Gömbös kalcithalmazok dolomiton. Kapnikbánya (Cavnic), Románia. Képszélesség: 10 cm. Gyűjtemény és fotó: Kövecses-Varga Lajos (Siófok)

Gömbös kalcithalmazok dolomiton. Kapnikbánya (Cavnic), Románia. Képszélesség: 10 cm. Gyűjtemény és fotó: Kövecses-Varga Lajos (Siófok).

KÖSZÖNTŐ A rendező szervek nevében tisztelettel köszöntöm a XXIV. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál résztvevőit, vendégeit. Külön nagy örömmel és barátsággal köszöntöm a látogatókat, Miskolc város polgárait, fiataljait, akik minden évben nagy érdeklődéssel várják a tavasz egyik nagy eseményét az egyetemen, és kitartó lelkesedéssel látogatják is azt. Az ember évezredes vágya, törekvése az őt körülvevő természet, a természeti környezet egyre mélyebb megismerése, a társadalmigazdasági fejlődést segítő természeti erőforrások feltárása és hasznosítása, a fenntartható természeti erőforrás-gazdálkodás biztosítása, a természeti értékek megóvása. Ebben az ismeretszerzési folyamatban 24. alkalommal kíván segítséget adni a Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál azzal, hogy minden érdeklődő számára feltárja és bemutatja az ásványok és kőzetek természet alkotta csodálatos világát. A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar oktatói és hallgatói, a Herman Ottó Múzeum szakemberei, amatőr ásványgyűjtőkkel összefogva, széles nemzetközi részvétel és érdeklődés mellett, immáron 24. alkalommal szervezik meg ezt a nagy érdeklődést kiváltó rendezvényt. Az ásványfesztivál nagy élményt jelent mindenkinek, különösen a fiataloknak, aki érdeklődnek a természet, az ásványok, az ékkövek és kövületek sokunk számára elrejtett értékei iránt. Az Ásványfesztivál egyszerre jelent esztétikai élményt és új ismeretek megszerzését. Szívből kívánok mindannyiuknak élményekben gazdag, tartalmas, önfeledt kikapcsolódást, a szakembereknek pedig hasznos tanácskozást és eredményes találkozót. Miskolc, 2006. március 11. Dr. Besenyei Lajos a Miskolci Egyetem rektora 1

XXIV. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál

PROGRAM 2006. március 11. (szombat) 10.00 – 19.00

Kiállítás és börze

11.00

Tombola

12.00

Megnyitó A XXIV. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivált megnyitja Dr. Dobróka Mihály, a Miskolci Egyetem tudományos rektorhelyettese

14.00 – 15.00

Vetítettképes előadás Ősi Attila (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Őslénytani Tanszék, Budapest): Dinoszauruszok, Pteroszauruszok és más őshüllők a bakonyi felső krétából

15.00

Tombola

2006. március 12. (vasárnap) 9.00 – 16.00

Kiállítás és börze

9.00 – 16.00

Ásvány- és drágakő-határozás Dr. Gatter István (mineralógus és drágakő-szakértő, Budapest)

10.00 – 11.00

Vetítettképes előadás Mádai Viktor (Miskolci Egyetem, Ásvány- és Kőzettani Tanszék, Miskolc): Az Annapurna kis körtúra (Észak-Nepál)

11.00

Tombola

15.00

Tombola

16.00

Fesztiválzárás

2


PROGRAMME 11 March, 2006 (Saturday) 10.00 – 19.00

Exhibition and Fair

11.00

Tombola

12.00

14.00 – 15.00

Opening Ceremony

The 24th Miskolc International Mineral Show will be opened by Dr. Mihály Dobróka, Pro-Rector of the University of Miskolc

Slide-show Attila Ősi (Department of Paleontology, Eötvös Loránd University, Budapest): Upper Cretaceous Dinosaurs, Pterosaurs and other reptiles from the Bakony Mts., Hungary

15.00

Tombola

12 March, 2006 (Sunday) 9.00 – 16.00 9.00 – 16.00

Exhibition and Fair Identification of minerals and gems Dr. István Gatter (mineralogist and gemologist, Budapest)

10.00 – 11.00

Slide-show Viktor Mádai (Department of Mineralogy and Petrology, University of Miskolc): The Annapurna round trip (North Nepal)

11.00

Tombola

15.00

Tombola

16.00

Closing Ceremony

3


KIÁLLÍTÁS A Szatmári bányavidék ásványai Válogatás Kövecses-Varga Lajos ásványgyűjteményéből (Siófok). EXHIBITION Minerals of the Szatmár mining district, Romania Arranged from the mineral collection of Lajos Kövecses-Varga (Siófok).

Gömbös kalcithalmazok sziderittel. Kapnikbánya (Cavnic), Románia. A példány mérete: 12 x 9 cm. Gyűjtemény és fotó: Kövecses-Varga lajos. 4


A SZATMÁRI BÁNYAVIDÉK ÁSVÁNYAI KÖVECSES-VARGA Lajos Ásványmúzeum, Siófok

Bevezetés Az elmúlt két év sikeres, gyűjteményemből rendezett kiállításai (2004ben Bánság vidékének ásványai, 2005-ben Az Erdélyi-érchegység ásványai) után az idén Erdély legismertebb bányavidékét, a Szatmári bányavidéket szeretném bemutatni. Írásom egyben a Miskolci Egyetem előcsarnokában az Ásványfesztivál ideje alatt öt vitrinszekrényben kiállított ásványgyűjteményi példányaim lelőhelyeit is ismerteti. Ez a terület – mai napig aktív bányászatának és az itt előkerülő ásványok mennyiségének és minőségének köszönhetően – méltán megérdemli évszázadok óta a gyűjtők és szakemberek figyelmét egyaránt. Az 1970-es évek végén és 1980-as évek elején áttanulmányoztam a nagyobb hazai közgyűjtemények e területre vonatkozó lelőhelyeinek anyagát. Mesevilágnak tűnt ez már akkor számomra és felkeltette érdeklődésemet Nagybánya környékének megismerésére. Azóta kettőszáznál is több alkalommal jutottam el ide. A bányavidéken töltött napokat összegezve közel 3 évet éltem itt, minden nap ásványokkal foglalkozva. Így érthetően sok élményem is fűződik ezekhez a gyűjtőutakhoz. Az ásványok és a táj szépségein kívül az itt lakók segítőkészsége, barátsága is hozzájárult ahhoz, hogy megkedveljem a vidéket. Néhányukról szeretnék megemlékezni. Felsőbányán Dankó József és felesége Edit néni fogadott be elsőként a házába, mint hátizsákkal közlekedő egyetemistát. Ők voltak éveken keresztül a szállásadóim és itt csomagoltam az ásványaimat, mindaddig, amíg sajnos el nem hunytak. Kapnikbányán Slézinger Vilmos és neje Mária volt nagyban segítségemre, legújabban pedig Mika Béla és családja, akiknek sokat köszönhetek. Az itt említettekkel való beszélgetések döbbentettek rá igazán, milyen nehézségek árán lehetett és hogyan kell emelt fővel Erdélyben a magyarságot megtartani.

