n
n
Havonta megjeleno Hargita megyei agrármagazin I. évf., 1. szám – 2010. november Ingyenes lapszám
Gazdatulajdonban a gyimesközéploki tejfeldolgozó
Te(l)jes önállóság
10 IndAgrán a székely termékek 13 Felemás pityókaszezon 15 Földi paradicsom ingyenárammal 19 Szorgalmas méhek és emberek 28 Merre tovább, mezőgazdaság?
tartalom
3
Pezsgőbontás helyett
Jelenleg a nyers fa, nyers tej, nyers pityóka és élőállat eladása révén folyik ki a pénz a kezünkből, akkor, amikor a készterméket a boltok polcáról öt-tízszeres áron vesszük vissza. Rendben van ez így?
4–9
n Kötvénykibocsátással fejlesztett agrárium n Gyergyószárhegyen zárult az őszi vásárok sora n 6426 jószágra igényelték a 100 eurós támogatást n Ladó Zsolt a Hargita megyei állategészségügy élén n Hadüzenet a telekspekulánsoknak n Tíz eurót ígérnek a gazdáknak n Módosult a vadászati törvény n Sajtkészítő-bemutatóval folytatódott az Insight n Farcádon is épül manufaktúra n Csalással elköltött uniós pénzek n Csúszik a Hargita megyei területalapú támogatáselőlegek kifizetése n Vákuumcsomagolt keresztúri zöldség n Exportra is jut az idei termésből n Szerződésbontást kockáztatnak a nyertes pályázatok n Fejlődik a gyergyóúj falvi közös vállalkozás n Tabără: saját agrárstratégiára van szükségünk
hirdetés
A Hargita Népe heti színes tévéműsormelléklete
Keresse péntekenként az újságárusoknál, vagy fizessen elő rá a lappal együtt! Tel.: 0266–310507
2
Hónapról hónapra
10
Felemás idényt tudnak maguk mögött a megye burgonyatermesztői
Ismételten beigazolódott az, hogy a szabadföldi mezőgazdaságban létezik egy igencsak magas rizikófaktor, amely könnyen keresztülhúzhatja a legpontosabban, legkörültekintőbben elvégzett technológiai, közgazdasági számításokat. A megye krumplitermesztői újra bőrükön tapasztalták meg idén az időjárás szeszélyét, az év nagyon felemás idényt hozott: Egyesek számára az elmúlt évtized gazdasági szempontból leggyümölcsözőbb őszét jelenti 2010, míg mások alig kapták vis�sza a beültetett magot.
13
Miniszteri elismerés a székely termékeknek
Nemzeti hovatartozástól és érze lemtől függetlenül szó szerint lehetetlen volt „érzéketlenül” el menni a bukaresti IndAgra mezőgazdasági kiállításon és vásáron felállított Székelyföld-stand előtt.
15
Földi paradicsom ingyenárammal
A hagyományos székely parasztgazdaságról köztudott, hogy több lábon álló, növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozó családi fészek, ahol esetleg valamiféle, háziiparral egészíti ki a família a jövedelmét. Szinte minden háznál lakik valaki, akinek fúró, faragó, lakatoskodó,
kőműveskedő, esetleg szövő, fonó, varró híre átlépte a település határait. Mindezeket a tulajdonságokat ötvözi György József hargitai tanyája, ám a porta mégis igazán különleges.
18
Éghajlat-változási konferenciával ünnepelt Magyar Tudomány Napja
Hargita megyében az árvizek gyakorisága, Maros megyében a száraz klímát kedvelő parlagfű megtelepedése jelzi, hogy a globális éghajlatváltozás hatásai alól mi sem húzhatjuk ki magunkat – sugallta a globális felmelegedés hatásait és térségünkben való megnyilvánulási formáit bemutató előadásában dr. Makkai Gergely meteorológus.
19
Szorgalmas méhek és emberek
gozói üzem, biotermelői minősítés, sikerrel megugrott húszezer eurós Sapard-pályázat, valamint a kétszázötven méhcsalád mellett, a doktori fokozatra fejlesztett szakmai tudás.
24
Te(l)jes önállóság
Negyvenezer euróért vásárolta fel a gyimesközép loki tejfeldolgozót a Primulact Rt.-től a Gyimesközéploki Szar vasmarhatartók Egyesülete. A korábban olvasztott sajtot gyártó tejüzem újraindítására azonban a felújítási és modernizálási munkálatok miatt még legalább egy évet várni kell. A székelykeresztúri vajgyárat 450 ezer euróért felvásárló gazdaegyesület birtokában viszont napi 10 ezer literes kapacitással még idén elindulhat a termelés.
26
Az elmúlt években Ha egy emberként lépünk, arra egyre népszerűbb mezőgazdamindenki felfigyel sági ágazattá vált a térségben a méhészkedés. A magyarázat Interjú Becze István megyei a nagyértékű és a viszonylag tanácsossal
28
Merre tovább, mezőgazdaság?
A csíki, gyergyói, udvarhelyi és Keresztúr vidéki gazdák, szakemberek, közbirtokosságok és településvezetők véleményét kérik ki azon a megyei önkormányzat által szervezett fórumsorozaton, amelynek célja támpontokat gyűjteni a mekönnyen lehívható EU-s támo- gye formálódó agrárstratégiájágatásban, valamint az egyre fo- nak kidolgozásához. kozódó mézfogyasztási kedvben rejlik – vélekednek a profik. Az állítások megerősítésére vagy cáfolására a régió egyik legismertebb családi méhészeténél, a korondi Szász portán jártunk, Szakértő ahol nagyjából az ágazat mai követelményeinek minden eleme együtt van: helyes kis feldol-
30
Pezsgőbontás helyett Az ország mezőgazdaságáról is elmondható, de a Hargita megyééről még inkább, hogy a kisparcellás földművelés hazája. Hargita megyében 2010-ben összesen 170 ezer hektár mezőgazdasági területre 27 ezer gazda nyújtott be területalapú támogatási igényt, azaz minden leadott kérésre alig 6 hektár jut. A területek zöme azonban 1-1,5 hektár alatt van. De hasonló az állatállomány elaprózottsága is, így a Hargita megyei tehén- és szarvasmarha-állomány 75 százaléka például 1-2 tehenet nevelő gazdák birtokában van, míg a 3-5 jószággal rendelkezők az állomány 21 százalékát tudják magukénak. Ezeknek a gazdáknak külön-külön a tejfeldolgozókkal szembeni tárgyalóerejük nincs, a tej literjét így a palackozott borvíz árának töredékéért kénytelenek értékesíteni. Rendben van ez így? Az elmúlt napokban a megye formálódó agrárstratégiája kapcsán kérdezték meg a megye gazdálkodóit, a gazdaszervezetek és a közbirtokosságok képviselőit: mondják el ők, hogyan látják a hargitai agrárium helyzetét, és miben képzelnék el az ágazat fejleszthetőségének reális alapjait. E fórumoknak nagyon is komoly tétje van: Hargita megye vidéken élő lakosságának a mindennapjait határozza meg, hogy a megye GDP-jének harmadát előállító ágazatban mellélőve, rossz fejlesztési célokkal pénznyelő „sivatagi katedrálisokat” építenek, vagy valóban olyan irány mellé teszik le a voksot, mely a székely ember egylejnyi erőfeszítéséhez hosszabb távon egy lej hasznot is társít. A stratégia borítékolhatóan a megyében előállított termékekhez idomuló feldolgozóipar fejlesztését fogja szorgalmazni, mind a növénytermesztés, mind a hús- és tejfeldolgozás területén. De nem csak, mert a nyersanyagtermelés, -feldolgozás folyamata a csomagolás, értékesítés lánca mentén válik egésszé. A nyers fa, nyers tej, nyers pityóka és élő állat eladása révén folyik ki a pénz a kezünkből, amikor a készterméket a boltok polcáról öt-tízszeres áron vesszük vissza. Rendben van ez így? Nincs. De akkor beszélni kell a miértekről, mikéntekről is. A problémák adottak, a feladatok világosak. Az Ön kezében tartott Székely Gazda havilap nem kíván világmegváltó lap lenni, és nem akarja magát a legokosabbnak kikiáltani, tanácsokat is csak a bemutatott példákon keresztül adna. De adni szeretne: a megye gazdálkodói számára hasznos, tartalmas cikkeket, riportokat, hozzászólva a gazdák mindennapi problémáihoz. Első lapszámunk pezsgőbontásos ünneplése helyett csak fogadjon és olvasson minket! Haszonnal és szeretettel. Domján Levente n
n
Székely Gazda n a Hargita Népe Kiadó havonta megjelenő Hargita megyei mezőgazdasági havilapja Igazgató: Isán István Csongor n Felelős szerkesztő: Domján Levente (
[email protected], tel.: 0726/366588) n Riporter, szerkesztő: Hompoth Loránd (hompoth.
[email protected], tel.: 0733/553015) n Főmunkatársak: Cseke Péter, Miklós Levente n Lapterv, grafika és fotó: Mihály László n Korrektúra: Szatmári Cecília n Reklám és hirdetés: Fröhlich Orsolya (
[email protected], tel.: 0733/553016) n Szerkesztőség és kiadóhivatal: 530190, Csíkszereda, Szentlélek út 45. sz. Nyomda: Alutus Rt., Csíkszereda.
3
hónapról hónapra
E
gy 10 millió eurós kötvénykibocsátás keretében 6 millió euróból finanszírozná a madéfalvi agráripari park létrehozását Hargita Megye Tanácsa – dőlt el a megyei önkormányzat október végi tanácsülésén. A kötvényértékesítésből fennmaradó 4 millió eurót pedig a csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház fejlesztésére szánják. A kötvénykibocsátás egyébként a maga nemében premiernek is számít, hisz a székelyföldi önkormányzatok közül Hargita Megye Tanácsa elsőként próbál e forrásbevonási megoldással élni. A tervek szerint a Madéfalva melletti 15 hektáros agráripari park olyan több mintaszerű feldolgozó egységnek ad helyet, melyek a turisztikai vonzerő szempontjából is jól hasznosíthatók. Mint Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke elmondta: az agráripari parkba gyökeret verő vállalkozások, feldolgozó egységek amellett, hogy munkahelyeket teremtenek egy olyan térségben, ahol relatív nagy a munkanélküliség, alternatívát is teremteniük kell a helyi gazdálkodóknak, termelőknek is megtermelt javaik jobb értékesítésében, a Hargita megyéből kikerülő termékek magasabb hozzáadott értéknövelésén keresztül a nagyobb jövedelmezőség biztosításában. „Az agrárparkban ne csak a nyers tej, hús vagy gyümölcs feldolgozása történjen, hanem azt szeretnénk, hogy a helyi turisztikai körforgásba is lehessen beépíteni. Erre már számos nyugati példát láttunk, ahol egy-egy feldolgozó üzemet oktató jelleggel, egy kis bemutatóbolttal megtoldva plusz turisztikai vonzerővel is fel tudnak vértezni. De emellett még fontosabb, hogy a Hargita megyei termékeket nyersanyag helyett mind magasabb feldolgozottsági szinten adjuk ki a kezünkből, és lehetőség szerint mind nagyobb értékben tartsuk helyben a feldolgozáskor, a csomagoláskor és a kereskedelmi értékesítéskor keletező jövedelmeket” – fogalmazott Borboly. A megyei elöljáró elmondta: a 10 és 20 év közötti futamidőre tervezett, államilag garantált kötvényeket leginkább a Hargita megyei lakosság körében szeretnék érté-
4
Gyergyószárhegyen zárult az őszi vásárok sora
T
öbb mint ezer látogatója volt a novemberi Gyergyószárhegyen megszervezett Hagyományos Székely Termékek Őszi Vásárának, mely az októberben tartott udvarhelyi és csíkszeredai rendezvények után egyben az őszi vásársorozat záróeseménye is volt. A megyei önkormányzat által szervezett őszi vásáron kiállított termékekre sok helybéli volt kíváncsi, de Gyergyószentmiklósról és a környékbeli településekről is érkeztek vásárlók. A bőséges kínálaton sok látogató elámult, többen nem is gondolták, hogy a környéken ilyen sok hagyományos terméket készítenek és kínálnak eladásra. Jó lehetőség a vásár a bemutatkozásra, akár gyakrabban is szervezhetnének hasonlót – mondta el az egyik részt vevő helybéli termelő. Hozzátette, nincs könnyű dolguk manapság a kistermelőknek, hiába kínálnak szép zöldséget, egészséges pityókát, biotermékeket, ha nincs, akinek eladni. Sokak számára jelent nehézséget a megfelelő piac megtalálása, a vásárlói kör kialakítása, ebben is segítséget nyújtott a vásár. A kétnapos rendezvény alatt sok egyéb mellett sajtokat, hagyományos módon elkészített kolbász- és szalonnaféleségeket, házikenyérrel kínált mézet és természetes erdeigyümölcs-szörpöket, lekvárokat kóstolhattak meg az érdeklődők.
domján levente
Kötvénykibocsátással fejlesztett agrárium
kesíteni, így biztosítva, hogy a bankok helyett a kötvények után fizetendő kamat is helyben maradjon. A vásárlók között amúgy Borboly a magánszemélyek mellett a közbirtokosságok, cégek és a helyi intézmények érdeklődésére is számít. 6426 jószágra igényelték a 100 eurós támogatást
H
a lassan gyarapodva is, de évről évre több jószágra nyújtják be a támogatási igényeiket a Hargita megyei gazdák – mondta el Csíkdánfalván Szőcs József, a Hargita megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség
(APIA) munkatársa. A szakember által ismertetett adatok szerint míg 2007-ben a Hargita megyei gazdák 43 682 tehénre összesen 21,404 millió lej támogatást kértek, addig 2008-ról 2009-re a támogatásra bejelentett szarvasmarhák száma 48,6 ezerről 49,6 ezerre bővült, 24,075 millió lejről 25 315 millió lejre növelve a gazdáknak kifizetett támogatási összegeket is. Az idei évi őszén zárult támogatási kiírásban a Hargita megyei APIA-hoz 8434 tehéntámogatási kérés érkezett, ám az ezt takaró jószágszámot a folyamatban levő feldolgozás miatt a szakember még nem tudta megmondani. Elárulta viszont, hogy a novemberben lejárt,
domján levente
a 2-15 tehenes hegyvidéki jószágtartók megsegítését célzó, tehenenként 100 eurós támogatást jelentő kiírásra megyénkből 916 szarvasmarhatartó adta be igénylését, összesen 6426 állatra. A szakember azonban hozzátette, hogy a támogatás igényléséhez sajnos botlasztóként járult, hogy az érdekelt gazdáknak vállalniuk kellett a jogi személyként való bejegyzést is, ami viszont már kedvét szegve számos jószágtartó gazdának, távol tartotta őket a támogatás igénylésétől. Ladó Zsolt a Hargita megyei állategészségügy élén
N
ovember 17-től Ladó Zsolt csíkszeredai szakembert bízták meg a Hargita Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság (ANSVA) vezetésével. „Az RMDSZ kormányra kerülését követően a szövetség csíki területi szervezete azonnal konzultációsorozatot tartott a gazdákkal, a területi állatorvosokkal, a különböző gazdaszervezetek képviselőivel, mivel első perctől prioritásunk volt, hogy a Hargita megyei állategészségügy élére is jól felkészült magyar szakember kerüljön. Így sikerült a koalíciós tárgyalások eredményeképpen a tisztségre Ladó Zsoltot nevesítenünk” – mondta el a kinevezés kapcsán Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke. A politikus kérdésünkre, hogy a szakhatóság új igazgatójának kinevezése révén könnyebben sikerül-e előbbre vinni a térségi kisvágóhidak kialakítását, Borboly szerint erre
a hatályos jogszabályok változtatásán keresztül a parlamentben kell megoldást találnia. „A Hargita megyei parlamentereinken keresztül tettünk is már le törvénymódosítási javaslatokat, de számítunk a kormányban dolgozó szakembereink lobbierejére is. Én nagyon bízom benne, hogy ami Nyugaton bevált és elfogadott, azt Romániában sem fogják törvények tiltani, mert nem természetes, hogy az egy-két tehenes gazdáknak is egy-egy jószág levágásakor ugyanazon feltételeket kell teljesíteniük, mint az ezer tehenet nevelő farmoknak. Az évi egy-két borjú levágásakor a gazdának hadd ne kelljen a gyakorlatilag több millió eurós beruházáshoz kötött vágóhidak feltételeinek megfelelnie. A jelenlegi formájában ez nem méltányos eljárás” – mondta el a politikus. Hadüzenet a telekspekulánsoknak
B
üntetné a „több ezer hektárt felvásárló” és művelés helyett csak a területalapú támogatásra hajtó telek-spekulánsokat Valeriu Tabără, a mezőgazdasági tárca vezetője. „Jelzések érkeztek hozzám, hogy vannak több ezer hektár területet vásárolók, akik a hektáronkénti támogatásból élnek. Jól jön nekik, hogy felvegyék a 81 eurót és még 50 eurót, amit idén adtunk. Ezt nem engedjük. A törvényt kidolgoztuk, de
nem terjesztettük a kormány elé, hogy előbb közvitát tartsunk a büntetés mértékéről. Senkit nem kényszeríthetünk arra, hogy megművelje a földjét, de arra igen, hogy tisztán tartsa” – nyilatkozta Tabără. A miniszter elmondta, hogy Romániában körülbelül hárommillió hektár termőföld áll megműveletlenül. Tíz eurót ígérnek a gazdáknak
E
gy előkészített kormányhatározat-tervezet értelmében bárányonként megközelítőleg 10 euró támogatást kapnának a gazdák, de a jövő évben azonos szinten tartanák a tehenek után fizetendő támogatás nagyságát is. A mezőgazdasági tárca úgy látja, hogy az állatonkénti 10 eurós támogatás hozzájárul az ország jelenleg 6,784 milliós bárányállományának 2012-es és 2013-as szinten tartásában is, sőt a közel-keleti lehetőségeket szem előtt tartva, a bárányhúskivitel akár a romániai agrárexport húzóereje is lehet.
