TALLÓZÓ
Glatz Ferenc
A Egyetem Rákóczi-felkelésről esség, lokalitás, alternatívakutatás Másfél száz é v e történészek joggal hajtogatjuk: m indennek sajátossága — így a m agyar történelem sajátossága is — csak összehasonlításban írható le, m inősíthető. Az egyének nem zeti, vallási alap o n vagy é p p e n lakóhely szerint szerveződő közösségeinek — falvak, állam ok — történelm ét leírni és m inősíteni csakis a n a g y o b b és m ás közösségekkel összehasonlításban lehet. A m agyarok tö rténelm ének értékeléséhez a h o n i esem ények m ellett ism erni kell a közeli és távoli szom szédok történéseit is. K özhelyként hangzik mindez. De most, az „európai egyesülés” korában, az európai állam ok és nem zetek egym áshoz közelítésének k o ráb a n nagyon is aktuális követelm ény. Ö nm a gunkkal és szom szédainkkal szem ben is... Dolgozunk az „Európa-történelem ” vázlatán, „Európa krónikájáénak az összeállításán. M erthogy n em létezik tartós E urópai Unió az európai önazonos ság (identitás) érzése nélkül, és nincs eu ró p ai önazonosságtudat európai történeti ism eretek nélkül — legalábbis mi így gondoljuk. S m ár azon vesszük észre m agunkat: a távol-keleti, ázsiai, amerikai, afrikai kultúrákat kutatjuk, h o g y értékelhessük, értelm ezhessük az európai n é p e k kultúráját. M ert az internet, a globalizálódó világ korában gyerm ekeink szem határa m ár világm éretű össze hasonlítást is kíván... EPIZÓD AZ EURÓPAI TÖRTÉNELEMBEN 2003. május 6. Évforduló. 300 évvel ezelőtt Brezan várából a legnagyobb m agyar földesúr, II Rákóczi Ferenc felkelésre szólítja fel valam ennyi .hazaszerető egyházi és világi, nemes és nemtelen... lakos”-t, hogy az „életünkön uralkodó s kegyetlenkedő birodalom ellen fogjon fegyvert”. Nyolcévi h áború (1703— 1711) kezdődik a K árpát-m edencében. S mivel a felkelés Európa akkor első hatalma, a Habsburg Birodalom ellen folyik, így a küzdő felek betagozódnak az éppen akkor kitörő két nagy kontinentális háború szövetségi rendjébe, az ú n spanyol örökösödési háború és az ú n észak-európai háború rendjébe. A spanyol tró n utódlásáért a H absburgok és az általuk vezetett európai szövetségi rendszer csap össze Franciaországgal (1701— 1714). A H absburgok hátában a lokális m agyarországi felkelés gyengíti a birodalm at, s lesz Rákóczi a francia király potenciális szövetségese. (Köpeczi Béla euró p ai ívű Rákóczikutatásai m egm utatták ezen összefüggéseket.) Rákóczi kezdettől francia pénztám ogatást kap. Nincs e b b e n semmi k ü lö n ö s — m ondjuk. Az idegen, „francia tallérok”-kal együtt leh et m ég a felkelés nem es célú, szolgálhatja az m ég a helyi lakosság érdekeit... A helyi lakosság érdekeiről beszélünk. M ert a történelm i értékelés végső m ércéje m égiscsak az: ki szolgálta a helybéliek boldogulását. Hiszen az itt h o n o s em berek tartják karb an a term észetet, éltetik a közösségeket... Az ő
TALLÓZÓ