5


Egy kis történelem... A bányászati helyek és bányászattörténet fejlődését helyhiány miatt itt csak a terület bányászati központja, Nagybánya esetében ismertetem. Egyéb bányavárosok, pl. Felsőbánya vagy Kapnikbánya története szintén nagyon érdekes, melyet több korábbi mű ismerteti. Nagybánya bányaközpont ősi település a Zazar-patak mellett. Az első bányászkodás emlékei nem az ércekkel kapcsolatosak. Mintegy 35.000 évvel ezelőtt a paleolitikumban opáltartalmú kőzeteket pattintottak. A bronzkor embere már vastartalmú kőzeteket bányászott a Lápos-folyó környékén az i.e. 13. században. Erre a régi bányák feltárása volt a bizonyíték. A bronzkorszaktól kezdődhetett Erdélyben az arany kitermelése, melyet a dákok is folytattak. Mikor i.sz.106-ban Erdély területének nagy része római provincia lett, sok gazdasági változás történt, pl. köves utak kiépítése. A fémkitermelés (arany, ezüst, réz) ekkor vált a legfontosabb gazdasági tevékenységgé, de a sókitermelés is fontos volt. A római uralom után 270-275ben nagy népvándorlás kezdődött. A 3-4. században gótok, hunok, gepidák, avarok, szlovákok voltak a területen és valószínűleg ezek is folytattak kisebb-nagyobb fémkitermelést. Kapnikbányán a legújabb leletek bizonyítékai szerint a 6-7. században folyt aranykitermelés. A 7-8. században már jelentős volt a máramarosi sóbányászat is. A magyarok letelepedésük után leginkább a 12-13. századtól figyeltek fel a terület bányászati értékeire. Sok telepes jött ekkor Szászországból, Flandriából és Poroszországból. A 12. században Nagybánya a szászoknak köszönhette felvirágzását, akiket II. Géza telepített be, de 1241-ben a tatárok feldúlták a várost. 1327-ben I. Károly király egy oklevelében Zazarbánya néven, majd az 1333-as pápai tizedlajsromban mint Asszonypatakárok jelenik meg. A város kiváltságlevele 1347-ből származik, mely I. Lajos király által kiadott bányarendeleteket is magába foglalt. Feltételezések szerint Amerika felfedezéséig 2.500 kg arany és 10.000 kg ezüst volt az éves átlagtermelés. Amíg a bányák királyi tulajdonban voltak, a nemesek nem részesedtek a kitermelt javakból, de 1327-től a haszon harmadát megtarthatták. A kincstár az arany és ezüst mellett az ólmot és a rezet is termelte. Nagybánya városának ma a legrégebb megmaradt emléke az István torony, melynek építését a 14. század elején kezdték el. A város és környéke a 15. századtól Hunyadi birtok. Mátyás király a Fuggereknek adja haszonbérbe a bányákat és a már működő pénzverdét. 6


Mátyás halála után Albert lengyel herceg – II. Ulászló király testvére – bosszúból, mert nem őt választották magyar királlyá, 8.000 katonával elpusztíttatja a várost és bányászatát. Azt 1501-ben azonban II. Ulászló újból felvirágoztatja és ekkor a város kedvezményeket kap. A bányák tulajdonjoga Thurzó Jánosé lett, aki szivattyúztatta a vizet a bányákból és további nagyarányú fejlesztési terveinek megvalósításában csak korai halála akadályozta meg. A török uralom alatt 1526-tól a mohácsi vész után a bányászat ismét lehanyatlott. Ezen időszak alatt égett le az egykori Szt. István templom is villámcsapás miatt, melynek 1559-ben építették újjá a tornyát. A nagybányai bányáknak közben sok tulajdonosa és bérlője volt. A 16.századtól a bányák Szatmár vármegyéhez tartoznak, de tulajdonképpen a Habsburgok birtokolják, akik Bécsből hoznak bányamérnököket . A termelés ezért 1553-tól jelentősen emelkedik. 1595-től Nagybánya város és környéke az erdélyi fejedelmek birtoka. 1645-ben Rákóczi György fejedelem német munkásokat hoz a kapniki bányákhoz. Bevezették a puskaporos robbantásokat, de egészen a 19. századig a régi módszereket is használták (kőzet zúzása kézileg, ércszállítás teknővel és zsákkal). Felsőbányán 1771ben 228 gyerek dolgozott, 8-15 év közöttiek. 1765-ben a bányakincstár a nagybányai Kereszthegyen a Lobkovitz altárót kezdte el művelni, ahol 30 év termelőmunka után addig nem ismert igen régi fejtésekre akadtak. Érdekes várostörténeti anyag, hogy1780-ban a város figyelmezteti a bányabíróságot azért, hogy az szólítsa fel az aranymosókat a Zazar-patak tisztaságának megóvására. Bár ma is ilyen gonddal őriznék a környék vizeit. Sajnos azonban ma minden szemetet a patakokba dobnak és oda folynak ülepítés nélkül a szennyvizek is. Mária Terézia uralkodása alatt a bányászatnak a Szatmári bányavidék területén is nagyobb szerep jutott. A császárnő parancsba adta a bányahelyeken, hogy a legszebb előkerülő ásványpéldányokat a kincstári gyűjtemény számára adják le, mely által sok szép darab került a bécsi gyűjteményekbe. Elsőként jelentősebb irodalmi publikációt Born Ignác közöl a bányavidékről 1774-ben. Művében nagyobb részeket szentel Nagybánya, Felsőbánya és Kapnikbánya lelőhelyeknek, s írásából kitűnik, hogy be is járta ezeket a bányákat. Born utazása előtt alig volt használható irodalom a területről, s azok is főként az aranyleletekkel foglalkoztak. Born műve után sűrűbben jelentek meg írások a területről: Fichtel (1780), Esmark (1798), Becker (1815), Zipser (1817), Beudant (1825), Ackner (1855), HauerStacke (1863), melyek a lelőhelyekről pontosabb ismereteket adtak. A 19. 7


században még további tudományos munkák is jelentek meg, különösen a bécsi Földtani Intézet működése miatt, de Trianon után megszakadt a területtel mindenféle kapcsolat. A bányákba 1840-től került az első gőzgép, a Kereszthegyen. A 19. század végén 9.838 ember élt Nagybányán, melyből 7.596 magyar, 1.941 román, 109 német. Az I. világháború alatt csökken a termelés, majd francia és német bányászati cégek ruháznak itt be, de ezeket 1919-ben államosítják. Az 1920as években 80 tonnára becsülték a még kitermelhető aranykészletet. 192136 között 38 t arany és 93 t ezüst volt a termelés. A két háború között minden a román kormányé lett. Csupán a Kereszthegy bányáiban 1923-29 között 1.947 kg arany, 10.229 kg ezüst 3.853 t ólom, 73 t réz 2.311 t kalkopirit és 325 t pirit volt a termelés. 1928-32 között Kapnikbányán 135,5 kg arany 3.495 kg ezüst 1.060 t ólom és 67,5 t réz. 1940-ben a környék bányavállalatainál 6.442 bányász dolgozott. A két világháború között és a II. világháború utáni években is voltak azért utazók, akik ásványszerzési céllal mentek Nagybánya környékére és szereztek szép, értékes példányokat nagyobb múzeumoknak. A bécsi döntés után Magyarországhoz visszacsatolt területekhez hozzátartozott a Szatmári bányavidék is. Mezősi József professzor több alkalommal mesélt nekem arról, miként dolgoztak Koch Sándorral együtt a budfalusi bányák nyitómunkálatainál. A II. világháborút követően ismét Romániáé lett a terület. Az 1950-es évektől régi lelőhelyeket újranyitnak (Sujorbánya, Illoba, Zazar) és a már meglévőkben is növelik a termelést. Négyszeresére nő Herzsa, nyolcszorosára Felsőbánya és tizenkétszeresére Kapnikbánya termelése. A már nem rentábilis területek bányáit bezárják: Borkúti-völgy bányái (1948), Kereszthegy (1950), Veresvíz (1950), Zserápa (1956). A termelést modernizálták. 1950-ben használták utoljára a lószállítást. 1954-ben Kapnikbányán, 1962ben pedig Nagybányán nyílt flotálómű. A bányászat az 1960-as évektől a 70-es évek végéig élte fénykorát. Koch Sándor a „der Aufschluss” című német ásványgyűjtő újságban írt cikket Herzsabánya antimonitjáról, mely ezután elindította az osztrák és német gyűjtők érdeklődését. Egyre többen keresték fel a Szatmári bányavidéket, ahol még ingyen vagy csekély ajándékért lehetett ásványokhoz hozzájutni. Az ásványok határon való átviteléhez ekkor múzeumi engedélyt lehetett beszerezni Nagyváradon és a határon való átvitel nem volt megtiltva. Az 1970-es évek elején viszont már Nagybányán állítottak fel egy bi8


zottságot, ahol a megvett ásványokat kötelező volt bemutatni. Az ásványokat felértékelték, melynek 10 %-át ki kellett valutában fizetni. Ezután állították ki a kiviteli engedélyt. Az ásványokat tartalmazó dobozokat (a csere lehetőségének kizárására) lepecsételték. Mindezen nehézségek ellenére sok nyugati (főleg osztrák) gyűjtő tett szert ebben az időben komoly darabszámú erdélyi kollekcióra. Megjegyzendő, hogy a mai napig nincs visszavonva Romániában az a törvény, hogy a bányából nem szabad kihozni ásványokat és azokat magánszemély nem tarthat magánál.