Módosult a vadászati törvény
B
orbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter szorgalmazására november 17-én a kormány sürgősségi rendelettel módosította a hazai vadászati és vadvédelmi törvényt. A tárcavezető véleménye szerint a kiegészítések és módosítások eszközlését követően az új törvény teljes egészében megfelel az európai normatí-
Sajtkészítő bemutatóval folytatódott az Insight
Több mint száz csíki és udvarhelyszéki gazda volt kíváncsi a megyei önkormányzat Insight-projektjének keretében, a november 17-én a csíkdánfalvi vendégházban, majd másnap a homoródfürdői Lobogó Panzióban tartott, a tehéntej minőségi feldolgozását boncolgató előadásokra és sajtkészítő bemutatókra. Az Európai Unió által finanszírozott projekt így immár harmadik szemináriumi szakaszához érkezett. Az előadássorozat első két felkészítőjét az erdeigyümölcs- és gombabegyűjtés, illetve -feldolgozás témakörében, míg a második szemináriumi előadás-párost a juh- és kecsketej-feldolgozás kapcsán tartották. A tehéntejből készülő minőségi sajkészítés fortélyaiba – műhelytitkaikat is megosztva – tudományos igényességű részletességgel két magyarországi sajtkészítő mester avatta be a gazdákat. Az érdeklődők azonban nemcsak végigkövethették, de a rendezvény során meg is kóstolhatták a Sándor Tamás egri és Kiss Ferenc kőrösladányi sajtkészítők munkáját dicsérő legkülönfélébb érlelt sajtokat. A megyei önkormányzat és a Hargita Megyei Agrárkamara Insightrendezvénysorozata legközelebb januárban, a hagyományos húsfeldolgozás témakörében tartandó előadásokkal és gyakorlati bemutatókkal folytatódik.
5
váknak. „Az Európai Bizottság kérésére 2011. május 15-től az új törvény értelmében tilos lesz a siketfajd vadászata és a hazai vadászati idény időintervalluma az európai vadászati idényhez igazodik” – mondta a környezetvédelmi miniszter. Kiemelte viszont, hogy az új vadászati törvény egyik legfontosabb módosítása a vadállomány kezelésével kapcsolatosan az eddigi monopolhelyzet megtöréséhez kötődik. „Jelenleg a hazai vadállomány legnagyobb részének kezelése az Országos Vadászati és Halászati Egyesülethez tartozó megyei egyesületek és az Országos Erdőgazdálkodási Hivatal (Romsilva) hatáskörébe tartozik. Az új vadászati törvény a kisebb vadászati egyesületeknek is biztosítja a Csalással elköltött uniós pénzek
vadállomány kezeléséhez való hozzáférést, egy egészséges versenyhelyzetet teremtve ezen a területen” – hangsúlyozta a miniszter. A módosított vadászati törvény biztosítja a vadállomány kezeléséért fizetendő díjak növelésének jogi keretét is. A minisztérium számára a díjak növelése többek közt azt is jelenti, hogy 2011-ben a Környezetvédelmi Alapon belül több pénzt tudnak elkülöníteni környezetvédelemmel kapcsolatos befektetésekre – szögezte le Borbély László. Farcádon is épül manufaktúra
K
éthetes várakozási idő, többszörös túljelentkezés van az idén felavatott farkaslaki gyümölcsfeldolgozó manufaktúránál, ahol jövőre a gyümölcslevek és -lekvárok mellett szörpöket is előállítanak. A Hagyományaink gyümölcsei projektet sikerre vivő székelyudvarhelyi Civitas Alapítvány munkatársai azonban nem állnak meg itt: jövőre elkezdik a farcádi gyümölcsfeldolgozó tervezését is. „A Hagyományaink gyümölcsei nevet viselő projekt tulajdonképpen két évvel ezelőtt ötlet szintjén fogalmazódott meg a Civitas Alapítvány munkatársaiban” – mondta el Már István projektvezető. Úgy tapasztalták számos kiaknázatlan lehető-
Az európai agrárpénzek 2008 és 2010 közötti helytelen felhasználása miatt 41,7 millió eurónyi összeg visszafizetésére kötelezi Romániát az Európai Bizottság – derült ki a bizottság jelentéséből. A legnagyobb, 335,5 millió eurós összeget Görögországnak kell visszafizetnie, míg a Románia esetében megállapított 41,7 millió euró a második legnagyobbnak számít. Az EB egyébként a 27 tagállam közül 19-et kötelez kisebb-nagyobb összegek visszafizetésére. A brüsszeli irányítószerv jelentés szerint Románia a Közös Agrárpolitika keretében kapott összegek szabálytalan elköltésében, a területalapú támogatásban részesült parcellák hiányos ellenőrzésében, illetve egyes büntetések hibás alkalmazási módjában találtatott vétkesnek. Görögország és Románia mellett egyébként Portugáliának 40,69, Hollandiának 28,94, Bulgáriának 20,2 millió eurót kell vis�szafizetnie, nagyrészt ellenőrzési hiányosságok miatt. A dokumentum megállapítja azt is, hogy tavaly csaknem duplájára nőtt az Európai Unió kohéziós alapjából a tagállamok által szabálytalanul vagy csalással felhasznált összegek nagysága. Brüsszeli források szerint minden öt euró támogatásból egyet korrupt hivatalnokok „nyelnek le”. Az Európai Bizottság jelentéséből kiderül, hogy tavaly 1,2 milliárd eurót vettek igénybe csalárd módon az Unió legszegényebb régióinak felzárkóztatását célzó alapból, ami 109 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A közös agrárpolitika céljait megvalósíta-
6
ség rejlik az erdei-, illetve termesztett gyümölcsök feldolgozásában. 2009 áprilisában e célra pályázatot is nyertek a norvég kormánytól, közben feltérképezték, hol helyezkednek el a régi tájfajták, illetve hogyan lehet ezeket megőrizni, hasznosítani. Külföldi, majd belföldi tapasztalatcsere után két nagy sikernek örvendő gyümölcsfesztivált szerveztek Székelyudvarhelyen, miközben tervbe vették egy gyümölcsfeldolgozó manufaktúra létesítését is. Az alapítvány által vásárolt gyümölcsfeldolgozó gépek befogadására 35 jelentkező akadt: végül két önkormányzat →– a farkaslaki és a felsőboldogfalvi – maradt versenyben, utóbbi Farcádon biztosít épületet. „A farkaslakiak két hónapon belül pontra tették a manufaktúrának kiszemelt ingatlant, s úgy néz ki, jövőre elkezdjük a farcádi gyümölcsfeldolgozó tervezését is. A Hargita megyei önkormányzat pedig az agrárszektor fejlesztésére szánt pénzalapokból közel 50 ezer lejt különített el a farcádi gyümölcsfeldolgozó kialakítására” – újságolta Már. A gyümölcsfeldolgozók szükségességét a farkaslaki bizonyítja a legjobban, ahol jelenleg gyümölcslevet és lekvárt állítanak elő, de tervezik szörpök előállítását is.
ni hivatott alapot – amely az Unió költségvetésének nagyjából felét teszi ki – szintén 1,2 milliárd euróval károsították meg az ügyeskedők. Ez az összeg 23 százalékkal több, mint 2008-ban. A jelentés szerint előfordult, hogy támogatást vettek igénybe egy nem létező citrom- és narancsültetvényre Szicíliában vagy ugyancsak egy nem létező szarvasmarhatelepre Szlovéniában. Az ügyek kétharmadában azonban Bulgária, Románia, Görögország, Olaszország, Lengyelország és Spanyolország az érintett.
Csúszik a Hargita megyei területalapú támogatási előlegek kifizetése
az oroszhegyi 163 vagy a parajdi határban levő 111 mezőgazdasági terület ellenőrzése sem. A szakember azonban leszögezte: a támogatáselőleg folyósításának késése, nem a támogatás elvesztését jelenti. Így az Európai Unió által fizetett 80,36 eurós hektáronkénti támogatás mellé a Hargita megyei gazdák a tavasz folyamán a hegyvidéki területekre járó hektáronkénti 90 eurós, illetve adott feltételek szerint 124 vagy 182 eurós agrár-környezetvédelmi támogatást is megkaphatják.
A
let ellenőrzése. Vitos szerint azonban addig egy gazda sem kaphatja meg az őt illető támogatáselőleget, amíg az illető községből ellenőrzésre kiválasztott területek vizsgálata és támogatásjogosultságának megállapítása nem fejeződik be. Hargita megyéből a területalapú támogatást kért 29 ezer kérvényből a bukaresti központ 3805 esetében rendelt el teledetekciós ellenőrzést, ami viszont a területek szétszórtsága miatt – mint ahogy az a lapunk rendelkezésére bocsátott térképből is látszik – az összes Hargita megyei községet érinti, lefedve ezáltal gyakorlatilag a teljes megyét. A térképen pirossal vagy sárgával jelzett szín az ellenőrzésre váró területek magas számát jelzi, míg a zölddel jelölt megyerészeken az APIA szakembereinek átlagosan „csupán” 20-40 darab területet kell leellenőrizniük. A helyzetet azonban külön bonyolítja, hogy a támogatásra kért mezőgazdasági területek légifotózásával megbízott cég az APIA ellenőreinek még november
mihály lászló
Hargita megyei területek légi fotózásával megbízott cég késése, valamint az azt követő kiértékelések és ellenőrzések csúszása miatt idén szinte biztosan nem kapják meg a Hargita megyei gazdák az idei évre ígért 171 lejes, országos szinten október 16. és november 30. között folyósításra kerülő 50 százalékos területalapú támogatási előlegeket – mondta el Vitos Zsuzsanna, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) igazgatója. Mint kifejtette, a támogatás folyósításának ugyanis az Európai Bizottság előírásai szerint alapfeltétele az adott közigazgatási egységen belül néhány, vélet lenszerűen kiválasztott támogatásra kért terü-
közepén sem adta át a felvételeket, így a cég késése miatt a támogatás folyósításának előfeltételéül szabott területellenőrzés is megcsúszik. „A légifelvételek alapján a területek méretét az abba vetett kultúrák színe alapján is pontosabban lehet azonosítani. A mostani felvételeket a júniusival összevetve így jól látszanak a területek is, amiből persze az is kiderül, hogy művelve volt-e a terület vagy sem. Amíg viszont nem kapjuk meg a térképként szolgáló felvételeket, addig nem tudjuk elkezdeni a központból kiválasztott területek ellenőrzését” – magyarázta lapunknak Vitos, hozzátéve, emiatt nem férnek bele a területalapú támogatások előlegfolyósításának november végi határidejébe sem. Hargita megyéből egyébként a legtöbb – szám szerint 251 – földterületet az APIA szakembereinek Gyimesközéplokon kell ellenőrizniük, de Vitos szerint nem csekély feladatot ró az ellenőrökre a Ditróból kiszemelt 164, a csíkszentdomokosi 145,
Vákuumcsomagolt keresztúri zöldség
A
piaci igények szerint csomagolt, a családok ebédjéhez szükséges mennyiségtől kezdve az éttermek által kért nagyobb kiszereléssel bezárólag, a tervek szerint a legváltozatosabb módon próbálja feldolgozni és értékesíteni a térségbeli zöldség-, később pedig gyümölcstermelők termékeit az egy hónapja megalakult, nyolc alapító taggal induló székelykeresztúri zöldség- és gyümölcsértékesítési egyesület. Mint Márton Istvántól, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Kamara igazgatójától megtudtuk, a kezdeményezés adta magát, hisz Hargita megyén belül Székelykeresztúr rendelkezik a legjobb zöldség- és gyümölcstermesztési feltételekkel. A helyi zöldség- és gyümölcsértékesítési és -feldolgozó szövetség alakításában ugyanakkor a szakember szerint nyilván ösztönzőként játszott közre
7
a keresztúri vajgyár felvásárlására létrejött tejértékesítési szövetkezet sikere is. Mint megtudtuk, a boldogfalvi polgármester felajánlásával a szövetkezet termékraktározási gondjai máris megoldódtak: a célra ugyanis az elöljáró a helyi egykori tsz-raktárt kínálta, mely Márton István szerint a zöldség tárolásához és feldolgozásához szükséges tevékenységen túl hűtőháznak való átalakításra is alkalmas. „A nyugati országokban, ahol jártam, a zöldséget elsősorban egy tál levesnek való vákuumcsomagolásban kínálják, míg az 5 kilós vagy nagyobb kiszerelésű csomagok révén az éttermek, kantinok, vendéglők igényeit próbálják kielégíteni. Ez pedig nem is feltételez különleges beruházási igényt, hisz zöldségpucoló gépekre van szükség, illetve egy csomagolóra. Ezt követően már lehet is az érdeklődő étkezdéknek vagy üzletláncoknak szállítani” – mondta el lapunknak Márton. A székelykeresztúri zöldség- és gyümölcsértékesítési szövetkezet alapító okiratát Dombi Gábor keresztúri vállalkozó olvasta fel, míg a megjelent húsz gazda közül nyolc máris aláírásával fejezte ki a szövetkezethez való csatlakozási szándékát. Exportra is jut az idei termésből
R
ománia idén több mint kétmillió tonna búzát és ugyanannyi kukoricát fog exportálni, tonnánként 180 és 240 euró közötti áron – jelentette be Valeriu Tabără mezőgazdasági miniszter. A tárcavezető szerint kukoricából 360 millió euró, a búzából 420 millió euró fog befolyni. „Jó a termés” – értékelte a miniszter, így ár-
8
Szerződésbontást kockáztatnak a nyertes pályázatok
A
z európai uniós 2008 és 2010 között nyert 3,5 milliárd eurós összértékű vidékfejlesztési szerződések több mint 40 százalékát bonthatja fel a szaktárca, mivel a nyertes cégek és magánszemélyek nem tudják felmutatni a projekthez szükséges banki finanszírozást – nyilatkozta lapunknak Tánczos Barna, a mezőgazdasági minisztérium államtitkára (fotó). „Jelenleg több mint 3,5 milliárd euróra kötöttünk finanszírozási szerződést, a projektek lebonyolítása során viszont nagyon sok esetben finanszírozási gondok merültek fel, főleg azoknál a pályázatoknál, ahol a kedvezményezett magánszemély vagy kereskedelmi társaság. Ez országos jelenség. A projektek 30-40 százalékában a pályázatok nagyon jól néznek ki papíron, ám akkor, amikor a pályázat lebonyolítása érdekében bankhoz fordul hitelért a pályázó, a bankok megalapozatlanságra hivatkozva az esetek nagy számában elutasítják pályázók finanszírozási kérését. Ugyanis még akkor is, ha 50, 60 vagy 65 százalékos uniós támogatásban is részesül valaki, utólagos kifizetésről lévén szó, a pályázónak már indulásból rendelkeznie kell a pályázat kivitelezéséhez szükséges összeg 60-70 százalékával” – mondta el Tánczos. Ez az államtitkár példája szerint így egy 1 millió eurós nyertes pályázat esetén a sikeres lebonyolításhoz a kedvezményezett részéről legalább 600-700 eurós indulótőkét feltételez. „Az uniós támogatáshoz az elszámolást követően jut hozzá, amihez persze a kifizetési bizonylatok kellenek. Ezt eljuttatja a Vidékfejlesztési Kifizetési Ügynökséghez (APDRP), ez alapján visszakapja a támogatott részösszeget. Tehát ahhoz, hogy a pályázat cash-flowját biztosítsa, nem elég csak az Uniótól nyert pénzhez szükséges önrésszel rendelkeznie” – magyarázta Tánczos.
