GOMBÁK, PROTOZOONOK, FÉRGEK, ÍZELTLÁBÚAK

GOMBÁK, PROTOZOONOK, FÉRGEK, ÍZELTLÁBÚAK

TARTALOMJEGYZÉK A gombák – mikológia .................................................................................................................................. 4 A gombák felépítése...................................................................................................................................... 5 Biológiai tulajdonságok................................................................................................................................. 5 Patogenitás .................................................................................................................................................... 7 A gombás megbetegedéseket elősegítő tényezők.......................................................................................... 7 Felületes bőrgombásodások ........................................................................................................................ 10 Mycosis pedis (vagy tinea pedis – „atléta-láb”) .................................................................................................... 11 Onychomycosis (tinea unguium – körömgomba)............................................................................................... 12 Tinea corporis: ................................................................................................................................................................... 14 Tinea cruris: ........................................................................................................................................................................ 14 Favus: ..................................................................................................................................................................................... 15 Sarjadzó gombás fertőzések ......................................................................................................................................... 15 A candidiázis ....................................................................................................................................................................... 15 A szájpenész ................................................................................................................................................................... 16 A szájzug berepedése (perleche) ........................................................................................................................... 16 Candida okozta körömágy-gyulladás ................................................................................................................... 16 A korpásodás....................................................................................................................................................................... 18 A protozoonok............................................................................................................................................. 20 Az ostorosok :.............................................................................................................................................. 22 1

Giardia lamblia ................................................................................................................................................................... 22 Trichomonas vaginalis.................................................................................................................................................... 24 Az amőba: ................................................................................................................................................... 25 Entamoeba histolytica..................................................................................................................................................... 25 Ciliata (csillósok) ........................................................................................................................................ 27 Balantidiás fertőzés (balantidiasis)........................................................................................................................... 27 Sprozoák...................................................................................................................................................... 27 Malária................................................................................................................................................................................... 28 Toxoplazmózis.................................................................................................................................................................... 30 Férgek.......................................................................................................................................................... 33 Patogenitás: ................................................................................................................................................. 34 A féregfertőzés általános tünetei ................................................................................................................. 34 A féreg- fertőzések diagnosztikája .............................................................................................................. 34 Enterobius vermicularis (cérnagiliszta)....................................................................................................... 35 Ostorférgesség (Trichuris trichiura) ............................................................................................................ 36 Orsóférgesség (aszkariázis – Ascaris lumbricoides) ................................................................................... 37 Toxokariázis (Toxocara canis, cati) ............................................................................................................ 39 Galandférgek ............................................................................................................................................... 41 Hydatid betegség (Echinococcus fajok) ...................................................................................................... 42 Ízeltlábúak okozta fertőzések ...................................................................................................................... 45 Scabies (rühesség) ....................................................................................................................................... 45 Tetvesség..................................................................................................................................................... 47 Fejtetvesség. ........................................................................................................................................................................ 47 Lapostetű.............................................................................................................................................................................. 48 Ruhatetvesség..................................................................................................................................................................... 49 Légylárva-betegség (Myiasis) ..................................................................................................................... 50 2

3

A GOMBÁK – MIKOLÓGIA A mintegy 100.000 gombafaj többsége inkább pozitív szerepet játszik az ember szempontjából. A gombák ipari felhasználásának lehetőségei egyre bővülnek. A klasszikus élelmiszergyártási technológiák (kenyér és sajtgyártás, italok erjesztése) mellett egyre nagyobb jelentőségű a gombák bioszintetikus képességének kiaknázása. Nem csak a gyógyszeriparban (antibiotikumok, szteroid hormonok termelése), hanem a vegyipar sok más területén is (citromsav, oxálsav és sok más szerves kémiai alapanyag előállítása). A gombák többsége szaprofita (elhalt növényi v. állati anyagot bont le). Vannak olyan anyagok, makromolekulák, melyet kizárólag a gombák képesek elbontani (pl.: keratin, cellulóz). Szimbionta (együtt élő) gombák is léteznek, amelyek más élőlénnyel kölcsönösen kedvező viszonyban élnek együtt. Ilyen pl.: a zöldalga és gomba együttélése, ez alkotja a zuzmót, illetve a kalapos gombák közül pl.: gyilkosgalóca – tölgyfa, bükkfa Orvosi szempontból a parazita (élősködő) gombáknak van jelentőségük. Az emberiségre legfőbb veszélyt a gombák a növények kártevőjeként okozzák. A múlt században például egy évtized alatt csak Írországban egy bizonyos gomba okozta burgonyavész következtében kialakuló élelemhiány következtében egymillió embert halt meg. Ezekhez a számokhoz képest az emberi szervezet megbetegedését okozó mintegy 100 féle gombafaj elenyésző. A parazita gomba okozta emberi megbetegedést mikózisnak nevezzük. A mikrobiológia tárgyköre ezen betegségekkel foglalkozik. Ezen felül a gombák spóráik révén az allergiás betegségek kialakulásában is szerepet játszanak. Léteznek olyan gombafajok is, melyek mérgező vegyületeik (mikotoxinok) révén is károsíthatják az állati (emberi) szervezetet: ilyenkor mycetizmusról vagy mikotoxikózisról beszélünk. A gombáknak eleinte csak a bőrbetegségekben tulajdonítottak szerepet, később egyre több megfigyelés utalt arra, hogy a gombák a belső szervekben is (tüdő, bél, idegrendszer stb...) okozhatnak elváltozásokat. Az előbbi esetben helyi vagy lokális, az utóbbi esetben szisztémás mikózisról beszélünk. A gombák által okozott megbetegedések lehetnek akut vagy krónikus lefolyásúak.

4

A gombák az egészséges ember szájnyálkahártyáján, bélcsatornájában, hüvelyében nagy gyakorisággal előfordulnak. Az egészséges ember immunrendszere azonban meggátolja a gombaelemek megbetegedést okozó hatását. Bizonyos megbetegedések azonban hajlamosítanak gombás betegségekre, ezek bizonyos daganatos betegségek, vérképzőrendszeri betegségek. Bizonyos gyógyszerek, kezelések is hajlamosítanak: szteroidok, immunrendszert gátló gyógyszerek, hormonális fogamzásgátlók, antibiotikus kezelés.

A GOMBÁK FELÉPÍTÉSE A gombák eukarióta sejtekből álló, egy- vagy többsejtű, általában telepes felépítésű, kitintartalmú sejtfallal rendelkező, fotoszintézisre alkalmas pigmentet nem tartalmazó élőlények, melyek az élővilág egy önálló országát alkotják. Az egysejtű gombák gömb alakú sejtekből állnak, 3-5 mikrométer nagyságúak. „Sarjadzó gombáknak” nevezzük őket. Gyakran nem válnak el egymástól a sejtek, hanem láncot alkotnak. A többsejtű gombák gombafonalakból (ún. hyfákból) épülnek fel, ezek a „fonalas gombák”. A hyfák szövedéke alkotja a micéliumot. Sok esetben ez szabad szemmel is látható szövedéket alkot (pl. penészgombák), ekkor gombatelepnek nevezzük. A "nagygombák", kalapos gombák termőteste is micéliumokból épül fel, és ez "álszövetet" alkot (nem valódi szövet, mint a növényeknél, vagy állatoknál). A gomba sejt eukarióta, mind az állati, mind a növényi jellegzetességek felismerhetőek benne. A magállomány DNS tartalma kromoszómákba szerveződik az osztódás során. A sejtmagot maghártya határolja. A gombasejtek a prokariótákkal ellenben a riboszómákon kívül mitokondriumokat is tartalmaznak. A sejtet sejthártya határolja, illetve ezen kívül – a baktériumokhoz hasonlóan – sejtfal veszi körül. Ennek jellemző alkotóeleme a kitin.

BIOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK A gombák az állatokhoz hasonlóan heterotrófok, azaz szén és nitrogénszükségletüket szerves anyagokból, energiaszükségletüket pedig kémiai anyagokból fedezik. A gombák aerob élőlények (azaz anyagcseréjükhöz szükségük van oxigénre). Még az élesztőgombák bizonyos anyagcsere folyamataihoz is szükség van oxigénre. Sok gombafaj hosszú ideig kibírja az oxigén hiányát, azonban ilyenkor egy idő után a sejtjeik szaporodása leáll. 5

A gombák szaporodásának optimális hőmérséklete 20-30 ’C. A legtöbb gomba az alacsony hőmérsékletet jól tűrik, a 70 ’C feletti hőmérsékleten elpusztul. Főleg félhomályos, nedves környezet az optimális számukra, a kiszáradást rosszul tűrik. A vegyi anyagokkal szemben a baktériumokhoz hasonló az ellenálló képességük. A gombák részére szükséges többféle B- vitamin, de pl. K- és C- vitamin gátolja egyes gombák anyagcseréjét. Érdekes módon többféle antibiotikum egyes gombák növekedését gyorsítja (pl. a Candida növekedését serkenti a penicillin, tetracyclin-származékok). Ez a tény főleg a tápcsatornában segíti a gombák elszaporodását antibiotikus kezelés hatására (amellett, hogy az antibiotikumok a normál flórát visszaszorítják, így az ott élő baktériumok és gombák egyensúlya a gombák javára tolódik el). Egyes gombák anyagcseréjük során olyan toxint (mérget) termelnek, melyek az emberi és állati szervezetre veszélyes. A kalapos gombák közül közismert a gyilkosgalóca által termelt amatoxin (ez az egyik legerősebb májméreg). A penészgombák által termelt aflatoxin elsősorban a májat, vesét károsítja. Leggyakrabban a földimogyorón találjuk meg, de előfordul más élelmiszerekben (pl. szója, rizs, köles, kukorica, zab, bab, kávé - vagy mint jelenleg a paprika) és takarmányféleségeken is. Heveny mérgezést csak nagy dózisok (mg-s nagyságrend) fogyasztása esetén idéz elő. Nagyon súlyos esetekben ez kiterjedt májelhalással jár együtt, vagy átmehet májcirrózisba (májzsugor), időnként pedig a májkárosodáshoz agyvelő-károsodás társulhat.

Az aflatoxin heveny mérgezést csak nagy dózisok (mg-s nagyságrend) fogyasztása esetén idéz elő. A Föld egyes régióiban járványszerűen fordulnak elő aflatoxin okozta heveny/félheveny májgyulladások; Indiában 2-6 mg/testsúly kg/nap dózisban egy hónap után idézett elő aflatoxin toxikus májgyulladást. Magyarországon 2004 októberében a fűszerpaprikában találtak aflatoxint, mivel a gyártók egy része ilyen tartalmú dél-amerikai paprikával keverte a magyart, és ez a fűszer forgalmazásának országos méretű felfüggesztéséhez vezetett. A paprikaszennyezés során észlelt legmagasabb aflatoxin B1 koncentráció ~ 80 mikrogramm/kg paprika volt. Ahhoz, hogy heveny mérgezés alakuljon ki ettől a koncentrációtól, a magyar "átlagember" által két év alatt elfogyasztott mennyiséget kellett volna néhány hét alatt megenni. Az aflatoxinok – a megengedett határértéknél nagyobb, de a fenti, heveny mérgezéshez szükséges dózisnál kisebb mennyiségben - génkárosító és rákkeltő hatással bírnak. Hosszan tartó fogyasztásuk elsősorban a májrák kockázatát növeli. Magyarországon ez nem jelent potenciális veszélyt.

6

PATOGENITÁS A kórokozó gombák nagy része szaprofitaként (azaz korhadékokat, az elpusztult élőlények maradványait fogyasztják) él a talajban, de az élő szervezetbe bejutva betegséget okozhat. A fertőzés beteg emberből, állatból is kiindulhat, sőt a levegőbe kerülő gombaspórák is terjeszthetik a fertőzést. A gombás betegségek közül a bőr-, szőr-, és köröm megbetegedések terjedhetnek emberről emberre. Járványokat a gombák nem okoznak, de tömeges megbetegedést előidézhetnek. A gombás betegségek másik csoportjába a szisztémás mikózisok (ld. fent) tartoznak. Elsősorban a tüdőben, központi idegrendszerben fordulnak elő, de ismertek a bélcsatorna, csontok, sőt a szívbelhártya gombás betegségei is. A szisztémás mikózisokat a külvilágból, talajból érkező spórák okozzák, emberről-emberre nem terjednek. A GOMBÁS MEGBETEGEDÉSEKET ELŐSEGÍTŐ TÉNYEZŐK: A szervezet bizonyos természetes rezisztenciával rendelkezik a kórokozó gombákkal szemben. Ennek legfontosabb elemei: a hám ép struktúrája, a bőrfelszín mikrobaellenes hatású szabad zsírsavai, valamint a baktériumflóra védő hatása. Felületes gombás fertőzésre hajlamosíthat nem szellőző, műszálas ruhadarabok, illetve zárt sportcipő, bakancs vagy gumicsizma viselése, a bőrt védő zsír- és savköpeny sérülése, a szervezet és az immunrendszer gyengülése, az anyagcsere-betegségek (pl. diabetes), a vérkeringési zavarok, az elhízás, az elhúzódó antibiotikum-kezelés, a vitaminhiány, valamint a bőr és a köröm betegségei és sérülései. Fiziológiai tényezők: koraszülött, idős kor Hajlamosító betegségek: tumor, TBC, immunhiányos állapot (pl.:AIDS, szervátültetettek), leukémia, cukorbetegség Trauma: égés, seb Iatrogén (orvosi tevékenység okozta) mikózisok: antibiotikumok, szteroidok, beültetett orvosi eszközök

7

Gomba szaporodását elősegítő faktorok: Vitaminok: B vitamin Antibiotikum: tetracyclin Párás, meleg környezet Szervetlen sók: Zn, Cu, Fe, Mg

Gombák által okozott megbetegedések típusai: Gomba allergia: szénanátha, kötőhártya gyulladás, akut gége ödéma, asztma, allergiás tüdőgyulladás Mycotoxicosis: aflatoxin mérgezés Mikózis: gomba által okozott fertőző betegség, lehet: akut-, krónikus betegség, lokális vagy szisztémás betegség

DIAGNÓZIS: A gombás fertőzések klinikai képe sokszor jellegzetes, ám ez alapján nem mindig állapítható meg, milyen gomba okozta az elváltozást. Ezért a bőrjelenség széli részéből vett kaparékot, a köröm alatti törmeléket vagy a kihúzott hajszálat vizsgálják. A mintára cseppentett és melegített 10-20%-os kálilúg a szarut feloldja, a gombafonalak és spórák mikroszkóp alatt vizsgálhatók. A váladékokat metilén kékkel, Gram vagy Giemsa szerint festjük. A piheszőrös bőrről celluxmódszerrel vesznek mintát. A látott gombaelemek azonban csak a fertőzést bizonyítják, az egyes gombafajokat csak a speciális táptalajokon végzett tenyésztéses vizsgálattal tudják azonosítani ( a baktériumokhoz hasonlóan) A mikroszkópos és tenyésztéses vizsgálatok eredményét ki lehet egészíteni szerológiai tesztekkel, ilyenkor a testváladékból (például vér, agyvíz stb.) a fertőző gomba ellen a szervezet, az immunrendszer által termelt ellenanyagot, vagy a gombasejtek által termelt antigéneket mutatják ki.