Herzsabánya, az ércbánya főbejárata.

...és egy kis földtörténet A Nagybánya központú bányakörzethez az Avas, Kőhát, Gutin, Lápos és Széples hegységek lelőhelyein kívül a Borsabánya és Óradna környéki bányákat is hozzácsatolták, de az utóbbi két bányaterületet helyhiány miatt nem tárgyalom. 9


Az Északkeleti-Kárpátok fiatal szarmata-pliocén vulkáni sorához tartoznak keletkezés szempontjából azok a lelőhelyek, melyeket „Szatmári bányavidék” néven itt bemutatok. Részben mint az egykori Szatmár vármegyéhez tartozókat, kiegészítve a fele részben Máramaroshoz tartozott Kapnikbányával. (Egykoron a Tatárkőnél húzódott a határ, s ezzel ketté volt választva a falu.) Az egykori Máramaros megyéhez tartozott már a Lápos-hegység területén Erzsébetbánya is, melynek középső- és felsőmiocén vulkáni kőzetei flistakarót járnak át. Az Avas-Kőhát vidék apróbb vulkáni kitörések kusza halmaza volt. Mai felszínét nézve sűrűn egymás mellett emelkedő magas, de tompa csúcsok csoportja egy összefüggő talapzaton. Ehhez csatlakozik a magasabb (1443 m), szabályos alakú Gutin, mely kiterjedésileg mégis a legkisebb hegység. A terület geológiai felépítése igen bonyolult és Erdély ásványtanilag egyben talán legérdekesebb része. A mai felszínen látható hegységek keletkezésének legkorábbi szakaszaiban (a felső-krétában és a paleogénben) szubvulkáni-vulkáni kőzetek képződtek a vulkanizmus során. Mintegy 50 kitörési központ volt ekkor a területen, melynek két fő krátere a Mára és a Szaplonca volt. A neogénben a legfiatalabb vulkáni aktivitás 13-7 millió éve 5 erupciós ciklusban zajlott le: 1. torton fázis: Főként savanyú kőzetkiömlés, mely során riolit, riodácit, helyenként andezit keletkezett és explóziós jellegű volt. Sok piroklasztikus kőzetet termelt, víz alatti vulkanizmussal. Kisebb jellegű volt a terrigén (szárazföldről származó, de tengerben leülepedett), 50-250 méter vastag breccsa, agglomerátum, tufa és láva. 2. szarmata fázis: Ekkor homogén, helyenként 400 méter vastag lávaréteg rakódott le, melyet elsősorban piroxénandezit alkot és előfordulása főleg a Gutin-hegység DNy-i területeire korlátozódik. Az andezitek kitöréses jellegűek és állandó összetételűek. Ez egy viszonylag hosszú vulkanikus időszak volt, melynek végén polimetallikus ércek jöttek létre. Ezek Illoba, Miszbánya, Láposbánya környékén aranytartalmúak. A fő hidrotermális metamorfózis során propilitesedés (zöldkövesedés) játszódott le, melynek során a magmás kőzetek színes kőzetalkotó ásványai kloritokra, karbonátokra bomlottak, miközben új ásványok, pl. pirit és vas-oxidok keletkeztek. Ugyanekkor az elbomlott kőzetet kovaanyag itatta át.

10


3. pannon fázis: Ezen időszak alatt a vulkanizmus fő területe K-i irányban tolódott, s főleg dácit, piroxénandezit, kvarcosodott andezit keletkezett. Az első kitörések Láposbánya (Băiţa) környékén dácitot eredményeztek, melyek részlegesen andezittel fedettek. A legtöbb kvarcosodott andezit a déli részen Láposbánya és Fernezej között található. A fázis vulkanizmusa főleg effúziós jellegű volt, vagyis a föld mélyéből felszínre került és ott megszilárdult szilikátolvadékot hozott létre. Csupán a fázis eleje volt kitöréses jellegű. 4. pontusi fázis: A Fernezej-völgy K-i részén és Zserápa környékén jöttek felszínre K-Ny-i irányú kitörésekben piroxénandezitek. A fő kitörési centrumok: Kereszthegy, Herzsa-hegy, Felsőbánya, Sujor és Zserápa. Ekkor keletkeztek az aranytartalmú érclelőhelyek. 5. pontusi–felső-pliocén fázis: A Gutin-hegység É-i részén főleg piroxénandezitet és bazaltos andezitet eredményezett. Két fő szerkezeti részből állt: egy kifejlett sztratovulkánból (rétegvulkánból) és az ezt kísérő apróbb vulkánokból. Az ekkor keletkező kőzetek vastagsága az 1200 métert is elérte. Érceket nem tartalmaznak, csak néhány helyen a hidrotermák mentén történt opalizáció, illetve markazit, kalcit, kvarc, sziderit és zeolitok keletkeztek.

A lelőhelyek A főbb érclelőhelyek az Avas-hegység területén Turc település környékére korlátozódnak, a Gutinban pedig Illoba-Erzsébetbánya között helyezkednek el mintegy 60 km hosszban elhúzódva. Turc (Turţ): Ez a bányaterület Nagybányától 85 km-re ÉNy-ra és Szatmárnémetitől 50 km-re ÉK-re található. Bányái közül ma már csak a Ghezuri bánya üzemel. Kőzete porfíros, mikrokristályos diorit, granodiorit és piroxéntartalmú dácit, melyben pontusi, pannon és szarmata korú polimetallikus érctelérek találhatók, melyek hidrotermális eredetűek. Ásványai: pirit, galenit, szfalerit, kvarc, ilvait, kalkopirit, sziderit, kalcit, ankerit, barit, wurtzit, markazit, arzenopirit, realgár, auripigment, dolomit, hematit, goethit, jarosit, covellin, alunit, szaponit, mordenit, tetraedrit, bournonit, jamesonit, cinnabarit, scheelit, szaponit. 11


