez, minden emberre jellemzı…persze ki így, ki úgy dolgozza fel. Ismereteim szerint a mővész-elit sokkal nehezebben, filozofikusabban, mélyebben éli meg ezeket a traumákat, tekintve szenzibilitását, lelki érzékenységét. Ami persze ebben az írásban is jól látható. Számomra ennek az elemzésnek nagy tanulsága, hogy mindannyian emberbıl vagyunk; ugyanolyan létproblémákkal, legfeljebb kicsit alacsonyabb, kicsit magasabb szinten, a társadalom számára eltérı értékességgel. éljük meg ezeket. Grafológusként pedig egész emberségünkön, meglévı tudásunkon és tapasztalatunkon keresztül „szőrjük át” a duktorok személyiségét, és már emiatt sem születhet két teljesen egyforma elemzés. Remélem, ezt a tesztet vállaló kollégáim is így látják. Papp Zsuzsa
Visszapillantó Több szem többet látott? Júniusi-júliusi lapszámunkban Frank Sinatra amerikai énekes-színész kézírását elemezte három magyar grafológus, akiknek szintén nem árultuk el az író személy kilétét. Közöltük egy amerikai grafológus véleményének fordítását is – aki viszont tudta, kinek az írásáról van szó. A magyar szakembereket utóbb arra kértük: írják le utólagos benyomásaikat, miután megtudták, ki a duktor. Utólag sem írtam volna mást az író személyrıl Igazán izgalmas dolognak ígérkezett az elemzés elkészítése, így szívesen vállaltam. Amikor dolgozni kezdtem vele, akkor azért a lelkesedésem alábbhagyott, nagyon zavart az, hogy beszkennelt mintával kellett dolgozni. Számomra ilyenkor elveszik valami az írásból, ami élıvé teszi a papírra leírt sorokat. Ezt kompenzálta az, hogy nagyon szimpatikusnak talál-
tam a kézírást. Tudom, ez nem lehet szempont a grafológusnak, de engem jó érzéssel tölt el, ha elsı látásra valamilyen pozitív dolgot sugároz az írás, a véleményem kialakításában nem befolyásol. Amikor megtudtam, hogy kinek az írása, meglepıdtem és örültem, hogy nem tudtam, kirıl írtok elemzést. Utólag sem írtam volna mást az író személyrıl, a terjedelmet tekintve sem írtam volna többet. Én úgy gondolom, hogy ilyen minıségő anyagból (bár elég hosszú Grafológia 2007. október-november
szöveg volt) felelısséggel sokkal többet nem nagyon lehet írni. Az külön várakozással töltött el, hogy ki hogyan fogta meg az írás lényegét. Érdekes volt késıbb elolvasni, hogy ki hogyan fogalmazta meg a duktor tulajdonságait. Csányi Ildikó Sok hasonló megállapításra jutottunk A júniusi-júliusi lapszámban, mely tematikusan a „Ritmus és harmónia” köré szervezıdött, megjelent egy kézírás, s három magyar grafológusnak a Grafológiai Intézet felkérésére írt, max. 25 soros rövid elemzése, valamint egy amerikai grafológus kissé részletesebb munkája. Természetesen csakis a saját elemzésemet vetem össze a számomra ismeretlen amerikai grafológus elemzésével. Azzal kapcsolatban, amit ı úgy fogalmazott meg, hogy „Frank Sinatra kézírásában a legfeltőnıbb tulajdonság a mély emocionális tartalom és az érzések intenzitása (amelyet a nyomás, a pasztózusság, a jobbdılés és a horizontális vonalak mutatnak), mely áthat minden betőt és az egész oldalnyi írást. Nem csak arról van szó, hogy az érzelmek fontos szerepet játszottak életében, ezek olyan erıt jelentettek, amely irányította ıt. Ugyanakkor ezeknek az érzelmeknek az intenzitása ellenére úgy tőnt, kapcsolataiban nem volt képes az érzéseit kifejezni”, én azt írtam, hogy „A lélek, az érzelem ritmusos áradását néhol megtorpanások szakítják meg, ahol az ész és az akarat töri meg egy kicsit a sodró lendületet. Noha nyitottan fordul mások felé, önmagára nézve zárkózott, nem szívesen enged bepillantást a lelki történéseibe, a kételyeibe…. Törekszik a harmonikus életvitelre, …. hangulati ingadozásain felül tud emelkedni, ezek nem zavarják az életvitelét. … Nagyon érzékenyen reagál a külvilág ingereire, s könnyen lehet hatni az érzelmeire, amelyek ilyenkor elragadják...” Ezen részek összeGrafológia 2007. október-november
vetésébıl látszik, hogy az érzelmek szerepét hasonlóan ítéltük meg. Az amerikai grafológus szerint: „Az elfojtás számos jele (megerısített vonalak, baltendencia, fékezett mozdulatok és sok szögesedés) , amely megjelenik az írásban, mutatja, hogyan próbálja bizonyos érzéseit visszafojtani. Ugyanakkor ezzel szemben épp az ellenkezıjét éri el annak, amit szeretne. Valójában minden változékonyságban (amely a forma, dılés változásaiban és a disszonanciában mutatkozik meg ) az írás kínzottsága látszik, amely igazolja, hogy belül folyamatos harcot vív önmagával.” Én ezzel kapcsolatban ezt írtam: „Az ésszel és akarattal elhatározott döntéseibe beleszólnak felfeltoluló érzelmei. Az érzelmek kiélése azonban kissé problémás lehet, fel nem dolgozott kudarcok, rejteni való élmények nyomai kísértenek, amelyeken nem tud túljutni.” Amit most hozzáfőzök, hogy a fel nem dolgozott kudarcok nyomai kisebb-nagyobb görcsökben jelentek meg, az elfojtás pedig a leszúró vonalakból látszott. Az elfojtás, az önmagával folytatott küzdelem és a kudarcok tekintetében is hasonló volt tehát a meglátásunk. Az amerikai grafológus szerint: „Vonzódott az emberekhez, de ugyanakkor meg is bántotta ıket és igyekezett védelmet kiépíteni ellenük. Számos erıs érzés forrongott benne, amelyeket jól elsáncolt személyiségén belül, s amelyek olykor feltörtek pszichéje mélyébıl, és valószínőleg gyermekkorból eredtek. Gyanakvó volt az emberek szándékait illetıen és győlölte, ha valamire kötelezték. Úgy tőnt, állandóan ırt állt, hogy megvédje magát azoktól, akik ki akarták használni. Erıszakos és kritikus volt másokkal szemben csakúgy, mint magával kapcsolatban, de utálta, ha más kritizálta és valószínőleg védekezıen tört ki azokkal szemben, akik rá akarták tukmálni nem várt
és gyakran kéretlen véleményüket.” Én ezzel szemben azt írtam: „Szívesen és örömmel kezdeményez és tart meg kapcsolatokat, annak ellenére, hogy érzelmileg nem teljesen kiegyensúlyozott….. Noha nyitottan fordul mások felé, önmagára nézve zárkózott, nem szívesen enged bepillantást a lelki történéseibe, a kételyeibe. … Kommunikációs készsége átlag feletti, nem keresi, inkább kerüli a konfliktusokat. Nagyon érzékenyen reagál a külvilág ingereire, s könnyen lehet hatni az érzelmeire, amelyek ilyenkor elragadják… Kritikai készsége erıs, ennek alkalmanként hangot is ad.” Véleményemet azzal támasztom alá, hogy az írásképet nézve girlandokat láthatunk, a szó- és sortávolságok a standard-nél kicsit nagyobbak, és csak egy helyen van összeakadás a sorok között. A szavak végén nem látunk szúró végvonalakat, ez a jel-együttes inkább a konfliktusok elkerülésére utal, mint az összeütközésekre, vagy mások erıteljes kritizálására, netán kitörésekre. A dılésingadozás az érzelmi kiegyensúlyozatlanságra, a nyomatékingadozás az indulati változékonyságára utal, de szerintem ezek csak ritkán fajultak el kemény összeütközésekké. Ezzel kapcsolatban pedig leírtam, hogy nagyon érzékenyen reagál a külvilág ingereire. Az amerikai szerzı szerint: „Bizonyos fokú rugalmasság is kiolvasható az írásból (a nyomás és pasztózusság kombinációjából), amely jelzi képességét a helyreállásra. Szintén jól látható a nagyon erıs személyes motiváció jelenléte, amely hatalmas cselekvési vágyban gyökerezik. Ez, és hajthatatlan eltökéltsége is erısíti abban, hogy a maga útját járja. Valójában képes volt „ledózerolni” bárkit, aki az útjában állt. (figyeljük meg a hosszú és erıteljes, lefelé futó vonalakat és a könyörtelenül határorozott, lefelé lejtı t-áthúzásokat ). Erıs individualizmus is kifejezıdik az írásban (a formák, dılések vál15
tozatossága és a lerövidült dszárak révén). Függetlensége, és képessége arra, hogy egyedül is helytálljon, jól látható írása igen visszafogott jellegébıl (sorok közötti távolság, ismétlıdıen egyenes betők, rövidített d-szárak).” Én ezt írtam: „A fejében rend van, kifejezetten jól strukturálja az információkat, a tennivalókat. Szintetizáló gondolkodásmódja mutatja, hogy nem ragad le a kis részleteknél, az egészet átlátja, nagyobb egységekben, sıt távlatokban is gondolkodik. Tervezésében pontos, tartja magát az elıre eltervezettekhez, hogy mikor kezd munkához, és a megvalósítás során sem hajlandó sietni, a saját tempójában végzi a feladatait, nem hagyja siettetni magát. Energiabeosztása ennek ellenére nem tekinthetı teljesen egyenletesnek, hiszen impulzív lélek, akit az érzelmei, érzései nagyban befolyásolnak a tevékenysége végzése közben. Az elvállalt feladatokat korrektül végigviszi, megbízhatóan teljesít. Domináns személyiség, aki nem hagyja, hogy mások dirigáljanak neki, ı szereti megszabni az ütemet a valóságban is, és képletesen is.” – Tehát mindketten megfogalmaztuk, hogy egyedül is jól helytáll, eltökélt, a maga szabta ütemben dolgozik, független személyiség, hogy individualizmus, dominancia jellemzi. A „könyörtelen ledózerolással” azonban nem értek egyet, legalábbis nekem ezt az írás nem üzeni. Meg kell jegyeznem, hogy mi hárman nem tudtuk, hogy kinek az írását elemezzük, míg az amerikai grafológus tudta, hogy kinek az írását vizsgálja, és így tisztában lehetett az életútjával. Az amerikai szerzı szerint: „Lírai és költıi oldala, mely olyan fontos része volt szerepének, a világ számára valójában csak az énekén keresztül volt hozzáférhetı. Dalai voltak „útmutatói” a világhoz.” Ezzel kapcsolatban én úgy fogalmaztam: „Az írás élı lefutási ritmusa és könnyed eleganciája sejtetni engedi, hogy gazdag lelki életet élı emberrıl van szó, aki szá16
mára a mozgásnak, a ritmusnak, lendületnek és az esztétikai élményeknek is fontos szerepet van. Tehát abban is egyet értettünk, hogy lírai, költıi alkat volt, aki gazdag lelki életet élt, amelybe a dalain keresztül engedett bepillantani, hiszen a mozgás, a ritmus, az esztétikai élmények éltetı elemei voltak, amin keresztül ki tudta fejezni önmagát.” Összességében úgy érzem, sıt úgy látom, hogy sok hasonló megállapításra jutottunk, bár igaz, hogy kissé másképpen fogalmaztunk. Az egyedüli egyet nem értés a másokon való átgázolás megítélésében volt, a „ledózerolásban”, mert bár az erıs kritikai érzék látszott, s ezt meg is írtam, de szerintem ezek az agresszív törekvések, megnyilvánulások, melyrıl az amerikai kolléga írt, ennyire erısen nem jelentek meg Sinatra írásában. Vékony Györgyi A megfogalmazás a grafológus személyiségét is beleviszi az elemzésbe Ami elsıként feltőnt az elemzések olvasása kapcsán, hogy alapvetı megállapításaik több ponton hasonlítanak, mint különböznek egymástól. Ez megnyugtató, fıleg ha belegondolunk, hogy a tudományosságra való fokozott törekvés mellett a grafológusok ítéletei még ma is erısen építenek bizonyos szubjektív benyomásokra. Eltérés a három magyar elemzés között a kézíró határozottságára és kezdeményezıkészségére vonatkozóan mutatkozott meg. Érdekes volt azzal szembesülni, hogy bár mindhárom elemzıt megragadta a kézíró személy belsı vívódása, egészen más felhangot kapott ez a különbözı megfogalmazások által. Például az „értelem és érzelem gyakran vív harcot lelkében” egyszerő tényközlésnek tőnik, ennél valamivel dinamikusabb leírással találkozunk, amikor azt olvassuk, hogy „fel nem dolgozott kudarcok, rejteni való élmé-
nyek nyomai kísértenek”. Utóbbi fogalmazásmód fényt derít a tények okára, ám keveset mond arról, hogy a kézíró hogyan oldja fel belsı konfliktusát. Az egyes grafológusok közti hangsúly-eltolódások egy nagyobb jelentıségő problémára hívják fel a figyelmet. A kézírásból megállapítható tények objektív (vagyis többé-kevésbé objektív) tényezıknek számítanak, ám a megfogalmazás már a grafológustól származik, aki akarva-akaratlanul saját személyiségét is beleviszi az elemzésbe. Erre a jelenségre minél korábban, már a grafológus-képzésben érdemes volna felhívni a figyelmet, hogy az önálló praxist indító grafológusok tudatosan figyelhessék elemzéseiket ebbıl a szempontból is. A negyedik – hivatalos – elemzés bennem erıs visszatetszést keltett, részben felszínes következtetései, részben kiegyensúlyozatlan nyelvezete miatt. Például a formák és dılés változatossága valóban erıs individualizmusra utal? Szerintem ez az érzelmi hullámzás jele lehetne. Vagy az írás visszafogott jellege tényleg azt jelenti, hogy Sinatra független és egyedül is helyt tud állni? … Ezek a következtetések adódhatnak abból, hogy a grafológia nemzetközileg nem egységes tudomány, ettıl még az elemzı akár érthet is a grafológiához. Viszont a megfogalmazás módja – és ez nem a fordításból ered – az elemzést készítı grafológust hozza közel hozzánk. Az elemzés harciassága („kínzottság”, „harcot vív”, „védelem”, „elsáncol”, „ırt áll”, „ledózerol”, „könyörtelen”) eltúlzott, a személyiség kibontásához egyáltalán nem illeszkedik. Összességében véve ez alapján a mini-kísérlet alapján megállapítható, hogy több grafológus többet tud mondani egy írásról, valamint, hogy idınként kifejezetten hasznos lehet, ha egy másik elemzés rávilágít az eredeti észrevételek esetleges aránytalanságaira, hiányosságaira. Kovács Zsuzsanna Grafológia 2007. október-november
Dr. Finta József építész
Mesterségek mesterei
Már harmincévesen Ybl-díjjal ismerték el munkáját, késıbb számos egyéb külföldi és hazai elismerés mellett Állami Díjat, újabb Ybl-díjat, Budapest Pro Urbe-díjat és Kossuth-díjat vehetett át. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, címzetes egyetemi tanár. Budapesten ı tervezte például az Intercontinental, a Volga, a Forum, a Novotel és a Kempinski szállodát, a Szabadság téri Bank Centert, a Teve utcai rendırpalotát és a Westend City Centert. Mióta nyugdíjba ment, talán még többet dolgozik, mint korábban; az általa vezetett iroda legutóbb a Kormányzati Negyed kapcsán kiírt nemzetközi pályázat egyik fıdíját nyerte el.