életfeltételeik javítása a történész m ércéjén az „egység”. Nem pedig utólag, a történészek által kigondolt törvényszerűségek: „abszolutizmus”, „polgárosodás” és így tovább. Észak-Európában ezzel egy időben alakulnak át a hatalm i viszonyok. 1700-ben tör ki a h áb o rú az Északi-tenger partján elhelyezkedő hatalm ak — Svédország, Dánia, a szétszakadt Lengyelország és a feljövő Oroszország — között. A kontinens két nag y háborújának szövetségi rendszere érintkezik egymással. S mivel a Rákóczi-felkelés — a K árpát-m edence északkeleti csücskében — közvetlenül szomszédos a len g y el-o ro sz területekkel, s érinti a H absburg- és oroszellenes Törökország érd ek eit is, így h á t „természetes”, hogy része lesz az észak-európai háborús konfliktusnak is. (N iederhauser Emil K elet-Európa-történeti tanulm ányai m utatták m eg ezen összefüggéseket.) Igaz, joggal m ondják történészeink: európai tö rtén eti m ércével m érve a Rákóczi-szabadságharc „csak” epizód a korabeli E urópa történelm ében. De hát m i az, ami nem „epizód” a m agyar történelem ből egy nagyobb térbeli összefüggésbe helyezve? — kérdezzük mi. Akár 1848-49, akár 1918-19, akár 1956 esem ényei — hogy csak a fegyveres és társadalmi harcok m agyarországi történelm éből vegyünk példákat... A zután — egy m ásik retorikával — úgy is m ondható: a m agyarországi esem ények (1703-11 k özött) a m agyarság problém áit világtörté nelm i szintre emelték, eu ró p ai vagy világtörténelm i szin tű összecsapás részei voltak. A hogy m ondjuk ezt 1848-ról, 1918-19-ről vagy 1956-ról. A LOKÁLIS ÉRDEKEK KIFEJEZÉSE Másfél száz éve kérdése az egyetem es szem léletű történetírásnak: m it mivel hasonlítsunk össze egy-egy közösség vagy állam szervezet történelm ében? Az új történetírás az egyetem es összehasonlítás alapján áll. De szám ára az összehasonlítás nem az egyik földrajzilag helyi viszonyokból (N yugat-Európában) kinőtt érték ren d m inősítő alkalmazása egy másik h e ly re (Kelet-Európára). Számára az összehasonlítás: a világ k ü lö n b ö ző helyi (lokális) term észeti és em beri é le tk ö rü lm é n y e in e k és fo ly a m a ta in a k , a k ü lö n b ö ző helyi viszonyok között nyíló alternatíváknak az összehasonlítása. És ebből á lta lá n o sítá s levonása. Az értékelés alapja: m ennyire volt képes az a d o tt politikai-társadalm i m ozgalom a helyi alternatívákat kihasználni és elősegíteni, hogy a helyi társadalom az egyszer m egélhető életet m agasabb anyagi és szellemi szinten élje meg. Ezért az új történetírás elsődleges céljának az a lte r n a tív á k k u ta tá s á t tartja. Nem pedig a világ egyik részén k in ő tt társadalmi-igazgatási rendszerek m odelljét szám on kérni egy más földrajzi-történelm i adottságú vidék lakossá gán, s ezt „történelm i h a la d á sin a k , az em beriség „egyetem es törvényszerűség”ének kiáltani ki. (A hogy jelenében is elutasítja a világ egyik részén kialakult életcélok rendjének erőszakos bevezetését a világ m ás történelm i-földrajzi adottságú tájain. „H aladóbbnak”, „felsőbbrendűnek” kiáltva ki a katonailag erősebb hatalom belső rendjét.) A világ történelm e szám talan lokális helyszínen zajlik. Földrajzilag behatárolt lokális életkeretek között. Mi más a világ történelm e e szem pontból nézve, m int a lokális történelm ek összessége! És a lokális érdekek ütközése,
TALLÓZÓ