8

Kezelésük gyógyszerrel (antimikotikumokkal) történhet: A gombaellenes szerek gátolják a gombasejtek növekedését, szaporodását, illetve elölik azokat. Hatásukat rendszerint a gombák sejtfalát felépítő anyagok szintézisének különböző lépéseit blokkolva fejtik ki. Az, hogy elegendő-e a helyi gombaellenes kezelés, vagy belső kezelésre, illetve a két módszer kombinációjára van szükség, a fertőzés súlyosságától, helyétől, kiterjedésétől függ . Helyileg: oldatok, krémek, hintőporok, körömlakk stb. Szisztémásan (szájon át vagy vénásan

A fertőzött hám csak 4 hét alatt újul meg, ezért a gombás bőrbetegségeket nem lehet néhány nap alatt „egy csapásra" meggyógyítani. A felsorolt gombaellenes szerek többségével ezért kell a panaszok megszűnte és a látszólagos gyógyulás elérése után még 1-2 hétig folytatni a már egészségesnek látszó bőr kezelését, mert csak így lehet kivédeni a fertőzés újbóli fellángolását

9

FONTOSABB GOMBÁS BETEGSÉGEK: A gombák számos helyi illetve szisztémás betegséget okoznak. A teljesség igénye nélkül következőkben a Magyarországon gyakrabban előforduló gombás megbetegedéseket tekintjük át.

FELÜLETES BŐRGOMBÁSODÁSOK A bőr gombás megbetegedései a leggyakoribb bőrbetegségek közé tartoznak, számuk világszerte növekszik. Egy felmérés szerint a magyar lakosság 54%-a élete során legalább egyszer átesik valamilyen gombás fertőzésen, sokan tartósan vagy visszatérően szenvednek tőle. A bőrön és függelékein megtelepedő kórokozók elsősorban úgynevezett fonalas gombák (dermatophytonok), melyek keratináz enzimjeik révén képesek a kültakarón élősködni. Az infekció terjedhet emberről emberre, állatról emberre és nagyon ritkán talajból emberre. A kórokozók spektruma és az általuk előidézett kórképek korszakonként (sokszor néhány évtized alatt) és földrészenként folyamatosan változnak. Alábbiakban a Magyarországon megjelenő, jellegzetes, gyakori fertőzésekre térünk ki. A felületes folyamatok közös tüneti jellemzője a karéjozott vagy kerek, környezettől jól elhatárolt, időnként szabályos kokárdaszerű rajzolatot mutató, vérbő, szélén hámló, vagy vesicula-koszorúval (vesikula=hólyagocska) övezett, középen gyógyulási tendenciával bíró, viszkető felrakódás. Ezen tünetek módosulhatnak az érintett régió, illetve a helyileg alkalmazott kezelések (pl.: szteroid tartalmú kenőcsök) hatására. A felszínes gombás fertőzéseket Dermatophytonok okozzák - olyan gombák, amelyek csak a bőr élettelen részeit, vagy függelékeit ( körmök, haj, szőrzet) támadják meg. A felsorolt bőrfüggelékek keratin (szaru) tartalmát bontják (keratinofilek) A leggyakrabban a Trichophyton, Epidermophyton és Microsporum fajok fordulnak elő, a dermatophyton-fajok elkülönítése azonban klinikailag nehéz lehet. A fertőzés általában emberről emberre, illetve állatról emberre terjed. Az általuk okozott klinikai kép neve egységesen: tinea. Gombás fertőzések bárhol megjelenhetnek a bőrön: a törzsön, a lágyékban, karon és lábon, a talpon, tenyéren, a kéz-, illetve lábujjak között, az arcon, a haj alatt, a hajban, vagy a hajon.

10

Egyes Dermatophyton-fajok egyáltalán nem okoznak gyulladást, vagy immunreakciót, illetve csak enyhét, ilyen esetekben a kórokozó határozatlan ideig jelen lehet és időnként a fokozatosan terjedő, hámló, kissé kiemelkedő szélű elváltozás fellobbanásait okozhatja, amelyet nyugalmi fázis követ. Más esetekben a fertőzés akut lehet, jellemző esetben, például a lábon hólyagképződéssel járó heveny elváltozást okoz, vagy a fejbőrön gyulladt, nedvedző bőrelváltozást, amelyet a gomba elleni heves immunológiai reakció vált ki; a fertőzés lezajlását rendszerint gyógyulás követi.

MYCOSIS PEDIS (VAGY TINEA PEDIS – „ATLÉTA-LÁB”) A leggyakrabban előforduló bőrgombásodás, melyet emberről emberre terjedő dermatophytonok okoznak. A modern életmóddal összefüggő szintetikus lábbelik, sportcipők viselete, a fokozott sporttevékenység hajlamosít a gombás betegségek kialakulására. A kórkép népbetegség méreteit érte el mind Európában, mind pedig az USA-ban. •

•

Az atléta-láb fertőzés könnyen elkapható, ha az ember közös öltözőt, vagy akár közös törülközőt használ. Ha nem kezelik, a fertőzés átterjedhet a talpra, a lábfej oldalaira és a lábujj körmökre is. Gyakori jele és tünete, hogy a bőr gyulladttá válik, viszketni kezd. A lábujjközök gombás fertőzése (atlétaláb). Legtöbbször a negyedik és az ötödik ujj között alakul ki, ahol a lábujjak szorosan egymáshoz nyomódnak. A bőr felázott, fehér színű, berepedt, erősen viszket. Később hámlás, kis seb keletkezhet. A folyamat a széli részeken apró hólyagocskákkal terjed. Néha „mokaszin"-szerűen átterjedhet a lábhátra és a talp felületére is, az élénkvörös alapot megvastagodott szarurétegű, fehér pikkelyek fedik. A név abból ered, hogy a talp, a sarok és a lábszél azon területein alakul ki, amelyeket egy mokaszin éppen eltakarna.

Rendkívül makacs, kezelés nélkül évekig fennálló fertőzést jelent. Az elváltozás erősen viszket, nyári melegben akut fellobbanások jelentkezhetnek. A mikózisok jelentőségét növelik az általuk okozott szövődmények. A hámhiány behatolási kaput képez, pl. a Streptococcus baktériumok számára, nyirokér és nyirokcsomó gyulladást, orbáncot okozva. Kezelés: Csaknem valamennyi gombás bőrfertőzés jól reagál a helyi gombaellenes szerekre, A rezisztens esetekben (illetve a nagykiterjedésű fertőzésekben) szájon át vagy vénásan adható (szisztémás) gombaellenes kezelés szükséges. A lábujjközöket fürdés után meg kell szárítani, a felázott bőrt óvatosan le kell dörzsölni és szárító, enyhe gombaellenes hatású (pl. miconazol) hintőporral be kell hinteni.

11

Megelőzés: •

Rendszeresen és alaposan vizsgáljuk meg lábunkat, hogy nincsenek-e rajta elváltozások!

•

Lábkörmeinket vágjuk rövidre és egyenesre!

•

Viseljünk 60 °C-on mosható, vékony pamut zoknit

•

Hordjunk bőrcipőt, lyukacsos cipőt, ebben levegőzhet a láb

•

Csak saját törülközőnket használjuk!

•

A lábujjak közét töröljük szárazra!

•

A törülközőt rendszeresen cseréljük, és 60 °C-on mossuk!

•

Lábbelink ne nyomja lábujjainkat! Ha kell, hordjunk kiegészítő betéteket!

•

Nyilvános helyeken, például uszodában, tornateremben vagy hotelszobában ne mászkáljunk mezítláb, viseljünk papucsot, illetve tornacipőt!

ONYCHOMYCOSIS (TINEA UNGUIUM – KÖRÖMGOMBA) A köröm gombás betegsége alatt a körömlemez dermatophytonok, sarjadzó (Candida), és ritkábban penészgombák vagy az említettek kombinációi által okozott elváltozásait értjük. Gyakoriságukban követik a láb gombás fertőzéseit. A lábkörmökön sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint a kézkörmön, mivel a gombák a párás, sötét helyeket kedvelik. A körmök színbeli, vastagságbeli eltérése általában a szabad szél felől kiindulva, annak töredezettségével figyelhető meg. A köröm megvastagodik, sárgás színűvé és fénytelenné válik, szabad széle alatt szarutörmelék halmozódik fel. A körömlemez elválik a körömágytól és a köröm el is pusztulhat. A fertőzés az érintett körömről a szomszédos bőrterületekre (pl. a láb- és kézujjak közeire), valamint a többi körömre is átterjedhet. Leggyakoribb kórokozók: Trichophyton rubrum, Trichophyton interdigitale, Candida fajok. A diagnózis egyrészt a klinikai tünetek alapján, másrészt a gomba kimutatásán alapul. Tekintettel arra, hogy pusztán klinikai tünetek alapján a gombás eredet, illetve a kórokozó fajtája egzakt módon nem állapítható meg, célszerű a bevezetendő terápia előtt a mikológiai vizsgálat elvégzése.

12

A gomba meghatározása azért fontos, mert ez alapján lehet kiválasztani a megfelelő terápiát. A kimutatáshoz a körömből egy arra alkalmas eszközzel „kaparékot” vesznek, majd azonnal mikroszkóppal vizsgálják. A vizsgáló pozitív esetben jellegzetes gombaelemeket lát a mikroszkóp alatt. A mintát ezután táptalajra oltják, ahol pozitív esetben néhány hét alatt kinő a gombatelep, melynek pontosabb vizsgálatával a gomba típusa is megállapítható.

Körömgomba kezelése A köröm gombás elváltozása nemcsak kozmetikai probléma, hanem a betegnek komoly életviteli és beilleszkedési gondokat is okozhat. A gombás körömelváltozások kezelésekor a rendelkezésre álló lokális (helyi) antimikotikus készítmények (kenőcsök, krémek, oldatok) csak kb. 40 %-ban hoznak eredményt, mert a hatóanyag nem képes a körömlemezbe beépülni. A kezelés időtartamát a tünetek kiterjedése határozza meg, általában minimum 3 hónap. Mivel a köröm egy élettelen szarulemez, ezért oda gyógyszert juttatni rendkívül nehézkes. A helyi készítmények csak bizonyos esetekben hatásosak. Az igazi áttörést a szájon át szedhető gombaellenes szerek megjelenése hozta, melyek a vérkeringés útján a körömlemez keletkezési helyére jutnak. Így, az új körömlemez már mentes lesz a gombától. Ebből logikusan következik, hogy a teljes gyógyuláshoz meg kell várni, amíg a beteg köröm „lenő”. Ez a kézkörmök esetében néhány hónap, a lábujjkörmök esetében azonban több mint fél év is lehet mivel ezek lassabban nőnek. Ez alatt a gombaellenes gyógyszert az előírt módon folyamatosan alkalmazni kell. A helyi készítmények olyan speciális körömlakkok, melyek gombaellenes szert tartalmaznak. Ezek csak a felületes és kis kiterjedésű gombásodás esetén hatásosak, előrehaladott betegség ellen hatástalanok. A bőrgombásodásra használatos spray-k, krémek és kenőcsök alkalmatlanok a körömgomba kezelésére! A körömgomba kezelése: ·

Kezelés nélkül, spontán nem gyógyul!

· A köröm előkészítése: a beteg részekből a lehető legtöbbet el kell távolítani, hogy a helyileg alkalmazott készítmények mélyen bejussanak a körömágyig, és a spóraszórást csökkentsük ·

Fertőtleníteni kell a zoknikat és a cipőket az újrafertőződés elkerülése végett

Megelőzésként kerüljük a közös láb- és körömápoló eszközök használatát! Közös fürdőkben, strandon viseljünk papucsot és használjuk a lábfertőtlenítőt! Mivel a körömgomba sokszor a lábgombásodásról terjed rá a körömre, a lábgomba időben megkezdett kezelése megelőzi a körömgomba kialakulását. Tisztálkodás után alaposan töröljük szárazra a lábat, beleértve a lábujjközöket is! 13

Kerüljük a rosszul szellőző lábbelik, műszálas zoknik használatát! Gyanú esetén ne végezzünk önkezelést, forduljunk bőrgyógyászhoz!

A körömgombásodásra hajlamosító betegségek: • A köröm tartós, ismétlődő sérülése, irritációja • Végtagi keringészavar, érszűkület • Cukorbetegség • Gyenge immunrendszer Az ilyen alapbetegségek esetén a körömgomba nagyon makacs lehet, nehezen gyógyul illetve gyakori a kiújulás.

TINEA CORPORIS: (nyak, végtagok, törzs felületes gombás fertőzései) A piheszőrös testfelületeken egy vagy több éles szélű, kör alakú, széli részek felé terjedő, centrálisan a gyógyulás jeleit mutató, ettől gyűrű jellegű, vörös folt látható. Az elváltozások finoman hámlanak, a széli részeken pattanáshoz hasonló jelenségekből koszorú lehet. A beteg enyhe, vagy heves viszketésről panaszkodik, de gyakori a panaszmentesség is. A kórtörténetben állat kontaktus (kutya, macska, tengerimalac), vagy közösségen belüli hasonló betegség segítséget nyújthat.

TINEA CRURIS: Az lágyékhajlat és nemi szervek környékének gombás fertőzése. Többnyire középkorú férfiakat érint. A tinea corporishoz hasonló elváltozások képében jelentkezik. A foltok vörösek vagy barnásvörösek. Egyéb hajlatok (mell alatt, hónalj, könyök-, térdhajlat) ugyancsak érintettek lehetnek. A fertőzés terjedhet beteg emberről kontaktus, vagy közös ruházat, törölköző használata útján.

14

FAVUS: Trichophytonok okozzák a favus (fejkoszt), valamint a férfiak szakállgombásodását is. A favus a hajszálak tövénél vérbőséget okoz, sárgás színű a szőrtüsző irányában pajzsra emlékeztető elváltozás. A hajszálon azonban szürkés színű, fénytelen. Ha megfelelően nincs kezelve végleges kopaszodást okoz. A férfiak szakálltájékán összefolyó, vörös gennyhólyagok, gennyet ürítő csomók képződhetnek, annak felületén a szőrszálak kihullanak.