Egy tanulmányában azt írja: „Az építész, s az építészet feladata /.../ elsırendően morális, s csupán másodsorban szakmai-esztétikai kérdés, szolgáltatás...” Hangsúlyozza a használhatóság fontosságát is, illetve kifejti: „Az a káosz, amely a jelen építészetét jellemzi, semmiképp sem stiláris gyökerő, sokkal inkább filozófiai hátterő.” Mit gondol: milyen jellegő morális/filozófiai töltetre lenne szükség napjaink építészetében? Az a kelet-európai szellemiség, ami a II. Világháborúig létezett, idıvel széthullott, és ez az építészet, a mővészet vonatkozásában, és minden más területen is érzékelhetı. Egyfajta stílus-káosz alakult ki. Persze, jó házat tervezni sokféle stílusban lehet, de csak ha megfelelı szellemi tartalom áll az elképzelések mögött. Ennek része a morális hozzáállás is. Én úgy gondolom, a morális töltet lényege, hogy lehet bármilyen formájú a ház, készülhet bármilyen anyagból, ám egy építésznek nincs joga ahhoz, hogy a megbízója vagy a majdani lakók ellenében „önmegvalósítson” és vigye papírra az álmait. Tehát, a morális kérdés az, hogy épület hasznos-e vagy sem. A hasznosság természetesen magában foglalja a szépséget is – nem olyan házat tervezek, amely tönkreteszi a környezetét, vagy amely egyértelmően irritáló. Fontos lenne, hogy a befektetık, az építészek
és a társadalmi ellenırzés egyaránt ilyen irányba lépjenek. Ám ezt nehéz elérni egy olyan társadalomban, amely vizuálisan alulnevelt. Ebben nem az egyén hibás, hanem korunk, valamint az az oktatáspolitika, amely nem helyez kellı hangsúlyt a rajzoktatásra, és egyáltalán, a humán nevelésre. Pedig ez viszszahatna a reál nevelés színvonalára is. Hadd idézzek egy más szakmából kölcsönzött példát: sebészek gyakran panaszkodnak nekem arról, hogy a fiatal orvosok nem látnak térben, mert nem tanultak rajzolni; márpedig egy operációnál a térben, illetve a mikrotérben is jól kellene tudniuk tájékozódni. Enynyire direkt módon függhetnek össze egymással ezek a dolgok. Az Ön vizuális nyitottsága honnan ered? Gyerekkorom óta mindig is rajzoltam; talán üknagyapámtól örököltem ezt a hajlamot, aki nagyon jó erdélyi festı volt. Középiskolában rengeteg rajzpályázaton, vers- és novellapályázaton indultam – ebbıl volt zsebpénzem. Máshonnan nemigen telt volna rá: Erdélybıl menekültünk Magyarországra 1944-ben, és meglehetısen szegények voltunk. Mindössze egy kekszesdobozzal érkeztünk ide – benne a családi iratok –, egy fényképalbummal, és egy mackóval, ami ma is megvan. Most már megöregedett, el is pakoltam, de néha elıbújik és egy piros kagylófotelbe ül levegızni. Szóval, ennyi maradt
Grafológia 2007. október-november
az erdélyi életünkbıl; apám és édesanyám rá is mentek erre. Én szerencsére csak nyolcéves voltam akkor. A „legjobbkor” jöttek, épp a háborús viszontagságok sőrőjébe csöppentek. És ráadásul a Citadella alá menekültünk a háború elıl! Volt érzékünk hozzá... Mindenesetre, bár egy ideig költınek készültem, késıbb úgy döntöttem, hogy grafikus leszek. Édesapám azonban – aki kiváló mőfordító és költı volt Erdélyben, de az említett események folytán megbicsaklott a pályája – féltett engem, és azt mondta: mővészetbıl nem lehet megélni. Jelentkeztem az építész karra és azonnal felvettek. Harmadéves koromban már demonstrátor voltam a rajzi tanszéken – ha nem jön 1956, és nem rúgják ki a tanszék professzorát, Bardon Alfrédot, akkor én ott maradok, és lehet, hogy a rajzi tanszék professzoraként megyek nyugdíjba. Ám építész lett, méghozzá roppant sikeres. Elégedett a pályájával? Az ember nyilvánvalóan soha nem elégedett magával, de nincs bennem semmiféle olyan beteges érzés, hogy különösebb hiányérzetem lenne a pályámat tekintve. Talán inkább az foglalkoztat néha, hogy miért nem lettem mégis grafikus vagy festı – különösen amikor túl sokat nyavalygatnak a munkákkal. 17
Legendás a munkabírása. Még mindig napi 15 órát tölt tervezéssel? Ez mindig attól függ, hogy van-e valamilyen pályázat vagy határidı, valami nagyon izgalmas feladat. Ha nincs, akkor most már kevesebbet dolgozom. Próbálunk sokat utazni a feleségemmel, élményeket felszívni. Ami építészeti folyóiratokban megjelenik új, abszolút trendi házakról, az a valóságban néha abszolút csalódás; ugyanakkor a szériaépületek, a lakóházak között is lehet látni gyönyörőeket. Értsem úgy, hogy ha valami érdekeset lát egy szaklapban, annak utánajár? Igen, igen. Hiszen a média nagyon
18
„meg tud csinálni” építészeket, akárcsak festıket vagy bármilyen más mővészt, és nem biztos, hogy az a legjobb alkotó, akit éppen túlreprezentálnak Egyébként: ha járom a világot, folyamatosan rajzolok. Itthon soha, de amint átlépem a határt, elıkerül a rajzfüzetem; eddig vagy 15-20 ilyen győlt öszsze. Késıbb felnagyítom és ki is állítom ezeket a képeket. Vannak színészek, akik szívesen nézik meg magukat régi filmjeikben, és vannak, akik ezt sosem tennék. Ön melyik típushoz tartozik? Elzarándokol-e néha valamelyik régebben tervezett épületébe? Soha. Mindig az érdekel, ami épp
az asztalomon van; ami új. Más kérdés, hogy esetenként kényszerbıl is elmegyek a régiekhez, például amikor átalakítják ıket. És tudtommal olyankor az is elıfordul, hogy kellemetlen élmények érik. Mint a Volga szállónál. Az borzasztó volt! A francia kultúrnemzet képviselıi Rékassy Csaba négy gyönyörő olajképét a szemétbe hajították, onnan szedtük ki; Ágota Margit 8x3 méteres, különleges technikával készült faliképére akkor bukkantunk rá, amikor már cserépléceket szegeztek bele – még sikerült megmentenem és áttennem a rendırség épületébe. De másutt is tapasztalom, hogy a magyar mővészetet olyan mértékben nézik le a külföldi befektetık, ami egyenesen vérlázító. Csak még egy példa: Kı Pál egy gyönyörő fa dombormővét a Fórum bécsi kávéházából mindenféle tiltakozás ellenére ki akarták dobni, végül nagy nehezen feltették a lifttıl két méterre, ahol nem tud megfelelıen érvényesülni. Kiss Sándor szobrai, amelyek szintén a Fórum éttermében voltak, eltőntek – lehet, hogy máig is egy konténerben hevernek. Mindezt csak egy olyan az országban lehet megtenni, amely egyáltalán nem foglalkozik a kultúrájával... Teljesen hiányzik belılünk az a tartás, hogy büszkék legyünk a kultúránkra vagy önmagunkra. Sajnos, ez az építészetben is ugyanígy van. Azt olvastam, saját magának sosem tervezett házat. Igaz ez? Arra nem volt idım. Továbbá: minthogy a feleségemmel mindketten nagyon szeretjük a várost, a Margit körút közelében lakunk, egy parkra nézı lakásban. Ez nekünk tökéletesen elég. Nem vágyunk családi házra; nem is volna energiánk rendben tartani. Építészként kedveli a „high tech” megoldásokat. Az otthona is ezt tükrözi? Azt teljesen másképp alakítottuk ki, nagyon eklektikus környezetben élünk. A feleségemék családja is mindenét elvesztette, és mi viszGrafológia 2007. október-november
szaépítettünk magunknak egy polgári létezésformát, olyasfélét, amit megörökölhettünk volna. A kézírásából úgy tőnik: mintha az idı múlásával mindinkább visszanyúlna a hagyományokhoz, a múlthoz, a gyökereihez. Ez valószínőleg a koromból is következik. Eléggé eseménydús életem volt, így egyre fontosabbá válik számomra a nyugalom, a meghittség. Az, ahogyan Barcelonában, a Ramblán benyúlnak a szálloda ablakán az ötemeletnyi magasságú platánok, leveleiken átsüt a nap, lent ebben a szőrt fényben jár-kel az óriási embertömeg, és valaki gitározik valahol... A naplemente Santorinin... Ezek azok a pillanatok, amilyenekre egyre többször vágynék. Harmincévesen még sokkal inkább a jövı érdekelt; most, hetvenkét évesen inkább a pillanat szépsége ragad meg. Egyre többet tudok arról, hogy ez menynyire megbecsülendı. Arról is árulkodik a kézírása, hogy minden részletre odafigyel, de nem igazán kedveli a pepecselést. Inkább átlátja a rendszerek egészét, mindent a helyére tesz, de a végrehajtást, az aprólékos kidolgozást lehetıség szerint másra bízza. Így van. Mindig volt egy 15-18 fıs mőtermem – a mostani 40 fıs, ami talán már túlságosan is sok –, és körülbelül a 70-es évek végéig még pontosan megrajzoltam szabad kézzel a részleteket, mielıtt átadtam a kollégáknak a terveimet. Azóta nem vállalkozom erre. Reggeltıl estig tevékenyen tölti a napjait, jól kommunikál, igényli az állandó visszajelzéseket, ám rendszeresen igényli az egyedüllétet, idırıl idıre visszavonul egy kis idıre, hogy rendezze gondolatait. Igen. Vannak építészek, akik közösen terveznek: összehozzák a munkatársaikat és „megbeszélik a házat”. Én ettıl iszonyodom. Sokakkal dolgozom együtt, köztük néhány általam igen nagyra becsült kollégával is, de amit én csinálok, azt én csinálom. Képtelen lennék Grafológia 2007. október-november
olyan együttmőködésre, hogy az asztal fölé borulunk és tervezünk – az számomra magányos ügy. Domináns személyiség, aki élvezi is, amikor egy nagyszabású projektet összefoghat, de mintha nem lelkébıl leledzene a vezetés igénye. Talán csak belátta, hogy az irányítás képessége elengedhetetlen a munkájához, a sikerhez, és ezért megtanulta? Az egész irányító szerepet hallatlan kényszerként élem meg. Szerencsére az ügyvezetı igazgató kollégám és más vezetık kézben tartják a cég adminisztrációs ügyeit; én inkább az építészettel foglalkozom, sıt: leginkább már a sajátommal, továbbá ezeken keresztül munkákat szerzek. De minden más teher: a Tudományos Akadémia, a tizenhárom szakmai bizottság, aminek tagja vagyok, az egyetemek... Elvállalom, mert muszáj, és nagyon sok elıadást tartok – meg is kapom ezért a magamét a feleségemtıl...! – de leginkább azt szeretem, amikor egyetemisták hívnak meg kötetlen beszélgetésre. A többi elsısorban stressz. Méghozzá teljesen másfajta stressz, mint amikor az asztalomnál firkálok és valami érdekes dolog születik. Az is felspannolt állapot, de jó értelemben. Írásában nem a statikusság nyugalma jelenik meg, hanem az egymásnak feszülı ellentétek dinamikáján alapuló kiegyensúlyozottság. Feltételezem: ez munkamódszerét és alkotói tevékenységét is meghatározza. Amint mondtam: erkölcsi kérdés, hogy a ház hasznos, szép, és nekem is tetszı legyen – ennek elérése azonban nem konfrontatív folyamat. Úgyis annyi konfrontáció van a szakmámban, hogy azokat semmiképp sem szeretném hatványozni. Ennek ellenére elıfordul, hogy ordítok – de csak ritkán, ha nagyon muszáj, és akkor meg is lepek vele mindenkit. A dinamizmus egyensúlyának megtalálása részben talán abból is következik, hogy ennyire fontos szerepet tölt be az életemben a rajzolás, részben