egyeztetése. Most, az eu ró p ai integráció, a lokális és egyetem es érd e k e k egyeztetésének korában errő l sem szabad m egfeledkezni. M ert a történelem végtelen... Legalábbis egyelőre an n ak látszik. Az új történetírás a k ü lö n b ö ző helyi (lokális) em beri alternatívák összeha sonlítását tartja céljának, és e h h e z hasznosítja a term észettörténet, a m o d ern igazgatás- és politikatörténet, m űvelődéstörténet-írás, a „m indennapi é le t” (kultúrantropológia) szem pontjait. 1703 m ájusában a Rákóczi-felkelés nem a világpolitika begyűrűzésének eredm énye volt. A felkelés a lo ká lis érdekek kifejezője volt. K itörésének oka az a helyi társadalm i m ozgalom , am ely m ozgalom a K árpát-m edencében lezajló em b eri életviszonyok átalakulásából, a helyi társadalmi konfliktusokból és az em beri élőhelyek lerom lásából keletkezett. A régi történetírás az 1703-11 közötti h á b o rú b a n a „rendi-nem esi célok” és a „fejedelmi abszolutizm us” összeütközését látta elsősorban. Ez alapján állt vagy a „m odernizáló” H absburgadminisztráció, vagy a társadalm i és nem zeti szabadságért harcoló „fényes k u ru co k ” oldalára. M indkét álláspont — a „kuruc” (R ákóczi-T hököly-párti) és a „labanc” (H absburg-párti) — szám talan form ában jelent m eg az elm últ m ásfél évszázad „nemzeti”, „állami” szem pontú történetírásában. (L egutóbb a h ideg h áb o rú idején, az 1950-60-as években a nyugati, azaz H absburg-ellenes, ún. kuruc hagyom ányok felelevenítése dívott, m ert e n n e k volt a nap i p rop ag an d áb an használhatósága. M egjelent m indkettő egy osztályharcos m ez b e n is: a labanc-m arxista oldalon elvitatták a szabadságharc össztársadalm i érdem eit, m ondván, hogy az csak a kisnem esi társadalom m egm ozdulása volt, a m ásik oldalon, a kuruc-m arxista oldalon pedig arról beszéltek, hogy Rákóczi m ár a 18. század elején népi-nem zeti, jobbágyfelszabadító program ot követett.) AZ ÉLETFELTÉTELEK LEROMLÁSA A K árpát-m edence em beri és term észeti élőhelyeit a 11—16. században jól szervezett, sőt a 14-15. században m ár európai szinten álló igazgatásszervezet, a m a g y a r k irá ly sá g szervezete fogta át. Az állam terület jelentős részét n a g y területeken víz járta: a mai Balaton élettere a m ainak többszöröse volt, a D unántúl közepén, az A lföldön pedig a D una és a Tisza ism étlődő árvizei hatalm as ingoványos m ocsarakat képeztek. Mégis, e term észeti feltételekhez az évszázadok során sajátos településszerkezet igazodott. (A term észettörténeti viszonyok p o n to s felm érése az elm últ m ásfél évszázad [állam történeti] kutatási szem pontjai m ögött m induntalan háttérbe szorult. Most a fiatal Rácz Lajos m unkái biztatnak eredm énnyel.) Ezt a településszerkezetet a tö rö k h áb orúk — m indenekelőtt az 1592— 1606 közötti 15 éves háború — szétzilálta. A törö k kiűzésének idején (1699) a népesség a Mátyás korabelihez (1490) képest nem hogy nőtt volna, de becslések szerint 4 m illióról 3 millióra csökkent! A törö k megszállta középső területek p e d ig elnéptelenedtek. Az u tak tönkrem entek, a kereskedelm i útvonalak m egszűntek. Az 1697— 1710 közötti évektől azután m ég term észeti csapások sora is sújtotta a népességet: 10 é v alatt két pestisjárvány, 1707-ben és 1709-ben árvizek, szokatlanul kem ény tél, 1710-ben éhínség. A térség népessége az
TALLÓZÓ