SARJADZÓ GOMBÁS FERTŐZÉSEK A gombák leegyszerűsített klinikai felosztásában a dermatophytonok mellett a másik nagy csoportot a sarjadzó gombák alkotják. A sarjadzó gombák fakultatív patogének, vagyis hajlamosító tényezők hatására válnak kórokozóvá. A betegség kialakulásában különböző endogén (csecsemő- és időskor, anyagcsere-betegségek és immungyenge állapotok, AIDS) és külső hajlamosító körülmények (párás, meleg, nedves környezet) játszanak szerepet. A sarjadzó gombák elsősorban a nyálkahártyákon és összefekvő bőrfelszíneken okoznak mikózisokat.

A CANDIDIÁZIS Azon kórokozókat, melyek egészséges embereken ritkán, vagy egyáltalán nem okoznak fertőzést csak bizonyos okok miatt legyengült immunrendszerű egyéneken (pl. daganat, AIDS) opportunista kórokozóknak nevezzük. Ezen opportunista kórokozók közül a Candida albicans okoz leggyakrabban fertőzéseket. Ez a gombafaj a normál flóra tagja, a légutakban, bélrendszerben és a női nemi szerv nyálkahártyáján fordul elő az emberek 80 %-ban. Előfordul, hogy bizonyos hajlamosító tényezők mellett egészséges immunrendszerű emberek is okoz betegséget. Ebben az esetben a Candida többnyire a bőrt és a nyálkahártyákat, főleg a száj és a hüvely nyálkahártyáját fertőzi meg. Erre az cukorbetegek, terhesek, szteroid hormont vagy antibiotikumot szedők a hajlamosak.

15

A SZÁJPENÉSZ Candida-fertőzés a szájban. A sárgásfehér foltok, melyek a szájpenészre jellemzőek, a nyelvhez és a pofanyálkahártyához tapadnak, gyakran fájdalmasak. A foltok könnyen lekaparhatók. A szájpenész egyébként egészséges gyermeknél nem szokatlan, de felnőtteknél csökkent védekezőképesség jele, amit esetleg cukorbetegség vagy AIDS okoz. A baktériumokat elpusztító antibiotikumok használata növeli a szájpenész kialakulásának veszélyét.

A SZÁJZUG BEREPEDÉSE (PERLECHE) A szájzug Candida-fertőzése, mely apró berepedéseket okoz. Rosszul illeszkedő műfogsortól is eredhet, mely a szájzugokat nedvesen tartja, úgyhogy a sarjadzó gomba itt is elszaporodhat.

CANDIDA OKOZTA KÖRÖMÁGY-GYULLADÁS. A körömágyat megfertőző Candida fájdalmas duzzanatot és gennyedést okoz. A fertőzött körömlemez fehérré vagy sárgává változik, és elválhat az ujjtól.

A HÜVELY CANDIDA-FERTŐZÉSE (vulvovaginitis) Gyakori terheseknél, cukorbetegeknél, vagy antibiotikummal kezelteknél. Tünetei fehér vagy sárga folyás a hüvelyből, valamint égő érzés, viszketés és pír a hüvely falain és a hüvelybemenet környékén. A HÍMVESSZŐ CANDIDA-FERTŐZÉSE gyakori cukorbetegeknél, vagy olyanoknál, akiknek női szexuális partnere hüvelyi Candida-fertőzésben szenved. A fertőzés piros, hámló, néha fájdalmas kiütést okoz a hímvessző alsó felszínén. Mindamellett a hüvely és a hímvessző fertőzése tünetmentes is lehet. A sikeres kezelés feltétele a partnerek egyidejű gyógykezelése.

A Candida okozta bőrfertőzések általában könnyen kezelhetők gyógyszeres kenőcsökkel vagy ecsetelőkkel. Az orvos gyakran Nystatin kenőcsöt javasol a bőr, hüvely, hímvessző fertőzéseire; a krémet naponta kétszer alkalmazzuk 7-10 napon át. A hüvely és a végbélnyílás Candidafertőzéseinek kezelésére kúp formában is kaphatók gyógyszerek. A szájpenész gyógyszerei folyadékok, amelyekkel szájat öblítünk, majd kiköpjük, vagy cukorka formájában szopogatjuk, s 16

az lassan oldódik a szájban. A bőr szárazon tartása segíti a fertőzés gyógyulását, és megelőzi a kiújulást. Tiszta talkum- vagy nystatin-hintőporral a felszín szárazon tartható. Az immunrendszer betegségei esetén a Candida a vér útján úton számos belső szervbe, így a tüdőbe, lépbe, vesékbe, májba, agyba, szívbe is eljuthat és ott súlyos betegséget okoz, mely életveszélyes állapotot idézhet elő. Ez az úgynevezett „disszeminált candidiázis”, azaz a Candida szóródása. Súlyos tüdőgyulladást, szívbelhártya-gyulladást, agyhártya gyulladást illetve szepszist idéz elő.

Az Infektológiai Szakmai Kollégium állásfoglalása a „candidosisról” - részletek Infektológia és Klinikai Mikrobiológia 2003;10(1):36-37 Magyar Infektológiai Társaság Melania Kiadó Napjainkban a paramedicalis irodalom és ennek nyomán az információkat kritika nélkül átvevő média egyre gyakrabban foglalkozik egy mesterségesen kreált, candidák okozta kórképpel. A könyvesboltok polcain ott sorakoznak a candidákkal kapcsolatos áltudományos ismereteket tartalmazó kötetek. A szerzők szerint egy új (nép)betegségről van szó. Candidiasis, Divat vagy a XXI. század betegsége? címmel jelent meg "tudományos" könyv és candidosis - divat, vagy a XXI. század betegsége? címmel továbbképző közlemény. A helyzetet nehezíti, hogy időnként hazai mycologusoknak is vannak félreérthetően fogalmazott mondatai. Az "új" candidiasis (candidosis) térnyerése egy, az Amerikai Egyesült Államokból elindult irányzat begyűrűzése. A napjainkban nagy publicitást kapó, ép immunitású betegeket sújtó candidák okozta kórkép publikálása nem tekinthető újdonságnak. Egy Truss nevű szerző 1978-től megjelenő publikációi vetették fel elsőként, elsősorban krónikus fáradtság syndromában a candidák kóroki szerepét. A paramedicalis irodalom által propagált kórkép számos tünettel és panasszal jár. Különböző testtájékok viszketegsége, látásromlás, gombócérzés a torokban, orrdugulás, fáradékonyság, koncentrációzavar, has puffadás, szénhidrátéhség, szorulás, hasmenés, menstruatiós görcs és más egymással összefüggésbe nem hozható panaszok alapján a betegek többsége öndiagnózis útján jön rá mi a baja. Ezt sugallja a népszerűsítő irodalom, melyben állapotfelmérő kérdőívek segítik a szerteágazó panaszok alapján kórkép felismerését. A diagnózist alátámasztandó, az orvosi szakirodalom által nem ismert vizsgálatokat mint a Vega teszt, a Voll teszt, vagy a Biokristály analysis végeznek. Máskor bélmosás útján bizonyítják be a megtévesztett betegnek, hogy élő, vagy elpusztult gombatelepek láthatók szabad szemmel a mosófolyadékban. Az "új" candidiasis (candidosis) ellátásában érdekeltek számára a candida diéta, egyes biotermékek és colon hydrotherapia (béltisztítás, purgálás) az "igazi" megoldás. 17

Az American Academy of Allergy and Immunology 1986-ban foglalt állást a candidiasis (candidózis) kérdésében, kimondva, hogy a szindróma spekulatív és tudományosan nem alátámasztott.

A KORPÁSODÁS (korábban: Pityriasis capitis)

A hajas fejbőr, ritkábban más bőrterületek gyulladásos, fokozott hámlással járó megbetegedése. A bőrsejtek elhalása és folyamatos cserélődése normális és gyakori jelenség; azonban egyeseknél ennek mértéke krónikusan vagy bizonyos kiváltó tényezők következtében megnőhet, amit bőrpír és irritáció kísérhet. A korpásodás legtöbb formája jól kezelhető az erre kifejlesztett samponok használatával. A bőr felső hámrétege állandóan megújul, a sejtek lassan a felszín felé nyomódnak, végül elszarusodnak és leválnak. A legtöbb embernél ezek a kis elhalt bőrdarabok láthatatlanul aprók. Bizonyos tényezők azonban a bőrsejteknek, különösen a fejbőr sejtjeinek ezt az újratermelődési folyamatát felgyorsítják. A korpás fejbőrű emberek bőrsejtjei 2-7 nap alatt megérnek és leválnak, míg az egészséges fejbőrnél ez az érték 30 nap körül van. Az így elhalt nagyobb mennyiségű bőrsejt a megnőtt faggyútermelődés miatt összetapadva nagy, olajos csomókban válik le, amik fehér vagy szürkés foltokként jelentkeznek a fejbőrön, egyéb bőrterületeken vagy a ruházaton. Kísérő tünetként a fejbőr viszkethet. A kóros elváltozásokért rendszerint az amúgy ártalmatlan élesztőgomba, a Pityrosporum ovale nevű mikroorganizmus felelős, amely csak bizonyos hajlamosító tényezők jelenlétében, illetve együttes jelenlétében válik kórokozóvá. A kóros korpásodás kialakulásában különböző hormonok (pl. az androgének – férfi nemi hormon) szervezetbeni koncentrációja, éghajlati tényezők, a hőmérséklet és páratartalom is szerepet játszanak. A táplálkozás szerepe, az ideg- és immunrendszer működését befolyásoló lelki tényezők, a stressz sem hagyhatók figyelmen kívül. Valószínűsíthető, hogy az emberek 50 %-a genetikailag is hajlamosabb a korpásodásra. A betegség kezelésében a hosszútávon használt samponok, valamint az ezeket kiegészítő oldatok, krémek játsszák a főszerepet. A samponok között a kátrány-, a kén-, a cink- és a szeléntartalmúakat kell megemlíteni, melyek előnyösen befolyásolják a fejbőr elszarusodási ütemét, illetve fertőtlenítő hatással is rendelkeznek. A samponok másik ismert családja a ketoconazol nevű gombaölő szert tartalmazó samponok. Súlyosabb esetekben, ha a gyulladásos kép erősen uralja a betegséget, akkor szteroid gyulladáscsökkentő oldatok és krémek használata 18

is szóba jön. Csecsemőkorban előforduló korpánál a 10%-os szalicilsavat tartalmazó oldat használata javasolt. Egy hónapon keresztül alkalmazva fiatal felnőttkorban is előnyös lehet. A betegség sajnos az élet folyamán többször visszatérhet, különböző súlyossággal.

19

A PROTOZOONOK (ÁLLATI VÉGLÉNYEK) A protozoonok, és a lentebb részletezett férgek illetve a rovarok az orvosi értelemben vett paraziták közé tartoznak. A protozoonok közé számos olyan kórokozó is tartozik, mely nem képezi jelen jegyzet anyagát, mert magyarországi előfordulásuk ritka, a trópusi területeken azonban találkozhat egy részükkel az utazó, más fajok pedig a legyengült immunrendszerű betegeket támadják meg. Amiről NEM lesz szó: AIDS betegekben előforduló Isospora és Cryptosporidium és Pneumocystis fertőzés, a szemen korneafekélyt és vakságot okozó amőbafajok, az „álomkór” kórokozója a Trypanosoma, a súlyos bőrelváltozásokat okozó leishmaniázis, a hazánkban elsősorban a kutyákra veszélyes, kullancs által terjesztett, malária-szerű tüneteket okozó babeziózis…

A régi (vagy régies) magyar tankönyvek gyakran véglények néven említik őket. Sok tankönyvben egyszerű eukarióták néven szerepelnek. Az állatvilág legalacsonyabb rendű, egysejtű élőlényei. Mintegy 65 ezer fajuk ismert, ebből csak néhány (kb. 20) emberi kórokozó. A baktériumoknál lényegesen magasabb fejlődési fokon állnak, sejtszerkezetük fejlettebb, egyes fajoké igen differenciált. Valódi eukarióták, a legnagyobbak sejtjeinek mérete pár mm (!) is lehet, de tipikusan inkább csak 50-80 mikrométer nagyságúak. A sejtplazmában elkülönült, valódi sejtmagjuk van (ezért eukarióták), egyes fajoknak járulékos szerveik is vannak, mint pl. ostor, csilló, sejtszál. Mozgásuk ezekkel a speciális szervecskékkel történik. Osztályozásuk is a morfológiai (alaktani) sajátosságaik alapján történik.

20

Elsősorban vizekben élnek, fontos szerepük van a szerves anyagok lebontásában és a táplálékláncban. Szerves anyagokat, baktériumokat, baktériumtörmeléket, esetleg más protozoonokat, algákat esznek. A táplálék szilárd formában a szájnyíláson keresztül jut az ún. „vakuolába”, ahol megemésztődik enzimek hatására. Az oldott tápanyag bejut a citoplazmába, ahol a sejt anyagainak gyártásához szolgál alapul, vagy energiát szolgáltat. Az oldhatatlan anyagok a külvilágba távoznak. Számos protozoon kétféle alakban fordulhat elő. A szaporodásra képes vegetatív alakot trofozoitnak nevezzük. Kedvezőtlen körülmények között pedig egy kitartó képlet alakul ki, melyet cisztának hívunk. A ciszták hőhatásra viszonylag érzékenyek (a forralás megöli őket), de a fertőtlenítést jól bírják. A protozoonok a kiszáradást nehezen tolerálják, kiszáradás hatására néhány órán belül elpusztulnak. Általában a vegyszerekkel, fertőtlenítő szerekkel szemben ellenállóbak, mint a baktériumok. A fertőződés leggyakrabban szájon át történik, elsősorban víz útján. Főleg azokon a helyeken,ahol a vizet szennyezett, nyílt kutakból nyerik. Egyes betegségeket a közös fürdővíz útján is el lehet kapni (pl. trichomonas vaginalis). Bizonyos protozoonok vektorok útján (legyek, szúnyogok) terjednek. Ilyen pl. a malária és az álomkór kórokozója. A terjedési módokból adódóan a védekezés magától értetődik: a széklettel való terjedés elsősorban a megfelelő higiénés viszonyok betartásával előzhető meg, a vektorokkal való terjedést a legyek és egyéb ízeltlábúak elleni védekezés fékezheti meg. Kimutatásukra elsősorban a mikroszkópos vizsgálat alkalmas. Ezen kívül szerológiai vizsgáló módszerek is a rendelkezésre állnak. Négy legfontosabb osztályuk: ostorosok, amőbák, csillósok, spórások. A kórokozó protozoonok okozhatnak betegséget a testüregekben (emésztőrendszer, húgy- és ivarrendszer üregei) illetve a szövetekben (vér és egyéb szervek).