pedig nyilván a személyiségembıl, az ízlésembıl adódik. Az építészeti minimalizmust például, ami ma nagy divat, nem kedvelem – sokkal inkább azt, ha a terekben vagy a ház megjelenésében is létrejöhet valamiféle játékosság. Ha valaki felnıtté válik, akkor a játéknak általában vége – az építészetre ez nem érvényes: a játéknak is, a tervezésnek is megvan az a sajátossága, hogy nem tudom elıre, mi lesz a következı lépésem. Számomra pontosan ez az izgalmas: hogy mi kerekedik ki az én játékomból ott a tervezıasztalon, hogy miként alakul az adott pillanatban az állandó kérdésekre adott válaszok sora... Azt hiszem, ezt sosem fogom megunni! Podonyi Hedvig
„Ha meggondoljuk, minden egész
részekbıl áll. A ház téglából, habarcsból, ezek vegyületekbıl, a vegyületek elemekbıl, ezek molekulákból, a molekulák atomokból, és ezek is részekbıl tevıdnek össze. Az emberi test is így bontható apróbb részekre. A mozgás mozdulatokból, a gondolkodás gondolatokból, képzetekbıl áll. Így bontható a szó is betőkre és azok alkotórészeire. Ha minden részeke bontható, akkor a részek egyesíthetık, összekapcsolhatók, rendszerekbe foglalhatók. A lebontás és egységesítés egymásnak ellentéte, de mégis szoros összefüggésben van egymással. /.../ Ha a gondolkodás éppúgy beállítható a részletekig való lebontásra, mint az egyesítı szervezésre, akkor ideális helyzet áll elı a szellemi életben. „ Csötörtök Csaba: Grafológia – Az íráselemzés kézikönyve, Gondolat, 1986 19
Betőszimbolika
A „t” és a „ty” bető s mekkorára tartja, mint vezetıt, a társát. Ha önmagával van jobban megelé-
Elıfordulhatnak a „t” betőben olyan extra hurkok, amelyek hatására szinte teljesen megváltozik a „t” bető írásképe (1. ábra). Az így keletkezett bető propellerre hasonlít, vagy virágszirmokra, mert mind a vertikális, mind a horizontális vonalból hurok keletkezik, és az áthúzás indítása is hurkos. Az így író ember számára a vezetés, a döntés, a hatalom szinte élvezet forrása, a virágocska nárcisztikus jelnek is minısülhet. A mások feletti hatalomtól megittasodott emberek írnak így. Pándy András, az ismert ál-lelkész írásából való a bemutatott minta. A brutálisan agresszív bőnelkövetı másik jellegzetes „t” betőjében (2. ábra) a hosszú, nyomatékos áthúzás nyílhegyben végzıdik, s a „t” bető durván összeakad a hatalmas ösztönkésztetéseket mutató „g” betővel. Ez a jel-együttes arra enged következtetni, hogy ebben az esetben a szex és a hatalom összekapcsolódik, s tudjuk, hogy Pándy a hatalmát a szexualitáson keresztül élte ki erıszakosan családjában.
A kettızött „t” bető – mely gyakori jel a magyar nyelvben – értelmezésében hasonlóan járunk el, mint a többi kétjegyő mássalhangzó esetén, vagyis az elsı bető magassága jelzi azt, hogy az író személy emberként a vezetésben mekkorára tartja magát, a második „t” bető nagysága a vezetıtárs emberi értékét mutatja. Az áthúzások magassága jelzi, hogy mint vezetıt, hogyan értékeli magát az író személy, 20
gedve, mind a betőmagasság nagyobb, mind az áthúzás feljebb van (3. ábra). Amennyiben a vezetıtársat legalább olyannak vagy jobbnak ítéli meg emberi és vezetıi tekintetben, akkor a második „t” bető azonos magasságú, vagy nagyobb, s annak az áthúzása van magasabban (4. ábra).
Persze olyan eset is lehetséges, hogy emberileg az író személy a jobb, de elismeri, hogy a társának jobbak a vezetıi kvalitásai (5. ábra). Ebben az esetben az elsı bető magassága a nagyobb, de az áthúzás a második betőnél van magasabban. Az viszont ritkábban fordul elı, hogy az, aki ír, saját magát emberileg ítéli meg gyengébb minıségőnek, de ugyanakkor, mint vezetıt, jobbnak tartja (6. ábra).
Amennyiben nincs valódi emberi kapcsolat a két vezetı között, de az ügy érdekében képesek az együtt-
mőködésre, a kettızött „t” bető nincs összekötve, csak a vízszintes áthúzóvonal az, ami mindkettın átmegy, vagyis csak munkakapcsolat áll fenn (7. ábra). Itt vagy
egyenrangúként ábrázolt a vezetıtárs vezetıi erénye, vagy gyengébbnek, mint az író személyé. Még rosszabb a helyzet a vezetés szempontjából akkor, ha olyan kettızött „t” betőt látunk, amelyikben mind a betők, mind az áthúzások magukban állnak, sehol sincs öszszeköttetés. Az ilyen vezetıtársak már a munka érdekében sem képesek együttmőködésre (8. ábra).
Lehetséges, hogy az egyik fél le is mond a vezetésrıl, ilyenkor az egyik „t” bető nincs is áthúzva. A „ty” bető jelentése hasonlít az elıbb leírtakhoz, vagyis a kettızött „t” bető megítéléséhez annyiban, hogy a vezetést páros viszonyban vizsgálja. Csak itt nem a munkahelyi vezetésre kell gondolni, nem vezetıtársak között vizsgálódhatunk, hanem az látható, hogy a partneri kapcsolatban ki ragadja magához a kezdeményezést, illetve ki vezet, ki irányít. Ha olyan „ty” betőt látunk, ahol a „t” nagy, az áthúzása magas, netán domború, s nyomatékos, ugyanakkor az „y” szinte eltörpül mellette, arra gonGrafológia 2007. október-november
ÚJ! RAJZKURZUS AKKREDITÁLT PEDAGÓGUS-TOVÁBBKÉPZÉS! Dr. Vass Zoltán vezetésével 90 órás rajzkurzus indul a Grafológiai Intézetben! dolhatunk, hogy a kapcsolatban az író személy viseli a kalapot, szeret dirigálni, de legalábbis megszabni a dolgok menetét (9. ábra). De találkozhatunk olyan „ty” betővel is, ahol a „t” viszonylag hangsúlytalan, áthúzása rövid, gyakran girlandos, és a mellette levı „y” szinte kimagaslik mellıle. Ebben az esetben arra lehet gondolni, hogy az író személy az, aki elfogadja a vezetettséget, a döntéseket
a partnerére bízza (10. ábra). Ez már a gyerekírásokban is látszik, ha a szülı nagyon domináns, a gyerek meg nagyon engedelmes. Természetesen a „t” és az „y” egymástól való távolsága és helyzete is ad információt a partnerek közti lelki távolságról (11. ábra), illetve arról, hogy az író személy maga fölé emeli-e a partnerét, avagy éppen lenyomni igyekszik (12. ábra).
A képzésen olyan rajzelemzési módszert sajátítanak el a résztvevık, amely mindenki számára érthetıen, lépésrıl lépésre vezet el az alapismeretektıl a legfejlettebb módszerekig. Az óvodában, iskolában dolgozó pedagógusok folyamatosan találkoznak gyermekrajzokkal, amelyek megértéséhez a pedagógus alapképzés nem biztosít elegendı ismeretet. A rajzok pedagógiai-pszichológiai értelmezésére ugyanakkor nagy az igény. Ennek eredményes és élményszerő elsajátításához ezért minden tematikai egység tartalmaz elıadást, valamint sok egyéni, kiscsoportos és/vagy csoportos gyakorlatot. Ezek rövid összefoglalása a következı: - Pedagógiai kompetenciahatárok, etikai szabályok - Rajzelemzési alapismeretek, alapelvek és a hétlépéses értelmezés módszere - Klasszikus rajztesztek: házrajzok, állatrajzok, farajzok és emberrajzok elemzése - Gyermekrajzok elemzése: normál és szokatlan fejlıdésmenet, formaiszerkezeti elemzés, tartalmi elemzés, szimbólumelemzés, élményfeldolgozás - Családrajzok elemzése, színes rajzvizsgálati módszerek, számítógépes rajzelemzés - Esetmegbeszélés A képzés specialitása, hogy a kompetenciahatárok figyelembevételével a rajzok pedagógiai-pszichológiai elemzésébe vonja be a résztvevıket. A képzés formája: akkreditált pedagógus-továbbképzés (OKM - 1/27/2007) ÉS a nagy érdeklıdésre való tekintettel: nem pedagógusok részvételét is biztosítani tudjuk A képzés két blokkban valósul meg, aminek megfelelıen a képzés teljes költségét is két részletre bontottuk:
Az ábécében az „u” bető következik. Ez tulajdonképpen egy girland, mely két középzónás szár között található, így leírásának módja elárulja nekünk, hogy az író személy hogyan is viszonyul az emberi kapcsolatokhoz. Errıl következı lapszámunkban olvashatnak az érdeklıdık. V. Gy. Grafológia 2007. október-november
I. blokk 2007/2008 tanév I. félév: október 12. péntek 15.30-19.30, október 13. szombat, október 14. vasárnap 9.00-17.30 és november 9. péntek 15.30-19.30, november 10. szombat, november 11. vasárnap 9.00-17.30 Ára: 55.000 Ft II. blokk 2007/2008 tanév II. félév: A pontos idıpont késıbb kerül meghatározásra. Ára: 40.000 Ft Jelentkezés: a Grafológiai Intézetnél 21
Tanulni és tudni
A Grafológiai Intézet Nyílt Napjáról avagy: mit keres egy jogász a Grafológiai Intézetben? Nagyon is sokat… Különösen ma, különösen akkor, ha tisztában vagyunk vele, hogy a grafológia, mint a pszichológia segédtudománya, legalább 80 %-ban lélektan, személyiségjegyekkel foglalkozó tudomány. Szégyenszemre, a pesti jogi karon nem létezik pszichológiai oktatás (legalábbis a 90-es években nem létezett), holott ma már lassan közhellyé válik, hogy míg régen az emberek paphoz jártak a lelki bajaikkal és nyavalyáikkal, addig manapság sok esetben a lelkész szerepét jogászok, ügyvédek töltik be az emberek életében. Rengeteg per azért indul meg, mert hiányzik a társadalomnak az a szövete, amely segít az embereknek feldolgozni a velük történı dolgokat, megoldani problémáikat. Régen, amikor több generáció élt együtt, az idısebbek tapasztalata és élményanyagai a fiatalokat nagyban segítette. Emellett ott volt a vallás, és ennek kialakult, a társadalom minden rétegébe beívódott és elfogadott struktúrái. A II. vi-
Szemüveg: jelentheti azt is, hogy a dolgokat érdemes alaposabban szemügyre venni. Mi most megtettük. Naptár: hétköznapok és ünnepnapok sora. Legközelebbi lapszámunk kiemelt témája - Ünnepek és hétköznapok - is róluk szól majd.