pát, napraforgóolajat és repcét is külföldi piacokon értékesít az ország. Tavaly Romániában 5,2 millió tonna búza termett, ebből 2,3 millió került exportra, de 628 ezer tonnára rúgott a külföldről behozott búza mennyisé-
ge is. A kalászos gabonából származó exportbevétel értéke 302,9 millió euró volt. A tavaly betakarított nyolcmillió tonna kukoricából 1,7 milliót értékesítettek külföldön, az exportőröknek így 252 millió eurós bevétele szárma-
zott. A mezőgazdasági minisztérium adatai szerint búzából idén a kalászossal bevetett 2,2 millió hektár területen 5,7 millió tonnás – hektáronként 2,7 tonnás átlaghozamú – termést aratták le, míg kukoricából a kultúrával bevetett 2,2 millió hektárról 9 millió tonnás termést várnak. Repcéből 1,5 tonnás hektáronkénti hozam mellett ös�szesen 900 ezer tonnát, napraforgóból pedig 1,7 tonnás hektáronkénti átlaghozam mellett 1,4 millió tonnát takaríthattak be a gazdák. Az olajos növények közül a repce tonnánkénti ára jelenleg 260 euróra, a napraforgóé 335 euróra rúg, míg a búza tonnájáért 150 eurót, a kukoricáért 142 eurót kérnek. Fejlődik a gyergyóújfalvi közös vállalkozás
T
ejházat építenek, újabb állatokat vásárolnak – fejlődik a gyer gyóújfalvi Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének közös gazdasága. A tagoknak több elképzelése is van, úgy vélik, összefogással lehet eredményeket elérni. „Tejházat építünk, és most vásároltunk újabb tíz tehenet, így már 34 állatunk van” – számolt be lapunknak Lázár Ákos, az egyesület elnöke. Mint mondja, most a tejtermelésre és -értékesítésre szeretnének nagyobb hangsúlyt fektetni, úgy látják, van rá kereslet. Már tárgyaltak egy Piatra Neamt-i tejfeldolgozóval, de más lehetőségekről is értesültek. Úgy vélik, a tej értékesítése által hamarabb juthatnak jövedelemhez, hiszen ahhoz, hogy a húst eladhassák, előbb jó ideig nevelni kell az állatot. A gazdaság működtetése érdekében földeket béreltek, melyekre területalapú támogatást kapnak, a pénzből pedig folyamatosan fejlesztéseket eszközölnek, a szükséges munkát pedig rendszerint kalákában végzik. Az egyesületnek jelenleg húsz tagja van, de további személyek is jelezték, hogy csatlakozni szeretnének. Az újfalvi Szarvasmarha-tenyésztők Egyesülete egyébként valamikor több mint 300 tagot számlált, idővel azonban megfogyatkozott a létszám, a tevékenység is minimálisra csökkent. Két éve néhány gazda úgy döntött, újból életet lehelnek az egyesületbe, tagokat toboroztak. Tavaly nyáron közös gazdaság létrehozását tervezték el: megvásároltak a falu szélén egy valamikori kollektív istálló-
ként használt épületet, az uniós elvárásoknak megfelelően felújították, kialakították a szállást az állatok számára. A állattartói munka pedig a gazdák által beadott egy-egy borjúval indult el. Tabără: saját agrárstratégiára van szükségünk
R
ománia hiába az Európai Unió tagja, ha a vidékfejlesztés terén nincsenek saját célkitűzései, teljes káosz fog uralkodni – nyilatkozta Valeriu Tabără mezőgazdasági miniszter (fotó) az erdélyi megyék gazdálkodóival folytatott november közepi találkozóján. „Továbbra is harcolok egy hosszú távú vidékfejlesztési, élelmiszeripari, mezőgazdasági stratégia elkészítéséért, még akkor is, ha egyesek felhozzák ellenérvnek, hogy az a hét évre szóló hét program, ami az EU-szerződésben szerepel, valódi stra-
tégia. Nem az. Ezeknek a programoknak minden intézkedésének meg kell felelnie egy nagyobb célkitűzésnek. Erőltetni fogom, és a minisztériumban dolgozunk egy stratégiavázlaton, amely ágazatokra lebontva is elkészül, és amely két-, három-, négy- és hétéves időszakokra határoz meg célkitűzéseket, az európai programokat és pénzeket alapul véve” – fejtette ki a találkozón Tabără. Felhívta a figyelmet, ha Románia nem teszi meg az óvintézkedéseket, nem védi meg piacát, az EU-s és a hazai állami beruházások kudarcot vallhatnak. „Nekem nem a külföldi gazdát kell finanszíroznom, hanem a hazai termelést, bármilyen eszközzel, természetesen a jelenlegi körülményekhez igazítva. Ha nem tesszük meg a lépéseket piacunk védelmében, az EU-s és a hazai állami beruházások kudarcot vallhatnak” – állította.
9
Ismételten beigazolódott az, hogy a szabadföldi mezőgazdaságban létezik egy igencsak magas rizikófaktor, amely kön�nyen keresztülhúzhatja a legpontosabban, legkörültekintőbben elvégzett technológiai, közgazdasági számításokat. A megye krumplitermesztői újra bőrükön tapasztalták meg idén az időjárás szeszélyét, az év nagyon felemás idényt hozott: egyesek számára az elmúlt évtized gazdasági szempontból leggyümölcsözőbb őszét jelenti 2010, míg mások alig kapták vissza az elültetett magot.
Felemás idényt tudnak maguk mögött
a megye burgonyatermesztői
domján levente
A
10
z elmúlt nyár bőséges csapadékot, áradásokat, a szántóföldeket beborító belvizeket hozott egész Csíkszéken. Történt ez egy olyan időszakban, amelyre a meteorológiai intézetek egy „szokatlanul meleg és száraz” időjárást jeleztek elő. Természetesen senki nem állítja, hogy szándékosan vezették volna félre az időjósok a gazdatársadalmat, ám az előrejelzés végső soron mégis megtévesztette, becsapta őket. „Okos ember figyeli a várható prognózist, és igyekszik annak szellemében a lehető legoptimálisabban elhelyezni a rendelkezésére álló területeken a különböző növényi kultúrákat. Idén sem történt ez másként, így a nagyobb vízigényű krumplit igyekeztünk a vizenyősebb földekbe ültetni. Megjártuk!” – panaszkodott egy alcsíki termelő. „Ritkán tévednek a meteorológusok, de úgy néz ki, hogy akkor nagyot. Mostanáig bejött, amit jósoltak, ám az idén nagyon mellényúltak” – tette hozzá. A szokatlanul csapadékos nyárnak köszönhetően Alcsíkon olyan mezőgazdasági területeken eresztett jól a pityóka,
ahol évtizedek óta a vízhiány okozott gondot. Sok és nagy kiterjedésű olyan szántóterület van a térségben, amelyen a termőtalaj viszonylag vékony, arasznál alig vastagabb réteget képez, alatta pedig mély kavicsréteg található, ami azonnal elvezeti a csapadékvizet. Évtizedek óta nem létezett olyan, a térségben megrendezett burgonyatermesztői konferencia, szakmai szeminárium, pityókás találkozó, amelyen ne vetődött volna fel vitatémaként az említett területek öntözésének kérdése, a jobb terméshozam érdekében. „Nézni a sok vizet hogyan folyik el az orrunk előtt, és közben siránkozni, hogy szárad ki a termés, nem más mint hülyeség” – fakadt ki élesen a megye egyik ismert burgonyatermesztési szakembere egyik hasonló alkalommal. Pityókatáblából „rizsföld”
be került. Nemcsak a növényvédő szerekre kellett többet költeni, hanem jóval több volt a hektárra eső megmunkálási és üzemanyagköltség is, a pluszban bejött permetezések miatt. Az idei hektárra számított termelési költségek több termelő egybehangzó állítása szerint legkevesebb 8 ezer lejnyire rúgnak, sőt azoknál, akik importált, csúcsminőségű vetőmagot ültettek a földbe a 12 ezer lejt is elérik az előállítási költségek. Az idei piaci helyzet azonban feltehetően megtéríti a többletköltséget, hiszen 1,2–1,5 lej között mozog az étkezési burgonya kilónkénti ára. A krumpli magas árának kialakulásához utóbbi is számottevően hozzájárult, amellett, hogy összességében Európa-szerte gyenge terméshozamot produkált 2010, így hiány keletkezett a burgonyapiacon, ami mindig az ár emelkedéséhez vezet. „A tavalyi év hozama mondhatni rekordtermést eredményezett, ám az idei sem maradt el sokkal tőle a gazdaságomban, hektáronként 35-40 tonna termett. Ez részben ugyan a szántóterületek szerencsés fekvésének köszönhető, ám a jó minőségű vetőmag, a termesztési technológia az extrém időjárás követelményeihez pontos igazítása sokat nyomott a latban” – fejtette ki Bodó.
Az idei év nyarának szélsőséges időjárása megoldotta – legalábbis a 2010es termelői szezonban – ezt az évtizedek óta visszatérő problémát, ám számos másikat okozott. A vizenyősebb, agyagosabb szántók ugyanis inkább rizsföldekre emlékeztettek, mint pityókatáblára. Volt ahol nem lehetett megmenteni a termést, máshol pedig gyenge volt a hozam, aprók a gumók, amelyek már a földben rohadni kezdtek, Az átlag előrevetítve, hogy a tárolás sem lesz hetven százaléka termett egyszerű. Nem volt ennyire szerencsés azonA burgonyakultúrák egészségesen tartása a szárazabb, kavicsosabb föl- ban Virág György, Lázárfalva egyik fiatal, energikus gazdája, nagydekben sem volt egyszerű: egy szokványos évben j üzemi termelő, aki csae l 5 , ládjával több mint 55 szükséges növényvédő -1 hektáron gazdálkodik: szer-mennyiség többszö 1, 2 ozog m szűkszavúan közölrösét kellett felhasználni t t közö kezési te egy átlagos hoa termés megmentésének, z ét a a zamú évben mega hozam biztosításának érny burgo a termő mennyiség dekében. „Esetenként, ahol r á énti k n ó alig hetven szánem kezelték megfelelő gyal i k zaléka lett az idén, korisággal a pityókát, ott vaa termés harminc százaléka lósággal robbant a burgonyaodaveszett, annak ellenére, vész. A látszólag egészséges, zöld tábla néhány nap alatt feketedett meg, vált semmivé” – mesélte egyik riportutunk során Bodó Dávid, Csíkkozmás polgármestere, maga is nagyüzemi termelő, méghozzá azon szerencsés gazdák egyike, akinek jót hozott az idei esztendő. Igaz azonban az is, hogy idén a szokásosnál jobban „oda kellett állni” a föld mellé, ami több munkába és pénz-
Csökken a beültetett felület Török Jenő, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatója elmondta, országos, sőt európai jelenség, hogy a beültetett területek nagysága évről évre csökken, sajnos nincs ez másképp nálunk sem. A mezőgazdasági közgazdászok szerint ez a bizonytalan piaccal, az értékesítési nehézségekkel, az időjárás kiszámíthatatlansága által előidézett magasfokú üzleti kockázattal magyarázható. Az sem tett jót a burgonyatermesztési ágazatnak, hogy különböző egészségügyi szervezetek világszerte erős kampányt folytatnak „csipsz” típusú krumpli alapú készítmények ellen, ami a kereslet érezhető csökkenését okozta. A csíki pityóka határon túli szállításáról nyilatkozva Török elmondta, hogy idén tavas�szal Moldáviába, valamint Ukrajnába is jutott el krumpli a hargitai hegyek közül, míg idén ősszel Szlovákiába, illetve Magyarországra sikerült több termelőnek eljuttatnia az árut. „A sok árvíz, a belvizek miatt az ottani kultúrák jó része megsemmisült, ezért hiány keletkezett a piacon. Ez is segített valamelyest az itteni termelőknek az értékesítésben, legalábbis azoknak, akik jó hozamot el tudtak érni az idei év körülményei között is” – mondta az igazgató.
hogy mindent megtett, ami megtehető volt a veszteség minimalizálására. Reményét fejezte ki, hogy a magasabb eladási ár segít egyensúlyba hozni a költségbevétel-mérleget a gyengébb év ellenére is. Hasonlóképpen nyilatkozott az Alcsík egyik legnagyobb termelőjének számító Burgabotek mezőgazdasági társulás igazgatója, Keresztes Vencel is. „Az értékesítéssel nem lesznek gondok, a burgonya piaci ára idén a legmagasabb az EU-csatlakozás óta. Látszik, hogy a nyugat-európai országokban is gondok voltak. Ami az országos szinten megtermelt mennyiséget illeti, véleményem szerint ez fedezi a hazai szükségleteket, tehát elvben nem lenne szükséges pityókát importálni” – vélekedett Keresztes. A termelési önköltséget elemezve a társulás igazga-
11
tója kiemelte, hogy még nem lehet pontos összeget megjelölni, hiszen nem zárult le ez a fejezet. „Azt már számszerűsíteni lehet, hogy 8-10 ezer lejt emésztettek fel idén hektáronként a krumpliföldek, ám ehhez még hozzá kell adni a kiásás, raktározás költségeit is. Például a sok eső miatt nagyon rögösödött a talaj, így a szedőkombájnokkal betakarított pityóka esetében szükségessé vált egy utóválogatás elvégzése, hiszen elég sok föld maradt a gumók között. Ez mind emeli az önköltségi árat” – fejtette ki az igazgató. Továbbá kiemelte, hogy nem lehet csak sima „burgonyatermesztőről” beszélni, hiszen a vetésforgóban több másféle növénynek is muszáj helyet adni, így legtöbben gabonaféléket, cukorrépát termesztenek, ezek készítik elő a pityóka számára a földet. A vetésforgó növénye-
it talán még érzékenyebben érintette az fel a társulás helyzetét Keresztes. „Pozitívumként azt lehetne esetleg hozesős nyár, mint a burgonyát. zátenni, hogy tizenkilenc év óta idén Veszteségek a vetésforgónál először Magyarországra is sikerült „Biztosan mindenki azt hiszi, hogy krumplit exportálnunk. Ez segített ebben az évben a burgonya ára két- némiképpen a bevételi oldal erősítészerese vagy akár két és félszerese az sében, hiszen az EU közös piacának eddigi évek átlagárának, ezért a ter- az áfát szabályozó jogi keretei az exmelők jól járnak a pityókaértékesítés- portőröknek kedveznek. Amennyiben sel. Sajnos az elmúlt esztendő, ame- hazai piacon adjuk el a terméket, 24 lyez foghatót 1978 óta nem éltem át, százalékos áruforgalmi adót kell fizetlegalább harmincszázalékos vesztesé- nünk, míg az EU tagállamaiba törtéget okozott a búzánál, a cukorrépánál, nő kivitel esetében a jogszabályoknak de a pityókánál is. Ezért igaz ugyan, megfelelően nem mi, hanem a vásárló, hogy jó ára van a burgonyának, de az az importáló ország adóhatóságának is éppen olyan igaz, hogy a mérleget fizeti az áfát. Így sikerült a haszonösszességében megvonva a terméski- ra ráerősíteni egy keveset, reméljük, a esés elvitte a várt profitot, így jó, ha magyarországiak vásárló kedve a jövő nullában tudunk kijönni az idei év években is megmarad” – elemezte a gazdasági mutatóit tekintve” – tárta csíkszentmártoni társulás igazgatója.