Turc város lakossága ma 8.000 fő, teljesen románok lakta település. Az ércbányászkodás a 18. század végétől, ill. a 19. század elejétől ismert. Az első bánya a turcfürdői Szentháromság-táró volt. A turci bányák a 19. században 243 t ezüstöt, 2,7 t ólmot és 1,1 t aranyat termeltek. A gyűjtők számára a lelőhelyen előforduló ásványok közül főként a galenit változatos és néha 15 cm-nél is nagyobb kristályokban való megjelenése volt érdekes. A barit halványsárga vagy víztiszta, mintegy 5 cm-t is meghaladó vékony áttetsző példányai, mint pillangók ülnek az alapkőzeten vagy apró szideritkristálykák alkotta felületeken. A sziderit érdekes álalakokat alkothat dolomit, kalcit vagy pirrhotin után, melyeknek méretei 10 cm élhosszúságúak. A kvarc is változatos megjelenésű. Ametisztkristályai nagyobb magángyűjtemények féltett kincsei. Jómagam láttam 40 cm-t is meghaladó fenn-nőtt csoportokat osztrák gyűjteményben. A szfalerit kristálykái nem érnek el több cm-es méreteket, a pirit viszont 3 cm élhosszúságú is lehet, de ezek a példányok ritkák. A kalcit is érdekes és nagyon különböző formákat alkot a lelőhelyen. Különösen keresettek voltak a gyűjtők körében a fehér, hajlott lapú romboéderek által alkotott félgömbszerű csoportjai, valamilyen alapon fenn-nőve. A lelőhelyről felsorolt egyéb ásványok nem gyakoriak, sőt némelyiket csupán egy alkalommal találták. A kiállításban bemutatott és az általam e lelőhelyről elsőként említett mordenit is ritka. A Gutin-hegység bányáit a kőzettípusok alapján 3 részre oszthatjuk: I. Illoba-Láposbánya környéke: A kőzet ezen a részen uralkodóan aranytartalmú polimetallikus szarmata piroxénandezit. Az ércképződési szakaszt megelőzte az intenzív helyi szarmata vulkanizmus és torton üledékképződés. Illoba (Ilba): Nagybányától mintegy 20 km-re ÉNy-ra található. A falu közepétől induló völgyben É-nak tartva kb. 6 km-re találhatók az egykori bányák. A Kolbuluj-völgyben (Valea Colbului) két régi táróbejáratot találhatunk. Ezek a Beneci és Valea Baii galériák. A Mesteakánuluj-völgyben (Valea Mesteacanului) találjuk a Firizan tárót. Eben a völgyben tavaly temették be végleg a Kapitány és Nepomuk tárók bejáratát, éppen az ott tartózkodásom alatt. Valamivel feljebb a völgyben a REMIN S.A. Baia Mare bányatársaság által lezárt és erősen őriztetett Erdély-völgyben (Valea Ardeleana) nagymértékű külszíni bányászattal folyik aranykitermelés. Az 12


érc Au-tartalma itt 15 g/tonna. Az Illoba környéki meddőhányókon különféle ércásványokat, kalcitot és kvarcot gyorsan találhatunk, de nagyobb időráfordítással, az érdekesebbnek tartott minták begyűjtésével és ezek elemzésével több, e bányaterületről említett ásványritkaságra is akadhatunk. Például: colusit, jalpait, löllingit, matildit, molibdenit, schirmerit, germanit, valleriit, brochantit, aszbolán, allofán, berthierin, vivianit. Utóbbi a lelőhely legtöbbször említett és a gyűjtők szempontjából is a legkeresettebb ásványa. Egykoron 14 cm-t elérő élénk kékeszöld kristályokban fordult elő. Miszbánya (Nistru): A legjelentősebb telérek DNy-ÉK-irányban haladva a Sofia, Nepomuc, Josif, Domnisoara, Ethel és Carolina voltak. Ezek 10-15 km-re ÉNy-ra találhatók Nagybányától. A gyűjtők szempontjából a lelőhely szép kvarcaival, 10 cm-es élhosszúságot gyakran elérő halványkék baritjaival és változatos kalcitjaival vált érdekessé. A bányászat ezekben a völgyekben évszázadokkal ezelőtt is folyt. A kincstár 1717-ben már újranyittatta a bányákat, mely az 1780-as évektől vált igazán jelentőssé. Minderről egy ide tett gyűjtőkirándulás győzheti meg leginkább a kétkedőket, amikor látják a régi és a közelmúlt bányászkodásának nyomait, az óriási meddőhányókat és táróbejáratokat. A legutóbbi időkig művelt két fő bányaterület a jobb oldali völgyben a Június 11. nevet viselő, komplex érceket, aranyat és rezet szolgáltató bányaterület, illetve a bal oldali fővölgyben annak kezdetétől mintegy km-t felfelé haladva elért Május 9. bánya. A főként kvarcból, kalcitból és baritból álló telérekben a gyakori szulfidokon kívül ritkaságként telluridok, valamint termésarany és termésezüst is megjelennek. A lelőhely általában mikroszkopikus méretű, ritkább ásványai: gladit, goslarit, lillianit, mallardit, matildit, pekoit. Szép volt egykor a sugaras wurtzit előfordulása. Régi gyűjteményekben találkozhatunk gömbszerű bekérgezés formájában az azurittal is, mely fekete, földes megjelenésű bornittal társul. Láposbánya (Băiţa): A Nagybányától mintegy 5 km-re lévő fővölgy az előbbiekben tárgyalt völgyekkel párhuzamosan halad, de azoknál hosszabb. Évszázadok óta hatalmas bányászat színhelye volt, melyre sok malom, zúzda és kohó maradványa a bizonyíték. 1588-ban Báthori Zsigmond fejedelem már bérbe adja az itteni bányákat. 1643-tól Nagybánya város üzemelteti a bányászatot, melyek a két fő völgyben (a Fekete- és Vöröspatak13


völgyben) voltak. A Fekete-völgy telérei 500-1000 méter hosszúak voltak és 200-400 méter mélységig fejtették le őket. A telérek vastagsága 2-8 méter között változott, melyek főleg ezüstben voltak gazdagok. A 19. század végén fejtett Szt. György-telér a bányavidék legnemesebb telérei közé tartozott, melyet a Fekete Szt. György és a Fekete Kisasszony bányatársaságok termeltettek. A völgy felsőbb folytatásaiban az ulmászai bányászat, a Szekatura-hegységi bányászat és a Kohlpatak-völgy bányászata is nevezetes volt és különböző teléreken termelt. A Vöröspatak-völgy Sárgapatak nevű mellékvölgyében nagyarányú bányászat volt. Ritka ásványa volt Láposbánya lelőhelyeinek a szilvanit és a mallardit. II. Veresvíz: Főként andezitekhez kötött ércesedés, mely Nagybányának és közvetlen környékének Ny-i és ÉNy-i részét foglalja magában. Ehhez tartozik a Veresvíz-völgy kiterjedt teléreinek évszázados művelése. Az első írásos adatok csak 1764-ből valók. Ezek a már elhagyott bányák újbóli művelés alá vételéről szólnak. Már ekkor, de a következőkben még inkább kiterjedt táróhálózata volt a veresvízi bányának, mivel az egész hegy át van nőve aranytartalmú ércerekkel. Nagyobb feldúsulási pontok ezen erek találkozásánál voltak fellelhetők. A főtelér ezüstben, a mellékerek aranyban voltak gazdagok. A legjobb termelési eredmény 1893-ban volt, ekkor 53 kg arany, 194 kg ezüst és 10.1981 mázsa egyéb érc volt a termelés. A felső szintek kimerülése után a bányászat gyenge eredményeket produkált, ezért 1928-tól 1949-ig a régi munkálatokból szedték ki az aranytartalmú tömedéket. A tárók a tartás hiánya miatt sorban kezdtek beomlani ezért 1950-ben a bányát vízzel árasztották el. A II. világháború előtt kezdték meg a Zazar bánya munkálatait. A lelőhely főbb telérei (Sofia, Aurum, Borzas) arany- és ezüsttartalmúak voltak, mely fő telérek a Borkút-völgy jobb oldalán összpontosultak. A több mint 1 km hosszban feltárt telérek vastagsága pár cm-től 4 méterig változott. Az ércerek a Borzas bányában 200 méter magasságúak, de a Veresvízen elérik az 550 métert. A Sofia bányánál már 800 méteresek, sőt az Aurumnál elérik az 1000 métert. A Zazar csoport Aurum bányájában bőséggel voltak aranytartalmú szulfosók. A Veresvíz bányájában ennél sokkal kevesebb volt, míg a Borzasban ezek hiányoznak. Jellemző volt nagy koncentrációkban az arzén, tellúr, szelén és a tallium. A lelőhely galenitje antimon-, bizmut- és ezüsttartalmú, a szfalerit kadmium-, mangán- és óntartalmú, a pirit pedig nikkel-, kobalt- és mangántartalmú volt. A Borzas bányában a halotrichit és pickeringit mellett megtalálták a szmikit kristályait is. 14