Lapzárta: november 10-én. 22
lágháború után ez világszerte felbomlott, mára egyfajta elszigeteltségben élnek az emberek, a szőkebb családi modell terjedt el, nem élnek együtt a generációk, a vallás szerepe is háttérbe szorult. Ezzel párhuzamosan lépett elıtérbe, és erısödött meg a pszichológia, amelynek szó szerinti jelentése lélektan (vö. „lelkész”…). Mivel tehát ma a jogászi munkánknak nagy hányadát teszi ki, hogy meg kell értsük a hozzánk forduló embereknek azokat a problémáit is, amikrıl nem beszélnek, elengedhetetlennek tartom, hogy lélektani ismeretekkel rendelkezzünk. Milyen lehetısége van ma egy gyakorló jogásznak arra, hogy bepótolja, amit az egyetemi oktatás elmulasztott? Lehet felvételizni az egyetemi pszichológia-képzésre, több éves terhet a vállra véve kollokviumokkal, szigorlatokkal, szakdolgozattal. Ez a mindennapi munkateher mellett nehezen kivitelezhetı, ezért régóta barátkoztam a gondolattal, hogy megismerkedem a grafológiával, ami nagy részében pszichológia, de emellett még több is, más is, adott esetben egy jogász számára hasznosabb is (pl. hamisított adásvételi szerzıdések, más által írt végrendeletek problémái). Igen ám, de a képzés itt is három kemény évbıl áll, amit kicsit soknak éreztem ráfordítani a dologra. Idén tudtam meg, hogy indul az Intézetben ún. posztgraduális grafológia, ami csak egy féléves kurzus, és kifejezetten humán értelmiségieknek, köztük jogászoknak ajánlják. Nosza, több se kellett, ráadásul még nyílt napot is szerveztek hozzá, ahol a csekk befizetését megelızıen az ember „bele-
szagolhat” abba, mi vár rá késıbb „deákként”. Ilyen elızmények után és ilyen háttérrel mentem el szeptember 1jén a Beethoven utcába, a nyílt nap elıadására, ahol nagyon pozitív benyomásokat szereztem; ez után nem is volt kétséges, hogy beiratkozom a tanfolyamra. Nyílt nap: elıadás olyanok számára, akik a grafológiával talán most találkoznak elıször. Hogyan lehet ennek „nekifutni”? Ilyen alkalommal nagyon nehéz lehet – gondolom én – meghúzni magunkban a határvonalakat, hol mennyire mélyedjünk bele a témába, mi az, amirıl többet mondjunk, mi az, amirıl kevesebbet. Elıadónk, Podonyi Hedvig ezt a feladatot kiválóan oldotta meg. Elıször néhány bevezetı szót hallottunk arról, mi is a grafológia, mennyire friss tudományág ez a tudományok között. Aztán megtudtuk, hogy tulajdonképpen „agyírásról” van szó, nem a kezünkkel írunk, ahogy laikusként gondolnánk. Hallhattunk a térszimbolikáról, amit egy nem túl elrettentı ábra mutatott be, sejtetve, hogy milyen szélesek az itt elsajátítható ismeretek, amelyekbıl ízelítıt kapunk. Az elıadás fı tárgya ezután következett, az „a” bető. Nagyon érdekesek és a figyelmet végig megragadóak voltak a bemutatott példák, a szemmel látható különbségek egyes írástípusokban és azok lehetséges jelentései. Úgy gondolom, azt kaphatta mindenki, amit várt, megerısítést arról, hogy érdemes idıt és pénzt áldozni kicsit közelebbrıl is megismerkedni a betők és rajtuk keresztül lelkünk titkaival. dr. Székely Erika Grafológia 2007. október-november
Tanulni és tudni Ismerkedés a rajzelemzés új módszereivel Egy tanfolyam benyomásairól, röviden Okleveles grafológusként végeztem a Grafológiai Intézetben. Azóta folyamatosan érdeklıdöm a továbbképzésekkel kapcsolatos lehetıségekrıl, így örömmel olvastam a nyári intenzív rajzelemzés tanfolyamról. A Grafológia címő folyóiratban megjelent cikk úgy mutatta be ezt a másfél napos képzést, ahol az eddigiektıl eltérı, új szemlélető megközelítésben ismerhetjük meg a rajzok vizsgálatának lehetséges módszereit. További részleteket a www.rajzelemzés.hu oldalon kaptam. Sok idı nem állt rendelkezésemre a részletek áttekintésekor, de már elsı nekifutásra számos új ismeret birtokába jutottam. Sok dolog idegennek tőnt számomra, ez még inkább felkeltette érdeklıdésemet. A kétnapos tanfolyamon sem kellett csalódnom. Jó felépítéső, érdekes, valóban tudományos ismeretanyagot tartalmazó képzésen vettem részt. Megismerkedhettem a rajzelemzés hét fı lépésével, amely az összefüggések megértetésére koncentrált, kiemelte az elemzés legfontosabb lépéseivel kapcsolatos tudnivalókat, utat mutatott, hogyan elemezi a rajzokat dr. Vass Zoltán és „szakértıi rendszere”. A gyakorlati rész ennek a rendszernek a használatát konkrét lépéseken keresztül gyakoroltatta. Valójában ellenırizte a megértést, milyen módszerrel, mit, hogyan és milyen sorrendet figyelembe véve tanácsos véleményt kialakítani egy-egy rajzzal kapcsolatosan. Korábbi ismereteimtıl eltérıen valóban a lehetı legszélesebb, legátfogóbb értelmezési módszerrel találkoztam. Volt néhány érdekesség, ami különösen felkeltette figyelmemet. Ezek közül néhányat megemlítenék. A szimbolika, különösen a térGrafológia 2007. október-november
szimbolika ennél a típusú rajzelemzésnél az írásoktól eltérıen nem alkalmazható. Rajzban nincs múlt, jelen, jövı, mert az irányok speciális törvényektıl függenek. A szimbólumrendszerek értelmezése is elképzelhetetlen a rajz keletkezési körülményeinek pontos és részletes feltárása nélkül. Egy konkrét példa bemutatja, mit értek ez alatt. Egy véres eszközöket, jeleneteket rajzoló fiú nem feltétlenül beteg mentálisan, sıt a konkrét példa háttérinformációinak ismerete azt mutatta meg: csak egy egészséges fiú nagyravágyási törekvései jelentek meg a rajzában, így akart tetszelegni társai elıtt. Külön hangsúlyt kapott a rajzok intuitív megközelítése, azaz hogy melyek voltak az elsı benyomások a példarajzokról. Az értékelı saját látásmódja megjelenhet az értékelésben, ez sokszor rossz irányba viheti a rajzok értelmezését. Vizualizáláskor elképzeltem, mit üzenhet a kép nekem. Érdekes volt a rajz egészleges és részletekbe menı vizsgálata is. Elıbbinél olyan
rajzi jellemzıket keresünk, amely csak a rajz egésze alapján ítélhetı meg. Utóbbinál kiemeljük az egyedi jegyeket és azokat mintázatok formájában értelmezzük. Minden olyan jegyet vizsgálunk, ami objektív, azonosítható, túl szokatlan vagy eltúlzott. Számos további tanulság, ismeret birtokában a konkrét gyakorlat az önálló képelemzésre helyezte a hangsúlyt, ahol könnyebbséget jelentett, hogy bár önálló elemzésrıl volt szó, mégis csoportosan, másokkal együttmőködve a megismert módszerek alapján kellett megragadni a rajz „értelmét”. Mindezt, egy a szakmájában kiemelkedı tudású szakember, dr. Vass Zoltán irányítása alatt, akinek módszerét világszerte alkalmazzák. Számos könyv, tudományos publikáció, cd-k, elektronikus segédanyagok mutatják, valóban a szakma egyik legnagyobb és legtermékenyebb kutatójával találkozhatunk, ha ellátogatunk az általa vezetett órákra. Simon Mariann
Rajzok, firkák témakörben megjelent: (Sz-irén): Mirıl mesélnek a tojások? 2000/4/14.old. Feuer Mária: A gyermekrajzok lélektani vonatkozásairól, 1997/8/4.old. Feuer Mária: Egy különleges gyermekrajz pszichológiai elemzése, 1997/8/6.old. Gugenberger Tamás, dr.: Álarcok, 1997/8/7.old. Krausz Margit: „Rokon vonások”, 1996/1/13.old. Meliska Zoltán: Ne fesd az ördögöt a falra! mert ciki utána lemosni, 1996/8/14.old. Minary, F. – Winter, A.: A grafikai stratégiák életkorhoz való viszonya (Légrádi Bea ford.), 1997/4/17.old. Oláh Júlia: A firkák titkai, 1998/11/10.old. Paksi Éva: Az alma … meg a fája, 1998/4/6.old. Podonyi Hedvig: Firka és lélek 2003/11/17.old. Porvai Judit: Firkálmányok, 1997/3/16.old. Románné Goldziher Klára: Firkák, rajzok (dr. Bugár Jenı ford.) 2000/2/3.old Sziráki Éva: A vonalak természetérıl, 1997/10/8.old. Sziráki Éva: Grafika-lógia avagy rajzi grafológia, 1997/4/9.old. Sziráki Éva: Öntörvényő vonalak, 1996/10/13.old. Tímár Krisztina: Az esı, (terülı ritmus) 1998/11/16.old. Ungorné Nagy Hortenzia: Ha lenne egy varázspálcám, 1999/4/9.old. Urbán Gabriella: A Koch-féle farajz-teszt összevetése a kézírással térbeli megjelenése tekintetében, 1995/3-4./16.old. Vékony Györgyi: Irka-firkák, személyiségjegyek, 1996/7/15.old. Vörös Júlia: Mit rejtenek a gyermekrajzok? 1996/9/11.old.