Az eső felforgatta az értékesítési rendszert is
z esős nyár, a megugró krumpliárak hirtelen gyökerestől felforgatták az eddigi értékesítési rendszert. A megelőző években stabilitást, jó üzletet jelentett, ha valamelyik gazdának sikerült bejutnia az ipari termelők sorai közé, beszállítói szerződést írni alá valamelyik nagyfeldolgozóval. A rendszer ismerős: a gyár biztosította a termelők számára a vetőmagot, amely ellenértékét ősszel levonta a beszállított krumpli árából. A szerződött mennyiség pedig biztos piacot, kiszámítható bevételt jelentett a gazdáknak. „A rendszer csikorgott ugyan itt-ott – előfordult például, hogy valamelyik feldolgozó vezérkarának „közelebbi” ismerősétől nagyobb mennyiséget vettek át a szerződésben leszögezettnél, így a feldolgozásra előirányzott tonnaszám hamar begyűlt, a többiek pityókáját pedig különböző lehetetlen, legtöbb esetben minőségi kifogásokra hivatkozva visszaküldték –, de mégis működött a dolog, egy biztonságérzetet adott a szerződés” – ecsetelte egyik neve elhallgatását kérő nagytermelő. Idén azonban nem jelentett túl jó bizniszt a leszerződött pityóka, hiszen a tavasszal a szerződésben leszögezett, a tavalyihoz hasonló árakat tartani kellett, míg ezekhez képes a szabadpiaci árak a magasba ugrottak. Pihent a csíkkozmási értékesítési szövetség gépsora is – alig néhány törzsvásárlónak számító üzletlánc számára csomagoltak –, idén hosszú évek óta először nem voltak értékesítési gondok, a felvásárlók vitték a földről a csíki pityókát, mint a cukrot. Sikerült viszont az alcsíki termesztők által tető alá hozott értékesítési szövetkezetnek újabb előnyét kihasználni, hiszen a tagság által igényelt mennyiségeket összeadva egy tételben vásárolták meg a szükséges műtrágyát, vegyszereket. A nagy értékű vásárlás miatt szinte kivétel nélkül sikerült 20-25 százalékos árkedvezményt kiharcolni a forgalmazóktól, így olcsóbban jöttek a gazdáknak a szükséges anyagok. Az esős idő a kistermelőket – azokat, akik hagyományos módszerrel próbálkoztak termelni – érintette legérzékenyebben. A félállásban, jövedelemkiegészítő megfontolás-
12
domján levente
A
ból, vagy csak családi használatra termelők – főként azok, akiknek nem volt idejük „a birtok mellé állni”, nem tudták biztosítani a gyakori vegyszeres kezeléseket – azok számára teljes csőd volt az esztendő, nem volt ritka az sem, hogy a bevetett magot sem adta vissza a nedves talaj. A burgonya ára egyelőre megállás nélkül kúszik felfelé, ezért többen nem is akarják egyelőre piacra dobni a készletet, főként azok a gazdák, akik rendelkeznek megfelelő raktározási felülettel. Utóbbiak arra várnak, hogy tavas�szal még jobb árban tudják majd értékesíteni az idén termett krumplikészletet. A rossz termés, az esős idő miatt a vetőmagburgonya ára is – főként a jó minőségűé – várhatóan a csillagokig ugrik, hiszen a nedves földben termett burgonyát nehéz lesz áttelelteni, vélhetően több rohad el a készletből, mint egy szokványos évben – vélekednek a szakemberek. Az érem másik oldala a fogyasztók, akik nem örülnek a krumpli magas árának, hiszen a csökkenő bérek, növekvő munkanélküliség mellett kétszer-háromszor annyit kell fizetni a csíki székely számára egyik legfontosabb alapélelmiszernek számító pityókáért, mint a megelőző években.
Bőven lenne rendelés, de biominősítést kérnek
„A rendezvény mindenképpen jó lehetőség a bukaresti vásárlóknak és forgalmazóknak történő bemutatkozásra” – mondta el lapunknak Blénesi Zsolt, a csíkszeredai Biofruct gyümölcslétermékeit és a gyergyói Gáll Erzsébet-féle házi készítésű lekvárokat és erdeigyümölcsszörpöket bemutató csíkszentkirályi cég képviselője. Továbbá részletezte, a négynapos vásár alatt több cég képviselője is megkereste őket, ám a szerződéskötéshez a hagyományos ter-
mék jelleg mellett a biotermék-minősítés is szükséges lett volna. „Ezek a termékek bár hagyományos recept és eljárás alapján, tiszta alapanyagokból készülnek, mégsem számítanak biónak. Ahhoz, hogy biotermék legyen, a nyersanyagnak is biónak kell lennie, mégpedig tanúsítvánnyal is bizonyítha-
kal Katona Éva, az IndAgrán a bögözi Székelykapu Panzió áfonyalekvár- és szörpkülönlegességeit kínálgatva. „Az áfonya minden nemzet kedvelt és keresett terméke, és persze, ez alapján azt is megkérdezték, honnan vagyunk. Tehát a terméken keresztül a kiállítók fe-
A bukaresti IndAgrán mutatkoztak be a Hargita megyei termelők
Miniszteri elismerés a székely termékeknek tó módon. Jelen pillanatban viszont ezzel óriási problémáink vannak, és fejlődni való, de nem csak Hargita megyei, hanem országos viszonylatban is” – mondta el Blénesi Zsolt. Ezzel is magyarázza, hogy a csíkszeredai gyümölcslé termékek számára a bukaresti piac meghódítása igazából most kezdett elindulni. Több próbálkozásuk is volt, de a biominősítés hiányában állandó ügyfelekkel eddig kevésbé sikerült felvenniük a kapcsolatot. „A termékeink Hargita megyében több város üzletpolcain is megtalálhatók, de számos megyébe a viszonteladókon keresztül érkeznek a gyümölcsleveink” – mondta el Blénesi. Házitermék mint vidékhírnök
A házitermékek iránti kereslet növekedése azonban reménységgel tölti el a termelőket – közölte lapunk-
lől, az illető vidékről is érdeklődnek. A standnál már angolok és izraeliek is, így okkal remélem, hogy a jövőben egyre több szerződésben is konkretizálódó érdeklődőnk lesz” – tette hozzá a Székelyföldet nemcsak termékeivel, hanem népviseletével is hirdető hölgy. Hasonlóan optimista a pár méterrel arrébb húskészítményeit kínáló Csáka Lajos is. „Aki megkóstolja, az jó vélemén�nyel van. Elismerően hümmög hozzá” – véli a bukaresti vásárra négyféle kolbásszal, füstölt karajjal, csülökkel, sonkával érkező csíkszeredai termelő. Különösebben nem készültek és nem illetődtek meg az IndAgrán való részvételtől, mivel minden héten készültségben állnak. „Minden hétvégén valamilyen vásáron vagyunk. Tízféle termékünk van, amit persze szinte állandó jelleggel meg lehet találni otthon is, a csíkszeredai termelők vásárcsarnokában lévő standunkon” – mondta el Csáka.
domján levente
N
emzeti hovatartozástól és érzelemtől függetlenül szó szerint lehetetlen volt „érzéketlenül” elmenni a bukaresti IndAgra mezőgazdasági kiállításon és vásáron felállított Székelyföld-stand előtt, mivel a nyárson forgatott közel négymázsás, Bartha Ernő által „kezelt” sült ökör illata a Romexpo kiállítóterületének szinte minden zugából a székelyföldi termelők standjaihoz csalogatta a nagyközönséget. A novemberi naptári dátumra rácáfoló nyárt idéző szikrázó napsütést pedig mind a szabadtéri faház-standokba berendezkedett kiállítókat, mind pedig a vásárra érkező nézelődőket kegyébe fogadta. Így pedig már nem volt meglepetés, ha a Székelyföld-standon kiállító termelők forgalom és érdeklődés szempontjából is jónak értékelték a bukaresti IndAgrán való részvételt. Azonban mint helyszíni körképünkből kiderül, az ízletes termékek értékesítését jelenleg még több tényező nehezíti.
13
Tánczos: jövőre is visszavárunk mindenkit
Bukarestben debütál a kozmási szörp
A csíkkozmási Vitos Iván Zoltán erdei gyümölcsből készülő szörp- és lekvártermékeivel az IndAgrán ünnepelte egyben első vásári bemutatkozását is. A fiatal gazda ezért komoly értékesítési elvárások helyett inkább a termékei megismertetését, reklámozását, népszerűsítését várta a rendezvénytől. „A vásárra hozott csipkebogyólekvárunkat októberben készítettük, míg az áfonya- és málnalekvárainkat a nyáron. A szörpök közül a homoktövisből és fekete áfonyából készülteket hoztuk, a befőttek pedig vörös áfonyából és erdei szederből készültek. Ez a hét termékünk van jelenleg” – mondta el az IndAgrára felsorakoztatott portékáit mutogatva Vitos. A Gyimesközéplokon készülő gyi mesi házikenyér viszont – mint megtudtuk – Bukarestben mára nemcsak hogy ismertnek, hanem az egyik legkeresettebbnek is számít. A pityókás kenyér gyártója ezért több éve rendszeresen szállítva, minden hétvégén sikerrel értékesíti termékét a fővárosi piacokon, alkalmi vásárokon. „Az a tapasztalatunk, hogy az emberek egyre jobban igénylik, és egyre többet vásárolnak a hagyományosan, természetes alapanyagok felhasználásával készült termékekből. És bizony a mi tapasztalatunk az, hogy nemcsak Hargita megyében, de Bukarestben és Kolozsváron is hétről hétre el tudjuk adni a hétvégékre sütött házikenyerünket. És különösen jó érzés, amikor a kuncsaftok vis�szajönnek, mert jó véleménnyel vannak a gyimesi házikenyérről. Mivel nem tartalmaz élesztőt, napokig gond nélkül tartani lehet, sőt olyan visszatérő ügyfeleink is vannak, akik bizony egy-egy alkalommal három-négy kenyeret kérve, a család egész hétre való kenyérmen�-
14
nyiségét egyszerre vásárolják meg” – mondta Tankó Veronka. Szász Ilyés: itt kell lenni, mutatni kell
„Évről évre itt kell lenni, mutatni kell amink van, nincs más megoldás” – fogalmaz Szász Ilyés, a méz- és méhészeti termékeit az IndAgrán bemutató korondi méhész. Ám elárulja, a korábbi évek tapasztalatai alapján már otthonosan mozog a Romexpo kiállítási forgatagában. „A Bio Románia Egyesület tagjaként tavaly is itt voltam, és az egyesület standján belül egy asztallal idén is jelen vagyunk. Ezenkívül saját magam is béreltem egy faházikó-standot, míg a megyei tanács felkérésére a székelyföldi standon is felállítottunk egy asztalt. A vásárokon való jelenlét azért is fontos, hogy tudjanak az emberről, de azért is, hogy értékesíteni tudjunk. Érdeklődő mindig van, az összes üzletet is így kötöttük. Az pedig sokat számít, ha a vásáron látott termékeimet az üzletek polcán is viszontlátja, és kapcsolni tudja a kettőt egymáshoz a vevő. Higgyék el, eladásnövelés terén ez bizony nagyon sokat jelent” – vélte Szász.
A mezőgazdasági minisztérium részéről a székelyföldi termelőknek 60 négyzetméteres kiállítófelületet biztosító Tánczos Barna, a tárca államtitkára elmondta, nagyon örvend, hogy kezdeményezésük mellé a Hargita, Kovászna és Maros megyei tanács is odaállt. „A segítségük nélkül nem biztos, hogy el tudtuk volna hozni Bukarestbe a mézeskalácssütőtől kezdve a sajtkészítő vagy a hagyományos húskészítményeket, lekvárokat, szörpöket bemutató gazdákat. Óriási népszerűségnek örvend az ökörsütés, főleg, hogy a standot megtekintő fővárosiak közül sokan nem láttak még ilyet. Máris előlegezném, a Székelyföld-standot és a székely gazdákat jövőre is visszavárjuk, hisz egy-egy ilyen nemzetközileg is elismert rendezvény a lehető legjobb lehetőség arra, hogy a hagyományos élelmiszertermékeinket ne csak Székelyföldön vagy Erdélyben mutassuk be, hanem Bukarestben is” – mondta el Tánczos. Az államtitkár kifejtette, hisz abban, hogy a hagyományos termékeknek is megvan a sajátos piacuk, mint ahogy abban is, hogy ezek a rendezvények, kezdeményezések segítik a gazdákat termékeik értékesítésében, bemutatásában. Hasonlóan nyilatkozott lapunknak Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is, aki szerint a székely termékeket végigkóstoló Valeriu Tabără mezőgazdasági miniszter elismerése is megerősítette, hogy a hagyományos székely termékeknek is helyük van a vásárokon. „Bízom benne, hogy jövőre még jobban, még szebben kiépítve, még egységesebben lehet jelen a három megye, hiszen a cél – hogy a helyi termékeinket is hatékonyabban tudjuk értékesíteni – is közös. Van viszont emellett még egy, az előbbinél talán fontosabb cél, hogy e vásárokon, az itt bemutatott termékeken keresztül is le tudjuk rombolni azt a falat, amely egyes román ajkúak fejében a Székelyföldön élő rossz emberekről szól. Akárcsak a turisztikai kiállításon, úgy az IndAgrán is bebizonyosodott, hogy jó cégére Székelyföldnek ezeken a rendezvényeken való részvétel” – fogalmazott Borboly. z Ízharmónia székely módra: a gyimesi kenyér házikolbásszal és hecsedlilekvárra is kóstolható volt. y A gyergyói Gáll Erzsébet termékei a bukaresti fogyasztóknak is elnyerte tetszését
hompoth loránd
A hagyományos székely parasztgazdaságról köztudott, hogy több lábon álló, növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozó családi fészek, ahol esetleg valamiféle, háziiparral egészíti ki a família a jövedelmét. Szinte minden háznál lakik valaki, akinek fúró, faragó, lakatoskodó, kőműveskedő esetleg szövő, fonó, varró híre átlépte a település határait. Mindezeket a tulajdonságokat ötvözi György József hargitai tanyája, ám a porta mégis igazán különleges.
