Gondolatok az általános (világméret ) fölmelegedésr l __________________________________________________________________________
Gondolatok az általános (világméret ) fölmelegedésr l Hevesi Attila*
Az általános (világméret ) fölmelegedés, ennek okai és várható következményei napjainkban gyakori tárgya tudományos értekezleteknek és értekezéseknek, valamint a kevésbé és legkevésbé (sem) tudományos tömegtájékoztatás híradásainak. 2003 júniusában például a mexikói kormány és az United Nations Development Programe (UNDP) szervezésében Zacatecas-ban ültek össze környezetés természetvédelemmel, közgazdasággal, környezetvédelmi politikával foglalkozó szakemberek a rendez országból, Costa Rica-ból, Barbados-ról, Venezuelából, Argentínából, Kenyából, Kubából, a Fiji-szigetekr l és Máltából a jelzett kérdéskör megvitatására. Mint végzettségem szerint földrajz-biológia szakos középiskolai tanárnak abban a megtisztel szerencsében volt részem, hogy az említettekkel kapcsolatos gondolataimat ott – a mexikói Zacatecas-ban – angolul fölolvashattam. Úgy vélem, e gondolatok, amelyek eredetileg természetesen magyarul fogalmazódtak meg, beleillenek abba a kötetbe, amelyet a Debreceni (csakazértis Kossuth Lajos Tudomány) Egyetem Természettudományi Karának Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszéke dr. Kerényi Attila 60. születésnapjára állít össze. „Vivat Academia, vivat Professores!” Közismert, hogy a Föld légköre (atmoszféra) egyik legfontosabb, s t nélkülözhetetlen környezeti tényez je, lételeme és lakóhelye a földi él világnak. A vízi és szárazföldi fajok túlnyomó többsége a légköri oxigént („életleveg ”-t) használja az er forrásait biztosító lebontó folyamatokhoz (disszimiláció), és „cserébe” szén-dioxidot bocsát ki oda. A fényátsajátító (fotoszintetizáló) zöld növények részben ellensúlyozzák e folyamatot, minthogy ehhez nappal a leveg széndioxidját használják föl és azt életleveg vel (O2) viszonozzák. E gázcserék azonban nem érintik az egész légkört, csupán annak alsó részét (alsólégkör), azon belül is f leg csak a felh sburok (troposzféra) alsó hányadát, föls szintjét és a sztratoszférát lényegesen kevésbé. E gázcserefolyamatokhoz társulnak az emberi társadalom gazdasági tevékenysége – f ként az ipar és a közlekedés – által kibocsátott gázok. Java részük *
egyetemi tanár, Miskolci Egyetem, M szaki Földtudományi Kar, Természetföldrajz-Környezettani Tanszék
109
Hevesi Attila _________________________________________________________________________
ún. „üvegházgáz”: vízg z és szén-dioxid. Számos szakember szerint az így kibocsátott gázok mennyiségének növekedése okozza az „általános fölmelegedés”-t. Ám tudjuk, hogy a Föld éghajlattörténetében alig 1500 évet köll csupán visszamenni, és ez id alatt h mérséklet tekintetében általános fölmelegedés és általános leh lés ment végbe, noha az emberi társadalom gazdasági tevékenysége által kibocsátott gázok mennyisége akkor még elhanyagolható volt. Mindezekhez példaként említem els ként a vikingek észak-amerikai utazását. Tudjuk, hogy a IX-X. században általános fölmelegedés kezd dött az egész Földön. Nem véletlen, hogy Vörös Erik éppen a Krisztus születése utáni els ezredfordulón tudott áthajózni Skandináviából Izlandon körösztül Grönlandra; fia Leif Erickson Grönlandról Észak-Amerikába. Az ÉK fel l fújó sarki széllel Ny-DNy felé vitorlázó vikingek útját nyaranta akkor sokkal kevesebb D-re sodródó jégtábla, jéghegy keresztezte, mint korábban, vagy keresztezné ma. Tudjuk, hogy a vikingek Délkelet-Labradort Helluland-nak („K ország”), Új Foundland-ot Markland-nak, azaz Erd s földnek, Új Skóciát Vinlandnak, azaz sz l (s) földnek neveztek.