21

AZ OSTOROSOK : Az ostorok hosszúak, megszámlálhatóak (számuk rendszertani bélyeg), nem borítják be a sejt teljes felszínét. Ezzel mozognak, illetve az ostor a táplálkozást is segíti. Gyakran képeznek cisztát. Néhány parazita is akad köztük.

GIARDIA LAMBLIA Az egyik leggyakoribb enterális (bélrendszeri) protozoon. A giardiasis legfőbb forrása a fertőzött víz, de megtörténhet emberről-emberre átvitt fertőzés is, elsősorban elmegyógyintézetekben, napközi otthonokban és szexuális partnerek között. Amikor a fertőzött víz átszivárog a talajon, a Giardia ciszták kiszűrődnek, viszont a szabad, felszíni vizekben életképesek maradnak, és a rutin klórozással szemben ellenállóak. A parazita hordozói és terjesztői az ember és a vadon élő állatok is lehetnek. Az ivóvíztől származó járványokért hegyi patakok és a klórral kezelt, de elégtelenül szűrt városi vízhálózat tehető felelőssé. A fertőzés a világon mindenhol előfordul, főleg gyermekekben, és szegényes közegészségügyi körülmények között. Tömegesen észlelték a betegséget a több országba utazók, partnert sűrűn cserélő homoszexuális férfiak, a gyomoreltávolításon átesett betegek, krónikus hasnyálmirigy gyulladásban szenvedők csoportjában. A Giardia lamblia a vékonybél felső részét népesíti be. Körte formájú parányi lény, amely 8 ostorának csapkodásával képes mozogni. A vékonybél alsó részéhez érve ostorait elveszíti, betokolódik, formája lekerekedik. Ezt az állapotot cisztának nevezzük. A ciszták a széklettel a szabadba kerülnek, és hosszú ideig fertőző képesek maradnak. A ciszták a szennyezett anyagok, elsősorban a víz és az élelmiszerek elfogyasztása révén, a szájon át ismét a belekbe jutnak, és az egész folyamat kezdődik elölről. Szorosan a bél nyálkahártyájához tapad, ott osztódással szaporodik és károsítja a bélfalat. A bélfalat izgató anyagok képződése gyulladásos reakciót idéz elő és ez hasmenésben nyilvánul meg. A hámsejtek károsodása miatt a betegekben felszívódási zavarok lépnek fel: elsősorban a zsírok és a zsírban oldódó A- és D-vitamin felszívódása szenved zavart. Az akut tünetek 1-3 héttel a fertőzés után jelennek meg. Az enyhébb panaszokhoz a vizes-bűzös hasmenés (zsírfelszívódási zavar miatt), hasi görcs, puffadás, fokozott bélgázosság, böfögés, visszatérő hányinger és gyomortáji fájdalom tartoznak. Nem túl magas láz, hidegrázás, rossz közérzet, fejfájás is kísérheti. Súlyos esetben a zsírok és szénhidrátok felszívódásának zavara komoly fogyáshoz, zsírban oldódó vitaminok hiányához vezethet. Vért és nyálkát általában nem találunk a székletben. Az esetek egy része tünetmentes, bár ezek a személyek fertőző cystákat ürítenek, ezért őket is kezelni kell.. 22

A Giardia lamblia cisztái a székletből (esetleg a nyombél nedvből) kimutatható mikroszkóppal, de ha a székletvizsgálat eredménye negatív, tanácsos azt megismételni, mert a kórokozó szakaszosan ürül. Kimutatására szerológiai vizsgálat is rendelkezésre áll. A giardiás fertőzés gyógykezelésében a metronidazol (Klion) eredményesen alkalmazható. A betegek háztartásában élőket és szexuális partnereiket szintén meg kell vizsgálni, és szükség esetén kezelni. Terhesség alatt semmiképpen nem adható metronidazol. Megelőzés A Giardia ciszták legtöbbször szennyezett víz fogyasztása révén jutnak a szervezetbe. A fertőzött állat vagy ember által a széklettel ürített ciszták ugyanis szennyezés révén bekerülhetnek a víztárolókba és vízvezetékekbe, itt hónapokig fertőzőképesek maradhatnak. A kisebb vagy nagyobb vízellátó rendszerek fertőződése akár kiterjedt járványt is okozhat. Széklettel szennyezett nyers zöldség, gyümölcs is lehet a fertőzés terjesztője. Gyermekközösségekben, óvodákban, napközi otthonokban igen gyakran a széklettel szennyezett kéz révén jut a szájba a Giardia ciszta. A megelőzésben a legfontosabb szerepe az általános személyi higiénés szabályok betartásának van. A fertőzött személyekkel érintkezők körében könnyen terjed a giardia, ezért náluk akkor is ajánlatos parazitológiai vizsgálatot végezni, ha nincsenek panaszaik. Minden természetes vízforrást, de hiba esetén vízvezetéki vizet is fertőzhetnek giardiák, ezért gondosan kell védeni a vízellátó rendszereket az emberi és állati székletszennyeződéstől. Gyermekközösségekben nagyon fontos a személyes higiénére való nevelés és a higiénés rendszabályok betart(at)ása. A közösségi higiénés rendszabályok kiterjedt alkalmazása különösen nehéz a fejlődő országokban. Turisták ne igyanak csapvizet olyan helyeken, ahol a víz tisztasága nem garantált, és ne fogyasszanak forrásvizet, patakvizet sem. A forralt víz fogyasztása biztonságos. A vizet 10 percig tartó forralással csíramentesíthetjük. A Giardia ciszták ellenállóak a rutin klórozással szemben; legalább 8 órás jódos fertőtlenítés szükséges a megfelelő hatékonyság eléréséhez. Néhány szűrési eljárás képes eltávolítani a Giardia cisztákat a fertőzött vízből. Trópusi országokban végzett felmérések alapján tudjuk, hogy a gyermekek fertőzöttsége megközelíti a 30 százalékot. Hazánkban a gyermekek állagos fertőzöttsége 3~ százalék, de egyes közösségekben meghaladja a 10 százalékot. A felnőttek körében ez az arány 1,0-1,4 százalék között lehet.

23

TRICHOMONAS VAGINALIS Amint erre a neve is utal, az egysejtű a húgy-ivarszerveket betegíti meg, az általa okozott fertőzés a nemi betegségek közé tartozik. Az éghajlati viszonyoktól függetlenül a Föld minden sarkában előfordul. Európában az átlagos fertőzöttség 3 és 5 százalék között van. A klinikai tünetektől szenvedők 20 százalékát találták fertőzöttnek. Ez az ostoros egysejtű nem tud cisztát képezni. Körte alakú, a hossza 7-23 mikrométer, 5 ostora van. A T. vaginalis elsősorban nemi érintkezés útján terjed, jóval ritkábban uszoda- vagy fürdővíz közvetítésével vagy közösen használt törülköző, mosdókesztyű által. A klinikai tünetek a fertőzést követően három-öt nappal jelentkeznek. A fertőzött nők csaknem 80 százalékának figyelmét a bőséges, tejfelszerű folyás hívja fel a trichomonasos fertőzésre. A folyás a hüvelygyulladás mértékétől függően véres is lehet. A váladékürítést a hüvely égető viszkető érzése, valamint a lágyéki nyirokcsomók megnagyobbodása kísérheti. A trichomonas élénk mozgásával elfolyósítja a méhnyak nyákcsapját, így védőgát híján az egysejtűek, nyomukban pedig a gennykeltő baktériumok utat találhatnak a belső nemi szervek felé. Idült esetekben a méhszáj is felmaródhat. A fertőzés a férfiak csak 10-20 százalékának okoz heveny tüneteket, köztük gyakori a tünetmentes trichomonas-hordozó. Elmondható, hogy a nők a kórokozó fenntartói, a férfiak pedig a terjesztői. A klinikai tünetektől szenvedő férfiak panaszai a nőkkel ellentétben nem az ivarszerveken, hanem a húgycsőben és a húgyhólyagban mutatkoznak. Az akut gyulladás következtében váladék ürül a húgycsőből, amelyhez hólyaggyulladás társulhat gyakori vizeléssel, csípő érzéssel. Ha a fertőzés idültté válik, a legjellemzőbb tünet a prosztata gyulladása. A diagnózist a váladék vagy a vizelet mikroszkópos vizsgálata alapján állítják fel. A trichomonasos fertőzés metronidazol (Klion) készítménnyel gyógyítható. Megelőzésében döntő szerepe van a partner megválasztásának, s annak, hogy elkerüljük a szennyezett, meleg, zsúfolt közfürdőket. A fertőzött személyek egyidejű kezelése megelőzheti az újrafertőződést. (Ping-pong fertőzés)

24

AZ AMŐBA: Állába (pseudopodium) van, ezzel eszik és mozog. Cisztaképzés gyakori. Egyes tengerekben élő fajaiknak meszes héjuk alakul ki (nem sejtfal!), mely geológiai kutatásokhoz használható fosszília. Paraziták is találhatók közöttük:

ENTAMOEBA HISTOLYTICA Az ún. amőbás vérhas kórokozója. Évente kb. 50 000 000 ember fertőződik meg Entamoeba histolytica-val, és a kialakuló betegség évente 40 000 – 100 000 halálesetet okoz. A legtöbb fertőződés Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában fordul elő. Magyarországon 1998ban 144, 2005-ben 21 megbetegedést jelentettek be. Az ember E. histolytica cisztákat tartalmazó ivóvíz, zöldség vagy gyümölcs elfogyasztásával fertőződik. Ezekbe úgy kerültek ciszták, hogy a fertőzött, de gyakran tünetmentes ember székletével szennyeződtek. A lenyelt ciszták túlélnek a gyomorban, és a vékonybélben átalakulnak. A béltartalommal sodródva eljutnak a vastagbélig, ahol megtelepszenek a nyálkahártya felszínén. Szövetoldó enzimeikkel (proteázok) károsítják a bélfalat, fekélyes vastagbélgyulladást okozva. Az ürített, cisztákat tartalmazó széklet vizet, talajt és tárgyakat szennyezhet, melyek közvetítésével újabb emberek fertőződhetnek meg. A fertőzések ilyen irányú terjedését nevezzük fekális–orális útnak, mivel a kórokozók a székletből (faecalia) a szájon át (oris) bejutva terjednek Ritkán, főleg a trópusi területeken, az E. histolytica a véráram útján más szervekbe is eljutnak, ha bekerültek a sérült erekbe. A vastagbélből a vér a májba jut, ahol a kórokozó igyekszik megtelepedni , és amőbás tályogot okoz. Előfordulhat tüdő-, agy- és még ritkábban vesetályog is.

Az Entamoeba histolytica által okozott bélfertőzés, mely legtöbbször tünetmentes, máskor valamilyen klinikai megbetegedést hoz létre az enyhe hasmenéstől a súlyos vérhasig.

Heveny amőbás vérhas: Elsősorban a trópusi területeken fordul elő. Az amőba behatol a bélfalba, ennek következtében gyulladás és szövetkárosodás alakul ki az alábbi tünetekkel , 1–4 hetes lappangási időt követően: 25

-

hasfájás; görcsös székelési inger

-

hasmenés nyákos, gennyes, vérrel festenyzett (málnazselészerű) székletet eredményezve

Láz nem jellemző. Idült bélamőbiázis. A beteg általában tünetmentes, de ennek ellenére éveken át üríti székletével a cisztákat, tehát terjeszti a fertőzést. Időnként kiújul a vastagbél-gyulladás, ilyenkor felléphet hasmenés, de a tünetek enyhébbek a fent leírtaknál. Testsúlyvesztés és általános gyengeség lép fel. Székletből illetve a ciszták és a mozgó protozoonok kimutathatók, fénymikroszkóp alatt vizsgálhatók. Mivel a cisztaürítés nem folyamatos, hanem időszakos, ezért a székletminta gyakran negatív lehet. Ilyenkor a vizsgálat megismétlése válik szükségessé, legalább 3 alkalommal. Cisztadúsítással vagy táptalajon történő tenyésztéssel a kisszámú kórokozó is kimutatható.

Szerológiai módszerekkel a kórokozó ellen termelődött antitestek kimutathatók a vérplazmából, de csak extraintesztinális (emésztőrendszeren kívüli) fertőzés esetén, tehát amikor a kórokozó nemcsak a bélfalban, hanem más szervekben is jelen van (pl. májtályog) Kezelése: Az általános kezelés lényege a panaszok enyhítése, vérpótlás, valamint a folyadék- és ion-háztartás rendezése. Szöveti alakokra ható gyógyszerek: - Vastagbél falában hatnak: Doxycyclin, Erythromycin - Elsősorban a májban hatnak: Chloroquin (Delagil) - Minden szövetben hatnak: Metronidazol (Klion), Tinidazol, Emetin, Dehydroemetin. Megelőzés : A fertőződés megelőzéséhez fontos az ivóvíz- és élelmiszer-higiénés szabályok betartása. Endémiás trópusi és szubtrópusi területekre utazók kerüljék a nyers zöldségek és gyümölcsök, valamint a forralatlan ivóvíz fogyasztását!

26

CILIATA (CSILLÓSOK) Külön fejlődési ág a protozoonok között, ezek differenciálódtak a leginkább (a legmagasabb rendű protozoonok). Sok rövid csilló borítja az egész sejt felszínét, melyek a citosztóma („szájnyílás”) körül hosszabbak. A sejt átellenes végén lévő anális pólus pedig az anyagcsere végtermékek leadására szolgál. Cisztává alakulhatnak. Kétmagvúak: a mikronukleusz az ivaros szaporodást irányítja, a makronukleusz pedig az összes többi életfolyamatot. Ide tartozik pl. a Paramecium (papucsállatka), illetve a ciliáták egyetlen emberi kórokozó tagja, a Balantidium coli.

BALANTIDIÁS FERTŐZÉS (BALANTIDIASIS) A betegség kórokozója a Balantidium coli, A Balantidium coli a legnagyobb állati egysejtű, amely emberi megbetegedést okoz. A fertőzés forrásai elsősorban a patkányok és az azokat fogyasztó sertések, valamint a tünetmentes parazitahordozó emberek. A fertőzés fekális-orális úton terjed, főleg a vágóhídon dolgozó munkások, vagy a sertéssel foglalkozók körében. A sertések fertőzöttségét erősen befolyásolják a tartási körülmények. Az állatok a fertőzést általában tünetmentesen vészelik át. Az emberi fertőzések előfordulását általában 0,02 és 0,1 százalék közöttire becsülik. A balantidium szájon át jut a szervezetbe. A fertőzés lehet tünetmentes, de kísérhetik súlyos, a vérhashoz hasonló tünetek is. Jellemző tünete a napi ötszöri-tizenötszöri, nyákos, másszor vízszerű, véres széklet. A betegség krónikus lefolyásúvá válhat, amikor a hasmenéses állapot székrekedéssel váltakozik. Ahol a balantidiás fertőzés gyakoribb, ott összefüggést találtak a fehérjében szegény táplálkozás és e betegség előfordulása között. A parazitológiai diagnózist a székletminta mikroszkópos vizsgálata alapján állítják fel. Gyógykezelésére jód-, metronidazol- és tinidazol-készítményeket használnak. A balantidiás fertőzés az egysejtűt hordozó sertés székletével szennyezett étellel, vízzel terjed, főleg azokon a területeken, ahol a lakosság kénytelen a sertésekkel egy fedél alatt élni. A fertőzött, de tünetmentes embereknek is szerepük van a betegség terjesztésében. Megelőzésében a személyi higiéné a legfontosabb.