Fparadicsom öldi i n g ye n á ra m m a l
15
nádassal szegélyezett tavacska terült el az udvar felső részén – a tetejét beborító ujjnyis jégen át méterekre lehetett látni a tiszta vízben –, mellette takaros, meredek tetejű havasi ház. A tótól hosszú deszkavályú vezetett egy fészerszerű épülethez, a vályúból kifolyó víz egy jókora vízimalomkereket forgatott. A gazda, szikár termetű, napbarnított arcú, ősz hajú-szakállú székely mosolyogva üdvözölt: „Isten hozta önöket! György József vagyok” – rázott kezet. Ska, a gazda
A
z emberben, különösen, ha terepjáró riporter az illető, gyakran eluralkodik az érzés, hogy már mindent látott működési területének földrajzi határain belül, amit érdemes szemügyre venni, és ami egy írás témája lehet. Éppen ezért lehet hatalmasat esni a „jólértesültségi” piedesztálról, főként, ha olyan létesítménybe cseppen az illető, ami a szülővárosától néhány kilométerre található, és nem frissen, máról holnapra épült, hanem már évtizedek óta szívósan dolgozik rajta a tulajdonos. Bizony megjártam a minap, amikor egyik ismerősöm így vezette fel az ajánlott témát: „Olyan helyre viszlek, egy pisztrángtenyészetbe, amilyent még nem láttál” – fogadkozott. Vázolta nagyjából a Kalibáskő–Szeltersz-völgye között található helyszínt is. „Tizedik
16
után miért ne nézném meg a tizenegyediket? – morfondíroztam. A jelzett napon ragyogó napsütésben, jó hangulatban kanyargóztunk fel a Hargitára. Az ismerős egyezségünk szerint ott várt a tetőn, piros orkánkabátja hatékony „jelzőtáblának” bizonyult, nélküle nehezen vettük volna észre a főúttól diszkréten elváló kis bekötőutat. Így könnyen megtaláltuk, gurultunk rajta még néhány száz métert, majd az autókat hátrahagyni kényszerültünk a tető rozsdabarna színbe öltözött mogyoróbokrai között. „Innen gyalog” – szólt az ukáz. Meredek lépcsőn ereszkedtünk lefelé egy darabon, amelyet a vegyes, fenyőkkel váltakozó lombhullatóerdő meredek talajában építettek gondos kezek, majd a lábunk alatt előtűnt egy nem szokványos székely porta: földgáttal körülvett jókora, helyenként
Nem teketóriázott sokat, gyorsan körbevezetett az „életen”, „ha már azért jöttek, akkor nézzék meg”. Az épületek mögé érve feltárult a porta szemeink elől addig rejtve maradt titka: fennebb még két kis tó húzódott egymás mellett a teraszosra kialakított meredek hegyoldalban, majd alattuk másik három. A friss víz a tavakból kiálló csöveken át szökőkútként csobogva érkezett, előbb a felső szint medencéibe, majd innen fenékürítő rendszerrel megépített zsilipen keresztül, szintén magasra emelt csobogókon jutott az alsó tavacskákba. „Kézzel ástuk, köveztük az összest, itt vannak a pisztrángok, a nagy tó csak a medencék állandó vízállásáról gondoskodik, valamint egyféle szűrő-hígító szerepet tölt be, ha esetleg zavaros víz, vagy – volt rá példa – mérgezés futna le a patakon. A tóban található víztömeg felfogja és keveredve enyhíti valamelyest a szennyezett víz hatását” – ecsetelte a gazda. Fülétől farkáig végigtekintve a tenyészeten látszott, a terepadottságokat jól kihasználó, szakszerűen átgondolt, kiépített rendszer. Nem maradt el a keltetőház sem, rég megépült, így az állomány java része házi szaporulat. A háziasszony közben a kis tornácról hirdette, hogy megfőtt a kávé, így a diskurzus odabent folytatódott. Csodálatos, a helyiség közepén terpeszkedő, az angliai udvarházak hangulatát idéző, a gazda által saját kezűen rakott kőkályha mellett kínáltak hellyel, előkerült egy fényképalbum is, amely vendéglátónk másik arcát tárta fel: a sorba rendezett fotókon éppen egy hatalmas rönkből egész alakos oltárszobrot faragott, az alkotás egyik magyarországi település templomának éke a jelenben. A sült pisztráng mellé borocska is került az asztalra, egyre felszabadultabban beszélgettünk.
Malomkerék, jégverem
z György József házigazdánk, a „jó” nélküli Ska y A vízzel hajtott helyi erőmű: fűrészgépet hajt és áramot termel
„Mondd el, hogyan lettél Ska” – kérlelte a bennünket odavezető ismerős. Vendéglátónk elmosolyodott: „Az úgy esett, hogy annak idején, amikor lázadó kamaszként gyakran összemorogtam édesapámmal, egy vitát követően így szólított meg: Na, gyere ide Ska! Értetlenül álltam egy darabig, nem értettem mit akar, ezért rákérdeztem: Hogyan mondta, édesapám, minek szólított? Hát Skának, fiam! De miért nem Jóskának, ahogy szokta? – kérdeztem, mire az öreg nyugalommal felelt: Azért, fiam, mert benned semmi jó nem maradt. Így lettem én Ska.”
Napestig el lehet hallgatni Ska jóízű történeteit, ám ketyegett az óra, így kérésemre megmutatta miféle szerkezetet mozgat a deszkavályú végén forgó malomkerék, amely érkezésünkkor ötlött a szemünkbe. A fészer egy erőmű-vízifűrészt rejtett. A helyiség padlózata alá vesző, a nagy vízikerék által mozgásba hozott bonyolult kis és nagy, fogas és fogatlan kerekek, áttételek eredményeképpen egy hajtószíj futott fel a körfűrész tengelyére a mélyből. Látogatásunkkor éppen egy jókora dinamót forgatott, csak negyed gőzzel, ugyanis – mint mondta a gazda – csak egy mobiltelefon feltöltéséhez kellett az áram. Túl azon, hogy forog a kerék, amely fűrészel és áramot termel, a kis erőmű maga a zöldek testet öltött álma: a földrajzi helyszín adottságainak optimális kihasználása, egy energetikai szempontból teljesen független kis birtok megteremtésének érdekében. „Eresszem rá a vizet, hogy megmutassam mire képes? – kérdezte a szerkezetet tervező-kivitelező tulajdonos? „Nem kell, elhiszem” – különben is a szerkezet alatti friss fűrészpor ékesen beszélt a gépezet teljesítményéről. Inkább a tó melletti pincének saccolt mesterséges barlangról érdeklődtem. Kiderült, nem pince az, hanem jégverem. Áldozatos munkával ásta a Hargita kemény konglomerátjába a gazda. Télen a tó jegéről hasábjeget termel, nyáron ezzel hűti az esetleg túlmelegedett pisztrángos medencék vizét. „Még mélyíteném, de így is megteszi, idén augusztus végéig kitartott benne a jég” – mesélte.
Vendégfogadás, turisztika
A pisztrángos egyelőre nem jövedelmező. Főként ivadékot vittek el, nem étkezési halat a vásárlók. „Az errefelé őshonos sebespisztráng-ivadékokat, mert kerül az is, gondolkodás nélkül a tenyészetet tápláló patakba engedem, legalább egy keveset adjak vissza a természetnek” – fejtegette. A másik potenciális bevételi forrás a napijegyes horgásztatás lenne, de egyelőre az sem megy. Horgászvendégek néha érkeztek ugyan, a nagyobbik tóban bőven van ponty, szép fokos, tizennyolc kilós példányok is vannak, de nehéz ám azokat a kristálytiszta vízben megfogni nyáron. „Csipkelődtek, hogy nincs is hal a tavadban, öreg, ám megmutattam, hogy van és meg is lehet fogni. Csak éppen a tudományos pontyozó módszer nem az igazi. Leheletfinom készséggel a nád árnyékában lehet becsapni a bajszosokat” – mondta huncutkás mosollyal. „Húshorgászokra, kocapecásokra tehát semmi szükség, mert kölcsönösen csalódnánk egymásban. Ők vagy nem fognának semmit, vagy pedig nem értenék, miért kell visszadobni a testesebb anya-
halakat a vízbe, esetleg miért nem örülök, ha bömböltetik a rádiót. Én meg bosszankodnék, hogy valaki nem tiszteli a természetet” – fejezte be eszmefuttatását. Azok az emberek azonban, akik kikapcsolódásra vágynak, a hegyek csendjében, közben pedig horgászgat-
nának, megmártóznának a hideg patakocska vizében, esetleg erdei gyümölcsöket, gombákat gyűjtenének a környéken, vagy csak egy-egy kiadós sétát tennének a bográcsgulyás előtt az erdőben, azok kivétel nélkül szívesen látott vendégek a hegyi portán.
17
Hargita megyében az árvizek gyakorisága, Maros megyében a magyarországi száraz klímát kedvelő parlagfű megtelepedése jelzi, hogy a globális éghajlatváltozás hatásai alól mi sem húzhatjuk ki magunkat – sugallta a globális felmelegedés hatásait és térségünkben való megnyilvánulási formáit bemutató csíkszeredai előadásában dr. Makkai Gergely meteorológus.
Éghajlat-változási konferenciával ünnepelt
Magyar Tudomány Napja
A
Magyar Tudomány Napja alkalmából neves szakemberek előadásain keresztül a globális éghajlatváltozás Hargita megyei hatásainak és agrárkövetkezményeinek megvitatása volt a célja a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) november 12-én Csíkszeredában tartott, az Értékek Akadémiája előadássorozatba is illeszkedő szimpóziumának. A rendezvényre gyűlt Hargita, Kovászna és Maros megyei szakembereket a konferenciának otthont adó Sapientia egyetem nevében Biró Zoltán dékán köszöntötte, majd a rendezvény házigazdájaként Tiboldi István főállatorvos, a KAB Agrártudományi Szakbizottságának elnöke vette át a szót, szellemi és szakmai fejlődést kívánva a megjelenteknek. Tiboldi szerint a konferencia célja nem csupán az éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek és tudományos munkák bemutatására szorítkozik, hanem az Értékek Akadémiája sorozat ötödik rendezvényeként a tudomány magyar nyelven történő szolgálatát is ugyanilyen fontosnak tartja. Mint fogalmazott, az erdélyi magyarság negyede funkcionális analfabéta, így minden rendezvény kínálta lehetőséget meg kell ragadni annak bizonyítására, hogy a nyelvet nemcsak ápolni, hanem használni is kell. A rendezvény főelőadását a globális éghajlatváltozás máris észlelhető hatásait bemutatva dr. Makkai Gergely egyetemi oktató, a Maros Megyei Meteorológiai Intézet igazgatója tartotta. Mint fogalmazott, az újságok hasábjain naponta szereplő gazdasági válsággal szemben a világban egy nagyon veszélyes, alattomos válság tombol, mégpedig a környezet válsága. „Az újságoknak ez nem vezetőhír, de higgyék el,
18
a terrorizmusnál is veszélyesebb, és bizony a politika is lassan kezd felfigyelni rá” – fogalmazott Makkai. A szakember e felismerésre több példát is említett, többek közt az amerikai Pentagon jelentéséből idézve, mely szerint a klímaváltozást ki kell emelni a tudományos viták szintjéről és nemzetbiztonsági kérdéssé kell tenni. Makkai szerint az éghajlatváltozás ugyanakkor már a laikusabb szemlélődők számára is szolgáltat bizonyítékokat: gyakoribbak lettek az árvizek és földcsuszamlások, gazdagabbá vált a növénytakaró az Északi-sarkon, de a globális felmelegedés következményeként az allergén növények korábbi és hosszabb ideig tartó virágzása miatt több száz millió emberrel, világszinten évi 7-10 százalékkal nőtt az allergiás betegségekben szenvedők száma. Mint rámutatott, a magyarországi száraz, meleg klímát kedvelő parlagfű mára már Maros megyében is megjelent. A szakember azonban a klímaváltozás kapcsán megdöbbentő hatásokról is beszámolt, így például a föld körül keringő műholdak gyorsulásáról (a kompenzációs hatás érvényesüléseként a talajszinthez közelibb levegőréteg melegedése nagyobb magasságokban levegőritkulást okoz, a kisebb súrlódás pedig a Föld körül keringő tárgyak gyorsulását eredményezi), Grönland példája kapcsán az olvadó gleccserek súlyától megszabadult hegységek felgyorsult növekedéséről, egyes fajok, vándormadarak programozott viselkedésének megváltozásáról, a gyorsabban romló műemlékekről, a felgyorsult talajerózióról. Utóbbi kapcsán Makkai megjegyzi: 1 milliméter vastagságú talaj egy hektárra kivetítve 14 tonna földtömeget jelent. A szakember szerint ez különösen aggasztó, főként mivel 1 milliméter talaj természe-
tes kialakulásához évezredek kellenek. De az éghajlatváltozás hatásaként csökken az élelmiszer-termelés olyan vidékeken is, melyek a búza őshazájának számítottak. Konkrét példának a szakember Anatóliát hozta föl, ahol a gabonahozamok apadását a felmelegedés miatti sorozatos aszályok okozzák. A meteorológus szerint mindezek a hatások már az erdélyi időjárás változásában is észrevehetők: „Lassan két évszakos lesz az éghajlatunk, amiben viszont egyre gyakrabban fordulnak elő szélsőségek. A Föld átlaghőmérséklete évtizedről évtizedre nő, csökken a hótakaró, a gleccserek kiterjedése, a tenge-
1 milliméter vastagságú talaj egy hektárra kivetítve 14 tonna földtömeget jelent. ri jég területe” – mutat rá a szakember. Makkai ugyanakkor állítja, bár érzetre térségünkben a mögöttünk maradt, 2009–2010-es tél volt a legkeményebb, a NASA mérései szerint viszont globális szinten a 2009–2010-es tél volt a legmelegebb, a 2010-es év pedig a meteorológiai mérések kezdetétől számított legmelegebb esztendőnek bizonyult. Makkai az előttünk álló tél kapcsán is szolgáltatott előrejelzéssel: a tavalyihoz hasonlóan az idei telet is szélsőséges hőmérsékletek váltakozása fogja jellemezni, azaz a három-négy -30 fok alá süllyedő hőmérsékletet hirtelen felmelegedés váltja fel. Összességében azonban – mint fogalmazott – a téli hónapok havi hőmérséklete átlagos lesz. (A konferencián elhangzott többi előadásról decemberi lapszámunkban számolunk be.)
Az elmúlt években egyre népszerűbb mezőgazdasági ágazattá vált a térségben a méhészkedés. A magyarázat a nagyértékű és a viszonylag könnyen lehívható EU-s támogatásban, valamint az egyre fokozódó mézfogyasztási kedvben rejlik – vélekednek a profik. Az állítások megerősítésére vagy cáfolására a régió egyik legismertebb családi méhészeténél, a korondi Szász portán jártunk, ahol nagyjából az ágazat mai követelményeinek minden eleme együtt van: helyes kis feldolgozói üzem, biotermelői minősítés, sikerrel megugrott húszezer eurós Sapard-pályázat, valamint a kétszázötven méhcsalád mellett a doktori fokozatra fejlesztett szakmai tudás. Méz, kaptártermékek – a jövő egyik sikeres alternatívája?