∗ Telepeiket a két utóbbi vidéken hozták létre. Európába prémeket, hajóépítéshez való fát és vízi rizst∗∗ (Zizania aquatica) szállítottak. Minthogy a vízi rizs és a kelet-észak-amerikai vadsz l fajok (Vitis labrusca, V. rotundifolia)∗∗∗ északi elterjedési határa ma az É-i szélesség 45. foka, ahol Új Skócia (Nova Scotia) is fekszik, számos régész az egykori viking telepek nyomait Észak-Amerika atlanti partjain (inkább) Új Skóciától délebbre kereste. Nem tartották ugyanis lehetségesnek, hogy a vadsz l fajok Új Skóciában olyan tömegesen élhettek, hogy jelent s nagyságú térségek névadói lehettek volna, s azt sem, hogy a vízi rizs ott „kivitelre” is jutó mennyiségben teremhetett. De mert az éghajlat a IX-XIII. században általánosan melegebb volt, mint ma, Új Skóciában lehetett nagyobb a vad sz l fajok aránya mint jelenleg, s a vízi rizs is teremhetett b vebben. E helyen méltán vet dik föl a kérdés: a vikingek, mint igazán észak-európai nép, hogyan ismerhették föl (meg) „odaát” a sz l t?! A középkorból való izlandi krónika, a Heimskringla azonban elmondja, hogy Leif Erickson embereinek egyike „török” volt. A X. (IXXI.) században Európában a magyarokat nevezték törököknek. Lehetséges tehát, hogy az említett ember nem török, hanem magyar (lásd: kalandozások!). De! Akár törökként, akár mint magyar „ ” ismerhette a sz l t! Tudjuk, hogy az észak-amerikai viking telepek és Izland meg Skandinávia között három évszázadon át (X-XIII.) a hajózási kapcsolat rendszeres volt. Az „Óvilág”-ból nyaranta érkez gabonaszállítmányok segítették az „amerikaiak” ∗
Baktay Ervin: Észak-Amerika felfedezése és meghódítása. A Föld felfedez i és meghódítói IV., Révai Irodalmi Intézet Kiadása, 1938. Bp. 6-122. ∗∗ indian rice, azaz indián rizs (angolul) ∗∗∗ Reader’s Digest Kiadó: North American Wildlife. 1982. Kiadja: Susan J. Wernert, 1982, Pleasentville, New York
110
Gondolatok az általános (világméret ) fölmelegedésr l __________________________________________________________________________
áttelelését. Tudjuk továbbá azt is, hogy e kapcsolat a XIV. században kezdett szétszakadni, és a XV. században megsz nt. Legf bb oka ennek az ún. „kis jégkorszak” „beköszöntés”-ére vezethet vissza. A zordabbá forduló id járás (éghajlat) miatt a már említett jégtáblák (jéghegyek) újra megszaporodtak az „odaút”at biztosító ÉK-i sarki szél övében, s t a visszautat segít Ny-i szelek övét is egyre gyakrabban érték el. E fölvázolt észak-amerikai eseményekkel párhuzamosan Európában azonos okokból szintén lényeges változások történtek. Középkori okleveleink tanúsága szerint vallon sz l m vel k (jelent sebb számban) a XIV. sz.-ban kezdtek megjelenni Magyarország történelmi borvidékén, magukkal hozva saját(!) bornak való(!) sz l fajtáikat. (Pl: Eger környéke: Andornak-, Kis- és Nagytállya, TokajHegyalja: Tállya.)