III. Kereszthegy–Erzsébetbánya: Ez a régió K-i része, pontusi piroxénandettel és a legfontosabb polimetallikus ásványlelőhelyekkel. Az érctestek hosszúsága néhány 10 métertől 2 km-ig, mélysége némely esetben a km-t is meghaladja. Szélességük is változó, 0,5 m-től 20 méterig is terjedhet. Ehhez a területhez tartozik a Kereszthegy, Herzsabánya, Felsőbánya, Sujor, Kapnikbánya és Erzsébetbánya. Az ércesedést hordozó lelőhelyeken a felszínen arany- és ezüst-tartalmú kvarc található. A mélység növekedésével az aranytartalmú szulfidok (pirit, galenit, szfalerit) mennyisége növekszik meg kvarccal. A polimetallikus ércesedés e klasszikus szulfidjaihoz még mélyebben egyéb szulfidok (tetraedrit, bournonit, semseyit, markazit, pirrhotin, antimonit) kapcsolódnak. A szinte monometallikus rézércek fő ásványa a kalkopirit, kisebb mértékben a covellin, kalkozin, bornit és a tetraedrit. Néhol az érc vertikális zónásságát állapították meg (Sujorbánya). Itt a felső erek gazdagok Au-ban és Ag-ben, de kis Pb- és Zn-tartalmúak. A középső rész viszont magas Pb- és Zn-tartalmú, de az Au itt hiányzik. Ezután a mélységgel nő a Cu-tartalom. Kapnikbánya és Herzsabánya lelőhelyeken a vertikális zónásság nem jelenik meg. Az ércekre jellemző volt a többfázisú (poliaszcendens) ércképződés. Ásványtani szempontból a lelőhelyek igen gazdagok. Több mint 160 faj található meg itt, melyből 11-et találtak meg elsőként a Földön erről a területről. Egyéb fajok kristályméretei pedig jelentős méreteket érhetnek el. Kereszthegy (Dealu Crucii): Közvetlenül Nagybánya felett, annak É-i részén emelkedik. Szintén igen régi bányászati hely, melynek teléreiben kvarcos töltelékben helyezkedett el az uralkodó érc, az Ag-tartalmú galenit és az Au-tartalmú pirit. A lelőhely ásványai közül a legismertebb a gyűjtők körében igen keresett fülöppit. A nagybányai bányaterületről a következő ásványfajokat szeretném még megemlíteni: termésarany, termésezüst, akantit, andorit, arzénpolibázit, diaforit, miargirit, pearceit, polibázit, proustit, pirargirit, pirosztilpnit, robinsonit, stefanit, zinkenit, voltait, halloysit, inezit. Utóbbi ásvány ibolyás színű rodokrozitban benn-nőve fordul elő. Herzsabánya (Mina Herja): A Herzsa-hegy (619 m) érctelepe mintegy 6 km-re ÉK-re található Nagybányától, melyet Alsó-Fernezej falun áthaladva közelíthetünk meg. Ércei főként az aranytartalmú galenit, szfalerit és pirrhotin. A múlt századokban és még a 20. század első felében is a hegy 15


Chiuzbaia – mely településnek németből rosszul elmagyarítva helytelenül Kisbánya lett a neve a szakirodalomban és a múzeumi lelőhelycédulákon – felé eső völgyoldalából bányászták a teléreket. A Herzsa-hegy főtelére a Salán-telér, de hasonlóan jelentősek még a Cinkes, az Ignác, a Klementina, a Boromei és Möhtige-telérek is. Ezek 400-600 méter hosszúak, néhány cm-től 2 méter szélesek és mintegy 500 méter mélységig bányászták őket. Az érchordozó telérkitöltő anyag főleg kvarc, kalcit, sziderit és dolomit. A ma is működő bányában a +380 méteren lévő Joachim-tárón át hozzák a szabadba az érceket és ezt teherautókkal szállítják a feldolgozóba. A bányászat ettől a tárószinttől lefelé még 9 szinten történik. A lelőhelyről mintegy 50 ásványfaj ismert, melyek közül a gyűjtők körében az egyik legkeresettebb az itt felfedezett fizélyit. Az ásvány első leírt példányai csupán 3-4 mm hosszú lemezkék voltak. Talán a legszebb és legnagyobb kristályok jelentek meg ebből az ásványból 1993-ban, amikor 2-3 cm-t elérő fémes fényű, hosszanti irányban rostozott példányokat találtak. Még ennél is nagyobb kristályokat is találtak, de ezek egyéb szulfosók (pl. boulangerit) által alkotott pszeudomorfózák voltak. Az ásványtársulás gyakori tagja volt a freibergit. Ennek legnagyobb élhosszúságot elérő kristályai 1 cm-esek. Az ásvány megjelent boulangerit-zárványoktól feketére színezett kalciton és kalkopiritre ránőve is. A semseyit legszebb kristálycsoportjai szintén Herzsabányáról ismeretesek, bár ennek az ásványnak a típuslelőhelye a szomszédos Felsőbánya. A semseyit ritkán 2-3 cm-t elérő rozettás csoportokban és önálló lemezek formájában is ismert. A lemezes előkerülés általában olyan kalcitlapokra nőtt fenn, melyek egyik oldalon fehérek, a másikon pedig barnák. A sötétebb oldalon fordulnak elő a méretes semseyitkristályok. A galenit egyes példányai is elérhetik a 10 cm-t, de ezek élei és csúcsai általában legömbölyödöttek. A berthierit alkotta kristálycsoportok a bányában néha köbméternyi tömeget is meghaladtak. A gyűjteményekben a különböző kék, zöldes vagy barnás árnyalatokban irizáló példányai mutatósak. A kalkopirit nagyméretű példányokban nem volt túl gyakori a bányahelyen, de néha igazán csinos, 5 cm-es kristályokban is fellelték. A pirit herzsai megjelenése viszont a többi általam bemutatott terület bányáihoz képest nem érdemel különösebb figyelmet. A pirrhotin a régebbi időkben szép rozettás vagy lemezes formákban és selymesbarna színben jelent meg. Az utóbbi évtizedekben általában sziderit, pirit, markazit, galenit vagy arzenopirit alkotta álalakok kerültek elő. A lelőhely igazi ritka kincsei voltak a vivianit és a cronstedtit. Ritkán jelent meg a herzsai bányában a másutt e környéken oly gyakori barit, gipsz, bournonit, rodokrozit, fluorit. 16


Tűs antimonitkristályok kalciton. Herzsabánya (Herja), Románia. Képszélesség: 10 cm.

Fizélyit, Herzsabánya (Herja), Románia. A példány mérete: 11 x 9 cm.

17


Oszlopos kvarckristályok szfalerittel. Herzsabánya (Herja), Románia. A példány mérete: 10 x 7 cm.