Szorgalmas méhek
és emberek
K
evesen doktoráltak a környéken méhészetből, az ismert korondi méhészcsalád nagyasszonya, Tófalvi Melinda pedig ezen kevesek egyike, aki olyan magas szintre fejlesztette szakmai tudását, hogy országos elsőként vágott bele például az anyaméhtenyésztésbe. A jelek szerint jó irányba indult az üzletnek ez a mellékága is, ugyanis látogatásunkkor – mint később kiderült – éppen szállítóeszközt keresett, amivel Franciaországba juttathat ötven saját nevelésű anyát. Ennek ismeretében senki nem lepődhet meg azon, hogy a porta hátsó kertjében a szokványos zöldségágyások, krumplifészkek helyett méhkasok tömkelege sorakozik, amelyek körül zümmög az élet. A ház asszonya éppen méhészegyenruhában, a szakma emblematikus eszközeivel felszerelten, védőhálóval a szeme előtt és füstölővel a kezében szorgoskodott egyik kinyitott kaptárnál. „Pillanat, jövök, de ezt a kast muszáj visszazárnom – szabadkozott. – Remélem, nem allergiás a méhcsípésre” – szólt rám fejcsóválva, amikor látta, hogyan sürgölődök a méhészetben fotómasinával a kezemben, jó „hemzsegős” közeli
19
hirdetés
20
domján levente
felvételek érdekében. Megnyugtattam, hogy nem vagyok allergiás, és mielőtt begorombultak volna a méhek, már iszkoltam is onnan, de azért sikerült rögzíteni néhány szép képen a szorgos kis rovarok nyüzsgését, izgatott ki-be járását a kaptárnyíláson. A méhfóbiások okulására el kell árulnom, hogy a kis rovaroknak egyáltalán nem az emberek mindenáron való megtámadása az életcéljuk, idegen mivoltom ellenére egyetlen szúrást (mert a méhek nem csípnek, csak szúrnak – világosított fel kajánul egyszer egy szaki) sem kellett elszenvednem, noha jó néhány percig a méhesben tartózkodtam. Az is igaz viszont, hogy okos ember nem megy közvetlenül a kaptárok közelébe, ha nem muszáj, így a beszélgetést veszélytelenebb helyszínen, a takaros kis házban folytattuk. Megtudtam, hogy férjével, Szász Ilyéssel közösen nagyjából 250 család méhet tartanak, amelyek nagy részét az egyes virágfajok nyílásának megfelelően kialakuló méhlegelőkre vándoroltatják szerte az országban. A szezon májusban kezdődik, amikor
akácra viszik a méheket az alföldre, onnan pedig hazafelé jó esetben akár négy akácnyílási időszakot is kihasználhatnak, ahogy a Kárpátok hegyláncain felfelé haladva egyre hűvösödik az időjárás. Jól ütemezve a dolgot éppen akkorra érnek haza, amikorra itthon a hegyi legelők, kaszá-
p A korondi kerámiából árult mézcsurgató is a Szász-méhészet hovatartozását hirdeti u Szász Ilyés a bukaresti IndAgrán kínálja termékeit: a vevő kézbe veszi, megnézi, elviszi.
domján levente
lók, erdei gyümölcsök borulnak virágba, talán ezekről gyűjtik a méhek a legízletesebb, ugyanakkor legértékesebb mézféleségeket. „Egy itthoni havasi méhlegelő azonban nem tud többet eltartani 25-30 méhcsaládnál, aki ennél többet tart annak muszáj vándoroltatni a kasokat” – elemezte Szász Ilyés. A hegyi legelők virágainak elnyílása után a következő mézelő helyszín ismét az alföld, ahová hársra, napraforgóra viszik a méheket. „A hárs az huncut, csak úgy minden negyedik-ötödik évben jön ki a lépés, máskor gyengén ereszt. A gond, hogy soha nem lehet tudni ezt előre, így egy a szabály: ott kell lenni, amikor nyílik a hárs, majd elválik a végén, megérte-e eljönni. Idén például a rossz időjárás miatt nagyon gyenge akác- és szinte semmi havasi mézet tudtak a méhek gyűjteni, a hárs viszont jól eresztett” – vázolja a helyzetképet Szász. Augusztus elején, a havasi legelők virágai, a hárs és a napraforgó elvirágzása után a mézgyűjtési év gyakorlatilag lezárul, következik a feldolgozás, illetve a dolgok nehezebbike, az eladás. „Ezzel az
idén sajnos nem lesz túl nagy gond, hiszen jóformán nem lesz, amit eladni” – legyint a méhész, hozzátéve, hogy feltehetően a fokozódó fogyasztási kedvnek, a mézszűkének és főként a gazdasági válságnak köszönhetően idén kénytelenek lesznek az eddiginél jóval magasabb árban adni túl a termésen. A gyenge hozamról szóló jóslat be is igazolódott, a tavalyi mézmennyiségnek alig felét sikerült begyűjteniük a szorgalmas kis rovaroknak. „Mi még mondhatni jól állunk, hiszen vándoroltattuk az állományt méhlegelőről méhlegelőre, aki statikusan, csak itthon méhészkedett, hát az nulla közeli mennyiséget termelt” – pontosított egy késő őszi beszélgetés során Szász, hozzátéve, hogy a gyenge hozamú év miatt idén kissé fellélegezhetnek az értékesítést illetően. „A legnagyobb gondot mindig is az értékesítés, legalábbis a jó árban történő eladás jelentette. Az idei mennyiséget nem kell sokat kínálni, egyrészt mert kevés van, másrészt a gyenge év miatt nem annyira telített a piac, mint a megelőző esztendőkben” – tette hozzá.
A méz értékesítéséről tudni kell, hogy biztonsági opciónak ugyanis mindig ott van a nagy feldolgozóknak történő továbbadás, akik nagy tételben vásárolják fel az árut. Természetesen az ár távolról sem az, amit egy minősített biotermelő remélne a szabadpiacon saját előállítású-kiszerelésű termékéért. Márpedig Szászék méhészete és a nemzetközi hírnevű,
Szászék méhészete és a nemzetközi hírnevű, szárított gyümölcsös-gyógynövényes mézkülönlegességei, bio minősítéssel rendelkeznek, amelynek megszerzése nem volt sem könnyű, sem olcsó. szárított gyümölcsös-gyógynövényes mézkülönlegességei, bio minősítéssel rendelkeznek, amelynek megszerzése nem volt sem könnyű, sem olcsó. „A bio dolog egyelőre inkább a hírnévnek használt, nem hozott túl sokat a konyhára, leszámítva a vásárlók bizalmát, ami végső soron nem elhanyagolható. Míg Nyugaton a minősí-
21
tett biotermékekért a fogyasztók hajlandók a szokványos ár akár háromszorosát is megfizetni, addig nálunk még nincs ekkora különbözet. Alig néhány százalék az eltérés a konvencionális módon előállított, illetve a mindenféle minősítés nélkül biónak titulált és a támasztott szigorú kritériumrendszernek megfelelően termelt, eredetellenőrzött méz között” – világosított fel a gazda. „A méz bizalmi termék” – egészíti ki férjét Tófalvi Melinda, a méhészkedés doktora. „A vidéken ősi mesterségnek számít, a kaptártemékek legtöbbjét pedig gyógyászati célokra használják az emberek. Éppen úgy kell bízniuk ezért a méhészben, mint a betegnek az orvosában. Ezt a fajta bizalmat legnehezebb megszerezni, állandó és kifogástalan minőségű termékek nélkül nem is lehet. Ezért büszke vagyok arra, hogy a jó méz és egyéb kaptártemékek előállítása mellett sok „házi” marketingötlettel, rengeteg munkával sikerült egy viszonylag stabil felvevőpiacra, törzsvásárlókra szert tenni” – teszi hozzá Tófalvi Melinda. hirdetés
22
A kis üzem EU-konform módon van berendezve, felszerelése megfelel az összes „sterilitásőrző” hivatal előírásainak. A berendezés egy részét Sapard-pályázat hozta, 20 ezer eurót sikerült a portára irányítania a méhészházaspárnak európai alapokból. A pályázatírás, az elszámolás nehézségeiről kérdeztem, ugyanis több Sapard-projektnyertes vállalkozó panaszkodott a folyamat bonyolultságáról, kifuttatási nehézségekről. „Ha előre így tudjuk, talán neki sem futunk” – hallottam nem egy gazdától. Nem így Szászék: „Nem volt az elszámolással semmi gond, könnyen egyszerűen zajlott le. A megírás körül volt egy-két buktató, főként azért mert mi voltunk a megye első méhészeti támogatásra pályázói, így a helyi illetékesek sem voltak mindennel tisztában. Többször kellett ezért bejárni a megyeszékhelyre, sőt a gyulafehérvári régióközpontba is, ami gyakorlatilag pluszköltséget és időveszteséget jelentett, de végül is örülünk, hogy belevágtunk, hiszen jól sült el a dolog” – mesélte a méhész.
Az anyanevelésről kérdezem a ház asszonyát, illetve arról, hogy mit tanácsolnának egy kezdő méhésznek, hiszen ha nem is garantáltan kincsesbánya az ágazat, a régió jó adottságai miatt egyre többen látnak stabil egzisztenciát a szakmában, fognak neki a kaptárak üzemeltetésének. A kérdésre asszonya helyett a gazda válaszol: „Mindenképp az a legkönnyebben járható út a kezdők számára, ha beállnak segédkezni egy profi méhész mellé, így megtanulják a szakma egyes alapfogásait-fortélyait. Az is beválik, hogy néhány saját családdal a szakkönyvekből, a kollégák tanácsaiból tanulja ki valaki a méhészet csínjátbínját, családi vagy a szűkebb isme-
Mindenképpen az a legkön�nyebben járható út a kezdők számára, ha beállnak segédkezni egy profi méhész mellé, így megtanulják a szakma egyes alapfogásait-fortélyait.
domján levente
Évi fél kiló az egy főre jutó mézfogyasztás
p Szemügyre vett korondi bioméz: a kísértésnek Markó Béla sem állhatott ellen
retségi kör mézszükségleteit fedező mennyiséget előállítva, ám azt, hogy valaki egyből nagyratörő üzleti számításokkal száz vagy ennél is több családdal kezdjen, nem ajánlom. A méhészkedés szakma a javából, régóta ezzel foglalkozunk, mégis érnek néha meglepetések” – fejtegette. A méhészcsaláddal, illetve termékeikkel a környék összes termelői vásárán össze-összefutottunk a nyáron,
legutóbb a bukaresti Romexpo épületében megrendezett IndAgra vásáron találkoztunk velük. Mesélték később, hogy bizony megérte a fáradságot odavinni és kirakodni a portékát: „Jól árultunk a kiállításon, ugyanakkor több hosszabb távon gyümölcsözőnek ígérkező üzleti kapcsolatot sikerült kiépíteni” – állította Szász Ilyés, hozzátéve, hogy ugyanez volt a helyzet a méhész által nagyszerű kezdeményezésnek tartott itthoni hagyományos termékvásárok mindegyikével. A vállalkozás hajója tehát az idei ellenszélben is viszonylag előre navigált, ezért összességében tehát a gyenge hozamú év miatt nem elkedvetlenedéssel, hanem inkább a jövőbe helyezett bizakodással zárták a szezont a korondi bioméhészek.
Igen lassú mértékben, mindössze évi 50 grammal nő az egy főre jutó romániai éves mézfogyasztás, így az jelenleg évi 400-500 gramm között van, ami nagyon kevés a nyugati országokban élők 1,5-2 kilógrammos fogyasztásához képest– állította Ioan Fetea, a Romániai Méhészek Egyesületének elnöke. A szakember elmondta, a romániai méztermelés jelenleg évi 21 és 23 ezer tonna körül van, ami háromszorosa a tíz évvel ezelőtti szintnek, és mára elérte a franciaországi méztermelés szintjét. „A franciaországi és romániai mézpiac között azonban egy nagy különbség van. Mégpedig az, hogy míg mi a termelésünkből 10 ezer tonna alatti mennyiséget fogyasztunk, addig a franciák a sajátjuk mellett még közel ugyanannyit importálnak is, az ottani fogyasztás ugyanis évi 40 ezer tonnát igényel” – fogalmazott a szakember. A termelésük 60 százalékát így a romániai méhészek így még mindig külföldön kénytelenek értékesíteni, kilónként átlag 2,4 és 3,5 euró közötti áron.
Hompoth Loránd n
hirdetés
23
Negyvenezer euróért vásárolta fel a gyimesközéploki tejfeldolgozót a Primulact Rt.-től a Gyimesközéploki Szarvasmarhatartók Egyesülete. A korábban olvasztott sajtot gyártó tejüzem újraindítására azonban a felújítási és modernizálási munkálatok miatt még legalább egy évet várni kell. A székelykeresztúri vajgyárat 450 ezer euróért felvásárló gazdaegyesület birtokában viszont napi 10 ezer literes kapacitással még idén elindulhat a termelés. Gazdatulajdonba került a gyimesközéploki tejfeldolgozó, előkészítés alatt a székelykeresztúri
márton istván
Te(l)jes önállóság
z A vásár tárgya, a gyimesközéploki tejfeldolgozó. Akad még tennivaló rajta y Szerződés-aláírás előtt. 40 ezer euróért vásárolt önállóság
24
P
iros betűs ünnepként vonul be a gyimesi tehenes gazdák naptárába az adásvételi szerződés aláírásának november 3-i dátuma – fogalmazott lapunknak a helyi szarvasmarhatartók egyesületének pecsétjét a hivatalos dokumentumra ütve Molnár Csaba, az egyesület titkára. Másnap már át is adta a Primulact Rt. a gyimesközéploki tejfeldolgozó üzem kulcsát új tulajdonosának, a Gyimesközéploki Szarvasmarhatartók Egyesületének. A Hargita Megyei Agrárkamara közvetítésével, a megyei önkormányzat és a helyi polgármesteri hivatal segítségével 40 ezer euróért felvásárolt, mintegy nyolc éve leállított üzem ugyanakkor újraindításához jelentős további beruházást igényel, aminek finanszírozására – mint Tankó Árpád Attilától, a mintegy száz aktív tagot számláló egyesület elnökétől megtudtuk – a vidékfejlesztési programba foglalt helyi és brüsszeli pályázati lehetőségeket veszik igénybe.
az üzemcsarnok és a hozzá tartozó épületek feljavításának teendőit: a feldolgozónak ugyanis nincs földgáz-hozzáférése, de meg kell még oldani a belső szennyvízcsatorna központi rendszerre történő csatlakoztatását is. Szintén további feladat, hogy a javítási munkálatokkal párhuzamosan a gyimesközéploki gazdáknak tisztázniuk kell – a piaci értékesítési viszonyokat figyelembe véve –, milyen termékek előállítását tartanák legcélszerűbbnek. Így értelemszerűen a termelési technológia mellett ehhez kell igazítani a csomagoló gépsor megvásárlását is. De a tejfeldolgozó tényeleges üzembe állítására a felújítási munkálatok és a szükséges modernizálási, gépvásárlási teendők miatt az egyesület elnöke szerint legkevesebb egy évet kell még várni. „Van egy olyan elképzelésünk is, hogy mivel a gyimesi gazdák nyáron igen nagy kiterjedésű, a tejbegyűjtés szempontjából nehezen megközelíthető területeken tartják jószágaikat, a nyári szállásokon – Sok még a teendő ahogy mifelénk mondják, a kajibánál – A pályázati dokumentáció összeállí- készítenék el a sajtot, majd ez kerülne totása előtt azonban egy kolozsvári terve- vábbi feldolgozásra az üzembe. Persze a zőmérnök irányítása alatt fel kell mérni nyers tej feldolgozásáról is szó van, első-
sorban a Hargita megyei iskolaitej-program számára, de ez intenzívebben véleményem szerint inkább csak a téli időszakban válna meghatározóvá, amikor az állatok is a közelben vannak” – nyilatkozta a középloki tejfeldolgozó az adásvételi szerződés aláírását követő beszélgetésen Molnár Csaba, a Gyimesközéploki Szarvasmarhatartók Egyesületének titkára. Mint elmondta, a tejfeldolgozó alapanyagát elsősorban a községben levő 1600 fejőstehén szolgáltatná, de természetesen nincsenek kizárva a tejbeszállítói körből a gyimesfelsőloki és a gyimesbükki tehenes gazdák se. A sajtgyártás egyébként nem véletlenül került szóba az egyesületen belül, hisz a megelőző tulajdonos, a Primulacthoz tartozó Harghita Lactate kezelése alatt is a gyimesközéploki tejfeldolgozóban főként sajtféleségek gyártása és érlelése folyt, de ezen belül is döntően az olvasztottsajt-termelés dominált. Ami a középloki tejtermékek majdani értékesítését illeti, Molnár a kereskedelmi közvetítőket lehetőség szerint kizáró közvetlen termelői eladási modell hosszú távú jövedelmezősége mellett érvel, bár – mint ahogy a szerződés aláírásnál az eladó felet képviselő Radu Bugica, a Primulact igazgatótanácsának elnöke felajánlotta – a gyimesi gazdák kezéből kikerülő minőségi sajttermékeket saját értékesítési csatornájukba ők is szívesen átveszik. Tankó azonban elárulja, hogy a középloki tejtermékekre szeretnék megszerezni a Hargita Megye Tanácsa által birtokolt Székely termék márkahasználat jogát is, ami azért várakozásuk szerint jelentősen megkönnyíthetné a termékek értékesítését.
korlatilag saját tejtermelésének a garantált felvásárlási jogát szerzi meg, mégpedig 1 lejes literenkénti ár mellett” – magyarázza Márton. A Primulact Rt.-t birtokló Sigma Bleyzer befektetési konzorciummal, a keresztúri vajgyár eladójával ugyanakkor már a végső ár tekintetében is megegyezés született: a keresztúri tejfeldolgozóért a gazdák áfa nélkül 450 ezer eurót fizetnek. Némi könnyítést jelent, hogy a vételárat a gazdáknak három egyenlő részletben egy év alatt kell kifizetniük. Márton reményei szerint a vajgyár még az idén újraindul, főként mivel a gyimesközéplokival ellentétben a keresztúri üzem tavaszi leállítása óta máig bármikor újraindítható állapotban maradt. „A tejfeldolgozó kapacitása napi 40 ezer liter, indulásból 10 ezer liter tej feldolgozásával számolunk. A működés kapcsán abból indulunk ki, hogy a térségben levő 5250 jószágból kerül ezer tehén, amelynek a teje első pillanattól rendelkezésre áll. Ha ebből a tejmennyiségből csak friss terméket állítunk elő, akkor számításaink szerint ez 23 ezer lejes napi bevételszintet eredményezne, amiből a gazdáknak kifizetett tej ára egylejes literenkénti árral számolva napi 10 ezer lej lenne, míg a különbözet fennmaradna az egyéb költségek fedezésére. Ez esetben a naponta realizálható tiszta jövedelem 3-5 ezer lej között lenne. Abban az esetben viszont ha a friss termék mellett bizonyos szá-
zalékban sajtot és vajat is előállítanánk, akkor a bevétel- és a nyereségszint is még fokozható lenne. Ha lehetőség lenne rá, ebből kellene biztosítani a Hargita megyei iskolaitej-programot is, legalább abban a körzetben, ahonnan a tej is származik” – mondta el Márton. Az agrárkamara igazgatója szerint az induláshoz szükséges napi tejmennyiségbe – nagy örömükre – a homoródmenti gazdák is betársultak, azon településekről, ahol a legerősebb gazdaszervezetek működnek: Homoródalmás, Szentmárton, Lövéte. „Ezeken a településeken már öt-hat éve tejbegyűjtő működik, az onnan származó napi 4 ezer liter tejet eddig a brassói Prodlactának adták el, aki viszont sajnos ezért tavaly október óta nem fizetett. Azért is léptek be, mert a mi körünkben nagyobb biztonságot éreznek. Az innen eredő 4 ezer liter tehát szinte máris kiadta az induláshoz szükséges tejmennyiség felét. Én úgy látom, ha minden összejön, akkor jóval a napi 10 ezer liter fölötti mennyiséggel tud dolgozni a keresztúri üzem, de persze minél jobban meg tudja közelíteni a kapacitását, annál gazdaságosabb lesz a működtetése” – fűzte hozzá Márton. A szakember szerint azonban mindig összhangot kell keresni az értékesíthető árumennyiség és a feldolgozandó tej mennyisége között. Ennek feladata azonban már a tulajdonosok vezetőtanácsa által kinevezett menedzsmentre hárul.