∗ Minthogy a vallonok túlnyomó többsége ma Belgiumban∗∗ él, többnyire az északi szélesség 50-51. foka között, és Európában a bornak való sz l k a 49. szélességi körig termeszthet k, els látásra meglep , hogy a vallonok szakért sz l termeszt k, s t borkészít k lehettek. Akkoriban (XIV-XV. sz.) délebbre (is) laktak? Nem! A IX-XIII. században, amint ez a vikingek észak-amerikai telepalapításaiból is látszik is látszik, az északi-féltekén az id járás (éghajlat) h mérsékletét tekintve melegebb volt, mint napjainkban. Az Ardennek (ma Belgium) D-i lejt in az É-i szélesség 50. fokán és közvetlen szomszédságában tehát megvoltak az éghajlati adottságok a sz l termesztéshez és borkészítéshez. Ugyancsak középkori oklevelek bizonyítják, hogy Német-, Osztrák- és Magyarországba a vallon sz lészek és borászok a XIV-XV. században költöztek át nagyobb létszámban, éppen akkor tehát, amikor az észak-amerikai viking telepek elnéptelenedése megkezd dött, majd befejez dött! A „kis jégkorszak”-ban (XIV-XVII. sz.) a tél meghosszabbodott, hidege fokozódott. A Duna Buda és Pest között szinte évenként befagyott. Csak példaként: Mátyást királlyá választják a Duna jegén (1458); Délkelet-Angliában a XVII. században a Temze (Thames) jegén tartják a londoni karácsonyi vásárokat (ma a valódi mérsékelt öv óceáni tartománya!). De a XVIII. sz. közepére, még miel tt a g zgép tömegesen megjelenne és elterjedne, általános fölmelegedés kezd dik, és a „kis jégkorszak” – az emberi társadalom gazdasági hatásától függetlenül – véget ér. ∗
Bár Tállya helynevünket hangzása szerint „könnyebb” az olaszokat jelöl „talján” szóra visszavezetni, alaposabb vizsgálatok szerint a vallon „taille” – irtás-t jelent szóból származtatható (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó Budapest, 1978. 727 o.) ** Földrajzosok! Minthogy Begiumban mint országban, már megalakulásakor sem éltek belgák (kihalt ókori kelta nép), legalább mi tegyük szóvá, hogy ma Belgiumban belga irodalom, zene, belga tudomány stb. nincs, csak belgiumi, pontosabban flamand vagy vallon!
111
Hevesi Attila _________________________________________________________________________
Félreértés ne essék! E lényegében ismert események fölidézésével semmi esetre sem szándékozom a jelenlegi társadalmak tevékenységének id járást – éghajlatot befolyásoló hatását kisebbíteni. De él (lakó)helyünk éghajlata az emberi tevékenység nélkül is változik. Azért azonban, hogy a változás gyorsul-e (esetleg lassul?) valamennyi társadalom felel s. Az él világot, beleértve magunkat ( emberiség) is, nem a lassú és a társadalmi-gazdasági folyamatoktól független éghajlatváltozás fenyegeti, hanem a légkör, a vízburok, a földfelszín és a talaj zsaroló igénybevétele, elszennyezése. Az üvegházgázok gazdasági mennyiségének növekedése, az erd - és mez irtások valóban gyorsíthatják az általános fölmelegedést és szárazodást. De nem egyedüli és dönt el idéz i annak. Ahogy a föntiekb l remélem kit nt, az emberi társadalom nem lehet az általános fölmelegedés vagy leh lés egyedüli el idéz je. Ám jelenlegi tevékenysége, – a leveg , a víz, a talaj, a természetes növény- és állatvilág és a még elérhet „szabad” térszínek hulladékkal való tönkretétele – azzal fenyeget, hogy a „gondolkodó (?) ember” (Homo sapiens) nem éri meg az esedékesen következ újabb „kis jégkorszak”-ot! Ne így legyen! Ehhez kíván a szerz Valamennyiünknek!
112
jó szerencsét az Ünnepeltnek és