SPROZOÁK 27

A sporozoáknak nincs mozgásszervük. Szaporodásuk legtöbbször különböző gazdaszevezetekben megy végbe. Jelen esetben a malária és a toxoplazmózis kórokozójával foglalkozunk.

MALÁRIA A malária (régies nevén: váltóláz) az Anopheles szúnyog nőstényei által terjesztett kórokozók által kiváltott betegség. A világon népbetegségnek számít, főleg trópusi vidékeken fordul elő. Évente kb. 350-500 millió megbetegedés történik, ezek közül a halálos kimenetelűek száma egymillió feletti, és csupán Afrikában 25% az éves mortalitás az 5 éves kor alatti gyermekpopulációban. Régen úgy gondolták, hogy kiváltó oka a mocsarak káros kigőzölgése (innen ered neve is: az olasz „mal aria” jelentése rossz levegő). A malária a nőstény Anopheles szúnyog csípése által Plasmodiumok okozota súlyos betegség. Emberben négy parazitafaj okozhat maláriát: a Plasmodium vivax, a Plasmodium ovale, a Plasmodium falciparum és a Plasmodium malariae. Pasmodium vivax: malaria tertiana - „harmadnapos láz” – több éves lappangási idő lehet Plasmodium ovale: malaria tertiana - több éves lappangási idő lehet Plasmodium falciparum: malaria tropica - legsúlyosabb Plasmodium malariae: malaria quartana - „negyednapos láz” Elterjedés: A fejlett országokban a fertőzöttség ritka, de a trópusokon továbbra is gyakori. Az ezen vidékekről érkező látogatók vagy hazatérő utazók azonban behurcolhatják a fertőzést és kisebb járványokat okozhatnak. A fertőzés átvihető beteg egyén által használt injekciós tű vagy fertőzött vér átömlesztése által is. Az endémiás területek közé tartozik Afrika, Dél- és Délkelet-Ázsia nagy része, Közép-Amerika és Dél-Amerika északi fele. Régebben a malária nagyon elterjedt volt az USA-ban is, de mostanra gyakorlatilag kiirtották Észak-Amerikából, ahol azonban a betegség átvitelére képes Anopheles szúnyogok még mindig megtalálhatók. Az ember a parazita köztes gazdája, a szúnyog a végleges gazda. Sarlósejtes anémiában szenvedők rezisztensek a maláriára, mert a kórokozó nem képes a vörösvértestet megfertőzni. Ily módon ez az egyébként súlyosnak mondható betegség a maláriával fertőzött területeken növeli a túlélés esélyét, így evolúciós előnyt jelentett. Fertőzés: 28

Amennyiben az Anopheles szúnyog nőstény egy maláriás embert csíp meg, a szúnyog kórokozókat tartalmazó vért szív magába. A kórokozók a szúnyog emésztőrendszerében fejlődésen mennek keresztül, majd a rovar nyálmirigyébe kerülnek. A következő csípéssel a parazitákat a nyállal együtt befecskendezi a másik emberbe itt a kórokozók a májba vándorolnak és szaporodni kezdenek. Az érési folyamat átlag 2-4 hétig tart, majd a kórokozók elhagyva a májat elárasztják a beteg vörösvértesteit. Itt tovább szaporodnak és a fertőzött sejtet szétrepesztik. A Plasmodium falciparum okozta malária súlyosabb lefolyású lehet a többi formánál, mivel itt a vörösvértestek nagyobb százaléka fertőződik, és nagyobb mennyiségű vörösvértest esik szét egyszerre. Szövődmények kialakulása is Plasmodium falciparum fertőződés estén várható inkább.

Tünetek A lappangási idő változó, de legalább 6 nap. Pl. falciparum esetében 1-4 hét, Pl. vivax és Pl. ovale esetén akár több év is lehet (a kórokozók a májban perzisztálnak). A malária fő tünete a láz, de nem feltétlenül a típusosnak vélt, hidegrázással járó lázroham. Kezdetben hőemelkedés, izomfájdalmak, fejfájás, hidegrázás, rossz közérzet a jellemző. Az első tünetek alapján – melyek 2-3 napig tartanak – gyakran influenzának vélik. A magas láz (41 °C körül) és a verejtékezés szabályos időközönkénti ismétlődése (harmad v. negyed naponta) viszont már egyértelműen maláriára utal. A klasszikus tünetcsoportot egyéb panaszok kísérhetik, például fáradtság, fejfájás, szédülés, izom és ízületi fájdalmak, esetleg száraz köhögés és bélrendszeri panaszok: híg – akár koleraszerű – széklet, étvágytalanság, hányinger, hányás, hasi görcsök. A P. falciparum okozza a legkomolyabb betegséget, mely kezeletlen esetben akár halállal is végződhet. A kórokozót tartalmazó vörösvértestek az erek falához tapadnak, elzárják a kis ereket, így a különböző szervekben szöveti oxigénhiányt idéznek elő. A központi idegrendszer is érintett lehet: a nyugtalanságtól a kómáig sokféle tünet kialakulhat. Légzési elégtelenség, hasmenés, sárgaság, retina bevérzések, súlyos véralvadási zavar szintén előfordulhat. A veseelégtelenség hátterében állhat kiszáradás, az erek elzáródása, illetve a nagyfokú vörösvérsejt szétesés. Gyakori a vércukor-esés és ezt a quinin-kezelés is súlyosbíthatja. Terheseknél spontán abortuszhoz, halvaszületéshez és ritkán veleszületett fertőzéshez vezethet.

Diagnózis A malária gyanúja a nyilvánvaló más ok nélkül fellépő, visszatérő hidegrázás és lázrohamok esetén merül fel (különösen, ha a beteg az elmúlt egy évben maláriával fertőzött vidéken járt és a lépe megnagyobbodott). A paraziták kimutatása a vérmintából történik („vastagcsepp vizsgálat”) mikroszkóp alatt, akár több alkalommal megismételve. Fontos, hogy meghatározzák a kórokozó plazmódium faját is, mivel a betegség várható lefolyása és lehetséges szövődményei a fajok 29

szerint változnak.

Terápia A kezelés a kórokozó típusán, valamint annak esetlege gyógyszer érzékenységén. Hosszú időn keresztül az egyetlen terápiás szer a kínafa kérgéből nyert alkaloid, a kinin volt. Ez csak a vérben levő parazitákat képes elpusztítani, a test egyéb szöveteiben levőket nem. Használata mára visszaszorult. Napjainkban egy sor készítmény szolgál a malária gyógyítására. Szükséges a lázrohamok csillapítása, illetve az egyéb tünetek (például a betegség során gyakran jelentkező alacsony vércukorszint) kezelése. Megelőzés: Endémiás területre utazáskor egyes vidékeken a malária gyógyszeres profilaxisa kötelező. A malária elleni gyógyszerek számos mellékhatással rendelkeznek, főleg tartós szedés esetén ezt figyelembe kell venni. Azon területen, ahol nem kötelező a gyógyszeres profilaxis, de előfordul malária, javasolt a szúnyogriasztó használata. Alkonyatkor, amikor a szúnyogok élénkebbek, lehetőleg ne tartózkodjunk a szabadban. Ágyunkat szúnyoghálóval védhetjük. Fontos a szúnyogok elleni vegyszeres védekezés, a szúnyoglárvák elpusztítása illetve az élőhelyek (mocsaras területek) felszámolása.

TOXOPLAZMÓZIS Szintén a sporozoák közé tartozó parazita sejten belüli kórokozó. A macskák és macskafélék a végső gazdái, az ember, madarak és egyéb emlősállatok a köztigazdák. Nem ritka betegség, Magyarországon évente kb. 200 bejelentett eset van. A fertőzés leggyakrabban cisztákat tartalmazó macskaszéklet lenyelésével megy végbe (a 30

széklettel fertőzött por révén), de nyers vagy félig főtt hússal (elsősorban bárány, sertés vagy borjúhús) való táplálkozáskor is megtörténhet. A toxoplasmosis a placentán át is átvihető az anya a terhesség alatti fertőzése esetén. A vékonybél hámsejtjeiből a protozoon más szervekbe is eljuthat, elsősorban az agyba, tüdőbe, májba és a szembe. A súlyosabb fertőzésnek az ép immunrendszer szab gátat. A legtöbb esetben a fertőzés kezdete tünetmentes. A magzat fertőzése csak akkor jön létre, ha az anya a terhesség alatt, vagy közvetlenül a terhesség előtt fertőződött. A fertőzött anyák kb. 1/3-a szül fertőzött csecsemőt. Mivel a protozoon nagyon elterjedt az egész világon, így az emberek jelentős része is átfertőződött anélkül, hogy ez tünetekkel járt volna. Egészséges immunrendszerű felnőttekben a fertőzés lehet tünetmentes, vagy enyhe lefolyású, hőemelkedéssel, nyirokcsomó megnagyobbodással, izomfájdalommal járó betegséget okoz (mononucleosis szerű kép). Immunrendszer gyengesége miatt (pl. AIDS) a fertőzés súlyos, akár halálos betegséget okoz a központi idegrendszer, a szív fertőződésével, tüdőgyulladással. A veleszületett toxoplasmosis általában a terhesség alatt szerzett, többnyire tünetmentes anyai fertőzés következménye. Ha a nő a fogamzás előtt fertőződött meg, rendszerint nem viszi át a toxoplasmosist gyermekére. A veleszületett toxoplasmosis klinikailag nagyon változatos képet mutat. A terhesség elején való fertőzéskor spontán abortusz, halvaszülés fordulhat elő. Az újszülött betegsége kritikus kórállapot, a sárgaságot, bőrkiütéseket, máj- és lépmegnagyobbodást jellegzetes elváltozások követik: kétoldali retinagyulladás, agyszövet meszesedése, hydrocephalus („vízfejűség”), microcephalia és szellemi retardáció. A kórjóslat nem kedvező. Sok gyermekben, akik kevésbé súlyos betegséggel, illetve a terhesség harmadik trimesterében fertőződött anyától születtek, és akkor egészségesnek tűntek, hónapok vagy akár évek múlva is kifejlődhetnek a fenti tünetek. Az ocularis toxoplasmosis döntő többsége veleszületett fertőzés fellángolása következtében jön létre később, a második-harmadik évtized során. Ilyenkor gócos sorvadással járó retina gyulladás szemfájdalomhoz, homályos látáshoz, néha vaksághoz vezethet. Diagnózis: A kórokozó kimutatása szerológiai vizsgálatokkal történik (IgG és IgM típusú antitestek). A terhesség idején a magzat fertőzöttségének megállapításához az amnion folyadék PCR vizsgálatát lehet végezni. Terápia: A normális immunrendszerű személyeket szervi érintettséggel vagy elhúzódó súlyos tünetekkel járó betegség kivételével nem kell kezelni. Ezzel szemben az újszülöttek, terhes nők és immunrendszeri betegek speciális ellátást igényelnek. 31

A célzott gyógyszeres terápia pyrimethamin (károsíthatja a csontvelőt) illetve sulfonamid adásából áll.

Megelőzés: A fertőzés elkerülése végett nem tanácsos nyers vagy félig főtt húst enni. A húsárut legalább 66 ’C-on kell elkészíteni. Tárolni -20 ’C-on fagyasztva, füstölve vagy pácolva szükséges. Alapos kézmosás nyers hússal való foglalatosság után elengedhetetlen. A vélhetően macskaszéklettel fertőzött talaj vagy étel érintése elkerülendő. A macska székletével ürülő ciszták 48 óra alatt válnak fertőzővé, így a macska székletének napi rendszeres és biztonságos módon történő eltakarítása megelőzi a fertőzést.

32

FÉRGEK Az emberi megbetegedéseket okozó férgek három osztályt alkotnak: Trematodák (mételyek), Cestoideák (szalagférgek) és Nematodák (fonálférgek). A férgek soksejtű organizmusok. Számos közülük a bélben élősködik, egyesek eljutnak a májba, tüdőbe, vérbe, bőr alatti kötőszövetbe, de akár az agyba, szembe is. A laposférgek – ide tartoznak a mételyek és a szalagférgek – nevüket a hát-has irányban erősen lapított formájukról kapták. Kültakarójuk egyrétegű hengerhám, mely szerves egységet képez az alatta elhelyezkedő simaizommal. Ez a bőrizomtömlő. Ennek segítségével féregmozgást végeznek, bár egyes csoportoknál ez teljesen visszafejlődik az élősködő életmód következtében. Bélcsatornájuk egynyílású. A táplálék a szájnyíláson át jut be a garatba, onnan a középbélbe, ahol tulajdonképpen megtörténik a táplálék emésztése. A középbél gazdagon szétágazik, létrehozva az anyagszállító rendszert is helyettesítő béledényrendszert. A béledények vakon végződő csövecskék, melyek egészen a sejtekig juttatják el a megemésztett táplálékot. A sejtek e felesleges bomlástermékeket ugyancsak a béledényrendszerbe adják le, és a szájnyíláson át jutnak a külvilágba. Az élősködő életmódú laposférgek bélcsöve teljesen visszafejlődik, a tápanyagokat a gazdaszervezetből szívják fel a kültakarójukon keresztül. Az oxigént egész testfelületükön át, diffúz módon veszik fel. Ehhez azonban az szükséges, hogy állandóan nedves környezetben legyenek, hisz ha kiszárad Kültakarójuk, a légköri oxigén nem tud miben feloldódni, így a sejtek sem képesek azt felvenni. Kezdetleges ideg- és hormonrendszerük egyaránt kialakult. Egyes törzseknél (örvényférgek) a feji részen egyszerű kehelyszemeik is kialakultak, melyekkel a fény−árnyék viszonyokat képesek érzékelni. Hímnős állatok (minden egyeden a hím és női ivarszervek is megtalálhatók). Megtermékenyítés után petéket raknak, majd a lárva stádiumon keresztül fejlődnek ki. A hengeres férgek – ide tartozik a fonálféreg – az evolúciós fejlettség magasabb szintjét képviselik. Hengeres testű, keresztmetszetben kör alakú állatok. Kültakarójuk három rétegű, mely külső vázként szolgál. A külső réteg (kutikula) véd a külső behatásoktól, például a gazdaállat emésztőnedveitől. A legbelső izomréteggel együtt a 3 réteg ugyancsak bőrizomtömlőt alkot. Fejletlen idegrendszerük (dúcidegrendszer) és érzékszerveik vannak. 33

Emésztőrendszerüknek a szájnyílással átellenben a salakanyagok eltávolítására már külön kivezető nyílása van. Sem véredényrendszerük, sem légzőszervük nincs. A keringés funkcióját a testnedvek biztosítják, a légzés a kültakarón keresztül zajlik. Váltivarúak, tehát külön nőstény és hím egyedek léteznek. Petével szaporodnak, lárva alakon keresztül fejlődnek ki.