Azonban mint Márton Istvántól, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Kamara igazgatójától megtudtuk, a gyimesközéploki tejfeldolgozó gazdatulajdonba kerülését idén még a székelykeresztúri vajgyár felvásárlása is követni fogja, aminek érdekében szeptember közepén megalakult a térségi tejfeldolgozó és értékesítési szövetkezet is. „A szövetkezet tagjai már héttagú vezetőtanácsot is választottak és egy ügyvezető elnököt. Ők vannak megbízva azon gazdák beszervezésével, akik társtulajdonosok akarnak lenni. Az érdekelt gazdának tehenenként 250 lejt kell befizetnie, amivel nemcsak tulajdonrészt vásárol, hanem gya-
domján levente
Készülnek a vajgyár felvásárlására is
25
interjú
Interjú Becze István megyei tanácsossal, a Székelyföldi Gazdaszövetség létrehozásának ötletadójával
Ha egy emberként lépünk, arra mindenki felfigyel A Hargita, Kovászna és Maros megyei agrárium szereplőinek közel teljes egészét lefedve immár több mint nyolcvan gazdaegyesület jelezte csatlakozási szándékát a székelyföldi növénytermesztőket és állattenyésztőket összefogó Székelyföldi Gazdaszövetségbe. A szervezet céljairól és szándékairól Becze Istvántól, a bejegyzést előkészítő szervezőstáb Hargita megye projektfelelősétől érdeklődtünk. Egy szűk hónapja jelentették be Homoród fürdőn a Székelyföldi Gazdaszövetség létrehozá sának szándékát. Mi rejlik a szándék mögött?
Az, hogy nem lehet a mezőgazdaság stagnáló állapotát tovább tartani. A helyben toporgás ugyanis nem viszi előre a székelyföldi vidéken élő embereket, előre kell lépni, a jelenlegi fejletlen állapotokat nem lehet és nem is szabad konzerválni. Ennek legalapvetőbb feltételét a gazdák összefogása jelenti. Azt viszont mindenki belátja, hogy nagyon nehéz lenne zéróról kezdeni ezt az összefogást, de értelmetlen is lett volna ezáltal a meglévő és működő kisebb-nagyobb gazdaszervezetektől eltekinteni. A gazdaszervezetek közös ernyő alá hozásának kezdeményezése így egyrészt adta magát, másrészt ez biztosíthatja a legjobb megoldást is arra, hogy a székelyföldi gazdákat összefogó szervezetből egyetlen agrárágazat se hiányozzon, legyen szó akár növénytermesztésről, akár állattenyésztésről. A skála pedig igen széles, hisz a növénytermesztők közül Hargita megye kapcsán is a zöldség-gyümölcstől, a burgonya- vagy a cukorrépatermesztők egyesületéig számos szervezet jelen
26
van, míg az állattenyésztés területén még a szarvasmarhatartók között is akadnak külön fajtánkénti gazdacsoportosulások. Rájuk alapozva sokkal hatékonyabban lehet létrehozni azt a struktúrát, amely partner lehet a fejlesztésekben, és ami által előbbre lehet vinni a székelyföldi mezőgazdaság ügyét. Mik a visszajelzések, hogyan fogadták a Székelyföldi Gazdaszövetség-elképzelést a gazdaegyesületek?
Őszintén, a találkozó előtt volt egy kis félelem bennem. Nem tudtam, mit fognak mondani. Akad-e a gazdaegyesületek képviselői között olyan, aki a kezdeményezést egy újabb meddő szervezet létrehozásaként, vagy pedig a székelyföldi gazdatársadalomra való rátelepedési kísérletként, az érdekvédelem kisajátításaként értékeli. Utólag nem ezt történt. Ebben azért visszagondolva talán szerepet játszott az, hogy a homoródfürdői találkozót megelőzően, a szervezethez való csatlakozási szándéknyilatkozat aláírása előtt a gazdaegyesületeket külön-külön is tájékoztattuk az ernyőszervezet céljáról, szándékai-
ról, és mindenki egyetértett abban, hogy a térség agráriumának előrelépése az egyesületek részéről is szorosabb összefogást, összetartást követel meg. Közösen kell fellépnünk és tennünk, azoknak az érdekeknek a mentén, melyek a székelyföldi mezőgazdaság fejlődését szolgálják. Hány gazdaszervezet csatlakozott eddig a szövetséghez?
A konkrét szám a folyamatosan csatlakozókkal együtt hétről hétre változik, de november közepéig a három megyéből, azaz Hargita, Kovászna és Maros megyéből több mint nyolcvan szervezet írta alá
A szándéknyilatkozat után mikor kerül het sor az alapító okirat aláírására?
Úgy gondolom, hogy a következő hetekben közösen tudjuk véglegesíteni az alapító okiratot, amely azután kerül aláírásra. Az év végéig megtörténik a bejegyzés, ami lényeges, de annál fontosabbnak tartom, hogy elindult egy együttműködési folyamat, amelyet sokan támogatnak. Mik a szervezet céljai vagy mozgatórugói?
mihály lászló
A szervezet legfontosabb célja a közös érdekvédelem létrehozása lesz. Egy közös érdekegyeztető fórum, ahol a székelyföldi gazdák érdekei megjelennek, és az, amely a gazdák szakmai fejlődését, a gazdaságok bővülését tudja eredményezni. De ezt az érdekképviseletet a három megye mellett országossá, illetve Magyarország felé tekintve, nemzetközivé is ki szeretnénk terjeszteni. A szervezet célja így az anyaországi intézményekkel, a szakmai szövetséggel való kapcsolattartás, közös programalkotás, párbeszédkeresés. Nagyon fontos, hogy a szövetségnek a székelyföldi parlamenti képviselőkön és szenátorokon keresztül lobbiereje, törvényjavaslat előterjesztői szerepe is legyen, hatékonyan tudjon olyan folyamatokat indítani, gerjeszteni, melyek pozitívan hatnak a székelyföldi mezőgazdaságra, gazdálkodókra. Ha javaslat jelenik meg, akkor abban a székely gazdák véleményét is kikérjék, tudjunk állást foglalni, és ha kell, ha érdekeink védelmében erre van szükség, akár a gazdademonstrációk, gazdatüntetések szervezését is legyen erőnk felvállalni. Ha egy emberként tudunk lépni, akkor arra a csatlakozási szándéknyilat-szerződést. A felfigyel mindenki. puding próbája viszont az evés. Ez a SzéA Székelyföldi Gazdaszervezetben viszont kelyföldi Gazdaszervezet esetében a bejegyzés pillanata és a tényleges alapítói ok- nemcsak eltérő egyesületek, hanem nagyban irat aláírása lesz, amihez alapítókként az eltérő gazdasági méretű farmerek és kisgaz érdekelt egyesületeknek – csatlakozásukat dák is helyet kapnak. A célok közössé tételé megerősítve – közgyűlési határozatot kell ben nem vezet majd ez egyfajta ellentmon hozniuk. De az, hogy elvileg már indulás- dáshoz? ból több mint nyolcvan, azaz szinte a széKözös nevezőre hozni az ezer tekelyföldi térség valamennyi egyesülete támogatásáról és részvételi szándékáról biz- henes gazdának és a pár jószágot tartó tosít, mindenképp optimizmussal tölt el. kis családi gazdálkodónak az érdekeit Lényegében mindenki benne akar lenni: nem lesz könnyű, de nem is lehetetlen. a Hargita Megyei Romániai Magyar Gaz- Ezért is említettem, hogy a szervezetdák Egyesületétől el egészen a méhész- nek egy nagy szakmai egyeztető fórum szerepét is be kell töltenie, ahol addig egyesületekig.
vitatkozunk, amíg a különböző kérdésekben megkapjuk azt a közös hangot, ami mindenkinek egyaránt jó, vagy pedig elfogadható. Nagyon fontos, hogy közösen jelenjünk meg a különböző kiállításokon, vásárokon, együtt szervezzünk gazdarendezvényeket, ezen események mediatizálásához, népszerűsítéséhez is együtt járuljunk hozzá. Szintén fontos célkitűzésünk a fogyasztókban tudatosítani, hogy a helyben előállított élelmiszerek semmivel sem maradnak el a külföldről behozott, importélelmiszerek minősége mögött, sőt sok esetben a helyi hagyományos ízeket, a válogatott alapanyagok révén messzemenően jobban tudják visszaadni. De tudatosítani kell a fogyasztókban azt is, hogy ha hazai termékeket választ, akkor a profit helyben termelődik, helyben marad, helyben teremt munkahelyeket, a vállalkozásbővítéshez helyi beszállítókat keres. Nem vezet majd ez rivalizáláshoz a három megye szintjén?
Nem hiszem. A gazdaösszefogást alkotó három megyének – azaz Hargita, Kovászna és Maros megyének – nagyon sok mindenben azonos a helyzete. A déli román megyéktől eltérően térségünkben a kisebb gazdaságok és felaprózódott földbirtokok dominálnak. A kommunista rezsim alatt eltelt negyven év sajnos máig mély nyomokat hagyott a gazdák tudatában, gondolva akár a társulásoktól, a közös feldolgozási és értékesítési szövetkezetektől való idegenkedésre. Ebben is segíteni szeretnénk, mindenki számára az a legjobb, ha a székelyföldi gazdák a lehető legtöbb információ birtokában hozzák meg döntéseiket, de emellett tudják, ismerik és ki is használják a különböző pályázási lehetőségeket. Így természetesen a gazdák informálásával is kellene foglalkozzon a szervezet, a különböző uniós és nemzeti támogatások mellett ide sorolva a törvényekben történt, gazdákat érintő változásokat is. A tervbe vett képzések szervezésébe pedig olyan már létező intézményeket kellene bevonni, amelyek jelenleg is oktató tevékenységgel foglalkoznak: legyen szó a LAM Alapítványról, az AgroCaritasról, vagy akár az agrárkamarákról. Ezekre a szervezetekre bázisként is támaszkodni lehet. Domján Levente n
27
A
Csík vidéki gazdálkodók, állatorvosok és polgármesterek megkérdezésével vette kezdetét az a fórumsorozat, amely Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron folytatódva a megye formálódó agrárstratégiájának kidolgozását tűzte céljául. A Hargita Megye Tanácsa által elindított kezdeményezés így a fórumok mellett kérdőíves felmérésekkel és interjúkkal is erősíteni szeretné a Hargita megyei mezőgazdaság a gazdák elképzeléseivel összhangban álló – vélhetően még decemberben elfogadásra kerülő – fejlesztési irányait és prioritásait. Mint Becze István megyei tanácsostól, a fórumsorozat vezetőjétől megtudtuk, a Hargita megyei agrárstratégia kidolgozása jelenleg a helyzetfelmérés stádiumában van, azaz minél több gazdaember, agrárvállalkozó, mezőgazdasági szakember, közbirtokosság és helyi önkormányzat véleményére kíváncsiak. A találkozók alkalmával kitöltött kérdőívből így nemcsak a Hargita megyei agrárszereplők gazdasági teljesítményére és termelési szerkezetére lehet válaszokat kapni, hanem a beszélgetések, egészséges viták során a gazdálkodók által legígéretesebbnek tűnő fejlesztési irányvonalak – technológiai feltételrendszer, a Hargita megyei mezőgazdaság turisztikai és energetikai lehetőségei, társadalmi, kulturális megtartó szerepe – mellett a tapasztalt buktatók is napvilágra kerülnek.
28
A gazdák véleménye alapján készül Hargita megye agrárstratégiája
Merre tovább, mezőgazdaság? A fórumsorozat első, csíkszeredai állomásán így például Gálfi Nándor, a csíkszeredai burgonya-vetőmag nemesítő állomás igazgatója a korábban jól működő termelési és feldolgozóipari vertikális lánc hiányát hangsúlyozta. Példaként szakterületéről, a burgonyavetőmag-termelést emelte ki, mely szűk két évtizeddel ezelőtt a megyében még 7-8 ezer hektáron került a földbe, utalva arra, hogy a pityókát a simoni szeszgyár dolgozta fel, a melléktermékként keletkező moslékot pedig a sertésnevelés területén lehetett hasznosítani, így a mai állapotokkal szemben a burgonya mellett sertéshúsimportról sem lehetett szó. De Gálfi hasonló vertikális, mára szintén megszakadt termelési vonalnak nevezte a Hargita megyében korábban 7200 hektáron termelt rozslent, mely a termelők szempontjából nemcsak jól fizető növény volt, de a termesztés során nem ölte ki a földet sem. Mint fogalmazott, „a lenmagért,mint gyógynövényért – ha a kultúra termesztése tovább élne – a gyógyszergyárak ma is sorba állnának”. Gálfi szerint amúgy a készülő agrárstratégiában külön fejezetet kell szentelni a gyógynövénytermesztésnek, mely ma megítélése alapján a mezőgazdaság egyik legjövedelmezőbb ága. A hozzászólók között egyébként hasonlóan vélekedett Török Jenő, a Hargita Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezetője is, hozzátéve, a biotermesztés és állattenyésztés felé vezető irányt erősíti, hogy a megye me-
zőgazdasági területeinek 85-88 százalékán két évtizede nem használtak műtrágyát, vagyis ezek a területek biológiai értelemben tiszták. A gazdálkodóként is hozzászóló szakigazgató szerint nagyon fontos, hogy az idei csapadékos időjárás ellenére sem szabad elfeledkezni az öntözőrendszerek kiépítéséről. Mint fogalmazott: öntözés nélkül nem lehet biztonságosan termelni sem burgonyát, sem cukorrépát, sem silókukoricát. „A pityóka esetében pontosan a kultúra vízfüggőségét mutatja, hogy míg a tavalyi, tavalyelőtti száraz évben a hektáronkénti hozamok 8 és 17 tonna között alakultak, addig az idei csapadékbő időjárási körülmények között a burgonya termésbeli szórása a 6-7 és a 38-40 tonnás hektáronkénti hozam között változott. Ez vízfüggőséget jelent” – mondta el Török. Az agrárstratégia kapcsán Szép Róbert simoni jószágtartó más témát hozott szóba: állítva, a közbirtokosságok a kapott európai uniós területalapú támogatási jövedelmeiket bankszámlákon való őrzés helyett a helyi agrárium fejlesztését célzó beruházásokba kellene vis�szafordítsák „A közbirtokosságok igenis vállaljanak nagyobb részt a településfejlesztésből. A közbirtokosságok például a nagyobb patakokon törpe-vízierőművek építésébe is besegíthetnének, amellyel nemcsak a zöldenergia-termelés, de az öntözés problémáját is hatékonyabban lehet megoldani” – érvelt a fiatal gaz-
domján levente
A csíki, gyergyói, udvarhelyi és Keresztúr vidéki gazdák, szakemberek, közbirtokosságok és településvezetők véleményét kérik ki azon a megyei önkormányzat által szervezett fórumsorozaton, amelynek célja támpontokat gyűjteni a megye formálódó agrárstratégiájának kidolgozásához.