önfenntartás határáig jutott — a term észettörténet kezdeti kutatásai legalábbis erről szólnak (a Rákóczi-kor kiváló kutatója, R. V árkonyi Ágnes ép p en a hazai term észetkutatás egyik úttörője). ÚJJÁÉPÍTÉS Ilyen életkörülm ények között érte őket a királyi hatalom törekvése: új igazgatás kiépítése, az annak terh eit a lakosságra hárító adópolitika, am elyet a tö rö k tő l 1686 u tá n fokozatosan visszafoglalt területeken is bevezettek. K étségtelenül m o d ern európai rendszer. A k o r em bere m indezt úgy élte meg: az em beri életviszonyok nem ja v u lta k , de ro m lo tta k 1699, a török k iű zé se u tá n . M iért? A török korban, a 17. században a K árpát-m edencében sok száz kilom éteres szakaszon h ú zó d o tt a törökellenes hadszíntér határvonala, az ún. végvári rendszer. Ez a végvárrendszer és a tö rö k -k e re sz té n y vonalon az „átjárás”, a kereskedelem tö b b százezer e m b e rn ek adott életlehetőséget. V égvári kato n ák nak, a várakat, katonaságot ellátó term előknek, kereskedőknek. (Szakály F erenc kutatásai m értékadóak, m o st fiatal kollégánk, Pálffy Géza készít v ég re m egbízható, aprólékos felm érést.) A török kiűzésével a török—m agyar h atárvonal a K árpát-m edence déli részén alakult ki, m ajd a délen lakó szerbeknek biztosított kiváltságokat, jó m egélhetési lehetőséget. A régi, m ost m ár „haszontalan” végvárakat elkezdték lerom bolni (óriási pénzbe került nem csak a fenntartásuk, h an em a lerom bolá suk is), a végvári katonaságot pedig szélnek engedték. Az ország középső részének nagy része így „m unkanélkülivé” vált. Rákóczi seregének jelentős része — ism ert tén y történetírásunkban — a volt katonáskodó, m ost m ár „m unkanélküli” elem ből került ki. E népesség ú g y látta, h o g y a bécsi királyi hatalom tól segítséget nem várhat, így a szervezkedő, Rákóczi vezette csoporthoz szegődött, amely érd ek eit képviselni ígérte. BIRODALMI ÉS LOKÁLIS ÉRDEKEK: BÉCS VAGY BUDA A z á lla m ig a zg a tá s h a tá srá d iu sza a 17. században nem é rte át m ég a királyi M agyarországot sem. A török ék az ország kö zép ső részén am ú g y is széttagolta a korábbi államigazgatást. Az északkeleti és a délnyugati végek is önállósultak. Nem csak politikailag, hanem a létfenntartás újraterm elésének, m egterem tésé n ek rendjét illetően is. A z ország d é ln y u g a ti részén, az Adriáig terjedő kereskedelem (élő m arha) és a birtokm odernizáció révén a Zrínyiek (h o rv á t bánok is), a Frangepánok erősödnek meg. M ind a térség gazdasági, m ind a földesurak személyi, politikai érd ek ei szem bekerülnek a bécsi (birodalm i) adm inisztráció érdekeivel. É s z a k keleten a másik nagybirtokos család, a Rákócziak élvezik a tokaji bor és a m ég m egm aradt észak-dél (Lengyelország) irányú kereskedelem áldásos hatását. Nem véletlen, h o g y az önálló gazdasági és politikai érdekű D élnyugat-M agyarország és H orvátország vezető családjai (Zrínyiek, Frangepánok), valam int a Rákócziak lesznek a 17. századi Bécs-ellenes m ozgalmak vezetői. A helyi érdekeket
TALLÓZÓ