PATOGENITÁS: Alapvetően két féle féregfertőzés ismert. A kizárólag a bélben élősködő férgek a táplálék elvonásával okoznak tünetet, bizonyos anyagaik allergizáló hatásúak lehetnek, illetve bizonyos esetben, nagy számuk miatt (pl. Ascaris) gátolják a tápcsatorna mechanikus működését.

A FÉREGFERTŐZÉS ÁLTALÁNOS TÜNETEI Gyakran nincsenek, főleg enyhe lefolyású parazitafertőzéseknél. Fáradtság, csekély testsúlyveszteség, vérszegénység, étvágytalanság. Egyes esetekben viszketés a végbél tájékon. Ritka esetben puffadásérzet, hasi fájdalom A szövetekben élősködők, mint idegen testek az érintett szervekben hoznak létre gyulladásos gócokat. .

A FÉREG- FERTŐZÉSEK DIAGNOSZTIKÁJA - Közvetlen kimutatás /pete, lárva, kifejlett parazita/ vizsgálati anyagból /széklet, vér/ mikroszkóppal - Szerológiai vizsgálat - Képalkotó vizsgálatok (röntgen, ultrahang): elmeszesedett ciszták kimutatása - Egyéb laboratóriumi vizsgálatok: vérkép (eozinofil fehérvérsejtek túlsúlya), vérszegénység

34

Az emberi féregfertőzések főleg a trópusi, szubtrópusi területekre jellemzőek. A következőkben a hazánkban is előforduló féregfertőzésekkel foglalkozunk részletesebben.

ENTEROBIUS VERMICULARIS (CÉRNAGILISZTA) A cérnagiliszta az egész világon előfordul, de földrajzi eloszlása különbözik a legtöbb élősködőétől. Elsősorban nem a trópusok, hanem a mérsékelt égöv jellegzetes élősködője. Ennek feltehetőleg az lehet az oka, hogy a hűvösebb és a melegebb éghajlaton élők szokásai, ruházkodása, a parazitával szembeni ellenálló képessége eltérőek. A gyermekekben körülbelül ötször gyakrabban találnak cérnagilisztát, mint a felnőttekben. Hazánkban egyes gyermekközösségek fertőzöttségét 10-30 százalékosnak találták Az Enterobius vermicularis 5-13 milliméter hosszú, fehér cérnaszálhoz hasonló féreg. Az emberbe szájon át, a peték lenyelésével jut be a féreg. A petékből a vékonybélben kelnek ki a lárvák. A béltartalommal a vakbél környékére sodródnak, eközben ivarérett féreggé válnak. Ott megtelepszenek, párosodnak, majd a hímek három-négy hét után a széklettel eltávoznak. A nőstények körülbelül hat hét múlva megtelnek petékkel, s eljutnak a végbélbe. Onnan a székletürítéstől függetlenül, a maguk erejéből próbálnak a szabadba jutni. A végbélnyíláson kimászva petéiket a nyílás körüli redőkbe rakják. A peték ott néhány óra alatt fertőzőképessé válnak. Az enyhe fonalféreg-fertőzés nem jár klinikai tünetekkel, de ha a cérnagiliszta nagyobb tömegben szaporodik el a tápcsatornában, azt jelzi a végbéltájék viszketése. A viszkető végbélnyílás vakarása közben a férgek megsérülnek, s kiszabaduló testnedveik az addig csak mechanikus eredetű viszketést allergiás úton felerősítik. A heves vakaródzás következtében a bőr is megsérül, a felületén baktériumok telepedhetnek meg, és gennyesedést okozhatnak. A viszketési inger gyakran csak alvás közben jut az ingerküszöb fölé, s az állandóan megzavart alvás miatt neurózis fejlődik ki. Számos eset igazolja, hogy az idegi panaszokkal kezelt gyerekek tüneteinek hátterében a cérnagilisztás fertőzés áll, s a panaszok a féreg kiűzése után megszűnnek.

35

A féreg természetes tartózkodási helye a vakbél, ahonnan bejuthatnak a féregnyúlványba, és vakbélgyulladásra utaló tüneteket okozhatnak. Jellemző tünetei fájdalom a has jobb alsó felében, hányinger és hőemelkedés.. A fonalféreg-fertőzés egyszeri mebendazolos kezeléssel megszüntethető. A cérnagiliszta szabad szemmel is látható az ürülékben, illetőleg a végbél környékén. Petéit mikroszkóppal lehet kimutatni. A mintavétel a végbél környékéről történik, úgynevezett „cellux módszerrel”. A ragasztószalagot a végbél környékének bőrére ragasztva, a peték ráragadnak. A fertőzés emberről emberre közvetlen érintkezéssel, illetőleg a petékkel szennyezett használati tárgyak és por útján terjed. Gyakori az ön-újrafertőzés, amikor vakaródzás közben a kézre, főleg a köröm alá jutott peték a szájba kerülnek. A fertőzés felismerését követő gyógykezelés eredményét javítja, ha a fertőzöttek családtagjait is szűrővizsgálatnak vetik alá.

OSTORFÉRGESSÉG (TRICHURIS TRICHIURA) Világszerte mintegy 500 millio fertőzött egyén él. Nálunk elsősorban a gyermekek fertőződnek. A fertőzés megtermékenyített féregpetéket tartalmazó talajszemcsékkel, vagy ezekkel szennyezett étellel, itallal történik. A gazdaszervezet vékonybelében kelnek ki a lárvák, melyek a vastagbélbe vándorolnak és fejüket a bélfalba fúrják. Mindegyik lárva körülbelül 11 cm hosszú gilisztává fejlődik. A peték a széklettel ürülnek. A petékben meleg, nedves talajban 5-6 hét elteltével fejlődnek ki a lárvakezdemények (ekkor lesznek fertőzőképesek).

A betegség leggyakrabban tünetmentes. Panaszok, például hasi fájdalom és hasmenés akkor jelentkeznek, ha nagyszámú giliszta van jelen a vastagbélben. Ha valakiben rendkívül sok van, elhúzódó hasmenése, súlyvesztése, bélvérzése és vérszegénysége lehet. Olykor a végbél a végbélnyíláson át előesik (rektális prolapszus), elsősorban súlyosan fertőzött gyermekekben. Az orvos akkor jut a trihuriázis diagnózisához, ha a mikroszkóp alatt vizsgált székletmintákban meglátja a jellegzetes hordó alakú petéket, vagy esetleg amikor kifejlett gilisztákat figyel meg vastagbéltükrözés (kolonoszkópia) során. Az élősködő által okozott fertőződés megelőzésében a legfontosabb a megfelelő személyi higiéné betartása. 36

ORSÓFÉRGESSÉG (ASZKARIÁZIS – ASCARIS LUMBRICOIDES) Az egész világon előfordul, de a nedves, meleg éghajlaton gyakoribb, mert az ottani környezet kedvezőbb számára. Terjedésében szerepe van a személyi higiénének és a szociális körülményeknek. Közvetlenül emberről emberre nem terjed, mert petéi csak akkor tudnak kifejlődni, ha érési folyamaton esnek át, s ehhez a talajba kell jutniuk. Az ilyen módon fejlődő férgeket a parazitológiában geohelmintnek",földi féregnek" nevezik. Terjedését a talajjal való érintkezés segíti, ebből következően vidéki környezetben, s ott is elsősorban a gyerekekben gyakoribb. Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint a Földön körülbelül 1,4 milliárd orsógilisztával fertőzött ember él. A fertőzöttek zöme dél-ázsiai, a távol-keleti és az afrikai országok lakója. Egyes országokban a fertőzöttek aránya az 50 százalékot is eléri. Egy részük krónikus orsóférgességben szenved. Európában az orsógilisztás fertőzés kevésbé gyakori, mint a trópusi vidékeken, átlagosan a lakosság 2-3 százalékát érinti, persze országonként eltérő arányban. Hazánkban a népesség átlagos fertőzöttsége 0,5 százalék körül van. Az orsógilisztás fertőzés a hegyes-dombos vidékek hátrányos helyzetű lakosai körében a leggyakoribb, ott egyes gócokban eléri a l 0 százalékot is. A vékonybélben élősködő orsógiliszta nősténye 20-35 centiméter hosszú, a hím valamivel rövidebb. A fertőzött ember ürülékével távozó ovális peték 45-75 mikrométer átmérőjűek. A talajra kerülő peték kedvező körülmények 10-14 nap alatt válnak fertőzőképessé, majd nyirkos, árnyékos helyen ebben az állapotban három-öt évig megőrzik fertőzőképességüket.

Az emberbe úgy juthatnak be ezek a peték, ha lenyeli őket, elsősorban a szennyezett, nyersen fogyasztott zöldséggel, gyümölccsel. A vékonybélben a burok fölreped, s a lárva kibújik. Átfúrja magát a bél falán, bejut az erekbe, s a vérkeringéssel a tüdőbe, majd a légcsőbe, végül a garatba. A lárvák vándorlása körülbelül tíz napig tart, s közben 0,2 milliméteresről 1,5 milliméteresre nőnek. Gazdájuk a garatba jutott férgeket újra lenyeli, s azok ismét az emésztőrendszerben találják magukat. A vékonybélben megtelepszenek, s ott ivarérett orsógilisztává fejlődnek. A kifejlett orsógiliszta nősténye párosodás után tömegesen érleli a petéket, s a fertőzött ember peteürítővé válik. A fertőzés és a petéknek a székletben való megjelenése között hatvan-nyolcvan nap telik el. A kifejlett férgek 6-12 hónapig élnek. A klinikai tünetek változatosak, és nem jellegzetesek. Sok orsóférges betegnek nincsenek tünetei, bár a lárvák vándorlása a tüdőben lázzal, köhögéssel, sípoló légzéssel járhat (tüdőgyulladásra utaló tünetek). Ha nagy számban vannak férgek a bélben, ez hasi görcsöket, és néha bélelzáródást okozhat, leginkább gyermekekben. A beteg néha kifejlett férget hány fel, vagy ürít székletével, 37

ami lelkileg nagyon megviseli. Kifejlett férgek a bélből átjutva elzárhatják a féregnyúlványt (appendix), az epeutakat vagy a hasnyálmirigy (pankreász) csatornáit, aminek eredménye erős hasi fájdalom, gyulladás. A hosszan tartó, ismételt orsógilisztás fertőzés, főleg, ha gyerekkorban éri az embert, kedvezőtlenül hat a testi fejlődésre, és rontja a betegségekkel szembeni ellenállóképességet, alultápláltság tünetei jelentkeznek. A székletben található peték jellegzetesek a diagnózis szempontjából. Alkalmanként érett férgek ürülhetnek a széklettel, illetve hányással, és a pulmonalis fázisban néha a köpetből is sikerül kimutatni a petéket. Kórjelző lehet a lárvák vándorlása alatti eosinophilia (egy adott fehérvérsejt számbeli megemelkedése a vérképben), azonban ez megszűnik, mire az érett férgek megtelepednek a vékonybélben.

A fertőzést mindig kezelni kell. Mebendazol , albendazol , piperazin-citrat, vagy pyrantel egyaránt választható. Terhes anya nem kaphat mebendazolt. Amennyiben egyszerre többféle bélférgesség is jelen van, előbb az ascariasist kell kezelni, hogy megelőzzük a rendellenes vándorlást. Az elzáródásos szövődmények megoldása végett sebészi vagy endoscopos beavatkozásra van szükség. Az élősködő terjesztője a fertőzött ember, aki a székletével ürített féregpetékkel szennyezi a talajt. A petéket tartalmazó talajpéldául a tisztítatlan zöldség elfogyasztásakor a szájba juthat. Ebből következik, hogy egy-egy terület fertőzöttsége közvetlen összefüggésben van a helyi környezet- és település-egészségügyi állapotokkal, és magyarázatot ad arra is, miért nagyobb az orsóférgesség gyakorisága bizonyos gócokban. Ahol egyszer a talaj fertőződésével kialakult egy góc, ott évtizedekig nagyobb az újrafertőződés kockázata. A megelőzés kulcsa a megfelelő közművesítés, a higiénés rendszabályok betartása. Kerüljük a főzetlen és mosatlan zöldségek fogyasztását, ahol emberi széklettel trágyáznak. Az orsóférgesség megelőzésének legjobb módja a közegészségügyi szabályok betartása és tartózkodás a hővel nem kezelt ételektől.

38

TOXOKARIÁZIS (TOXOCARA CANIS, CATI) A toxocarosis világszerte elterjedt betegség. Magyarországon a lakosság 20-30 %-ában kimutatható, hogy valamikor átestek Toxocara fertőzésen. A fertőzés azonban sokszor tünetmentesen zajlik le. Kisgyermekekben körülbelül 1 éves kortól kezdődően fordul elő fertőződés, ennek aránya aztán évről-évre rohamosan emelkedik. Gyakoribb a fertőzés falun, mint városban. A fertőzés gyakoriságának összefüggése a rossz higiénés viszonyokkal kimutatható. A fertőzés a kutyáról, macskáról terjed át az emberre. A fertőzés a kutyák, macskák között világszerte elterjedt. A fertőzés forrás a fertőzött állat. Leggyakrabban a gyermekek vannak kitéve a fertőzésnek, akik a petékkel szennyezett földet, játékokat, esetleg élelmiszereket a szájukba veszik. Szoptató kutyákkal, szopós kutyakölykökkel, kismacskákkal való közvetlen érintkezés is lehet a fertőzés kiváltója.