23
Gyorselemzések pszichikája Házipraxis Az ókori írásokat vizsgáló tudósemberek valószínőleg gyors reakciókkal szolgáltak, ha császáruknak analizálni szottyant kedve. A húszas évek magyarországi társaságai is hasonló módszerekkel kelhettek életre. A hatvanas évek kávéházi grafológiáját pedig elképzelni sem lehet másként, mint gyors elemzések sorozataként. A rövid, szóbeli ujjpróbálgatások egyetlen grafológia iránt érdeklıdı elıtt sem voltak ismeretlenek. Maga az elnevezés viszont minden bizonnyal a gyorsbüfés, gyorsolvasásos, gyorstalpalós és a szuperszonikus sebességekkel parolázó korunk kényszeresen született terméke. Érdekes lélektani helyzet, amikor elemzı és elemzett egy pár perc erejéig összekerül egymással. A szituáció csak kimondva, felcímkézetten szól a grafológus és kliense viszonyáról. Igazából két ember ideiglenes érzelmi-mentális kapcsolata ez, amiben az egyik a figyelı, a hallgató, a befogadó, a másik pedig a megnyilatkozó, a kibeszélı, az elıadó. Ott ül velünk szemben egy ember, aki tele van félelmekkel, gátlásokkal, vágyakkal és tervekkel, aki azt hiszi, abban reménykedik, hogy végre talált valakit, akit majd megmondja neki, hogy mit tegyen ezekkel a szóban forgó fenevadakkal. Ebben a helyzetben a legkevésbé grafológusi képességekre van szükség. Az íráselemzı szerepköre kitágul, és már több egy terapeutánál, több egy pszichiáternél, több minden testet öltött empátiánál. Tudni kell hallgatni, biztatni, megnyitni, és ha muszáj, orvosolni – a 24
A grafológia gyakorlatában elterjedt fogalom lett az ún. gyorselemzés. Hogy maga az aktus a grafológia megjelenésével egyidejő, az szinte bizonyos. szó erejével. Mert arra vágynak. Arra, hogy megbeszéljék valakivel aktuális problémájukat, hogy foglalkozzanak egy kicsit magukkal, hogy ık maguk legyenek végre az egyetlen téma, még ha oly rövid idıre is. S innen fogva már teljesen mellékes, hogy az illetı orvos, grafológus vagy pusztán egy „nyitott fül”. Sokat adnak az ilyen alkalmak. Elsısorban emberileg, de azért a magát grafológusnak valló szakembernek sem kell üres kézzel távoznia. A mikromozgások tudora például remek makromozgásokra figyelhet fel már a kezdet kezdetén. Ahogy leül valaki, ahogy meghúzza magát, vagy elterpeszkedik a széken, ahogy lesüti a szemét vagy ahogy kihívóan farkasszemet néz „gyóntatójával”. S ott vannak a szangvinikusan vagy a kompenzációsan hangosak. A gátlásosan vagy bölcsen csendesek. Aztán a kollega-jelöltek, akik inkognitóban érkeznek, hogy aztán egy dramaturgiailag indokolt pillanatban leleplezzék kilétüket és tetten érjék az arra kiszemelt grafológust. Ha egy ilyen élménykoktél után venné a fáradságot valaki, és rátekintene grafológusunk írására, valószínőleg kétszeresére duzzasztott hurkokkal találná szembe magát. De ilyen vizsgálat még nem született, mert ebben a helyzetben nem ír a grafológus, csak olvas. A sorokból, az írásképbıl, a betőkbıl. S örömmel vegyes csodálattal konstatálja, hogy az eléje lehuppanó, vagy óvatosan székbe csusszanó delikvens betői milyen szószátyárok. Hogy ebben a grafológiá-
ban csak van valami! Hogy a betők, akárcsak gazdájuk: lehuppannak a papírfelületre, vagy éppen szelíden kígyóznak rajta. Sok kedvelt formációt kap az ember ajándékba, olyan írásjeleket és formákat, amikrıl már olvasott valahol, amikrıl tanult már valamit, vagy amelyikekbıl akár vizsgázott is már. Mind ismerıs. Így vetıdnek szeme elé csodálatos elefántormányok, így vágják haptákba magukat a script-hadsereg katonái, így bujálkodnak a g hurkai. S kap még bónuszként remekbe szabott grafikai leleményeket egy-egy aláírás vagy sajátosan képzett bető formájában. A bıség szarujából így folynak a megfáradt grafológusra verejtékes gyorselemezéseinek adományai. S amikor szembesül ezekkel az ismerısökkel, akkor arra gondol, hogy a torokpróbáló elemezgetések, a jóindulatú kollegiális vizslatás, valamint az egész napos robot ellenére: mégiscsak megérte! Bálint Vera
„Biztos vagyok abban, hogy kevesebbet tudnék emberrıl és írásról; és egy kisregényhez való élménnyel lennék szegényebb, ha nem léptem volna erre az útra. És ha csak egyetlen embernek is segítettem így, már nem volt hiábavaló.” Tós Hedvig Rendezvény-grafológus lettem?! Grafológia 1999. 9. szám. 15. oldal. Grafológia 2007. október-november
Ízlések és fazonok Vannak kollégák, akik nem nézik jó szemmel az effajta rendezvényeket, és úgy tartják: a gyorselemzés nem grafológia. Valóban! Ez csak kóstoló belıle. De ez is egy lehetıség arra, hogy megmutassuk, mit tudunk! Nem hiszem, hogy el kellene zárkóznunk attól, hogy jósok, asztrológusok mellett jelenjen meg egy grafológus. Még akkor sem, ha megvan az esélye, hogy ténykedését összemossák velük. Nem szégyen a „Varázslók utcájának” egyik helyszínén grafológusként ott lenni. Mert amit mi teszünk, annak is megvan a varázsa. Ugye?! Jómagam nem vagyok finnyás ez ügyben, s szívesen veszek részt ilyen rendezvényeken. Mert élvezetesek és tanulságosak! Ha jóslatot várnak az írásból, elmondom, hogy az egy másik sátor. És elmosolyodom akkor, ha valaki azzal ül le elém, hogy a jóslásban nem, de a grafológiában hisz. Nemrég egy 12 éves kislányt hozott az anyukája, hogy csak azért jöttek, mert a kislány erre volt kíváncsi. Nem lehetett nemet mondani az „elemzésre” zsenge kora ellenére sem. Minden alkalommal vannak megindító pillanatok, s persze vannak kínosak is. Nekem az a legnehezebb, amikor annyira „semmilyen” egy írás, hogy alig tudok róla mit mondani. De vannak csodaírások, csodaemberek, akiknek éppen akkor egy grafológus kell. S néha elég egy-két olyan mondat, amit az író a tarisznyájába tehet, ami elkísérheti útján, vagy amivel éppen aktuális problémáját oldhatja meg. Én kedvelem a hitetleneket, akiknek aztán az „elemzést” hallva mégiscsak leesik az álluk. És tényleg bőbájosak a hozzáértık, akiket már régóta érdekel, akiknek könyvük is van róla, és sok mindent tudnak már. S igazából azért jönnek, hogy szemtıl szemben Grafológia 2007. október-november
üljenek egy hús-vér grafológussal, s diskurálhassanak vele. Nem a kedvenceim, de megértem a panaszkodókat. Nekik az íráselemzés csak ürügy. Az elsı adandó alkalommal az elemzés egyik mondatába belekapaszkodnak, és onnantól csak öntik rám sanyarú sorsuk részleteit. Ezt is lehet kezelni. Aki odajön, annak szüksége van valamire, s bizony olykor csak néhány jó szóra. Megemlíteném mint típust: a „kıszobrot”. Leül, ír és aztán hallgatja az elemzést rezzenéstelen arccal! Nincs kérdése és hozzáfőznivalója sem. Izzasztó! Még jó, hogy jön utána valaki más, aki aztán gyorsan feledteti ezt a különös élményt. Bár nemrég megenyhültem irányukban, amikor egy helyes és közvetlen nı ült elém. Könnyedén írt, és egészen jó színvonalú írást produkált. Ám amikor belekezdtem az elemzésébe „kıszoborrá” változott. Annyira zavart ez, hogy rákérdeztem, mennyire ért egyet azzal, amit hallott. Kiderült: a döbbenettıl dermedt meg, annyira találónak érezte. No, egy negatívnak tőnı visszajelzés kedvezı is lehet. Általában elkérem az írásmintát, és többnyire meg is kapom. Nemrégen egy általam félig-meddig ismert hölgy visszavette a mintát és azon nyomban szét is tépte. De nem lepett meg, tudtam, hogy rá fog jönni, hogy a bármilyen diplomatikusan is fogalmaztam írása alapján „veszélyesen” kiismertem ıt. És ı tovább akarta játszani színjátékát. Ezeken a rendezvényeken többlet a szokványos elemzéshez képest, hogy ott elıttünk születik meg a duktum. Én magam jobban szeretem, ha ott írnak – legalább addig is pihentethetem a hangszálaimat. És nagyon sok mindent elárul róluk, hogyan írnak. Aztán meg néha külön élvezet, fıleg a balkezesek olykor elképesztı mutatványait
Házipraxis nézni. Van tılük már néhány olyan mintám, amelyek fekvı papírra íródtak, mégis állítva érvényesek. Élvezetes és tanulságos. Ám fárasztó is egy ilyen rendezvény! S nemcsak nekünk. Vannak akik néha órákon át állnak sorban, hogy elénk ülhessenek. Én azt vallom, hogy kapják meg azt az idıt és figyelmet, amire szükségük van. Ezért nem szeretem, ha sietni kell. Bár annak is van elınye, ha idıre feliratkoznak s így kb. 15-20 percenként jönnek a páciensek. Mert így megjósolható, hányan juthatnak be, s kevesebb a csalódott, aki nem került sorra. Az íráselemzés klasszikusan egy grafológus egy duktor „játéka”. De van, amikor a másik oldalon többen vannak. Nem bánom, ha a „sziámi ikrekként” összenıtt kamaszlányok együtt ülnek be, úgyis mindent tudnak egymásról. Együtt jönnek még a friss házasok, akik szeretnének még többet tudni egymásról. A problémákat ık úgyis tudják, tılem inkább „használati utasítást” kapnak egymáshoz és a sikeresebb együttmőködéshez. Fárasztó szünet nélkül elemezni. A sokadik írás után óhatatlanul ismétli magát az ember, veszi elı a sablonmondatait, s ez fárasztó saját magának. De éppen ez hozza elı a briliáns gondolatokat. Gyakran kapom azon magam, hogy a fokozott terhelésben oly annyira kénytelen együttmőködni agyam minden része, hogy beugranak olyan dolgok, meg mondatok, amelyek „normál terhelés” mellett nem. Magam is csodálkozom egy-egy odaillı irodalmi párhuzamon, vagy egy frappáns mondaton, amit persze felvehetek a repertoáromba és késıbb is használhatom. Szóval megedzıdhet és meg is edzıdik itt az ember. Gyorsan kell reagálni, s gyakran meglepı helyzetekkel kell szembenézni. Sziráki Éva 25
Kitekintı
Grafokaland a múzeumban: találkozás Mark Twain-nel
Fenti címet magunk adtuk az alábbi, eredetileg angol nyelven megjelent elemzésnek, mely Mark Twain kézírásáról szól. Hogy mennyire meggyızıen, azt döntse el ki-ki maga – mindenesetre ez az analízis is lehetıséget nyújt arra, hogy röpke pillantást vessünk a nemzetközi színtéren tevékenykedı grafológusok munkájára. Vakációm idején alkalmam nyílt ellátogatni a Missouri állam-beli Hannibal Mark Twain Múzeumába. Ott bukkantam rá Mark Twain egy magánlevelére a 1900-as évek elejérıl. A látvány lenyőgözött. A feleségem alig tudott elvonszolni onnan, annyira rabul ejtett a tárló üvege mögötti levél. Tanulmányoztam egy kis ideig; jegyzeteket készítettem. Majd felhívtam a múzeum igazgatóját, Henry Sweets-t, és megbeszéltük, hogy különféle másolatokat ad nekem Mark Twain leveleibıl és jegyzeteibıl. Még ha nem ismernénk a levelek szerzıjét, a kézírás jellemzıibıl akkor is nyilvánvaló lenne, hogy az illetı rendkívüli irodalmi adottságokkal rendelkezik. Sıt, nehéz lenne tévedni a foglalkozását illetıen.
26
A furcsa személyes névmás alapján elképzelhetı, hogy a világhírő írózseni szerénységet mutatott (mindazonáltal másutt az egoja is kifejezıdött). Az „I” sétabothoz hasonlít, kampójának kezdeténél kicsi körrel. A királynıkrıl, királyokról és méltóságokról szóló szatírái olvastán minden mértéket felülmúló ego-t várnánk. S ez eszünkbe juttatja azt a feliratot, mely szeretett Mississippi folyójára nézı szobrának talapzatán látható: „Vallása az emberség volt, és az egész világ gyászolt, amikor meghalt.” Kézírásának mérete eléggé kicsi, ami további bizonyítéka ıszinte alázatosságának, bámulatos összpontosításának, és a legapróbb részletekre is kiterjedı figyelmének, mely szükségszerő egy kiváló írónál. Sok a szókapcsolás, a szavak egymáshoz kötöttek, a nagyfokú összpontosítás következtében nem emelte fel tollát a papírról. Nem érdekelte más, mint összerendezni a történet cselekményét és szövedékét illetı, komplikált elképzeléseit. Az írás nagyszerően szervezett, a szóközök jelzik a távolság és idı szükségletét a mély és nem sürgetett gondolkodásra, a hosszú elmélkedésre és arra, hogy életének fontos mozzanataira figyelmet fordíthasson. Mindezt pedig még áthatja híres „hővös racionalitása”. Sam Clemens, azaz Mark Twain nem volt közönséges halandó, ebben biztosak lehetünk. Sok ember, aki ír, és jól ír, kézírásának néhány jellemzıje révén is megmutatja irodalmi tehetségét. Az ı írása félreismerhetetlen és teli van a tudományos irodalmi érdeklıdés jeleivel, amint azt a grafológiatudomány tapasztalati kutatásai mutatják. Persze valószínőleg alig, vagy nem
is ismerte azt a tudományt, amely kézírását értékes tanulmányként kezeli, ezzel is bıvítve a grafológiai értelmezések tudományos tárházát.
Nyilvánvalóan olyan személyrıl van szó, akinek a tollforgatás a hivatása. Figyelemre méltó a lírai „d”, amely gyakori vonás számos író-alkotónál. Természetes, hogy egyedülálló módon alakítja „g” betőjét, mely olyan, mint egy 8-as. Azok használják ezt a formát, akik tehetségesek abban, hogy gondolataikat írásban is jól fejezzék ki. Ezek az emberek olyan eszköztárral rendelkeznek, ami remek adomány és mindig erıt ad, amikor szükséges. Ez segít, amikor a képzelet olyan nagyon termékeny. Az írás nyomása gyenge, engedve, hogy a képzelet rohanjon és szárnyaljon, egyéni felfedezéseket tegyen, nem ragadva le a megszokottság sarában. A t-áthúzások röppenıek, a törzsvonal felett vannak – emelkedett ideákat transzfor-
Grafológia 2007. október-november
málva a gyerekek mindennapi életének mulatságos jeleneteibıl. Az Élet rendje és lényege ott van a közép-nyugati folyó városkájának egyszerő emberségessében, ott, ahol még áll az idı a mezítlábas fiúk és lányok számára az élet forró napsütésében. Mark Twain kivételesen áldott ember volt, aki felnıve felismerte a különbséget a csillogás és a valódi értékek között. Sok írásjellemzıje akad, melyek az írásfolyamat közben csaknem hátrányosak, például ahogyan számos szót egyetlen vonallal vet papírra és köt össze. A szóközök kicsik, mégis van néhány nagy, sugallva az alkotó gondolat visszafogottságát, amely ugyanakkor táplálja az alkotó képzelet élénkségét. Ezek a formációk általában fenntartják az elemzı befogadást, és gyakran gátolják az intuitív gondolkodást. Azon vonások, melyek feloldják az ebben rejlı ellentmondást, mint sok más területen, az írásban is nélkülözhetetlenek. Az intuitív ösztönök jeleként sok a fonalszerő jellemzı. Az intuíciót jelezheti még a 8-as formájú g, melyet mindenütt használ írásában. Az enyhe nyomás és a sebesség félreérthetetlen nyomai a szenzitivitásnak. A girlandos kapcsolódásban találjuk fogékonyságát, érintettségét az elnyomottak és szegények ügyében; lágy és megértı, rokonszenvezı szívét. És, mint korábban már utaltunk rá – a képzeletet mutatják a magasan kitett és fékezett t-áthúzások. Ez a híres férfi a két agyfélteke legjobb tulajdonságait kapcsolta össze – a logikus irányítást és az áldott intuíciót. Micsoda párosítás!
pontosítás figyelemreméltó megjelenését eredményezi. Bámulatos írásmódja – mely csakis a sajátja – egybeolvasztja a benne munkáló ellentétes erıket, és a kreativitás csodájának egyedülálló változatát hozza létre. Az írónak valószínőleg nem az volt a legnagyobb problémája, hogy milyen módon fejezze ki magát... Sokszínő érdeklıdésébıl és belsı konfliktusaiból nagy erıfeszítéssel teremtette meg lelki egyensúlyát. Megajándékozott minket Tom Sawyerrel, Huckleberry Finn-nel és sok kiváló mővével, mi pedig
nagyon megszerettük. Ha nem kalandozom a múzeumban és a kiállítási tárló körül, szegényebb lennék egy fontos élménynyel: hogy megismerhettem ezt a nagy embert, és hogy betekintést nyerhettem abba, ahogyan ı csodálta és élvezte az ıt körülvevı világot. Miután láttam és tanulmányoztam az írását, egyhamar biztosan nem kerülök ki a hatása alól. Louie Seibert, CG Forrás: www.handwriting.org Fordította: Sziráki Éva és Csányi Ildikó
Összegzés Mark Twain rendkívül összetett személyiség volt, aki ösztöneinek és késztetéseinek ellentmondásos világában élt, melyek megtanították ıt arra, hogy különleges, egyéni életmódját és gondolatvilágát összehangolja. Amikor ezek ellentmondása kiélezıdik, az esetében a belsı kohézió és a ritmikus összGrafológia 2007. október-november
27
Van új a Nap alatt...