fogalm azták ő k meg. N em holm i „idegenellenesség” ez, hanem a lokális érdekek m egfogalm azásai. Am elyek való b an eltértek a bécsi udvar érdekeitől. A B u d a k ö z p o n tú á lla m n a k is állandó gondja volt a 11-16. században a K árpát-m edence igazgatásának átfogása, az egységes adó, a bíráskodási rend, a törvénykezés biztosítása. Az 1541 után Bécsbe k e rü lt k ir á ly i udvar, ráadásul a török ékkel a volt állam terület szívében, egyáltalán nem boldogult a szélső területekkel. És nem is tu d ta m egfogalm azni a p erem területek érdekeit. Nem voltak erről alapos inform ációi. M indem ellett a bécsi adm inisztrációnak nem csak a K árpát-m edence, hanem szinte egész K özép-Európa érdekeit kellett döntéseinél irányadónak tekinteni. A b iro d a lm i és a K á rp á t-m e d en c e i érdekek term észetesen ütköztek. A m agyar tró n o n 1526 után a H absburgok ültek, akik a ném et-róm ai császári cím et is viselték. Az általuk uralt terü letek súlypontja Európa k özepére esett, adm inisztrációjuk az uralkodói érdek m egfogalm azásakor term észetesen első sorban a H absburgok K özép-Európában, sőt n y u g a to n uralt területeinek érdekeit követte. (Nem lebecsülendő term észetesen a bécsi udvarban form áli san önállóságot élvező m agyarországi korm ányszervek m agyar érd ek érv én y e sítő szerepe sem egyes korszakokban.) A Habsburg-uralom ból a K árpát-m edencében élő népeknek a török megszállás idején elsősorban hasznuk v o lt A királyi Magyarországra, tehát a felvidéki és nyugat-m agyarországi vidékekre jött — ha vékonyan is — a nyugat-európai fejlett termelési, szellemi kultúra. És ami a lényeg a H absburgok örökös (Lajtán túli) tartom ányaiból származó jövedelm ekből finanszírozták a magyarországi végvári rendszert. Valamint: a birodalom mozgósítása nélkül a török kiverésére m ég csak esély sem nyílhatott A török kiűzése után természetesen a bécsi adminisztráció nem kívánta tovább finanszírozni a magyarországi újjáépítést. A kérdés: a helyi adókból m ilyen újjáépítést lehet megvalósítani? A .REÁLIS” ALTERNATÍVA „IRREÁLISSÁ” VÁLIK Rákóczi szem élyében az ország leggazdagabb fő u ra vállalkozott arra, hogy m egkíséreljen önálló, m agyar vezetésű államiságot terem teni. Szem élyében a Rákóczi és a Zrínyi család egyesült. Atyja, I. Rákóczi Ferenc névleges erdélyi fejedelem Anyja Zrínyi-lány, akinek m ásodik férje, Thököly Imre a Tokaj-hegyaljai H absburg-ellenes szegénylegény-m ozgalom vezére. Az ismét „szabadon” választott, B udán székelő és a helyi érdekeket m egfogalm azó királyság m egterem tése egyébként, m int lehetőség, folyam atosan élt a török megszállás idején is a m agyar politikai vezető réteg gondolkodásában. Rákóczi e n n e k az elképzelésnek volt egy időre a m egjelenítője. Rákóczi Ferenc egy éb k én t nem jobbágyvédő hős vagy m odern nem zeti szabadságharcos, ahogy azt a 19-20. századi történetírás egyes irányzatai ábrázolni igyekeztek, hanem késő reneszánsz nagyúr, aki magyar fejedelem , illetve m agyar király kív án t lenni. Okos, m űvelt arisztokrata, igazi főúri kedvtelésekkel. Jó szervező, erős szerelm ű és sokoldalú férfi. M indem ellett vonzóan erkölcsös, nem es egyéniség. Irreálisan — korabeli m ércével m érve is illuzórikusán — túlbecsülte családja és az erdélyi fejedelem ség nem zetközi
TALLÓZÓ