Boulangerit-zárványoktól szürke színű romboéderes kalcitkristályok világosabb színű sziderittel. Herzsabánya (Herja), Románia. A példány átmérője: 6 cm. 18


Herzsabánya ásványai közül az antimonit különféle, szebbnél-szebb előfordulásai régi és mai gyűjtemények csodás ásványpéldányai. Annak ellenére, hogy a kristályméretek csak ritkán érték el a 10 cm hosszúságot – sőt általában 5 cm alatt maradtak –, élénk fényű, félgömbszerű tűs csoportjai igen mutatósak és a gyűjtők által keresettek. Egyéb ritka ásványfajok a bányából: termésantimon, andorit, benavidesit, diaforit, mackinawit, madocit, parajamesonit, plagionit, freieslebenit, heteromorfit, twinnit, veenit (mikroszondás elemzéssel kimutatva galenitben), valleriit, hematit, magnetit, epidot és ilvait. Ez a bányahely a típuslelőhelye a parajamesonit nevű ásványnak. A leírása óta azonban senki nem talált az eltelt évtizedek alatt sem ezen a lelőhelyen, sem másutt ilyen ásványt, s így kételyek merültek fel a létezésével kapcsolatban. Saját kutatási eredményeimnek köszönhetően legutóbb a miargiritet is sikerült kimutatni ezen a lelőhelyen, mely mm körüli fényes fényű kristályokként található kvarc, kalcit és sziderit mellett. Felsőbánya (Baia Sprie): Az egyik legrégebbi bányahely 9 km-re ÉK-re található Nagybányától, melynek teléreit a város mellett emelkedő Nagybánya-hegyen – de elterjedt elnevezése a Közép-hegy (Mons medius) is – évszázadokon keresztül bányászták. A 20. sz. második felében a várostól ÉK-re további bányákat nyitottak, 4-es, 5-ös és 6-os akna néven. Ezek közül a 4-es aknát már évtizedekkel ezelőtt bezárták, illetve szállításra és levegőztetésre használják. Jelenleg az 5-ös aknán folyik kitermelés, de már itt is nagyon mély szinteken járnak. A Közép-hegyen folyó bányászat főtelére a mintegy 2200 m hosszú Principal volt, melynek vastagsága helyenként a 20 métert is elérte. Ezt 1 km mélységig kitermelték. A lelőhely több ásvány típuslelőhelye: andorit, dietrichit, felsőbányait, monsmedit, klebelsbergit, semseyit és szmikit. Szeretném itt megjegyezni, hogy a felsoroltak közül a monsmeditet valószínűleg ásványnévként törölni fogják, ugyanis az eredeti mérési adatok helyességét kétségesnek tartják. Az ásványt röntgendiffrakciós vizsgálat voltaitnak találta, ezért a monsmedit diszkreditálás alatt áll. Felsőbánya ásvány-előfordulásai közül feltétlenül kiemelést érdemel a barit, melynek megjelenési típusai igen változatosak. Vastag táblás, 10 cmnél is nagyobb példányai gyakran kékes és pirosas árnyalatúak voltak, s gyakran társultak antimonittal. A barit régebbi előfordulásait a boulangerit vagy a jamesonit gyakran feketére színezte, de sok esetben antimonit szúrta őket át. Igen sok formában jelent meg az antimonit is. Legnagyobb, vékony 19


Galenit kalkopirittel. Felsőbánya (Baia Sprie), Románia. A példány mérete: 12 x 11 cm.

Gömbös sziderithalmazok kvarcon. Felsőbánya (Baia Sprie), Románia. A példány átmérője: 6 cm.

20


tűs kristályokból álló csoportjai az 50 cm-t is elérték, ezeken sokszor figyelhetők meg barithintések. Szép csoportok nőttek fenn kvarcokon is. Az 5-ös aknai antimonitja fényes, helyenként lándzsaszerű elvégződéssel hasonlít más lelőhelyek antimonit-előfordulásához. A kvarc példányai mind a régi, mind az új bányászati időkben igen szép csoportokban kerültek elő. A kristályok méretei ritkán a 30 cm-t is meghaladták. Változatai közül szép volt a zöldes prázem, a lilás, de szürkésfeketébe hajló ametiszt. Utóbbinak fantom megjelenései igen keresettek a gyűjtők körében. Szépek voltak a jogarkvarcok és az „articsóka-kvarcnak” nevezett változatok. Gyakori volt a folyadék- és gázzárványokat tartalmazó kvarc is. Ritka volt viszont a lelőhelyen a szépen fejlett volframit (ferberit, hübnerit) és a scheelit is, melynek kristályai a 3 cm-es méretet is elérték. A bournonit sem volt túl gyakori, melynek legszebb kristályai 2 cm-esek voltak. A szideritnek barnás színű, selyemfényű, gömbszerű előfordulása (szferosziderit változat) kvarc vagy barit társaságában jelent meg. Az 5-ös akna bányájában 1999. novemberében a X.-XI. szint között fordult elő nagy ritkaságként a kalkosztibit 4 cm-es hosszat elérő kristályokban, kvarcon fenn-nőve. A realgár több alkalommal szép, hajnalpiros kristályokban jelent meg. Legszebb előfordulásait a legutóbbi évtizedben találták az 5-ös akna IX. –XI. és XIII. szintjén. A 2005. novemberétől 2006. január közepéig terjedő időszakban alapkőzeten és antimoniton fenn-nőtt, 5 cm-t elérő óriási realgárkristályokat találtak (lásd a címlapfotót). Erről a szép megjelenésről bővebben a Geoda 2006. évi 1. számában írtam. Felsőbányáról csak néhány példányban, vagy csupán egyszeri előfordulásként a következő ásványfajok kerültek elő: termésarzén, termésarany, termésezüst, terméskén, akantit, cinnabarit, diaforit, kermezit, miargirit, molibdenit, polibázit, proustit, pirargirit, pirosztilpnit, ramsdellit, xantokon, arzenolit, cervantit, piroluzit, sztibikonit, valentinit, azurit, dawsonit, rodokrozit, anglesit, epsomit, melanterit, voltait, diadochit, gorceixit, farmakosziderit, szimplezit, epidot, wurtzit, pitticit, laumontit. Idén januárban, a kiállításomra készülődve vizsgáltattam be Sajó Istvánnal (MTA Központi Kémiai Kutatóintézet) egy még 1983-ban vett kvarcos példányomon lévő sárgás, gömbszerű formákban megjelenő kéregbevonatot. A vizsgálat két új, eddig még Felsőbányáról nem ismertetett ásványfaj, a szkorodit és a beudantit jelenlétét mutatta ki. Sujorbánya (Şuior): Felsőbányától mintegy 10 km-re és FelsőKapniktól légvonalban alig néhány km-re helyezkedik el a bánya. Autóval 21


megközelíteni Felsőbánya irányából lehet. A bányát a 19. század második felében nyitották. Szép ásványokat és nagy kristályméreteket ritkán produkált az itteni kitermelés. A kőzet aranyérc-tartalma viszont gyakran eléri a 15 g/t mennyiséget. Az ércben ritkán megjelenik a termésarany és mellette a termésezüst. A lelőhely egyéb ásványritkaságai voltak: arzenopirit, bornit, covellin, wurtzit, kalkozin, hematit, löllingit, lillianit, magnetit, matildit, pirargirit, proustit. Kapnikbánya (Cavnic): A Nagybányától 30 km-re K-re lévő ősi bányásztelepülést két részre osztják. A városiasabb, 1960-tól fejlesztett rész a völgy alsó bejáratánál a bányász tömbházakkal jellemezhető Alhandal vagy Alsó-Kapnik. Mintegy 6 km-rel feljebb tulajdonképpen a két bánya (Boldut és Roata) között található Felhandal, vagy Öreg-Kapnik régi bányászfalu. A Kapnik-patak szűk völgyében sűrűn egymás mellé épültek a kis bányászházak. A hosszú tél és kiváló hóviszonyok miatt újabban sípályák épültek a falu közelében, de nyáron is kiváló kiindulópont Kapnikbánya a Gutinhegységi túrákhoz. Az ÉK-DNy-i irányú, piroxénandezitben húzódó érctelérek nagyjából egymással párhuzamosan 150-350 méteres szakaszokkal következnek. Hosszuk 600-1200 m között váltakozik, 0,5-6 m szélességben. Jelenleg a Ferdinánd-altáró szintje alatt -500 m-ig bányászkodnak a teléreken. A bolduti bánya legfőbb telérei a következők: Krisztofor, Gutin, Kelemen, József, György, Szentek, Terézia, Magyar, Fejedelem, Erzsébet, Urbán, Mihály, Paraszkiva (Apostol), Péter-Pál, Borkúti, Regina, Ferenc, Ércpatak, Ignác és Kapnik. A Róta-hegy (Mina Roata) főbb telérei pedig a következők: László, Gábor, Kontranca, R1, Anna, Miklós, Beatrix, Anca, N1, -N15 (ún. Reménytelen telérek), valamint a Dán-telér. A kapniki bányákból mintegy 80 ásványfaj ismert. Gyűjteményekben leggyakrabban a kvarc, kalkopirit, kalcit, rodokrozit, szfalerit, dolomit, sziderit, gipsz, barit változatai fordulnak elő. A ritkább ásványok közül érdekesek innen a cinnabarit, termésarzén, termésarany, realgár, auripigment, bournonit, kalkozin, covellin, antimonit, laumontit és a rodonit. A lelőhely igazi ritkaságának számít a wavellit, whewellit, helvin, kalkosztibit, zinkenit, hübnerit, arzenolit, sztibarzén, terméskén, alabandin, diszkrazit, kermezit, plagionit, polibázit, stefanit, semseyit, freieslebenit, sztilbit, smithsonit, scheelit, krautit, haidingerit, epidot, sauconit, bustamit, pirofillit. Saját kutatási eredményeim során találtam meg a cosalit zöld kvarckristályokkal és kalkopirittel előforduló vékony tűs kristályait. 22


Termésarzén, Kapnikbánya (Cavnic), Románia. A példány mérete: 13 x 11 cm.