A féreg végső gazdája a kutya vagy macska. Az ember csak közti gazda. A Toxocara peték a kutya-macska bélsarával a földre, ahol 3-4 hét alatt válnak fertőzőképessé. Emberben a lenyelt petékből kiszabaduló lárvák nem fejlődnek ivarérett férgekké, hanem a belekben felhasadnak, és lárvák lesznek belőlük. A lárvák átfúrják magukat a bélfalon, és a vérárammal tovasodródnak. A test csaknem bármely szervébe eljuthatnak, de leggyakrabban a máj és a tüdő érintett. A lárvák hónapokig életben maradhatnak, vándorlásukkal károsítják a szöveteket és gyulladást váltanak ki. A tünetek erőssége a legenyhébbtől az igen súlyosig terjedhet. Minél több a lenyelt peték száma, annál súlyosabb tünetek jelentkezhetnek. A szervezet védekező reakciója végül megállítja a lárvák vándorlását, a lárvák betokozódva nyugvó állapotba kerülnek, majd elpusztulnak. Az orvosok a betegség három megjelenési formáját szokták elkülöníteni. Az egyik forma a belső szervi toxocarosis. Ez a típus főleg az 1-7 éves korú gyermekekben szokott előfordulni. Rossz közérzet, láz, fejfájás, hasi fájdalmak, nyirokcsomó-, máj-, lépmegnagyobbodás fejlődhet ki. Légúti tünetek, asztmás panaszok, idegrendszeri tünetek, görcsök jelentkezhetnek. Életveszélyes tüdőgyulladás, agyhártya- és agyvelőgyulladás ritkán alakul ki, a halálos kimenetel ritkaság. A másik forma a szemben kifejlődő toxocarosis. A szem különböző részeinek, így pl. az üvegtestnek, az érhártyának a gyulladása fejlődik ki, ritkán a látás elvesztése is bekövetkezhet. A harmadik forma a rejtett toxocarosis. Ez észrevétlenül, vagy csak enyhe tünetekkel zajlik le. Fáradékonyság, gyengeség, étvágytalanság, fejfájás, köhögés, hasi fájdalom fordulhat elő.

39

Diagnózis: A diagnózis nem könnyű, mert a tünetek nem jellegzetesek. A Toxocara-t a szervezetben megtalálni nagyon nehéz, a lárvák a szervekben rejtőzködnek. Jellemző lehet az általános tünetek mellett a vérképben megjelenő eosinophilia . A diagnózis szerológiai vizsgálaton alapul, a lárva által kiváltott ellenanyagokat mutatják ki a vérben. Kezelés: A kezelés legfontosabb célja a Toxocara által kiváltott gyulladásos reakció csökkentése. Erre a célra kiválóan alkalmas a kortikoszteroidoknak nevezett gyógyszerek csoportja. Ezt ki szokták egészíteni féregellenes szerek adagolásával (tiabendazol). A kezelés hatására (de sokszor maguktól is) elhalnak a szövetekben rejtőzködő lárvák és megszűnik a gyulladásos reakció. Védekezés: Az alapvető higiénés rendszabályok betartása mellett nagyon fontos, hogy a fertőzött kutyákmacskák minél kevésbé szennyezhessék környezetet. Az állattartók tartsák távol kedvenceiket különösen a játszóterektől és a homokozóktól.. Egyszerű, de hatékony óvintézkedés a homokozóknak használaton kívüli befedése, a parkok, játszóterek, homokozók talajának felgereblyézése (ez elősegíti a talaj száradását, a napfény behatolását, s ezáltal a féregpeték elpusztulását). Rendelet írja elő a kutyák, macskák rendszeres féreghajtó kezelését. A kutyakölykök, kismacskák kezelését már nagyon korán, 2 hetes korban el kell kezdeni, majd 2 és 4 hét múlva megismételni. Vemhes és szoptató állatokat is féregűző kezelésben kell részesíteni. A féregűző szereknek nincs semmiféle káros hatása az állatokra! Étkezési szokásainkban kerüljük a mosatlan gyümölcsök, mosatlan nyers zöldségfélék fogyasztását. Mossunk gyakran kezet és viseljünk védőkesztyűt, különösen a kertészkedés és más hasonló foglalatoskodás közben. A gyermekeket rá kell szokatni a gyakori, rendszeres kézmosásra, különösen az állattal való játék után.

40

GALANDFÉRGEK A simafejű galandféreg (Taenia saginata) és a horgasfejű galandféreg (Taenia solium) régen „pántlikagiliszta” néven is ismert volt. A galandférgek nagy, lapos férgek, melyek a belekben élnek, és 5-10 méter hosszúra is megnőhetnek. A féreg petéket hordozó szelvényei (proglottiszok) a széklettel ürülnek. Amennyiben az emberi ürülék ellenőrizetlenül a környezetbe kerül, a petéket köztigazdák, például disznók, szarvasmarhák fogyasztják el. A peték a közti gazdában felnyílnak, majd a lárvák behatolnak a bélfalba és a vérárammal a vázizmokhoz és más szövetekhez sodródnak, ahol cisztákká alakulnak („borsóka”). Az ember az élősködővel akkor fertőződik, amikor a nyers vagy nem kellően átsült húsban vagy halban lévő cisztákat elfogyasztja. A ciszták felhasadnak és kifejlett férgekké fejlődnek, melyek a beteg bélfalára kapaszkodnak. A férgek ezután hosszban növekednek. Több méteres hosszúságot is elérhetnek. A bél galandférgessége általában nem okoz tüneteket, de egyesek felső hasi kellemetlenséget, hasmenést és étvágytalanságot panaszolnak. Néha a galandférges beteg érzi, amint a féreg egy darabja székletürítéskor átcsúszik a végbélen. A halak által közvetített galandférgek (diphylobotrium latum) olykor vérszegénységhez vezetnek a B12 vitamin felszívódási zavara miatt. Egyes galandférgek (Taenia solium – horgasfejű galandféreg) petéivel szennyezett élelmiszer vagy víz elfogyasztása után a petékből kiszabaduló lárvák átfúrják magukat a bélfalon, és a véráram útján különböző szervekbe, pl. szembe, agyba, izomba kerülhetnek, ahol ciszta alakul ki belőlük. Ekkor Látáskárosodás, izomfájdalom, agyi érintettség esetén fejfájás, hányás, görcsrohamok alakulhatnak ki. Diagnózis: A székletből kimutathatóak a féregszelvényeket vagy peték. Az agyi cisztákat számítógépes rétegvizsgálat (komputertomográfia - CT) vagy mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) teszi láthatóvá. Segítséget nyújthat a vérben a sertés galandféreg elleni antitestek kimutatása is. Megelőzés: A galandférgek elleni védekezés első lépése, hogy az állatok és a halak húsát hatósági ellenőrök átvizsgálják. A fertőzött húsban láthatók a ciszták. Az alapos főzés (úgy, hogy a hőmérséklet a hús minden részében meghaladja az 57 °C-t) és a tartós fagyasztás elöli a cisztákat. Éppen ezért szabad vizekből származó halakat nem szabad szusiként tálalni. Csak főzés, fagyasztás vagy pácolás után szabad ezeket fogyasztani. A füstölés vagy a szárítás nem pusztítja el a cisztákat. A galandférgességet prazikvantel egyetlen, szájon át bevett adagjával kezelik. A ciszticerkózist többnyire nem kezelik, kivéve, ha az agyat érinti, amikor antiparazitás készítményeket (például 41

albendazolt vagy prazikvantelt) adhatnak kortikoszteroidokkal, melyek segíthetnek mérsékelni a gyulladást.

HYDATID BETEGSÉG (ECHINOCOCCUS FAJOK) Az Echinococcus granulosus galandféreg felnőtt, ivarérett formája a vadon élő és a házi kutyafélék belében élősködik. Az ember véletlenszerű köztigazda. A féreg petéi a kutyák ürülékével kerülnek a szabadba. A féregpetékkel szennyezett növényeket elfogyasztják a növényevő állatok (pl. a juh, szarvasmarha, kecske, ló), a sertés, olykor pedig az ember is. Az elfogyasztott petékből az állatok és az ember belében lárvák fejlődnek ki. A lárvák a bélfalon át a vérkeringésbe, onnan a májba (néha a tüdőbe, vagy egyéb szervekbe) jutnak. Ott megtelepszenek, folyadékot tartalmazó tömlők (= ciszták) fejlődnek ki belőlük, ezek növekednek, károsítják a szöveteket, szerveket és betegségtüneteket okoznak. A másik galandféreg, az Echinococcus multilocularis fejlődésmenete ehhez hasonló, de itt a felnőtt galandférgek általában a rókák belében élősködnek, a peték a rókák ürülékével jutnak a szabadba, onnan a kisrágcsálókba (pl. egér, cickány), ritkán az emberbe is, s bennük fejlődnek ki a lárvák. A körfolyamat úgy lesz teljes, hogy a kutya félék a lárvákkal fertőzött állatok szerveit (máját!), a rókák pedig a fertőzött kisrágcsálókat elfogyasztják, s beleikben kialakulnak a felnőtt galandférgek. Ezzel újra kezdődik a körfolyamat. Az Echinococcus peték a kutyák, illetve a rókák ürülékével a szabadba jutva azonnal fertőzőképesek. Legalább egy évig életben maradnak a külvilágban, ezalatt szétszóródnak. A szél és a legyek is elősegítik a terjedésüket. A kutyák székletürítési helyei mindenki, de különösen a gyermekek számára erős fertőzési veszélyt jelentenek. A petékkel szennyezett földön termő élelmiszerek (erdei szamóca, földi eper, saláta), de a szennyezett víz is fertőzés forrása lehet. Tünetek Az echinococcosis fertőzés kezdeti szakasza általában tünetmentes. Rendszerint évek múlva jelentkeznek a panaszok: májtáji fájdalom (a has felső részében), májmegnagyobbodás, étvágytalanság, majd sárgaság jelentkezhet. A tüdőben levő ciszta köhögést okozhat. Gyakran azonban véletlen mellékleletként derül fény a cisztára, pl.a máj ultrahangos vizsgálata során. Diagnózis: A beteg panaszainak és a klinikai tüneteknek az értékelésén túl fontos Rtg, UH és CT vizsgálat végzése ciszta kimutatására. Ezt szerológiai vizsgálattal egészítik ki (echinococcus elleni antitest 42

kimutatása). A korai diagnózisnak igen nagy a jelentősége az eredményes kezelés szempontjából.

Terápia Alapvető kezelési mód az Echinococcus ciszta sebészi eltávolítása. Ez teljes és végleges gyógyulást eredményezhet. Minél kevesebb és minél kisebb ciszta van, annál egyszerűbb és hatékonyabb a sebészi beavatkozás. A másik fontos kezelési mód lényege az, hogy vékony tűvel megcsapolják a cisztát, majd a leszívott folyadék helyére a lárvákat károsító folyadékot fecskendeznek be, végül ezt is leszívják. A kezelést többször megismétlik. Harmadik kezelési mód az Echinococcus-elleni gyógyszerek adagolása. Legtöbbször az albendazol és a mebendazol nevű szert alkalmazzák, a sebészeti kezelés kiegészítésére, de a nem operálható esetekben is. A gyógyszeres kezelés hónapokig, évekig, olykor az élet végéig tart. Megelőzés: Nagyon fontos a beteg kutyák rendszeresen (6 hetente) történő kezelése Echinococcus elleni szerrel (praziquantel), mivel az Echinococcus 5-7 hét alatt válik ivaréretté.. A kutyák ne fogyaszthassanak vágóhídi belsőségeket nyersen. Kerülni kell az ápolatlan szőrzetű kutyákkal a közvetlen kapcsolatot, különösen a gyermekeknek, mert a peték a kutyaszőrhöz is hozzátapadhatnak. A higiénés rendszabályok fontosak. Ugyanitt elmondható a korábban a Toxocariázisnál felsoroltak is.

Amiről NEM volt szó: Számos egyéb féregfertőzés gyakori a trópusi területeken. Az ép bőrön keresztül bejutó, és a szervezetbe vándorló, majd a bélben megtelepedő „bányaférgesség” (Ancylostoma duodenale) és „strongiloidosis” (Strongyloides stercoralis) A nyers hús fogyasztásával terjedő, majd a bélből az izmokba kerülő „trichinózis” (Trichinella spiralis). A májban kifejlődő és jelentős mértékű máj-lép megnagyobbodást okozó, vízi állatokkal, növényekkel terjedő „májmétely” (Fasciola hepatica). Az „egyiptomi vérvizelés” kórokozója, mely a húgyhólyagban, és vérerekben élősködik, ép bőrön keresztül fertőz, már a fáraók is bizonyíthatóan szenvedtek tőle. (Schistosoma fajok) A szúnyogok által a trópusokon terjesztett, nyirokcsomókban élősködő és az alsó végtag 43

hatalmas mértékű ödémáját okozó „filariasis” (Wuchereria bancrofti) Az ugyancsak a szúnyogok, legyek által terjesztett filiariasis, a Loa-loa, mely a bőr alatt egészen a szembe is eljut, és ott gyulladást, vakságot okoz. Ugyancsak szúnyogcsípéssel a bőr alól a fény felé, a szembe jutó Oncocerca volvulus, mely ugyan ritkaság Magyarországon, de előfordul. A biblia által is megemlített „tűzférgesség”, a dracunculiasis, a fertőzött vízzel a szervezetbe került lárvák hónapokig a szövetekben vándorolnak, majd a kifejlődő féreg átrágja magát a bőrön és a keletkező hólyagokba üríti a petéit (Dracunculus medinensis)

44

ÍZELTLÁBÚAK OKOZTA FERTŐZÉSEK Nem soroljuk ide az úgynevezett vektorokat (lásd a járványtan fejezetben), amelyek nem közvetlenül, hanem az általuk terjesztett mikroorganizmusok útján (baktérium, vírus, protozoon, féreg) okoznak betegséget.

SCABIES (RÜHESSÉG) A rühösség emlősök – köztük az ember – és madarak bőrbetegsége, melyet rühatkák általi fertőzés okozhat. Emberben kizárólag a Sarcoptes scabiei nevű faj okozza a rühösséget. Mivel ez a faj állatokat nem képes fertőzni, ezért az emberi rühösség csak embertől kapható el. Jellemzője a bőr felszínén megjelenő, atkák által okozott mikroszkopikus méretű mechanikai károsodás (pl. bőrbe rágott járatok), valamint heves immunreakciók (heves viszketés, gyulladás stb.). Ezekhez másodlagos fertőzések is társulhatnak. A fertőzése főként testi érintkezéssel terjed, például emberről emberre, kutyáról kutyára stb. Mivel a különböző rühatka fajok erősen gazdaspecifikusak, ezért az ember többnyire nem kaphatja el az állatok rühösségét. Állatokban a rühatka-fertőzések tünetmentesek is lehetnek. A fertőzés átvitele emberről emberre elsősorban közvetlenül, szoros érintkezés útján (pl. szexuális kontaktussal, verekedéssel, kézfogással) történhet, de azt textília (pl. fehérnemű, ágynemű, törülköző) is közvetítheti. Ezért fordul elő a fertőzés igen gyakran közös ágyban alvó családtagokon, kórházban fekvő betegeken.