Érdekes írások, írásos érdekességek Galilei, a mővész Elıkerült Galileo Galilei Sidereus Nuncius címő, 1610-ben Velencében megjelent könyvének elsı példánya, mely a Jupiter négy holdjának, az Iónak, az Európának, a Ganimedésznek és a Callistónak a felfedezésérıl szól, s benne eddig ismeretlen öt akvarell is napvilágot látott, melyek a Holdat ábrázolják hegyeivel, krátereivel, homoktengereivel. Galilei 1609-ben hallott arról, hogy Hollandiában egy Hans Lippershey nevő optikus feltalált egy olyan, lencsékkel felszerelt csövet, amely „közelebb hozza” a távoli tárgyakat. Szerzett egyet, tökéletesítette, megfigyeléseket folytatott, a látottakat pedig belerajzolta könyvének elsı példányába, a nyolcadik, a kilencedik és a tizedik oldalra. Kevesen tudják, hogy a nagy asztronómusfizikusnak gyermekkora óta szenvedélye volt a rajzolás, ügyes festı és illusztrátor volt. Korának híres mővésze, Ludovico Cardi – mővésznevén: Cigoli – mesterének is tekintette. A rajzok hitelességét két kiváló szakember, Horst Bredekamp, a berlini Humboldt egyetem mővészettörténeti intézetének igazgatója, William R. Shea, a pádovai egyetem Galilei-tanszékének professzora és a két intézmény más szakemberei igazolták. Bredekamp szerint Galilei mindig sietett közzé tenni megfigyeléseinek eredményeit, mert attól tartott, hogy megelızik. Az igazgató már egy olyan könyvet is írt, amely mővészi oldaláról mutatja be a tudóst. Magát a Sidereus Nuncius-t épp mostanság mutatták be New York-ban. 28
A több évszázaddal ezelıtt íródott, mindössze 30 példányban kiadott könyv egy New York-i antikvárius tulajdonában van, aki nemrég vásárolta, és csak annyit árult el, hogy Dél-Amerikából került hozzá. Agyagtáblák üzenete Az ısi babiloni, úgynevezett MUL.APIN táblák csillagászati megfigyelései majdnem kétezer évvel korábbra datálhatóak, mint amikor azokat lejegyezték, így még az asszír kultúra elıtti idıkbıl származnak – állítja a Louisiana Egyetem csillagás za, Brad Schaefer. A legrészletesebb, legátfogóbb asztrológiai katalógust tartalmazó agyagtáblák, melyek jelenleg a londoni British Múzeumban találhatók, Assurból, valamint a legendás ninivei könyvtár agyagtáblái közül kerültek elı, és mindegyikük i.e. 612 elıtt keletkezhetett, mivel ekkor pusztult el Assur-bán-apli (i.e. 668 – i.e. 627) híres könyvtára
Ninive kifosztásakor. A táblákon mezopotámiai ékírással lejegyzett asztrológiai ismereteket a 4. századi görög Eudoxus is felhasználta csillagászati munkájában; ezek között keresendık a mai állatövi jegyek gyökerei is. A történészek eddig is tudták, hogy a táblák korábban keletkezett szövegek másolatai, de csak tippelgettek azok korára. Schaefer viszont csillagászati szemszögbıl közelítette meg a kérdést, s állítása szerint így nemcsak az ısi csillagászati megfigyelések idıpontját, hanem azok pontos helyét is meg tudta határozni. Kutatásait részint a texasi Davis-hegyi obszervatórium modern berendezésének segítségével végezte, ellenırzésképpen pedig a régi asztrológusok módszerét követve, szabad szemmel is kémlelte az eget. Schaefer vizsgálati eredményei kb. i.e. 1390-re teszik a szöveg eredetijének keletkezését, a megfigyeléseket pedig szerinte az Assur és Ninive közelében fekvı területen végezték az egykori asztrológusok. Háromezer éves kıtábla a karnaki templom rejtélyérıl Egyiptomban egy ie. XII. századi sztélé felfedezését jelentették be, mely értékes információkkal szolgálhat a karnaki templomról. A lelet Széthnahtot, a 20. dinasztia alapítóját ábrázolja, és fontos adalékokat nyújt Bakenhonszu Amonfıpapról is. Az egyiptomi kultuszminiszter, Farouk Hosni hangsúlyozta a lelet jelentıségét, mely eddig ismeretlen, új tényeket tárhat fel a 20. dinasztiáról. Az Egyiptomi Régészeti Tanács közleménye szerint a sztéGrafológia 2007. október-november
lét a karnaki és a luxori templom közötti területen folytatott ásatáson fedezték fel. Dr. Zahi Hawass, a szervezet elnöke úgy véli, a 170 x 80 cm-es kıtábla, melybe tizenhét sornyi hieroglifát véstek, egyrészt Bakenhonszu fıpapnak állít emléket, családfáját is megörökítve, másrészt Széthnathot (i.e. 1200-1197), a 20. dinasztia (i.e. 1200-1085) alapítóját jeleníti meg. Széthnat kék koronával a fején, földre borulva ajánlja fel az igazság szimbólumát a fıistennek, Amon-Rének, aki trónján ül és bal kezében Théba városának jelképe, míg jobb kezében az élet kulcsa látható. Amon-Ré mögött Mut istennı, a thébai triász (Amon, Mut, Honszu) tagja jelenik meg, bal kezét kinyújtva, ami a fáraó számára biztosított védelemre utal. Hawass szerint a lelet bıvíteni fogja eddigi tudásunkat Karnakról is. A Karnaki Templom a világ legnagyobb szakrális tere; négy fıbb részébıl egyet turisták is látogathatnak. Hamarosan a neten: a legrégebbi Iliász-példány Amerikai kutatók egy speciális, robotkarra szerelt lézeres szkenner segítségével olvasták be és digitalizálták Homérosz Iliászának legrégibb példányát Velencében, mely így hamarosan az interneten is megtekinthetı majd. A szóban forgó kézirat szolgál az összes késıbbi mőfordítás alapjául is. Ma Velencében, a Szent Márk Közkönyvtárban található, és szinte tökéletes állapotban van. Értéke miatt szinte senki nem tanulmányozhatja, így legutóbb 1901-ben készültek róla fényképek. A Harvard Egyetem Hellén Tanulmányok Központjának kutatói azonban lehetıséget kaptak a könyv digitális másolatának elkészítésére. A szkennelés helyszínén, az 1500as években épített könyvtárban nem kevés nehézséget okozott az eszközök elhelyezése, a számítógéppark és a vezeték nélküli internetkapcsolat kiépítése. A kézGrafológia 2007. október-november
irat védelme miatt arra is vigyázni kellett, hogy a digitalizálást olyan helyiségben végezzék, amelybe nem süt be a nap. A szobában egyszerre csak négyen dolgozhattak, hogy a levegı hımérséklete és páratartalma ne nagyon emelkedjék. A lapokról elıször egy speciális állványon, 39 megapixeles kamerával készítettek fotókat, majd a kutatók elemezték: olvashatók-e a kész képek. Ezután lézeres leolvasást végeztek, így háromdimenziós kép is készült a kódex oldalairól. Ez speciális, robotkarra szerelt eszközzel történt, hogy könyv semmiképp se érintkezzen a leolvasó szerkezettel. A digitális leolvasás a könyv minden apró egyenetlenségét és sérülését láthatóvá tette. A kész digitális képeket speciális program dolgozta fel, amely lassan kialakította a könyv teljesen pontos digitális mását. A következı feladat a szöveg kereshetıvé tétele lesz, melyhez saját, a középkori kézírást kezelni tudó karakterfelismerı szoftvert kell alkotni. A 645 oldalas könyv nagyfelbontású, háromdimenziós képe és a kódex kereshetı leírása a szabad felhasználást lehetıvé tevı Creative Commons licenc alatt, a Homer Multitext Project keretén belül lesz elérhetı az interneten.
Kiállították az Ótestamentum egyik eredeti példányát Elsı alkalommal állították ki az Ótestamentum egy 1300 éves példányát Jeruzsálemben, az Izraeli Múzeumban. A múzeum hosszabb idıre kapta kölcsön a felbecsülhetetlen értékő ısi pergament, amely most egy helyen látható a holt-tengeri teker-
csekkel, az egyik legrégibb zsidó vallásos iratgyőjteménnyel. Különlegességét fokozza, hogy abból az i.sz. III. és VIII. század közötti, hatszáz éven át tartó idıszakból származik, amelybıl alig maradt fenn héber kézirat. E kuriózum sokáig egy kairói zsinagógában porosodott, mígnem rá nem bukkantak arra a titkos teremre, amelyben számos más zsidó kézirattal együtt elrejtették. Késıbb magánkézbe került, mígnem az 1970-es évek végén libanoni származású amerikai tulajdonosa a Duke Egyetemnek adományozta. Forrás: an-no.hu és Múlt-kor/MTI
3500 éves papirusztekercseket digitalizáltak Az interneten is elérhetı az Osztrák Nemzeti Könyvtár (ÖNB) felbecsülhetetlen értékő papiruszgyőjteményének egy része. Az archívum összesen 180 000 iratot és más alkotást tartalmaz, a tárgyak és dokumentumok többsége Egyiptomból származik. A legrégebbi leletek az i. e. 15. századból valók. Az UNESCO Világörökségi Dokumentumgyőjteményéhez tartozó archívum összesen 8000 papiruszból áll, ezek közül eddig 550-et digitalizáltak. A 3500 éves dokumentumokat bárki megtekintheti a világhálón is. A győjteményt 1883-ban Rainer fıherceg alapította, aki 1899-ben odaajándékozta Ferenc József császárnak, az uralkodó pedig átadta a leleteket a császári és királyi udvari könyvtárnak. Az online katalógusban bárki kereshet kulcsszavak (levelek, adók stb.) alapján. A találatok megtekintéséhez elég csak a kiadott hivatkozásokra kattintani. Forrás: http://www.sg.hu/cikkek/53596 2007. július 12. http://aleph.onb.ac.at/F? func=file&file_name=login&local _base=ONB08 (online katalógus) 29
Kedves Olvasóink!
A sok komoly szakmai cikk mellett mindig is teret adtunk a játékosságnak. Most sem lesz ez másként. Úgy gondoltuk talán egy kis kvíz, talán némi humor, egy bájos történet, vagy egy kis fantáziajáték kedvükre való lehet. Mindezeket a következı két oldalon kínáljuk Önöknek a kellemes idıtöltéshez! Persze ezek sem írás- és grafológiamentesek. De talán ez nem is baj!