Színtelen, víztiszta gipszkristály kalcittal. Kapnikbánya (Cavnic), Románia. A példány mérete: 7 x 5 cm. 23


Kvarc korall alakú csoportja. Kapnikbánya (Cavnic), Románia. Képszélesség: 18 cm.

Gipsz, Kapnikbánya (Cavnic), Románia. A példány mérete: 8 x 8 cm. Gyűjtemény és fotók: Kövecses-Varga Lajos (Siófok). 24


Erzsébetbánya (Băiuţ): Mintegy 65 km-re Nagybányától K-re található a település. Itt piroxénandezitben húzódó telérekben és ennek homokkővel való érintkezési zónáiban alakultak ki az érctelepek. Az itteni érc főként az Ag-tartalmú galenit és az Au-tartalmú pirit, de sok volt itt a markazit, szfalerit, kalkopirit, valamint az antimonit is. Utóbbinak szép példányai sok gyűjtemény ékességei. A legszebb és a legnagyobb (gyakran 15 cm hosszú és 3 cm vastag) antimonitkristályok szép csoportokat alkottak. Ezek a Breuner-táróban fordultak elő. A Csizma bányából az antimonit rövid, vastag tűs változatai a 1970-es évek végén nagy példányszámban, esetenként több generációs előfordulással jelentek meg. A bánya bezárása után ezek szintén felértékelődtek. A kvarc-, sziderit- és baritváltozatok gyakran a kapnikiakhoz hasonlatosak. Az ametiszt sötétlila (néha 10 cm-t elérő) kristályai a Varatyik bányából származnak, melyek szintén nem voltak gyakoriak. A fluorit is ritka, de változatos megjelenésű volt a lelőhelyen. Egyéb ritkább ásványok Erzsébetbányáról: heyrovskýit, kermezit, lillianit, pirargirit, semseyit, vikingit, massicot, piroluzit, scheelit, eritrin, nátrolit, pirofillit. Remélem, ezt a rövid összefoglalást a bányavidékről gyűjtőtársaim is haszonnal forgathatják Erdély e szép területeire szervezett gyűjtőútjaik során. Az Ásványfesztivál ideje alatt a főbejáratnál elhelyezett 5 vitrinben a „Szatmári bányavidék” ásványait bemutató kiállításommal is szeretném a látogatóknak igazolni azt, hogy milyen páratlanul szép példányok kerültek elő ezekről a bányahelyekről.

Ásványgyűjtő túrák Kapnikbánya környékén 2006-ban A túrák időpontjai: június 3–10., július 1–8. (MAMIT-tábor!), augusztus 12–19. és szeptember 16–23. Szállás: 4–5–6 ágyas szobákban. Főzési lehetőség! Szállás ára: 17.500 Ft. További információ: Kövecses-Varga Lajos Tel.: (20) 532-5257 E-mail: [email protected] Internet: web.axelero.hu/mineral

25


Kövecses-Varga Lajos gyűjtemény ÁSVÁNYMÚZEUM – SIÓFOK Magyarország egyik legnagyobb és legszebb magángyűjteménye 1986 júniusa óta látogatható Siófok város centrumában, a Kálmán Imre sétányon. Az államilag védett gyűjtemény kiállítótárlóiban mintegy 3000 ásványt csodálhatnak meg a látogatók, akik közül sok a visszatérő vendég. Örömmel fedezik fel a minden évben jelentős tárgyi gazdagodást a kiállításban, mert az élő múzeumként állandóan gyarapodik. Különösen a nyári hűvösebb napokon sok a látogató, hiszen a természeti szépségekre fogékony emberek beiktatják balatoni nyaralásukba a külföldön is ismert, híres gyűjtemény megtekintését. A kiállítás hat helyiségében helyszűke miatt az ásványok zsúfolásig megtöltik az 54 vitrinszekrényt. Kövecses-Varga Lajos több mint 30 éve gyűjti a történelmi Magyarország ásványait. 1957-ben született Lovászpatonán, ahol a helyi kavicsbányában találta első ősmaradványait, majd később a Bakony akkor még működő bauxitbányáiban az ásványait. A szegedi egyetem elvégzése után két évig tanított, de már minden szabadidejét az ásványgyűjtésnek szentelte. Bejárta hazánk lelőhelyeit, és egyre gyakrabban a Felvidék, később pedig – akárcsak ma – az erdélyi működő és már rég bezárt bányahelyeket. Ezek közül némelyikre már százötvennél is többször eljutott. Ez a szorgalmas gyűjtőszenvedély eredményezte, hogy mára hazánk legismertebb és legszebb magángyűjteményével rendelkezik. A világ híres magángyűjtői járnak hozzá, csodálattal adózva gyűjteményének. A külföldi szakemberek is elismerik, hogy Kövecses-Varga Lajos gyűjteménye ásványpéldányainak szépségét, értékét és ritkaságát tekintve az egyik legnagyobb és legszebb magángyűjtemény Közép-Európában. Erdélyi lelőhelyű példányait tekintve pedig bizonyára az egész Földön nincs teljesebb magánkollekció.

26


BEMUTATKOZIK A MŰSZAKI FÖLDTUDOMÁNYI KAR A MISKOLCI EGYETEM Műszaki Földtudományi Kara (korábbi elnevezésében Bányamérnöki Kar) a világ egyik legrégebbi műszaki felsőoktatási intézménye, a Miskolci Ásványfesztivál rendezvénysorozat egyik kezdeményezője és 24. alkalommal szervezője. A Kar elődjét a „Bergschola”-t 1735-ben IV. Károly császár alapította Selmecbányán. Mária Terézia l762-ben akadémiai rangra emelt intézményt, amely a bányászati-kohászati tudományok művelésére alakult, a természeti környezet megismerését, az ásványi nyersanyagforrások feltárását, kitermelését és feldolgozását tervező, irányító és megvalósító szakemberek képzésére jött létre. Az ásvány- és kőzettan oktatására már 1763-ban megalapították az első tanszéket. Akkor kezdődött meg annak az ásvány- és kőzetgyűjteménynek a kialakítása is, amely folyamatosan bővülve, ma is az oktatás és tudományos kutatás céljait szolgálja az Ásvány- és Kőzettani Tanszéken. A selmeci aranygyűjtemény, vagy a történeti ásványgyűjtemény különleges darabjai iránt ma is nagy az érdeklődés. A több mint 270 éves múltra visszatekintő Műszaki Földtudományi Kar (Bányamérnöki Kar) oktatási-kutatási területe történelme során sokat változott, az elmúlt évtizedekben pedig jelentősen kibővült. A természeti értékek megismerése, felkutatása és kitermelése mellett, a természeti értékek megőrzése, a természeti környezetünk védelme is fő feladatunk. A földtudományok beható ismerete nélkül, a mérnöki ismeretek és mérnöki szemlélet hiányában nem tehetünk eredményes lépéseket környezetünk védelme, a megújítható és fenntartható fejlődés „a fenntartható természeti erőforrásgazdálkodás” érdekében. A nyersanyagok felkutatása és kitermelése, az energiagazdálkodás, a hagyományos és alternatív energiaforrások kutatása, a vízkészletek feltárása és megvédése, a hulladékprobléma megoldása, a természeti környezet rehabilitálása és rekultivációja mind-mind a Műszaki Földtudományi Karon megszerezhető ismereteket igényli. A nagy tradíciókkal rendelkező Kar képzési rendszere teljes egészében beépült a hasonló profilú európai intézmények sorába, az oktatás és kutatás területén kialakult jelentős nemzetközi kapcsolataival segíti a jövő szakembereinek felkészülését azzal is, hogy évente 15-20 hallgató vehet részt külföldi egyetemeken folyó részképzésben, vagy közös nemzetközi képzési programokban. 27