A megtermékenyített nőstény atka járatokat fúr a bőr alá, melyekbe petéit rakja. A néhány millimétertől egy cm-ig terjedő méretű járatok főként a kéz ujjai között, a csukló hajlító oldalán, hónaljredőkben, mellbimbók körül, valamint a férfiak nemi szervén látható.

45

Az első rühatka befúródása a bőrbe többnyire észrevétlen marad. Ezt követően rendszerint 10-30 napos la pangási idő után jelentkezik a fertőzés legjellegzetesebb és gyakorlatilag egyetlen tünete, a gyakran rohamszerű és kínzó vakarózási kényszert kiváltó viszketés, amely lefekvés után, ágymelegben a legintenzívebb, ami alvászavart okoz. A szervezet által termelt ellenanyagok a szaporodás ütemét és az okozott ártalmat egy idő múlva valamennyire csökkenthetik. Testszerte 0,5-1 mm átmérőjű, izolált savós hólyagok, tetejükön a vakarózás következtében tűszúrásnyi varral, pörkkel fedett területek láthatók. A vakarózás miatt másodlagosan bőrfertőzés alakulhat ki. Nagyon ritkán az egész bőrfelületet genynyes pörkök borítják. Ez a megjelenési forma (scabies norvegica) elhanyagolt, rossz higiénés körülmények között élő öregeken, elmebetegeken szokott előfordulni, de valószínű, hogy létrejöttében az immunhiányos állapot is szerepet játszik. A tünetmentes rühesség a már átvészelt és fogékony egyéneknél is jelentkezhet, és ez jelentősen segíti a fertőzés terjedését.

A vény nélkül kapható Jacutin emulzió és gél három nap alatt hatásos lehet, de idegkárosító hatása miatt gyerekeknél nem használható, őket Novascabin emulzióval kezelik. A bőrt szintetikus mosószerrel és meleg vízzel meg kell tisztítani. Este a fej kivételével az egész testet (a talpat is) az emulzióval be kell dörzsölni. Az ujjközök, az ízületek feletti részek, a hónaljárok, a mellbimbó környéke, a nemi szervek és a tarkótájék különös gondossággal kezelendő. A fej kezelése csak akkor szükséges, ha ott rühatkát találunk. Reggel a készítmény maradványait le kell mosni. A kezelést 3 egymást követő nap meg kell ismételni. A kontakt - a beteggel érintkező - személyeket is kezelni kell. A kezelés után a kezelést végzők alaposan mossanak kezet.

46

Rühesség kezelése 10 éves kor alatt: • •

•

3 - 10 éves korig 3 óra múlva kell lemosni a szert és ezt másnap is megismételni. 3 éves kor alatt első nap csak a test köldöktől lefelé eső része, második nap csak az ettől felfelé eső rész, a harmadik napon ismét a lefelé, majd negyedik napon a köldöktől felfelé eső rész kezelendő. A szert mindegyik alkalommal 3 óra múlva mossuk le. 3 éves kor alattiak kezelése gyógyintézetben javasolt.

A beteg tudomására kell hozni: kozmetikai szerek egyidejű használata kerülendő. A kezelés alatt naponta cseréljünk fehérneműt, ágyneműt, törölközőt. A ruhaneműket magas hőfokon mossuk. A személyes használati tárgyakat, pl. a fésűt is alaposan meg kell tisztítani.

TETVESSÉG FEJTETVESSÉG. A fejtetű (Pediculus humanus capitis), vagy más néven hajtetű, emberen élő kizárólagos ektoparazita (külső élősködő). Szárnyatlan, vérszívó rovar, mely teljes életciklusát az emberi hajban tölti, és petéit, az úgynevezett serkéket is ide rakja. Csak az emberben képes tartósan fennmaradni, természetes körülmények között állatokat nem fertőz. A fejtetű is kicsi (1–3 mm), szárnyatlan, lapított testű rovar. A szájszervek a bőr átlyukasztására és a vérszívásra specializálódtak. Lábai rövidek, és egy-egy nagy karomban végződnek. Ezek igen hatékonyak az emberi hajban való helyváltoztatás és rögzülés során, de alkalmatlanok arra, hogy az állat ugorjon, vagy bármilyen más aljzaton, felületen másszon. A serkét (petét) az egyes hajszálak tövéhez rögzítik, gyakran pár milliméterre a fejbőrtől. A serkék oválisak, és mintegy 0,8 mm hosszúak. Színük áttetsző barnás, amíg az embrió fejlődik bennük, majd harsány fehérré válnak, ha már üresek. Kikelés után a lárva a kifejlett állatokhoz hasonló életmódot él, és egyedfejlődése során háromszor vedlik. A levedlett kültakaró kihullik az ember hajából. Legkevesebb 8-9 nap kell a teljes kifejlődéshez, de kedvezőtlenebb körülmények között ennél több (12-24 nap). A nőstény fejtetű napi 3-4 petét rak. Mintegy 4 héten át aktív, és ez alatt összesen 50-150 utódot hoz létre. Leggyakrabban az óvodás és iskolás (4-13 éves) korosztályban fordul elő. Terjedésre leggyakrabban akkor kerül sor, mikor a gyerekek közel hajolnak egymáshoz és a hajuk összeér, de fertőzhetnek közösen használt törülközők vagy fésűk által is. A fejlődő országokban előfordulása a gyerekek körében természetes jelenség. 47

Vérszíváskor a tetű nyálával véralvadás-gátló anyagot juttat a sebbe. A vérszívás sokáig tarthat, ha közben az állatot nem zavarják meg. Eközben sötétvörös ürüléket képez, mely kipotyog az emberi hajból. Szemben a ruhatetűvel, a fejtetű nem terjeszt mikrobiális kórokozókat. Bár fejtetvek a hajas fejbőr bármely részén előfordulhatnak, de különösen a fülek mögötti és a tarkó környéki hajban élnek, és serkéiket is főként ide rakják. Kerülik a fényt. A fejtetves gyerekek elsősorban arról ismerhetők fel, hogy füleik mögött a hajban szúnyogcsípésre emlékeztető, viszkető szívásnyomok vannak, melyeket gyakran vakarnak A fertőzést korábban a fej kopaszra borotválásával szüntették meg. Ma rovarölő hatóanyagot tartalmazó samponokkal, speciális oldattal történik (melyekkel szemben egyre gyakoribb a tetvek rezisztenciája). Ezt gyakran sűrű fogazatú tetűfésű használatával egészítik ki. Az első kezelést követő hajmosás után újra le kell kezelni a fej bőrét és tartósan rajta is hagyni a folyadékot. 5-6 nap múlva el kell végezni egy harmadik kezelést is az időközben kikelt élősködők elpusztítására. Ezek kikelése megelőzhető a serkék mechanikus eltávolításával- azaz a hajszálról való lehúzgálásukkal is. A beteg környezetében élőknek is mindenképpen átvizsgáláson kell átesniük, hogy szükség esetén megkaphassák a kezelést. A fertőzési láncnak így lehet elejét venni.

LAPOSTETŰ. A lapostetvesség (Pediculosis pubis) kórokozója a lapostetű (Pthirius inguinalis), egy pajzs alakú vérszívó rovar. A lapostetű emberek közti testi érintkezéssel, főként szexuális kontaktus útján terjed. Előfordulhat szülőről gyerekre való terjedés is, pl. a közösen használt törülköző, ágynemű stb. által, de a gyerekek fertőzöttsége jóval ritkább, mint a felnőtteké. Elsősorban a fanszőrzetben él, itt a serkék, lárvák és kifejlett állatok szabad szemmel is felismerhetők. Előfordulhat férfiak hasi és testi szőrzetében, valamint a hónalj-szőrzetben, szakállban, bajuszban, szemöldökben Jellemző tünet a fanszőrzet környékének viszketése. Nagyon jelentősen viszket, a beteg erősen kivakarja a bőrét, mely területek felülfertőződhetnek. A bőrön a vérszívási pontok nyomán szürkés foltok jelennek meg. Nemi úton terjed, ezért a lapostetűvel fertőzött embereket érdemes más nemi úton terjedő fertőzések szempontjából is megvizsgálni, mert az együttes fertőzések gyakoriak. Kezelése hasonlóképp történik, mint a fejtetvességé. A ruhák fertőtlenítő mosását, vasalását el kell végezni. Mivel a fertőzés elsősorban nemi úton terjed, a fertőzött egyén nemi partnereit is fel kell deríteni 1 hónapra visszamenőleg, és őket is kezelni kell. 48

RUHATETVESSÉG. Pediculus humanus humanus, vagy sokszor P. h. corporis A ruhatetű fertőzöttség és az esetleg hozzá társuló mikrobális fertőzések elsősorban rossz higiéniai körülmények között, nyomorban, háborúban, fogolytáborokban és manapság a hajléktalanok körében jelentkezik tömeges problémaként. Élete nagy részét az emberi ruházat (pl. fehérnemű) belső, testtel érintkező felületén tölti. Rendszerint a varrások mentén lapul, és ide rakja petéit is. Csak vérszívások alkalmával található közvetlenül az emberi testen. Általában ott tartózkodik, ahol a ruha a testhez legszorosabban simul. A testen rendszerint csak vérszíváskor található. Mozgékony, terjedésére az aktív vándorlás a jellemző. Ha a testhőmérséklet emelkedik (láz), a testfelszín közeléből és a fehérneműből a külső rétegekbe vándorol, majd a ruházatot elhagyja és új gazdát keres. Elhagyja a levetett és kihűlt ruházatot is. Szétmászik és a földre kerülve vérszívás céljából újabb személyre igyekszik felkapaszkodni. Ruhatetves egyén környezetében tehát mindenkit fenyeget a tetvesség veszélye, amely különösen ott nagy, ahol a tetves személy vetkőzik (pl. orvosi rendelőben, kórházban, fürdőben, hajléktalanszálláson). A ruhatetű járványügyi jelentőségét tehát e jellegzetes biológiai tulajdonságai magyarázzák.

A szívásnyomok kellemetlen viszketést okoznak. A ruhatetvek veszedelmes fertőzések, így a kiütéses tífusz, a lövészárok láz és a visszatérő láz kórokozóit (Rickettsia provazeki, Rickettsia quintana és Borrelia recurrentis) is terjeszthetik. Testszerte viszketést okoz, jellegzetes vonalszerű kivakarások láthatóak a bőrön. Elhanyagolt esetekben barnás foltok alakulnak ki, valamint kis kivakart csomók jelenhetnek meg és a felülfertőződés itt is kialakulhat. Ruhatetvesség gyanúja esetén az egyént (csípésnyomok, vakarásnyomok) és a ruházatot (serkék) is át kell vizsgálni.

Kezelése megegyezik az egyéb típusú tetvességekével, fertőtlenítéssel és a lehetséges kontakt személyek kezelésével egybekötve. Ruhatetvesség gyanújakor a személy és a környezet egyidejű tetűmentesítése egyenrangú követelmény. Mivel a ruhatetű serkéit a testszőrzeten (elsősorban a végbélnyílás körüli piheszőrökön) is elhelyezheti, ezért a ruhatetves személy kezelése különösen fontos. A textíliák (pl. felsőruházat, fehérnemű, ágynemű), valamint a használati tárgyak (pl. fekhelyek) kezelése mellett a helyiség padlózatára került tetveket is el kell pusztítani. 49

A tetvek által terjesztett fertőzések különösen a nagy, tartós háborúk idején tizedelik meg az embereket. Jellemző példa Bonaparte Napóleon 1812-es orosz hadjárata. Az 500 ezres francia sereg a világon az első himlő ellen vakcinázott hadserege volt. Azonban az orosz télben Moszkvából utánpótlás nélkül visszavonuló, éhező és fázó sereg 80%-a odaveszett. Egy Vilniuskörnyéki tömegsírban fellelt maradványok genetikai elemzése azt mutatja, hogy a veszteségek mintegy harmadát a ruhatetvek által terjesztett fertőzések okozták.

LÉGYLÁRVA-BETEGSÉG (MYIASIS) Egyes légyfajok petéiket vagy lárváikat a test felszínére, illetve különféle testüregek nyílásainak nyálkahártyáira is elhelyezhetik, melynek hatására kóros jelenség, ún. külső légylárva-betegség (Myiasis externa) alakulhat ki. Ilyen szempontból különösen a bomló szerves anyagokon fejlődő hús- és döglegyek lárvái fontosak, amelyek az élő szervezet elhalt szöveteivel is táplálkozhatnak. E légyfajok számára különösen vonzó a gyulladt, gennyes, kezeletlen bőrelváltozás, a krónikus fekély, illetve a bűzös orr- és fülváladék, a lőtt seb, illetve. Néhány esetben a légylárvák megjelenése a gyulladás lefolyását gyorsíthatja, sőt azt kedvezően is befolyásolhatják. Az esetek többségében azonban a jelenség ártalmas, mivel a lárvák kiszáradásuk elkerülésére egyre mélyebbre hatolva, az ép szövetek közvetlen roncsolásával a folyamatot súlyosbítják. A kórképre a lárvák jelenléte hívja fel a figyelmet. Az orrban megtelepedő légylárvák az orrmelléküregekben a porcot, a csontot és a szájpadot roncsolhatják. A külső hallójáratba jutva átfúrhatják a dobhártyát és károsíthatják a középfület. Agyhártyagyulladást előidézve, akár halálos kimenetel is előfordulhat. A nyüzsgő lárvák undorító látványa a betegre pszichésen is hat. A betegség a mérsékelt éghajlat alatt, így hazánkban ritkán fordul elő. Mivel az ártalmat okozó légyfajok döntően a szabadban élnek, ezért az ott tartózkodó alvó vagy magatehetetlen emberek, különösen nyáron a parkokban, tereken éjszakázó hajléktalanok vannak kitéve a megbetegedés veszélyének. Alkalmilag a bagócslegyek (Oestridae fajok), különösen a juhbagócs (Oestrus ovis) lárvái is veszélyesek lehetnek, amelyek a szembe kerülve jellegzetes elváltozást (ophthalmomyiasis) okoznak. Az ártalomra a hirtelen fellépő szúró, égő fájdalom utal. A lárvák 3-4 óra alatt belekapaszkodnak a szaruhártyába. Megtelepedésüket rövid idő alatt kialakuló kötőhártya50

gyulladás jelzi, de a szemgolyóba is behatolhatnak, amely vaksághoz vezethet. Különösen fontos a szem szaruhártyájába kapaszkodott lárvák gyors eltávolítása. Több ilyen eset – szerencsés kimenetellel – Magyarországon is előfordult. A felületesen elhelyezkedő nagyobb lárvákat csipesszel egyszerűen ki lehet emelni. Legtöbbször azonban a lárvák kicsinyek, mélyen ülnek és megkapaszkodnak. Eltávolításuk csak előzetes elpusztításuk után történhet. Erre helyi érzéstelenítést követően alkohol vagy jód alkalmas.

51