Íme a kvíz-választó! 1. Melyik közismert írónk vezetett naplót titkosírással? a Kosztolányi Dezsı b Gárdonyi Géza c Kaffka Margit
káldeus, amhara, szanszkrit, avesztáni, pahlavi, perzsa és kínai b nem beszélt idegen nyelveket c angol, arab, perzsa, magyar, eszperantó
2. Einstein milyen, az írását is érintı problémával küzdött? a grafomániás volt b allergiás volt a tintára c dyslexiás volt
8. Kirıl írták le a visszaemlékezık, hogy korának híres íráshamisítója volt? a Titus római császár (i. sz. 39- 81) b Nero római császár (i. sz. 37-68) c Caligula római császár (i. sz. 1241)
3. Melyikük hagyta meg végrendeletében az angol nemzeti írás kidolgoztatását? a Oscar Wilde b G. B. Shaw c Winston Churcill 4. Melyikükrıl derült ki, hogy grafológiával és titkosírások megfejtésével is foglalkozott? a Byron b Edgar Allen Poe c W. H. Auden 5. Milyen, kevéssé ismert találmányok főzıdnek Bíró László József, a golyóstoll feltalálójának nevéhez? a Pl.: automatikus sebességváltó, hıálló cserép, vérnyomásmérı b Pl.: ívlámpa, bajonettzáras lámpafoglalat c Pl.: hologram, színes tévéképcsı, termionikus generátor 6. Melyik híresség felesége kérte ki a házasságkötés elıtt egy grafológus véleményét? a Mick Jagger b Pablo Picasso c Albert Schweitzer 7. Milyen nyelveket beszélt az egyiptomi hieroglifák megfejtıje, Champollion – anyanyelvén, a francián kívül? a latin, görög, héber, arab, szír, 30
9. Milyen indíttatásból találta fel Louis Braille (1809-1852) a látássérültek által használt írásmódot? a eredetileg katonaként egy rejtjeles írástípust dolgozott ki, majd ezt fejlesztette tovább b nem látó fivérének akart segíteni c egy gyermekkori baleset következtében maga is elveszítette a szeme világát 10. Ki doktorált hazánkban elsıként grafológiából? a dr. Szidnai László b dr. Forgách Katalin c dr. Agárdi Tamás
Elefántormány: A nagy formátumú egyéniségek jellegzetes kezdıvonala. Gyíkfarok: jellegzetes elnyesett szóvégek neve, melyek végén nagyítóval kis dudor fedezhetı fel. Azokat az embereket jellemzik, akik mindig képesek újrakezdeni. Hangyabetők: nagyon kis mérető írás betőit nevezik így; jelentése lehet: az önbizalma hangyányi. Lúdtalp: A „g” és „á” bető öszszekapcsolásakor képzıdı jellegzetes egyenes vonal Részletek az Állati (jó) grafolexikonból
A kvíz megfejtése Na, azért nem adjuk olyan könnyen, lesz még itt is egy kis furfang! a: 5, 7, 8, 10 b: 1, 3, 4 c: 2, 6, 9
Grafoviccek Azt a köszönılevelet írod a nagypapának, amit megbeszéltünk? Igen, mami. De miért ilyen nagy betőkkel? Hát, a nagypapi elég süket, úgyhogy jó hangosan írok. *** Pisti, a házi feladatod úgy néz ki, mintha a papád írta volna. Csak az ı tollát használtam, tanár úr. *** Mi ez?! Azt mondtam, legalább hússzor írd le a verset, amiért olyan csúnya a kézírásod! Bocsánat, tanárnı – a számolásban se vagyok túl jó. Grafológia 2007. október-november
Bár sosem találkoztak, játsszunk el a gondolattal...
Tudott volna együtt dolgozni Marie Curie és Jackie Kennedy Onassis?
Felül Marie Curie írása
Jobbra lent J. Onassis írásának részlete
Ha a két nınek együtt kellett volna dolgoznia, biztos, hogy nem jöttek volna ki egymással. Bizonyított tendencia, hogy a munkahelyen azok az emberek jönnek ki a legjobban egymással, akik kézírásában azonos a dılés. A legrosszabb helyzet az lehet, amikor egy erısen jobbra dılı és egy erısen balra dılı kézírású embernek kell közvetlenül együtt dolgoznia. A jobbra dılt írású ember így fejezi ki magát: Ez fantasztikus! Zseni vagy! Tetszik nekem! Büszke vagyok rád! De tudod mit? Aggódom amiatt, hogy ı meg tudja-e csinálni azt a dolgot! Igazán bízom benne, hogy igen!” A jobbra dılı írás tulajdonosa pozitív dolgokat mond a másiknak, fontos számára, hogy vele is kedvesek legyenek, elsıdlegesek számára az érzelmek. A bal dıléssel író ember nem akar érzelmekkel foglalkozni, inkább hallgat, kitér az olyan helyzetek Grafológia 2007. október-november
elıl, ahol érzelmek kerülhetnek elıtérbe. A jobbdıléssel író ember ezt gondolja a bal dıléssel író emberrıl: „Micsoda hideg hal! Olyan, mint egy kıfal! Képtelenség közel kerülni ehhez az emberhez! Mi lehet a probléma vele? Annyira közönyös, hideg és tartózkodó! A bal dıléssel író ember pedig így gondolkodik a jobb dıléssel író emberrıl: „Mekkora érzelmi vihar! Ez az ember olyan, mint egy bolond” Azt mondod neki, „helló” és ettıl elájul.” Az írás dılésének ilyen mértékő ellentéte borzasztó szituációkat teremthet a munkahelyen, de nem feltétlenül okoz problémát más területeken. Általában az álló írással írók kijönnek a bal és a jobb dıléssel író emberekkel is a munkahelyen. Természetesen a többi írásjegy befolyásolja, módosítja az összeférhetıség mértékét, mi most csak a dılést emeltük ki. Forrás: McNichol-Nelson: Handwriting Analysis (London, 1991) 88. oldal
Errıl a férfiról mondj valamit! Egyhetes betegségbıl tértem viszsza a munkahelyemre, s fınöknım azzal fogadott, hogy új munkatársat talált a munkaügyi központ segítségével. Még aznap elıállt egy kézírással, hogy feltétlenül és gyorsan elemezzem. Próbáltam visszautasítani, de nem tágított. A szövegbıl látszott, hogy a munkaügyi központ valamelyik dolgozója írta. Az már kiderült, hogy egy férfi. Furcsa volt fınököm izgalma és sürgetése. Megkérdeztem, minek kell neki ez. Titokzatos mosoly volt a válasz. Olyasmi, mint a titkukat még felfedni nem akaró nıké. Bár nem kikapós fajta, mégis feltettem a kérdést: – Kikezdett veled? – Igen – mondta sejtelmesen. Gondoltam hamar túlesek a dolgon. Az írás elsı látásra egy túlérzékeny, sebezhetı, gondokkal, problémákkal teli embert sejtetett. Fınöknım írását már ismertem, és ı sem a "fát lehet vágni a hátán"fajtából való. Így, mindkét fél ismeretében, no meg azzal a nemes szándékkal, hogy most megmentek egy házasságot, közöltem: – Ez a férfi nem hozzád való, rengeteg gondja, baja van, nehéz lenne vele. Maradj csak a férjeddel! Sejtelmes, furcsán elégedett mosoly volt a válasz. Ekkor már éreztem, valami nem stimmel itt. Azonnal újrarendeztem ismereteimet. Az illetı ugyanúgy a munkaügyi központnál dolgozik, ahogy a fınököm férje is. Lehet, hogy a férje írása? De ha már akarta volna, a férje írását megmutathatta volna. A sürgetés, no meg az, hogy éppen ezidıtájt volt kapcsolatban a munkaügyi központtal feledtette ezt a tényt. De, ha mégis...? Mikor megtudtam, hogy bizony a férje írását dugta az orrom alá, bánhattam, amit mondtam. Késı volt! „Büntetésem” sem maradt el! Ezután részletes elemzést kért. kié 31
13 év, 150 lapszám Szerzıink, fordítóink névsora Abari Julianna Adlebeck, Trudy Agárdi Tamás, dr. Ágostházi Réka Albert Éva B. Bartus Zsuzsanna B. Gedeon Hajnalka Bagdy Emıke, dr. Balázs Andrea Bálint Vera Balog Edina, dr. Balogh Mónika, dr. Bán Ilona Bánáti Andrea Bánfalvi Ilona Bánfi Brigitta Bánkutiné Benedek Erika Bányai Éva, dr. Bárányi Ildikó Barkócziné Makai Éva Bartkó György, dr. Bartus Antalné Bérczesné /Papp Zsuzsanna Berente Károly Bharati Sarkar Biegelbauer Pál Bihari Judit, dr. Bodolai Zoltán Bodroghy Péter† Borzák Tibor Bozai Margit Bradley, Nigel Breuer Ágnes Bucher Katalin Budavári Zsuzsa Bugár Jenı, dr. Capek, Karel Czebei Mariann Cziglányi Zsolt Czilinger Éva Czövekné Józsa Éva Csányi Ildikó Csapó Ida Cséfalvay Ágnes Cselényi Zoltán Csermák Károly Csikós Csabáné Csizmazia Endre, dr. Csúriné Szalay Erzsébet Demeter Lilla Demeter Zsuzsanna, dr. Desenclos, Hubert Diós András Dobosné Magyar Györgyi Domanits András László Dondero, Anna 32
Dosch, Esther M. Dudás Balázs Dúll Andrea, dr. Éliásné Ági Fancy, Joanna Faragó László Farkas Ágnes Farkas Gergely Farkas Judit Farkas László Fazekasné (F.) Visnyei Irma Fekete Gáborné Fekete Piroska Fekete Sándor, dr. Feldmann Ádám Fényiné Csomor Rózsa Fenyvesi Nóra Feuer Mária Field, Patricia Filetóth István Filotás Erika Fisher, Sandra Fogarasi Judit Forgács Katalin, dr. Földényi Ágnes Frák Erika Fülöp Csilla Füzes János Füzes Mária Gábor Yvette Galántainé Hadnagy Éva† Gengeliczky Hella Gere Márton Gladstone, Kate Göndöcsné Bátai Rozi Grassi, Silvia Grosse, Ruth Gugenberger Tamás, dr. Gulyás Jenı István Gyulai Zsuzsanna H. Bartha Réka Haász Etelka Hajdu Éva, dr. Hajnácsné Fábián Éva Hakkel Hedvig Hamperger Anita Haraszti Tamás, dr. Harcos Krisztina Harmath Katalin Harralson, Heidi H. Hartai Ernı, dr. Hegyi Judit Heincz Balázs Herczeg Márta, dr., Hernádi Éva Hirczi Anett
Holéczy Zsuzsa, dr. Holló Gabriella Honffy Pál, dr. Horváth Ferencné Horváth Józsefné, dr., Tóth Borbála Horváth Julianna Horváth Zita Horvátné Szirtes Gabriella Hubai Katalin Huszár Zoltánné Iharos Zsuzsa Ipacs Andrea Iván László, dr. Jánosi Andrea Jenei Andrea Jusztné Gutai Márta Kabács Nikolett, dr. Känzig, Rudolf Kapitány Éva Káplár László Karinthy Frigyes Kármán Gabriella, dr. Kasparek Éva Kaszás Éva Katczer Judit Katona Ágnes Kaucsek György, dr. Kecskés Tünde Kegyesné Szekeres Erika Kerekes Andrea Kis Tünde Kisbán Judit, dr. Kísérleti Grafomőhely Kisné Szabó Gabriella Kiss Orchidea Edith Kiss Róbert, dr. Kocsis György, dr. Konta Ildikó, dr. Koroknai Erzsébet Kóta Hedvig Kovách Judit (J.) Regina Kovács Beáta Kovács Judit Ágnes Kovács Zsuzsanna Kovacsics Vilmosné Krajcsi Attila Krausz Margit Kristófné Szabó Szerafina Krommer Éva Kulisch Ágota Laczkó Krisztina Lángos /Pákai/ Tímea Lantos Zsuzsanna Légrádi Bea Légrády Mónika Lévai Vera Grafológia 2007. október-november
Ki lesz a legjobb szerzınk 2008-ban A Grafológia Szerkesztısége a továbbiakban is színvonalas cikkek közlésével kívánja segíteni a szakmai fejlıdést. Az írásvizsgálat tárgykörében született publikációk szerzıi közül a legjobbat díjjal jutalmazza. Következı számunkban már pontos részletek olvashatók a pályázatról. Akik publikálni készülnek, bıvebb információt kaphatnak a
[email protected] címen. Linka Emese, dr. Lipcsei István Lissák György Lovász Béláné Lowe, Sheila Lukácsné Kurecskó Erzsébet Magyar Írástanulmányi Társaság Elnöksége Major Henrik Márfy Anna Matics Éva Meliska Zoltán Mérai Zsuzsa Mermezı Géza Métneki Júlia, dr. Miklós Pál Monori Rebeka Moreno, Manuel J. Mózsik Erika Nagy Egon Andrásné, dr. Nagy József Nagy Lászlóné Nagy Mariann Nagy Tibor Nagy Zsuzsa Nemes Antónia Németh Zita Németh Zsófia Némethné Óradnai Judit Némethné Turák Kornélia Neudl Erika Nezos, Renna Novák Mária Ockelmann, Hans Oláh Júlia Oláh Károlyné Oláh Sándorné Nagy Julianna Oravecz Katalin Országh Józsefné Osváth Péter, dr. Ökrös Viktória Paksi Éva Pálmai Anns Papp Zsuzsanna Petı Dóra Pettinatti, Graziella Pinczésné dr. Palásthy Ildik Podonyi Hedvig Polgárfi István Prezenszkiné Szabó Gabriella Grafológia 2007. október-november