A 2006. esztendő jelentős változást hoz az Európai Unió minden tagállama, így hazánk felsőoktatásában is. A változás következtében a Műszaki Földtudományi Kar képzési rendszere is átalakul. A korábbi öt éves egyetemi mérnökképzés megszűnik, a műszaki felsőoktatási intézményekben minden szakon előbb általánosabb ismereteket adó gyakorlatorientált (6-7 féléves) képzés keretében egy ún. BSc szintű alapdiploma szerezhető, amely már bizonyos szakmai feladatok megoldására is képességeket ad. Ezt követően nyílik lehetőség a mélyebb tudományos-elméleti ismeretek elsajátítását igénylő és lehetővé MSc szintű „Mester” diploma (egyetemi szintű) megszerzésére további 4 féléves képzés keretében. Ez a változás az egyetemek oktatói és a jövőbeni hallgatók elé is új feladatot állít. A Karon 2006. szeptember l-től az alábbi alapszakokon, szakirányokon indul nappali, esetenként levelező tagozaton képzés: Műszaki Földtudományi alapszak • Földtudományi szakirány • Bánya- és Geotechnikai szakirány • Olaj- és gázmérnöki szakirány • Előkészítéstechnikai szakirány Környezetmérnöki alapszak • Geokörnyezeti szakirány • Környezettechnikai szakirány • Környezetmenedzsment szakirány Földrajz alapszak • Földrajz tanári szakirány • Geoinformatikai szakirány A 2006-ban induló BSc alapszakokhoz természetesen, legalább a szakirányoknak megfelelő területeken egyetemi végzettséget adó MSc szakok szakalapítására és indítására is sor kerül. A Műszaki Földtudományi Karon az oktató- és kutatómunkát öt intézet 13 tanszéke szervezi, irányítja és végzi, így:

28


Geotechnológiai és Térinformatikai Intézet • Bányászati és Geotechnikai Tanszék • Geodéziai és Bányaméréstani Tanszék Eljárástechnikai és Geotechnikai Berendezések Intézet • Eljárástechnikai Tanszék • Geotechnikai Berendezések Tanszék Földtani és Geofizikai Intézet • Ásvány- és Kőzettani Tanszék • Földtan-Teleptani Tanszék • Geofizikai Tanszék Környezetgazdálkodási Intézet • Hidrogeológiai-Mérnökgeológiai Tanszék • Természetföldrajz-Környezettani Tanszék • Társadalomföldrajzi Tanszék Kőolaj és Földgáz Intézet • Olajmérnöki Tanszék • Gázmérnöki Tanszék • Bányászati Kémiai Tanszék Hívjuk és várjuk azokat a fiatalokat, akik szeretnék a természeti környezetünk törvényeit, értékeit megismerni, megvédeni, a fejlődés és a környezet egyensúlyát megőrizni. Nagyhírű professzorok, oktatók és kutatók, jól felszerelt laboratóriumok, gyűjtemények, informatikai eszközök és rendszerek segítik a hallgatóinkat a mérnöki tanulmányok elsajátításában, az elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzésében. A külföldi részképzések lehetőséget teremtenek arra is, hogy hallgatóink kitekintsenek a világba, megismerjék más egyetemek képzési rendszerét is. A karon meglévő jó oktatóhallgatói viszony, a tradíciók, a hagyományok mind-mind segítik a jövő szakembereinek szakmai és emberi fejlődését egyaránt. Dr. Bőhm József a Műszaki Földtudományi Kar dékánja 29


A HERMAN OTTÓ MÚZEUM ÁSVÁNYTÁRA A miskolci Herman Ottó Múzeum Ásványtára az előcsarnokban várja az ásványfesztivál látogatóit. Kínálatunkból: • „Magyarország ásványai” poszter 95 színes ásványfotóval. • Tóth Mike: Magyarország ásványai (reprint kiadás). • TMH I.: Az erdőbényei Mulató-hegy ásványai. • TMH III.: A Szerencsi-dombság ásványai. • TMH V.: Az Esztramos-hegy ásványai. • TMH VI.: A dunabogdányi Csódi-hegy ásványai. • TMH VII.: A magyar topografikus és leíró ásványtan története. • TMH VIII.: A polgárdi Szár-hegy ásványai. • TMH IX.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai. Tekintse meg a

MAGYARORSZÁG ÁSVÁNYAI című állandó kiállításunkat a Herman Ottó Múzeum kiállítási épületében (Miskolc, Papszer 1.). Nyitva: hétfő kivételével minden nap 10 és 16 óra között.

Herman Ottó Múzeum, Ásványtár 3525 Miskolc, Kossuth u. 13. Tel.: (46) 505-098 E-mail: [email protected] Internet: www.mineral.hermuz.hu 30


A XXI. „SZABÓ JÓZSEF” NEMZETKÖZI ÁSVÁNY- ÉS ŐSMARADVÁNYGYŰJTŐ TALÁLKOZÓRA ÉS BÖRZÉRE AMELY TATABÁNYÁN A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZÁBAN (a Szent Borbála téren) 2006. április 29-30-án (szombaton és vasárnap) 9−18 óráig kerül megrendezésre. Minden kiállítót és látogatót szeretettel várunk! Információ: Tamás Gábor tel.: 06-20-964-2841 e-mail: [email protected] és [email protected]

Ásványgyűjtő Vendégház – Kapnikbánya Összkomfortos szállás 4–5–6 ágyas szobákkal. Főzési lehetőség, hűtőszekrény, fürdőszoba, kinti-benti WC, gáztűzhely, állandó fűtés, szabadtéri tűzhely. Parkolási lehetőség a házhoz tartozó telken. Szállásdíj egy hétre: 17.500 Ft / fő Ásványgyűjtési, túrázási lehetőségek, látványosságok a közvetlen környéken. Információ: Kövecses-Varga Lajos Tel.: 06-20/532-5257

31


Címlapon: Vörös realgárkristályok Felsőbányáról (Románia). Képszélesség: 4 cm. Kövecses-Varga Lajos gyűjteménye (Siófok). Fotó: Kövecses-Varga Lajos

A XXIV. Miskolci Nemzetközi Ásványfesztivál rendező szervei: Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara Herman Ottó Múzeum Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata OMBKE Egyetemi Osztálya

A műsorfüzetet szerkesztette: Fehér Béla

Nyomdai munkálatok: Tipo-Top kft., Miskolc Felelős vezető: Solymosi Róbert 32

Tűs antimonit sziderites üregben. Herzsabánya (Herja), Románia. A példány mérete: 18 x 10 cm.

Romboéderes kalcitkristályokból álló gömbös halmaz. Herzsabánya (Herja), Románia. A példány átmérője: 8 cm. Gyűjtemény és fotók: Kövecses-Varga Lajos (Siófok).

Gömbös kalcithalmazok dolomiton. Kapnikbánya (Cavnic), Románia. Képszélesség: 10 cm. Gyűjtemény és fotó: Kövecses-Varga Lajos (Siófok)

Recommend Documents