Gőzerővel készülnek megyénkben a mezőgazdasági összeírásra
Tulajdon helyett a használt területre kíváncsiak
H
argita megye szintjén december elsejétől január végéig 651 kérdezőbiztos több mint 106 ezer háztartást fog felkeresni, hogy a mezőgazdasági összeírás keretében számba vegyék a családok által nevelt állatállomány és megművelt föld nagyságát. A statisztikák kielemzése után így a Hargita megyei gazdaságok birtokméreteire is következtetni lehet. Érdeklődésünkre Török Jenő, a Hargita Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezetője elmondta, a mezőgazdasági összeírást az Európai Unió előírásai szerint a tagállamok tízévente kötelesek elvégezni, a felmérések eredményeit pedig az Unió közös agrárpolitikájának formálásához használják fel. „Romániában az összeírást a 2009-ben megjelent 1370-es kormányrendelet szabályozza. Ez alapján a hamarosan kezdődő mezőgazdasági számbavétel december 2-ától január végéig tart. A felmérést három intézmény végzi: a statisztikai hivatal, a mezőgazdasági igazgatóság és a közigazgatási hivatal” – mondta el érdeklődésünkre Török. A szakember azonban leszögezi, a kérdezőbiztosok területnagyságra vonatkozó kérdéseit a tulajdon helyett a gazda használatában levő terület alapján kell megválaszolni, azaz a kérdezők a mezőgazdasági céllal használt nagysága után érdeklődnek. György Erzsébet, a mezőgazdasági igazgatóság összeírási kampányáért felelős munkatársa ezt egy példával is illusztrálta. „Amennyiben valaki bérbe adja a területét, akkor az illető parcellát a kérdezőbiztosok nem a tulajdonos, hanem a terület használójának neve mellé jegyzi be. Tehát minden esetben arra kíváncsiak, hogy az adott területeken effektív ki termel” – pontosítja György Erzsébet. A kérdezők emellett felmérik a család állatállományát, de kérdéseket tesznek fel a traktor- és mezőgazdasági gépparkkal kapcsolatban is. Török Jenő azonban az összeírás kapcsán hangsúlyozta, a kérdezőbizto sok által kért adatoknak semmilyen adóvonatkozása nincs. „Ezeknek a kérdéseknek semmi köze sincs az adózáshoz. Az adatok az elkövetkezendő évek helyes támogatási rendszerének és politikájának kialakítását szolgálják. Tehát nyomatékosítom, őszintén és mind pontosabban válaszoljanak a kérdésekre, mert ezeknek semmi közük sincs az adózáshoz” – hangsúlyozta Török.
mihály lászló
dálkodó. Felvetését több agrárvállalkozó is helyeselte, kisebb vitát kiváltva további problémákat, de megvalósítási javaslatokat is kötve a szakemberek által felvezetett gondolatokhoz. A tusnádi Bakos József így például az állattartó gazdák szempontjából a vágóhidak hiányának égető kérdését említette, ami kapcsán a gazdák komoly kritikával illették az ellenőrző hatóságok fellépését, illetve egy vágópont nyitásához szükséges engedélyezés bonyolultságát, de szóba került a gazdahitelek kérdése is. Mint ahogy az egyik, nyertes uniós pályázatát banki kölcsönből megfinanszírozó alcsíki gazda kifejtette: lehetetlen a modern gépek és technológiák nélkül fejleszteni, de ugyanígy lehetetlen a jelenleg 600 százalékos reálgarancia felmutatását kérő hitelfeltételek mellett is. „A bankok szemében sajnos a feltörlőrongy szintjén van a gazda” – tette hozzá az alcsíki állattartó. „A fórum célja egy olyan átfogó agrárstratégia kidolgozása, amely összesíti a megyében található összes igényt, lehetőséget, ötletet és kezdeményezést annak érdekében, hogy a régió sajátos mezőgazdasági helyzetét előnnyé tudjuk kovácsolni” – nyilatkozta a gazdatalálkozók kapcsán Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, hozzátéve, vidékies megye vagyunk, nem számíthatunk a nagy beruházók befektetéseire, de épp az ebből adódó előnyöket kihasználva kell fellendítenünk, piacképessé tennünk a termékeinket. „A tapasztalat azt mutatja, hogy óriási, felfokozott igény van a székely termékekre, egy kilogramm székely pityóka árban ugyan nem tudja felvenni a versenyt a török pityókával, de ha hozzáadjuk a hely jellegzetességeit, a természetbarát termelés adta előnyöket, máris a mi termékünk kerül a vásárlók kosarába. Jó tapasztalat volt erre a magyarországi Cora áruházban megrendezett Székely hetek, de a számos helyszínre kiterjesztett helyi és hagyományos székely termékek vására, akárcsak a Bukarestben megrendezett IndAgra vásár is. Fontos, hogy a megtermelt nyersanyagot fel is tudjuk dolgozni, jó példa erre a keresztúri vajgyár vagy a kozmási burgonyacsomagoló és -értékesítési szövetség, de ez csak a jéghegy csúcsa, számos hasonló kezdeményezésre van szükség ahhoz, hogy valóban a mezőgazdaság egy rendes megélhetést biztosító iparággá váljon családjaink számára” – mondta el a csíkszeredai fórumon Borboly.
29
szakérto Cseke Péter
Választás előtt a szarvasmarhatartók
Dönteni kell, mit akarunk
30
A
világ legnagyobb szarvasmarha-állománya – mintegy 200 millió – Indiában van, a vallási előírások miatt azonban hasznuk minimális. A világ második legnagyobb szarvasmarha-állománya Brazíliában van, de a latin-amerikai országok közül Mexikó és Argentína jószágállománya is számottevő. A latin-amerikai országokban jelentős a húsexport, és a marhabőr hasznosítása, de a hústermelést szolgálja az ágazat az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. Az állati eredetű élelmiszerek iránti kereslet kontinensenként eltérő módon ugyan, de világszerte növekszik és a táplálkozásban elfoglalt arányuk az életszínvonal egyik fokmérője. Az emberiség szempontjából komoly kihívást jelent, hogy a mezőgazdaság – és ezen belül az állattenyésztés – élelmiszer-termelése nem tart lépést a Föld népességének rohamos növekedésével, mely a demográfiai becslések szerint a 21. század derekán 10 milliárd körül stabilizálódik, azaz az 1990-es évekbeli létszámhoz képest megduplázódik. Ezért tekintik napjaink egyik legnagyobb kihívásának az éhség elleni világméretű globális küzdelmet. Az állattenyésztés – ezen belül a szarvasmarha-tartás is – így elsődleges feladatul az emberiség értékes élelmiszerekkel történő ellátását és ipari nyersanyag-előállítását kapja. Ami a hazai – ezen belül a székelyföldi – állapotokat illeti, több mint egy éve folyamatosan romlanak a tejértékesítési árak, amelyek tömeges felszámolásokhoz vezetnek. A termelőink támogatása kevesebb, mint a versenytársaké, a földkérdés rendezetlen, az élelmiszer-feldolgozó ipar alig létezik, a termelői kereskedelem helyett pedig multinacionális cégek uralják az élelmiszerpiacot, mivel a piacvédelem gyakorlatilag megszűnt. Az ország európai uniós csatlakozása után nagyfokú tehetetlenség érvényesül az importnyomással szemben, hiányzik a célirányos agrárstratégia, hiányzik a fogyasztói tudatosság. Mindehhez társulnak még a Brüsszel által megkövetelt környezetvédelmi kötelezettségek (soha meg nem térülő beruházások) végrehajtásának kényszere, ahol a befektetett tőke nem eredményez többlethozamot vagy költségmegtakarítást. A torz jövedelemelosztás a termékpályán a termelők rovására történik, a piac kiszámíthatatlansága és a tervezhetőség teljes hiánya pedig ismét csak a termeléssel próbálkozó gazdaembert sújtja, arról már nem is beszélve, hogy a finanszírozási nehézségek, a gazda-
sági válság miatt a bankok sokkal óvatosabbak, a vidékből élők számára vagy drágábban, vagy egyáltalán nem hiteleznek. A tömeges csődöket, a termelés további drámai visszaesését elsősorban maguk a termelők és feldolgozók előzhetik meg. Főleg az eddigi szemlélet módosításával, ha egymásban nem ellenséget, hanem hos�szú távra szóló együttműködő partnert látnak! Csak az együttesen kialakított termelési program és piaci stratégia, a megkötött és betartott szerződések jelentenek garanciát a talponmaradásra. A szemléletváltozás persze csak egyik záloga az eredményességnek. Először is döntést kell hozni, hogy a gazda folytatni akarja-e az állattartást? Ha igen, akkor fel kell mérjék saját adottságaikat, lehetőségeiket, nemkülönben eddigi tenyésztői mutatóikat, eredményeiket. Többségük valószínű, úgy dönt, hogy lehet és érdemes is folytatni. Sokaknak beruházásokkal, jobb szervezéssel, nagyobb odafigyeléssel, esetleg külső szaktanácsadók segítségével változtatniuk szükséges eddig követett gyakorlatukon, mások viszont dönthetnek úgy is, hogy „valami sajátos”, különleges, hagyományos jellegű – végtermék előállítására állnak át. Nem az elnevezés a lényeg, hanem a fogyasztók megnyerése (biztonság, minőség, reklám) és a jó szervezés. Lesznek, akik kiszorulnak a piacról. Ám, hogy ezek minél kevesebben legyenek, ahhoz a jövőben sem mellőzhetők a különböző állami támogatások, intézkedések, melyekre lesz uniós és hazai pénz is. A Sapard-programot követően megjelennek az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program pályázatai, amelyek támogatják az állattenyésztés beruházásait, s a feldolgozás meghatározott módjait is. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv más programcsomagjai ösztönzik a termelők, tenyésztők összefogását, a marketing-munkát, s a környezetvédelmi, valamint az állatjóléti előírások betartásához szükséges fejlesztéseket. Az árutermelésből kiszorulók helyzetének javítására is készülnek foglalkoztatást elősegítő, jövedelmet kiegészítő programok. Az „állam” tehát a jövőben sem fog kivonulni az agrárpolitika – benne az állattenyésztés – fejlesztésének formálásából, de az állam is csak azokon tud segíteni, akik – a fenti keretek között – tudják, mit akarnak. (a szerző a Hargita Megyei Agrárkamara munkatársa)
szakérto Miklós Levente
Családi gazdaságok
Hagyományos különlegességekben nyert ügyünk lesz
V
áltozó világunkban a mezőgazdasági ágazat feltételei is változnak. Az idősebb nemzedék, aki még a hagyományos székely életformát, gazdálkodást művelte, már elfogyófélben van. Megváltoztak az emberi kapcsolatok, felfogások, értékrendszerek. Akik a mezőgazdaságban maradtak, többnyire kényszerből tették, így kevesen vannak, akik profitorientált szemléletben gondolkodnak. Az idősebb gazdák közül egyre többen mondanak le a gazdálkodásról, műveletlenek a földek, fogy az állatállomány szemlátomást. Szerencsére még vannak fiatalok is, akik szeretik a gazdálkodást, hivatásuknak tekintik apáik örökségét. Bár körülményesen, de idehaza keresik a megélhetés, megmaradás útját. A székely emberben mélyen gyökerezik a természethez, szülőföldhöz, a független, önellátó életmódhoz való kötődés. Sokan külföldön értékes tapasztalatokat szereznek, vagy itthon bővítik tudásukat különböző képzések által. Szükséges ezen nemzedéknek egy pozitív jövőképet nyújtani, hogy életüket itthon alapozzák meg. Ma sokféle információhoz hozzá lehet jutni, de sok hamis reklám is tévútra vezethet. Minden komolyan gondolkodó gazdának abból kell kiindulnia, hogy milyen reális lehetőségei, adottságai vannak. Ott van legtöbb esetben az öröklött vagyon, a termőterületek, gazdasági épületek, kaszálók, közösségi legelők, amiket ki lehet és ki kell használni, azokat tovább kell fejleszteni. Európában bevált gazdálkodási forma a családi gazdaság. Át kell venni a fiatalabb nemzedéknek a szülőktől a stafétabotot. Ez a gazdálkodási forma hosszú távon fönntartható, bizonyítottan életképes. A család adottságainak, képességeinek, lehetőségeinek függvényében idehaza teremti meg a megélhetést, netán a jólétet. Sajnos, a mostani profitéhes világunkban sokan, rövid távon akarnak meggazdagodni. A bölcs gazda hosszú távon gondolkodik és lépésről lépésre építi ki saját gazdaságát. Az őseitől örökölt vagyonhoz csak hozzátesz, modernizálja azt, egy jobb életminőséget teremt. A gazdaságméret meghatározója a cél, amit el akarunk érni. A cél pedig a tisztességes megélhetés itthoni biztosítása. Persze itt figyelembe kell venni
a család nagyságát, munkaerejét, vagyonát, pénzügyi lehetőségeit, természeti adottságait, gépparkját. A családi gazdaság mindig a családtagok megbízható és hatékony munkájára alapoz. Hagyomány nálunk a több lábon állás, növénytermesztés és állattenyésztés, mely egy létbiztonságot nyújt. De nem szégyen mára bevonni a tevékenységbe még a turizmust, kézművességet, feldolgozást sem. Az idegen munkaerő alkalmazása csak bizonyos fokig megoldás, és akkor is csak szigorú felügyelet, irányítás alatt. Az a gazda, aki mobiltelefonján akarja vezetni a gazdaságot, hosszú távon nem életképes. A gazda szeme, esze, keze és szíve ott kell legyen mindig a gazdaságban. A gazdaság mérete függ a család lehetőségeitől, szükségleteitől. Nem föltétlen kell idegen modelleket követni mindenáron. Nálunk a gazdaság átlagmérete 2,5 hektár, szemben az Unió 17 hektáros átlagméretével, igaz, a szórás is országonként elég nagy. Egyébként a gazdaság hatékonyságát nemcsak a méret határozza meg, az csak egy feltétele a beruházás indoklásának. A hatékonyság az adottságoknak megfelelően változik. Magyarországon a felmérések szerint a kisgazdaság a leghatékonyabb (megközelítőleg 1500 euró /hektár), ezért féltik versenyképességüket. Romániában ellenben a kis- és közepes gazdaságok hatékonysága csak hektáronként 500 eurót „terem”, miközben Dániában a nagygazdaságoké hektáronként 23 ezer euróra rúg. Nem is olyan rég még három tehénből megélt egy család, de az igények nőttek, és a gazdaság után élők száma is megnövekedett. Ezért ha csak kimondottan mezőgazdasági termelésből akar valaki megélni, kell növelje a gazdaságméretet is a hatékonyságával egyetemben. Ehhez modern eszközökre, jó fajállatokra és kitartó munkára van szükség. Abból kell kiindulni, hogy élelemre mindig szükség lesz, a minőségi helyi áru pedig egyre keresettebb. Ne a tömegtermelésben próbáljunk versenyképesek lenni, hanem a helyi hagyományos különlegességekben. Ha ezt sikerül elérni, nyert ügyünk lesz. Az itthoni megélhetés megteremtése pozitívan befolyásolja gazdasági fölemelkedésünket, nemzeti megmaradásunk jövőjét. (a szerző a Hargita Megyei Agrárkamara munkatársa)
31