súlyát. M indem ellett rossz h advezér volt. De kétségtelen, h o g y háborúja a k o r egyik alternatívájának (önálló m agyar királyság) végiggondolásán alapult. Nem lehet ugyanis elvitatni, h o g y egy hazai központú, B udán az adm inisztrá ciót berendező m agyar államiság sok előnnyel is járhatott volna a m agyar állam terület részére. A helyi é rd e k e t a bécsinél jobban ism erő apparátussal, hivatalnokokkal; a hazai vezető réteg et (fő- és köznem ességet) jobban értő és kézben tartani k ép es állami adm inisztráció a helyi társadalom előnyére is szolgálhat. (Ezt bizonyítja a csírájában kialakuló Rákóczi-adminisztráció, am ennyire ez láth ató az állandóan hadszíntérről hadszíntérre vándorló fejedelem udvarában: a saját külügy, hadügy és pénzverés m ellett a türelm es valláspolitika, üg y esn ek n evezhető társadalom politikai intézkedések.) Rákóczi egy, a helyi társadalm i konfliktusokból kinőtt m ozgalom élé re állt, elvállalta annak vezetését. És m egkísérelte ezt a m ozgalm at, nem zetközi kitekintéssel, európai politikai tényezővé em elni. Az elképzelés jó és jogos volt, d e realitással csak rö v id időre bírt. 1708-ra Rákóczi lehetséges szövetségesei visszahúzódásra kényszerültek, a frissen felállított hadsereg rossz ellátottsága és szervezeti gyengéi, Rákóczi hadvezéri hiányosságai a tragikus trencséni csatához vezettek. (Ahol 12 ezer kuruccal szem ben ötezer császári katona aratott fényes győzelm et!) Kifulladt a m ozgalom társadalm i tám ogatottsága is. Bebizonyosodott: a török hódoltság életform ái és életcéljai visszavonhatatlanul eltűntek. Em ellett pedig a jól szervezett H absburg-adm inisztráció m ind a harctéren, m ind a politikában (a szerbek m egnyerése, a m agyar arisztokrácia n ag y o b b ik része udvarhűségének biztosítása stb.) d ö n tő fölénybe került. Mire a szatm ári b ék ét (1711. m ájus) aláírták, addigra az önálló m agyar fejedelem ség m int politikai-igazgatási keret m ár nem volt reá lis a lte rn a tív a a térség újrarendezésében. A K árpát-m edence lakosságának érdekeit, a term é szeti viszonyok em b erh ez szelídítésének program ját most m ár azok a m agyar fő u rak képviselték, akik — elfogadva a H absburgok és a bécsi adm inisztráció realitását — a csá szá ri u d v a r o n belül igyekeztek a lo ká lis érdekeket képviselni. Már nem Rákóczi. Ők: Pálffy János, aki a felkelést lezáró szatm ári b ék ét olyannyira m éltá n yo sa n fogalmazta, vag y a császárhoz átállt, később árulónak kikiáltott g ró f Károlyi Sándor, majd az állam terület újraberendezéséb en oly kiem elkedő szerepet játszó m agyar arisztokraták: Csákyék, Esterházyak és a többiek. A bécsi a d m in isz tr á c ió és a m a g ya r p o litik a i elit „első kiegyezése” 1711-ben reális és m éltányos kom prom isszum volt. Megalapozta a K árpát-m edence újratelepítését, előm ozdította, hogy az elvadult táj fokozato san kultúrtájjá alakuljon... *
Az európai politikában epizód volt a Rákóczi vezette harc. De a török utáni helyi társadalmi átrendeződésben, a helyi érdekek m e g fo g a lm a zá sá b a n em inens szerepet játszott. U tóéletében igaz, h o g y hamis politikai hivatkozások alapanyagát képezte, de a Bécsben ülő udvari adm inisztrációt em lékeztette is arra: a helyi (lokális) érdekekre figyelem m el kell lenni. És a történetírásnak is figyelem m el kell lenni m ind az európai, m ind a lokális szem pontokra. (M egjelent a H istó ria 2003/3■ szá m á b a n )