Puskás János R. Hrutka Irén R. Janega Györgyi Radosza Sándor Rátvai Helga Ravasz Bernadett, dr. Redaelli, Massimo Répássy György, dr. Rétiné Bosits Márta Retsenkhorlo Enkhbold Ribárszki Valéria Ribáry Zoltán Rigó Edit Rihner Zoltán, dr. Rózsa „Ferkó” Károly Salánki Ágnes, dr. Sándor László Sárdiné Korda Zsuzsanna Sariczki Julianna Scholpp, Herbert Schweitzer Jánosné Selmeci Judit Seregné Pukli Éva Siketné Tóth Mária Simon Lajos, dr. Simon Mariann Simon Péter, dr. Smuta Zsoltné Soós Edit Sz. Molnár Szilvia Sz. Tóth Gabriella Szabados, Robert Szabó Éva Szabó Ivett Szabó Mariann Szabó Papp Andrea Szabóné Nagy Edit Szádvári Lídia Szamosi Dóra Szatmári Emese Szatmári Istvánné Székely Erika, dr. Szepesvári Csaba Szidnai László, dr. Szilvásy Péter Szima Kata Szimethné Galaczi Judit Sziráki Éva Szöllısi Ágnes, dr. Szıllısy-Csoma Enikı
Szőts László T. Zuggó Tünde Takács Balázs Taraczközi István, dr. Teknıs Erzsébet Teleki József, dr. Teltscher, Herry, O. Tímár Krisztina Tomborné Kenyeres Dóra Tós Hedvig Tóth Brigitta Tóth Edit Tóth Lászlóné Tóthné Netz Erzsébet Tóthné Petró Márta Török Lászlóné Török Zita Tutusaus, Jaime Ujvári Tímea Újváriné Németh Klára Ungorné Nagy Hortenzia Ungvári Judit Urbán Gabriella V. Horváth Mária V. Orbán Dorottya Vályi Gábor Varga József Varga Katalin, dr. Varga Kati Varga Zsófia Vargáné Dankó Ilona Varju Beáta Váry Annamária Véghné (V.) Vékony Györgyi Végvári Valéria † Veisz Gizella Villányi Rita Vitrai József, dr. Völgyi Péterné dr. Reich Márta Vörös Júlia W. Barna Erika Wallnet, Teut White, Margaret Zádor Tamásné / Zádor Erzsébet Zámbori Erika Zentainé Rákli Izabella Zimmermann Judit Zóni Károlyné Zorger Szilvia Zsiros Lászlóné, dr. 33
GrafoGárdony
MÍT-hírek „Az érzelmek megnyílása vagy elzárkózása” A GrafoGárdony, ez a kétnapos szakmai konferencia már 15. éve megállás nélkül vonzza magához országszerte a különbözı képzı intézményekbıl a grafológushallgatókat, végzett, elismert szakembereket, rajzelemzıket és érdeklıdı laikusokat egyaránt. A hétvége témája ezúttal „Az érzelmek megnyílása vagy elzárkózása” volt. A megérkezést követıen Pálmai Anna, a MÍT elnöke megnyitó beszédében köszöntötte a megjelent elıadók és a hallgatóság mellett Gömöri Gézát, a hétvége fıvédnökét és Dr. Agárdi Tamást, a Grafológiai Intézet ügyvezetı igazgatóját, akiket elıadói minıségben sajnos nem láthattunk, de jelenlétükkel így is emelték a hétvége ünnepélyességét. A megnyitó után W. Barna Erika, a CEREG magyarországi képviselıje vette át a szót, aki az érzelmi intelligencia és a grafológiai jegyek kapcsolatain gondolkodtatott el bennünket. Második elıadónk Farkas László volt, aki doktori disszertációjának anyagából adott ízelítıt. Az íráskép-földrajz kialakulásáról beszélt. Gulyás Jenı István, a Grafodidakt Személyiségfejlesztı Központ igazgatója elıadásában a hangsúlyt az „én” érzelmeire helyezte egy nagyszerő pszichológiai könyv alapján. Témája a szeretet nyelve volt. Vidám és szabad szellemő elıadásának köszönhetıen újra felfrissülhettünk, és könnyebben vághattunk bele Kertész Zsuzsa TV-bemondónı, pszichológus kézírásának elemzésébe. Pálmai Anna egy interaktív kézíráselemzésen belül, elızetes mérések nélkül, a hallgatóság elıtt osztotta meg véleményét a helyszínen megjelent Kertész Zsuzsával. Bagi Katalin, a GRAFOMÉDIA Intézet végzıs hallgatójának rezonometriai méréseivel több szempontból is megerısíthették egymást a 34
kapott eredmények. Majd Dr. Vass Zoltán pszichológus következett, akire többen is nagyon kíváncsiak voltak. Elıadásában a projektív rajzokra fókuszált. Hozott is jó néhány példát, többek között egy nagyszerő firkatesztet is, ami alapján mindenki megérthette, miképpen fejezhetünk ki rajzokban, akár tudtunk nélkül is érzelmeket. Dr. Vass Zoltán elıadása után a résztvevık másfél, kétórás pihenıt kaptak, hogy felkészüljenek az esti mulatságra. Zenés állófogadás várt minden vendéget, aki a Grafo-Gárdony konferenciára érkezett. Ízletes ételekkel, italokkal és késı estig tartó tánccal búcsúztattunk az elsı napot. Másnap újult erıvel rugaszkodtunk neki az elsı elıadásnak, amit Dr. Szidnai László kiváló tanítványai, Szerzıné Fiedler Mónika és Koppándi Anna, a Grafológiai Intézet végzett grafológusai tartottak a „húr hangjairól”. Koppándi Anna volt az, aki röviden, de lényegretörıen ismertette a kockaelmélet és a rezonometria alapjait, Szerzıné Fiedler Mónika pedig annak hétköznapi és munkahelyi alkalmazásairól is beszélt. A hölgyek után következett Gyimóthy Gábor, aki egy speciális gyermekotthonban élı két nehéz sorsú fiú kézírás- és rajzvizsgálatának eredményeit mutatta be. Elıadásának két kulcskérdése a „miért?” és a „hogyan?” volt. Megdöbbentı rajzmintákat hozott szemléltetésképpen a gyermekektıl, amikben tisztán láthattuk különbözı devianciák megjelenését. Gyimóthy Gábor után következett Ungvári Judit, a Grafológiai Intézet végzıs hallgatója és konzulense, mentora Zádor Erzsébet grafológuspszichológus, a Grafológiai Intézet oktatója, akik egy készülı szakdolgozatból adtak nekünk ízelítıt, melynek témája egy úriember sze-
mélyiségfejlıdése. Ungvári Judit és Zádor Erzsébet munkájukban különbözı grafológiai és pszichológiai módszereket ötvöztek, kiemelt helyen kezelve a tranzakcióanalítikát (TA). E sikertörténet után következett Vékony Györgyi ugyancsak Grafológiai Intézettıl, alsós gyermekek kézíráselemzésével. Elıadásában a hallgatósággal együtt kereste a magyarázatot a kézírásokban fellelhetı jellegzetes jegyekre, amelyeket az aktuális érzelmi állapotok – harag, undor, félelem, bánat, öröm, meglepıdés, győlölet, bátorság, stb. – okozhatnak. Lehoczkiné Gonda Ágnes, a GrafoKuckó vezetıje volt a következı elıadó, aki egy olyan lehetséges alternatív grafológiai elemzési módszert ismertetett a hallgatósággal, ami eddig csak a zeneelméletben volt ismert, az úgynevezett Rák-tükör módszert. Ezzel az elemzési technikával, amit a szemünk elıtt is bemutatott, kétségkívül felkeltette az érdeklıdést a hallgatóságban. A konferencia záróelıadását Musztrai Zsuzsanna grafológus, logopédus tartotta, aki a magyar-olasz nemzetközi kapcsolat megerısítésének céljából érkezett haza, hogy a MÍT által szervezett GrafoGárdony konferencián is beszámolhasson az olasz grafológusok iskolarendszerérıl, munkavállalási lehetıségeikrıl, társadalomban elfoglalt helyükrıl. Ezen a hétvégén olyan feltárási, elemzési és értelmezési technikákkal lehettünk gazdagabbak, amik megkönnyíthetik mindennapjainkat, segíthetnek megérteni és megoldani gyakori problémáinkat, családi konfliktusainkat, munkahelyi moralitásunkat. Köszönet érte a GrafoGárdony elıadóinak, az aktív hallgatóságnak és a MÍT-nek, hogy ott lehettünk! KJÁ Grafológia 2007. október-november
Sarah Bernhardt Panteon színésznı Született: 1884. október 22., Párizs
“Lábainál hever egész Európa, oly fényes mővészi múlt háta mögött, mint talán senkinek” Nem kisebb kortársa méltatta így a francia színésznıt, mint a Párizsból tudósító Ady Endre. Sarah Bernhardt volt talán az elsı igazi sztár. Megmozdulásai gyakran meghökkentették a közvéleményt, és minden korábbinál nagyobb reklámot jelentettek számára. Ilyen volt, amikor egy koporsóban fényképeztette magát, amikor egy párducot sétáltatott, vagy amikor az újkor elsı olyan táncosnıje lett, aki meztelenül lépett fel. A hírverés azonban nem lett volna elég. Sarah Bernhardt valóban kora egyik legnagyobb színésznıje volt. Színészi pályája egy év kihagyással, amikor is Londonban játszott, Párizshoz köti. A francia fıvárosban született, színházát is ott alapította és ott is hunyt el. Zsenialitásának egyik példája, hogy nıként eljátszotta Hamlet szerepét, vagy hogy elsı nagy színésznıként némafilmben is szerepelt. Sztárként már pusztán a nevével is sok mindent el lehet adni, de idıs korára ıt is elérte a balszerencse. Ötven évig volt “a színpad királynıje”, de 71 évesen, miután csıdbe ment, és mindenét elvesztette, még az egyik lábát is amputálni kellett. A mőtıbe menet egyik darabjából szavalt. Azt mondta, az orvosokat akarta így felvidítani. A mőtét után felépült, még hat évet élt. 1923-ban Párizsban hunyt el. DAL Az itt látható kézírás – nem épp meglepı módon – épp olyan figyelemreméltó, mint amilyen egykor Sarah Bernhardt személye lehetett. Semmi remegés, semmi bizonytalanság – pedig a levél a keltezés szerint 1919-bıl származik, tehát négy évvel a halála elıtt, 75 évesen írta a nagy színésznı. Csupa szenvedély, lendület; no, és igen: nem kevés póz. Biztosak lehetünk abban, hogy a mővésznı nemcsak a színpadon „adta elı” magát. Egyszer fenn, máskor lenn – nagy amplitúdók között csapongva élhette életét, ahogyan azt magasba szökellı és mélybe szúró alsó és felsı zónái is mutatják. A hétköznapok szürke árnyalatai, a napi rutinfeladatok, a pusztán gyakorlatias teendık számára csupán unalmat és szorongást hoztak: a középzóna írásával sietett, azon mielıbb „túl akart lenni”. Ugyanígy a békés, nyugalmas helyzetek is irritálták, hiszen azokban nem tudott drámai módon, személyiségének teljes erejével megnyilatkozni. Épp ezért gyakran gerjesztett feszült helyzeteket, koholt konfliktusokat, mesteri kardvágásokat ejtve valós és vélt ellenfelein, hogy aztán ego-ját megerısítve újabb gyızelmi lehetıség után nézzen. Dühe heves volt, olykor akár megfélemlítı is lehetett, de valójában nem tartott túlságosan sokáig – csak addig, amíg megbizonyosodott afelıl, hogy ı az erısebbik fél. Ha ez megtörtént, királynıi nagyvonalúságra is képes lehetett, váratlanul gyengéd gesztusokkal lepve meg környezetét. Kedvesebb oldalát, lágy szívét azonban csak keveseknek mutatta meg. Nem is akart kiszámítható és bárki számára érthetı lenni – megfejtésre váró titok volt. Sztárallőrjei nagyszabású egyéniséget, érzékeny mővészt lepleztek. PH Grafológia 2007. október-november
35
A Grafológiai Intézet szolgáltatásai
SZELEKTA a) Helyszíni tanácsadás max. 10 fıig /grafológus b) Írásban megküldött rövid jellemzés CÉGEK SZÁMÁRA:
.
KIVÁLASZTÁS ÉS KOMPETENCIAVIZSGÁLAT CSOPORTEGYÜTTMŐKÖDÉS-VIZSGÁLAT GYORSELEMZÉS RENDEZVÉNYEKEN
SZILUETT (Személyiségrajz) REFERENCIA-LEVÉL PÁLYAORIENTÁCIÓS VIZSGÁLAT KARRIERLÉPCSİ MAGÁNSZEMÉLYEK SZÁMÁRA:
FİNIX (Program a pályaújrakezdı anyákért) RAJZELEMZÉS 1. Írásban adott vélemény 2. Személyes beszélgetés a gyermek rajzáról ÍRÁSJAVÍTÁS, ÍRÁSFEJLESZTÉS ÖSSZEILLİSÉGI – HARMÓNIA VIZSGÁLAT KRÍZISKEZELÉSI TANÁCSADÁS Kríziskezelésre, problémás helyzetekre tanácsadás
36
Grafológia 2007. október-november
